Az alapvető gondok - csakúgy, mint az idén Litvánia esetében - az inflációval vannak.
1. Az inflációt az utóbbi időben már csak az olajárak esése húzta lefelé, a fekete arany azonban bármikor elkezdhet drágulni, így erre alapoznia a jegybanknak botorság lenne.
2. Ennél is fontosabb, hogy Szlovákia esetleges lecsúszása a 2009-es euróövezeti csatlakozásról feltehetően több éves halasztást jelentene, tekintettel arra, hogy 2010-ben parlamenti választásokat tart az ország. (Ne felejtsük el, hogy a 2009-es euróövezeti csatlakozáshoz 2007 és 2008 tavasza közötti időszak inflációját tekintik mérvadónak, vagyis hamarosan indul a referenciaidőszak.)
3. A szélsőséges pártok jelenléte miatt a MS arra számít, hogy az Európai Bizottság szigorú elbírálásban részesíti az országot, vagy is a kritériumoknak való megfelelést meggyőzően kell bizonyítani.
4. Az árstabilitás tartósságát illetően pedig már csak azért is felmerülhetnek kételyek, mert a jelenlegi energiaár-szabályozás nincs összhangban az uniós elvárásokkal.
Éppen ezért a Morgan Stanley úgy látja, hogy a jegybank helyesen teszi, ha jóval a referenciaszám alá lő - ez egyébként jelenleg 2,8 százalék.
Első pillantásra a költségvetési hiánnyal sincs gond, hiszen a tavalyi deficit úgy volt 3,1 százaléka a GDP-nek, hogy ebből 0,6 százalékpontot a nyugdíjreform magyaráz, aminek a megítélése enyhébb elbírálás alá esik. Ráadásul az utóbbi hónapokban a bevételek gyors növekedése figyelhető meg, miközben a kiadások stagnálnak.
Ez arra is fedezet nyújt, hogy költéseket hozzanak előre a jövő évről, ami a deficitkritérium szempontjából fontos 2007-es éven könnyíthet. Erre szükség is lehet, ugyanis a MS szerint jövőre meglehetősen korlátozottak a további szűkítési lehetőségek. Már a tervezésben is mutatkozik némi kockázat, a szlovák kormány ugyanis meglehetősen optimista makropályával számolt. Így nem kizárt, hogy a jövő év végén a kormánynak figyelnie kell a 3 százalékos deficitkritérium teljesülésére.
Mindemellett a folyó fizetési mérleg hiánya a GDP 10 százalékára rúg, és bár ez elvileg a csúcs lehet, ahonnan lefelé vezet az út, mégis a várakozások feletti deficitet jelent. Ugyanakkor éppen a csökkenő tendencia az, ami mellett a jegybank - dacára az utóbbi időszak erőteljes felértékelődésének - megengedheti magának a korona további erősödését, véli a Morgan Stanley.
Erre már csak azért is szüksége lehet, mert a jelenlegi kilátások az infláció belső tényezőivel kapcsolatban nem éppen kedvezőek: a reálbér-növekedési és a foglalkoztatási előrejelzését is felfelé módosította a jegybank, ami a konjunktúra szempontjából kétségtelenül örvendetes, ám arra utal, hogy a gazdaság teljesítménye a vártnál tartósabban marad a potenciális kibocsátási szint fölötti, ez pedig növelheti az áremelkedési ütemet.