Gabriella Masini: a nő, akit kísért a múltja, akinek be kell hogy gyógyuljanak a sebei.

Az Alliance-
nél dolgozó Gabinak remek érzéke van a számokhoz, de amikor átvilágítja az ügynökség legújabb
lehetséges ügyfelét, a milliárdos rosszfiút, nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy valami nem
s mmel. Amikor elutasítja a milliárdos házassági ajánlatát, a férfi zsarolással ráveszi, hogy mégis
igent mondjon.
Hunter Blackwell: a kíméletlen üzletember, aki mindent megszerez, amit akar. A milliárdos
szív prónak hirtelen sürgőssé vált a nősülés… legalábbis átmene leg – és úgy gondolja, a
gyönyörű, érzéki Gabi tökéletesen megfelelne erre a célra. Ám amikor kikényszerí , hogy a nő
hozzámenjen, még nem is sej , hogy hamarosan mekkora veszélybe kerülnek mindke en.
 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Treasured by Thursday by Catherine Bybee

Copyright © 2015 by Catherine Bybee

This edi on made possible under a license arrangement
origina ng with Amazon Publishing, www.apub.com.

Vörös Rózsa történetek © Studium Plusz K ., 2021

Minden jog fenntartva.

A sorozat nem azonos a korábban

Vörös Rózsa Szerelmes Regények címen megjelent soroza al.

Jelen könyvet vagy annak bármely részét,

továbbá a kiadvány képeit bármilyen formában,
illetve bármilyen célból felhasználni
a Studium Plusz K . és a Nouvion Trade S. A.
kifejeze engedélye nélkül szigorúan los!

Szerkesztő: Mandl Orsolya

Tipográfia és tördelés: Rembeczki-Tóth Anikó

Fordíto a: Fazekas Eszter

Borítóterv: Popovics Ferenc

Borítófotó © Forewer / Shu erstock.com és freepik.com

A kötet kiadásában közreműködö a Nouvion Trade S. A.

ISBN 978-615-5781- 69-8 ISSN 2498-4671

Studium Plusz K ., Budapest

Felelős kiadó: a Kiadó ügyvezető igazgatója
 Tiffany Snow-nak.
Az új barátok, akik megértenek,
ugyanolyan becsesek, mint a régiek,
akik már nagyon jól ismernek!
 Első fejezet

Hunter Blackwell tekintetét célpontján tartva keresztülvágo a

tömegen. Ahogy elhaladt melle ük, nem egy nő utánafordíto a a fejét.
Bár csak ritkán kért szívességet régi barátaitól, most elszántan tarto egy
ilyen férfi felé. Ha igaz a szóbeszéd, problémáinak fele pár nap múlva
megoldódhat.
Nem törődve azzal, hogy esetleg félbeszakít egy beszélgetést,
ügyelve rá, hogy a jelenlévők észrevegyék, odalépe régi barátja mögé.
A beszélgetés azonnal abbamaradt, ahogy az elő e álló férfi
megfordult.
Blake Harrison szája széles mosolyra húzódo .
– Blackwell!
– Kegyelmes uram!
Blake hangosan felnevete , és üdvözlésképp odanyújto a a kezét.
A két barát férfiasan összeölelkeze . Hunter jóleső elégede séggel
figyelte, ahogy Blake Harrison elnézést kér addigi beszélgetőpartnereitől,
majd immár teljes figyelmét neki szentelve visszafordul hozzá.
– Te jó ég! Mikor is volt… nyolc éve? Kilenc?
– Texasban – segíte e ki barátját Hunter. – Ha jól emlékszem, talán
épp harmadszorra ve ed nőül a feleségedet.
Blake egy pillanatra a távolba révedt.

