Fejezetek a hadtörténelemb l 2. A Fejezetek a hadtörténelemből a Magyar Hadtudományi Társaság kiadványsorozata Sorozatszerkeszt Ő Dávid Ferenc Ennek a számnak a megjelenését támogatta: Magyar Hadtudományi Társaság Bene Krisztián A Francia Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren Magyar Hadtudományi Társaság Budapest-Pécs, 2013 Címlaptervez Ő Dávid Ferenc SzöveggondozóŐ Raffay Mónika A könyvben található térképek Alexandre Prétot munkája alapján készültek. Nyomdai el készítés és nyomdai munkálatokŐ Carbocomp Számítástechnikai és Nyomdai Kft. Felel s vezet Ő Pet Attila Szerz , 2013 ISBN 978-963-08-7592-9 ISSN 2062-9788 Tartalomjegyzék Bevezetés ...................................................................................... 7 I. A kollaborációhoz vezet út ................................................17 I.1. Franciaország külpolitikája a két világháború között ...17 I.1.1. Az els világháború hatása Franciaországra ...............17 I.1.2. A francia külpolitika kiútkeresése a két világháború között ..........................................................................................18 I.1.3. A francia széls jobb el retörése ....................................22 I.2. Francia-német kapcsolatok a második világháborúban .....................................................................................................35 I.2.1. Hadbalépés, vereség, fegyverszünet ............................35 I.2.2 A Vichy-rendszer születése, az els lépések a kollaboráció felé ........................................................................41 I.2.3. Darlan együttműködési politikája ................................45 I.2.4. Laval visszatérése és külpolitikája ................................51 I.2.5. A párizsi kollaboráns pártok .........................................56 I.2.6. A párizsi sajtó...................................................................66 I.2.7. A kollaboráns pártok tevékenységének mérlege ........70 II. A Francia Antibolsevik Légió születése ............................73 II.1. A háttér ...............................................................................73 II.2. A légió születése................................................................74 II.3. A toborzás ..........................................................................82 II.4. A merénylet .......................................................................94 II.5. A Légió tagjai .....................................................................99 II.6. Az ideológia .....................................................................111 II.7. A kiképzés ........................................................................114 II.8. Döntés az alakulat bevetésér l......................................129 III. Moszkva kapui el tt .........................................................133 III.1. A frontra vezet út ........................................................133 III.2. Az els vonalban............................................................140 III.3. A december 1-i támadás ...............................................145 III.4. A felváltás .......................................................................152 III.5. Visszatérés a hátországba .............................................156 III.6. Az alakulat átszervezése...............................................160 5 IV. Vichy közbelépŐ a Trikolór Légió tündöklés nélküli bukása ......................................................................................167 IV.1. A kormánypolitika változása.......................................167 IV.2. Az egyeztet tárgyalások .............................................170 IV.3. A toborzás.......................................................................172 IV.4. Kísérlet az alakulat felállítására...................................176 IV.5. Az alakulat feloszlatása ................................................182 V. Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 ...................................................................................................185 V. 1. A III. zászlóalj Oroszországban (1942. május-1943. május) .......................................................................................185 V.2. A III. zászlóalj Fehéroroszországban (1943. június-1943. december) ................................................................................198 V.3. Az I. zászlóalj Fehéroroszországban (1942. július-1943. szeptember) .............................................................................205 V.4. Az ezred újbóli felállítása és tevékenysége (1943. szeptember-1944. június) .......................................................214 V.5. Csata a Bobr-folyó mentén ............................................223 V.6. Az LVF végnapjai ...........................................................230 Az LVF tevékenységének mérlege .......................................233 Életrajzok .................................................................................237 Mellékletek ..............................................................................253 Források és szakirodalom ......................................................311 6 Bevezetés A kedves olvasó egy olyan könyvet tart a kezében, amely több mint ötéves kutatás eredményeit kísérli meg összefoglalni és közreadni a téma iránt érdekl d knek. A francia fegyveres kollaborációval, mint politikai, katonai és társadalmi jelenséggel 2006-ban doktori tanulmányaim keretében kezdtem el foglalkozni Ormos Mária profeszorasszony irányítása alatt. A többéves kutatómunka végül 2010 decemberében érett be, amikor jelen sorok szerz jének A francia fegyveres kollaboráció a második világháborúban című doktori értekezése summa cum laude min sítést kapott a Pécsi Tudományegyetem Interdiszciplináris Doktori Iskolájában lezajlott védést követ en. Ennek a munkának egy átszerkesztett, sok szempontból továbbgondolt és bizonyos fejezeteit mell z változatát nyújtom át az olvasónak bízva abban, hogy akkora érdekl déssel fogja olvasni, mint amekkora lelkesedéssel jómagam készítettem a kutatás évei alatt. Doktori értekezésemben a második világháború egy sokak által kevés figyelemre méltatott jelenségével foglalkoztam, a kollaborációval. Annak is egy speciális változatát vizsgáltam meg közelebbr l, nevezetesen a franciaországi fegyveres kollaborációt. Munkám kezdetén még nem tudtam, hogy milyen nehézségekbe fogok ütközni a kutatás során. Míg Magyarországon a téma szinte teljesen ismeretlen és így még másodlagos forrásokból sem kutatható, addig Franciaországban – néhány, többnyire széls séges megnyilvánulástól eltekintve – általánosnak tekinthet az a szándék, hogy a történelemnek ezt a fejezetét ne bolygassa meg senki. Ebb l kifolyólag még a meglév forrásokhoz való hozzáférés is komoly kihívást jelent a téma iránt érdekl d kutató számára. Mindezek eredményeképpen a francia fegyveres kollaboráció kutatása rendkívül nehéz, de nagyon 7 Bevezetés szép feladat egy történész (különösen egy külföldi történész) számára. A téma látszólagos jelentéktelensége ellenére nagyon gazdag és szerteágazó, ugyanis csak Franciaországban a fegyveres együttműködés több fajtáját lehet megkülönböztetni. Az els típus, amely állami szinten jelent meg és leginkább érintette a lakosságot, a rend rség tevékenysége volt, amely fegyveres rendfenntartó er ként nagyon aktívan részt vett a megszálló hatóságokkal való együttműködésben. Meglep módon ez az együttműködés gyakran messze meghaladta a német fél által elvárt mértéket és még a megszálló hatóságok elismerését is kiváltotta.1 A kollaboráció legszéls ségesebb formája a német hadsereggel való fegyveres együttműködés volt a különböz szövetséges hatalmak elleni hadjáratokban. Ez szinte kizárólagosan a keleti fronton való részvételt jelentette, ahol nem állt fenn az a veszély, hogy a francia önkéntesek saját – szövetséges oldalon harcoló – honfitársaikkal kerülnek szembe, bár a háború el rehaladtával rövid id re az ÉszakAfrika hadszíntéren is felbukkantak ezek az önkéntesek. A tevékenység több szervezet keretein belül zajlott, amelyek egy része részletesen bemutatásra kerül a kés bbiekben. Ez a téma annál is érdekesebb, mivel maga a francia történetírás sem szentelt neki különösebb figyelmet. Általánosságban megállapítható, hogy Franciaország második világháborús szereplését csupán az 1939-40-es hadieseményekkel, ill. a de Gaulle tábornok által alapított és vezetett Szabad Franciaország mozgalommal, valamint a francia Ellenállás tevékenységével és harcaival azonosítják. Ezekr l az eseményekr l bármely, a téma iránt érdekl d személy könyvtárnyi irodalmat talál idegen nyelven. Ugyanakkor ez csupán az érme egyik oldala, hiszen a megszállás után a németekkel aktívan szembeszálló er k (a 1 A témával kapcsolatban lásd Berlière, Jean-Marc–Chabrun, Laurent: Les policiers français sous l’occupation d’après les archives indédites de l’épuration. Perrin, Paris, 2001. 8 Bene Krisztián Szabad Francia Er k és az Ellenállás) a lakosság alig egy százalékát tudták mozgósítani. A 40 milliós ország lakosságának dönt többsége nem vállalt aktív szerepet egyik oldalon sem, ugyanakkor pedig volt egy másik 1 százalék is, mely a németekkel való együttműködést választotta, s t közülük egyesek a német fegyveres er k kötelékében vállalt fegyveres szolgálattól sem riadtak vissza. Noha teljesen érthet , hogy francia részr l nem volt túlságosan nagy érdekl dés a németek oldalán harcoló franciák történetének feldolgozására, ugyanakkor ez a fejezet is hozzátartozik Franciaország második világháborús történetéhez. Ebb l a felismerésb l kifolyólag születtek olyan francia művek, melyek ezzel a kérdéssel foglalkoztak. A legismertebbek ezek közül a Jean Mabire és Éric Lefèfvre szerz páros által a nagyközönség számára írt könyvek, melyek inkább történelmi tárgyú regények, semmint történelmi igénnyel megírt szakmunkák, azoban használatuk ennek ellenére sem mell zhet , mivel viszonylag korai megjelenésüknek köszönhet en (az 1970-es években jelentek meg az els kiadványaik) számos, máshol nem elérhet visszaemlékezést tartalmaznak a túlél önkéntesek részér l. Hozzá kell tenni, hogy mivel nem történészek írták ezeket a műveket, számos esetben hajlamosak idealizálni történeteik szerepl it, illetve eltúlozni azok szerepét és jelent ségét a háborúban és a hadieseményekben. Ugyanakkor más forrásokkal párhuzamosan használva meglep en hasznos segítséget jelentenek az események jobb – els sorban alulnézeti – megismeréséhez. Mellettük számos hivatásos történész is foglalkozott a téma valamelyik – katonai, politikai, esetleg szociológiai – részével (a legismertebbek közülük Henry Rousso, Jean-Paul Brunet, Philippe Burrin, Jacques Delarue, Jacques Delperrié de Bayac, Michèle és Jean-Paul Cointet, André Brissaud, Raymond Muelle)2. Ezek közül a Rousso, HenriŐ Un château en Allemagne, La France de Pétain en exil. Sigmaringen 1944-1945.Seuil, Paris, 1980. (A továbbiakban Rousso 1980.) Brunet, Jean-Paul: Jacques Doriot. Du communisme au fascisme, Balland, 2 9 Bevezetés leghasznosabbnak Pierre Giolitto-nak a német hadsereg francia önkénteseir l és a Francia Milíciáról írt könyvei3 bizonyultak, melyek a témához kapcsolódva már valódi levéltári kutatások eredményeit is bemutatták, mégha ezek a katonai levéltárak anyagait nem is érintették. Ezek mellett érdemes még megemlíteni olyan, a téma kapcsán publikáló szerz ket, mint Robert Forbes, Henri Mounine, Pierre P. Lambert, Gérard Le Marec vagy Dominique Venner.4 Ez utóbbiak els sorban a máshoz nem közölt visszaemlékezések miatt érdekesek a kutató számára, azonban használhatóságukat nagymértékben csökkenti az a tény, hogy levéltári forrásokat szinte egyáltalán nem tartalmaznak. Paris, 1986. (A továbbiakban Brunet 1986.) Burrin, PhilippeŐ La dérive fasciste Ő Doriot, Déat, Bergery, 1933-1945. Seuil, Paris, 1986. (A továbbiakban Burrin 1986.) Delarue, JacquesŐ Trafics et crimes sous l’Occuapation. Fayard, Paris, 1968. (A továbbiakban Delarue 1968.) Delperrié de Bayac, JacquesŐ Histoire de la Milice 1918-1945. Fayard, Paris, 1969. (A továbbiakban Delperrié 1969.) Cointet, Jean-PaulŐ La Légion française des combattants 1940-1944. La tentation du fascisme. Albin Michel, Paris, 1995.(A továbbiakban Cointet 1995.) Cointet, Michèle–Cointet, Jean Paul (szerk.): Dictionnaire historique de la France sous l’Occupation. Tallandier, Paris, 2000. (A továbbiakban Cointet– Cointet 2000.) Brissaud, AndréŐ Pétain à Sigmaringen, 1944-1945. Perrin, Paris, 1966. (A továbbiakban Brissaud 1966.) Muelle, RaymondŐ Le Bataillon des Réprouvés. Indochine 1949-1950. Presses de la Cité, Paris, 1990.(A továbbiakban Muelle 1990.) 3 Giolitto, PierreŐ Volontaires français sous l’uniforme allemand. Perrin, Paris, 2007. (A továbbiakban Giolitto 2007.), illetve Histoire de la Milice. Perrin, Paris, 1997. (A továbbiakban Giolitto 1997.) 4 Forbes, RobertŐ Pour l’Europe, les volontaires français de la Waffen-SS. L’Aencre, Paris, 2005. (A továbbiakban Forbes 2005.) Mounine, HenriŐ Cernay 40-45. Polygone, Ostwald, 1999. (A továbbiakban Mounine 1999.), illetve Le siège de Kolberg. 4-18 mars 1945. L’Homme libre, Paris, 2009. (A továbbiakban Mounine 2009.) Lambert, Pierre P.–Le Marec, GérardŐ Organisations, mouvements et unités de l’État français, Grancher, Paris, 1992 (A továbbiakban Lambert–Le Marec 1992.), Lambert, Pierre P.–Le Marec, GérardŐ Partis et mouvements de la collaboration. Grancher, Paris, 1993. (A továbbiakban Lambert–Le Marec 1993.), illetve Lambert, Pierre P.–Le Marec, GérardŐ Les Français sous le casque allemand. Grancher, Paris, 1994. (A továbbiakban Lambert–Le Marec 1994.) Venner, Dominique: Histoire de la collaboration, Pygmalion, Paris, 2000. (A továbbiakban Venner 2000.). 10 Bene Krisztián E könyv célja a második világháború alatti francia fegyveres együttműködés – háború el tti és alatti – politikai el zményeinek, kialakulásának, valamint annak egyik legfontosabb – bár távolról sem kizárólagos – megnyilvánulási formájának, a Francia Antibolsevik Légió történetének bemutatása. Ennek az együttműködésnek alapvet en két bázisa voltŐ egyik oldalról az 1940-es háborús vereség után kialakuló Francia Állam, mely így próbálta meg elérni a fegyverszüneti megállapodás feltételeinek enyhítését, másrészr l pedig a széls jobboldali pártok, melyek – ideológiai vagy pragmatikus okokból – a németekkel való szoros együttműködést l remélték (egyébként marginális) franciaországi politikai pozícióik érdemi javulását. Teljesen egyértelmű, hogy ez a katonai részvétel nem gyakorolt sorsdönt befolyást a háború menetére, de megismerése teljesen új megvilágításba helyezi Franciaország háború alatti szerepvállalását, mely ezidáig szinte teljesen egyoldalúan volt bemutatva mind a nyugati, mind a magyar történetírásban. Ennek alapján egyértelművé válik, hogy Franciaország második világháborús katonai szerepvállalása sokoldalúbb annál, mint amilyennek eddig tartották. Ugyanakkor azt is fontos megjegyezni, hogy bár ez a katonai részvétel nagyságrendileg nem maradt el a de Gaulle vezette er két l, tehát a németek oldalán harcoló franciák története ugyanolyan joggal szerepelhet(ne) a történelemkönyvekben, mint a Szabad Francia Er k – sokszor és sok helyen leírt – harcai, ett l függetlenül érdemi befolyást természetesen nem gyakorolt a háború menetére. A könyv öt részre oszlik. Az els fejezetben azt vizsgáltam, hogy milyen kül- és belpolitikai háttér vezetett el a francia fegyveres együttműködés megjelenéséig. Ennek során áttekintettem Franciaország két világháború közötti, Németországgal kapcsolatos külpolitikai irányvonalának alakulását és változásait, melyek alapvet ben befolyásolták az események kés bbi alakulását. Bár ez az eseménysorozat önmagában is rendkívül érdekes, terjedelmi okokból itt csupán a f bb pontok vázlatos bemutatására szorítkoztam. 11 Bevezetés Ezzel párhuzamosan bemutattam a franciaországi széls jobboldali er k aktivizálódását, az idetartozó különböz pártokat és politikai mozgalmakat, valamint ezek támogatottságát a kor társadalmában egészen 1936-os betiltásukig. Ugyanazt a megközelítést alkalmaztam az 194045 közötti korszakra vonatkozóan, amikor Franciaország külpolitikájának német-francia tengelyét tartottam szem el tt. Áttekintettem a politikai rendszer változásait, a francia kormánypolitika kiútkeresését és a Németország felé történ orientációt. Ugyanakkor részletesen megvizsgáltam a francia széls jobboldali er k háború alatti német támogatással történt újjászületését, aktivitását és elkötelez désük hátterét a németekkel való fegyveres együttműködés irányába. A következ két fejezet ezeknek a széls séges er knek a fegyveres együttműködésben játszott kezdeti szerepét tekinti át részletesen. Ennek keretében a Francia Antibolsevik Légió születését és a keleti hadszíntéren 1941 telén játszott szerepét ismerheti meg az olvasó. Itt ennek az együttműködésnek a politikai és katonai vonatkozásai kerülnek el térbe, melyek a témakörön belül mind a szakmai, mind pedig a nagyközönség által talán a legkevésbé ismertek. A negyedik fejezet azt a folyamatot tekinti át, melynek keretén belül a francia állam egyre fokozódó, önkéntes szerepvállalása fokozatosan teret nyer a fegyveres együttműködésben. Ennek keretében egy olyan államilag felállított szervezet (a Trikolór Légió) részletes története kerül el térbe, melyek létezése és tevékenysége csupán meglehet sen szűk körben ismert. Az ötödik fejezet az Antibolsevik Légió keleti fronton vívott harcait mutaja be 1942 és 1944 között. Az itteni hadműveletek és harcok közreadása ugyan teljes egészében nem lehetséges a terjedelmi keretekb l kifolyólag, de a legfontosabb események és az általános tendenciák, valamint jellegzetességek megismertetése megvalósítható – els sorban a német katonai levéltári források anyagainak köszönhet en. Az összefoglalást követ en számos melléklet található a könyv utolsó részében, amelyek a téma iránt érdekl d k 12 Bene Krisztián számára nyújthatnak hasznos kiegészít információkat. Ezek között els helyen a kötetben szerepl legfontosabb személyek rövid életrajzai találhatóak, amelyeket a témához köt d levéltári források egy rövid, húsz tételb l álló részletének bemutatása követ. A kötet legvégén a felhasznált els dleges és másodlagos források listája található. A téma lehet legjobb bemutatásához nagyszámú els dleges és másodlagos forrásra támaszkodtam a dolgozat elkészítése során. A munka gerincét a Párizsban található Archives nationales, Institut d’Histoire du Temps Présent, Service Historique de Défense, ill. a freiburgi Bundesarchiv Militärarchiv levéltárak anyagai adták, melyek feldolgozása és összehasonlítása rendkívül tanulságos volt. Ennek köszönhet en a tényanyag (helyek, dátumok, létszámok) tekintetében meglehet s nyugalommal és biztonsággal dolgozhattam kutatásaim végére. Ugyanakkor ez csupán a történet egyik oldalát tárta volna elénk, ezért ezek mellett nagyszámban használtam a túlél knek az elmúlt több mint félévszázad folyamán megjelent visszaemlékezéseit, melyek lehet vé tették sok, a levéltári iratanyagban nem szerepl részlet megismerését is. Hozzá kell tennem, hogy mind a levéltári anyagok, mind a visszaemlékezések feldolgozása során igen komoly forráskritikai tevékenységet kellett kifejtenem, mivel mindenhol akadtak tévedések, túlzások és szándékos torzítások. Ebb l kifolyólag kizárólag olyan információkat közöltem könyvemben, melyek több – hiteles – forrásból is meger sítést nyertek a kutatás folyamán. A levéltári anyag létszámra legnagyobb részét az Archives nationales szolgáltatta, mely nagyon jó általános forrásnak bizonyult a vizsgált témakör szinte egészéhez. Ugyanakkor ez volt legnagyobb hátránya is, mivel nagy mennyiségű anyagban kellett megtalálni azt a néhány specifikus információt, mely tényleg használható és megbízható volt. Ez különösen igaz a bírósági perek iratanyagára, ahol a jegyz könyvek tartalma sok esetben nem fedte a valóságot a vádlottak szándékos mellébeszélése és torzítása miatt. 13 Bevezetés Nagyon hasznos volt az Institut d’Histoire du Temps Présent (korábban Comité d’ histoire de la Seconde Guerre mondiale) iratanyaga,5 mely számos olyan forrást tartalmazott, melyek máshol nem voltak fellelhet ek a korszakról. Az egyik legnagyobb meglepetést kutatásaim során a Service Historique de Défense anyagai nyújtották, melyek kezdetben alacsony számuk miatt nem tűntek túl kecsegtet nek, azonban min ségük és információgazdagságuk miatt legértékesebb és leghitelesebb forrásaimnak bizonyultak a munka során. Hasonló élményben volt részem Freiburgban is, ahol a katonai levéltár (Bundesarchiv-Militärarchiv) sehol máshol nem létez kép- és iratanyagot tartalmaz erre a témakörre vonatkozóan, amelyek felhasználása nélkül jelen formájában nem készülhetett volna el ez a munka. Hozzá kell tennem, hogy minden levéltárban tapasztaltam, hogy a fondjegyzékek tanulsága szerint a témára vonatkozó forrásanyag egy része sajnálatos módon áldozatul esett ismeretlenek „gyűjt szenvedélyének”. szintén remélem, hogy csupán néhány, a téma iránt lelkesed személy magánakciójáról van szó, nem pedig valamifajta szisztematikus eltüntetési kísérletr l, bár a hiányzó anyagok természete miatt sajnos ezt sem tudom kizárni. Mindezzel együtt úgy vélem, hogy a különböz levéltárak anyagainak használata lehet vé tette számomra, hogy a fontosabb információk minden részterületen a helyükre kerüljenek. Az els dleges források közé tartoznak a korabeli sajtó írásai is, melyek egy része a levéltárak állományában, másik részét pedig a párizsi Bibliothèque Nationale de France raktáraiban találtam meg és dolgoztam fel. Az idetartozó újságokra vonatkozóan további információk az els fejezetben a párizsi jobboldali sajtó bemutatásánál találhatóak. 5 Gyakorlati okokból ezeket az anyagokat az Archives nationales által rzött másodpéldányok között dolgoztam fel. 14 Bene Krisztián A másodlagos források bemutatásánál a legnagyobb gondot a b ség és a szűkösség kett ssége okozta. A második világháborúval foglalkozó francia, német, angol és magyar könyvek könyvtárakat töltenek meg, így az általános információk, illetve a Franciaország politikatörténetére vonatkozó információk bemutatásához nem okozott nehézséget megfelel forrásokat találni. A szűkebb téma feldolgozásához azonban már nem állt rendelkezésre ilyen mennyiségű és min ségű másodlagos forrásanyag. A leghasznosabbnak a háborút megjárt francia önkéntesek visszaemlékezései bizonyultak, melyek beszerzése azonban igen nagy kihívást jelentett, mivel ezeknek az írásoknak egy része igen régen, kis példányszámban jelent meg, és a francia könyvtárak nem igazán törekedtek állományukban történ meg rzésükre. Ugyanakkor az elmúlt évtizedben a téma iránt tanúsított növekv érdekl désnek köszönhet en több könyvet újból kiadtak, valamint néhány olyan könyv is megjelent, mely az elmúlt évtizedek folyamán fiókban pihent. Hozzá kell tenni, hogy a kritikai érzékre itt is nagy szükség volt, mivel olyan írások is megjelentek, melyek szerz i semmilyen kapcsolatban nem álltak a fegyveres együttműködéssel, csupán lelkesedésüknek adtak ilyen formában hangot. Ezek kiszűréséhez nagy segítséget nyújtott a keleti frontot megjárt francia önkéntesek túlél inek szövetsége (Cercle des Descendants et des amis des Vétérans français du Front de l’Est, 1941-1945), mely értékes segítséget nyújtott a munkák közötti szelektáláshoz. *** Nagyon sok embernek tartozom köszönettel a munka során nekem nyújtott segítségéért, akiknek sajnos itt nem áll módomban egyenként köszönetet mondanom, mindazonáltal hálám kifejezése mellett mégis szeretnék néhány személyt külön is kiemelni. Mindenekel tt köszönettel tartozom témavezet mnek, Ormos Mária professzorasszonynak, akinek tanácsai és 15 Bevezetés kérdései számos hiba elkövetését l kíméltek meg doktori értekezésem megírása folyamán. Hálás köszönettel tartozom Daniel Laurent-nak, akinek önzetlen segítsége hatalmas hozzájárulást jelentett kutatásaimhoz. Nem csupán a túlél k által gyűjtött visszaemlékezések „megrostálásában” segített és jelent s dokumentumgyűjteményéhez engedett betekintést, de számtalan hasznos tanáccsal is ellátott a kutatás évei során. Köszönetemet szeretném kifejezni a Cercle des Descendants et des amis des Vétérans français du Front de l’Est képvisel inek, hogy anonimitásukat meg rizve segítséget nyújtottak nekem abban, hogy a számos életrajzi visszaemlékezés között azokat használjam fel, melyek valódiak, így pontos információkat adhattam tovább. Végezetül pedig nagyon köszönöm családom minden tagjának az elmúlt években nyújtott támogatást, türelmet és megértést. Nélkülük nem sikerült volna. 16 ű. A kollaborációhoz vezet út I.1. Franciaország külpolitikája a két világháború között ű.1.1. Az els világháború hatása Franciaországra Az els világháború a gy ztes államok közül Franciaországra gyakorolta a legmélyebb és legmaradandóbb hatást, mivel méretéhez képest ez az ország szenvedte el a legnagyobb veszteségeket a központi hatalmak ellen folytatott háború során. 1,4 millió katona vesztette életét a konfliktusban (a feln tt férfilakosság közel 10 százaléka), 250 000 eltűnt, 740 ezer megnyomorodott,1 az ország északkeleti része hatalmas anyagi károkat szenvedett, az állam pedig teljesen eladósodott.2 Ezeknek a veszteségeknek két következményük volt, melyek a második világháborúig kihatottak a francia politikai és társadalmi életreŐ Franciaország mindenáron arra törekedett, hogy elkerüljön egy hasonló konfliktusban való részvételt – és azzal járó hatalmas veszteségeket –, ugyanakkor pedig a háború minden felel sségét és terhét Németországra hárította és vele akarta megfizettetni saját háborús adósságait, miközben a szigorú békefeltételekkel el kívánta lehetetleníteni a német katonai er talpra állását.3 A Versailles környéki békék által létrehozott új európai rendszer látszólag meg is adta azokat a garanciákat, amelyekre Franciaország vágyott, azonban a Wilson elnök vezette Egyesült Államok támogatásának elmaradása már el revetítette a következ évtizedek folyamán felmerül problémákat. A helyzetet tovább súlyosbította az a tény, hogy Anglia, a gy ztes vezet hatalmak harmadik tagja, szintén nem nézte jó szemmel a francia törekvéseket, melyek egy Ormos Mária–Majoros IstvánŐ Európa a nemzetközi küzd téren. Osiris, Budapest, 1998. (A továbbiakban Ormos-Majoros 1998.) 281. o. 2 Szerk.Ő Duby, GeorgesŐ Franciaország története II. Osiris, Budapest, 2007. (A továbbiakban Duby 2007.) 243-244. o. 3 Venner 2000, 21-24. o. 1 17 A kollaborációhoz vezet út európai francia hegemónia lehet ségét vetették fel, ezért 1938ig számos alkalommal támogatták a német diplomáciai törekvéseket, melyekkel a békefeltételek lazítását, ill. eltörlését igyekeztek elérni.4 Franciaországnak ugyanakkor szembe kellett néznie azzal a ténnyel is, hogy egyedül nem képes szembeszállni Németországgal, mely demográfiailag és gazdaságilag is nagyobb er t képviselt nála. Ráadásul a kedvez tlen születési mutatók – melyek már hosszabb ideje negatív tendenciát követtek – hosszú távon még nagyobb er eltolódást helyeztek kilátásba.5 Ez egyrészr l félelmet keltett a francia vezet körökben, amely a háború utáni els években a német féllel szembeni agresszív fellépéshez vezetett, másrészr l pedig egyfajta belenyugvást szült az elkerülhetetlen német talpraállásba a harmincas évek közepét l, amelyet megakadályozni nem, csupán fékezni lehet.6 A francia politikai vezetés két világháború közötti tevékenyégére tehát az els világháborús reflexek nyomták rá bélyegüket. I.1.2. A francia külpolitika kiútkeresése a két világháború között Az 1920-as évek els felének külpolitikai kihívása gazdasági oldalon jelentkezett, mivel a háborús pusztítások és az ipar béketermelésre való átállításának lassúsága miatt gazdasági válság bontakozott ki. Ezt tovább súlyosbította a vesztes és gy ztes államok általános körbetartozása, amely mindenkit érintett, de általánosságban elmondható, hogy az Egyesült Államok, mint hitelez , Németország pedig, mint adós jelent meg a képletben. A többi gy ztes állam is nehéz helyzetben volt, mivel fennálló tartozásaikat a Németország által fizetett jóvátétel terhére kívánták rendezni. Ennek késlekedése, ill. Venner 2000, 25. o. Duby 2007, 243., 252. o. 6 Venner 2000, 25-26. o. 4 5 18 Bene Krisztián elmaradása azonban különösen kényes helyzetbe hozta Franciaországot, mely erre 1923-ban (korábbi hasonló kisebb akciók után) a Rajna-vidék megszállásával felelt. A logikusnak látszó terv azonban megbukott a német köztisztvisel k – és általában a német társadalom – passzív ellenállásán, melynek következtében a megszállás költségei magasabbak voltak, mint a leszállított nyersanyagok (szén, vas) értéke. Végül a brit közvetítéssel Londonban zajlott konferencián született megállapodás a jóvátételi szállítások újraindítására, ill. az azok mennyiségére vonatkozó szabályok újratárgyalására, azonban a francia külpolitika egyértelműen kudarcot vallott.7 A nemzetközi politikában elszigetel dött és gazdaságilag lejt re kényszerült Franciaország saját szövetségeseinek nyomására tárgyalóasztalhoz kényszerült, a kibontakozó gazdasági és politikai megbeszélések pedig nemcsak látványos eredményeket hoztak (1924. Dawes-terv, 1925. locarnói szerz dések), hanem jelent s enyhüléshez vezettek a német-francia kapcsolatokban is, amelynek következtében Németország elfoglalhatta helyét a Népszövetségben.8 Ebben az általános enyhülési és megbékélési hangulatban valósulhatott meg a Kellogg-Briand békepaktum széleskörű aláírása, a Young-terv elfogadása (1929.) és az utolsó megszállt német területek kiürítése (5 évvel az eredetileg kitűzött határid el tt),9 amelyek látszólag hozzájárultak az európai helyzet hosszútávú békés rendezéséhez.10 Ebben a hangulatban ismertettek francia részr l egy Európai Egyesült Államok létrehozásáról szóló tervet a nagyközönséggel, azonban az 1929-ben kirobbanó gazdasági válság alapjaiban változtatta meg a nemzetközi helyzetet.11 Ormos-Majoros 1998, 308-310. o. Duby 2007, 253. o. 9 Cointet, Jean-PaulŐ Histoire de Vichy. Plon, Paris, 1996. (A továbbiakban Cointet 1996.) 58. o. 10 Az eredmények annyira bíztatóak, hogy Aristide Briand és Gustav Stresemann, francia és olasz kormányf k 1926-ban közösen Nobel-békedíjat kaptak a két ország kapcsolatainak javításáért tett er feszítéseikért. 11 Ormos-Majoros 1998, 317-321. o. 7 8 19 A kollaborációhoz vezet út A súlyosbodó gazdasági helyzet olyan széls séges politikai er k hatalomra jutásához vezetett Németországban, melyekkel a gazdasági bázisát vesztett és megosztott korábbi gy ztes hatalmak nem tudtak er pozícióból tárgyalni. Annál is kevésbé, mivel a kiterjedt gyarmatbirodalommal rendelkez Franciaországban a különleges tengerentúli gazdasági szerkezet, az újjáépítések és a kiterjedt er dítési munkálatok miatt késve jelentkeztek a világválság hatásai, viszont ebb l kifolyólag a kilábalása is csak jóval kés bb következhetett volna beŐ a francia ipari termelés szintje még 1939-ben sem érte el az 1929-es szintet.12 A legnagyobb problémát mégis Nagy-Britannia és Franciaország eltér álláspontjai jelentették, mivel míg el bbi nyitott volt a békeszerz dés átgondolására, revíziójára, addig utóbbi elzárkózott ett l és különböz szövetségkötésekkel próbálta fenntartani az els világháború után kialakult helyzetet. Ennek a megosztottságnak az eredménye egy átgondolatlan és elhibázott engedménypolitika lett, amelynek következtében Németország lépésr l-lépésre visszanyerte korábbi politikai-katonai és – részben – területi nagyhatalmi helyzetét.13 A francia külpolitika egy Közép- és Kelet-Európában kiépített szövetségi rendszerrel próbálta ellensúlyozni Németország 1933-tól egyértelművé váló nagyhatalmi törekvéseit. Ennek keretében a kisantant országaival fennálló kapcsolatokat er sítették meg és a Szovjetunióval is felvették a kapcsolatot – melynek eredményeként 1935-ben szovjetfrancia kölcsönös segítségnyújtási egyezményt kötöttek meg –, azonban ez az irányvonal látványos kudarcot vallott a marseille-i merényletben, melyben Barthou francia külügyminiszter és Sándor jugoszláv király is életüket vesztették.14 Jackson, Julian: La France sous l’Occupation. 1940-1944. Flammarion, Paris, 2004. (A továbbiakban Jackson 2004.) 97. o. 13 Ormos-Majoros 1998, 348-349. o. 14 Duby 2007, 274-275. o. 12 20 Bene Krisztián A francia és brit politikusok csak 1939 tavaszán ébredtek rá arra, hogy az országaik által közel 10 éven át folytatott megbékélési politika zsákutcába jutott és el kell kezdeniük felkészülni a közelg háborús konfliktusra. Ekkor vált nyilvánvalóvá az is, hogy milyen súlyos hibát követtek el a politikai vezet k, amikor elmulasztották a fegyveres er k felkészítését az esetleges konfliktusra.15 A német támadás kezdetén 1940-ben a szövetséges vezetés ugyan számszerűleg (94 francia, 22 belga, 10 brit és 9 holland hadosztály állt szemben 114 némettelő 3 000 szövetséges tank 2 500 ellen)16 és – többé-kevésbé – technikailag is megfelel hader t tudott kiállítani, azonban szervezetileg és legf képpen stratégiailag alárendelt helyzetbe hozták önmagukat,17 mikor háborús terveiket teljes egészében az 1930-38. között hatalmas költséggel épített Maginot-vonal jelentette védelemre alapozták.18 Ez súlyos hiba volt, mivel a védelmi rendszer két súlyos hiányossággal is rendelkezettŐ egyrészr l távolról sem volt áthatolhatatlan, másrészr l pedig nem nyújtott védelmet a belga határ fel l, így átkaroló hadművelet esetén teljesen használhatatlan volt.19 A francia hadvezetés felkészületlenségét ellensúlyozhatták volna szövetségesei, azonban ezek kevesen voltak – számos ország a semlegesség kihirdetésével kívánta elkerülni a háborút, a német fél ígéretei csábították el, mint a Szovjetuniót, vagy az izolacionizmust választotta, mint az Egyesült Államok –, ill. ugyanolyan felkészületlenül álltak a háború kitörésekor, mint Franciaország. Az egyetlen katonailag komoly er t Cointet 1996, 64. o. Azéma, Jean-Pierre – Bédarida, François (szerk.)Ő La France des années noires. 1. kötetŐ De la défaite à Vichy. Éditions du Seuil, Paris, 1993. (A továbbiakban Azéma-Bédarida 1993a.) 50. o. 17 Keegan John, A második világháború, Európa, Budapest, 2008. (A továbbiakban Keegan 2008.) 107-110. o. 18 Muracciole, Jean-FrançoisŐ La France pendant la Seconde Guerre mondiale. Librairie Générale Francaise, Paris, 2002. (A továbbiakban Muracciole 2002.) 25., 49. o. 19 Keegan 2008, 111-112. 15 16 21 A kollaborációhoz vezet út felvonultató szövetséges, Nagy-Britannia, mely ekkor vezette csak be újból a sorozást, nem rendelkezett említésre méltó szárazföldi hader vel. Ezt részben ellensúlyozta flottájának és légierejének technikai szintje és létszáma, azonban ezek a Németország elleni hadműveletek els szakaszában szinte egyáltalán nem játszottak szerepet.20 A helyzetet még tovább rontotta az a tény, hogy a franciák harci kedve – els sorban az els világháborús nagy veszteségek emlékeinek hatására – meglehet sen alacsony volt, amelyet még tovább csökkentett a hadvezetés kivárásra játszó stratégiája.21 Mindezekb l kifolyólag 1939-40 folyamán a német szárazföldi hader – noha létszámbeli fölénnyel nem rendelkezett – felépítését, motiváltságát és vezetési struktúráját tekintve egyértelműen, technikai színvonalát tekintve pedig részben, lépésel nyben volt az angol-francia hadseregekkel szemben. A jól megválasztott és sikeresen végrehajtott megkerül man ver ezekkel a tényez kkel együtt eldöntötte a nyugati hadjárat sorsát, melyben a németek fényes gy zelmet arattak, a franciák pedig megalázó vereséget szenvedtek el öt hét alatt.22 ű.1.3. A francia széls jobb el retörése A jobboldal általános meger södésében komoly szerepet játszott két általános európai jelenségŐ a kommunista pártok megjelenése számos országban és az ezt követ en több országban is gyorsan er re kapó fasiszta pártok térnyerése. Az el bbi elriasztó, utóbbi – annak is els sorban olasz változata – pedig követend példaként szolgált a francia társadalom egyes rétegei számára, melyek aztán különböz szervezetek Ormos-Majoros 1998, 327., 400-405. o. Cointet 1996, 70-71. o. 22 Masson, PhilippeŐ Histoire de l’armée allemande 1939-1945. Perrin, Paris, 2010. 144-146. o. 20 21 22 Bene Krisztián keretében csoportosultak a harmincas évek els felét l kezdve.23 Mivel az 1870-es években kialakult harmadik köztársaság működése a különböz politikai er k (jobboldal, baloldal, radikálisok) viszonylagos egyensúlyán alapult, a rendszer általános jellemz je volt a nagyfokú instabilitás, mely leglátványosabban a gyakori kormányváltásokban öltött testet. Az 1930-as évek elején a törvényhozásban többséget szerz koalíciós pártok nem voltak képesek hatékony együttműködési politikát kialakítani, ezért folyamatosan napirenden voltak a kormányválságok és –váltások. Ezt a bizonytalanságot tovább fokozta a széls jobboldali er k meger södése.24 Az egyik legels és legnagyobb hatást gyakorló ilyen szervezet az Action française volt, amely a széls jobboldalhoz közelálló nacionalista nézeteivel vált ismertté a századel n. A mozgalom 1898-ban jött létre a Dreyfus-kapcsán, melyben egyértelműen a zsidó származású tiszt bűnössége mellett foglalt állást. A monarchista és nacionalista eszméket valló szervezet az ugyanazt a nevet visel napilap f szerkeszt jének, Charles Maurras-nak a hatása alatt állt. Az Action française című lap 1908-tól kezdve jelent meg és a politikai mozgalom legf bb orgánumaként Maurras politikai filozófiáját, az úgynevezett integrál nacionalizmust hirdette. Ez olyan fontosabb alapokra épült, mint a királyság visszaállítása és a katolikus egyház hatalmának meger sítése. Ellenségeit a zsidókban, a protestánsokban, a szabadk művesekben és a külföldiekben határozta meg (utóbbiak esetében nem tett különbséget a németek és az angolok között).25 Számos olyan jobboldali mozgalom jött létre a huszadik század els évtizedeiben Franciaországban, melyek inspirációt merítettek Maurras ideológiájából. Ezek mellett Burrin 1986, 23-26. Baruch, Marc OlivierŐ Servir l’Etat français. L’administration en France de 1940 à 1944. Fayard, Paris, 1997. (A továbbiakban Baruch 1997.) 21-33. o. 25 Winock, Michel: Nationalisme, antisémitisme et fascisme en France. Seuil, Paris, 2004. (A továbbiakban Winock 2004.) 20-22. o. 23 24 23 A kollaborációhoz vezet út természetesen az Action françcaise-nek is megvolt a saját szervezete, vagyis ligája (Ligue d’Action française), mely jelent s befolyást gyakorolt a korszak katolikus elitjére és a jobboldal vonzáskörébe került fiatalságra is. A liga a két világháború közti id szakban is meg rizte népszerűségét, mivel taglétszáma még 1934-ben is közel 60 000 f re tehet . A szervezet rendelkezett egy 1908-ban létrehozott, er szakos akcióktól sem visszariadó „katonai” szárnnyal is, a Fédération nationale des Camelots du Roi-val (A király rikkancsainak nemzeti szervezete vagy röviden csak Camelots du Roi), melynek tagjai kezdetben csupán a politikai mozgalom napilapjának értékesítésével foglalkoztak, azonban utcai tevékenységükb l kifolyólag hamar radikalizálódtak és rövid id n belül az Action française öklévé váltak. A más pártok tagjai, illetve a zsidók ellen elkövetett támadások egy jelent s része is az számlájukra írható, mint ahogy a korszak utcai zavargásaiban való részvételük is jelent s volt. 1936-ban a szervezet és az újság kormány általi betiltására is az tevékenységük eredményeképpen került sor, miután egy utcai incidensben a Camelots du Roi korábbi tagjai megsebesítették Léon Blum szocialista politikust, a Népfront kormány vezet jét.26 A fegyverszünet megkötése után Maurras újból megjelentette napilapját, melyben lelkesen támogatta a Pétain vezette kormányt, azonban korábbi követ inek csak egy része követte példáját. Többen közülük a németekkel való kollaboráció útjára léptek, mint Robert Brasillach vagy Joseph Darnand, míg mások az Ellenállás soraihoz csatlakoztak.27 A francia széls jobboldalon felbukkanó mozgalmak között az els bevallottan fasiszta inspirációjú a korábbi szocialista politikus, Gustave Hervé által 1919-ben létrehozott Parti socialiste national (Nemzetiszocialista párt) volt. Az olasz mintára megszervez d mozgalom, amely egyébként számos 26 Littlejohn, David: The Patriotic Traitors. A History of Collaboration in Germain-Occupied Europe, 1940-45. Heinemann, London, 1972. (A továbbiakban Littlejohn 1972.) 192-194. o. 27 Ory, Pascal: Les collaborateurs 1940-1945. Seuil, Paris, 1976. (A továbbiakban Ory 1976.) 118-121. 24 Bene Krisztián névváltozáson esett át az 1920-as évek során (Parti de la république autoritaireŐ Tenkintélyelvű köztársasági párt, Milice socialiste nationalŐ Nemzetiszocialista milícia), a nacionalizmus és a szocializmus egyesítését tűzte ki célul. A párt 1933-ban megszűnt, de számos tagját megtaláljuk kés bb a Marcel Bucard vezette különböz jobboldali pártokban.28 Egy másik fasiszta mozgalmat Georges Valois hozott létre 1925. november 11-én Párizsban. Ez volt a Faisceau (Fasces, vessz nyaláb).29 A párt hivatalos ideológiáját úgy határozták meg, mint a szocializmus és a nacionalizmus egyesülését, amely alapvet en szembenáll az individualizmussal, a liberalizmussal és a parlamentarizmussal. Az ideálisnak tartott és ezért megvalósítandó állammodell az er s végrehajtó hatalommal rendelkez , szindikalista gazdasági-társadalmi alapokra támaszkodó kormányzat volt a párt vezet i számára. Ezek az ideálok egyértelműen az olasz mintát követték. A párt, melynek körülbelül 25 000 követ je (a Kékingesek) volt 1926-ban, els sorban a polgárság soraiban volt népszerű, de hamar elvesztette támogatói többségét, amely a párt feloszlatásához vezetett. Kisebb létszámú és jelent ségű utódpártjai a Valois által irányított Parti républicain socialiste (Szocialista köztársasági párt), illetve a Parti fasciste révolutionnaire (Forradalmi fasiszta párt) voltak.30 Az 1930-as évek elején számos széls jobboldali mozgalom jött létre, mint például a Ligue républicaine nationale (Nemzeti köztársasági liga), a Jeunesses patriotes (Hazafias fiatalság), a Fédération nationale catholique (Katolikus nemzeti szövetség) stb. A sort még hosszan lehetne folytatni, de csak a legfontosabbak bemutatására szorítkozom. A legnagyobb támogatottságra, ismertségre és jelent ségre egyértelműen a Croix-de-feu, a Tűzkeresztes mozgalom tett szert. A szervezetet Maurice d’Hartoy hozta létre 1927-ben azzal a céllal, hogy az els világháború harcaiban részt vett veteránok számára Winock 2004, 316-321. o. Cointet 1996, 29. o. 30 Winock 2004, 211-216. o. 28 29 25 A kollaborációhoz vezet út lehet séget biztosítson élményeik felelevenítésére és egy bajtársi közösség létrehozására. A mozgalom François de la Rocque ezredes csatlakozása után kezdett radikális irányba elmozdulni. A Becsületrenddel kitüntetett katonatiszt ugyanis gyorsan megszerezte a szervezet feletti irányítástŐ 1930-ban már alelnök, 1931-ben pedig a mozgalom els számú vezet je volt.31 Az irányítása alatt álló szervezet jelent sen szerkezeti és ideológiai átalkuláson esett át, a félkatonai jelleg er s désével párhuzamosan politikailag aktivizálódott és nacionalista eszméket kezdett el hangoztatni, bár a széls séges mozgalmaktól elhatárolta magát. A Tűzkeresztes mozgalom kiállt a nemzet önvédelmi képességének er sítése mellett a német törekvések által jelentett veszély fokozódása miatt, valamint javasolta a társadalom átalakítását a korporativizmus elveit követve. Az új fellépés nagyon népszerűnek bizonyult a gazdasági válság éveiben, a szervezet létszáma rohamos növekedésnek indult, 1935-ban már több mint 400 000 tagja volt. Ezzel párhuzamosan 1931-t l fokozatosan megszervezték a szervezet paramilitáris er it, amelyek 1933-ban a Volontaires nationaux (Nemzeti önkéntesek) nevet kapták és a mozgalom fegyveres szárnyát alkották.32 Ezek az egyenruhával és fegyverrel ellátott, fegyelmezett csapatok meglep en er sek voltak (közel 10 000 f t számláltak), de meglep módon de la Rocque ezredes parancsait követve nem vettek részt az 1934 februári eseményekben (lásd lejjebb).33 Ez is azt bizonyítja, hogy nacionalista jellege (és a baloldal szilárd meggy z dése) ellenére a Tűzkeresztes mozgalom nem volt fasiszta, s t elítélte az antiszemitizmust és a náci rendszert. A kormány ennek ellenére 1935 decemberében elrendelte lefegyverzését, majd 1936-ban a többi jobboldali szervezettel együtt feloszlatta. A mozgalom megszüntetése után de la Rocque ezredes politikai pártként szervezte újjá támogatóit, így jött létre a Parti social français (Francia szociális párt), amely Cointet 1996, 29-30. o. Jackson 2004, 99-101. o. 33 Cointet–Cointet 2000, 425. o. 31 32 26 Bene Krisztián 700 000 tagjával a legnagyobb létszámú jobboldali párttá n tte ki magát az 1930-as évek Franciaországában.34 Az els riasztó jel a Stavisky-ügy35 kapcsán kirobbant tömegmegmozdulás volt. 1934. február 6-án nagyszabású széls jobboldali tüntetések (több mint 30 000 résztvev vel) zajlottak Párizsban. Egyes csoportok megpróbálták elfoglalni a francia törvényhozás alsóházának otthont adó épületet, az itt kirobbanó összetűzések pedig zavargássá fajultak, melynek számos áldozata volt: 17 halott és kétezernél több sebesült.36 Az esemény mind a jobb-, mind a baloldal számára üzenetértékű volt. A jobboldal különböz szervezetekbe tömörült, a baloldali er k pedig felismerve az el bbiek jelentette veszélyt, elkezdtek tárgyalni az összefogásról, mely egy évvel kés bb a Népfront keretében meg is valósult, 1936 tavaszára pedig már a radikálisok is csatlakoztak a szocialista és a kommunista párthoz, amelynek eredményeképpen a Népfront nagy többséggel nyerte meg a választásokat. Ugyanakkor a baloldal gy zelme rövidéletű volt, mivel a nehéz gazdasági helyzetben nem tudta garantálni a szociális biztonságot, melyet a választók vártak t le, ráadásul a koalíció egysége megroppant a spanyol polgárháborús szerepvállalás kapcsán kirobbant vitába. Végül a kommunisták távolmaradtak a kormány munkájától, ami azt eredményezte, hogy a baloldal ugyanolyan megosztott lett, mint korábban volt, ami lehetetlenné tette a hatékony kormányzást és rányomta bélyegét mind a bel-, mind a külpolitikára.37 Winock 2004, 226-228. o. Serge Alexandre Stavisky orosz származású zsidó volt, aki számos nagyszabású csalásban működött közre. 1934 elején pattant ki egyik legnagyobb svindlije, melynek keretében hatalmas összegeket sikkasztottak el, és az ügybe az állami közigazgatás számos tagja is belekeveredett. Mivel a csaló letartóztatása során öngyilkos lett (vagy lel tték), az elkövet k személyére teljes bizonyossággal nem derült fény, ami hatalmas felháborodást váltott ki a lakosság körében. Littlejohn 1972, 187-188. o. 36 Jackson 2004, 101-104. o. 37 Baruch 1997, 35-40. o. 34 35 27 A kollaborációhoz vezet út A jobboldal is jelent sen átalakult ebben az id szakban. Számos mozgalom vezet i úgy ítélték meg, hogy 1934 februárjában egy nagy lehet séget szalasztottak el a hatalom megrszerzésére, ezért a csalódottság általános volt ezekben a körökben. Ugyanakkor a baloldal nem túl meggy z teljesítménye kormányzó er ként meger sítette azt a meggy z désüket, hogy a jobboldalnak komoly létjogosultsága van, de a hatalom megszerzéséhez radikálisabb eszközök szükségesek. Ebb l az alapállásból fakadóan megnyílt az út az olyan új eszmék terjedése el tt, mint a fasizmus és a nácizmus, melyek korábban csupán marginális jelent ségűek voltak a francia politikai életben.38 A jobboldal radikalizálódásának és újfajta gondolkodásának egyik legels képvisel je Pierre Drieu de la Rochelle író volt, aki írásaiban a fasizmus dicséretét zengte és annak franciaországi meghonosítását kívánta egy általános francia-német megbékélés keretében.39 Az általános belpolitikai helyzet (a kormányzati rendszer látványos gyengesége, a társadalmi rendszer szülte dekadenciától való idegenkedés, a közeled konfliktustól való félelem) is fokozta a bizonytalanságot, melyre a különböz politikai er k a maguk eszközeivel keresték a megoldást. Érdekes módon teljesen más politikai meggy z déssel rendelkez emberek is eljutottak a Németországgal való kiegyezés gondolatáig, mint például Gaston Bergery, aki meggy z déses baloldali pacifistaként is a németekkel való együttműködésben látta a Franciaország felemelkedéséhez vezet utat. Az eredetileg baloldali képvisel a nemzetgyűlésben több társával létrehozott egy fasizmusellenes frakciót Front commun (Közös front) néven, amely azonban társai kiválása után átalakult egy jóval tekintélyelvűbb és harcosabb mozgalommá. A frakció új neve Jackson 2004, 104-108. o. Neulen, Hans Werner: An deutscher Seite. Internationale Freiwillige von Wehrmacht und Waffen-SS. Universitas, München, 1985. (A továbbiakban Neulen 1985.) 108. o. 38 39 28 Bene Krisztián Frontisme (kb. Frontvonal) volt, célja pedig a kártékony külföldi befolyás alatt álló (jobb- és baloldali) csoportok elleni harc volt. Innen pedig már csak egy lépés volt, hogy a baloldal kerüljön a célkeresztbe, a német támogatás alatt álló jobboldal pedig a támogatók sorába lépjen el . 1934-ben a szervezet felvette a Front social (Társadalmi front) nevet, ideológiáját pedig, mely egyre közelebb került a fasizmushoz a La Flèche című 20 000 példányban megjelen hetilapon keresztül terjesztették.40 Ez az ideológiai eltolódás egy újabb névváltozásban is tükröz dött, a szervezet ugyanis 1936-ban felvette a Parti frontiste (kb. Frontpárt) nevet. A párt, ekkor már a széls jobboldal egyik képvisel jeként, Bergery hatására, aki id közben a nemzetiszocialista tanok csodálója és követ je lett, a Németországgal való megegyezést, valamint Európa befolyási zónákra történ felosztását szorgalmazta.41 Ugyanebben a táborban találjuk Marcel Déat-t is, aki – annak ellenére, hogy eredetileg a szocialista párt teoretikusa és képvisel volt – szintén a Németországgal való megbékélésben látta a jöv útját. Ez az álláspontja 1933-ban a szocialista pártból való kizárásához vezetett. Ezt követ en más kizárt tagokkal együtt saját pártot alapított Parti socialiste de France-Union Jean Jaurès (Jean Jaurès Franciaország-Egység szocialista párt) néven, melynek jelszavai a rend, autoritás, nemzet voltak. Az eredetileg neoszocialista tömörülés olyannyira nyíltan kritizálta a szocialista pártvezetést, hogy antimarxizmusuk felkeltette a hagyományosan antibolsevik széls jobboldali pártok rokonszenvét is.42 Ugyan ez az új szervez dés 1935-ben felbomlott, Déat továbbra is aktív maradt és hirdette azt a meggy z dését, mely szerint a két ország megbékélése, a Párizs környéki békerendszer felülvizsgálata lehet vé tennék a háború elkerülését és egy új európai (és franciaországi) politikai rendszer kiépítését. Ezen a véleményen a háború kitörése és a fegyverszünet megkötése Burrin 1986, 106-138. o. Littlejohn 1972, 201. o. 42 Ory 1976, 28. o. 40 41 29 A kollaborációhoz vezet út után sem változtatott, ami szinte törvényszerűen vezette t a kollaboráns politikusok soraiba.43 Az egyik – múltját tekintve – legmeglep bb és kétségkívül legnagyobb hatású alak a harmincas évek közepén formálódó új politikai tömbben Jacques Doriot volt. A kommunista párt egyik vezéralakjának, a hivatásos forradalmárnak tartott Doriot 1934-es kizárása a pártból hatalmas meglepetést keltett. A Moszkvában és Kínában is tanulmányokat folytató „ skommunistának”, aki oroszul és németül is folyékonyan beszélt, más elképzelései voltak a párt által követend irányvonallal kapcsolatban, amelyet a moszkvai vezetés nem tűrt el, ezért el kellett hagynia a pártot. Ez azonban nem törte meg a politikust, aki továbbra is képvisel maradt, saint-denisi polgármesteri székét pedig a kommunista jelöltekkel szemben is meg rizte. Ett l kezdve azonban egész életét a kommunizmus elleni harcnak szentelte, ennek jegyében hozott létre egy új pártot is 1936-ban, a Parti populaire français-t (Francia Néppárt), amely a korábbi politikai pártokból kiábrándult jobb- és baloldali irányultságú er ket kívánta összefogni.44 A gyűjt pártként működ új szervezet nagy népszerűségnek örvendett, igen nagy számban csatlakoztak hozzá mindkét oldalról az aktuális politikai rendszerben csalódott, változást akaró emberek. Ennek következtében a párt, amelynek finanszírozásában az olasz kormány is szerepet vállalt,45 a következ két év folyamán több mint 100 ezer tagot számlált, szimpatizánsainak száma pedig ennek többszörösére rúgott.46 Ugyanakkor politikai ideológiája is jelent s változáson esett át, a korábban magát középen elhelyez párt fokozatosan fasizálódott, megnyilatkozásaiban egyre több lett a fasiszta elem és nyíltan kifejezte szándékát az állam tekintélyelvű átalakítására is.47 Ugyanakkor a párt Burrin 1986, 139-175. o. Lambert–Le Marec, 1993, 7-8. o,; Winock 2004, 220-222. o. 45 Ory 1976, 26. o. 46 Wolf, Dieter: Doriot. Du communisme au fascisme. Balland, Paris, 1986. (A továbbiakban Wolf 1986.) 222-223. o. 47 Burrin 1986, 305-306. o. 43 44 30 Bene Krisztián tömegbázisa nem fogadta szívesen ezt az irányváltást, valamint az anyagi támogatás egy részét nyújtó nagyt kések is idegenkedtek az új eszmékt l, amelynek következtében Doriot mozgalma 1938-ban súlyos bels válságot élt meg, amelynek keretében számos vezet kádere és tagságának egy része is elhagyta a pártot. Ennek eredményeként a korábban valódi tömegpártként működ szervezet jelent sége nagyon lecsökkent és a fegyverszünet megkötéséig nem is játszott különösebb szerepet a francia politikai életben.48 Egy másik kisméretű, de hatásában jelent s párt volt a Marcel Bucard nevével fémjelzett, 1933 szeptemberében alapított Parti franciste (Francia-fasiszta párt, de ismert Francisme, illetve Mouvement franciste neveken is), mely nyíltan vállalta fasizmusát a kezdetekt l fogva.49 A mozgalom az olasz fasiszta párt mintájára jött létre, antikommunista, antiparlamentáris és antiszemita elveket vallott, az egyenruhás felvonulásokat tartó háborús veteránok játszották benne a f szerepet, de példaképét l eltér módon nem örvendett különösebb népszerűségnek hazájában. A háború el tt létszáma az Olaszországból érkez pénzügyi támogatás ellenére – a gyarmatokról jelentkez színesb rű és muzulmán tagokkal együtt – sem haladta meg a pár ezer f t (legfeljebb 5 000 tag). Ideológiáját a 15 000 példányszámban megjelen Le Franciste terjesztette.50 Jelent sége nem létszámában volt, hanem abban a tényben, hogy a harmincas évek francia társadalmában – még ha minimális mértékben is – volt érdekl dés és fogadókészség egy nyíltan fasiszta szervez dés iránt. A pártot 1936-ban oszlatta fel a francia kormány, de 1938 novemberében újjáalakult Parti unitaire français d’action socialiste et nationale (Szocialista és nemzeti akció francia egységpártja).51 Brunet 1986, 291-304. o. Cointet 1996, 30. o. 50 Winock 2004, 221. o. 51 Ory 1976, 26. o. 48 49 31 A kollaborációhoz vezet út A pártok között kell még megemlíteni a Pierre Clémenti által 1934 áprilisában létrehozott Parti français national communiste (Francia nemzeti kommunista párt) elnevezésű szervezetet, amely egy szinte tökéletes „anti” párt volt abban az értelemben, hogy önmeghatározása szinte csak más ideológiák vagy személyek ellen irányult. Ellene volt a kommunizmusnak, a kapitalizmusnak, a szabadk művességnek, a zsidóknak és a külföldieknek. Egyetlen nem valamilyen ideológia vagy csoport ellen irányuló gondolata a franciaajkú vallon lakosság Franciaországhoz csatolása volt. A minimális taglétszámmal (néhány száz f ) rendelkez pártot 1936-ban feloszlatták, hogy aztán majd 1940 után átmeneti reneszánszát élje.52 A korszak jobboldali csoportjai közül figyelmet érdemel még a Solidarité française (Francia szolidaritás) is, melyet 1933ban hozott létre François Coty parfümgyáros és laptulajdonos. Coty korábban már anyagilag támogatott több jobboldali csoportot, 1933-ban pedig elérkezettnek látta az id t, hogy létrehozza saját politikai mozgalmát. maga 1934-ben meghalt, de a szervezet irányítását Jean Renaud-ra bízta, aki tovább vitte a csoportot. A mozgalom a „Franciaország a franciáké” jelszóval és a parfümgyáros vagyonával folytatott nagyszabású propagandát, amelyhez a példát ebben az esetben is az olasz fasizmus szolgáltatta. A látványos tömegmozdulások és az antidemokratikus propaganda több tízezer f nyi tagságot eredményezett, akik közül csak néhány ezer f volt aktív, és ez is inkább a mozgalom fénykorát jellemz 1934-es évben, amikor például a februári zavargásokban a Francia szolidaritás paramilitáris alakulatai a legaktívabbak között voltak.53 Ezt követ en – az anyagi támogatás fogytával – a népszerűség és a taglétszám is folyamatosan csökkent a mozgalom 1936-os betiltásáig. Ezt követ en pártként – melyet a törvény engedélyezett – 52 53 Littlejohn 1972, 202. o. Winock 2004, 221. o. 32 Bene Krisztián különböz nevek alatt próbált továbbélni, de támogatottság híján valódi jelent sége már nem volt.54 A jobboldali mozgalmak közül a legreakciósabb minden kétséget kizáróan az Eugène Deloncle vezetése alatt álló Comité secret d’action révolutionnaire (Titkos forradalmi akcióbizottság), amelyet valamivel kés bb az Organisation secrète d’action révolutionnaire nationale (Titkos nemzeti akciószervezet) névre kereszteltek át, de szélesebb körben csak úgy ismerték, mint a Cagoule (Csuklya). A földalatti szervezet a kormány 1936-os intézkedésének nyomán jött létre, melyben betiltotta az összes jobboldali szervezet működését Franciaországban. Deloncle azokat az elemeket gyűjtötte maga köré, melyek már korábban is aktívan részt vettek valamelyik jobboldali csoport tevékenységében és készek voltak radikálisabb eszközöket használva is fellépni a kommunisták, s t a kormány ellen is. Ennek az elképzelésnek a jegyében kezd dött meg 1936 végén egy titkos hadsereg felállítása, melynek fegyverrel való ellátását egyes iparban érdekelt nagyt kések finanszírozták. A többezer f sre duzzadt szervezet felvette a kapcsolatot a hadsereg tagjaival és számos elégedetlen tiszttel megtalálta a közös hangot tárgyalásaik során.55 1937 végén azonban a belpolitikai helyzet normalizálódása kifogta a szelet a titkos szervezet vitorlájából, amely így aktív fellépéssel próbálta meg javítani pozícióját. Ennek az elképzelésnek a jegyében több merényletet hajtottak végre november folyamán, amely éppen a remélttel ellenkez hatást váltotta ki, a rend rség azonnal lecsapott és felszámolta a szervezetet. A vezet ség tagjainak egy része Spanyolországba menekült, Deloncle és mások pedig börtönbe kerültek.56 Minden gyengesége ellenére tehát a francia állam képes volt megbirkózni a széls jobboldali csoportok által Littlejohn 1972, 195. o. Paxton, Robert OwenŐ L’armée de Vichy. Le corps des officiers français 1940-1944. Tallandier, Paris, 2004. (A továbbiakban Paxton 2004.) 37. o. 56 Gordon, Bertram M.: The Condottieri of the Collaboration: Mouvement Social Révolutionnaire in Journal of Contemporary History, Vol. 10, N 2, (A továbbiakban Gordon 1975.) 261-262. o. 54 55 33 A kollaborációhoz vezet út jelentett veszéllyel, melyek nem tudtak milliós tömegeket maguk mögé állítani. A szervezet ugyanakkor más formában tovább folytatta tevékenységét a fegyverszünet után, tehát az er szakos akciók nem kerültek ki a francia széls jobboldal eszköztárából.57 Bár nem volt hagyományos értelemben vett politikai párt, itt kell említést tenni a Comité France-Allemagne (FranciaországNémetország Bizottság) nevű szervez désr l, mely 1935 novemberében jött létre Otto Abetz (kés bbi párizsi német nagykövet) er feszítéseinek eredményeképpen. A szervezet, mely kulturális és intellektuális tevékenységgel kívánt hozzájárulni a két ország közötti kapcsolatok javításához, ideális esetben a teljes megbéküléshez, nem volt el zmények nélkül való, az 1930-as évek elején létrehozott DeutschFranzösische Gesellschatf (Német-francia Társaság) célkitűzéseit vitte tovább. A bizottság, mely a két ország kulturális és intellektuális életének jeles képvisel it igyekezett felsorakoztatni, számos konferenciát és kiállítást szervezett, valamint rendszeresen kiadta a kétnyelvű Cahiers francoallemands folyóiratot.58 A szervezet vezet sége olyan személyiségeket nyert meg ügyének francia részr l, mint a művészeti életben elismert Pierre Drieu La Rochelle, Pierre Benoit, Florent Schmitt, valamint a politikában tevékenyked Fernand de Brinon vagy Jacques Benoist-Méchin (akikkel kés bb még találkozunk a könyvben). A bizottság 1935 májusában fejezte be tevékenységét.59 Ugyanakkor fontos megjegyezni egy hamis kép kialakulásának elkerülése végett, hogy az 1930-as évek Franciaországában aktívan fellép nagyszámű széls jobboldali csoport ellenére ezek csupán a francia társadalom egy kis részére tudtak érdemi befolyást gyakorolni, különösen az 1936-ban bekövetkezett általános Jackson 2004, 105. o.; Winock 2004, 222-223. o. Burrin 1995, 60-62. o. 59 Lambauer, BarbaraŐ Otto Abetz et les Français ou l’envers de la collaboration. Fayard, Paris, 2001. (A továbbiakban Lambauer 2001.) 89-119. o. 57 58 34 Bene Krisztián betiltásuk után. Következésképpen ezek a politikai er k minden próbálkozásuk ellenére csupán a politikai paletta egy sajátos (és a hagyományos köztársasági rendszer hívei számára meglehet sen zavaró) színfoltját jelentették, amelynek nem állt módjában érdemben beleszólni Franciaország kormányzásába.60 I.2. Francia-német kapcsolatok a második világháborúban ű.2.1. Űadbalépés, vereség, fegyverszünet Franciaország – Nagy-Britanniához hasonlóan – csak 1939 márciusában ébredt rá arra, hogy az elkerülhetetlen háború Németországgal már a küszöbön áll, az ország pedig szinte semmilyen szempontból nem állt készen arra, hogy egy sikeres háborút megvívjon. Ennek ellenére Franciaország Nagy-Britanniával együtt 1939. szeptember 3-án hadat üzent Németországnak, amely a szövetségesek ultimátumát figyelmen kívül hagyva nem hagyott fel a szeptember 1-jén Lengyelország ellen indított támadással.61 A legnagyobb problémát az jelentette, hogy bár a francia hadvezetés már 1934 óta tisztában volt vele, hogy el bb-utóbb nagy valószínűséggel szembe kell nézni a német hadsereggel, 5 év alatt sem sikerült olyan szintre hozni a francia hadigépezetet, hogy az gy zni tudjon az összecsapásban. Ennek számos oka volt. Az els és talán legfontosabb a szövetségesek hiánya volt, Franciaországnak a szárazföldön – a kislétszámú brit expedíciós hader t leszámítva – egyedül kellett szembenéznie a hasonló er t képvisel német hadsereggel. Ez még önmagában nem ítélte volna kudarcra a francia hadsereget, amely azonban számos hátránytól szenvedett. A megfelel ipari termel kapacitás hiánya miatt a legújabb fejlesztésű modern fegyverzetet (például a vadászrepül gépek) késve és kis mennyiségben szállították le 60 61 Cointet 1996, 31-32. o. Azéma–Bédarida 1993a, 42-43. o. 35 A kollaborációhoz vezet út a csapatokhoz,62 ráadásul ezeket – újabb stratégiai tévhitb l következ en – elszigetelten, kis csoportokban vetették be, nem szervezték ket önálló alakulatokba. Ez különösen a páncélosok esetében jelentett nagy hátrányt, melyet csak kés n ismertek fel, így 1940 májusában a francia hadsereg kötelékén belül csupán három könnyű gépesített és három páncéloshadosztály állt szervezés alatt, miközben a németek tíz páncélos és hat gépesített hadosztályt vetettek be nyugati támadásuk során.63 Mindezek mellett az egységes vezetési struktúra, a katonai és politikai irányítás közötti egyeztetés hiánya legalább olyan súlyos problémát jelentett, mint a fentebb már említett elhibázott védelmi stratégia, mely az els világháborús lövészárok-hadviselés tapasztalatain alapuló Maginot-vonal áttörhetetlenségét biztosra vette. Az pedig már csak az utolsó csepp volt a pohárban, hogy a franciák többsége – akik átélték az els világháború borzalmas veszteségeit – lelkesedés nélkül fogadta a háború kitörését és ez rányomta bélyegét a csapatok harci kedvére is, mely a védelmi állásokban eltöltött 8 hónap alatt csak tovább romlott.64 Miután Németország folytatta lengyelországi hadműveleteit, ez azt is jelentette, hogy haderejének jelent s részét erre a frontra csoportosította át, ami elméletileg lehet vé tette volna, hogy a szövetségesek egy gyors támadással behatoljanak Németországba és vereséget mérjenek rá. Erre azonban sem a francia, sem a brit hader nem állt készen, a politikai-katonai vezetésb l pedig hiányzott az erre vonatkozó szándék, így a német villámháborús taktika gyors keleti sikere után elszállt minden esély arra, hogy a konfliktus rövid id n belül befejez djön. A szövetséges csapatok tevékenysége a nyugati fronton ötletszerű ágyúzásban és röplapszórásban merült ki, komolyabb támadó Muracciole 2002, 30. o. Keegan 2008, 116. o. 64 Cointet 1996, 57-73. o. 62 63 36 Bene Krisztián hadműveleteket nem kezdeményeztek.65 Az ezt követ id szak – mely „furcsa háború” néven vonult be a történelemkönyvekbe – a német félnek kedvezett, mely er t gyűjtött a nyugati irányú támadáshoz, miközben a szövetséges csapatok morálját aláásta a tétlen várakozásból fakadó monotónia és unalom.66 Az ezt követ en 1940. május 10-én meginduló Hollandia és Belgium ellen megindított német támadás meglepte a franciabrit hadvezetést, de az el re kidolgozott haditervek alapján legnagyobb harcértékű csapataikkal (a francia 1. és 7. hadseregekkel, illetve a Brit expedíciós hadtesttel) dél fel l benyomultak Belgiumba, hogy ott állítsák meg a német csapatokat. Ezzel pedig lehet vé tették, hogy az áthatolhatatlannak tartott Ardenneken keresztül meginduló német támadás áttörje a gyengén védett frontvonalat és egy hatalmas katlanba zárja a szövetséges csapatokat.67 Mivel nem állt rendelkezésre olyan er , mellyel hatékony ellentámadást lehetett volna végrehajtani – még ha történt is erre néhány sikertelen kísérlet, mint például de Gaulle tábornok 4. páncéloshadosztályának támadása68 –, a harc gyakorlatilag eld lt, csak a vereség mértéke maradt kérdéses. A Belgiumban rekedt szövetséges csapatok egy jelent s részét – felszerelés nélkül – sikerült ugyan tengeri úton kimenteni a gyűrűb l,69 Franciaországban nem sikerült megállítani a német el renyomulást. A német csapatok június 7-én áttörték a Somme vonalán felállított francia védelmi állásokat, 10-én Párizst nyílt városnak nyilvánították és a kormány délre menekült, miközben ugyanazon a napon Olaszország is belépett a háborúba Franciaország ellen (bár utóbbi támadását Muracciole 2002, 36. o. Azéma-Bédarida 1993a, 62. o. 67 Azéma, Jean-Pierre, Wieviorka, Olivier: Vichy, 1940-44. Perrin, Paris, 2004. (A továbbiakban Azéma-Wieviorka 2004.) 