Ahogy már említettem, ez a terepgyak megér egy posztot: nemcsak azért, mert ez volt az első óra, amelyet norvégul hallgattam végig (ez a "hallgattam" jó kifejezés, ugyanis beszélni nem beszéltem nagyon sokat), de ki ne emlékezne szívesen arra a kurzusra, amelynek keretein belül 5 napot töltött a norvég hegyekben, különlegesebbnél különlegesebb növényeket ismerve meg nap mint nap!
...najó, lehet, hogy a fenti mondat növényeket illető fele csak a hozzám hasonló lelkes biológusokat csigázza fel, úgyhogy a továbbiakban posztolt képeket tessék a következőképpen végignézni: akinek botanikai hajlamai vannak, böngéssze a képfeliratokat, akinek nincsenek, az csak gyönyörködjön a képekben! :)
Egy kis bevezetőként még íme az útvonal, melyet bejártunk:
És jöjjön a képes beszámoló, sok-sok növénykével, az őket böngésző biológusokkal, random életképekkel és egy adag lélegzetelállító tájképpel.
 |
| Kilátás az Aurlandsfjordnál |
 |
| Igazi szívós kis növény ez a párnákban növő (angolul ún. cushion plant) szegfűféle, a Silene acaulis/moss campion/fjellsmelle. Leginkább a tundra és a magashegységek dísze, nekem az egyik kedvenc hegyi virágom. |
 |
| Olykor egészen zordon tud lenni a hegyvidék... |
 |
| ...ezen segítenek a felhők, a kevés növényzet... |
 |
| ...de a tavalyi lemminghullás emlékei is... |
Egy-egy helyen néha egészen komoly vadászatba kezdtünk, jórészt akkor, amikor vezetőnk és tanárunk, Per kijelentette, hogy tavaly is megtalált faj márpedig itt van valahol, kis szerencsével rá is bukkanhatunk. Így esett ez az alábbi, nemcsak Magyarországon, de Norvégiában is veszélyeztetett orchideával is...
 |
| A sztár: boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus/lady's slipper orchid/marisko) |
 |
| És a rajongók csapata |
Sokat kerestük a fenti fajt is: platánlevelű boglárka (Ranunculus platanifolius/hvitsoleie)
 |
| És észak zsebidendronát: lappföldi havasirózsa (Rhododendron lapponicum/Lapland rosebay/lapprose), ami éppen sajnos nem virágzott, de azért csinos volt. |
A túrák közt azért sem volt rossz dolgunk: hyttékben szálltunk meg mindenféle campingekben, az estéket pedig egy-egy kiadós vacsora után a herbáriumunk és a jegyzeteink rendezgetésével töltöttük. Az alábbi kabinnál a didergős idő ellenére a srácok még fürdeni is elmentek a közeli tóba - én ezt az élményt aznap kihagytam, de ki tudja mit hoz a következő nyár! :P
Jotunheiment, az ország egyik legszebb nemzeti parkját több oldalról is körbejártuk, ezek a képek pl. Besstrondrundhøe-nél készültek, a terület keleti szélén...
