Hányféle német létezik?

A német nyelvterület a kontinentális nyugatgermán dialektus-kontínuum része, amelyben a szomszédos helyi tájszólásokat általában kölcsönösen megértik, és ahol a különbségek annál nagyobbak lesznek, minél távolabbi két tájszólást hasonlítunk össze. A teljes német nyelvterületben csak a szabvány-nyelv (Standardsprache) közös, mely átfogja a tájszólásokat és a regionális beszélt nyelveket, azonban ennek is legalább 5 változatát különböztetik meg (németországi vagy szövetségi, osztrák, svájci, luxemburgi és liechtensteini szabvány-német)^[1]. Míg a szabvány-változatok közötti különbség viszonylag csekély, léteznek olyan tájszólások is, amelyeket a német nyelvterületen belüli más beszélők alig értenek meg.

A német tájszólások osztályozása 19. századi kutatásokon alapszik. Ebben az időben kezdődött sok helyütt a köznyelvek, mint a szabvány-nyelv és a tájszólások keverékeinek kialakulása is. A 20. század közepe óta a köznyelvek kiszorítják a régi nyelvjárásokat. Meghatározó befolyással voltak erre a menekülthullámok, a rádió és a televízió elterjedése és az irodalmi német szabvány-nyelv iskolai oktatása.

Szabvány-változatok

A pluricentrikus német szabvány-nyelv változatai egyrészt a szövetségi német, az osztrák és a svájci szabvány-német, másrészt – a normatív önállóság csekély mértékével – a liechtensteini, a luxemburgi, a kelet-belgiumi és a dél-tiroli szabvány-német.

1. ábra: A német nyelv szabvány-változatai

Németországban, Ausztriában, Dél-Tirolban és Belgium német nyelvű részén a szabvány-német mindenkori változatai egy szabvány-nyelv valamennyi jellemző funkcióját ellátják. A Svájcban a szabvány-német svájci változata túlnyomórészt az írott nyelv területére korlátozódik, a köznyelvek majdnem kizárólag a svájci tájszólások. Luxemburgban a szabvány-német luxemburgi formája mellett létezik egy luxemburgi nyelv, amely egy szabvány-nyelv néhány funkcióját ellátja.

A szabványosított szókincset, amely a német nyelvterület mind a 7 nemzeti központjában azonos, Gemeindeutsch-nak (kb. = közös vagy általános német) hívják. Hiányos szókincsével az általános német nem alkot önálló nyelvváltozatot (még kevésbé egy fölérendelt irodalmi nyelvet); de ez alkotja a 7 változat mindegyikének alapállományát.

Lásd még: A német nyelv változatainak szótára, A szövetségi német irodalmi nyelv, Nyelvhasználat a Német Demokratikus Köztársaságban

2. ábra: A német nyelv nemzeti és regionális változatai

Nyelvjárások

A német nyelvjárásokat általában a Benrath-vonal (a maken-machen izoglossza határa) mentén sorolják be. Északi oldalán beszélik az alsónémet nyelvjárásokat (az ábrán sárgával), amelyek a II. német hangeltolódást nem követték. Déli oldalán beszélik a felsőnémet nyelvjárásokat (az ábrán türkíz és bronz színnel), amelyek a II. német hangeltolódásban érintettek.

3. ábra: Az alnémet nyelvjárásokat (sárga) a Benrath-vonal választja el az átmeneti területtől (türkíz). Az átmeneti területet (türkíz) a felnémet nyelvjárásoktól (bronz) a Speyer-vonal választja el.

A felnémet (Hochdeutsch; nyelvészeti értelemben) nyelvjárások tovább oszthatók közép- (Mitteldeutsch) és felsőnémet (Oberdeutsch) nyelvjárásokra. A múltban gyakran a karlsruhei vonalat (euch/enk vonal a keletfrank-bajor nyelvjárási határon és a mähe/mähet vonal a délfrank-sváb nyelvjárási határon) nevezték meg a közép- és felsőnémet nyelvjárások közötti (nyelvi) határnak. Ma általában a speyeri vonalat (Appel/Apfel-vonal), de a nyugaton majdnem ugyanígy futó germersheimi vonalat (Pund/Pfund-vonal) tekintik a felső- és középfelnémet nyelvhatárnak.

A legtöbb felső- és középfelnémet nyelvváltozatban a II. német hangeltolódás csak részben ment végbe, így a kelet-középnémet nyelvváltozatokban is, amelyek nagymértékben hozzájárultak a szabvány-nyelv kialakulásához. A közép- és felnémet a felső- és legfelsőbb alemann és a bajor-tiroli nyelvektől kezdve, amelyek teljes mértékben megvalósították a II. német hangeltolódást, egészen olyan változatokig terjed, amelyekben a hangeltolódás nagyon korlátozott. Általánosságban azonban a Benrath-vonalat (maken/machen) tekintik a magasnémet változatok északi határának.

