Most a malackák a középpontban

A félállásban kamionsofőr gazda megegyezett a munkaadójával, hogy egész júliusban itthon marad (kiveszi a neki járó szabadságot), hogy végre legyen már valami abból az istálló projektből. Alig telt el azonban a hónap első harmada egy reggel épp reggeli közben felhívják, hogy óriási gondban vannak. Meghalt egy sofőr kolléga, egy meg váratlanul felmondott és ugyan tudják, hogy ő  szabit kért, de hát ott áll két kamion is megrakodva és nincs, aki elvigye. Segítsen már nekik! Ráadásul még a cég tulajdonosa is felhívta és kérte, hogy próbáljon beugrani valamennyi időre.

Az áldott jó szívünknek köszönhetően igent mondott, holott közben kiderült, hogy szó sincs halálesetről, betegségre hivatkozva mondott fel valaki. Lényeg a lényeg, hogy megint eltűnt tíz napra a gazdatársam így jelentős előrelepés nem történt azóta sem. 

Már be volt tervezve egy extra malacól szülőszoba gyanánt, de a hirtelen távozása miatt már nem sikerült elkészíteni. Holott nagyon látszott már két kocán is, hogy itt nem sokára babázás lesz. Hiába könyörögtem én minden nap Pötyikének, hogy várja meg a gazdit, nem fogadott szót. 

Múlt hét kedden én már láttam, hogy itt esemény lesz, ugyanis a többi malaccal ellentétben ő  nem ment ki legelészni. Délután két óra körül kimentem megnézni, hogy mi a helyzet. Addigra a villanypásztorral elkerített legelő legmagasabb pontján (távol az ólaktól) kitúrt magának egy fészket és három bébi már meg is volt. A végeredmény nyolc malacka lett, amiből három holtan született, a negyedik meg két napos korában szőrén szálán eltűnt. De úgy, hogy mikor a vacsorát felvittem a mamának még megvolt, kb. fél óra múlva mire a vizet vittem már sehol sincs. Áttúrtam a fészket, hogy esetleg agyonnyomta, de nem találtam meg. Szóval a végeredmény megint csak négy maradt.  Ez az ötödik alom, ahol végül négyen maradtak meg. Azért ez érdekes, nem?

Ezzel Málnáskert négylábú lakóinak száma pontosan 40. Ami az alábbiak szerint tevődik össze:
- 1 Málna kutyus
- 2 felnőtt + 5 kiscica
- 7 anyakecske + 1 bak + 4 gida
- 10 nagy malac + 10 kis malac
=40

Itt már három naposak. Eleinte még kicsit nagy rájuk a "ruha", ráncosodnak rendesen. Vittem nekik szénát, hogy kicsit kibéleljem a gödröt és ne a homokon feküdjenek.

Szerencsére a mama nagyon jó anyuka. Igény szerint szoptat, ami meg is látszik az apróságokon.

Szegénykémék mindjárt az első napjukon megáztak. Mondjuk az csak pár perces zápor volt. Azért az első két este egy nagyobb befőttes üveget megtöltöttem meleg vízzel, hogy legyen egy plusz hőforrás az anya testén kívül is.

Négy napos korukra a gazda is berobogott. Ilyenkor mindig hullafáradt és egy nap akklimatizáció szükséges neki. Aznap este mikor megjött óriási felhőszakadás volt, amit a kicsik a szabad ég alatt töltöttek. Szerencsére meleg volt, este tízkor azért kimentünk megnézni őket és jó meleg volt a testük. Reggel azonban nem bírtuk tovább és amint felébredtünk, kivonultunk, hogy valamit összeeszkábáljunk nekik.

Íme a mű.

Egy raklap és némi hullámpala segítségével csinos kis esőbeállót és árnyékolót csináltunk nekik. Kaptak egy kis szénát ágynemű gyanánt és már kész is volt a kényelmes malacól. Alighogy bejöttünk, megint leszakadt az ég, meg azután hétfőn még egyszer. Ezt szerencsére már szárazon tudták átvészelni.

Tegnap érdekes dolgot figyeltünk meg. A mama ment és tőben letépkedte a fűcsomókat és egy óriási kupaccal felhalmozott a kulipintyóban, hogy kényelmes fekvés legyen. Amit mi vittünk, már bizonyára elhasználódott és nem felelt meg az ízlésének.

Örömmel jelentem, hogy új egyéni csúcsot állítottam fel "malacka szelídítésből". Mivel alig voltak pár órásak, mikor már fogdostam őket (próbáltam a burkot leszedni) és egy etetés sem telhetett el úgy, hogy ne malackáztam volna, hét naposan már borulnak az oldalukra, ha elkezdem simogatni őket.

