1. Tiborc
Oké, Bánk bán, már
vártam a percet,
beszélhetünk, ha
tartod a tercet, lám
itt állok vádlón és
fogom a fejemet,
rám sózzák mindig a
legdurvább szerepet, de
úgy látszik nem akad
nagyobb paraszt nálam, csak
főlök itt a subámban és
verem a nyálam
nem enyhít a bajomon már se isten se saridon,
nem vagyok egy hős
tenor
csak egy lírai
bariton
veled persze tüntetően
elnézők a főnökeid,
akármilyen zűrösek is mostanság a
nőügyeid
de bármekkora is köztünk a kulturális szakadék,
nem megyek a szomszédba egy
keresetlen szavadért
megmondom a szemedbe, hogy
vége van a dalnak,
idestova ezer éve
beszélek a falnak
lehet, hogy egy jobb darabban
akad ennél jobb téma, de
ebben itt most éppen ez a
megoldandó probléma, mert
oké, hogy egy száműzött csak
ide-oda vándorol, de
például egy robot, az a
röghöz kötve
robotol,
mégse terem neki babér,
boltba kell mennie babér',
kicsi háza rogyadozó,
2. van egy ól, a többi
bozót,
arany
mezők,
ezüst
folyók,
kinek hízók,
kinek tojók.
Rendbe' van, de közbe
mégse,
nem jár ide busz,
de pék se
mindamellett hol késik az
aszálykárok enyhítése? (az
Aranybulla tudniillik nem tesz még egy említést se!)
s mért kellett a fagynak is pont beállnia?!
idén is
annyi lesz a gáz, mint ide
meránia
tuti hogy
akármilyen jó fej ez a
második endre, az
első dolgom az lenne, hogy
bumm
a fejbe
mert
fütyülök rá, mit tanít a
Szent Korona Tan,
az a kérdés,
válasszatok:
nekem mibe van
ma már az
emberszív is úgy bolyong, hogy
hiába van tele hittel,
minden sarkon rálegyint egy
hontalan
lézengő ritter
és akkor még ott vannak a
tótok meg a bajorok,
a pókok meg a pajorok
ez is,
az is
rosszul hat rám,
3. és akkor még sorolhatnám –
„Hej,
égig-nyúló giz-gazok!”
hát, vannak itt-ott még
bajok.
Most te vagy, aki hallgatsz, Bánk bán,
én meg aki sír, de
előbb-utóbb mindkettőnket
befogad a sír,
ápol majd és eltakar a
cinterem
utánunk csak kesze-
kusza
fű terem.
