Dívik mostanság egy modern kori busójárás a belbudai elit körében, egy 21. századi zarándoklat, ha úgy tetszik, nevezetesen az Etyeki borturnézás. Megfejthetetlen, hogy milyen érzelmek dúlnak a háttérben, de a felső fancy tízezer immáron négyszer egy évben Etyekre cseréli a pre-party helyszínét a jól megszokott Gozsdu-Bazilika-Symbol bermuda háromszög helyett.
Megérkezni Etyekre nem túl bonyolult, autónkat leparkolni már annál inkább. Nem sikerült olyan korán érkeznünk egyszer sem, hogy a gépjárműveket irányítani hivatott őrök ne lettek volna már lapaj részegek. Ez persze nem probléma, elvégre borvidék, vagy mi?! Szeressék az italt, csak néha komoly beszélgetések zajlanak, mikor azt állítják, hogy nincs hely, te meg látod, hogy van még. A környék relatíve gyéren ellátott aszfaltozott parkolóhelyekkel, ami azért különösen kellemetlen, mert tapasztalataim szerint a község felszíne vagy sártól csatakos vagy poros. Nem volna rossz ötlet legalább az emberek által használatos hangyaútvonalakat murvával nyakon önteni.
A látogatók seregét elnézve az bizton állítható, hogy 90%-uk még zsugorfóliázott, szeletelt, előpácolt állapotban sem igazán látott malacot, most pedig mind ott sertepertél Árpás László sonkamester háta megett, csodálja a nyárson pörgő, perzselődő Dezsőt, és igyekszik rendkívül szakavatottnak tűnni… Ez a profizmus, ez az ellentmondást nem tűrő autentizmus a borokról folytatott diskurzusokban is tettenérhető. Különösen azok a párbeszédek ígérkeznek izgalmasnak, ahol egynémely túrázó éppen a borászt okítja saját borait illetően. Ilyenkor persze nem marad más hátra, mint a megértő bólogatás. Adj igazat a piásnak, előbb szabadulsz, és talán még vásárol is pár kannával!
A helyzet egyébiránt tök olyan, mint amikor a Balatont lepik el a “fancy arcok”. Kialakultak már itt is a ‘must have’ (ejtsd: mászt hev, ne tessenek mustra gondolni) helyek, ahonnan illik becsekkolni a Facebookra, így már éjfélkor mutogatni lehet szakavatott módon a többi yuppie-nak, hogy éppen melyek a legtrendibb évjáratok. Rókusfalvy, Krisán, Árpás. A többség természetesen tudomásul veszi, hogy nagyobb sétákat kell tegyen a fentebb említett parkolási mizéria okán, de persze mindenütt ott van a gyalogosok között gördülő kötschög, aki ha tehetné, még a pincelépcsőn is a kúhéttel zötyögne le.
Le kell szögeznem, hogy én nagyon örülök az etyeki hájpnak, és alapvetően tetszik nekem, ami a fehérbor körül Magyarországon zajlik. Annyira elegem van már az érdemtelenül túlárazott villányi, meg szekszárdi borokból, hogy elmondani nem tudom. Az is egy rendkívül barátságos kezdeményezés, hogy a szervezők más tájak borait is bemutatni engedik, hiszen ez még egy olyan távolság, ahová leruccan a pesti ember, távolabbi borvidékeinkre csak akkor, ha szénhidrátban gazdag wellness is akad a környéken…
A szervezők ígéretének megfelelően a sötétedés beálltával a nagyérdemű is szétszéled. Már csak innen-onnan csendül fel egy egy operettbetét és/vagy örökbecsű elgété, esetleg István a király. A kis tűsarkúak gazdái a hátrahagyott palackok számával egyenesen arányos kilengésekkel kavirnyásznak autóik felé, és immáron sokadszor fogadják meg, hogy legközelebb aztán tutti hoznak ide vmi váltócipőt!
Kun Gergely
