A Gyerekkor

Eleinte csúszott-mászott, gurgulázott, a hátára fordult és úgy köpködött, aztán a hasára vetődött és idegesen próbált visszagurulni.

Tűrte, hogy hozzák-viszik, leteszik, felveszik, tologatják, húzogatják.
Kis idő múlva imádott sarazni, mindenbe belenyúlni és belekóstolni. Röviddel ezután össze-vissza ugrabugrált, jó nagyokat esett, térdén örökké volt egy be nem forrt „glazúr”.

Télen megpróbált korizni, szánkózni, hóembert építeni, és hóbuckákon egyensúlyozni.
Nyáron megpróbált úszni a víz alatt, csapkodni a víz felett, aztán kutyaúszni, elengedett kormánnyal bringázni, és pocsolyákon át távolugrani.

Minden állatot megszeretgetett, nedves csók a kutyának, cirmibirmi a cicának, hátvakarás a teknőcnek és fülvakarás a póninak.

Egyszer aztán kiderült, hogy vörösödő fülekkel, a legszebben ő tud hamisan énekelni, és szirupos verseket fabrikálni.
Ekkor mondták neki, na, Neked véged… jön a következő szakasz… .a kamasz….
-Nem baj, - mondta - Már türelmetlenül várom! -, és kajlán rálépett a mellette álló lábára…..

Ő volt a Gyerekkor