Kezdőlap Blog Oldal 56

Család a ló szeretetével

Család a ló szeretetével

Sarkad városának pezsgő civil életében is különös helyet foglal el a Szabó Sándor elnök nevével fémjelzett Sarkadi Szabadidő-, Sport- és Lovasklub. Igazi nagycsaládként élnek, s stílszerűen a ló szeretete kovácsolta össze a csapatot.

Utólag visszagondolva, így vall Szabó Sándor, a Sarkadi Szabadidő-, Sport- és Lovasklub elnöke: “Borbély Laci bácsi, az utcánkban lakott kocsis a bűnös, amiért egy életre megszerettem a lovat”. Már kisgyermekkorában az iskola utáni időszakot – ha csak tehette – mindig az öreg kocsisnál töltötte, s ma is nosztalgiával említi, hogy: “…bármennyi dolga is volt Borbély Laci bácsinak, mindig megállt, s felvette a kocsira a gyerekeket…” Bár Debreczeni dédapjának, Szabó nagyapjának még voltak lovai, a téeszesített világban a család olyan szegény lett, hogy a disznó és a kecske volt a legnagyobb jószág náluk.

A “lóbetegség” viszont már ekkor megfertőzte. Igaz, évtizedeket kellett várnia, amire harminchat esztendős korában a nagycserkeszi kisbéri félvér lótenyészetből megvásárolhatta élete első pár csikóját, két sárga választási csikót, Tündit és Nellit. Azóta mindig van az istállóban ló, s a kocsiszínben hintó is akad. Sőt, a tenyésztéssel is próbálkozott, s tizenöt esztendő alatt legalább 25 csikó látta meg a napvilágot istállójában. – Négy-öt esztendeje azonban felhagytam a tenyésztéssel – mondja keserűen, hogy már az sem a régi.

Jelenleg egy 10 éves, Szultán névre hallgató herélt, s egy hatéves kanca, Mónika gyeplőjét foghatja Esterházy-hintója bakján. Idestova lassan tizenöt esztendeje a sarkadi lovasklub elnöki tisztségéből adódó feladatokat is ellátja, s jogos büszkeséggel említi, hogy: “…mintegy két tucat fogattal, gálában, tisztességgel hadra foghatók vagyunk”. Boldog Gergő, Debreczeni István, illetve Zoltán, Váczi Lajos (Savanyú), Juhász Imre, Szabó Sándor (Tüdő), Sugár Sándor, Kovácsné Borbély Anikó (valamennyien sarkadiak), Szabó László (Mezőgyán), Hízó Zoltán, Varga András (Vésztő), Ökrös László, Kovács László (Okány) fogatait említi, s rögvest hozzáteszi: ezen fogatok már a határon túl is ismertek, hiszen Nagyszalontával, Árpáddal, Simonyifalvával és Krasznával egyaránt baráti kapcsolatot ápol a klub.

Jogos elégedettséggel említi ugyanakkor, hogy immáron csikós különítménnyel is büszkélkedhetnek. Tíz okányi, méhkeréki és sarkadkeresztúri csikós legény teszi színesebbé programjaikat. Legalább ennyire büszke a határon túli klubtagokra. Prezsmer Károly, Cik Sándor (Árpád), Kenéz Lajos, Major Imre, Farkas Sándor és Bántó József (Nagyszalonta) nevét sorolja, ezzel is igazolva, hogy a lovasbarátság nem ismer határokat. S bár az anyagiak mindig szűkösek, hála az önkormányzatnak, a legszükségesebbekre eddig mindig elő tudták teremteni a pénzt. Nemzetközi amatőr fogathajtó-versenyeket szerveznek – A Sarkadi Szabadidő-, Sport- és Lovasklub aktív résztvevője a település életének.

Részt vesznek a városi rendezvényeken, szükség esetén önzetlenül állnak az önkormányzat rendelkezésére is. Hintójaikon államfő, testvértelepülési delegációk, s miniszterek sora utazott már – méltatta a civil szervezet közéleti szerepvállalását Tóth Imre polgármester. Azt már Szabó Sándortól tudtuk meg, hogy kis jóindulattal minden év május 1-jén az Anti úti sportpályán nemzetközi, amatőr fogathajtó-versenyeket szervezek, hiszen ilyenkor a határon túli klubtagok és vendégek egyaránt részt vesznek rendezvényeiken.

Forrás: Békés Megyei Hírlap 2007-12-13
Frissítve: 2023.05.02.
Fotó: Canva

Termálvizes lófuttató

Termálvizes lófuttató

Mozgás közben gyógyulhatnak az állatok

Kaposváron működik Európa első termálvizes ló-futópadja. Ezzel a műszerrel lovak és más állatok mozgását vizsgálják majd. A beruházás huszonnégy millió forintba került. Uniós és magyar támogatással valósult meg.

A lovak egy végtelenített futószalagra állnak, amely elindul, a ló pedig kénytelen futni. Mozgás közben gyógyvizet pumpálnak a kádba. Tetszőleges magasságba. Olyan ez, mint a vízitorna. Ahogy mozog a ló, gyógyul a sérülése. Vizsgálják a porc- vagy csontelvátozásokat, az izmok működését.

A talaj minden percben ugyanolyan minőségű és ezáltal a különböző változó paraméterek, amelyek az állat mozgásából fakadnak, ezek mérhetők – magyarázza Dr. Hevesi Ákos kutató állatorvos. Ezt tudod szárazon használni, tudod használni vizesen, tudok rajtak terheléses endoszkópiát használni.

A lógyógyászati szakemberek is csak most ismerkednek a berendezéssel. Ilyet ugyanis legközelebb Németországban láthatnak. A kaposvári műszer abban különleges, hogy gyógyvízzel működik.

Az első ló január végén állhat rá erre a futószalagra. Akkor indul be Európa első termálvízzel működő futópadja.

Forrás:  MTV 2007-01-09
Frissítve: 2023.05.02.
Fotó: Canva

Az utolsó cowboyok – egy letűnőben lévő világ utolsó képviselői

Hasonlóan más régi, a mezőgazdasághoz és állatokhoz kötődő mesterség ismerőihez, a cowboyok is lassan eltűnnek Amerika pusztáiról.

Adam Jahiel éveken keresztül követte a nevadai Nagy-Medencében dolgozó cowboyok életét. „Ezek az emberek az egyik utolsó igazi amerikai szubkultúra képviselői”- mondja. Lélegzetelállító felvételei egy letűnőben lévő világ utolsó mohikánjainak mindennapjaiba engednek bepillantást.

2003-ban már kevesebb, mint 10.000 cowboy dolgozott az Amerikai Egyesült Államokban, ez a szám mára tovább csökkent. Harmaduk rodeókon, cirkuszokban, bemutatókban dolgozik, míg a többiek továbbra is a pusztákon lovagolva keresik meg a betevőre valót.

„Utóbbiak azok, akik az emberiség legősibb kihívásaival néznek szembe nap, mint nap: küzdenek a természettel és saját magukkal is. A tiszteletet itt nem lehet a modern életben megszokott sallangokkal kivívni, itt csak a tehetségnek és a tudásnak van értéke” – mondja Jahiel.

Adam Jahiel évekig a filmiparban dolgozott, a legkülönfélébb produkciókhoz adta a nevét, mint például a Távol Afrikától, vagy a HBO vígjátékai.

De nem csak filmes munkáiról, hanem kalandos körülmények között készített fotóiról is ismert. Az egyik leghíresebb ilyen kalandja talán az 1987-es amerikai-francia Titanic-expedíció volt. Emellett számos könyvet is jegyez. Az utolsó cowboyok mellett kirgizisztáni útját is könyvben örökítette meg.

2012. szeptember 19. Magyar Dorottya, Lovasok.hu
Forrás: adamjahiel.com
Frissítve: 2023.05.02.
Fotó: Canva

Kutatás a kullancsok okozta ismeretlen eredetű lázról

Kutatás a kullancsok okozta ismeretlen eredetű lázról

Képzeld el a helyzetet: a lovad beteg, de neked fogalmad sincs miért. A légzése normális, de a testhőmérséklete túl magas. Alig eszik, és a látod a szemében, hogy valami nincs rendben. A láz oka ismeretlen, még a legtapasztaltabb állatorvosok, szakértők sem tudnak konkrét magyarázatot adni rá. Végül a láz elmúlik, de vajon ezzel elmúlt a betegség oka is?

A lovasok gyakran találkoznak ezzel a jelenséggel. Az ithacai Cornell Egyetem Állategészségügyi Diagnosztikai Központjában, Linda Mittel egyre több hívást kap olyan tulajdonosoktól, akik lovát ez a lázzal járó betegség fertőzte meg. Mittel az egyes esetekből arra következtet, hogy a nehezen diagnosztizálható betegségért a kullancsok lehetnek a felelősök.

Ahogy növekszik a kullancsok száma, a betegségek is egyre nagyobb területen fertőznek. Az igazi problémát az jelenti, hogy nem csak olyan helyeken kaphatóak el ezek a betegségek, ahol ténylegesen sok kullancs fordul elő, hanem mivel a lovakat gyakran szállítják különböző földrajzi helyek között, így azok magukkal vihetik a fertőzött vérszívókat is.

Mittel kutatni kezdett, hogy megtudja mi áll a rejtélyes megbetegedések háttérében. A kutatás során kullancsok által okozott bakteriális fertőzéseket hasonlít össze olyan lovaktól vett mintákkal, akik megkapták az ismeretlen eredetű lázzal járó betegséget.

Néhány, kullancsok által okozott betegség gyógyszerekkel könnyen kezelhető, mások ellen viszont az antibiotikumok sem elég hatásosak. Ha sikerül megtalálni a betegség okát, az segíthet az állatorvosoknak hatékonyabban fellépni ellene, emellett segít a lótulajdonosoknak megérteni, hogyan befolyásolja az állat sportbeli és egyéb teljesítményét a megbetegedés hosszú távon.

Ahogyan a lovak ki vannak téve a fertőzésnek, ugyanúgy a velük dolgozó emberek is veszélyben vannak. Ha a kutatás során sikerül kideríteni, hogy valójában mivel is állunk szemben, remélhetőleg megoldódik a rejtély és kifejleszthető lesz egy olyan gyógyszer, amely megvédi mind az embereket, mind az állatokat, és segít megakadályozni a rejtélyes kór terjedését.

Fordította: Juhász Nikolett, Lovasok.hu
Forrás: http://www.thehorse.com
Frissítve: 2023.05.02.
Fotó: Canva

Johnny Depp egy kaszkadőrlónak köszönheti az életét

Johnny Depp egy kaszkadőrlónak köszönheti az életét

Az ismert sztár új filmje, a Lone Ranger forgatása közben szenvedett lovasbalesetet

Johnny Depp szerint kizárólag a lovon múlott, hogy a balesetnek nem lettek súlyos következményei.

A 48 éves sztár  így nyilatkozott Daily Mirrornak: „Szerencsés vagyok, hogy itt lehetek. Jónéhány filmben kellett már lovagolnom, estem is néhányszor, de ez a mostani esés elég komoly volt. Rosszul estem, a lovam, Scout jó 25 métert húzott magával, majd amikor átugrott, a hátsó lábai épp csak érintettek. Scouttal nagyon jó a kapcsolatunk, és elmondhatom, neki köszönhetem, hogy élek.” A színész kisebb zúzódásokkal és horzsolásokkal megúszta a balesetet, így nem kellett megszakítani a forgatást.

A Lone Ranger című western bő egy év múlva kerül az amerikai mozikba, a főbb szerepekben Johnny Depp mellett Armie Hammert, Ruth Wilsont, Helena Bonham Cartert, Barry Peppert, James Badge Dale-t, Tom Wilkinsont és James Fraint láthatjuk majd. A film rendezője Gore Verbinski.

2012.05.13. Forrás: http://www.movieweb.com
Frissítve: 2023.05.02.
Fotó: Canva

Tereptan kezdőknek

Tereptan kezdőknek

” Az ember sohasem érzi magát szabadabbnak, fennköltebbnek és boldogabbnak, mint lóháton. ” – Ahhoz, hogy ez az érzést sokszor éljük át, fontos néhány alapvető szabályt ismerni.

A hobbilovaglás egyik legelterjedtebb módja, formája a tereplovaglás. Ilyenkor a lovaglás nem zárt környezetben, lovardában, fedeles-lovardában, karámban történik, hanem kint a terepen, a természetben. Ez adja a szépségét, és egyben ez határoz meg néhány olyan írott vagy íratlan szabályt, amit érdemes szem előtt tartani, elsősorban a balesetek megelőzése érdekében. Hazánk szerencsére bőségesen rendelkezik még jó terep-adottságokkal a lovagláshoz, ez jelenti a legfőbb vonzerőt a hozzánk látogató lovasturisták részére is. Természetesen a földek privatizációjával bizonyos mértékig romlottak a feltételek, de még mindig sokkal kedvezőbbek, mint általában a Nyugat-európai országokban.

  • Tereplovaglásra lehetőleg ne menjünk egyedül, fiatal csikóval pedig soha. Bármikor történhet olyan esemény, kisebb (netán nagyobb) baleset a legtapasztaltabb lovassal és a legmegbízhatóbb lóval is, amikor segítségre lenne szükség, ami esetleg életet is menthetne.

  • A tereplovagláskor is be kell tartani a bemelegítés szabályait, ha nem akarjuk, hogy a ló lesérüljön. Ha mégis bekövetkezik, hogy a ló valamiért lesántul, le kell szállni és lassan haza kell vezetni, súlyosabb esetben – ha van rá mód – lószállítót kell érte küldeni.

  • Ha terepre lovagolunk ki, mindig kell, hogy legyen egy túravezető, úgynevezett éllovas. Ez általában a legtapasztaltabb, legjobb lovas szokott lenni. Ő határozza meg a csapat útvonalát, a jármódot, az iramot, a pihenőket, egy szóval vezeti a túrát. Vezényszavait érthetően, hangosan adja ki, kézzel jelez, és az egymás mögött lévő lovasok azonnal hátrafelé továbbítják azt, hogy mindenkihez eljusson. A vezető a kiadott vezényszót (például ügetés jármódban lépést vezényel) egy pici késéssel hajtja végre, nem amikor kimondja, hiszen az utolsó lovasnak is kell, hogy ideje legyen azt végrehajtani úgy, hogy ne szaladjon bele az előtte lévőbe. Szerencsés eset, ha a vezető lova is rutinos, tapasztalt, bátor terepló, hiszen a lovak sokkal könnyebben mennek el számukra veszélyesnek látszó dolgok mellett (pl. egy fóliadarab vagy nylonzsák) a másik ló után.

  • A terepen illik valamilyen rendezett alakzatban lovagolni, ez általában egyes vagy kettes oszlop. Nagyon kell figyelni arra, hogy egymást a rúgástávolságon belül semmiképpen sem szabad megközelíteni, de inkább rá kell hagyni néhány métert, hogy ha az előttünk haladó lova váratlanul megáll, nehogy baleset legyen. Egyszerű módszer, hogy ha lépésben haladva az előttünk lévő ló csánkját, vagy lábának csánk alatti részét látjuk a mi lovunk füle között elnézve, akkor többé-kevésbé helyes távolságban vagyunk. Ha csak az előttünk lévő ló farát vagy combját látjuk, túl közel mentünk. Természetesen nem szabad az indokoltnál jobban leszakadni sem, hogy nehogy a ló ettől pánikba essen, és megpróbáljon minden áron a többi ló után rohanni. Nyilvánvaló, hogy ha van mén a csapatban, akkor vagy annak kell elöl menni, vagy heréltek között kell helyet foglalnia, illetve az esetleges rúgós ló csak a sor végén mehet.
  • Ha országutat kell kereszteznünk, rendkívül nagy figyelemmel és határozottan, gyorsan tegyük meg. Szükség esetén az éllovas karjelzéssel kérje a forgalom leállását, amíg a csapat áthalad. Ha egy-egy szakaszon közúton kell lovagolnunk, akkor a Kresz szabályai érvényesek ránk is. Ilyenkor az út jobb szélén, egyes oszlopban kell lovagolni. Ha vélhető, hogy esetleg nem érünk vissza a terepről sötétedés előtt, feltétlenül legyen a bal lábszárunkon a kerékpárosokéhoz hasonló villogó, hátrafelé piros, előrefelé fehér, és szürkület kezdetekor kapcsoljuk is be. Ha autó közeledik a csapathoz, akkor a vezető oldalra kinyújtott karjának lassú le-fel mozgatásával kéri az autóst, hogy lassítson, amit a legtöbbjük megért, és megáll vagy lelassít. Sajnos kivételek is vannak, ami veszélyes a lóra és a lovasra nézve is, de a karosszériásnak is okozhat komoly munkát.

  • A terepen számtalan dologtól a ló váratlanul megijedhet, és ijedtében megugorhat, vagy megiramodhat. Ilyenek elsősorban a vadak: egy felrepülő fácánkakas, vagy a bozótban megugró őz rettenetes ribilliót tud csinálni a lovak között. Veszélyes a kerékpáros, netán a gyalogos, ha mondjuk lobogó piros esőkabát van rajta, a tanyák körüli kutyák, egy kidobott zsák, szemétkupac (sajnos van belőle bőséggel), vagy egy erdei motoros, autós. Éppen ezért terepen ha hosszú száron lovagolunk, akkor is legyünk folyamatosan érintkezésben a ló szájával, és ne legyen a szár odadobva. Vannak olyan lovak, amelyek – különösen ha nagyon pihentek – a szabad terep láttán azonnal kemény szájúvá válnak, állandóan törnek előre, és próbálnak elrohanni. Mások jókedvükben bokkolnak, játszanak. Van olyan ló is, amelyik nem bírja elviselni, ha másik ló megy előtte, de ha az élre állítjuk, azonnal megnyugszik. Van, amelyik viszont az élen nem mer menni, de a másik után szépen nyugodtan elmegy. Ezek a ló egyéniségétől függenek.Ha netán előfordul, hogy a lovunk elragad, és nem tudjuk felvenni, akkor ki kell nézni egy sík terepszakaszt, és ott körre fordítani a lovat, majd egyre kisebb köröket lovagolva középen szépen meg fog állni. Ha véletlenül leesnénk lehetőleg ne engedjük el a szárat.

