Kanadai vasfa – Gymnocladus dioicus (G. canadensis)

Botanikai leírás: 20–25 m magas, laza koronájú fa, gyéren elágazó vaskos ágain és törzsén szürkésbarna, durván repedezett, felkunkorodó szélű kéregcserepekkel. Rügyei rejtettek. Vesszői vastagok, barnás- vagy kékesszürkésen hamvasak. Igen nagy, 30–80 cm-es levelein a levélszárnyak száma 3–7 pár, mindegyiken 6–14 levélkével, melyek 5–8 cm hosszúak, tojásdad-elliptikusak, kihajtáskor rózsaszínes árnyalatúak, kopaszok, legfeljebb fiatalon a fonákon kissé szőrösek. Zöldesfehér, jelentéktelen, kétlaki virágai 20–25 cm hosszú, végálló bugákban júniusban nyílnak. A szirmok 1–1,2 cm hosszúak, szőrösek. 10–20 cm-es, éretten felnyíló termése lapos, bőrszerű, kemény, vörösbarna, lecsüngő hüvely. Magja kavicsformájú és igen kemény.

A faj érdekessége: Az USA keleti részén honos. Európában 1748 óta telepítik parkokba. Gyökérsarjai a szülő példánytól nagy távolságra (akár 20 m-re) is megjelenhetnek. Az amerikai vasfa a magburkok keménységét tekintve első helyen áll, ezért legalább kétszer le kell forrázni. Majd három napig áztatni kell, hogy az előcsírázáson essen át. Az így leforrázott és áztatott mag is sokszor megcsal bennünket, s csak egy-két év múlva kel ki. Kérge szappantartalmú, hazájában mosnak vele, ezért szappanfának is hívják. Jókora bab nagyságú magjait az első kivándorlók gyarmati időkben a kávé helyett pörkölve fogyasztották, vagyis jó kávépótló, ezért is nevezik angolul „Kentucky-kávéfának”, vagy „kávébabnak”. Krúdy Gyula a vasfáról, Szent Margit című kisregényében a következőket írja: „S ezenkívül is jótékony természetű ez az óriásfa. Ha szűkiben van édesanyád otthona a szappannak, csak jöjjön a vasfához. E fa lehullott kérgével éppen olyan jól lehet ruhát mosni, mint a legfinomabb szappannal. Ám ha a kávétok van fogyatékán, akkor is segít a vasfa. A leveleiből könnyűszerrel lehet kávét főzni, mely éppen olyan ízletes, mint a valódi kávé.” ²⁸  

Megjegyzés: Meglehetősen lassú növekedésű, melegigényes, későn kihajtó fa. Félárnyékban is tenyészik. Metszésre, csonkolásra sarjadzik.

Ez a fa hazánk területén nagyon nehezen szerezhető be, mivel a faiskolák nemigen termesztik. Inkább néhány csomagküldő szolgálat révén juthatunk hozzá.

Fája: világosbarna színű, nagyon kemény, nehéz, tömör és szívós. Sűrűsége 1 g/cm³ felett van, így a vízben elsüllyed. (A világ legnehezebb fájú növénye egy trópusi fa, a Guajak fa (Guaiacum officinale), sűrűsége 1,37 g/cm³.)

 

A bemutatott fa

Helyzete: Hortenziás tábla. Régen ezen a területen több hortenziaágy volt. Azonban az egyik télen eltört a környéken húzódó termálvíz csöve és a hortenziák elpusztultak. Emlékükre született a terület elnevezése.

Dendrológiai értéke, története: Az első szigeti vasfákat még a nádor telepítette. Az itt bemutatott fát azonban József főherceg idejében ültették.

József nádor (1776–1847) és 1867-től nyomdokaiba lépő fia, József főherceg (1872–1962) neves botanikusok is voltak. Rajongó flóraszeretetüket bizonyítja, hogy az 1810-es évektől kezdve, kb. 320 olyan új fajt hoztak az országba, amelyek korábban ismeretlenek voltak hazánkban. Mindketten nagy örömmel kertészkedtek birtokaikon. A nádor hatezernél több növényt ismert úgy, hogy azok latin nevét és rendszertani besorolását is tudta. József főherceg nemcsak alcsúti birtokán, hanem fiumei palotája kertjében is számos – részben saját maga által nemesített – növényritkaságot nevelt. Ezekkel kapcsolatos eredményeiről Európa szerte elismert tudósként jó néhány tanulmányt, szakkönyvet adott ki. Gyakran dolgozott a kastélyának parkjában. Ilyen alkalmakkor többször megesett, hogy a – mindenki számára nyitva álló – kertet megtekinteni kívánó idegenek az általuk fel nem ismert, egyszerű ruházatban kertészkedő főherceget kérték meg arra, hogy mutassa be a parkot. A szakszerű „idegenvezetésért” kapott aprópénzt dolgozószobájában egy tálban őrizte József főherceg. József nádornak több kedvenc fája volt, azok között volt a vasfa is, amelyet különösen szeretett, ezért több példányt hozatott a parkba. Az egyik ilyen szép, idősebb margitszigeti példányt említi meg egy leírás: „…Nem messze van ehhez egy gyönyörű Vasfa (Gymnogladus canadensis) akáczra emlékeztető leveleivel, mely fának az a tulajdonsága, hogy csak úgy száz  éves kora körűl kezd el virágzani. Ez pedig már javában virágzik s gyümölcsöket is hoz.” ¹⁴