18. o. 68 Paxton 2004, 44. o,; Keegan 2008, 136-138, 144.o. 69 235 000 brit és 115 000 francia katonát evakuálták hajókon Angliába. Azéma-Bédarida 1993a, 79. o. 65 66 37 A kollaborációhoz vezet út az Alpokra támaszkodva gond nélkül megállították a francia csapatok).70 Francia földön el renyomuló német páncélos. A kérdés ezek után az volt, hogy Franciaország gyarmataira és a flottára támaszkodva folytatja-e a harcot vagy fegyverszünetet kér,71 mivel mindkét álláspontnak számos támogatója akadt.72 Nagy viták után az utóbbi álláspont kerekedett felül, mivel Franciaország vitathatatlanul történelmének egyik legnagyobb és legmegsemmisít bb vereségét szendvedte elŐ néhány hét alatt elvesztette f városát, hadserege pedig gyakorlatilag megszűnt létezni (60 000 halott, 200 000 sebesült, 1,5 millió hadifogoly).73 Ebb l kifolyólag június 17-én a Reynaud-kormányt felváltó új vezetés – melynek élén az els világháborús h s, Pétain marsall állt – Cointet 1996, 81-85. o. Paxton, Robert Owen: La France de Vichy 1940-1944. Seuil, Paris, 1973. (A továbbiakban Paxton 1973.) 18-19. o. 72 Azéma-Wieviorka 2004, 32-34. o. 73 Azéma-Bédarida 1993a, 81. o. 70 71 38 Bene Krisztián fegyverszünetet kért a németekt l74 (majd két nappal kés bb az olaszoktól is, akik egyébként semmilyen katonai sikert nem tudtak felmutatni). A fegyverszüneti egyezményt június 22-én a compiègne-i erd ben található Rethondes vasútállomásán írták alá. (Június 24-én az olaszokkal is hasonló megállapodást kötöttek.)75 Adolf Hitler a megszállt Párizsban. A 24 cikkb l álló fegyverszüneti szerz dés feltételei kemények voltak, de a többi legy zött országnak diktált feltételekhez képest meglep en méltányosak. A francia anyaországot két A felhívásnak katasztrófális hatása volt a még harcoló csapatokra, melyek ezt követ en tömegesen adták meg magukat a németeknek, mivel azt hitték, hogy a fegyverszünetet már megkötötték. Ez természetesen még tovább rontotta a francia kormány pozícióit. 75 Jackson 2004, 158-161. o. 74 39 A kollaborációhoz vezet út részre osztottákŐ az úgynevezett északi zónát 24 millió lakossal (az északi területek és az Atlanti-óceán partvidéke) német csapatok szállták meg, míg déli részét 14 millió lakossal a Pétain vezette kormány igazgatta. A megszálló hadsereg költségeit (400 millió frank naponta) a francia félnek kellett fizetnie. Franciaország teljes területe felett elvben továbbra is a francia kormány gyakorolta a közigazgatási hatalmat. A francia hadsereg létszámát 100 ezer f ben korlátozták, de a megszorítás nem vonatkozott az anyaországon kívül állomásozó gyarmati hader kre (több mint 100 000 f ), melyek így garantálhatták a továbbra is francia fennhatóság alatt álló gyarmatok védelmét. A francia flottát nem kellett átadniuk a németeknek, sem leszerelni, csupán a flotta egységeinek kellett visszatérniük franciaországi állomáshelyeikre és tartózkodniuk a német hajók elleni harctól. A francia hadifoglyoknak – akiknek száma összességében megközelítette a 2 milliót – a háború végét lezáró békeszerz dés megkötéséig németországi hadifogolytáborokban kellett maradniuk.76 Ebb l kifolyólag a fegyverszüneti egyezmény elméletileg átmeneti jellegű volt, melyet a háború végén békeszerz désnek kellett felváltania,77 azonban sem a feltételek újratárgyalására, sem békekötésre nem került sor. A német fél ennek ellenére számos alkalommal egyoldalúan megváltoztatta ezeket a feltételeket, kezdve Elzász-Lotaringiának a Német Birodalomhoz csatolásával (noha ennek hivatalos bejelentésére nem került sor), két északi megyének a brüsszeli központtal irányított német közigazgatási egységhez rendelésével már 1940 júliusában78 egészen a szabad zóna felszámolásáig 1942 novemberében. Muracciole 2002, 65-67. o. Paxton 2004, 81. o. 78 Azéma-Wieviorka 2004, 60. o.ő Jäckel, EberhardŐ La France dans l’Europe de Hitler. Fayard, Paris, 1968. (A továbbiakban Jäckel 1968.) 123-124. o. 76 77 40 Bene Krisztián I.2.2 A Vichy-rendszer születése, az els lépések a kollaboráció felé Az új francia kormány Vichy városát választotta székhelyéül. A németek ugyan engedélyezték a kormány visszatérését Párizsba, de a francia vezet k a megszállás által nem érintett helyen kívánták folytatni működésüket, a kis fürd város, melynek szállodái lehet vé tették az idetelepül kormányhivatalok alkalmazottainak elszállásolását, pedig ideális választásnak tűnt. Annál is inkább, mivel mindenki meg volt gy z dve róla, hogy ez csak átmeneti jellegű megoldás, miel tt a békeszerz dés aláírását követ en a kormány visszatér Párizsba, mely a szabad zóna északi részén elhelyezked városkából könnyen végrehajtható volt.79 Philippe Pétain marsall, a Francia Állam vezet je. 79 Cointet 1996, 104-105. o. 41 A kollaborációhoz vezet út A kormány vezet je, Pétain marsall, és egyik közeli munkatársa, Pierre Laval, új irányt szabtak az eseményeknek, amikor a teljes fennálló politikai rendszer megreformálására tettek javaslatot egy új alkotmány elkészítésével. A törvényhozás két háza július 10-én elsöpr többséggel (569 szavazat 80 ellenében 20 tartózkodás mellett)80 el is fogadta az új alkotmány megírásáról szóló javaslatot és az alaptörvény elkészültéig a törvényhozó, a végrehajtó hatalmat, az igazságszolgáltatást és a közigazgatást a Pétain marsall irányítása alatt álló kormány fennhatósága alá utalta.81 A törvényhozás tagjai a látványosan kudarcot vallott harmadik köztársaság intézményrendszerét és működését remélték megreformálni – szigorúan a köztársasági hagyományok szellemében –, azonban ezzel a döntéssel egy átmenetinek szánt, de a valóságban huzamosabb ideig fennálló, törvényes ellensúlyokat nélkülöz , tekintélyelvű rendszer létrejöttét segítették el . Itt kell megjegyezni azt is, hogy bár rendkívüli körülmények között, de a rendszer születése formailag legitim módon zajlott, tehát a kés bbi állítások, melyek szerint az új rendszer jogilag megalapozatlan volt, nem állják meg a helyüket. Ezt nem mellékesen az is bizonyítja, hogy az új kormányt a nyugati hatalmak is elismerték és teljes értékű diplomáciai kapcsolatokat tartottak fent vele.82 Az új rendszerben, mely a Francia Állam nevet vette fel, Pétain lett a végrehajtó és törvényhozó hatalmat kezében tartó államf , míg a kormányf i tisztséget Laval kapta meg. Az új kormány belpolitikájának bemutatásától terjedelmi korlátok miatt itt eltekintek, de annyit fontosnak tartok megjegyezni, hogy az ún. Nemzeti Forradalom keretében egy antidemokratikus, tekintélyelvű politikai rendszer létrehozásán dolgozott, mely – a fasiszta államok mintájára – Muracciole 2002, 71. o. Azéma-Wieviorka 2004, 44-46. o. 82 Jackson 2004, 167-170. o. 80 81 42 Bene Krisztián totális ellen rzést kívánt gyakorolni az egész társadalom felett.83 Pierre Laval, a francia kormány feje. Külpolitikai téren a Laval nevével fémjelzett irányvonal dominált az új rendszer els hónapjaiban. A kormányf nek – és Pétain marsallnak is – az volt a meggy z dése, hogy a háború rövid id n belül Németország gy zelmével fog véget érni, azt követ en pedig egy német vezetés alatt álló Európában való politikai-gazdasági együttműködésre kell felkészülni. Ennek jegyében született az a döntés, hogy a két ország közti kapcsolatokat el kell mélyíteni és a fegyverszüneti szerz désben lefektetett feltételek „fellazítását” és egy 83 Aron, Robert: Histoire de Vichy 1940-44. Librairie Arthème Fayard, Paris, 1954. (A továbbiakban Aron 1954.) 217-247. o.ő Azéma-Wieviorka 2004, 121123. o. 43 A kollaborációhoz vezet út el nyösebb békeszerz dés megkötését a német féllel való komolyabb együttműködéssel lehet elérni.84 Ezt a szándékot er sítette meg az a tény is, hogy a brit támogatással Dakarban partraszállást megkísérl szabad francia er ket a francia hely rség könnyedén visszaverte szeptember 23-25. között.85 Mivel a Nemzeti Forradalom végrehajtásához nyugalomra és f képp id re volt szükség, Franciaországot Pétain kívül kívánta tartani a háborún, ehhez azonban szüksége volt a német fél egyetértésére és bizonyos mértékű támogatására.86 Többek között ez vezetett azokhoz a tárgyalásokhoz, melyek 1940. október 22-én és 24-én zajlottak Montoire-ban, ahol el ször Laval, majd Pétain találkozott Hitlerrel.87 A tárgyalások során a marsall elkötelezte magát a Németországgal való szorosabb együttműködés mellett, de nem volt hajlandó katonai támogatást nyújtani a német háborús er feszítésekhez.88 Ebb l kifolyólag érdemi konkrét megállapodást nem kötöttek, csupán egy francia együttműködési szándéknyilatkozatot adtak ki, melyet a német fél semmilyen – még szimbolikus – engedménnyel sem viszonzott.89 Ez viszont csalódást váltott ki a vezet francia politikai körökben, melyek konkrét (területi, gazdasági) engedményekre számítottak viszonzásképpen. Ráadásul a nyilatkozat híre – melyet október 30-án tettek közzé – nyugtalanságot váltott ki a francia lakosság körében, mely az együttműködést egy, a németek oldalán vívott háború felé tett Cointet 1996, 115. o. Paxton 1973, 75-76. o. 86 Muracciole 2002, 171-172. o. 87 Lambauer 2001, 205-209. o. 88 Mivel pár nap eltéréssel Franco is hasonlóképpen nyilatkozott, valamint a Szovjetunió sem érdekl dött a terv iránt, Hitler kénytelen volt lemondani a Brit Birodalom elleni közvetlen támadásról. Ezt követ en került napirendre az addigi szövetséges, a Szovjetunió, elleni offenzíva, mely dönt nek bizonyult a háború kimenetele szempontjából. Ormos-Majoros 1998, 426-431. o. 89 Jackson 2004, 210-212. o. 84 85 44 Bene Krisztián els lépésként értékelte, amelyet teljes mértékben elutasított.90 A közhangulatot csupán Laval 1940. december 13-i felmentése és letartóztatása enyhítette némiképp, aki rövid id alatt is meglehet sen népszerűtlenné vált a francia lakosság körében. Kiszabadítására csupán a német hatóságok közbenjárására került sor, melyek ezt követ en Párizsba szállították, ahonnak 1942 áprilisáig nem is tért vissza Vichy-be.91 A montoire-i találkozókkal a francia-német együttműködés megfenekleni látszott, bár fontos megjegyezni, hogy alapvet en azért, mert egyik fél sem volt különösebben érdekelt a közös er feszítések fokozásában. ű.2.3. Darlan együttm ködési politikája A francia-német kapcsolatokban Darlan admirális színre lépése egy új id szak kezdetét jelentette. A korábban is a haditengerészeti miniszteri posztot betölt katonatiszt 1941. február 9-én kormányf i, majd rövid id n belül kül- és belügyminiszteri kinevezést is kapott. Hivatalában PierreÉtienne Flandin-t követte, aki csupán rövid ideig, 1940. december 14. és 1941. február 9. között töltötte be a kormányf i posztot, de mivel a németek visszautasították a vele való együttműködést, így alkalmasabb személyt kellett keresni a helyzetet felismer és önként lemondó politikus helyére. Ezzel a lépéssel a marsall gyakorlatilag Darlan kezébe tette le a francia külpolitika – és nem utolsósorban – a francianémet kapcsolatok irányítását is.92 Darlan, Lavalhoz hasonlóan, meg volt gy z dve róla, hogy Németország rövid id n belül meg fogja nyerni a háborút. Mint tengerész, szilárd meggy z dése volt, hogy Németország a Földközi-tenger térségében fogja térdre kényszeríteni Angliát, amely gyarmatbirodalmának és nagyhatalmi státuszának elvesztésével fog fizetni a németek Lambauer 2001, 265-270. o. Muracciole 2002, 211-212. o. 92 Azéma-Bédarida 1993a, 93. o. 90 91 45 A kollaborációhoz vezet út elleni harc folytatásáért.93 Úgy vélte, hogy az Egyesült Államok nem áll készen egy tengerentúli beavatkozásra, ezért nem fog beleszólni az események alakulásába, a Szovjetunió pedig Németország szövetségese, így sem jelent veszélyt a német hegemóniára. Ugyanakkora a francia flotta – mely Európában a második legnagyobb volt a brit után94 – és a gyarmatbirodalom olyan üt kártyákat jelentettek ebben a játszmában, melyeket ügyesen kijátszva Franciaország bebiztosíthatta leend nagyhatalmi státuszát – esetleg az angolok helyén – a háború utáni Európában.95 François Darlan admirális. Nem szabad elfelejteni, hogy a francia haditengerészet köreiben hagyományosan er s volt az anglofóbia, amely tovább er södött az 1940. július 3-i mers el-kébir-i tengeri csata után, melyben a brit flotta megtámadta az algériai partoknál horgonyzó egyik francia flottaköteléket. A támadásban a franciák 1 380 halottat, 2 csatahajót, 1 cirkálót és 1 torpedónaszádot veszítettek. Broche, FrançoisŐ L’Armée française sous l’Occupation. La dispersion. Presses de la Cité, Paris, 2002. (A továbbiakban Broche 2002a.) 100-103. o. 94 Paxton 1973, 112. o. 95 Cointet 1996, 186-187. o. 93 46 Bene Krisztián Ennek a megfontolásnak a jegyében Darlan elkötelezte magát a németekkel való fokozott együttműködésre politikai, gazdasági és katonai téren egyaránt. A németek szívesen fogadták ennek gazdasági vonatkozásait (a Németországba irányuló áruszállítások gyors ütemben növekedtek), azonban a Szovjetunió elleni támadás el készületei miatt érdektelennek mutatkoztak a francia katonai együttműködés iránt, melyet csak a Mediterráneumban és a gyarmatokon tudott volna kiaknázni, így a francia engedményeket 1941 májusáig nem követte semmilyen konkrét viszonzás a német fél részér l.96 Ez a helyzet azonban gyorsan megváltozott, amikor Ali Rachid 1941. május 2-án felkelést robbantott ki a britek ellen Irakban.97 A németek ekkor úgy ítélték, hogy a francia közreműködés hasznos lenne a váratlan esemény kiaknázásában, ezért tárgyalásokat kezdeményeztek a szíriai francia repül terek használatáról, ill. az ottani fegyverraktárakban rzött fegyverek felkel knek való átadásáról.98 Darlan személyesen Hitlerrel is tárgyalt a francia segítségnyújtásért cserébe nyújtott engedmények lehet ségér l Berchtesgadenben május 11-12-én, majd a tárgyalások tovább folytatódtak, és ezek eredményeképpen születtek meg május 28-án a párizsi jegyz könyvek.99 A négy jegyz könyv sorrendben a következ ket tartalmazta. Az els értelmében a németek felhasználhatták a szíriai légibázisokat és fegyverraktárakat iraki akciójuk sikere érdekében.100 A második lehet vé tette, hogy használják Bizerta kiköt jét és az onnan induló vasútvonalat észak-afrikai csapataik Muracciole 2002, 216. o. Paxton 1973, 117-118. o. 98 Lambauer 2001,330-332. o. 99 Amouroux, Henri: La Grande Histoire des Français sous l’Occupation. Les beaux jours des collabos. 3. kötet, Robert Laffont, Paris, 1978. (A továbbiakban Amouroux 1978.) 173. o. 100 Bár itt kell megjegyezni, hogy Darlan már május 6-án engedélyezte a német légier számára a szíriai repterek használatát, valamint hozzájárult a közel-keleti raktárakban lév fegyverek Irakba szállításához is. Paxton 1973, 255. o. 96 97 47 A kollaborációhoz vezet út utánpótlásához, teherautókat és nehéztüzérséget vásárolhattak a francia gyarmati er k állományából, valamint francia kiköt kben internált semleges kereskedelmi hajókat. A harmadik lefektette, hogy hajóik és repül ik használhatták a dakari tengeri és légi támaszpontokat. A negyedik kiegészít jegyz könyv volt, mely azokat az engedményeket tartalmazta, melyekre a franciák akkor válnak jogosulttá, ha hadiállapotba kerülnek a szövetségesekkel.101 Az els három jegyz könyvben lefektetett juttatásokért cserébe a franciák számos elvi engedményt könyvelhettek elŐ a megszállási költségek francia fizetési kötelezettségének megszüntetését, a hadifoglyok szabadon engedését, a demarkációs vonal felszámolását, a fegyverszüneti hadsereg és a haditengerészet újrafelfegyverzését és meger sítését. Azonban mivel ezek az ígéretek a gyakorlatban nem valósultak meg (mint azt lejjebb látni fogjuk), így a megegyezések valódi jelent sége meglehet sen csekély volt.102 A megállapodás új alapokra helyezhette volna a francianémet kapcsolatokat, azonban végül egyik fél sem ratifikálta. Francia részr l a tábornoki kar egyes tagjai, mint például Weygand tábornok,103 zárkóztak el mereven a németekkel való fegyveres együttműködést l, német részr l pedig hiányzott a fels bb politikai akarat arra, hogy Franciaországot önálló és (újra)fegyverkezési szabadsággal rendelkez félként ismerjék el. Ráadásul a rövid id n belül elfojtott felkelés kudarca után a német hadvezetés figyelme már a Szovjetunió elleni hadműveletek felé fordult, így többet már nem volt szükség a közel-keleti pozíciók meger sítésére.104 Ebb l kifolyólag a franciákkal való megegyezés is feleslegessé vált és nem került sor a terhes kötelezettségeket tartalmazó megállapodás aláírására.105 Cointet 1996, 195-196. o. Azéma-Bédarida 1993a, 371. o. 103 Az észak-afrikai fegyveres er k f parancsnoka. 104 Muracciole 2002, 218-219. o. 105 Cointet 1996, 199. o. 101 102 48 Bene Krisztián A repül tér-használati engedély azonban jóval komolyabb következményekkel járt a franciák számára, mint várták. A németek – és közvetve a franciák – által támogatott iraki felkelés bukása után ugyanis az angol hadvezetés június 8-án brit és szabad francia csapatokkal megtámadta Szíriát, amely bizonyította, hogy veszélyt jelent a brit gyarmatbirodalomra nézve.106 A harcok kezdetén a két fél csapatai nagyjából hasonló er t képviseltek (hozzávet legesen 40-40 ezer f mindkét oldalon), azonban míg a britek nagy számban tudtak er sítést és utánpótlást szállítani, a franciák csupán légi úton tudtak némi er sítést eljuttatni a térségbe. A szövetséges er k ezenfelül teljes tengeri és légi fölénnyel bírtak, ami önmagában is dönt jelent ségű volt a harcok kimenetele 107 szempontjából. A hadműveletek kezdetén (egész pontosan június 9-én) a németek felajánlották légierejük támogatását, hogy kiegyenlítsék az er viszonyokat, azonban ezt a franciák visszautasították. Amikor július elején már a franciák kérték a korábban ajánlott támogatást, a németek visszakoztak, mivel ekkor már a frissen megnyílt keleti fronton volt szükségük minden gépükre.108 A franciák ennek ellenére hatékonyan védekeztek, helyi jelent ségű gy zelmeket is arattak, de végül az anyagi és számbeli túler vel szemben elkerülhetetlenül vereséget szenvedtek. A veszteségek mindkét oldalon magasak voltakŐ a franciák 1 066 halottat és 5 400 sebesültet veszítettek, míg a britek és a szabad franciák összesen körülbelül 4 700 halottat és sebesültet. Az anyagi veszteség is jelent s voltŐ 179 francia és 41 brit repül gép veszett oda, valamint mindkét fél 3-3 hajója109 került veszteséglistára.110 A franciák elszántságát nemcsak a harcok elhúzódása jelzi, hanem az a tény is, hogy a harcok lezárulta után (július 14.) a Paxton 2004, 261. o. Amouroux 1978, 186. o. 108 Paxton 2004, 262-263. o. 109 Brit részr l három romboló süllyedt el, míg a franciák egy torpedórombolót, egy szállítóhajót és egy tengeralattjárót veszítettek el. 110 Wailly (de), HenriŐ Syrie 1941. La guerre occultée. Vichystes contre gaullistes. Perrin, Paris, 2006. (A továbbiakban Wailly 2006.) 396-397. o. 106 107 49 A kollaborációhoz vezet út 37 700 f s állományból csupán 5 600 f élt a lehet séggel, hogy csatlakozzon a szabad francia er khöz.111 Két dolog azonban világossá vált a francia vezetés számára isŐ a németek oldalán való nyílt fellépés a háborúban katasztrofális következményekkel járhat Franciaország számáraő a részvétel mértékét és körülményeit mindig is a német igények és szándékok fogják meghatározni, nem a franciák. A francia vezetés ennek ellenére sem hagyott fel a németekkel való együttműködés fokozásának tervével, mivel még mindig meg volt róla gy z dve, hogy a háborúból Németország fog gy ztesen kikerülni.112 Ennek következményeként folytatódtak az egyeztet tárgyalások, melynek keretében Pétain december 1-jén Göringgel is találkozott. A francia követeléseket (a demarkációs vonalon való áthaladás megkönnyítése, a tiltott tengerparti zónák beolvasztása a szabad zónába, a hadifoglyok szabadon engedése, a megszállási költségek jelent s csökkentése, a párizsi kollaboráns pártok tevékenységének visszafogása) szinte teljesen figyelmen kívül hagyták, ezek után írtak alá december 17-én egy újabb jegyz könyvet. Ennek értelmében a megszállási költségeket 25 százalékkal csökkentették és 50 ezer hadifoglyot szabadon bocsátottak,113 ezért cserében viszont a franciák beleegyeztek abba, hogy a fennhatóságuk alatt álló területeken keresztül szállítsanak utánpótlást Rommel csapatainak, ha pedig azok Tunéziáig vonulnának vissza, fegyveresen lépnek fel utóbbiak támogatására.114 A német érdekek tehát ismét gy zedelmeskedtek, mivel a franciák egyre komolyabb elkötelez désük ellenére a tengelyhatalmak oldalán nem voltak képesek érdemben javítani sem politikai, sem katonai pozícióikon. Paxton 2004, 264. o. Azéma-Wieviorka 2004, 81-83. o. 113 Cointet 1996, 220-221. o. 114 Paxton 2004, 274. o. 111 112 50 Bene Krisztián 1942 elején Darlan a háborús események hatására (német vereség Moszkva el tt, az USA hadba lépése) már jóval kevésbé volt meggy z dve Németország gy zelmér l, mint korábban, ezért a németekkel való kapcsolatokban is a kivárást helyezte el térbe. Ez azonban sem a németeknek, sem Pétain marsallnak nem tetszett, ezért 1942. április 18-án leváltották, a kormányf i tisztséget pedig újból Pierre Laval töltötte be. A korábbi kormányf visszatérését a hatalomba komoly diplomáciai és belpolitikai egyeztetés el zte meg, melyek során a németek egyértelműen kifejezték, hogy a jöv ben Lavallal kívánnak együttműködni. Ennek az ultimátumnak Pétain – minden próbálkozása ellenére – nem tudott sokáig ellenállni és végül engedett.115 Darlan ennek ellenére meg rizte korábbi befolyása egy részét, mivel töltötte be a továbbiakban a fegyveres er k f parancsnoki tisztségét és továbbra is maradt Pétain hivatalosan kinevezett utódja.116 ű.2.4. Laval visszatérése és külpolitikája Laval – aki politikusként kevésbé értette meg a katonai helyzetet – még 1942-ben is meg volt róla gy z dve, hogy Németország a legrosszabb esetben is az európai helyzet uraként fog kikerülni a háborúból, ezért továbbra is mindent elkövetett a francia-német kapcsolatok elmélyítése érdekében. Az véleménye szerint a németekkel való együttműködés volt a kommunizmus elleni harc és Franciaország háború utáni felemelkedésének legjobb eszköze.117 Ennek az együttműködésnek a katonai aspektusát több ízben is megpróbálta magasabb szintre emelni,118 azonban ezek a kísérletek mindig megbuktak a német fél fogadókészségének hiányán. Ezenfelül a szövetségeseknek a Jackson 2004, 259. o. Cointet 1996, 224-227. o. 117 Muracciole 2002, 182. o. 118 Ezek a kísérletek részletesen a kés bbi fejezetekben kerülnek tárgyalásra. 115 116 51 A kollaborációhoz vezet út francia gyarmatbirodalom ellen irányuló fellépése (Madagaszkár elfoglalása 1942 májusa és novembere között)119 is megmutatta, hogy a francia hadsereg – megfelel fegyverzet és utánpótlás nélkül – egyedül nem komoly tényez egy modern háborúban.120 Ugyanakkor azonban a németek a vártnál jobban elhúzódó háború és a frontokon elszenvedett növekv veszteségek miatt egyre komolyabban érdekl dtek a francia munkaer iránt, amelyre a többi alávetett állam munkásaihoz hasonlóan nagy szükség volt a német ipar működésben tartásához. A Harmadik Birodalom már 1941. óta folyamatosan fogadott önkéntes francia munkásokat, akiket az otthoninál magasabb bér ígéretével csábítottak a német gyárakba. 1942 elejére azonban világossá vált, hogy ennél a pár tízezer f nél jóval többre van szükség, ezért megkezd dtek a tárgyalások a francia munkaer intenzívebb felhasználásáról. A francia fél a munkásokért cserébe a hadifoglyok elengedését szerette volna elérni, akiket azonban a németek ekkor már a mez gazdasági és ipari termelésben foglakoztattak,121 így csak egy olyan cseréhez járultak hozzá, melynek keretében három szakképzett munkásért cserébe engedtek szabadon egy hadifoglyot.122 Több hónapon keresztül tartó tárgyalások után 1942. szeptember 4-én a németek újból teljes gy zelmet arattakŐ a francia kormány bevezette a Service de travail obligatoire (kötelez munkaszolgálat), melynek keretében minden feln tt férfi és n (utóbbiak csak lakóhelyük közelében) kötelezhet volt a fels bb hatóságok által meghatározott típusú és idejű munkák elvégzésére.123 Ez a Paxton 1973, 294. o. Lambauer 2001, 507. o. 121 Azéma-Wieviorka 2004, 252. o. 122 Szerk.Ő Azéma, Jean-Pierre – Bédarida, FrançoisŐ La France des années noires. 2. kötetŐ De l’Occupation à la Libération. Éditions du Seuil, Paris, 1993. (A továbbiakban Azéma-Bédarida 1993b.) 310. o. 123 A kötelez munkaszolgálat el l sokan elmenekültek és inkább az Ellenálláshoz csatlakoztak, mint hogy Németországban dolgozzanak, így kijelenthet , hogy a francia ellenállási mozgalom növekedéséhez 119 120 52 Bene Krisztián gyakorlatban a fiatal és szakképzett francia férfiak átadását jelentette a német hadiipar számára, melynek következtében 1943 elejére már 300 ezer fölé n tt a Németországban dolgozó franciák száma, majd ezt követ en ez a szám folyamatosan növekedett a német igényeknek megfelel en.124 Az 1943. február 16-án kiadott törvény értelmében pedig a kötelez munkaszolgálatot az 1920 és 1922 között született férfiakra is kiterjesztették, amelynek következtében pár hónapon belül újabb negyedmillió francia munkás kelt útra Németország felé,125 ahol végül a hadifoglyokon kívül összesen 650 ezer francia munkás állt a német hadiipar szolgálatába. Egyes számítások szerint 1943-ban a német GDP több mint 8 százalékát franciák állították el , ami nem meglep , ha tudjuk, hogy az aktív francia lakosság közel fele közvetlen vagy közvetett módon a német háborús er feszítések szolgálatában állt.126 Az 1942. november 8-án bekövetkezett észak-afrikai szövetséges partraszállás alapjaiban változtatta meg Franciaország helyzetét. A legfontosabb esemény az északafrikai francia hadsereg átállása volt Darlan admirális aktív közreműködésével.127 Ez a tény keresztülhúzta Laval terveit, aki a partraszállásról értesülve azzal a szándékkal utazott Németországba, hogy a francia fegyveres er k aktív támogatását ajánlva egyszer és mindenkorra biztos pozíciót vív ki Franciaország számára Hitler Európájában. Azonban a nagymértékben hozzájárult ez a döntés. Crowdy, TerryŐ The French Resistance Fighter. France’s Secret Army. Osprey Publishing Ltd, Oxford, 2007. (A továbbiakban Crowdy 2007.) 5. o. 124 Cointet 1996, 242-250. o. 125 Azéma-Bédarida 1993b, 311-312. o. 126 Azéma-Wieviorka 2004, 99. o. 127 Az már egy másik kérdés, hogy Darlan nem élvezhette ennek a döntésnek az el nyeit, mivel 1942. december 24-én egy fiatal diák (Fernand Bonnier de La Chapelle) lel tte az admirálist. A merénylet elkövet jének motivációjára nem derült fény, mivel az elkövet t soron kívül kivégezték, de komolyan tartja magát az a feltételezés, hogy a szövetségesek oldalán álló tábornokok (Giraud, de Gaulle) valamelyike állt az esemény hátterében. AzémaWieviorka 2004, 87-89. o. 53 A kollaborációhoz vezet út csapatok átállásának híre megel zte t, így az együttműködésr l sz tt tervei füstbe mentek, a németek pedig november 11-én a demarkációs vonalat átlépve megszállták a szabad zónát, 27-én pedig lefegyverezték a fegyverszüneti hadsereget, ill. megpróbálták megszerezni a Toulon-ban állomásozó francia hadiflottát, mely – négy elmenekül tengeralattjáró kivételével – elsüllyesztette magát.128 A touloni flotta egyik rombolója az önsüllyesztés el tt. Ezzel Franciaország gyakorlatilag elvesztette azt a különleges státuszt, melyek korábban a németek által legy zött országok között élvezett. Az ország teljes megszállásával odalett szuverenitásának maradéka is, a flotta elsüllyesztésével és a gyarmati hadsereg átállásával pedig korábbi mozgástere is megszűnt létezni. 1942 végét l Franciaország is csupán egy lett a német birodalom csatlósállamai közül, melynek végre 128 Jackson 2004, 270. o. 54 Bene Krisztián kellett hajtania a Berlinb l érkez utasításokat.129 Az önálló politikai mozgástere megszűnt, amennyiben nem teljesítette a német követeléseket, a német vezetés mindig készen állt rá, hogy leváltsa a kormány tagjait. Így történt 1943 végén is, amikor radikálisabb, a német igények teljesítése iránt nyitottabb politikusokat segített hatalomra a Vichy-kormány soraiban. Ez a rendszer azonban még mindig Pétain marsall f sége alatt működött, aki valamilyen szinten még befolyást tudott gyakorolni a kormány tagjaira, azonban a f politikai irányvonalon nem állt módjában változtatni. Fontos megemlíteni azt is, hogy a francia lakosság viselkedése is alapvet en átalakult. Bár a franciák már a kezdetekt l fogva ellenségesen viszonyultak a németekhez, csupán 1942 végét l vált nyilvánvalóvá számukra, hogy a németek a vesztes oldalon állnak, ennek megfelel en az ellenséges érzelmek ekkortól kezdtek tettek formájában is felszínre kerülni. Az Ellenállás tagjainak száma folyamatosan n tt, a megszálló hadsereg tagjai ellen indított támadások pedig megszaporodtak, mégha abszolút értékben nem is tekinthet k jelent snek. A legfontosabb változás a francia kormány iránti lojalitás megrendülése volt, amely a politikai vezetés legitimitását is aláásta. Ezt a német hatóságok is látták, ezért vonták be egyre inkább a kormányzásba a széls séges er ket, az 1940 óta megszállás alatt álló Párizsban működ széls jobboldali kollaboráns pártok vegyes egyvelegét, amelynek vezet tagjai készen álltak rá, hogy bármikor átvegyék az ország irányítását. Ez a lehet ség a legutolsó pillanatig ott lebegett Damoklész kardjaként a francia kormány felett még akkor is, amikor 1944 augusztusának végén Pétain marsallal együtt – akit er szakkal kellett Németországba szállítani, ahol fogolynak tekintette magát130 – a németországi Sigmaringen-kastélyba szállították ket. Itt hozták létre szeptember 6-án a Németországi francia kormánydelegációt a francia érdekek védelmére (Délégation 129 130 Cointet 1996, 274. o. Azéma-Bédarida 1993b, 53. o. 55 A kollaborációhoz vezet út gouvernementale française pour la défense des intérêtes français) névre hallgató kormányhelyettesít szervezetet, amelyben a széls séges mozgalmak több tagja (Déat, Darnand) is helyet kapott.131 ű.2.5. A párizsi kollaboráns pártok Miután a fegyverszünet megkötése után az új francia kormány Vichy városában rendezte be székhelyét, Párizs pedig német megszállás alá került, a német hatóságok engedélyével és bátorításával számos – a harmincas években már létezett – széls jobboldali politikai párt és mozgalom szökkent szárba. A politikai csoportosulások között kett olyan volt, mely létszámánál és jelent ségénél fogva esélyes volt a széls jobboldal vezet jének szerepéreŐ a Jacques Doriot vezetése alatt álló Parti Populaire Français (Francia néppárt és a Marcel Déat irányítása alatt működ Rassemblement National Populaire (Népi nemzeti tömörülés).132 A PPF-et Doriot hozta létre 1936 júniusában a kommunista pártból történt kizárása után nem titkoltan azzal a céllal, hogy leszámoljon korábbi elvtársaival. Ez a cél meglep módon nem csak a jobboldali beállítottságú embereket vonzotta, hanem nagyon sok korábban – Doriot-hoz hasonlóan – a kommunista pártban tevékenyked politkust (mint Paul Marion és Henri Barbé), illetve a baloldalhoz köt d személyt (ilyen például Drieu La Rochelle és Alfred Fabre-Luce) is, akik nem értettek egyet a kommunista párt dogmatikus vezetésével. Egy id után azonban itt találkozunk a széls jobb egyes képvisel ivel is, mint Claude Jeantet, Paul Chack vagy Abel Bonnard.133 A nagy népszerűségre szert tett párt taglétszáma 1938-ig folyamatosan n tt, a háborús veszély Rousso, HenryŐ Pétain et la fin de la collaboration. Éditions Complexe, Paris, 1984. (A továbbiakban Rousso 1984) 23., 112. o. 132 Azéma-Bédarida 1993a, 86-90. o. 133 Wolf 1969, 177-224. o. 131 56 Bene Krisztián növekedésével párhuzamosan azonban egyre kevésbé tudta megszólítani az embereket.134 A háború kitörése után a pártot 1940-ben betiltották. A vereség után működését eleinte csak a szabad zónában engedélyezték, ahol Mouvement Populaire Français (Francia népmozgalom) álnéven működött. A párt különösen sikeres volt Marseille környékén, amely hagyományosan jobboldali érzelmű volt, s t Észak-Afrikában sok követ re talált. A sikerben az is szerepet játszott, hogy Doriot a marsall követ jeként lépett fel, még anyagi támogatást is kapott a Vichy-kormánytól. Az északi zónában a német támogatás hiánya miatt csupán 1941 áprilisától jelent meg az antikommunizmus mellett immár az antiszemitizmust is magáénak valló párt (bár a német megszálló hatóságok hivatalos jóváhagyását csupán decemberben kapta meg),135 amely a németekkel való együttműködés egyik f szószólója lett.136 A PPF-nek oroszlánrésze volt a francia antibolsevik légió létrehozásában, és a fegyveres szervezet önkénteseinek jelent s része is a mozgalom soraiból származott. A keleti fronton zajló harcokban való részvételéb l nyert népszerűségét kihasználva Doriot azt is felajánlotta a német vezetésnek, hogy átveszi a francia kormány irányítását és vezetése alatt Franciaország belép a háborúba Németország oldalán, Berlin azonban kategorikusan visszautasította ezt a javaslatot.137 A párt taglétszáma 1942-ben volt a csúcson, hozzávet legesen 40-50 000 f lépett be a szervezetbe a két zónában összesen, amelynek köszönhet en a PPF vált a francia kollaboráns pártok legnagyobbikává.138 A létszámot tovább növelték a párt ifjúsági szervezetei, melyek 1942. május 30-án olvadtak össze Jeunesses populaires françaises (Francia Winock 2004, 222. o. Burrin 1986, 468. o. 136 Brunet 1986, 330-335. o. 137 Lambert–Le Marec 1993, 11-12. o. 138 Jackson 2004, 239. o. 134 135 57 A kollaborációhoz vezet út népi fiatalok) néven és több ezer f t tömörítettek.139 A párt létrehozta saját fegyveres szervezetét, a Gardes françaises-t (Francia gárdák), mely több ezer f b l állt és els dleges feladata a párt vezet inek védelme volt. Miután a németek fegyverekkel szerelték fel ket, kénytelenek voltak szorosabban együttműködni a megszálló hatóságokkal, melyek segédrend rségi szerepkörben használták fel ket. Ebb l kifolyólag a gárdisták feladatai közé tartozott a kötelez munkaszolgálatot megtagadók kézrekerítése, valamint a német adminisztratív munkaer és az azok Franciaországban tartózkodó családtagjainak védelme is.140 A mozgalom északi zónában terjesztett újságja Le Cri du peuple volt, melynek átlagos példányszáma megközelítette a 100 ezret. Ugyanakkor a déli zónában még a háború el tti címen jelent meg hagyományos lapja, a L’Émancipation nationale.141 Fontos megjegyezni, hogy az impozáns számok ellenére az eladatlan példányok aránya igen magas volt, egyes id szakokban a 60 százalékot is meghaladta, mivel ezek csupán a német hatóságok bújtatott pénzügyi támogatásának fedezésére szolgáltak.142 Mivel a párt aktív tagjai Franciaország számos részén aktívan együttműködtek a német hatóságokkal az ellenállók elleni küzdelemben, egyáltalán nem meglep , hogy 1944. augusztus 17-én Doriot-val együtt a párt kétezer tagja hagyta el Párizst és vonult németországi száműzetésbe. A pártvezet itt is folytatta tevékenységét, önálló forradalmi kormányt (Comité de la libération française: Francia felszabadítási bizottság) kívánt felállítani, azonban terve megvalósítását megakadályozta id el tt halála, miután egy (valószínűleg brit) légitámadásban életét vesztette.143 Forbes 2005, 44-46. o.; Littlejohn 1972, 212. o. Azéma-Bédarida 1993b, 47. o. 141 Muracciole 2002, 199. o. 142 Burrin 1986, 467. o. 143 Wolf 1969, 412-416. o. 139 140 58 Bene Krisztián Jacques Doriot hívei körében. Az RNP-t 1941. január 31-én Marcel Déat alapította meg a jobboldal több más jelent s személyiségével (akik név szerint Jean Fontenoy, Jean Van Ormelingen, Jean Goy és Eugène Deloncle voltak) együtt Párizsban a francia és a német kormányzat támogatásával.144 Déat gyűjt pártot kívánt létrehozni, melyben minden irányzat képvisel i együttműködnek, a végcél pedig a francia egypártrendszer kiépítése volt. Az ötlet még Pétain marsallnak is tetszett, ezért támogatta a francia kormány a mozgalmat. Az MSR vezet je, Deloncle is csatlakozott a párthoz,145 azonban az együttműködés csak 1941 szeptemberéig tartott,146 amikor követ ivel együtt kilépett a pártból.147 Azéma-Bédarida 1993a, 390. o. Brunet 1986, 329. o. 146 Ennek a szakításnak a részletei A Francia Antibolsevik Légió születése című fejezetben találhatóak. 147 Burrin 1986, 429-435. o. 144 145 59 A kollaborációhoz vezet út A szervezet vezet sége – mely alapvet en baloldali beállítottságú emberekb l állt, mint például Georges Albertini, Maurice Levillain, Michel Brille, Henri Barbé stb.148 – egyértelműen elkötelezte magát a németekkel való együttműködés, a fajvédelem (antiszemitizmus) és a korporatív gazdasági rendszer mellett. A párt létszáma 1942ben 15-20 000 f körül mozgott, amelynek dönt többsége a párizsi régióban koncentrálódott.149 Ehhez a számhoz hozzá kell adni az ifjúsági tagozatként működ Jeunesses nationales populaires (Népi nemzeti fiatalok) háromezer és a pártmilíciaként funkcionáló Légion nationale populaire (Népi nemzeti légió) ezer tagját.150 1943 folyamán ennek tagjait összeolvasztották Bucard Parti franciste-jának milíciájával és létrehozták a Milices révolutionnaires nationales-t (Nemzeti forradalmi milíciák), melyek már jelent sebb fegyveres er t képviseltek.151 Noha a párt létszámát tekintve gyengébb volt legf bb riválisánál, a PPF-nél, nagy példányszámban terjesztett újságjainak köszönhet en ismertsége és befolyása az el bbi méltó vetélytársává tette a jobboldali körök rokonszenvéért és támogatásáért vívott harcban. Ezek a következ k voltakŐ L’Oeuvre (120-140 ezer), La France socialiste (120-140 ezer példány), L’Atelier (20 ezer példány).152 A már korábban említett Mouvement Social Révolutionnaire-t (Forradalmi szociális mozgalom) Deloncle alapította meg 1940. szeptember 1-jén, célja pedig a korábban a hatóságok által felszámolt Cagoule újraélesztése volt.153 A párt ellenségeit a zsidókban, a szabadk művesekben, a kommunistákban, a nemzetközi bankárokban és általában az angolszász világban látta.154 Nézeteit saját lapjában, a Révolution nationale-ban terjesztette. Ebb l kifolyólag természetes szövetségesét a Azéma-Bédarida 1993a, 395. o. Cointet–Cointet 2000, 597. o. 150 Lambert–Le Marec 1993, 63-65. o. 151 Azéma-Bédarida 1993b, 46. o. 152 Lambauer 2001, 230. o. 153 Gordon 1975, 264. o. 154 Winock 2004, 230. o. 148 149 60 Bene Krisztián németekben találta meg és a megoldást a radikális forradalmi akcióban látta.155 A párt 1941-ben élte fénykorát, amikor német hírszerz i jelentések szerint létszáma 1 385 f b l állt, amely jól mutatja, hogy a szervezet er szakos fellépése ellenére csupán nagyon szűk bázisra tudott támaszkodni.156 A mozgalom nézeteit a Révolution nationale című hetilapban tette közé, mely 1941 októberét l jelent meg, újságírói között pedig olyan személyiségeket találunk, mint Lucien Combelle és Jean Fontenoy.157 Ennek ellenére a párt vezet sége belement a Déat vezette RNP-vel való együttműködésbe, és a két vezet Doriot-hoz csatlakozva aktív szerepet vállalt a francia antibolsevik légió megszervezésében, amelyhez számos tagjuk is csatlakozott 1941-42 folyamán. A két vezet t ugyanaz a hátsó szándék motiválta, mint a PPF vezet jétŐ a keleten kivívott német gy zelem után – melyben biztosak voltak – felhasználni a létrejöv kiképzett, felfegyverzett, harcedzett fegyveres er t a francia belpolitikai harcokban a hatalom megszerzése érdekében. Deloncle komoly er feszítéseket tett annak érdekében, hogy egymaga vehesse át a párt vezetését, ezért minden lehetséges eszközzel igyekezett gyengíteni vetélytársa pozícióját.158 Déat és Deloncle szakításában komoly szerepet játszott az a tény is, hogy el bbi meg volt gy z dve róla, hogy Deloncle állt a merénylet mögött, melyben Laval mellett maga is megsérült 1941 augusztusában. Noha ezt nem tudták bizonyítani, az MSR által elkövetett számos egyéb er szakos cselekedet meger síteni látszik ezt a feltevést.159 A radikális akciók (mint például a párizsi zsinagógák elleni bombamerénylet)160 azonban csak elriasztották a potenciális támogatókat, a párton belül is komoly ellentétek léptek fel, amelyek végük Deloncle kizárásához, 1943 folyamán pedig a Lambert–Marec Le 1993, 37-38. o. Paxton 1973, 243. o. 157 Ory 1976, 100. o. 158 Gordon 1975, 268-270. o. 159 Cointet–Cointet 2000, 240. o. 160 Lambauer 2001, 428-429. o. 155 156 61 A kollaborációhoz vezet út párt feloszlásához vezettek.161 A tagság nagy többsége más kollaboráns szervezetekben folytatta politikai tevékenységét, többségük Doriot pártjában bukkant fel a kés bbiekben.162 A fenti nagyobb pártok mellett számos kisebb is felbukkant a párizsi politikai palettán a megszállás évei alatt. Ezek többsége olyan szervezet volt, amely már a 30-as években is jelen volt a francia politikai életben, azonban 1936os betiltásuk után csak a német hatóságok támogatásával tudtak újra megszervez dni és politikai tevékenységet kifejteni, még ha ez a tevékenység általában nem is volt annyira jelent s, mint fentebb felsorolt társaiké. Ideológiai hátterük meglehet sen heterogén volt, de rendelkeztek egy rendkívül fontos közös tulajdonsággal, ami miatt említést érdemelnekŐ mindannyian a németekkel való együttműködésben látták a jöv t. Annyira sok ilyen típusú mozgalom létezett a megszállás évei alatt Párizsban, hogy teljes számbavételük szétfeszítené ennek a fejezetnek a korlátait, így csupán azok kerülnek bemutatásra, melyek érdemi tevékenységet fejtettek ki fennállásuk során. Alapvet en két csoportra lehet osztani ezeketŐ az els be azok tartoznak, amelyek létszáma meghaladta az 1 000 f t, a másodikba pedig azok, amelyek alatta maradtak ennek a küszöbnek. Az els csoport elsé képvisel jeként a legnagyobb létszámot a régi-új Parti franciste tudta felmutatni, mely Bucard svájci internálásból való hazatérése után 1941. május 5-én szervez dött meg újból. A fasiszta elveket valló párt ugyanakkor teljes vállszélességgel támogatta a Vichykormányzatot, amely ezt az elvi támogatáson túl rendszeres pénzügyi támogatással hálálta meg. Ezen felül a német hatóságok is rokonszenvvel viseltettek irányába, így a mozgalom mindkét zónában jelen volt.163 Ennek köszönhet en a párt létszáma 1943-ra megközelítette a 10 ezer f t, Jeunesse Burrin 1995, 420-421. o. Brunet 1986, 388-389. o. 163 Littlejohn 1972, 216. o. 161 162 62 Bene Krisztián franciste (Francia-fasiszta fiatalság) nevű ifjúsági tagozata pedig 7 ezer f t számlált. Az ideológiai elveket a Marseillesben és Párizsban párhuzamosan megjelen Le Franciste című lapban adták közre.164 A párt lelkesen támogatta a Németországgal való fegyveres együttműködés gondolatát, ezért részt vett a francia antibolsevik légió létrehozásában, amelyben számos tagjával aktívan képviseltette magát,165 1943-tól kezdve pedig tagságából számosan jelentkeztek a különböz német katonai és félkatonai alakulatokba, mint az NSKK, az Organisation Todt és a Waffen-SS francia egységének kötelékébe. Ez utóbbiban a lelkesedésen kívül a kötelez munkaszolgálat elkerülése is közrejátszott. Mivel több merénylet történt a párt vezet i ellen, fegyverszállítmányokért cserébe sokan együttműködtek a német hatóságokkal az ellenállók elleni harcban. Ennek következtében a párt tagjainak egy része a Németországba történ visszavonulást választotta 1944-ben, ahol sokan közülük a háború végéig különböz fegyveres alakulatok soraiban harcoltak.166 A kisebb jelent ségű mozgalmak között kell megemlíteni a Pierre Costantini nevéhez fűz d Ligue française d’épuration, d’entraide sociale et de collaboration européenne (A megtisztítás, a kölcsönös társadalmi segítségnyújtás és európai együttműködés francia ligája) nevű pártot, melyet vezet je olasz mintát követve szervezett meg 1940. szeptember 15-én Párizsban. A mozgalom ideológiájának alapját az antiszemitizmus és a Németországgal való együttműködés szükségessége alkotta. A Szovjetunió ellen indított támadás után a párt nevét Ligue française anti-britannique et antibolchévique-re (Brit- és bolsevistaellenes francia liga), amely jól kifejezi a mozgalom ideológiai állásfoglalását is, mivel Costantini meg volt gy z dve róla, hogy Franciaországnak minél el bb hadat kell üzennie Angliának. A pártvezet is Lambert–Le Marec 1993, 95-96. o. Burrin 1995, 421-422. o. 166 Muracciole 2002, 193. o. 164 165 63 A kollaborációhoz vezet út részt vett az antibolsevik légió megalakításában, melyhez repül sként még egy önálló légi alakulat felállítását is javasolta. A mozgalom – mely els sorban a fiatalok körében volt népszerű – csupán pár ezer követ vel rendelkezett,167 akik 1941-t l a két párt közötti megegyezés alapján szorosan együttműködtek a PPF-vel, amely a gyakorlatban teljesen befolyása alá vont a kisebb pártot. A mozgalom saját lapja a L’Appel volt, amely 1941 márciusától jelent meg. A párt tevékenységének a felszabadulás vetett véget.168 A háborús vereség után Pierre Clémenti 1940-ben az els k között alakította újjá a háború el tt betiltott fasiszta pártját, melynek ekkor a Parti français national collectiviste (Francia nemzeti kollektivista párt) nevet adta.169 Annak ellenére, hogy a francia fasizmus els képvisel je volt, nem sikerült olyan támogatottságot szereznie, mint a nagyobb széls jobboldali pártoknak, ezért támogatottsága is meglehet sen alacsony maradt, legfeljebb 1-2 ezer f csatlakozott a mozgalomhoz.170 A Gardes françaises elnevezést is Clémenti használta el ször a párt paramilitáris alakulatainak neveként, de ahogy a gyengén irányított mozgalom több kisebb részre szakadt, Doriot átvette az elnevezést saját pártmilíciája számára.171 Ezekkel párhuzamosan működött még egy másik csoportosulás is, mely nem politikai pártként, hanem sokkal inkább egyfajta kulturális propagandaszervezetként működött. Ez volt az Alphonse de Châteaubriant által 1940. szeptember 24-én megalapított Groupe Collaboration (Együttműködés csoport), amely 1941 februárjától a német és francia hatóságok támogatását is élvezte. A neves francia és német közéleti személyiségeket felvonultató szervezet, amely a két háború közti id szakban létez Comité FranceAllemagne újjáélesztett verziójának tekinthet , mindkét zónában jelen volt és konferenciákkal, kiállításokkal próbálta Neulen 1985, 98. o. Brunet 1986, 379. o. 169 Lambert–Le Marec 1993, 112. o. 170 Burrin 1995, 419. o. 171 Littlejohn 1972, 218. o. 167 168 64 Bene Krisztián bemutatni az embereknek, hogy a két ország közti együttműködés milyen el nyökkel jár. A csoport által kifejtett hatást tovább fokozta az a tény, hogy céljait és ideológiáját az Alphonse de Chateaubriand irányította, 130 000 példányban megjelen La Gerbe című hetilap is terjesztette, így meglehet sen széles körhöz jutott el.172 Ennek megfelel en a szervezet tagsága 1943-ban meghaladta a 40 ezer f t, a kulturális rendezvények pedig sokezres látogatóközönséget vonzottak, tehát a szervezet működése nem volt haszon nélkül való.173 A Jeunes de l’Europe nouvelle (Új Európa fiataljai) nevű pártot Marc Augier hozta létre 1941 márciusában a Groupe Collaboration ifjúsági szárnyként, amely a 15 és 25 éves kor közti fiatalokat célozta meg. A mozgalom nem számlált többet 1 500 f nél, és ezek egy jelent s része is követte Augier-t a keleti hadszíntérre, amikor jelentkezett az Antibolsevik Légióba. Sokan mások az NSKK és a Waffen-SS soraiban bukkantak fel, így végül a párt a vezet és a tagság többségének túlzott lelkesedésének esett áldozatul, aminek következtében tevékenysége 1943 végén megszűnt.174 A fentieken kívül még számos kisebb csoportosulás létezett, mely a fasizmushoz közeli ideológiát vallott magáénak és a németekkel való együttműködést hirdette. Ezek közül csak néhány kerül itt megemlítésre a teljesség igénye nélkül, mint a Jean Boissel vezetése alatt álló Front franc (Igaz front),175 a Maurice Delauney vezette Le Feu (A tűz), vagy a Christian Message irányítása alatt álló Parti National Socialiste Français (Francia nemzetiszocialista párt),176 de ugyanebbe a kategóriába tartozott a Mouvement National Socialiste (Nemzetiszocialista mozgalom), a Gardes du peuple révolutionnaire (Forradalmi nép gárdái), a Croisade française du national-socialisme (Nemzetiszocializmus francia Burrin 1995, 411-416. o. Muracciole 2002, 193-194. o. 174 Ory 1976, 96. o.; Lambert–Le Marec 1993, 169-171. o. 175 Neulen 1985, 98. o. 176 Lambert–Le Marec 1993, 141. o. 172 173 65 A kollaborációhoz vezet út kereszteshadjárata) és a sort még hosszan lehetne folytatni. Ez a hosszú lista azonban senkit ne tévesszen meg, mivel ezek a csoportok a legjobb esetben is csupán pár száz követ vel rendelkeztek, általában rövid ideig álltak fenn és így gyakorlatilag semmilyen hatást sem tudtak gyakorolni az eseményekre.177 ű.2.6. A párizsi sajtó A németekkel való együttműködést hirdet k között külön kell tárgyalni a párizsi sajtót, melynek jelent s része valamelyik széls jobboldali párt támogatásával jelent meg és nagylétszámú olvasótáborának köszönhet en gyakran nagyobb hatást gyakoroltak a francia lakosságra, mint maguk a pártok, melyek fenntartották ket. A fentebb említett pártlapokon túl még számos másik újság létezett, mely a politikai pártoktól többé-kevésbé függetlenül, de hasonló elveket hirdetett. Általánosságban elmondható, hogy ezeknek a lapoknak jelent s része közvetlen vagy közvetett német anyagi támogatásban részesült, valamint teljes egészében német irányítás alatt állt. A már a háború el tt is létez újságok el tt meglehet sen szűk mozgástér állt a németek érkezése utánŐ megszűnés, áttelepülés a déli zónába vagy pedig a német játékszabályok elfogadása. A német PropagandaAbteilung kötelékébe tartozó Propaganda Staffel alatt működ Presse-Grupe 1940 júniusában kezdte meg működését Párizsban. Ennek a szervezetnek, mely több mint 1 200 f t tömörített, az els dleges célja a német kulturális befolyás növelése és a francia kulturális teljes ellen rzése volt. A Goebbels vezette propagandaminisztérium irányítása alatt álló szervezet rekvirált helyiségekben és eszközökkel látott munkához, amelynek eredményeként rövid id n belül az 177 Azéma-Bédarida 1993a, 391. o. 66 Bene Krisztián északi zónában megjelen összes sajtótermék az ellen rzésük alá került.178 Noha a komoly múlttal rendelkez nagy párizsi lapok többsége (mint a L’Action française, a Le Figaro, a Le Journal és a Gringoire) elhagyta a f várost, hogy a déli zónában folytassa – közvetlen német cenzúrától mentesen – működését, három ezek közül továbbra is Párizsban maradtŐ a Le Matin, a L’Illustration és a Le Petit Parisien.179 A Le Matin című napilap 1884-ben jött létre és már 1940. június 17-én újrakezdte tevékenységét. A nyíltan kollaboracionnista nézeteket valló lap antikommunista és nemzetiszocialista eszmék hirdetését is felvállalta a megszállás évei alatt.180 Els f szerkeszt je Jean Luchaire volt, akit kés bb Jacques Menard és Jacques Roujon követett ezen a poszton.181 1940 szeptemberében napi példányszáma elérte az 532 ezret, 1942-re azoban ez a szám jelent s csökkenés után 200 ezer környékén stabilizálódott. A Le Petit Parisien 1940. október 8-án jelent meg el ször a megszállás id szaka alatt, és régi olvasótábora hűségének köszönhet en kezdetben 680 ezres példányszámban jelent meg. A kollaboráció mellett kiálló lap félmilliós lapszámának köszönhet en az északi zóna egyik legfontosabb sajtóorgánumaként működött a következ évek folyamán.182 A régi-új Paris-Soir a német újság prototípusaként működött. Noha a lap szerkeszt sége Lyon-ban folytatta a lap megjelentetését, a németek azonos címmel már 1940. június 22-én megkezdték a lap párizsi terjesztését. A párizsi verziót teljes egészében a német hadsereg franciaajkú tagjai írták, ennek megfelel en a német propaganda els dleges eszköze 178 Walter, GérardŐ La vie à Paris sous l’Occupation 1940-1944. Armand Colin, Paris, 1960. (A továbbiakban Walter 1960.) 63-64. o.; Muracciole 2002, 195. o. 179 Ory 1976, 69. o. 180 Littlejohn 1972, 220. o. 181 Cotta, MichèleŐ La collaboration 1940-1944. Armand Colin, Paris, 1964. (A továbbiakban Cotta 1964.) 321. o. 182 Walter 1960, 244. o. 67 A kollaborációhoz vezet út volt.183 Példányszáma 1940 novemberében 970 000 körül mozgott, de 1942-ben már csupán 300 ezerre tehet .184 Mivel a kedvelt Temps című napilap is elhagyta Párizst, a franciákat jól ismer Abetz nagykövet Les Nouveaux Temps néven hozott létre egy új kiadványt 1940 novemberében, melynek vezetését Jean Luchaire-re bízta, aki nem sokkal kés bb – német segítséggel – a párizsi lapkiadás vezet szerepl jévé n tte ki magát. A régóta Abetz baráti köréhez tartozó lapszerkeszt a jelent s német pénzügyi támogatásoknak köszönhet en 40-50 ezres példányszámokat tudott elérni.185 A párizsi napilapok között az egyik legjelent sebb az Aujourd’hui volt, mely 1940 szeptemberét l jelent meg átlagban 100 ezer fölötti példányszámban. Noha az újság igyekezett meg rizni elkülönültségét a jobboldali mozgalmaktól, a lap f szerkeszt je, Georges Suarez – aki 1936 óta a PPF tagja volt – számos alkalommal adott helyet olyan írásoknak, melyek a Németországgal való együttműködést hirdették. Ennek következtében a felszabadulás után volt az els újságíró, akit halálra ítéltek és kivégeztek.186 A Je suis partout hagyományos jobboldali hetilap volt, mely 1930 óta jelent meg. Számos tehetséges fiatal újságíró dolgozott az újságnál Robert Brasillach f szerkeszt irányítása alatt, ami nagymértékben hozzájárult a lap népszerűségéhez. A fegyverszünet megkötése után az antikommunista érzelmű cikkek mellett a lap egyre nagyobb lelkesedéssel kezdte hirdetni a németekkel való együttműködés szükségességét. Az újság nagy sikert aratott az olvasók körében: 300 ezres példányszámban jelent meg a háborús évek alatt. A népszerűség árát drágán kellett megfizetniŐ Brasillach is kivégz osztag el tt végezte.187 Ory 1976, 70-71. o. Lambauer 2001, 250-261. o. 185 Walter 1960, 244. o. 186 Cointet–Cointet 2000, 658-659. o. 187 Muracciole 2002, 196. o. 183 184 68 Bene Krisztián Ugyanez az újságírói gárda dolgozott a Le Petit Parisien napilap szerkeszt ségében is, ugyanezeket az elveket hirdetve és jelent s támogatást nyújtva a kollaboráns pártoknak, els sorban a PPF-nek. Az egyetlen különbséget a megjelenés gyakorisága jelentette a két kiadvány között. Az átlagos példányszám 500 ezer fölött volt.188 A Le Matin 1884 óta megjelen napilap volt, mely a fegyverszünet megkötése után els ként jelent meg újra már 1940. június 17-én. Az újság er s német befolyás alatt állt és nyíltan hirdette a nemzetiszocialista ideológiát, melyet fels bbrendűnek tekintett a dekadens francia életvitellel szemben. Az átlagos példányszáma meghaladta a 200 ezret.189 Az együttműködést hirdet hetilapok között jelent s szerepe volt az Alphonse de Châteaubriant által 1940-ben alapított La Gerbe-nek, amely távol tartotta magát az antiszemita elvek hirdetését l, ugyanakkor azonban meggy z déses szószólója volt a francia-német együttműködésnek. A magas színvonalú cikkek népes olvasótábort vonzottak, a lap példányszáma meghaladta a 140 ezret.190 A Les Nouveaux Temps egy 1940-ben Jean Luchaire által alapított napilap volt. Az újság írásait a szerkeszt kapcsolatai határozták meg, aki Déat RNP-jének alapító tagja és Otto Abetz német nagykövet közeli barátja volt. A lap ennek szellemében hirdette a francia-német együttműködés el nyeit. Példányszáma 40 és 60 ezer között mozgott.191 Az Au Pilori 1940-t l megjelen antiszemita hetilap volt, mely heves kirohanásokat intézett a zsidók és a szabadk művesek ellen, olvasótábora meglehet sen kicsi volt (30-40 ezer példány hetente).192 Meg kell említeni a német kézben lév francia sajtó legismertebb képvisel jét, a Paris-Soirt is. A megszállás után a Lambert–Marec Le 1993, 9. o. Littlejohn 1972, 220. o. 190 Jackson 2004, 246. o. 191 Muracciole 2002, 196. o. 192 Jackson 2004, 245. o. 188 189 69 A kollaborációhoz vezet út korábbi azonos nevű lap mintájára megjelentetett újságot a Wehrmacht propaganda osztályához tartozó franciául jól beszél német és elzászi származású katonatisztek írták, egyetlen célja pedig a német hivatalos propaganda terjesztése volt francia nyelven. A lap példányszáma 1940-ben megközelítette az egymilliót, de ez a szám 1942-ben már csupán 300 ezer körül volt.193 A német Propaganda-Staffel irányítása alá tartozó újságokon kívül német cenzúra sújtotta az északi zónában kiadott összes újságot, amely egyértelműen a széls séges pártok kezében lév sajtóorgánumoknak kedvezett.194 Külön kategóriát alkottak a Le Combattant européen és a Devenir, melyek kéthavonta és havonta megjelen újságok voltak. El bbi a francia antibolsevik légió, utóbbi pedig a Waffen-SS kötelékében szolgáló francia egység saját lapja volt. Mindkett hivatásos újságírók és az egységek tagjai által írt cikkeknek adott helyt azzal a céllal, hogy népszerűsítsék a német hadsereg kötelékében a kommunizmus ellen folytatott fegyveres szolgálatot.195 ű.2.7. A kollaboráns pártok tevékenységének mérlege Annak ellenére, hogy számos, a németekkel való együttműködést hirdet – régi és új – mozgalom szökkent szárba Párizsban a német hatóságok védelme és támogatása mellett, ezek mégsem tudtak különösebben jelent s eredményt felmutatni. Ennek az eredménytelenségnek számos oka volt. Az els és talán legfontosabb az a tény volt, hogy ezek a mozgalmak az egész id szak alatt megosztottak maradtak, és tevékenységükre rányomta bélyegét az állandó rivalizálás. Ez különösen a PPF és az RNP viszonylatában volt jellemz . Nem volt olyan vezet személyiség, aki mögé a jobboldali er k Lambauer 2001, 250-261. o. Muracciole 2002, 195. o. 195 Venner 2000, 659., 661. o. 193 194 70 Bene Krisztián felsorakozhattak volna. Déat egy közös párt létrehozásában gondolkodott, Deloncle kiválása után azonban egyértelművé vált, hogy ez a terv kudarcot vallott az eltér elképzelések miatt. A közös kezdeményezések néhány nyilatkozat és rendezési tervezet kiadásában merültek ki,196 melyeknek nagyszabású elképzeléseik ellenére nem lett folytatása.197 Doriot – aki a legkarizmatikusabb volt a pártvezérek közül – pedig a németek támogatásában bízott, amellyel akár egész Franciaország fölött átvehette volna a hatalmat. Ebbe az elképzelésbe csúszott a legnagyobb hiba, ugyanis a németek a háború els éveiben nem kívántak létrehozni egy olyan kormányzati er t, mely túlságosan radikális lett volna, mivel az könnyen kicsúszhatott volna az irányításuk alól, ezért nem adták meg a szükséges támogatást egyik jobboldali pártnak sem. A háború vége felé pedig, noha egyes jobboldali személyeket (Darnand, Déat, Henriot) hatalomra segítettek a kormányon belül,198 ezeknek az er knek a népszerűtlensége volt a legnagyobb akadály. Ugyanis azzal a németek is tisztában voltak, hogy ezeknek a pártoknak egyike sem volt képes igazi tömegpárttá kin ni magát, a párttagok és szimpatizánsok köre legjobb esetben is alig haladta meg a 150200 ezer f t, erre pedig nem lehetett stabil új kormányt alapozni.199 Az egyetlen olyan terület, ahol ezek a pártok valamilyen szinten egyetértésre jutottak és közösen léptek fel, az a németekkel való fegyveres együttműködés volt, amelyben szinte az összes széls jobboldali mozgalom – gyakran erején felül – részt vett. Ugyan ezt a részvételt sok esetben nem az ideológiai meggy z dés, hanem az ezért cserébe járó német támogatás és a jöv beni magasabb posztok megszerzésének reménye motiválta, de ett l függetlenül ez volt az a tevékenység, amely – még ha a háború egészére nem is Lambert–Marec Le 1993, 61. o. Plan de redressement national français (Francia nemzeti talpra állás tervezete). Archives Nationales (Továbbiakban AN.) F 7 14900. 198 Burrin 1986, 446-448. o. 199 Muracciole 2002, 191. o. 196 197 71 A kollaborációhoz vezet út gyakorolt érdemi befolyást – a francia-német fegyveres együttműködés területén jelent snek tekinthet . A következ fejezetekben ezt az együttműködést mutatom be részletesen. 72 II. A Francia Antibolsevik Légió1 születése II.1. A háttér Az 1940-es nyugati hadjáratban gyors és megalázó vereséget szenvedett Franciaország számára is nagy fordulópontot jelentett 1941. június 22., amikor Németország megindította a második világháború legnagyobb offenzíváját a Szovjetunió ellen. Egyrészr l a francia kommunista párt számára ez volt a jel, hogy feladja passzivitását és megkezdje a megszállók elleni fegyveres harcot, amelyt l eddig tartózkodott, mivel a Moszkvából érkez utasítások a Molotov-Ribbentrop paktumban lefektetett megállapodások szellemében eddig ezt megtiltották számára.2 Másrészr l sokak számára ez azt jelentette, hogy Németország olyan hatalmas fába vágta a fejszéjét, amely végül elkerülhetetlenül maga alá temeti majd az egész Harmadik Birodalmat és így közelebb hozza a felszabadulást Franciaország számára is. Ugyanakkor azonban jelent s volt azoknak a száma is, akik úgy érezték, hogy elérkezett az id , amikor egyszer és mindenkorra leszámolhatnak a gyűlölt kommunizmussal, amely már régóta fenyeget rémképként tornyosult a nyugati demokráciák politikai életének horizontján. Ezek az emberek kitör lelkesedéssel fogadták a Szovjetunió elleni támadás hírét, és teljesen magukénak érezték a kommunizmus elleni harcot. Az fellépésüknek köszönhet en jött létre az els olyan francia fegyveres egység, mely a németek oldalán vett részt a második világháborúban a keleti hadszíntér küzdelmeiben. 1 La Légion des volontaires français contre le bolchévismeŐ A francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen. 2 Jackson 2004, 498-500. o. 73 A Francia Antibolsevik Légió születése II.2. A légió születése Ezeknek a pártoknak a vezet i a Szovjetunió elleni támadásról értesülve azonnal cselekedtek és el ször egymástól függetlenül, majd 1941 júniusának végén már közösen kérték Pétain marsalltól egy úgynevezett Egyesült európai légió felállítását, amelynek soraiban a francia fegyverszüneti hadsereg tagjai és az önként jelentkez k a németek oldalán szálltak volna harcba a szovjetek ellen.3 Számos, a széls jobboldali pártokhoz köt d lapokban jelent meg ezekben a napokban ilyen tartalmú újságcikk. Doriot a következ nyilatkozatot tetteŐ „A kommunizmus ellen indított háború nem hagyhat bennünket érzéketlenül. Noha országunk hivatalosan nem vehet részt ebben a harcban, azt kérjük, hogy önkéntesekként harcba szállhassunk a spanyolok, finnek és románok oldalán.”4 A kollaboráns pártok tisztában voltak vele, hogy sokkal nagyobb sikert tudnak elérni, ha maguk mögött tudják a Vichy-rendszer (legalább hallgatólagos) támogatását, ezért igyekeztek megnyerni maguknak Pétain marsallt, aki köztudottan konzervatív beállítottságú és kommunistaellenes volt. Ez a támogatás azért is létfontosságú volt, mivel a francia törvények értelmében egyetlen francia állampolgár sem harcolhatott más állam hadseregében külön engedély nélkül.5 A kormány és a marsall reakciója azonban nagyon különbözött attól, amit a kollaboráns pártok vezet i vártak. Annak ellenére, hogy a francia kormány június 30-án megszüntette a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval arra hivatkozva, hogy „a Franciaországban tartózkodó szovjet külképviseleti szervek veszélyt jelentenek a francia köz- és állambiztonságra”,6 a francia vezetés nem kívánta ennél jobban kiélezni a helyzetet egy fegyveres alakulat felállításával. Ennek Brunet 1986, 359-363. o. AN F 60 235. Tanulmány az LVF-r l, 2. o. 5 Ory 1976, 242. o. 6 Cri du Peuple, 1941. július 1. 3 4 74 Bene Krisztián eredményeképpen furcsa kompromisszum születettŐ a francia kormány hozzájárult ahhoz, hogy önkéntesek vegyenek részt egy kés bb felállítandó egység soraiban a szovjetek elleni harcban, „mivel a nemzetközi jog egyetlen rendelkezése sem tiltja ezt meg, valamint a kezdeményezés nem jelent veszélyt a francia államra nézve”,7 de hivatalos német felkérés nélkül nem volt hajlandó aktívan részt venni ennek az egységnek a létrehozásában. Ez a passzivitás odáig terjedt, hogy Darlan augusztus 21-én kijelentetteŐ sem anyagilag, sem fegyverrel, sem emberekkel nem támogatja az alakulat felállítását.8 Az admirális így fogalmazottŐ „A francia kormány nem megy ennél messzebb, vagyis nem nyújt anyagi segítséget az önkéntesek légiójának felállításához vagy fenntartasához, hacsak nem kap arra vonatkozó hivatalos felkérést a német kormánytól és katonai vezetéstől, hogy vegyen részt a kommunizmus ellen vívott harcban egy önkéntes légió felállításával, mely az antikommunista harcban való részvételünk jelképe lenne.”9 S t, a fegyverszünet el írásaiból kifolyólag végrehajtott létszámcsökkentés miatt szabadságra küldött hivatásos katonatiszteknek egyenesen megtiltották az LFV-hez való csatlakozást.10 A szovjetek elleni harc lázában ég pártok vezet it ez nem zavarta különösebben, számukra az elvi jóváhagyás is elegend volt ahhoz, hogy elkezdjék megszervezni a fegyveres alakulatot. Itt ütköztek azonban egy második akadálybaŐ a németek oldalán való fegyveres részvételhez szükségük volt a német vezetés jóváhagyására is. Ezt a jóváhagyást pedig nem is volt olyan egyszerű megszerezni, mint ahogy kezdetben gondolták, ugyanis a német vezérkar teljesen szükségtelennek tartotta a francia részvételt, ráadásul nem szívesen adott még Giolitto 2007, 16. o. Masson, Philippe: La LVF nach Moscou in La Milice, Historia 40. különszám, 1975. (A továbbiakban Masson 1975b.) 139. o. 9 Idézi Bourget, PierreŐ Histoires secrètes de l’occupation de Paris. 