Szintézis és újszerűség

Jelen munkám megírása idején már 22 éve muzsikáltam profi zenészként, ebből tíz évet, mint koncertmester töltöttem el. Számos alkalommal volt szerencsém remek karmesterek keze alatt játszani Richard Strauss szimfonikus költeményeit. Mind a vonások, mind az ujjrendek kialakítása állandó kihívást jelentettek a művek megszólaltatása idején. A hegedűszólók nehézsége - s egyúttal gyönyörűsége - mind-mind arra ösztönzött, hogy behatóbban tanulmányozzam Richard Strauss csodás alkotásait. Úgy éreztem, bármerre is keresgélek, nem találok pontos választ a játék közben felmerült kérdéseimre. Hogyan játsszam, miért éppen úgy, és mi alapján? Ezeknek a kérdéseknek a nyomán indultam el, remélve, hogy kutatásom eredménye másoknak is segítséget jelenthet Richard Strauss szimfonikus költeményeinek interpretálása előtt és közben. Megpróbáltam bemutatni a szerző hegedűs nyelvezetének kialakulását, a mély gyökerekből táplálkozó, mégis teljesen újfajta szemléletmódját. Láttatni szerettem volna Strausst egy olyan perspektívából, amelyben zene, festészet és költészet nem bomlik részekre, hanem egy kerek egészet alkot, s ebben az egészben fontos szerepe van a hegedűhang semmihez sem fogható szépségének.