Németalföldi németnek nevezzük azokat a változatokat, amelyekben a II. vagy felnémet hangeltolódás nem vagy csak kis mértékben ment végbe. A szoros értelemben vett németalföldi német (alsószász és kelet-német) az ószász nyelvből származik, és Észak-Németországban és Hollandia északkeleti részén beszélik (ahol "nedersaksisch" néven ismert). Beszélői szigorúan önálló nyelvként értelmezik. Az Európa Tanács nyelvi chartája értelmében a németalföldi nyelv Németországban és Hollandiában regionális nyelvként hivatalos státuszt kapott. Korábban Hamburg, Schleswig-Holstein, Alsó-Szászország, Mecklenburg-Vorpommern és Bréma német tartományok a nyelvi charta III. része alapján oltalom alá helyezték a németalföldi nyelvet.

Az alsó-rajnai németalfrank alsó-rajnai változatai, akárcsak a tulajdonképpeni németalföldi nyelvjárások nem, vagy csak kis mértékben estek át a II. vagy a felsőfelnémet hangeltolódáson. Nyelvileg azonban közelebbi rokonságban állnak a szomszédos holland nyelvjárásokkal, mint a szomszédos német nyelvjárásokkal. Ezért az alnémethez való besorolásuk vitatott^[2]. A hollandhoz hasonlóan az óalfrank (óholland) nyelvre nyúlnak vissza.

A legtöbb közép- és felnémet változatban a II. német hangeltolódás csak részben ment végbe, így a kelet-középnémet változatokban is, amelyek a szabvány-nyelv kialakulásához nagyobb részben járultak hozzá. A közép- és felnémet a felső- és legfelsőbb alemanntól, valamint a bajor tirolitól, amelyek egyedüli változatokként teljes mértékben átestek a második német hangeltolódáson, egészen az Ostbergisch-ig és a Mölmsch-ig, ahol egyedül az ik szó tolódott el az ich felé (ld. még Uerdinger-vonal = a középnémet legkülső északi határa). De általában a Benrath- (maken / machen) vonalat tekintik a felső német változatok északi határának.

Az Uerdingen vonal (ik-/ich vonal) és a Benrath vonal (maken-/machen vonal) közötti terület (Düsseldorf, Mönchengladbach, Krefeld, Neuss) nyelvjárásai alsó- és középfrancia vonásokkal rendelkeznek, és dialektális átmeneti területet képeznek a középnémet-középfrank és az alsófrank nyelvjárások között.

Az alnémet és középfrank nyelvjárásokat a köznyelvben többnyire Plattnak vagy Plattdeutsch-naknevezik.

• Felnémet nyelvjárások
  • Középnémet
    • Nyugat-középnémet
      • Mittelfränkisch (Ripuarisch, Moselfränkisch, Luxemburgisch, West-Lothringisch)
      • Rheinfränkisch (Pfälzisch, Hessisch, Nassauisch, Saarländisch, Ost-Lothringisch)
    • Kelet-középnémet
      • Südmärkisch (keverék az Ostniederdeutsch-csal)
      • Hochpreußisch
      • Schlesisch
      • Thüringisch-Obersächsisch, (koloniális nyelvjárások)
  • Felnémet
    • Tágabb értelemben vett alemann, Schwäbisch-Alemannisch
      • Niederalemannisch (különösen Elsassban és Badenben)
      • Mittelalemannisch (különösen a Bodeni-tótól északra és keletre és Vorarlbergben)
      • Hochalemannisch (beleértve a Svájci-fennsík és a Jura svájci német nyelvjárásokat, valamint az elzászi nyelv legdélebbi részét)
      • Höchstalemannisch (az alpesi svájci német nyelvjárások)
      • Schwäbisch
    • Bajor
      • Nordbairisch
      • Mittelbairisch
      • Südbairisch
    • Keleti frank, a köznyelvben "Fränkisch"
      • Ansbachisch
      • Erzgebirgisch
      • Hohenlohisch
      • Unterfränkisch
      • Oberfränkisch
      • Vogtländisch
      • Vorvogtländisch
    • Dél-rajnai frank
• Alnémet vagy Plattdeutsch
  • Szűkebb értelemben vett alsószász
    • Nordniedersächsisch ("Nordniederdeutsch")
    • Ostfälisch
    • Westfälisch
  • Kelet-alnémet
    • Märkisch
    • Mecklenburgisch-Vorpommersch
    • Niederpreußisch
    • Ostpommersch
• Alsó-frank
  • Niederrheinisch

Keveréknyelvek

A felnémetből és alnémetből származó Missingisch keveréknyelv besorolása tisztázatlan. Hasonló a Petuh a maga fel-, alnémet, dán és dél-jütlandi nyelvi elemeivel. A dél-jütlandit erős alnémet behatással és részben régebbi északi formákkal általánosságban a dán nyelv egyik nyelvjárásaként sorolják be. A Sydslesvigdansk (Südschleswigdänisch), a Schleswig-Holstein északi részén elterjedt dán változat is mutat német hatásokat, de egyelőre eldöntetlen, hogy nyelvjárásként, a birodalmi dán egyik változataként vagy keveréknyelvként osztályozandó.