   Krúdy Gyula legendája szerint, a szenvedélyes kertész, a nádor – akit korának legjelesebb botanikusai közé soroltak – szorgalmas gondossággal vigyázott a szigeti vasfára. „Máriási Ilona akkor találkozott József nádorral, midőn a legkedvesebb munkájával: a vasfa megtisztításával volt elfoglalva. A vasfa arról nevezetes, hogy százesztendős korában kezd virágozni. És a szigeti vasfa ezen a télen múlt el kilencvenkilenc esztendős. (…) Ugyan kinek adatik meg egy százesztendős fa első kivirágzását láthatni? Ritka ember, még a kertészek között is, aki a vasfát kivirágozni látja. A nádorispán kezében hosszú féregtisztító pózna volt, és annyira elmerült munkájában, hogy darab ideig észre sem vette a leánykát, aki csendesen, illedelmesen nézte a nádor munkálkodását. (…) A nádorispán most már figyelmesebben vette szemügyre a leánykát. Megkérdezte, hogy mióta lakik a szigeten, mikor kapott édesatyjáról hírt, azután szenvedélyes kertész módjára a szigeti növényzetre terelte a beszédet a jó nádorispán.

– Ennek a fának neve és ismertetése, amely körül íme foglalkozom, még a híres, nevezetes debreceni Füvészkönyvben sincs benne. (…)

– A vasfa megnő huszonkét méter magasra is. A levelei pedig, amelyek a fa koronája körül nőnek, egyméteresek. (…) Amíg beszélt a jó nádorispán, befejezte munkáját a fa körül, és újabb fát keresett, amellyel tovább foglalkozzon.” ²⁸ – olvashatjuk az író kisregényében.

Krúdy és családja szinte rajongásig szerette a szigetet, annak természeti szépségeit. Kedvenc fáik is voltak. Az ilyen fák között elsőként kell megemlítenünk a híres ’Héttestvér’ fát. E mellett, talán a család legkedvesebb fa faja a vasfa volt. Talán ezért is jelenik meg a fent említett kisregényében ez a fa olyan részletesen. Erről olvashatunk a Budapesti Hírlap egyik, 1930-as számában: „Frissen beszél Krúdy Gyula és sok a melegség a hangjában, amikor mutogatja a sziget fáit. (…) Büszke Krúdy Gyula a vasfára, amelynek minden levele zöld télen is és nincs erezet a leveleken. Valamennyi levél, mint a bőr. A kastélynál pedig a hét-vezér fáját szereti, amelyről a legenda azt tartja, hogy a honfoglalás idejéből való.”

A bemutatott fa mintegy 3,5 m-es magasságban ketté ágazik, így egy villás elágazású fa. A többi szigeti vasfa közül, ez a leghatalmasabb, és a törzse ennek a legvastagabb.

Kora: 143 év körüli – 2020’

Állapota: Rossz. „Tetőtől-talpig”, több helyen sérült, korhadt, odvasodó csonkolt, koros fa. Várható hátralevő élettartalma jóval egy évtized alatt van.

A gyökérzet a talajfelszínt megemelte, amely a föld fölött sérült és korhadt. A gyökérnyak szintén sérült és korhadt, rajta gombakártétel látható. A törzs repedt, odvas, felületén kéregsérülés, felületén rovar- és gombakártétel figyelhető meg. A törzs 5 méteres magasságában, egy régen eltávolított idős vázág helyén, ágalapi bekorhadás látható. Törzséből kb. 10 méteres magasságból időnként korhadékvíz szivárog le a talajba. Az így keletkezett odú már 45 cm átmérőjű. Korona-alapja sérült. A koronája csonkolt, torz habitusú, rajta rovar kártétel.

A 2010-es évek elejére a fa állapota már leromlóban volt.

2015-ben erős ifjításon esett át, így magasságából sokat vesztett. Ekkor csak néhány vékonyabb oldalága maradt meg.

2016-ban megtörtént a fa vizuális és mérőműszeres vizsgálata.

2020-ra a fa állapota tovább romlott. A korábban ifjított nevezetes fa vázágai több hajtást fejlesztettek, azonban tartósabb koronát a fa nem fog tudni kinevelni.

Díszértéke: Alacsony. Napjainkban, gyér és erősen csonkolt koronája miatt már nem mutatós fa.

Forrás: Kevély László – FŐKERT Nonprofit Zrt.: A Margitsziget nevezetes fái 2020

Források:

¹⁴ A Margit-sziget növényzete. Vasárnapi Ujság, 1900. 47. 37. p. 609.

URL: http://epa.oszk.hu/00000/00030/02433/pdf/02433.pdf.

²⁸ Krúdy Gyula: VIII. fejezet. Levél a nyárfa héján. In: Krúdy Gyula: Szent Margit. Mesemondás. Budapest, Pesti Szalon, 1996. URL: http://mek.niif.hu/00700/00761/00761.htm

^zzy Budapesti Hírlap, 1930. február (50. évfolyam, 26-49. szám)   URL:

1930-02-02 / 27. szám

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/BudapestiHirlap_1930_02/?query=Margitsziget%20h%C3%A9t%20vez%C3%A9r%20fa&pg=52&layout=s

Fótok:

(1)    Kevély László