Menő cuccok, giga választék brutálisan alacsony áron – ömlik a rádióból az egyik áruház reklámja. Tényleg brutális. A farkasétvágyú multik hamar bekebeleznek, ha nem vagyunk résen. Sajtóhoz, reklámhoz szokott emberként is meghökkentenek az egyre agresszívabb üzenetek, és ez még csak a lakásunkba kéretlenül betolakodó médiából jön. A fényárban úszó utcára kilépve tovább bonyolódik a kép. Néhány üzletközpontban már október elejétől villog a feldíszített műfenyő. Szinte leírni is felesleges, annyira természetessé vált; egyre korábban kezdődik a tülekedés a boltokban, hogy Szenteste a karácsonyfa alá kerülhessen egy újabb felesleges nyakkendő, kockás zokni, kötött sál, bóvli karóra, Calvin Klein parfüm, a tizenötödik Barbie baba, vagy éppen a legújabb iPad. De lebontva magunkról az ajándékmizériát, mi marad? Hogyan várakozhatunk jól?

Ott kell várakozni, ahol az életünk zajlik

Várakozni úgy lehet, hogy megpróbáljuk a helyére tenni dolgainkat – mondja Szabó István. A püspök szerint nem sokkal gyorsabb a világ, mint egy-két évtizede, inkább a ránk zúduló információk miatt támad olyan érzetünk, hogy minden rohan. A mai ember azért várakozik nagyon nehezen adventben, mert kilökődött a családja köréből. Az adventi „tevékenységről" azt gondolja, hogy négy hét alatt, egyetlen pontocskába sűrít mindent, és Szenteste majd összekaréjozza a családot.
– A vallási élményt nem karácsony tájára kell sűríteni, hogy a várakozásnak, találkozásnak a nagy misztériuma egyetlen pontszerűségben történjen. Egész életünk szüntelen készülődés és várakozás, ha Istenre tekintő életet élünk. Ott kell várakozni, ahol az életünk zajlik. Azokon a minősített helyeken, életkapcsolatokban, amit az információk után futkározó mai ember otthagy és kiszalad a világból, mert azt ígérik neki, hogy majd valami mást talál. Jó lenne az idei adventben öngyógyítást kezdeni és ott várni, ahol lennünk kell!
A püspök szerint nem bonyolultabb ez, mint egy egyszerű megbeszélésnél.
A várakozás elemi feltétele ott is az, hogy a találkozás időpontjában az előszobában legyünk és ne a világ másik részén töprengjünk, vajon miért nem hívtak be?

Kire várunk?

A nagy kérdés mégis az, hogy kire várunk – mondja a püspök.
- Ha az Üdvözítőre, akkor üdvösségre készítem magam, és a totális személyiségemmel kell várni. Nem egy sebtapaszt hozó dokit várok, aki a zúzódásomat beköti, nem egy lelki wellneszest várok, aki három napra kikapcsol az élet nyomorúságából, hanem az örömhozó Krisztust várom.
Szabó István szerint a mai ember várakozása tétlen, és ez nem jó.
– Várunk, mert nem tudjuk, hogy mi lesz, merre kanyarog a világ? Várunk, mert a sok információ nem rajzol irányt. A várakozás rossz módja, - amelytől Jézus és az apostoli levelek is óvnak -, hogy elkezdjünk spekulációkba merülni. Napokat, időket, alkalmakat, jeleket számolgatni. Milyen rémületes írások jelentek meg 2011. november 11-e előtt, amelyek arról szóltak, hogy múljék el ez a korhadó, recsegő világ, amiben rosszul érezzük magunkat. Pedig ahhoz képest, hogy a régmúltban a szittya magyarok nyereg alatt puhították a húst, most fantasztikus kényelemben élünk - érvel a püspök.

A válasz: egy gyilkos története

Hogy ezt miért nem érzi így a magyarok többsége, arra a kutatók is keresik a választ. A globális kutatásokat végző Gallup World Poll két évvel ezelőtti felmérésén 120 országban kérdezték meg, hogy milyennek látják a jövőjüket öt év múlva. Mi, magyarok a 117. helyen végeztünk. A megkérdezett felnőttek több mint 34 százaléka válaszolta azt, hogy reménytelennek érzi a jövőjét. Ettől rosszabb eredményt csak Zimbabwe produkált. Pedig két éve még nem is éreztük a hitelválság teljes erejét, és a „járványos depresszió" sem terített le annyi embert, mint most. A hitelek miatti reménytelennek érzett helyzetben az utóbbi hónapokban sokan önkezükkel vetettek véget az életüknek. Szabó István püspök mégis a keresztyén ember örömteli várakozásáról beszél. De, hogyan lehet ebben a nehéz időszakban valóban örömben várakozni? - faggatom tovább.
– Éppen adventi evangelizációt tartok gyülekezetemben, Budahegyvidéken. Ha olvastam volna a tegnapi prédikációm előtt a Parókia portálon megjelent riportot, amelyben egy gyilkosságért 14 évre elítélt férfi beszél, akkor már az igehirdetésemben is hivatkoztam volna rá. Nagyon megrendítő ugyanis, amit mond: örül, hogy börtönben van, mert úgy érzi, hogy enélkül sohasem tért volna meg. Ezzel tudok most erre a kérdésre válaszolni.

Hasonlókká az angyalokhoz

- Kálvin szerint késszé akkor válunk, ha majd hasonlókká leszünk az angyalokhoz. János apostol pedig azt mondja levelében, hogy most Isten fiai vagyunk, de még nem tudjuk, hogy mivé leszünk, de tudjuk, hogy Krisztushoz hasonlóak – sorolja a püspök.
- Ez a keresztyén várakozás dinamizáló feszültsége. Azért tudjuk nehezen fölfogni, mert térben és időben gondolkodunk, és csak sejtelmeink vannak az örökkévalóról, amiben nincsenek terminusok, dátumok, időhatárok, teljesítendő programok – magyarázza Szabó István.
- Ezért érezzük ezt a valamivel több mint kétezer évet hosszúnak. De ez az idő Isten örökkévalóságában lehet, hogy csak két másodperc, talán nem is mérhető ... Amikor az Örökkévaló benyit a múlandóba olyan lehet, mint tavasszal kinyitni egy bepállott, kormozott, dohos ház ablakát. Tiszta fényt és levegő hoz mindenkinek az adventi ablak megnyitása.

Advent titka

Az advent eljövetelt jelent. A püspök szerint advent titka az, hogy Isten közeledik felénk.
– A mi várakozásunkhoz hozzátartozik az elcsendesedés, elmélkedés, imádság, a lélek megtisztítása, a dolgok elrendezése, a szeretteinkkel való mély megengesztelődés, az idős szüleinkre, gyerekeinkre figyelés, az ünnepre készülődés, nyakkendő próba, zakótisztítás, ingvasalás. Ami pedig a legkevésbé sem tartozik hozzá, az a szerzés, a modernkor borzasztó, őrült mániája. Az adventi várakozáshoz kevésbé tartozik a bolti katalógusok lapozgatása, inkább a Bibliát lapozgassuk – ajánlja a püspök. Karácsony táján előkerülnek a jótékonysági szervezetek, akik szegényeknek, hajléktalanoknak, beteg gyerekeknek gyűjtenek.
- Az ember szeret jót tenni, ajándékozni, szereti látni, hogy valakinek örömöt okozott. Krisztusnak azért kellett eljönni, mert az ember nem tud folyamatosan jót tenni, inkább csak egy-egy kampány erejéig.

Fekete Zsuzsa