Hiatella arctica

Hiatella arctica
	Evolúciós időszak: Eocén - jelen
	Az állat jobboldali héja
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Puhatestűek (Mollusca);
Osztály:	Kagylók (Bivalvia);
Alosztály:	Heterodonta;
Alosztályág:	Euheterodonta;
Öregrend:	Imparidentia;
Rend:	Adapedonta;
Öregcsalád:	Hiatelloidea;
Család:	Hiatellidae;
Nem:	Hiatella; Bosc, 1801
Faj:	H. arctica;
Tudományos név
	Hiatella arctica; (Linnaeus, 1767)
Szinonimák
Szinonimák
	Biapholius spinosus Leach, 1822; Byssomia crispa Danilo & Sandri, 1856; Chama aculeata Strøm, 1768; Didonta bicarinata Schumacher, 1817; Hiatella arctica f. flaccida Gould, 1861; Hiatella arctica f. spinifera Sowerby II, 1875; Hiatella australis var. angasi Angas, 1865; Hiatella biaperta Daudin Bosc, 1801; Hiatella lirata (E. A. Smith, 1910); Hiatella monoperta Bosc, 1801; Hiatella oblonga W. Turton, 1822; Hiatella orientalis (Yokoyama, 1920); Hiatella pholadis (Linnaeus, 1771); Hiatella solida (Sowerby, 1834); Hiatella striata (Fleuriau de Bellevue, 1802); Hypogaea barbata Poli, 1795; Mya arctica Linnaeus, 1767; Mya byssifera Fabricius, 1780; Mytilus pholadis Linnaeus, 1771; Mytilus praecisus Montagu, 1803; Mytilus rugosus Linnaeus, 1767; Petricola awana Yokoyama, 1924; Petricola linguatula Lamarck, 1818; Rhomboides rugosus var. aculeata Scacchi, 1836; Saxicava acuta de Folin in de Folin & Périer, 1867; Saxicava antarctica Philippi, 1845; Saxicava arctica Linnaeus, 1767; Saxicava arctica var. abbreviata Bucquoy, Dautzenberg & Dollfus, 1896; Saxicava arctica var. dilatata Bucquoy, Dautzenberg & Dollfus, 1896; Saxicava arctica var. inermis Bucquoy, Dautzenberg & Dollfus, 1896; Saxicava arenacea E. A. Smith, 1910; Saxicava australis Lamarck, 1818; Saxicava azaria Dall, 1881; Saxicava chilensis Hupé in Gay, 1854; Saxicava clavis Valenciennes, 1846; Saxicava conchotrypa Philippi, 1845; Saxicava distorta Say, 1822; Saxicava flaccida Gould, 1861; Saxicava frigida Mabille & Rochebrune, 1889; Saxicava gallicana Lamarck, 1818; Saxicava groenlandica Potiez & Michaud, 1844; Saxicava guerini Hanley, 1843; Saxicava hawaiensis Dall, Bartsch & Rehder, 1938; Saxicava hiatella Chenu, 1862; Saxicava initialis de Folin in de Folin & Périer, 1867; Saxicava insita Conrad, 1869; Saxicava lebruni Mabille & Rochebrune, 1889; Saxicava lirata Smith, 1910; Saxicava macrodon Philippi, 1851; Saxicava meridionalis d'Orbigny, 1846; Saxicava mollis Mabille & Rochebrune, 1889; Saxicava orientalis Yokoyama, 1920; Saxicava petitii G. B. Sowerby II, 1875; Saxicava pholadis (Linnaeus, 1771); Saxicava pholadis gastrochaenoidea Carpenter, 1864; Saxicava purpurascens G. B. Sowerby I, 1834; Saxicava rietensis W. H. Turton, 1932; Saxicava rubra Deshayes, 1848; Saxicava rugosa var. cylindrica Wood, 1847; Saxicava sakhalinensis Takeda, 1953; Saxicava similis Deshayes in Maillard, 1863; Saxicava solida G. B. Sowerby I, 1834; Saxicava spinifera G. B. Sowerby II, 1875; Saxicava striata Fleuriau de Bellevue, 1802; Saxicava subantarctica Preston, 1913; Saxicava subtriangularis W. H. Turton, 1932; Saxicava sulcata G. B. Sowerby II, 1875; Saxicava tenuis G. B. Sowerby I, 1834; Saxicava truncata Philippi, 1898; Saxicava ungana Grewingk, 1850; Saxicava veneriformis Lamarck, 1818; Solen minutus Linnaeus, 1767; Sphenia bilirata Gabb, 1861; Spongyophylla irregularis Brusina, 1866; Tellina rhomboides Gmelin, 1791; Tellina rhomboides Poli, 1791;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Hiatella arctica témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Hiatella arctica témájú médiaállományokat és Hiatella arctica témájú kategóriát.

A Hiatella arctica a kagylók (Bivalvia) osztályának Adapedonta rendjébe, ezen belül a Hiatellidae családjába tartozó faj.

Nemének a típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés]

A Hiatella arctica előfordulási területe az Atlanti-óceán. Nyugaton a Jeges-tengertől kezdve Kanada és az Amerikai Egyesült Államok keleti partjai mentén, a Karib-térségen és a Mexikói-öblön keresztül, egészen Brazília legészakibb partjáig található meg. Keleten, szintén a Jeges-tengertől kezdve az Északi-tengeren keresztül, Nyugat-Európa és -Afrika partjáig fordul elő. A Földközi-tengerben és Angola tengervizeiben is vannak állományai.

Ősi faj, amely már az eocén korban megjelent.

Megjelenése[szerkesztés]

A héja általában körülbelül 2,5 centiméteresre nő meg, de 4-5 centiméteres példányokról is tudunk. A két héja nagyjából egyforma méretű és alakú.

Életmódja[szerkesztés]

A vízalatti szirtek, kövek lakója; ezekbe mélyen befúrhatja magát. Az árapálytérségtől egészen a tengerek mélyéig is megtalálható. Táplálékként a vízből szűri ki a szerves részecskéket. A Herrmannella hiatellai nevű evezőlábú rák (Copepoda) a külső élősködője ennek a kagylónak.

Képek[szerkesztés]

A természetes élőhelyén
a kolóniája
Elpusztult állatok
héjai

Források[szerkesztés]

Hiatella arctica (Linnaeus, 1767) WoRMS
Linnaeus C. (1767). Systema naturae per regna tria naturae: secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Ed. 12. 1., Regnum Animale. 1 & 2. Holmiae, Laurentii Salvii. Holmiae [Stockholm], Laurentii Salvii. pp. 1-532 [1766] pp. 533-1327 [1767]., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/83650#5
Danilo, F. & Sandri, G. B. (1856) Elenco nominale dei gasteropodi testacei marini raccolti nei dintorni di Zara. Zara.
Strøm H. (1768). Beskrivelse over Norske Insecter. Andet Stykke. Det Kongelige Norske Videnskabers Selskabs Skrifter, Kjobenhavn : 4: 313-371, pl. 16, available online at http://www-gdz.sub.uni-goettingen.de/cgi-bin/digbib.cgi?PPN481641912_0004 page(s): 368-369; pl. 16 fig. 24
Schumacher C.F. (1817). Essai d'un nouveau système des habitations des vers testacés. Schultz, Copenghagen. iv + 288 pp., 22 pls. , available online at http://www.biodiversitylibrary.org/item/81329
Bosc, L. A. G. (1801). Histoire naturelle des coquilles, contenant leur description, les moeurs des animaux qui les habitent et leurs usages. Deterville, Paris. vol. 1, 343 p.; vol. 2, 330 p.; vol. 3, 292 p.; vol. 4, 280 p.; vol. 5, 255 p., 1 table, 44 plates., available online at http://www.biodiversitylibrary.org/bibliography/10436
Turton W. (1822). Conchylia dithyra Insularum britannicarum. The bivalve shells of the British Islands. M.A. Natali, London, & Combe and son, Leicester. xlvii + 279 p., 20 pl., available online at http://books.google.es/books?id=PjMOAAAAMAAJ