1. kötet, Le joug. Hachette, Paris, 1970. (A továbbiakban Bourget 1970.) 298. o. 10 Delarue 1968, 162. o. 7 8 75 A Francia Antibolsevik Légió születése egyszer fegyvert annak az si ellenségnek a kezébe, amelyet egyszer már sikerült legy zni.11 Ugyanakkor a németek között is akadtak olyanok, akinek tetszett egy, a szovjetek ellen harcoló francia alakulat felállításának gondolata. Közülük a legnagyobb szerepet Otto Abetz, Párizsba akkreditált német nagykövet játszotta, aki hivatalból is a francia kollaboráns mozgalmakkal való együttműködés javításán fáradozott, és amikor értesült a fenti tervr l, azonnal lelkesen felkarolta. már június 23-án továbbította a francia önkéntes légió tervezetét Berlinbe és nagymértékben neki köszönhet , hogy a terv végül a német katonai vezetés fanyalgása ellenére Hitler elé jutott, aki csak hosszas töprengés után hozott döntést ebben a kérdésben.12 Egyrészr l katonai szempontból egyáltalán nem látta szükségesnek a francia részvételt, mivel úgy vélte, hogy a német hadsereg egymaga is könnyedén elboldogul a Vörös Hadsereggel, ráadásul a francia katonák harcértékét is elégtelennek tartotta az 1940 nyarán bekövetkezett látványos összeomlás óta.13 Ezt a negatív véleményt a német vezérkar is teljes mértékben osztotta.14 Másrészr l úgy gondolta, hogy egy francia alakulat rendkívül jól használható propagandacélokra, hiszen ez er sítené azt a képet, hogy egész Európa együtt harcol a szovjet fenyegetés ellen. Végül ez volt az az érv, amelynek köszönhet en Hitler zöld utat adott a francia alakulat felállításának.15 A német fegyverszüneti bizottság egyik tagja, Lormer alezredes így írt ennek kapcsánŐ „Németország komoly Egy visszaemlékezés is meger síti ezt a mélyen gyökerez ellenérzéstŐ „A német katonák zsoldkönyvének első oldalán ez a mondat szerepel: Katona, mindig emlékezz rá, hogy legyőzted a francia katonát, aki a világ legjobb harcosa.” Service Historique de Défense (A továbbiakban SHD.) 2 P 14. Ourdan-jelentés, 11. o. 12 Saint-Paulien: Histoire de la collaboration. L’esprit nouveau, Paris, 1964. (A továbbiakban Saint-Paulien 1964.) 240. o. 13 Lambauer 2001, 401-402. o. 14 Aziz, PhilippeŐ Les Dossiers noirs de l’Occupation. Famot, Genève, 1979. (A továbbiakban Aziz 1979.) 2. kötet 195. o. 15 Saint-Loup: Les Volontaires. Presses de la Cité, Paris, 1963. (A továbbiakban Saint-Loup 1963.) 21. o. 11 76 Bene Krisztián erőfeszítéseket tesz politikai téren annak érdekében, hogy az európai népeket csatasorba állítsa a bolsevizmus ellen. Legyen szó akár a spanyol Kék hadosztályról, az olasz gépesített hadosztályról, a svéd ezredről vagy akár a Deloncle irányítása alatt Párizsban szervezés alatt álló Légióról, egyértelmű a német kezdeményezés, mely ugyanazt a meggyőződést kívánja meghonosítani NyugatEurópában.”16 Ugyanakkor komoly viták zajlottak a francia kormányzati körökben arról, hogy a légió felállításáért cserébe engedményeket csikarjanak ki a korábbi fegyverszüneti feltételekhez képest a németekt lŐ a fegyverszüneti hadsereg létszámának növelését vagy legalábbis fegyverzetének feljavítását. Ez utóbbi egyébként annál is inkább indokolt volt, mivel a Vichy-kormány csapatai ekkor már harcban álltak a szövetségesekkel Szíriában. Ebb l kifolyólag szükség volt a veszteségek pótlására és a hadsereg meger sítésére, hogy az jobban helytálljon az esetleges kés bbi összecsapásokban a szövetségesek ellen. A kormányon belüli különböz er k azonban addig vesztegették az id t felesleges vitatkozással, amíg az egész ügy okafogyottá vált, mivel augusztus végén a légió els zászlóalja már útra is kelt a lengyelországi kiképz tábor felé. Ennek eredményeképpen a remélt ellentételezésb l nem lett semmi.17 1941. július 7-én összehívták a fegyveres részvételt követel kollaboráns pártok vezet it a párizsi Majestic szállodában, a franciaországi német katonai parancsnokság székhelyén, ahol közölték velük, hogy elfogadják hozzájárulásukat a német háborús er feszítésekhez, de csak bizonyos feltételekkel.18 El ször is a jelentkezés csak önkéntes és egyéni alapon történhetett, tehát a jelentkez k magánszemélyként léptek be az alakulatba és nem a francia állam nevében. Ez megkönnyítette a német és a francia vezetés dolgát is, hiszen az el bbinek nem kellett elszámolnia a Delarue 1968, 162. o. Aziz 1979, 196. o. 18 Bundesarchiv–Militärarchiv (A továbbiakban BAMA.) N 756/201 8. Französische SS-Freiwilligen Sturm-Brigade, 1. o. 16 17 77 A Francia Antibolsevik Légió születése parancsnoksága alatt szolgáló „zsoldosokkal”, míg az utóbbinak nem kellett felel sséget vállalnia néhány francia állampolgárságú magánszemély tetteiért. A második feltétel az volt, hogy a felállított egység létszáma nem haladhatta meg a 15 ezer f t.19 Kikötötték, hogy csak a megszállt zónából fogadnak el jelentkezéseket,20 vagyis nem kívánták hagyni, hogy a francia kormány bármilyen befolyást gyakoroljon az alakulat felett.21 Ennek a döntésnek a hátterében két olyan megfontolás állt, melyeknek nem sok köze volt a valós viszonyokhoz. Egyrészt a német vezetés a francia kollaboráns pártok túlzó ígérgetései alapján több tízezer önkéntes jelentkezésére számított, noha valójában ezeknek a pártoknak a teljes támogatottsága összesen számolt ennyi embert. Azoknak a száma pedig, akik ezek közül fegyvert tudtak és akartak is fogni, még kisebb volt. A másik megfontolás Hitlert l származott, aki mindenféleképpen jelképes szinten kívánta tartani a francia részvételt, nehogy úgy tűnjön, hogy a német hadsereg egyedül nem lett volna képes legy zni a szovjeteket.22 Természetesen ez az álláspont is gyorsan megváltozott a háború el rehaladtával, így pár évvel kés bb szívesen látott lett minden francia, aki a németek oldalán akart fegyvert fogni. A jelenlév pártvezet k (Jacques Doriot, Marcel Déat, Marcel Bucard, Pierre Costantini, Pierre Clémenti, Jean Boissel), valamint a Comité d’action antibolchevique (CAA)23 Burrin 1986, 472. o. Ezen felül volt egy kevésbé nyilvános, de ugyanilyen fontos kikötésŐ a Franciaországban nagy számban él emigráns oroszok – akik közül egyébként sokan kifejezték részvételi szándékukat egy Szovjetunió elleni hadjáratban – nem csatlakozhatnak az alakulathoz. Lambauer 2001, 402. o. 21 Institut d’Histoire du Temps Présent (A továbbiakban IHTP.) 72 AJ 258, 232 14. Soldats français sous uniformes allemands, 1941-1945, 3. o. 22 Giolitto 2007, 47-48. o. 23 Az Antibolsevik Akcióbizottságot Paul Chack 1941 júliusában hozta létre azzal a céllal, hogy el segítse az Antibolsevik Légió számára az önkéntesek toborzását. A szervezet ezt a tevékenységét három éven keresztül folytatta, 1943 októberét l már az LVF részeként. A körülbelül ezerf s tagsággal rendelkez szervezet népszerűsít kiállításokat és rendezvényeket szervezett, 19 20 78 Bene Krisztián vezet je, Paul Chack egyhangúlag elfogadták a német feltételeket és helyben meg is alakították a Légion des volontaires français contre le bolchevisme (LVF) nevű szervezetet,24 amelyet non-profit célú magánegyesületként jegyeztek be. Az egyesület els dleges célja önkéntesek toborzása volt a bolsevizmus elleni harcban való részvételre.25 Július 8-án már a sajtóban is megjelentek az els felhívások a szervezethez való csatlakozásra a következ szöveggelŐ „A francia államfő, Pétain marsall beleegyezésével, a Führer hozzájárulásával az alulírott francia mozgalmak teljes egyetértésben elhatározták, hogy részt vesznek a bolsevizmus ellen indított hadjáratban. Azonnal felállítanak egy úgynevezett Francia önkéntesek légiója elnevezésű szervezetet, hogy képviselje Franciaországot az orosz fronton és annak nevében részt vegyen az európai civilizáció védelmében vívott harcban.”26 A kiáltvány aláírói között a németekkel való együttműködés élharcosai szerepeltekŐ Doriot, Déat, Deloncle, Bucard, Costantini, Boissel, Clémenti. Párizsban azonnal megkezd dött a toborzás a f város IX. kerületében, a rue Auber 12-es szám alatt található korábbi szovjet Intourist utazási ügynökség irodáiban, amelyet az LVF vezet sége foglalt el és rendezett be a maga számára a német nagykövetség engedélyével.27 Július 8-án Déat a sajtóban közzétette az alakulat parancsnokának nevét is, Hassler tábornokét, aki korábban a 22. gyaloghadosztály parancsnoka volt.28 Ezt azonban el zetes egyeztetés nélkül tette meg, ezért a felkérésr l a tábornok (aki valamint kiadta kéthavonta megjelen Notre combat. Pour une Nouvelle France socialiste című folyóiratát. Lambert–Le Marec 1993, 179-180. o. 24 BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 3. o. 25 AN F 60 235. Az LVF alapszabályzata. 26 „Avec l’assentiment de M. le Maréchal Pétain, Chef de l’Etat français, et l’acquiescement du Führer, les mouvements français soussignés ont décidé, en plein accord, de participer à la croisade contre le bolchevisme. Ils constituent immédiatement une Légion de Volontaires français pour représenter la France sur le front russe et y prendre part en son nom au combat pour la défense de la civilisation européenne.” Cri du Peuple, 1941. július 8. 27 AN F 60 235. Tanulmány az LVF-r l, 2-3. o. 28 BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 5. o. 79 A Francia Antibolsevik Légió születése egyébként jelen volt a 7-i megbeszélésen) is csupán a sajtóból értesült. Az elzászi származású tábornok pedig olyannyira nem lelkesedett a németek oldalán való harc gondolatáért, hogy azonnal elhagyta Párizst, hogy véletlenül se lehessen kapcsolatba hozni a kezdeményezéssel,29 majd nem sokkal kés bb hosszú levelet írt Pétain marsallnak, melyben részletesen kifejtette távolmaradásának okait.30 Az alapítók, akik jelen voltak a német nagykövetségen két nappal korábban, július 9-én létrehoztak egy központi bizottságot, melynek tagjai voltak a kollaboráns pártok vezet i, valamint a német nagykövetség részér l Julius von Westrick tanácsos, aki a német féllel való kapcsolattartásért felelt. A bizottság elnökének egyhangúlag Eugène Deloncle-t választották meg. Deloncle négy hónapig töltötte be ezt a posztot, majd ezt követ en a bizottság tagjai kéthavonta váltották egymást az elnöki székben. Ez a tisztség nem járt valódi döntéshozói hatalommal, sokkal inkább tiszteletbeli megbízás volt, mivel a központi bizottság csupán elvi döntéseket hozott, a valódi munkát a titkárság, ill. annak területi küldöttei végezték.31 Ez 1942 szén 40 kiküldöttet és 170 toborzóirodát jelentett Franciaország egész területén, amelyek a tagtoborzással, ill. a propagandatevékenység megszervezésével és kivitelezésével foglalkoztak. Felállítottak egy akcióbizottságot Simon Sabiani (a PPF egyik vezet tagja) vezetésével, amely Marseille központtal a déli zónában – a német tiltást figyelmen kívül hagyva – történ toborzásért felelt,32 valamint egy szociális szolgálatot, amely a fronton Littlejohn, DavidŐ Foreign Legions of the Third Reich. 1. kötet. James Bender Publishing, San Jose, 1987.(A továbbiakban Littlejohn 1987.) 146. o.; Delarue 1968, 149-152. o. 30 A tábornok levele a mellékletben olvasható. 31 BAMA N 756/201. Die französiche Freiwilligen-Legion, 1. o. 32 A marseille-i székhelyű akcióbizottság tagjai a következ személyek voltakŐ Kieffer tábornok, Blanc tábornok, de Carbuccia (a Gringoire című lap vezet je), Sicard (az Émancipation nationale című lap f szerkeszt je), Auguste Lumière, Georges Claude (az Intézet tagjai), Abel Bonnard (az Akadémia tagja), Jacques Boulanger (irodalmár), Pelissier du Besset (cannes-i ügyvéd), d’Huard (marseille-i gyártulajdonos), Teyssier ezredes, Reynaud (a 29 80 Bene Krisztián szolgáló legionáriusok családjaira viselt gondot. Ezen kívül az LVF-en belül felállítottak egy tiszteletbeli bizottságot, amelynek olyan tiszteletreméltó közéletei személyiségeket kellett tömörítenie, akik hozzájárulhattak a szervezet társadalmi elfogadottságának növeléséhez.33 A szervezet egészen 1942 júliusáig nem részesült semmiféle állami támogatásban, így (kisebb részben) adományokból és (jóval nagyobb részben) német pénzügyi segítségb l tartotta fenn magát.34 Az el bbi érdekében az LVF rendszeresen szervezett gyűjtéseket, melyeket az alábbihoz hasonló felhívásokkal népszerűsítettekŐ „A Francia Antibolsevik Légió központi bizottsága egyesítette a francia politikai mozgalmakat a szovjetek elleni harcban. Most az önök anyagi segítségét kéri ehhez a vállalkozáshoz. Ezzel tartoznak Franciaországnak és az ország jöv jének! Akik itthon maradnak, a teljes mértékben támogatniuk kell azokat, akik elmennek! Nyilvános gyűjtés indul, melyben a lehet legnagyobb mértékben részt kell venniük. Az adományokat a központi bizottság rue Auber 12es szám alatti központjában fogadjuk. Ezen felül számos párizsi újság is részt vesz a gyűjtésben.”35 Ugyanakkor ezek a felhívások igen csekély eredménnyel jártak a francia lakosság körében, így a német nagykövetségr l érkez anyagi hozzájárulás nélkül a szervezet nem tudott volna működni. Ez utóbbi viszont annyira b séges volt, hogy utólagos vizsgálatok szerint számos pénzügyi visszaélésre is sor került, melyek nem tűntek fel a háborús évek alatt.36 lyon-i ügyvédi kamara korábbi elnöke), Chabert (Villeurbance polgármestere). AN F 60 235. Tanulmány az LVF-r l, 4. o. 33 A bizottság elnöke Fernand de Brinon volt, tagjai között pedig olyan személyeket találunk, mint Baudrillart bíboros, Abel Bonnard, Auguste Lumière, Alphonse de Chateaubriand. Cri du Peuple, 1941. július 8., 9. 34 Plait, Antoine: La LVF (1941-1944) Ő collaboration militaire vouée à l’échec in Revue historique des armées, N 207 1997. (A továbbiakban Plait 1997.) 48. o. 35 AN F 60 235. Tanulmány az LVF-r l, 6. o. 36 Delarue 1968, 198-201. o. 81 A Francia Antibolsevik Légió születése II.3. A toborzás Az LVF számos toborzóirodát nyitott szerte Franciaországban, amelyekre sok esetben a deportált zsidók üresen álló üzleteinek önkényes birtokbavételével tett szert.37 A többi esetben a kollaboráns pártok irodáit használták fel erre a célra, amelyek egyébként is jól ismertek voltak a széls jobboldali aktivisták körében. A toborzásban oroszlánrészt vállalt a három legnagyobb kollaboráns párt (a PPF, az RNP és az MSR), amelyek az önkéntesek oroszlánrészét is adták.38 A toborzóirodák a megszállt északi és a francia fennhatóság alatt álló déli országrészben is megtalálhatóak voltak, azonban a francia lakosság részér l már a kezdet kezdetén gyanakvás és ellenszenv övezte ezeket a helyeket. Ez nagyrészt a megszállók iránti érzelmek számlájára írható, hiszen a lakosság dönt többsége egyáltalán nem szimpatizált a németekkel, de ezt csak tovább fokozta az a tény, hogy számos iroda vezet je helyileg jól ismert, kétes el életű alak volt. Ezek a személyek a megszálló hatalmakkal való együttműködésben láttak lehet séget arra, hogy tisztára mossák múltjukat és az új hatalom oldalán fussanak be karriert. A franciák reakciója egyértelmű voltŐ az irodák többségének megnyitásuk után pár nappal már az összes ablaka be volt törve.39 Jean-Paul Brunet véleménye a francia lakosság érzelmeir l jól összefoglalja a lényegetŐ „A franciák többsége, különösen a fiatalok, valójában kifejezetten undorodtak attól az ötlettől, hogy Németország kedvéért megölessék magukat Oroszországban.”40 1941. július 10-én Abetz nagykövet fényűz fogadáson látta vendégül az LVF vezet it a Maxim’s étteremben, amelyen megegyezés született arról, hogy a német megszálló hatóságok pénzügyileg és a médiában való megjelenési Bourget 1970, 300. o.; Cri du Peuple, 1941. július 18. SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 2-3. o. 39 Noguères, LouisŐ Le véritable procès du Maréchal Pétain. Fayard, Paris, 1955. (A továbbiakban Noguères 1955.) 353. o. 40 Brunet 1986, 365. o. 37 38 82 Bene Krisztián lehet séggel is támogatják a toborzó hadjáratot. Ebb l kifolyólag azt remélték, hogy a fiatal francia férfiak tömegesen fognak jelentkezni az alakulatba.41 A toborzási kampány els elemeként plakátok és szórólapok borították el a köztereket, s t utóbbiakból a levelesládákba is b ven jutott. A plakátok hasonló hatást igyekeztek kelteni, mint amilyen az 1939-es általános mozgósítás idején volt. Az egyik ilyen plakát a következ szöveget tartalmaztaŐ „Franciák! A bolsevizmus az oka a háborúnak és a vereségnek. Talpra, hogy eltiporjuk! Csatlakozzatok az Antibolsevik Légióhoz a szövetséges hadseregek oldalán Moszkva ellen! Kereszteshadjáratban fogtok részt venni, mely a világ minden munkását felszabadítja. A nyugati civilizációt fogjátok megmenteni. Francia zászló alatt, a francia hadsereg egyenruhájában és fegyvereivel fogtok harcolni a haza becsületéért! Éljen Pétain! Le Moszkvával!” Ez a kísérlet azonban látványos kudarcot vallott, ugyanis a plakátok nagy részét rövid id n belül ismeretlenek letépték vagy elvitték, így tehát pont az ellenkez hatást váltották ki, mivel a nemzeti érzelmeket er sítették ahelyett, hogy a németekkel való együttműködésre sarkalltak volna.42 A toborzáshoz a média más elemeit is felhasználták, így folyamatos felhívásokat tettek közzé a rádióban és a filmhíradókban, ahol az LVF tagjait a nyugati civilizációt védelmez új keresztes lovagokként mutatták beŐ „Francia! Ha azt akarod, hogy országod visszanyerje helyét a világban, Ha meg akarod védeni a nyugati civilizációt, Ha részt akarsz venni egy emberi és igazságos európai rend kiépítésében, Harcolj velünk a bolsevizmus ellen a francia lobogó alatt: Csatlakozz a Francia Antibolsevik Légióhoz!”43 Delarue 1968, 156-157. o. AN F 60 235. Tanulmány az LVF-r l. 6-7. o. 43 Uo. 6-8. o. 41 42 83 A Francia Antibolsevik Légió születése Antibolsevik kiállítás Párizsban. Az átüt sikert azonban nem ezekt l, hanem a tömegrendezvényekt l várták, amelyek közül az egyik legnagyobbat 1941. július 18-án a párizsi Vélodrome d’Hiverbe szervezték meg. Eredetileg 6-án került volna rá sor, de a német katonai hatóságok kérésére 12 nappal elhalasztották.44 A rendezvényen, ahol a rendet a nagyobb kollaboráns pártok (MSR, PPF) milicistái biztosították, a kollaboráns sajtó szerint 15 ezren vettek részt. A rend rségi források szerint a résztvev k száma nem haladta meg a 8 000 f t. A hallgatóság egynegyedét n k és gyerekek, egy másik negyedét pedig a pártok rendfenntartó er inek tagjai adták, így a valódi érdekl d k száma talán 4 000 f re tehet .45 A szónokok a németekkel együttműköd pártok vezet i közül kerültek ki, és felszólalásaikban mindannyian a kommunizmus elleni harc szükségességére hívták fel a figyelmet, amit egy új európai keresztes hadjáratként mutattak be. A jelenlév közönség lelkesen fogadta a szónokokat, és semmifajta rendbontásra 44 45 Lambauer 2001, 407. o. AN F 1 A 3748. Jelentés a Vel d’Hiv-ben tartott gyűlésr l, 1. o. 84 Bene Krisztián nem került sor, ami a francia lakosság általános érzelmeit ismerve szerencseként értékelhet . Ugyanakkor azonban a résztvev k alacsony száma jól mutatja, hogy az érdekl dés messze elmaradt a kollaboráns pártok által remélt szintt l.46 A kezdeti visszafogott érdekl dés után a németek is hozzá akartak járulni a toborzás sikeréhez, hogy legalább egy átlagos létszámú francia alakulatot ki lehessen állítani, ezért átadták vetítésre a Vichy-kormánynak a Bolsevizmussal szemben című német propagandafilmet. Noha a filmet sokszor levetítették, nem hozta meg azt az átüt sikert, amit vártak t le, a jelentkezések száma nem n tt érdemben.47 Az LVF-fel kapcsolatban elterjedt egy közkeletű legenda, amelyet a sajtó táplált, mely szerint a francia önkéntesek francia egyenruhában, francia fegyverzettel és francia zászlók alatt harcolhatnak a németek oldalán. Ez az információ nagyon lelkesít en hatott sok emberre, mivel úgy vélték, hogy így Franciaországot fogják képviselni a harcmez n. Ez az elképzelés annyira er sen tartotta magát és annyira logikusnak tűnt, hogy a francia hadsereg hadtápszolgálata el is készített 12 000 egyenruhát a hozzá tartozó kiegészít kkel az önkéntesek számára. A Vichy-kormány ha mást nem is adott, de az egyenruhát nem tagadta meg állampolgáraitól. Ezek azonban soha nem használták fel, mivel az információ hamisnak bizonyult.48 Ennek oka igen egyszerű. A németek ugyanis a jelentkez ket magánszemélyként kezelték, nem pedig valamely állam vagy nemzet képvisel iként, így azok nem is tarthattak igényt arra, hogy nemzeti egyenruhát viseljenek. Egyetlen engedmény született német részr lŐ engedélyezték, hogy a francia önkéntesek egy nemzeti színekb l álló címerpajzsot viseljenek a jobb karjukon, rajta „Franciaország” felirattal.49 AN F 60 235. Tanulmány az LVF-r l, 9-11. o. Bourget 1970, 314. o. 48 Delarue 1968, 165. o. 49 SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 2. o.; RH 53-23/49. A Francia Légió kiképz osztagának hadműveleti naplója, 4. o. 46 47 85 A Francia Antibolsevik Légió születése A jelentkezési feltételek szigorúak voltak, de az önkénteseket jól megfizették. Az önkénteseknek hűséget kellett esküdniük Adolf Hitlernek, mint a német hadsereg f parancsnokának, az LVF-nek és saját parancsnokaiknak, akiknek engedelmességgel tartoztak. Az ideális jelentkez nek büntetlen el életű „árja” (sic!) franciának50 kellett lennie kiváló fizikai kondícióban, jó látással és fogazattal, valamint legalább 1 méter 60 centiméteres magassággal. A legénységi és altiszti állomány életkorának 18 és 40 év között, a tisztekének pedig 40 év alatt kellett lennie.51 A 21 év alatti jelentkez knek szül i felhatalmazást kellett bemutatnia. A fenti feltételek kötelez érvényűek voltak, de különleges esetekben el lehetett tekinteni ezekt l. Számos ilyen eset volt, mint azt kés bb látni fogjuk, ami igen különös személyi összetételt eredményezett.52 Az LVF-ben szolgáló katonák zsoldja megegyezett a német hadseregben szolgálókéval. Egy családos közkatona a prémiumokkal és kiegészítésekkel együtt akár 3 480 frankot is kereshetett havonta, amit a német kincstár minden hónapban átutalt egy francia bankban nyitott egyéni számlára. Ez igen jelent s összegnek számított a megszállt Franciaországban, így sok jelentkez számára nem az ideológia, hanem a zsold volt a legfontosabb motiváció.53 Ez utóbbi tényt talán az jelzi a legjobban, hogy számos olyan jelentkez volt, aki álnéven töltötte ki a jelentkezési papírokat, majd miután megkapta az ilyenkor automatikusan járó jelentkezési prémiumot, zsebében a könnyen szerzett pénzzel eltűnt. S t, olyanok is akadtak, akik ezt a pénzszerz De kivételes esetekben a Francia Idegenlégióban, valamint a francia hadseregben korábban szolgálatot teljesít külföldi állampolgárok jelentkezését is elfogadták. AN F 60 235. Tanulmány az LVF-r l, 20. o. 51 Egy másik forrás szerint a legénység és az altisztek esetében 18 és 45 között volt a korhatár, míg a tisztek esetében 50 év volt a legmagasabb elfogadott életkor. Plait 1997, 48. o. 52 BAMA N 756/201. Die französiche Freiwilligen-Legion, 4. o.; BAMA RS 333/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 6. o. 53 Michel, H.Ő Paris allemand. Albin Michel, Paris, 1981. (A továbbiakban Michel 1981.) 119. o. 50 86 Bene Krisztián műveletet többször is végrehajtották.54 Egyes veteránok szerint voltak olyan id szakok, amikor a jelentkez k fele csupán a jelentkezéskor kapott pénzösszegért írta alá a belépési nyilatkozatot.55 Az LVF vezet sége tehetetlen volt ezekkel a személyekkel szemben, mivel az elkövet k jogi értelemben nem számítottak dezert rnek, hiszen nem a hadseregbe jelentkeztek, hanem egy magánegyesületbe. Ebb l kifolyólag hiába kérték a rend rséget, hogy indítson nyomozást a „dezert rök” kézre kerítésének érdekében, az tehetetlen volt, mivel egy horgászklub tagságának felmondása sem von maga után rend rségi eljárást. Ez pedig ugyanaz a jogi kategória volt, ami az LVF vezet inek bánatára, az ügyesked knek pedig nagy örömére szolgált.56 A sajtó és a pártvezet k önkéntesek tízezreinek jelentkezését harangozták be, amelyek még a német vezet ket is megtévesztették, hiszen még Abetz nagykövet is 80-100 000 jelentkez vel számolt Berlinnek küldött jelentéseiben.57 Az MSR egymaga 50 000 jelentkez t garantált, de alig 500 f t tudott összegyűjteni.58 A PPF nagyvonalúan megígérte, hogy annyi önkéntest fog kiállítani, mint az összes többi politikai párt együtt, de ebb l sem lett semmi.59 A sajtó összesen 8 000 jelentkez r l számolt be 1941 nyarán, a valóság azonban ennél sokkal kiábrándítóbb volt, mivel az önkéntesek száma nem haladta meg a 3 000 f t. A nagy médiakampány a franciák érdektelenségének falába ütközött a megszállt és a szabad zónában egyaránt.60 Ennek az érdektelenségnek számos oka volt, melyek közül az egyik és talán a legfontosabb az volt, hogy a franciák dönt Plait 1997, 308. o. (szerz nélkül) Vae victis! ou deux ans dans la LVF. La jeune parque, Paris, 1948. (A továbbiakban Vae Victis 1948.) 9. o. 56 Delarue 1968, 177. o.; Giolitto 2007, 51. o. 57 Brinon (de), FerdinandŐ Mémoires. Imprimeries réunies, Paris, 1949. (A továbbiakban Brinon 1949.) 75-76. o.; Lambauer 2001, 405. o. 58 SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 4. o. 59 Brunet 1986, 364. o. 60 AN F 60 235. Tanulmány az LVF-r l, 13 o.ő Bourget 1970, 308. o. 54 55 87 A Francia Antibolsevik Légió születése többsége számára elképzelhetetlen és természetellenes dolognak tűnt a németek oldalán harcolni, hiszen k jelentették az si ellenséget Franciaország számára. Ezt a tartózkodást tovább fokozta az a tény, hogy az LVF súlytalan és hiteltelen szervezetként jelent meg a franciák szemében, amely csupán a németek érdekeinek kiszolgálásával foglalkozik, így nem volt alkalmas arra, hogy nagy tömegeket vonzzon a zászlaja alá.61 Ezt a hatást tovább er sítette az a tény, hogy sem a német vezérkar, sem a francia kormány nem volt érdekelt abban, hogy el segítse ennek a vállalkozásnak a sikerét. A német hadsereg tábornokai úgy vélték, hogy a francia katonák fegyelmezetlenek, rosszul képzettek és nem rendelkeznek megfelel tisztekkel, ezért teljesen alkalmatlanok arra, hogy komolyabb katonai műveletben hatékonyan lehessen bevetni ket.62 Éppen ezért mindent elkövettek, hogy az alakulat létszámát a lehet legalacsonyabbra szorítsák le, amelyre kitűn lehet séget biztosított az orvosi vizsgálat, ahol a német orvosok a jelentkez k kétharmadát alkalmatlannak nyilvánították. Az döntésük pedig végleges volt, az önkéntesek semmilyen fórumon nem fellebbezhettek ellene.63 Ezen felül ahhoz sem járultak hozzá, hogy a Németországban fogva tartott 2 millió francia hadifogolyra is kiterjesszék a toborzást. A francia kormány részér l szintén igen komoly ellenérzésekkel viseltettek a németek oldalán harcoló francia alakulat koncepciója iránt, amit jól jeleznek azok a tények is, hogy eleinte nem engedélyezték a déli zónában történ toborzást, majd kés bb megtiltották, hogy a fegyverszüneti hadsereg aktív tisztjei, ill. a Légion des combattants français64 nevű szervezet – amely a katonaviselt francia férfiakat tömörítette – tagjai belépjenek az LVF-be.65 Giolitto 2007, 48. o. Delarue 1968, 163. o. 63 Cri du Peuple, 1941. augusztus 29. 64 Francia frontharcosok légiója 65 A légier egy tisztjét, aki az LVF-be való jelentkezésre buzdította a fegyverszüneti hadsereg katonáit, letartóztatták és 18 hónap 61 62 88 Bene Krisztián Miután a szervezet vezet i is szembesültek a ténnyel, hogy a jelentkezések száma messze elmarad a várakozásoktól,66 egy látványos gesztussal próbáltak lelkesedést kiváltani és növelni az önkéntesek számátŐ bejelentették, hogy a központi bizottság minden tagja jelentkezik frontszolgálatra. A nagy hírveréssel beharangozott jelentkezésnek azonban csupán minimális hatása volt, f képpen, mivel végül is csupán a vezet ség két tagját nyilvánították szolgálatra alkalmasnakŐ Doriot-t és Clémentit.67 A központi bizottság tagjai azzal a kéréssel fordultak a németekhez, hogy minden önkéntes után bocsássanak szabadon két francia hadifoglyot, mivel ez nagymértékben növelné a jelentkezések számát. A német fél kitér választ adott a kérésre, végül pedig az ügy lekerült a napirendr l, de ez nem akadályozta meg az LVF vezet ségét abban, hogy plakátjain tényként kezelje a francia hadifoglyok kiszabadulását a légió fegyveres szolgálataiért cserében.68 A jelentkez k els kontingensét 1941. augusztus 27-re hívták be a Versailles-ban található Borgnis-Desbordes laktanyába, amelyet a német hatóságok bocsátottak az LVF rendelkezésére. A továbbiakban ez a laktanya volt a francia alakulat német tisztekb l álló vezérkarának székhelye, valamint az egység gyülekezési körlete és felszereléseinek központi raktára. A raktár parancsnoka Durvy ezredes volt.69 Az itt felállított német kiképz törzs, mely a következ évek folyamán fontos szerepet játszott az újoncok megrostálásában és kiképzésében, összesen 98 f b l állt.70 Az utóbbi parancsnoka Reimann rnagy volt, munkáját pedig Treffert és börtönbüntetésre ítélték dezertálásra való buzdítás miatt. Delarue 1968, 162. o. 66 AN F 60 235. 1941. július 26-i jelentés az LVF-r l. 67 AN F 7 15342. DéatŐ Journal de guerre, 1941. július 26-29.; AN F 60 235. Tanulmány az LVF-r l, 14. o. 68 Brunet 1986, 363. o. 69 Delarue 1968, 168. o. 70 BAMA RH 53-23/50. Az LVF kiképz kerete, 276. o. 89 A Francia Antibolsevik Légió születése Kranisch hadnagyok segítették.71 Utóbbit különösen kedvelték a francia újoncok kiemelked en jó francia nyelvtudásáért, valamint azért, mert még a párizsi argót is folyékonyan beszélte.72 A Borgnis-Desbordes laktanya bejárata. Az els újoncok nagyon vegyes képet mutattak, a társadalom minden rétege és minden korcsoport képviseltette magát köztük. A kalandokra vágyó tizenéves ifjoncoktól kezdve a középkorú katonákon át az els világháborús veteránokig minden korosztály megjelent, ugyanúgy, mint ahogy voltak köztük a zsold reményében jelentkez hajléktalanok, a harcot keres hivatásos katonák, lánglelkű hazafiak, kollaboránsok és arisztokraták is. Ennek a heterogén tömegnek a kezelését 71 72 BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 5. o. Amouroux 1978, 279. o. 90 Bene Krisztián tovább nehezítette, hogy a bürokrácia kerekei lassan lendültek mozgásba, így a hatnaposra tervezett válogatás hetekig tartott. Ennek következményeképpen a szolgálatra alkalmasnak ítélt önkéntesek egy része az unalom el l az alkoholhoz és a könnyűvérű n khöz menekült – amelyekhez rejtélyes módon még a laktanyában is hozzá tudtak jutni –, ami rosszul hatott az egység fegyelmére.73 A válogatás els napját az egyik visszaemlékez a következ képpen idézte felŐ „A tömeg egyre sűrűbbé vált. Több ezer ember jelent meg délután öt óráig… Magasak, alacsonyak, ősz hajú öregek és 15 éves fiatalok, akik igyekeztek idősebbnek látszani, hogy megfeleljenek a hamis papírjaikban szereplő életkornak… Lehetett látni szépkiállású igazi nemeseket és hajléktalanokat, akik gyalog érkeztek Párizsból oldalukon az elválaszthatatlan tarisznyával, amiből kikandiált a borosüveg nyaka. […] Piszkos lábak, zokni nélkül. Teljes mellkast lefedő kitüntetések. Egy ember a brit Distinguished Service Cross-t viselte, egy másik Párizs grófjának jelét. A Háborús kereszteket már nem is volt érdemes számolni.”74 Egy hivatalos jelentés szerint az önkéntesek bevonultatása a következ képp történtŐ „[A jelentkez k] érkezése és bevonulása teljes zűrzavarban zajlott. A szervezők részéről szemlátomást hiányzott az irányítás és a kezdeményezés. Sem a szervezők, sem a Légió vezetői nem kérték a rendőrség jelenlévő tagjainak segítségét annak érdekében, hogy rendet teremtsenek.”75 A jelentkez k számára a sorsdönt próbatételt az orvosi vizsgálat jelentette, mivel itt döntötték el, ki alkalmas arra, hogy az egységben szolgáljon. Az orvosi bizottság egy francia és egy német orvosból (utóbbi Tretzlaff névre hallgatott)76 állt, akik példátlan szigorúsággal végezték feladatukatŐ a jelentkez k kétharmadát utasították vissza fizikai alkalmatlanság miatt. A legfontosabb kizáró tényez k a hiányos fogazat, ill. a rossz látás voltak. Ez a szigorúság tökéletesen beleillett a francia és a német vezetés Uo. 277-278. o. Saint-Loup 1963, 17. o. 75 Delarue 1968, 168-169. o. 76 BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 5. o. 73 74 91 A Francia Antibolsevik Légió születése elképzeléseibe, mivel az el bbi nem kívánta el segíteni, hogy a széls séges pártok egy harcedzett, „polgárháborús” hadsereget hozzanak létre, míg az utóbbi ezúton kívánta elérni, hogy a francia részvétel a háborús cselekményekben valóban csak szimbolikus mértékű lehessen.77 Az orvosi vizsgálatok els napján 1 679 jelentkez b l 800-at elutasították, az indoklás pedig az esetek 707 esetben a rossz fogazat volt! Ahogy az egyik visszaemlékez megfogalmaztaŐ „Ez szervezett szabotázs volt.” 78 Maga Abetz – aki az egész vállalkozást teljes mellszélességgel támogatta – is elégedetlenségének adott hangotŐ „A jelentkezőket olyan alapos vizsgálatnak vetették alá, ami békeidőben sem volt szokás, ezért a többségüknek csalódottan távoznia kellett.”79 Minden szűrés ellenére az egészségügyi rostán átjutó jelöltek nagyjából fele valamelyik kollaboráns párt tagja volt, mivel a végs szót a központi bizottság mondta ki, így gondoskodtak róla, hogy elegend számban kerüljenek be az alakulatba politikailag megbízható személyek. Ez a tény nagymértékben hozzájárult az egységen belüli állandó rivalizáláshoz és széthúzáshoz, ugyanis ezek a katonák saját pártjuk ideológiájával azonosultak az LVF-en belül is, nem pedig az alakulat tisztjei által hangoztatott elvekkel. Hogy a helyzet még rosszabb legyen, ezen tisztek nagy része is valamely párt soraiból került ki, így gyakran k maguk szították az ellentéteket a legénység sorai között.80 Egy, az önkéntesekr l készült jelentés tovább árnyalja a képetŐ „Kétségtelen tény, hogy a jelentkezők jelentős hányada a PPF soraiból került ki. Ugyanakkor nagyon fontos megjegyezni, hogy az önkéntesek döntő többsége a Légióhoz való csatlakozása előtt egyetlen pártnak sem volt tagja. Később azonban, a PPF és az MSR követőinek hatására ők is e pártok tagjai lettek. Nyugodtan ki lehet jelenti a tévedés veszélye nélkül, hogy az MSR például azért tudott Brunet 1986, 365. o. Saint-Loup 1963, 19-20. o. 79 Idézi Masson 1975b, 140. o. 80 Lefèvre, Éric–Mabire, Jean: Par -40 degrés devant Moscou. Jacques Grancher, Paris, 2004. (A továbbiakban Lefèvre-Mabire 2004.) 21. o. 77 78 92 Bene Krisztián nagy számú új tagra szert tenni, mert ingyen biztosította számukra a párt egyenruháját.”81 A PPF tagjai számos önkéntessel kés bb a kiképz táborban írattak alá el redátumozott belépési nyilatkozatokat. Ennek is köszönhet , hogy Doriot bejelentésének, mely szerint a Légió tagjainak 70 százaléka az mozgalmának követ i közül került ki, volt némi igazságtartalma.82 A központi bizottság döntéseinek volt még egy következményeŐ egyes esetekben a politikai megbízhatóság oltárán feláldozták a fizikai alkalmasságot, így az alakulat soraiban találunk 18 év alatti fiatalokat és az ötvenes éveikben járó nagypapákat is.83 Természetesen az esetükben nem a fizikai alkalmasság volt az els dleges szempont, hanem a párthűség, azonban ez a szemponteltolódás súlyos következményekkel járt kés bb a fronton, ami nagymértékben kihatott az egész egység teljesítményére és megítélésére.84 Ourdan hadnagy így emlékszik vissza egysége tagjairaŐ „A jelentkezők többsége az 1939-es háború tartalékosaiból került ki, de sokan közülük megjárták az 1914-est is. Az önkéntesek nagy része túl idős volt (gyakran 55 éves kor fölött), ebből kifolyólag nem tudták megfelelően használni fegyvereiket és alkalmatlanok voltak egy olyan nehéz téli hadjáratban való részvételre, mint az oroszországi. […] Ugyanakkor szép számmal akadtak olyanok is, akik még soha nem teljesítettek katonai szolgálatot. Három fiatal fiú is volt a szakaszomban, az egyik 15 éves és 3 hónapos, a másik 17, a harmadik pedig 18 éves volt. Hasonló volt a helyzet a századom többi szakaszánál, valamint a többi századnál.”85 SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 5. o. AN 3 W 101. 1944. október 20-i jelentés. 83 Saint-Loup 1963, 213. o. 84 Burrin 1995, 439-440. o. 85 SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 8-9. o. 81 82 93 A Francia Antibolsevik Légió születése Az alakulat egyik legfiatalabb tagja Oroszországban. II.4. A merénylet 1941. augusztus 27-én zászlóátadó ünnepséget tartottak a Borgnis-Desbordes laktanyában, amely több szempontból is emlékezetes maradt az utókor számára. Részben azért, mert Franciaország megszállása óta ez volt az els alkalom, amikor felhúzták az árbocrúdra a francia trikolórt az északi zónában – ráadásul a német hadsereg jelenlétében és tiszteletadása mellett. Részben azért is, mert ezen az eseményen a média és a politikai élet számos szerepl je is részt vett, ami igen nagy fontosságot kölcsönzött az eseménynek. Jelen volt Fernand de Brinon a párizsi német hatóságokhoz akkreditált francia nagykövet, Bridoux tábornok, a kormány megszállt területekre delegált államtitkára, Pierre Laval korábbi (és 1942 áprilisától újbóli) kormányf , Rudolf von Schleier f konzul, számos német f tiszt, valamint a kollaboráns pártok vezet i. Ami azonban igazán emlékezetessé tette ezt a napot, az egy 94 Bene Krisztián váratlan és senki által nem várt esemény volt, amely a zászlóátadást követ körletlátogatás alatt történtŐ az LVF egyik önkéntese merényletet követett el a korábbi francia kormányf , Pierre Laval ellen, aki szintén jelen volt az ünnepségen.86 A jelenlév Saint-Loup így emlékszik vissza az eseményekreŐ „Zene. Beszélgetés. Felfordulás. A ceremónia végén, kihasználva a zűrzavart, egy ismeretlen pisztolyt rántott és közelről rálőtt Pierre Laval-ra. Eltaláltak! – kiáltott fel a volt kormányfő. Elesett, ugyanakkor, amikor Duruty ezredes [Durvy ezredes álneve a szerz könyvében], Bessons légiós és Marcel Déat.”87 A lövések nem sokkal 18 óra után dördültek el a laktanya bejáratánál egy utolsó pillanatban elhatározott rögtönzött látogatást követ en, amikor Laval – német és francia politikusok, ill. katonák kíséretében – éppen elhagyni készült az épületet. A merényl Paul Collette volt,88 korábban a de la Rocque ezredes vezetése alatt álló tűzkeresztes mozgalom tagja.89 Collette ötször l tt rá a francia politikusra. Laval-t csupán két lövedék találta el a karján és a mellkasán, de rajta kívül még négy másik ember is megsebesültŐ Marcel Déat, Duruy ezredes – a laktanya parancsnoka –, valamint két legionárius, utóbbi három csak könnyebben. A merénylet elkövet jét – aki egyébként a revolver utolsó töltényével saját magával akart végezni – azonnal lefogták, és nagy valószínűséggel a helyszínen meg is lincselték volna, ha a sebesült Laval nem szólal fel az érdekében, így azonban épségben adták át a helyszínen tartózkodó csend röknek.90 Meglep módon a közelr l leadott lövések ellenére egyik sebesült sérülései sem bizonyultak végzetesnek. Laval sérülése súlyos volt, mivel a mellkasát eltaláló golyó a tüd és a máj között állt meg, de a gyors orvosi beavatkozás megmentette az BAMA N 756/201. Bericht aus einer deutschen Nachkriegszeitung, 1941. augusztus 27.; Masson 1975, 140. o. 87 Saint-Loup 1963, 27. o. 88 Amouroux 1978, 281-282. o. 89 BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 6. o. 90 Delarue 1968, 167. o. 86 95 A Francia Antibolsevik Légió születése életét. Az orvosi szaktudáson kívül még két tényez játszott komoly szerepet a túlélésébenŐ a kis kaliberű lövedékek, amelyek csupán kis átüt er vel rendelkeztek és az a tény, hogy a lövések pillanatában felemelte a kezét, így a mellkasába hatoló golyó el ször a mandzsettagombját találta el, elveszítette lendülete legnagyobb részét, és csak ezután találta el a politikust. A politikus életének megmentésében a gyors és szakszerű orvosi ellátás is szerepet játszott, amelyet a német hatóságok bocsátottak rendelkezésére.91 Laval a merénylet után néhány hónappal. A merénylet után azonnal különböz találgatások láttak napvilágot a merényl személyével kapcsolatban. A legelterjedtebb elképzelés az volt, hogy a brit titkosszolgálat állhat az eset mögött, amit az is meger síteni látszott, hogy a BBC esti híreiben már kiemelten foglalkoztak a merénylettel, és meleg hangon nyilatkoztak annak elkövet jér l. Collette a vizsgálat során a következ vallomást tetteŐ „Azért 91 Lambauer 2001, 410. o. 96 Bene Krisztián csatlakoztam a Légióhoz, mert bíztam benne, hogy így el bbutóbb lehet ségem lesz végezni egy kollaboráns vezet vel. Ha nem adódott volna ez a lehet ség, tovább vártam volna. Úgy gondoltam, ha Versailles-ban nem is, legkés bb indulásunk el tt Párizsban biztos lesz alkalmam találkozni egy ilyen személyiséggel. A Légióhoz való csatlakozásommal csak alkalmat kívántam teremteni a tervem kivitelezéséhez, melyet körülbelül egy hónapja találtam ki, amikor a megszállt zónába visszatérve botrányos állapotokat találtam. Megtettem a kötelességem a háború alatt, és ez a háború még nem ért véget. Még mindig vannak franciák, akik a németek ellen harcolnak, és elfogadhatatlannak találom, hogy vannak franciák, akik együttműködnek a németekkel. Ilyen körülmények között véleményem szerint hazafiként cselekedtem. Hangsúlyozni kívánom, hogy antikommunista vagyok. Senki nem bátorított tettem végrehajtására. Senkit sem fedezek. Egyetlen segít társam sem volt.”92 A német hatóságok nem fogadták el ezt a túl egyszerű magyarázatot és saját nyomozást akartak folytatni, ezt azonban a francia vizsgálóbíró visszautasította.93 A merénylet els számú célpontja, Laval meg volt gy z dve róla, hogy az egész akció mögött a francia politikai élet egyes, vele szembenálló alakjai állnak. Véleménye szerint ugyanis a kormány egyes tagjainak, legf képpen Darlannak, komolyan érdekében állt, hogy t eliminálja, és így elhárítsa azt a veszélyt, hogy esetleg visszatérve a hatalomba, újból befolyást gyakoroljon Pétain marsallra és a francia politikai életre. Ezt a feltevést az a gyanús körülmény is alátámasztani látszott, hogy pár nappal a merénylet után Deloncle titkárn jét, Tania Masse-t, holtan találták. A titkárn t megfojtották egy acélkábellel, majd egy szenesládában rejtették el a holttestét. Az összeesküvésre gyanakvók szerint Deloncle tüntette el közeli munkatársát, mivel túlságosan sokat tudott.94 A Aziz 1979, 2. kötet 202-203. o. Bourget 1990, 311-312. o. 94 Saint-Paulien 1964, 245. o. 92 93 97 A Francia Antibolsevik Légió születése kézzelfogható bizonyítékok hiánya ellenére Déat és Laval is meg volt gy z dve Deloncle bűnösségér l. Ez a meggy z dés lesz az RNP felbomlásának legf bb oka. Érdekes módon Doriot neve egyáltalán fel sem merült a gyanúsítottak között, a lábadozóknak küldött jókívánságait pedig örömmel fogadták.95 Collette-et egy hónapon belül bíróság elé állították, majd egy rövid tárgyalást követ en október 1-én halálra ítélték.96 Noha Pétain kategorikusan visszautasította, hogy aláírja az elítélt kegyelmi kérvényét, október 7-én mégis életfogytiglani kényszermunkára enyhítette a büntetését. Ebben minden bizonnyal nagy szerepet játszott az is, hogy Laval személyesen kérte a marsallt, hogy vegye figyelembe támadója fiatalságát (Collette csak 21 éves volt) és enyhítsen a kiszabott ítéleten.97 Laval még Déat-t is rávette, hogy járjon közbe Collette érdekében, így a két sebesült fellépése valószínűleg Pétaint is meggy zte, aminek eredményeképpen a fiatal tengerész elkerülte a kivégzést.98 A merénylet elkövet je a következ években számos különböz börtön „vendégszeretetét” élvezhette, 1943-ban aztán a francia rend rség átadta a német hatóságoknak, amelyek el ször Compiègne-be internálták, majd Németországba deportálták. Collette-nek sikerült épségben átvészelnie a fogságot, így a felszabadulás után is hazatérhetett szül hazájába, ahol 1984-ben a Becsületrend lovagjává ütötték.99 A merénylet után Laval-t csak úgy emlegették kollaboráns körökben, mint a Légió els sebesültjét, maga csupán annyit fűzött hozzá meglep éleslátásról téve tanúbizonyságotŐ „Megkaptam az első két golyót abból a tízből, ami rám vár… mert a Burrin 1986, 429. o.; Brunet 1986, 367. o. Delarue 1968, 174-177. o. 97 Littlejohn 1987, 241. o. 98 Brinon 1949, 92-93. o. 99 Broche, FrançoisŐ L’Armée française sous l’Occupation. La dispersion. Presses de la Cité, Paris, 2002. (A továbbiakban Broche 2002a.) 211. o..ő Amouroux 1978, 283. o. 95 96 98 Bene Krisztián franciák nem értik meg, mit próbálok megvalósítani, amikor újból hatalomra kerülök.”100 II.5. A Légió tagjai Amikor az LVF történetével foglalkozunk, óhatatlanul eljutunk ahhoz a kérdéshez, hogy kik is voltak azok, akik önként jelentkeztek erre a látszólag rült küldetésre. Kik voltak ezek az emberek, és mi hajtotta ket? Egyes vélemények szerint antiszociális elemek, akik nem tudtak beilleszkedni egy normális társadalomba, mások szerint h sök, aki az egyesült Európa eszméjéért küzd keresztes lovagok voltak. A kép azonban ennél sokkal árnyaltabb, nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy ez az alakulat a bűnöz k gyűjt helye lett volna, mint ahogy azt sem, hogy csak elkötelezett idealisták gyűltek volna az egység lobogója alá. Az egységben szolgáló két tiszt visszaemlékezése érdekes képet fest a légiósokról. Simoni rnagy szerintŐ „Többségük – jóval több mint 50 százalékuk – rangfokozattól függetlenül csupán azért volt Oroszországban, mert ez lehetőséget biztosított számukra, hogy jobb ellátásban részesüljenek, mint Franciaországban. A tisztek hozzá nem értése és a német összekötő törzs cinkossága esetenként egészen kellemes életet tett lehetővé számukra, amely során nem kellett szűkölködniük sem nőkben, sem vodkában.”101 Ourdan hadnagy tovább pontosítja ezt a képetŐ „Azok az emberek, akiket a Légióban láttam, többségükben munkanélküliek vagy pontosan meghatározott szakmával nem rendelkező elemek voltak, akiknek általában valamilyen bűnnel terhelt civil vagy katonai múltja volt. Többségüket a magas zsold vonzotta ide, nem pedig valamilyenfajta ideál. Az általam irányított szakasz felállítása során a következő statisztikát alakítottam készítettem: ezeknek az embereknek a 85 százaléka csak és kizárólag a zsold miatt jelentkezett a Légióba; 10 százalékuk részben ideálból, részben a zsold miatt jött; 100 101 Bourget 1990, 312. o. SHD 2 P 14. Simoni rnagy 1943. június 24-i jelentése, 3. o. 99 A Francia Antibolsevik Légió születése csupán 5 százalékra tehető az ideológiai vagy politikai meggyőződésből jelentkezők aránya. Másképpen fogalmazva a Légió tagjainak motivációja a következőképpen oszlik meg: 75 százalékuk azért jelentkezett, mert nem jött ki jól a feleségével vagy a családjával, így tehát semmilyen meggyőződés nem hajtotta őket; 25 százalékukat pedig számos különböző ok hajtotta, melyeket maguk az érintettek sem voltak képesek pontosan megfogalmazni, ha megkérdezték őket.”102 Francia önkéntes a fegyverszüneti hadsereg egyenruhájában. Ezek alapján meglehet sen kevéssé hízelg kép alakul ki az önkéntesekr l. A kérdés az, hogy vajon mennyi igazság rejt zik ezekben a leírásokban. Az objektív válasz érdekében nézzük el ször a létszámra vonatkozó adatokat. 102 SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 7-8. o. 100 Bene Krisztián Természetesen ezzel kapcsolatban is számos különböz információ áll rendelkezésre, hiszen egyik oldalról a kollaboráns mozgalmak és az irányításuk alatt álló sajtó igyekezett a lehet legnagyobbra duzzasztott számokkal ellátni a közvéleményt. Másrészr l a háború utáni történetírás érthet módon arra törekedett, hogy jelentéktelennek mutassa be a fegyveres kollaborációt, így ott egészen alacsony számokkal is találkozhatunk. Egy hivatalos jelentés szerint az LVF 1943. január 4-i létszáma 42 tiszt, 260 altiszt és 2 400 legénységi állományú katona volt a hadszíntéren, míg 49 tiszt, 130 altiszt és 425 közlegény állomásozott a hátországban.103 Megbízható adatok szerint a háború folyamán összesen 13 400 f jelentkezett az LVF-be, akik közül 4 600 f t utasítottak el az orvosi vizsgálat során, míg 3 000 f t pedig bűncselekményekkel terhelt el élete miatt tanácsoltak el. Ennek alapján 5 800 f re tehet az aktív szolgálatot teljesít k száma.104 Érdemes megjegyezni, hogy a jelentkezések több mint fele az els háromban volt, így 1941 novembere és 1944 augusztusa között csak 2 800 ember kezdte meg szolgálatát. Ez jól mutatja, hogy a francia lakosság alapvet en elutasította a németek oldalán harcoló Antibolsevik Légió ötletét.105 Ugyanakkor a légiós szolgálattól eltanácsolt emberek sem vesztek el a kollaboráció számára, mivel ket a kollaboráns pártok fegyveres milíciáiba, ill. más német fegyveres alakulatokba (mint például az NSKK) irányították át.106 A legionáriusok társadalmi összetétele meglehet sen homogén volt függetlenül attól, hogy az ország mely részér l jelentkeztek az alakulatba, mivel 90%-uk kétkezi (épít ipari, gyári, mez gazdasági) munkás volt. A maradék 10% már valamivel vegyesebb képet mutat, találunk köztük diákokat, köztisztvisel ket, kiskeresked ket és értelmiségieket.107 Egy 38 francia megyére kiterjed felmérés szerint az önkéntesek SHD 2 P 14. 1943. január 4-i jelentés. SHD 2 P 14. Különböz jelentések. 105 Delarue 1968, 229-230. o. 106 AN 3 W 101. 1944. október 20-i jelentés. 107 Cotta 1964, 273. o. 103 104 101 A Francia Antibolsevik Légió születése 24,3%-a gyári munkás, 14,8%-a mez gazdasági munkás, 10,8%-a kézműves, 10,1%-a alkalmazott, 8,1%-a földműves, 6,7%-a egyéb kategóriába es , 4%-a keresked , 4%-a szabad foglalkozású, 4%-a szakma nélküli, 3,3%-a katona, 2,7% köztisztvisel , 2,7%-a diák, 1,3%-a vezet beosztású, 1,3%-a nyugdíjas, 0,6%-a szolgáltatásban dolgozó és 0,6%-a rend r volt.108 Ennek alapján megállapítható, hogy a jelentkez k legnagyobb része a szegény kispolgárság és a lumpenproletariátus sorai közül került ki, a valódi motivációt számukra minden bizonnyal a nyereségvágyban kell keresni, mivel a magas zsold biztos megélhetést jelentett számukra. Ráadásul a zsold mellett külön vonzer t jelentett, hogy a jelentkez knek a hivatásos katonákéval megegyez nyugdíjat és juttatásokat ígértek, valamint garantálták számukra, hogy hazatérésük után visszatérhetnek korábbi munkahelyükre.109 A különböz statisztikák szerint a jelentkez k átlagéletkora 20 és 30 év közé esett, tehát alapvet en a fiatalok kívántak belépni az LVF-be. Kivételt általában a hivatásos tisztek és altisztek jelentettek, akiknek átlagéletkora meghaladta a 30, s t néha a 40 évet is. Az egység katonai lelkésze, Mayol de Lupé például már 67 éves volt.110 Ourdan így emlékszik vissza a korösszetételreŐ „Ami a „korkérdést” illeti, Labonne ezredes 68 éves. A századosok életkora 45 és 65 év közé esik, a hadnagyoké 25 és 45 év között van, de többségük inkább a negyvenes-ötvenes éveiben jár. Jómagam a 35 évemmel a legfiatalabbak közé tartozom.”111 Burrin 1995, 546-547. o. Ory 1976, 243. o. 110 Bail, RenéŐ Les croix de Monseigneur de Mayol de Lupé. Éditions Dualpha, Paris, 2000. (A továbbiakban Bail 2000.) 15. o. 111 SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 10. o. 108 109 102 Bene Krisztián A Légió egyik id sebb önkéntese. Ha az ideológiai meggy z dés alapján nézzük a jelentkez ket, számos kategóriát lehet felállítani. A legionáriusok els csoportját a fanatikusok alkották, akik az esetek többségében valamely kollaboráns párt tagjai voltak és a józan észt meghaladó mértékben hittek ezen pártok ideológiájában. Két dolog jellemezte ketŐ gyűlölték a bolsevizmust és feltétel nélkül hittek vezet ikben, akiket istenítettek. Ezek között a vezet k között ugyanúgy megtaláljuk Doriot-t, mint Hitlert, és ami még furcsább, hogy utóbbi esetében a lángoló hazaszeretet harmonikusan egybecsengett a Führer bálványozásával. Ezeknek az embereknek egy nemzetiszocialista Franciaország és egy kommunizmusmentes egyesült Európa létrehozása volt a célja, amely német vezetés alatt valósult volna meg.112 A jelentkez k második csoportját azok alkották, akik nem voltak fanatikusok, de szilárd politikai, erkölcsi vagy vallási meggy z déssel rendelkeztek, ami arra késztette ket, hogy 112 AN F 1 A 3748. Jelentés az LVF-r l. 3. o. 103 A Francia Antibolsevik Légió születése csatlakozzanak az alakulathoz. A politikai meggy z dést általában az antikommunista érzelem jelentette, amely a társadalom nagy részét jellemezte ebben a korban, hiszen a fennálló társadalmi rend számára ez jelentette a legnagyobb fenyegetést, ezért a kommunizmussal szembeni gyűlöletet már az iskolában belenevelték a polgári családok gyermekeibe, amit a családi nevelés csak tovább er sített.113 Az egyik 22 éves jelentkez ezt így fogalmazta megŐ „Ha elmegyek a keleti frontra, az elsősorban azért van, hogy harcoljak a kommunizmus ellen, másodsorban pedig azért, hogy ne legyen több háború Franciaország és Németország között.”114 Apa és fiai együtt jelentkeztek az LVF-be. Ophuls, MarcelŐ Le Chagrin et la Pitié. Éditions Alain Moreau, Paris, 1980. (A továbbiakban Ophuls 1980.) 173. o. 114 AN F 60 1688. Pariser Zeitung, 1942. április 18. 113 104 Bene Krisztián Olyanok is voltak, akik antiszemita érzelmeik miatt csatlakoztak az egységhez, mivel úgy vélték, hogy a bolsevizmus a judaizmus teremtménye, ezért a SZU elleni harc valójában a zsidók elleni harcot jelenti. Az egyik önkéntest így mutatják be a L’Illustration című lapbanŐ „Három hónapja még a nizzai stúdiókban dolgozott. Ugyanakkor a zsidók a francia kormány által ellenük hozott törvények ellenére továbbra is uralják a francia filmipart. Ugyanúgy, mint a múltban, a kezükben tartják a vezető beosztásokat és fajtársaikat pártfogolják a jó franciák rovására. A fiatal őrmester a zsidőgyűlölete miatt jelentkezett a Légióba. A kommunizmus ellen harcolva a zsidókon áll bosszút. Ideálja az antiszemitizmus.”115 Szép számmal akadtak olyanok is, akiket az az idealista hit hajtott, hogy az „istentelenek” elleni harccal a keresztény civilizációt védik, és egy jobb jöv t, egy új Európát teremthetnek. Ezenfelül úgy vélték, hogy Franciaország el kel bb helyet fog elfoglalni ebben az új rendet követ Európában az harcuknak köszönhet en, így az részvételük hazájukat szolgálja.116 Kiváló példát nyújt az ilyen indíttatásból jelentkez kre Bernard de Polignac herceg, aki úgy nyilatkozott, hogy Istenért és Franciaországért szállt harcba az orosz pusztákon, mivel ezt követelte a hazafias érzés és a kereszténység.117 A legismertebb személy az idealisták közül azonban mégsem volt, hanem Marc Augier, a kés bbi Saint-Loup, aki már a háború el tt széls jobboldali lapok újságírójaként szerzett nevet magának. A Szovjetunió elleni hadműveletek megindulása után úgy döntött, hogy személyesen is részt kíván venni a harcokban, mint haditudósító, hogy Cotta 1964, 274. o. Colin, Charles Ambroise–Bassompierre, Jean: Sacrifice de Bassompierre. Amiot-Dumont, Paris, 1948. (A továbbiakban Colin–Bassompierre 1948.) 145. o. 117 Combattants du front de l’Est vous parlent. Discours prononcés au Vélodrome d’Hiver, le 16 avril 1944, par le général Puaud, Mgr de Mayol de Lupé, et le lieutenant Jacques Doriot. (A továbbiakban Puaud–Mayol de Lupé–Doriot 1944.) 4. o. 115 116 105 A Francia Antibolsevik Légió születése osztozhasson a katonák sorsában. Bevonulásakor írt levelében így foglalta össze meggy z dését, melyet minden bizonnyal más jelentkez k is osztottakŐ „… ha bizonyos áldozatokat is kell hoznom háborús részvételem során, noha nem szeretem a háborúkat, azért teszem, mert meg vagyok róla győződve, hogy a nemzeti szocializmus teszi végül lehetővé a szocializmus megvalósítását Európában. E cél érdekében kész vagyok szövetséget kötni akár az ördöggel is.”118 Az író egyébként igazán ismertté nem a háború alatti publicisztikai tevékenységének köszönhet en vált, hanem a háború után, amikor Saint-Loup álnéven az LVF és a francia SS alakulatok harcairól publikált regény formában írt (álcázott) visszaemlékezéseket. Neve még a Goncourt-díjra esélyesek között is felmerült 1953-ban, miután azonban kiderült valódi személyazonossága, lekerült a jelöltek listájáról.119 fogalmazott úgyŐ „A franciák egy része gyanakodott ránk, másik része gyűlölt bennünket, a többségük közömbös volt irántunk, de mi voltunk azok a kevesek, akik újjáélesztettük a keresztes hadjáratok történelmi hagyományát.”120 Sok olyan ember is akadt az alakulat soraiban, akiket a kalandvágy motivált. Egy részük olyan fiatal volt, hogy még szinte semmilyen élettapasztalattal nem rendelkezett, és úgy érezte, hogy most világot láthat és egzotikus tájakat ismerhet meg, miközben férfias kalandokat élhet át.121 A másik részüket olyan harcedzett veteránok alkották, akiknek a harc nem terhes kötelesség, hanem örömteli tevékenység volt. k az általános leszerelés után nem tudtak mit kezdeni magukkal a hétköznapokban, és most lehet séget láttak arra, hogy újból a nekik tetsz életet éljék, nehézségek, veszélyek és harcok közepette. Sokan közülük korábban a gyarmati alakulatoknál vagy az Idegenlégióban szolgáltak,122 így nem jelentett AN F 1 A 3684. 22. iratcsomó. Ory 1976, 238. o. 120 Saint-LoupŐ Les partisans. Irminsul, Madrid, 2000. (A továbbiakban SaintLoup 2000.) 14. o. 121 Michel 1981, 120. o. 122 Saint-Loup 1963, 19. o. 118 119 106 Bene Krisztián számukra gondot, hogy a szokásostól eltér körülmények között kell harcolniuk, még ha korábbi tapasztalataik nem is készítették fel ket arra, ami a keleti fronton várt rájuk.123 Egy hivatásos katona csupán ennyit mondottŐ „Francia vagyok. Antikommunista. Katona. Pétain marsall felhívására válaszolva jöttem, hogy megvédjem Franciaországot.”124 Egy másik régi katona ezt így fogalmazta megŐ „Látni szeretném azokat az országokat, ahol a haza vallás. Jelenleg csak két ilyen van: Németország és Oroszország. Japán túl messze van, és a sárgák megfejthetetlenek számunkra. Meg akarom tanulni, hogyan kell igazán szeretni a hazát.”125 Az esetükben a bels késztetés és a magas zsold egyaránt szerepet játszott abban, hogy jelentkeztek az alakulatba. Az arányuk legfeljebb a jelentkez k 10%-ára tehet .126 Az önkéntesek utolsó, de számban legnagyobb csoportját azok alkották, akik anyagi megfontolásból csaptak fel katonának, ami jól tükrözte a légió egyik propagandaszövegét: „Egy francia számára az LVF-ben harcolni kötelesség, de az érdekeivel is egybeesik.”127 Az egységben szolgálatot vállaló katonák ugyanis a német hadsereg tagjaival megegyez zsoldot kaptak, ami hatalmas vonzer t jelentett a munkanélküliségt l sújtott országban.128 Egyes kétkezi munkások számára ez a zsold háromszoros fizetésnövekedést jelentett, ami sokak számára a korábban elképzelhetetlen anyagi biztonságot jelentette.129 Ezeket az embereket jobb híján ágyútölteléknek lehetne nevezni. Elkötelezettség, jöv kép és stabil háttér nélküli emberek voltak, akiket elcsábított a hangzatos propaganda és a magas zsold ígérete. Az politikai BAMA N 756/201. Die Kameradschaft: Die Europäischen Freiwilligen 3. o. Rostaing, PierreŐ Le prix d’un serment. 1941-1945. Des plaines de Russie à l’enfer de Berlin. Librairie du Paillon, Paris, 2008. (A továbbiakban Rostaing 2008.) 16. o. 125 Labat, ÉricŐ Les places étaient chères. La Table Ronde, Paris, 1969. (A továbbiakban Labat 1969.) 21. o. 126 SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés. 8. o. 127 Idézi Giolitto 2007, 77. o. 128 Brunet 1986, 365. o. 129 Burrin 1995, 440. o. 123 124 107 A Francia Antibolsevik Légió születése meggy z désük minimális volt, harci kedvük pedig gyakorlatilag a nullával egyenl . Hogy a helyzet még rosszabb legyen, a hivatásos katonákból álló tiszti állomány sorai között is akadtak ilyenek szép számmal. Számukra az LVF csak egy operettalakulat volt, amely lehet séget biztosít számukra egy kis külföldi vakációra, néhány díszfelvonulásra és egy jó zsoldra.130 A legnagyobb problémát az jelentette, hogy mértékadó becslések szerint az alakulat háromnegyede ilyen felfogású emberekb l állt, ami el revetítette az egység várható teljesítményét a harctéren.131 Nem meglep , hogy az egyik tiszt a következ képpen beszélt rólukŐ „Ezek paraziták, akik eltökélten nem akarnak harcolni.”132 Érdekes ugyanakkor megvizsgálni a szilárd politikai elkötelezettséggel rendelkez ket az alakulaton belül. Ezeknek többsége ugyanis a két legnagyobb kollaboráns párt, a PPF és az MSR sorai közül került ki, amelyek arra törekedtek, hogy a létrejöv fegyveres alakulatot kisajátítsák és egyfajta pártmilíciát hozzanak létre. Ennek érdekében mindkét párt bevonultatta összes hadra fogható tagját, mivel így reméltek dönt túlsúlyt elérni az egységen belül. A pártirányítás alatt álló harcedzett fegyveres milícia gondolata azért bírt nagy vonzer vel a pártok számára, mivel ez egy kés bbi hatalmi harcban sorsdönt támogatást jelenthetett volna a többi párt, de akár az éppen fennálló hatalom ellen is. A két párt közti hatalmi harcban a PPF kerekedett felül, mivel a különböz szűr vizsgálatok után több tagja jutott be az LVF-be (600 f ), mint az MSR-nek (300 f ),133 ennek ellenére azonban az utóbbi Az arányokat jól jellemzi a következ eset. Az egyik vidéki toborzóirodában négy f jelentkezett a szervezet soraiba, akiket egy tiszt kísért fel Párizsba. A négy f b l kett – miután a jelentkezésért kapott pénzjutalom egy részét kézhez kapták – útközben eltűnt, egy ember a rend rség el l menekült az LVF-be, a negyedik pedig csak azért jelentkezett, mert összeveszett a feleségével. Delperrié de Bayac, JacquesŐ Histoire de la Milice 1918-1945. Fayard, Paris, 1969, 102. o. 131 SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés. 8. o. 132 SHD 2 P 14. Simoni rnagy 1943. június 24-i jelentése, 2. o. 133 AN F 60 235. Tanulmány az LVF-r l, 22. o. 130 108 Bene Krisztián pozíciója is elég szilárd volt. Ennek egyenes következménye lett, hogy az egység gyakorlatilag két részre szakadt a fennálló pártpolitikai irányvonalak mentén. Ezt mi sem jellemzi jobban, mint hogy az alakulat els zászlóalját rendszeresen csak PPFnek nevezték, míg a másodikat MSR-nek.134 Ugyanakkor van olyan forrás, mely továbbárnyalja ezt a leegyszerűsített képet. Eszerint az önkéntesek 30%-ának nem volt szilárd pártköt dése, de Pétain politikáját támogattaő 20-20%-uk a PPF-hez és az MSR-hez tartozott; 5-5%-uk a Parti franciste és a Parti français national collectiviste tagja voltő 5%-uk hivatásos katona volt, míg 15%-nak semmilyen politikai meggy z dése sem volt.135 Mivel a toborzók tisztában voltak vele, hogy a potenciális újoncokból komoly ellenérzéseket váltana ki az a tény, hogy német egyenruhában kell harcolniuk, ezért elhitették velük, hogy francia egyenruhát hordhatnak vagy legalábbis egy jellegében francia egyenruhát. Ez utóbbi azt jelentette volna, hogy a sisakon francia kokárda, az egyenruha karrészén háromszínű karszalag „Franciaország” felirattal, a mellrészén pedig az LVF kitűz je lettek volna. Ezek az ígéretek azonban mind beváltatlanok maradtak, mivel csupán azt a célt szolgálták, hogy el segítsék az érdekl d k belépését az alakulatba. Valójában ugyanis a német katonai vezetés nem járult hozzá, hogy egy, a német hadseregen belül harcoló egység a rendszeresített l eltér egyenruhát viseljen. Ezt többek között azzal indokolták, hogy a francia alakulatot akár a Kaukázusban is bevethetik, ahol soraikban gaullista egységeket is tartalmazó angol csapatok bevetése sem kizárt a szövetségesek részér l, ezért a francia egyenruha viselése félreértésekhez vezethet.136 A német vezetésnek olyannyira határozott elképzelései voltak a német egyenruha viselésér l, AN F 1 A 3748. Jelentés az LVF-r l, 4. o. BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 1718. o. 136 SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 2. o. 134 135 109 A Francia Antibolsevik Légió születése hogy ez 1941 augusztusában már kész tényként jelent meg a német hadsereg egyik lapjában.137 A németek egyik f érve az volt, hogy a hágai megállapodás értelmében a francia katonák nem viselhetnek francia egyenruhát a Szovjetunió elleni harcban, mivel Franciaország nem állt hadiállapotban a Szovjetunióval, ezért a francia egyenruhát visel katonák automatikusan partizánnak számítanának és fogságba esésük után azonnali kivégzés várna rájuk.138 Közelebbr l megvizsgálva ez az érvelés sántított egy kicsit, mivel a Szovjetunió nem írta alá az idevonatkozó nemzetközi egyezményt, ráadásul Franciaország meg is szakította vele a diplomáciai kapcsolatokat.139 A legionáriusok többsége érthet módon nem lelkesedett a német egyenruha viseléséért, de nem volt túl sok választási lehet ségükŐ vagy elfogadták a német egyenruhát vagy megkezdhették többéves börtönbüntetésüket valamely német katonai börtönben parancsmegtagadásért. Az egyenruha elfogadását egyébként nagyban megkönnyítette az a tény, hogy azt nem otthon kellett viselniük, ahol a megszállást testesítette meg, hanem hazájuktól távol, ahol egy új életet és egy új lehet séget jelképezett.140 Az egyenruhától függetlenül megállapítható, hogy a Légió személyi összetétele és az önkéntesek motivációja nem sok jót ígért a jöv re nézve. A helyzetet talán Albert Merglen tábornok – aki elismert hadtörténészként is tevékenykedett közelmúltban bekövetkezett haláláig – szavai foglalják össze a legjobbanŐ „A félig kollaboránsokból, elsősorban a PPF (Doriot) és az MSR (Deloncle) tagjaiból, félig pedig anyagi érdekektől hajtott BAMA N 756/201. Armee-Nachrichtenblatt: Die Uniform der französichen Freiwilliegen. 1941. augusztus 27. 138 Bassompierre 1946. december 2-i bírósági tárgyalásaő Amouroux 1978, 293. o.ő Deloncle, LucŐ Trois jeunesses provençales dans la guerre. Dualpha, Paris, 2004. (A továbbiakban Deloncle 2004.) 66. o. 139 Duprat, F.: Histoire des SS. Les Sept Couleurs, Paris, 1968. (A továbbiakban Duprat 1968.) 67-68. o. 140 Labat 1969, 49. o. 137 110 Bene Krisztián kalandorokból álló alakulatként az LVF-t velejéig elrothasztotta a politika.”141 II.6. Az ideológia Fontos megérteni azt is, hogy milyen ideológiai háttér segítette el ennek az alakulatnak a létrejöttét, mi volt az az ösztönzés, amely rá tudta venni arra az embereket, hogy elárulják a hazájukat és életüket áldozzák egy idegen, ellenséges és megszálló ország hatalmának kiterjesztéséért. Ennek az ideológiának a kidolgozói és legf bb szószólói természetesen az alakulat alapítói voltak, akik már korábban elkezdték kidolgozni politikai elképzeléseiket, az alakulat létrejötte után pedig megkezdhették – még ha csak szerény mértékben is – ezen elképzelések gyakorlatba való átültetését. Ennek az ideológiának központi gondolatát foglalta össze Deloncle helyettesének, Jean Vanornak az LVF propagandaszázadának eskütételekor elhangzott beszédeŐ „Az LVF a francia-német barátság legbiztosabb garanciája. A bolsevik barbárság ellen és az eljövendő béke érdekében ez teremti meg drága hazáink szövetségét. Soraiban dolgozva, harcolva, és ha kell, becsülettel és hűséggel életünket áldozva a Führer és a Marsall kívánságát teljesítjük, a halhatatlan Franciaországot és a holnap Európáját szolgáljuk. A nagy Németországért! És vezetőjéért, Adolf Hitlerért!” 142 Az LVF ideológiája két téma körül összpontosultŐ Franciaország védelme a bolsevizmus ellen és a Németországgal való együttműködés. Az a szilárd meggy z dés hatotta át az alakulat vezet it, hogy a bolsevizmus világméretű fenyegetést jelent, amely ellen minden eszközzel fel kell venni a harcot, különben vérengz , barbár, ázsiai hordák fogják elárasztani a világot. Ezt a helyzetet súlyosbította az a hit, hogy a bolsevizmus 141 IHTP 72 AJ 258, 232 14. Soldats français sous uniformes allemands, 19411945, 3. o. 142 Idézi Giolitto 2007, 93. o. 111 A Francia Antibolsevik Légió születése fenyegetést jelent a kereszténységre is, ezért a kereszténység védelme érdekében keresztes hadjáratot kell indítani a szovjet Antikrisztus ellen. Ez az elképzelés fontos szerepet játszott az LVF filozófiájában, amelyet akár francia sajátosságként is kezelhetünk, hiszen a szervezet a nemzeti-szocializmus követ jének tartotta magát, de attól eltér módon fontosnak tartotta az egyházzal való jó együttműködést és el térbe helyezte a katolicizmus védelmét.143 A Je suis partout című lapban megjelent egyik cikk ezt így fogalmazta megŐ „Egy hipotetikus szovjet győzelem (sic!) nemcsak a kereszténység végét jelentené Európában, de a katolicizmusét is.”144 Érdekes módon ezt a véleményt számos katonatiszt reálpolitikai meggy z désb l osztotta, melyet egyikük a következ képpen indokoltŐ „A kommunizmus elleni harc szükségszerű. Európaiként kötelező részt vennünk ebben a küzdelemben, hiszen ha Franciaország szerepet kíván vállalni egy új Európa létrehozásában és újból nagyhatalmi státusszal kíván rendelkezni, akkor egyik legfontosabb feladata egy expediciós haderő küldése Oroszországba.”145 Az antiszemitizmus a kezdetekt l jelen volt a szervezetben, ami nem is meglep az adott kor jobboldali mozgalmait ismerve, az viszont már annál inkább, hogy a francia ideológusok a nemzetközi zsidóságot és a bolsevizmust azonosították egymással. Számukra az 1917-es oroszországi forradalom és az ebb l kialakuló kommunista rendszer egyaránt zsidó vállalkozások voltak, amelyek azt célozták meg, hogy zsidó világuralmat hozzanak létre és leigázhassanak minden más népet a Földön.146 Ez az ideológia azt a célt szolgálta, hogy a jelentkez k többségében meglév antiszemitizmust felhasználja a keleti fronton vívott harcban, mivel sokkal könnyebb volt egy olyan egységet irányítani, melynek tagjait valamilyen személyes 143 Giolitto 2007, 93-95. o. 144 Cotta 1964, 152. o. SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 22. o. 146 Cotta 1964, 153. o. 145 112 Bene Krisztián motiváció is hajtotta, jelen esetben az antikommunizmus és az antiszemitizmus. Bár fontos megjegyezni, hogy mint a korábbiakból is kiderült, végül az ideológia sokkal kisebb szerepet játszott az önkéntesek életében, mint azt a Légió vezet i remélték. A gyűlöletes ellenség elleni harc pedig csak akkor lehetett sikeres, ha a németekkel való teljes együttműködés keretében zajlott, mivel csak a meger södött és céltudatos Németország lehetett képes gy zelmet aratni ebben a harcban. Ebb l kifolyólag a francia politikai életnek szükségszerűen a németekkel való együttműködést kellett választania, amely megújítja és átalakítja Franciaországot. Ennek logikus útja a német politikai modellt kellett minta átvétele volt, így tehát az együttműködés egy náci mintájú francia hatalomátvételhez készítette el a terepet, amely természetesen a kollaboráns pártok vezet it juttatta volna hatalomra.147 Ennek a véleménynek a kollaboráns mozgalom számos tagja hangot is adott. Az egyik politikus így fogalmazottŐ „Németország könyörületére vagyunk bízva, hiszen ő fogja uralni Európát. De a győztes meg fogja kímélni azoknak a nemzeteknek a területét, melyek elfogadják Németország felhívását és az ő feltételei szerint építik újjá Európát. […] Egyedül Németország tudja újjászervezni a kontinenst és ő biztosítja számunkra a lehetőséget ahhoz, hogy újjáépítsük országunkat. Ez utóbbi szükségszerű és a mi feladatunk sikerre vinni.”148 Marc Augier pontosította az oroszországi szerepvállalás jelent ségétŐ „Azok az emberek, akik győztesen térnek vissza az orosz sztyeppékről, teljes joggal tarthatnak igényt arra, amit a németek úgy neveznek: parancsnoki tér.”149 Más így írta le a helyzetetŐ „A Légió egyértelműen politikai célokból létrehozott szervezet. […] Véleményem szerint Doriot és Deloncle szándéka a Légió megalakításával egy olyan magánhadsereg létrehozása volt, amely az orosz fronton aratott győzelmek után Franciaországba Azéma–Wieviorka 1997, 118. o. Ory, PascalŐ La France allemande. Parole du collaborationnisme français (1933-1945). Gallimard, Paris, 1977. (A továbbiakban Ory 1977.) 86. o. 149 Uo. 144-145. o. 147 148 113 A Francia Antibolsevik Légió születése visszatérve megszabadulhattak azoktól, akikkel szerintük a francia kormány túl engedékenyen bánt. Az MSR és a PPF vezetői nem rejtették véka alá a véleményüket ezzel kapcsolatban és nyíltan kimondták, hogy visszatérésük után Pétain marsallnak engednie kell vagy átadnia a helyét.”150 II.7. A kiképzés A német parancsnokság részér l döntés született, hogy a légiósok – noha többségük már részesült katonai kiképzésben, s t, sokuknak harctéri tapasztalatuk is volt – a lengyelországi Debában (lengyelül Debica, bár néhány túlél Dembaként írta le) kapnak német katonai kiképzést, majd ezt követ en azonnal be is vetik ket a keleti fronton zajló harcokban.151 Ugyanakkor francia altisztek vezényletével már a versailles-i kaszárnyában megkezd dtek az alaki gyakorlatok. Ezek igazi célja nem is annyira a katonai ismeretek átadása vagy gyakorlása volt, hanem sokkal inkább az egység fegyelmének megszilárdítása, amit a tétlen várakozás nagymértékben aláásott.152 Az önkéntesek els egységének indulása 1941. augusztus 21-re volt kitűzve, amit a merénylet miatt 30-ra halasztottak, majd újabb késlekedés miatt végül is csak szeptember 4-én került rá sor. Ennek a különítménynek a pontos létszámáról megoszlanak a francia vélemények, de nagy valószínűséggel körülbelül nyolcszáz ember (tisztek és legénységi állomány) hagyta el Párizst ezen a napon az LVF kötelékében.153 Német források szerint 25 tisztb l, ill. 803 altisztb l és közlegényb l állt a csoport.154 SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 12. o. BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 7. o. 152 Vae Victis 1948, 10. o. 153 IHTP 72 AJ 258, 232 14. számú iratcsomóő BAMA N 756/201. Die französiche Freiwilligen-Legion, 2. o. 154 BAMA RH 53-23/49. A Francia Légió kiképz osztagának hadműveleti naplója, 9. o. 150 151 114 Bene Krisztián Szeptember 3-án, az önkéntesek indulását megel z este zártkörű búcsúzató ünnepséget tartottak a kaszárnyában, ahol Abetz nagykövet jelenlétében átadták az els elutazó csoportnak az egység lobogóját. A korábbi merénylet miatt az egész ünnepség csendben és gyorsan zajlott, ezúttal semmilyen rendbontás nem történt.155 A kiképzésre induló önkéntesek. A hatóságok nagyon tartottak t le, hogy újból valamilyen rendzavarás fog zajlani, ezért közel ötszáz rend r és francia, ill. német csend r biztosította az önkéntesek menetét a pályaudvarig, ahol vonatra szálltak.156 Ilyesmi azonban nem történt, mivel rajtuk kívül más nem is nagyon volt jelen, ugyanis az indulás id pontját titokban tartották a közvélemény el tt, ráadásul a kora reggeli id pontban még érvényben volt a kijárási tilalom, így senki nem volt az utcákon. Ez azt eredményezte, hogy a légiósok egy kísérteties AN F 60 235. Tanulmány az LVF-r l, 22-23. o. AN F 60 235. Jelentés az LVF önkéntesei els csoportjának indulásáról. 1941. szeptember 4. 155 156 115 A Francia Antibolsevik Légió születése csendben lév városon vonultak keresztül, ami nyomasztóan hatott és sokuk hangulatára rányomta a bélyegét.157 Még indulás el tt öt századot állítottak fel és az embereket ezekbe osztották be, hogy a civil vagy a korábbi egységeikt l „örökölt” francia katonai ruházatuk ellenére az emberek között legalább a katonai fegyelem valamilyen látszatát fenn tudják tartani. Az els , útnak induló egység tagjai között volt Jacques Doriot is, aki háború el tti rangjában, rmesterként vonult be az alakulathoz. Fellépése meglepte a többi legionáriust, ugyanis minden arroganciától mentesen, kedvesen és közvetlenül közeledett bajtársaihoz, akik egy fennhéjázó politikust vártak, ehelyett egy frontkatonát kaptak, aki a katonaélet minden nehézségét megosztotta velük és nem kért kivételes bánásmódot.158 A Légió katonái új zászlóikkal. Természetesen felmerül a kérdés, hogy mi vette rá Doriot-t, hogy a szervezet többi vezet jét l eltér en ne csak szavakkal 157 158 AN F 60 235. Tanulmány az LVF-r l, 24. o. Brunet 1986, 368. o. 116 Bene Krisztián vegyen részt a harcban, hanem személyesen is. Úgy tűnik, hogy részvételének két oka is volt. Egyrészr l komoly politikai t két kívánt kovácsolni abból a tényb l, hogy a többi kollaboráns párt vezet jét l eltér en személyesen is részt vesz a hadműveletekben. Arra számított, hogy ezzel megnyerheti a németek támogatását, amelynek segítségével elérhet közelségbe kerülhet hozzá a politikai hatalom megszerzése Franciaországban. Másrészr l valóban harcolni akart a kommunizmus ellen, amelyhez egykor személyesen is köt dött, ekkor azonban már szenvedélyesen gyűlölt.159 Az LVF a német hadsereg kötelékén belül harcolt, így német hadrendi számot és elnevezést kapott, így hivatalosan ez lett a Wehrmacht 638. gyalogezrede (Französisches InfanterieRegiment 638).160 Az ezred parancsnokságát Roger-Henri Labonne ezredes kapta meg, aki a Saint-Cyr katonai akadémián végzett, de harci tapasztalatai az I. világháborúhoz köt dtek. Az ezredes egyszerre volt katona, aki a marokkói gyarmati gyalogságnál szolgált és értelmiségi, aki geopolitikai tárgyú könyveket írt.161 Valószínűleg ebb l fakadt az a tény is, hogy az ezredes inkább nagyra hivatott államférfiként gondolt magára, akit ezidáig méltatlanul elkerült a katonai dics ség, nem pedig harctéri parancsnokként, ami kés bb súlyos következményekkel járt a frontvonalban, ugyanis Labonne képtelennek bizonyult az egység hatékony vezetésére harci körülmények között.162 Uo. 362-364. o. BAMA N 756/201 8. Französische SS-Freiwilligen Sturm-Brigade, 2. o. 161 Davis, Brian L.: Flags of the Third Reich 2: Waffen-SS. Osprey Publishing Ltd, London, 1994. (A továbbiakban Davis 1994.) 19. o. 162 Delarue 1968, 164. o.; Broche 2002a, 213. o. 159 160 117 A Francia Antibolsevik Légió születése Labonne ezredes az els vonalban. Azonban az ezredes rendelkezett egy hatalmas el nnyel, ami a németek szemében – akik a parancsnok személyét illet en kimondták az utolsó szót – tökéletes parancsnokká tetteŐ nem köt dött egyik kollaboráns mozgalomhoz sem. Így tehát részér l nem fenyegetett az a veszély, hogy az LVF-b l egy pártmilícia mintájára szervez d , csak annál jobban felfegyverzett, politikai rohamcsapatot alakít ki, ami kicsúszhatna a német ellen rzés alól. Ezzel pedig a kérdés el is volt döntveŐ Labonne lett az egység parancsnoka.163 A németek az 1940-es nyári hadjárat során szerzett tapasztalataik alapján úgy ítélték meg, hogy a francia katonai kiképzés színvonala messze alatta marad a németnek, a francia katona pedig nagymértékben hajlamos a fegyelmezetlenségre. Ez a vélemény nem is volt alaptalanŐ „A németek a napi tapasztalataik alapján joggal gondolhatják, hogy a 163 Saint-Loup 1963, 24. o. 118 Bene Krisztián vereségünk semmit sem változtatott a mentalitásunkon. Noha mindig tisztelettel beszéltek Pétain marsallról, egymás közötti beszélgetéseik során ironikus mosollyal emlegették a Légiót.”164 Ebb l kifolyólag nem vállalták azt a kockázatot, hogy a francia egységet azonnal a frontra vezényeljék, helyette a megszállt Lengyelországban található Debába küldték kiképzésre. Ezt feltétlenül szükségesnek ítélték, már csak azért is, hogy a francia alakulat megismerkedjen a német hadsereg harceljárásaival, fegyverzetével és így be tudjon illeszkedni a Wehrmachtba. Mivel azonban az önkéntesek többsége már részesült katonai kiképzésben, így a debai táborban csupán egy szintrehozó, gyorstalpaló kiképzést szándékoztak adni a legionáriusoknak, hogy áthidalják a francia és a német hadsereg színvonala közti különbséget.165 A kiképzésért egy német tisztekb l és altisztekb l álló 61 f s kiképz keret felelt Hammerschmidt rnagy parancsnoksága alatt, melynek gondoskodnia kellett a légiósok megfelel felkészítésér l.166 Francia önkéntesek német kiképz jükkel. SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 11. o. AN F 60 235. Tanulmány az LVF-r l, 26. o. 166 BAMA RH 53-23/50. Az LVF kiképz kerete, 103-104. o. 164 165 119 A Francia Antibolsevik Légió születése A Krakkótól 150 kilométerre keletre található debai kiképz tábor a breslaui hadsereg-parancsnokság alárendeltségébe tartozott. Az új építésű tábor hatalmas területen terült el, egyszerre több hadosztálynyi újonc (közel 30 ezer ember) alapkiképzését is biztosítani tudta. A létesítmény nagyon jól felszerelt volt, a szállásként szolgáló barakkokon kívül kantinoknak, boltoknak, mozinak és els segélynyújtó-helyeknek adott otthont. A francia önkéntesek egyébként sem túl magas morálját tovább rontotta az a tény, hogy eleinte ezeknek az intézményeknek a látogatása tilos volt számukra. Augier így írja le a tábortŐ „Fenyőerdők. Homokkal borított tisztások. Újabb fenyőerdők. Virágokkal körbeültetett frissen festett barakkok. Még több fenyő. Fenyők, ameddig a szem ellát a hangával borított napfényes síkságon. Fenyők. Homok. Több száz barakk… Ez a debai tábor. 200 kilométerre délre Varsótól Radom és Tarnów között. Egy katonaváros, melyet Németország hozott létre az új birodalom határvidékén. A Wehrmacht osztozik rajta a Waffen-SS-szel. Az Azul hadosztály spanyoljai keverednek a dán és kabil önkéntesekkel… Egyszerre Bábel és Spárta.”167 Az els nyolcszáz f s különítményb l, amely szeptember 8-án érkezett meg a kiképz táborba, állították fel az ezred I. zászlóalját. A második, létszámban körülbelül az els vel megegyez (egyes források szerint 127 tisztb l, 769 altisztb l és közlegényb l álló)168 kontingens szeptember 20-án érkezett meg Debába, ebb l került felállításra a II. zászlóalj.169 A harmadik csoport, amely 648 f t számlált, október 12-én vagonírozott ki Debában,170 és ennek tagjaiból alakították ki az ezred kiegészít alakulataitŐ a parancsnoki, ill. két támogató Saint-Loup 1963, 32. o. Uo. 36. o. 169 BAMA N 756/201. Die französiche Freiwilligen-Legion, 3. o. 170 Német források szerint 21 tiszt, 125 altiszt és 498 közlegény alkotta a különítményt. RH 53-23/49. A Francia Légió kiképz osztagának hadműveleti naplója, 19. o. 167 168 120 Bene Krisztián századot.171 Október 28-án még befutott egy negyedik különítmény is, amely körülbelül 250 f t számlált,172 de a német parancsnokság ezt a csoportot az éjszaka folyamán ellátta egyenruhával és fegyverrel, majd mindenfajta kiképzés nélkül azonnal vonatra ültette és a francia ezred többi alakulatával együtt a frontra irányította. Az újonnan érkezetteket a 13. és 14. század kötelékébe osztották be ideiglenesen, majd a frontra való kivonulás után szétosztották ket a lövészszázadok között. Ezeknek az embereknek a harcértéke a nullával volt egyenl . Ourdan hadnagy visszaemlékezése szerintŐ „28-án délután érkezett meg Versaillesból Dembába egy hozzávetőlegesen 250 fős erősítés. Ennek tagjai a 28-ról 29-re virradó éjszaka egyenruhát és fegyvert kaptak. Az alakulat egyik fele a 13. századdal 29-én délután útra kelt Smolenszk felé, a másik fele pedig a 14. századdal 29-én éjszaka követte őket. Szmolenszkbe való megérkezésünk után ennek a különítménynek a tagjait szétosztották a lövészszázadok között. Ezek az emberek semmilyen kiképzésben nem részesültek, hiszen a Versailles-i laktanyában gyakorlatilag semmit sem csináltak a reggeli negyedórás tornán kívül.”173 Mindezzel együtt az ezred létszáma október végén alig haladta meg a 2 000 f t, ami meglehet sen szerény eredmény a korábban elhangzott francia ígéretek fényében, amelyek több tízezer ember jelentkezését jelezték el re. Az összképet tovább rontotta az a tény is, hogy éppen a kezdeti id szak volt az, amikor a toborzás jobban haladt, az alakulat katonáinak létszáma mégis ilyen alacsony szinten maradt. 1942 februárjáig összesen hozzávet legesen 113 tiszt, ill. 3528 altiszt AN F 60 235. Tanulmány az LVF-r l, 25. o.; RH 53-23/49. A Francia Légió kiképz osztagának hadműveleti naplója, 4. o. 172 Német források szerint 3 tisztr l és 224 f legénységi állományú személy érkezett. RH 53-23/49. A Francia Légió kiképz osztagának hadműveleti naplója, 75. o. 173 SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 20-21. o. 171 121 A Francia Antibolsevik Légió születése és közlegény hagyta el Franciaországot, hogy kiképzésen vegyen részt Lengyelországban.174 Önkéntesek felvonulása Vichy-ben. A francia önkéntesek számára az egyik legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a táborba érkezéskor viselt ruhákat le kellett cserélni a csukaszürke német tábori egyenruhára, sok emberben ugyanis ösztönös gyűlölet élt ezzel a viselettel szemben. Végül Labonne ezredes személyes fellépésére volt szükség, aki kihangsúlyozta, hogy a legionáriusok által viselt egyenruha nem teljesen azonos a németek által viselttel, hiszen rajta van a francia címerpajzs, ami jelzi, hogy k továbbra is Franciaországot szolgálják.175 Ugyanakkor az ösztönös ellenállás kés bb teljes mértékben igazolást nyert, 174 IHTP 72 AJ 258, 232 14. Soldats français sous uniformes allemands, 19411945, 3. o. 175 AN F 60 235. Tanulmány az LVF-r l, 26. o. 122 Bene Krisztián amikor az önkéntesek kés bb szabadságra hazatérhettek, ahol teljes elutasítás, s t gyűlölet fogadta ket a német egyenruha viselése miatt. „… a jeges fogadtatás, amelyet Franciaország minden részén kapnak, ahol az önkéntesek többsége a családjával is összeveszett. Mindannyian úgy érzik, hogy a kormány és főleg annak hivatalai magukra hagyták őket. Nem csak magukra hagyták, hanem az általános ellenségesség martalékául hagyták őket és családjukat. Ennek [az érzelemnek] a legfontosabb oka a német egyenruha viselése volt. A franciák soha nem fogadnak el a sajátjukként olyan embereket, akik német egyenruhát hordanak. A nemzet és az emberek közti szakadék napról-napra nagyobbra nő. Ennek eredményeképpen az LVF-et a francia nemzet kiveti magából.”176 Már német egyenruhában. Az ellenérzések annyira er sek voltak, hogy végül számos önkéntes egyáltalán nem volt hajlandó német egyenruhát viselni. Ezeket a parancsmegtagadókat, bár eredetileg börtönbüntetéssel fenyegették, végül csupán hazaküldték Franciaországba. Egyes információk szerint összesen körülbeül 60 f , köztük 8 tiszt, hagyta el a tábort október 17én.177 176 177 SHD 2 P 14. Simoni rnagy 1943. június 24-i jelentése, 4. o. BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 8. o. 123 A Francia Antibolsevik Légió születése A másik hasonlóan nagy megpróbáltatást az eskütétel jelentette, amikor a legionáriusoknak október elején hűséget kellett fogadniuk Adolf Hitlernek, mint a német hadsereg f parancsnokának. A sokak részér l felmerül ellenkezést a németek ügyesen leszerelték, mivel közölték az önkéntesekkel, hogy nem állampolgári esküt tesznek le, hanem katonai engedelmességet fogadnak, és az sem élethossziglan szól, hanem csupán a hadműveletek id tartamára 178 Ennek ellenére továbbra is akadtak olyanok, akik visszautasították az eskü letételét. A visszautasítás mögött nem minden esetben a nemzeti érzések álltak, sokan egyszerűen így kívánták késleltetni a frontra való kivezénylésüket. Mikor ezt a német vezetés felismerte, változtatott addigi álláspontján, mely szerint az esküt megtagadókat hazaküldte Franciaországba, helyette inkább börtönbe küldte az ellenkez ket. Ennek a fellépésnek köszönhet en az ellenkez k száma a kés bbiekben minimálisra csökkent.179 Az els ként érkezettek 1941. október 5-én tettek esküt ünnepélyes körülmények között. Az eseményen részt vett Mayol de Lupé tiszteletes, az LVF tábori lelkésze, aki misét is celebrált, valamint Halm tábornok a német hadsereg képviseletében, aki az eskütételt levezette.180 Az eskü szövege a következ voltŐ „Isten színe előtt ünnepélyesen esküszöm, hogy a bolsevizmus elleni harc során mindenben engedelmeskedem Adolf Hitlernek, a német és szövetséges hadseregek parancsnokának, és minden pillanatban kész vagyok bátor katonaként akár életemet is áldozni.” A ceremónia végén az egész alakulat elvonult a Labat 1969, 47. o. Delarue 1968, 179. o. 180 RH 53-23/49. A Francia Légió kiképz osztagának hadműveleti naplója, 16-17. o.ő Dupont, Pierre HenriŐ Au temps des choix héroiques. L’Homme libre, Paris, 2002. (A továbbiakban Dupont 2002.) 96. o. 178 179 124 Bene Krisztián német tábornok és az ezredparancsnok el tt, miközben a zenekar a Marseillaise-t és a német himnuszt játszotta.181 Annak ellenére, hogy letették az esküt, az esemény megosztotta a legionáriusokat. Egyesek úgy érezték, hogy innent l kezdve a német hadsereg teljes jogú tagjai, ami elégedettséggel töltötte el ket. Mások úgy vélték, hogy ezzel az aktussal a németek zsoldosaivá váltak, és ez nyomasztóan hatott rájuk. Megint mások nem tulajdonítottak különösebb jelent séget az egésznek, egyszerűen egy szükséges rossznak tekintették, amin át kellett esni. S t, olyanok is akadtak, akik kijelentették, hogy rájuk nézve nem kötelez az eskü, mert eskütétel közben másra gondoltak!182 Az az egy biztos, hogy a legénység nagyobb részére nyomasztóan hatott a tudat, hogy fel kellett esküdniük Hitlerre, és tartottak az esetleges kés bbi következményekt l is.183 A kiképzés poroszosan kemény és hatékony volt. Er nlétfejlesztés, 20-30 kilométeres menetelések nappal és éjszaka, fegyverismeret, célba lövés, gránáthajítás, vagyis elméletileg minden olyan ismeretet tartalmazott, ami ahhoz kellett, hogy rövid id alatt bevetésre alkalmassá tegyék az alakulat katonáit.184 Ennek ellenére a katonák többségének katonai ismeretei rendkívül hiányosak maradtak. Az egyik tiszt visszaemlékezése szerint „a tisztek és legionáriusok legfeljebb 40 százaléka képes megfelelően használni az egyéni és kollektív fegyvereket, 60 százalékuk pedig rosszul lő és elveszíti töltényeit. Az álcázási, terep-felhasználási és fegyverhasználati ismeretek (különösen a kollektív fegyvereké), a raj- és szakaszszintű manőverezés esetükben csupán üres szó marad”.185 181 „Je fais le serment solennel devant Dieu d’obéir strictement au chef des armées allemandes et alliées, Adolf Hitler, dans la lutte contre le bolchevisme et d’être prêt à tout instant à faire en brave soldat le sacrifice de ma vie.” Plait 1997, 48. o. 182 Amouroux 1978, 296. o. 183 SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 18-19. o. 184 BAMA RH 53-23/49. A Francia Légió kiképz osztagának hadműveleti naplója, 7-10. o. 185 SHD 2 P 14. Simoni rnagy 1943. június 24-i jelentése, 2. o. 125 A Francia Antibolsevik Légió születése Az alakulat hatékonyságának növeléséhez nagyon fontos volt az is, hogy megfelel számú jól képzett tiszt irányítsa az altiszti és legénységi állományt. A harctéri tapasztalatokkal rendelkez tisztek száma nagyon alacsony volt az alakulaton belül. „A tisztek toborzása szánalmas volt. Ezt számos ok magyarázza. Könnyű volt hamis adatokat megadni és tiszti rangot hazudni, mivel az ezt igazoló papírokat nem ellenőrizték elég figyelmesen. […] Egy kivételével minden tiszt tartalékos állományú volt. Sokan a legénységi állományból emelkedtek ki és egész szolgálatukat a gyarmatokon töltötték. Egyikük sem tartozott a magasabb társadalmi osztályokhoz. Mindegyikük karrierjét kisebbnagyobb szakmai hibák szennyezték be.”186 Labonne ezredes els sorban azért utazott Párizsba szeptember 17-én, hogy erre a problémára megoldást találjon. Az LFV politikai vezet i megígérték, hogy a francia fegyverszüneti hadsereg tisztjei közül fognak áthelyeztetni jól képzett tiszteket a légióba, hogy orvosolják ezt a hiányt. Labonne ezredes megnyugodva tért vissza a kiképz táborba, ahová azonban egyetlen hivatásos tiszt sem érkezett a következ hónapokban, ezért az ezredes kénytelen volt a meglév személyi állomány soraiból el léptetni embereket a hiányok pótlására. Ekkor kapta meg Doriot is alhadnagyi kinevezését.187 Ennek a lépésnek az eredményeképpen számos olyan ember került tiszti rangba, akinek sem a szükséges képzettsége, sem a megfelel tapasztalata nem volt meg egy ilyen feladat ellátásához.188 A tiszti és altiszti kar felkészültsége általánosságban csapnivaló volt, ahogy err l a következ visszaemlékezés is tanúskodikŐ „A tisztjelöltek egy része semmit sem tud szakmájáról. Az őrmesterek és törzsőrmesterek – […] néhány kivétellel – semmit sem érnek. Két századparancsnoknak fogalma sincs a szakaszés századharcászatról.”189 Egy másik hasonló véleményŐ „Egyetlen SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 10. o. BAMA RS 3-33/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 91. képő Brunet 1986, 368. o. 188 Delarue 1968, 184. o. 189 SHD 2 P 14. Simoni rnagy 1943. június 24-i jelentése, 2. o. 186 187 126 Bene Krisztián altiszt sem ért a szakmájához, a németek szerint egyébként a francia tisztikar elégtelen kiképzettsége volt az oka 1940-es vereségünknek is. A Légióban töltött időm alatt számos alkalommal kellett megcsinálnom azt a munkát, amit rendes körülmények között az altiszteknek kellett volna elvégeznie”.190 Az egység tagjainak némi támogatást jelentett, hogy október 25-én látogatást tett a kiképz táborban Fernand de Brinon, Franciaország németországi nagykövete. A nagykövet csupán egy hétvégét töltött a táborban, ahol megtekintett néhány kiképz gyakorlatot, de a francia kormány részér l az önkénteseknek nyújtott támogatás ebben ki is merült.191 A nagykövet nagyon pozitívan nyilatkozott a németekkel való katonai együttműködés által kínált lehet ségekr lŐ „Utazásom kapcsán arra a szilárd meggyőződésre jutottam, hogy ha Franciaország képes megérteni a Hitler Németországával való kollaboráció pszichológiai szükségszerűségét, akkor gyarmatbirodalma rövid időn belül mind erkölcsileg, mind anyagilag erősebb lesz, mint a nagy vereség előtt.”192 A nagykövet a Légióval kapcsolatban is nyilatkozottŐ „Részt vettem egy hadgyakorlaton, amely bebizonyította, hogy az alakulat első osztályú felszereléssel rendelkezik és jól megtanulta a kiképzőitől kapott leckét.”193 A valóság azonban igencsak elütött ett l az ideálisnak tűn képt l. „Vasárnap reggel a nagykövet megtekintett egy hadgyakorlatot, melyen a Légió más egységei mellett a szakaszom egyik 155 mm-es lövege is részt vett. A löveget tüzelőállásba kellett állítani. A műveletet igyekeztünk a lehető legproblémamentesebben végrehajtani annak ellenére, hogy kölcsönzött fogatokkal dolgoztunk, mivel a szakaszom még nem kapta meg a saját lovait. Végül nem az eredetileg kijelölt helyen állítottuk fel a löveget, mert az elakadt a homokos talajon. Nem szerettem volna rossz benyomást kelteni, így végül ott állítottuk fel a löveget, ahol az megállt. Nem lett folytatása SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 9. o. BAMA RH 53-23/49. A Francia Légió kiképz osztagának hadműveleti naplója, 64-71. o. 192 AN 3 W 110. De Brinon 1941. október 31-i jelentése Pétain marsallnak. 193 Uo. 190 191 127 A Francia Antibolsevik Légió születése az ügynek, mivel a Légió vezérkara és a századparancsnok is úgy gondolta, hogy a hadgyakorlat csupán színjáték volt.”194 Az LVF-et, vagyis a 638. gyalogezredet a Wehrmacht 7. bajor gyaloghadosztályának kötelékébe vezényelték. Ezt különösen nagy megtiszteltetésnek tekintették, mivel egy közkeletű tévedés szerint ugyanebben az egységben szolgált Hitler is az els világháború folyamán. (A valóságban Hitler a 16. tartalékos bajor ezredben teljesített szolgálatot.) Ezt természetesen a jobboldali francia sajtó nem gy zte hangsúlyozni, hogy ezzel is kiemelje a francia alakulat bevetésének jelent ségét.195 Francia katonák egy német löveggel. SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 19-20. o. Malardier, Jean: Combats pour l’honneur. L’Homme libre, Paris, 2007. (A továbbiakban Malardier 2007.) 39. o. 194 195 128 Bene Krisztián II.8. Döntés az alakulat bevetésér l Tekintsük át, hogyan is nézett ki az egység, amelyet pár hét kiképzés után október végén már el is indítottak a frontra. Labonne ezredes munkáját Planard de Villeneuve zászlóaljparancsnok segítette el szárnysegédként, ill. az ezredes futártisztjeként Doriot alhadnagy, akit id közben el léptettek. Az ezred vezérkari századát Tixier kapitány vezette.196 Az ezred 1941 októberének végén három zászlóaljból álltŐ az els kett hagyományos gyalogsági, a harmadik pedig nehézfegyverzetű alegység volt. Az els zászlóaljhoz – amelynek parancsnoka de Planard volt – tartozott az 1., a 2., a 3. és a 4. század, a második zászlóaljhoz – amely Girardeau vezetése alatt állt – pedig az 5., a 6., a 7. és a 8. A fentiek közül hat lövészszázad volt, kett pedig gépfegyverekkel ellátott nehézfegyverzetű század.197 A harmadik zászlóalj volt az ezred közvetlen alárendeltségébe tartozó nehézfegyverzetű zászlóalj, amelynek két százada – a 13. és a 14. – aknavet kkel és páncéltör ágyúkkal volt felszerelve. A létszámot egy parancsnoki század tette teljessé.198 A figyelmes olvasónak feltűnhet, hogy a 9-t l 12-ig terjed számokat nem osztották ki. Ez abból a tényb l fakad, hogy az ezred harmadik gyalogsági zászlóalját ekkor még létszámhiány miatt nem tudták felállítani. Ezt a hiányosságot csupán 1941. december 6-án pótolták, amikor az addigi legnagyobb létszámú különítmény is megérkezett Franciaországból Debába. Ez a csoport körülbelül 950 emberb l állt, így lehet ség nyílott arra, hogy felállítsák az ezred harmadik gyalogsági zászlóalját.199 Ez azonban nem várt nehézségbe ütközött, mivel a németek – tanulva a korábbi rossz tapasztalatokból – kiszelektálták a politikailag túl aktív Davis 1994, 19. o. SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 13. o. 198 Delarue 1968, 184. o. 199 BAMA RH 53-23/49. A Francia Légió kiképz osztagának hadműveleti naplója, 82. o. 196 197 129 A Francia Antibolsevik Légió születése személyeket az állományból, ami oda vezetett, hogy a közel ezer f b l végül kevesebb, mint hatszáz maradt. Ennek ellenére létrehozták a harmadik zászlóaljat, de az alakulat állománytábláján csak három lövészszázad volt, a létszámhiány miatt ugyanis „lespórolták” a géppuskás századot.200 A Ducrot ezredes parancsnoksága alatt álló egység 1941 végét és 1942 els felét folyamatosan kiképzéssel töltötte szigorú német felügyelet alatt, de ezt követ en nem vetették be a fronton, helyette inkább a hátsó vonalak biztosítására, jár rözési feladatokra használta fel a német parancsnokság.201 Az alakulathoz tartozott még egy 35 f s német összeköt törzs is Effinger százados parancsnoksága alatt, mely a parancsnoksággal való kapcsolattartásért felelt.202 Október végén megérkezett a parancs, mely szerint a 638. gyalogezrednek csatlakoznia kellett a von Gablentz tábornok parancsnoksága alatt álló 7. bajor gyaloghadosztályhoz. A 7. gyaloghadosztály ekkor a 4. német hadsereg kötelékében harcoló VII. hadtest alárendeltségébe tartozott a 197. és 267. hadosztályokkal együtt, és Moszkva el tt 80 kilométerre állomásozott.203 Mivel a szovjet ellenállás egyre er sebb lett, ahogy a német csapatok a f város felé törtek el re, a német egységeknek minden segítségre szükségük volt, hogy folytatni tudják az el renyomulást. A bajor alakulat a keleti hadjárat folyamán 1941. június 22. és november 19. között több mint 3 000 embert veszített, így tehát már éget en szüksége volt arra az er sítésre, amelyet az utánpótlási vonalak megnyúlásával egyre ritkábban kapott meg.204 200 BAMA RS 3-33/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 30. kép. 201 IHTP 72 AJ 258, 232 14. Soldats français sous uniformes allemands, 19411945. 5. o. 202 Davis 1994, 19. o. 203 A 4. német hadsereg kötelékébe összesen 36 hadosztály tartozott, mely így a leger sebb volt a keleti fronton bevetett 11 német hadsereg közül. Lefèvre– Mabire 2004, 144-146. o. 204 Uo. 123-124. 130 Bene Krisztián A német hader tehát minden lehetséges er sítést összegyűjtött, amit csak tudott, hogy bevigye az utolsó csapást a Vörös Hadseregnek és Moszkva elfoglalásával befejezze a háborút. Így tehát a francia egységnek is harcba kellett szállnia, noha a kiképzése még korántsem volt befejezettnek tekinthet . A legkorábban érkezettek sem töltöttek hat hétnél többet a debai kiképz táborban, ami nagyon rövid id , de olyanok is voltak, akik egyáltalán nem vettek részt kiképzésben. Ezzel természetesen mind a francia, mind a német parancsnokság tisztában volt, azonban el bbit a bizonyítási vágy, utóbbit pedig a súlyos emberhiány hajtotta, amikor döntés született az LVF harcba vetésér l.205 A nehézfegyverzetű századoknál még az átlagosnál is rosszabb volt a helyzet, mivel nekik még arra is alig volt idejük, hogy megismerkedjenek a számukra juttatott fegyverzettel, l gyakorlatot pedig csupán egyetlen egyszer tartottak számukra. Ráadásul a számukra kiutalt lovak túl gyengék voltak a lövegek vontatásához, így még a helyváltoztatás is nehézséget okozott ezeknek a századoknak.206 Ennek alapján komoly kétségek merülnek fel ezeknek az alegységeknek a hadra foghatóságával kapcsolatban. „Az LVF jelenlegi formájában csupán egy milícia, amely az 1870-es silány mobil gárdákhoz hasonlít, nem rendelkezik valódi harcértékkel és alkalmatlan a nagy fronton történő bevetésre, ahol a teljes megsemmisülés és felbomlás fenyegeti.”207 Ilyen el zmények után indultak el 1941. október 28-án az LVF els alegységei a frontra, ahol a német csapatok oldalán olyan összecsapás várt rájuk, amely meghatározta a második világháború kimenetelét és az alakulat további sorsát is.208 Amouroux 1978, 304. o. SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 14-15. o. 207 SHD 2 P 14. Simoni rnagy 1943. június 24-i jelentése, 3. o. 208 BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 9. o. 205 206 131 III. Moszkva kapui el tt III.1. A frontra vezet út Az els zászlóalj alegységei október 28-án, a másodiké október 30-án hagyták el a debai kiképz tábort1 és a Varsóból Moszkvába tartó hagyományos hadiutat követve Szmolenszkig vonaton utaztak, ahova november 1-én, ill. 3-án érkeztek meg. A második zászlóalj egy nappal kés bb, november 4-én érkezett meg a városba, ami a Moszkvába vezet út fontos állomása volt.2 Már maga az utazás sem volt veszélytelen, mivel a vonatokat gyakran érték partizántámadások, ezért fokozott biztonsági intézkedések közepette tették meg az utat (alacsony sebesség, állandó rség, vasútvonal mentén erd irtások stb.). „A vonat 10 km/órás sebességgel haladt egyik kis őrposzttól a másikig a sűrű erdő közepén, melybe a német hadsereg széles sávokat vágott, teljesen megtisztítva minden növényzettől, hogy megakadályozza a partizánok rajtaütéseit. […] Minden vagonban harminc ember gyűlik a középen elhelyezkedő kályha köré, miután gyorsan felfalták a kiosztott fejadagokat. Elmélyülten nézik a töltés mentén heverő szétszórt törmelékeket, amelyek jól mutatták az őrposztok, a járőrök, és úgy általában a biztonsági intézkedések, mint a mozdony elé beállított két homokkal töltött vagon, hasznát és haszontalanságát.”3 A nehézségek már itt elkezd dtek, mivel a városban állomásozó különböz nemzetiségű alakulatok4 már elfoglalták a szállásokat, ezért a Légiónak a városon kívüli A francia alakulat utolsó alegységei november 30-án hagyták el a kiképz tábort. BAMA RH 53-23/49. A Francia Légió kiképz osztagának hadműveleti naplója, 77. o. 2 BAMA N 756/201Jelentés az LVF-r l 27. o.ő Larfoux, CharlesŐ Carnet de campagne d’un agent de liaison. Russie hiver 1941-1942. Editions du Lore, Paris, 2008. (A továbbiakban Larfoux 2008.) 15-16. o. 3 Amouroux 1978, 298. o. 4 A német csapatokon kívül a spanyol Azul hadosztály (250. német hadosztály) is a városban volt. Lefèvre–Mabire 2004, 62-64. o. 1 133 Moszkva kapui el tt falvakban jelöltek ki szálláshelyet.5 Az odavezet utat azonban nem volt könnyű megtalálni a korán leszálló éjszakában, különösen úgy, hogy a tisztikar már elhelyezkedett a belvárosban található Molotov szállodában, így számos egység fáradtan és tanácstalanul tévelygett a sötétben, mire sikerült megtalálnia a számára kijelölt körletet. Minden bizonnyal ennek számára írható az is, hogy a 13. (nehézfegyveres) század egész egyszerűen elhagyta az egyik 75 milliméteres tábori ágyúját, amit kés bb egy német rjárat talált meg és szolgáltatott vissza a francia alakulatnak. Az éjszaka folyamán ugyanennek a századnak az egyik 155 milliméteres lövege belefordult egy út menti árokba. A balesetben több ló is megsérült, amelyeket le kellett l ni, valamint az egység elhelyezése is jelent s késedelmet szenvedett.6 Az esetet az alakulat egyik tisztje így írja leŐ „A szmolenszki kivagonírozás katasztrofális volt. Szmolenszk városa a Dnyeper két partján terül el, a folyó egyik oldalán van a pályaudvar, a másikon a város. A 13. századnak egy, a város túlsó felétől 13 kilométerre fekvő faluban kellett bekvártélyoznia. Következésképpen egységünknek át kellett kelnie a Dnyeperen átívelő korábbi vashidat (amelyet az oroszok elpuszítottak a város evakuálása előtt) helyettesítő hajóhídon, majd pedig keresztül kellett vonulnia a városon. A műveletet nagyon rossz állapotban lévő utakon mínusz 15-18 fokos hidegben kellett végrehajtani. Hangsúlyozom, hogy a föld jeges volt, a lovakat pedig nem látták el jégálló patkókkal ismétlődő kéréseim ellenére sem. Az alakulat reggel 7 óra felé indult el. A 13. század első elemei délelőtt 11 óra felé érkeztek meg kijelölt körletükbe. A két 75 mm-es ágyúból álló 3. szakasznak egyik lövegét hátra kellett hagynia Szmolenszk utcáin, mivel a lovak nem tudták elhúzni a rossz körülmények között. A löveget az éjszaka folyamán egy német őrjárat találta meg ott, ahol kezelői őrizet nélkül hátrahagyták. A század egyetlen tagja sem foglalkozott vele. A 155 mm-es lövegek egyike, melyet a rosszul 5 Ezt a döntést els sorban nem a csapatok nagy száma indokolta, hanem az a tény, hogy a település jelent s részét elpusztították a harcokban, így nem sok lakható épület marad a városban. AN 3 W 101. Marcel Brancaccio, az LVF fiatal önkéntesének 1941. szeptemberi vallomása. 6 BAMA RH 53-23/50. Az LVF kiképz kerete, 20. o. 134 Bene Krisztián patkolt gyenge lovak nem bírtak megtartani, beleesett az árokba az állomásról a Dnyeper partjára vezető lejtőn. Négy ló, melyből kettőt le kellett lőni, súlyosan megsérült a balesetben. A másik löveg fogatát a körletbe való megérkezés után visszaküldtem, hogy kihúzzák az árokból, így a löveg csak 22 óra felé érkezett meg a táborhelyre.”7 Ez komoly következményeket vont maga után, mivel Labonne ezredes azonnal leváltotta a század parancsnokát, Michel Zègre századost, és visszaküldte a debai táborba. Azonban ez csak a kezdet volt, ugyanis az ezredes komoly tisztogatást rendezettŐ számos tisztet leváltott posztjáról és visszaküldött Lengyelországba.8 Ourdan hadnagy véleménye szerint, akit szintén leváltottak, a döntés igazságtalan volt, mivel „az ezredest és az ezred vezérkarát számos alkalommal figyelmeztették, hogy a század még nem állt készen arra, hogy részt vegyen egy olyan hadjáratban, mint az oroszországi.”9 A hivatalos indoklás szerint a tiszteknek szakmai alkalmatlanságuk miatt kellett elhagyniuk az egységet, azonban más volt a háttérben. Az ezredes ekkor szerzett tudomást róla, hogy a tisztek egy része szervezkedni kezdett annak érdekében, hogy más – általuk alkalmasabbnak tartott10 – személy vegye át az alakulat parancsnokságát, és így oldotta meg a problémát.11 Ez a lépés azonban egyben azt is eredményezte, hogy az egyébként sem túl er s tisztikar még tovább gyengült, ami komolyan veszélyeztette az alakulat harckészségét. SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 15-16. o. Többek között a 14. (páncéltör ) század és a törzsszázad parancsnokát, számos hadnagyot és alacsonyabb beosztású tiszthelyettest váltott le. A hazaküldött tisztek névsoraŐ Tixier százados, Zegré százados, Bouyol százados, Hugla százados, Ourdan hadnagy, Dubuc hadnagy, Zinani hadnagy, Jourdain hadnagy, Balay tisztjelölt, Fertinel tiszthelyettes. BAMA RH 53-23/50. Az LVF kiképz kerete, 19-23. o. 9 SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 16. o. 10 A tisztek a 3. zászlóalj parancsnokára, Albert Ducrot ezredesre, ill. de Planard rnagyra gondoltak, mint lehetséges ezredparancsnokokra. 11 Lefèvre–Mabire 2004, 69-71. o. 7 8 135 Moszkva kapui el tt A Légió november 6-án (a II. zászlóalj 10-én) gyalog indult el Szmolenszkb l a frontra.12 Tanulva a városban lezajlott eseményekb l, az alakulat most már német vezet t is kapott Karl-Max Graf Du Moulin-Eckart rnagy személyében, akit a 7. bajor gyalogoshadosztálytól rendeltek ki a francia egység mellé összeköt tisztnek.13 A második állomás, ahova a légiósoknak el kellett jutniuk, Vjazma városa volt. Ennek a célnak az eléréséhez azonban meg kellett küzdeniük egy váratlan, de annál komolyabb akadállyalŐ a sárral. Az autópálya – vagyis az a sáros csapás, amit a Szovjetunióban autópályának neveztek – szinte teljesen járhatatlanná vált. Az egység menetelése szánalmas vánszorgássá változott, a sárba ragadt járműveket pedig se állati, se gépi er vel nem tudták megmozdítani.14 27 embert és két szekeret kellett hátrahagyni. El bbiek annyira kimerültek, hogy nem tudták folytatni az utat, utóbbiak pedig mozdíthatatlanul beleragadtak a sárba. A 27 emberb l 5 nem jutott vissza Szmolenszkbe, holttestüket kés bb megtalálták az autópálya mentén. k egyszerűen belehaltak a kimerültségbe és a hidegbe.15 A menetelés ezenfelül halálos balesetekkel is járt, amelyek november 8-án és 15-én is egy-egy francia önkéntes halálát okozták.16 A helyzet még rosszabb lett, amikor november 7-én leesett az els hó, a h mér higanyszála pedig fagypont alá süllyedt. Eltér vélemények vannak azzal kapcsolatban, hogy miért volt erre szükség. Egyesek szerint Labonne ezredes akarta miel bb a fronton látni az egységet, ezért rendelte el a gyalogmenetet. Sokkal valószínűbb, hogy a gépesített szállítási lehet ségek hiánya állt a döntés hátterében. IHTP 72 AJ 258, 232 14. számú iratcsomó. 13 Az rnagy békeid ben a német külügyminisztérium jogtanácsosa volt és – francia emigránsok leszármazottaként – tökéletesen beszélt franciául, így kommunikációs problémák nem merültek fel. Lefèvre–Mabire 2004, 76. o 14 Signal, 1942/4. 14. o. 15 SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 17. o. 16 Az egyik – nagyothalló – katonát társa l tte le, miután nem reagált a megállásra felszólító parancsra, egy másik pedig elesett és saját magába eresztette géppisztolyának teljes tárát. Saint-Loup 2000, 24. o.; Amouroux 1978, 301. o. 12 136 Bene Krisztián A hirtelen érkezett fagy teljesen meglepte a katonákat, akik nem voltak felkészülve a hidegre.17 „Jeges északi szél süvített, mely hatalmas jégdarabokat hagyott maga után… Jég. Hó. Jég és hó. Az egyik minden hátránya a másik minden előnye nélkül, mint ahogy mindig tél elején. […] A nehéz szekerek belecsúsztak az árokba. Az emberek káromkodtak, kézzel és vállal tolták a járműveket, eközben pedig vékony gyapjúkesztyűjük darabokra szakadt. A megsérült lovakat a kocsirúd mellett lőtték főbe.”18 A legnagyobb problémát azonban a lovaknak okozta, amelyeknek gondozásához senki nem értett az egységb l, nem látták el ket megfelel patkókkal, így a hideg és a hozzá nem értés miatt tömegesen hullottak el. Ez tovább fokozta a franciák gondjait, mivel így a felszerelés és utánpótlás szállítása megoldhatatlan problémát okozott, ami még tovább lassította az egység haladását.19 A lovakkal való helytelen bánásmód állandó problémát jelentett a franciáknak a keleti fronton való bevetésük folyamán.20 „Néhány földművest leszámítva a hivatásos altisztek, mint Serge Marco, nem értettek a lovakhoz. És a lovak nem reagáltak az ”Éljen Doriot!” kiáltásokra. Esténként a falvakban kóboroltak és a kunyhók fagyott nádtetejét eszegették.”21 Az el rehaladás annyira lassú volt és annyira nagy nehézséget jelentett az állomány számára, hogy az egység már november 9-én pihen napot kényszerült tartani. A napot a katonák a felszerelésük és fegyverzetük ellen rzésével, ill. tisztogatásával töltötték, azonban ez sem ment problémák nélkül. Az egyik szakasznak szállást adó épületben tűz ütött ki, melynek következtében az épület leégett, a szakasz teljes felszerelése pedig odaveszett a tűzben.22 Elgondolkoztató, 17 A francia önkéntesek – a német hadsereg katonáihoz hasonlóan – nem rendelkeztek téli egyenruhával. Larfoux 2008, 24. o. 18 Saint-Loup 1963, 44. o. 19 SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 15. o. 20 BAMA RH 26-221/39. 1942. december 5-i havi beszámoló, 9. o. 21 Saint-Loup 1963, 44. o. 22 Larfoux 2008, 25-26. o. 137 Moszkva kapui el tt hogy az egység fizikai és fegyelmi állapota milyen szinten lehetett már ekkor, noha az alakulat még a hátországban volt. 138 Bene Krisztián A szervezés is számos kívánnivalót hagyott maga után. Mivel a 2. zászlóalj utolsó elemei november 11-én hagyták el Szmolenszket, ezért a Légió egységei egy több tíz kilométer hosszúságban elnyúló oszlopot alkottak, amelynek élelmezése a fenti közlekedési viszonyok között megoldhatatlan problémát jelentett a hadtápszolgálatnak. A rossz élelmezésnek és a menetelés során az orosz kunyhókban töltött éjszakáknak köszönhet en a katonák tetvesek voltak és hasmenést l szenvedtek. Az irányítás olyan szinten nem működött, hogy a II. zászlóalj egy része a város elhagyása után azonnal eltévedt, ami a lóállomány tömeges pusztulását és a legénységi állomány szükségtelen kifáradását okozta.23 Miután a 7. bajor gyaloghadosztály tudomására jutott, hogy a neki szánt er sítés milyen nehézségekkel küszködik, egy 58 teherautóból és 10 buszból álló konvojt küldött november 17-én a francia önkéntesekért.24 A Napóleon nyomdokain való dics séges menetelés a katonák számára végül német teherautók platóján ért véget, melyek az els vonalba szállították ket. Az I. zászlóalj november 19-én, a második 24-én érkezett meg Djukovóba, mely csak 70 kilométerre volt Moszkvától. Ez azonban csak a katonákra és személyes felszerelésükre vonatkozott, mivel a nehézfegyverzet és a felszerelés nagyobb része szekereken követte ket és csak jóval kés bb, november utolsó napjaiban érkezett meg az egységhez.25 „Az emberek csak kézifegyverüket, néhány töltényt és a takarójukat vitték magukkal a harcba. […] Ezek a napok egy addig ismeretlen kategóriát teremtettek a német hadseregben: az üres kezű hősét.”26 A tévedésért felel s 61 éves tisztet, Jean Huglat rnagyot, azonnal leváltották és hazaküldték Franciaországba. BAMA RH 53-23/50. Az LVF kiképz kerete, 20-21. o. 24 Larfoux 2008, 37. o. 25 Dupont 2002, 108. o. 26 Saint-Loup 2000, 30. o. 23 139 Moszkva kapui el tt III.2. Az els vonalban 1941. november 21-t l kezdve az LVF (vagyis a 638. gyalogezred) hivatalosan is a 7. bajor gyaloghadosztály27 alárendeltségébe tartozott. Mivel a bajor alakulat a Szovjetunió elleni támadás kezdetét l harcban állt, jelent s veszteségeket szenvedett (több mint 3 000 f t) és nagy szüksége volt minden lehetséges er sítésre. Ebb l kifolyólag nagyon szívélyesen fogadták a francia önkénteseket, akiknek minden lehetséges eszközzel megpróbálták megkönnyíteni a beilleszkedését. Franciául beszél összeköt ket neveztek ki az egységhez, járműveket és hírközlési eszközöket adtak az elveszett, ill. úton lév felszerelés pótlására, valamint tapasztalt embereket küldtek a nehézfegyveres századok legénységének 28 (pótlólagos) kiképzésére. A hiányosságokat jól érzékelteti, hogy a franciák a Szmolenszkb l a frontig vezet úton csak lóból több mint négyszázat veszítettek.29 A francia ezred els egységei november 24-én foglalták el állásaikat a 19. és a 61. ezredek között az els vonalban. Az ezredparancsnokság Golovkó, a zászlóaljparancsnokságok pedig Vigljadovka faluban rendezkedtek be. A helyzetet megkönnyítette az a tény, hogy nem kellett új védvonalakat kiépíteni, csupán a bajorok által már korábban berendezett állásokat kellett elfoglalni, ami kisebb nehézségek árán sikerült is.30 A katonák már ekkor nagyon rossz állapotban voltak, fizikailag megviselte ket a menetelés, a dizentéria és a 27 A bajor hadosztály a Wehrmacht 1934-ben felállított 35 els osztályú nem motorizált alakulata közé tartozott. Ennek megfelel en részt vett a lengyelországi, a franciaországi és az oroszországi hadjáratban is. A hadosztály három ezreddel rendelkezett (19., 61. és 62.), a Moszkva elleni támadás során a Közép hadseregcsoport 4. hadserege 4. páncéloscsoportjának VII. hadtestéhez tartozott. BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 12. o. 28 Lefèvre–Mabire 2004, 138. o. 29 Delarue 1968, 185. o. 30 Larfoux 2008, 49-50. o. 140 Bene Krisztián szokatlanul kemény hideg. A hangulatukat még tovább rontotta az a tény, hogy az els vonalakban nem sikerült kielégít en megoldani az utánpótlást, így az étel csak kis mennyiségben és hidegen érkezik meg a katonákhoz. Az már csak a kegyelemdöfést adta meg a morálnak, hogy a francia állások els naptól kezdve er s tüzérségi tűz alatt álltak.31 Egy visszaemlékezés szerintŐ „Borzalmasan szenvedünk a hidegtől és az alváshiánytól. Az élelmezés elégtelen, éhesek és szomjasak vagyunk, az emberek megolvasztják a havat, hogy folyadékhoz jussanak. A tisztálkodóeszközeinket tartalmazó csomagjainknak követniük kellett volna bennünket az első vonalba, de nem találkoztunk velük. Piszkosak és borotválatlanok vagyunk, a tetvek pedig a hideg ellenére is kezdenek kínozni bennünket.”32 Étkezés az els vonalban. 31 32 Uo. Saint-Loup 2000, 31. o. 141 Moszkva kapui el tt Az els néhány nap ett l eltekinvte eseménytelenül telt, csupán három szovjet katona jelentkezett a francia állások el tt, hogy megadja magát.33 Az els közvetlen összecsapás sem váratott magára sokáigŐ az oroszok már november 27-én nagyerejű felderít akciót indítottak az LVF 1. századának állásai ellen. A támadást sikerült visszaverni, de ennek ellenére volt egy magasrangú áldozataŐ Labonne ezredes leváltotta az I. zászlóalj parancsnokát, Leclercq-et, és Castan de Planard de Villeneuve-öt nevezte ki a helyére.34 Ezt követ en bejelentették, hogy a francia alakulat is részt fog venni a Moszkva ellen indított nagy támadásban, melynek célja a szovjet f város elfoglalása és ezzel együtt a háború lezárása. A támadás id pontját többszöri halasztás után végül december 1-re tették. A támadás sikerének esélye minden nappal csökkent, nemcsak a beérkez orosz er sítések miatt, hanem f képpen a hideg okozta sérülésekb l kifolyólag. A vastag ruházattal egyáltalán nem rendelkez francia ezred mindennap több tucat embert veszített a hideg miatt. Ebb l kifolyólag az LVF a támadás el estéjén csupán 1 366 f vel rendelkezett a frontvonalban, amihez még hozzá kell adni az utánpótlással foglalkozó hozzávet legesen 500 f t. Ez azonban azt jelenti, hogy még mindig hiányzott félezer ember a november eleji 2 452 f s élelmezési állományhoz képest,35 vagyis az alakulat már harcba vetése el tt elvesztette létszámának több mint 20%-át betegségek és fagyási sérülések miatt, ill. a legénység egy jelent s része még ekkorra sem érkezett meg az els vonalba. Utóbbiak még mindig a Szmolenszk-Moszkva országúton bolyongtak az egység lóvontatású eszközeinek felügyel iként.36 Larfoux 2008, 51. o. Mivel az orosz támadást sikerült visszaverni, így minden bizonnyal nem Leclercq alkalmatlansága váltotta ki ezt az intézkedést. Sokkal valószínűbb, hogy is részt vett az ezredes leváltására irányuló szervezkedésben, aki most látta elérkezettnek az alkalmat, hogy megszabaduljon engedetlen alárendeltjét l. BAMA RH 53-23/50. Az LVF kiképz kerete, 21. o. 35 BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 9. o. 36 Hozzávet legesen 5-600 f r l volt szó. 33 34 142 Bene Krisztián A francia önkéntesek állásaival szemben a szovjet 32. gyaloghadosztály 113. és 1310. gyalogezredei állomásoztak egy befagyott tó túlsó partján. A szovjet alakulat a Szibériából átvezényelt friss hadosztályok közé tartozott, melynek tagjai jól felszereltek és a téli harcra tökéletesen kiképzettek voltak.37 37 A Moszkva védelmét irányító Zsukov október közepe óta jelent s er sítéseket kapott (32 gyalogoshadosztály, 17 lövészdandár, 23 páncélos alakulat, 15 lovashadosztály, 5 népfelkel hadosztály, egy légiszállítású hadtest, 11 sízászlóalj), melyek egy része közvetlenül Szibériából érkezett és kifogástalan felszereléssel, kiképzéssel, valamint jelent s tapasztalattal rendelkezett. Forczyk, RobertŐ Moscow 1941. Hitler’s first defeat. Osprey Publishing Ltd., Oxford, 2006. (A továbbiakban Forczyk 2006.) 67. o. 143 Moszkva kapui el tt Ennek ellenére a harci moráljuk nem volt kifogástalan, mivel már november 25-én dezert rök adták meg magukat a franciáknak, ami többször megismétl dött a következ két hét folyamán.38 A francia alakulatnak a 61. bajor gyalogezred – melyre a legfontosabb célpontok elfoglalása hárult – balszárnyán kellett támadásra indulnia Djukovó falu irányába a hadosztály tüzérségi ezredének és páncélvadász zászlóaljának támogatásával.39 A támadásban való részvételre az I. zászlóalj 1. és 2. századát jelölték ki a már korábban hozzájuk rendelt géppuskás- és aknavet sszakaszokkal meger sítve, míg a 3. század tartalékban maradt, hogy szükség esetén kisegítse az elakadt támadást.40 A II. zászlóalj bevetése fel sem merült, mivel november 24. és 30. között megfelel szállítóeszközök hiányában Nikolajevka és Andrejevka falvakban állomásozott. A német parancsnokság csak november 30-án tudta biztosítani az els vonalba szállításhoz szükséges teherautókat, azonban a zászlóaljnak még ezután is napokig nélkülöznie kellett felszerelése jelent s részét, melyet a hátramaradt lóvontatású járműveken szállítottak.41 Az alakulat morálját ugyanakkor nagymértékben javította az a november 5-i keltezésű levél, melyet Pétain marsall (vagy egyik beosztottja) írt a keleti fronton harcoló francia önkénteseknek válaszként a Labonne ezredes által 1941. október 26-án a marsallnak írt levélre.42 A levelet az ezredes jó érzékkel a támadás megindítása el tt, november 30-án tette közzé az I. zászlóaljban, amely nagy hatást gyakorolt a francia katonákra.43 Az önkéntesek most el ször úgy érezték, hogy hazájukat képviselik a Szovjetunió elleni harcban, hiszen a marsall úgy fogalmazott, „boldog vagyok, hogy tudom, nem Larfoux 2008, 51. o. Lefèvre–Mabire 2004, 194-196. o. 40 BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 12. o. 41 Lefèvre–Mabire 2004, 217-219. o. 42 BAMA RH 53-23/49. A Francia Légió kiképz osztagának hadműveleti naplója, 73. o. 43 Noguères 1955, 357. o. 38 39 144 Bene Krisztián felejtik el, hogy Önök bírják katonai dicsőségünk egy részét”.44 Ebb l kifolyólag az önkéntesek a francia katonai hagyományok továbbviv iként készül dtek a támadásra. Pétain marsall, a lelkesító üzenet aláírója. III.3. A december 1-i támadás A támadás a 4. német hadsereg általános offenzívájának keretében zajlott. A VII. hadtestt l délre – melyhez a bajor alakulat is tartozott – a XX. hadtest és az LVII. gépesített hadtest lendült támadásba. A támadás megindulásának pontos id pontja ezeknek a magasabb alakulatoknak a sikerét l függött, azonban a német egységek komoly ellenállásba ütköztek, ami nagymértékben lelassította el renyomulásuk ütemét. Ebb l kifolyólag a bajor hadosztály 44 Pétain marsall Labonne ezredeshez intézett levelének szerkesztett változata. Cri du Peuple, 1941. november 5. Az eredeti teljes szövege a mellékletben olvasható. 145 Moszkva kapui el tt – és így az LVF – támadásának kezdete többször is halasztást szenvedett, és csak 13 órakor indult meg.45 A Légió támadásban. A támadás különösen nehéz id járási körülmények között zajlott: - 22 Cº volt. A támadást az 1. század46 vezette, amely a támadás megindulása után azonnal hat embert veszített egy fel nem fedezett aknamez miatt, melyet minden bizonnyal a németek telepítettek, de felváltásuk el tt nem tájékoztatták err l francia bajtársaikat. Az akció hasonlóan rosszul folytatódott, mivel a század er s géppuskatűzbe futott, amely gyakorlatilag lehetetlenné tette további el renyomulását.47 BAMA N 756/201. Kristall: Kampf um die Autobahn, 1. o.; Forczyk 2006, 76. o. 46 A század harci állománya ekkor 122 f volt meger sítve a nehézfegyveres század 4 géppuskájával és 2 db 80 mm-es aknavet jével. Lefèvre–Mabire 2004, 236. o. 47 Az már a tisztikar színvonalát jellemzi, hogy a század az egyik tiszt rossz irányválasztása miatt került a tisztásra, ahol a szovjet géppuskák tüze súlyos veszteségeket okozott. BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 12. o. 45 146 Bene Krisztián Ellenséges tűz alatt. Ugyanekkor indult támadásra a 2. század is az 1. század jobbszárnyán. El renyomulása sikeresebb volt, mint az 1. századé, mivel sikerült a fák takarásában haladnia, így nem kapott közvetlen fegyvertüzet. A problémát az ellenség meger sített állásai okozták, melyeket a felderítés nem vett észre és az el készít tüzérségi tűz teljesen érintetlenül hagyott. A fatörzsekb l és homokzsákokból emelt bunkerek – melyek közül a franciák tizenkett vel kerültek szembe – komoly akadályt jelentettek a franciák el renyomulásának útjában.48 48 Larfoux 2008, 69. o. 147 Moszkva kapui el tt Lassú el renyomulás a nehéz terepen. Az alakulat helyzete a következ Saint-Loup tolmácsolásábanŐ „A fenyőrönkökhöz tapadó oroszok és az álcázott géppuskafészkek egyszerre nyitottak tüzet. Egyáltalán nem sikerült meglepnünk őket, a francia vonal pedig apró darabokra esik szét, mielőtt teljesen megmerevedne. Az emberek elesnek és sokan nem kelnek fel többé. A géppuskás szakasz, amely jobboldalon támogatja a lövészeket, tüzelőállást vesz fel, de aztán összeomlik a koncentrált ellenséges tűzben. A fegyvereik megsemmisülnek. A töltők és irányzók harcképtelenek. Csak két embernek sikerül kúszva elérni az aljnövényzetet, miközben a géppuskalövedékek felkorbácsolják körülöttük a havat. A többi szakasz tagjai a földhöz szegezve nem 148 Bene Krisztián mozdulnak, csupán néhány ötletszerű és pontatlan géppisztolysorozatot vagy puskalövést eresztenek meg.”49 Századparancsnokok megbeszélése a támadás közben. Végül a 2. századnak sikerült átkarolnia és megfutamítania a bajtársaik el renyomulását megakadályozó szovjet er ket, majd a két század katonái együtt folytatták a támadást. Az élen rohamozók azonban egy benzinespalackokból álló csapdába rohantak bele, melyek felrobbanása számos francia önkéntessel végzett. Ennek ellenére 14.30-ra az els franciák elérték az erd keleti szegélyét, ahonnan már rálátásuk nyílt az onnan egy kilométerre található falura, amely a támadás célpontja volt.50 Az erd és a falu között félúton található szovjet állásokat ekkor német Ju-87 zuhanóbombázók támadták meg, amelyek megfutamodásra késztették az orosz 49 50 Saint-Loup 1963, 57-58. o. Saint-Loup 2000, 35. o. 149 Moszkva kapui el tt katonák többségét. A további el renyomulást azonban a hadosztály-parancsnokság megtiltotta, mivel a szárnyakon a 7. és 292. gyalogoshadosztályok támadása nem haladt hasonló ütemben, ezért a Légió el retörése veszélyesen szabadon hagyta volna a francia egység szárnyait. Ennek ellenére a 2. század 1. szakasza folytatta a támadást, azonban egy hasonló Molotov-koktél csapdába futott bele, mint valamivel korábban az 1. században szolgáló bajtársaik. A csapda hatása több lángszóró együttes bevetéséhez hasonló eredményt produkáltŐ a súlyos égési sérülést szenved katonák felhagytak a támadással.51 Az új állások elfoglalása azonban nem bizonyult egyszerűnek, mivel az erd s terepen zajló támadás teljesen szétzilálta a francia alakulat sorait. A katonák összegyűjtése és els vonalba vezetése estig eltartott, miközben gondoskodni kellett a sebesültek ellátásáról, evakuálásáról és az új állások, valamint a kommunikációs összeköttetés kiépítésér l. A helyzetet jól jellemzi, hogy voltak olyan sebesültek, akiket csak napok múlva találtak meg – és láttak el – német utászok, mivel francia bajtársaik a nehezen belátható terepen nem fedezték fel ket.52 A sebesültek evakuálása. 51 BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 1214. o. 52 Dupont 2002, 116. o. 150 Bene Krisztián A december 1-i támadás mérlege meglehet sen vegyes volt. A francia önkéntesek legalább 12 halottat és 55 sebesültet veszítettek ezen a napon, miközben körülbelül 1 500 métert sikerült el retörniük kelet felé, egy foglyot ejtettek és zsákmányoltak három géppuskát.53 Ennél messzebb nem is jutottak, ez volt a legtávolabbi pont, ameddig a francia katonák eljutottak az oroszországi hadjárat folyamán, mivel további támadásokat a német csapatok veszteségei és a nagy hideg miatt már nem indítottak.54 Ebb l kifolyólag a támadás 53 Bár a veszteségek pontos megállapítása körülményes, mivel számos halottat csak napokkal kés bb fedeztek fel, így az halálukat csak jóval kés bb jegyezték fel, ezért nehéz eldönteni, hogy a támadás során vagy kés bb vesztették életüket. Larfoux 2008, 76-77. o. 54 BAMA N 756/201. Voltreffer blieben ohne Wirkung. 1941. december 1-3. 151 Moszkva kapui el tt eredményét a legjobb esetben is szerénynek kell értékelnünk, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az általános támadásban részt vev német alakulatok sem értek el túl nagy sikert, így a franciák teljesítményét sem lehet egyértelműen elmarasztalni. A német parancsnokság további támadásokat tervezett az elért szerény sikerek továbbfejlesztésére, azonban a folyamatosan csökken h mérséklet, mely a következ napok folyamán tartósan mínusz 30 fok alá süllyedt, lehetetlenné tette ezt. A 7. hadosztály december 2-án újabb támadást indított a szovjet állások ellen – ezúttal a francia önkéntesek részvétele nélkül –, de ez a támadás még annyi eredményt sem hozott, mint az el z , ezért december 3-án von Kluge tábornok parancsára végleg felhagytak az offenzívával, amely egyben a Moszkva elfoglalására tett kísérletek végét is jelentette.55 A francia alakulat eközben csak az els támadást követ éjszakán 30 embert veszített fagysérülések miatt, ami a harcoló állomány gyors felmorzsolódását vetítette el re.56 A veszteségeket tovább növelték a szovjet nehéztüzérség folyamatos támadásai, amelyek komoly vámot szedtek az új állásokat éppen csak elfoglaló katonák között.57 III.4. A felváltás December 3-án két változás is történt a francia alakulat beosztásában. A 3. századot el re rendelték az I. zászlóalj másik két századának meger sítésére, és egy 1 500 méter (!) hosszú erd s frontszakasz védelmét bízták rá. Ugyanekkor rendelték el re az id közben az els vonalakba érkezett II. zászlóaljat, melynek a bajor hadosztály 19. ezredének két (!) Forczyk 2006, 79. o. December 4-én ez a szám 51 f , december 5-én pedig 77 f volt. Saint-Loup 2000, 85. o. 57 BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 14. o.; Dupont 2002, 117-118. o. 55 56 152 Bene Krisztián zászlóalját kellett felváltania a frontvonalban.58 Ezen a napon az ezred állománytábláján összesen 1 520 ember szerepelt. Ez a szám annál is inkább meglep , mivel az alakulat egy része még mindig nem érkezett meg a frontra, így a frontvonalban elszenvedett veszteségek – f leg fagysérülések és betegségek miatt – az eredeti állomány 60 százalékára olvasztották le a létszámot. A veszteséglistára került, ill. hiányzó emberek miatt az egység már ekkor a működésképtelenség szélén egyensúlyozott. A frontvonalban elvesztett emberek a harcképességét sodorták veszélybe, míg az országúton kóborló emberek az egység működéséhez hosszútávon nélkülözhetetlen tréncsapatok és adminisztratív személyzet soraiból kerültek ki.59 Saint-Loup így írja le a helyzetetŐ „Öt ember maradt egy szakaszban, harminc egy században. […] Egy órával később azt a parancsot kaptuk, hogy hagyjuk el az őrhelyünket és erősítsünk meg egy másikat, ahol csupán három ember maradt.”60 A veszteségek miatt az els vonalban állomásozó századok létszáma december 5-re kritikus szintre csökkentŐ egyes visszaemlékezések szerint az 1. és 2. század sértetlen embereinek összlétszáma 26 f re csökkent, míg a 3. században sem maradt több 30 embernél.61 Ebb l kifolyólag elkerülhetetlenné vált az I. zászlóalj felváltása az els vonalban és visszavonása pihenésre, újjászervezésre és létszámfeltöltésre a hátsó vonalakba. Az erre vonatkozó parancs december 5-én a délutáni órákban érkezett meg másnap reggeli hatállyal.62 A döntésnek szomorú igazolást adott az a tény, hogy december 6-án a hajnali órákban néhány er sebb szovjet jár rcsoport felderít akciója majdnem felszámolta az I. zászlóalj véd állásait. Doriot így emlékszik erre visszaŐ „Az Saint-Loup 2000, 25. o. Lefèvre–Mabire 2004, 304-306. o. 60 Saint-Loup 2000, 26. o. 61 Larfoux 2008, 88. o. 62 IHTP 72 AJ 258, 232 14. Soldats français sous uniformes allemands, 19411945. 3. o. 58 59 153 Moszkva kapui el tt éjszaka annyira hideg volt, hogy a géppuskák befagytak. Ebből kifolyólag az orosz támadást először gránátokkal vertük vissza. A helyzetet akkor sikerült stabilizálni, amikor az egyik géppuskásnak sikerült felmelegítenie fegyverét annyira, hogy tüzelőképes legyen, és a hosszú géppuskasorozatok végül megfutamították a támadókat.”63 A helyzetet a tartalékok bevetésével sikerült stabilizálni, majd a délután folyamán a 7. bajor gyaloghadosztály sietve összeszedett tartalékalakulatai64 felváltották a francia önkénteseket az els vonalban. A kevesebb mint 100 f t számláló zászlóaljat a frontvonal mögött falvakba vonták vissza további parancsig.65 Szovjet hadifogoly hátrakísérése. Idézi Brunet 1986, 373. o. A tartalékokat a hadosztály legkülönfélébb alakulataiból szedték össze, így voltak köztük utászok, tüzérek és egy páncélvadász alegység is. 65 Dupont 2002, 119. o. 63 64 154 Bene Krisztián Az els vonalban csak a II. zászlóalj maradt, mely elméletileg pihent er t képviselt és jól használható volt a további hadműveletekben. Az igazság azonban ennél sokkal elkeserít bb volt. Az alakulat olyan nagy veszteségeket szenvedett a nagy hidegben közel három hétig tartó menetelés során, hogy a német parancsnokság elrendelte ennek az egységnek a visszavonását is. A felváltás december 8-án történt meg, amikor a bajor 19. ezred leharcolt alegységei tértek vissza azokba az állásokba, melyeket öt nappal korábban átadtak a franciáknak. A II. zászlóalj teljes harci tevékenysége egy szovjet jár rrel való összecsapásban és néhány önként jelentkez orosz dezert r foglyul ejtésében merült ki.66 A fronton való bevetés mérlege katasztrofálisŐ az LVF már a menetelés során érzékeny veszteségeket szenvedett (mértéktartó becslések szerint is több tucat embert), majd a fronton alig két hét alatt elvesztette kezdeti létszámának több mint felét, miközben csupán egyetlen valódi ütközetben vett részt, mely önmagában nem követelt komolyabb áldozatokat. Az ezred veszteségei a következ k voltak a vizsgált id szakbanŐ 500 f s veszteség betegségekb l, fagyási sérülésekb l és kimerültségb l fakadóan a decemberi támadás el tt, majd 50 halott, 120 sebesült,67 200 fagyási sérült (nagyrészüknek amputálni kellett egy vagy több végtagját)68 és 100 súlyos beteg a támadás alatt, ill. azt követ en.69 Ezen felül a német tisztek egybehangzó véleménye szerint az egység alkalmatlan volt az els vonalbeli szolgálatra.70 Larfoux 2008, 100. o. BAMA N 756/201. Die Kameradschaft: Die Europäischen Freiwilligen, 3. o. 68 AN F 60 1688. Pariser Zeitung, 1942. július 9. 69 Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a sebesültek a lehet legjobb ellátást kapták, amit a német hadsereg nyújtani tudott. Sok sérült és beteg katona Elzász-Lotaringiában kapott különleges kezelést. Laurier, MathieuŐ Il reste le drapeau noir et les copains. L’Homme Libre, Paris, 2002. (A továbbiakban Laurier 2002.) 30. o. 70 A politikai aktivisták jelent ségét az egységen belül jól mutatja az a tény, hogy egy 1942. januári MSR-ülésen az az – érthet módon némiképp eltúlzott, de nem hiteltelen – információ hangzott el, hogy az LVF-ben 66 67 155 Moszkva kapui el tt Javasolták az alakulat hátországba történ visszavonását, ahol a legénységet újabb, alaposabb kiképzésnek kellett alávetni, a francia tisztek mellé pedig harctéri tapasztalatokkal rendelkez német tiszteket kellett rendelni. Ezen változtatások nélkül a francia egység semmilyen harci szolgálatot nem tölthetett be a jöv ben a német hadsereg kötelékében. A 7. hadosztály egyik vezet beosztású tisztje így fogalmazottŐ „Hiányzik a szervezőképesség, a német precizitás, a fegyverek és a felszerelés karbantartása, valamint a lóállomány ápolása. A Légió nem alkalmas bevetésre. Az egység talpra állításának feltétele a tisztikar megerősítése és az alapos katonai kiképzés.”71 A képet némiképp árnyalja az a december 12-i napiparancs, amelyet von Gablenz báró, a 7. hadosztály parancsnoka írt. A közzétett parancsban a tábornok köszönetét és elismerését fejezte ki a francia katonáknak a harctérten nyújtott teljesítményükért, ill. ezen felül az alakulat tagjait 10 Vaskeresztre és 200 napiparancsban való megemlítésre terjesztette fel.72 A kitüntetéseket 1942 februárjában a kruszynai táborban osztották ki, ahol Freiherr von Gienanth lovassági tábornok adta át a Vaskereszteket a francia katonáknak.73 Az már persze egy másik kérdés, hogy az ebben leírt dicséretekb l mennyi írható a kötelez fegyverbarátság és mennyi a valódi teljesítmény számlájára. III.5. Visszatérés a hátországba A francia alakulat túlél it párnapos pihen után Szmolenszkbe rendelték újjászervezésre. Az utat ezúttal is gyalog kellett megtenniük. Az önkéntesek december 12-én kezdték meg útjukat nyugat felé. Helyzetüket könnyítette az a szolgáló párttagok közül 40 f (köztük Tenaille és Dupont hadnagyok) esett el, 160 sebesült meg, valamint 109 szenvedett súlyos fagyási sérüléseket. AN F 60 1688, O 3605. D 3605/5. számú jelentés. 71 BAMA N 756/201. Die Kameradschaft: Die Europäischen Freiwilligen, 3. o. 72 AN F60 1688. A napiparancs szövege a mellékletben olvasható. 73 BAMA RS 3-33/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 24-25. kép. 156 Bene Krisztián tény, hogy az odaút tapasztalataiból okulva számos helyi lovat és szánt rekviráltak, ami megkönnyítette a sebesültek és a felszerelés szállítását, ugyanakkor az egyre keményebb hideg nagy nehézségek elé állította ket. A h mérséklet id nként a mínusz 47 fokot is elérte. A katonák gyakran a dohányadagjukat cserélték el a parasztokkal némi meleg ruháért. A nehézségeket tovább fokozták az ellátási hiányosságok. Mivel a francia katonák egy része (alapvet en az ellátásért felel s elemek, akik a szekerekkel nehezen haladtak el re a hóban) még meg sem érkezett a frontvonalba, így az ellátás lehetetlenné vált. Ebb l kifolyólag az orosz falvakban kellett élelmet szerezni, ahol a közelmúltban vonult az orosz és a német hadsereg, így a rekvirálási lehet ségek meglehet sen korlátozottak voltak.74 A hideg mellett a tetvek és a partizánok támadásaival is szembe kellett nézniük a franciáknak. Utóbbiak csupán egyszer csaptak le,75 de ez is elég volt ahhoz, hogy teljesen aláássa a már korábban is gyenge lábakon álló morált. El bbiek állandóan jelen voltak és pokollá tették a katonák életét, akik a hidegben semmilyen módon nem tudtak védekezni az él sköd k ellen. Ez oda vezetett, hogy a pihenés teljesen lehetetlenné vált és a kimerült katonák harckészsége még tovább csökkent.76 Ráadásul a tetvek komoly veszélyt jelentettek egészségügyi szempontból is, mivel kiütéses tífuszt jelentettek, ami megfelel ellátás híján halált is okozhatott.77 Egy visszaemlékezés drámai képet fest az egységben uralkodó viszonyokrólŐ „Kisebb csoportok meneteltek Vjazma felé. Az alakulattól elszakadt katonák német teherautókra kéretőztek fel és eltűntek nyugat felé. Voltak, akik Szmolenszkbe megérkezve azonnal folytatták útjukat Versailles-ba. […] Az LVF egyedül vagy kisebb csoportokban haladó katonái szétszórodtak Európában. A fagyási sérüléseket szenvedett francia katonák német katonai kórházakban feküdtek Lappföldtől Athénig és Zágrábtól Amszterdamig szerte a AN F 60 1688, O 3605. France, 1942. január 26. Január 3-án egy rvezet t raboltak el. 76 Colin–Bassompierre 1948, 144. o. 77 Vae Victis 1948, 1948, 29. o. 74 75 157 Moszkva kapui el tt kontinensen! A katonák teljes zűrzavarban haladtak nyugat felé, miközben a hihetetlen hideg iszonyúan megkínozta őket. Egyik éjszaka Szmolenszktől északnyugatra a hőmérő mutatója mínusz 52 fokig ereszkedett! Az egyik őrszemnek megfagytak a szemei és belehalt sérüléseibe!”78 A fenti körülmények miatt a 300 kilométeres út megtétele közel egy hónapig tartott. Az önkéntesek azonban ezt sem saját erejükb l tették meg. Az apró (10-20 f s) csoportokban vonuló alakulatnak csak az út egyharmadát sikerült öner b l megtennie és a fronttól csupán 100 kilométerre található Zarjevoig jutott el, ahol megismétl dött a korábbi forgatókönyvŐ német teherautók vették fel a franciákat és szállították el Szmolenszkbe.79 Nehézkes visszaút a hátországba. Az alakulat életében két látszólag apró, de valójában nagyon fontos változás történt 1942 januárjában, melyeknek hosszútávra kiható következményei voltak. Január 1-jén kinevezéseket hajtottak végre az alakulaton belül, számos 78 79 Saint-Loup 1963, 82-83. o. Giolitto 2007, 137-138. o. 158 Bene Krisztián embert el léptettek a veszteségek miatt megüresedett posztok betöltésére, ill. a harctéri teljesítmények elismeréseképpen.80 Ez egyben azt is jelentette, hogy innent l kezdve nem a politikai háttér számított, hanem a katonai hozzáértés, mivel a harctéren a politizálás nem segítette el a katonai hatékonyságot. Ugyanakkor az LVF 1942. január 7-t l hivatalosan a 403. biztonsági hadosztály kötelékébe lett átvezényelve.81 Ez mindenki számára világossá tette, hogy vége a frontvonalban történ szolgálatnak, innent l kezdve a francia egység a hátországban fog szolgálatot teljesíteni. Ez egyszerre jelentett könnyebbséget és szégyent a franciák számára, akik nem bizonyultak elég jónak ahhoz, hogy az els vonalban harcoljanak a kommunizmus ellen. Pár napos szmolenszki pihen után a francia alakulatot január 12-én indították útnak vasúton nyugat felé, hogy csatlakozzon új egységéhez. Az I. zászlóalj Liesznó, a II. Szaolsa faluban rendezkedett be hosszabb pihen re a menetelés és a frontvonal fáradalmai után.82 A német parancsnokság ezalatt azon dolgozott, hogy az alakulat újra bevethet állapotba kerüljön. Ehhez a legfontosabb miel bbi újjászervezése volt, mely nélkül még biztonsági feladatok elvégzésére sem találták alkalmasnak. Az alkalmatlanságnak számos oka volt. A legfontosabb ezek közül az elszenvedett személyi veszteség volt, amelyet els sorban a betegségek és a fagysérülések okoztak, nem pedig az ellenség tevékenysége.83 A felszerelés és a fegyverzet nagy része elveszett a menetelések során, ill. a nehézfegyvereket hátrahagyták a frontvonalban a 7. hadosztály vezet jének parancsára, hogy ezzel is segítsék német bajtársaikat. A lóállomány a hideg és a franciák totális hozzá nem értése miatt olyan mértékben megfogyatkozott, hogy az egység gyakorlatilag küls segítség nélkül mozgásképtelen volt, amit jól bizonyított a frontvonal Larfoux 2008, 130. o. Saint-Loup 2000, 42. o. 82 Larfoux 2008, 146. o. 83 Saint-Loup 2000, 46. o. 80 81 159 Moszkva kapui el tt és Szmolenszk közötti vánszorgás is. Ráadásul a tisztek és a legénység közötti viszony kifejezetten rossz volt, mivel az el bbiek inkompetenciája miatt az utóbbiak egyáltalán nem bíztak meg feletteseikben, ezért mind a morál, mind a fegyelem nagyon alacsony szinten volt. Ráadásul mindezt tetézte a nagyon gyenge harctéri teljesítmény, ami a kiképzés alacsony színvonaláról tanúskodott.84 Ourdan hadnagy véleménye jól foglalja össze a Légió általános helyzetétŐ „Bűntett volt ilyen felkészültséggel harcba küldeni ezeket az embereket, amikor semmilyen sürgető szükségszerűség nem követelte meg ezt.”85 III.6. Az alakulat átszervezése Ezek a problémák azonnali megoldásokat követeltek, a németek pedig nem haboztak cselekedni. 16 tisztet azonnal visszaküldtek Franciaországba, ill. Debába, mivel harctéri szolgálatra alkalmatlannak találták ketŐ „A leggyengébb pont a tiszti és az altiszti kar általában gyenge összetétele.”86 Nem meglep módon a francia tisztek egy részének is hasonló volt a véleményeŐ „Ami a már korábban jelentkezett állományt illeti, feltétlenül szükséges, hogy azonnal kézbe vegyék és megfelelően irányítsák őket. […] a Légiónak új vezetőre, valamint fiatal tisztekre és altisztekre van szüksége, akik már bizonyították katonai jártasságukat. Nincs jogunk arra, hogy egy jelképes gesztus kedvéért rosszul kiképzett és vezetett embereket küldjünk a halálba, akik fontos szerepet játszanának a jövő Franciaországának felépítésében.”87 A legénységi állomány körében is elbocsátásokra került sor, azzal a különbséggel, hogy nem csak azokat bocsátották el a szolgálatból, akiket szolgálatra alkalmatlannak találták, Lefèvre–Mabire 2003a, 48-49. o. SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 21. o. 86 BAMA RH 26-221/43b Jelentés az LVF bevetésér l, 1942. június 27. 1. o. 87 SHD 2 P 14. Ourdan-jelentés, 22-23. o. 84 85 160 Bene Krisztián hanem az orosz származású és színes b rű önkénteseket is,88 ill. azokat a francia állampolgárokat, akik német származásúak voltak, de a francia idegenlégióban teljesített szolgálatuk alapján kapták meg az állampolgárságot. A 40 év feletti tiszteket és 30 év feletti legénységi állományúakat is hazaküldték.89 A zászlóaljakat ideiglenes jelleggel 2-2, egyenként 4 szakaszból álló századba vonták össze a létszámhiány miatt. A 13. (tábori ágyús) és a 14. (páncélelhárító) századokat feloszlatták, mivel eredeti nehézfegyverzetükkel már úgysem rendelkeztek. A lóállomány gondozására hozzáért német és orosz személyzetet rendeltek ki, amely biztosítani tudta a lovak megfelel ellátását és így az egység mozgásképességének fenntartását. Ez utóbbi célt szolgálta öt teherautó és három motor átadása is.90 Ezen felül több német tisztet rendeltek a német összeköt törzshöz, hogy ezzel is javítsák a hatékonyságot. A két zászlóaljhoz tartozó összeköt törzseket Radomban és Debában állították fel.91 Az egész ezred kapcsolattartásáért (irányításáért) felel s törzs 1944 januárjában 33 f t (3 tiszt, 1 tisztjelölt, 11 altiszt, 18 közlegény) számlált.92 A szovjet csapatok el retörése miatt a bevetésre alkalmatlan egységet február elején még nyugatabbra kellett vonni. Február 12-én bevagonírozták és Varsó érintésévela Radom közelében található kruszynai kiképz táborba szállították ket, ahová 20-án érkeztek meg.93 A táborban a Waffen-SS és a Wehrmacht számos egysége – köztük orosz, 88 Az alakulatban több száz, f leg észak-afrikai származású színesb rű önkéntes teljesített szolgálatot. Egyeseket közülük a kollaboráns pártok toboroztak önálló alegységként, mint például az RNP az Észak-Afrikai Szakasz elnevezésű formációt. AN F 60 235. Az LVF-r l, 1941. július 26. 89 BAMA RH 53-23/50. Az LVF kiképz kerete, 207. o. 90 Bár azt is tudni kell, hogy ezeket a német összeköt törzs használta, így közvetlenül nem járultak hozzá az egység mozgásának javításához. 91 BAMA RH 53-23/50. Az LVF kiképz kerete, 31. o. 92 BAMA RH 53-23/50. Az LVF kiképz kerete, 253. o. 93 Larfoux 2008, 164. o. 161 Moszkva kapui el tt mongol, tatár, arab, spanyol önkéntesek légiója is – kapott kiképzést.94 Az önkéntesek állapota és harckészsége elkeserít volt, ahogy err l az alakulat egyik befolyásos tagjának, Mayol de Lupe tábori lelkésznek 1942. március 7-i levele is tanúskodikŐ „Ha a németek nem veszik át a parancsnokságot, közvetlenül vagy legalább diszkréten, mindennek vége.”95 A németek itt láttak neki az igazi átszervezésnekŐ minden alkalmatlan elemet eltávolítottak az egységb l,96 valamint mindenkivel aláírattak egy nyilatkozatot, melynek értelmében nem folytatnak politikai tevékenységet (agitációt). Aki ezt visszautasította, annak szintén mennie kellett. Összesen 800 ember távozott a kiképz táborból, egy részük visszatérhetett Franciaországba, mások viszont „önkéntes munkásként” Németországban folytatták pályafutásukat.97 A tisztogatás végén az eredeti 2 zászlóaljból csupán 753 ember maradt, ezért a megmaradt embereket egyetlen zászlóaljban vonták össze, mely az I-es számot viselte.98 Az egység parancsnoka Lacroix rnagy maradt, aki már korábban is ezt a posztot töltötte be.99 1941 novembere és 1942 tavasza alatt folyamatosan érkeztek az újabb újoncok a debai kiképz táborba, ahol márciusra már 1 425 önkéntes gyűlt össze, köztük mintegy 200 észak-afrikai színes b rű francia állampolgár, akiknek a toborzása némi késéssel 1941 decemberében külön kezd dött meg.100 A németek a tapasztalatokból okulva itt is ugyanezt a tisztogatási eljárást hajtották végre, mint a frontot megjárt két zászlóaljnálŐ a fizikailag alkalmatlan vagy politikailag túl aktív AN F 1 A 3748. Jelentés az LVF-r l 4. o. IHTP 72 AJ 258, 232 14. Soldats français sous uniformes allemands, 19411945. 4. o. 96 A 30 évesnél id sebb legénységi és altiszti állománynak, a 40 évesnél id sebb tiszteknek, az orosz és német származásúaknak, valamint a színes b rűeknek menniük kellett. 97 Broche 2002a, 218. o. 98 BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 16. o. Az egység részletes felépítése a mellékletben található. 99 IHTP 72 AJ 258, 232 14. Soldats français sous uniformes allemands, 19411945. 3-4. o. 100 AN F 1 A 3684. 21. iratcsomó. 94 95 162 Bene Krisztián elemeket eltávolították az alakulatból.101 Ennek következtében a frissen felállított III. zászlóalj 1942. április 10-én csupán 624 f t számlált. Az egység parancsnoka Ducrot ezredes volt.102 A tisztogatások után minkét táborban megkezd dött a kiképzés. A Moszkva el tt zajlott csata túlél inek ugyanúgy részt kellett venniük egy teljes körű alapkiképzésen – amit el z év szén csak részben vagy egyáltalán nem kaptak meg –, mint a frissen érkezett újoncoknak. A kiképzésben ezúttal német (Freesch alezredes, Grottepas és Fubiger hadnagyok) és francia tisztek is részt vettek, közösen igyekeztek bepótolni a tudásbeli és fegyelmi hiányosságokat. A legrövidebb id , melyet az önkéntesek a kiképz táborban töltöttek, 3 hónap volt, de az I. zászlóalj egyes emberei közel fél évet töltöttek a katonai ismeretek elsajátításával. Ugyanakkor ez az id szak, amely monoton gyakorlatok ismétlésével telt, ártott is a katonák moráljánakŐ „Erdei őrjáratok az állandóan zuhogó esőben, amely az ember csontjáig hatol. Az ellenség szárnyának átkarolása, 30, 40, 50 kilométeres erőltetett menetek üres hassal és vérző lábbal. Menetelés, menetelés. Állandó lőgyakorlatok. A géppuska és a géppisztoly szétszedése és összerakása bekötött szemmel ezerszer megismételve. A hasra-fel gyakorlása sárban, homokban, hőségben, hidegben hajnaltól késő estig. És ezenfelül még éjszakai „kommandó menetelések” egyes szakaszoknak teljes menetfelszereléssel : négy géppuskával, hat géppisztollyal és 28 Mauser puskával.”103 Ráadásul az élelmezés is súlyos kívánnivalókat hagyott maga után104 és sokan szenvedtek dizentériától. Ugyanakkor ez az id szak látványosan javított a katonák felkészültségén és fegyelmén a korábbi áldatlan állapotokhoz képest.105 101 Az önkéntesek létszámára vonatkozóan további információk a mellékletben találhatóak. 102 IHTP 72 AJ 258, 232 14. Soldats français sous uniformes allemands, 19411945. 3-4. o. 103 Rostaing 2008, 29-33. o. 104 Az önkéntesek egy része éjszakánként a kiképz tábor közelében elterül krumpliföldeket fosztogatta, hogy kiegészítse a szűkös élelmiszerfejadagokat. Vae Victis 1948, 15. o. 105 Uo. 13. o. 163 Moszkva kapui el tt A fenti változásokkal párhuzamosan az alakulat elnevezése is megváltozottŐ 1942. október 15-t l hivatalosan ugyanazzal a hadrendi számmal gránátos ezrednek nevezték át (Französisches Grenadier-Regiment 638).106 Az els közös eskütételnél egy teljes szakasz utasította vissza a fogadalom letételét. A visszautasítás mögött nem ideológiai megfontolások húzódtak meg, hanem a katonaélet nehézségeit l való menekülés szándéka. Ez a kísérlet azonban látványos kudarcot vallott, ugyanis 1942-ben az eskümegtagadás már hadbíróságot és a szilézai sóbányákban végzend kényszermunkát vont maga után, nem pedig ingyen hazautat. Miután az ítéletet kihirdették, több hasonló fegyelmezetlenségre nem volt példa az alakulat soraiban.107 Az egység parancsnokát, Labonne ezredest felterjesztették a másodosztályú Vaskeresztre, melyet 1942. március 14-én meg is kapott.108 Ez azonban csupán szépségtapaszként szolgált, mivel ugyanekkor visszarendelték az ezredest Párizsba, ahol az LVF parancsnoki min ségében ugyan, de az alakulat számára végzett toborzással kellett foglalkoznia. A március 18-án Párizsba érkez parancsnokot csupán a német nagykövetség egyik tanácsosa várta a pályaudvaron, amely jól jelzi a parancsnok kegyvesztettségének mértékét. Ezt követ en megtiltották számára, hogy meglátogassa a versailles-i toborzóközpontot vagy visszatérjen a lengyelországi kiképz táborba, valamint sem Abetz nagykövet, sem Laval nem fogadta t. Utóbbiban az is közrejátszott, hogy a németek nem akartak számára utazási engedélyt adni a francia szabad zónába. Az ezredes ebb l levonta a tanulságokat és június 2án, a franciaországi német nagykövetnek írt levelében, benyújtotta lemondását, majd 10 nappal kés bb újabb levélben kérte a számára továbbra is folyósított zsold kifizetésének felfüggesztését.109 BAMA N 756/201 8. Französische SS-Freiwilligen Sturm-Brigade, 2. o. Delonlce 2004, 69. o. 108 AN F 60 1688, O 3605. Gringoire 1942. június 15. 109 Delarue 1968, 194-195. o. 106 107 164 Bene Krisztián Az ezredes többek közt ezeket írta levelébenŐ „Ehhez a kétértelmű helyzetet tovább súlyosbítja az a rágalomhadjárat, mely érzéseim szerint egyre erősebben irányul mind a Légió, mind szerény személyem ellen. Emögött ugyanazok a judeo-gaullista rágalmazók állnak, akik már annyi gondot okoztak nekem a fronton töltött idő alatt is. Ez is azt bizonyítja, hogy a képzelőerő, az álnokságtól eltérően, nem ellenfeleink legerősebb fegyvere. Ezek a különböző kellemetlenségek késztetnek arra, nagykövet úr, hogy meghallgatást kérjek Öntől, melynek során részletesen bemutatnám Önnek azokat a problémákat, melyektől a Légió szenved, valamint benyújtanám lemondásomat, tekintettel az akadályokra, melyek lehetetlenné teszik feladatom teljesítését.”110 A névleges vezet nél sokkal nagyobb szerepet játszott a légióban Doriot, aki ekkor már hadnagyi rangban szolgált az alakulatban. A politikai vezet nagy népszerűségre tett szert bajtársai körében már csupán azzal a ténnyel is, hogy jelen volt a fronton, de ezenfelül jól helytállt111 a fronton is, ami tovább er sítette pozícióját.112 Ezt a népszerűséget – és a tavaszi pihen t – használta ki Doriot, amikor márciusban hazatért Franciaországba, ahol el adássorozat keretében mutatta be az antibolsevik légiót és a keleti front viszonyait.113 A tapasztalt politikus így egyszerre tudta kézben tartani a fegyveres alakulatban és Franciaországban található híveit, miközben harctéri jelenléte miatt meger södött hitele is a széls jobboldali aktivisták körében. A két zászlóalj elválasztása, amit a franciák közül sokan csak a kiképzés id tartama alatt tartottak szükségesnek, állandósult. A német parancsnokság az alaposabb kiképzés ellenére sem akart kockáztatni a kizárólag franciákból álló alakulat bevetésével. Ezért mindkét zászlóalj mellé német összeköt törzset rendeltek, mely valójában az egységek irányításáért volt felel s, a két alakulatot pedig egymástól AN 72 AJ 258, 232 14. számú iratcsomó. 1943 júniusában de Brinon tüntette ki a fronton tett látogatása alkalmával a Légiós hadikereszttel. Joseph 2002, 434. o. 112 AN F 60 1688, O 3605, Signal, 1942. február 2. 113 AN F 60 1688, O 3605, Gringoire 1942. április 17. 110 111 165 Moszkva kapui el tt id ben és térben távol vetették be – kizárólag partizánvadász feladatkörben.114 114 BAMA RH 26-221/43b. Jelentés az LVF bevetésér l 1942. június 27. 3. o. 166 IV. Vichy közbelépŐ a Trikolór Légió tündöklés nélküli bukása IV.1. A kormánypolitika változása 1942 tavaszára igen jelent s változások álltak be a vezet francia politikai körökben. A Moszkva kapui el tt elszenvedett vereség dacára nyilvánvalónak tűnt, hogy a német hadseregek minden fronton gy zelmet fognak aratni és Németország megnyeri a háborút. Ez egy új európai rend kialakulását jelentette volna, melyb l – az 1940-ben elszenvedett megalázó veresége ellenére – Franciaország sem szeretett volna kimaradni. Ennek a felfogásnak az eredménye volt Laval kormányf i kinevezése 1942. április 18-án, aki a németekkel való együttműködésben látta Franciaország békekötés utáni helyzetének megszilárdulását, s t javulását. Ennek köszönhet , hogy nem sokkal kés bb nyilvánosan is kijelentette, hogy Németország gy zelmét kívánja.1 Ahhoz azonban, hogy ezt a jobb helyzetet biztosíthassák az ország számára, valamilyen formában biztosítani kellett a német fél jóindulatát. A megszálló hatóságokkal való jó együttműködés önmagában ehhez nem volt elegend , ezért kifejezésre kellett juttatni a német ügy melletti elkötelez dést. Erre Laval a fegyveres együttműködés kormányzati szintre emelésében látott lehet séget,2 mivel eddig csupán az LVF vett részt a német hadsereg oldalán a harcban, amely – a francia kormány vonakodó és hallgatólagos beleegyezése ellenére – teljes egészében a párizsi kollaboráns pártok 1 Bár azt is hozzá kell tenni, hogy a teljes mondat így hangzottŐ „Németország győzelmét kívánom, mert anélkül holnap a kommunizmus kerül hatalomra mindenhol Európában.” Brissaud, AndréŐ Un scandale inutileŐ Le procès Laval in L’Épuration, Historia 41. különszám, 1975. (A továbbiakban Brissaud 1975.) 80. o. 2 Jäckel 1968, 327. o. 167 Vichy közbelépŐ A Trikolór Légió tündöklés nélküli bukása kezdeményezésére jött létre.3 Ráadásul egy, a németek oldalán harcoló fegyveres er jó lehet séget biztosított az önálló nemzeti hadsereg létjogosultságának elismertetésére, ugyanis a fegyverszüneti hadsereg a fennálló korlátozások miatt csupán korlátozottan felelt meg ennek a szerepnek. Ezen felül a fegyveres együttműködésbe való bekapcsolódás értelemszerűen a francia er k összevonását jelentené kormányzati irányítás alatt, vagyis megszűnne az a veszély, amit a kollaboráns pártok befolyása alatt álló katonai er az állam- és közbiztonságra gyakorolt.4 A fronton bevetett francia er k átszervezése alapvet fontosságúnak tűnt a németek számára is, akik számos intézkedést hoztak ennek érdekében.5 A két fél elképzelései egy ponton tökéletesen átfedték egymástŐ depolitizálni akarták a többségében politikai aktivistákból álló alakulatot, melynek ebb l kifolyólag katonai hatékonysága is komoly kívánnivalókat hagyott maga után.6 Az átszervezéssel kapcsolatos többi lépést pedig a két fél közötti leend megállapodás alapján kellett meghozni – legalábbis a francia politikai vezetés reményei szerint. Laval ehhez a tervéhez megfelel munkatársat keresett és Benoist-Méchin személyében talált meg, akit a kormányf melletti államtitkári posztra nevezett ki. Vele párhuzamosan Ferdinand de Brinon-t és Platon admirálist is ugyanerre a posztra emelte, el bbi a megszállt zónával való kapcsolattartásért, utóbbi pedig a különböz fegyvernemek közti koordinációért felelt. A katonai er feletti irányítást is új kezekbe helyezteŐ Bridoux tábornok kapta a hadügyminiszteri, Auphan admirális a tengerészeti, Jannekeyn tábornok pedig a légügyi tárcát.7 Benoist-Méchin személye ideális volt Laval a fegyveres együttműködésre vonatkozó elképzeléseinek kivitelezéséhez, Delarue 1968, 153-156. o. Brunet 1986, 411. o. 5 A részletek a Moszkva kapui előtt című fejezetben olvashatóak. 6 AN F 60 235. Az LVF-r l, 1941. július 26. 7 Broche 2002a, 223. o. 3 4 168 Bene Krisztián mivel már a két világháború között nagy érdekl déssel tanulmányozta Németország els világháború utáni történetét, amelyet meg is írt, majd pedig a két ország közötti megbékélés egyik szószólójává vált. A Szovjetunió ellen indított hadműveletek megindulása után még továbbmentŐ javasolta a németek oldalán harcoló francia alakulat felállítását a spanyol Azul hadosztály8 mintájára, de ekkor még se a francia, se a német fél nem volt nyitott erre a javaslatra.9 Miután Laval kinevezte az államtitkári posztra, BenoistMéchin lehet séget kapott rá, hogy megvalósítsa korábbi szándékát és felállítson egy állami irányítás alatt álló elit katonai er t, mely a németek oldalán részt vesz a keleti front küzdelmeiben. A frissen kinevezett államtitkár bejelentette, hogy a felállítandó katonai alakulat – melynek létszámát 10 000 f ben tervezték maximálni – a gyalogság mellett tüzérségb l és repül kb l fog állni, valamint magába fogja olvasztani az LVF már korábban létrehozott katonai alakulatait.10 Ezzel a létszámmal gyakorlatilag egy könnyű hadosztályt hoztak volna létre, ami azt jelentette volna, hogy a 100 000 f s fegyverszüneti hadsereghez képest egy csapással 10 százalékkal sikerült volna emelni a francia fegyveres er k összlétszámát.11 Bridoux tábornok, a kormány hadügyminisztere, is támogatta az alakulat felállításának tervét, melyben az európai és tengerentúli francia érdekek egyik lehetséges védelmez jét látta. Tehát az új hader legalább annyira a gyarmati francia érdekek védelmez je lett volna, mint a németek jóindulatának elnyer je. Ezt 1942 júniusában naplójában is világosan 8 1941 nyarán egy Kék (Azul) névre hallgató gyalogoshadosztályt állítottak fel Spanyolországban olyan önkéntesekb l, akik a német hadsereg oldalán kívántak részt venni az oroszországi hadműveletekben. A német kiképzést és fegyverzetet kapott 18 ezer f s alakulat 1943 végéig harcolt a keleti fronton. Scurr, JohnŐ Germany’s Spanish Volunteers 1941-45. Osprey Publishing Ltd., Oxford, 1980. (A továbbiakban Scurr 1980.) 3-28. o. 9 Randa 1997, 44. o. 10 Saint-Loup 1963, 423. o. 11 Labat 1969, 16. o. 169 Vichy közbelépŐ A Trikolór Légió tündöklés nélküli bukása kifejtetteŐ „Tovább folytatjuk egy önkéntesekből álló alakulat felállításának tervét, mely felválthatná az antibolsevik légiót… ennek az alakulatnak kell képviselnie a francia érdekeket minden hadszíntéren, ahol azok veszélybe kerülnek… Az LVF, melynek jelenleg két zászlóalja van a keleti fronton, csak az első lépés volt, az új alakulatot dél felé kellene irányítani, majd pedig elérni, hogy a Közel-Keleten kerüljenek bevetésre. ”12 IV.2. Az egyeztet tárgyalások Benoist-Méchin 1942. áprilisi kinevezését l kezdve szinte kizárólag az új alakulat megszervezésének szentelte idejét és energiáját. A terv kivitelezéséhez komoly egyeztet tárgyalásokra volt szükség, ugyanis a francia kormány képvisel jének megállapodásra kellett jutnia a francia kollaboráns pártokkal – amelyek az LVF-et létrehozták –, a német hadsereg vezetésével – melynek kötelékében az új alakulatnak harcolnia kellett a jöv ben – és a német politikai vezetéssel, amelynek hatalmában állt meghoznia a végs döntést ebben a kérdésben.13 Benoist-Méchin nagy lendülettel vetette bele magát az egyeztetésekbe. Els ként a kollaboráns pártokkal vette fel a kapcsolatot, amelyekkel egész június folyamán tárgyalt. Ezeknek a tárgyalásoknak az eredményeként június 22-én közös ülést tartott Párizsban a pártok vezet ivel – akik egyben az LVF vezet i is voltak –, melyen bejelentették a központi bizottság feloszlatását, valamint egy új bizottság felállítását. A gyűlésen – többek között – részt vett Demessine rnagy, Mayol de Lupé tábori lelkész és Paul Chack sorhajókapitány, az LVF akcióbizottságának elnöke is.14 Ennek az új testületnek a vezet je Benoist-Méchin lett, feladata pedig hivatalosan a IHTP 72 AJ 258, 232 14. Soldats français sous uniformes allemands, 19411945. 5. o. 13 Saint-Loup 1963, 419. o. 14 BAMA RS 3-33/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 52. kép. 12 170 Bene Krisztián megújult szervezet (amely hivatalosan csak július 18-án jött létre)15 működési szabályzatának kidolgozása volt.16 A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az LVF-et hivatalosan – saját vezet inek döntésére – feloszlatták, de a gyakorlatban fegyveres alakulatként tovább folytatta működését Oroszországban, csak június 22-t l kezdve a frissen felállított új alakulat kötelékében.17 Ezzel párhuzamosan folytak az egyeztetések a német politikai vezetés helyi képvisel jével, Abetz nagykövettel. A nagykövet Benoist-Méchin-hez hasonlóan komolyan hitt a francia-német együttműködésben, ezért latba vetette minden befolyását a tervezet sikere érdekében saját feletteseinél. A dönt érv az új alakulat mellett az volt, hogy a hivatásos katonatiszteket tömörít szervezet komoly ellensúlyt jelent majd a gaullistákkal és a fegyverszüneti hadsereg németellenes er ivel szemben és ezzel hozzájárul a franciaországi stabilitás meg rzéséhez.18 A német hadsereggel való megállapodás keményebb diót jelentett. A francia fél június 21-én nyújtott be egy memorandumot az OKW külföldi légiókért felel s hivatala éppen Párizsban tartózkodó vezet beosztású tisztjének, Mayer ezredesnek. Ebben a következ ket fogalmazták megŐ a már felállított zászlóaljak (az LVF keleti fronton lév er i) átszervezés utáni integrálása az új alakulatbaő francia egyenruha viselése Franciaországban, de országon kívül beleegyeznek a német egyenruha viseletébeő három gyülekezési és kiképz központ felállítása (az északi és a déli zónában, ill. Észak-Afrikában)ő az alakulat összes költségét, melyek korábban a német hatóságokra hárultak, a francia kormány fogja állni.19 A német katonai vezetés részér l azonban nem érkezett azonnali válasz, ezért saját Lefèvre-Mabire 2003a, 170. o. AN F 60 1688, O 3605. Paris-Soir, 1942. június 24. 17 Gaultier, LéonŐ Siegfried et le Berrichon. Le parcours d’un ”collabo”. Perrin, Paris, 1991. (A továbbiakban Gaultier 1971.) 108. o. 18 Giolitto 2007, 192. o. 19 AN 3W63. Beszélgetés az LVF-r l. 15 16 171 Vichy közbelépŐ A Trikolór Légió tündöklés nélküli bukása hatáskörében Mayer ezredes – akinek tetszett az alakulat koncepciója – biztatóan nyilatkozott a várható vezet i reakcióról, mivel úgy vélte, hogy felettese, Matski tábornok, kedvez en fogadja majd a felvetést. Benois-Méchin ezt beleegyezésnek vette és ennek következtében teljes er vel megindította a toborzási-szervezési munkálatokat.20 IV.3. A toborzás Az egyeztet tárgyalások lezárulta után július 6-án kezd dött meg a toborzás egész Franciaországban, ami jelent s el relépés volt, mivel így nem csak a déli zónára korlátozódott a szervezet tevékenysége. A toborzás els dleges célpontja nem a lakosság volt, hanem a fegyverszüneti és az északi-afrikai hadsereg aktív vagy tartalékos állományú katonái. Az jelentkezésük sokkal egyszerűbbé tette volna a kiképzést, valamint jelent s mértékben hozzájárult volna az alakulat harcértékének és hatékonyságának növeléséhez. Ebb l kifolyólag az jelentkezésük érdekében mind a politikai, mind a katonai vezetés komoly propagandatevékenységet folytatott. Laval július 7-i leiratában tájékoztatta a prefektusokat, hogy az új alakulat a kormány teljes támogatását élvezi és felszólította ket, hogy minden lehetséges eszközzel támogassák annak tevékenységét.21 Bridoux tábornok pedig a hadsereg vezet ihez intézett hasonló tárgyú levelet, miután értesült róla, hogy számos katonai parancsnok ki sem hirdette a jelentkezési lehet séget, ill. kategorikusan megtiltotta alárendeltjeinek, hogy csatlakozzon az alakulathoz.22 A Légion tricolore szervezeti felépítése nagymértékben hasonlított el dszervezete, az LVF felépítésére. Itt is két bizottságot állítottak felŐ egy tiszteletbelit és egy központit. Benoist-Méchin, JacquesŐ De la défaite au désastreŐ 2. kötetŐ L’Espoir trahi, avril-novembre 1942. Albin Michel, Paris, 1985. (A továbbiakban BenoistMéchin 1985.) 143-144. o. 21 SHD 2P 14. 1942. július 7-i körlevél. 22 AN AJ 41 120. Bridoux tábornok 1942. augusztus 14-i körlevele. 20 172 Bene Krisztián Míg el bbi inkább a társadalmi támogatottságot volt hivatott reprezentálni, addig utóbbi volt felel s a szervezet irányításáért. Emellett szimbolikus jelent ségű volt, hogy a szervezet székhelyét Párizsban állították fel, nem Vichy-ben, ezzel is jelezni kívánták, hogy egész Franciaországot képviselik. Ugyanakkor azt is leszögezték, hogy az alakulatba sem zsidók, sem zsidó felmen kkel rendelkez k nem léphetnek be. A működési költségek forrásaként megemlített tagdíjak, adományok és állami támogatások mellett az alapszabályzat világosan kimondta, hogy a korábban az LVF tulajdonában lév vagyon átszállt a Légion tricolore-ra.23 Benoist-Méchin, aki a tiszteletbeli bizottság küldötteként a központi bizottság vezet je is volt, saját hatáskörében még tovább osztotta a vezetési feladatokat és két kabinetet hozott létre az irányítás megkönnyítése érdekébenŐ egy polgárit és egy katonait. Az el bbi élére Darnand egyik közeli munkatársát, az 1939-40-es hadjárat veteránját, Pierre Gallet-t nevezte ki, aki a Légion des combattants-ban a propagandatevékenységért volt felel s.24 Az utóbbi élére Perré ezredes került, aki azonban végül visszautasította a felkérést, miután értesült róla, hogy a szolgálati id egy részében német egyenruhát kell hordani. Az helyére végül Paul Galy nyugállományú dandártábornokot, a 29. gyalogoshadosztály korábbi parancsnokát, nevezték ki. Az alakulat f felügyel jeként augusztus 1-t l felelt a toborzásért, ellátásért és szervezésért mind Franciaországban, mind ÉszakAfrikában (Guéret és Algír központokkal). Mivel gyakorlati okok miatt nehéz lett volna megoldani az utazást, így Afrikában ezt a munkát Blanc tábornok végezte. A leend egységek katonai parancsnokságát Puaud ezredes kapta meg, aki egyben ígéretet kapott arra is, hogy amint az alakulat eléri IHTP 72 AJ 258, 232 14. számú iratcsomó. A Légion tricolore nevű egyesület alapszabályzata. 24 Benoist-Méchin 1985, 153. o. 23 173 Vichy közbelépŐ A Trikolór Légió tündöklés nélküli bukása egy dandár létszámát, megkapja a dandártábornoki kinevezést is.25 A kormány elképzelései szerint a felállított elitalakulat felépítése a következ lett volnaŐ egy parancsnoki egység, két féldandár (melyek egyenként 1 parancsnoki századból, 3 gyalogsági zászlóaljból, 1 harckocsi-elhárító századból, 1 biciklis szakaszból, 1 két ütegb l álló tüzérségi csoportból és 1 szakasz utászból álltak volna) és ellátó alakulatok. A tervezett felépítés tehát egy könnyűhadosztálynak felelt meg.26 Mivel a vezet k tisztában voltak vele, hogy az alakulat sikerének záloga a katonai tapasztalatokkal rendelkez jó emberanyag, ezért a meginduló intenzív toborzókampány mellett – amelynek keretében hirdettek plakátokon, újságokban, rádióbeszédekben, gyűléseken,27 s t még bélyeget is kiadtak28 – államilag garantálták, hogy a jelentkez kre a francia hadseregben rendszeresített szabályok, el meneteli és kitüntetési rendszer fog vonatkozni, a fronton töltött id t pedig beszámítják az el léptetéshez szükséges id tartamba.29 Ezzel párhuzamosan tárgyalásokat folytattak a különböz állami szervezetekkel (Service d’ordre légionnaire, Chantier de jeunesse, Légion des combattants), melyek július elején beleegyeztek abba, hogy tagjaik beléphessenek a Légion tricolore-ba.30 Ezen felül igyekeztek még vonzóbbá tenni a szervezetbe való belépést, ezért bejelentették, hogy a jelentkez k családjának az állam védelmet nyújt mindenfajta zaklatás ellen, mint ahogy garantálja a beígért pénzbeli juttatások kifizetését is. S t, Benoist-Méchin még azt is bejelentette, hogy minden, a harctéren megsebesült légiós SHD 2P 14. LVF és Légion tricolore. 1942. október 28-i szervezeti felépítés. Uo. 27 Az új alakulat egyik f propagálója Darnand volt, aki számos beszédet tartott (Le Matin 1942. július 13-14. o.), valamint számos munkatársát rávette, hogy csatlakozzon az egységhez. 28 AN F 60 1688. Képek és bélyegek. 29 AN F 7 14956. Az 1942. július 18-i 704. számú, a Légion tricolore nevű egyesület számára adott garanciákra vonatkozó törvény. 30 AN F 60 1688, O 3605. 25 26 174 Bene Krisztián kérheti egy német hadifogságban lév rokona szabadon engedését.31 A francia katonai parancsnokság még olyan leiratokat is körbeküldött a hadosztályparancsnokságoknak, mely szerint hadifoglyok – szabadon engedésükért cserébe – jelentkezhetnek az alakulat kötelékébe.32 A toborzás mintegy mellékágaként egy másik szervezetet, az ún. Amis de la Légion tricolore-t, is felállítottak. BenoistMéchin ennek keretében azokat az embereket kívánta összegyűjteni, akik egyetértettek a Légion tricolore célkitűzéseivel, de valamilyen oknál fogva nem tudtak részt venni annak fegyveres tevékenységében. Ennek megszervezése a megindított toborzókampány keretén belül zajlott és váratlan sikert hozott. A Gallet fennhatósága alá tartozó szervezetbe ugyanis igen nagy számban érkeztek jelentkezési kérelmek. Csupán az els hónapban 15 000-nél több jelentkez volt, és a lelkesedés a kés bbiekben sem csökkent.33 Az összesített adatok sajnos nem maradtak fenn, de a részadatok alapján kiszámítható, hogy 100 000-nél több jelentkezés érkezett a szervezethez a nyár és sz folyamán. Ennek köszönhet en újból úgy tűnt, hogy kézzelfogható közelségbe került egy állampárt felállítása, mely a Nemzeti Forradalom híveinek régi álma volt.34 1942. június 28-án francia kormányzati küldöttség utazott keletre, hogy felmérje az LVF-ben uralkodó viszonyokat és tájékoztassa a légiósokat a státuszukban beállt változásokról.35 A Darnand vezetése alatt álló küldöttségben helyet kaptak a kollaboráns pártok vezet i (Constantini, Doriot, Déat), valamint az LVF I. zászlóaljának új parancsnoka, Lacroix rnagy is, aki ekkor tért vissza szabadságáról, hogy elfoglalja helyét az átszervezett alakulat élén. A július elején lefolytatott vizsgálat során a küldöttség tagjait lenyűgözték a német kiképzési módszerek, ugyanakkor meglepve tapasztalták, AN 3 W 101. Le Matin 1942. július 16. SHD 2P 14. LVF 1942. 1942. szeptember 4-i leirat. 33 Broche 2002a, 229. o. 34 Benoist-Méchin 1985, 152-154. o. 35 AN F 60, 1688. Daily Digest, 1942. július 7. 31 32 175 Vichy közbelépŐ A Trikolór Légió tündöklés nélküli bukása hogy a légiósok teljes közönnyel fogadták híreiket, s t sokszor gúnyos megjegyzésekkel illették a politikusokat.36 Ennek ellenére Darnand hazatérése után úgy nyilatkozott, hogy a katonák a lehet legjobb morális állapotban vannak és nagy örömmel fogadták a hírt, hogy az állam is bekapcsolódik a fegyveres együttműködésbe.37 IV.4. Kísérlet az alakulat felállítására A francia kormány ezzel párhuzamosan levélben fordult a fegyverszüneti hadsereg kényszerszabadságon lév tagjaihoz (tisztek, altisztek, legénységi állomány) és megpróbálta ket rávenni az új alakulathoz való csatlakozásra. A 2 629 kiküldött levélre összesen csupán 28 válasz érkezett, melyb l 26 elutasító volt, 2 pedig gyalázkodó hangnemben utasította el a kollaboráció gondolatát.38 Ezek alapján nyugodtan kijelenthet , hogy a németekkel való fegyveres együttműködés gondolata nem vonzotta a katonák többségét. Ennek a sikertelenségnek számos oka voltŐ a leszereltek politikai beállítottsága, a németekkel szembeni ellenérzések és a toborzás ügyetlensége.39 A jelentkez ket különböz helyszíneken különböz módon fogadták. Az északi zónában él knek a versailles-i Reine kaszárnyában a német hatóságoknál kellett jelentkezniük egyénileg, akik ezzel gyakorlatilag azonnali hatállyal német fennhatóság alá kerültek. Ezzel szemben aki a déli zónában vagy Észak-Afrikában jelentkezett, azokat a francia hatóságok a déli zónában található guéret-i Augustins katonai táborban gyülekeztették.40 Itt francia tisztek parancsnoksága alá kerültek, akik azonnal megkezdték Masson 1975b, 142. o. Le Petit Parisien, 1942. július 7. 38 SHD 2 P 14. Prévost százados 1943. augusztus 13-i jelentése. 39 SHD 2 P 14. Augusztus 14-i jelentés. 40 Neulen 1985, 103. o. 36 37 176 Bene Krisztián azoknak a katonai kiképzését, akik korábban nem részesültek benne.41 Ünnepség az LVF alapításának évfordulóján Vichy-ben. Noha a toborzás egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, teljes kudarcról nem lehet beszélni, mivel augusztus elejére mind a guéret-i, mind a versailles-i laktanyában több száz önkéntes gyűlt össze. Ezeknek az összetétele meglehet sen vegyes volt. A kormány eredeti szándékainak megfelel en nagy számban képviseltették magukat közöttük a fegyverszüneti hadsereg aktív és tartalékos tagjai, els sorban az észak-afrikai hadsereg fiatalabb tisztjei, akiknek elegük volt a kivárásból és cselekedni akartak.42 Az is komoly motivációs tényez volt számukra, 41 42 Benoist-Méchin 1985, 161. o. SHD 2P 14. 1942. augusztus 25-i jelentés. 177 Vichy közbelépŐ A Trikolór Légió tündöklés nélküli bukása hogy a harctéren sokkal hamarabb számíthattak el léptetésre, mint a hátországban. Mivel azonban a jelentkez k száma összességében alacsony volt, így ennek következtében az a furcsa helyzet állt el , hogy legalább annyi tiszt volt a táborokban, mint sorállományú katona.43 Ennek ugyanakkor volt egy kétségtelenül komoly el nye is, ugyanis az LVF hagyományosan komoly tiszthiányban szenvedett, így az új jelentkez k csatlakozása jelent s mértékben hozzájárulhatott ennek a problémának az orvoslásához.44 Azonban még ez a pozitívum sem tudta ellensúlyozni azt a két problémát, ami a legjobban rányomta bélyegét a Légion tricolore-raŐ a nagyon alacsony létszámot és a fegyverek teljes hiányát. A gurétet-i táborban szeptember végére 45 hozzávet legesen 250 ember gyűlt össze, akiknek többsége az észak-afrikai hadsereg el léptetésre vágyó tisztje és altisztje volt. A jelentések alapján igen nagy számban voltak köztük bennszülöttek (els sorban marokkói lövészek)46 is, akik a gyarmati hader ben szolgáltak, de az új alakulatban k is az el léptetés lehet ségét látták.47 Rajtuk kívül a SOL számos tagja (Bassompierre, Boudet-Gheusi) is jelen volt, akik Darnand utasítására csatlakoztak az alakulathoz.48 Ez messze elmaradt a korábbi várakozásoktól. Az alacsony létszám ellenére ez a kis csapat egy leend nagyobb alakulat keménymagját képezhette volna megfelel kiképzés (ill. a katonák esetében átképzés) után, azonban ehhez mindenféleképpen fegyverekre lett volna szükség. Fegyver AN F 60 1688. Gringoire 1942. szeptember 25. Labat 1969, 36. o. 45 Ez a szám azonban szeptember folyamán jelent sen megnövekedett a gyarmati hadseregb l beérkez önkéntesek megérkezésével, akiket egyszerre szállítottak át Afrikából. SHD 2P 14. LVF 1942. 1942. szeptember 12-i jelentés. 46 Egyes jelentések szerint ezek az önkéntesek egy 300 f b l álló – els sorban marokkói lövészekb l álló – önálló zászlóaljat képeztek volna a Légion tricolore kötelékén belül. SHD 2P 14. LVF 1942. 1942. augusztus 5-i és 28-i jelentések. 47 SHD 2P 14. LVF 1942. 1942. augusztus 15-i titkos jelentés a Légion tricoloreba való toborzásról. 48 SHD 2P 14. LVF és Légion tricolore. Jelentkez tisztek listája. 43 44 178 Bene Krisztián azonban – Puaud ezredesnek a kormányhoz intézett többszöri kérése ellenére – egyáltalán nem állt rendelkezésre, mivel a német katonai hatóságok nem járultak hozzá az egység felfegyverzéséhez a fegyverszüneti hadsereg fegyverraktáraiból. A német legfels bb vezetés ugyanis még mindig nem ismerte el hivatalosan a Légion tricolore létezését. Ennek hiányában az emberek kiképzése csupán sportra, menetelésre, valamint elméleti és erkölcsi ismeretek oktatására korlátozódott.49 A tétlenség következtében az önkéntesek morálja igen alacsony volt, ami azt eredményezte, hogy többen otthagyták az alakulatot. Egyesek hazatértek, mások pedig csatlakoztak az LVF-hez, melyben tényleg harcolhattak a fegyvertelen várakozás helyett.50 Benoist-Méchin a guéret-i tábor önkéntesei között. Charbonneau, HenryŐ Les Mémoires de Porthos. Les Editions du Clan, Paris, 1967. (A továbbiakban Charbonneau 1967.) 371. o. 50 Rostaing 2008, 17-18. o. 49 179 Vichy közbelépŐ A Trikolór Légió tündöklés nélküli bukása A szervezet vezet i ennek ellenére komolyan bíztak abban, hogy rövid id n belül megérkezik a végs jóváhagyás, ezért komoly er feszítéseket tettek az alakulat saját arculatának kialakításáért. Ennek egyik legfontosabb eleme az egyenruha volt, amely megegyezett a francia fegyverszüneti hadseregben rendszeresített uniformissal, azzal a különbséggel, hogy az er dcsapatok körében rendszeresített barettet kellett viselni mellé. Az alakulat jelvénye egy karmaiban villámot tartó aranyozott sas volt, mely mellén a trikolórt viselte,51 jelmondata („Több van bennünk!”) pedig Puaud ezredest l eredt. Az egység saját indulót is választott magának, a Konzuli menet-et (La marche consulaire).52 Benoist-Méchin úgy vélte, hogy akkor tudja a leghatékonyabban felgyorsítani az eseményeket, ha kész helyzet elé állítja a német hatóságokat. Ebb l kifolyólag a guéret-i táborban összegyűlt önkénteseket augusztus 24-én vonatra ültette és a versailles-i gyülekez körletbe szállíttatta, ahol az északi zónából jelentkez k már hónapok óta gyülekeztek (ennek ellenére az létszámuk sem volt magasabb, mint a déli zóna önkénteseié).53 A német katonai hatóságokat meglepte ez a váratlan lépés, de gyorsan visszavágtakŐ az újonnan érkezetteket orvosi vizsgálatnak vetették alá, amelyen közel kétharmadukat katonai szolgálatra alkalmatlannak találták. Mivel az önkéntesek dönt többsége aktív katonai szolgálatban állt, ezért ezt a döntést egyértelműen az alakulat ellehetetlenítésének szándéka magyarázza. Ez utóbbit egyébként a németeknek az önkéntesekkel szemben tanúsított rendkívül ellenséges 51 A jelvény üzenete összetett volt. A sas karmaiban tartott villám kísértetiesen emlékeztetett a fasiszták által is használt fasces-ra, ugyanakkor a sas visszautalt a napóleoni id kre. Ez utóbbi nemcsak a birodalom fenntartásának igényét emelte ki, hanem a keleten folytatott harcokat is felidézte. 52 AN F 60 1688. Gringoire, 1942. szeptember 25. 53 SHD 2P 14. LVF 1942. 1942. augusztus 20-i távirat. 180 Bene Krisztián magatartása is alátámasztotta,54 akik kihangsúlyozták, hogy – fels bb jóváhagyás hiányában – kizárólag az LVF-et tekintik hivatalos szervnek, a Légion tricolore-t nem.55 Benoist-Méchinnek minden befolyását latba vetve annyit sikerült elérnie, hogy egy második – kevésbé szigorú – vizsgálatot tartsanak, és aki ezen nem felelt meg, az is megmaradhatott az alakulat kötelékén belül valamilyen adminisztratív vagy kiegészít segédszolgálatos beosztásban.56 Az önkéntesek felvonulása Párizsban. A Légion tricolore-ral szembeni német ellenérzésekre kiváló példát szolgáltatott az augusztus 27-én, az LVF frontra indulásának évfordulója alkalmából, rendezett ünnepség is. A német hatóságok nem csupán az önkéntesek részvételét akadályozták meg, hanem a francia zászló felvonását és a Marseillaise eléneklését is megtiltották. BAMA RS 3-33/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 78-85. képő BenoistMéchin 1985, 169-170. o. 55 Labat 1969, 25. o. 56 Benoist-Méchin 1985, 163. o. 54 181 Vichy közbelépŐ A Trikolór Légió tündöklés nélküli bukása IV.5. Az alakulat feloszlatása A német katonai vezetés által tanúsított nyílt ellenségesség57 szeptember közepén alakult át konkrét elutasítássá. Miután a német fegyverszüneti bizottság egy küldöttsége látogatást tett a guéret-i táborban, egy jegyzéket nyújtottak be a francia kormánynak, melyben kérték az általuk el nem ismert, tehát illegális Légion tricolore feloszlatását. Ezt a helyzetet még talán meg lehetett volna oldani tárgyalásokkal, azonban szeptember 17-én megérkezett a legfels bb szintű döntés, mely az el bbi jegyzéket is megmagyaráztaŐ Hitler megtiltotta az alakulat felállítását.58 Noha hivatalosan minden felel sséget Mayer ezredesre hárítottak, akinek az új alakulattal kapcsolatban tanúsított viselkedése félreértésekre adhatott okot (amiért megrovásban is részesült),59 valójában arról volt szó, hogy a német legfels bb vezetés nem kívánt közreműködni egy üt képes és jól felszerelt francia nemzeti hader létrehozásában.60 Egy ilyen hader ugyanis hosszú távon veszélyeztette volna a megszállt Franciaországban kiépített német pozíciókat, ezért létezése nemkívánatos volt, és a német szervek megelégedtek egy katonailag gyengébb – valójában szimbolikus jelent ségű –, de teljes mértékben német ellen rzés alatt álló francia fegyveres részvétellel a keleti fronton. Benoist-Méchin-t szeptember 26-án Laval leváltotta posztjáról, mivel az alakulat tervének zátonyra futása után a kormányf a terv kivitelez jét l is szabadulni akart. Az A Mayer ezredes közvetítésével Berlinbe eljuttatott tervre soha nem érkezett hivatalos – akár pozitív, akár negatív – válasz. 58 Jäckel 1969, 328. o. 59 Delperrié 1969, 136. o. 60 Valamint valószínűsíthet , hogy az LVF-ben szolgáló Mayol de Lupé is latba vetette – igen jelent s – befolyását a terv megbuktatása érdekében, mivel így meg rizhette befolyásos irányító pozícióját a fronton lév alakulat fölött. Erre utal az a tény, hogy 1942 júliusában hosszú tárgyalásokat folytatott Berlinben Matzky tábornokkal, akit a francia hivatalos szerveknek sem sikerült közvetlenül elérniük. BAMA RH 26-221/43b. 1942. július 29-i jelentés. 57 182 Bene Krisztián államtitkár politikai jogkörei de Brinon-ra, az egyesülettel kapcsolatos vezet i hatalma Galy tábornokra, katonai f sége pedig Puaud ezredesre szállt át.61 Mindezek következtében a Légion tricolore-t az 1942. december 28-i, 1113. számú törvénnyel feloszlatták, vagyona és felszerelése pedig átszállt az LVF-re,62 amely ugyanúgy szervezetileg ugyan változásokat élt át 1942 folyamán, de katonai szárnya mindeközben zavartalanul folytatta a németekkel való együttműködést a keleti fronton. A kormány egyik hivatalos közleménye szerintŐ „A Légion tricolore feloszlatása, amely egy, a közeljövőben megjelenő törvényben kerül kihirdetésre, nem jelenti a szervezet által követett célok feladását. A kormánynak szándékában áll minden francia számára biztosítani a lehetőséget, hogy forradalmi és hazafias érzelmeit tettekre váltsa, és ehhez továbbra is anyagi és erkölcsi támogatást nyújt. A jövőben az LVF mindenki számára nyitva áll, aki részt szeretne venni a keleti fronton zajló harcokban.”63 A szervezetbe jelentkez önkénteseket választási lehet ség elé állítottákŐ vagy felbontották a szerz désüket és egy havi zsold végkielégítéssel hazatérhettek, vagy egyénileg jelentkezhettek az LVF-be és annak kötelékében harcolhattak a kommunisták ellen.64 Végül az önkéntesek többsége a második lehet séggel élt és közel 800 f került át a Légion tricolore-ból az antibolsevik légióba, amelynek igencsak nagy szüksége volt erre a vérfrissítésre, hogy pótolja az 1942 folyamán elszenvedett veszteségeket. A legnagyobb jelent ségűnek a tisztek jelentkezése bizonyult, akiknek Broche 2002a, 232. o. AN F 7 14956. Az 1942. december 28-i, 1113. számú, a Légion tricolore nevű egyesület feloszlatásáról rendelkez törvény. 63 SHD 2P 14. LVF 1942. 1943. januári hivatalos sajtóközlemény. 64 Az alakulatba jelentkezett és a guéret-i táborban összegyűjtött bennszülött zászlóalj sorsa még ennél is érdekesebben alakult. A német hatóságok bejelentették igényüket az egységre és saját parancsnokságuk alatt Görögországban vetették be. SHD 2P 14. LVF 1942. Benoist-Méchin 1942. augusztusi feljegyzése. 61 62 183 Vichy közbelépŐ A Trikolór Légió tündöklés nélküli bukása katonai ismeretei komolyan hozzájárultak a következ évek harctéri sikereihez.65 Ez azt jelentette, hogy a francia kormány kísérlete, mely arra irányult, hogy állami irányítás alá vonja a fegyveres együttműködést, kudarcot vallott. Ennek okai között a fent említett német elutasítás mellett komoly szerepet játszott a francia politikai körök megosztottsága is,66 mely nem sorakozott fel egyöntetűen a terv mellett. Többek között ez okozta, hogy az alakulat nem jutott fegyverekhez, mely er síthette volna pozícióját. Legalább ilyen fontos megemlíteni, hogy a párizsi kollaboráns pártok is vonakodva támogatták az állami irányítású szervezet koncepcióját, hiszen így saját pozícióik gyengültek meg. Ez a közös vonakodás vezetett oda, hogy végül a Légion tricolore csúfos kudarcot vallott, miel tt még egyáltalán ténylegesen létrejött volna.67 Ebb l kifolyólag a keleti haszíntéren zajló katonai részvétel a továbbiakban is megmaradt a kollaboráns pártok és a német kormány közötti együttműködés keretein belül, a francia kormány csupán szentesítette ezt, mikor az 1943. február 11-i 95. számú törvényében közhasznúnak min sítette az LVF-et. Ez csupán annyit jelentett, hogy az id közben feloszlatott Légion tricolore tagjai számára adott garanciákat kiterjesztették az antibolsevik légió tagjaira is, de a kormány – az elvi f hatalmon kívül – a gyakorlatban semmifajta befolyással nem rendelkezett a szervezet fölött.68 A kormány tehát csatát vesztett a Harmadik Birodalommal folytatott fegyveres együttműködés területén, az LVF pedig német alárendeltségben folytatta működését a keletei hadszíntéren. Labat 1969, 51. o. Maga Laval is bevallotta, hogy az alakulatot csupán arra kívánta felhasználni, hogy a felforgató elemeket eltávolítsa az országból. BenoistMéchin 1985, 184. o. 67 AN 3 W 63. Galy tábornok kihallgatási jegyz könyve, 1945. december 27. 68 AN F 60 235. Az 1943. február 11-i 95. számú, a Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen nevű egyesületre vonatkozó törvény. 65 66 184 V. Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 V. 1. A űűű. zászlóalj Oroszországban (1942. május-1943. május) Az enervált viselkedése miatt általános közutálatnak örvend Ducrot ezredes vezetése alatt álló III. zászlóaljat (9., 10., 11. lövészszázad és a parancsnoki század),1 mely a tisztogatások miatt er sen létszámalatti volt, május 10-én vagonírozták be és indították útnak a közép-oroszországi hátsó vonalak felé.2 Az egység május 15-én rakodott ki Pocsinokban, 60 kilométerre délnyugatra Szmolenszkt l, ahonnan másnap indult meg Baltutino falu felé, ahová a tavaszi olvadás miatt kialakult sártenger miatt csak 3 nappal kés bb érkezett meg.3 A zászlóaljat a 221. német biztonsági hadosztály4 kötelékébe tartozó 44. biztonsági ezred fennhatósága alá rendelték.5 A Baltutino központtal kitelepült zászlóalj, mely a német tartalékosokból álló 974. területi zászlóaljat váltotta fel, 5 kilométeres arcvonalat foglalt el a partizánok kezén lév területtel szemben. A „partizánok” ebben az esetben szovjet reguláris köteléket jelentettek, ugyanis a franciákkal szemben A részletes felépítést lásd a függelékben. BAMA RS 3-33/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 30. kép. 3 BAMA N 756/201. 8. Französische SS-Freiwilligen Sturm-Brigade, 4. o. 4 A biztonsági hadosztályokat 1941 folyamán állítottak fel azzal a céllal, hogy fenntartsa a rendet az elfoglalt területeken. A csupán két ezredb l álló hadosztályok általában nem rendelkeztek nehézfegyverzettel, gyakran helyi er kb l toborzott segédcsapatokkal er sítették meg ket. A román, magyar és szlovák egységeket is gyakran ilyen feladatkörben vetették be. Abbott, Peter–Thomas, Nigel: Partisan Warfare 1941-45. Osprey Publishing Ltd., London, 1983. (A továbbiakban Abbott-Thomas 1983.) 10. o. 5 IHTP 72 AJ 258, 232 14. Soldats français sous uniformes allemands, 19411945. 4. o.; BAMA N 756/201. A Közép-hadseregcsoport hadrendje. 1942. október 2.ő BAMA RH 26-221/49 114. 4. számú hadparancs. 1 2 185 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 a szovjet 215. lovasdandár automata fegyverekkel jól ellátott, bár a l szernek szűkében lev 2 000 embere foglalt el jól kiépített állásokat.6 A június 2-án indított támadó hadművelet a partizánok által támogatott szovjet reguláris alakulat kezében lév nagy kiterjedésű kiszögellés felszámolását célozta. Az akcióban részt vett a 4. német hadsereg, a Lendle-harccsoport, a Schenckendorff-harccsoport, valamint a 221. biztonsági hadosztály kötelékében az LVF III. zászlóaljának 9. és 10. százada is. A francia támadás els szakasza sikerrel zárult, a két század 1,5 kilométert nyomult el re és elfoglalta a számára célpontként kijelölt Korjavki és Galascsino falvakat.7 A francia veszteség csupán 4 halott és 7 sebesült volt.8 A kezdeti sikerek után az alakulat június 3-án pihen t kapott, hogy a bekerít hadműveletben részt vev többi német alakulat is felzárkózhasson, majd 4-én a két századot újból bevetették, ez alkalommal már a 11. századdal meger sítve. Utóbbi rendkívül nehéz feladatot kapottŐ 3 kilométert kellett el renyomulnia a jól kiépített szovjet védelmi állásokon keresztül, hogy harapófogóba szoríthassa az ellenséget. A 4-én hajnalban induló támadás kezdetben nagyon jól haladt és a tervezett el renyomulás is sikeres volt, azonban a partizánok ellentámadása elvágta a többi egységt l a 11. századot.9 Az alakulatot a teljes megsemmisülést l csupán Demessine százados és Mayol de Lupé tábori lelkész – aki egyébként századosi rangban teljesített szolgálatot – helytállása mentette meg. El bbi a bekerített egység kitörését vezette, utóbbi pedig a sebesültek elszállítását irányította az ellenség gyűrűjében. A Saint-Loup 1963, 102-110. o. BAMA N 756/201. Jelentés az LVF-r l, 27. o. 8 Ezen a napon esett el François Sabiani is, az egész Franciaországban ismert jobboldali politikus fia, akinek halála nagy visszhangot váltott ki francia széls jobboldali körökben. Lásd AN F60 1688., ill. AN F 60 1688, O 3605. Aujourd’hui, 1942. június 26.ő Gringoire, 1942. július 17. 9 Rusco 1998, 40-43. o. 6 7 186 Bene Krisztián század veszteségei azonban így is súlyosak voltakŐ 24 halottat és 55 sebesültet veszített.10 A támadás egyik áldozatát evakuálják. Június 11-én újabb támadásban vett részt a francia alakulat, ekkorra azonban már csupán kiürített szovjet állásokat és nagy mennyiségű elhagyott nehézfegyverzetet találtak. Ennek köszönhet en 13-ra elérték a kijelölt célpontokat, és a támadó hadművelet – az ellenséggel való újabb találkozás nélkül – sikerrel zárult.11 A német összeköt egység parancsnoka, von Kirchbaum alezredes, azonban levonta a megfelel következtetéseket, ezért a harcokról írt jelentésének nyomán 10 Ennek következtében a zászlóalj létszáma – mely eleve sem volt túl magas – 449 f re (16 tiszt, 2 tiszthelyettes, 58 altiszt és 373 közlegény) apadt. BAMA RH 26-221/43b. 1942. július 6-i jelentés 2. o. 11 Az egész hadművelet során elszenvedett veszteségeket a június 30-i levelében Pasquet de la Forest hadnagy 19 halottra és 47 sebesültre teszi. AN F 60 1688, O 3605. Gringoire, 1942. július 31. 187 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 Ducrot ezredest leváltották a zászlóalj parancsnoki posztjáról, helyét pedig Demessine százados foglalta el, akinek a német jelentések külön kiemelték „energikus fellépését harci helyzetben”.12 Június 16-án a németek másodosztályú Vaskereszttel tüntették ki azokat a francia önkénteseket, akik kiemelked en helyt álltak a támadó hadművelet során. A kitüntettek között volt Demessine százados és Mayol de Lupé abbé is.13 Június 14-én az egységet átvezényelték a 230 kilométerre délnyugatra található Gomel térségébe. Az egység itt egészen július 6-ig pihen t kapott a harcokban való részvételt követ en. Ezalatt a három hét alatt a német parancsnokság átszervezte a zászlóaljat, hogy a jöv ben ne forduljanak el hasonló fiaskók bevetés közben. Els sorban az egység tagjainak fegyelmét és morálját próbálták magasabb szintre hozni.14 Emellett úgy találták, hogy a francia katonák fegyverés lóápolása is sok kívánnivalót hagy maga után.15 Ezen a napon az egész alakulatot teherautókon a 115 kilométerre északra található Krasznopoljébe szállították, ahol újabb partizánvadász hadműveletben kellett részt vennie, ezúttal a 45. biztonsági ezred alárendeltségében.16 A július 21-én megindított Viereck-hadművelet már el revetítette a kés bbi hasonló akciók forgatókönyvétŐ hatalmas menetelések óriási területeken széls séges id járási körülmények között (ez alkalommal a nyári forróságban) kézzelfogható eredmények nélkül. Az augusztus 1-én lezárult hadművelet mérlege a franciák számára nagyon szerény voltŐ 9 foglyot ejtettek, AN F 7 15 301. Combat, 1946. október 12.ő BAMA RH 26-221/43b. Jelentés az LVF bevetésér l 1942. június 27. 2. o. 13 Rajtuk kívül Molinié orvoshadnagy, Seveau zászlós és Pellegrini legionárius kapta meg a Vaskeresztet. AN 3 W 63. 1942. szeptember 2. különleges parancs. 14 BAMA RH 26-221/43b. Jelentés az LVF bevetésér l, 1942. június 27. 3. o. 15 BAMA RH 26-221/43b. 1942. július 1-i jelentés, 1. o. 16 BAMA RH 26-221/43b. A 638/III. hadrendje 1942. júliuső Dupont 2002, 143. o. 12 188 Bene Krisztián miközben 1 halottat veszítettek.17 Ugyanakkor a francia katonák megtalálták a megfelel eszközt, hogy javítsák az alakulat mozgékonyságátŐ helyi szekereket rekvirálták a maguk számára gyakran azok orosz tulajdonosával együtt, akit hajtóként használtak. Visszaemlékezések szerint utóbbiak gyakran fiatal n k voltak, akik más természetű szolgálatokat is tettek a katonáknak.18 A zászlóaljat pihenés nélkül azonnal bevetették egy másik, hasonló jellegű hadműveletben, mely Eule kódnéven zajlott.19 Az augusztus els felében zajló hadművelet során – mely most is fárasztó és eseménytelen menetelések hosszú sorából állt – a franciák 1 foglyot ejtettek és 3 dezert rt fedeztek fel, akiket hadbíróság elé állítottak. Az alakulat augusztus 22. és 27. között pihen t kapott, amelyet Palush térségében töltött. Ekkor (augusztus 27-én) ünnepelték meg a Légió els születésnapját is, mely igen komoly mulatozással járt.20 A két hadműveletben a bevetett alakulatok összesen 117 foglyot ejtettek és 71 partizánnal végeztek.21 A német összeköt törzs ekkor már úgy ítélte meg, hogy az újoncok intenzív kiképzésével és a fegyelem fenntartásával a hátországi hadműveletek során a francia alakulat nagy hatékonysággal vethet be.22 Augusztus végén új állomáshelyre rendelték a zászlóaljat, Kosztjunovicsi központtal az Unetcsa-Kritcsev vasútvonal mentén kellett berendezkednie statikus védelemre a 27. biztonsági ezred alárendeltségében.23 A feladat nagy kihívást jelentett, mivel az alacsony létszámú egységnek 60 kilométeres BAMA RH 26-221/43a. A 638/III. összeköt törzs 1942. október 9-i jelentése. 18 Vae Victis 1948, 108-109. o.; Rusco 1998, 60-61. o. 19 BAMA N 756/201. 8. Französische SS-Freiwilligen Sturm-Brigade, 4. o. 20 BAMA RH 26-221/43a. A 638/III. összeköt törzs 1942. október 9-i jelentése. 21 BAMA RH 26-221/43b. 1942. szeptember 1-i jelentés. 22 BAMA RH 26-221/43b. 1942. augusztus 11-i jelentés. 23 BAMA N 756/201. 8. Französische SS-Freiwilligen Sturm-Brigade 4. o.; BAMA RH 26-221/49 108. 265. számú hadparancs.ő BAMA RH 26-221/39 A 221. biztonsági hadosztály hadrendje, 1942. november 1. 17 189 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 szakaszon kellett biztosítania a vasútvonal és a vasúti műtárgyak (hidak, állomások) védelmét.24 A létszámhiány éget problémát jelentett a III. zászlóalj számára,25 amit a parancsnokság is érzékelt, ezért a kiképz táborból érkez els nagyobb létszámú er sítést (125 f t) szeptember elején ehhez az alakulathoz küldték. Az er sítésre annál is inkább szükség volt, mivel a vasútvonal védelme veszélyes vállalkozásnak bizonyultŐ a partizánok aknái és az egymástól távol található rposztok ellen intézett támadásai folyamatosan veszteségeket okoztak a franciáknak.26 Név szerint csupán Paquet de la Forest hadnagyot ismerjük az újonnan érkez k közül.27 November közepén az egység új feladatot kapottŐ a biztonsági hadosztály más er ivel együttműködve a Brjanszkierd t l nyugatra található Potcsep-Unetcsa térségbe rendelték Nivnoje központtal, ahol komoly (legalább 1 000 f re becsült) partizáncsoport rendezkedett be.28 A zászlóalj – mely közben átkerült a 36. biztonsági ezred parancsnoksága alá29 – els komolyabb összecsapásra nem is kellett sokáig várni, november 26-án a zászlóalj beavatkozó szakasza komoly partizáncsoportba futott bele Krutojar falu közelében, a kialakult összecsapásban pedig 3 halottat, 6 sebesültet és 6 eltűntet veszített. A partizánok létszáma és tűzereje olyan jelent s volt, hogy a megtámadott szakasz felmentésére érkez er ket (a 9. századot) is visszaverték, majd rendben visszavonultak.30 A zászlóalj ezt követ en Krutojar központtal vett fel állásokat december 1-én, mivel úgy vélték, hogy ez a 24 BAMA RS 3-33/5. Jean Garnier 1973. december 5-i levele, 1. o.; Rusco 1998, 65-66. o. 25 Az alakulat létszáma csupán 425 f volt (152 f a parancsnoki, 47 f a 9., 115 f a 10. és 111 f a 12. században). BAMA RH 26-221/43b. 1942. július 20-i jelentés. 26 Vae Victis 1948, 22-23. o. 27 BAMA RH 26-221/43a. 1942. október 8-i jelentés. 28 BAMA RH 26-221/39. 1942. november 20-i utasítás. 29 BAMA RH 26-221/39. 1942. november 11-i beszámoló. 30 Vae Victis 1948, 47. o. 190 Bene Krisztián partizánok egyik legfontosabb gyülekezési körlete. Ezt a feltételezést teljes mértékben igazolta a még aznap este meginduló támadás, amelyben a faluban állomásozó 10. századot közel 500 f s partizánegység vette támadás alá. A támadásra számító és ezért jól kiépített állásokba húzódó franciák azonban ezt a támadást gond nélkül visszaverték.31 December folyamán számos változást hajtottak végre a III. zászlóaljban. 10-én az állomány új típusú, fehér anyagból készült téli felszerelést kapott, ami végre lehet vé tette a hideg elleni hatékony védekezést, valamint a partizánok elleni rajtaütésszerű támadásokat is megkönnyítette.32 Ugyanakkor számos hiányzó felszerelési tárgyat pótolt a német parancsnokság, ill. jelent s l szer- és gránátutánpótlással látta el az önkénteseket, hogy a téli hadműveletek során ezek hiánya ne okozzon gondot.33 December 18-án 3 hivatásos tiszt és 1 tisztjelölt érkezett az id közben megszűnt Légion tricolore-tól az egységhez. Közülük Jacques Medec százados a 11. század, Flamand Raymond Dewitte százados pedig a 10. század parancsnokságát vette át. A hivatásos tisztek érkezése hozzájárult az egység depolitizálásához és a katonai hatékonyság javításához is.34 A III. zászlóalj 1942-1943 telén kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan partizánvadász hadműveletekben vett részt. Ezek sorrendben az Ankara I (1942. december 19-26.), az Ankara II (1943. január 17-21.) és a Klette II (1942. február 1-9.)35 hadműveletek voltak. Az egység helyzetét jelent sen javította, hogy január elején újabb, ezúttal 109 f b l álló, er sítést kapott, melynek köszönhet en végre sikerült elérni az állománytábla el írásai szerinti létszámot.36 BAMA RH 26-221/56. A 221. biztonsági hadosztály hadrendje. Lefèvre, Éric–Mabire, Jean: Sur les pistes de la Russie centrale 1943. Paris, Jacques Grancher, 2003. (A továbbiakban Lefèvre–Mabire 2003b.) 18. o. 33 BAMA RH 26-221/39. 1942. december 6-i utasítás. 34 BAMA RS 3/33. 32. o. 35 BAMA RH 26-221/49. 120 E 1. o. 36 Labat 1969, 61. o. 31 32 191 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 Levélírás a harcok szünetében. Ankara I hadműveletben a franciák 791. biztonsági zászlóalj, a 8. rend rezred I. zászlóalja, a 604. keleti zászlóalj és egy 3 db 7,62 mm-es (zsákmányolt) ágyúból álló tüzérségi üteg oldalán vettek részt.37 A három szakaszban végrehajtott bekerít hadművelet szerény eredményeket hozott, csupán néhány partizánt sikerült harcképtelenné tenni, ezért döntés született egy új hadművelet (Ankara II) megindításáról. Az akció értékelésében a hadosztály parancsnoka nem túl hízelg képet festett a francia egységr l, mikor megjegyezte jelentésébenŐ „A francia zászlóaljnak rossz a felépítése, a fegyelme, a magaviselete és a kiképzése sem elég alapos. Kevés tiszt tud jó befolyást gyakorolni embereire, és csak elvétve akadnak az egységben jó altisztek. A benyújtott jelentések jól megírtak, de terjengősek. Az összekötő törzsnek taktikai átalakításokat kellene végrehajtania. A bevethetősége kérdéses, de kisebb létszámmal végrehajtott támadásokban valószínűleg jól használható.”38 37 38 BAMA RH 26-221/56 12. 1942. december 10-i jelentés. BAMA RH 26-221/56. 1942. december 26-i jelentés. 192 Bene Krisztián Az Ankara II alatt a harccsoportnak ugyanez volt az összetétele.39 A hadművelet, melynek során a franciák – német csapatok kötelékébe századonként beosztva – két falut foglaltak el, sikerrel zárult annak ellenére is, hogy a partizánok jól el voltak látva fegyverrel és felvették a harcot a támadókkal. Az akció során 150 partizán halt meg vagy esett fogságba, míg a franciák csupán 2 halottat veszítettek.40 A Klette II hadművelet a térségben található partizáner k teljes felszámolását célozta, amelynek sikeres végrehajtásához a 2. páncélos hadsereg kölcsönadta a 707. gyalogoshadosztályt is. A francia zászlóalj – mely ezúttal a bekerítés fenntartásában működött közre – a hadművelet során ennek a hadosztálynak a parancsnoksága alatt állt.41 Noha a partizánok egy részének sikerült kitörnie a bekerítésb l a német egységek vonalán keresztül, a franciák visszaverték a kitörési kísérleteket saját frontszakaszukon, ami nagymértékben hozzájárult a hadművelet sikeréhez. Az oroszok 441 halottat, 178 dezert rt, 126 foglyot és jelent s mennyiségű fegyvert vesztettek, miközben a bekerítésben résztvev er k veszteségei alacsonyak maradtak (14 halott, 32 sebesült),42 a franciáknak pedig csak néhány könnyű sebesültjük volt, azokat is baráti tűz juttatta kórházba, mivel ellenséggel szinte egyáltalán nem is találkoztak.43 A hadműveletben részt vev német egységek parancsnokai külön kiemelték a 604. keleti zászlóalj és az LVF III. zászlóaljának helytállását, amely méltónak bizonyult a német hadsereghez,44 ami azt jelenti, hogy az eltelt pár hónap folyamán komoly fejl dés következett be az egység harci képességeiben. De az is lehetséges, hogy a hadműveletek folyamán elért eredmények többet nyomtak a latban, mint a katonás kiállás hiánya. BAMA RH 26-221/56 4. A 221. biztonsági hadosztály hadrendje 6. o. Labat 1969, 72. o. 41 BAMA RH 26-221/57 103. 1943. február 9-i jelentés, 1. o. 42 BAMA RH 26-221/49. 120 E, 1-2. o. 43 BAMA RH 26-221/57 103. 1943. február 9-i jelenté,s 7. o. 44 BAMA RH 26-221/49 76. Beszámoló a Klette II hadműveletr l 6. o.ő BAMA RH 26-221/57 114. 1943. február 16-i jelentéső Rusco 1998. 70-73. o. 39 40 193 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 A tisztikarban ezalatt újabb változások következtek be. A zászlóalj új parancsnokot kapott Panné rnagy személyében január 28-án, akit hivatásos katonatisztként szintén a Légion tricolore kötelékéb l irányították át az LVF-hez. Február elején érkezett Alain Prévost hadnagy és Raymond Gaillard sorhajóhadnagy, akik a 9., ill. a parancsnoki század vezetését vették át.45 Az általános hadi helyzet romlása miatt február végén hét biztonsági zászlóaljat (köztük a III. zászlóaljat is) csatoltak a 2. német páncélos hadsereghez, melyek azt a feladatot kapták, hogy egy új véd vonalat építsenek ki 100 kilométerrel a frontvonal mögött. Ebb l kifolyólag február 25-én a zászlóalj áttelepült Ordzsonikidzegradba, ahol a 18. utászegység alárendeltségében kellett részt vennie a védelmi vonalak kiépítésében.46 Március 5-én az alakulatot áthelyezték a Deszna-folyó partjára, ahol Trubcsevszk központtal az itt már korábban megkezdett er dítési munkálatokat kellett folytatniuk a Trubcsevszk–lovasegység alárendeltségében.47 Ezen felül meg kellett akadályozniuk a folyó túlpartján állomásozó partizánalakulatok beszivárgását az új védelmi vonalakba.48 Annak ellenére, hogy a hírszerz tisztek49 jelentései szerint a szembenálló ellenfél jól felszerelt és nagy létszámú volt, gyakorlatilag teljesen passzív maradt, így a III. zászlóaljnak BAMA N 756/201. 1943. április 7-i titkos jelentéső Labat 1969, 77-80. o. Labat 1969, 81-83. o. 47 A térségben számos más, hasonló harcértékű alakulat is állomásozott, többek között a magyar 102. biztonsági hadosztály. Dupont 2002, 146. o. 48 BAMA RS 3-33/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 104106. kép. 49 A III. zászlóalj hírszerz i között volt Jacques Doriot hadnagy is – civilben a PPF vezet je –, aki korábbi kommunista köt dése miatt folyékonyan beszélt oroszul, ezért nagy segítséget jelentett a foglyok és dezert rök kihallgatásánál. Szolgálataira azonban nem lehetett állandóan számítani, mivel többször is felmentést kért a frontszolgálat alól, hogy franciaországi el adóutakon népszerűsítse az LVF ügyét. Labat 1969, 95-96. o. 45 46 194 Bene Krisztián lehet sége nyílt rá, hogy kipihenje a korábbi bevetések fáradalmait.50 Az egyik önkéntes így írja le az alakulat helyzetétŐ „A Deszna, amely körülbelül 200 méter széles volt ezen a helyen, nagy félkört formálva folyt magasabban elhelyezkedő állásaink előtt. A szemközti partot, ahol az oroszok foglaltak el állásokat, a folyóig nyúló erdőség borította. A zászlóalj-parancsnokság a 11. századdal együtt Osztra Lukában rendezkedett be. A 9. század ettől balra Gvinelo faluban feküdt, ahol szárnya egy magyar egységhez kapcsolódott, míg a 10. század jobb kéz felé Dolszk faluban állomásozott egy kirgíz zászlóalj szomszédságában. Az oroszok ugyanúgy beásták magukat, mint mi. Annyi különbség volt, hogy mi nappal dolgoztunk az erődítéseken, ők pedig valamivel óvatosabban éjszaka."51 A francia zászlóalj sem indított nagyobb akciót a partizánok állásai ellen az itt töltött id alatt, az egyetlen említésre méltó művelet egy úgynevezett „becsületbeli rjárat” volt május 23-án, amikor egy néhány nappal korábban a túlsó partra vezetett és t rbe csalt jár r sebesült túlél je után kutattak nagyobb szabású er felvonultatás keretében. Az akció végül sikerrel zárult, ha ilyen esetben lehet err l beszélni, mivel a sebesültet megtalálták és a saját vonalaik mögé szállították. „[…] a tiszthelyettes testét egy fa tövében találták meg, ahová haldoklása közben vonszolta el magát. A katona gyomrát egy géppisztolysorozat érte, így nem sokkal később meg is halt. A francia trikolórral letakart testét Osztra Luka egy kápolnájában ravatalozták fel. Az egész zászlóalj felvonult előtte. Bocsánatkérésképpen.”52 Az akcióban egyébként maga Doriot is részt vett, akinek politikai ellenfelei kés bb felrótták, hogy katonai tevékenysége egy szovjet mozgókonyha elfogásában merült ki (ugyanis azt is zsákmányoltak a ment akció közben). Ugyanakkor nem 50 Le Roy, Jean-LouisŐ Histoire d’un marin breton alcoolique engagé volontaire dans la LVF. Editions Tema, Paris, 1977. (A továbbiakban Le Roy 1977.) 52. o. 51 Rusco 1998, 75. o. 52 Saint-Loup, 1963, 185-186. 195 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 szabad elfelejteni, hogy a frontkatonák körében a politikus nagy tiszteletnek örvendett, mivel gondolkodás nélkül vett részt egy ilyen bizonytalan kimenetelű küldetésben is.53 Az már egy másik kérdés, hogy utána jó politikusként teljes mértékben kihasználta az ebben rejl propagandalehet séget. Doriot él sköd kre vadászik pihenés közben. A térségben május 16. és június 6. között zajlott a Cigánybáróhadművelet, mely a Közép-hadseregcsoport hátországának megtisztítását tűzte ki célul, hogy a nyár folyamán meginduló Citadella-hadművelet utánpótlása zavartalan legyen. A hadművelet ugyan nem érte el összes kitűzött célját, de így is impozáns eredményeket ért el, melyek egy ideig lehet vé tették az utánpótlás zökken mentes szállítását és ezzel a német támadó hadművelet megindítását.54 Ebben a hadműveletben a III. zászlóalj nem vett részt, mivel május 53 54 Labat 1969, 112. o. Lefèvre–Mabire 2003b, 111-112, 123-124. o. 196 Bene Krisztián végén átvezényelték Fehéroroszországba, ahol a 286. biztonsági hadosztály alárendeltségébe került. Az LVF I. zászlóalja már 1942 közepét l ennek az egységnek a kötelékében vett részt a partizánok elleni harcokban, így ezt a lépést a zászlóaljak összevonása felé tett els lépésként kell értékelni, melyet a hadműveletek során elért eredmények indokolhattak.55 55 BAMA RS 3/33. 42. o. 197 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 V.2. A űűű. zászlóalj Fehéroroszországban (1943. június-1943. december) A francia alakulat egy német egységet váltott fel Mogiljevt l nyugatra. A parancsnokság a 9. századdal Belinicsiben, a 10. század Csecsvicsiben, a 11. pedig Knascsicsiben helyezkedett el.56 „A Dnyiepr partján fekvő Mogiljev volt az úticélunk. A város igencsak messze volt az I. zászlóalj körzetétől, ráadásul egy olyan régióban feküdt, ahol a partizánok a szokásosnál is harciasabbak voltak. A területen annyira erős volt a tevékenységük, hogy a németek néhány utat és vasútvonalat nem is tudtak folyamatosan az ellenőrzésük alatt tartani. Reménykedtünk benne, hogy némi akciót fogunk látni a Desna partján eltöltött kiábrándítóan nyugalmas tavasz után.”57 A hivatalos jelentések is meger sítik ezt a véleményt, mivel a 286. biztonsági hadosztály tevékenységi körzete a németek által felügyelt térség egyik legnehezebben ellen rizhet területének számított, ahol a partizánok nem csak jól felszereltek és nagy létszámúak voltak, de ráadásul minden lehetséges alkalmat megragadtak a német utánpótlási vonalak és hely rségek elleni támadásokra.58 Ezt a III. zászlóalj is korán megtapasztalta, mivel már június 9-én komoly támadás érte egy 15 f b l álló jár rét. A jár r egy elvágott telefonvezeték kijavítására indult, a biztonsági el írásokra fittyet hányva, fedez rszemek nélkül, a partizánok pedig csapdát állítottak és lemészárolták az egész egységet. „Alighogy a kocsi odaért, ahol a vezetéket elvágták, minden oldalról géppuskatűz zúdult rá még azelőtt, hogy a katonák leszállhattak volna. A 16 főből csak egynek, az orosz hajtónak sikerült súlyos sebesülten elmenekülnie. Amikor a segítségükre küldött csapatok megérkeztek a helyszínre, csupán a kifosztott és felgyújtott kocsit, valamint 15 lemészárolt bajtársuk meztelen holttestét találták Uo. 32. Labat 1969, 120. o. 58 BAMA RS 3/33. 43. o., Lefèvre–Mabire 2003b, 128-129. o. 56 57 198 Bene Krisztián meg. Mindegyikükkel végeztek, egyeseket közülük pedig bestiálisan meg is csonkítottak.”59 Június 18-án újabb nagyerejű partizántámadás érte a zászlóalj egyik jár rét, melynek ez alkalommal sikerült visszavonulnia, de így is öt halottat vesztett a nehézfegyverekkel felszerelt partizánok ellen vívott összecsapásban.60 „A holttestüket megcsonkítva találták meg, fogaikat kitörték az aranytömések miatt, az ujjaikat levágták, hogy megszerezzék a gyűrűiket, a szemüket kivájták, a gyomrukat felnyitották.”61 A támadások során elszenvedett veszteségeket sikerült pótolni a június 17-én megérkezett 100 f s er sítésnek köszönhet en, azonban a frissen kiképzett önkéntesek fegyver nélkül érkeztek az egységhez, amelynek komoly gondot okozott a megfelel felszerelés beszerzése. A német összeköt törzs csupán elavult zsákmányfegyverzet átadásához járult hozzá, mely nem csupán komoly összecsapás megvívására volt alkalmatlan, de l szer is alig volt hozzá, ráadásul az újoncok sem voltak kiképezve a használatára.62 A franciák ezt követ en már sokkal komolyabban vették a szembenálló ellenfelet és az összes biztonsági el írást betartották. Intenzív jár rtevékenységgel próbálták elejét venni a hasonló támadásoknak, s t Seveau alhadnagy kezdeményez készségének köszönhet en többször is rajtaütöttek kisebb partizánalakulatokon.63 Az új hozzáállás hamar meghozta az eredményét, a partizánok támadásai kezdtek kudarcot vallani és ebb l kifolyólag megritkulni. A partizánok július 19-én indított meglepetésszerű támadása a 10. század egyik jár röz szakasza ellen például véres kudarcba fulladt, mivel az egység rendben visszavonult és 5 f saját veszteség mellett több tucat partizánnal végzett.64 Labat 1969, 124-125. o. Dupont 2002, 152-154. o. 61 Rusco 1998, 79. o. 62 Labat 1969, 130-131. o. 63 Rusco 1998, 80-85. o. 64 Lefèvre–Mabire 2003b, 177-178. o. 59 60 199 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 Zászlófelvonás egy távoli hely rségben. Július 25-én a III. zászlóaljat áthelyezték Krugloje-DubovojeCsepalevicsi-Pavlovicsi térségébe,65 a 286. biztonsági hadosztály 122. ezredének közvetlen alárendeltségébe. A hadosztály felügyelte térségnek ez volt a legveszélyesebb körzete, azonban itt került bevetésre az LVF I. zászlóalja is, így a két egység között ekkor már közvetlen összeköttetés volt, ami nagyon pozitívan hatott az önkéntesek moráljára. Az egység új feladata a Moszkva-Minszk vasútvonal és autóút védelme volt a partizántámadások ellen.66 Az alakulat helyzete belülr l nézve a következ voltŐ „Még mindig csak két zászlóaljjal rendelkezve az LVF feladata volt, hogy 1943 júniusától kezdve megkérdőjelezze a partizánok fennhatóságát abban a térségben, amely északon a Boriszov-Tolocsin vonalig, keleten a 65 66 BAMA N 756/201. Jelentés az LVF-r l, 27. o. Lefèvre–Mabire 2003b, 190. o. 200 Bene Krisztián Tolocsin-Krugloje-Moglijev vonalig, nyugaton pedig a Berezinától Murovóig terült el. A partizánok gyors helyváltoztatását az LVF megerősített falvakban való támaszpontok kiépítésével kívánta akadályozni, amelyek között járőrök ingáztak és ahonnan kiindulva raj-, ill. szakaszerejű kötelékek hajtottak végre rajtaütéseket.”67 Ugyanakkor jól érzékelteti a nehézségeket egy másik veterán visszaemlékezéseŐ „Ez a szektor sokkal kevésbé nyugodt, mint az előző volt; a partizánok ott vannak az út túlsó oldalán, három kilométerre innen pedig egy olyan zóna kezdődik, amelyet folyamatosan a partizánok tartanak ellenőrzésük alatt egy olyan faluból, amit hamarosan el is neveztünk a partizánok falujának. Amikor első alkalommal behatoltunk ebbe a körzetbe, automata fegyverek tüze fogadott bennünket.”68 Az új körzet partizánegységei gyorsan támadásba lendültek az új alakulat ellen. Az itt található partizánok körülbelül 300 f s egységekbe, ún. osztriádokba szervez dtek, melyek közül 12 alkotott egy-egy dandárt.69 Az osztriádok általában önállóan tevékenykedtek, de nagyobb támadásokhoz akár több ilyen egység is összefogott és együtt hajtották végre az akciókat.70 Augusztus 1-jén a zászlóaljparancsnokság állásait – ahol a 9. század is állomásozott – érte egy több száz f s partizánegység támadása. A korábbi tapasztalatoknak köszönhet en a franciák felkészülten várták a támadást, így egy tucatnyi sebesült árán különösebb nehézség nélkül visszaverték a támadást.71 Augusztus 7-én a korábban már sikeres akciókat végrehajtó Seveau alhadnagy szakaszát érte komoly támadás, amit a kis létszámú szakasz számos sebesült elvesztése mellett tudott visszaverni.72 Saint-Loup, 1963, 234. o. Rusco 1998, 79. o. 69 Vae Victis 1948, 131. o. 70 BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 2022. o. 71 A század július 26-án kapott 56 f b l álló er sítést, melyb l újra felállították az 1. szakaszt. Lefèvre–Mabire 2003b, 191-192. o. 72 Saint-Loup 1963, 251. o. 67 68 201 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 A legnagyobb partizántámadás valamivel kés bb, augusztus 11-én zajlott le, mikor az el retolt hely rségek számára utánpótlást szállító 100 f s francia konvojt érte meglepetésszerű támadás. A jól el készített rajtaütés – melyben 3 partizánalakulat egyesítette er it73 – súlyos veszteségeket okozottŐ 21 f halt meg (köztük Estel százados), 4 tűnt el és 40 sebesült meg,74 ráadásul nagy mennyiségű felszerelés veszett oda.75 Ezt a sikert azonban a partizánok nem tudták többé megismételni, mivel következ , hasonlóan nagy er kkel megindított augusztus 21-i támadásuk Pavlovicsi-ben a 10. század 3. szakasza ellen látványos kudarcba fulladt. A jól kiépített állásokat elfoglaló szakasz megtizedelte a nyílt terepen támadó ellenfelet, mely több tucat embert elveszítve volt kénytelen visszavonulni.76 Mindez taktikaváltásra ösztönözte a partizánokat, akik a nyílt támadások helyett aknákat rejtettek el az összes fontos ösvényen, amelyek folyamatosan érzékeny veszteségeket okoztak a francia önkénteseknek. Szeptember folyamán ilyen támadásban vesztette életét a 9. század parancsnoka, Prévost hadnagy is, akinek elvesztése súlyos csapást jelentett a század moráljára.77 „Az egyik alkalommal, amikor Seveau hadnaggyal együtt a sebesültjeinket látogattuk meg Kruglojéban, egy szánon megpillantottuk Prévost hadnagynak, a 9. század parancsnokának véráztatta testét, akivel egy akna végzett. […] Távozása nagy csapás volt az egység moráljára. Ha harcban veszett volna el, az más lett volna, de így meghalni, ez valami igazán értelmetlen dolog volt.”78 Rusco 1998, 104. o. Ebben a rajtaütésben veszett oda Bernard de Polignac herceg is, aki csupán azért jelentkezett az egység soraiba, hogy bátyját szabadon engedjék a német hadifogságból. Ugyanekkor esett a partizánok fogságába Louis orvoshadnagy, aki hónapokat töltött a partizánok fogságában, majd visszaszökött a német félhez. Vae Victis 1948, 112-113. o.; Rostaing 2008, 6364. o., AN F 7 15300. Bassompierre 1946. december 2-i bírósági tárgyalása. 75 Labat 1969, 135-136. o. 76 Uo. 136. o. 77 Rostaing 2008, 58. o. 78 Rusco 1998, 86-87. o. 73 74 202 Bene Krisztián A franciák több ellentaktikát dolgoztak ki. Amennyire lehetett, kerülték az ösvények használatát, de ez hosszú távon nem működött, ezért helyi vezet ket alkalmaztak, akiknek menetoszlopaik elején kellett haladniuk. Ez nagymértékben csökkentette a veszteségeket, mivel a lakosság szoros kapcsolatban állt a partizánokkal, így utóbbiaknak nem állt szándékában végezni az el bbiekkel.79 Ezen kívül pedig a franciák számos idejében felfedezett pokolgépet felszedtek és a partizánok által használt ösvények elaknásítására használtak fel.80 Ezt követ en egy ideig patthelyzet állt fenn a francia önkéntesek és a partizánok által vívott harcban, mivel egyik sem volt képes új taktikával el rukkolni, ami érdemben befolyásolta volna a helyzetet. Ezt alapvet en megváltoztatta a Seveau alhadnagy vezetésével 1943. október 16-án felállított 34 f s úgynevezett vadászszakasz, melyet a német parancsnokság által 1942 augusztusában létrehozott vadászkommandók mintájára állítottak fel.81 Az alakulat tagjait a frissen érkezett újoncok és a keleti front hadműveleteiben járatos, harcedzett altisztek és közlegények közül válogatták össze és az elérhet legmodernebb 82 felszereléssel látták el ket. Az egység egyik tagja így emlékszikŐ „A felszerelésünk jobb volt, mint a gyalogosszázadokban. Minden ember rendelkezett géppisztollyal, valamint több MG 42-es géppuskát is kaptunk, amelyek 1 500 lövést tudtak leadni percenként. Speciális téli ruházatunk volt szőrmecsizmákkal és sítalpakkal is kiegészítve. Ezeket a ruhákat a német ellátó szervektől szereztük be, hogy elérjük a maximális hatékonyságot. Mivel ez az egyenruha felett hordható öltözet Rusco 1998, 86. o. Lefèvre–Mabire 2003b, 248. o. 81 A különleges alakulat felállítása a biztonsági hadosztály kiadott utasításaival összhangban történt. BAMA RH 26-221/39. 1942. november 17-i utasítás. 82 Rostaing 2008, 97-99. o. 79 80 203 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 kifordítható volt, így a táborban a zöld oldalát használtuk, téli őrjáraton pedig a fehéret.”83 Az egység els bevetésére november 2-án került sor, majd innent l kezdve folyamatos jár rözéssel és rajtaütésekkel nyugtalanította az ellenséget. Ez a tevékenység annyira sikeresnek bizonyult, hogy egy hónap alatt érezhet en csökkent a körzet partizánaktivitása, amire korábban nem volt példa. Ennek köszönhet en december 1-jén Seveau-t hadnagynak nevezték ki, és megkapta az els osztályú Vaskeresztet.84 A kitüntetés tovább fokozta a vadászszakasz harci kedvét, amely a jelentések szerint december 24-ig összesen 117 partizánnal végzett és számos foglyot ejtett.85 A zászlóalj egy másik tagja így emlékszik vissza a különleges alakulatraŐ „Az új recept feltalálója, Seveau hadnagy viszonylag komoly erővel rendelkezett: egy teljes szakasszal. A mozgékonyság egy részét feláldozta a nagyobb tűzerő kedvéért. Egyértelmű volt, hogy Seveau inkább harcos, mint politikus, hiszen ahelyett, hogy kerülte volna az összetűzéseket, kereste őket. […] A hadnagy szétverte a partizánbandákat, feldúlta táboraikat és felégette a velük együttműködő falvakat. Mogiljev és Krugloje, valamint Micsejko és Csepelevicsi között a partizánok nem tartottak a németektől és azok szövetségeseiktől, egyetlen félelmük az volt, hogy összetalálkoznak Seveau portyázó vadászszakaszával.”86 December folyamán tovább javult a zászlóalj elszórt körleteinek védelme, mivel egy 152 mm-es német mozsárágyút helyeztek el az egység ellen rzése alatt álló egyik meger sített faluban, amely 17 kilométeres l távolságának köszönhet en hatékonyan tudta ellátni az összes alegység tűztámogatását. A kezdetben német tüzérek Rusco 1998, 99. o A kinevezés súlyát tovább növelte az a tény, hogy ez volt az els ilyen kitüntetés az egység soraiban annak fennállása óta. BAMA RS 3-33/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 92. képő 85 Rusco 1998, 119. o. 86 Saint-Loup 1963, 226. o. 83 84 204 Bene Krisztián által kezelt löveget január folyamán már helyben kiképzett francia önkéntesek kezelték.87 Ugyanakkor egyre komolyabb problémát okozott az emberhiány, mivel a harctéri veszteségeket nem tudták ellensúlyozni az anyaországból érkez újoncok. Ennek következtében a 11. század kénytelen volt egyes harcálláspontjait kiüríteni és meglév embereit a zászlóaljparancsnoksághoz közelebb összpontosítani.88 V.3. Az ű. zászlóalj Fehéroroszországban (1942. július-1943. szeptember) Az el z évi hadjárat veteránjaiból álló I. zászlóalj jóval kés bb hagyta el a kiképz tábort, mint az újonnan felállított III., amely sejtetni engedi, hogy az egység depolitizálása még az önkéntesek katonai kiképzésénél is nagyobb gondot jelentett a németek számára. Ennek ellenére bizonyos jelek arra utalnak, hogy a kiképzés még így is kívánnivalókat hagyott maga utánŐ „A zászlóalj kiképzésre való visszavonása csak akkor hozna eredményeket, ha arra egy kiképzőtáborban (például Lengyelországban) kerülne sor, nem pedig valahol a hátországban. A gyakorlatokból és manőverekből álló kiképzésnek legalább két hónapig kellene tartania. Jelenleg ez nem katonai alakulat, csupán egy politikai milícia.”89 A Lacroix rnagy – akit 1942 júniusában Pétain marsall és Laval is fogadott párizsi tartózkodása alatt90 – vezetése alatt álló több mint 800 f s91 zászlóalj (1., 2., 3. lövészszázad és a BAMA, RS 3-33/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 22. képő Labat 1969, 193. o. 88 Lefèvre–Mabire 2003b, 256-260. o. 89 SHD 2 P 14. Simoni rnagy 1943. április 17-i levele. 90 AN F 60 1688, O3605. Pariser Zeitung, 1942. június 24. 91 A zászlóalj valódi létszáma túllépte az állománytábla által megköveteltet, mivel számos újonnan érkezett kiképzetlen önkéntest is magukkal vittek a kiképz táborból a német összeköt parancsnokság tudta és engedélye nélkül. Saint-Loup 2000, 44. o. 87 205 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 parancsnoki század) 1942. július 17-én hagyta el Kruszynát,92 hogy elfoglalja új állomáshelyét a Minszkt l 70 kilométerre északkeletre található Boriszovban,93 a 286. biztonsági hadosztályhoz tartozó 2. biztonsági ezred kötelékében.94 BAMA RH 53-23/50. Az LVF kiképz kerete, 120-121. o. A Berezina-folyó közelében állomásozó zászlóalj július folyamán egy, Napóleon berezinai átkelésér l megemlékez sztélét, is emelt a folyó partján. BAMA RS 3-33/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 53-54. kép. 94 IHTP 72 AJ 258, 232 14. Soldats français sous uniformes allemands, 19411945. 4. o., BAMA N 756/201. A Közép-hadseregcsoport hadrendje, 1942. október 2. 92 93 206 Bene Krisztián Az eseménytelenül telt július után – amikor az alakulat f leg a partizánok által elpusztított hidak újjáépítésével foglalkozott95 – az els nagyobb akció, melyben a zászlóalj részt vett, az augusztus 17. és 29. között zajló Griff-hadművelet volt, melyben a franciákon kívül a 8., 13. és 14. rend rezred alegységei is részt vettek, és a térségben található 4-5 000 f s partizáncsoportosulást kísérelték meg felszámolni.96 Noha a partizánok többségének szokás szerint sikerült kicsúsznia a gyűrűb l, így is sikerült 800 f t megölni és 600-at fogságba ejteni, miközben a francia alakulatnak csupán néhány könnyű sérültje volt. A hadművelet, ha nem is változtatta meg a térségben uralkodó er viszonyokat, de némi önbizalmat adott az els bevetésén részt vev zászlóaljnak. Ennél sokkal nagyobb problémát jelentett, hogy az önkéntesek magukhoz méltatlannak érezték a partizánok elleni bevetéseket, aminek hangot is adtak. „Olyannyira elszigeteltnek és elfelejtettnek érezzük magunkat, hogy az emberek morálja, mely ezidáig ragyogó volt, egyre csökken, és már azon gondolkoznak, hogy noha ők jelentkeztek legelsőnek és komoly áldozatokat hoztak az elmúlt egy évben, mindez talán teljesen értelmetlen volt.” – írta az egység parancsnoka az államtitkárnak címzett 1942. szeptember 28-i levelében.97 Szeptember folyamán, amikor az alakulat Tolocsin központtal működött, csupán kisebb összecsapások zajlottak, melyek során a zászlóalj nem szenvedett komoly veszteségeket (5 sebesült), ellenben több tucat partizánnal sikerült végezniük. A hónap végén az alakulat a 70 kilométerre található téli körletébe vonul, ahol Szmorki és Rudnja falvak térségében foglal el új állásokat. Az új területen a legfontosabb feladat az itt futó autóút és vasútvonal védelme a szabotázsakciók ellen, melyek megbéníthatták a Középhadseregcsoport utánpótlását. A meger sített támpontokból Saint-Loup 2000, 67. o. BAMA N 756/201. Jelentés a Griff-hadművelet terveir l. 1942. augusztus 19. 97 AN 3 W 63. Lacroix rnagy 1942. szeptember 28-i levele. 95 96 207 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 folytatott rjáratozás veszélyes feladat volt, mivel a partizánok könnyedén le tudtak csapni a kiszámítható id közönként érkez kis létszámú alegységekre.98 Október 4-én a 2. század egyik rjáratozó félszakaszát semmisítették meg egy ilyen rajtaütésben – amely az egység történetébe a „kalinyini mészárlás” néven vonult be –, ami 19 halottba és egy egy súlyos sebesültbe került az alakulatnak. „Amikor a Dewaerka vezetése alatt álló szakasz elérte a tisztást a kalinyini kunyhótól 100 méterre, a légiósok elborzadva fedezték fel 18 bajtársuk meztelen és megcsonkított holttestét a szekér körül. Bourre és Trinchard őrvezetők még éltek. Evakuálták őket, de Trinchard másnap meghalt. Bourre túlélte és az ügy oltárán feláldozott lábáért cserébe a Wehrmacht a Vaskereszttel tüntette ki.”99 Október 11-t l a hónap végéig zajlott a térségben az SS 1. motorizált brigádjának vezetésével a Karlsbad-hadművelet,100 melyben a zászlóalj számos alegysége is részt vett. A hadművelet eredménye 547 halott, 336 sebesült és 168 fogoly partizán volt.101 Ebb l kifolyólag a támpontok védelmét csökkentett létszámmal kellett megoldani a hadművelet lezárultáig. Az elszigetelt rhelyek közti kapcsolattartást nagyban megkönnyítette a zászlóalj saját „lovasságának” megszervezése. A parancsnoki század egyik 18 f s szakaszát ültették lóra, amely megnövekedett mozgékonyságát kihasználva hatékonyan tudta pótolni a hiányzó embereket mind felderítésben, mind jár rözésben. A Barbara f törzs rmester parancsnoksága alatt álló új formáció annyira hatékonynak bizonyult, hogy véglegesítették az AN F 60 1688, O 3605. számú iratcsomó. France combattante, 1944. február 27. 99 Saint-Loup 1963, 201-203. o. 100 Tieke, Wilelm–Rebstock, FriedrichŐ …im letzten Aufgebot. Die Geschichte der 18. SS-Freiwilligen-Panzergrenadier-Division Horst Wessel. Nation Europa Verlags, Coburg, 2000. (A továbbiakban Tieke-Rebstock 2000.) 198201. o. 101 BAMA N 756/201. Hadműveleti jelentés 38. o.ő BAMA N 756/201. 8. Französische SS-Freiwilligen Sturm-Brigade, 4. o. 98 208 Bene Krisztián állománytáblán és a keleti fronton töltött hadjárat végéig használták.102 Az alakulat tevékenységének elismeréseképpen ezekben a hónapokban 14 Vaskeresztet és 37 érdemkeresztet osztottak ki az állomány körében, valamint a zászlóaljat háromszor említették meg a hadosztály napiparancsában.103 November folyamán egyetlen komoly bevetés zajlott, mikor 16-án az 1. század két szakasza megtámadta a Szomri faluban állomásozó partizánokat. Az akció sikerének kulcsát a 600. kozákszázad lovasai jelentették, akik nagy hatékonysággal végeztek a menekül ellenféllel, így az alkalmi francia-kozák alakulat mintegy 60 partizánt ölt meg. Ezért a műveletért az 1. század három tagját tüntették ki a német Vaskereszttel.104 Hasonló akciókat ezután nem indítottak, mivel a kozák egységet kivonták a térségb l és máshová helyezték át, így ezután – a nagy harci tapasztalattal rendelkez mozgékony lovasok híján – a statikus védelem került újból el térbe.105 1942. december 9-én Lacroix rnagy, az egység parancsnoka, egy kommünikét adott ki, melyben azon véleményét fejezte ki, hogy a keleti harcokban megedz dött LVF-nek a Vichy-kormány megbuktatása lenne a feladata Franciaországba való visszatérése után. A német vezetés, mely a politikai agitációt minden formájában üldözte, nagyon gyorsan reagált és december 13-án már le is váltotta Lacroix rnagyot, akinek azonnali hatállyal vissza kellett térnie Franciaországba. A parancsnok leváltásában minden bizonnyal az is szerepet játszott, hogy a német összeköt törzs már a nyár folyamán úgy találta, hogy „Lacroix őrnagy kétségtelenül alkalmatlan az alakulat vezetésére”.106 Utódja az 102 SHD 2 P 14. Simoni rnagy 1943. június 29-i jelentése. 1. o.ő BAMA RS 333/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 61. kép. 103 AN F 60 1688, O 3605. Lacroix rnagy 1943. február 2-i rádióbeszéde. 104 AN F 60 1688, O 3605. Petit Parisien, 1941. január 2. 105 Saint-Loup 1963, 237-238. o. 106 BAMA RH 26-221/43b. Mayol du Lupé 1942. július 1-i jelentése a német parancsnokságnak, 1. o. 209 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 egység élén átmenetileg Henri Poisson százados lett, akit l Simoni rnagy vette át a parancsnokságot még december 22én, amit egészen 1943 májusáig látott el.107 Ugyanekkor vette át a zászlóalj 2. századának vezetését Jean Bassompierre százados, aki már a Légion tricolore részér l érkezett er sítés egyik legismertebb alakja volt. Ugyanebben az id szakban érkezett Simoni és Panné rnagy, Boudet-Gheusi és Dewit századosok, Neveu és Lafarge hadnagyok, valamint Barbe és Clementi tisztjelöltek.108 Az új parancsnok mozgásszabadságát komolyan korlátozta az a tény, hogy zászlóalja szakaszonként, ill. félszakaszonként szétosztva közel 100 négyzetkilométeres terület biztosítását látta el. Ebb l kifolyólag a partizánok elleni aktív fellépés szinte megoldhatatlannak bizonyult a szükséges er koncentráció hiánya miatt. A zászlóalj saját hírszerz szolgálata szerint két komolyabb partizáncsoportosulás működött a térségbenŐ Dimitrovcsi térségében Krivakov 600 f s egysége és a Boriszov környékén Dzserban vezetése alatt álló, automata fegyverekkel is jól ellátott 300 f s csoport. Ez utóbbi több állomáshellyel is rendelkezett, melyek közül az egyik Szics faluban volt.109 Simoni rnagy ezért január 8-án összegyűjtötte összes, rszolgálatból kivonható emberét (az 1. század 2 szakaszát, a 2. század 1 szakaszát, a 3. század 2 szakaszát, a parancsnoki század lovasszakaszát, valamint 2 tucat orosz rend rt,110 összesen körülbelül 200 f t), 21 géppuskát és 8 aknavet t, és ezeket felhasználva indított tisztogató akciót Szics falu ellen. A parancsnok saját bevallása szerint az vezetése alatt ez volt az Broche 2002a, 220. o. AN F 7 15300. Bassompierre 1946. december 2-i bírósági tárgyalása. 109 SHD 2 P 14. Simoni rnagy 1943. június 29-i jelentése, 2. o. 110 A franciák általában sokkal jobb kapcsolatot ápoltak az orosz lakossággal és a közülük toborzott helyi segéder kkel is, mint német bajtársaik. Ez nagymértékben hozzájárult az egység hatékonyságához, mivel így több és megbízhatóbb információhoz jutottak, mint a német hírszerz tisztek. Vae Victis 1948, 119-121. o.; BAMA RS 3-33/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 60. kép. 107 108 210 Bene Krisztián els és egyetlen alkalom, hogy ilyen erejű támadócsoportosulást sikerült létrehozni. A túlerejű ellenség által tartott falut többórás harc árán sikerült elfoglalni. Az akció során nagy mennyiségben találtak elrejtett fegyvereket és muníciót, amelynek megsemmisítése után számos falubelit (férfiakat és n ket vegyesen) valószínűsíthet partizántevékenységük miatt kivégeztek.111 Az új parancsnok bemutatkozása keményre sikerült, de ett l függetlenül a civilekkel szembeni brutalitás nem volt mindennapos az alakulat soraiban. Ugyanakkor a kemény fellépés komoly hatással járt, mivel a következ hónapok során nem érte újabb támadás a zászlóalj által ellen rzött falvakat.112 Az ezt követ id szak (1943. január-február) katonai szempontból eseménytelenül telt, a zászlóalj nem indított komolyabb hadműveleteket, és a partizánok aktivitása is alacsony maradt.113 Noha ebb l kifolyólag a veszteségek alacsonyak maradtak, az önkéntesek morálja rohamosan csökkent, mivel a hátországban elveszve teljes mértékben haszontalannak érezték magukat. Ennek következményeként a fegyelem alacsony szinten volt, és a dezertálások száma is megn tt.114 Heinrici tábornok, akinek parancsnoksága alá tartoztak, így nyilatkozott rólukŐ „A francia katonák bátrak, de fegyelmezetlenek.”115 Ezzel párhuzamosan a francia alakulat arculata is nagyot változott, az önkéntesek alkalmazkodtak a körülményekhezŐ rászoktak a rekvirálásra és minden katona saját szekeret tartott (amit télen sítalpakkal felszerelve szánként használt), amit orosz civilekkel (gyakran n kkel) hajtattak. A járművek a zsákmányolt tárgyakkal voltak felpakolva, a katonák pedig gyakran maguk is orosz ruhadarabokat hordtak, ill. orosz fegyvereket használtak (például a híres szovjet PPK géppisztolyt, amelyet hatékonyabbnak tartottak német megfelel jénél). A zászlóaljak SHD 2 P 14. Simoni rnagy 1943. június 29-i jelentése, 4-5. o. Uo. 6. o. 113 BAMA N 756/201 8. Französische SS-Freiwilligen Sturm-Brigade, 5. o. 114 SHD 2 P 14. Simoni rnagy 1943. június 24-i jelentése. 115 Masson 1975b, 144. o. 111 112 211 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 áttelepülésnél több kilométer hosszú menetoszlopban vonultak a sok szekér miatt, a német egységek gyakran partizánnak néztek ket.116 A partizánaktivitás azonban újból er södni kezdett, miután a zászlóalj nem tudott komolyabb kötelékekkel jár rözni. Miután Bassompierre százados egyik szakasza egy halottat és egy sebesültet veszített egy Murovó faluba vezetett rjáraton április 1-jén, Simoni rnagy két héttel kés bb valamivel kevesebb mint egy század (melyet újból orosz rend rökkel er sített meg), valamint 3 aknavet , 3 db 37 mm ágyú és 16 géppuska bevetésével elfoglalta a települést.117 A parancsnoki posztról visszarendelt rnagy ugyanakkor jelentésében jelent s változtatások szükségességét hangsúlyozta, melyek közül a következ k voltak a legfontosabbak. Az alakulat visszavonása egy kiképz táborba, ahol komoly kiképzésnek kell alávetni, hogy alkalmassá váljon igazi harcfeladatok ellátására. Ezzel párhuzamosan el kell távolítani az egységb l a nem megfelel katonai ismeretekkel rendelkez személyeket, els sorban a tisztikarból. Ezt követ en a francia alakulatot az els vonalban kell bevetni, amely sokkal jobban megfelelne az önkéntesek mentalitásának és véget vetne a fegyelmezetlenségek sorának, amelyek mindennaposak a zászlóaljban.118 Az rnagy a hiányosságok egyik okát a következ kben láttaŐ „Napóleon azt írta, hogy az ember olyanná válik, amilyen egyenruhát visel. Ez a megállapítás minden nap beigazolódik az LVF esetében. A legionáriusok, köztük is sok tiszt, németekké váltak. Csakhogy nem vették át a németek egyetlen erényét sem, miközben megőrizték a franciák összes hibáját. Ebből kifolyólag komolyan fennáll annak a lehetősége, hogy nemzeti szempontból katasztrófával végződik bevetésük.”119 Az els igazán komoly összecsapás 1943 folyamán május 22-én zajlott, mikor a Dagostini hadnagy vezetése alatt álló meger sített rjárat (150 f ) Kotovó térségében egy többszörös Vae Victis 1948, 108-109. o. SHD 2 P 14. Simoni rnagy 1943. június 29-i jelentése, 7-8. o. 118 SHD 2 P 14. Simoni rnagy 1943. június 24-i jelentése, 1. o. 119 Uo. 4. o. 116 117 212 Bene Krisztián túler ben lév partizáncsoportosulás rajtaütésébe futott bele. Az rjáratnak – mely 7 halottat és 20 sebesültet veszített – a falut felgyújtva sikerült többé-kevésbé rendezetten visszavonulnia Murovó felé, ahol a partizánok már nem folytatták az üldözést.120 Miután június folyamán megérkezett a III. zászlóalj is a térségbe, az alakulatok felállása a következ képpen festett. A 286. biztonsági hadosztály kötelékében szolgálatot teljesít LVF által ellen rzött terület északon a Boriszov-Tolocsin vonalig, keleten a Tolocsin-Krugloje-Mogiljev országútig, nyugaton Murovóig, délen pedig a Mogiljev-Bobrujszk országút mentén fekv Csevicsi faluig terjedt. A terület kiterjedése hozzávet legesen 4 000 km² volt. Az els zászlóalj felelt a nyugati rész fennhatóságáért Szmorki központtal. A zászlóalj századai Deniszovicsi, Vidritza és Ucsolodi központtal települtek, de számos más községben tartottak fenn kisebb rposztokat.121 A III. zászlóalj a keleti részt ellen rizte Krugloje központtal. A lövészszázadok Dubovoje, Csepelevicsi és Voronzevicsi falvakban alakították ki központi állásaikat.122 Az egyre er söd és egyre jobb felszereléssel rendelkez partizánaktivitás jó példája volt az I. zászlóalj állásai ellen intézett támadás november folyamán, melyben a franciák egyetlen szakaszának 4-500 f partizánnal és két páncélautóval kellett szembenéznie. Noha a jól kiépített állások egyel re még képesek voltak biztosítani a sikeres 120 BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 2627. o.ő A franciák csak 10 nap múlva tértek vissza halottaikért, akiknek megcsonkításáért a falubelieken álltak bosszút. Az önkényeskedés hadbírósági tárgyaláshoz vezetett, de senkit nem ítéltek el az önkéntesek közül, csupán Dagostini hadnagyot küldték vissza Franciaországba. SaintLoup 1963, 204-214. o. 121 BAMA RS 3-33/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 6264., 66-68. kép.ő BAMA N 756/201. 8. Französische SS-Freiwilligen SturmBrigade, 6. o. 122 Saint-Loup 1963 234. o. 213 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 védelmet, az er viszonyok – a francia önkéntesek számára kedvez tlen – változása egyre világosabbá vált.123 V.4. Az ezred újbóli felállítása és tevékenysége (1943. szeptember-1944. június) 1943 nyarán egyre sürget bben merült fel a francia politikai vezetés részér l az igény, hogy a keleti fronton szolgáló francia önkéntesek újból egy alakulat kötelékében kerüljenek bevetésre. Ez jelent s mértékben hozzájárult volna a kollaborációs politika legitimizálásához, valamint lehet vé tette volna a francia alakulat harctéri sikereinek jobb bemutatását (felmutatását). Ebb l kifolyólag 1943 júniusában de Brinon nagykövet vezetésével delegáció indult Lengyelországba és Oroszországba, hogy egy háromhetes út során felmérje ennek a tervezetnek a megvalósíthatóságát.124 A bizottság meglátogatta a kruszynai kiképz tábort, majd a hátországban bevetett két zászlóaljat, ahol a fegyelmi viszonyokat elképeszt en lazának találta.125 A partizánok felszereltségét jónak ítélték, tevékenységüket pedig veszélyesnek, ugyanakkor a civil lakosságot németbarátként mutatták be.126 Ebb l kifolyólag Simoni rnagy civilekkel szembeni kemény fellépését kegyetlenkedésnek ítélték, ami közvetlen oka volt az rnagy leváltásának. A két zászlóalj összlétszáma a harctéri sebesülések, betegségek és dezertálások miatt nem haladta meg az 1 500 f t.127 A delegáció – amelynek egyébként politikusok és újságírók mellett az alakulat leend parancsnoka, Puaud ezredes is tagja volt – háromhetes látogatása meggy zte a francia vezetést Uo. 309-310. o. BAMA RS 3-33/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 44., 55., 86. képő AN F 7 15300. Bassompierre 1946. december 2-i bírósági tárgyalása. 125 Brinon 1949, 174-175. o. 126 Petit Parisien, 1943. július 7. 127 AN F 60 1688, O 3605. A de Brinon-delegáció egy tagjának a lengyelországi és oroszországi utazás során szerzett benyomásai című irat. 123 124 214 Bene Krisztián arról, hogy a politikai okok mellett katonai szükségszerűség is a francia irányítás az egységben, ugyanis a német katonai vezetés feláldozható segéder ként kezelte a francia zászlóaljakat, melyekre ilyen körülmények között a lassú felmorzsolódás várt.128 Ennek a felismerésnek egyenes következménye volt az ezred újbóli felállítása és a zászlóaljak összevonása. De Brinon megszemléli a francia katonákat. Így tehát 1943. szeptember 1-jén Puaud ezredes129 vette át az LVF parancsnokságát,130 amely innent l kezdve hivatalosan is újból három zászlóaljból álló ezredként kezdett működni. Ennek azonban volt egy komoly akadálya, nevezetesen az, Petit Parisen, 1943. júliius 7. Az ezred újjáalakításának hátterér l sokat elárul Puaud ezredes els általános parancsának szövegeŐ „Ezen a napon átveszem az LVF parancsnokságát, amely megtiszteltetésre már több mint egy éve várok.” AN 3 W63. Puaud ezredes 1943. október 1-i 1. számú utasítása. 130 BAMA RS 3-33/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 85. kép. 128 129 215 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 hogy csupán két zászlóalj létezett. Ennek orvoslására ezen a napon hivatalosan újból felállították az 1942 elején létszámhiány miatt megszüntetett II. zászlóaljat, valamint az alakulat vezetéséhez az ezredparancsnokságot.131 A Tramu rnagy parancsnoksága alatt álló132 régi-új zászlóalj azonban még hónapokig teljes mértékben virtuális maradt, mivel a német parancsnokság ragaszkodott hozzá, hogy a zászlóalj létszámban és harcértékben ne maradjon el a másik két alegységt l, ezért a felállításához szükséges emberanyag kiképzése még hosszú id n keresztül zajlott a kruszynai kiképz táborban.133 Végül nem is állították fel az összes századot, ráadásul az egyetlen létrehozott század tiszti és altiszti állományát is csupán a másik két zászlóaljból – amelyek már egyébként is létszámalattiak voltak – átvezényelt katonák segítségével sikerült biztosítani.134 Puaud ezredes még francia egyenruhában. 131 132 o. 133 134 BAMA RH 53-23/50. Az LVF kiképz kerete, 91. o. BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 47. BAMA RH 53-23/50. Az LVF kiképz kerete, 210. o. IHTP 72 AJ 258, 232. 14. számú iratcsomó. 216 Bene Krisztián Az állandó tiszt- és altiszthiány enyhítésére a guéret-i táborban egy továbbképz központot állítottak fel az LVF tagjai számára, melyben a harctéren parancsnoki képességekr l tanúbizonyságot tev légiósok formális vezet i képzésben vehettek részt, amelyet követ en magasabb rangban folytathatták katonai pályafutásukat. Puaud ezredes számára azonban ez sem volt elegend , mindenképpen egy ezrednél nagyobb alakulat parancsnoka szeretett volna lenni, hogy ezzel alapozza meg saját el léptetését. Amíg ugyanis csupán egy ezredet vezetett, a németek részér l szóba sem kerülhetett tábornoki kinevezése. Ha a hadosztályméret nem is tűnt reálisnak, legalább egy dandárt szeretett volna felállítani. Ennek az er feszítésnek a keretében állítottak fel 1944 júniusában egy IV. zászlóaljat,135 amely már egy leend dandár második ezredének magját alkothatta volna.136 Ezzel a zászlóaljjal csupán annyi volt a probléma, hogy a valóságban mindössze egyetlen századból – a III/2-es számúból – állt, miközben papíron négy századot kellett volna magában foglalnia.137 Ez a század ugyan el írásszerű létszámmal,138 jó kiképzéssel és modern fegyverzettel rendelkezett, de állományának jelent s részét tatár és más ázsiai származású kisegít -szolgálatos katonák, úgynevezett Hiwik alkották. A németek, akik természetesen BAMA N 756/201. Jelentés az LVF-r l, 28. o. Francia elképzelések szerint ez a zászlóalj 1 300 emberb l állt volna és komoly er sítést jelentett volna az LVF-nek, azonban az önkéntesek alacsony száma miatt ez csak terv maradt. A francia kormány még azzal is próbálkozott, hogy a feloszlatott fegyverszüneti hadsereg tagjai között toborozzon önkénteseket, ez a próbálkozás azonban teljes kudarccal zárult. AN F 60 1688, O 3605. CNI 3285. 1943. augusztus. Azzal is próbáltak javítani a helyzeten, hogy külön tisztképz iskolát hoztak létre az LVF meglév és leend tagjai számára a versailles-i laktanyában Herchin rnagy vezetése alatt. Az itt zajló munka eredményeképpen jól képzett és motivált fiatal tiszteknek kellett volna átvennie a parancsnoki posztokat a harcoló zászlóaljaknál, a valóságban azonban ez nem valósult meg. F 60 1688, O 3605. Signal, 1943. november. 137 BAMA N 756/201. Jelentés az LVF-r l, 28. o. 138 3 tiszt, 26 altiszt, 134 közlegény. BAMA RH 53-23/50. Az LVF kiképz kerete, 243. o. 135 136 217 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 tisztában voltak a realitásokkal, nem is vették komolyan ezt a próbálkozást, különös tekintettel arra, hogy a létszámhiány a másik három zászlóaljban már kritikus szintet ért el. Ezeknek az alakulatoknak a keretében a hadrafogható emberek összlétszáma alig haladta meg az ezer f t.139 Az ezred keleti frontról való visszavonását követ en a német parancsnokság ebb l kifolyólag hivatalosan is törölte hadrendjéb l a IV. zászlóaljat, mint létszámhiány miatt gyakorlatilag nem létez egységet.140 A különböz nemzetiségű segédszolgálatosoknak ugyanakkor viszont jó hasznát látták az ezreden belül, mivel rájuk lehetett bízni az olyan feladatokat, amelyeket a franciák nem szívesen láttak el vagy nem értettek hozzájuk. Ezek közül az egyik legfontosabb a lovak ellátása volt, melyben a francia ezred tagjai hírhedten alulmúlták a német alakulatokat.141 Eközben az I. zászlóalj élén újabb változások történtek, mivel Simoni rnagy távozása után szeptember közepét l két hónapig Bassompierre százados (a 2. század parancsnoka) vette át ideiglenesen a parancsnokságot, akit november folyamán Jean Bridoux százados (Eugène Bridoux tábornoknak, a Vichy-kormány hadügyminiszterének fia) váltott fel.142 Az ezred els közös bevetése, melyben mindhárom zászlóalj részt vett, 1944 elején zajlott, amikor az alakulat a Marokkó-hadműveletben kapott fontos szerepet, melynek keretében a már korábban megszokott módon más egységekkel együttműködve jelent s területeket kellett megtisztítani a partizánoktól. A hadművelet január 27. és február 28. között zajlott. A francia önkéntesek az els hetekben a hosszú menetelések során számos jól kiépített állásrendszert foglaltak el, de gyakorlatilag egyáltalán nem Saint-Loup 1963, 344., 398. o. BAMA N 756/201. 1944. július 1-i parancs; BAMA N 756/201. 8. Französische SS-Freiwilligen Sturm-Brigade 7. o. 141 BAMA RH 53-23/50. Az LVF kiképz kerete, 236. o. 142 AN F 7 15300. Bassompierre 1946. december 2-i bírósági tárgyalásaő Vae Victis 1948, 142. o. 139 140 218 Bene Krisztián találkoztak az ellenséggel, amely állandóan kitért az összecsapás el l.143 A bekerít hadművelet utolsó szakasza február 17-én144 kezd dött, amely komoly összecsapást tartogatott a franciák számára. A partizánok csapdába ejtették a 10. századot, amelyet csak a közelben tartózkodó többi egység – els sorban a Seveau hadnagy vezetése alatt álló vadászszakasz – közbelépése mentett meg a teljes megsemmisülést l. Végül az akció sikeresnek bizonyult, mivel több tucat partizánt öltek meg, de mindezért 11 halottal (köztük Neveux hadnaggyal, a 11. század parancsnokával és Fleury f törzsorvossal) és 23 súlyos sebesülttel kellett fizetniük.145 A veszteségek sora azonban ezzel még nem ért véget, ugyanis február 18-án egy kisebb összecsapásban Panné rnagy, a III. zászlóalj parancsnoka, halálos lövést kapott. Helyét Berret százados vette át.146 A hadművelet során az LVF az OKW hivatalos közleménye szerint 41 partizántábort és 1 000 bunkert semmisített meg, 1 118 partizánt ölt meg, 1 346-ot pedig fogságba ejtett.147 Minden bizonnyal ennek köszönhet , hogy Puaud ezredes 1944. április 4-én személyesen Bridoux tábornoktól vette át Párizsban a Becsületrend parancsnoki fokozatát, majd 14-én megkapta a tábornoki kinevezést is.148 Ugyanakkor a német hadsereg az LVF kötelékében szolgálók alacsony létszáma miatt nem volt hajlandó elismerni Puaud új rangját, így az a furcsa helyzet állt el , hogy a francia kormány számára az alakulat parancsnoka dandártábornok volt, a német hadseregben azonban csak ezredesi rangot viselt.149 BAMA RS 3-33/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 7376. képő Labat 1969, 207-219. o. 144 Más források szerint február 16-án. Saint-Loup 1963, 365. o. 145 BAMA RS 3-33/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 77. képő Rusco 1998, 147-148. o.; Rostaing 2008, 105-107. o. 146 Más források szerint az rnagy 13-án szenvedte el a halálos sérülést. Rusco 1998, 153-154. o.; Labat 1969, 252. o. 147 AN F 60 1688, O 3605. iratcsomó, France combattante 1944. február 27. 148 AN F7 15304. 149 BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 99. o.; Delarue 1968, 219. o. 143 219 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 A hadművelet valódi hatékonyságát jól érzékelteti az a tény, hogy hivatalos lezárulta után, amikor a térség hivatalosan már biztonságosnak volt tekinthet , komoly támadás érte az eredeti állásai felé visszatér I. zászlóaljat. A körülbelül 2 000 f vel és nagy tűzer vel megindított partizántámadás el l ugyan az egységnek sikerült rendezetten visszavonulnia, de még így is 22 halottat és számos sebesültet veszített.150 Ezek után komoly kételyekkel kell fogadnunk azokat a megállapításokat, hogy a német parancsnokság sikeresen tisztított meg bizonyos területeket a partizánoktól, ill. visszaszorította ket más területekre. A „sikeres” hadművelet ellenére 1944 tavaszán a partizántevékenység folyamatosan n tt, ami egyre nagyobb kihívások elé állította a francia ezredet. A már korábban is nagy veszélyt jelent partizánok tovább er södtek, felszerelésük is jelent sen javult a számukra ejt erny n ledobott felszerelésnek köszönhet en, összehangolt akciókat indítottak moszkvai szervezéssel és a frontvonal közeledésével párhuzamosan sokkal agresszívebbekké váltak. A francia állások elleni támadások szinte mindennapossá váltak, a legionáriusok gyakorlatilag csak állig felfegyverkezve mertek kilépni szálláshelyükr l, mivel bármelyik pillanatban támadás érhette ket. A helyzet annál is inkább tarthatatlan volt, mivel a három zászlóaljra felduzzasztott ezred létszáma az új önkéntesek alacsony létszáma miatt egyáltalán nem felelt meg az állománytábla által el írt számoknak, ezért a foghíjas alegységek nagyon alacsony hatásfokkal tudták ellátni a rájuk bízott feladatokat. A legtöbb század létszáma az eredeti felére esett vissza a folyamatos veszteségek következtében. 150 Saint-Loup 1963, 366-368. o. 220 Bene Krisztián A partizánok felszereltségét jól illusztrálja az a tény, hogy egyes források szerint március 17-én a III. zászlóalj Zaborje faluban található állásait 400 partizán támadta meg egy könnyűpáncélos támogatásával. A hely rség parancsnokának sikerült ugyan kézigránátok segítségével felrobbantania a 221 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 tankot, de az eset híre komoly (negatív) visszhangot váltott ki az alakulat soraiban.151 Az önkéntesek morálja a partizánok aktivitásával fordított arányban csökkent ez id alatt, amihez az is nagymértékben hozzájárult, hogy teljes mértékben elszigeteltnek érezték magukat. Szinte semmilyen kapcsolatuk nem volt hazájukkal, ahonnan erkölcsi támaszra sem számíthattak. Ezen próbált változtatni Jean Bassompierre százados, amikor levelet írt Pétain marsallnak, amelyben arra kérte, hogy 1941 novemberéhez hasonlóan, nyílt levélben támogassa a francia katonákat. A marsall azonban ezt a kérést visszautasította, így a tisztek kezében semmilyen eszköz sem volt, amivel javíthatták volna a katasztrofális közhangulatot.152 A német parancsnokság újabb partizánvadász hadműveletekkel próbálta stabilizálni a helyzetet, ennek jegyében az LVF-t április végét l június közepéig a Berezinafolyó mentén vetették be más egységekkel együtt.153 A hadművelet a sikeresek közé tartozott, május folyamán valamivel több mint 6 000 foglyot ejtettek, amelyb l a francia önkéntesek is kivették a részüket.154 Az Anhalt-harccsoport kötelékében a hadsereg számos biztonsági (221. hadosztály) és reguláris alakulatán (95. hadosztály) kívül a Waffen-SS egységei (2. SS-Polizei ezred, Kaminszki-brigád) is részt vettek az akcióban.155 Az akció június folyamán is folytatódott. A június 23-án befejez d hadművelet során a francia alakulatot a Palik-tó térségében vetették be, ahol mocsaras, nehezen bejárható terepen kellett végrehajtani a hadmozdulatokat, miközben a szovjet légier gépei – a háború folyamán el ször – közvetlen légi támogatást nyújtottak a partizánoknak.156 A partizánok Dupont 2002, 156-161. o.; Saint-Loup 1963, 370-374. o. AN 3 W 141. 153 BAMA RS 3-33/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 98102. o. 154 Rostaing 2008, 128-129. o. 155 BAMA N 756/201. 1944. április 10-i jelentés. 156 Labat 1969, 295. o. 151 152 222 Bene Krisztián tömegesen adták meg magukat rossz élelmezés és a soraikban pusztító betegségek miatt, miközben a francia alakulat csupán két halottat és néhány sebesültet veszített, ráadásul nagy mennyiségben találtak elrejtett automata és nehézfegyvereket.157 Összességében a bekerítési akció nagy sikerrel zárult, különösen mivel a partizánok vezérkara éppen az LVF frontszakaszán próbált kitörni, amit az önkéntesek sikerrel hiúsították meg, így számos vezet beosztású foglyot ejtettek és fontos iratokat zsákmányoltak.158 Az ebben a hadműveletben nyújtott kiemelked teljesítmény újból bebizonyította, hogy a franciák – a gyarmati hadviselés során szerzett tapasztalataiknak köszönhet en – rendkívül hatékonyan tudnak fellépni az irreguláris csapatok ellen.159 Ugyanakkor ez nem garantálta számukra a német hadvezetés elismerését, mint arról a következ visszaemlékezés is beszámolŐ „Noha a napi tapasztalat bizonyítja, hogy a németek nagyszerűen harcolnak az első vonalban, egyáltalán nem értik a partizánháborút, amit az idő nagyobb részében másodvagy harmadrangú egységekkel vívnak, amelyeknek semmi tapasztalatuk sincs ezen a téren. A franciák ezzel szemben jól ismerik ezt a háborút marokkói és levantei tapasztalataiknak köszönhetően. Ugyanakkor ezt a németek nem akarják elismerni… […] …már csak propagandaokokból sem, mivel azt akarják láttatni, hogy nincsenek partizánok (annak ellenére, hogy ezek egészen a létfontosságú Minszk-Szmolenszk vasútvonalig merészkednek, ahol változó sikerrel aknákat helyeznek el), és az orosz paraszti lakosság egy emberként csatlakozik Németországhoz.”160 V.5. Csata a Bobr-folyó mentén A hadműveletekben való sikeres részvétel sem tudta azonban leplezni azt a tényt, hogy a francia alakulat az elszenvedett Saint-Loup 1963, 386-389. o. Rusco 1998, 179-191. o. 159 AN F 60 1688, O 3605. iratcsomó, France combattante, 1944. február 27. 160 SHD 2 P 14. Simoni rnagy 1943. június 24-i jelentése, 6-7. o. 157 158 223 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 veszteségek és a kis létszámú utánpótlás miatt többé már nem alkalmas feladata teljesértékű ellátására. Ráadásul a partizánalakulatok száma folyamatosan n tt, felszereltségük és kiképzettségük is egyre jobb lett, miközben a Vörös Hadsereg közeledése egyre nagyobb aktivitásra sarkallta ket. Az egység hírszerzési jelentései szerint az LVF által ellen rzött térségben a partizánok létszáma 30 ezer f felett volt, amivel szemben a német vezetés csupán néhány megfogyatkozott létszámú másodvonalbeli egységet tudott szembeállítani, mint például a francia önkéntesek légiója.161 Ebb l kifolyólag 1944. június 18-án döntés született a légió visszavonásáról a hátországba, majd a lehet leghamarabbi elszállítására Franciaországba.162 A hadiesemények változása azonban váratlan helyzetet eredményezett. A Vörös Hadsereg június 22-én megindított nyári offenzívája – melyben 196 hadosztály, köztük 46 páncélos vett részt – áttörte a német frontvonalat. A gyorsan el retör szovjet páncélos alakulatok megállításához minden tartalék bevetése szükségessé vált, így az éppen bevagonírozásra készül d LVF-et is riadókészültségbe helyezték.163 Paradox módon a francia katonák – rácáfolva a lelkiállapotukról szóló korábbi jelentésekre – örömmel fogadták a lehet séget, hogy a partizánok üldözésével töltött hoszú évek után végre újból „valódi” harcban vehetnek részt. Az alakulat egyik katonája szerint Puaud ezredes a következ beszédet tartotta embereinekŐ „Legionáriusok, a Vörös Hadsereg hamarosan a nyakunkon lesz. Már csak néhány kilométerre járnak a Bobr-folyótól. A német parancsnoksággal egyetértésben úgy Saint-Loup 1963, 400-401. o. Ugyanekkor egyes francia kollaboráns politikai vezet k részér l komolyan felmerült az az igény, hogy az alakulatot átszervezés után Normandiában vessék be a partraszálló szövetséges csapatok ellen, erre azonban a németek kategorikus elutasítása volt a válasz. Lásd AN F7 14933., ill. IHTP 72 AJ 258, 232 14. Soldats français sous uniformes allemands, 1941-1945, 4. o.; BAMA N 756/201. 1944. június 19-i parancs. 163 BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 57. o. 161 162 224 Bene Krisztián döntöttem, hogy elállom az útjukat és megvédem az országutat. Készüljetek a harcra. Legyetek bátrak és sok szerencsét! Éljen Franciaország!”164 Egy másik veterán így emlékezett vissza a helyzetreŐ „A Moszkva-Minszk autóút gyakorlatilag az egyetlen járható útvonal Oroszország középső részén. Az oroszok minden bizonnyal mindent be fognak vetni annak érdekében, hogy az ellenőrzésük alá vonják. A mi célunkat könnyű kitalálni. A lehető legtovább fel kell tartanunk a szovjeteket, hogy lehetővé tegyük egy új védelmi vonal kiépítését Boriszov és Minszk között. Így tehát teljes mértékben tisztában voltunk saját jelentőségünkkel, mivel itt az európai civilizáció védelmezői vagyunk.”165 Puaud ezredes a rendelkezésére álló csapatokból egy 5-600 f s menetzászlóaljat szervezett,166 melynek élére Jean Bridoux századost, az I. zászlóalj parancsnokát nevezte ki.167 A százados kinevezése óta már több alkalommal is bizonyított, a korábban megszerzett Becsületrend mellett 1944 márciusában a másodosztályú Vaskereszttel is kitüntették,168 minden bizonnyal ez indokolja ezt a parancsnoki megbízatását is. A menetzászlóalj június 22-én védelmi állásokat foglalt el a Bobr-folyó partján, a Moszkva-Minszk autóút mentén, ahol beásta magát. A 4. német hadsereg parancsnoksága a védelem sikere érdekében június 25-én négy Tigris nehézpáncélossal169 és a Wehrmacht 150 gyalogosával170 er sítette meg a franciák állásait. Ezek az er sítések kulcsfontosságú szerepet játszottak 164 Rostaing 2008, 132. o. Rusco 1998, 197. o. 166 Els sorban az I. és III. zászlóalj közelben található elemeib lŐ az I. zászlóalj 3 százada, a III. zászlóalj 2 százada, valamint a IV. zászlóalj egyetlen (13.) százada az ezred páncélelhárító lövegeivel (6 darab 37 mm-es páncéltör ágyú) kiegészítve. BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 59. o. 167 BAMA RS 3-33/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 94. kép. 168 AN F 60 1688, O 3605 iratcsomó. Appel, 1944. március 30. 169 BAMA N 756/201. A Wehrmacht hadijelentése a 33. Nagy Károly hadosztályról, 4. o. 170 Le Roy 1977, 63. o. Az említett páncélosok nagy valószínűséggel az 505. nehézpáncélos osztályhoz tartoztak. Alain Verwicht kutatásai alapján. 165 225 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 a közelg ütközetben, mivel olyan páncélelhárító kapacitást biztosítottak a francia alakulatnak meglév gyalogsági harcereje mellé, amellyel az szinte egyáltalán nem rendelkezett. 226 Bene Krisztián Az els tapogatózó szovjet támadásra 25-én este 21 óra tájban került sor, amikor két szovjet harckocsi – minden bizonnyal felderít bevetésen – belefutott a francia állásokba. A támadásra számító véd k mindkett t könnyedén elpusztították, de ezzel riadóztatták a szovjet csapatokat jelenlétükr l. Az els szovjet támadás június 26-án a hajnali órákban érte a franciákat, amit a jól kiépített állásokat elfoglaló, páncéltör fegyverekkel támogatott önkéntesek könnyedén visszavertek.171 A sikeres védelmet nagy mértékben megkönnyítette az a tény, hogy ekkor futott be a Waffen-SS Polizei hadosztályának egy százada is 4 darab 75 mm-es páncéltör ágyúval meger sítve a francia alakulat balszárnyára.172 Az egyik katona így emlékszik vissza a reggeli eseményekreŐ „Hajnali két óra. Az oroszok acéllal borított lovasságukat küldték állásaink ellen. A Tigrisek mennydörgő és méltóságteljes ágyúlövésekkel válaszoltak az ellenség előrenyomulására. A rozsmező közepén kilőtt T 34-es tankok roncsai égtek, aztán csend lett. Ez még nem volt igazi támadás, csupán ízelítő abból, ami ránk várt. Egy teszt.”173 Ezt követ en az oroszok jelent s er ket csoportosítottak ide az újabb támadásokhoz, páncélosokat (T-34-ket és Sherman-eket),174 tüzérségi ütegeket, rakétavet ket, de a nap folyamán a franciák további négy támadást is visszavertek. A vadászszakasz még ellentámadást is indított, valamint foglyokat is ejtett.175 A franciák a legnagyobb veszteségeket nem a támadások, hanem a tüzérségi tűz következtében szenvedték el, ami jelent sen meggyengítette ket. Ebb l 171 BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 60. o. Saint-Loup 1963, 431-434. o. 2008, 134. o. 174 BAMA RS 3-33/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 95. kép. 175 BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 6163. o.; Rusco 1998, 202-205. o. 172 173 Rostaing 227 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 kifolyólag kénytelenek voltak területet feladni és új állásokat elfoglalni pár száz méterrel nyugatabbra. Ennek ellenére kitartottak 27-e délel ttjéig, amikor a Wehrmacht egy százada váltotta fel ket. Az LVF menetzászlóaljának 36 órán keresztül sikerült feltartania a Vörös Hadsereg csapatait, több száz ellenséges katonával végeztek és 40 szovjet páncélost semmisítettek meg,176 miközben 41 halottat és 24 súlyos sebesültet veszítettek.177 A veszteségek jóval nagyobbak voltak az ezt követ visszavonulás során, mely a szovjet csapatok tüzében zajlott, azonban ennél sokkal fontosabb volt az a tény, hogy a francia önkénteseknek sikerült megállítani az ellenség legjobb er it és a szovjet jelentések két teljes francia hadosztály ellenállásáról számoltak be.178 Ez a gy zelem lehet vé tette a franciák számára, hogy emelt f vel távozzanak a frontról, még akkor is, ha ez a siker csak a francia kollaboráns pártok újságjaiban kapott visszhangot, mivel a világ és Franciaország is más hadieseményekkel volt elfoglalva. Ezt követ en a megfogyatkozott francia er ket a Minszkbe vezet országút 17-es kilométerkövénél gyülekeztették. Itt az I. és a III. zászlóalj 600 embere gyűlt össze július 2-ig, miközben a II. zászlóalj a front egy délebbi szakaszán haladt nyugat felé,179 ahová már 1944 februárjában áthelyezték a francia alakulat kiképz keretét, vagyis hivatalosan az itteni tábor vált az ezred központjává.180 A frontot több helyen áttört szovjet páncélos ékek el retörése miatt a már csak nevében létez francia ezred katonáinak kiadták a parancsot a A 40 tankból 26-ot a Tigris páncélosok számlájára lehet írni, 13-at a francia páncéltör lövegek semmisítettek meg, egyet pedig visszaemlékezések szerint az egyik francia önkéntes kézifegyverrel pusztított el. Saint-Loup 1963, 445-446. o. 177 AN F7 14933. 178 BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 64. o. 179 Le Roy 1977, 64. o. 180 BAMA RH 53-23/50. Az LVF kiképz kerete, 171. o. 176 228 Bene Krisztián pomerániai Greifenberg-be történ visszavonulásra.181 Ez a visszavonulás az 1941-es menetelést idézte fel, amikor a központi parancsnokság elvesztette az ellen rzést az alakulat felett, melynek tagjai kisebb csoportokban próbáltak boldogulni. 1944 júniusában ugyanez történt, azzal a különbséggel, hogy ekkor nem az id járás viszontagságaival kellett megküzdeni, hanem a Vörös Hadsereg el revetett csapataival és a visszavonuló menetoszlopok ellen nyílt támadásokat intéz partizánokkal. A darabokra szakadt egység egyes csoportjai a Wehrmacht alakulataihoz csapódva harcoltak vagy vonultak vissza, mások önállóan próbáltak boldogulni. Annyi bizonyos, hogy a katonák valamivel több mint felének július közepére sikerült eljutnia Greifenberg-be, ahonnan a danzigi korridorban található Saalesch-be helyezték át ket.182 Ezt a menetelést érzékletesen adja vissza az egyik túlél beszámolójaŐ „Csapataik megállíthatatlan előrenyomulásával párhuzamosan a partizánok egyre bátrabbak és harapósabbak lettek. Folyamatosan támadás alatt álltunk, amit haladási sebességünk is megszenvedett. […] Felmentésünk érdekében a Stukák naponta többször is támadásokat intéztek a bennünket körülvevő bandák és olyan harckocsik ellen, melyek a frontvonalon átszivárogtak. 21 napunkba telt, hogy elérjük Konast (sic!). A várost folyamatosan bombázták. Abban a kolostorban szálltunk meg, ahol Puaud ezredes felállította harcálláspontját, és három napig vártunk egy vonatra. Végül sikerült találni egyet. Greifenbergben szálltunk le fáradtan és zavarodottan. […] Végül elhagytuk a várost, hogy a danzigi korridorban található kis falu, Saalesch egyik frissen kialakított kaszárnyájába települjünk át.”183 BAMA N 756/201. 1944. július 7-i parancs. BAMA RS 3-33/4. Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez, 115. képő BAMA RS 3-33/5. Jean Garnier 1973. december 5-i levele, 1. o. 183 Rostaing 2008, 140-142. o. 181 182 229 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 V.6. Az LVF végnapjai Az alakulat létszáma ekkor hozzávet legesen 1 200 f re tehet , a túlél ket pedig azonnal elkezdték újjászervezni, hogy az egység újból hadrafogható legyenŐ „Augusztus közepén a századokat újjászervezték, mi pedig elkezdtük számba venni a halottakat, sebesülteket és eltűnteket. Az ezred elvesztette eredeti létszámának körülbelül a felét, ami súlyos ár volt!”184 Az alakulat pontos veszteségeit nehéz megítélni, mivel a hátországban található gyülekezési pontokon való körülbelül 50 százalékos jelenlét nem azt jelentette, amit logikusan feltételezni lehetett volna, vagyis hogy az eredeti létszám másik 50 százaléka elesett, megsebesült, fogságba esett vagy eltűnt. Bár kétségtelen tény, hogy a hiányzók egy része ezen kategóriák valamelyikébe tartozott, sokan más okból nem jelentek meg a kijelölt körletben. A francia önkéntesekre jellemz fegyelmezetlenség itt is tetten érhet , mivel sokan figyelmen kívül hagyták a megadott gyülekezési körletre való utasításokat és más úticélt választottak maguknak. Sokan Franciaországba utaztak, mások pedig kihasználták a kapott menlevelet és a német hadsereg költségén bejárták Európát. Már korábban is volt rá példa, hogy valaki Párizsból 93 nap alatt jutott el Minszkbe, mivel a menlevelet kihasználva bebarangolta Európa német megszállás alatt álló részét. Valószínűleg ez ebben a kiélezett helyzetben sem volt másként, amit egyes visszaemlékezések is alátámasztanak az sz folyamán folyamatosan érkez , rég halottnak hitt eltűnt bajtársakról. „Boillot hadnagy rámbízta a parancsnokhelyettesi posztot a 9. században. Amikor elkezdtem új beosztásomban tevékenykedni, az egység alig 40 főt számlált. Amikor két héttel később visszaadtam megbízatásomat eredeti birtokosának, Barthes de Montfort-nak, aki akkor tért vissza az alakulathoz, a század már majdnem teljes létszámú volt a korábban mellettünk elesetteket leszámítva. Nem emlékszem rá, hogy akár egyetlen eltűntet is 184 Rostaing 2008, 142. o. 230 Bene Krisztián nyilvántartottunk volna. […] Minden nap megérkezett egy bajtársunk, akinek halálát korábban teljes bizonyossággal bejelentették.” 185 Emellett érkeztek jelentések olyan önkéntesekr l is, akik német alakulatokhoz csapódva folytatták a harcot, amit a német hadsereg szabályzata minden további nélkül engedélyezett számukra.186 Noha a katonák többsége a hároméves szolgálat után már a jól megérdemelt pihenést várta és készült a franciaországi hazatérésre, keserű csalódás várt rájuk, mivel az egyre inkább emberszűkében lév német parancsnokság más döntést hozott. Mivel a különböz hadszíntereken elszenvedett veszteségek pótlása egyre komolyabb nehézséget okozott a német hadvezetésnek, így nem tudott lemondani a Légió harci tapasztalatokkal rendelkez , bár rendkívül megtépázott és elcsigázott katonáiról sem. Mivel mindeközben Hitler egyre kevésbé bízott meg a Wehrmacht tábornokaiban – mely meggy z dést az ellene elkövetett július 20-i merénylet is alátámasztani látszott –, így az a döntés született, hogy a külföldiekb l álló önkéntes alakulatokat a Waffen-SS fennhatósága alá helyezik. Ez a sors várt a Francia Antibolsevik Légió tagjaira is, akiknek szeptember 1-jén jelentették be egységük feloszlatását, valamint az altiszti és legénységi állomány áthelyezését a Waffen-SS ekkor már létez francia alakulatába, melynek vezetését Puaud ezredesre bízták.187 A légió tagjainak többségét sokkolta a bejelentés, hogy nem térhetnek haza a hosszú szolgálat után. Ugyanilyen megrázó volt számukra, hogy a Heinrich Himmler vezetése alatt álló szervezet soraihoz kell csatlakozniuk, mivel a keleti hadszíntéren töltött többé-kevésbé független szolgálat után nem éreztek sok hajlandóságot arra, hogy egy szigorú hierarchia alárendeltjei legyenek. Különösen taszította ket az 185 Labat 2006, 345-347. Saint-Loup 1963, 487. o. 187 Delarue 1968, 232-233. o. 186 231 Az Antibolsevik Légió a keleti hadszíntéren 1942-1944 a tény, hogy az új alakulatban németül kellett beszélniük, mivel a Waffen-SS elvárta katonáitól, hogy szolgálatuk közben németül kommunikáljanak, miközben a Légió tagjai büszkén rizték különállásuk bizonyítékaként a francia szolgálati nyelvet.188 Rangjuknak köszönhet en egyedül a tisztek dönthettek arról, hogy hazatérnek vagy csatlakoznak az új egységhez. Végül húszan döntöttek a távozás mellett, miközben 45 f folytatta a szolgálatot maradásra kötelezett emberei mellett. Utóbbiak körében annyira er s volt az ellenérzés, hogy 75 f (köztük két altiszt) nyíltan megtagadta a szolgálat folytatását. A német parancsnokság válasza gyors és kemény voltŐ a szolgálatmegtagadókat a stutthof-i koncentrációs táborba küldte.189 Az üzenet egyértelmű volt a katonák számára, megértették, hogy nincs választásuk, így több nyílt ellenszegülésre nem került sor.190 Ugyanakkor számos francia katona inkább a dezertálás mellett döntött – megkockáztatva ezzel a kivégzést, ha elkapják ket.191 188 BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 100101. o. 189 Neulen 1985, 110. o. 190 Le Roy 1977, 82. o. 191 Labat 2006, 370-371. o. 232 Az LVF tevékenységének mérlege Nem könnyű feladat a fentiek alapján megvonni a Francia Antibolsevik Légió keleti hadszíntéren való bevetésének mérlegét, hiszen egy szokványostól igencsak eltér alakulatról van szó. Nagyon egyszerű lenne annyival lezárni a könyvet, hogy a széls séges politikai er k által létrehozott, ideológiailag er sen befolyásolt operettalakulat a reális várakozásoknak megfelel en szégyenletesen leszerepelt. Ez a megállapítás igaz is lenne, ha 1941 decemberében véget ért volna a történet. Ugyanakkor azonban a német parancsnokság a használhatatlannak bizonyult légiósok hazaküldése helyett az alakulat átszervezése mellett döntött, ami váratlanul pozitív eredményekkel járt, hiszen a Légió tökéletesen megfelelt partizánvadász szerepkörben. Ez utóbbiban minden bizonnyal komoly szerepet játszott az is, hogy számos, korábban a gyarmatokon szolgálatot teljesít tiszt volt az egység soraiban, akik jelent s tapasztalattal rendelkeztek az aszimmetrikus hadviselés területén.1 Ezekben a harcokban 500 f esett el az LVF soraiban három év alatt, miközben 120 ember kapta meg a Vaskereszt különböz fokozatait.2 Ez meglep nek tűnhet annak fényében, hogy 1941-ben egy er sen túlpolitizált kirakategység hagyta el Franciaországot, melynek egyetlen célja az volt, hogy elnyerje a németek jóindulatát az alakulat embereinek többségét adó széls jobboldali pártok számára. A fronton bevetett alakulat ennek megfelel en csúfosan leszerepelt az els vonalban töltött alig egy hét alatt, ami szükségessé tette a hátországba történ visszavonását, újraszervezését és újbóli kiképzését. A német összeköt törzsekkel (parancsnokságokkal) meger sített két zászlóalj, melyeket 1942 nyarától vetettek be a partizánok ellen, ezt követ en meglep en jól teljesített az új 1 AN 2 F 60 1688, O 3605. France combattante, 1944. február 27. BAMA N 756/201. Die KameradschaftŐ Die Europäischen Freiwilligen, 3. o. 233 Az LVF tevékenységének mérlege feladatkörben. A gyarmati tapasztalatokkal rendelkez tisztek és altisztek feltalálták magukat a keleti fronton is és nagy hatékonysággal tisztították meg a rájuk bízott területeket a partizánoktól. Ennek két következménye lettŐ az alakulat újraegyesülhetett ezredként új alegységekkel kiegészülve (III., IV. zászlóalj) és veszélyesebb megbízatásokat kapott Fehéroroszországban. A sikeres hadműveletek ellenére a Légió komoly emberhiánnyal küzdött a hazai toborzás csekély eredményei miatt,3 így 1944 nyarára esedékessé vált felváltása és hátországba történ visszavonása. Amikor azonban a hadi helyzet változása szükségessé tette, az egység egy ad hoc felállított harccsoportja sikeresen vette fel a harcot a Vörös Hadsereg alakulataival is. Ez ugyan dics séget hozott a Légiónak, de a visszavonulás zűrzavara szétzilálta az egységet, melynek maradványait 1944 augusztusában Pomerániában vonták össze. Fel kell tenni a kérdést, hogy ha nem a katonai sikertelenség az egység megszüntetésének az oka, akkor vajon milyen tényez állhat a háttérben – a német vezetésen belüli változásokon túl. A valódi ok sokkal inkább a franciaországi toborzás kudarcában áll, hiszen az els hónapokban tapasztalható nagyszámú jelentkez után a toborzás gyakorlatilag cs döt mondottŐ három év alatt csupán 5 780 zsoldkönyvet állítottak ki a Légió tagjainak,4 ami gyakorlatilag halálra ítélte az egységet. Ugyanakkor a még Franciaországban is komoly presztízzsel rendelkez WaffenSS 1943 nyarán létrehozott francia alakulatába nagyon sokan jelentkeztek, így logikus lépésnek tűnhetett a hadszíntéren szolgálatot teljesít franciák összevonása egyetlen egység kötelékébe. Ezen felül létezhetett még egy ok, amelyet az egyik tiszt véleménye jól foglal összeŐ „Úgy tűnik, hogy minden olyan Az orvosi vizsgálatokon összesen 6 429 f felelt meg, de közülük csupán 5 800 kezdte meg aktív szolgálatát. Azéma-Bédarida 1993a, 402. o. 4 Plait 2001, 119-127, 121. 3 234 Bene Krisztián kísérlet, mely a Légió színvonalának javítását tűzte ki célul, kudarcra volt ítélve, mivel az alakulat régi tagjainak és a németeknek az ellenállásába ütközött. […] A német parancsnokság láthatóan – minden diplomáciai és informális erőfeszítés ellenére – nem akarja egy önálló francia katonai erő újbóli felállítását. Minden erejét – ami számottevő – latba veti ennek megakadályozására, hiszen tudja, hogy a Führer egy önálló francia hadosztályt akar a Waffen-SS kötelékén belül, de az OKW még erről sem akar hallani.”5 Úgy tűnik tehát, hogy a Légió kudarcának legf bb oka nem a csatatereken keresend , hanem a német vezérkar szándékaiban és a franciák ellenérzéseiben. Ez utóbbit jól érzékelteti az a tény, hogy a még a jóval kisebb Belgium is mind létszámban, mind pedig harctéri eredményekben sokkal jelent sebb katonai részvételt tudott felmutatni a keleti front harcaiban, mint a 40 milliós lakossággal rendelkez Franciaország. Ahogy azt Albert Merglen tábornok, a francia hadtörténészek egyik közelmúltban elhunyt jeles képvisel je is megfogalmaztaŐ „Lakosságának számához viszonyítva Franciaország adta a legkevesebb önkéntest Németországnak, hozzávetőlegesen a svájci kontingens felét.”6 A Francia Antibolsevik Légió hivatalos feloszlatása azonban nem jelentette a francia önkéntesek történetének végét, csupán egy új fejezet kezdetét, hiszen ezek a katonák tovább harcoltak a Waffen-SS kötelékében. Megtaláljuk ket a Harmadik Birodalom utolsó kétségbeesett akcióiban Pomerániától egészen Berlin ostromáig. Bízom benne, hogy hamarosan ezt a történetet is megoszthatom a kedves Olvasókkal. 5 SHD 6 IHTP 2 P 14. Simoni rnagy 1943. június 24-i jelentése, 7-8. o. 72 AJ 258, 232 14. Soldats français sous uniformes allemands, 6. o. 235 Életrajzok ABETZ, Otto (1903-1958) Tanár és politikus. A korábban rajztanárként tevékenyked értelmiségi 1931-ben lépett be a náci pártba. 1932-ben egy francia n t vett feleségül és a német-francia megbékélés egyik szószólójaként vált ismertté rövid id n belül. 1935-ben csatlakozott a külügyminisztérium külföldi országokban folytatott progandájáért felel s osztályához, ahol felhasználta befolyását annak érdekében, hogy anyagi támogatást nyújtson németbarát gondolatokat közvetít francia lapoknak. Többek között ennek egyik eredménye a Franciaország-Németország Bizottság 1935-ös létrehozása, mely azoknak az újságíróknak és értelmiségieknek a csoportosulása volt, akik a két ország közötti megbékélést szorgalmazták. 1940 júniúsától a német külügyminisztériumot képviselte a megszállt Párizsban, majd novembert l hivatalosan is franciaországi nagyköveti rangot kapott. Ebben a tisztségében jó kapcsolatokat ápolt a Vichy központtal létrejött új francia kormánnyal, valamint komoly anyagi támogatást nyújtott a párizsi kollaboráns sajtónak és pártoknak. Fontos szerepet játszott a Francia Antibolsevik Légió felállításában. Franciaország felszabadítása után a Németországban felállított francia kormánnyal való kapcsolattartásért felelt. A háború végén letartóztatták, és kiadatása után háborús bűnösként a francia hatóságok 20 év kényszermunkára ítélték. 1954-ben kiszabadult, majd egy autóbalesetben hunyt el Németországban 1958-ban. AUGIER, Marc alias SAINT-LOUP (1908-1990) Újságíró és író. Egyetemi évei alatt jogot tanult, majd a motorsport, a hegymászás és a sízés szerelmeseként végül újságíró lett. A szocialistákkal szimpatizáló fiatalember 1936ban a Népfront kormány sportügyi helyettes államtitkár kabinetjében vállalt posztot. Az 1940-ben elszenvedett katonai vereség után júliusban Alphonse de Châteaubriant-val 237 Életrajzok közösen alapította meg a La Gerbe című hetilapot. 1941-ben létrehozta a Jeunes de l’Europe nouvelle (az Új Európa fiataljai) nevű mozgalmat, amely a Kollaboráció Csoport ifjúsági tagozataként működött. A Francia Antibolsevik Légió 1941 júliusi megalakulása után csatlakozott a szervezethez és az I. zászlóalj soraiban részt vett az 1942 nyarán lezajlott hadműveletekben, miel tt egészségügyi problémák miatt leszerelték. 1943-ban a Légió újságjának, a Combattant européen című lapnak a f szerkeszt je lett, majd az egység megszűnése után a Waffen-SS francia egységének lapját, a Devenir-t irányította. 1945-ben sikerült eljutnia Argentínába, ahol alezredesi rangban a hegyi csapatok kiképézését irányította. 1948-ban távollétében halálra ítélték, az 1951-es amnesztia után azonban visszatért Franciaországba, ahol regényeket kezdett írni Saint-Loup álnéven. Egyik könyvével, a La nuit commence au Cap Horn cíművel még a Goncourt-díjra is esélyes volt, azonban miután a sajtó kiderítette személyazonosságát, ezt végül is nem kapta meg. Élete során mintegy 30 regényt írt, melyek közül a leghíresebbek (Les Volontaires, Les Hérétiques) az LVF és a Waffen-SS francia katonáinak történetét adják közre. 1990-ben hunyt el Párizsban. BASSOMPIERRE, Jean (1914-1948) Katonatiszt és politikai aktivista. Jogi tanulmányokat folytatott, a két háború között tagja volt a Jeunesses patriotes és a Cagoule mozgalmaknak. A tiszti tanfolyam elvégzése után egy hegyi er dalakulatnál szolgált hadnagyi rangban és részt vett az olasz csapatok elleni sikeres védelmi harcokban 1940-ben. A fegyverszünet után leszerelték, ekkor csatlakozott a Légion des combattants, majd a SOL szervezetekhez, kés bb pedig a Trikolór Légióhoz. Ennek feloszlatása után áthelyezték az LVF-hez, amelynek kötelékében részt vett a keleti front harcaiban. Teljesítményéért kitüntették a Vaskereszttel és el léptették századosi rangba. 1944 elején Darnand hívásának engedelmeskedve visszatért Franciaországba, ahol a Milícia északi zónában található egységeinek f felügyel i posztja várt rá. A rendfenntartói tevékenység után csatlakozott a Waffen238 Bene Krisztián SS francia alakulatához, ahol zászlóaljparancsnoki rangot kapott. 1945 márciusában szovjet hadifogságba esett, de hazaszállítása során sikerült megszöknie. Olaszországban tartóztatták, majd Franciaországban állították bíróság elé. Annak ellenére, hogy számos ellenálló tanúskodott mellette, halálra ítélték és 1948. április 20-án kivégezték. Vizsgálati fogsága alatt közreműködött a Frères ennemis című könyv megírásában, melyben háborús élményeit meséli el. BENOIST-MÉCŰűN, Jacques (1901-1983) Újságíró, történész és politikus. A fiatal katonára nagy hatást gyakorolt az els világháború után a megszállt Németországban töltött id szaka, mely közrejátszott abban, hogy az újságírói és történészi pályák felé forduljon. A nemzetiszocializmussal szimpatizáló író 1936 és 1938 között hat kötetes művet szentelt a német hadsereg történetének. A német-francia megbékélés szószólójaként csatlakozott Doriot Francia Néppártjához és a Franciaország-Németország Bizottsághoz. 1939-es mozgósítása után hadifogságba esett, ahonnan (honfitársai többségét l eltér en) már 1940-ben kiszabadult. 1941 februárjától a német-francia kapcsolatokért felel s államtitkár lett Darlan kabinetjében, majd 1942 áprilisától az államf melleti államtitkári posztot töltötte be. Mindkét pozícióban komolyan er feszítéseket tett a két ország közötti együttműködés javításáért, melyek közül kiemelkedik a Trikolór Légió felállításában játszott szerepe. Mivel ez a terve végül megbukott a német katonai vezetés elutasító magatartása miatt, 1942 szén lemondott. 1947. június 6-án halálra ítélték, de kegyelmet kapott, 1954-ben pedig amnesztiával a börtönb l is kiszabadult. Ezt követ en folytatta történészi karrierjét és számos könyvet publikált a történelem nagy személyiségeir l és az arab világról. BERGERY, Gaston (1892-1974) Ügyvéd és politikus. A polgári családból származó, jogot végzett fiatalembert 1914-ben mozgósították. 1915-ben súlyosan megsebesült, de kitüntetést kapott a brit 239 Életrajzok hadsereggelvaló összeköt i tevékenysége elismeréseképpen. Helyet kapott a Versailles-i békekonferencia titkárságán, majd 1919 és 1924 között a Szövetséges Jóvátételi Bizottság f titkárhelyettese volt. 1924-25-ben Herriot miniszterelnök kabinetf nökeként tevékenykedett. 1928-ban radikális színekben lett képvisel , mandátumát 1932-ben és 1936-ban is meg tudta újítani. 1933-ban saját politikai mozgalmat alapított. Boudet-Gheusi, Jean (1904-1969) Politikai aktivista, ügyvéd, tartalékos gyalogsági százados. Darnand közeli barátjaként utóbbi kérésére csatlakozott 1942ben a Trikolór Légióhoz, melynek feloszlatása után az LFV soriban való szolgálatot választotta. Részt vett a keleti hadszíntér harcaiban, majd csatlakozik a Waffen-SS-hez, ahol a „Nagy Károly” hadosztály páncélvadász zászlóaljának parancsokaként szolgált. A pomerániai hadjárat után a „Nagy Károly” rohamezred nehéz zászlóaljának parancsnoka volt. Katonáival Neustrelitz táborában állomásozott 1944 áprilisának végén, majd nyugat felé vezette ket, hogy elkerüljék a közeled szovjet csapatokat. Végül májusban feloszlatta alakulatát és alárendeltjeinek azt tanácsolta, hogy adják meg magukat a nyugati szövetségeseknek. Bridoux, Eugène (1888-1955) Tábornok és politikus. Lovassági tiszt, a Saumur-i Lovassági Iskola vezet je, a 41. gyalogoshadosztály parancsnoka az 1940es hadjáratban. Fogságba esése után Feranand de Brinon kérésére engedték szabadon a németek, ezt követ en pedig a Laval-kormány hadügyi államtitkára volt. Részt vett a Trikolór Légió és az Afrikai Falanx létrehozásában. 1942 novemberében megtiltotta a francia fegyverszüneti hadseregnek a fegyveres ellenállást a szabad zóna német megszállása során. 1944 augusztusában Németországba ment, ahol részt vett a Francia kormányzati bizottság munkájában. 1945-ben a szövetségesek fogságába esett, de sikerült megszöknie és 1947-ben Spanyolországban telepedett le. Bár távollétében halálra ítélték, 1955-ben bekövetkezett haláláig 240 Bene Krisztián zavartalanul élt feleségével a spanyol hadsereg technikai tanácsadójaként. Bridoux, Jean (1914-1945) Hivatásos katonatiszt. Eugène Bridoux tábornok fia, lovassági tiszt, 1940-ben kitüntették helytállásáért. 1943-ban jelentkezett az LVF-be, ahol az I. zászlóalj parancsnokaként szolgált. Kitüntette magát a Bobr mentén vívott harcokban. 1944-ben kinevezték a „Nagy Károly” dandár 58. páncélgránátos ezrede parancsnokának, azonban az egység frontra vonulása el tt lemondott posztjáról és elhagyta az alakulatot. 1945-ben Bajorországban amerikai hadifogságba esett, majd kés bb cellájában életét veszítette. Brinon, Fernand de (1885-1947) Újságíró és politikus. Els világháborús katonai szolgálata után újságíróként a német-francia megbékélés egyik szószólója lett. A Franciaország-Németország Bizottság egyik alapítója volt 1935-ben, majd 1940-t l a Vichy-kormány képvisel je a párizs német megszálló hatóságoknál. 1942-t l hivatalosan is nagyköveti és államtitkári rangot töltött be, ami lehet vé tette, hogy befolyását latba vesse a fegyveres kollaboráció el segítése érdekében. A felszabított országot elhagyva 1944ben Németországba menekült, ahol szerepet vállalt a Francia kormányzati bizottság munkájában. Amerikai hadifogságba került, majd francia bíróság elé állították, mely halálra ítélte. 1947. április 15-én végezték ki. Bucard, Marcel (1895-1946) Politikus. Az els világháború során a harcmez n nyerte el a tiszti rangot, hogy 1927-re a francia hadsereg legfiatalabb és legmagasabb kitüntetésekkel rendelkez századosa legyen. Az 1920-as években zéls jobboldali paramilitáris csoportok tevékenységében vett részt, majd létrehozta saját pártját, a Fracisme-ot. Ennek 1936-os feloszlatása után önként jelentekezett a hadseregbe 1939-ben. A hadműveletek végén Svájcban internálták, ahonnan 1941-ben tért vissza 241 Életrajzok Franciaországban, ahol azonnal újjáalakította pártját, amely szerepet vállalt az LVF létrehozásában. Ezt követ en már kevésbé volt aktív korábbi háborús sérülései miatt. A háború végén Olaszországban tartóztatták le, halálra ítélték, 1946. március 19-én végezték ki. Chack, Paul (1875-1945) Tengerésztiszt, író és politikus. A Tengerészeti Iskola elvégzése után a haditengerészet kötelékében teljesített szolgálatot. Az els világháborúban számos alkalommal kitüntették. 1924 és 1934 között a Haditengerészet Történeti Szolgálatánál dolgozott, ahol számos történelmi munkát írt. A harmincas években közeledett a széls jobbhoz, majd csatlakozott a PPF-hez. A megszállás alatt számos cikket jegyzett, melyekben a német hatóságokat támogatta. 1941-t l az Antibolsevik Akcióbizottság vezet je volt. A háború végén halálra ítélték, 1945. január 9-én kivégezték. Clémenti, Pierre (1910-1982) Újságíró és politikai aktivista. 1933-tól a radikális La République sportújságírója volt, 1934-ben pedig létrehozta a Francia nemzeti kommunista pártot. Bár egészségi állapota miatt felmentették a szolgálat alól, mégis harcolt az 1940-es hadjáratban. Részt vett az LVF megalapításában, amelynek harcoló alakulatához 1942-ben maga is csatlakozott. Egyéves szolgálat után 1943-ban egészségügyi okokból leszerelték. A háború végén külföldre távozva elkerülte a fogságot. Távollétében halálra ítélték. 1953-ban feladta magát a francia hatóságoknak, melyek öt év börtönbüntetésre ítélték. Kis id vel kés bb amnesztiával szabadult. Collette, Paul (1920-1988) Tengerész. A mozgósított kereskedelmi flotta kötelékében vett részt az 1940-es hadieseményekben, amelynek során hajója elsüllyedt Dunkerque közelében. Angliából hazaszállították és leszerelték. 1941 júliusában jelentkezett az LVF-be. Augusztus 27-én egy ünnepség során pisztollyal merényletet hajtott végre 242 Bene Krisztián a jelenlév politikusok ellen. A merényletben Pierre Laval, Marcel Déat és két katona sérült meg. Halálra ítélték, de Pétain kegyelmi rendeletének köszönhet en végül csupán börtönbüntetést kapott. 1945-ben szabadult, 1985-ben François Mitterrand a Becsületrenddel tüntette ki. Costantini, Pierre (1889-1986) Repül tiszt, író és politikus. Az els világháborúban a légier kötelékében vett részt. Számos kitüntetést kapott, sebesülései miatt viszont hivatalosan alkalmatlanná vált harctéri bevetésre. 1939-ben mégis mozgósították, a hadjárat alatt egy légi támaszpontot vezetett. 1940-ben kollaborációt hirdet politikai mozgalmat hozott létre Ligue française d’épuration, d’entraide sociale et de collaboration européenne (A megtisztítás, a kölcsönös társadalmi segítségnyújtás és az európai együttműködés francia ligája) néven. Az LVF egyik alapítója volt, amelyen belül egy légi egységet is szeretett volna felállítani, de ez nem valósult meg. Németországba menekült, ahol a háború után letartóztatták, majd Franciaországban bíróság elé állították. Nem ítélték el, újságíróként folytatta pályafutását. Dagostini, Charles (?-1944) Katonatiszt. A gyarmati hader soraiban részt vett Marokkó pacifikálásában. 1941-ben csatlakozott az LVF-hez, amelynek I. zászlóaljában szolgált hadnagyi rangban. 1943 májusában felégette Kotovó falut és számos civilt kivégeztetett, amiért hadbíróság elé állították. A törvényszék felmentette a vádak alól, de hazaküldte Franciaországba. Ezt követ en csatlakozott a Francia Milíciához, amelynek soraiban számos újabb atrocitást követett el a polgári lakosság ellen. Ez alkalommal Darnand mentette fel posztjáról, így nem követte a Milíciát németországi száműzetésébe. Az ország felszabadítása után 1944-ben Lyon-ban kivégz osztag elé állították. Darlan, François (1881-1942) 243 Életrajzok Admirális, politikus. A Tengerészeti Iskola 1901-es elvégzése után a haditengerészet kötelékében teljesített szolgálatot. Az 1920-as évekt l kezdve folyamatosan jelen volt a haditengerészeti minisztériumban is, ami katonai el menetelét is pozitívan befolyásolta. 1937 januárjában kinevezték a haditengerészeti vezérkar f nökének, 1939-ben pedig flottaadmirálisnak, amely a legmagasabb rang volt a fegyvernemben. 1940 júniusától kezdve haditengerészeti miniszter volt és ebben a min ségében keményen küzdött azért, hogy a flottát ne adják át a németeknek. Ennek ellenére hitet tett a németekkel való együttműködés mellett, amelyet kormánypolitikává tett, miután 1941 februárjában saját kormányt alakított Pétain megbízásából. Kormányf i megbízatása 1942 áprilisáig tartott, de leváltása ellenére maradt a fegyveres er k f parancsnoka. 1942 novemberében véletlenül Algírban tartózkodott a szövetséges csapatok partraszállásakor és az alkalmat megragadva kihirdette Franciaország belépését a háborúba a szövetségesek oldalán. 1942. november 24-én egy egyetemi hallgató, Fernand Bonnier de la Chapelle lel tte. Mivel utóbbit két nap múlva kivégezték, így a merénylet háttere rejtély marad. Darnand, Joseph (1897-1945) Katona és politikus. Az els világháborús szolgálatát közlegényként kezdte, de segédtisztként fejezte, számos kitüntetést kapott. Német- és törökországi szolgálat után alhadnagyként hagyta el a hadsereget 1921-ben. A két háború közti id szakban számos széls jobboldali szervezetben szerepet vállalt, majd önkéntesként újból kitüntette magát az 1940-es hadjáratban. A Légiós Rendfenntartó Szolgálat, majd a Francia Milícia paramilitáris szervezetek megalapítójaként és vezet jeként aktívan részt vett a németekkel való kollaborációban. Az ország felszabadításakor már az igazságügyi minisztérium államtitkára volt, így a felel sségrevonás el l többezer követ jével együtt Németországba menekült, ahol a Francia kormányzati bizottság tagja lett. A háború végén Olaszországban fogták el, 244 Bene Krisztián a francia hatóságok halálra ítélték és 1945. október 10-én kivégezték. Déat, Marcel (1894-1955) Politikus. 1914-es mozgósítása után négy éven keresztül teljesített szolgálatot a gyalogságnál, ahonnan kapitányi rangban számos kitüntetés birtokosaként szerelt le. A szocialista párt tagjaként politikai szerepet vállalt, de 1933-as kizárása után saját pártot alapított Franciaországi szocialista párt néven. 1939-ben izolacionista politikát hirdetett, a vereség után pedig a Németországgal való együttműködés híve lett. Miután sikertelenül próbált állampártot létrehozni Vichy-ben, Párizsba tette át székhelyét, ahol Deloncle-lal együtt közös pártot alapítottak Francia népi tömörülés (RNP) néven. A Laval ellen 1941. augusztus 27-én elkövetett merényletben is megsérült, amely hozzájárult a végleges szakításhoz a párt másik alapítójával. 1944 márciusában munkaügyi miniszternek nevezték ki, a felszabadulás után Németországba menekült, ahol a Francia kormányzati bizottság tagja volt. Innen Olaszországba menekült, ahol 1955ös haláláig bújkált. Deloncle, Eugène (1890-1944) Politikus. Az els világháborúban a tüzérségnél szolgált, ahol egyebek mellett a Becsületrenddel is kitüntették. A két háború között az Action française tagja volt, amelyb l azonban 1936ban kilépett, hogy saját szervezetet hozzon létre, mely Cagoule néven vált ismertté. Egy robbantásos merényletsorozat elkövetése után a hatóságok a szervezet tagjainak többségét letartóztatták, így 1937-ben Deloncle is börtönbe került. Az 1940-es hadjáratban a haditengerészetnél szolgált, majd a fegyverszünet után új pártot alapított, ez volt az MSR. A szervezet fasiszta elveket hirdetett és nyíltan együttműködött a német megszálló hatóságokkal. Aktív szerepet vállalt az LVF létrehozásában, amelynek központi bizottságában elnöki szerepet is betöltött 1941-ben. 1942 májusában kizárták saját pártjából, majd közvetít szerepet játszott a francia kormány 245 Életrajzok és az Abwehr között. A német biztonsági er k francia ügynökei 1944 januárjában lel tték. Demessine, André (1908-1945) Testneveléstanár, tartalékos katonatiszt. A 67. alpesi vadász zászlóalj szakaszparancsnokaként részt vett a norvégiai és a franciaországi hadjáratokban, miel tt sebesülten fogságba esett. 1941-ben századosi rangban jelentkezett az LVF-be, ahol el bb a 11. század, majd a III. zászlóalj parancsnoka lett. Kitüntették a másodosztályú Vaskereszttel, a német parancsnokság pedig elismer en nyilatkozott képességeir l. 1943-ban visszatért Franciaországba, ahol az LVF központi bizottságának tagjaként a propagandáért felelt. A felszabadítás után letartóztatták, halálra ítélték és 1945. március 15-én kivégezték. Doriot, Jacques (1898-1945) Politikus. A munkáscsaládból származó baloldali aktivistát 1917-ben mozgósították. Katonai szolgálatát 1920-ban kitüntetéssel fejezte be. Csatlakozott a kommunista párthoz, amely Moszkvába küldte vezet képzésre, ahol két évet töltött 1921 és 1923 között. Törvényhozási képvisel , majd képvisel lett a baloldal színeiben, miel tt 1934-ben kizárták a pártból. 1936-ban létrehozta saját pártját, a PPF-et, mely antikommunista politikát folytatott. Az 1940-es hadjáratban újból kitüntették. A fegyverszünet után újraindította a háború elején betiltott pártja működését és kezdeményezte az LVF megalapítását, amelyhez maga is csatlakozott. Másfél éves katonai szolgálat után tért vissza Franciaországba, melyet azonban 1944 augusztusában elhagyni kényszerült. Németországban visszautasította a Francia kormányzati bizottság munkájában való részvételt, saját szervezet létrehozásán fáradozott. 1945. február 22-én ismeretlen felségjelzésű repül k támadták meg úton lév autóját, amelyben maga is életét veszítette. Estel, Ernest (1900-1943) 246 Bene Krisztián Tartalékos, majd hivatásos katonatiszt. 1928-ban csatlakozott az Idegenlégióhoz, amelynek soraiban Afrikában és Indokínában teljesített szolgálatot, miel tt 1942-ben jelentkezett a Trikolór Légió kötelékébe. Puaud ezredes kinevezte vezérkari f nökének és zászlóaljparancsnoknak. 1943. augusztus 11-én a III. zászlóalj parancsnoki századának parancsnokaként veszítette életét egy rajtaütésben. Labonne, Roger (1881-1966) Hivatásos katonatiszt. Az els világháború alatt a gyarmati hader soraiban teljesített szolgálatot, ahol számos kitüntetéssel jutalmazták teljesítményét. A két háború között a Közel-Kelett l Kínáig számos országban állomásozott, miel tt 1940-ben leszerelték. Szolgálata alatt számos földrajzi témájú könyvet írt. 1941-ben jelentkezett az LVF-be, melynek – a legmagasabb rendfokozottal rendelkez tisztként – parancsnoka lett. Az alakulat gyenge harctéri teljesítménye miatt 1942-ben visszaküldték Franciaországba, ahol kilépett az egységb l. 1945-ös letartóztatása után a hatóságok életfogytiglani börtönre ítélték. 1966-ban halt meg. Laval, Pierre (1883-1945) Politikus. A szocialista párt tagjaként meggy z déses pacifista volt, aki az els világháborúban sem vett részt. 1924-t l a törvényhozás tagja volt, majd különböz miniszteri posztokat is betöltött a két háború közti id szakban. Pétain támogatójaként már 1940 szét l a fegyverszünet után felállított új kormány tagja lett. A németekkel való együttműködési politika híve volt, fontos szerepe volt a Montoire-i találkozó megszervezésében. 1940 decemberében a francia hatóságok letartóztatták, csak német nyomásra engedték szabadon. 1941. augusztus 27-én merényletet követtek el ellene, melyben súlyosan megsérült. 1942 áprilisától kormányf ként tevékenykedett a két ország közti együttműködés elmélyítéséért. Er feszítései ellenére a németek számos ultrakollaboráns politikai személyiséget bejuttattak kabinetjébe, melynek tevékenysége szinte kizárólag 247 Életrajzok a német igények kiszolgálására korlátozódott. 1944 nyarán a német hatóságok Németországba szállították, ahol visszautasította a francia kollaboránsokkal való együttműködést a Francia kormányzati bizottságban. 1945-ben Spanyolországba menekült, amely kiadta a francia hatóságoknak. A francia bíróság rövid tárgyalást követ en halálra ítélte, sikertelen öngyilkossági kísérlete után pedig 1945. október 15-én kivégezték. Mayol de Lupé, Jean de (1873-1955) Katonai lelkész. Monarchista hagyományokat ápoló arisztokrata család sarjaként 1900-ben szentelték pappá, majd ezt követ en katonai lelkészként szolgált az 1. lovashadosztály kötelékében. Az els világháborúban és az azt követ id szakban számos kitüntetéssel jutalmazták szolgálatait, miel tt 1927-ben betegség miatt megromlott egészségi állapota miatt századosi ranggal elhagyta a hadsereget. A második világháború alatt jelentkezett az LVF-be, melynek kötelékében magas kora és lelkészi beosztása ellenére számos alkalommal részt vett katonai bevetéseken, melynek eredményeképpen megkapta a másodosztályú Vaskeresztet. Az alakulat feloszlatása után a Waffen-SS francia egységéhez is csatlakozott, de ekkor már nem vett részt a hadműveletekben. A szövetségesek vették rizetbe Németországban, majd a francia hatóságok 15 éves börtönbüntetésre ítélték. Egészségi állapota miatt 1951-ben szabadon engedték, 1955-ben halt meg. Panné, Eugène (1907-1944) Hivatásos katonatiszt. Az új-kaledóniai származású tiszt a Saint-Cyr katonai akadémia elvégzése után a gyarmati gyalogság soraiban teljesített szolgálatot. 1930-ban f hadnagyi, 1936-ban századosi kinevezést kapott. A két háború között Nyugat-Afrikában és Tunéziában irányította a szenegáli lövészek egyik egységét, az 1940-es hadjáratban megfigyel ként vett részt a légier kötelékében. A fegyverszünet után jelentkezett a Trikolór Légióba, majd 248 Bene Krisztián annak feloszlatása után az LVF-be, ahol tapasztalatának és németbarát érzelmeinek köszönhet en az egység III. zászlóaljának élére nevezték ki 1943 januárjában. Nem csupán emberei körében volt népszerű, de felettesei is egyöntetűen az alakulat legjobb tisztjének tartották. 1944. február 18-án vesztette életét egy partizánvadász bevetés során. Pétain, Philippe (1856-1951) Hivatásos katonatiszt, politikus. A Saint-Cyr akadémia elvégzése után a Hadiiskola oktatója lett, így nem vett részt hadműveletekben. Korábbi tapasztalatainak hiánya ellenére az els világháborúban számos alkalommal kitüntette magát (a legismertebb Verdunnél mutatott helytállása), melynek eredményeképpen 1917-ben már volt a francia hadsereg f parancsnoka. 1925-26-ban Marokkóban a spanyol hadsereggel együttműködve irányította a francia csapatokat az ottani lázadás leverése alatt. A két háború között számos kormányzatban töltött be különböz katonai jellegű posztokat. Ebben az id szakban sikerrel propagálta védekezésre épül katonai stratégiáját, amely hozzájárult a Maginot-vonal megépítéséhez. 1939-ben Franciaország spanyolországi nagykövetének nevezték ki. 1940 júniúsában a kialakult katonai vészhelyzetre való tekintettel kormányalakításra kérték fel, melynek eleget téve fegyverszünetet kért a németekt l, ami hozzájárult a francia hadsereg összeomlásához. Az 1940. július 10-én megszavazott törvény teljhatalmat biztosított neki az új alkotmány életbelépéséig, amelyre azonban nem került sor, így a felszabadulásig volt az államf . Elfogadta a németekkel való együttműködés szükségességét, majd folyamatosan eleget tett az egyre követel z bb német kéréseknek, míg Franciaország ténylegesen is a Harmadik Birodalom csatlósává vált. 1944 nyarán a német csapatok Németországba szállították, ahonnan 1945 áprilisában Svájcon keresztül visszatért Franciaországba. A francia bíróság halálra ítélte, melyet de Gaulle végül életfogytiglani börtönbüntetésre enyhített. 1951-ben halt meg. 249 Életrajzok Prévost, Alain (1918-1943) Hivatásos katonatiszt. A Saint-Cyr akadémia elvégzése után a lovasságnál teljesített szolgálatot. Az 1940-es hadjárat és az abban elszenvedett vereség után a fegyverszüneti hadsereg kötelékében maradt, majd 1942 októberében jelentkezett a Trikolór Légióba. Ennek feloszlatása után átkerült az LVF-be, ahol a 9. század parancsnoka volt. 1943. szeptember 11-én egy akna végzett vele. Puaud, Edgar (1889-1945) Hivatásos katonatiszt. Az els világháborúban számos alkalommal kitüntették, ezt követ en hasonlóan elismert tisztként tevékenykedett az Idegenlégió soraiban. 1940-ben egy külföldi önkéntesek számára létrehozott kiképz tábort irányított, majd a fegyverszüneti hadseregben szolgált alezredesi rangban. 1942-ben csatlakozott a Trikolór Légióhoz, majd ennek feloszlatása után 1943. október 1-t l az LVF parancsnoka lett ezredesként. Számos sikeres hadművelet során írányította az egységet a partizánok ellen Fehéroroszországban, melynek eredményeként 1944-ben dandártábornoknak nevezték ki és megkapta a Becsületrendet. Az LVF feloszlatása után névleg a Waffen-SS francia egységének parancsnoka lett, amelyet 1945 elején Pomerániában harcba is vezetett a Vörös Hadsereg ellen. A hadművelet során 1945. március 5-én eltűnt, valószínűleg elesett. A francia bíróság távollétében halálra ítélte. Rostaing, Pierre (1909-1996) Hivatásos katona. Önkéntesként jelentkezett a francia hadseregbe, melynek kötelékében a tengerentúlon teljesített szolgálatot. 1939-40-ben a finn hadsereg technikai tanácsadója volt a szovjetek elleni harc alatt. A békekötés után visszatért Franciaországba, ahol részt vett a németek elleni harcban. Leszerelése után jelentkezett a Trikolór Légióba, majd az LVFbe, ahol a 9. században szolgált f törzs rmesteri rangban. Részt vett a vadászszakasz felállításában, akcióiban és számos kitüntetést kapott (egyebek mellett az els és másodosztályú 250 Bene Krisztián Vaskeresztet). Az LVF feloszlatása után a Waffen-SS-ben folytatta pályafutását, ahol a pomerániai harcok túlél jeként a Nagy Károly rohamzászlóalj 3. századát vezette Berlin védelme során. 1945. május 2-án került hadifogságba. A francia hatóságok életfogytiglani börtönre ítélték, de 1949-ben amnesztiával szabadult. Visszaemlékezései, melyeket Le prix d’un serment… címmel publikált, fontos forrást jelentenek a fegyveres kollaboráció jobb megismeréséhez. Sabiani, François (1920-1942) Joghallgató. Simon Sabiani politikus fia önként jelentkezett a hadseregbe 1940-ben, majd de Gaulle mozgalmához kívánt csatlakozni, melyet csupán apja közbelépése akadályozott meg. 1941-ben csatlakozott az LVF-hez, majd 1942. június 2-án egy hadművelet során elesett. Poszthumusz kitüntetést kapott, valamint az LVF „h sei” között tartották számon. Sabiani, Simon (1888-1956) Üzletember és politikus. Az els világháború során elveszítette egyik szemét, ugyanakkor bátorságáért számos kitüntetést kapott. A kommunista, majd a szocialista párt tagja volt, majd 1936-ban csatlakozott a PPF-hez. A fegyverszünet után a szabad zónában irányította az LVF toborzó- és propagandatevékenységét. 1944-ben Németországba menekült, majd a háború után értesülve róla, hogy távollétében halálra ítélték, tovább ment Olaszországba, Argentínába, végül pedig Spanyolországba, ahol 1956-ban meghalt. 251 Mellékletek MELLÉKLETEK JEGYZÉKE A Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen (LVF) 1. Az LVF 1941-es alapszabályzata 2. A toborzás megszervezése és a jelentkezési feltételek az LVF-be 3. Hassler tábornok levele 4. Pétain marsall levele Labonne ezredesnek 5. Az 1941-1942 folyamán az LVF kötelékében lengyelországi kiképzésre kiutazó francia önkéntesek száma 6. A Wehrmacht 638. gyalogezredének (LVF) szervezeti felépítése (1941. november-december) 7. A Wehrmacht 638. gyalogezrede (LVF) zászlóaljainak elméleti szervezeti felépítése (1942 márciusától) 8. Az LVF-ben szolgáló önkénteseknek járó zsold és járadékok 9. A 7. bajor gyaloghadosztály 1941. december 12-i napiparancsa 10. A 7. bajor gyaloghadosztály parancsnokának levele Labonne ezredeshez 11. Labonne ezredes 1942. június 12-i levele 12. Az 1943. február 11-i 95. számú, a Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen nevű egyesületre vonatkozó törvény 13. A Légion des volontaires français contre le bolchevisme nevű egyesületben szolgálatot teljesít köztisztvisel k, közhivatalnokok és kisegít k közigazgatási helyzete A Trikolór Légió (Légion tricolore) 253 Mellékletek 14. Jelentkezési feltételek a Légion tricolore nevű egyesületbe 15. A Légion tricolore nevű egyesület tisztjei számára folyósított összegek 16. A Légion tricolore nevű egyesület alapszabályzata 17. Az 1942. július 18-i 704. számú, a Légion tricolore nevű egyesület számára adott garanciákra vonatkozó törvény 18. A Légion tricolore nevű egyesület tagjai számára adott garanciák 19. A Légion triocolore és az LVF soraiba jelentkez tisztek listája 20. 1942. december 28-i 1113. számú, a Légion tricolore nevű egyesület feloszlatásáról rendelkez törvény 254 Bene Krisztián 1. AZ LVF 1941-ES ALAPSZABÁLYZATA1 1. szakaszŐ A francia államf és a Führer, a Német Birodalom kancellárja, jóváhagyásával a bolsevizmus elleni harc céljából felállítunk egy francia önkéntesekb l álló légiót. 2. szakaszŐ A katonai egységekb l álló légiót a bolsevik Oroszország elleni harc céljából hoztuk létre, és a front valamelyik pontján kerül majd bevetésre. 3. szakasz: Ezeket az egységeket – legyenek akár kis, akár nagy méretűek – francia tisztek képezik ki és francia parancsnokság alá lesznek helyezve, amelynek feltétlen engedelmességgel tartoznak. 4. szakaszŐ A nagyobb katonai egységek a Szovjetunióban harcoló szövetséges hader k parancsnoksága alá tartoznak majd. 5. szakaszŐ A felállítandó egységekben minden fegyvernem képviseltetni fogja magát. 6. szakaszŐ Minden árja származású, katonai szolgálatát már letöltött francia állampolgár jelentkezhet a bolsevizmus ellen harcoló önkéntesek soraiba. Ezen célból csatolnia kell: a, egy mellékelt jelentkezési lapotő b, egy, a jelölt születési id pontját, erkölcsi bizonyítványát és árja származását bizonyító nyilatkozatotő c, családi állapotot bemutató nyilatkozatotő d, személyleírását és katonai szolgálatának leírását tartalmazó iratokatő e, egészségügyi nyilatkozatot. A jelöltnek ezenfelül alá kell írnia és az „olvastam és támogatom” jelzéssel ellátnia a Légió alapszabályzatának egy példányát. 7. szakaszŐ A tisztek, altisztek és a legénység zsoldja külön megítélés tárgyát képezi. 8. szakaszŐ A leszerelési és rokkantsági pótlékok szintén külön megítélés tárgyát képezik. 1 AN F 60 235., ill. AN F 60 1688, O 3605. 255 Mellékletek 9. szakaszŐ A jelentkez nek jelentkezése elfogadása után meg kell adnia lakcímét, ahol sürg s behívó parancs esetén el lehet érni. Rövid id n belül meg fogja kapni a pontos felvilágosításokat egységének gyülekezési körletével és az odautazáshoz szükséges közlekedési eszközökkel kapcsolatban. Szolgálati ideje onnantól kezdve indul, amikor útnak indul, hogy csatlakozzon egységéhez. 10. szakasz: Minden hamis információközlés komoly büntetéseket von maga után. 11. szakaszŐ A francia önkéntesek légiójának végrehajtó bizottsága dönt a jelentkezések elfogadásáról és visszautasításáról. A bizottságnak nem kell indokolnia döntését visszautasítás esetén. 12. szakaszŐ A francia Idegenlégióban korábban szolgálatot teljesít vagy a francia hadsereg soraiban a harcokban részt vev külföldi állampolgárok, kivételes jogcímen, felvételt nyerhetnek a Légióba. 13. szakaszŐ A francia hadsereg szabályzata és katonai igazságszolgáltatása vonatkozik a Légió egységeiben szolgálatot teljesít kre. A Légió soraiban szolgálatot teljesít minden francia vagy külföldi állampolgárnak hivatalosan el kell fogadnia ezt a feltételt anélkül, hogy fellebbezési joggal élhetne ellene. A központi bizottság tagjaiŐ ElnökŐ excellenicája, de Brinon nagykövet Tagok: Puaud ezredes, általános katonai képvisel Joseph Darnand, a Milice Française f titkára J.-M. Renault, a Jeune Milice elnöke G. Soules, az MSR f titkára M. Déat, az RNP vezet je J. Doriot, a PPF vezet je P. Constantini, a Ligue française elnöke L. Chasseigne, a Propagande Ouvrière f igazgatója 256 Bene Krisztián igazgatója igazgatója Ch. Lesca, a Je suis partout ügyvezet J. de Lesdain, a L’Illustration politikai Demessine parancsnok, veterán legionárius A. de Chateaubriant, a Gerbe igazgatója M. Boyez, a Propagande Ouvrière igazgatóhelyettese B. Agostini, az LVF f titkára M. Lievre, de Brinon kabinetigazgatója de Morineau asszony, az LVF n i szociális segélyez szervezetének elnökn je M. Paoletti, pénzügyi ellen r G. Servant, az LVF veteránszervezetének elnöke 2. A TOBORZÁS MEGSZERVEZÉSE ÉS A JELENTKEZÉSű FELTÉTELEK AZ LVF-BE2 a, A toborzás megszervezése A jelentkez k fogadásának céljából irodákat nyitottunk a megszállt és a szabad zónában. A megszállt és a szabad zónában lév toborzó irodák fogadják a jelentkezéseket a megszállít és a szabad zónában, majd továbbítják a központi bizottságnak, mely dönt ezek elfogadásáról vagy elutasításáról. b, Jelentkezési feltételek A 6. szakasz rendelkezéseinek értelmében minden árja származású, katonai szolgálatát már letöltött francia állampolgár jelentkezhet a bolsevizmus ellen harcoló önkéntesek soraiba. Ezen célból csatolnia kellŐ 2 AN F 60 235. Tanulmány az LVF-r l 19-20. o. 257 Mellékletek a, egy mellékelt jelentkezési lapot (lásd a 2. számú mintamellékletet)ő b, egy, a jelölt születési id pontját, erkölcsi bizonyítványát és árja származását bizonyító nyilatkozatot (lásd a 3. számú mintamellékletet)ő c, családi állapotot bemutató nyilatkozatot (lásd a 4. számú mintamellékletet); d, személyleírását és katonai szolgálatának leírását tartalmazó iratokat; e, egészségügyi nyilatkozatot (lásd az 5. számú mintamellékletet). A jelöltnek ezenfelül alá kell írnia és az „olvastam és támogatom” jelzéssel ellátnia a Légió alapszabályzatának egy példányát. A jelentkez nek jelentkezése elfogadása után meg kell adnia lakcímét, ahol sürg s behívó parancs esetén el lehet érni. A francia Idegenlégióban korábban szolgálatot teljesít vagy a francia hadsereg soraiban a harcokban részt vev külföldi állampolgárok, kivételes jogcímen, felvételt nyerhetnek a Légióba. A központi bizottság elnöke döntésének megfelel en a kötelez katonai szolgálatot korábban még nem teljesített fiatalok is szolgálatot teljesíthetnek a Légióban, mint sof rök (teherautókon, buszokon, motorbicikliken), mint lógondozók, lovasok, írnokok, szakácsok, segédfegyermesterek (vasipari munkások), könyvel k, patkolókovácsok, stb… A munkakörnek megfelel végzettséget igazoló iratokat csatolni kell a személyi dossziékhoz. A jelentkez k korhatára altisztek, rvezet k és közlegények esetében 18 és 40 év között van, a tisztek számára nincs ilyen korlátozás a sajtóban a központi bizottság által megjelentetett kommünikének megfelel en. Orvosi felülvizsgálatŐ az orvosi felülvizsgálatra a Légió központi telephelyén kerül sor, Versailles-ban, (Quartier de la Reine, rue Carnot). 258 Bene Krisztián Ez a vizsgálat különösen szigorú. Csak azokat nyilvánítják szolgálatra alkalmasnak, akik valóban képesek elviselni egy kontinentális klímán zajló hadjárat fáradalmait, ahol a telek nagyon hidegek, a nyarak pedig nagyon melegek. Elkerülend a költséges és felesleges utazásokat egyes toborzóközpontok el zetes válogatást végeznek, hogy kiszűrjék a szolgálatra alkalmatlanokat. MagasságŐ a minimális magasság 1 méter 60 centiméter. Kivétel tehet 1 méter 54 centiméterig, ha valaki különösen jó fizikai állapotban van. LátásŐ a jelentkez nek legalább az egyik szemével normálisan kell látnia. FogakŐ 3 súlyosan beteg vagy hiányzó fog alkalmatlanságot jelent, csakúgy, mint a sérv vagy a visszér. A zsold, a juttatások, az utazási költségtérítés, a pótlékok, a családi támogatások és az esetleges rokkantsági ellátás megegyeznek a szövetséges hadseregben rendszeresített zsolddal, juttatásokkal, utazási költségtérítéssel és pótlékokkal az alábbi határokat szem el tt tartvaŐ KözlegényŐ napi zsoldŐ 24 frank; FrontpótlékŐ 20 frank rvezet Ő napi zsoldŐ 28 frank; FrontpótlékŐ 20 frank Hadnagy: napi zsold 57,60 frank; FrontpótlékŐ 20 frank A Légió önkénteseinek esküt kell tenniük és engedelmeskedniük kell a bolsevizmus elleni harcban szövetséges hader k f parancsnokának. Jelentkezési lap Alulírott …………………… lakik……………………………..... kijelentem, hogy jelen szerz déssel jelentkezem a „Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen” nevű egyesület soraiba. A szerz dés a 259 Mellékletek Németország és szövetségesei által a Szovjetunió ellen vívott háború végéig érvényes. Szerz désem hatályát veszti a hadvisel felek által kötött fegyverszünett l számított 15 napon belül. Elismerem, hogy elolvastam a „Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen” alapszabályzatát és elfogadtam annak minden cikkelyét és az ebb l származó kötelezettségeket. Elfogadom, hogy alávetem magam a hivatali feljebbvalóim által hozzám eljuttatott minden szabálynak, utasításnak és parancsnak. Esküszöm, hogy minden körülmények között bátran viselem magam és megvédem a zászló becsületét. Hitet vallok antibolsevista meggy z désemr l és hűség-, engedelmesség-, és fegyelmezettségi esküt teszek a „Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen” nevű egyesületnek és vezet inek. Kelt: Becsületnyilatkozat A születési anyakönyvi kivonat és az erkölcsi bizonyítvány megérkezéséig, amelyeket be kell mutatnomŐ AlulírottŐ ……………………………. Jelentkez a „Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen” nevű egyesületbe becsülettel kijelentem egyrészt, hogy ………………….. helységben ……………………. –kor születtem, másrészr l, hogy semmilyen becstelen cselekedetet nem követtem el és árja családból származom. Kelt: Családi állapot ………………. –t l kezdve …………………………… cím alatt lakom. EgyedülállóŐ HázasŐ 260 Bene Krisztián Gyermekek: Eltartott 21 év alatt gyermekekŐ SzámukŐ KeresztnevükŐ Születési idejükŐ Fontos tudnivalóŐ A hadifogságban lév gyermekek eltartottnak számítanak. Egészségügyi nyilatkozat AlulírottŐ …………………………………… kijelentem, hogy jó egészségi állapotban vagyok. Abban az esetben, ha a katonai egységhez történ vezénylésemet követ orvosi vizsgálat kimutatná, hogy egészségi állapotom nem tesz alkalmassá a harctéri szolgálatraő Hivatalosan beleegyezek, hogy lemondok a katonai szolgálatról és fizetség nélkül visszaszállítanak a jelentkezésem helyére. Az utazási költségeket a „Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen” nevű egyesület állja. Kelt: 3. HASSLER TÁBORNOK LEVELE3 Vichy, 1941. július 26. Benyomások az antibolsevik légióról Deloncle úr július 4-én tudomásomra hozta, hogy szándékában áll felállítani egy antibolsevik légiót. Kérdésemre, „Mit gondol err l a Marsall kormánya?” azt felelte, hogy a Marsall beleegyezését adta. Amidieu du Clos 3 AN 72 AJ 258, 232 14. számú iratcsomó. 261 Mellékletek ezredes – korábbi képvisel – társaságában, aki Deloncle úr közeli barátja és a légió tervének pártfogója, együtt elmentünk de Brinon úrhoz. A Marsall jegyzete, melyet másnap akartak nyilvánosságra hozni a sajtóban, nem gy zött meg. Tudni akartam, hogy a légió felállításának ötlete a némett l származik-e vagy különböz politikai pártok nagylelkű és spontán felajánlásáról van-e szó. Számomra azonnal úgy tűnt, hogy ez utóbbi volt a helyzet, és a kormányra csupán rá akarták er szakolni ezt a megoldást. Ha a németek, akik legjobb er iket merítik ki Oroszországban, kértek volna segítséget Franciaországtól, a helyzet teljesen más lenne. Különböz politikai csoportosulások vezet inek – Deloncle, Doriot, Déat, Constantini, Boissel, Clementi – gyűlésére került sor július 7-én a Majestic hotelben. Jómagam is odamentem, miközben egyre nyugtalanabb voltam. Egy bizonyos Westrick úr fogadott bennünket, aki a nagy háború verdun-i sebesültje, és meglep en jól beszélt franciául. Sajnálatát fejezte ki, hogy nem sikerült még a háború el tt létrehozni a francia-német blokkot, amely kétségtelenül megakadályozta volna a háború kitörését. „Ráadásul, tette hozzá, akkor még egyenl ségr l beszéltünk, most pedig mindkét fél helyzete kényes, hiszen most egy gy ztes és egy vesztes van jelen.” A megbeszélés során valaki megemlítette, hogy a légió felállítása azonnali és kézzelfogható ellenszolgáltatást vonjon maga után. Erre másvalaki azt felelteŐ „Ez alkudozás lenne.” Figyelmes és realista diplomataként Westrick úr erre csak egy egyetért gesztussal reagált. Utána kijelentette, hogy a légió felállításához és megszervezéséhez szükség van Hitler úr beleegyezésére. Ebb l kifolyólag tehát nem csak ellenszolgáltatás nélkül fogadták el a francia fél felajánlását, de még a német félnek is jóvá kellett hagynia. Megértettem. Egyértelműen az volt a benyomásom, hogy nem egy, a Vichy-kormány által jóváhagyott és bátorított nemzeti 262 Bene Krisztián mozgalomról van szó, hanem különböz politikai csoportok cselekvési szándékáról. Nem volt szó nemzeti egységr l a Marsall által kifejtett felfogás értelmében. Akkor tehát ki állt e mögött a kezdeményezés mögött? Másnap, július 8-án, a L’Oeuvre című lap megkérdezésem és bármifajta nyilatkozatom nélkül azzal a teátrális hírrel jelent meg, hogy én vagyok a Légió parancsnoka. Valójában én soha, de soha nem fogadtam el hasonló megbízást. Tartalékos állományban vagyok. A háború nem ért véget, fegyverszünet van, ebb l kifolyólag állandóan a Minisztérium rendelkezésére állok – és nem fogadhatok el semmilyen parancsnoki posztot, akárkit l is érkezzen a felkérés anélkül, hogy ne egyeztessek feletteseimmel. Egy második összejövetelen a Majestic Hotelben végignéztem az említett pártvezet k gyerekes vitáját a Vélodrome d’Hiver-ben tartandó gyűlésr l. Itt azt kérték t lem, hogy beszéljek a Radio Paris-ban. Ezt visszautasítottam és még aznap este elhagytam Párizst. Július 8-a óta semmilyen kapcsolatom nem volt Párizzsal. A nevem körül csapott egészségtelen publicitás undorított, annál is inkább, mivel úgy vélem, hogy nem nemzeti, hanem önérdek állt mögötte. Nem vagyok sem az angollal, sem a némettel, 100 százalékig francia vagyok. Egy ilyen cselekedet, mint a Légió felállítása, kizárólag a Vichy-kormány hatáskörébe tartozik. Elég ismerni a megszállt zóna mentalitását ahhoz, hogy tudjuk, ez a vállalkozás kudarcra van ítélve. Mindaddig, amíg Németország megszállva tartja országunk területének nagy részét, nem tűnhet fel kedvez színben a francia nép nagy tömegei, és f leg nem a fiatalok, el tt. Az aljas demarkációs vonal és a kommunikációs tilalom a zónák között leküzdhetetlen akadályok minden kooperáció útjában. A kollaboráció szó maga is sokkoló. Apám révén elzászi, anyám révén pedig észak-franciaországi vagyok, rokonaim 263 Mellékletek szenvednek északon és a Rajna mentén. Testvéreim és unokaöcséim vannak hadifogságban, hadosztályom számos tisztje és katonája pedig szintén hadifogolytáborokban van. És ezek után parancsnoki feladatot vállaljak a németek oldalán? Akik ezt hitték, nem rendelkeznek sem szívvel, sem aggyal. Azt mondják, érzelg sség? Akik a fenti okok közül egyikkel sem rendelkeznek, jól gondolják végig a dolgot! Soha, egyetlen pillanatra sem fogadtam el vagy kértem egy ilyen parancsnoki posztot. Nem hívnak de Gaulle-nak! Egyetlen vezet m vanŐ a Marsall, és egyetlen lobogómŐ a trikolór! AláírtaŐ Hassler tábornok 4. PÉTAűN MARSALL LEVELE LABONNE EZREDESNEK4 A hűségnyilatkozat, amelyet frontra indulása el tt hozzám intézett a saját és emberei nevében, mélyen érintett engem úgy is, mint katonát és mint államf t az Önök el tt álló harc el estéjén. Közelg harcaik el estéjén boldog vagyok, hogy tudom, nem felejtik el, hogy Önök birtokolják katonai dics ségünk egy részét. A jelen órában nem létezik hasznosabb szolgálat a haza számára, mint visszaadni neki a saját erényébe vetett hitet és a lehet legközvetlenebb módon szolgálni. De Önök ennél sokkal közvetlenebb módon is szolgálják Franciaországot. Részvételükkel a Németország által vezetett keresztes hadjáratban a kommunista fenyegetést tartják távol t lünk, jogosan érdemlik ki a világ háláját és hazájukat védelmezik, miközben az egyesült Európa eszméjét szolgálják. 4 Noguères 1955, 357. o. 264 Bene Krisztián Ezen okokból kifolyólag Darlan admirális, országunk hadügyminisztere, és jómagam is sok szerencsét kívánunk Önöknek választott küldetésük teljesítéséhez. A magam részér l figyelemmel követem sorsukat megpróbáltatásaik során egészen hazájukba való visszatérésük dics séges napjáig. 5. AZ 1941-1942 FOLYAMÁN AZ LVF KÖTELÉKÉBEN LENGYELORSZÁGű KűKÉPZÉSRE KűUTAZÓ FRANCűA ÖNKÉNTESEK SZÁMA5 Kiutazó kontingensek (a számok nem minden esetben pontosak): 1941. szeptember 4.Ő 828 f 1941. szeptember 16.Ő 786 f 1941. október 8.Ő 644 f 1941. október 26.Ő 283 f 1941. december 1.Ő 942 f 1941. december 15.Ő 200 f 1942. január 5.Ő 102 f 1942. február 19.Ő 181 f 1942 februárjáig 113 tiszt és 3 528 altiszt és sorállományú katona hagyja el Franciaországot az LVF kötelékében. Ezt követ en már nem került sor hasonlóan nagy létszámú egységek kiutazására, ezért ezt követ en már nem kontingenseknek, hanem er sítéseknek nevezték a pár tucattól pár száz f ig terjed létszámú egységeket. Kiutazó er sítések 1942-ben: 5 IHTP 72 AJ 258, 232 14. számú iratcsomó ill. AN F 1 A 3748. 102. iratő AN F 60 1688, O 3605. iratcsomó. France combattante 1944. januárő BAMA RH 5323/49. A Francia Légió kiképz osztagának hadműveleti naplója, 4., 105. o. 265 Mellékletek 1942. június 19.Ő 200 f 1942. augusztus 1.Ő 125 f 1942. október 8.Ő 100 f 1942. novemberŐ 109 f . Kiutazó er sítések 1943-ban: 1943. október 26.Ő ismeretlen létszám (Bridoux százados vezetésével). 1943. október 31.Ő ismeretlen létszám. Kiutazó er sítések 1944-ben: 1944. január 18.Ő ismeretlen létszám. 6. A WEHRMACHT 638. GYALOGEZREDÉNEK (LVF) SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE (1941. NOVEMBER-DECEMBER)6 Ezredközvetlen alakulatokŐ   ezredvezérkar ezredparancsnoki századŐ I. parancsnoki raj II. utászszakasz (6 raj) III. biciklis felderít szakasz IV. hírközl szakaszŐ könnyű telefonos, közepes telefonos és rádiós rajok V. trénszakaszŐ hordágyviv k, élelmiszerszállítók, általános szállítók. I. zászlóaljŐ zászlóaljparancsnoki szakaszŐ  parancsnoki raj SHD 2 P 14 Ourdan-jelentés 13-14. o.; BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 11. o. 6 266   Bene Krisztián hírközl rajŐ telefonos és rádiós rajok trénŐ harceszköz-, élelmiszer- és általános szállítók. 1., 2., 3. lövészszázad (ugyanaz a felépítés)Ő  parancsnoki szakasz: o parancsnoki raj o nehézpuskás raj o harceszköz-, élelmiszer- és általános szállító trénrajok.  3 lövészszakasz (ugyanaz a felépítés)Ő o parancsnoki félraj o 50 mm-es gránátvet s csoport o 4 lövészraj o trénŐ harceszköz-, élelmiszer- és általános szállítók. 4. nehézfegyveres századŐ  parancsnoki szakasz  3 géppuskás szakaszŐ o parancsnoki raj o 4 géppuska  1 aknavet s szakaszŐ o parancsnoki félraj o 3, egyenként 2 db 80 mm-es aknavet b l álló raj  harceszköz-, élelmiszer- és általános szállító trénrajok. II. zászlóaljŐ (felépítése megegyezik az I. zászlóaljéval). 13. tábori ágyús századŐ  parancsnoki szakasz  3 (1., 2., 3.), egyenként 2 db 75 mm-es gyalogsági ágyúból álló tüzérségi szakasz 267   Mellékletek 4. nehéztüzérségi szakaszŐ 2 db 150 mm-es gyalogsági ágyú. harceszköz-, élelmiszer- és általános szállító trénrajok. 14. páncélelhárító (harckocsivadász) századŐ  parancsnoki raj  4, egyenként 3 db 37 mm-es páncéltör ágyúból álló szakasz  harceszköz-, élelmiszer- és általános szállító trénrajok. 7. A WEHRMACHT 638. GYALOGEZREDE (LVF) ZÁSZLÓALJAűNAK ELMÉLETű SZERVEZETű FELÉPÍTÉSE (1942 MÁRCűUSÁTÓL)1 Zzászlóalj-vezérkar és parancsnoki szakaszŐ 3 tiszt, 2 katonaorvos, 1 pénztáros, 5 altiszt, 17 közlegény (28 f ). FelszerelésŐ 8 pisztoly, 2 géppisztoly, 18 puska, 14 hátasló, 9 kerékpár. I. zászlóaljŐ zászlóaljparancsnoki századŐ  parancsnoki raj: 1 tiszt, 2 altiszt, 4 közlegényő felszerelésŐ 2 pisztoly, 1 géppisztoly, 5 puska, 1 hátasló, 2 kerékpár.  hírközl rajŐ telefonos és rádiós rajokŐ 1 altiszt, 2 közlegényő felszerelésŐ 1 pisztoly, 2 puska, 1 kerékpár, 1 szállító szekér két lóval.  2 könnyű telefonos félrajŐ egyenként 1 altiszt, 3 közlegényő felszerelésŐ 4 puska, 2 tábori telefonkészülék. 1 BAMA RH 53-23/50. Az LVF kiképz kerete, 175-199., 208. o. 268 Bene Krisztián trénŐ  harceszközszállító trénŐ 1 fegyvermester (tiszt), 6 altiszt, 13 közlegényő felszerelésŐ 6 pisztoly, 14 puska, 1hátasló, 2 kerékpár, 4 szállító szekér egyenként két lóval (kovács, fegyvermester, gyógyszer, általános), 1 két szerelvényb l álló nagy tábori konyha két lóval.  élelmiszer-szállító trénŐ 1 altiszt, 2 közlegényő felszerelésŐ 3 puska, 1 szállító szekér két lóval.  általános szállító trénŐ 1 altiszt, 7 közlegényő felszerelésŐ 9 puska, 1 hátasló, 1 kerékpár, 4 szállító szekér egyenként két lóval. gyalogsági páncélelhárító szakaszŐ  parancsnoki raj: 1 tiszt, 2 altiszt, 5 közlegényő felszerelésŐ 4 pisztoly, 1 géppisztoly, 4 puska, 6 hátasló, 2 kerékpár.  3 páncélelhárító rajŐ egyenként 1 altiszt, 8 közlegényő FelszerelésŐ 1 pisztoly, 1 géppisztoly, 7 puska, 1 hátasló, 1 db 37 mm-es páncélelhárító ágyú (vontató kocsival és 4 lóval), 1 l szerkocsi két lóval.  lövész félrajŐ 1 altiszt, 3 közlegényő felszerelésŐ 3 pisztoly, 1 puska, 1 MG 34-es géppuska (egy géppuskaszállító kocsi vagy rekvirált szekér két lóval). aknavet s szakaszŐ  parancsnoki csoport: 1 tiszt, 1 altiszt, 3 közlegényő felszerelésŐ 2 pisztoly, 3 puska, 1 hátasló.  3 aknavet s rajŐ 269 Mellékletek  egyenként 1 altiszt, 2 közlegény. felszerelésŐ 1 pisztoly, 1 géppisztoly, 1 puska, 1 l szerkocsi két lóvalŐ rajonként 2 lövegŐ egyenként 1 altiszt, 7 közlegényő felszerelésŐ 4 pisztoly, 4 puska, 1 db 80 mm-es aknavet , 1 aknavet szállító kocsi egy lóval. A zászlóaljparancsnoki század elméleti teljes létszámaŐ 3 tiszt, 1 fegyvermester (tiszt), 30 altiszt, 118 közlegény, vagyis összesen 152 f . A zászlóaljparancsnoki század elméleti teljes felszereléseŐ 49 pisztoly, 8 géppisztoly, 97 puska, 1 MG 34-es géppuska, 6 db 80 mm-es aknavet , 3 db fogatolt 37 mm-es páncélelhárító ágyú, 13 hátasló, 8 kerékpár, 25 szekér (az ágyúvontató kocsik nélkül). A teljes lóállomány 56 darab. 1., 2., 3. lövészszázad (ugyanaz a felépítés)Ő  parancsnoki szakasz: o parancsnoki raj: 1 tiszt, 3 altiszt, 9 közlegényő felszerelésŐ 1 pisztoly, 1 géppisztoly, 12 puska, 1 hátasló, 4 kerékpár, 1 tábori l szerkocsi négy lóval. o nehézpuskás rajŐ 1 altiszt, 6 közlegényő felszerelésŐ 3 pisztoly, 4 puska, 3 nehézpuska. o harceszköz-, élelmiszer- és általános szállító trénrajok.  lövészszakasz (ugyanaz a felépítés)Ő o parancsnoki félrajŐ 1 tiszt, 1 altiszt, 3 közlegényő felszerelésŐ 2 pisztoly, 1 géppisztoly, 3 puska. o 50 mm-es gránátvet s csoportŐ 1 altiszt, 2 közlegényő 270 Bene Krisztián o o o  trénŐ o o o felszerelésŐ 2 pisztoly, 1 puska, 1 db 50 mm-es gránátvet . 4 lövészrajŐ egyenként 1 altiszt, 9 közlegényő felszerelésŐ 2 pisztoly, 1 géppisztoly, 7 puska, 1 MG 34-es géppuska. szállításŐ 1 közlegényő felszerelésŐ 1 puska, 2 kis kocsi egy lóval. szállításŐ 1 közlegényő felszerelésŐ 1 puska, 2 kis kocsi egy lóval. harceszközszállító trénŐ 3 altiszt, 14 közlegényő felszerelésŐ 7 pisztoly, 10 puska, 1hátasló, 4 kerékpár, 2 szállító szekér egyenként két lóval, 1 két szerelvényb l álló nagy tábori konyha két lóval. élelmiszer-szállító trénŐ 2 közlegényő felszerelésŐ 2 puska, 1 szállító szekér két lóval. általános szállító trénŐ 1 altiszt, 4 közlegényő felszerelésŐ 5 puska, 1 kerékpár, 2 szállító szekér egyenként két lóval. A lövészszázad elméleti teljes létszámaŐ 4 tiszt, 26 altiszt, 161 közlegény, vagyis összesen 191 f . A lövészszázad elméleti teljes felszereléseŐ 47 pisztoly, 16 géppisztoly, 132 puska, 12 MG 34-es géppuska, 3 nehézpuska, 3 db 50 mm-es gránátvet , 1 hátasló, 9 kerékpár, 13 szekér (az ágyúvontató kocsik nélkül). A teljes lóállomány 21 darab. 8. AZ LVF-BEN SZOLGÁLÓ ÖNKÉNTESEKNEK JÁRÓ ZSOLD ÉS JÁRADÉKOK2 2 SHD 2P 14., ill. AN F 60 1688, O 3605. 271 Mellékletek Rang Közlegény rvezet rmester Törzs rme ster F törzs r mester Zászlós és törzszászl ós Hadnagy F hadnag y Százados rnagy Alezredes Ezredes Zsold (frankb a átszámí tva) 600 720 840 900 Harctéri pótlék Egyedü Csalá lállók dosok Els vonalbeli pótlék Egyedülá Családo llók sok 1 200 1 500 2 100 2 600 1 800 2 100 2 900 3 700 2 400 2 820 3 540 4 100 3 000 3 420 4 340 5 200 1 080 2 800 4 100 4 480 5 780 1 200 2 900 4 200 4 700 6 000 1 440 1 620 4 200 4 600 5 400 5 800 6 240 6 820 7 440 8 020 1 920 2 160 2 400 3 000 6 800 8 000 9 800 12 400 8 600 10 400 12 800 16 000 9 320 10 760 12 800 16 000 11 120 13 160 15 600 19 600 Az els vonalban töltött minden nap után 20 frank járt minden önkéntesnek rangtól függetlenül. A tisztek ezen felül jogosultak voltak havonta 600 frank ruhapénzre. Minden, 16 évesnél fiatalabb gyerek után 360 frank járt havonta. A katonai szolgálat során megsebesült önkénteseknek ezen felül járt rokkantsági ellátás, illetve haláluk esetén a családot járadék illette meg. A fenti példa alapján egy kétgyerekes százados 11 840 frankot (1 920+8 600+720+600) keresett Oroszországban úgy, hogy nem is az els vonalban teljesített szolgálatot. Összehasonlításképpen egy átlagos munkás vagy 272 Bene Krisztián adminisztratív beosztott 1 500-2 000 frankot keresett havonta Franciaországban.3 Járadékok A harcok folyamán megsebesült legionáriusok és családjaik jogosultak bizonyos juttatásokra, melyek részleteit a következ dokumentumok és rendelkezések szabályozzákŐ 1942. október 21-i általános katonai rendelkezések, ill. a WFVG (Wehrmacht Fursorgbe und Versorgungsamt) rendelkezései, melyekb l az alábbiakban idézünk néhány részletet. Mindezen járadékok igénybevételéhez azonban pontosan hivatkozni kell az esetleges jogosultságra leíró rendeletre. JáradékokŐ HadirokkantakŐ a háború során súlyos sérülést szenved önkéntesek jogosultak: 1. A rokkantság teljes id tartama alatt orvosi kezelésre az ilyen esetekre vonatkozó katonai el írások értelmében. 2. A rokkantság súlyosságának megfelel járadékra. Négy rokkantsági kategória van, melyekre vonatkozóan az összegek birodalmi márkában és havonta vannak feltűntetve. I. kategória Közle gény rvez et Altisz t Törzs rmes 3 II. kategória egy.á ház lló as III. kategória egy. ház álló as IV. kategória egy háza .áll s ó 80 104 egy.á lló háza s 20 26 40 52 60 78 23 29 46 58 69 87 92 116 29 37 58 74 87 111 116 148 34 45 68 90 102 155 136 180 Azéma 1979, 162. o. 273 Mellékletek ter F törz s rme ster Törzs zászló s Hadn agy 36 49 72 98 108 147 144 196 37 50 74 100 111 150 148 200 50 62 100 125 150 186 200 248 A sérüléseik következtében megvakult önkéntesek a fentieken felül havonta további 100 márkát kapnak. A rokkantság súlyosságának megállapítását a WFVG különböz részei szabályozzák. Járadék a családoknakŐ Elhalálozás esetén az özvegyek és gyerekek (16 éves korig) jogosultakŐ 1. Elhalálozási kárpótlásra. 2. Havi juttatásra, mely birodalmi márkában kerül kifizetésre az alábbi táblázat szerint. Rangfokozat Özvegyeknek járó juttatás Félárváknak járó juttatás Közlegény rvezet Altiszt Másod osztályú tisztjelölt Tisztjelölt Alhadnagy 1 300 1 400 1 780 2 160 260 280 360 420 Teljes árváknak járó juttatás 420 460 600 720 2 360 2960 450 580 780 980 Ezen felül a 16 évnél fiatalabb gyerekek után az alábbiak szerint jár kiegészít támogatásŐ 274 Bene Krisztián I. kategóriába tartozó rokkantakŐ havonta II. kategóriába tartozó rokkantak és III. kategóriába tartozó rokkantakŐ havonta IV. kategória, valamint özvegyek és árvákŐ havonta. 160 frank 200 frank 360 frank Az itt felsorolt juttatások igénybevételéhez a leszerelést l vagy elhalálozástól számított egy éven belül kell az igényt jelezni. Id szakos vagy tartós sebesülés vagy rokkantság esetén a rokkantsági segély iránti kérelmet a Légió Versailles-ban található Katonai Irodájába. Elhalálozás esetén a kérelmet az LVF Szociális Osztályához kell benyújtani (19, rue Saint Georges), mely megteszi a szükséges lépéseket. 9. A 7. BAJOR GYALOGŰADOSZTÁLY 1941. DECEMBER 12-I NAPIPARANCSA4 A nehéz id kben, melyeket hazánk átél, Önök csatlakoztak a Führer seregeihez, melyek európai kultúránk ellensége, a bolsevizmus, ellen küzdenek. Hosszú és fárasztó menetelések után a nagy hidegben, melyhez nincsenek hozzászokva, gyorsan érkeztek meg a frontvonalra, ahol támadásuk során az ellenség kemény ellenállása ellenére elfoglalták az Önök számára kijelölt célpontokat és így tanúbizonyságát adták a legszebb katonai erényeknek. Az ellenséggel vívott harc során elesett bajtársaik h siessége és sebesültjeik csodálatos kitartása apáik dics séges tetteit idézik fel, melyeket a történelemkönyvek lapjain 4 AN F60 1688. 1942. január 25. 275 Mellékletek olvashattunk. Ennek az örökségnek köszönhet , hogy a francia katonai erények újból megnyilvánulhattak. Tisztában vagyok azokkal a nagy nehézségekkel, melyekkel minden újonnan felállított alakulatnak szembe kell néznie, mint ahogy azzal is, hogy az Önökéi milyen nagyok voltak, miközben vállt vállnak vetve harcoltak német bajtársaikkal. A nyelvi és taktikai nehézségek azonban hamarosan eltűnnek közös akaratunknak és a köztünk fennálló mély és szinte bajtársi viszonynak köszönhet en. Mindig legyenek tudatában, hogy Önök az új Európa és dics séges hazájuk újjászületésének harcosai. A francia nemzet és tiszteletreméltó vezet je, Pétain marsall, figyelemmel követik harcaikat és h sies tetteiket a harcmez n. Mi, német katonák, tisztelettel és az új id k garanciájaként tekintünk fegyverbarátságunk vérrel történ megpecsételésére a harcmez n. Mint az Önök hadosztályának vezényl tábornoka, hálámat és nagy megelégedettségemet szeretném kifejezni az Önök bátorságáért. Éljen vezet nk a bolsevizmus elleni harcban, Adolf Hitler! Éljen a boldog Franciaország az egyesült Európában! 10. A 7. BAJOR GYALOGŰADOSZTÁLY PARANCSNOKÁNAK LEVELE LABONNE EZREDESHEZ5 ÍrtaŐ a 7. hadosztály parancsnoka. Kelt: a fronton, 1941. december 16-án. Kedves Ezredes Úr! szintén sajnálom, hogy korai távozásom miatt nem tudtam személyesen elbúcsúzni Önt l. Engedje meg nekem, hogy jelen levelemmel pótoljam ezt be. AN F 60 1688, O 3605.; BAMA RS 3-33/3. A német hadsereg francia önkénteseinek története, 15. o. 5 276 Bene Krisztián Boldog lettem volna, ha személyesen mondhattam volna köszönetet Önnek és Légiójának, melyem hadosztályom soraiban harcolt közös ellenségünk, a bolsevizmus ellen. Az Ön megbízható parancsnoksága alatt a mindkett nk által ismert nagy nehézségek ellenére is a Légió bátran harcolt. Tűzkeresztsége alatt az alakulat vérét ontotta és így részévé vált annak a bajtársi közösségnek, melyben az új és boldog Európát építjük. Engedje meg nekem, kedves Ezredes Úr, hogy szinte köszönetemet fejezzem ki parancsnoki tevékenységéért és baráti együttműködéséért. Legjobb kívánságaimat küldöm Önnek és embereinek egyaránt. Kívánom, hogy szerencse kísérje Ön és bátor emberei útját, valamint, hogy sikerekkel és becsülettel öregbítsék hazájuk dics ségét. Biztosíthatom róla, hogy nagy örömmel venném, ha útjaink a jöv ben ismét kereszteznék egymást. Remélem, hogy a lehet legtovább marad drága hadosztályom soraiban, és ez az Ön legnagyobb megelégedésére szolgál. Köszönetemet, megbecsülésemet és bajtársi érzelmeimet küldöm Önnek, tisztjeinek, altisztjeinek és katonáinak. Az Ön tábornokaŐ Von Gablenz 11. LABONNE EZREDES 1942. JÚNűUS 12-I LEVELE6 Roger Labonne ezredes 74, Avenue des Villiers Paris (17ème) Párizs, 1942. június 12. Roger Labonne ezredes 6 AN 72 AJ 258, 232 14. számú iratcsomó. 277 Mellékletek excellenciájána k, Németország nagykövetének 62, rue de Lille Paris (7ème) Nagykövet Úr! Tisztelettel szeretném tudomására hozni az alábbiakatŐ 1942. március 14-i levelében (melynek másolatát csatolva küldöm) a Lengyelországi F kormányzóság f kormányzója arról értesített, hogy Ön mellé rendeltek, hogy el segítsem az LVF számára történ toborzást. A rám bízott új feladatott lehet legjobb tudásom szerint teljesítettem. Konferenciákat szerveztem, rádióbeszédeket tartottam, újságcikkeket írtam stb. Az LVF parancsnokaként boldog lettem volna, ha – különösen a versailles-i laktanyában – magam gy z dhetek meg ennek a toborzási er feszítések eredményeir l és beszélhettem volna az új jelentkez kkel, különös tekintettel a tisztekkel, hiszen korábban ez volt a légió gyenge pontja. Sajnálatos módon a legkisebb mértékben sem voltam felhatalmazva arra, hogy irányítsam az eseményeket Versailles-ban vagy Kruszynában, ahol megparancsolták az embereknek, különösen a tiszteknek, hogy ne lépjenek kapcsolatba velem, amikor Párizsban járnak. Ennek ellenére számos olyan legionárius meglátogatott, akikkel együtt vettem részt az elmúlt tél folyamán a legkeményebb hadjáratban, ahonnan egészségesen tértek vissza, majd pedig magyarázat nélkül leszerelték ket az orvosi hatóságok parancsára. Példaként tisztiszolgámat, Villars légióst említeném, aki 23 éves, egészséges, jó morállal rendelkezik és kitüntették a Vaskereszttel. Ezek a bátor emberek megosztották velem afelett érzett csalódottságukat, hogy így küldték haza ket azok után, hogy a végs kig kitartottak, a nemkívánatos személyeket pedig k maguk távolították el soraik közül. Különösen fájdalmasan 278 Bene Krisztián érintette ket, hogy a Légió egyik különítménye a frontra vonult, ahová mindannyian lelkesen szerettek volna visszatérni. Jól ismerve a francia katona vérmérsékletét, amely gyakran okoz bosszúságot hátul, de soha az els vonalban, megengedem magamnak, mint tettem azt már számos alkalommal szóban is, hogy kihangsúlyozzam azokat a kitűn eredményeket, melyeket a teljes LVF gyors harcba vetése eredményezett ahelyett, hogy a kaszárnyákban vagy kiképz táborokban elgyengült volna. Annak érdekében, hogy el segítsem az egység növekedését, mint ahogy ez volt küldetésem eredeti célja is, személyes találkozót kértem Laval elnök úrtól, aki meghívott engem Vichy-be. Ennek eredményeképpen utazási engedélyhez folyamodtam a német katonai hatóságokhoz. A csatolt leiratban válaszoltak és az Általános Bizottsághoz utasítottak, mint az átlagos franciákat, mintha nem is tekintenének a hadsereg tagjának. Ugyanakkor ezalatt továbbra is kaptam a zsoldot minden hónapban, ezért levélben kértem meg Westick tanácsos urat, hogy legyen olyan jó és gondoskodjon róla, hogy az összeget a szükséget szenved legionáriusok családjának folyósítsa. Ehhez a kétértelmű helyzetet tovább súlyosbítja az a rágalomhadjárat, mely érzéseim szerint egyre er sebben irányul mind a Légió, mind szerény személyem ellen. Emögött ugyanazok a judeo-gaullista rágalmazók állnak, akik már annyi gondot okoztak nekem a fronton töltött id alatt is. Ez is azt bizonyítja, hogy a képzel er , az álnokságtól eltér en, nem ellenfeleink leger sebb fegyvere. Az elmúlt napok információi alapján egyértelműen úgy tűnik számomra, hogy anglofil körökben nagyon örülnek az LVF feldarabolásának ugyanúgy, mint – ki merem jelenteni – annak, hogy a vezet t távol tartják alakulatától. Ezek a különböz kellemetlenségek késztetnek arra, nagykövet úr, hogy meghallgatást kérjek Önt l, melynek során részletesen bemutatnám Önnek azokat a problémákat, 279 Mellékletek melyekt l a Légió szenved, valamint benyújtanám lemondásomat, tekintettel az akadályokra, melyek lehetetlenné teszik feladatom teljesítését. Komoly szívfájdalommal hoztam meg ezt a döntést az események kényszerít súlya alatt. Mindez nem akadályoz meg abban, hogy továbbra is elszánt és aktív híve legyek azoknak az eszméknek, melyeket ezidáig védelmeztem, ugyanakkor sajnálom, hogy mindezt nem tehetem a keleti fronton bátor német és francia bajtársaim oldalán. Mély hálámat szeretném kifejezni Önnek, nagykövet úr, azért a gondoskodásért, mellyel a Légiót és személyemet illette. Ugyanakkor kérem, fogadja mély tiszteletemet és szívb l jöv üdvözletemet. 12. AZ 1943. FEBRUÁR 11-I 95. SZÁMÚ, A FRANCűA ÖNKÉNTESEK LÉGűÓJA A BOLSEVIZMUS ELLEN NEV EGYESÜLETRE VONATKOZÓ TÖRVÉNY7 A kormányf A 12. és a 12 bis számú alkotmánycikkelyeket szem el tt tartva Valamint a kabinettanács Elrendeli: 1. szakaszŐ A Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen nevű egyesületet közhasznúnak ismerjük el. A jelen törvény mellékletében megtalálható alapszabályzatát jóváhagyjuk. 2. szakaszŐ Az 1942. július 18-i 704. számú törvény és az 1942. szeptember 16-i minisztériumközi rendelet teljes joggal vonatkozik a Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen nevű egyesület tagjaira és a rajtuk keresztül jogosultságot szerz kre. A fenti rendelkezések értelmében járó juttatások és pótlékok kifizetése biztosított, részben vagy egészben az állam által, 7 AN F 60 235. 280 Bene Krisztián figyelembe véve az esetlegesen más jogcímen járó pótlékok miatti levonást. 3. szakaszŐ Figyelembe véve a 2. szakasz által el írt garanciákat Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen kötelez en be kell mutatnia az alábbiakra vonatkozó dokumentumokat: 1. A tagok családi állapotának igazolása. 2. A rangfokozatok, a szolgálat és a rokkantság igazolása. 3. A zsold, pótlékok és juttatások megállapítása. 4. szakaszŐ A Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen tagjainak családi állapotának és a katonai szolgálatának igazolására szolgáló, esetlegesen külföldön kiállított dokumentumok az eredeti ország jogrendjének megfelel en a francia hatóságok és bíróságok el tt is bizonyító erejűek. 5. szakaszŐ A Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen nevű egyesület anyagilag a pénzügyi államtitkár ellen rzése alá tartozik. 6. szakaszŐ A Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen nevű egyesület tisztjeit és altisztjeit a Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen nevű egyesület központi bizottságának javaslatára, a hadügyi államtitkár véleményezésével a kormányf döntése alapján véglegesíthetik a hadseregben. 7. szakaszŐ A Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen nevű egyesületet a kormányf feloszlathatja. 8. szakaszŐ Jelen rendelet hatálybalépésének feltételei a kormányf határozatai fogják szabályozni. 9. szakaszŐ Jelen rendelet a Hivatalos Közlönyben fog megjelenni és államtörvényként kerül végrehajtásra. KeltŐ Vichy, 1943. február 11. Pierre Laval A Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen nevű egyesület alapszabályzata 281 Mellékletek (Az 1943. február 11-i 95. számú törvény melléklete.) I. rész Az egyesülettel kapcsolatban – Jelentkezési feltételek 1. szakaszŐ Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus néven (LVF) létrejött egy önkéntesekb l álló egyesület, mely a bolsevizmus ellen kíván harcolni. Az egyesület soraiban alapító tagok, tiszteletbeli tagok és tagok találhatóak. Központja Párizsban, a Saint-Georges utca 19-es szám alatt található, ez utóbbi a központi bizottság döntése alapján áthelyezhet máshová. 2. szakasz: Az egyesület céljaŐ 1. Megszervezni a mindenfajta rangban szolgáló légiósok toborzását, akik a keleti fronton harcoló különleges egységekben teljesítenek majd szolgálatot. 2. Gondoskodni minden harcoló vagy korábban harctéri szolgálatot teljesít önkéntesr l és biztosítani számukra a nekik járó jogosultságokat és kedvezményeket. 3. Szolidaritási szervezetet létrehozni a fent említett önkéntesek (legyenek aktívak, hadirokkantak, nyugállományúak, leszereltek) és családjaik számára. 3. szakasz: Az LVF soraiba a zsidók, illetve a nagyszül kig visszamen leg zsidó felmen kkel rendelkez k kizárásával csak olyan személy vehet fel, aki eleget tesz a bels szabályzatban el írt feltételeknek. Ez a szabályzat tartalmazza a jelentkez kre vonatkozó összes belépési feltételt. Ezeknek megfelel en az LVF-hez csatlakozók a katonai törvények és fegyelmi el írások hatálya alá tartoznak. A bels szabályzat el írja, hogy milyen feltételekkel lehet kinevezni a tagokat a különböz rangokba. Ugyanígy el írja, hogy a magukat a szolgálat során különleges módon kitüntet tagok milyen feltételekkel kaphatnak esetleg kitüntetéssel járó dicséretet. 4. szakaszŐ A kormánynak adott biztosítékoknak megfelel en pontosítjukŐ 282 Bene Krisztián 1. Hogy a Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus nevű egyesület tagjai és a rajtuk keresztül jogosultságot szerz k teljes jogon élvezhetik az 1942. július 18-i 704. számú törvény és az 1942. szeptember 16-i minisztériumközi rendelet által nekik juttatott el nyöket. 2. Hogy A Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen nevű egyesület tisztjeit és altisztjeit a Francia önkéntesek légiója a bolsevizmus ellen nevű egyesület központi bizottságának javaslatára, a hadügyi államtitkár véleményezésével a kormányf döntése alapján véglegesíthetik a hadseregben. II. rész Irányítás és igazgatás 5. szakaszŐ Az egyesületet a központi bizottság felügyelete alatt a f titkár igazgatja és irányítja. 6. szakaszŐ A f titkárt a kormányf nevezi ki a központi bizottsággal való egyeztetés után. A f titkár birtokolja a teljes igazgatási és irányítási jogkört, a központi bizottság elnökének felügyelete alatt. képviseli az egyesületet a kormány és minden egyéb hatósággal el tt. kapja az állami szubvenciót és fogadja az adományokat és hagyatékokat közigazgatási jóváhagyás mellett. Saját felel sségére a központi bizottság jóváhagyásával hatalmát átruházhatja másra. javasolja a központi bizottságnak a rendelkezéseket és a bels szabályzatot. hirdeti ki a tagok felvételét és törlését. A f titkár a központi bizottság minden ülésén beszámol tevékenységér l. 7. szakaszŐ A központi bizottság az alapító tagokból áll. A központi bizottság kooptálással tiszteletbeli tagokat is meghívhat soraiba, amennyiben azok hozzáértését az egyesület számára hasznosnak találja, de a tagok száma nem haladhatja meg a húsz f t. 283 Mellékletek A központi bizottság elnökét a kormányf nevezi ki a központi bizottsággal való egyeztetés után. A központi bizottság három alelnököt választhat ki tagjai közül egy évre szóló megbízatással. Ez a mandátum meghosszabbítható. A központi bizottságot az elnök hívja össze annyiszor, ahányszor ezt szükségesnek találja, de legalább havonta egyszer. A központi bizottság saját tagjaiból bizottságokat állíthat fel egy-egy terv vagy kérdés tanulmányozására. A gyűlések közti id szakokban az elnök képviseli a központi bizottságot és gyakorolja annak el jogait. 8. szakaszŐ A központi bizottság alakítja ki az egyesület tevékenységének f bb irányvonalait. Gondoskodik az alapszabályzat és a bels szabályzat betartásáról. Jóváhagyja a tárgyév költségvetését és elszámolását. Fogadja a f titkár beszámolóját. A kormányf elé terjeszt minden, az egyesület aktivitásának fokozására és hatékonyságának biztosítására szolgáló javaslatot. Minden negyedévben a kormányf elé terjeszt egy beszámolót az egyesület tevékenységér l és az elért eredményekr l. III. rész Források – Közigazgatási és pénzügyi ellen rzés – Különböz rendelkezések 9. szakaszŐ Az egyesület kezdeti anyagi javadalmazása a korábban azonos elnevezéssel rendelkez csoportosulás által birtokolt javak alkotják. 10. szakaszŐ Az egyesület éves bevételeit az alábbiak alkotjákŐ Állami és helyhatósági szubvenciókő Azok az adományok, melyek azonnali felhasználását engedélyeztékő 284 Bene Krisztián Kivételes jogcímen létrehozott források a megfelel hatósági szervek engedélyével. 11. szakaszŐ Az LVF a pénzügyi államtitkár felügyelete alá tartozik. A pénzügyi államtitkár által kinevezett és az LVF-be akkreditált pénzügyi ellen r teljes felhatalmazást kap arra, hogy ellen rizze az állami szubvenciók felhasználását. A pénzügyi ellen r részt vesz a központi bizottság minden ülésén. A költségvetés tervezetét a f titkár javaslatára a központi bizottság fogadja el. Ezt a központi bizottság elnöke jóváhagyásra felterjeszti a kormányf nek. Ugyanígy járnak el a tárgyév elszámolásával is. 12. szakaszŐ Az LVF megállapodásokat köthet más, azonos céllal rendelkez , csoportosulásokkal annak érdekében, hogy közösen folytassanak toborzó és propaganda tevékenységet. 13. szakaszŐ A kormányf feloszlathatja az LVF-et. 14. szakaszŐ A központi bizottság javaslatot tehet a kormányf számára, hogy milyen feltételekkel kerüljön sor az egyesület felszámolására. 13. A LÉGűON DES VOLONTAűRES FRANÇAűS CONTRE LE BOLCŰEVűSME NEV EGYESÜLETBEN SZOLGÁLATOT TELJESÍT KÖZTűSZTVűSEL K, KÖZŰűVATALNOKOK ÉS KűSEGÍT K KÖZűGAZGATÁSű ŰELYZETE8 Oktatási Minisztérium A Légion des volontaires français contre le bolchevisme nevű egyesületben szolgálatot teljesít köztisztvisel k, közhivatalnokok és kisegít k közigazgatási helyzete. A kormányf , a belügyminiszter, a gazdasági pénzügyminiszter és az oktatási miniszter szem el tt tartva az 1942. július 18-i 704. törvényt, 8 AN F 7 14956. 285 és Mellékletek a december 28-i 113. törvényt, különös tekintettel annak 3. szakaszára, az 1943. február 11-i 95., a Légion des volontaires français contre le bolchevisme nevű egyesületre vonatkozó törvényt, Elrendeli: 1. szakaszŐ Azok a köztisztvisel k, közhivatalnokok és kisegít k, akik az Oktatási Minisztérium fennhatósága alá tartoznak és a Légion des volontaires français contre le bolchevisme nevű egyesületben teljesítenek szolgálatot, mozgósítottnak tekintend k. Helyüket csak határozott idejű szerz déssel rendelkez személyekkel lehet betölteni. Szerz désük lejártával újból elfoglalhatják azt a posztot, melyet a szerz désük aláírásakor töltöttek be. 2. szakaszŐ A kinevezett közalkalmazottak esetében a Légion des volontaires français contre le bolchevisme nevű egyesületben eltöltött id beleszámít a kinevezéshez, illetve a nyugdíjba vonuláshoz szükséges id be, amennyiben ebben az id szakban is megtörténnek a polgári nyugdíj-pénztár felé a besorolási osztálynak és rangnak megfelel járulékbefizetések. 3. szakaszŐ A kinevezett közalkalmazottakra és a rajtuk keresztül jogosultságot szerz kre az 1941. november 30-i 2037. törvény, a háborús események során életüket veszt közalkalmazottakra vonatkozó, rendelkezései érvényesek. Az 1924. április 14-i (67. szakasz) és az 1933. február 28-i (85. szakasz) törvények rájuk vonatkozó el írásai szolgálatuk id tartama alatt felfüggesztettnek tekintend k. KeltŐ Vichy, 1943. július 22. Kormányf Belügyminiszter PierreLaval Oktatási miniszter Abel Bonnard 286 Bene Krisztián Gazdasági és pénzügyminiszter Pierre Cathala 14. JELENTKEZÉSű FELTÉTELEK A LÉGűON TRűCOLORE NEV EGYESÜLETBE9 Francia állam Légion tricolore Önkéntes jelentkezések a Légion tricolore nevű egyesületbe I A született francia állampolgárok, a francia állampolgárságot elnyert külföldiek és az észak-afrikai bennszülöttek jelentkezhetnek a Légion tricolore nevű egyesületbe. Zsidók és félzsidók nem jelentkezését nem fogadjuk el. Az életkori feltételek a következ kŐ - 18-tól 40 éves kor a közlegényeknek, rvezet knek és altiszteknek - 18-tól 35 éves kor a szakaszvezet knek - 38 éves korig a századparancsnokoknak - 48 éves korig a zászlóaljparancsnokoknak - 54 éves korig az ezredparancsnokoknak. A harcoló csapatokat kiszolgáló alakulatokban a legénységi és altiszti állomány számára a korhatár 45 év, a tisztek számára 50 év. Ezen kívül nincsenek korhatárhoz kötött feltételek feltéve, hogy a fizikai, intellektuális és szakmai alkalmasság megvan, amelyr l a f ellen r vagy az megbízottja gy z dik meg vizsgálat útján. II 9 IHTP 72 AJ 258, 232 14. számú iratcsomó. 287 Mellékletek A jelentkezési kérelmeket a következ helyekre kell címezniŐ 1. Az aktív hadsereg tagjainak, akik el z leg fegyverszüneti szabadságot kaptakő a szakmával rendelkez , jelenleg fegyverszüneti szabadságon lév önkénteseknek és a civil tisztvisel knek, - az egységparancsnoknak vagy a megfelel alosztály részére, amelyek az érdekelt szervek által adott utasításoknak megfelel en továbbításra kerülnek. 2. A szakmával nem rendelkez , jelenleg fegyverszüneti szabadságon lév önkénteseknek és a tartalékos állományban lév katonai keretnek (tisztek és altisztek), - a Légion tricolore nevű egyesület f ellen rénekŐ a megszállt zónábanŐ Párizs, St. Georges utca 19. a szabad zónában és Észak-AfrikábanŐ Vichy, Hotel Moderne. 3. A más kategóriába tartozó önkénteseknekŐ a Légion tricolore toborzóirodáiban, amelyek augusztus 5-t l Guéret-i gyülekez központba irányítják ket a szabad zónából és Észak-Afrikából. Ezen felül a Légion française des combattants nevű egyesület helyi szervei is felvilágosítással szolgálnak az érdekl d k számára és a Légion tricolore nevű egyesület egközelebbi toborzó központjába irányítják ket. III A jelentkezési kérelmeknek a következ adatokat kell tartalmazniuk: - kereszt- és családi név, - születés helye és ideje, - állampolgárság, - lakhely, - családi állapot (egyedülálló, házas, özvegy, elvált), - gyereket száma és életkoruk – eltartott személyek, - végzettség – diplomák – nyelvismeret, 288 Bene Krisztián - szakma és munkavégzés típusa, - katonai szolgálatra vonatkozó adatokŐ rang, szolgálati id , kitüntetések, - különleges képességek. 1942. július. Galy tábornok A Légion tricolore f ellen re s.k. Jelentkezési lap a Légion tricolore nev szervezetbe Alulírott (név, keresztnevek, kor, fegyvernem és rang, lakhely)…………….. kijelentem, hogy jelen szerz déssel csatlakozom a Légion tricolore nevű szervezethez a Szovjetunió ellen zajló hadműveletek id tartamára. Ezen kötelezettség alól mentesülök, amint a hadvisel felek fegyverszünetet kötnek. Ennek ellenére a szerz dés közös megegyezéssel meghosszabbítható, ha más hadszíntereken újabb hadműveletekre kerülne sor. Kijelentem, hogy ismerem a Légion tricolore nevű szervezet alapszabályzatát és elfogadom annak minden kötelezettségét és záradékát. Ennek megfelel en hűséget, engedelmességet és fegyelmet fogadok a Légion Tricolore-nak és annak vezet inek. Elfogadom, hogy alávetem magam minden szabálynak, utasításnak és parancsnak, melyet feljebbvalóim adnak nekem. Tudatában vagyok annak, hogy ha a ma aláírt szerz dést felbontom, letartóztatási parancsot adnak ki ellenem, valamint annak is, hogy a fronton az adott terület katonai parancsnokának tartozom engedelmességgel, és hogy szolgálati id m alatt a belépésemkor érvényes katonai törvények vonatkoznak rám. 289 Mellékletek Esküszöm, hogy minden körülmények között bátran szolgálok és dics séget szerzek a francia lobogónak. Tudatában vagyok, hogy a Légion tricolore-ral kötött szerz désem id tartama alatt tilos bármifajta politikai tevékenységet folytatnom. Ennek a kötelezettségnek a megszegése fegyelmi vagy bírósági eljárást von maga után. KeltŐ……… 15. A LÉGűON TRűCOLORE NEV EGYESÜLET TűSZTJEű SZÁMÁRA FOLYÓSÍTOTT ÖSSZEGEK10 A Légion tricolore nevű egyesület tisztjei számára folyósított összegek a következ k. Űadjárat alatt folyósított zsold összege: Egyedülálló Házas Hadnagy 6 820 8 020 Százados 9 320 11 180 rnagy 10 760 13 160 Alezredes 12 800 15 800 Ezredes 16 000 18 600 Pótlékok: a, 360 frank minden eltartott gyermek után. b, 600 frank ruhaköltség havonta. c, Utazási költségtérítés az alábbiak szerintŐ Napidíj Magasrangú tisztek Házas 55 Egyedülálló 45 Beosztott tisztek 10 Pótlék 80 80 AN F 60 235. 290 Szállás költségek 180 170 Bene Krisztián Házas Egyedülálló 46 35 60 60 130 130 A küldetésben résztvev tisztek csak ezekre a pótlékokra jogosultak. 16. A LÉGűON TRűCOLORE NEV EGYESÜLET ALAPSZABÁLYZATA11 1. szakaszŐ Az 1901. július 1-i törvénynek megfelel en Légion tricolore néven létrehozunk egy olyan egyesületet, mely azokat a francia önkénteseket tömöríti, akik harcolni kívánnak a bolsevizmus és annak szövetségesei ellen. 2. szakaszŐ Az egyesület székhelye Párizsban, a rue SaintGeorges 19-es szám alatt található. A székhely áthelyezésére csak a központi bizottság elnökének javaslatára és a bizottság tagjai legalább kétharmados többségének egyetértésével kerülhet sor. 3. szakaszŐ A Légion tricolore célja francia harci alakulatok felállítása, amelyeket bármely fronton be lehet vetni, ahol a nemzet érdeke megkívánja. Az egyesület gondoskodik a toborzásról, a felszerelésr l, a zsold, a pótlékok és a juttatások kifizetésér l. Az egyesület gondoskodik az önkéntesek és családjaik támogatásáról. 4. szakaszŐ A Légion tricolore magában foglaljaŐ - katonai alakulatokat - civil egységeket - korábban jelentkezett önkénteseket, akik már harci tapasztalattal bírnak. Ezeknek az alakulatoknak a megszervezését és bels működését a következ szakaszban részletesen kifejtett bizottság által hozott döntések szabályozzák. 11 IHTP 72 AJ 258, 232 14. számú iratcsomó. 291 Mellékletek 5. szakaszŐ A Légion tricolore egy tiszteletbeli bizottság védnöksége alatt működik. A bizottság tagjainak felsorolása jelen szabályzat mellékletében található. Lemondás vagy más okból történ megüresedés esetén a tagok egyszerű többségi szavazással választhatnak új tagot a poszt betöltésére. A tiszteletbeli bizottság egyik tagja küldöttként részt vesz a központi bizottság munkájában. 6. szakaszŐ A Légion tricolore központi bizottságát a tiszteletbeli bizottság felhatalmazott tagja, az elnök és a jelen szabályzat mellékletében felsorolt tagok alkotják. A központi bizottság tagszámának növelése csak az elnök javaslatára és a tagok kétharmados többségének szavazatával történhet meg. Lemondás vagy más okból történ megüresedés, ill. a fentebb leírt körülmények között tagszám növelése esetén az új tagjelöltek kinevezése az elnök javaslatára a tagok abszolút többségének szavazatával történik. 7. szakaszŐ Minden olyan döntés, mely az egyesület általános működésére vonatkozik, ill. a 4. szakaszban felsorolt alakulatok felhasználására, az elnök javaslata alapján a tagok abszolút többségének szavazatával születik meg. 8. szakaszŐ A központi bizottságot minden közigazgatással kapcsolatos ügyben egy bizottsági tag képviseli, akit az elnök javaslata alapján a tagok abszolút többsége választ meg. 9. szakaszŐ Az egyesület bevételeit a tagdíjak, adományok és az esetlegesen neki juttatott állami támogatások alkotják. Az egyesület kezdeti hozzájárulásnak megkapja a korábban a Légion des volontaires français contre le bolchevisme nevű egyesület tulajdonában lév összes vagyont. 10. szakaszŐ Jelen alapszabályzat minden módosításához a központi bizottság tagjai háromötödének szavazata és a tiszteletbeli bizottság jóváhagyása kell. 11. szakaszŐ Feloszlatás esetén – melyhez az elnök javaslata, a központi bizottság kétharmadának szavazata és a tiszteletbeli 292 Bene Krisztián bizottság jóváhagyása kell – az egyesület minden egy, a veteránokat segélyez szervezet kapja meg. 12. szakaszŐ A központi bizottság által jóváhagyott jelen alapszabályzatot az 1901. július 1-ji törvény rendelkezéseinek megfelel en a bizottság elnökének gondjaira bízzák. A központi bizottság tagjai a tiszteletbeli bizottság küldöttének elnökletévelŐ Costantini Darnant Déat Doriot Renaud Filliol urak. A tiszteletbeli bizottság tagjaiŐ ElnökŐ de Brinon, Franciaország (németországi) nagykövete Tagok: Abel Bonnard, közoktatási miniszter Benoist-Méchin, kormányf mellé kinevezett államtitkár Paul Marion, információs államtitkár Abel Hermant, a Francia Akadémia tagja Gabriel Cognacq, a Téli Segélyezési szervezet elnöke Georges Claude, az Intézett l Auguste Lumière, az Intézett l Tricot kanonok Gorce tisztelend atya Adrien Pextel, a feljebbviteli bíróság tagja Dr. Paul Thiroloix, orvos Jean Luchaire, a párizsi sajtó korporációs társulás elnöke Jules Verger, a francia elektronikai gyártók szakszervezetének elnöke 293 Mellékletek Henri Marcel Magne, a konzervatórium tanára, a ipartámogatási egyesület elnöke Drieu La Rochelle Luvien Daudet Alphonse de Chauteaubriant Ajalbert 294 művészeti nemzeti Bene Krisztián 17. AZ 1942. JÚLűUS 18-I 704. SZÁMÚ, A LÉGűON TRűCOLORE NEV EGYESÜLET SZÁMÁRA ADOTT GARANCűÁKRA VONATKOZÓ TÖRVÉNY12 Mi, Franciaország marsallja, a francia állam vezet je Beleértve a minisztertanácsot. ElrendeljükŐ 1. szakaszŐ A Légion tricolore-nak nevezett egyesület által a tagjainak nyújtott kedvezményeket a francia kormány garantálja a miniszterközi rendeletben pontosított feltételek szerint. 2. szakaszŐ A egyesület tagjainak – jöjjenek akár az aktív hadseregb l, akár a tartalékos állományból, akár a közigazgatásból – helyzetére vonatkozó szabályokat az érintett minisztériumok rendeletei fogják pontosítani. 3. szakaszŐ A Légion tricolore nevű egyesület tisztjei, altisztjei és legénységi állományú tagjai is elnyerhetik a Becsületrendet és a Katonai Érdemérmet a hatályban lév szabályozás által el írt feltételek között. A kitüntetésre való felterjesztést tartalmazó dicséretek esetében azok fogják megkapni a kitüntetéseket, akik különös módon kitüntették magukat. 4. szakaszŐ Mindennemű elhelyezéssel kapcsolatban az egyesület tagjai a mozgósítottakra vonatkozó el írások értelmében különleges elbírálás alá esnek. A családi állapotra vonatkozóan az egyesület tagjaira a Polgári Törvénykönyv 93-tól 98. szakaszig tartó része vonatkozik. 5. szakaszŐ Jelen rendelet a Hivatalos Közlönyben fog megjelenni és államtörvényként kerül végrehajtásra. KeltŐ Vichy, 1942. július 18. 12 AN F 7 14956. 295 Mellékletek 18. A LÉGűON TRűCOLORE NEV EGYESÜLET TAGJAű SZÁMÁRA ADOTT GARANCűÁK13 A kormányf , a belügyminiszter, a pecsét r, az igazságügyi miniszter, a pénzügyminiszter, a hadügyminiszter és a kormányf mellé rendelt államtitkár Szem el tt tartva az 1942. július 18-i 704. számú törvényt Elrendelik: 1. szakaszŐ Az 1942. július 18-i törvény értelmében a Légion tricolore nevű egyesület tagjaira a egyesülettel kötött szerz désük különleges záradékainak megfelel en a hadseregben érvényben lév törvények és rendeletek vonatkoznak, mintha a hadseregben teljesítenének szolgálatot állandó vagy ideiglenes rangfokozatuknak megfelel en. 2. szakaszŐ A Légon trciolore nevű egyesület tagjainak katonai helyzete az alábbiak szerint kerül rendezésreŐ - az aktív hadsereg tagjai – tisztek, altisztek, legénységi állományúak – fegyverszüneti szabadságot kapnak. A egyesület többi tagjai a mozgósított katonai állományba nyer besorolást. Ezzel kapcsolatban a jelen rendelkezéssel ellentétes döntések felfüggesztettnek tekintend k. Mikor az egyesület tagjai megszűnnek a Légion tricolore soraiba tartozni, azonnal visszakerülnek a korábbi pozíciójukba feltéve, hogy nem írtak alá újabb jelentkezést. 3. szakaszŐ A szerz dés aláírásától kezdve a Légion tricolore nevű egyesület tagjai hadi állapotban lév nek tekintend k. Egy külön rendelet fogja szabályozni azoknak a juttatásoknak a rendszerét, melyre a hadműveletekben való részvételükb l kifolyólag jogosulttá válnak. 4. szakaszŐ A francia kormány hivatalosan elismeri azokat – az esetleg kitüntetéssel is járó – dicséreteket, melyeket az egyesület alapszabálya értelmében a Légion tricolore részér l a magukat kitüntet tagok kapnak. 13 AN F 7 14956., ill. AN F 60 1688, O 3605. 296 Bene Krisztián 5. szakaszŐ A Légion tricolore nevű egyesület tagjai – mindennemű zsold vagy járulék kizárásával – fizetést kapnak az alapszabályzatban lefektetett szabályok szerint, melynek kifizetése a egyesületet terheli. Ennek kifizetését a francia állam garantálja. 6. szakaszŐ A rokkantság vagy elhalálozás miatt járó nyugdíjakkal és juttatásokkal kapcsolatban a francia állam garantálja a Légion tricolore nevű egyesület tagjai és az jogosultjaik számára ugyanazokat a jogokat, mint a hadseregben háborús id kben szolgálóknak feltéve, hogy a fent nevezett egyesület nem fizeti ki ezeket – az alapszabályzatában is rögzített – a juttatásokat vagy pedig kipótolja ezt az összeget. Az 1924. április 14-i (67. szakasz) és az 1933. február 28-i (85. szakasz) törvények el írásait az egyesület tagjaira vonatkozóan felfüggesztjük szolgálatuk teljes id tartamára. 7. szakaszŐ A jelen rendelet által el írt garancia alkalmazásához a Légion tricolore nevű egyesület alapszabályzatának tartalmaznia kell a következ dokumentumok megtartására vonatkozó kötelezettségetŐ A rangfokozatok, a szolgálat és a rokkantság igazolásaő Az ellátásra, kártérítésre és nyugdíjra való jogosultság igazolásaő A családi állapot igazolása. Kelt: Vichy, 1942. szeptember 16. Kormányf Belügyminiszter Pierre Laval Pénzügyminiszter Pierre Cathala Pecsét r Igazságügyi miniszter Joseph Barthélemy Kormányf mellé rendelt államtitkár 297 Mellékletek Benoist Méchin Vezérezredes Hadügyminiszter Bridoux tábornok 19. A LÉGűON TRűCOLORE ÉS AZ LVF SORAűBA JELENTKEZ K LűSTÁJA14 Azon tisztek listája, akik beléptek az LT vagy az LVF kötelékébe CSALÁDI NÉV ÉS KERESZTNEVEK RENDFOKOZAT (Aktív állományban vagy Tartalékban) ANTONIAZZO, Alfred hadnagy (T) AUDIBERT, Roger, André alhadnagy hadtáp hadnagy 1943. I. 11-t l (T) BARB, Louis FEGYVERNEM gyalogság 1944. IV. 18. 1942. IX. 23. LT 1943. I. 11. LVF Victor, százados gyarmati tü- 1942. VIII. 12. alezredes 15- zérség LT 8-1942. VIII. 15-t l (A) BASSOMPIERRE hadnagy gyalogság , Jean, Gabriel, százados Paul 1942. VIII. 1t l (T) 14 BELÉPÉS DÁTUMA az LT vagy az LVF kötelékébe SHD 2P 14. 298 1942. VIII. 5. LT 1942. X. 15. LVF Bene Krisztián BENETOUX, Maurice BIDET, de Paul alhadnagy (A) gyalogság Vincent alezredes (T) tüzérség BILLIET, Henry, százados (T) gyalogság Philippe, Edmond BLANCHARD, Jean, Louis orvos had- egészségügy nagy orvos százados 1943. IV. 16. (T) 1942. VIII. 1. LT 1943. IV. 16. LVF 1942. VII. 10. LT 1942. XII. 1. LT 1943. VII. 2. LVF 1942. VIII. 28. LT 1943. IV. 16. LVF BOILLOT, hadnagy (A) gyalogság Bernard, Marie, Charles, L. 1943. X. 19. LT 1943. I. 29. LVF BONSIGNOUR, hadnagy (T) Yves, Pierre, Jean 1943. IX. 16. LVF ? Abel, százados (T) gyalogság 1942. VIII. 10. LT 1943. IV. 16. LVF BOUDET dit százados (T) gyalogság BOUDETGHEUSI, Jean, Gustave, Joseph, Frédéric 1942. VI. 25. LT 1942. X. 12. LVF du BOUETIEZ de százados (A) gyalogság KERORGUEN, Jean, Alfred, 1942. VIII. 1. LT BORVO, François 299 Mellékletek Henri, Marie BOURGUEL, Louis, Albert orvos száza- egészségügy dos orvos rnagy 1942. VIII. 15. (T) BOUZIGUES, Édouard, Benjamin hadnagy gyarmati gya- 1942. VIII. 1. százados logság LT 1942. VIII. 15. (A) BRIDOUX, százados (A) Eugène, Marie, Jean ? BUNEL, hadnagy gyalogság Maurice, Henry, százados Marie 1942. VIII. 15. (A) BURTIN, Paul 1942. VIII. 5. LT 1943. IV. 16. LVF 1942. VII. 8. LVF 1942. VIII. 1. LT hadnagy (A) hadbiztosság 1943. XI. 17. LVF de hadnagy (A) gyarmati gya- 1942. VIII. 19. CARPENTIER, logság LT Hubert, Marie, Félix CHARBONNEA hadnagy gyalogság U, Henri, Ernest 1943. I. 7. (T) 1942. IX. 17. LT 1943. VI. 1. LVF COMBES, Jean, százados (A) tüzérség Léon, Henri 1942. IX. 11. LT COPPIN, Hector Paul, alhadnagy (T) 300 gyalogság 1943. II. 1. LT 1943. III. 26. LVF Bene Krisztián CHEVEAU, Louis, Marcel százados (T) gyalogság 1942. XI. 30. LT CRISTOFINI, százados gyarmati gya- 1942. IX. 1. LT Pierre, Simon, zászlóaljpa- logság Ange, François rancsnok 1942. IX. 25. alezredes 1942. XII. 28. CURNIER, százados gyalogság Henri, Simeonin, zászlóaljpaThéodule rancsnok 1942. XII. 28. (T) DAGOSTINI, Charles, Raoul hadnagy (T) DALLANT, Maurice, Gilbert zászlóaljpa- gyalogság rancsnok (T) 1942. VI. 25. LT 1943. VI. 1. LVF gyarmati gya- 1942. VIII. 20. logság LT 1943. IV. 16. LVF 1942. IX. 3. LT DECHEAELLES, orvos rnagy egészségügy Henri, Jean, (A) Marie 1943. LVF DEMESSINE, százados ? André, Paul, zászlóaljpaAdrien rancsnok 1943. IX. 6. (A) 1943. VIII. 27. LVF DEMOGE, százados (T) gyalogság Auguste, Victor, Charles, L. 1942. IX. 1. LT 1943. IV. 16. LVF DEWITTE, Raymond, Isidore X. 1. hadnagy gyarmati gya- 1942. VIII. 1. százados logság LT 1943. IV. 16. 1942. IX. 25. 301 Mellékletek (A) LVF DIVES, Gaston, százados (T) gyalogság Louis, Pierre DUFOUR, Fernand, César 1942. XI. 14. LT 1943. IV. 16. LVF alezredes (A) gyarmati köz- 1942. VIII. 5. igazgatás LT 1943. VIII. 1. LVF DUPUIS, André, százados ? Alfred zászlóaljparancsnok 1943. XII. 25. (T) 1943. I. 1. Phalange africaine (Tunis) 1943. VI. 1. LVF DURANCEAU, Georges, Baptiste, Augustin orvos száza- egészségügy dos orvos rnagy 1942. VIII. 15. (A) 1942. VIII. 1. LT DUVAL, Georges, Marie százados (T) hadtáp 1942. IX. 11. LT 1943. IV. 16. LVF ESTEL, Jean Paul, Ernest, százados Idegenlégió zászlóaljparancsnok 1942. X. 10. (A) EUZIERE, Roger, hadnagy lovasság Pierre, Marie, százados Valentin 1942. XII. 28. (A) 302 1942. IX. 1. LT 1943. IV. 16. LVF 1942. VIII. 9. LT 1943. V. 16. LVF Bene Krisztián FORGET, Michel, százados (A) Idegenlégió Rome, Antoine tüzérség 1942. VIII. 1. LT FRICOTTE, Pierre hadnagy (T) 1943. X. 5. LT GALTIER d'AURIAC, Édouard, Eugène, Charles alhadnagy lovasság 1942. VIII. 15. (A) GATTY, Pierre százados (A) gyarmati gya- 1942. IX. 15. logság LT 1942. VIII. 8. LT GAUCHER, alhadnagy gyalogság François, Henri, hadnagy Louis 1942. X. 10. (T) 1942. IX. 1. LT 1943. IV. 16. LVF GOYNE, Émile, százados (T) tüzérség Guillaume, Pierre 1942. VIII. 1. LT GRANET, százados (A) gyarmati tü- 1942. VIII. 20. Raymond, Pierre zérség LT GUIRAUD, százados (A) gyarmati tü- 1942. VIII. 12. Henri, Jules, zérség LT Paul, Claude 1943. IV. 16. LVF HERCHIN, Georges, Albert zászlóaljpa- gyalogság rancsnok alezredes 1943. XII. 25. (T) 1943. V. 14. LVF HOMMEAU, Abel százados (T) tüzérség 1942. VIII. 1. LT 1943. IV. 16. LVF 303 Mellékletek HUOT, Charles alhadnagy (A) gyalogság INGLES, Aimé, alhadnagy gyarmati gyaÉmile, François hadnagy logság 1943. III. 24. (A) JULIENNE, Henri, Fernand, Armand hadnagy (A) gyalogság LAFARGUE, Robert, Gabriel alhadnagy (A) 1942. VIII. 1. LT 1943. IV. 16. LVF 1942. X. 29. LT 1943. IV. 16. LVF 1942. XI. 30. LT gyalogság 1942. VIII. 5. LT 1942. X. 12. LVF gyalogság 1942. IX. 28. LT 1943. VI. 8. LVF zászlóaljpa- gyalogság rancsnok (T) 1942. IX. 24. LT LECLERC, Yves, hadnagy (A) gyalogság Eugène, Jean 1942. VIII. 10. LT LAPLACE, hadnagy (T) Marie, Louis, Philippe LATHAM, Edmond, Georges LE CORNEC, alhadnagy Roger, Marie, (A) Félix, Daniel LEPROUX, Pierre, Eugène gyalogság orvos száza- egészségügy dos (T) LEROUX, André, hadnagy (A) Idegenlégió Paul LESAGE, Jean, zászlóaljpa304 gyalogság 1944. LVF V. 9. 1943. XII. 18. LVF 1942. IX. 3. LT 1942. VIII. 15. Bene Krisztián Émile rancsnok alezredes 1942. VIII. 15. (A) LOPEZ, Isidore alhadnagy (T) LT műszaki ala- 1942. IX. 24. kulat LT MADEC, Jacques százados (A) gyarmati gya- 1942. VIII. 8. logság LT 1943. IV. 16. LVF MARLIN, Henri, alhadnagy Grégoire (T) MAYAUX, Pierre, Marie MERLE, Robert MOREAU, Ferdinand lovasság orvos had- gyarmati nagy (T) egészségügy Henri, hadnagy (T) ? 1942. IX. 26. LT 1943. VI. 9. LVF 1943. XI. 9. LVF százados (T) műszaki ala- 1942. VIII. 14. kulat LT NEVEUX, Jean, hadnagy (A) lovasság Paul, Lucien OBITZ, André 1942. IX. 16. LT 1942. VIII. 8. LT 1942. X. 12. LVF René, százados (A) gyarmati gya- 1942. IX. 2. LT logság 1943. II. 12. LVF PANNE, Eugène, százados gyarmati gyaJean zászlóaljpa- logság rancsnok 1942. XI. 25. (A) 305 1942. VIII. 1. LT 1942. VIII. 25. LVF Mellékletek PELTIER, Daniel, hadnagy lovasság André, René százados 1942. XII. 28. (A) PERIE, Marie Henry, hadnagy (A) gyalogság 1942. XI. 23. LT 1943. IV. 26. LVF 1942. X. 13. LT PIETRI, Don, százados (A) gyarmati gya- 1942. XI. 3. LT Jean-Bapte. logság 1943. IV. 16. Alexis, Gali LVF PIGNEUR, Émile, Jean hadnagy (T) gyarmati gya- 1942. X. 7. LT logság 1943. IV. 16. LVF PILAPRAT, Pierre, Paul hadnagy (T) gyarmati gya- 1942. X. 29. logság LT POISSON, Henri, százados (T) hadtáp Désiré, Antoine ? LVF PREVOST, Alain, hadnagy (A) lovasság Paul, Henri 1942. X. 24. LT 1942. XI. 18. LVF PRUVOST, Jean- százados (T) tüzérség Marie, Joseph 1942. XI. 23. LT 1943. IV. 16. LVF PRUVOST, Paul, hadnagy (T) Michel gyalogság RACLOT, Roger, hadnagy (A) gyarmati Clovis hadsereg RICHARD, Gaston RICHERT, orvos had- egészségügy nagy (T) Jean, állatorvos állategés306 1942. VIII. 25. LT 1943. VII. 10. LVF 1942. X. 30. LT 1943. I. 7. LVF LT ? Bene Krisztián Albert, René százados (T) zségügy RIGAUDY, Paul, alhadnagy Louis (T) hadtáp RIMAUD, Léon, zászlóaljpa- ? Xavier rancsnok (T) SALLE, Antoine SIMONI, Xavier 1944. III. 13. LVF 1942. IX. 11. LT 1943. IV. 16. LVF 1943. IX. 6. LVF Louis, hadnagy (A) gyarmati tü- 1942. VIII. 12. zérség LT 1943. IV. 16. LVF Jean, százados Idegenlégió zászlóaljparancsnok 1942. VIII. 15. alezredes 1942. XI. 25. (A) 1942. VIII. 1. LT 1943. IV. 16. LVF STREIT, Albert, zászlós műszaki ala- 1942. VIII. 5. Charles, alhadnagy kulat LT Siegfried, Hugo, 1942. VIII. 1943. IV. 16. Eugène 22. (T) LVF de TAVERNOST, zászlóaljpa- lovasság Marie, Joseph rancsnok (T) 1942. XI. 28. LT THOMAS, Jean, százados (T) gyalogság Auguste 1942. VIII. 10. LT TISSIER, Baptiste Jean- alhadnagy (T) TRAMU, Jean gyalogság zászlóaljpa- gyalogság rancsnok (A) 307 1944. LVF I. 20. 1943. VII. 1. LVF Mellékletek VERDIER de alhadnagy GRENOUILLAC, (A) Michel, Galiot, Henri, Victor ? 1943. IX. 27. LVF VIGOUROUX, Pierre, François alezredes (R) gyalogság 1942. VII. 20. LT VILLEDIEU, Adrien, Gabriel zászlós ? alhadnagy 1942. VIII. 22. (T) 1942. VIII. 3. LT VINCENT, hadnagy (A) lovasság Roger, Pierre, Louis 1942. X. 7. LT 1943. IV. 16. LVF 20. 1942. DECEMBER 28-I 1113. SZÁMÚ, A LÉGűON TRűCOLORE NEV EGYESÜLET FELOSZLATÁSÁRÓL RENDELKEZ TÖRVÉNY15 A kormányf A 12. és a 12 bis számú alkotmánycikkelyeket szem el tt tartva Valamint a kabinettanács Elrendeli: 1. szakaszŐ A Légion tricolore nevű egyesületet feloszlatjuk. 2. szakaszŐ Minden hatalmat egy, a kormányf által kinevezett felszámoló biztosra ruházunk, hogy végrehajtsa ennek az egyesületnek a felszámolását és hogyŐ 1. végrehajtsa a Légion tricolore nevű egyesület számláinak rovancsolását, kintlev ségeinek behajtását és adósságainak rendezését. 2. kezelje az egyesület ingó és ingatlan javait az intézet végleges sorsáról szóló kormányf i döntésben meghatározott id tartamig. A felszámolási eljárás a pénzügyi felügyel 15 AN F 7 14956. 308 Bene Krisztián ellen rzése alá tartozik, akit a pénzügyminiszter nevez ki és határozza meg jogait. 3. szakaszŐ A Légion Tricolore nevű egyesület tagjai számára az 1942. július 18-i 704. számú törvényben biztosított juttatások továbbra is érvényben maradnak. Ez utóbbiak a kormányf rendeletére közzétételre kerülhetnek a Hivatalos Közlönyben és kiterjeszthet k más önkéntes egyesületek tagjaira is, melyek az ország magasabb érdekeiért harcolnak. A 2. szakaszban említett felszámoló biztos id szakos jelleggel gondoskodhat róla, hogy az érintettek megkapják az el z bekezdésben el írt juttatásokat. 4. szakaszŐ Minden, jelen törvénnyel ellentétes rendelkezés hatályon kívül helyeztetik. 5. szakaszŐ Jelen rendelet a Hivatalos Közlönyben fog megjelenni és államtörvényként kerül végrehajtásra. Kelt: Vichy, 1942. december 28. Pierre Laval 309 310 Források és szakirodalom Levéltári forrásokŐ Francia Központi Levéltár (Archives nationales-CARAN) anyagai: 2 AG Documents de Pétain 441Ő Légion française des combattants. 461Ő Légion et Milice française. 604Ő Légion, SOL, Milice. 655: Milice. F 1 A Ministère de l’Intérieur 3683Ő Légion française des combattants. 3684: LVF. 3747: La Milice. 3748Ő LVF, Waffen SS, Légion française combattants, SOL. 3766Ő Maintien de l’ordreŐ police, gendarmerie. 3767Ő Plans pour le Maintien de l’ordre. des F 7 Police générale D 14886Ő Collaboration enre la police française et la police allemande. D 14897Ő Activités des partis politiques autorisésŐ Milice, LVF. D 14899: La Milice : documentation administrative. D 14900: Milice. D 14905Ő Personnel du Maintien de l’ordre. Milice. Cabinet Darnand. D 14993: Milice et LVF. D 14937Ő Milice et forces du Maintien de l’ordre. D 14956-57Ő LVF, Légion tricolore. D 15301: LVF. 311 Források és szakirodalom D 15304: Waffen SS. D 15318Ő Épuration. D 15342: Collaboration. F 60 Secrétariat général du gouvernement et services du Premier ministre 235Ő Groupements et partis politiques. LVF. Légion tricolore. 241 és 1431Ő Légion française des combattants. 1035Ő Répression des faits de la collaboration. 1431Ő Légion française des Combattants. 1675Ő La Légion, la Milice. 1688: Les groupements collaborationnistes: LVF, Légion tricolore, Waffen SS français. 3 W Procès en Haute Cour. 63Ő Légion tricolore. 101Ő Procès du général Bridoux. 102Ő Procès du général Bridoux. 110Ő Procès de Brinon. 139-141Ő Procès Darnand. 163Ő Procès du général Delmotte. 169: Phalange africaine. AJ 40: Le commandant militaire allemand en Belgique et dans le Nord de la France AJ 41Ő Délégation française auprès de la Commission allemande d’Armistice 620Ő Note sur l’organisation des SOL. 889: LVF: doctrine, organisation. Institut d’Histoire du Temps Présent (IHTP)Ő 72 AJŐ Comité d’histoire de la Seconde Guerre mondiale. 258 CoŐ Légion française des combattants, LVF, Légion tricolore. 312 Bene Krisztián 519Ő Renseignements sur la vie politique à Vichy. 1151-1169: Milice, LVF. Service Historique de Défense, Vincennes (SHD)Ő 2 P 14Ő Légion tricolore, LVF. Bundesarchiv Militärarchiv, Freiburg (BAMA)Ő N 756/201Ő 638. gyalogezred, Francia légió (LVF), Az SS francia önkéntes rohamdandára. RH 26-221Ő A 221. biztonsági hadosztály hadműveleti naplói. RH 26-286Ő A 286. biztonsági hadosztály hadműveleti naplói. RH 53-23Ő 49Ő A Francia Légió kiképz osztagának hadműveleti naplója (1941. augusztus 24.-1942. március 31.) RH 53-23Ő 50Ő Az LVF kiképz kerete. RS 3-33: A 33. „Nagy Károly” páncélgránátos hadosztály 3: A német hadsereg francia önkénteseinek története. 4Ő Képgyűjtemény a francia önkéntesek történetéhez. 5Ő Jean Garnier visszaemlékezése az LVF-ben és az SSben töltött szolgálatáról. Forrásgy jtményekŐ Azéma 1975 = Azéma, Jean-Pierre: La collaboration 1940-1944. Presses universitaires de France, Paris, 1975. Cotta 1964 = Cotta, Michèle.Ő La collaboration, 1940-1944. Armand Colin, Paris, 1964. Életrajzok, naplók, visszaemlékezésekŐ Bassompierre 1948 = Bassompierre, JeanŐ Frères ennemis. Amiot-Dumont, Paris, 1948. Benoist-Méchin 1984 = Benoist-Méchin, JacquesŐ De la défaite au désastreŐ 1. kötetŐ Les occasions manquées, juillet 1940-avril 1942, Albin Michel, Paris, 1984. 313 Források és szakirodalom Benoist-Méchin 1985 = Benoist-Méchin, JacquesŐ De la défaite au désastreŐ 2. kötetŐ L’Espoir trahi, avril-novembre 1942. Albin Michel, Paris, 1985. Brinon 1949 = Brinon (de), FerdinandŐ Mémoires. Imprimeries réunies, Paris, 1949. Charbonneau 1967 = Charbonneau, HenryŐ Les Mémoires de Porthos. Les Editions du Clan, Paris, 1967. Colin–Bassompierre 1948 = Colin, Charles Ambroise– Bassompierre, Jean: Sacrifice de Bassompierre. AmiotDumont, Paris, 1948. Deloncle 2004 = Deloncle, LucŐ Trois jeunesses provençales dans la guerre. Dualpha, Paris, 2004. Dupont 2002 = Dupont, Pierre Henri: Au temps des choix héroiques. L’Homme libre, Paris, 2002. Gaultier 1991 = Gaultier, LéonŐ Siegfried et le Berrichon. Le parcours d’un ”collabo”. Perrin, Paris, 1991. Labat 1969 = Labat, ÉricŐ Les places étaient chères. La Table Ronde, Paris, 1969. Larfoux 2008 = Larfoux, Charles: Carnet de campagne d’un agent de liaison. Russie hiver 1941-1942. Editions du Lore, Paris, 2008. Laurier 2002 = Laurier, Mathieu: Il reste le drapeau noir et les copains. L’Homme Libre, Paris, 2002. Le Roy 1977 = Le Roy, Jean-LouisŐ Histoire d’un marin breton alcoolique engagé volontaire dans la LVF. Editions Tema, Paris, 1977. Rostaing 2008 = Rostaing, Pierre (Hauptscharführer SS)Ő Le prix d’un serment. 1941-1945. Des plaines de Russie à l’enfer de Berlin. Librairie du Paillon, Paris, 2008. Rusco 1998 = Rusco, PierreŐ Stoï! 40 mois de combats sur le front russe. Jacques Grancher, Paris, 1998. Saint-Loup 1963 = Saint-Loup: Les Volontaires. Presses de la Cité, Paris, 1963. Saint-Loup 1965 = Saint-LoupŐ Les Hérétiques. Presses de la Cité, Paris, 1965. Saint-Loup 2000 = Saint-Loup: Les partisans. Irminsul, Madrid, 2000. 314 Bene Krisztián Saint-Paulien 1964 = Saint-Paulien: Histoire de la collaboration. L’esprit nouveau, Paris, 1964. Vae victis 1948 = (szerz nélkül) Vae victis! ou deux ans dans la LVF. La jeune parque, Paris, 1948. Folyóiratok, újságok, periodikákŐ Appel Gringoire L’Action française La Croix Le Franciste La Gerbe Le Petit Parisien Je Suis Partout La Légion La Cri du Peuple L’Oeuvre Pariser Zeitung Signal Volontaires français Szakirodalom: Abbott–Thomas 1983 = Abbott, Peter–Thomas, Nigel: Partisan Warfare 1941-45. Osprey Publishing Ltd., London, 1983. Amouroux 1978 = Amouroux, Henri: La Grande Histoire des Français sous l’Occupation. Les beaux jours des collabos. 3. kötet, Robert Laffont, Paris, 1978. Aron 1954 = Aron, Robert: Histoire de Vichy 1940-44. Librairie Arthème Fayard, Paris, 1954. Azéma-Bédarida 1993a = Szerk.Ő Azéma, Jean-Pierre – Bédarida, FrançoisŐ La France des années noires. 1. kötetŐ De la défaite à Vichy. Éditions du Seuil, Paris, 1993. Azéma-Bédarida 1993b = Szerk.Ő Azéma, Jean-Pierre – Bédarida, FrançoisŐ La France des années noires. 2. kötetŐ De l’Occupation à la Libération. Éditions du Seuil, Paris, 1993. 315 Források és szakirodalom Azéma 1979 = Azéma, Jean-PierreŐ De Munich à la Libération, 1938-1944. Éditions du Seuil, Paris, 1979. Azéma–Wieviorka 2004 = Azéma, Jean-Pierre, Wieviorka, Olivier: Vichy, 1940-44. Perrin, Paris, 2004. Aziz 1979 = Aziz, PhilippeŐ Les Dossiers noirs de l’Occupation. Famot, Genève, 1979. 4 kötet. Bail 2000 = Bail, RenéŐ Les croix de Monseigneur de Mayol de Lupé. Éditions Dualpha, Paris, 2000. Baruch 1997 = Baruch, Marc OlivierŐ Servir l’Etat français. L’administration en France de 1940 à 1944. Fayard, Paris, 1997. Bourget 1970 = Bourget, PierreŐ Histoire secrète de l’occupation de Paris. Hachette, Paris, 1970. Brissaud 1966 = Brissaud, AndréŐ Pétain à Sigmaringen, de Vichy à la Haute Cour, 1944-45. Librairie Académique Perrin, Paris, 1966. Broche 2002a = Broche, FrançoisŐ L’Armée française sous l’Occupation. La dispersion. Presses de la Cité, Paris, 2002. Broche 2002b = Broche, FrançoisŐ L’Armée française sous l’Occupation. La métamorphose. Presses de la Cité, Paris, 2002. Broche 2003 = Broche, FrançoisŐ L’Armée française sous l’Occupation. La rassemblement. Presses de la Cité, Paris, 2003. Brunet 1986 = Brunet, Jean-Paul: Jacques Doriot: du communisme au fascisme. Balland, Paris, 1986. Burrin 1986 = Burrin, PhilippeŐ La Dérive fascisteŐ Doriot, Déat, Bergery, 1933-1945. Éditions du Seuil, Paris, 1986. Burrin 1995 = Burrin, PhilippeŐ La France à l’heure allemande, 1940-1944. Éditions du Seuil, Paris, 1995. Cointet 1995 = Cointet, Jean-PaulŐ La Légion française des combattants, 1940-1944. La tentation du fascisme. Albin Michel, Paris, 1995. Cointet 1996 = Cointet, Jean-Paul: Histoire de Vichy. Plon, Paris, 1996. Crowdy 2007 = Crowdy, Terry: The French Resistance Fighter. France’s Secret Army. Osprey Publishing Ltd, Oxford, 2007. 316 Bene Krisztián Davis 1994 = Davis, Brian L.: Flags of the Third Reich 2: Waffen-SS. Osprey Publishing Ltd, London, 1994. Delarue 1968 = Delarue, Jacques: Trafics et crimes sous l’Occupation. Fayard, Paris, 1968. Delperrié 1969 = Delperrié de Bayac, JacquesŐ Histoire de la Milice 1918-1945. Fayard, Paris, 1969. Duby 2007 = Szerk.Ő Duby, GeorgesŐ Franciaország története II. Osiris, Budapest, 2007. Duprat 1968 = Duprat, F.: Histoire des SS. Les Sept Couleurs, Paris, 1968. Forbes 2005 = Forbes, RobertŐ Pour l’Europe, les volontaires français de la Waffen-SS. Éditions de l’Aencre, Paris, 2005. Forczyk 2006 = Forczyk, RobertŐ Moscow 1941. Hitler’s first defeat. Osprey Publishing Ltd., Oxford, 2006. Giolitto 1991 = Giolitto, Pierre: Histoire de la jeunesse sous Vichy. Perrin, Paris, 1991. Giolitto 1997 = Giolitto, Pierre: Histoire de la milice. Perrin, Paris, 1997. Giolitto 2007 = Giolitto, PierreŐ Volontaires français sous l’uniforme allemand. Perrin, Paris, 2007. Jäckel 1968 = Jäckel, EberhardŐ La France dans l’Europe de Hitler. Fayard, Paris, 1968. Jackson 2004 = Jackson, JulianŐ La France sous l’Occupation. 1940-1944. Flammarion, Paris, 2004. Joseph 2002 = Joseph, Gilbert: Ferdinand de Brinon, l’aristocrate de la collaboration. Albin Michel, Paris, 2002. Keegan 2008 = Keegan, John: A második világháború, Európa, Budapest, 2008. Lambauer 2001 = Lambauer, Barbara: Otto Abetz et les Français ou l’envers de la collaboration. Fayard, Paris, 2001. Lambert–Marec Le 1992 = Lambert, Pierre Philippe–Marec Le, GérardŐ Organisations, mouvements et unités de l’Etat français, Vichy 1940-1944. Jacques Grancher, Paris, 1992. Lambert–Marec Le 1993 = Lambert, Pierre Philippe–Marec Le, GérardŐ Partis et mouvements de la Collaboration. Jacques Grancher, Paris, 1993. 317 Források és szakirodalom Lambert–Marec Le 1994 = Lambert, Pierre Philippe–Marec Le, GérardŐ Les Français sous le casque allemand, Europe 19411945. Jacques Grancher, Paris, 1994. Lefèvre–Mabire 2003a = Lefèvre, Éric–Mabire, JeanŐ La légion perdue, face aux partisans 1942. Jacques Grancher, Paris, 2003. Lefèvre–Mabire 2003b = Lefèvre, Éric–Mabire, Jean: Sur les pistes de la Russie centrale 1943. Paris, Jacques Grancher, 2003. Lefèvre–Mabire 2004 = Lefèvre, Éric–Mabire, Jean: Par -40 degrés devant Moscou. Jacques Grancher, Paris, 2004. Littlejohn 1972 = Littlejohn, David: The Patriotic Traitors. A History of Collaboration in Germain-Occupied Europe, 194045. Heinemann, London, 1972. Littlejohn 1987 = Littlejohn, David: Foreign Legions of the Third Reich. 1. kötet. James Bender Publishing, San Jose, 1987. Michel 1981 = Michel, H.: Paris allemand. Albin Michel, Paris, 1981. Mounine 1999 = Mounine, Henri: Cernay 40-45. Éditions du Polygone, Paris, 1999. Mounine 2009 = Mounine, HenriŐ Le siège de Kolberg. 4-18 mars 1945. L’Homme libre, Paris, 2009. Muelle 1990 = Muelle, RaymondŐ Le Bataillon des Réprouvés. Indochine 1949-1950. Presses de la Cité, Paris, 1990. Muracciole 2002 = Muracciole, Jean-FrançoisŐ La France pendant la Seconde Guerre mondiale. Librairie Générale Francaise, Paris, 2002. Neulen 1985 = Neulen, Hans Werner: An deutscher Seite. Internationale Freiwillige von Wehrmacht und Waffen-SS. Universitas, München, 1985. Noguères 1955 = Noguères, LouisŐ Le véritable procès du Maréchal Pétain. Fayard, Paris, 1955. Ormos-Majoros 1998 = Ormos Mária–Majoros IstvánŐ Európa a nemzetközi küzd téren. Osiris, Budapest, 1998. Ory 1976 = Ory, Pascal: Les Collaborateurs 1940-1945. Seuil, Paris, 1976. Ory 1977 = Ory, Pascal: La France allemande. Parole du collaborationnisme français (1933-1945). Gallimard, Paris, 1977. 318 Bene Krisztián Paxton 1973 = Paxton, Robert Owen: La France de Vichy 19401944. Seuil, Paris, Points Histoire, 1973. Paxton 2004 = Paxton, Robert OwenŐ L’armée de Vichy. Le corps des officiers français 1940-1944. Tallandier, Paris, 2004. Randa 1997 = Randa, PhilippeŐ Dictionnaire commenté de la collaboration française. Jean Picollec, Paris, 1997. Rousso 1980 = Rousso, HenryŐ Un château en Allemagne. La France de Pétain en exil. Sigmaringen, 1944-1945. Seuil, Paris, 1980. Rousso1984 = Rousso, HenryŐ Pétain et la fin de la collaboration. Éditions Complexe, Paris, 1984. Scurr 1980 = Scurr, JohnŐ Germany’s Spanish Volunteers 194145. Osprey Publishing Ltd., Oxford, 1980. Tieke-Rebstock 2000 = Tieke, Wilelm–Rebstock, Friedrich: …im letzten Aufgebot. Die Geschichte der 18. SS-FreiwilligenPanzergrenadier-Division Horst Wessel. Nation Europa Verlags, Coburg, 2000. Venner 2000 = Venner, Dominique: Histoire de la collaboration. Pygmalion, Paris, 2000. Wailly 2006 = Wailly (de), Henri: Syrie 1941. La guerre occultée. Vichystes contre gaullistes. Perrin, Paris, 2006. Walter 1960 = Walter, GérardŐ La vie à Paris sous l’Occupation 1940-1944. Armand Colin, Paris, 1960. Wolf 1969 = Wolf, D.Ő Doriot (du communisme à la collaboration). Fayard, Paris, 1969. Cikkek, tanulmányokŐ Brissaud 1975 = Brissaud, AndréŐ Un scandale inutileŐ Le procès Laval in L’Épuration, Historia 41. különszám, 1975. 7886. o. Gordon 1975 = Gordon, Bertram M.: The Condottieri of the CollaborationŐ Mouvement Social Révolutionnaire in Journal of Contemporary History, Vol. 10, N 2, 261-282. o. Masson 1975a = Masson, Philippe: Un chef en quête de trôneŐ Doriot in La collaboration, Historia 39. különszám, 1975. 94103. o. 319 Források és szakirodalom Masson 1975b = Masson, Philippe.: La LVF nach Moscou in La Milice, Historia 40. különszám, 1975. 137-146. o. Plait 1997 = Plait, Antoine: La LVF (1941-1944) : collaboration militaire vouée à l’échec in Revue historique des armées, N 207 juin 1997 47-56. o. Plait 2001 = Plait, AntoineŐ Les jeunes Français volontaires sous l’uniforme allemand in Etre jeune en France (1939-1945) L’Harmattan, Paris, Montréal, Budapest, Torino, 2001. 119-127. o. 320