A nagykorú keresztyénségért

A nagykorú keresztyénségért

Korunk a szellemi zűrzavarnak új őserdeit növeszti az emberi fejekben és lelkekben. Miközben a mesterséges intelligencia (MI vagy Al) már mindennapi életünkben és számos területen is segít vagy éppen bosszant jelenlétével, olykor kéretlen megjelenésével, eközben az emberek nem kis része elképesztő szellemi-lelki miazmákat, bódító koktélokat, kotyvalékokat fogyaszt.

Álvallások, szekták, személyiségbefolyásoló, manipuláló mozgalmak világhálóival keríti be e Világ Fejedelme (micsoda átverés már a neve is: princeps mundi – princeps! – Ján 12,31; 14,30) a lelkeket. Egyenesen a démon-krácia (választójellel írom, nehogy bárki is összetévessze a demokrácia szóval!) kifejezést használja a Német Kormány Szektakérdésekkel Foglalkozó Szövetségi Irodájának éves jelentése (2022), mivel  annyi destruktív, álkeresztyén vagy egyenesen keresztyénellenes, vallási köntösben megjelenő, olykor életellenes csoport szolgálja a diabolikus, megosztó démoni uralmat. A démon-kráciát, ami a demokráciákban és a republikánus berendezkedésekben, királyságokban egyaránt „otthon” van. Globálisan. A Kriszto-krácia egyetemes, csak a tartalma egészen más. És örök. 

Hazánkban is megdöbbentő jelenségekkel találkozunk. Jóllehet az európai zsidó-keresztyén kultúra talajában gyökerezünk, még akkor is, ha a statisztikai és demográfiai felmérések a keresztyén egyházak tagságának csökkenéséről adnak jelzéseket. Viszont szektakutatási és vallásszociológiai tény, hogy egyetlen ország, nép lakosságában sincsenek légüres, semleges terek.

S az emberek vagy a pozitív szellemi erőterekben élnek vagy a negatív erőterekben vergődnek, átmeneti illúziók bódulatában. Ki gondolta volna, hogy ma az okkultizmusnak, a spiritizmusnak, a sátánizmusnak, az asztrológiának, a jóslások különböző fajtáinak, a horoszkópoknak üzleti szinten működő „sámánjai” osztják az észt a Kárpát-medencei hiszékenyek százezreinek? Pál nagyon is okkal figyelmeztette az efézusi gyülekezet tagjait:

Később még visszatérek a Biblia leleplező szavaira az álvallásokról, a pszeudo-vallásokról. Egy mondatban szeretném jelezni, hogy a korunkban sok embert megkötöző, belső szabadságától megfosztó démoni világhálók felismertetése és a lehetséges szabadulás módjainak ismertetése a célja ezekkel az írásokkal. Egyfajta média-pasztoráció, a publicisztika eszközével megkísérelt tanítás, a negatív és romboló szellemi erők felismertetése, beazonosítása céljából saját környezetünkben, netán magunkon. Ezért röviden jelzem a bibliai tanítás lényegét, a tudományos szektakutatás meghatározásait, a legkülönbözőbb álvallásos jellegzetességeket, felismerésének módjait, s az ellenük történő védekezés eszközrendszerét. Bonhoeffer, a nagyszerű mártírteológus már 85-90 évvel ezelőtt abszolút világosan érvelt teológiai eszmefuttatásaiban és fiataloknak tartott előadásaiban a nagykorú keresztyénség elérésének fontosságáról. Ez a keresztyénség megtisztítását jelentette az ő olvasatában mindenfajta vallásos, álvallásos, szektás vagy szektoid, ideológiai propagandakiskorúságtól. Úgy tűnik, minden újabb keresztyén generációnak meg kell küzdenie a szellemi-lelki kiskorúsággal és el kell jutnia a hitbeli nagykorúságig, aminek az útját Pál apostol kijelölte: eljutni a tejnek italától a kemény, szilárd lelki eledelig (1Kor 3,2). Ennek a lelki fejlődésnek az eredményességét kívánják segíteni e sorok.

