Dr. Vincze Hanna Orsolya, valamint dr. Delia Cristina Balaban, a BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának munkatársai azt vizsgálták, hogy a koronavírus-világjárvány, azon belül pedig a németországi Tönnies húsfeldolgozó üzemben 2020 júniusában azonosított fertőzési góc hogyan írta át a vezető román hírportálokon a romániai vándormunkásokkal kapcsolatos témákat, illetve a nekik tulajdonított társadalmi szerepeket. A BBTE kutatói a Romániában legolvasottabb Știrile Pro TV, Libertatea, Adevărul, Digi24 és Antena 3 hírportálok azon cikkeit elemezték kvantitatív és kvalitatív módszereket ötvözve, melyek a „világjárvány”, „koronavírus” és „Covid‐19” kifejezésekkel összefüggésben a „vendégmunka”, az „idénymunkás”, valamint a „diaszpóra” szavakat is tartalmazták.
Az új EU-tagállamok közül Romániából és Lengyelországból vándorol a legtöbb vendégmunkás más európai országokba. A világjárvány előtt a Romániából történő munkaerő-migrációval kapcsolatos hazai és külföldi hírek leginkább a vendégmunkások mobilitásával kapcsolatos problémákra összpontosítottak, különösen Románia EU-csatlakozásával, majd a Brexittel összefüggésben. A román vándormunkások gyakran rendkívüli események – például terrortámadások vagy természeti katasztrófák – szemtanúiként, esetleg bűnözőkként jelentek meg a román médiatermékek külföldi híreiben. Ugyanakkor belpolitikai színtéren a diaszpóra fokozatosan pozitív társadalmi szereplővé lépett elő, amely a közbeszédben európai értékeket képviselő pártok szavazótáboraként jelent meg, sőt a választásokon is egyre meghatározóbb szerepet játszott. A COVID-19 világjárvány radikálisan átrajzolta ezt a képet: a román vendégmunkások közegészségügyi fenyegetésként jelentek meg, akik hazahozzák és szeretteik körében terjesztik a vírust. A járvány első hónapjaiban a vándormunkásokat privilegizált társadalmi szereplőkként tüntették fel, akik a korlátozások ellenére is szabadon utazhattak más országokba.
2020. június 17-én a Tönnies húsfeldolgozó üzemben Európa akkori legnagyobb Covid-19-gócpontját azonosították. Az észak-rajna-vesztfáliai vágóhídon a munkavállalók zöme vendégmunkás volt, jelentős részük romániai. Bár a rossz munkakörülmények a mezőgazdaságban és a húsfeldolgozó iparban korábban sem voltak ismeretlenek, a járvány kontextusában a jelenség szélesebb körű vitákat, konfliktusokat és szolidaritási akciókat váltott ki. A híradások középpontjában a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban foglalkoztatott vendégmunkások rossz, bizonytalan munkakörülményei, valamint a munkavándorlás mögötti motivációk álltak. A romániai vezető hírportálok német médiatermékekre támaszkodva felhasználták a koronavírus-világjárvány médiavisszhangját, hogy a munkamigráció általános társadalmi költségeire figyelmeztessenek, illetve hogy tematizálják a politikai döntéshozók felelősségét a forrás- és célországokban egyaránt. Ugyanakkor a vándormunkások nézőpontja mind a német, mind a romániai médiában alulreprezentált maradt, a hírek főszereplői nem jutottak szóhoz a tudósításokban. A tanulmány szerzői arra a következtetésre jutnak, hogy a vándormunkásokról szóló médiaközlések bizonyos aspektusait a Covid-19-világjárvány sem tudta megváltoztatni. Aki nem kap szót a nyilvános beszédtérben, annak arra sincs lehetősége, hogy alakítsa azokat a narratívákat, melyeknek ő maga a főszereplője.
(A kép illusztráció. Forrás: MTI)
[*] Hanna Orsolya Vincze, Delia Cristina Balaban: Between Conflict and Solidarity: Pandemic Media Coverage of Romanian Intra‐EU Labour Migrants, Media and Communication 10, 2 (2022): 265–275, https://doi.org/10.17645/mac.v10i2.5014