Szafarizni annyira menő! Amióta az eszemet tudom vágytam rá, hogy hokszínű bricsesznadrágban, nyakamban egy távcsővel bepattanjak egy vagány terepjáróba hogy tesközelből láthassam Afrika csodálatos vadjait a szavannákon! És pont olyan szuper élmény volt, mint ahogy képzeltem!
Ahhoz hogy minnél több állattal találkozhassunk, rettentő korán talpon kell ám lenni! Az egyik világvégi szálláshelyünkön ez úgy nézett ki, hogy ébredéskor, korom sötétben, telefonjainkkal világítva mentünk ki a szabad ég alatti zuhanyzóba, hogy jéghideg vízzel letusoljunk. Ugyanis itt, a bozóterdő közepén, csak napi néhány órán át volt áram és melegvíz. Viszont a zuhanyzónkban szurikáták, majmok és gekkók is rendszeresen megfordultak 🙂
Ezután beültünk egy legalább hatvan éves, nyitott oldalú Land Rover-be, hogy szamburu vezetőink társaságában nekivágjunk a kalandoknak!
Tudjátok milyen hideg tud lenni a reggel Afrikában? Vacogott a fogunk, de láttuk hogy kel fel a nap, Észak-Kenyai dombjai közt 🙂
Annyira érdekes, hogy a parkon kívül nem látni vadakat, de ahogy keresztül hajtottunk a kapun, nyüzsögtek az állatok. Pedig nincs is kerítés.
Végem van az elefántoktól! Az ébredező nap fényében megbámulhattuk, hogyan reggelizik meg egy csorda, kb egy méterre tőlünk. Egyik anyuka mögött a gyámoltalan iker borjak összekapaszkodva sétáltak! Tudjátok hogy a kislefántok kezdetben képtelenek koordinálni az ormányuk mozgását? Keresztülesnek rajta, rálépnek, megijednek tőle, borzasztó vicces figyelni őket! Az az érzés pedig semmihez sem fogható, mikor egy ilyen hegyomlás méretű lény a legnagyobb nyugalommal rágcsálja melletted a faágakat és közben szuszogva fújtat az ormányával! Borzasztó száraz vidéken élnek, alig látni zöld növényeket. Kaparhatja a torkukat az a napi 150-200 kiló csontszáraz bokor és fűcsomó, amivel itt kénytelenek beérni!
Összefutottunk még egy csapattal, akik tőlünk csak egy karnyújtásnyira sétáltak le inni a folyóhoz! Hihetetlen hogy mennyire tudomást sem vettek rólunk! Rendíthetetlen nyugalommal vonultak el a kocsink előtt szépen sorban és miután csillapították a szomjukat, visszasétáltak a bokrok közé. Az elefántok sosem mennek túl távol a víztől. Állítólag kilométerekről megérzik a szagát. És azt tudjátok, hogy az ormányukkal nem is isznak, csak felszívják a vizet? Egyszerre akár tíz litert is. Utána pedig a szájukba vagy a hátukra spriccelik. És az milyen helyes látvány lehet, mikor egy anyuka úgy tanítja úszni a kicsinyét, hogy az ormányával alányúl, hogy el ne süllyedjen! Ők is fáznak a hűvös reggeleken, mert nincs zsírréteg a bőrük alatt és néhány szál szőrön kívül semmi semmi sem melegíti őket. Bőrük igaz hogy vastag, de nagyon érzékeny, telis-tele idegvégződésekkel. Az elefántokat szerintem nem lehet nem imádni!
A folyó, amit a képeken láttok, az Ewaso Nyiro. A Kenya hegyen ered, neve zúgó barna folyamot jelent a szamburuk nyelvén. Ezen a száraz vidéken ez a lustán hömpölygő víz jelenti az életet állatoknak és embereknek egyaránt. Mi egy vidám pikniket csaptunk a partján!
Alig volt ereje még a napnak és a szél is erősen fújt, de csodálatos volt a folyóparti reggel! Mellettünk nagy csapat gyöngytyúk kárált, a túlparton jókora krokodi napozott. Lélegzetelállító hangulata volt ennek a vad, egzotikus tájnak! Afrikában nem csak az ég és a természet színei mások,mint amit itthon megszoktunk, még a levegő is valahogy tapintható, tele izgalmas illatokkal!