Hírdetés

Krisztus előtt jó 700 évvel Habakuk próféta már írt arról az emberi gonoszságról, melynek gyakorlója „mindenkit kifog horoggal, hálójába terel, és kerítőhálójába gyűjt” (Hab 1,15). Nem ismerte a próféta akkor még a szekta vagy pszeudo-vallásosság szavakat, de a lényeget írta le, magát a jelenséget. Fel is teszi kortársainak és a Mindenhatónak a kérdést: „Örökké kivetheti hálóját, és gyilkolhatja a népeket kíméletlenül?” (Hab 1,17). Ami idegen szellemiség, idegen uralom kiterjesztését jelentette a lélekre. Háló, kerítőháló az álvallásosság, a szektásság. Pál már egyenesen meghasonlásról, skizmáról beszél, elszakadásként jellemezve némelyek magatartását. Elszakadva az egészséges, tiszta tanítástól (1Kor 12,25). Másutt pedig kifejezetten utasítja a gyülekezetet, hogy

azaz a skandalum okozóit és a megosztókat (Róm 16,17). A hamis próféták úgy rombolnak, hogy behatolnak a közösségbe, s ott támasztanak belső megosztást (1Pét 2,1). A szektások pedig úgy okoznak kárt, hogy kiszakítják az embereket a közösségből, legyen az gyülekezet, család, s idegen praktikák, tanítások, magatartásformák követőivé teszik az így kihalászottakat. Erre utal az eredeti laton megjelölés: sequi – követés, követett tanítás. A Magyar etimológiai szótár így definiál: „szekta – ‘elismert egyháztól elszakadt vallási csoport, kisegyház’; ‘szűk látókörű, elzárkózó csoportosulás párton vagy más közösségen belül’.

Max Weber, a protestáns vallásszociológus közel 100 éve már igyekezett szektajellemrajzot adni. Ő és az utána következő vallásszociológiai kutatók szerint az egyház olyan szervezet, amelybe az emberek többnyire beleszületnek.  A szekta olyan önkéntes szervezet, amelybe általában áttérnek az emberek. Az egyház olyan szervezet, amely jól beépült a tágabb társadalomba, és általában hajlamos a politikai hatalommal szövetségre lépni. A szekta egy nagyobb vallástól elszakadt csoport, amely gyakran feszültségben van a társadalommal, annak értékeivel, és elutasítja a kompromisszumot a világi renddel. Az egyház összetett, hierarchikus, bürokratikus struktúrákat mutat, a szekta kisebb, demokratikus és viszonylag informális szervezet. Az egyház papjai vagy lelkészei képzettek és felszenteltek, a szekta elutasítja a klérus és a laikus közötti éles különbségtételt, és gyakran egy karizmatikus vezető irányítja. A szekta intenzívebb lelki élményeket nyújt tagjai számára.  További jellemzők: a vallási igazság monopóliumát követelik meg maguknak a szekták. Csak náluk található meg „az igazság”. Kizárólagosságra törekszenek. Feltétlen engedelmességet követelnek meg a vezetőség vagy a vezető iránt. A vezető(k) kijelentéseit isteni igazságnak tekintik. A tagoktól teljes engedelmességet várnak az élet minden területén. Minden tagnak valamilyen tudást vagy életmódbeli változást kell felmutatnia ahhoz, hogy elfogadják. Ellenálló csoportot hoznak létre akár az adott kultúrával és az állammal szemben is. A szekta kifejezés Európában és a nyugati nyelvekben többnyire negatív, alábecsülő jelentést kapott.

M. Thaler Singer/J. Lalich kutatók nagyszerű könyve, ami több kiadást is megélt 1997 óta (Sekten – Wie Menschen ihre Freiheit verlieren und widergewinnen können) 400 oldalon részletezi számos példával, esetleírással az álvallásosság, a szektásság jellemzőit. Például: aki valamely szekta hálójába kerül, az személyes szabadságát veszíti el, s annak visszavételéért nagy küzdelmet kell folytatni mind az érintett személynek, mind környezetének, családjának. A kötetben a fentiekben leírt szektajellegzetességeken túl megismerkedünk azokkal a pszichológiai befolyásokkal, amelyekkel az ilyen csoportok élnek, a rákényszerített vélemények, a gondolatformálás és reformálás, a legkülönfélébb fundamentalista manipulálás eseteivel. És a szabadulás, az egészséges önvisszavétel útjaival is, Isten Igéjének tükrében…

Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »