A Puukkoval már kóstolgattuk a skandináv stílusú kések világát. Abban a cikkben említettem egy másik jellegzetes darabot, a Leukut.
Ám míg a puukkoval aránylag sűrűn lehet találkozni, a leuku kések jóval ritkábbak hazánkban. Kis túlzással írhatám, hogy kihalásra ítélt faj és, hogy felkerült a Magyar Kések CITES II listájára. Természetesen a Magyar késkészítők által készített leukukról van most szó.
Ha most kapásból fel kéne sorolnom mondjuk 4 késkészítőt, akinek a palettáján szerepel, mint rendelhető kés, akkor bizony bajban lennék. Nyílván bármely általam ismert késes tud alkotni leukut, de hosszas netes keresgélés után csak Lakatos Balázs amatőr késkészítőnél találtam meg. Ott is már egy modernebb, átgondolt konstrukciót. Ezért elnézést kérek mindenkitől, hogy a továbbiakban nem hazai készítésű leuku fotókkal fogom az írást illusztrálni.
A skandináv emberek anno két kést használtak. Egy nagy kést és egy kis kést. A nem túl bonyolult életszemlélettel rendelkező északi népek nem komplikálták agyon a kérdést.
Kis kés, buiku, puukko vagy unna niibaš. És a nagy kés, leuku, "sami kés" vagy stuorra niibi. Illetve még nagyobb változata is ismert, a Väkipuukko vagy Seax.
Tehát a Leuku. A skandináv népek okkal nevezték ezt nagy késnek. A leuku tényleg nagy. Alapvetően sokkal rombolóbb munkákra használták, mint kisebb testvérét. Fa és csont darabolás, vadászat, harcászat. Gyakran használták balta helyett. Ez, gondolom, sokat elárul arról, hogy mit bírt a kés. A késnek állnia kellett a mostoha körülményeket is, értem ezalatt például azt is, hogy gyakran a sűrű hótakaró alatti fagyott fákat darabolták vele.
A leuku kések esetében sincsenek konkrét szabályok, csak jellemző tényezők.
A pengeforma itt is a hagyományos kialakítás, tehát a hegy a pengeháton helyezkedik el. Ez a hegykialakítás a szúrás pillanatában mindig felfele irányban elmozdul, pontatlanná válik. Ezért a leuku nem igazán alkalmas szúrásra. A másodlagos él sem jellemző rá. A penge mérete 20-45 cm-ig mozog, de létezik még ennél is nagyobb! A vastagság pedig 3-6 mm. Természetesen skandi leélezése van, ami a penge 1/3-ig van felhozva, de nem ritkán a feléig. Az élszög a leukuk esetében valamivel nagyobb, mint 20 fok, mivel a végzendő munkák zöme, mint már említettük, inkább durva és nem precíziós feladat. Néhány esetben vércsatorna is található rajtuk. Az anyagválasztás terén mára a választék igen nagy lett. De, ha követni akarjuk a skandináv életérzést, és a késünket szeretnénk autentikus külsővel felruházni, akkor egy szép kovácsolt acélt javaslunk. A rusztikus kialakítás csak előnyére vállhat ennek a késnek.
A markolat kialakítása nagyon hasonló a puukko késekéhez. Középen vastagodik, de a végén sokkal jobban kiszélesedik, ezzel biztosítva stabil fogást a daraboló munkák elvégzése közben. A penge felé haladva a leuku markolata is keskenyedik, mindenféle marokvédő nélkül, ami szintén arra enged következtetni, hogy nem a szúrás ennek a késnek az elsődleges célja. Régen előszeretettel használták a nyírt, mint alapanyagot. Egyrészt a táj bővelkedett ebben a fában, másrészt a nyír jól tapadt nedves körülmények között. Ez a havas tájakon nagyon fontos szempont volt. Gyakran díszítik a markolatot réz baknikkal. A nyírfával nagyon jól harmonizál, és hamisítatlan skandináv külsőt kölcsönöz késünknek. Persze más faanyagok is nyugodtan használhatók, és nem ritka a csont markolat sem. Szinte csak markolattüskés megoldás létezik. A tüske végig megy a markolat teljes hosszán, és a végén szegecselve, esetleg csavarozva van. Mostanság azonban láttunk már fulltang kivitelt is, igaz, ez igencsak fehér holló.
Sajnos nem tudjuk az okát, hogy a Magyar késkészítők palettáján miért nincs hely ezeknek a nagy múltú késeknek. Valószínű, hogy nagyon nincs rá igény vagy megrendelés. Ami azért szomorú, mert ezek a kések amellett, hogy roppant használható kések (volt szerencsém kipróbálni egy példányt), teljesen visszaadják nekünk a „számi népek” életérzését.
A leuku késekkel a kezünkbe vehetünk egy darabka Skandináviát. Méghozzá azokból az időkből, amikor még az ember nem az ablakból vagy ismeretterjesztő filmekből csodálta a természetet, hanem szimbiózisban élt vele. Tisztelte és félte erejét.
Ha Ti is szeretnétek ezt az érzést, akkor csak bátran keressétek késkészítőinket. Akár Palcsesz Imre, akár Szántó Szabolcs a választottad, mindketten szeretik a kihívásokat, azokat a munkákat, amik színt visznek az életükbe.
A Magyar Kések szívből reméli, hogy még sok csodálatos Leuku kés fog készülni Nektek köszönhetően.
Sziasztok.
Magyar Kések