Hamarosan felkeltettük egy majomcsapat és néhány madár figyelmét, akik összegyűltek a szomszédos bokorban és le nem vették a szemüket a reggelinkről 🙂
Egyikük a kocsiban is szétnézett, hátha ott felejtettünk valami ehetőt 🙂 A közeli fotón látszik, milyen elképesztő kék színű a herezacskójuk ezekenek a majmoknak.
Vervet majomnak hívják őket és bár nincsenek közeli rokonságban az emberekkel, de kutatók szerint hajlamosak a magas vérnyomásra, szorongásra és az alkoholfüggőségre is 🙂 Annyira kíváncsi lennék, hogy folyik egy ilyen kutatás 🙂
Az én megfigyeléseim szerint a szemtelenkedésre és a tolvajlásra is van hajlamuk 🙂
Forró kávét, teát és palacsintát kaptunk reggelire. Mikor feltápászkodtunk és leráztuk a piknik plédet, már jött is az éhenkórász banda összeszedni a morzsákat!
A majmokat nem tudom mosolygás nélkül figyelni:)
Kivéve talán a páviánokat, akiktől tartok egy kicsit. A kocsink közelében, egy fa törzsének dőlve űcsörgött egy jókora, morcos képű hím. Nincs olyan állat, amelyiktől félnék, de azért vele nem húznék ujjat! Nem olyan nagy, egy ilyen hím kb 20 kg, de agresszív és hatalmas ereje van. A páviánok arcáról mindig az egyiptomi hieroglifák jutnak eszembe. Thot istenséget ábrázolták az ősi Egyiptomban pont ilyen pávián fejjel.
Az Amboseli Nemzeti parkban, közvetlenül az út mellett, nőstényeket is láttunk a gyerekeikkel. Nézzétek mekkora füle van a kicsinek! Az egyik anyuka kidőlt, nem bírja már a kölyköket 🙂
A pávián ovi mellett maszáj srácok fociztak, a pálya túlsó vége pedig egy elhagyatott hotel volt, melynek udvarán egy szépséges elefánt sétálgatott! Elég klassz lehet ilyen helyen rúgni a labdát! Nem tudom, hogy a képen látható modell fiú vagy lány, ugyanis az ázsiai elefánttal ellentétben az afrikainál mindkét nem egyedei viselhetnek agyart. Itt ez egy unisex dolog 🙂
Milliónyi antilopot is megcsodáltunk, különböző szarvvariációkkal 🙂 Az antilopfélék állítólag hónapokig elvannak víz nélkül, annyira jól működő hűtőmechanizmusuk van. Testük alig párologtat nedvességet, vizeletük minimális. Elég nekik annyi folyadék, amennyi a levelekben található. A szarvuk pedig nagyon dögös!
A zebrák Kenyában sokkal szebb csíkozásúak és kecsesebbek voltak, mint amilyeneket Tanzániában láttam. A csikók pedig nem feketék, hanem rozsdabarnák! Rettentő helyesek, esetlenek és ijedősek 🙂
Valahol olvastam, hogy mikor divatba jött az európai arisztokrácia köreiben az afrikai vadászat, akkor olyan tömegben lötték halomra a zebrákat, hogy egy idő után már arra sem vették a fáradtságot, hogy lenyúzzák a bőrüket, hanem csak a farkukat vágták le trófeának:(
Talán a legklasszabb szafari élményünk az volt, hogy az egyik nemzeti parkban csobbanhattunk egy elképesztően kék vízű melegvizes forrásban!
El tudjátok képzelni milyen érzés volt a kristálytiszta tavacskában pancsolni a vadaktól nyüzsgő afrikai szavanna közepén? Imádtuk!
Vagy lehet, hogy nem is a fürdés, inkább az oroszlánok voltak a legjobbak a szafarizásban?
Esteledett már, mikor egy folyó mentén az oroszlánok nyomába eredtünk. Hiába lestük őket izgatottan, néhány kopasznyakú keselyűn és egy lustálkodó krokodilon kívül semmit sem találtunk.
Kezdett már sötétedni, így csalódottan a kijárat felé vettük az irányt. El voltunk keseredve, annyira készültünk rá, hogy láthatjuk az állatok királyát 😦
Egyszer csak észrevettük, hogy egy facsoport körül tucatnyi autó csoportosul! Ez mindig valami érdekes látnivalót jelent!
