A lecsap csapat - Kritika
Nagydarab nő nagyot esik
Melissa McCarthy és férje, Ben Falcone ötödik közös produkciója pontosan ugyanolyan, mint az összes többi: McCarthy egy ügyetlen, de jószívű tramplit játszik, aki abszurd helyzetbe keveredve csinál magából hülyét és jó sokszor pofára esik közben. Ezúttal szuperhősként.
Erről van szó
Valamikor a nyolcvanas években egy meteorit hatására jó néhányan szuperképességgel ruházódnak fel, de valamiért úgy alakul, hogy ezek az emberek mind szupergonosznak állnak, akik aztán évtizedekig terrorizálják a világot. Ellenük hirdet háborút Emily Stanton (Octavia Spencer), a zseniális tudós, aki kifejleszt egy szert, amlelynek segítségével szuperhőst csinálhat magából - no ezt a szert adja be magának véletlenül Emily gyerekkori barátnője, Lydia (McCarthy), aki nem az a tipikus szuperhősmatéria, hogy enyhén fogalmazzunk. De azzal főzünk, amink van: a páros együtt megy neki a Chicagót rettegésben tartó gonoszoknak, például a kezéből lézereket kilövő Lézernek (Pom Klementieff) és a Ráknak (Jason Bateman), amely a karjai helyén rákollót visel...
Ezért jó
Mint minden McCarthy-filmnek, így A lecsap csapatnak is vannak szellemes pillanatai: bárhogy is vélekednek sokan McCarthy-ról, ő egy igen tehetséges komika; rögtönzései, arcjátéka és fizikuma óriási poénforrás, de azért nem mindegy, hogy ki irányítja, ki ír neki hozzá szkriptet, kik a partnerei és mennyire engedheti el magát. Spencer képében meg is találta a megfelelő társat, a szuperhőskörnyezet pedig széles körben eladható szituációkat kínál. Ezeket pedig néha sikerül is meglovagolniuk. Lehet rötyögni a kínos felkészülési jeleneteken, az első szerencsétlen próbálkozásokon vagy a gonosztevőkön, melyek szemlátomást komolyabb filmes párjaikat próbálják mímelni, csak színpadiasságuk miatt önmaguk paródiái lesznek közben.
Akciójelenetből kevés van, és nem is túl látványosak (a film láthatóan alacsonyabb költségvetésből készült), de azok koreográfiája legalább rendben le van zavarva: a hősök és antihősök esnek, tőrnek, zúznak és még azt is elhisszük, hogy ez imitt-amott ez fáj is nekik.
Ezért nem jó
Sajnos a filmnek nem igazán sikerül kiaknáznia premisszáját, de hőseit sem: az alapsztori legalább annyira felszínes, mint a bonyodalom és annak megoldása, egy-két fordulatot kilométerekről lehet látni, az ezekre adott válaszok pedig legalább ennyire fáradtak és kiszámíthatók. És ha olyan színészeid vannak, mint McCarthy, Spencer, Bateman vagy a Chicago piperkőc polgármester-jelöltét játszó Bobby Cannavale, akkor belőlük sokkal, de sokkal többet is ki lehetne és kéne hozni, de sajna itt jön a képbe Ben Falcone, aki nem csupán rendezte, de írta is a filmet: ez a fickó egyszerűen nem elég tehetséges egy jó vígjáték levezényléséhez, és kész bűn, hogy ennyire nem tudja kihozni azt, ami a feleségében rejlik - azt amire egy Paul Feig például játssza képes.
Így pedig olybá hat a produkció, mintha a közreműködők nem tették volna igazán bele a szívüket, pedig ha valaki képes arra, hogy rákollókkal kattogjon végig egy egész produkciót, az biztos, hogy kész lett volna a maximumot nyújtani az ökörködésben - de sajna a Bateman-szál a legrosszabb a filmben, mert szimplán csak groteszk, és nem groteszkül vicces. A többi meg csak maximum elmegy: hőseink sokat énekelgetnek és botladoznak, ami elsőre még megmosolyogtató, sokadszorra viszont már csak időhúzásnak hat.
Megéri a pénzét?
A lecsap csapat (uhh, ez a cím és név...) a tipikus Netflix-produkciók sorát gyarapítja: ha moziban néztük volna, most mérgelődhetnénk a kidobott pénz és idő miatt, de a streaming-szolgáltató megannyi tartalmának egyikeként közel se fáj annyira, mint kéne, pedig egy jobb rendező és egy tehetségesebb író (mindkettő Ben Falcone) kezében ez az alapszitu simán összeállhatott volna egy olyan kultikus vígjátékká, mint például a Jégi dicsőségünk vagy a Kidobós. A színészállomány és a sztori megvolt hozzá.
A lecsap csapat 2021. április 9-től érhető el a Netflixen. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.
VILLÁMKRITIKA: A lecsap csapat
