Motiváltság és nyelvi ikonicitás SZERKESZTETTE KÁDÁR EDIT ÉS SZILÁGYI N. SÁNDOR ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET KOLOZSVÁR 2015 A kötet támogatói: Szerkesztette: Kádár Edit, Szilágyi N. Sándor © Erdélyi Múzeum-Egyesület Felel s kiadó: Biró Annamária M szaki szerkesztés: Virág Péter Borítóterv: Fülöp Zoltán Nyomdai munkálatok: Gloria Nyomda, Kolozsvár Felel s vezet : Nagy Péter Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României Motiváltság és nyelvi ikonicitás / szerkesztette: Kádár Edit és Szilágyi N. Sándor. – Cluj-Napoca: Societatea Muzeului Ardelean, 2015 ISBN 978-606-739-023-0 I. Kádár, Edit (ed.) II. Szilágyi, Sándor (ed.) 811.511.141 Tartalom El szó .................................................................................................................... 7 Hangalaki motiváció és ikonicitás SZÉKELY Zsuzsa A motiváció kérdése a nyelvészetben. Kutatási irányok és eredmények ............ 11 SZILÁGYI N. Sándor Hangulatfestés – de mit is festünk? .................................................................... 23 BEN Attila – SZILÁGYI N. Sándor Hangzásséma és motiváltság a hangutánzó és hangulatfest igéink körében ..... 43 SZILI Katalin Beszél vs. csacsog. Adalékok a motiváció egy sajátos fajtájához ....................... 58 POMOZI Péter A magánhangzó-harmónia ikonikus szerepér l egyes finnugor nyelvekben ...... 68 FAZAKAS Emese Hangalaki összecsengés és jelentésváltozás ....................................................... 88 Motiváltság és ikonicitás a költői műalkotásban SZ CS Tibor Stilisztikai és fordításkritikai esettanulmány a hangalaki motiváltság szövegszint kiteljesedéséhez ........................................................................... 103 BÜKY László Az ikonicitás megvalósulása – Babits Mihály: A Danaidák ............................. 118 Ikonicitás a grammatikában RÁKOSI György Gondolatok a magyar anaforikus névmási birtokosok kiválasztásának motiváltságáról .................................................................................................. 141 ALBERTI Gábor – GERVAIN Judit – SCHNELL Zsuzsanna – SZABÓ Veronika – TÓTH Bálint A vonzatsorrend és az esetmorfológia küls meghatározottsága ...................... 155 FARKAS Judit Esettanulmányok egy hatásláncok motiválta thematikus elméletben ............... 187 Motiváltság a jelnyelvben SZABÓ M. Helga Motiváltság és ikonicitás a magyar jelnyelvben ............................................... 217 FAZAKAS EMESE Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, BTK Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszék fazakasemese@gmail.com Hangalaki összecsengés és jelentésváltozás Kivonat: A hangalaki összecsengés valójában sokkal nagyobb szerepet játszik az emberi nyelvben, mint ahogy Saussure óta általában vélik. (A magyar nyelvújítás során például az idegen szavak magyar pótlására alkotott kifejezések közül azokat fogadták el legkönnyebben a beszél k, amelyek részben összecsengtek az idegen megfelel kkel.) A hangalaki hasonlóságon alapuló jelentésváltozások egyfajta ikonicitásként kezelhet k. Legtöbb esetben az összecseng szóvég vagy szókezdet az, ami a jelentésváltozást elindítja. Azonban voltak a magyar nyelvben olyan változások is, amelyek során a hasonló szemlélet, hangulat indította el valamely szó jelentésének a változását, illetve az ikerszók legtöbbje is akkor maradt/ marad meg a nyelvben, ha a tagokat vagy a jelentésük, vagy a tárgyi, esetleg oksági érintkezésük összetartja. A hangalaktól függ legérdekesebb jelentésváltozások azok, amelyek esetében két szó jelentése eredetileg (nagyon) messze áll egymástól, azaz semmilyen ponton nem érintkezik, azonban az egyik jelentése éppen a másikkal való összecsengés hatására megváltozik. Tanulmányomban arra világítok rá, hogy ez a fajta jelentésváltozás nemcsak a magyar nyelv története során bukkant fel, hanem napjainkban különösen a szleng szavak jelentésébe szól bele, ugyanakkor az idegen (angol, francia, orosz, román) nyelvi példák azt mutatják, hogy ez a jelenség természetesen nemcsak a magyar nyelvre jellemz . Kulcsszavak: hangalaki összecsengés, hangszimbolika, asszociatív ikonicitás, jelentésváltozás, analógia, motiváltság 1. Hangalaki összecsengés, ikonicitás és motiváció Charles Bally írja francia stilisztikájában: „Gondolkodásunk az észlelés és az érzelem között ingadozik […] hol az értelem, hol az érzelem adja meg a hangot; a gondolat vagy az egyik, vagy a másik felé irányul e két pólus közül, anélkül hogy valaha is teljesen elérné; esetenként az értelmi vagy az érzelmi a »domináns« benne”.1 1 „Notre pensée oscille entre la perception et l’émotion […] c’est tantôt l’intelligence, tantôt le sentiment qui donne le ton; la pensée est orientée vers l’un ou l’autre de ces pôles, sans jamais les atteindre complètement; elle a, selon les cas, une «dominante» intellectuelle ou un «dominante» affective” (Bally 1951: 151–2). 88 HANGALAKI ÖSSZECSENGÉS ÉS JELENTÉSVÁLTOZÁS Ugyanezt találhatjuk – a nyelvre vonatkoztatva – Zolnainál is: „a nyelv nem pusztán gondolatközl eszköz, és nem csupán a gépies képzettársulások befolyásának van alávetve, hanem érzelmeket, hangulatokat is ébreszt” (Zolnai 1957: 6). Ugyanakkor a „szó és jelentés, hang és jelentés között nincs kapcsolat a nyelv mai állapotában. Az egyes hangoknak önmagukban semmi jelentésük nincs. A hangokból keletkezett szavak pedig hosszú, néha évezredes akusztikai fejl dés eredményei, és valamikor régen, amikor si, föltehet en egyszer alakjaik létrejöttek, egészen bizonyosan nem úgy hangzottak, mint ma […] nem a hangok önmagukban kifejez ek, hanem a jelentés sugárzik át rajtuk” (Zolnai 1964: 9, 17). A szavak jelentése általában valamilyen érzelmi többletet is hordoz, néha még akkor is, amikor emocionálisan semleges szavakról beszélünk. Ez az érzelmi velejáró azonban hatványozottan van jelen, ha több szó esetében a hangalak valamilyen formában hasonló vagy nagyban egybeesik. Nemcsak arról van szó, hogy a hangutánzó és a hangulatfest szavaink érzelmeket, különböz érzeteket váltanak ki bel lünk, mint ahogy például a szó belseji hosszú mássalhangzók a hangzást és mozgást jelöl magyar igékben egyfajta intenzitást fejeznek ki (l. koppan, durran, szökken, dobban stb.), hanem arról is, hogy bizonyos hangkombinációk különböz dolgokat idézhetnek fel, ahogy az angol shoo ’hess!’, swoosh ’susogva örvényl en mozog’ és woosh ’elsuhan; eliramodik’ szavak a susogás és a gyorsaság képzetét idézik (l. Fischer 1999: 124), illetve arról is, hogy bizonyos hangok, hangkombinációk térbeli viszonylatokat vagy a tárgyak kicsiségét, illetve nagyságát fejezhetik ki (a „több” és a „közelebb” elvére l. Bencze 1990). „A hangutánzó szó hangot utánoz hanggal, a hangfest szó hanggal ábrázol valamilyen mozgást (bukkan, illan, lebben, pattan, surran, szökken, csillan, villog stb.), a mozgás kisebb vagy nagyobb intenzitását (vö. kever és kavar, lebeg és lobog, döbben és dobban), térbeli viszonylatokat (itt és ott, ide és oda), tárgyak nagyságát, illetve kicsinységét (köröm és karom, gümő és gumó). Ez utóbbi jelentések számos nyelvben a magas és mély magánhangzók szembeállításával fejez dnek ki” (Péter 1991: 231). Tehát a hangalak egyáltalán nem közömbös a beszél k számára, és velük kapcsolatban egyfajta ikonicitásról is beszélhetünk. Ezek a szavak azonban nem olyan értelemben ikonikusak, ahogy a klasszikus szemiotikában tárgyaljuk az ikonicitást, hiszen ugyanúgy konvencionálisak, mint bármely más szó, és nem lehet közvetlen hasonlóságot felfedezni a forma és a nyelvi jel között. Andreas Fischer (1999) J. R. Firth nyomán azt írja a hangszimbolikáról (Firth terminusával: phonaesthesia): „olyan szavak részeként megjelen hangkombinációkban nyilvánul meg, amelyek bizonyos jelentéseket vagy jelentéselemeket idézhetnek fel. A kezdeti fl- például a flame [’láng’], flare [’fellobban(ás)’], flicker [’lobban(ás), villódzás’], flimmer [’pislákol’] szavakban felidézi a fénykibocsátást, míg a szóvégi -ash a bash [’er s ütés’], brash [’érdes, durva’], clash [’csattan’], 89 FAZAKAS EMESE crash [’csattan, összetörik’], dash [’összeütközik’], fash [’ingerel’], gash [’mély vágás’], gnash [’csikorog’], hash [’feldarabol’], lash [’ostorcsapás’], mash [’összezúz’], pash [’darabokra tör’], rash [’kiütés’], slash [’csap(ás)’], smash [’darabokra tör’], splash [’loccsan’], thrash [’csépel, üt’], trash [’kidob, összetör, rátámad’] szavakban az ’er szak’-ot és/vagy a ’gyorsaság’-ot jelzi; a flash [’villan(ás), fellobban(ás)’] szóban ez a két hangkombináció (phonaestheme) egyszerre van jelen, és a ’heves fénykibocsátás’ jelentés a fentieknek nagyon is megfelel”.2 Természetesen nem minden hasonló felépítés angol szó idéz fel ilyen képzeteket (l. flag ’zászló’, flimsy ’selyempapír’ stb.), mégis a példaanyag mennyisége alapján arra következtethetünk, hogy a hangszimbolika nemcsak a szépirodalmi nyelvben játszik fontos szerepet, és nemcsak a hangutánzó és a hangulatfest szavak kelthetnek bennünk érzeteket, képzeteket. Fischer nem találja a legmegfelel bbnek Firth terminusát, ezért az asszociatív ikonicitás kifejezést használja a jelenség megnevezésére: „a beszél k bizonyos hangokat vagy hangkombinációkat bizonyos jelentésekhez kötnek (els dleges asszociáció), de ezt k részben (els dlegesen?) azért teszik, mert ezeket a szavakat mentálisan összekötik más, ugyanilyen hangokat vagy hangkombinációkat tartalmazó szavakkal (másodlagos asszociáció)”.3 És éppen ez az asszociatív ikonicitás magyarázza meg azt, hogy miért szolgálhat mintaként bizonyos szavak hangalakja újabb, hasonló jelentés szavak létrehozására vagy már meglév szavak jelentésének a megváltoztatására.4 2 3 4 „Phonaesthesia […] is constituted by sound combinations occuring as parts of words that seem to evoke certain meanings or meaning-elements. Initial fl-, for example, in flame, flare, flicker, flimmer evokes ’emission of light’ whereas final -ash in bash, brash, clash, crash, dash, fash, gash, gnash, hash, lash, mash, pash, rash, slash, smash, splash, thrash, trash connotes ’violence’ and/or ’speed’; in flash these two phonaesthemes appear together, and the meaning ’violent emission of light’ is quite appropriate” (Fischer 1999: 125–6). „[…] speakers associate certain sounds or sound combinations with certain meanings (primary association), but they do so partly (primarily?) because they mentally associate these words with others that also contain these sounds or sound combinations (secondary association)” (Fischer 1999: 129). A vizsgált jelenségre Ullmann (1967) a szemantikai keveredés (confusion sémantique) szakkifejezést használja. A leggyakrabban a paronimák vonzása/egymásra hatása (paronymic attraction, attraction paronymique, atracţie paronimică – l. Fischer–Nänny 1999, Dauzat 1927, Sava 2011, Hristea 1978, 1995) kifejezést tartják a legmegfelel bbnek, illetve a legtöbb esetben a népetimológiát is így nevezik annak ellenére, hogy a népetimológia a hangtestnek egy másikhoz való igazítását fedi, nem a két hangtest hasonló hangzása alapján való jelentésváltozást. Bár ez utóbbi a népetimológia egyik alfajaként is felfogható. A magyar szakirodalomban a következ szakkifejezéseket találjuk: jelentésátvitel a nevek hasonlósága alapján (Gombocz 1926/1997), jelentéskeveredés a hasonló alakúság mellé és jelentésközeledés (Károly 1970), valamint Hadrovics (1992) a hangalaktól függ jelentésváltozás körében tárgyalja. Magam a – Hadrovics által szintén használt – hangalaki összecsengés hatása a jelentésre (terminusnak kissé hosszú, de annál egyértelm bb) kifejezését tartom megfelel nek a tanulmányban tárgyalt jelenség megnevezésére. 90 HANGALAKI ÖSSZECSENGÉS ÉS JELENTÉSVÁLTOZÁS 2. Hasonló hangalak és változás A hanghatás sok esetben befolyásolja azt, ahogyan bizonyos szavakhoz, azok jelentéséhez viszonyulunk, s t ennek szerepe lehet az egyes szavak jelentésének kib vülésében, esetleg megváltozásában is. Azonban ez anélkül történik, hogy egy szó valamely más szóval egybecsengene. Csupán a hangalak, a hangok kiváltotta hangulat is elindíthat változást. A hangfest vagy hangulatfest szavakkal kapcsolatban jegyzi meg Hadrovics, hogy „Ezeknél mindig fennáll a lehet ség, hogy az ember a jelentés alapján a hangalakba érez bele valamit. A kulimász pl. határozottan ilyen hangzású, pedig a szláv eredetinek minden hangulattól mentes ’szekérken ’ a jelentése” (Hadrovics 1992: 59). A szerz azonban nem tér ki arra, hogy napjainkban a kulimász nemcsak ’szekérken cs’-öt jelent, illetve mindinkább nem ez az els dleges jelentése, hanem a ’valamilyen massza’, s t a pejoratív ’silány, ragadós, gusztustalan állagú massza’. Pl.: „A belsejében magok vannak, ami legtöbbször mogyoró, de lehet dió is, és a magokat valami kulimász fogja össze ilyen kolbászka formájúra” (gasztroutazások.blogrepublik.eu/2012/06/18/a-csurcskela/); „Egy csomó kulimászt mázolt sápadt arcára” (meszotar.hu/keres-kul). Természetesen a ’ragadós, gusztustalan állagú massza’ jelentés az eredeti jelentésb l is levezethet , hiszen maga a kocsiken cs nem egy kellemes érzést felidéz anyag, és nem feltétlenül szükséges a hangalak ehhez a pejoratív jelentéshez, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem. És talán a pejoratív jelentés kialakulásába belejátszhattak a hasonló hangalakú kuli, kulipintyó, kulizik szavaink is. Néha egyetlen hangzó elégségesnek bizonyul a jelentésváltozás elindításához. „A zsongít ige, amelyet az ÉKsz. a ’fájdalmat csillapít, enyhít’, illetve ’félálomszer állapotba juttat’ jelentésekkel értelmez, a Czuczor–Fogarasi-féle szótárban (1874) még ’élénkít’ jelentésben szerepelt; Zolnai Béla e jelentésváltozást a zsibbaszt ige szókezd zs-jének tulajdonítja (Zolnai 1964: 179)” (Péter 1991: 72). A jelentésváltozást a zsongít párja, a zsong, valamint a zsong-bong is elindíthatta, hiszen az el bbinek a ’lágyan, halkan zümmög hangot ad’ és az utóbbinak a ’mély, tompa, rendszerint kellemes, hol er söd , hol gyengül , majd zümmög , majd búgó hangon szól’ jelentése egyáltalán nem áll távol a ’félálomszer állapotba juttat’ jelentést l. Ugyanakkor az ’élénkít’ is kapcsolatba hozható a ’fájdalmat csillapít, enyhít’-tel, hiszen ha egy fájdalom csillapodik, élénkebbnek érezzük magunkat. A hangalaki hasonlóság más változásokat is elindíthat. „Ugyancsak az összecsengésnek tulajdonítható, hogy idegen szók pótlására bevezetett nyelvújítási elemek közül azok tudtak legkönnyebben meggyökeresedni, amelyek némileg összecsengtek a pótlandó szavakkal, mint pl. inventar ~ leltár, kalendárium ~ naptár, manier ~ modor, element ~ elem, cigare ~ szivar” – hívja fel figyelmünket szintén Hadrovics (1992: 76). 91 FAZAKAS EMESE Az sem elhanyagolható, hogy ritkán ugyan, de megtörténik, hogy szófaji átcsapás vagy alkalmi szófajváltás is bekövetkezik valamely szó esetében több más szóval való részleges egybecsengés alapján. Pl. a veszteg ’csendesen, szótlanul, nyugodtan’ határozószónk a hasonló vég igék (remeg, retteg, rebeg stb.) hatására igeként is jelen volt a 16–17. század folyamán (vö. Hadrovics 1992: 122). Pl.: 1573: Borbely Kelemen hity vtan vallia hogy … Mond Kerestwry vezteg gonoz azzony Bezzeg nem Mentem sohowa hane(m) vgian Mind te vagy Ennek oka | Catalin Azzony Igarto Istwanne Azt vallia, hogy … az Azzon emberre masot volt haromsor otth hasan vagdaltak valamy kapasok Mond eo veztegy Neh Mond azt, esmet Kapane vesztegek Ha megh Magamra is eccher [Kv; TJk III/3. 53, 64] (SzT.). Természetesen itt nem történt jelentésváltozás, és rövid ideig élt a keleti régiókban, de az összecsengés okoz(hat)ta a szófaji átcsapást.5 2.1. Hasonló szemlélet, hangulat és jelentésváltozás Ha két szó jelentése némileg érintkezik, és közös hangulati elemeik is vannak, sokkal könnyebben indul el a jelentésváltozás. „A rideg melléknevünk nem eredeti magyar szó, valószín leg a német ledig, kfn. ledec, ledic, lidic ’mentes, szabad, nem akadályozott, ráér ; n tlen’ átvétele. Kezdetben a külterjes állattartás m szava is volt, rideg barom jelentette a szabadon, legel n tartott állatot az istállóban tartottal szemben (1581 óta). De volt ’csupasz, puszta’ jelentése is, a vasalt kerék-kel szemben állt a vasatlan rideg új kerék (1584, OklSz.), kés bb jelentkezik a ’n tlen’ fogalma: rideg legény. A további jelentések, f leg az átvitt értelm ’érzéketlen’, anyagra vonatkoztatva a ’merev’ a hideg-gel való összecsengés hatása alatt fejl dtek ki” (Hadrovics 1992: 78). Azonban a szerz is felhívja a figyelmet arra, hogy itt csupán az eredeti jelentés továbbvitelér l, és nem a jelentés teljes megváltozásáról van szó. Valószín leg részben ide vonható a balga(tag) jelentésváltozása a bal és a balog hatására. Az etimológiai szótárak szerint ez szó a bolyong (R. bolyog) ige -atag képz s származéka, és innen érthet a régi nyelvi ’tévelyg ’, valamint a ’nyugtalanul ide-oda járó’ jelentése (l. TESz.). Ez azonban kevésbé magyarázza a mai ’balga; naivan együgy , d re, botor’ (ÉrtSz.) és a ’helytelenül, az emberi tapasztalatoknak, a józan észnek (és érdeknek) ellentmondóan gondolkodó, ésszer tlenül viselked , cselekv ’ (Nszt.), vagyis ’ostoba, oktalan’ jelentést, amely már az ómagyar kor elejét l adatolható,6 valamint a 18. századi ’meghibbant, eszel s’ jelentést.7 A TESz. 5 6 7 Hadrovics (1992: 122) a TESz.-t idézve a gyámol-ról is hasonlóan kimutatja, hogy a 17. században igeként is funkcionált a többi -l vég ige hatására: 1621: [az elesettet] gyámolja s fel-emeli (NySz). L. 1372 u./1448 k.: ſokaktol balkatagnak aloÿtattnek (JókK. 2, 108). L. XVIII. sz. eleje: ha fiát quoque Sub respectu kösvényes, Arenás, Kolyikás, Kaszibás Balgatak Familiaba hazasittya Valaki vagy Leányát a féle Nemzetség közé agya, Consolatioját bizonyosan afféle qualittásokból várja [JHb 17 lótartási ut.]; 1761: Jol ismértem … Beutser Pálnét Kováts Mar- 92 HANGALAKI ÖSSZECSENGÉS ÉS JELENTÉSVÁLTOZÁS ezt a következ képpen magyarázza: „A ’bolyongó’ és az ’esztelen’ jelentések összefüggésére nézve vö. a tévelyeg : téved : tébolyult stb. vagy a kering : kergül : kerge stb. szócsaládot.” Az említett szócsaládok is szolgálhattak mintául, de nem zárhatjuk ki azt sem, hogy a bal szavunk ’rossz(indulatú)’ és ’téves’ jelentésének, valamint szócsaládjának (vö. balítélet, balsors, baleset, balértelem, balhiedelem stb.) is része lehetett a balga(tag) jelentésének megváltozásában. – Az is lehet azonban, hogy a fenti etimológia nem is jó, és a balgatag-ot inkább a balog-ra kellene visszavezetni (az -atag-gal létrejöv *balogatag második nyílt szótagjának o-ja kiesik, mint sok más szóban). Elgondolkoztató ugyanis, hogy a balgatag legkorábbi adataiban az els magánhangzó felt n következetességgel a, nem o: 1372 u.: balgatag, balkatagnak, 1416 u.: balgatak, 1566: balgatoc, 1585: balygatag (EWUng., balgatag a.), ami teljesen egyezik azzal, amit a bal(og) korai el fordulásaiban is látunk, a nagyon régi legels t leszámítva: 1086: Bolug, 1244: Balogh, 1372 u.: bal (EWUng., bal a.), miközben a bolyo(n)g els magánhangzója a kezdetekt l fogva végig o: 1343: ? Bolgokuth, 1552: bolyognak, 1585: bolongozot, 1589: bolgok, 1626: Bolyongoc (EWUng., bolyong a.). Az EWUng. balgatag szócikkében az els o-s el fordulás csak 1604-b l való: Bolygatag, ez azonban nem ’ostoba’ jelentés , mint az el bbiek, hanem ’bolyongó; herumirrend’, és erre a jelentésre ez a legkorábbi adat. A bal(og)-nak már régebben is lehetett ’ostoba; gyámoltalan’ jelentése, erre vall az is, hogy már 1787-b l van adat a balfasz-ra, ennek egyik alakváltozata 1833-ból a Balgasz (EWUng., bal- a.), ami nyilván az el bbi hangalakjának a balga(tag) szóéval való kontaminálódása. A hangalaki hasonlóság alapján létrehozott eufemisztikusabb balfácán és balfék nyilván kés bbi; mindegyik ’balgatag’ jelentés , csak f névi értelemben. 2.2. A hangalaki összecsengés hatása a jelentésváltozásra 2.2.1. A hangalaki összecsengés által befolyásolt jelentésváltozásra a magyar szakirodalomban a legtöbbször idézett szavunk az iromba, amit már Gombocz (1926/1997) is az otromba szóval való egybecsengése alapján magyaráz. „A szláv eredet iromba melléknév eredeti, a népnyelvben ma is él jelentése ’katzengrau, gesprenkelt’ [„tarka; kendermagos’ – F. E.] (< szláv jarēbŭ, vö. szlovák jarabý, -á, -é ’gesprenkelt, fuschrot’, orosz rjabyj, rjaboj ’schekig, blatternarbig’). Az újabb irodalmi nyelvben a hasonló hangalakú otromba, goromba hatására jelentése megváltozott: ’idomtalan, nehézkes’ értelemben kezdik használni. »A legels levélben már ott volt az adió, de rendkiv l iromba bet kkel írva« (az öreg Garamvölgyi tudniillik gith Aszont … elméjében olly tébollyodott volt … hogy … gazdaság follytatására is éppen incapax volt, és kŏvetkezésképpen minekutánna innen ell vitetett volna … mind egész haláláig olly balgatag és boldogtalan állapottal viseltetett volna [Medesér U; Ks 20. XIV. 10] (SzT.). 93 FAZAKAS EMESE Aladár agarának a karmai közé fogta a tollat, s azzal iratta oda a szót) (Jókai, Új földesúr); »leírta a csonakászdal hangjegyeit iromba bet kkel« (Jókai, Nemzeti kiadás LXX. 196); »A hajó iromba, hatalmas körvonalai…« Napilapból. Vö. Tolnai MNy. XII, 27. 340, Szendrey MNy. XV. 35” (Gombocz 1926/1997: 189), (vö. Bárczi 1963, Károly 1970, Hadrovics 1992). Az utolsó példabeli iromba jelentésébe pedig már az irdatlan is belejátszhatott, ez utóbbi szónak pedig ahhoz is lehet valami köze, hogy az irgalmatlan-nak is lett ilyen használata: irgalmatlan nagy. Ugyancsak Gombocz hívja fel a figyelmet az iratos, padmaly, ildomos, cinterem, csótár szavak hasonló módon történt jelentésváltozására is. „Persze ezek a jelentéssiklások csak szórványosan lépnek fel, s bizonyos fokig félreértésre vallanak, s inkább csak akkor lehetségesek, ha ahhoz a névhez, amely az új jelentést kapja, megel z leg nem f z dött határozott értelem” (Gombocz 1926/1997: 190). Gombocz megjegyzésének azonban kissé ellentmondanak a fentebb bemutatottak, hiszen ott láthattuk, az irombá-nak is megvolt a határozott jelentése, s t több nyelvjárás ma is rzi az eredeti értelmet, illetve ha a szónak el z leg „határozott értelme” nem volt, akkor nem beszélhetnénk változásról sem. Az iratos ’balzsamos’ jelentésének az eredeti ’tarka’ helyébe lépését az ír ’balzsam’ szó behatásával magyarázza; a padmaly kezdeti ’vízmosás; oldalüreg a sírban’ jelentése a padlás, padolat hatására kap ’padlás, mennyezet’, illetve ’padló’ jelentést. Az ildomos régi ’eszes, okos’ jelentése az illik, illedelmes hatására t nt el, illetve változott ’illedelmes’-re. A cinterem-nek is így lett – a terem hatására – ’díszterem, lovagterem’ jelentése is az eredeti ’temet kert’ helyett, míg a csótár a sujtás (l. a sujtár alakváltozatot) miatt kapott ’sallang, sujtás’ jelentést a ’lószerszám, nyeregtakaró’ helyett. Itt természetesen a népetimológia is nagy szerepet játszott, különösen a cinterem és a csótár esetében. Ez utóbbiakat Károly Sándor (1970) is idézi a jelentésközeledés, a hasonló alakúság mellé, valamint a jelentéskeveredés kategória tárgyalása során. „A 6–5-ös [jelentésközeledés (cinterem) és jelentéskeveredés (csótár)] fejl dés az, amit Gombocz jelentésátvitel a nevek hasonlósága alapján elnevezéssel illet. Ez a jelentésváltozás típus a mi keretünkben most már jobban megítélhet . Láthatjuk, hogy egyáltalán nem szabályszer fejl désr l van szó, hiszen ha így volna, akkor a nyelvben tömegével keletkeznének olyan változások, hogy a rokon hangzású szavak átadják egymásnak jelentéseiket, hiszen nagyon sok a rokon hangzású elnevezés: por, bor; gerezd, kereszt; gomb, komp stb. Ha ezek mégsem hatnak egymás jelentésére, akkor ez felhívja a figyelmünket arra, hogy az iromba és otromba, padmaly és padlás jelentésbeli egymásra hatása nem pusztán az alaki hasonlóság miatt történt, hanem egyéb okokból is: az egyik szó jelentésének a nem ismerése mint társadalmi ok például er sen nyomhatott a latban. Az ildomos és az illedelmes nem egyszer en alaki viszonyban volt egymással: az ildomos-nak eredeti ’okos’ jelentése nem áll egészen távol a régi gondolkodásban az ’illedelmes’-t l. 94 HANGALAKI ÖSSZECSENGÉS ÉS JELENTÉSVÁLTOZÁS Erre bizonyság az értelmes szónak régi ’tisztességes, jó, emberséges’ jelentése. Ez utóbbi példa mutatja, hogy a szavak jelentéstörténete a régiek gondolkodásmódjába enged bepillantást, de ugyanakkor ezzel el segíti más adatok jelentésviszonyainak a megfejtését” (Károly 1970: 234–5). A jelentésváltozás, akárcsak a nyelvtörténeti jelenségek általában, nem pusztán egyetlen kiváltó okra megy vissza: bármely változás a nyelvben sokkal komplexebb folyamat, mint hogy azt egyetlen okkal magyarázzuk, és sok esetben nem zárhatjuk ki a hasonló hangzást sem az okok közül ugyanúgy, ahogy a hangalaki egybecsengés sem mindig oka a változásnak még akkor sem, ha lehetséges. A ma ’gubancos dolgokat kibogoz’ jelentés kiköböz alapigéjének eredeti használati köre az erdészethez, iparhoz és a hajózáshoz köthet . A köböz igét térfogat, rtartalom mérésének megnevezésére használták.8 Ugyanakkor a (ki)bogoz-nak ritkábban van kibögöz változata is, a bog-nak meg göb, így ezek elég közel állnak hangzásban ahhoz, hogy az egyik jelentése a másikéhoz igazodjon. „A negédes melléknév eredeti alakja valószín leg negedes volt, jelentése a régi nyelvben a szinonimái alapján ’g gös, kevély, kérkedékeny, magahitt’ (a NySz. példáiból), a népnyelvben ugyancsak ’rátartós, begyes, kényes, büszke, kevély’ (MTSz.); a kés bben jelentkez negéd elvonás a negédes-b l. Az eredeti jelentés alapján a szót a szláv negodĕ ’nem kedvére’ határozószóból származtattam, amire a bel le képzett negodovati ’méltatlankodik’ ige is utal. […] A szó nagyon sokáig élt az eredeti jelentésben. […] Kés bb az édes hatására egyre inkább vesztett a ’g gös’ jelentésb l és a ’kényesked , magakellet , affektáló’ képzet lett az uralkodó (TESz., Faludi óta)” (Hadrovics 1992: 78–9). Az 1399 k. ’büszke, kevély’, majd a 16. században ’fennhéjázó, nyegle’9 jelentéssel bíró negédes-nek nemcsak a ’kényesked , magakellet , mesterkélten finomkodó’ értelmét ismerjük ma