Elgondolkodtam rajta: hogyan lesz valakiből ügyelő? Ez nem olyasmi, amit a gyerekek kisiskolásként célnak tűznek ki maguk elé.

Ha ilyen messzire visszamegyünk az időben, akkor fodrász vagy eladó szerettem volna lenni. Nos, ehhez képest pék lett belőlem... Annak idején ezek népszerű szakmák voltak, én pedig nem fértem már be a meghatározott felvételi létszámba, így nem mehettem ezekre a pályákra. A pék szakma így kényszerből jött, ott volt hely, de soha nem dolgoztam pékként. Arra nem is gondoltam tinédzserként, hogy színházban fogok elhelyezkedni. Azt sem tudtam, hogy mi az az ügyelő!

Akkor te is kerülő úton érkeztél a színház világába. Mikor kezdtél el a Weöres Sándor Színháznál dolgozni?

Négy évvel ezelőtt kezdődött minden. Először kívülállóként járhattam ide, köszönhetően a baráti körömnek, különösen Balikó Adriennek, aki a színház oszlopos tagja, mint közönségszervező és nézőtér felelős. Egyszer megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem alkalmanként segíteni neki. Színházba amúgy is szerettem járni, ezért úgy gondoltam, hogy miért is ne? Így legalább bepillanthatok a kulisszák mögé, ráadásul még több előadást láthatok! De ismertem néhány színészt is. Az egyiküknek albérletre volt szüksége, megkeresett engem és említette, hogy hozna még valakit, akit szintén érdekelne egy lakás. Így ismertem meg Németh Évit, aki akkoriban az egyetlen ügyelő volt a színházban. Az első perctől kezdve megtaláltuk a közös hangot, jó barátok lettünk. Egy évvel a találkozásunk után felhívott: szeretnék-e ügyelő lenni? Öt percem volt átgondolni, és egyből rá is bólintottam. Ez után találkoztam Jordán Tamással és Pap Kriszta művészeti titkárral, hogy személyesen is megbeszéljük a színház csapatához történő csatlakozásomat. Szerencsére mindketten bizalmat szavaztak nekem, és így most itt vagyok.

Sok embernek nem világos, hogy mivel foglalkozik egy ügyelő. Összetudnád foglalni?

Nem egyszerű összefoglalni, sőt az évek során rájöttem, hogy minden színházban kicsit más az ügyelők feladata, vagy is egy bizonyos kereten belül mindenki az egyéniségétől, habitusától függően mozog. Az ügyelő általában olyan, mint egy marionettbábos, aki azokat a bizonyos szálakat mozgatja. Egy főkoordinátor, akinek össze kell fognia a háttérben zajló munkafolyamatokat, hogy a néző már csak a végeredményt lássa. Felelősséggel tartozik mindenért, ami az előadás alatt történik a színpadon és a kulisszában. Ez egy óriási Csapatmunka!!! Csak így működhetnek jól a dolgok, ezt kell az ügyelőnek megteremteni és felügyelni. De ha kell, díszítek, kellékezem, sőt, ha muszáj, akkor még a színpadra is felmegyek... Összefoglalva: egy ügyelő hivatalosan 18:30-tól az előadás végéig a Főnök!  

Az ügyelő feladata, hogy a megfelelő időben mindenki a megfelelő helyen legyen...?

Pontosan! Legtöbbször, akik azt hallják, hogy „ügyelő", ez ugrik be nekik: „Ja, akkor Te vagy az, aki hívja a színészeket." Ez a legkisebb dolgom, de igen, nekem kell arra is figyelni, vagyis ügyelni, hogy a színész ott legyen, ahol kell, és bemenjen a jelenetére. Fel kell készülni a váratlan helyzetekre is, hiszen mindig akadnak kisebb problémák!

Ügyelő vagy a Weöres Sándor Színházban, de Ivo Krobot mellett mindig rendezőasszisztensként dolgozol. Hogyan talált meg a rendező úr?

Ez is 4 éve kezdődött! (nevet) A Szigorúan ellenőrzött vonatokat próbáltuk. Volt a darabnak egy rendezőasszisztense, de ő közben iskolába járt, így én helyettesítettem őt, amikor nem tudott jelen lenni. Félig asszisztáltam, félig ügyeltem. Ez is problémamegoldás a javából, hiszen két feladatom volt egyszerre. Azóta, ha Ivo jön hozzánk, automatikusan rendezőasszisztenssé válok.

Nehéz lehet egyszer ügyelőként, egyszer rendezőasszisztensként helytállni!

Igen, elég fura helyzet. Nehéz kiszakadni a „szerepemből". Úgy érzem, valahol mélyen veleszületett „ügyelő lelkem" van. Néha már a színházon kívül, családi - baráti körben is rám szólnak: most nem ügyelsz! (nevet) Nekem erre állt rá az agyam. Ha a hierarchiát nézzük, az ügyelő a rendezőasszisztens alatt, de igazából mellette áll. Az a tapasztalatom, hogy a rendezőasszisztens a próbafolyamat alatt tölt be nagyobb szerepet, míg az ügyelő az előadások alatt bontakozik ki igazán. Asszisztensként megpróbálok nem ügyelni és megbízni abban az emberben, aki éppen az ügyelői feladatokat látja el. De itt is fontos a csapatszellem, még ha az két ember között is kell, hogy létrejöjjön.

Az ügyelő hogyan sajátítja el a különböző feladatokat a darab folyamán?

Az ügyelő az olvasópróbától az utolsó előadásáig a produkcióban van; csupán felelősségének mértéke változik. A próbák alatt az ügyelő indítja el a próbát. Ebben a szakaszban arra kell figyelni, hogy a kiírt színészek beérjenek a próba kezdetére, és a munkához szükséges eszközök, bútorok, jelmezek stb. és színpad rendelkezésre álljanak. Ha tízre van kiírva a próba, kezdődjön is el akkor! A próba úgy működik, mint egy előadás, a különbség annyi, hogy még sok a bizonytalanság, sok a változó elem.

Milyen talentumok kellenek az ügyelői feladatkörhöz? Kell egy kis osztályfőnökösködés?

Az ügyelő egyszerre anya vagy apa, pszichológus, pedagógus, barát, testvér, kellékes, díszítő, hangosító, világosító és egy pindurkát színész. (nevet) Nehéz meghatározni, hogy mit kell megtanulni. Bizonyos dolgokat meglehet, például azt, hogy hogyan működik a hívórendszer... Meglehet tanulni azt is, hogy mi merre van a színházban. Ezek bárki számára tanulható dolgok, de azt gondolom magát az ügyelőséget csak sok-sok tapasztalat útján lehet elsajátítani, megismerni. Fontos, az empátia,a problémamegoldás milyensége, a kommunikáció és még sorolhatnám. Én arra törekszem, hogy mindenkinek jó legyen. Nekem is. Hogy maga az „alkotás" zavartalanul létrejöjjön. Engem főként ez a gondolat vezérel. 

Nézzünk meg egy esti előadást! Mi a konkrét dolga az ügyelőnek az előadás előtt, közben és után?

Abban az esetben, ha a 19 órai kezdésről beszélünk, akkor én már legkorábban háromnegyed hatkor itt vagyok. Bemegyek a színpadra, átnézem a díszletet, valamint a kellékeket. Utánanézek, hogy a színészek megérkeztek-e. Ha van valami probléma, akár a díszlettel, kellékkel, jelmezzel, azt gyorsan orvosoljuk.  Aztán 18:30-kor bemondom az első figyelmeztetőt, 45-kor a másodikat, 55-kor a harmadikat. Ez a többi közt a produkció résztvevőinek egy fontos támpont, hogy a kezdésig még mennyi idejük van. 18:50-kor a nézőtéri felügyelővel történt egyeztetés után kinyílnak a nézőtéri ajtók. Ilyenkor általában már csak arra kell figyelnem, hogy a kezdéshez mikor hívjam a művészeket, műszakot. 19 óra után pár perccel pedig elstartolunk. Az előadás alatt hívok, kellékezek, díszítek, öltöztetek, ugrásra készen figyelek... tehát ügyelek.

Volt már példa arra, hogy nagy bakid volt előadás alatt?

Apróbb „kellemetlenségek" mindig előfordulnak. De szerencsére nagy bakira, amit nem lehetett megoldani és az előadás rovására ment volna, még nem volt példa. És ez jól van így. Egyébként, ha mindig minden rendben lenne, nagyon unalmas lenne. Nem igaz?