A Missingsch és a Petuh mellett az alsónémet nyelv további keveréknyelvei is léteznek; itt elsősorban a hollanddal és a frízzel való keverékekről van szó, mint például a Kollumerpompsters. Ezeket a keveréknyelveket továbbra is az alnémet, a holland és a fríz keveréknyelveiként sorolják be.

Az Észak-Amerikában beszélt különféle keveréknyelvek (pl. a Texasdeutsch) vagy a felnémet vagy az alnémet nyelv akcentusai vagy nyelvjárásai.

Léteznek német nyelv-változatok és nem-germán nyelvek keverékei is. A németből és az alsó-szorbból jött létre pl. a Ponaschemu. A német nyelv ill. a felső-sziléziai nyelvjárás elemeiből álló Wasserpolnischt részben a lengyel nyelv nyelvjárásaként, részben önálló nyelvként osztályozzák.

A jiddis azonban, amelyet eredetileg a középfelnémetre vezetnek vissza, szláv és héber befolyás alatt önállóan fejlődött tovább, és saját írást is kifejlesztett. Ezért a nyelvtudomány általánosságban önálló nyelvként kezeli.

Az alemañol, az alemán (német) és az español (spanyol) szóból ered, a német és a spanyol nyelv vegyes változata, amelyet a német nyelvterületeken élő spanyol ajkú lakosság beszél.

Tisztázatlan a Sziléziában még kb. 100 idős ember által beszélt Wilmesaurisch vagy Wymysiöeryś státusza.

Részletes információkat a német nyelvjárásokról, történetükről és magáról a dialektológiáról a Wikipedia idevágó cikke tartalmaz. Innen közöljük a legfontosabb német nyelvjárás-csoportokat tartalmazó ábrát:

4. ábra: Német nyelvterület a főbb nyelvjárási csoportokkal Wiesinger és König szerint.
Alsó-frank Fríz Alsónémet Középnémet Felsőnémet

Német alapú kreol nyelvek

A pidzsin nyelvek olyan közvetítő szerepű keveréknyelvek, amelyek két vagy több nyelv ötvöződéséből jöttek létre, és amelyek alapja a magasabb műveltségű vagy nagyobb számú lakosság anyanyelve. A Namíbiában létrejött pidzsin nyelv a Küchendeutsch, amelynek máig van kb. 15.000 – rendszerint idősebb – beszélője. A nemzetiszocialista idők koncentrációs táboraiban is létrejöttek pidzsin nyelvek. Ezek kulcsszavakból és gyakran kiegészítő nonverbális jelekből álltak. Ezek kulcsszavakból és gyakran kiegészítő nonverbális jelekből álltak.^[3] [4] 1985-ben Wolf Oschlies javasolta az erre részben már használatos „Lagerszpracha“ fogalom általános használatát.

A kreol nyelv a pidzsin nyelvnél annyival több, hogy egy populáció anyanyelvévé is válik, és teljesebb nyelvi rendszerré fejlődik. A telepesítéssel jött létre a mai Kelet-Új-Britanniában (Pápua Új-Guineában) az ún. Unserdeutsch, egy német alapú kreol nyelv. Az Unserdeutsch mára szinte teljesen kihalt, mert a legtöbb beszélője kivándorolt, de a Pápua Új-Guineában beszélt Tok Pisin nyelv is tartalmaz kb. 150 német eredetű szót.

A nyelvtudomány Küchendeutsch és az Unserdeutsch nyelveket önálló rendszereknek tekinti.

Forrás: A cikk a német nyelvű Wikipedia német nyelvről szóló cikkének része.

Irodalomjegyzék

1. Ulrich Ammon, Hans Bickel, Jakob Ebner u. a.: Variantenwörterbuch des Deutschen. Die Standardsprache in Österreich, der Schweiz und Deutschland sowie in Liechtenstein, Luxemburg, Ostbelgien und Südtirol. Walter de Gruyter, Berlin / New York 2004, ISBN 3-11-016575-9.
2. Jan Goossens: Niederdeutsche Sprache – Versuch einer Definition. In: Jan Goossens (Hrsg.): Niederdeutsch, Sprache und Literatur. Eine Einführung. 2. Auflage. Wachholtz, Neumünster 1983, S. 13–15.
3. Lustig, selbst Überlebender, hat 1982 eine Sammlung solcher Begriffe veröffentlicht.
   Oliver Lustig: Camp Dictionary, online-Version(2005, Concentration Camp Dictionary, 1982; mehrsprachig: ungar., de, eng., portug. und Italienisch. Bei isurvived.org).
4. Sprache/n im KZ Buna/Monowitzauf wollheim-memorial.de (u. a. nach Primo Levi Leonardo Debenedetti).

Képek

• Wikimedia Commons