Mel Gibson az amerikai filmipar, és a fősodratú média által agyonhallgatott új filmje arra figyelmeztet, hogy nem bújhatunk többé a közöny falai mögé. A saját biztonságát is kockára tévő rendező, producer nemcsak leleplezi a Hollywoodi tudatipar perverz mágnásait, hanem riasztást is küld arról, hogy ez az „elit” jóval nagyobb erőt képvisel, mint gondolnánk.
Ez az egyre jobban elhatalmasodó erő el akar venni tőlünk, szülőktől valamit. Valamit, ami drága, ami szent, amihez azt gondoltuk – hiszen belőlünk jött létre -, csak nekünk van hozzáférésünk.
Ez az erő arra szakosodott, hogy ellopja a teremtett világot, hiszen a teremtésre képtelen, meddő.
Azért mondja, skandálja szivárványos felvonulásokon, hogy „eljövünk a gyerekeitekért”, mert ő sosem lesz alkalmas a fogantatásra, a kihordásra, a neveléssel járó vesződségektől pedig irtózik. Ez az erő csak a fáradságos munka gyümölcsét, a gyermeket akarja „leszüretelni”.
Két jól körülhatárolt módszere van. Az egyik: azokon a helyeken, ahol még az élet normális mederben folyik (működnek az intézményi struktúrák, rendfenntartó szervek, egyáltalán, a közösségek önreflexiói),
ott homokot próbál szórni a szülők szemébe, elcsábítja, kelepcébe csalja a gyerekeket a szabadság igézetével, elhitetve velük, hogy sokkal jobb „szabad akaratukból” feladni minden „korlátot”, ami meghatározza őket, beleértve a saját családjukat, szexuális irányultságukat, s akár a biológiai nemüket is.
Ezzel az egyre agresszívabban terjeszkedő módszerrel szembesülünk hazánkban is.
A másik megközelítésük, hogy
azokon a helyeken, ahol nem adottak, vagy már felbomlottak a normál élethelyzetek keretei (mondjuk óriási a szegénység, mint egyes ázsiai országokban, eluralkodott a bűnözés, mint számos európai/amerikai nagyvárosban, vagy háború dúl, mint Ukrajnában), ott már nem lacafacáznak a szülők megvezetésével, a kicsik és kamaszok befolyásolásával. Elraboltatják a gyerekeket és kész: a káosz számukra az igazi kánanán.
Felfoghatatlan, de úgy tekintenek a gyermekekre, ahogy mi választunk hozzávalókat a vasárnapi ebédhez. Szeretjük a frisset, a zsengét, az ízleteset, a ropogósat, ugye? Míg nálunk a vasárnapi ebéd családi élmény, ahol finom ételek kerülnek az asztalra, addig náluk a mások családjaiból ilyen-olyan úton elrabolt gyermekek mentális és fizikai egészségének felhabzsolása – azaz a megrontásuk – beteg és bizarr rituálé. Amikor mi azt mondjuk egymásnak, „egészségedre”, azt ünnepeljük, hogy étkekkel és az azokba gyúrt szeretettel gyarapodtunk. Ők viszont emberi bőrbe bújt dementorok, vámpírok, akiket a gyermekekben rejlő tiszta életenergia kiszipolyozása éltet. Egyetlen okuk van arra, hogy ezt megtehetik. A pénzük. A pénzükből fakadó hatalmuk. A hatalmukból épített pedofil hálózataik.
Egy amerikai oknyomozó újságíró szerint sokkal jövedelmezőbb és biztonságosabb lett a gyerekek kereskedelme, mint a kábítószeré vagy a fegyvereké. A gyermek-szexrabszolgaság óriási üzlet. Egy kiló heroint vagy egy fegyvert egyszer lehet eladni, de egy fiatal lányt vagy fiút naponta 10-15 alkalommal is.
A Szabadság hangjai című Mel Gibson film egy volt CIA-ügynök igaz történetét meséli el, aki a hivatásának tisztességes gyakorlását korlátozó erők miatt feladta állását, és önálló vállalkozásként tette fel életét az emberkereskedelem megfékezésére, a gyermekek szexuális rabszolgaságból való felszabadítására.
A Szabadság hangjai a hollywoodi álomgyár akarata ellenére, az Angel Studios nevű keresztény produkciós iroda termékeként, sok hányattatás után érkezett a mozitermekbe. Nagyon jó lenne nálunk is látni. Amiről ugyanis szól, az nem tőlünk távoli ügy. Sajnos egyre közelebbi.
Az ukrajnai háború kirobbanása óta mintegy hatvanezer gyerek tűnt el Ukrajnából.
Egy egykori CIA-s számolt be arról a film kapcsán, hogy ők is kaptak egy listát ukrajnai gyerekekről, akiket fel kellene kutatniuk… Miként a Háború Ukrajnában című műsor szerkesztő-műsorvezetője, Virághalmi Sarolta rámutatott, az a Hollywood recseg-ropog, amelyik az amerikai szemszögből „igazságos háborúk” narratíváját hivatott terjeszteni a világban.
Az „igazságos háborúkat” propagáló amerikai álomgyár mágnásait csak egy lépés választotta el az „igazságos pedofíliától”, hiszen őket védi a jog, őket rejti a média, s a politikai elit számos szereplője is.
A volt CIA ügynök terepen, az ő történetét feldolgozó Mel Gibson pedig a filmvásznon üt nagyot azon a pedofil csőcseléken, amely magát kiváltságosnak, sérthetetlennek hiszi.
Amit ők nagyban vívnak, azt sajnos nekünk, szülőknek is meg kell harcolnunk kicsiben.
Legfőbb ellenségünk a közöny ebben a harcban, hiszen a gyermekeinkre vadászók az ingerküszöbünk kitolásával kerülnek egyre beljebb és beljebb a privát szféránkba. Pedig mindannyiunk rémálma, hogy az életünk értelmét valami baj éri, vagy eltéríti attól, amire a legnagyobb szeretettel neveltük.
A gyermekvédelem sohasem lehet elbagatellizált ügy, vagy nevetség tárgya. Az ördöggel kokettál, aki azzá akarja zülleszteni.
fb – Pesti Hírek