már, hanem az édes hatására a ’kedves, udvarias’ (vö. te sem vagy valami negédes a többiekkel), a ’túlzottan édes’ (l. negédes bosszú, negédes élet), illetve az ’érzelg s’ (l. „hamarosan megszólal negédes hangszerelésben a mennyb l az angyal”: http://www.zalaegerszegi-hirhatar.hu/index_cikk.php?hh=indul-a-karacsonyi-haracsolas) jelentése is kialakult, amelyet ironikus hangvétellel (is) használunk.10 8 9 10 L. ÉrtSz. köbözés: 1. (Erd, Ipar, Ker) Az erdei fák, ill. vmely faállomány, faáru köbtartalmának meghatározása; 2. (Hajó) A kereskedelmi hajók hasznos térfogatának, ill. teherbírásának megállapítása. L. 1561: Illendo dolog … hog ebben az Cehbenis az eleb valo es ides vin mesterek … Bochwltessenek Es az o zoŭakat az koszonseges ce dolgaba mykor zollyak egy mesteris kiŭaltkeppen az iffiw mesterek kozzwl ektelen es alkolmatlan negedes zokkal meg ne Bancha [Kv; ÖCArt] (SzT.). A negéd-b l képzett negédség-nek a ’fennhéjázás, nyegleség’, valamint az ’önteltség’ mellett a ’szerénység’ értelmét is ismerjük a régiségb l. Pl. 1662: Liechtenstein nev egy nagy herceg embernek vala Ainsgron nevü egy jó falujában nagy gyönyör ségre építtetett majorja, mellyet negéd- 95 FAZAKAS EMESE A kufircol ’közösül’ szavunk kezdetben ’lesúrol, lekoptat’ jelentésben élt (vö. (le)kufircolja a cipője sarkát: http://dudenbuch.blog.hu/2009/07/19/kufircol), ez mára elavult, de a dél-alföldi nyelvjárásban ismerik és használják a ’menekül, szökik, elfut’ értelmét is (vö. Hát të mög hova kufircolsz?: invitelweb.hu/torokat/szavaim/szavaim.html), amely nagy valószín séggel a sipircel ’eliszkol’ igével való egybecsengése alapján kaphatta a nyelvjárási jelentését. 2.2.2. A továbbiakban idegen nyelvi példákon mutatom be a hangalaki összecsengés hatását a jelentésváltozásra. A régi angol nyelvben a latinból származó obnoxious egyik jelentése ’gyengélked , beteges, gyenge’ volt. Azonban a noxious ’ártalmas, kártékony’ szó hatására 1670 k. jelentése ’visszataszító, kellemetlen, ellenszenves’; illetve ’undorító, ocsmány, ronda’ lett (www.etymonline.com, és vö. https://www. uni-due.de/SHE/SHE_Change_Semantic.htm). A mai angol beszél k nagy része számára a flaunt és a flout szavaknak ugyanaz a jelentésük. A flaunt kezdetben ’fitogtat, kérkedik, henceg’ jelentéssel bírt, míg manapság mindinkább ’csúffá tesz, kigúnyol, sérteget’ értelemben használják, akárcsak a flout igét (http://www.thesaurus.com/browse/flaunt?s=t). Fischer és Nänny (1999) a holland gijzelaar ’túsz’ szót hozza fel példának a hasonló típusú jelentésváltozásra: „a szavak jelentésének változását befolyásolhatja a formai hasonlóság, bár ez ritkábban történik meg. Egy példa a jelentésváltozásra a holland gijzelaar ’túsz’ szó (egyes beszél k számára még a martelaar ’mártír’ is), amely elszenved értelm f névb l cselekv értelm vé vált. Tehát a ’gijzelaar’ sok holland beszél számára inkább a túszejt t jelenti, mint a túszt, és a ’martelaar’ inkább a kínzó személyt, mint a megkínzottat. Ez a wandelaar, moordenaar, goochelaar stb. (vagyis aki ’jár’, ’öl’, ’csal, manipulál’) szavakban is megtalálható gyakoribb és még mindig produktív minta analógiájára történt”.11 A francia szakirodalom egyik legtöbbet idézett példája a hangalaki összecsengés okozta jelentésváltozásra a souffreteux szó története. „[…] a souffreteux szó, amely a régi franciában ’nyomorgó, ínséges, vmit nélkülöz ’ jelentéssel bírt, kapcsolatba került a souffraite (’nélkülözés, hiány, ínség, nyomorúság’) f néven ke- 11 ségbül az herceg csak annak tart vala, de olly friss pompás vár- avagy kastélyformában építtetett ház és lakóhely mind majorjával, kertjével, nem lehetne olly fejedelmi méltóságos herceg ember, ki gyönyörködve nem lakhatnék benne [SKr 259] (SzT.). „[…] a sameness in form may influence a word’s meaning, but this occur less frequetly. An example is the change in meaning in the Dutch word gijzelaar ’hostage’ (for some speakers even in martelaar ’martyr’) from a passive to an agentive noun. Thus ’gijzelaar’ for many speakers of Dutch refers to the hostage taken rather than to the victim, and ’martelaar’ to the torturer rather than to the one tortured. This has happened on the analogy of the more frequent and still productive pattern, wandelaar, moordenaar, goochelaar etc. (i.e. the one who ’walks’, ’murders’, ’juggles’)” (Fischer– Nänny 1999: xxi). 96 HANGALAKI ÖSSZECSENGÉS ÉS JELENTÉSVÁLTOZÁS resztül a souffrir [’szenved’] igével, és a ’beteges, gyakran betegesked ’ jelentést kapta”.12 Lerch (1947) nyomán Condeescu (1973: 60) utal a frank nyelvben az 5–9. században a marrjan ’zavar, zavarba jön; felkavar feldúl; háborít, háborgat’ szó jelentésében végbement változásról. A frank szó jelentésére a római–germán együttélés alatt kialakult kétnyelv ség következtében hatott a közlatin maerĕre (~maereo) ’szomorkodik, búsul; gyászol’, így a kés bi marrir hangalakra változott szónak a ’sújt, gyötör, pusztít’ mellé az ’elszomorít, megszomorít’ jelentése is kialakult. Vincent Nyckees (1998) Ullmann (1969) elméletével némileg vitázva hozza szóba a forain szó jelentésváltozását. Ullmann szerint a latin foranus szóból ered forain kezdetben ’idegen’-t jelentett (ez rz dött meg az angol foreign szóban is), azonban a marchand forain ’idegen árus’ szókapcsolatban a foire ’vásár’ szóval való hangalaki összecsengés a forain jelentésének megváltozását idézte el (’vásári’). Nyckees viszont úgy látja, hogy „a formai hasonlóság csak kedvez en befolyásolt egy olyan jelentésváltozást, amely nélküle is végbemehetett volna”.13 A régi román nyelvbe a törökb l került be a beșleagă ’az elit lovasság feje; határvédelemnél szolgáló török tiszt’ szó. Id vel – miután a társadalmi helyzet is megváltozott – a szó ’magatehetetlen és csúf öreg’, valamint ’buta, ostoba’ személy jelöl jévé vált. Puşcariu a szó jelentésváltozását azzal magyarázza (Puşcariu ed. 1913), hogy a lovasságnál a magas tiszti funkciót általában id s személyek töltötték be, így ironikusan kezdték el használni az id sebb férfiakra a beşleagă szót. Azonban, aki id s, az nem feltétlenül magatehetetlen, csúf vagy buta, ostoba. Şăineanu (1929, 1887/1999) a jelentésváltozást a bleg, bleagă ’buta, ostoba’, valamint a babalâc ’öregember’ szóval hozza kapcsolatba (vö. még DER; Popescu 2014). A boşorog ’vén trotty’ szó is belejátszhatott a jelentésváltozásba. Péter Mihály hívja fel a figyelmet egy némileg ehhez hasonló jelentésváltozásra, amely az oroszban ment végbe: „Feltehet , hogy az eredetileg ’torma’ jelentés orosz х szó pejoratív értékelés ’vénember’ jelentésének kialakulásában az […] említett х ч [’vénember’] szókezd mássalhangzócsoportja is szerepet játszott” (Péter 1991: 72). 12 13 „[…] le mot souffreteux, qui en ancien français signifiait «indigent, miséreux, privé de» et se rattachait au substantif souffraite («privation, manque, disette, misère») s’est trouvé rapporté au verbe souffrir et a pris le sens de «d’une santé fragile, souvent malade»” (Nyckees 1998: 125). „Ullmann parle pour ce mot de confusion sémantique due à la similarité des noms et s’il admet que le lien sémantique entre l’idée de «marchand» et celle de «foire» a pu faciliter le transfert, c’est la similité phonétique avec foire qui représente à ses yeux le facteur décisif […] Nous développerions plutôt une analyse inverse: la ressemblance formelle n’a fait que favoriser un changement de sens qui aurait pu se produire sans elle” (Nyckees 1998: 129). 97 FAZAKAS EMESE 2.2.3. Az idegen nyelvi példák után a magyar szlengb l is hozok fel példákat, hiszen a jelenség ma is megfigyelhet . Sáfár Ádám (2013) idézi a Kontroll cím film egyik párbeszédéb l: „Mi a görgés, Béla bátyám?” A görgés itt ’helyzet’ jelentésben szerepel, az ugyancsak szlengbeli dörgés helyén, tehát a két szó összecsengése váltja ki az alkalmi jelentésváltozást. Nem tudjuk, megszilárdul-e ez a jelentés, hiszen a szleng szavai a többi regiszterben használt szavakhoz képest nagyon gyorsan változnak mind alakjukat, mind jelentésüket tekintve. A Mikkamakka szó eredetileg Lázár Ervin egyik mesefigurájának neve (nyilván a macska szóból kiindulva, hiszen ez a szerepl „egy macskaforma kis figura”), a szó felt n en finnes hangzása alapján azonban a szlengben a mikkamakka már ’finn személy/férfi’ jelentésben használatos (http://hogymondom.hu/showslang.php?slang =mikkamakka). Ez azért érdekes eset, mert itt a jelentésváltozást nem valamely konkrét magyar vagy finn szó hangalakjával való hasonlóság váltja ki, hanem a hangzásbeli összbenyomás az, ami asszociálja úgy általában a finn beszédet, és ebb l lehet eljutni egy sajátos metonímiával a ’finn ember’ jelentéshez. A zenészszlengben a dzsunga a kemény zenét jelzi (az angol zenei szlengb l, vö. chunga ’dirty jazz’), a börtönszlengben pedig ’börtön r’, ’nagydarab, faragatlan fickó’ jelentés . Újabban – több mint valószín – a csúnya hatására ’csúnya, visszataszító külsej ’ jelentésben szerepel (L. „Nem olyan dzsunga Kovi n je, de szerintem te bottal sem nyúlnál hozzá”; „Elég dzsunga az új inged, tesó”: http://szleng. blog.hu/2008/09/06/dzsunga) Mivel a szó nemcsak a csúnya szót idézi fel bennünk, hanem a dzsungel-t is, az ’összevisszaság, kuszaság’ jelentése is kialakult: „Marhaság az, miszerint Hendrixet féltékeny irigység fogadta (lelki dzsunga) volna Londonban” (http://dudenbuch.blog.hu/2009/11/10/dzsunga_1). 3. Következtetés A felsorolt adatokból látszik, hogy a hangalaki összecsengésnek talán nagyobb szerepe van a jelentésváltozásban, mint eddig gondoltuk volna. Ugyanis nemcsak a hangalakok változásában van szerepe a paronimáknak, és nemcsak a motiváltság kialakítását szolgálhatja a hangalakok megváltozása, hanem a fordított jelenség is ugyanolyan gyakori: a különböz jelentés , de az alakilag részben összecseng szavak is hathatnak úgy egymásra, hogy egyikük hangteste sem változik, ám az egyik jelentése igen. Ez a jelenség legtöbbször a jelentésbeli érintkezéssel is összefügg, és a változás akkor is létrejöhet, ha nincs hasonló szemléleti háttér, hasonló hangulat. Ebben az esetben az eredetit l teljesen eltér új jelentése alakul ki az érintett szónak. 98 HANGALAKI ÖSSZECSENGÉS ÉS JELENTÉSVÁLTOZÁS HIVATKOZÁSOK Bally, Charles 1951. Traité de stylistique française I–II. Librairie Georg, Genève–Paris. Bárczi Géza 1963. A magyar nyelv életrajza. Gondolat, Budapest. Bencze Lóránt 1990. Ikonikus, kognitív és szisztematikus grammatikai hangsúlyok a magyar nyelvtanban. Hungarológiai Ismerettár 8: 22–29. epa.oszk.hu/02400/02425/00005/pdf/EPA02425_ HungarologiaiIsmerettar_1990_8_022_029.pdf Condeescu, Nicolae N. 1973. Traité d’histoire de la langue française. Editura Didactică şi Pedagogică, Bucureşti. Dauzat, Albert 1927. Les Patois: Evolution – Classification – Étude Avec 7 Cartes. Libraire Delagrave, Paris. DER = Ciorănescu, Alexandru (ed.) 1958–1966. Dicţionarul etimologic român. Ed. Universidad de la Laguna, Tenerife. ÉrtSz. = Bárczi Géza – Országh László (szerk.) 1959–1962. A magyar nyelv értelmező szótára I–VII. Akadémiai Kiadó, Budapest. EWUng. = Benk Loránd (f szerk.) 1993–1997. Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen I–III. Akadémiai Kiadó, Budapest. Fischer, Andreas 1999. What, if Anything, is Phonological Iconicity? In: Fischer, Olga – Nänny, Max (eds.): Form Miming Meaning. John Benjamins, Amsterdam. 123–134. Fischer, Olga – Nänny, Max 1999. Introduction. Iconicity as a creative force in language use. In: Fischer, Olga – Nänny, Max (eds.): Form Miming Meaning. John Benjamins, Amsterdam. xv– xxxiii. Gombocz Zoltán 1926/1997. Jelentéstan és nyelvtörténet. Akadémiai Kiadó, Budapest. Hadrovics László 1992. Magyar történeti jelentéstan. Rendszeres gyakorlati szókincsvizsgálat. Akadémiai Kiadó, Budapest. Hristea, Theodor 1978. Paronimia şi atracţia paronimică în limba română. Limbă şi literatură. 1978/1: 22–23. Hristea, Theodor 1995. L’étymologie et ses rapports avec l’attraction paronimique. In: Lupu, Coman – Renzi, Lorenzo (eds): Studi rumeni e romanzi. Unipress, Padova. 583–597. Károly Sándor 1970. Általános és magyar jelentéstan. Akadémiai Kiadó, Budapest. Lerch, Eugen 1947. Germanische Wörter im Vulgärlatein? Germanische Forschungen, t. XL, 1947, fasc. IV. 647–684. Nszt. = Itzés Nóra (f szerk.) 2011. A magyar nyelv nagyszótára II. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest. Nyckees, Vincent 1998. La sémantique. Ed. Belin, Paris. NySz. = Szarvas Gábor – Simonyi Zsigmond 1890. Magyar nyelvtörténeti szótár I–III. Akadémiai Kiadó, Budapest. Péter Mihály 1991. A nyelvi érzelemkifejezés eszközei és módjai. Tankönyvkiadó, Budapest. Popescu, Raluca 2014. Evoluţia semantică a unor cuvinte turceşti: degradare semantică. societatesicultura.ro/2014/05/evolutia-semantica-a-unor-cuvinte-turcesti-degradarea-semantica Puşcariu, Sextil (ed.) 1913. Dicţionarul limbii române. Tom. I. A–B. Librăriile SOCEC & Comp. şi C. Sfetea, Bucureşti. Sáfár Ádám 2013. Az argó nyelvezet fordítása a filmszinkronban. http://www.nytud.hu/alknyelvdok13/ prez/safar_adam.pdf Sava, Maria 2011. Atracţia paronimică vs. etimologia populară. Atheneum 2014.05.08. www.atheneum.ca/maria-sava/atractia-paronimica-vs-etimologia-populara 99 FAZAKAS EMESE Şăineanu, Lazăr 1929. Dicţionarul universal al limbei române. Ed. a VI-a. Ed. „Scrisul românesc” S.A., Bucureşti. Şăineanu, Lazăr 1887/1999. Încercare asupra semiologiei limbei române. Studii istorice despre tranziţiunea sensurilor. Ed. de Vest, Timişoara. SzT. = Erdélyi magyar szótörténeti tár I–XIV. 1976–2014. I–VIII. f szerk. Szabó T. Attila, I–IV. Kriterion, Bukarest; V–VIII. Akadémiai Kiadó – Kriterion, Budapest – Bukarest; IX–XI. f szerk. Vámszer Márta, Akadémiai Kiadó – Erdélyi Múzeum-Egyesület, Budapest – Kolozsvár; XII. f szerk. Kósa Ferenc, Akadémiai Kiadó – Erdélyi Múzeum-Egyesület, Budapest – Kolozsvár; XIII– XIV. f szerk. Fazakas Emese, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár. TESz. = Benk Loránd (f szerk.) 1970–1976. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–III. Akadémiai Kiadó, Budapest. Ullmann, Stephen 1967. Semantics. An Introduction to the Science of Meaning. Blackwell & Mot, Oxford. Ullmann, Stephen 1969. Précis de sémantique française. 4e éd., A. Francke, Bern. Zolnai Béla 1957. Nyelv és stílus. Gondolat, Budapest. Zolnai Béla 1964. Nyelv és hangulat. A nyelv akusztikája. Gondolat, Budapest. SUMMARY Phonemic Resemblance and semantic changes Phonemic resemblance plays a more important role in language than one may have recognised since Saussure. Semantic changes governed by phonemic resemblance could be interpreted as a type of iconicity. In most of the cases, the phonemic resemblance of word-endings influences semantic change. However, the history of Hungarian language provides examples that show the semantic change influenced by the phonetic expressiveness, likeness of words. The most interesting semantic changes occur when the original meanings of two words are not similar, but due to a phonemic resemblance their meanings start to converge. (E.g. today’s meaning of the Hungarian word iromba ‘ungraceful, unwieldy’ is due to the phonemic resemblance to the word otromba ‘charmless, blatant’, its original meaning was ‘varicoloured, piebald’). The paper shows that this type of semantic change occured not only in the past of the Hungarian language, but today it influences the semantic change of slang lexemes. English, French, Russian and Roumanian examples are used to demonstrate that this type of change is not confined to Hungarian. Keywords: phonemic resemblance, phonaesthesia, associative iconicity, semantic change, analogy, motivation