Gyermekek gyásza

A GYERMEKEK GYÁSZA

A veszteség reakciói a gyermekekben sokfélék. A gyermekek sokszor jóval erőteljesebben és hosszabban reagálnak a közeli hozzátartozó elvesztéséhez, mint azt a felnőttek gondolnák. Nem mindig beszélnek megtapasztalásaikról és érzéseikről a felnőtteknek. A gyermek elrejtheti gyászát, ezzel megőrzi, „megspórolja” a szülőt. Emiatt a felnőttek sokszor alulértékelik a gyermek gyászoló képességét és a halállal kapcsolatos események felfogását.

A gyermek, ahogy fejlődik, újraértékeli és újraélheti gyászát, az újabb fejlődési szintjének megfelelően

A gyermekek gyásza is sok időt és energiát vesz igénybe. Veszteségéhez történő reagálása sok esetben késik, akár fél – egy év elteltével a halálesetet követően kezd el gyászolni.

A gyermek lelkiállapota mindig összefügg a család / szülő lelkiállapotával.

A gyermeknek nehéz elviselnie a gyászt, épp ezért igyekszik elkerülni, kiküszöbölni a fájdalmat. De ez nem jelenti azt, hogy a gyermek nem gyászolna, vagy esetleg már túl lenne rajta.

A gyermeknek korlátolt eszközei vannak a gyász kezeléséhez. Az ismeretek kognitív kezelése, a verbális kifejezés és a koncentrálás jóval szűkösebb a felnőttekéhez képest.

Épp ezért egy kisgyermek egyszerre csak rövid percekig képes gyászolni, úgymond „gyászolgat”.

Gyászának kezelésében nem a beszélgetés az elsődleges segítség, hanem sokkal inkább a játék, az alkotás és a szimbólumok. Sokszor az „aktív” gyász csak a játékokban és a rajzokban jelenik meg.

A GYERMEKEK GYÁSZÁNAK MEGNYILVÁNULÁSAI

A gyász a gyermeket összességében, teljes lényében befolyásolja. Viselkedésének változásaiban, testi reakciókban nyilvánul meg, valamint különböző érzésekben és gondolatokban.

Érzésekben: félelem, düh, szomorúság, szégyen, szorongás, idegeskedés.
Gondolatokban: képzeletek / emlékképek a halálról, nem lehet igaz, meghal-e a másik szülő is, meghalhatok-e én is, az én hibám volt-e, mit jelent a halál…
Testi reakciók: fáradtság, hasfájás, fejfájás, alvási nehézségek
Viselkedésbeli változások: levertség, nehéz külön lenni a hozzátartozóktól, regresszív viselkedés, visszahúzódás, magatartásbeli zavarok, koncentrálási nehézségek, tanulási nehézségek, koraérés…

A GYERMEKEK GYÁSZÁRA HATÁSSAL VAN:

Kit veszített el a gyermek: szülőt, testvért, nagyszülőt, barátot, stb.

A haláleset körülményei: betegség, öngyilkosság, bűncselekmény, baleset, stb.
Hogyan informálták a gyermeket a történtekről: megtudta-e az igazat és mindent elmondtak számára, vagy csak részleteket hallott?
A halálesethez kapcsolódó rituálék és a temetés: részt vehetett-e a gyermek, vagy kívül maradt?
A családhoz és környezethez kapcsolódó tényezők: a felnőttek cselekvőképessége a hétköznapi rutinfeladatokban, családi kölcsönhatások módja, érzelmi légkör, kellő támasz, egyéb változások, stb
A gyermekhez saját magához kapcsolódó tényezők: kor, halálfelfogás szintje, személyiség, korábban megélt veszteségek, stb

A HALÁL MEGÉRTÉSÉNEK LEGFONTOSABB FOGALMAI

A halál visszavonhatatlan (az elhunyt nem tér vissza)
A holttest élettelensége (az elhunyt nem fázik, nem érez fájdalmat, stb)
A halálnak oka van (valami okozta)
A halál egyetemlegessége (egyszer mindenki meghal)
Az élet valamilyenfajta folytatása a halál után (életfelfogás)

HOGYAN LEHET SEGÍTENI A GYÁSZLÓ GYERMEKNEK ÉS SERDÜLŐNEK

Bátorsággal és képességgel jelen lenni a gyermek gyászában
Biztonságérzet megerősítésével
Rendkívüli jelenléttel, fizikai közelséggel és gondoskodással
A hétköznapi élet folyamatosságáról és a gyermek szükségleteiről való gondoskodással
A mindennapi rutinok megtartásával
A szokásos tevékenységek bátorításával: játék, óvoda, iskola, különórák, hobbik
Fontos a fölösleges változtatások elkerülése a gyermek életében – változásokról való időben történő tájékoztatás
Remény erősítésével az élet folytatásáról
Engedni kell a gyermeket gyászolni, bátorítani kell arra, hogy merjen beszélni és kérdezni
Megfelelő időt és helyet kell biztosítani a gyermeknek, amikor ő kész az aktív beszélgetésre
Őszinteséggel, valósághű ismeretek átadásával a történtekről
A halál megértésében való támogatással, segíteni a gyermeket a tévhitek elengedésében
A temetésen és a rituálékon való részvétel engedélyezésével, felkészítve a gyermeket ezekre
Bátorítással a veszteség és gyász sajátos módon történő kifejezésére – alkotó, funkcionális módszerekkel:

o Rajzolás, festés, gyurmázás, meséltetés, bábozás, zenével, könyvekkel, kártyajátékokkal, különböző feladatokkal

A játékra való bátorítással, elfogadva azokat a játékokat, amelyeken keresztül a gyermek feldolgozza a történteket
A gyermek egyéni reakcióinak és gyászolásának tiszteletben tartásával
Elvárások elkerülésével: „neked most erősnek és anya segítségének kell lenned”
Minta adásával gyászviselkedésben
A gyermek érzéseinek elfogadásával, megerősítve, hogy különböző érzések tartoznak a gyászhoz és hogy azok normálisak
Segíteni a gyermeket abban, hogy felismerje és kifejezze érzéseit
A félelmek kezelésével és megoldások keresésével

Fontos a szaksegítség szükségességének felismerése illetve abban az esetben annak felkeresése

Mikor kell szaksegítséget igénybe venni?

Ha a gyermek nem a fejlődési szintjének megfelelő életet él: visszafejlődik, vagy túlságosan koraéretten viselkedik
Ha a gyermek erőteljesen önmagát hibáztatja a történtekért
Ha a gyermek nem játszik, illetve ha a traumatikus játékaiban megreked
Ha a kapcsolatai saját korosztályában szűkülnek, csökkennek
Nyilvánvaló tünetekkel: olyan félelmek és agresszív viselkedés esetén, amelyek hátráltatják, nehezítik a normális életvitelt
Ha a gyermek viselkedése és személyisége drámaian megváltozik
Ha a gyermek túlságosan pesszimistán áll saját jövőjéhez
Ha saját magad aggódsz a gyermekért és támogatásra, tanácsra van szükséged

Források
Dyregrov: A gyermek gyásza; Dyregrov & Raundalen: A gyászoló gyermek és az iskola; Erkkilä-Holmberg és mások: Gyászoló gyermekkel; Holm & Turunen: Az én gyászom; Poijula: A gyermek és a válság; Laimio: Együtt a gyászt könnyebb hordozni.

Összeállította: Sirpa Mynttinen, Susanna Uittomäki – Suomen Nuoret Lesket ry (Fiatal Özvegyek Egyesülete, Finnország) Finnből fordította: Albert Éva