Idegesítő emberek. Idegesítő. Idegrendszer. 300 milliárd neuron, és van bélcsatornánk is, ami valójában egy idegközpont; az érzelmi életünk centruma. A magzati kor első periódusában az első pár hétben megindul az a rendkívüli ütemű, alig két hét alatt végbemenő fejlődéssorozat, amikor a fölszaporodott idegsejtek differenciálódni kezdenek, hogy vázat adjanak annak a lenyűgöző és komplex hálózatnak, amit központi idegrendszerként ismerünk.
A rendszer, amiben gondolkodunk
A neuronok nagy része az agyba vándorol, míg a többi a hasba lefelé, de nem sűrűsödnek össze masszív egyedi struktúrává mint az agyvelő, hanem sokkal kiterjedtebb kolóniát hoznak létre a bél teljes szakaszában: a vegetatív idegrendszert.
Arról a területről van szó, amit amúgy gusztustalannak titulál a civilizált emberek nagy része. (Szerotonin a legfontosabb vegyülete, amit a csoki és a sajt is tartalmaz). Na emiatt szoktam vulgáris is lenni a kezeléseken, mert az emberek zöme összerezzen, zavart lesz ha említem a punci, fasz, szar stb. kifejezéseket.
Nyilván nem széllel szembe pisilni tanítom az embereket. Hanem vegyük észre a rendszert amiben gondolkodunk.
Nem tudok másképp, rossz kifejezéssel élve agyat tágítani, csak ha meghökkentő, kizökkentő, a kliens számára is észrevehető mechanizmusokat vétetek észre vele. Nem egyszerű feladat, hiszen a szokások, az elvek, gondolatok, reakciók vannak akinél 40-50 x éve működtetik az egyént.
Háború az intuíció és a gondolkodás között
Az idegpályákon keresztül haladó információ maga a szokások sorozata. Megint az ókori görögökkel jövök, csak most Platónt említem, Az állam című könyvét, amiben az intuíciót a matematikai, az analitikus gondolkodás fölé helyezte, isteni észnek nevezte. Volt is vita Arisztotelésszel, aki a megtapasztalást, a logikát tette első helyre.
Ez a kanyar csak azért volt, hogy mutassam milyen régi az intuitív has és a gondolkodó fej közti háború. (Nem nehéz erre alapozva az emberiséget oda kormányozni ahova csak szeretnénk…)
Idegesítő emberek
Tehát ha jön valaki, aki nem úgy gondolkodik, érez, beszél, sőt másképp is néz ki mint amit megszokott az ember addig, idegesítőnek fog tűnni.
Idegesítő ember, idegesítő emberek – mondjuk.
Az információk amik az idegpályákon keresztül haladnak behálózva az egész testet, energetikai rendszert alkotnak. És a rendszer, maga a személy természetes módon ellenáll, hiszen idegennek, számára veszélyesnek érzékel valamit.
Nem lehet hirtelen megváltozni, sőt betegségek is kísérhetik ezt a folyamatot. Ezért nem tudom azt mondani ha valaki hozzám fordul, hogy jobb lesz rögtön. A kineziológia, a családállítás, a többi eszköz amikkel a megvastagodott falakat le lehet bontani jó és alkalmas módszerek.
A kliens (az emberek zöme) szenved már a régi mintáitól, azért fordul terapeutához. Terápia jegyzem meg az alkohol, a drog, a különböző guruk hada fakultánsan is. Ez a személyiség lebontás fájdalmas, de akkor sincs másról szó mint új programok bevezetéséről, új reagálások kipróbálásáról, hogy a régi ami már nem szolgálja az egyént lecserélődjön.
Új szokások, új ember
Nem tud senki újjá varázsolni, sőt nem is kell, hiszen csak az jöhet elő, ami amúgy is az egyén rendelkezésére áll, csak nem tud róla (még).
A környezet pont annyira fog idegenkedni az új megjelenésétől, ahogy én is idegesítettem eleinte az embert. Türelemmel, energiával hozzá fognak szokni ők is. Így indul meg a fejlődés, de jobb szó rá a változás, hiszen a történelem bebizonyította rég (még akkor is ha meghamisítva tanultuk) hogy a fejlődés is relatív.
