gyürükurahobbit.atw.hu
<vissza

A Megye Eriadorban
 
A Megye Középfölde észak-nyugati részén terül el, az Eriadorban, Baranduin és a Messzi Dombság között az Arnori Birodalomban. Szántóföldes vidék, ahol négyszáz éve kistermetű békés nép, a hobbitok laknak. Itt kizárólag csak hobbitok laknak, akik egyáltalán nem avatkoztak a Megyén kívüli világ dolgaiba. Annak ellenére, hogy a Nagy Keleti Országút áthaladt a Megyén, szinte tudomást sem vettek arról, ami saját kis birodalmukon kívül történt. Ezt a biztonságot nagyrészt a Kószáknak köszönhették, akik fáradhatatlanul védelmezték őket.
Neve nyugoriul Suza "Megye" vagy Suzat "A Megye".
 
 
 
A Megye sűrűn lakott hely, sok faluval és néhány várossal, vad erdőségekkel és mocsarakkal. Kicsi, de gyönyörű és termékeny vidék.
A Megye teljes területe kb. 1800 négyzetmérföld. 40 mérföld széltében a nyugati Messzi Dombságtól a keleti végéig, a Borbuggyan hídjáig, és 50 mérföldet a nyugati láptól a déli mocsarakig. A Megye közepét a Háromfityinges kő jelzi.
 
 
A Megye eredetileg négy fertályra oszlott:
 
A területet négy Fertályra osztották, a fertályokat az ott élő családok között tovább tagolták.
 

1. Északi fertály: hűvösebb, szárazabb mezők (Zöldmező, Zabkomlós, Nagysziklád, Északi Láp, Rönkös erdő).
2. Nyugati fertály: alacsonyabban fekvő vidékek (Hobbitfalva, Tukföld, Csavard, Zsineges, Kisüreg, Nagyüreg, Sápkút, Messzi Dombság, Fehér dombok).
3 . Déli fertály: védett szántóföldek (Lápatorok, Tarisznyád, Keményfenek, Zöld Dombság).
4. Keleti fertály: vegyes területek - erdők, lápok, szántók, kőfejtők (Békásfenék, Tönkös, Szirtes, Kotorékfő).
 
Megye térképe
 
Később két szomszédos területet is a Megyéhez csatoltak: Bakföldet (Keletvég) és Nyugatvéget. Az előbbit Harmadkor 2340-ben foglalták el a hobbitok, az utóbbit pedig a Negyedkor 32. évében Elessar (Aragorn) király adományozta nekik. A fertályok kisebb járásokra oszlottak, melyek a régi nemzetségek neveit viselték. [Tukföldön Tukok éltek. Bakföld pedig az Aggbak (később Borbak) nemzetségről kapta a nevét.]
 
1601-ben kezdődött a megyei időszámítás. A Brí-beli hobbitok ekkor kaptak engedélyt a a Borbuggyan folyó és a Messzi Dombság közötti területen való letelepedésre a fornosti nagy királytól (II. Argeleb). Cserébe elismerik a király fennhatóságát és jó állapotban tartják a terület úthálózatát és hídjait.

Az utolsó fornosti csatával (ahová állítólag néhány íjászt küldtek a király megsegítésére) véget ért az Északi Királyság; a hobbitok függetlenné váltak és saját maguk közül választottak thánt, hogy betöltsék a király megüresedett helyét. (Az első thán az Aggbak nemzetség vezetője lett, majd később évszázadokig a Tuk-ház feje viselte ezt a tisztséget.)

A Fekete Vész után jólétben éltek és sokasodtak vagy ezer éven át, míg a Hosszú Tél és az azt követő éhinség meg nem tizedelte őket (Nagy Nyomorúság mi. 1158-60). Aztán az újból virágzó területet dúnadán vándorok vigyázták és védték, figyelték a határait és távol tartották a betolakodókat. Az egyedüli idegenek, akik beléptek a Megyébe a törpök voltak, akik a Megyét átszelő nagy keleti Úton jutottak el a Kék-hegységben lévő bányáikhoz, illetve alkalmanként a tündék Szürkerév felé vezető útjukon.

Ez a békés állapot megyei időszámítás szerinti 1341-ben megváltozott, amikor Zsákos Bilbóhoz került az Egy Gyűrű. Mi. 1418 őszén először jelent meg a kilenc Gyűrűlidérc, majd a Megye Szarumán befolyása alá került. Szarumán Tarisznyádi-Zsákos Lothót nevezte ki Főnöknek, aki rendőrállamá változtatta a Megyét és kemény harcot folytatott a terület iparosításáért, ami általános elkeseredést és komoly ökológiai károkat okozott.

A Megye a visszatérő Frodó, Samu, Trufa és Pippin segítségével szabadult fel az 1419-es morotvai csata megnyerésével. A Megye újjáélesztésében nagy szerepet kapott Samu ajándéka, mit Galadrieltől kapott: az ezüstdióból következő tavasszal egy mallornfa hajtott ki a Tanácstéren, Lórien pora pedig hihetetlen növekedésre késztette a bel ültetett magokat és csemetéket. Az 1420-as év különösen csodálatos év volt a Megyében: "a gazdagság, a növekedés érzése, a minden halandó nyarat megelőző szépség, ami ott csillogott Középföldén".

Miután Aragorn (akit Arnor és Gondor királyává koronáztak) megalapította az Újraegyesült Királyságot, teljes önkormányzatot adott a hobbitoknak és egy rendeletettel megtiltotta, hogy a Nagyok népe belépjen a Megye területére.
 
A Megyének a királyság megszűnése után nem volt semmiféle kormányzata. Két közintézmény működött: a postaszolgálat és a megyeőrség. Megyeőröknek a hobbitok a rendőreiket nevezték, valójában inkább csőszök voltak, mert többet törődtek az elbitangolt jószággal, mint más bitangokkal.

A Megye egyetlen valódi tisztviselője a - hét évre megválasztott - nagyüregi (vagy megyei) ispán, aki a postamester és a főmegyeőr hivatalát felügyelte.

A thán volt a megyei gyűlés vezetője, a sereg toborzóvezére és a legfőbb hadúr. Mivel olyan rendkívüli állapot, amikor ilyen közreműködésre szükség lett volna már rég nem fordult elő, a thánságból pusztán névleges méltóság lett.

A megyei hobbitok a hajdani királyoktól származtatták törvényeiket és meg is tartották őket szabad akaratukból, „mert a törvény az törvény (így mondták): régtől való és igazságos”. (Voltak ugyan ügyvédek a hobbitok között is, de ők leginkább végrendeletekkel és hagyatéki ügyekkel foglalkoztak.) Frodó azt állította, hogy soha nem volt olyan hobbit, aki szándékosan megölt volna egy másikat.

Elessar király trónralépésekor a Megye újra a Király törvényeinek lett alárendelve.
 
A Megyét keleten a Borbuggyan (Baranduin) folyó határolja. (A folyótól keletre terül el Bakföld egészen a Nagykerítésig, mely az Öregerdőtől védte az ottlakókat. Annak ellenére, hogy Bakföldön szép számban éltek hobbitok is, a terület egészen a Gyűrűháború utánig formálisan nem tartozott a Megyéhez.) Északról és nyugatról a Megyének nincs topográfiai határa, csak az ősi déli és keleti utak és például a Messzi Dombság.
 

A hobbitok ezen át kelve menekülnek meg átmenetileg a Fekete Lovas elől.
 
Egyszerű társadalmi szerkezetű. Néhány földbirtokos hobbit uygan nem dolgozott, de a többség becsületesen és keményen munkálkodó gazda, kereskedő, munkás volt. Akadtak köztük szegények is, de nekik sem kellett koldusként élni.