Újraindulhat… a látszatkeltés

Ha a Patyomkin-falvak – a Katalin cárnő „,megnyugtatását” szolgáló díszlet-települések – legendáját a történészek túlzónak is találták, nem volt teljesen alaptalan; az illúziókeltésnek ez lett a jelképe. S ahogy elnézem az egészségügy újraindításáról szóló hírt, alighanem meghonosodik majd e tájon pár új kifejezés is, mint a „Patyomkin védőfelszerelés”, a „Patyomkin-fertőtlenítés”…

Az orvosi ellátás újraindításáról szóló hír  szerint Kásler Miklós emberminiszter közölte:

„A főszabály az, hogy a páciensnek telefonon kell időpontot kérnie az adott ellátásra. Óránként négy beteg ellátására lesz lehetőség. Minden beteg és vizsgálat után, fertőtleníteni kell a helyiséget”.

Lelki szemeim előtt meg is jelent nyomban a háziorvosi rendelő, ahova tartozom. Ott egyszerre öt orvos és öt asszisztens, öt helyiségben fogad betegeket. Számoljunk azzal, hogy mind az öt rendelőben szabályszerűen, óránként négy, telefonon előre bejelentkezett páciens fordul meg. Azaz óránként húsz. Na most: ha minden beteg és vizsgálat után kötelező fertőtleníteni a helyiséget, akkor ez óránként húsz teljes – és rendkívül alapos! – kórokozó-mentesítést jelent… Ezt pedig az egész háziorvosi rendelő egyetlen(!) takarítónőjének kellene megoldania. Bár napi nyolc órában, ám két műszakban: reggel 8-tól déli 12-ig, azután délután 3-tól este 7-ig, mert a déli szünet után jön a váltás: a többi orvos és asszisztens, meg az ő betegeik… Na, erre mondhatja bárki, aki tanult valaha matematikát: az az egy takarító néni a szükséges, de nem elégséges feltétel.

Vajon hogyan lesz mégis elégséges? Mondjuk, minden rendelőbe felvesznek egy-egy takarítót, esetünkben a meglévő egy mellé még négyet? S ha ezt nem bírja el az önkormányzat költségvetése? (Naná, hogy nem…) Akkor majd fertőtlenítő takarításra kötelezik az orvosokat, az asszisztenseket? És bármeddig is tartson egy csírátlanítási aktus, négyszer annyival csökken majd óránként a betegek érdemi ellátására fordítható idő? Vagy kineveznek minden rendelőépületbe egy parancsnokot, aki köteles megoldani a feladatot? Tegyük fel! A KSH legutóbbi (2018-as) adatai szerint, az országban bő 6000 háziorvos és házi gyermekorvos van (igaz, a kisebb településeken csak egy-kettő, vagy még annyi se). Vegyük a fertőtlenítendő helyiségeket rendelőnként csak átlag háromnak! Még így is 2000 rendelőparancsnok kellene, és a meglévők mellett, még vagy 4000 szigorú paranccsal utasítható fertőtlenítő-takarító beosztott. Mintegy 6000 új ember, csak az alapellátásba!… Tud még ennyi katonát nélkülözni a honvédség? Vagy jön a tartalékosok mozgósítása? A polgári védelmi szolgálatra kötelezés? Esetleg a közmunka? Á, az még nem, arra várni kell, míg kiderül, hány állást szüntet meg a vírus, hogy pont ugyanannyit teremthessen a felhatalmazott…

És persze az is lehet – kivéve persze a gyevi kisbíró által kidobolt „hiteles” központi információt –, hogy valójában nem történik ezúttal se semmi különös. Lehet, hogy épp annyira lesz elegendő és megfelelő a háziorvosi rendelőkben a betegenkénti fertőtlenítés, mint amennyire elegendő és megfelelő az ott dolgozók védőfelszerelése, amiről ugye „mindenütt kötelesek voltak gondoskodni”. Ha tudtak. És sokszor nem tudtak… Vajon most sikerül majd szerezniük még minden betegnek is egy-egy arcmaszkot? Mert az ugye kötelező…

Kötelezésben most sincs hiány. És nem is lehet ellene semmi kifogás! Tudható ez a kórház-kiürítési „hadgyakorlat” óta. A parancs, az parancs; aki nem teljesíti, repül.

A miniszter intézkedett. Avval a szóval, hogy „kell”. S ki tudhatná nála jobban, hogy „kezdetben vala az Ige”. Akkor is, ha csupán segédige a „kell”. Azután jönnek még ugye, több napok is. Majd csak lőn… Lőn valahogy… Lőn valami… Nem egyszerű dolog ám teremteni, pláne nem oly tökéleteset, mint az Úr…

Hinni kell, na! Az a fő! Az út kijelöltetett.

*

II. Katalin cárnő aranyozott szánján száguld a Krím felé; puha prémtakaróba burkolódzva gyönyörködik az elsuhanó, behavazott tájban. Távolról nézi a szép, rendezett falvakat, s a hódolattal integető muzsikokat. És szemből. Ha a hátuk mögé kerülne, látná: kilóg a gatyából az ülepük. S azt is: a takaros házsor csupán összetákolt díszlet. Homlokzat. Ha közelebb menne, azt is hallaná: zúgolódnak az emberek, amiért kirendelték őket a zimankós pusztára… De legalább kaptak egy-egy flaska vodkát. Ennyit csak megért, hogy az uralkodó elégedett legyen…

És lám, az is! Oly nagyszerű minden! A nép boldogan integet, kimutatja a szeretetét. Patyomkin miniszter igazán jól megszervezte ezt a csodás utat. Jár majd érte neki egy medál…