– Hát igen, őrült egy esküvő volt! – bólinto . Már-már

nevetségesnek tűnt, hogy minden évben elve e ugyanazt a nőt.
Ugyanakkor megvolt az oka, hogy Blake és Samantha Harrison sosem
vált el, ellenben minden évben megújíto ák esküjüket. Bizonyos
körökben az a szóbeszéd járta, hogy a férfi játszmái sosem változtak, így
évente megerősíte e a fogadalmát, hogy a feleségét boldoggá tegye.
Azok, akik ismerték a herceget, tudták, hogy semmi sem állhat
messzebb a valóságtól. A házasságuk mozivászonra kívánkozo : minden
fiatal lány erről álmodik.
– Jót tesz neked a házasság – jegyezte meg Hunter. Ez lehete volna
egyszerű udvariaskodás is, de régi barátjának, mióta megnősült, valóban
állandóan ragyogo az arca, és néhány kilót is felszede .
– Majd megmondom Samnek, hogy egyetértesz a választásommal –
nevete fel Blake. Nem tűnt valószínűnek, hogy Sam emlékszik
Hunterre. Csak egyszer találkoztak, azon a bizonyos esküvőn, ahol Sam
az eskütétellel volt elfoglalva.
Hunter fejével a hatalmas terem vége felé inte , ahol már kezde
ritkulni a tömeg, amely az egykori vállalkozóból filantróppá avanzsált
díszvendég nyugdíjba vonulását ünnepelte.
– Van egy perced? – kérdezte.
Blake szemöldökét felvonva inte Hunternek, hogy mutassa az utat.
Vagy tucatnyi kolléga, régi barát, sőt ellenség melle haladtak el,
mire elértek egy csendesebb sarokba – így legalább mindenki számára
egyértelmű volt, hogy magánbeszélgetést folytatnak. Kis szerencsével
nem fogják megzavarni őket.
– Nagyon elszánt vagy – jegyezte meg minden ítélkezés nélkül Blake.
– Mikor nem? – Hunternek az elmúlt év zedben egyetlen cél
lebege a szeme elő : győzni. Nem számíto , mibe fogo , milyen üzle
vállalkozásba kezde , mibe fektete be… a célja az volt, hogy nyerjen.
– Már adtam neked befektetési tanácsot. Többel nem szolgálhatok.
– Most nem befektetésről van szó – mondta Hunter. Legalábbis nem
egészen. – Utálok köntörfalazni.
– Akkor ne tedd! – vigyorodo el Blake. – Tudod, hogy velem nem
kell felesleges köröket futnod.
Hunter ezt szere e legjobban régi barátjában. Vele bármikor
lehete őszinte.
– Bizonyos körökben azt rebesge k, hogy a nejednek van egy saját
vállalkozása…
Blake továbbra is mosolygo , de abból, ahogy összehúzta a szemét,
Hunter tudta, hogy veszélyes vizekre tévedt.
– Igen, van…
– Úgy hiszem, a segítségemre lehetne.
– Hogy kikerülj a par képes férfiak köréből?
Hunter némiképp megkönnyebbült. Ezek szerint helyesek voltak az
értesülései.
– Mióta felkerültem a Forbes listájára, az életem nehezebb, mint
képzelnéd – mondta nagyot sóhajtva.
– Hidd el, élénk a fantáziám – mondta Blake.
Hunter nagyon jól tudta, mennyire.
 – Mit gondolsz, tudna segíteni nekem?
Blake zakója zsebébe nyúlva előve egy névjegykártyát. Fejét oldalra
billentve ujjbegyével megütöge e a kártya sarkát.
– Meg kell értened… nekem semmi közöm az Alliance-hez. Nem
garantálhatom, hogy Sam és a lányok elfogadnak ügyfélnek.
– Elfogadnak? – néze rá értetlenül Hunter.
Blake szája újra széles mosolyra húzódo .
– A feleségem nagyon alapos, ha a potenciális ügyfelek
átvilágításáról van szó. Ha bármelyik alkalmazo ja bármilyen okot talál
arra, hogy elutasítsanak, akkor sajnos bele kell törődnöd a döntésükbe.
Hunter a céljaira gondolt, és ártatlanul elmosolyodo .
– Engem szeretnek a nők.
– Ami jó dolog, egészen addig, amíg csak szórakozni akarsz. De ha
feleséget keresel magadnak, az már egészen más tészta. Figyelmeztetlek,
Blackwell: ha elutasítanak, én nem szólok bele.
Ezzel Blake átnyújto a neki Samantha névjegykártyáját.
Hunter anélkül, hogy rápillanto volna, zsebre rakta.
– Nem aggódom – mondta.
Blake kuncogo .
– Ismerlek, Blackwell… és a feleségemet is jól ismerem. Nemcsak
aggódnod kellene, de jobb, ha máris elkezdesz gondolkodni egy B
terven.
– Már nem az a kölyök vagyok, aki voltam.
– Egyikünk sem az. Csak remélem, hogy már jobban fogadod az
elutasítást, mint régebben. Emlékszem, egyszer az öklödet használtad,
hogy megkapd, amit akarsz.
– Azt hiszem, arról mindke en tehe ünk.
Blake egy pillanatra elgondolkodo .
– De téged elkaptak.
– Egy herceg fia voltál. Gyakorla lag érinthetetlen, ha jól emlékszem.
– Igaz. Mellesleg Sam az erőszak semmilyen formáját nem tűri.
– Döbbenetes dolgok történnek, amikor az ember pénzzel és
diplomácia útján meg tudja oldani a problémákat. Hirtelen felnősz, és
többé már nem harcolsz.
Blake a fejét rázta.
– Most is harcolunk, csak már nem az öklünkkel.
Hunter kinyújtózta a ujjait, majd a bárpult felé inte .
– Iszunk valamit!
– Annyira kellemetlen!
– Ugyan már, teljesen normális.
Gabi Masini angol barátnőjére pillanto , majd Lexusa összetört
hátuljára. Megesküdö rá, hogy a férfi, aki a másik parkolóhelyről
készült kitolatni, jelze neki, hogy menjen csak.
Mikor a férfi nekiütközö a kocsijával – de az is lehet, hogy ő tolato
neki mindke en kipa antak az autóikból. Csak éppen az ötvenes férfi,
aki szemmel láthatóan nem vete e meg a fánkot, az öklét rázta felé, és
olyan nyelven üvöltözö vele, amelyet Gabi fel sem ismert. Még úgy
sem, hogy a nő három nyelven beszélt folyékonyan, a negyediket pedig
épp tanulta. A düh megértése azonban nem igényelt nyelvtudást.
Nem telt el sok idő, és az érzékelők máris értesíte ék a biztonsági
csapatot. A csapat nem volt messze, így Gwen és a férje, Neil is tanúja
volt Gabi megszégyenülésének.
Neil az agresszív férfi és Gabi közé állva nyugodt hangon beszélni
kezde .
Közben Gwen átkarolta Gabi vállát.
– Balesetek bizony történnek – mondta.
– De velem egy hónap ala már másodszor – jegyezte meg Gabi.
Nem említve azt a két esetet, amelyek mia megemelkede a
biztosítási díja. Mindke ő nem sokkal azután történt, hogy Dél-
Kaliforniába költözö .
– Egy szigeten éltél, ahol mindenki gol ocsival közlekedik.
– De már másfél éve i élek!
Gwen mélyen beszívta a levegőt, de nem szólt semmit.
– Én vagyok a létező legpocsékabb vezető a világon.
– Ugyan már! Biztos rengetegen vannak, akik rosszabbul vezetnek.
Na jó, de hol vannak?
Neil komor tekinte el, uralkodva magán odalépe hozzájuk, és
tenyérrel felfelé kinyújto a Gabi felé a kezét. A nő azonnal tudta, mit
akar.
– Sajnálom – mondta, miközben átadta neki a slusszkulcsot.
Neil felvonta a szemöldökét, majd a feleségéhez fordult:
– Vidd haza! Nemsokára én is megyek.
Gwen elindult, Gabinak pedig nem volt más választása, mint követni.
 – Várj! – mondta a kocsihoz lépve. Kétszer is meg kelle rántania a
hátsó ajtót, mire az kinyílt. Behajolva kive e a postát és néhány
papírzacskót – épp a vásárlásból tarto hazafelé és bedobta Gwen
autójának hátsó ülésére.
Gabi néhány kilométeren keresztül mentege e magát, Gwen pedig
türelmesen hallga a, de nem fűzö hozzá megjegyzést.
– Szörnyű vezető vagyok! – mondta sokadszorra Gabi.
Gwen körültekintően rákanyarodo a lehajtósávra, és ráfordult az
ismerős Tarzana utcára, ahol Gabi lako .
– Egyet kell értenem veled – mondta. – Négy baleset kevesebb mint
egy év ala … ez már több az átlagnál.
– Talán vissza kellene költöznöm New Yorkba. O senkinek nincs
saját kocsija.
– Mikor éltél o utoljára? – kérdezte Gwen.
– Kamaszkoromban. Épphogy leére ségiztem, mikor Val elvi
minket anyámmal a szigetre. – Gabi bátyjának, Valen no Masininek volt
egy magánszigete a Keyseken, ahol gol ocsikon fuvarozták a
vendégeket. Gabi azon a szigeten élt, egy burokban, egészen zennyolc
hónappal ezelő g. Valnek megvolt a maga élete: a házassága és a sziget
minden idejét lekötö e; Gabi pedig kezébe ve e saját sorsát, és
ideköltözö az ország másik végébe, ahol viszont nem lehet meglenni
autó nélkül. Dél-Kaliforniában a tömegközlekedés enyhén szólva nem
egyszerű, de inkább jobb is elfelejteni. Gabi az első pár hónapban
gyakran kiborult, de később megszokta ezt az új életet. Csak hát az
utóbbi hónapban a kelleténél többször koccant össze másokkal az
utakon… vagy parkolókban.
– Valószínű, hogy New Yorkban sem szűnnének meg a problémák,
csak o mások lennének.
Igen, Gwennek igaza volt. Nem beszélve arról, hogy a munkája is
Kaliforniához kötö e. A munka, amely visszaadta az önbecsülését. Nem
menekülhet el az államból csak azért, mert nem bír megmaradni a
sávjában.
– Talán vehetnék néhány leckét…
Gwen rákanyarodo a kocsifelhajtóra.
– Vagy felveszünk neked egy sofőrt – javasolta.
– Nem, arra semmi szükség! – ltakozo Gabi.
Gwen leállíto a a motort, majd jelentőségteljes pillantást vete
Gabira.
 – Ugyan már! Minden zenhat éves, pa anásos képű kölyök tud
vezetni! – védekeze Gabi. – Ha nekik megy, nekem is menni fog!
Gwen férjét utánozva, akinek a hallgatása gyakran többet mondo
minden szónál, némán kiszállt a kocsiból, és végigsétált a házhoz vezető
rövid szakaszon.
A bejára ajtónál bepötyögte a kódot, majd belépve egy másik
panelhez ment, ami értesí a távfelügyeletet, hogy a lakók hazaértek.
Gabi lete e a postát és a bevásárlószatyrokat a konyhapultra.
– Amikor ideköltöztél, nehezen szoktad meg a jobboldali
közlekedést? – kérdezte Gwentől, miközben elkezde kipakolni.
Gwen elmesélte neki, hogyan küzdö meg a nehézségekkel –
elmondása alapján közel sem szenvede annyit, mint Gabi.
Mire Neil megérkeze , Gabi már minden mentséget végigsorolt
pocsék vezetői képességeire, és arra juto , hogy most már muszáj
tennie valamit, még mielő valakinek komolyabb baja esik.
Aztán Neil néhány olyan hírt oszto meg, amitől enyhén szólva
ideges le .
– A kocsidat elvi ék szerelőhöz, a biztosító pedig felfüggeszte e a
biztosításodat, míg véget nem ér a nyomozás.
– Megtehe k? – kérdezte Gabi.
– Igen, és meg is kell tenniük. Biztosítás nélkül pedig nem is
bérelhetsz kocsit.
– Ez azért már túlzás – jegyezte meg Gwen.
Neil egy hosszú pillana g csak némán néze .
– A férfi, akivel ezú al ütközö , egy ügyvéd. Mire elvi ék a kocsit,
már fel is hívta Gabriella biztosítóját.
– Jaj, ne!
– De bizony! – Neil előve e a pénztárcáját, és kive belőle egy
névjegykártyát. – Blake ezt a céget szokta hívni – nyújto a át Gabinak a
kártyát. – Már beszéltem is a kapcsola artónkkal. Harminc perc, mire
kiérnek, és oda visznek, ahova csak kéred.
Gabi végighúzta a kezét hosszú, barna haján.
– Biztos egy vagyonba kerül.
– Vagy ez, vagy a bíróság. A taxi is egy lehetőség, de tekintve, hogy
mennyit utazol, a sofőrszolgálat lenne a legjobb megoldás.
– Hogyan győzhetném meg őket, hogy ne függesszék fel a
biztosításomat? – kérdezte Gabi. Mert hiába javítják meg a kocsiját,
biztosítás nélkül nem vezethet.
 – Utánajárok. De addig is használd a sofőrszolgálatot!
Gwen ado Gabinak két puszit, majd köve e a férjét.
Még be sem fordultak a sarkon, amikor Gabinak megszólalt a
telefonja.
A kijelzőn megjelenő név lá án elakadt a lélegzete. Gyorsan terjed a
hír!
– Nem az én hibám! – szólt bele.
– Micsoda? – Samantha Harrison, Gabi főnöke és egyben új barátja
nem neve e ki és nem is hibázta a.
– Úgy lá am, hogy int, hogy tolassak – folyta a Gabi a
mentegetőzést. – Már sokkal jobban megy, mint mikor ideköltöztem.
– Te meg miről beszélsz? – kérdezte Samantha.
Gabi ráharapo az alsó ajkára.
– Hát nem tudod?
– Ha tudnám, nem kérdezném. Mi nem a te hibád?
– Csak egy kis koccanás a parkolóban. Senkinek nem ese baja.
Gabinak úgy tűnt, hogy Sam felnyög.
– És nem a te hibád volt?
Gabi legyinte , mintha Sam látná.
– Nem. Persze hogy nem. De ha nem emia hívsz, akkor mit tehetek
érted? – Gyenge kísérletére, hogy témát váltson, halk nevetés volt a
válasz.
– Lenne i egy ügyfél, ellenőrizni kellene nála a számokat –
válaszolta Sam.
Számok… az menni fog, abban jó. Nem is kicsit.
– Add meg nevet és a hozzáférési kódot, és rajta vagyok.
Gabi felírta: Hunter Blackwell. J836AY9.
– Csak a számoknak nézzek utána?
– Nem. Tulajdonképpen… Részletesebb anyagra van szükségem,
mint általában. Mr. Blackwell Blake egy régi barátja, ezért nem utasítom
el elsőre. Bár az alapján, amit eddig megtudtam róla, azt tanácsolnám
neki, hogy máshol keresse a leendő Mrs. Blackwellt.
Gabi, ha valamit, hát azt tudta főnökéről, hogy górcső alá vesz
minden ügyfelet, legyen az nő vagy férfi. Nem a bulvársajtóból és
munkahelyi pletykákból szerezte az információit. Szinte az összes,
feleséget kereső úriembernek alapos oka van arra, hogy egy
társközve tő irodához fordul, de megesik, hogy ezt elhallgatják. Sam
mindig megtalálta a csontvázakat, szembesíte e velük az ügyfeleit, majd
a reakciójuk alapján eldöntö e, érdemesek-e a cég segítségére. A
legtöbb magas pozícióban lévő férfi, aki hajlandó volt megválni egy
hétszámjegyű összegtől, csak hogy szerezzenek számára egy megfelelő
feleséget, nem szívesen terege e ki a szennyesét. Különösen nem egy
nőnek.
Ha bármikor a kezde találkozók során Sammel – vagy most már
Gabival – a legkisebb gyanú is felmerül, az üzlet meghiúsul.
– Miért akarod ilyen gyorsan elküldeni? – kérdezte Gabi.
– A róla fellelhető kevéske információ nemrég tes sértés vádjával
bővült. A vádat ejte ék, még jóval azelő , hogy bíróság elé kerülhete
volna az ügy. Aztán felreppent a hír, hogy egy dallasi adománygyűjtő
estélyt követően Mr. Blackwellt három nő társaságában találták a
limuzinjában.
– Mégis mióta érdekel minket, mit írnak a pletykalapok?
– – Nem érdekel – válaszolta védekező hangon Sam. – De az egyik
lány állítólag csak zenhét éves volt. Most próbálok utánajárni. De ha a
fickó a kiskorúakat szere , én nem szerzek neki feleséget, arra mérget
vehet!
Gabi fejében megszólalt a vészcsengő.
– Mikorra lesz meg az infó? – kérdezte.
– Néhány emberem már dolgozik rajta. Addig is, szükségem van a
számokra.
Újra az a vészcsengő.
– Kockázatos ügyfélnek tűnik – mondta Gabi.
– Mert az is. De pillanatnyilag nem tudok vele foglalkozni. Jordán
megint kórházba került. Tudom, hogy máshol járnak a gondolataim, és
nem akarom, hogy a magánéletem hatással legyen az üzletre.
– Jaj, Sam, sajnálom! Nem is tudtam… – Samantha testvére, Jordan
már nem élhete teljes életet, ahogy korábban. Fiatal lányként
öngyilkosságot kísérelt meg, végül stroke-ot kapo , ami súlyos
következményekkel járt. Gabi nem ismerte a részleteket, de azt tudta,
hogy most Samantha és Blake gondoskodik a harmincéves nőről.
Ám még a huszonnégy órás ápolószolgálat sem tökéletes megoldás
egy ennyire súlyos állapotban lévő, kerekesszékbe kényszerült ember
esetében.
Mióta Gabi Kaliforniába költözö , Jordan legalább fél tucatszor
került kórházba.
– Akkor utánanézel Blackwellnek? – kérdezte Sam.
 – Vedd úgy, hogy már meg is van. Találkozzak is vele?
– Megtennéd?
– Ne butáskodj már! Amint a többiek is feltöl k a rendszerbe az
anyagokat, megbeszélek egy találkozót Mr. Blackwell-lel.
Sam felsóhajto .
– Tökéletes. És ha bármi mia nem szimpa kus neked, nyugodtan
utasítsd el. Megbízom az ítélőképességedben.
– De hát ő Blake barátja… – mondta bizonytalanul Gabi.
– Blake még a középiskolában ismerte Blackwellt és a fivérét. A
főiskola első éveiben még tarto ák a kapcsolatot, de sosem voltak
igazán közeli barátok. Blake az évek során ado neki néhány tanácsot, de
ez minden. Egyértelműen kijelente e, hogy a döntésünk nem fog kihatni
a barátságukra.
Gabi némiképp megnyugodo .
– Szeretnéd, hogy tájékoztassalak a döntésemről, mielő közlöm az
ügyféllel? – kérdezte.
– Nem szükséges. És így is túl sok mindennel kell foglalkoznom.
Figyelj, Jordan kardiológusa hív. Mennem kell.
– Persze. Hívj, ha szükséged van valamire!
– Rendben – ezzel Sam lerakta a telefont.
Gabi főzö magának egy jó erős teát, és leült az asztalhoz, amelyen
három monitor is állt. Rácsatlakozo Sam gépére, és néhány perc múlva
már meg is nyito a Hunter Blackwell mappáját.
Á uto a a személyes adatokat és az elérhetőségeket. Gabinak
mindegy volt, hogy a férfi egykilencven vagy egyötven magas. Ahogy az
sem érdekelte, hogy volt-e már házas és vannak-e gyerekei. Őt kizárólag
a számok érdekelték.
A nagyon nagy számok.
Hunter Blackwell nemrégiben felkerült a Forbes „Par képes
milliárdosok” listájára, és nem sokkal később már arról beszéltek, hogy jó
eséllyel a „Milliárdosok és botrányaik” listára is felkerül, amelyet a
Forbes az év végén jelentet meg.
Gabi úgy döntö , mielő nekifekszik a számoknak, utánanéz, miért
került Blackwell & Forbes látóterébe.
Órákkal később már zúgo a feje, és összerezzent, mikor megkondult
az állóóra. A teafoltos tányéron három filter száradt az üres csésze
melle .
 Gabi kinyomta a a szükséges dokumentumokat, megjegyezte az
automa kusan változó kódot Blackwell mappájához, majd kikapcsolta a
gépet. Összerendezte a papír-köteget, és székében hátradőlve
kinyújtózo . A többórás ücsörgés után teste kétségbeese en kiálto
némi mozgásért.
– Nos, Mr. Blackwell – szólt az asztaltól felállva. – Jobb, ha a
találkozásunkkor kivételes embernek bizonyul, máskülönben kénytelen
lesz a legutóbbi barátnőjét feleségül kérni.
 Második fejezet

Gabi a kávézóban leülve nyugalmat erőltete magára, és próbált úgy

tenni, mint Samantha. A helyszín nem változo , mindig ugyano
találkoztak az ügyfelekkel.
A központban lévő Starbucksban rendszerint nagy volt a forgalom.
Biztonságos hely volt, és könnyen oda lehete találni. Az Alliance-nek
nem volt irodája, Gabi a Tarzana negyedbeli házból dolgozo . A cégnek
öt számítógépe volt szerte az államokban, és a Tarzana negyedbeli ház
szolgált a központként. A működésükhöz nem tartozo hozzá, hogy egy
hivatalos irodában fogadják a partnereket.
Gabinak az elmúlt másfél évben már volt néhány ügyfele, de ennyire
gazdag és ennyire bonyolult férfival még nem találkozo . Bár
gyakorla lag hetven százalékban már megszülete a döntése, mégis
tarto egy kicsit a találkozástól. Bármennyire is szere e volna azt hinni,
hogy már kordában tartja a félelmet, amelyet az ismeretlen férfiakkal
való találkozás vált ki belőle, nem így volt. Az ehhez hasonló napok
eszébe ju a ák, hogy sokszor csak a látszatot próbálja fenntartani.
Tovább ronto a helyzeten, hogy elfelejte képet letölteni Hunter
Blackwellről, mielő elindult o honról. Nem volt egyszerű dolga, mert
az interneten alig lehete fellelni róla értékelhető képet. Hogy hogyan
sikerült ennyire rejtve maradnia, miközben felkerült a Forbes listájára,
érthetetlen.
Ha Sam nem le volna épp a testvére melle a kórházban, Gabi
felhívta volna, hogy megkérdezze, hogyan néz ki Blackwell.
Egy ideig böngésze a neten, de végül feladta, és negyedszerre is az
órára pillanto , mielő visszate e a telefonját a táskájába. Még z perc.
Újra hevesebben kezde verni a szíve.
Lassan beszívta a levegőt, majd ugyanolyan lassan kifújta.
Figyelni kezdte a kávézóba belépőket. Egy család érkeze – az anyjuk
lábába kapaszkodó két kisfiú valami csokisat követelt. Féltucatnyi
főiskolás zsúfolódo az egyik asztalhoz, a szabad konnektorokba
csatlakozta ák a laptopjukat meg a mobiljukat. Néhányan jegyze ömb
fölé görnyedtek, míg mások fülhallgatóval a fülükben zenét hallga ak,
tanultak.
Gabi a teáját kortyolgatva az ajtó felé pillanto , valahányszor az
kinyílt. Egy ázsiai pár… nem Blackwell. Két kamaszlány. Egy flip-flop
papucsos, lógó hasú hatvanas férfi… határozo an nem Blackwell.
Aztán két öltönyös férfi, egyikük kicsit magasabb, mint a másik.
Halkan beszélge ek, és egyikük sem néze körbe a kávézóban.
Gabi az órájára pillanto . Még öt perc.
Egyre idegesebben dobolt az asztalon az ujjaival, így ve egy újabb
mély lélegzetet. Mikor legközelebb kinyílt az ajtó, egy napszemüveget
viselő férfi megtarto a, hogy egy babakocsit toló nő kényelmesen be
tudjon lépni rajta.
– Köszönöm! – mondta neki az anya.
Gabi már majdnem elfordíto a a családról a tekintetét, mikor a nő
o hagyta a férfit.

Hevesebben kezde verni a szíve.

Jól öltözö en, elegánsan o állt Hunter Blackwell. Legalább
százkilencven cen magas volt. Öltönye melle a többi férfi olyan hatást
kelte , mintha flanelt viselt volna. Álla határozo vonalú volt, a bal füle
ala pedig mintha egy heg húzódo volna. Na nem mintha ronto volna
az összképen. „Veszélyesen jóképű”, írták róla a bulvárlapok. Nos, nem
túloztak. Dús, világosbarna haja volt, szürke szeme a helyiséget
fürkészte. Tekintete először átsiklo Gabin, de a következő pillanatban
már vissza is tért rá.
Gabi észreve e, hogy beharapja az alsó ajkát, és igyekeze
nyugalmat erőltetni magára.
Két kezét ölében nyugtatva szorosan egymásba fonta ujjait, úgy
nézte a lassan közeledő férfit.
Felidézte mindazt, amit Samantha taníto neki, majd sógornője,
Meg szavai is eszébe juto ak: Színlelj, amíg azzá nem válsz!
Gabi a kezében tarto a Mr. Blackwell jövőjét. Ez a gondolat némi
erőt ado neki.
Legalábbis erőt kelle volna adnia.
– Mr. Blackwell – Gabi szándékosan nem állt fel az asztaltól. Ezt is
Samantha taníto a neki: nem árt, ha a leendő ügyfél kicsit
elbátortalanodik.
 – Miss Masini – Blackwell hangja jóval mélyebb volt, mint a legtöbb
férfié.
Gabi szíve újra hevesebben kezde verni, de ezú al nem a
félelemtől.
– Kérem, foglaljon helyet! – inte a szemköz szék felé, miközben
mosolyt erőltete az arcára.
Hunter Blackwell kigombolta a zakóját, majd fesztelenül leült.
– Ve em magamnak a bátorságot, és rendeltem önnek egy kávét –
mondta Gabi, és a pult mögö álló alkalmazo ra pillanto , aztán a
tekintete visszavándorolt a vele szemben ülő férfira.
– És ha nem szoktam kávézni?
Jól van, akkor játsszunk, gondolta Gabi valamivel nyugodtabban.
– Egy hölgy… ha nem csal az emlékezetem, egy bizonyos Natalie
elárulta, hogy reggelente, még mielő bármibe belekezdene, három
csészével iszik, feketén. Ön olyan férfinak tűnik, Mr. Blackwell, akinek
nem szokása más idejét rabolni. Úgyhogy javaslom, térjünk a lényegre.
Blackwell elmosolyodo .
– Rendben, jöhet a kávé – mondta.
Gabi inte a baristának, majd amíg a kávéra vártak, röviden
megvita ák az utak zsúfoltságát és a kellemes időjárást. Mikor a
felszolgáló magukra hagyta őket, a férfi belekortyolt az italba, aztán
kényelmesen hátradőlt a székében.
– Nos, hogyan is zajlik ez az egész? – kérdezte.
Gabi az órájára pillanto – beállíto a a belső stopperjét.
– A házasságközve tői üzlet területén dolgozom, Mr. Blackwell –
mondta Gabi. – Senki sem tudja kijátszani a jól bejárato rendszeremet.
A férfi bal szeme megrándult.
– Hallgatom.
Ez az önkéntelen mozdulat volt az egyetlen, amely elárulta Hunter
Blackwellt.
– Letartózta ák valaha? – kezdte Gabi.
– Igen – válaszolta habozás nélkül a férfi.
– Részletezné?
Blackwell megrázta a fejét.
– Biztos vagyok benne, hogy Blake felesége erre vonatkozóan
minden részletet megtalált.
Igaza volt. A férfit legalább négyszer letartózta ák, majd szabadon
engedték, az ellene szóló vádakat pedig ejte ék. Kétszer az elmúlt pár
évben, kétszer pedig még zennyolc éves kora elő . Blackwell tudta,
hogy Gabi mindennek utánanéze , ezért továbbléptek.
– Ütö meg valaha nőt? – te e fel a következő kérdést.
– Nem. – A válasz gyors és megkérdőjelezhetetlen volt.
– De szerete volna?
Blackwell ezen már elgondolkodo egy pillanatra.
– Egyszer lá am, hogy egy nő a felforrósodo kocsiban hagyta a
gyerekét… igen, akkor megfordult a fejemben. Több ilyen eset nem volt.
Gabinak nem állt a rendelkezésére olyan információ, amely
alátámaszto a volna a férfi állítását… de olyan sem, amely megcáfolta
volna.
– Bánto valaha nőt? – Ez már nem szerepelt Sam listáján, hanem
Gabi saját kérdése volt.
– Sokak szerint… igen. De ha fizikai erőszakra gondol, akkor a
válaszom nem. Azért viszont nem vállalok felelősséget, ha egy nő
beleszeret valakibe, akit valójában nem ismer.
Ezek szerint a bulvárlapok nem hazudtak, a milliárdos valóban nagy
játékos volt.
Ez az arrogáns alak még azt a fáradságot sem ve e, hogy úgy tegyen,
mint akit érdekel, hogy szíveket tör össze, miközben csak szórakozik.
Gabi elgondolkodo , vajon hány nőt sikerült megszédítenie a mosolyával
és természetes sármjával.
Gabit azonban nem lágyítha a meg a férfi külseje. Elérkeze a
komoly kérdések ideje.
– Szükségem van a legközelebbi barátja nevére – mondta.
Blackwell megvonta a vállát.
– Nincs közeli barátom.
Gabi nem erre a válaszra számíto . Hirtelen összeszorult a szíve, és
félő volt, hogy az interjú nem úgy alakul, ahogyan tervezte.
– Mindenkinek van legalább egy – mondta végül.
– Nekem ellenségeim vannak, Miss Masini… olyanok, akik egy
darabot akarnak belőlem. Nem jut eszembe senki, akit közeli
barátomnak nevezhetnék. Senki, akiben megbízhatnék.
Szürke szemére mintha árnyék telepede volna.
Gabi lerázta magáról a déjá vu érzését, és folyta a a következő
kérdéssel:
– Ki a legnagyobb ellensége?
 A férfi fejét hátravetve hangosan felnevete , mire a kávézóban
mindenki odafordult.
– Már gyerekként azt hallga am, hogy én leszek saját magam
legnagyobb ellensége.
– Tehát ez a válasza?
Hunter Blackwell szája megrándult.
– Több ellenségem van, semhogy meg tudnám számolni őket. De
biztosra veszem, hogy a kutatásaik során ezt is megtudták.
Igen, természetesen ezt is kideríte ék a férfiról, épp ezért Gabi
tudta, hogy Blackwell leendő felesége is veszélynek lesz kitéve.
– Miért keres feleséget, Mr. Blackwell? – kérdezte.
A férfi állát magasra emelve egyenesen Gabi szemébe néze .
– Ahogy azt már mondtam Mrs. Harrisonnak, azóta, hogy
felkerültem a Forbes „Par képes milliárdosok” listájára, az életem kész
pokol. Szükségem van egy évre, hogy elmenekülhessek és átgondoljak
néhány dolgot. Ha nem leszek többé par képes, legalább a randevúk és
futó kapcsolatok nem terhelik le a gondolataimat. Talán nagyképűen
hangzik, de az elmúlt egy évben háromszor annyi nő állíto a azt, hogy
lefeküdtem vele, vagy gyűrűt ígértem neki, mint korábban. Tudja, Miss
Masini, ebbe is bele lehet fáradni.
Valóban kissé kimerültnek tűnt, de Gabi nem erre a válaszra volt
kíváncsi.
– Egész biztosan nincs más oka? – kérdezte.
Blackwell megrázta a fejét.
Rossz válasz – gondolta Gabi.
Félretolta a teáscsészéjét, és felve e a földről a re küljét. Az órájára
pillanto … négy perc telt el azóta, hogy Hunter Blackwell leült az
asztalhoz. Egy perccel hamarabb végze .
– Köszönjük, hogy meg sztelte bizalmával az Alliance-t, Mr.
Blackwell – mondta. – Sajnos azonban vissza kell utasítanunk, és a
jövőben sem tudunk szerződni önnel.
Ezzel felkelt az asztaltól.
Egyetlen másodperc sem kelle hozzá, és a férfi is felpa ant.
– Hogyan? – kérdezte döbbenten.
– El kell utasítanunk.
– De miért?
Gabi ahelye , hogy kiteríte e volna a kártyáit, a legegyszerűbb
indokkal kezdte.
 – Mindössze egy nevet kértem öntől – mondta. – Egy olyan emberét,
akit a barátjának tekint. Semmi. Aztán az ellenségei felől kérdeztem.
Megint csak semmi. Ült velem szemben már poli kus is… még ő is
őszintébb volt, mint ön. Tudja, Mr. Blackwell, az őszinteség mindennél
fontosabb az Alliance számára. Ha két ember enélkül lép szövetségre, az
akár katasztrófához is vezethet. A húgomnak sem engedném, hogy
feleségül menjen magához, nemhogy egy ügyfelünknek.
Már épp elindult volna, mikor a férfi elkapta a könyökénél.
Gabi rémült arccal hátrált egy lépést.
Blackwell azonnal elengedte.
– Egy órán belül el tudom küldeni önnek az ellenségeim listáját –
mondta. – Ami a barátokat ille … Blake Harrisont régi ismerősömnek
tekintem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy találkoztam vele az
elmúlt év zedben.
– Sajnálom – mondta Gabi.
A férfi te felé egy lépést.
– Szükségem van egy feleségre! – mondta visszafojto hangon.
Gabi félelmét leküzdve közelebb lépe hozzá.
– Akkor javaslom, hogy a legutóbbi hódítását tüntesse ki ezzel a
keggyel. Az Alliance nem lehet a segítségére.
Ezzel megfordult, és elindult az ajtó felé.
– Még nem végeztünk! – szólt utána Blackwell.
Gabi, magán érezve a körülö ük lévők tekintetét, visszanéze a válla
fölö .
– De a ól tartok, igen. – Vete még egy pillantást a férfira, aki a
felszínen maga volt a nők megtestesült álma, majd kiviharzo az
üvegajtón.
Beszállt az o várakozó kocsi hátsó ülésére – mikor elhajto ak, még
lá a az elutasíto milliárdos komor tekintetét.

A rohadt életbe!
Hunter nem tudta levenni a tekintetét a nő keskeny csípőjéről és hosszú
lábáról, ahogy az átviharzo az ú esten a szemben várakozó kocsihoz. A
sofőr kipa ant és kinyito a a hátsó ajtót Gabriella Masininek. Hunter
önkéntelenül is köve e tekintetével a kocsit, míg az el nem tűnt – a
jövőjével együ .
 Ilyen nincs!
Mikor magabiztosan belépe a kávézóba, egészen más végkifejletre
számíto . Hunter Blackwell ha valamihez, hát az elutasításhoz nem volt
hozzászokva.
A száraz, meleg szélben elkóválygo az autójához. Miss Masinivel
ellentétben ő szerete maga vezetni. Legalábbis LA-ben.
Amint beült a volán mögé, hívást kezdeményeze . Ám ezú al nem
az irodáját hívta, hanem a magánnyomozóját.
– Csak nem Mr. Blackwell? – szólt bele a telefonba egy enyhén
nagyképű hang.
– Azt akarom, hogy utánanézz valakinek – mondta köszönés nélkül
Hunter.
– Dühösnek tűnsz.
– Nem azért hívtalak, hogy csevegjünk, Remington. Van tollad?
– Hallgatlak.
– Gabriella Masini. Mindent tudni akarok róla! Mindent! – sziszegte
Hunter.
– Valaki vérre szomjazik.
Hunter akkor hívta Remingtont, ha mocskos részleteket akart
megtudni valakiről. Bármibe kezde bele, a sikerhez elengedhetetlen
volt, hogy a legapróbb információkat is megszerezze, ezért bárkivel is
akadt dolga az üzle életben, mindent kideríte az illetőről. Samantha
Harrison alkalmazo jának esetében nem érezte ennek szükségét. És
mekkora hibát követe el ezzel! Ez soha többé nem fordulhat elő.
Hunter tudta, hogy nem Blake felesége foglalkozik az anyagával, így nem
okozo neki lelkiismeret-furdalást, hogy minden mocskos infót
felhajtson a hercegné alkalmazo járól. Minden nőnek, aki ilyen
gyönyörű és hosszú lábú, van valami rejtegetnivalója. Senkitől sem tűri
el, hogy ötpercnyi beszélgetés után hátat fordítson neki.
A nőnek minden bizonnyal fogalma sem volt róla, kivel van dolga.
– Minden létező területen nézz utána, Remington! –mondta Hunter.
– És már holnap reggelre legyen összeállítva az anyag!
Remington hangosan kifújta a levegőt.
– Elég szűk határidő, Pénzeszsák!
– Nem érdekel. Azt akarom, hogy már reggelre legyen valami a
kezemben. Amíg újabb és újabb infóval tudsz szolgálni, addig küldöm a
pénzt.
– Te vagy a főnök.
Legalább valaki elismeri.
 Harmadik fejezet

Talán mégse olyan szörnyű kocsi nélkül, gondolta Gabi, miközben a tévé
elő állva jógázo . Felve e a fordíto harcos pózt – míg egyik karjával jó
magasra nyújtózo , remélte, hogy akik a ház biztonsági rendszerét
figyelik, most nem nézik, ahogyan ügyetlenkedik.
Bár nem mintha rosszul feste volna a testre simuló edzőruhában.
Élete legjobb formájában volt. Furcsa, hogy a tragikus események és a
nehézségek két irányba terelhetnek bennünket: belehalunk, vagy
megerősödve kerülünk ki az élethelyzetből.
Emlékezte e magát, hogy a kocsi nélküli lét is csak egy ilyen
nehézség. Kellemetlen, de azért nem küldi őt padlóra.
Túl későn ve e észre, hogy a jógaedző a videón már felve e a
következő pózt. Gabi ve egy nagy levegőt, és igyekeze valami másra
gondolni, nem pedig arra, hogy a kocsibeálló üresen áll.
És ha hirtelen szüksége lenne jégkrémre? Elvégre nőből van, és
számtalan olyan helyzet adódhat, amikor csak a jégkrém segít.
A fordíto harcos pózból kiegyenesedve a dohányzóasztalon heverő
tollért nyúlt. Papír híján a tenyerére írta fel, hogy „jégkrém”, hogy a
legközelebbi bevásárlásnál el ne felejtsen venni egy tartalék dobozzal.

A csengő hangja végképp kibillente e a koncentrálásból. Leállíto a

a DVD-t, és a törülközőért nyúlt.
Épp mikor már nyito a volna az ajtót, újra megszólalt a csengő. A
következő pillanatban egy hatalmas, trópusi virágokból összeállíto
virágcsokor nyomult az arcába.
A csokrot tartó férfi leplezetlenül tetőtől talpig végigmérte Gabit. A
negyvenes évei elején járhato … jóval idősebb volt, mint általában a
virágkihordó fiúk. Legalábbis akikkel Gabi találkozo .
– Segíthetek? – kérdezte Gabi.
– Én… Gabriella Masinit keresem – mondta a férfi. A hangjából ítélve
láncdohányos lehete .
– Én lennék az.
– Nos… – A férfi újra végigmérte. – Akkor ez az öné.
 Gabi hirtelen túl alulöltözö nek érezte magát ahhoz, hogy
beinvitálja a férfit. Nem beszélve arról, hogy az milyen tekinte el néze
rá.
– Várjon egy percet! – mondta. Becsukta az ajtót, és gyorsan kive a
tárcájából egy ötdollárost. – Ez a magáé – nyomta aztán a futár kezébe.
A férfi elmosolyodo .
– Köszönöm – mondta átnyújtva Gabinak a csokrot, majd farzsebébe
nyúlva előve egy jegyze üzetet. – I írja alá, kérem.
– Rendben. – Gabi átve e a bal kezébe a hatalmas csokrot, és
odafirkanto a a füzetbe a nevét.
– Viszlát, Miss Masini!
– Viszlát!
A férfi vete rá még egy pillantást, majd visszament az autójához.
Gabi egy csípőmozdula al belökte az ajtót, és az előszobában lévő
asztalkához lépe . A szín- és illatkavalkád feldobta a lakást. Gyakrabban
is vehetnék friss virágokat, gondolta. Aztán a tekintete megakadt egy
összehajto kártyán.
Egy pillana g azt hi e, a bátyja küldte a csokrot… vagy talán Meg.
Csakhogy tévede .
Az üdvözlőkártyán mindössze ennyi állt: Nincs is húga. És az aláírás:
HB.
Gabi háromszor is elolvasta a rövid szöveget, mire rájö , ki küldte a
csokrot.
Eszébe juto , mit mondo Hunter Blackwellnek: A húgomnak sem
engedném, hogy feleségül menjen magához, nemhogy egy
ügyfelünknek.
Felkuncogo , és beleszagolt a csokorba.
– Virágokkal nem sokra megy, Mr. Blackwell!
A férfi ala omos, megbízhatatlan és cseppet sem e kus… de az
vitathatatlan, hogy virágok terén kifogástalan az ízlése.

