Mandulagyulladás

A torok-garatgyulladás a leggyakoribb gyermekkori betegség, melyet a torok és a garat vérbősége jellemez, gyakran tüsszögés, köhög, orrfolyás, láz kíséri. Kórokozói többnyire légúti vírusok és a betegség tüneti szerek alkalmazása mellett antibiotikum alkalmazása nélkül is elmúlik. Ebben a betegségben írnak elő az orvosok leggyakrabban antimikróbás terápiát, azonban az antibiotikum használat a kedvezőtlen mellékhatások, a növekvő bakteriális rezisztencia miatt megfontolandó.

A garatmandulák a nyelvgyök két oldalán találhatók, láthatók a szájüregben, a hátsó garatfalon szimmetrikusan helyezkednek el.

A légúti fertőzések nagyjából 70%-át vírusok okozzák (coxsackie-, influenza-, adenovírus stb.),

leggyakrabban fájdalmas nyeléssel, rossz közérzettel, garatpírral, lázzal, torokfájdalommal, orrfolyással, könnyezéssel, esetleg hígabb széklettel járnak. Egyes vírusfertőzések (EBV, CMV) is okozhatnak a tonsillák felszínén fehéres lepedéket, amit gyakran összetévesztünk a tüszős mandulagyulladással, azonban ezen vírusok okozta betegségben

máj-és lépmegnagyobbodást is találhatunk, ami pedig a mononucelosis gyanúját veti fel. Az AST titer emelkedése korábbi Streptococcus fertőzést igazol, ugyanakkor ennek a markernek a heveny betegség diagnosztikájában nincs szerepe.

A Coxsackie vírusok okozzák a herpanginát, amelyben nemcsak a mandulákon, de a lágy szájpadon is hólyagok vannak. A torokváladék célzott bakteriológiai vizsgálata, a vérkép és a szerológiai vizsgálatok segíthetnek tisztázni a diagnózist és irányíthatják a terápiát.

A vírusos torokgyulladásoknak nincsen specifikus kezelése, a paracetamol vagy ibuprofen tartalmú gyógyszerek segíthetnek a fájdalomcsillapításban, bő folyadékfogyasztás, ágynyugalom, tüneti terápia ajánlott.

A bakteriális mandulagyulladást okozó leggyakoribb kórokozó a Streptococcus pyogenes, amely a garatban és a mandulában kelt gyulladást, cseppfertőzésel és szoros kontaktussal terjed.

A kórokozó termelhet ún. erythrogen toxint, amely testszerte kiütést okozhat ( skarlát ). A Streptococcus pyogenes fertőzést követően ún. „második betegségként” rheumás láz, akut glomerulonephritis léphet fel.

A klinikai képet leggyakrabban a tonsillák barázdált felszínén fehér gennyes lepedék, a lacunákban detritus, megnagyobbodott állkapocs szögleti nyirokcsomók, magas láz, torokfájás, nyelési nehezítettség, a kemény szájpadon pontszerű bevérzések, málnanyelv jellemzik.

A diagnózis a klinikai tünetek alapján megállapítható, mégis a torokgyulladás kórokozóinak sokfélesége miatt a felesleges antibiotikum kezelés gyakori. A kórokozót gyorsteszttel („strep test”) vagy a torokváladék tenyésztésével lehet kimutatni.

A streptococcustól különböző baktériumok kimutatásának nincs klinikai jelentősége. Akár a gyorsteszt, akár a torokváladék tenyésztés levétele mellett döntünk, azt mindig az antibiotikumos kezelés megkezdése előtt kell végeznünk. Amennyiben a fent említett tüneteket májmegnagyobbodás, lépduzzanat kíséri, az a mononucleosis gyanúját veti fel.

A bakteriális torokgyulladás első vonalbeli kezelése a penicillin (100 000 NE/kg/nap),

allergia esetén makrolid típusú antibiotikum (erythromycin, clarithromycin) adható.

Az antibiotikum adása mellett a klinikai tünetek hamar javulnak, a beteg láztalanodik, de a gyógyszert jelen ismereteink szerint 10 napig kell szedni.
A betegség visszatérése nem ritka.

Viszonylag gyakori a kórokozó hordozás, mely a betegség tünetei nélkül nem kezelendő.
A bakteriális torokgyulladás szövődményeként tályog, akut középfülgyulladás, arcüreg gyulladás, kiszáradás léphet fel.

Mikor tanácsos gyermekorvoshoz fordulni torokgyulladás esetén?

Heves torokfájdalom, légzési-, nyelési nehezítettség, nyáladzás, csökkent folyadékbevitel, 3 napot meghaladó lázas állapot, bőrkiütések esetén.

Dr. Németh Ágnes