  • A fokozott esésveszély miatt lehetőleg kobakban lovagoljunk ki terepre, úgy, mint ugratáskor. Ha a terepen kisebb terepakadályokat kell leküzdenünk (kidőlt fatörzs, kis árok, stb.) ugratással, vagy egy nagyobb árkot vagy emelkedőt, lejtőt mászatással, mindig úgy helyezkedjünk, hogy egymást ne akadályozzuk, és elöl a legmegbízhatóbb páros küzdje le az akadályt. Mászatón akár felfelé, akár lefelé haladunk, a ló hátulját próbáljuk tehermentesíteni, mert felfelé azzal tol, lefelé azzal fékez. Soha ne kapaszkodjunk a ló szájába, mert a nyakával viszont egyensúlyoz. Bizonyos helyzetekben jó szolgálatot tehet, ha átöleljük megbízható lovunk nyakát, és ha feljutottunk a meredek tetejére, rendezzük sorainkat és ülésünket.

  • A tereplovaglás hosszát mindig a ló edzettségi állapotához kell igazítani. A legrosszabb, de sajnos általános dolog, hogy hétfőtől péntekig áll a ló a boxban (remélhetőleg nem az állásban), szombat vasárnap pedig megy 50-60 km-t terepen. Ezt természetesen a legkeményebb ló sem igen bírja sokáig egészségkárosodás nélkül. Általában nagyon jó hatással van a lóra szellemileg, ha hetente egy-két alkalommal terepre lovagolunk ki vele a lovaspályán történő rendszeres edzésmunka közben is.

    Sajátos terep-lovaglás a hagyományos őszi vadászlovaglás, a Hubertus. Ez valamikor falkavadászatta! egybekötött társas lovaglás volt, ma többnyire falkavadászat nélkül zajlik. A Hubertus lovaglásoknak vannak sajátos, speciális játékai, úgy mint pl. a rókavadászat. Ilyenkor egy lovas vállára egy rókabőrt kötnek, kap bizonyos előnyt, és a többi lovasnak őt kell megfogni, letépni a válláról a rókabőrt. Angliában igen nagy hagyományai vannak a vadászlovaglásoknak olyannyira, hogy külön erre a célra tenyésztik az úgynevezett hunter lovakat.

Szerző és fotók: Novotni Péter
Frissítve: 2023.05.02.
Fotó: Canva

Rossz szokások

Szitál a lovam. Miért?

 Rossz szokások

A ló rossz szokásait többnyire a környezet alakítja ki, általában az unalom, de a hajlam az öröklődik. Ezek a szokások azon túl, hogy nem szépek, általában károsak is a lóra nézve, esetleg veszélyesek az emberre.

