ORSZÁGGYŰLÉS [dec. 20.]
ORSZÁGGYŰLÉS
[dec. 20.]
[dec. 20.]
Az általános büdzsévita ma voltaképpen véget ért. Mint vég vignette, két pap (Hévizy János és Vörös József) zárták be az egy hétig tartó hadjáratot hol ugyan templomot nem döntöttek szét, de a falaihoz, fedeléhez itt-ott erősen hozzásúrlódtak. Egyben ölelkeztek most a papok, hogy egyik se fogadta el a költségvetést.
Most már a zárbeszédekre került a sor. Hegedüs nagy leleményességgel gyűjt még a letarlózott mezőkön is kalászokat. Bezáró beszédei még mindig olyan frissek, magvasak, mint a bevezető beszédei. Semmi az, hogy huszan-harmincan beszéltek előtte, ha ugyan szabad ezt a kifejezést használni, mert őmiatta csak közbül lehet beszélni. Az a mesebeli tarisznya neki ez a téma, melyből ha már százan ettek is, még mindig annyi van benne, mint mikor még senki sem evett.
Utána Pázmándy Dénes kalandozta be az országot, s nyalábra szedvén minden gravament, pletykát és azt mondjákot, jó egy óra hosszáig adta a szóbankot, gúnyolva (már ti. kulináris gúnyolódással) a főispánokat, akiknek egyike évenkint ötször fordult meg székhelyén egy-egy napra, tehát minden megjelenés ezer forint. (Ez a legnagyobb napidíj a világon kiáltott fel a világjártas Dini keserűen.) A Zólyom megyei volt főispánról pláne azt sütötte ki, hogy főispánkodása alatt egyetlen egyszer sem aludt székhelyén. (Azt persze elhallgatta, hogy a városhoz közel egy kastélya van, hát valószínűleg abban hált.) Besztercéről átugrott Fogaras megyébe, s bár maga is bevallotta, hogy ott sohasem járt, mégis hivatva érezte magát bepillantást engedni a tisztelt Háznak a fogarasi viszonyokba. A kis városka társadalmi súrlódásait, összeveszéseit, apró szcénáit se hagyva ki, belevegyítvén a derék alispánt, Kapocsányi Mór személyét is, ki pedig egynehányad magával igazi sziszifuszi munkát végez ott a maroknyi magyarság fenntartásán, s innen e hatalmas parlamenti teremből inkább meleg biztatást, jó szót várna, mint lankasztó, kíméletlen vagy rideg szavakat. Fölemlíté többi közt Bausznern főispán egyik rendeletét, mely a megyei tisztviselőket »kötelességszerű szavazásra« inti s hogy az elnöki tribünt ne hagyják el. Az ellenzék zajos derültségbe tört ki. Mire aztán »Dini« átugrott Vas megyébe és ott leplezett. Majd újra visszakerült a nemzetiségekhez panaszkodással, hogy nemzetiségi vidékeken a magyar katonák románul kötelesek levelezni!
Wekerle közbeszólt:
Orvosoltatni fog!
A derék lelkű Dini, akinek az a hivatása van, ami Mikulásnak, hogy bejárván az egész országot a rossz gyermekeket megvirgácsolja a jóknak pedig cukrot tegyen a csizmáikba… nem, ezt az utóbbit másra bízza; nos igen a jó Dini elment Veszprémbe, bejárta még utána Tolnát, Baranyát s minthogy úgyis a karácsonyi szent ünnepek következnek, elmondta minden összeszedett értesítését, hat beszédtárgyat és nyolc-kilenc interpelláció-anyagot egybeöntve. Háta mögött ülő társai ámulva nézték ezt a pazarlást.
Pázmándy után Mikszáth kelt a fogarasi főispán védelmére, ki erős barátja a magyar állameszmének, s esetleges túlzásai is e nemes forrásból erednek. Mikszáth felszólalását (mint amely látszólag a törvényszerűséggel szemben, a főispán intenciói mellett hegyeződött ki), izgalommal, gyakori félbeszakításokkal hallgatták a szélsőbalon.
Míg végre a keletkező vihart elsimította Wekerle néhány rövid szóval. Kijelentve, hogy nem az intenciók, hanem mindig a törvényszerűség szerint fog eljárni. Erre elsimultak a hullámok de ha nem simultak volna is el, a Ház órája elérte a római II-est, s ilyenkor a harcoló felek mindig fegyverszünetet kötnek másnapig.