Oda is gördültünk a szafari autók csoportjához és így kb 10 méterről élvezhettük végig, hogyan tépnek szét a nőstény oroszlánok egy frissen elejtett orixot, azaz nyársas antilopot!
Brutális hangja volt, ahogy cibálták le róla a bőrt és ropogtatták a csontokat! Csupa vér volt a pofájuk!
Jól látszik az utolsó képen szegény megboldogult antilop feje és szarvai. A Qatar légitársaságnak ez az állat van a logójában. Vagyis egy ilyen. Ő már szegény rajzolva se lenne szép 😦
Egyikük nem evett, végig szemmel tartott minket. Vezetőink elmondása szerint ő ejtette el a zsákmányt. Ilyenkor olyan magas az adrenalin szintje, hogy nem érez éhséget. Majd pár nap múlva, egy mások által elejtett zsákmányból belakmározik.
Már szinte teljes sötétben gurultunk a kapu felé, mikor a sofőr lelassított és balra mutatott:
– Simba- mondta szuahéli nyelven az oroszlánt.
Oroszlán?! De hol? Kutattuk a láthatárt, de nem találtunk semmit. Egyszer csak észrevettük, hogy egy jól megtermett hím oroszlán ott áll,közvetlenül a kocsink mellett! Mivel az autónak nem volt ablaka, ezért akár meg is tudtuk volna simogatni a sörényét! Gabi, aki előttem ült, olyan villámgyorsan ugrott át a túloldali ülésre, mint egy szöcske!
A sötét sörényű, méltóságteljes hím végül nem ette meg Gabit, ácsorgott egy kicsit az autónk mellett, majd komótosan elsétált előttünk és csatlakozott az út túloldalán várakozó társához. Ahogy tovább indultunk a szinte teljes sötétségben, felhangzott az üvöltésük! Hú de hidegrázós hang ez! Most is megborzongok ha rágondolok! Ja, amúgy az oroszlánokat is imádom! 🙂
Egy szafari nem lehet teljes, ha nem kóstoljuk meg a helyi söröket 🙂
És persze volt még egy csomó állat! Például ezt a bánatos gnú. Az egyik leggyakoribb jószág a szavannákon, hatalmas csordákban él, de Kenyában csak egy-két magányos példánnyal futottunk össze. Nem csak az oroszlánok, az emberek is kedvelik a gnú húsát. Jártunk Nairobiban egy étteremben, ahol faszénen sült vadhúsokat szolgálnak fel. Gnú akkor nem szerepelt az étlapon, csak strucc és krokodil ha jól emlékszem.
Láttunk még árokban lustálkodó hiénákat és egy írdatlanul mocskos bivalyt 🙂
A hiénákat szinte mindenki utálja. Rövid hátsó lábai miatt fura a mozgása, ijesztően kacag és rettentő büdös! Dögevőnek tartják, pedig zsákmánya hetven százalékát vadászattal szerzi. Ha az ember jobban megismeri őket kiderül, hogy kíváncsi és inteligens állatok, akik pompásan működő, ügyesen kooperáló szociális rendszerben élnek. Híres kacagásuk az egymás közötti izgatott kommunikáció hangja, de tudnak morogni, nyögni és üvölteni is.
A hiénanyelv pedig Indiában ínyenc csemege! Brrrr…
Rengeteg volt a szépség körülöttünk!
Aludtunk olyan helyen, ahol a kapunk előtt zebrák legelésztek és a kertben a majmok tökéletesen otthon érezték magukat. Egyikük vacsora közben még az étterembe is benézett, éktelen riadalmat keltve a vendégek körében 🙂
Este a tábortűznél, a csillagokkal tehintett afrikai égbolt alatt, maszáj harcosok járták ősi táncukat. Hümmögő dallamaik visszavarázsoltak bennünket abba a világba, mikor ez a föld a vadak és a nomád pásztorok érintetlen vidéke volt.
Az utolsó esténken ezzel a poszterre illő látképpel kápráztatott el bennünket a természet:
És az utolsó reggel, mikor búcsút vettünk az állatoktól és a vadlesektől, egy szépséges, békés zsiráf eszegetett mellettünk, a háttérben pedig a fenséges Kilimandzsáró magasodott! Ezzel a lenyűgöző látvánnyal köszöntünk el az afrikai szavannától!
Hálásak vagyunk a sok csodáért, amiben Kenyában részünk lehetett, ide még biztosan visszatérünk!
villo.blog 