A megvilágosodás meg az éberség azért mókás és elérhetetlen valami, úgy lebeg… mert elvonttá lett, viszont szó szerint gyakorlatot, csinálást (igét) jelent. Nem esküdött össze senki ellenünk, csak fel kell fedezni önmagunkat.
A csecsemő, kisgyerek agya és teljes szervezete aszerint alakul mennyi törődést kap, milyen hatások érik. Ha bántalmazva, elhanyagolva van, nem fejlődnek ki olyan idegpályák, agyi áramkörök ami az élet igenlése, önmaga szeretete, később a felelős magatartás kialakulásával jár a többi emberért és a világért.
A hiányt, az ürességet érzi. Erre van a buddhistáknak egy elképzelésük az éhes szellemekről: óriás has, kicsi vékony nyak, apró száj. Ez a sosem elég érzése. Kialakul az addikció. Formáját tekintve például drog-, alkohol-, hatalom-, munka-, szex-, ételfüggés. Ezek a függések azt a hiányt pótolják vegyi úton, amiben annak idején hiányt szenvedett az egyén.
Az endorfin a szeretet érzéséért felel, a szülőkhöz való kötődésért és a szülő gyermekeihez való viszonyáért is.
A dopamin az ösztönző motiváló vegyület, ez áramlik ha izgatottak, örömteliek, élénkek vagyunk, szexpartnert keresünk. És a drogokkal ezt kapja a függő, a dopamin fröccsöt.
Boldog anya, boldog gyerek
Ha belegondolunk nem mindenki lesz TV, internet, drog, stb. függő… Akinek boldog az édesanyja a gyereke mellett, az az üzenet (program) kerül átadásra, hogy a világ akarja, szereti őt, érte van, őt szolgálja. Fedezze fel bátran, kíváncsian. Minél kevesebb a könnyed, laza, örömteli pillanat, annál nehezebben boldogul az ember az élet területein…
Vannak akik azt állítják, hogy őket a kemény, szigorú nevelés tett sikeressé, de mi van akkor ha ennek ellenére?! A tudást is átadja a szülő a gyerekének, de ez menne tekintély tisztelet nélkül is. A munkamánia, a megfelelési kényszer-komplexus onnan ered, hogyha nem akarnak, legalább szükségük legyen rám.
Ezek a programok átadásra kerülnek generációról generációra, tovább adva gyerekeinknek a szenvedést, a traumát.
Együttérzés (hiánya)
Amit a társadalom ítélkezve megtagad a függőségben szenvedőktől az az együttérzés, mert ezek az emberek emlékeztetik arra, amit önmagában rejteget. Hiszen nem újdonság, hogy valamilyen formában, mértékben mindannyian részei vagyunk a folyamatnak.
Jézus, Buddha ugyanazt mondja: Isten országa benned van, tehát az erő és a valóság belül van, nem odakint. A fényt önmagadban keresd, ne a külvilágban. Aztán ha megleled, örömöt, élményt fogsz megélni pillanatról pillanatra, élvezni fogod a programokat, áttranszformálódik, szolgálni fog téged és nem kényszeríteni.
Akaratod ellen nem befolyásol a külvilág.Tudni fogod, hogy érted történik. Lágyan belesimulsz a kialakított világba úgy, hogy irányítani fogod azt. Te leszel hatással a környezetedben élőkre, és így indul meg a változás sejt, molekula, teljes szervezet szinten. (Egyre kevesebben lesznek az idegesítő emberek.)
Lehet, hogy egy emberi élet nem elég a program kifutásához, a minták felülírásához, de mindenképp megindul valami, a hozzáállás változik, megérthető a feladat, türelemmel, gyengédséggel önmagunkhoz és egymáshoz, kialakul a tudatos figyelem. Nem a magas lóról írom ezeket a sorokat, én is értelmezem, érzékelem, átélem a saját programozottságom, szembesülök vele a gyerekeim által a legintenzívebben.