  • A szitálás az, amikor a ló a boxban vagy az állásban állva egyik első lábáról áll a másikra, dülöngél. Ez azért nagyon káros, mert az első lábak idő előtti elhasználódását segíti. Kialakulásában nagy szerepe van a tulajdonosnak, mert általában ezt a szokást is unalmában veszi fel a ló. Mindenesetre nem kiegyensúlyozott idegrendszerre utal. Kialakulása után roppant nehéz leszoktatni róla a lovat, szoktak próbálkozni a ló előtti fal csíkosra festésével, hogy hátha elszédül és abbahagyja, vagy a béklyóval. Ezekkel lehet kísérletezni, de jobb megelőzni a kialakulását. A rossz szokásokat a lovak igen hamar eltanulják egymástól, ezért nem célszerű ilyen lovat társas istállóban tartani.
  • A másik leggyakoribb rossz szokás a karórágás. Ez azt jelenti, hogy a ló ráharap valamilyen szilárd tárgyra, ami lehet a jászol vagy az etetőcsésze széle, a karám rúdja, az ajtó, vagy bármi más. Ilyenkor a ló tátott szájjal harapja, fogja az adott tárgyat, és közben nyeli a levegőt, böfögésszerű hangot hallat. Ezek a lovak, amellett, hogy nem nyújtanak ilyenkor túl szép látványt, kondíciójukat is nehezen tartják. A leszoktatásra szintén vannak trükkök, pl. a jászol apró szeggel való kiverése, hogy ne tudjon a ló ráharapni, vagy láttam már olyan megoldást, amikor a boxban a rácson belül körbehúztak egy villanypásztort. Lehet kapni olyan “nyakörvet” is, amit a lovon kell tartani (a lovaglás idejét kivéve), és ez meggátolja a levegő nyelését.
  • Szintén gyakori rossz szokás, amikor a ló rúg abrakoláskor, pontosabban, amíg várja az abrakot, de már hallja a vödör csörgését, vagy éppen, amint megkapja az abrakot csipked, harapdál, rúg. Rossz szokás, de alapvetően nevelés kérdése, amikor a ló az embert igyekszik a falhoz szorítani, amikor megy be mellé, vagy jön ki az állásból. Kifejezetten rosszindulatú lovak egyszerűen kizavarják az embert a boxból.
  •  Szintén nem öröm, ha a ló rászokik a csipkedésre. Ilyenkor nem durván, de oda-oda nyúl az emberhez. Ez a tulajdonság a társas viselkedés egyik formájára vezethető vissza: amikor az egyik ló a másikat vakargatja, akkor a másik is vakargatja az egyiket, kölcsönösen tisztítják egymást. Amikor az ember ápolja a lovat, akkor sok ló először szintén ápolni akarja az embert. Ha ilyenkor nem hozzuk egyértelműen tudtára, hogy azt nem szabad, akkor esetleg játéknak veszi, és kialakul a csipkedés. Más dolog, amikor a ló rosszindulatból harap.
  • A csiklandósság sem öröm, bár ez inkább adottság, mint rossz szokás kérdése. Az ilyen lovat csak nagyon finoman, óvatosan ápoljuk, mert ha a csiklandós testrészt durván kezdjük vakarni, esetleg rúg, vagy a falhoz szorítja az embert.
  • Az emberre való rúgás már nem rossz szokás, hanem megengedhetetlen viselkedésforma, csakúgy, mint amikor a ló direkt harapja az embert.

Szöveg: Novotni Péter
Frissítve: 2023.05.02.
Fotó: Canva

Otthontartás vs. bértartás

Magánháznál vagy szállodában?

Otthontartás vs. bértartás

Amennyiben az otthoni udvar túl kicsi, tarthatjuk panzióban is lovunkat.

Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya. Alapvetően mindig az ember lehetősége és igénye dönti el, hogy melyik utat kell választania.

A bértartásnak nyilvánvaló előnye, hogy sokkal kisebb időbeli kötöttséggel jár, mintha valaki saját maga otthon tartja a lovát. Emellett sokaknak nincs is más lehetőségük, hiszen egy bérházi lakás erkélyén, vagy akár egy családi ház néhány négyzetméteres kertjében nincs lehetőség lovat tartani, – és van, ahol a település önkormányzata rendeletileg is tiltja a nagyállat tartását.

Hátrányai is vannak persze. Időigényes a lóhoz kijárni, mert lehet, hogy csak kissé messzebb találunk megfelelő helyet lovunk tartására. Vegyük alapul, hogy egy rendes lovaglás öltözéssel, ápolással, nyergeléssel együtt legalább 2 óra, és ha mondjuk a lovarda, ahol a lovunkat tarjuk nem a közvetlen közelünkben van, akkor az odaút és a visszaút újabb egy óra, azaz 3 órányi egybefüggő szabadidőre van szükségünk egy-egy lovagláshoz. Nem mindig egyszerű megtalálni a megfelelő helyet sem, ahol a szolgáltatás minősége megfelel a lovunknak, az ára pedig nekünk.

Ma – 2012  elején – egy ló havi bértartása átlagosan 50 és 80 ezer Ft között mozog, attól függően, hogy boxban vagy állásban, esetleg futóistállóban helyezzük el lovunkat, és az ápolás, körmözés, patkolás, vakcinázás, jártatás stb. benne van-e a havi díjban. Emellett nem mindegy, hogy milyen az istálló személyzete, a lóápolók, az edző (ha van), milyen a lovarda, van-e fedeles lovarda, tereplovaglási lehetőség. Milyen minőségű takarmányt etetnek, és mennyit az adott telepen. Milyen az állatorvosi ellátás, és még számos szempontot lehetne sorolni.

Az otthon való lótartásnak egyik nagy hátránya, hogy nagyon kötött időrendet követel a lótartótól, ha nem is órára, de napszakra mindenképpen. Előnye, hogy a lovunkat bármikor láthatjuk, szem előtt van, tudjuk, hogy mikor hogyan viselkedik, mit csinál, sokkal jobb személyes kontaktus kialakítására van lehetőség. Mi magunk dönthetjük el, hogy mikor miért büntetjük és mikor miért jutalmazzuk. (A legtöbben nem szeretjük, ha a lovunkat más megveri, még ha indokoltnak is látszik, illetve szinte biztos, hogy a fenyítés mértékében nem értünk egyet, – és ez nagyjából a jutalmazásra is vonatkozik.) A ló megszokja, hogy tőlünk kapja az élelmet, mi ápoljuk nap mint nap, tudja, hogy ki a gazdája.

Hátrány, hogy komoly beruházásokat igényel, ha nekünk kell istállót építeni, tekintélyes helyigénye van, ami sokszor a lótartás szűk keresztmetszete. Istállót még csak lehet építeni kisebb területen is, de karámot, netán legelőt, azt nem.
Ami a költségeket illeti, mai áron számítva saját házunknál is belekerül egy ló tartása havonta körülbelül 20 000- 30 000 Ft-ba, attól függően, hogy a takarmányt milyen áron tudtuk beszerezni, esetleg megtermelni.

És ebben természetesen nincsen benne a saját munkaerőnk, ráfordított időnk, valamint az istálló, és egyéb szükséges létesítmények költsége, amortizációja. Ha kalkulálunk ezekkel a költségekkel is, akkor a két variáció között a különbség már elég csekély. Ez azt jelenti, hogy a bértartás, vagy saját, otthoni lótartás között a választás alapvetően nem csak anyagi kérdés, hanem életforma illetve adottság kérdése.

Szerző és fotó: Novotni Péter
Frissítve: 2023.05.02.
Fotó: Canva

Milyen az ideális lóétkező?

Milyen az ideális lóétkező?

Miből egyen és igyon a ló?

Akár boxban, akár futóistállóban vagy féltető alatt karámban tartjuk lovunkat, gondoskodnunk kell biztonságos, célszerű etetőről és itatóról.

Abrakolás:
Abraketetésre használhatjuk (főként állásos és futóistállóban) a hagyományos jászlat. Ez legyen megfelelően magas, hogy a ló ne lépjen bele. A ló felőli oldala fentről lefelé befelé húzódjon, hogy a ló evéskor a lábtövét ne üsse be, kényelmesen tudjon enni. Ami az etetőcsészét (musli) illeti, szintén azok az alapvető követelmények vele szemben, hogy a ló kényelmesen elérje, de ne tudjon sem belelépni, sem beletrágyázni. Ezért nem célszerű túl alacsonyan felszerelni, mert nem túl hálás dolog minden reggel trágyát takarítani az etetőből vagy az itatóból.

Másrészt ne legyen balesetveszélyes éles széle, illetőleg belül se legyen sarka, hogy a ló “tisztára tudja nyalni”, és ne maradjon takarmány benne. A legkülönbözőbb alakú, sarokba és egyenes falra felszerelhető etetőcsészéket gyártanak már különböző anyagból (műanyag, fém, beton, műkő), ezek általában jól beváltak. Kiválóan megfelel viszont egy kiselejtezett mosogató is, aminek alakja és mérete is pont a fenti célt szolgálja, és igen olcsó megoldás. Természetesen a lefolyó helyét be kell dugni úgy, hogy a ló a dugót ne tudja kihúzni (a dugó karika-tartó kiálló részét levágjuk, így egy síkba kerül az edény aljával.) Azoknál a lovaknál, amelyek hajlamosak az abrakot kiszórni az etetőt be szokták pálcázni olyan sűrűn, hogy az orrát közzé tudja dugni, és tudjon enni, de ne tudja oldalirányba kilökni a tápot vagy abrakot. Az etetőcsészék elhelyezésénél fontos szempont, hogy azok egymástól minél távolabb legyenek, és a lovak ne zavarják egymást evés közben.

Szinte minden ló “kajairigy”, és nincs annál rosszabb megoldás, amikor a lovak a szomszédos boxokban egymással szemben állva kell, hogy abrakoljanak. Ilyenkor (általában) mindkettő hátracsapott füllel, fenyegető tartással igyekszik minél hamarabb befalni az adagját – ami a legkevésbé sem mondható egészségesnek. Az a szerencsés, ha a lovak etetőcsészéi a lehető legtávolabb vannak egymástól, esetleg nem is látják egymást a lovak. Ilyenkor tudnak lassan, alaposan rágva (nagyon fontos!), nyugodtan enni.