– Micsoda szexi cicababát találtál, Blackwell!

Remingtonnal beszélni felért egy gyökérkezeléssel.
– Térj a lényegre! – Hunter kezében a telefonnal felkelt, és a hatalmas
ablakhoz lépe , ahonnan pazar kilátás nyílt LA-re.
– A lakcíme helyes.
 Virágot küldeni valakinek a legegyszerűbb módja, hogy
meggyőződjünk róla, valóban o lakik-e az illető.
– Remek! Még valami?
– Ahogy már korábban mondtam, sofőrszolgálatot használ. A
cicusodnál a kocsibeállón nincs autó, a garázsnak pedig nincs ablaka. Az
a ház úgy be van drótozva, mint Fort Knox.
– Bedrótozva?
– Kamerák mindenhol. A bejáratnál riasztó. Nem semmi rendszer!
Hunter nekidőlt a hatalmas ablaknak – az üvegen kívül semmi más
nem védte meg a negyvenemeletnyi zuhanástól.
– És vajon mitől ennyire fél Miss Masini? – kérdezte Hunter.
– Ezt szere em volna kideríteni… és végül rábukkantam egy tokra.
Hunter álla megrándult, Remington pedig hatásszünetet tarto .
– Hallgatlak – mondta Hunter.
– Miss Masini valójában nem is Miss Masini… hanem Mrs. Picano.
– Férjeze ?! – Hunter erre azért nem számíto . Kavargo a gyomra.
– Özvegy.
Hunter visszaült a székébe.
– Hadd találjam ki: fogo magának valami vén pénzeszsákot. –
Tulajdonképpen, ha jobban belegondol, nem is olyan hihetetlen: a nő
szerze egy cukrosbácsit. Végül is ez teljesen beleillik az Alliance
profiljába.
– Nem – mondta Remington. – Valami fiatal seggfejet. Régebbi
bulvárokban találtam róluk képeket: turbékoló galambpár voltak. –
Remington a hatás kedvéért még cuppogo is egyet-ke őt.
– Tudod, hogyan halt meg? – kérdezte Hunter.
– Na i kezd igazán érdekessé válni a történet. Ehhez le kell ülnöd.
– Ne játssz az idegeimmel, Remington! Halljam!
– Lő sebek.
– Rendvédelmi szervek? Katonaság?
– Egyik sem. Annyit sikerült kiderítenem, hogy borászata volt.
Nagyon kevés részletet lehet találni a halála körülményeiről.
Meggyőzőbbnek kell lennem, ha meg akarom szerezni az infót.
Hunter ennyi erővel akár az ereit is felvágha a volna, amennyi vérét
fogja még szívni Remington ezért a munkáért.
Három órával később, miután jóval könnyebb le a pénztárcája,
Hunter megkapta azt az információt, amelynek birtokában kényszeríthe
Miss Masinit, hogy teljesítse a kérését. Ami azt ille , nem volt elég, hogy
Remingtont Floridába küldte. A pióca jobban tenné, ha valami
hasznossal térne vissza, gondolta Hunter.
Megszólalt az asztali telefonja, és ezzel egy időben kigyulladt a
tkárnője vonalához tartozó kijelző.
– Igen, Tiffany?
– Átbeszélhetjük a hétvégi programját?
Hunter vete egy pillantást a karórájára. Öt óra múlt.
– Jöjjön be!
Tiífany Stone a húszas évei végén járó, nőies formákkal megáldo ,
vörös hajú nő volt. Vonzó teremtés, de az igazat megvallva, nem az ő
esete. Huntert nem érdekelte, hogy az irodában egyesek úgy gondolják,
dönge a lányt. A lényeg, hogy ő tudta, hogy szó sincs ilyesmiről. Tiffany
villámsebességgel gépelt, mindent pontosan feljegyze , és eddig egyszer
sem hagyta, hogy Hunter elfelejtsen egy megbeszélt időpontot.
Lefeküdni a tkárnőjével közhelyes le volna. Nem egy nő szaladgál a
világban, aki legszívesebben egy kanál vízben megfojtaná, de ők
szerencsére semmit nem tudnak róla. Egy jó tkárnő azonban túl sokat
tud a főnökéről,
Tiífany leült az íróasztal túloldalára, és rákoppinto a tablet
kijelzőjére.
– Holnap egykor Fillmore szenátorral ebédel a Providence-ben –
kezdte sorolni. – A Ricker adománygyűjtő est hétkor kezdődik a
Pa nában. – Tabletje fele , melyről Hunter tudta, hogy szinkronizálva
van az ő telefonjával, a férfira pillanto . – A Pa na a Disney Concert Hall
területén van.
– Tudom, hol van a Pa na – mondta Hunter.
A nő anélkül, hogy szünetet tarto volna, így folyta a:
– A szmokingját ki sz a am. Azt ígérték, hogy ma délután ke őre
leszállítják a lakásába. Rendeljek önnek kocsit?
Hunter megrázta a fejét.
– A vasárnapja nyugodt lesz, viszont ne feledkezzen meg róla, jövő
pénteken New Yorkba kell utaznia a vezetőségi ülésre.
Mintha el tudna feledkezni róla.
– Mára nincs semmi? – Megesküdö volna rá, hogy terveze
valamit.
Tiífany egyik szemöldökét felvonva elmosolyodo .
– Semmi. Hacsak nem egy randevú, amelyről nem tudok.
Randevú… randevú?
 A francba!
Tiífany szemét forgatva lete e az ölébe a tabletet.
– Kinek kell virágot küldenem?
Mekkora egy segg fej vagyok! – gondolta Hunter.
– Majd én intézem – válaszolta.
A tkárnő már indult volna ki tőle, de akkor a férfi utánaszólt.
– És Tiffany!
A nő visszafordult.
– Kérem, írjon fel egy nevet! – Megvárta, míg tkárnője felemeli a
jegyze üzetét. – Gabriella Masini. – Pillanatnyi szünet után hozzáte e: –
Amíg mást nem mondok, ha hív, kapcsolja be hozzám! Függetlenül a ól,
hogy épp ki van bent nálam.
– Mindig? – kérdezte a szemöldökét felvonva Tiffany.
– Mindig.

Nem buko le, pedig jobb le volna.

Micsoda elcsesze nap!
Hunter jobbra mozdulva kikerülte Shannon következő ütését, a
harmadik, balról érkező ütésnél pedig elkapta a nő csuklóját.
Shannon igazán szenvedélyes volt az ágyban, kissé követelőző is, de
az igazi harc akkor kezdődö , mikor Hunter közölte vele, hogy vége.
Annyival könnyebb volt virágot küldeni egy üzene el, hogy „Jó volt
veled!” Vagy valami hasonló.
Próbált jobb emberré válni… a pokolba is. Egyszerűen csak nem
tudta, hol keresse azt a jobb önmagát. De az már haladás, ha
személyesen szakít, nem igaz?
Hunter ledobta a kulcsokat az előszobai asztalkára, a telefonját és
tárcáját pedig egy tálba rakta.
– Mr. Blackwell!
Hunter leve e a kabátját, és odanyújto a idősödő komornyikjának.
A férfi elve e a kabátot, miközben futó pillantást vete a Hunter
állán lévő foltra, amelyen egyértelműen látszo , hogy hamarosan be fog
lilulni.
– Ne is kérdezze! – mondta Hunter.
– Eszembe sem juto .
Hunter lá a rajta, hogy nagyon is megkérdezné, de nem te e.
 – Kérek egy whiskyt.
– A dolgozószobájába vigyem?
– Igen.
Andrew már több mint öt éve állt Hunter alkalmazásában. A
hatvanas évei közepén járó komornyik Hunter távollétében is
gondoskodo a férfi lakásáról. Tudálékoskodása néha terhes volt, de
Hunter megbízo benne. Márpedig nagyon kevesen voltak azok, akikben
meg tudo bízni.
Mikor belépe a dolgozószobába, felkapcsolt a világítás.
Hunter az üveglapos asztalt megkerülve bekapcsolta a számítógépet,
majd a távirányítóval felhúzta a redőnyt, mire feltárult elő e a
westwoodi penthouse lakásból nyíló pazar kilátás. Napsütéses időben
egészen az óceánig el lehete látni, ma este azonban a városrész fényeit
bámulta. Nem olyan, mint New York, de megteszi.
Andrew alig hallható léptekkel jelent meg a szobában.
A kristály whiskyspohárban tekintélyes mennyiségű borostyánszínű
ital volt.
– Jeget nem hozo ? – kérdezte Hunter, mire Andrew előrenyújto a
a másik kezét, benne a jégzsákkal.
Hunter felkuncogo . Elve e a jeget, és hozzáérinte e az arcához.
Felszisszent, majd látva, hogy Andrew nem indul el azonnal, azt mondta:
– Többé nem látom vendégül Miss Shannont.
– Jobb horog? – kérdezte együ érzően a komornyik.
– Azt hiszem, ennyit megérdemelt – válaszolta Hunter.
– Jelezzem a portaszolgálatnak?
Ez volt az egyik ok, amiért örült neki, hogy alkalmazta Andrew-t.
– Igen, kérem. És akkor már egy füst ala adja meg nekik a Gabriella
Masini nevet.
Andrew tekintetét lesütve megcsóválta a fejét.
– Nem az, aminek gondolja – mondta Hunter.
– Nem veszem magamnak a bátorságot, hogy bármit is gondoljak.
Hunter elfojto egy kurta nevetést.
– Hát persze hogy nem.
– Óhajt még valamit, uram?
Hunter egy pillana g habozo .
– Kerese valaki telefonon? – kérdezte végül.
Andrew arcáról eltűnt a mosoly.
– Nem, uram. Sajnálom.
 Hunter visszafordult az ablak felé, a jégzsákot pedig lete e az
asztalra. A whisky kellemesen ége e a torkát.
Miután a fele whiskyjét megi a, leült a számítógépéhez. Tiffanynak
hála a hétvégi programok emlékeztetői villogtak a naptárában, így nem
felej el őket. A telefonért nyúlt, hogy felhívja a portaszolgálatot és
rendeljen egy kocsit, de aztán meggondolta magát. Előve a zsebéből
egy kis noteszt, és kikereste a sofőrszolgálat elérhetőségét – azét,
amelyet Miss Masini ve igénybe.
Mindössze két csöngés után felve ék a telefont.
– FirstClass Services. Miben segíthetek?
– Szeretnék lefoglalni egy utat.
– Hallgatom, Mr…
– Blackwell.
A kellemes férfihang felte neki néhány kérdést.
– Korábban is igénybe ve e már a szolgáltatásunkat?
– Nem. Egy ismerősöm ajánlo a önöket.
– Ezt örömmel hallom. Mikorra és hova kéri a kocsit?
– Most szombaton este hat órára, a Wilshire sugárútra. Az ú cél a
Disney Concert Hall.
Hallo a, ahogy a férfi gépel. Várt egy pillanatot, majd megkérdezte:
– Miss Masini megrendelte már aznapra a kocsit? –Kockáztato ,
hiszen a nőnek más programja is lehete hétvégére. Blake-kel folytato
beszélgetése alapján Hunter úgy gondolta, hogy Samantha
alkalmazo jai gyakran a hétvégéiken is a gazdagok és híresek közö
forgolódnak. Mivel a rendezvényen, amelyre készült, sok gazdag és híres
ember lesz jelen, bízo benne, hogy a gyönyörű olasz nő is ezt a
programot választja szombatra.
– Ha jól tudom, igen… nézzek rá a rendelésére, míg a rendszerben
vagyok?
Hunter elégede en elmosolyodo .
– Legyen szíves!
– Egy perc az egész…
Hunter a whiskyjét kortyolgatva türelmesen várt.
– Ő is hat órára rendelt kocsit, Mr. Blackwell. Mivel ugyanaz az ú
cél, küldjük önökért ugyanazt a sofőrt?
Bingó!
– Megköszönném. Úgy volt, hogy o találkozunk, de így jobb lesz.
Akkor egy stretch limuzint kérnék, és engem vegyen fel elsőként.
– Rendben, Mr. Blackwell. Terhelhetjük a hitelkártyájára?
– Természetesen.
Hunter megadta a további részleteket, majd bonto a a vonalat.
Legalább részben sikeres volt a napja.
 Negyedik fejezet

Gabi fogta a maroktáskáját, meggyőződö róla, hogy benne van a

belépője, majd lekapcsolta a hálószobában a lámpát, és lement a
lépcsőn.
Épphogy leért a földszintre, mikor megszólalt a csengő.
Gabi kilese a kémlelőn, majd látva, hogy a sofőr az, élesíte e a
riasztót.
– Tökéletes időzítés! – mondta az ajtón kilépve.
– Hogy van, Miss Masini? – üdvözölte a sofőr.
– Jól, köszönöm. És ön, Charles?
Gabi sosem hi e volna, hogy valaha is a keresztnevén fog szólítani
egy sofőrt, most pedig tessék, épp egy limuzin felé sétál…
– Én nem limuzint rendeltem – mondta csodálkozva. Habozo , de
Charles mosolyogva kinyito a neki a hátsó ajtót.
– Ne aggódjon, Miss Masini, ki van fizetve – mondta a sofőr.
Gabi elvigyorodo . Biztosan Sam gondoskodo róla, hogy minél
látványosabban érkezzen meg a Ricker adománygyűjtő estre. Úgy volt,
hogy együ mennek, de ezt még azelő beszélték meg, hogy Sam húga
kórházba került.
Ruháját megemelve, nehogy elbotoljon, becsusszant a hátsó ülésre.
Csak akkor ve e észre, hogy nincs egyedül, mikor már becsukódo
az ajtó. Próbált úrrá lenni egyre hevesebbé váló szívdobogásán, de
hiába.
A férfi magabiztosan bámult rá a szemköz ülésről. Egyik karját a
há ámlán nyugta a, a másikban pedig egy poharat tarto . Az arca
rejtve maradt az árnyékban, de Gabi így is azonnal felismerte.
Menekülni akart, de a múltjából előkúszó, sötét emlékek
megbéníto ák.
– Miss Masini!
Gabinak nem jö ki hang a torkán. Miért ül Hunter Blackwell az ő
autójában?
– Vagy inkább szólítsam Mrs. Picanónak?
 Gabi elsápadt, és remegni kezde a keze. Csak nagyon kevés ember
tudo rövid életű házasságáról. Bár azon, hogy a szemben ülő milliárdos
tud róla, nem kelle volna meglepődnie.
Az autó elindult, arra késztetve Gabit, hogy megkapaszkodjon az
ajtóban.
– Kiugrani egy mozgó kocsiból kissé extrém módja a menekülésnek –
mondta a férfi.
Gabi szemét lehunyva ve egy lassú, mély lélegzetet.
– Mit csinál i , Mr. Blackwell?
– Próbálok magánjellegű beszélgetést kezdeményezni önnel, Mrs.
Picano.
– Ne szólítson így! – sziszegte Gabi. Kezde visszatérni az ereje.
Ekkor Blackwell előredőlt, és a nő megpillanto a az arcát.
Megborotválkozo , és veszélyesen jóképű volt.
– Úgy fest, mint akire ráférne egy ital – mondta. Lete e a poharát és
a dekanterért nyúlt.
– Köszönöm, nem kérek – utasíto a vissza Gabi.
Tiltakozása süket fülekre talált. Jól van, hadd töltsön… ha így
folytatja, a ruháján fog kikötni, mielő kiszállna a kocsiból.
Jégkocka és borostyánszínű ital került a kristálypohárba. Gabi
gyorsan elve e, így védve ki, hogy a férfi közelebb hajoljon hozzá, majd
azzal a mozdula al bele is te e a melle e lévő pohártartóba.
Blackwell szemöldökét felvonva hátradőlt.
– Van egy ajánlatom önnek, Miss Masini – mondta.
– Nem! – Micsoda erőteljes szó! A férfi mégis mosolygo .
– Még nem is hallo a.
– Ha azt hiszi, hogy egy csokor virágtól és a ól, hogy limuzinnal
érkeze értem, megváltoztatom a döntésemet, hatalmasat téved. Nem,
Mr. Blackwell. Bármit is akar mondani, a válaszom nem.
– Talán mire megérkezünk a Disney Hallba, mégiscsak meggondolja
magát – mondta a férfi. – Tudja, én nem fogadok el nemleges választ.
Kell egy feleség, és önre ese a választásom.
Gabi felnevete , és érezte, hogy elszáll belőle a feszültség.
– Maga nagyon el van tévedve!
Arcáról azonban lehervadt a mosoly, mikor a férfi úgy dőlt hátra,
mint aki épp most kötö volna egy milliós üzletet.
– Néhai férjének volt egy igen szép összegű életbiztosítása – mondta
Blackwell.
 Gabi nagyot nyelt. Valahányszor a férfi kiejte e Alonzo nevét, vagy
akár csak utalt rá, összeszorult a gyomra, és remegni kezde a keze.
Végül úgy döntö , a legjobb lesz, ha nem reagál Blackwell szavaira.
– A biztosítása meglehetősen gazdag asszonnyá te e önt.
Blackwell sokat tudo … viszont Gabi mindent, amit örökölt, el is
költö , mégpedig jótékonysági célra.
– A biztosítótársaságok utálnak fizetni – folyta a a férfi. – A
kötvényekben található záradékokat úgy fogalmazzák meg, hogy a
kedvezményeze ek ne kapjanak semmit. Mr. Picano biztosítása azonban
fizete . Tudja, mi történik, ha egy biztosítótársaság megtudja, hogy egy
olyan kötvényre fize ek ki több mint egymillió dollárt, amelyhez valaki
csalással juto hozzá?
Miről beszél? Gabi végül arra juto , hogy a férfi biztos csak így
próbál valami reakciót kicsikarni belőle.
Ellenállt, és igyekeze ellazítani a kezét.
– Ön gyönyörű nő, de nem hiszem, hogy a narancssárga
kezeslábasban sokáig túlélne.
– Semmi törvénybe ütköző dolgot nem te em!
– Ön szerződést szege .
Gabi képtelen volt tovább nyugodtan ülni.
– Maga nem tudja, mit beszél – mondta előrehajolva.
– Sajnálom, de nagyon is jól tudom. Ön aláírta a papírokat, aztán
levete e a férjét a lélegeztetőgépről. Ez a szerződési feltételek durva
megsértése. Azt hihetnénk, hogy a férje halálát kívánta, hogy
hozzájusson a pénzhez.
– Én nem… ön téved. – Csakhogy Gabi tudta, hogy amit a férfi mond,
az nagyrészt igaz. A biztosítási kötvénnyel kapcsolatosan nem volt biztos
a dolgában. Akkoriban annyi minden történt… Gabi a legtöbb esetben
nem is nézte meg alaposan, mit ír alá. Na nem mintha ez bármi alól is
felmentené. Márpedig Blackwell most azzal vádolja, hogy csalást
követe el.
– És akkor o van még az az offshore számla.
Gabinak egy pillanatra megint elakadt a lélegzete.
– Milyen számla? – kérdezte, miközben arra vágyo , hogy
letörölhesse a férfi arcáról az önelégült mosolyt.
– Hát az öné.
– Nekem nincs…
 – De igen, Mrs. Picanónak van egy számlája. – Ezzel Blackwell előve
a zsebéből egy összehajtogato papírt, szétnyito a és átnyújto a
Gabinak.
A nő nem ismerte a dokumentum nyelvét, de néhány szót megérte
belőle. Eurószámláról volt szó, az összeg sok nullára végződö , és az ő
neve szerepelt rajta. Ahelye , hogy ltakozni kezde volna, megjegyezte
a bank nevét és a számlaszámot, majd visszaadta a férfinak a papírt.
– Most már hajlandó kitüntetni a figyelmével, Gabriella? – kérdezte
Blackwell.
– Aljas szemétláda!
– Ezzel nem vitatkozom. De ke őnk közül nem én fogok börtönbe
kerülni biztosítási vagy adócsalásért.
A számokért, amelyek lelki szemei elő megjelentek, több évet is
kaphat egy állami fegyházban. Persze harcolhat… talán végül meg is
nyerné a pert. De nem lenne sokkal könnyebb szabadlábon helyrehozni
az úgyneveze bűneit?
– Mit akar? – kérdezte végül.
– Egy feleséget… magát.
– De miért pont engem?
– Mert sok bennünk a közös.
– Semmi közös nincs bennünk! – sziszegte Gabi.
– Feleségre van szükségem, magának pedig egy férjre, aki segít
sztára mosni a múltját.
– Még ha lenne is mit sztára mosni, ehhez akkor sem lenne
szükségem egy férjre.
Blackwell elvigyorodo .
– Azzal, hogy Mrs. Blackwell-lé válik, máris megteszi az első lépést
afelé, hogy elfelejthesse a Mrs. Picano nevet. Az ügyvédeim tudják,
hogyan kell csendben megoldani a problémákat. Becsléseim szerint úgy
zennyolc hónapba telik, mire megszabadítják önt a börtön
fenyegetésétől.
– Hadd találjam ki! – mondta Gabi. – Tizennyolc hónapig van
szüksége egy feleségre.
– Nemcsak gyönyörű, de okos is.
– Maga meg leereszkedő és gátlástalan.
A férfi felnevete , majd megemelte a poharát.
– Touché!
Hunternek eszébe juto első vegasi útja. A fények, nők, a whisky… és a
játék. Odasétált egy exkluzív pókerasztalhoz, megte egy ötvenezres
tétet, és blöffölt. Egy játék során több mint négyszázezer dollárt zsebelt
be, pusztán azért, mert az ellenfelei megijedtek tőle.
Most is feltöltö e a pókerarcot, és blöffölt.
Szerencse, hogy a limuzinban sötét volt, máskülönben Miss Masini
meglá a volna az arcára kiülő érzelmeket, amelyeket a nő reakciója
válto ki belőle, mikor megemlíte e néhai férjének nevét. Miss Massini
sokkal többet rejtegete , mint amennyit Hunter eddig megtudo , és ha
a nő vissza is utasítja, kiszúrva a blöfföt, ő utánajár az összes tkának.
Hála az égnek, Gabriella nem hódolt be neki azonnal, hanem harcolt,
ami tetsze Hunternek. Csak nagyon kevés ember léteze , aki olyan
hangon mert beszélni vele, mint ez a nő.
Gátlástalan volt, igen, és mindig győzö … előbb vagy utóbb.
– Mennyi időm van választ adni? – kérdezte Gabriella.
– Az adománygyűjtő est jó néhány óráig eltart…
– Ezt nem gondolhatja komolyan! – kiálto felháborodo an a nő.
– Rendben, akkor holnap reggelre legyen a szerződés az asztalomon
– engede valamennyit Hunter.
– Lehetetlen! – rázta meg a fejét Gabriella.
– Semmi sem lehetetlen.
Az autó lelassíto , tehát megérkeztek.
– A zsarolás is bűn – mondta a nő.
Mikor a limuzin megállt, az ajtókilincs felé nyúlt.
Ekkor Hunter előrehajolt, és elkapta a nő jéghideg kezét.
– De azért nem jár börtön – vágo vissza.
Ahogy összefonódo a tekintetük, mindke en összeszoríto ák a
szájukat.
Charles kinyito a az ajtót, és kisegíte e Gabriellát.
Hunter köve e, nem véve tudomást arról, hogy a nő felszisszent,
mikor finoman hozzáért a hátához, hogy bekísérje. Azt viszont el kelle
ismerni, hogy tudo magán uralkodni. Az alapján, ahogyan a táskáját
szoríto a, látszo , hogy legszívesebben megütné a férfit.
Villogó kamerák közö sétáltak végig a vörös szőnyegen. Több
híresség is útjukat állta, akiktől nem sikerült gyorsan bejutniuk, így
Gabriella kénytelen volt odafordulni a kamerák felé.
 Hunter, mikor odahajolt hozzá, kellemes virágillatot érze .
– Mosolyogjon, kedvesem! – su ogta.
Gabriella odafordult hozzá, ő pedig örült, hogy tekinte el nem lehet
ölni. A nő mormogo valamit egy olyan nyelven, amiből ő egy szót sem
érte . Hunter körülbelül olyan idétlenül vigyoroghato rá, mint egy
zavarban lévő középiskolás bálozó, de Gabriella ezt már nem lá a, mert
nagy levegőt véve elfordíto a a fejét, és belenéze a kamerákba.
Hunter nem érte e, miért figyel oda a nő minden egyes
mozdulatára. Hiszen ez csak üzlet… se több, se kevesebb. Mégis, tetsze
neki, mikor Gabriella arca kipirult.
Közel maradt a nőhöz, hogy ne legyen kérdéses, Gabriella kivel
érkeze az estre. Minél hamarabb a nyilvánosság elé kerül a
kapcsolatuk, annál jobb. Mikor a kamerák villogása közepe e
meghallo a a nevét, szándékosan közelebb húzódo Gabriellához.
– Maradjunk együ ! – mondta neki.
– Mégis hova menekülhetnék? – kérdezte a nő. A hangja tele volt
gyűlöle el, azonban továbbra is mosolyogva néze bele a kamerákba.
Szédítő volt! Hosszú, egyenes haját feltűzte, de néhány ncs
szabadon a nyakába hullo . Az, ahogyan összeszoríto a a száját, azt
üzente, hogy támadni fog, ha Hunter közelebb merészkedik hozzá.
Olajbarna bőre elárulta olasz származását; óvatos, kifejező tekintete
bármit képes volt elrejteni, de Hunter érezte a felé repkedő nyilakat,
valahányszor a nő rápillanto .
Mikor a sor megmozdult, Hunter tenyerével megérinte e a nő
csupasz hátát.
Ezú al egyértelműen érezte, hogy Gabriella összerezzen. Hunter
megjegyezte magának, hogy lehetőleg egész este a nő ruháján kell
tartania a kezét.
Tekintete végigvándorolt Gabriella szép ívű csípőjén. A ruha vastag
anyaga nem engedte látni, mit visel ala a.
A vonzalom ebben a játékban halálos lehet, de legalábbis teljesen
felesleges. A nő gyűlölte őt, mégpedig teljes joggal.
Igen, Hunter szemétláda volt. Méghozzá a legrosszabb fajtából.
Mégis határozo an haladt a célja felé.
Mikor végre bejuto ak a híres é erembe, az elő ük araszoló
hírességek szétoszlo ak. Hunter közölte a hostesszel a nevüket – közben
ügyelt rá, hogy egy pillanatra se engedje el Gabriellát.
– Nem vagy a kísérőm! – sziszegte a nő.
 Hunter elvigyorodo .
– De bizony az vagyok!

