Borkősav.
Borkősav. Dioxiborostyánkősav, (Dihidroxil borostyánkősav, Acidum tartaricum). A borostyánkősavból vezethető le, annak két hidrogenjét hidroxil (OH) csoporttal helyettesítve. Ezért tud. neve dioxi v. dihidroxil borostyánkősav.
Többféle módosulatai ismeretesek, amelyek kémiailag nem, de fizikai sajátságaikban (különösen a poláros fényre gyakorolt hatásukban) különböznek. (Fizikai izomeria.) Az ismeretes módosulatok: A poláros fény síkját jobbra fordító borkősav (közönséges B.). A poláros fény síkját balra fordító borkősav, az u. n. szőllősav. A poláros fényre nem ható borkősav, v. mezoborkősav.
A közönséges vagy jobbra fordító B. sok savanyu gyümölcsben előfordul, rendesen a savanyu kálium és kalcium sója társaságában; így különösen a szőllőbogyóban, a tamarindában. Scheele állította elő először 1769-ben; de már Duhamel és Marggraf a borkő alkatrészének tekintették. A savnak és sóinak összetételét Gay Lussac, Thénard, Berzelius, Dumas és mások vizsgálták. Optikai sajátságait Biot (1815) és különösen Pasteur (1841-től) tanulmányozták. A közönséges B.-at borkőből készítik, úgy hogy megtisztított borkövet krétaporral és vízzel főznek, amikor aztán szabályos borkősavas kalcium és szabályos B.-as kálium keletkezik. A folyadékhoz most klórkalcium oldatot elegyítenek; ilyenkor a szab. B.-as kál. is elbomlik és a leváló csapadék az összes B.-at tartalmazza. A B.-kalcium sóját híg kénsavval főzik és a leváló gipszről leszűrt oldatot erősen besűrítik. Több napi állás után a B. színtelen, átlátszó, egyhajlásu prizmákban kiválik. (Minthogy a gyári előállításakor ólommal bélelt edényeket használnak, az árubeli B. gyakran ólommal szenynyezett.) F. s. 1·764. Vízben (15°-on 0.756 s. r.-ben) és borszeszben jól, éterben alig oldódik. Enyhe hevítéskor (170°) az amorf metaborkősavvá, erősebb (180°) hevítéskor diborkősavvá, utóbb B. anhidriddá alakul; még erősebben (180° túl) hevítve elbomlik és más bomlástermékek mellett piroszőllősav, piroborkősav és pirotartrilsav keletkeznek. Nálunk Liebermann Leó foglalkozott a borkősav száraz lepárlási terményeinek a vizsgálatával. Reakciói: hevítve égett cukor szagot áraszt; töményebb vizes oldata káliumacetát borszeszes oldatával erősen összerázva kristályos csapadékot (borkő) ad. Mészvizzel túltelítve fehér csapadék (kalcium tartrát) keletkezik. Használják hűsítő és pezsgő italok (pezsgőpor) készítéséhez. A kelmefestésben is alkalmazzák. A mindennapi életben rozsda- és tintafoltok eltávolítására veszik igénybe. Lázas bántalmaknál hűsítő gyógy szernek rendelik. A m. gyógyszerkönyvben hivatalos; ne legyen mészszel; ólommal v. más nehéz fémmel, tov. kloridokkal és kénsavval ill. szulfátokkal fertőzve. Olcsó sókkal (timsó) hamisítják.
Balraforditó B. A szőllősavból készül oly formán, hogy ennek nátrium-ammonium sóját vízből kikristályosítjuk. A kivált kristályok egymástól különböznek, mert míg egy részük jobboldali hemiédriát, addig más részük baloldali hemiédriát mutat. A kristályokat külön válogatva belőlük jobbrafordító ill. balrafordító B.-at készíthetünk. A balrafordító B. nagyon hasonlít a közönségeshez, csakhogy oldata a poláros fény síkját annyi fokkal fordítja balra, mint a hány fokkal a közönséges jobbra. Sói is nagyon hasonlók a köz. B.-éhoz, gyakran izomorfok is egymással, de ellenkező hemiédriás lapokat mutatnak. A két sav oldatának összekeverése utján a szőllősav áll elő. A szöllősav kis mennyiségben a szőllő nedvében is előfordul és a borkő átkristályosításakor kapott anyalugban e sav savanyu káliumsója foglaltatik; e só t. i. vízben jóval könnyebben oldódik, mint a borkő. Előállítása hasonló a közönséges B.-éhoz. Mint emlitettük, alkalmas módon az alkatrészeit képező jobbra és balrafordító B.-re szétválasztható. Egy molekula kristályvízzel kristályosodik és száraz levegőn könnyen elmállik. Oldata a poláris fényre hatástalan. Mezo- v. inaktiv (a poláros fény síkjára nem ható) B. A közönséges B.-ból úgy képződik, ha azt vízzel 165°-on (zárt edényben) több napon át hevítjük. A szőllősavhoz hasonló sajátságu, de optikai sajátságaira nézve egymástól különböző, savakra szét nem bontható tov. sói is különbözők a szőllősavétól. A közönséges B. sói. A B. kétbázisú sav lévén, kétféle sót, szabályost és savanyút képez. Az alkalifémek szabályos sói, a kálium, nátrium, litium, rubidium, cézium és az ammónium tartrát mind vízben könnyen oldhatók; a savanyu sói közül a nátrium és litium hidrotartrát vízben elég könynyen oldódik, míg a többieké nagyon nehezen. Egyéb fémek tartrátjai vízben úgyszólván oldhatatlanok. Sói közül a legfontossabbak a káliumhidrotartrát (l. Borkő), a szabályos kál.-tartrát (l. Kál. tartrát) a kál. nátrio-tartrát ((l. Seignette só) és a kál stibil-tartrát (l. Borkő hánytató). A köz. B.-nak összetett éterei is ismeretesek.
