Kényszerből kell folytatni Paks II.-t., felejtsük el a gázt a konyhában, és tizenkétszerezzük meg a szélerőmű kapacitást

Túl kockázatos leállítani Paks II.-t, pedig nem fog megtérülni

A napokban hozta nyilvánosságra az Egyensúly Intézet a „Hogyan újítsuk meg 2030-ra Magyarország energiarendszerét?” című szakpolitikai javaslatcsomagját egy bővebb háttértanulmánnyal együtt, amelynek sok fontos témájából az alábbiakban csak néhányat emelünk ki. Az anyagban a most forró témává vált Paks II. projektről többek között az alábbi kulcsmondat olvasható:

Hiába tudjuk, hogy Paks II. szinte biztosan nem fog megtérülni, sőt nagy eséllyel jócskán hátrébb fog taszítani minket az energiaforradalom útján, ellátásbiztonságunk és klímacéljaink szempontjából a már megkezdett projekt leállítása ma túl kockázatos lépésnek tűnik.

A komoly dilemmát és a választott megoldást az anyag többek között azzal magyarázza, hogy bár nem biztos, hogy a nagy költség- és időigényű alaperőmű felé vezet az ideális út, de ha a megújuló energiák terjedése akár hálózati, akár technológiai okok miatt nem a remények szerint fut fel, és ha Paks I. üzemidő-hosszabbítása sem történik meg, akkor

Fennáll annak kockázata, hogy a 2030-as évek végére megoldhatatlannak tűnő energia-vészhelyzetben találjuk magunkat. A mai trendek alapján ez nem a legvalószínűbb forgatókönyv – ám nem is zárható ki száz százalékig, a tét pedig túl nagy.

Éppen ezzel, a kis esélyű, de politikailag semmiképpen sem felvállalható forgatókönyvvel indokolta az Intézet kutatási igazgatója, Filippov Gábor (fenti képünkön jobbra), a javaslatcsomag minapi bemutatásakor azt, hogy végül miért támogatják a Paks II. projekt folytatását. Azt vezette le: ha csak néhány százalék is az esély arra, hogy nem lesz elég áram 2037-2040 környékén Magyarországon, akkor ez már túl nagy politikai kockázat, amit minimalizálni kell. Ha viszont most leállítjuk Paks II.-t, akkor éppen ezt a kockázatot növeljük meg, hiszen nem lehet hirtelen felépíteni helyette egy másik erőművet.

A potenciális áramellátási nehézségek kapcsán ráadásul az intézet nem is a kormány által minap bemondott, már az akkumulátorgyárak igényét is figyelembe vevő, 68 TWh-s éves áramigénnyel kalkulál 2030-ra, hanem „csak” 58 TWh-val (lásd alább). Így tehát már a jóval kisebb áramigény mellett is kihívásokat lát, igaz főleg inkább 2030 után, aztán 2050-re akár 80-90 TWh körülre növekvő éves áramigényt vázol az elektrifikációs trendek miatt, amit le kell tudni „követni” az erőművi portfolió növekedésével.

Az időkényszer tehát a legfőbb szorító tényező Paks II. mellett, de az a dilemma is nagyon fontos, amit Csernus Dóra, az intézet vezető klíma- és környezetpolitikai szakértője osztott meg, miszerint nem lehet biztosra tudni: valóban bekövetkezik-e az az áttörés a megújuló energiák és az energiatárolás terén, mint amit sokan várnak. Emellett azt sem lehet biztosra venni, hogy a Paks I. meglévő négy blokkjának üzemidejét 2032-2037-ről valóban meg lehet-e hosszabbítani 10-20 évvel. Márpedig erre is nagy szükség lenne az anyag szerint, hogy az ország a 2050-es nettó zéró karbonkibocsátási klímacélját teljesíteni tudja, de Paks I. és II. nélkül ennek elérése és a realitások közötti szakadék még nagyobb lenne szakértő szerint.

