Porhintés

2Sám 16

„Dávid továbbment embereivel az úton, Simei pedig vele átellenben a hegyoldalon menve egyre ócsárolta, kövekkel dobálta, és port szórt feléje." (13.)   

Nem vagyok benne biztos, de mintha valami lövöldözős filmben láttam volna a jelenetet, amiben úgy próbáltak meg elrejteni egy autót, hogy ugyanolyan járművek köröztek körülötte, míg olyan nagy por lett, hogy sem a megfigyelők, sem a műhold nem látta, hogy a célszemélyt szállító kocsi merre is indul. Mert aztán a nagy porban a négy egyforma autó négy különböző irányban indult. Aztán ott van a Gladiátor híres zárójelenete, amikor a mély sebből vérző Maximus-t a császár úgy próbálja meg elvakítani, hogy egy marék port vág a fejéhez, zavarva őt ezzel a tisztánlátásban. A porhintés, a pordobálás minden esetben arra való, hogy zavarja a tisztánlátást. Akár a napi politikában, akár a történelem szövevényes útvesztőiben sok olyan történet van, amikor egy-egy fél információval, egy-egy mondvacsinált üggyel pont annyi port hintettek az emberek szemébe, hogy elveszítsék a józan ítélőképességüket. Isten rendjében, azonban néha másként alakulnak a dolgok. Ez a történet is, számomra annyira megrázó: Dávid király menekül. A seregeivel, a legvitézebb és legmarconább katonáival körbevéve menekül az ellene lázadó fia elől. Egyszer csak jön egy ember, aki még mindig a régi rend híve, s fél információkkal, gyűlölettel és igazi porral hajigálja a királyt. Kövek puffannak rajtuk, hallják a gyalázkodást, de a király parancsára senki nem lép közbe. Dávid azt mondja az övéinek, hogy hagyják békén ezt az embert, viseljék el a porhintést, viseljék el a dobálást és a gyalázkodást, mert lehet, hogy ez is benne van az Isten tervében és rendjében. Tudom, hogy furcsa, de higgyétek el, néha még a minket ért káromlás és gyalázkodás is lehet Isten eszköze arra, hogy formáljon, hogy építsen, hogy erősítsen minket. A porhintés egyfelől elvakít, másfelől nagyon éles tisztánlátáshoz vezet, mert olyan tükröt tart elénk, amibe nem szívesen nézünk bele, de ha egyszer beletekintünk, akkor kimondhatjuk, hogy van-e alapja a minket ért vádaknak és szidalmaknak s ennek fényében mehetünk tovább a nekünk kijelölt úton.