A mindenben radikális újító, II. József még a jobbágy név használatát is megtiltotta és eltörölte a személyes függés viszonyát. 230 éve, 1785. augusztus 22-én írta alá II. József az örökös jobbágyság megszüntetéséről szóló rendeletét.
A felvilágosult abszolutista uralkodó, Mária Terézia 1767-ben kiadott úrbéri rendeletével szabályozta a jobbágyok helyzetét. Korábban a szokásjog rögzítette a földbirtokosok és a jobbágyok kapcsolatát, tág teret adva a visszaéléseknek. Az egész birodalomra érvényes rendelet egységesítette a jobbágyság terheit, egyben biztosította állami adóképességüket, nem utolsósorban a hadsereg utánpótlását a helyben maradó, el nem vándorló parasztság révén.
Az 1767 januárjában megjelent urbárium az egész telekkel rendelkező jobbágyokat évi 52 nap igás robot vagy 104 nap kézi robot teljesítésére kötelezte, a kilencedet – a földesúrnak fizetendő kilencedik tizedet – évi egy aranyforintban határozta meg. A rendelet sok vidéken, ahol a jobbágyokat az előírtnál magasabb robottal sújtották, könnyebbséget jelentett, másutt viszont a terhek és így az elégedetlenség növekedéséhez vezetett.
Mária Terézia 1780-ban bekövetkezett halála után fia, a reformszándékoktól áthatott, a birodalmat korszerűsíteni akaró II. József került a trónra. A jobbító szándékú, energikus, ám kompromisszumokra képtelen uralkodó anyja pátensében csak az első lépést látta. Az általa hozott rendelet közvetlen előzménye az 1784-es erdélyi parasztfelkelés volt. A román jobbágyok felkeltek földesuraik ellen a nagy adóterhek miatt, ami nyilvánvalóvá tette II. József számára, hogy a rend megteremtése érdekében szükség van a jobbágyok sorsának javítására. A mindenben radikális újító, II. József élete egyik fő törekvése volt a nemesség adóztatásának keresztülvitele, ez azonban nem sikerült, a közteherviselés újabb félszázadra eltolódott.
II. József 1785-ben kiadott rendeletében véget vetett az örökös jobbágyságnak. A rendelet eltörölte a jobbágy elnevezést, a jobbágyok ezután földesuruk engedélye nélkül költözhettek, házasodhattak, szabadon tanulhattak mesterséget és járhattak iskolába. Sem őt, sem családtagjait nem kötelezhette földesura személyes szolgálatra, ingó javaival szabadon rendelkezhetett, telkétől törvényes ok nélkül nem foszthatták meg.
A rendeletet több alkalommal is kiegészítette, 1786. június 22-én megtiltotta a jobbágyok megbotozását a földesuraknak, szeptember 26-án pedig elrendelte, hogy a fő állami szerveknél állandóan legyen 1-1 ügyvéd a jobbágyok érdekeinek védelmére. November 1-jén új intézkedésként kötelezővé tette a tized és a kilenced beszedését az aratást követő 1 napon belül, hogy a betakarított terményt minél kevesebb kár érje. 1787. február 15-én a jobbágyok jogi képviseletét az állami ügyvédek kötelességévé tette.
A rendelkezések nem sokat változtattak a jobbágyi szolgáltatásokon, gazdaságilag nem javult számottevően a jobbágyok helyzete, de társadalmi helyzetük kedvezően alakult. 1790-ben II. József a halálos ágyán kénytelen volt reformintézkedéseinek nagy részét visszavonni, de a jobbágyrendelet és a szabad vallásgyakorlatot biztosító türelmi rendelete érvényben maradt.
Az 1767-es Urbárium hosszú időre az úrbéri viszonyok alapja maradt, a francia forradalom kitörése után a központi hatalom már óvakodott minden újítástól. A jobbágyság intézményét végül az 1848. áprilisi törvények törölték el.
