fényképek sora, összepréselnek falak,
tengernyi a bánat, elsüllyedt a csónak,
már nem hallom a dalt este altatónak.
Az utunk megrepedt, a lépés oly nehéz,
lesütöm szemem, a lelkem bódultan néz,
lüktet szívem, emléked ritmusát járja,
a hangod még simogat, de már hiába.
Cinkos a csend, a magány szótlanul hallgat,
belül a hiányod egyre csak sanyargat,
kellene valami - egy csipetnyi remény,
peregnek az évek, s hiszem, jössz még elém.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése