Gyerekek és az internetes zaklatás

A felmérés szerint a zaklatások legmagasabb aránya (56%) az alapiskolákra jellemző, míg a nyolcéves gimnáziumokban 51%, a középiskolákban 44,8%. Az internetes zaklatással a szlovákiai diákok több mint egyharmadának van tapasztalata. Habár a zaklatás jelensége még nem öltött olyan járványszerű méreteket Szlovákiában, mint külföldön, a mostani eredmények mindenképpen aggodalomra adnak okot – olvasható az SNSĽP közleményében.

A gyerekek közötti zaklatás nem új keletű, az internet elterjedése óta azonban új formát öltött. Miben hasonlít, avagy tér el az online zaklatás az iskolai zaklatások „hagyományos” formáitól?

A magyar szakirodalom az iskolán belüli zaklatás megjelölésére a „kortárs bántalmazás”, avagy az angol szakterminológiából eredő bullying kifejezést használja. Meglehet, találóbb a szlovák „šikanovanie” kifejezés (a francia chicaner szóból), mivel jobban megfogalmazza a jelenség lényegét. A zaklatásnak alapvetően három kritériuma van: szándékos, rendszeres és ismétlődő, az áldozat nem tud védekezni (a támadó általában személyiségbeli/fizikai erőfölényben van). Több formáját különböztetjük meg: hagyományos fizikai agresszió (verekedések, lökdösődések), verbális agresszió (csúfolódás) és kapcsolati agresszió (kirekesztés, pletykák terjesztése, presztízs lerombolása). Az online térben történő zaklatás az említett formák átszövődése.

Annak idején a gyerekek közötti zaklatás nagy mértékben az iskola területére korlátozódott. Az internetes zaklatás veszélye, hogy akár 24 órán keresztül tarthat, így nehezebb elkerülni a konfrontációt a zaklatóval. A tartalmak azonnali megosztása és végtelen terjesztése miatt az áldozat nem tudja, hogyan érhet véget a zaklatás. A bántalmazók ezenkívül gyakran anonim profilok mögé rejtőznek, így sokkal nehezebb felelősségre vonni őket. Az iskolai bántalmazás esetében átfedés fedezhető fel az online és offline kapcsolati hálózatok között: ha valaki offline térben zaklat valakit, az nagy valószínűséggel folytatni fogja ezt az online térben is.

Mi a véleménye a fent említett felmérés eredményeiről?

Egyetértek azzal, hogy a témát nem szabad elbagatellizálni, fel kell rá hívni a figyelmet. Csoportban zajló jelenségről van szó, ami csak olyan kollektívában tud fennmaradni, amely ezt hagyja. Jellemző rá a kevés empátia, tisztelet, elfogadás, és hogy túl nagy a szakadék a „menők” és „kevésbé népszerűek” között. Tény, hogy minimum 10– 20% között van az áldozatok aránya általános és középiskolai évfolyamokat nézve.

Milyen típusú gyerekek válhatnak a zaklatók célpontjává?

A leggyakoribb célpontot az elszigetelt, bizonytalan, félénk gyerekek jelentik. Zárkózottságuk oka különféle lehet (családon belüli bántalmazás, pszichés problémák), a lényeg, hogy elzárkóznak a közösségtől. A gyengébb önértékelésű gyerekek, akiknek hiányoznak a társas képességeik, nem tudnak hatékonyan részt venni a közösség életében. De tudunk olyan esetekről is, amikor valaki éppen amiatt válik mások céltáblájává, mert túl okos, szép vagy gazdag. A rizikófaktor tehát azok esetében nagy, akik eltérnek a közösség által képviselt fő áramlattól – mindegy, hogy melyik irányban (túl kövér, túl sovány, rossz tanuló, stréber stb.).

Érdekes viszont, hogy ha például két kövér gyerek van egy osztályban, nem biztos, hogy mindkettőt gúnyolják, mivel ilyenkor a személyiségbeli tényezők is döntő szerepet játszanak: kinek milyenek a társas képességei, hogyan tud kiállni magáért. Ezeket a készségeket leginkább a családi háttér biztosítja a gyermek számára.

Több szomorú esetről hallani külföldön, amikor a zaklatók öngyilkosságba hajszolják az áldozatukat.

Most még nem kötik össze a zaklatást az öngyilkossággal, de hallunk olyan esetekről, amikor tinédzserek öngyilkosságot követnek el a folyamatos iskolai zaklatások miatt. A kor ugyanis ez esetben rizikófaktornak számít, mivel a gyerek vagy serdülő ilyenkor nagy változásokon és stresszel teli időszakon megy keresztül. Ha ezt még ráadásul bántalmazás tetőzi, a sok tényező hozzájárulhat az öngyilkosság elkövetéséhez. A bullying kutatása is egy ilyen tragikus esemény hatására kezdődött el a nyolcvanas években Finnországban. Vannak esetek, amikor a bántalmazás már olyan méreteket ölt, hogy az áldozat iskolaváltásra kényszerül. Ilyenkor a csoport nagy valószínűséggel ki fog termelni egy újabb áldozatot, mert ez a működési mechanizmusa. Az áldozat bántalmazásával a dominanciájukat és az erejüket igyekeznek fitogtatni a bántalmazók.

Milyen formái vannak az internetes zaklatásnak?

Több kategóriát különböztetünk meg. Az ún. flaming (lángháború) erőszakos, durva, bántó üzenetek küldözése az interneten. A befeketítés során rosszindulatú, hazug és kegyetlen posztokat osztanak meg az illetőről, vagy kizárják őt az online csoportokból. Ez a gyerek számára talán a legrosszabb érzés, mivel alapszükséglet, hogy valahová tartozzunk. Szintén gyakori a személyiséglopás jelensége, amikor az áldozat nevében készítenek egy profilt (vagy feltörik azt), és úgy küldenek durva üzeneteket az ismerőseinek. Jellemző továbbá a kibeszélés, a kényes és kínos információk közzététele az interneten. A happy slapping során lefilmezik, hogyan pofozzák és verik az áldozatot, és azt megosztják az interneten. Sok szülőnek nincs tudomása erről. Manapság gyakori jelenség az osztálycset   (osztálycsoport), vagy különböző zárt csoportok kialakítása, és éppen itt zajlanak azok a jelenségek, ahová a szülőnek vagy a tanárnak nincsen belépése.

Lelkes Viktória

Hogyan válik egy gyerekből zaklató? Mennyire meghatározó a család és a környezet hatása?

A zaklatókról gyakran mondják, hogy gyenge önértékelésű gyerekek, akik így próbálnak előre jutni. Ez azonban nem minden esetben igaz. Olykor a nagyon manipulatív, domináns gyerekek is így viselkedhetnek. A „nekem jogom van ehhez” alapelv érvényesítése során gyakran morálisan is leértékelik az áldozatukat. A zaklatás jelensége már óvodáskorú gyermekeknél is fellelhető. Az ilyen gyerekek, ha időben nem állítják le őket, nagyobb eséllyel fogják ezt a viselkedést az iskolában is folytatni.

Sok minden vezethez ahhoz, hogy valaki zaklatóvá váljon. Vannak esetek, amikor az otthoni környezetben nagyon leértékelik a gyereket, azért egy másik környezetben próbál kitűnni. De az áldozatból is válhat bántalmazó. Eleinte csak bosszút akar állni, később durva agresszióhoz is folyamodhat. Ugyancsak van összefüggés azzal, hogy rossz családban nő fel egy gyermek. Ilyenkor a szülők agresszív viselkedése szolgálhat alapul az ilyen viselkedésforma kialakulásához. Ezt tapasztalja otthon, és számára ez a magatartás válik a problémák megoldásának és a célok elérésének az eszközévé. Nemcsak az agresszív környezet lehet veszélyes; az érzelmi elhanyagolás is vezethet agresszív viselkedéshez. Akadnak olyan családok, ahol természetesnek tartják az erőszakot. Máig gyakori az a szülői hozzáállás, amely szerint „a mi időnkben is meg kellett harcolnunk magunkért”. Nagyon fontos tehát, hogy milyen a családi modell és a környezet viszonyulása az agresszióhoz.

Hogyan kezelik az internetes zaklatást az iskolákban?

Ezeknek az eseteknek a kezelése iskoláinkban tűzoltásjelleggel történik. Ha fény derül valamilyen esetre, a pedagógusok és az iskolában dolgozó szakemberek sokszor tehetetlenek. Különösen a szülők támogatása nélkül. Minden megelőző program csak akkor lehet sikeres, ha az egész iskola és a szülők is részt vesznek benne. Év elején Szlovákiában az oktatási minisztérium kezdeményezésére megjelent egy iskolai zaklatások elleni irányelv. Bár átgondolt dokumentumról van szó, önmagában nagyon kevés támpontot nyújt a pedagógusoknak és a szülőknek.