Íme a bizonyíték. Amúgy ölbe is tudom venni őket visítás nélkül. Ez nagy szó, mert a malac olyan földhöz ragadt jószág, hogy, amint megszakítod a kapcsolatot a lába és az anyaföld között légoltalmi szirénákat megszégyenítő módon kezd visítani és abba sem hagyja, amíg le nem teszed.

Itt már nyolc naposak, a két másik a mama mögött takarásban, de jó egészségben van.

Egészen friss, ma esti etetéskor készült képek a legújabb malac családról.

A szokásos esti babusgatás. Azt nem mondom, hogy ők ugyanúgy élvezik, mint én, de egészen jól tűrik, ahogy az a képeken is látszik.

Most már a gazdival is ismerkednek.




Az egyik picur nem győzte kivárni, amíg a mamija megeszi a vacsit és felcsatlakozott az egyik cicire.

Mama pocakja tele, most már jöhet az aprónép is.

A másik koca, aki hamarosan lebabázik.

Neki készítettük a baloldali csinos kis kérót. Egyik este kukorica szórásával sikerült is becsalogatni, reggelre kilógott. Most úgy vagyunk vele, hogy ha meglesznek a picik, azokat majd áthozzuk ide és akkor csak utánuk jön. 

A két ól között fekvő kocáról korábban már írtam, hogy külön zártuk, hogy nyugodtan tudjon enni. Sajnos azóta kiderült, hogy a gyengeségének semmi köze a kismalacok felneveléséhez. Két hete felhívtam egy állatorvost, aki először is féregtelenítést javasolt. Végig csináltam egy öt napos kúrát. Ezt követő napon sem a reggelit, sem a vacsorát nem ette meg. Fiatal, szintén disznókkal is foglalkozó szomszédom mondta, hogy adjak neki nyers tojást héjastul, mert ilyenkor azt még megeszik. Hármat sikerült is bele diktálnom.

Másnap megette a reggelit, de utána megint semmit. Újabb állatorvosi telefon. Ő nem ért rá kijönni, de így látatlanba azt mondta nekem, hogy májkárosodása van. Megadott más dokikat, akik közül egyet végül is kihívtam múlt hét csütörtökön. Amikor ismét beszéltem a szomszédommal, mondta, hogy másnap jön hozzá az orvos. Mivel, akit én hívtam, már a telefonban közölte, hogy messze vagyunk és kérdezte, hogy megéri a jószág, hogy ő  kijöjjön. Végül őt lemondtam. Pechünkre a másik doki nem ért ide pénteken, így egészen hétfőig várni kellett a segítségre. Szegénykém végül már csak feküdt az oldalán, fel sem tudott kelni.

Ez egy idős, több tíz éves tapasztalattal rendelkező állatorvos volt, aki a görcsös szájcsikorgatásból, meg a merev testből azt állapította meg, hogy valamilyen szúrt sebet szerezhetett, ami elfertőződött, magyarán vérmérgezést kapott. Nem étvágya nincs, hanem a görcsös állapot miatt nyelni sem tudott.

Kapott tetanuszt, görcsoldót, fájdalomcsillapítót, antibiotikumot és vitaminokat is összesen három szuriban. A doki azt mondta, hogy négy napot kell várni, ha utána sincs javulás, akkor nem lehet mit tenni. Hétfőn volt itt, kb. két órával a szurik után már megevett egy kisebb adag ételt. Azóta minden étkezéskor eszik. Első alkalommal még a hasán fekve, most már felállítjuk és úgy marad, amíg kajál. Turkálni is elkezdett megint. Most a második napon tartunk, de többnyire még mindig csak fekszik az oldalán. Azért mi még reménykedünk.

A kis herélt kan (akit mi csak Kistehénnek hívunk a két fekete foltja miatt) teljesen rendbe jött és szerencsére nem is vadult el. Továbbra is lehet simogatni, vakargatni.

Három napja komplett kijárási tilalmat vezettünk be. Amit az alábbi küszöb segítségével sikerült biztosítani. A hat idei kismalac ugyanis külön művész be- illetve kijárót túrt magának a kapu alatt. Igen ám, csak közben úgy megnőttek, akarom mondani megdagadtak, hogy már alig bírták átpréselni magukat. Ennek következtében az ajtókat majdnem leemelték a helyükről. 

Szerencsére az ide bőséges csapadéknak hála a benti legelő csak úgy burjánzik, úgyhogy igazából nincs szükség arra, hogy kint bóklásszanak. A kecskék meg kapnak plusz szénát is a változatosság kedvéért. A malacok meg persze reggel és este darát is kapnak.

Így kicsit leegyszerűsödött az élet, mert megszűnt a  kecskék naponta többszöri hajkurászása, ha a  rosszban sántikáltak. Meg persze a malacokat sem kellett félteni, azok a sátorban túrtak szét mindent. A legutóbbi rögzítésekből szerintem már egy sincs a helyén. Csak a szerencsénknek köszönhető, hogy a sátor még a  helyén van.

Persze nem tetszik nekik és még mindig reménykednek, hogy kijöhetnek. Amikor megjelenünk rohan mindenki a kapuhoz.

A talicskában való pihengetést minden kis kecskének ki kell próbálnia.

Lulukám tegnap már fél éves volt. Hogy szalad az idő. Nem régen még úgy nézett ki, mint egy kis plüss játékszer. Most meg már egy nagy lakli.

Mivel malacék számban és derékbőségben is meggyarapodtak ezért készítettünk még egy vályút, hogy mindenki oda tudjon férni.

Ma esti etetésnél együtt eszik az egész csapat.

Itt jobban látszik, hogy két vályú van. A baloldali kisebb készült most.

Svédasztal a cicáknak: tejbegríz, husika és száraz. Hogy legyen miből választaniuk.

Gazdi és az ő okos, ügyes és imádni való Málnája.

Az első két napban amikor az uram elment, igen sűrű volt a programom. Reggel kert, állatok, délelőtt házimunka, majd irány a gyógyfürdő. Ahova úgy tudtam eljutni, hogy kedves szomszédbácsim átvitt a szomszéd faluba, ott buszra szálltam és bezötyögtem a városba, egy kis kezelés egy kis lubic-lubic, majd irány a haza. Busz, kocsi. Fél hét volt mire hazaértem. Akkor még elláttam az állatkákat és este nyolc körül meg is kezdhettem a szabadidőm eltöltését.

A kertben a krumpli, meg a borsó helyére vetettem zöld hüvelyű babot, amit mi köretnek vagy önálló ételnek is nagyon szeretünk. Ez nagy sikerélmény, mert alig négy-öt nap már elég szépen látszottak a sorok.

Magról vetett dinnyepalántám két dinnyét is nevelget. Ez a nagyobbik. Méretét tekintve a kézi és a focilabda között van.

A paprikáimon is megjelentek az első termések.

A paradicsomaim közül némelyik még nálam is magasabb. Tele vannak terméssel és lassan most már pirosodik is némelyik.

Üde színfolt a kertben. Ajándékba kapott kardvirághagymákat tavaly dugdostam el. Idén is szépen kihajtottak.

A kukorica is óriási és ...

... szépen csövesedik.

Az istálló projekttel tehát egyelőre nem haladtunk semmit. Azt leszámítva, hogy pár hete megrendeltük a tetőanyagot, amiből ma megérkezett az első szállítmány. 

Amint látható az egyik macs elkísért minket, igaz hogy félúttól már kézben vittük.

Tegnap rendeltünk még 2.000 darab bontott téglát is. Azt jövő hétre ígérték. 

Amúgy nagy elhatározásra jutottunk: nem stresszeljük magunkat avval, hogy mikor készül el az istálló. Végül is már két telet is eltöltöttek itt az állatok és mindenki jó egészségben volt/van. Igazából nekünk lenne kényelmesebb, meg rendezettebbek a dolgaink, ha le tudnának költözni. Meg akkor lenne fedett tároló a gépeknek, szénának, szalmának. Meg ott lenne a műhely, egy helyen lehetnének a szerszámok. Az állatállomány kecskéken és malacokon kívüli bővítéséhez is szükség van rá, de pár hónap ide vagy oda nem számít.

A feladatok megoldása érdekében dolgozunk szinte minden nap. De ott vannak az állatok, a kert, meg ez az állandó kaszálás (az akáccsemetés még vissza van), még is csak egy 18 hektáros területről van szó, amire ketten vagyunk. Hiszen segítség meg semmi, illetve ha van, abban sincs sok köszönet.

Ebben az évben annyi pihenés és szórakozás jutott nekünk, hogy voltunk 4 napot wellnessezni, egy este a VOLT-on és tegnap végre  moziba is el tudtunk menni, ez évben először. Odáig még mindig nem jutottunk el, hogy hetente két pihenőnapot tudjunk tartani, amikor csak az állatok ellátása van reggel és este. De ez az év már sokkal könnyebb, mint a tavalyi volt és ha vége lesz végre a nagy építkezéseknek, akkor a napi teendők ellátása már csak sétagalopp lesz. (Gondolom én, most legalábbis, azután majd kiderül. :)))