 |
| Szintén védett faj a skandináv kankalin (Primula scandinavica/fjellnøkleblom) |
 |
| Pyrola norvegica/norwegian wintergreen(?)/norsk vintergrøn - egy körtikefaj, mely egyes botanikusok szerint a kereklegelű körtike (Pyrola rotundifolia) egy norvég alfaja |
 |
| Ennek a növénynek szerintem több nyelven is nagyon vicces neve van: parlagi macskatalp/mountain everlasting vagy catsfoot vagy stlolniferous pussytoes(!)/kattefot - ha az ember felülről ránéz a virágzata, meg is érti, miért ez a felhajtás a macskatalpakkal... :P |
 |
| Halvány bibircsvirág (Pseudorchis albida/small white orchid/lavlandhvitkurle) |
 |
| Hegyi borkóró (Thalictrum alpinum/alpine meadow-rue/blåsprett) |
 |
| Szintén igencsak hidegtűrő ez a kis pimpó: Ponteilla nivea/snow cinquefoil/snømure |
Bőven a fahatár felett, egy apró, csermelynek is alig mondható vízfolyás mellett leltük ezt a két fajt: egy szegfű (bal oldalt: Silene wahlbergella/northern catchfly/blindurt) és egy másik csinos hegyi vadvirág, amelynek sajnos magyar nevére nem bukkantam (Tofieldia pusilla/scottish asphodel/bjønnbrodd)
 |
| Egy nagyon törpe törpecserje: a törpehanga (Loiseleuria procumbens/alpine azalea/greplyng), amely általában az igazán kopár, szeles sziklatetőket borítja |
Egy csinos varjúhájfaj, megy ugyancsak igen ellenálló: Sedum villosum/hairy stonecup/lodnebergknapp
Egyes letörpült fűzfajok is jól alkalmazkodtak a hegytetői cidrihez: a bal oldali recéslevelű fűz (Salix reticulata/net-leaved willow/rukkevier) és a jobb oldali fűnemű fűz (Salix herbacea/snowbed willow/musøyre) gyakori látvány volt a túra során. Utóbbi faj egyébként leginkább azokat a meglehetősen nedves mélyedésekben is megél, amelyekben nagyon késő olvad el a hó, erre utal angol neve is.
Jó magasra kell mászni, vagy legalábbis jó hideg helyet találni, de bukkanhat az ember olyan finomságokra is, mint az alábbi gleccserboglárka (nem viccelek, tényleg így hívják =)).
Ranunculus avagy újabban Beckwithia glacialis/glacier crowfoot/issoleie
 |
| A csúcs meghódítva, a növények megszemlézve: gyorsan jöttünk le erről a hegytetőről, de ebben a csípős szél és az éledező eső is nagyban segített... |
Hogy az igazán magashegységi fajokat is láthassuk, Jotunheimen és egyben Norvégia legmagasabb hegyét is meghódítottuk, de persze csak addig, ameddig botanikai szempontból érdemes volt felmenni. A maradék kilométerek megtétele vagy elhanyagolása mindenki egyéni döntésére és kalandozásaira van bízva a jövőben. :)
 |
| Útban túránk legmagasabb pontja felé |
 |
| Szállásunk a Juvashytta, jobbra pedig egy apró gleccser, a Vesljuvbrean. A felhőkből olykor ki-kibukkant A Csúcs, Galdhøppigen, 2469 méterével. |
Az igazán magashegységi fajokban pedig az a vicces, hogy az ember első blikkre nem is nagyon hiszi el, hogy nem mohákról, hanem edényes növényekről van szó...
 |
| ...ilyen például ez az apró zöldhúr faj: Sagina caespitosa/tufted pearlwort/stuttarve |
 |
| Ez az apróság a fogasírek és a kakukktorma rokona: Cardamine bellidifolia/Alpine Bitter-cress/Høgfjellskarse |
 |
| Egy törpe madárhúr: Cerastium nigrescens/Shetland mouse-ear/snøarve |
Ahogy lejjebb ereszkedtünk pár száz métert, a naposabb lejtőkön rögtön amolyan "tisztességesebb méretű" növények váltották fel a fenti törpéket:
 i |
Mint például ez a színeivel a feltűnést kerülő havasi törpekosbor: Chamorchis alpina/alpine chamorchis/fjellkurle
(egy kis érdekesség a faj illatanyagairól és beporzásáról: itt) |
Vele pedig akár a Tátrában is találkozhat az ember: tarkavirágú kakastaréj (Pedicularis oederi/Oeder's lousewort/gullmyrklegg)
 |
| A hegyi hangának (Phyllodoce caerulea/blue heath/blålyng) egészen csinos kis harangformájú virágai vannak |
 |
| Bár ez nem egy túl jó kép, és nem is a legszebb példány, de a lápi hízóka (Pinguicula vulgaris/common butterwort/tettegras) a hegyekben is megél, csakúgy mint a tőzeglápokban, fenyőerdőkben és útszéleken: ezzel egyike azon lápréti fajoknak, amelyek otthon fokozottan védettek (a Fertő-Hansági NP honlapja szerint eszmei értéke 100.000 Ft!), itt északon pedig (számomra felfoghatatlanul) közönségesek. Bennem viszont még mindig az otthoni ösztönök működnek, így elég viccesen reagálok, mindahányszor a fenti növény vagy egy mezőnyi (nem viccelek) harmatfű elém kerül, ami nagyrészt minden terepen töltött napon előfordul... :P |
Még egy kis csinosság a végére: egy fotósorozat a tavaszi kökörcsinről (Pulsatilla vernalis/lady of the snows/mogop), ami vidáman nyílik július elején a norvég lankákon.
Csak hogy a szemetek pihenjen egy kicsit a sok virág után, mutatok néhány ebédlőhelyet, hogy irigykedhessetek...
 |
| Ezt a kinti csavargós életet KisKék is szereti |
 |
| De persze ebéd sincs botanizálás nélkül: a legközönségesebb növényekben is érdemes gyönyörködni - nekem az egyik kedvencem a fenti havasi magcsákó (Dryas octopetala/mountain avens/reinrose). Mellesleg ez a faj szorosan kapcsolódik a tanulmányaimhoz és szakdolgozatomhoz is: a korai paleoökológiai vizsgálatokban sok üledékmagban fedeztek fel három olyan hidegebb korszakot (ún. stadiálist) a jégkorszakot követő felmelegedésen belül, melyben ennek a növénynek a pollenjét nagyon nagy koncentrációban találták meg. Ezért ezeket a lehűléseket legidősebb, idősebb és fiatal driász korszakokként emlegetik. =) |
Hazafelé még megálltunk Vikafjellet közelében, ahol először kissé megáztunk, de aztán verőfényes napsütésben értük el a fennsík déli oldalát.
 |
| Petrezselyem? Nem, ez egy fodros-bodros páfrány: Cryptogramma crispa/parsely fern/hestespreng |
 |
| Hesszelés és újabb ebédlőhely Kvassdalenben - a képen mellesleg Maria élvezi a napfényt :) |
 |
| pano |
És ha már páfrányokat emlegettünk, búcsúzóul még két kedvenc ebből a csoportból:
 |
| Kis holdruta - Botrychium lunaria/common moonwort/marinøkkel |
 |
| Botrychium borealis/northern moonwort/fjellmarinøkkel |
A kurzus befejezéseként egyébként nemcsak vizsgáznunk kellett, hanem be is kellett mutatnunk egy növénynemzetséget. Párommal, Mariaval már az elején megegyeztünk, hogy a választott csoportunk csak a sások (Carex) lehetnek, mert ha most nem tanulunk meg róluk valamit, akkor soha... Úgyhogy neki is vágtunk a 104 skandináv faj áttekintésének, ami egészen nagy kihívás, ha az ember tudja, hogy ilyesféle fajokról van szó:
 |
| Ő éppen egy kecses Carex atrofusca a Wikiről... :P Ez a faj, talán az egyik legegyszerűbben megkülönböztethető, plusz még emlékszik is rá az ember, mert szép, de azt hiszem mindenki beláthatja, hogy ő és társai laikus szemmel egyszerűen csak "fű"-nek számítanak. |
Sokuk egészen hasonló, de mi a végére már egészen élveztük keresgélni majd szerencsés esetben meg is találni az apró és furfangos elkülönítő bélyegeket. Azt hiszem bele is jöttünk a sáshatározásba egy pöppet! :) Persze a botanika-biblia még mindig szükséges a sikeres munkához...
... illetve nemrég egy kis okostelefonos segítséget is kaptunk (mi, sásimádók): akiket esetleg közelebbről érdekel a skandináv sás-határozás, szeretettel ajánlom a kutatócsoportunk (EECRG) egyik projektjének egyelőre béta-verzióban lévő gyümölcsét, a
sás-határozó appot!!! :) Egyelőre sajnos csak norvég verzióban létezik, és persze a norvég fajkészlettel működik, remélem lefordítják majd angolra is (addigis, ha valaki nagyon kíváncsi, szóljon, szívesen fordítok). Mindenesetre higgyétek el nekem, hogy tök menő, hogy van ilyen is! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése