Porcogó
Porcogó v. porc (cartilago). A porcogós szövet igen fontos alkotó rész az ember testében; mindenütt előfordul, ahol csontok ízvápákban forognak, vagy ahol azok egymással kevésbbé mozoghatólag egybe van kötve. Igen rugalmas lévén a P., az érintkező csontvégek le nem törnek ugráskor vagy más erőművi behatáskor. E mellett az érintkező csontfelületek sikamlósak lesznek, amit az ízületekben képződő ízületi nedv is elősegít. Kiszáradva, vizet vesztvén, gyántaszerü anyaggá válik; főzve kevésbbé ragadós s kihűléskor kocsonyásodó P.-enyvet (l. Chondrin) ád. Szövettani szerkezetre három fő alakját különböztetjük meg, nevezetesen a hialin, a recés v. ruganyos és a rostos P.-t. Ez utóbbinak faja a kötőszöveti P. (l. 1. ábra).
1. ábra. Rostos porc.
A hialin P. (l. 2. ábra) sejtekből s hialin (üvegszerü) alapállományból áll, a recés P. alapállományát rugalmas rece (l. 3. ábra) járja
át, mig a rostos és kötőszöveti P. alapállományát kötőszöveti rostok alkotják. A hialin P. az ízületi felszineken és a borda-P.-kban, a
2. ábra. Hialin porc.
recés P. a fül kagylójában és a gégefedőben, a rostos és kötőszöveti P. pedig a csigolya közti P.-s korongokban, az ízületüregek P.-iban és feszesebb ízületeket egybekötő P.-s-rostos kötelékekben van.
3. ábra. Recés porc.