Annyi esélye volt elmenekülni Hunter Blackwell elől, mint hurrikán

idején száraznak maradni a szabad ég ala . Mindegy volt, hova ment,
mit mondo … a férfi mindenü o volt.
Elfogadta a citromos szénsavas vizet, és a frissítőt kortyolgatva egy
órán át hagyta, hogy Mr. Blackwell sorra bemutassa a többi vendégnek.
Mikor már nem bírta tovább gyomorral, kimente e magát. A női
mosdó felé indult, de a sarkon befordulva elkanyarodo , és végül
benyito egy személyze ajtón. Megkért egy jóképű pincért, hogy a
tömeget kikerülve kísérje ki – néhány perccel később már a limuzin
hátuljában ülve hazafelé tarto .
Amint belépe a házba, bepötyögte a kódot a riasztón, lekapcsolta
az összes villanyt a földszinten, és visz-szavonult a dolgozószobába.
Kikereste Hunter Blackwell anyagából a férfi mobilszámát, és
megelőzendő, hogy a férfi megjelenjen az ajtójában, küldö neki egy
rövid üzenetet: EGY SZERZŐDÉST ELŐKÉSZÍTENI IDŐBE TELIK. REGGEL JELENTKEZEM.
Két perccel később jelze a telefonja: AKKOR REGGEL.
Beletelt némi időbe, de végül megtalálta az offshore számlát,
amelyről Blackwell beszélt.
Mekkora ostobaság volt Alonzótól, hogy a jelszavát a születésnapja
alapján állíto a össze! Ilyet nem csinál az ember!
Végül a halálát is az ostobaságának köszönhe e.
Több mint ötmillió euró volt a számlán. És ami még rosszabb, valaki
rendszeresen helyeze el rajta pénzt és ve le róla. Alkalmanként ezer
eurót.
A számlatulajdonosok közö pedig feketén-fehéren o állt: Mr.
Alonzo Picano és Mrs. Gabriella Picano.
Gabinak nem kelle a piszkos pénz, de sztában volt vele, hogy ha
hirtelen az egészet felajánlaná valamilyen jótékonysági célra, bármire, az
azt a látszatot keltené, hogy fél és menekül valami elől. Sőt ez talán még
bizonyítaná is, hogy használja a pénzt, és el akarja kerülni a saját
országában történő adózást.
Ahogy minden alkalommal, miután kilépe egy online számlából,
most is megváltozta a a belépési jelszót. Aztán á ordult egy másik
számítógéphez, és a böngészőben rákerese a nevére. A lánykorira és a
férjeze re is. Arra, amelyet sosem használt nyilvánosan.
Lassan gépelt, és végül reszkető ujjal ütö e le az o betűt.
Érezte, ahogy az estélyi ruha ala végigfolyik a hátán az izzadság… a
ruha ala , amely még órákkal a jótékonysági est után is rajta volt.
Mikor lenyomta az entert, lassan kifújta a levegőt.
Halo , Gabi – mondta magának. – Már nem bánthat téged.
 Ötödik fejezet

Ki volt borulva. Mielő nyugtalan álomba merült volna, rábukkant még

egy számlára, amelynek szintén Gabi Picano volt a tulajdonosa. Ezen a
számlán állandó volt a pénzmozgás. A jóváírások egybevágtak a másik
offshore számlán lévő terhelésekkel, amiből Gabi arra következtete ,
hogy a két számla összefügg. Bárki is mozga a a pénzt az egyiken, a
másikhoz is hozzáfért.
Mikor felébredt, erős késztetést érze arra, hogy megossza
Samanthával a gondjait. Ahogy azonban a telefonjára pillanto , meglá a
Sam üzenetét: főnöke arra kérte, vegye át az Alliance összes ügyét –
Jordant átvi ék az intenzívre.
A következő gondolata az volt, hogy felhívja a bátyját, de végül nem
te e. Val egyszer már kihúzta a bajból. Abból a helyzetből, melybe saját
magát keverte azzal, hogy megbízo egy olyan emberben, akiben nem
kelle volna. Ha biztos lehetne abban, hogy csak ő kerülne börtönbe,
megpróbálna szembeszállni Blackwell-lel.
De nem így volt.
Alonzo megtaníto a neki a leckét, hogy bármilyen döntést hoz, az
mások életére is hatással van. Az, hogy vakon bízo a férfiban, majdnem
a sógornője életébe került.
Gabi elhatározta, ahelye , hogy mások kezébe kapaszkodva mászna
ki a gödörből, ő fogja kiásni magát.

Fogta az Alliance szerződésmintáit, és nekiláto magára szabni a

szöveget.
Két órával később e-mailben elküldte a dokumentumot az Alliance
jogászának. Arra sem juto ideje, hogy hogy letusoljon, Lori Cumberland
már fel is hívta.
– Ez meg mi? – kérdezte döbbenten.
– Egy szerződés.
– Amelyet valaki alá is fog írni?
– Miért, írtam bele bármi törvénybe ütközőt? – Gabi biztos volt
benne, hogy minden, ami valaha belekerült az Alliance szerződéseibe,
teljesen törvényes volt. Ő pedig csak néhány pluszfeltétellel egészíte e
ki a szöveget.
– Nem törvénybe ütköző, csak… hűha! Jól olvasom? Te és Hunter
Blackwell kö tek ezt a szerződést?
Gabit már a házasság gondolatától is kirázta a hideg. Pontosan –
válaszolta.
– A csilliárdos Hunter Blackwell?
– A csilliárdban nem vagyok biztos, de igen, ő az. Tudnom kell, hogy
a feltételek, amelyeket beleírtam, megállják-e a helyüket a bíróságon.
Gabi elmosolyodo . Nem minden nap esik meg az emberrel, hogy
sikerül egy ügyvéd torkára fagyasztania a szót!
– A pasas őrült, ha ezt aláírja – mondta végül Lori.
– Vagy kétségbeese .
Lori egy pillanatra elgondolkodo .
– És Sam tud róla?
– A húga nagyon beteg – mondta Gabi. – Rám bízta Blackwell-ügyet.
– Nem hiszem, hogy ez ala azt érte e, hogy menj hozzá feleségül.
Abból, amit hallo am róla, igazi seggfej.
Gabi hosszú órák óta most először őszintén elmosolyodo .
– Egy seggfej, aki megbánja, ha megszegi a szerződésünket. Szóval,
rendben van a szöveg?
– Néhány szót meg kell változtatnom benne, de alapvetően igen.
Azta!
– Örülök, hogy megfelelő.
Lori sóhajto .
– Megfelelő? Le vagyok nyűgözve. Nem hi em volna, hogy ilyen csaj
vagy! Remélem, meghívsz az esküvőre!
Kétlem, hogy lenne szertartás – gondolta magában Gabi.
– Ma délig el kell vinnem Blackwellnek. Át tudod nézni gyorsan és
vissza tudod küldeni? – kérdezte.
– Remélem, tudod, mit csinálsz – mondta Lori.
– Én is – motyogta Gabi, mielő lete e.