Filippov és Csernus összességében azt üzente:

túl kell azon lépni, hogy megtérülő beruházás lesz-e Paks II., vagy sem, hiszen a projekt nagy valószínűséggel kidobott pénz és holtteher lesz a magyar energiarendszerben, de ennél fontosabb, hogy kifutottunk az időből Paks II. kapcsán, így nem lehet már kiszállni belőle.

Így nézhetne ki 2030-ban az áramfelhasználásunk

A fent már szóba került 58 TWh-s 2030-as áramfelhasználás kapcsán az intézet szakértői egy javasolt mixet is felvázoltak az anyagban, ami az alábbi kifejtett javaslatok mentén jöhetne össze: eszerint tehát 2030-ban még üzemelni fog a Paksi Atomerőmű négy jelenlegi blokkja, amely 16 TWh áramot termel évente, így a nukleáris energia súlya 28% lenne az éves áramfelhasználásban. Ennél kicsit nagyobb, 30%-os súlya lenne az importnak, amely kapcsán az anyag rámutat, hogy el kell engedni a jelenlegi szabályozási keretekben rögzített 20%-os importplafont, hiszen sok éve 26-28%-os a magyar áramfelhasználás importaránya. Ráadásul ha a nagy energiaigényű gyárak termelésbe állása mellett az azeri zöld áramimport is bejön a képbe, akkor érthetően feljebb mehet ez az arány.

Az anyag összességében azt üzeni, hogy

a 30 százaléknyi importarány műszakilag és pénzügyileg is kezelhető,

és emellett tesz javaslatot a naperőművi kapacitások legalább 9000 MW-ra növelésére a jelenleg 4000-ről, illetve a szélerőművi kapacitások 330 MW-ról 4000 MW-ra növelésére 2030-ig. Utóbbi tizenkétszeres ugrást jelentene abból kiindulva, hogy a naperőművi kapacitások közel felét kellene szélerőművekből a rendszerre csatlakoztatni kiegyensúlyozási és egyéb műszaki okok miatt. Eközben a kormány irányából eddig csak arról lehetett hallani, hogy bizonyos műszaki átalakításokkal, illetve kijelölt területek új betelepítésével 1000 MW körülre lehetne emelni a szélerőművi kapacitást. Azt viszont a kormány is mondogatja a már beadott, jóváhagyott 5000 MW-nyi naperőművi kapacitás láttán, hogy tényleg elérhetőnek tűnik 2030-ra a 9000 MW-nyi beépített kapacitás, sőt olykor ennél is magasabb, 10000-12000 MW-os számok is elhangzanak.

Az intézet javaslatainak megfogadásával a napenergia alapú áramfelhasználás súlya 19%-ra, a szélenergiáé 14%-ra nőne 2030-ra, a földgáz súlya pedig 5%-ra esne, leginkább az ingadozó áramtermelés kiegyenlítési feladataira használva a gázt. Emellett az egyéb termelésé (pl. hulladék) 1% lenne. Meglátásuk szerint a 30%-nyi importarány mellett a villamosenergia-felhasználás 70%-nyi részét belső forrásokból meg lehetne termelni.

Egyértelmű, következetes irányok kellenek az importfüggőség csökkentésére

A gázfelhasználás kapcsán Holoda Attila, a szakpolitikai javaslatcsomag kidolgozásában is részt vevő energetikai szakértő, volt államtitkár, az eseményen többek között azt hangsúlyozta: nagy hiba lenne a minap bejelentett 3 új tervezett gázerőművet zsinóráram termelésre felhasználni az új gyárak igényeinek kielégítésére, mert az nagyon drága lenne és évente 3-3,5 milliárd köbméternyi gázt használna el csak ez a három erőmű. Ő úgy látja, hogy ezek az új gázerőművek az ígérettel ellentétben nem tudnak 3 éven belül termelésbe állni, inkább 4-5 évvel kell számolni és hangsúlyozottan csak az ingadozó áramtermelés kiszabályozására lenne célszerű használni őket.

