Az állkapocscsont (mandibula) az arckoponya egyik csontja, mely az alsó fogívet hordozza. A koponya egyetlen mozgatható csontja, fő szerepe a rágásban van. Állatokban két külön csont, de emberben már csecsemőkorban összenő.
Az állkapocscsont (mandibula) az arckoponya egyik csontja, mely az alsó fogívet hordozza. A koponya egyetlen mozgatható csontja, fő szerepe a rágásban van. Állatokban két külön csont, de emberben már csecsemőkorban összenő.
Két részt különböztetünk meg: egy patkószerűen meghajlított testet (Corpus mandibulae) és ennek mindkét végén kb. 125°-os szögben felszálló ágat (Ramus mandibulae).
Az állkapocs teste egy alsó vaskosabb részből (basis mandibulae) és egy felső keskenyebb, az alsó fogakat hordozó részből (pars alvelolaris) áll. A fogmedreket (alveoli dentales) csontsövények (septa interalveolaria) választják el egymástól. Hasonló, de kisebb csontsövények (septa interradicularia) vannak a többgyökerű fogak gyökerei közt is.
Az állkapocscsont (mandibula) az arckoponya egyik csontja, mely az alsó fogívet hordozza. Külső felszínén, a középvonalban megfigyelhetjük a symphysis mandibulae-t, a két állkapocsfél egyesülésének helyét. Ugyanitt találjuk az állcsúcsot (protuberantia mentalis). Ettől oldalra található egy gumó, a tuberculum mentale, innen húzódik felfele és hátrafelé a mandibula szárának a külső széléhez a linea obliqua externa. Erről erednek sorban az alsó ajkat lefelé húzó izom, a szájzugot lefelé húzó izom, a trombitásizom és a raphe pterygomandibularis. A protuberantiától oldalt és a tuberculum fölött van a fossa mentalis, ahonnan az állcsúcsi izom és részben az száj körüli izom ered.
Hátrább, kb. a kisőrlők tájékán nyílik a foramen mentale-n keresztül az állcsont csatornája (canalis mandibulae). A csatornában található a csontot ellátó ér-ideg köteg. Belső felszínén izom eredési helyek vannak: spina mentalis – négy kiemelkedés a nyelv és a nyelvcsont feletti izmoknak, alatta a középvonalhoz közel a m. digastricus tapadási helye, a fossa digastrica, linae mylohyoidea – hátra és felfele húzódó vonal, az azonos nevü izom számára. A linae mylohyoidea kétoldalán találjuk két nyálmirigy benyomatát: felül és elől a nyelvalatti mirigyét, alul és hátul az állkapocs alatti mirigyét.
Az állkapocs szára haránt irányban lapított, négyszögletes lemez. A test síkjához viszonyítva 20-25°-kal hajlik el kifele. Az állkapocs szöglete, a test és a szár között jön létre. A szög nagysága a korral változik: felnőttnél 110-125°, míg csecsemőkorban és öregkorban nagyobb, 135-150°. Külső és belső felszínén is egy-egy izomtapadási hely van: tuberositas masseterica és pterygoidea.
A szár felső részén két nyúlvány található, melyeket egy mély bevágás, az incisura mandibulae választ el. Előrébb van a processus coronoideus, itt tapad a halántékizom, és hátul az ízületi nyúlvány (processus condylaris). Az ízületi nyúlvány egy, a hossztengelyével befelé és hátrafelé tekintő, tojásdad alakú fejben (caput mandibulae) végződik ez az állkapocsízület része. A fej alatt helyezkedik el a nyak (collum mandibulae), melynek elülső felszínén (a fovea pterygoideán) tapad a Musculus pterygoideus lateralis.
A szár belső felszínén található a mandibula nyílása (formen mandibulae). Ez előtt és kissé felette található egy csontlemez: lingula mandibulae vagy Spix-féle tövis. Fogászati és szájsebészeti beavatkozások során, az alsó fogak ún. vezetéses érzéstelenítését ide fecskendezett érzéstelenítőszerrel hozzuk létre.