Hihetetlen nagy a felelősségünk a példamutatásban. Elég, ha megnézzük az interneten zajló kommentháborúkat a felnőttek között, akár például egy szlovákiai magyar portál felületén. A gyűlölködő kommentek elolvasása önmagában is romboló, sok ember szinte keresi a provokáció szikráját. Ezt látják a gyerekeink is.

Milyen mértékben vannak tisztában a szülők ezzel a jelenséggel? Tudomásuk van a rejtett atrocitásokról? Hogyan kezelik a problémát a zaklató/áldozat szülei?

Gyakran a szülő a legutolsó, aki értesül az eseményekről. A gyerekeknél ugyanis a megalázottság érzése szégyenérzetet szül. Az áldozat szégyelli magát, fél, és sokszor saját maga is elhiszi, hogy őt jogosan lehet bántani. Gyakran már csak akkor szól, ha nagy a baj. Fontos elmondani, hogy a tanárok/szülők is gyakran elbagatellizálják az eseteket, kételkednek abban, hogy valóban megtörtént, vagy valóban súlyos az eset. Az áldozat gyakran ezért is titkolózik. Aztán vannak olyanok, akik az áldozatot hibáztatják, illetve megpróbálják megmagyarázni a támadó viselkedését: te tehetsz róla, minek mentél oda. Akadnak olyan szülők, akik tudatosítják a probléma súlyát, és próbálnak együttműködni, míg mások nem tulajdonítanak neki jelentőséget.

A mai gyerekek sok olyan tartalommal találkoznak a televízióban, az interneten és a saját közvetlen környezetükben, ami nem nekik való. Négyéves gyereket hallottam azt mondani a másiknak: „te senkiházi!” Nyilván valahol hallotta ezt a kifejezést, miközben azt sem tudja, mit jelent. Minél több időt tölt a gyerek az online térben, annál jobban ki van téve a bántalmazás veszélyének, mivel több információt/képet oszt meg magáról. Fontos az őszinte kapcsolat kialakítása a gyerek és a szülő között, hogy a gyerek bizalmasan tudjon a szülőhöz fordulni, megmutatni a telefont, mit írtak neki. Ehhez olyan otthoni közegre, családi légkörre van szükség, ahol tabuk nélkül lehet mindenről beszélni.

Mennyire lehet kigyógyítani az ilyen traumákat átélő gyermeket? Hogyan kezelik a bántalmazókat?

Az áldozatok esetében a gyógyulás attól függ, milyen korán derül fény a történtekre, és milyen gyorsan sikerül azt leállítani. Ha hosszú évekig tart a zaklatás, lehet, hogy komolyabb pszichoterápiára van szükség. Sok felnőtt elbagatellizálja az esetet, mondván, „mi is túléltük és itt vagyunk”. Ha azonban valakit komolyan bántalmaznak, annak a személyisége sérül, ami a jövőben a többi társas kapcsolatára/párkapcsolatára is kihatással lehet. A bántalmazó családi környezetben növekedő gyerekekre érvényes, hogy felnőttként bántalmazó párt választanak. Talán furcsán hangzik, de azért vonzódnak az ilyen emberekhez, mert a trauma feldolgozását a trauma újraélése jelenti. Amíg tehát az alapproblémát nem kezelik, addig az illető újra és újra be fogja vonzani a bántalmazó típusú személyeket.

A bántalmazó esetében nem árt feltérképezni, melyek azok az okok, amelyek ilyen viselkedéshez vezettek, illetve melyekre tudunk hatással lenni. Alapvetően fontos, hogy ne a bántalmazó gyereket ítéljük el, hanem a tettét: nem te vagy a rossz, hanem az, amit csináltál. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy nemcsak az áldozat és a bántalmazó szerepe fontos, hanem az ún. szemlélőké is, akik látják a támadásokat, de különböző okok miatt nem lépnek fel ellenük (nem tudják, mit tegyenek; félnek, hogy ők is áldozatokká válnak; passzív/aktív támogatói az eseményeknek), tehetetlennek és eszköztelennek érzik magukat. Fontos, hogy az esetek kezelése során őket is aktivizáljuk.

Mit tegyen egy szülő, ha úgy érzi, gyermekét bántják az iskolában, vagy az interneten keresztül?

A szülő azzal tud segíteni a gyerekének, ha maximálisan biztosítja a támogatásáról. Az online-tartalmakat mentsék le, hogy esetleg bizonyítékként felhasználhassák. A szülő segítsen a gyereknek letiltani a zaklatót, és lépjen kapcsolatba az iskolával is, oldják meg közösen az ügyet.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/12. számában.