Ha már a gázfelhasználást említjük: az intézet anyaga azt javasolja, hogy a háztartási szektorbeli gázfogyasztás csökkentéssel lenne célszerű kezdeni, és utána az iparival, illetve az energiatermelési (erőművi) célú felhasználással kell foglalkozni. A háztartások kapcsán három konkrét javaslata van az intézetnek:

1. 2026-ra szűnjön meg a gázszolgáltatás ott, ahol ezt csak sütésre-fűtésre használják,
2. 2034-re az összes háztartásból ki kell vezetni a gázt a konyhából;
3. 2025-től ne lehessen bekötni a gázt az új ingatlanokban és 2030-ig bizonyos regionális körzetekben mintegy 200 ezer háztartást le kell választani a gázról.

Ezekhez nyilván állami támogatási programok is szükségesek (elektromos fázisbővítés, eszközbeszerzés, főzőlapok, hőszivattyúk, stb.), és azt vázolja az anyag, hogy néhány év egyértelmű irányával már érdemi előrelépést lehet elérni és sok százmillió köbméter gázt is meg lehet spórolni.

Holoda egyébként a magyarországi szélkapacitások kapcsán azt is megjegyezte: tudomása szerint 1937-ben 687 szélmalom működött Magyarországon, így tehát igenis adottak a kapacitások, ráadásul éves szintre vetítve a szélerőművek kihasználtsági foka 24-25% körül van, míg a naperőműveké 15-17% körül. Felvetette, hogy az ingadozó magyar energetikai ötletek, irányok helyett szükség lenne kijelölni egy stratégiai irányt, amihez következetesen kellene tartania magát minden szereplőnek.

Ehhez kapcsolódóan Szabó John, a KRTK Világgazdasági Intézet tudományos munkatársa az eseményen rámutatott: például a svédeknél a kormányváltásokkal sem változik az energetikai stratégiai csapásirány, és emellett az is fontos, hogy tudatosan és következetesen kell reagálni a felmerülő helyzetekre. Megjegyezte: miközben stratégiai cél volt a megújulók előtörése Magyarországon, valójában az importfüggőségünk mégis megmaradt.

Az anyag is rámutat arra, hogy „A magyar energiafüggőség mértéke ma összességében 54,4 százalékos, de ha a paksi fűtőanyagimportot is beszámítjuk, 80 százalék feletti. Az orosz–ukrán háborút megelőzően a kőolaj és a földgáz közel 90 százalékban importból származott, ezen belül a kőolajimport 64, míg a földgázimport 95 százaléka Oroszországból érkezett. Ez még azt követően is jelentős maradt, hogy hazánk már az orosz–ukrán háború kitörése előtt is törekedett az import diverzifikálására. Külső függőségünket elsősorban a megújulók fokozottabb bevonásával csökkenthetnénk.”

Három fő csapásirányt érdemes követni

A fentiekben már számos javaslatot említettük az intézet csomagjából, amely egyébként három fő csapásirány köré rendeződnek és a fő logika az mögöttük, hogy ha a fosszilis függőséget csökkentjük, akkor az ellátásbiztonsági kockázatokat is csökkentjük, és egyúttal a kibocsátásunkat is csökkentjük. A három fő csapásirány tehát:

1. Ambiciózusabb, 40% helyett 55-60%-ra emelt, kibocsátás-csökkentési pályára van szükség 2030-ig Magyarországon az 1990-es kibocsátási szinthez képest, hogy utána 2050-ig ne maradjon olyan sok feladat és tényleg elérhető legyen a klímasemleges működés. A téma kapcsán Csernus Dóra többek között arra mutatott rá, hogy az energiarendszerhez kapcsolódik a kibocsátások 70%-a, amit meg kell oldani, miközben a hétköznapokban ezt nem érezzük.
2. Legalább 10-15 százalékponttal meg kell emelni a megújuló energiákra vonatkozó célszámokat 2030-ig. Ennek háttere, hogy a jelenlegi magyar stratégiai célok szerint 2030-ra (a 2020-as 13,9 százalékról) 21 százalékra kell növelni a megújuló energiaforrások arányát a bruttó végső energiafogyasztásban, és 11,9 százalékról 20 százalékra a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia részarányát. Az intézet szerint ez a két célkitűzés mind biztonság-, klíma- és energiapolitikai tekintetben is elégtelen, és ezért azt javasolják, hogy „2030-ra növeljük legalább 30 százalékra a megújuló energiaforrások részarányát a bruttó végső energiafogyasztáson és 36 százalékra a villamosenergiafelhasználáson belül.”
3. Legalább 25%-kal kevesebb primer energiát használjon fel Magyarország 2030-ban, mint 2010-ben és ezért ösztönözni kell az energiahatékonyságot például dinamikus árazással a hatékony energiagazdálkodás érdekében, évente legalább 100 ezer lakóingatlan mélyfelújítását kellene elvégezni, és ösztönözni kell az okos energiaszabályozási rendszerek terjedését. Csernus szerint alapvetően egyetértés van abban Magyarországon a szakértők között, hogy 2010-hez képest 25-30%-kal igenis csökkenthető a primer energiafelhasználás. Holoda Attila pedig többek között azt emelte ki, hogy az épületek energiahatékonysági növelésében óriási potenciál van, illetve lett volna, miközben az elmúlt évtizedben ezen a téren gyakorlatilag semmilyen érdemi előrelépés nem történt.

Néhány konkrét javaslat

A fenti három csapásirány eléréséhez számos konkrét javaslatot is megfogalmazott az anyag, így például:

• 2024-re új megújuló energiás törvény kell a célszámok emelése mellett. Ahogy fent említettük, itt a jelenlegi magyar energiastratégiai célok 20-21%-os célokat tűznek ki, de ezeket 10-15%-ponttal meg kell emelni a klímacélok elérhetősége és a fosszilis energia-függőség csökkentése érdekében. A megújuló terjedéséhez egyébként azt is fontosnak tartja az intézet, hogy tízéves mentességet kellene adni a megtérülést aláásó Robin Hood-adó megfizetése alól. A friss uniós alku egyébként azt rögzítette, hogy 32% helyett 42,5%-ra kell emelni 2030-ra a megújuló energiák részarányát az energiatermelési mixben, így tehát még a megemelendő magyar cél is elmaradhat ettől. A magyar célok elérhetősége érdekében azt is javasolja az intézet, hogy 2024-ben általános keretszabályként különálló megújuló energia-törvényt kell alkotni kötelező célszámokkal, hogy a kiszámítható, stabil jogi környezet egyértelműen ösztönözze a megújulók telepítését.
• Legalább dupla akkora naperőművi kapacitások kellenek. A célszámok emelése mellett arra is javaslatot tettek, hogy a mostani bő 4000 MW-ról ne 6500 MW-ra, hanem 9000 MW-ra növekedjen a naperőművi beépített kapacitás 2030-ra. Mostanában már az Energiaügyi Minisztérium is említést tesz arról, látva az 5000 MW-nyi engedélyezett további kapacitást és a további fejlesztési elképzeléseket, hogy ez 10000-12000 MW-ra is növekedhet, de persze ehhez megfelelő hálózati fejlesztések is kellenek.
• Legalább tizenkétszeres szélerőművi kapacitások kellenek. Mivel mintegy dupla akkor naperőművi kapacitás szükséges a rendszerben, mint amennyi szélerőmű, ezért ha előbbi kapacitásokat 9000 MW-ra növeljük, akkor utóbbiakat is a jelenleg 330 MW-ról legalább 4000 MW-ra meg kell emelni a javaslat szerint. Emiatt azt szorgalmazza a javaslat, hogy meg kell szűntetni a szélerőművek telepítésére vonatkozó szükségtelen korlátozásokat (erre van ígéret a magyar helyreállítási tervben) és kiszámítható, stabil jogszabályi környezet kell. Arra is javaslatot tesz az intézet, hogy a nap- és szélerőművi kapacitások külön kezelése helyett érdemes támogatni az olyan hibrid projekteket, amelyek egy alállomásra képesek termelni, kihasználva a két technológia eltérő adottságait.
• Átfogó hálózatfejlesztési lépésekre van szükség. A fenti megújuló energiás kapacitások becsatlakoztatásához és kiegyensúlyozásához nyilván átfogó hálózat- és tárolófejlesztésre van szükség, ezeket is célozza az említett uniós helyreállítási terv, de az intézet javaslata ezen túl azt is tartalmazza, hogy a e-mobilitás fejlesztése érdekében nagyobb teljesítményű töltőhálózatra van szükség, illetve a kiemelt útvonalak mentén LNG-töltő helyeket is ki kell építeni. Azt is szorgalmazzák, hogy ki kell zöldíteni a városi és a taxis közlekedést konkrét időpontok kitűzése mellett, a kis forgalmú helyi vasúti szakaszokon ösztönzni kell a hibrid meghajtásra való áttérést.
• A fűtési szektorban használjuk a geotermikus energiát és háromszorozzuk meg a termelését. Azt is javasolja az intézet, hogy a geotermikusenergia-kapacitások fejlesztése során az áram helyett a hűtési-fűtési szektorra kell helyezni a hangsúlyt, és jelentősen növelni kell a távfűtésben a szerepét, illetve a háztartási és ipari hőszivattyús rendszerek támogatását. A geotermikus energiatermelés háromszorozására is javaslatot tesznek 2030-ig, azaz jelenleg fűtésre használt geotermikus energiatermelést az évi 6 PJ-ról 18 PJ-ra meg kell emelni. Ez abban is segítene, hogy az éves magyar földgázfelhasználásból becslések szerint geotermikus energiával kiváltható 1-1,5 milliárd köbméternyi földgáz (35-60 PJ) érdemi részét tudná ténylegesen is kiváltani a geotermikus energia. A téma kapcsán arra is javaslatot tesznek, hogy a visszasajtolási kötelezettséget ne halasszuk tovább, illetve a megújuló energiás termelés kapcsán azt is szorgalmazzák, hogy ki kell alakítani többlépcsős vízhasznosítási rendszereket, továbbá nem időjárásfüggő biogázalapú erőműveket és új hulladékhasznosító erőműveket.
• Kevesebb energiafelhasználás és az energiahatékonyság ösztönzése. Ahogy fent is említettük a három fő csapásiárnynál, az intézet arra tesz javaslatot, hogy a 2010-es energiafelhasználáshoz képest 25%-kal csökkentsük ezt 2030-ra, így a Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégiában meghatározott 785 PJ-os forgatókönyv helyett a korai forgatókönyvben vázolt 734 PJ-os értéket kell megcélozni. Az energiafelhasználás csökkentése érdekében dinamikus árazást szorgalmaznak a villamosenergia terén (pl. napközbeni tarifa), hogy a fogyasztás azokra az időszakokra összpontosuljon, amikor a napelemek sokat termelnek, illetve például azt is javasolják, hogy a nagyfogyasztók a nyári helyett a téli időszakra halasszák az éves karbantartásokat. Az energiafelhasználás visszaszorítása érdekében azt is szorgalmazza az intézet, hogy a jelenlegi évi 4-5 ezer helyett évi 100 ezerre fel kell emelni a mélyfelújításon áteső lakóingatlanok számát, azaz az olyan felújításokét, amelyek során az épület (csaknem) teljesen megszabadul a CO2-kibocsátástól. Ezeken túl az okos energiaszabályozási rendszerek terjesztését is szorgalmazzák a legkülönbözőbb helyeken az energiafelhasználás visszafogása érdekében.

Címlapkép forrása: Egyensúly Intézet