Szénázás:

A széna etetésére is több megoldás kínálkozik. A hagyományos a jászol felett elhelyezett létrához hasonló szénarács. Ennek egy kisebb változatát szokták a boxokban elhelyezni, mintegy széna- kosarat, vagy lehet a szénát hálóból is etetni. A szénahálót eredetileg a lovak szállításához találták ki, de ma szokás a boxban is elhelyezni. A hálónak és a rácsnak is az a hátránya, hogy a ló természetellenes testtartásban, vagyis fentről “legel”. Ezáltal a nyak- és hátizmok, a láb ízületei és inai nem a megfelelő módon terhelődnek. A széna a ló szemébe is hullik, ami szintén nem jó. Megoldás a problémára, ha nem kötjük magasra a szénahálót, akkor viszont fennáll a veszélye, hogy belegabalyodik az állat. A ló szempontjából a legjobb megoldás a széna földről etetése, így viszont viszonylag sokat pocsékol, ami a gazda szempontjából kifogásolható. Ennek ellenére én ez utóbbi megoldást javaslom.

Legyen a boxban önitató?

Az önitatónak vannak előnyei és hátrányai. Előnye természetesen, hogy kényelmes, nem kell vödrözni, illetve ha sokáig nem vagyunk otthon akkor is iszik a ló eleget. Hátránya, viszont, hogy nem tudjuk, mennyit iszik pontosan, pedig a nagymértékben megváltozott vízfogyasztás esetleges megbetegedés jele is lehet. Ezen kívül sokszor előfordul, hogy a ló valamilyen módon az önitató szelepét kiakasztja, eldugítja, és elárasztja vízzel az egész istállót. Az önitatót esetleg le is tudja törni a ló, ez ellen különböző önitató-védő erőművekkel szoktak védekezni.

Az önitató egyik legnagyobb hátránya azonban, hogy 0 fok alatti hőmérsékleten elfagy. Természetesen lehet olyan módon is üzemeltetni, hogy télen víztelenítjük a rendszert, és ilyenkor marad a hagyományos vödrös módszer. (Ebben az időben úgyis kisebb a vízigénye a lónak, mint nyári időszakban.) Jól bevált módszer, ha van az istállóban egy nagyobb vödör felszerelve (biztonságos módon), és azt naponta néhányszor feltöltjük, így mindig marad a ló előtt is víz, és nem csak az itatáskor ihat.

Ahol a ló – és ez a szerencsés – nappal a karámban tartózkodik, (sőt, van ahol csak abrakoláshoz vezetik be a lovat a boxba, és éjjel-nappal kint van), ott egy nagyobb edényből (például fürdőkád) jól megoldható egész napra a vízellátás. Természetesen ügyelni kell rá, hogy a víz soha ne poshadjon bele, ne melegedjen túl nyáron, télen pedig a jeget kell rendszeresen feltörni, illetve meleg vízzel felolvasztani. Az itató elhelyezésekor is fontos szempont a balesetek megelőzése! Kiváló megoldás télen a fagymentes labdás önitató.

Szerző és fotók: Novotni Péter
Frissítve: 2023.05.02.
Fotó: Canva

Zebra az akadály felett

Zebra az akadály felett

Egy texasi zebra, akinek a gyengéje a díjugratás

Mivel a hatéves Zack állandóan átugrotta a legelőjét határoló kerítést, gazdája, Sammi Jo Stohler elhatározta, hogy kihasználja a csíkos jószág ezen adottságát.

„Akkora, mint egy nagyobb póni, és nagyon könnyedén ugrik.” mondja Sammi.


Sammi egy oregoni farmon nőtt fel, ahol kezdetben lovakat képezett ki, majd átnyergelt az egzotikusabb állatokra. Első zebráját 10 éve kapta. Mára két zebra – Zack és Charlie, egy zorse (ló-zebra hibrid) és egy zedonk (szamár-zebra hibrid) tulajdonosa. Sammi rendszeresen lovagolja Zacket és hajtja Charlie-t.

„Annak idején azt mondták nekem, hogy a zebrák képezhetetlenek. Hát nem volt igazuk. Azt állítani, hogy egy állat képezhetetlen annyit tesz, mintha azt mondanánk, hogy nem képes tanulni. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy képesek tanulni, különben nem maradnának életben. Tanulnak és alkalmazkodnak, kérdés, hogy a tréner képes-e őket idomítani. A zebrák nagyon intelligensek. Ha valami újat tanítok nekik, nem kell sokat ismételni.”

Zack két éve került Sammi texasi farmjára, előző gazdája azért adta el, mert nem boldogult vele. Zack kezdetben nem szívlelte az emberek társaságságát, de mára problémamentesen hagyja magát ápolni, sőt lovagolni.

Sammi a zebrákon kívül antilopokkal, őzekkel, szarvasokkal, tevékkel és borzokkal is dolgozik, de persze lovai és öszvérei is vannak.

2011.05.10. Forrás: http://www.chronofhorse.com, http://www.zebraguru.com
Frissítve: 2023.05.02.
Fotó: Canva

Hiba bejelentés