A szűk, fekete ruha a térde fölö végződö , fekete harisnyája hátulján

pedig gyöngyök futo ak végig, Gabi lábára vonzva jó néhány tekintetet.
Magas, karcsú terme el ajándékozta meg a természet, de most egy
tűsarkúval még jó z cen vel megtoldo a a magasságát. Hosszú haját
pedig egyszerű kontyba fogta.
Egyenes há al odasétált a biztonsági őrhöz. Mikor megadta a nevét,
átengedték, és odakísérték a felvonókhoz. Gabi fejét felszegve lépe be
a li be, nem véve tudomást a rá szegeződő tekintetekről.
A Blackwell Enterprises az épület teljes legfelső szintjét elfoglalta –
önmagában a recepció nagyobb volt, mint Gabi egész o hona.
Magára vonta a figyelmet, ahogy a pulthoz sétált. A recepciós hölgy
rávillanto a ragyogó mosolyát.
– Miss Masini – mondta Gabi. – Mr. Blackwellhez jö em.
A huszonéves, modell alkatú lány továbbra is mosolyogva pislogo
egyet.
– Azonnal, Miss Masini. Szólok Tiffanynak.
Gabi megpróbált nem törődni a hátát megfeszítő idegességgel. Túl
könnyű volt bejutnia.
Elfordult a pul ól, hogy a lány véletlenül se vegye észre, mennyire
feszült. Egész úton hadakozo magával, az utolsó pillana g
megkérdőjelezte saját döntését. Egyébként meg Blackwell nagy
valószínűséggel szétlépi a szerződést.
Gyors, határozo sarokkopogás jelezte, hogy valaki közeledik.
– Miss Masini?
Gabi, mikor megfordult, nem tudta megállni, hogy elmosolyodjon.
– Tiffany vagyok, Mr. Blackwell személyi tkárnője.
Gabi úgy gondolta, igencsak közeli kapcsolatban lehetnek. A nő
gyönyörű volt, érzéki, és túlságosan naivnak tűnt ahhoz, hogy az ilyen
Hunter-félék könnyedén felszedhessék. Gabi ösztönösen meg akarta
védeni a nála fiatalabb nőt a gonosz férfitól.
– Üdvözlöm, Tiffany! – sikerült kiböknie.
– Mr. Blackwell már várja önt. – Ezzel Tiffany megfordult, és az utat
mutatva visszaindult arra, amerről érkeze .
Gabi köve e, nem törődve a kíváncsi tekintetekkel. Abból, ahogy
jelenlétével felkelte e az iroda dolgozóinak figyelmét, arra
következtete , hogy Hunter nem gyakran fogad magánügyben
vendégeket.
Valamiért jólese neki ez a gondolat.
Több ajtón áthaladva egy tágas előtérbe érkeztek, ahol több kanapé
is állt… és egy olyan hatalmas asztal, amely kétszer akkora volt, mint
o hon Gabié.
 Tiffany odament egy kétszárnyú ajtóhoz, és bekopogo rajta, majd a
választ meg sem várva kinyito a az egyik szárnyát, és oldalra lépe .
Gabi érezte, hogy begyakorolt mosolya már el is tűnt az arcáról, de
gyorsan kihúzta magát, és belépe az ajtón.
Hunter egy fekete íróasztal mögö állt, amelyen mindössze egy
számítógép, egy telefon és egy toll volt. A mögö e lévő hatalmas
üvegablakon keresztül pazar kilátás nyílt a városra. A helyiség
berendezése, a bőrkanapétól a modern képekig, teljes mértékben férfias
volt. Még egy bárpult is elfért az iroda távoli végében.
Találkozo a tekintetük… Hunter szürke szeme csillogo : egyértelmű
volt, hogy győzelemnek könyveli el Gabriella érkezését.
– Köszönöm, Tiífany – mondta. – Szóljon, amint Ben megérkezik!
– Igen, Mr. Blackwell. – Ezzel Tiífany becsukta az ajtót.
A férfi lassan megkerülte az asztalt.
– Gondolom, nem volt problémája odalent a biztonságiakkal.
Gabi beljebb lépve lete e a táskáját az egyik üres székre.
– Az, hogy ilyen könnyen bejuto am, a maga arroganciájáról
árulkodik.
– Mégis i van.
Vajon képes lenne még ennél is jobban gyűlölni a férfit?
Tartsd közel az ellenségeidet.
Gabi ahelye , hogy vitába szállt volna a férfival, előve e táskájából a
szerződést, és odacsúszta a neki az asztalon.
– Ve em a bátorságot, és beleve em még néhány feltételt –
mondta. – Figyelembe véve a speciális helyzetet…
Hunter bele sem pillanto a papírokba.
– Biztos vagyok benne, hogy meg tudunk állapodni, bármiről is
legyen szó.
Milyen arrogáns!
– Rá fog jönni, Mr. Blackwell, hogy hiba ilyen leereszkedően
viselkednie.
– Hunter, Gabi… Kérlek, szólíts Hunternek.
Gabi hirtelen nem is tudta eldönteni, mi döbbente e meg jobban:
hogy a férfi azzal, hogy tegezésre válto , személyesebbé te e a köztük
lévő viszonyt, vagy az, hogy a becenevén szólíto a.
– Megvetlek – motyogta.
Hunter a Gabi melle szék felé inte .
 – Tudom, és kész vagyok bármikor beszélgetni róla… ha
négyszemközt vagyunk. Nyilvánosan azonban elvárom, hogy visszafogo
feleségként viselkedj és eltűrd, hogy hozzád érek.
– Milyen érintésre gondolsz? – kérdezte a dühtől remegve Gabi.
– Ne félj, nem foglak bántani.
Gabi leült a székre. Örült, hogy legalább az íróasztal o van közö ük.
A férfi zakóját kigombolva leült vele szemben, és közelebb húzta
magát az asztalhoz. Egyelőre nem úgy tűnt, mint aki bele akarna olvasni
a szerződésbe.
– Mondd, miért csinálod ezt? – kérdezte Gabi.
– Már mondtam…
– Baggianate!
~ Hogyan?
Gabit elégede séggel töltö e el, hogy beszél egy olyan nyelven,
amelyet Hunter nem ért.
– Nem hiszek neked. A magyarázatod közhelyes. Többek közö ezért
utasíto el az Alliance.
– Mégis i vagy – mondta a szemöldökét felvonva Hunter. – A
szerződéssel a kezedben.
Gabi szemét lehunyva igyekeze nyugalmat erőltetni magára. Mikor
újra kinyito a, lá a, hogy a férfi őt nézi.
Mintha az aggodalomhoz hasonló érzelem suhant volna át arcán,
mielő azt mondta volna:
– Amint aláírjuk a szerződést és összeházasodtunk, a jogászaim
nekiállnak átnézni az ügyedet.
– És ha bűnösnek találnak? – kérdezte Gabi.
A férfi önelégülten néze rá.
– Megtalálják a módját, hogy mindent elsimítsanak.
Már megint ez az arrogáns magabiztosság!
– Nem is zavar, hogy olyan nőt veszel el, akiről azt hiszed, megölte a
gazdag férjét, aztán felve e az utánajáró biztosítási összeget?
Hunter azóta, hogy Gabi belépe a helyiségbe, most először
elmosolyodo .
– Káprázatosan festesz feketében – mondta, miközben leplezetlenül
végigjárta a rajta a tekintetét. – De nem hinném, hogy fekete özvegy
lennél.
Ezú al Gabin volt a sor, hogy elmosolyodjon.
– Nem szükséges párosodni ölés elő – mondta.
 Fenyegetőnek akart tűnni, a férfi azonban felnevete .
Ezen még dolgoznom kell – gondolta magában Gabi.
Mielő Hunter bármit is mondhato volna, megszólalt az asztalán
lévő telefon.
A férfi felve e a kagylót.
– Küldje be! – mondta néhány másodperccel később.
Gabi ülve maradt, mikor Hunter bemuta a őt az egyik jogászának.
Ben Lipton a férfi személyi ügyvédje volt, aki annyit már tudo , hogy
a Gabi és Hunter közö kapcsolat közel sem roman kus jellegű.
Kezet fogo Gabival, majd fogta a szerződést, és félrevonult vele a
szoba egyik sarkába.
– Innál valamit, Gabi?
A nőnek nem tetsze , hogy Hunter a becenevén szólítja. Biztos volt
benne, hogy még jó ideig nem fog hozzászokni.
– Egy teát – válaszolt kimérten.
Hunter felemelte a kagylót, és az egyik gombot lenyomva szólt
Tiffanynak.
A hosszúra nyúló csendet a tkárnő törte meg, amikor behozta
Gabinak a teát. Diszkréten a három emberre pillanto , majd egy szó
nélkül ki is ment a szobából.
Mr. Lipton időről időre rápillanto Gabira, majd folyta a az olvasást.
Mikor végze , összerendezte a lapokat, majd akkurátusan lerakta
őket az asztalra.
– Olvasta? – kérdezte Hunter felé fordulva.
– Ezért fizetem magát – válaszolta Hunter.
Mr. Lipton az ötvenes éveiben járt… őszülő haja és elegáns öltönye
tekintélyt kölcsönzö neki. Kék szeme volt és kedves tekintete, de Gabi
úgy gondolta, mivel Hunter Blackwellnek dolgozik, nem bízhat meg
benne.
– Akkor tájékoztatnám Miss Masini feltételeiről – mondta a férfi.
– Hallgatom.
Gabi hátradőlt, és várta, hogy Hunter ügyvédjének szájából
visszahallja saját szavait.
– A szerződés zennyolc hónapra szól – kezdte az ügyvéd. – A
határidő leteltekor a válási procedúra azonnal kezdetét veszi. Ez ellen
egyik fél sem emel kifogást, ellenkező esetben a teljes szerződés
érvénytelenné válik, és a pénz sem cserél gazdát. – Eddig semmi különös
nem volt a szövegben.
 – A szerződés huszonnégy millióról szól: Mr. Blackwell a házasság
ideje ala havi egymilliót fizet, majd további egymilliót minden
hónapért, amíg a válás előreláthatóan eltart.
Ekkor Gabi Hunter szemébe néze . Az összeg háromszorosa volt a
szokásosnak.
A férfinak azonban szeme sem rebbent.
– Folytassa! – mondta a jogászának.
– Miss Massini ragaszkodik hozzá, hogy a feleségeként új o hona
legyen: az ön jelenlegi életszínvonalának megfelelő, amelyhez az ön
egyetlen korábbi hölgyismerőse sem köthető.
Gabi mosolyt láto felcsillanni Hunter tekintetében… sőt talán
csodálatot.
– Tovább!
– Ha a házasság eltart zennyolc hónapig, Miss Masini öt évet akar
eltölteni ebben az új ingatlanban, mielő eladják és a bevételt
ke éosztják. Ha időközben az ingatlan veszít az értékéből, ön kifize a
különbözetét.
Most már kétség sem fért hozzá, Blackwell teli szájjal mosolygo .
– Folytassa!
Az ügyvéd a fejét rázta.
– Ha bármi házasságon kívüli viszony nyilvánosságra kerülne…
bizonyíto , vagy csak feltételeze , az egymillióba fog kerülni…
viszonyonként.
Blackwell ennél a mondatnál már megszólalt:
– Komolyan, Gabi?
– Gyűlölöm, ha hülyét csinálnak belőlem – mondta a nő.
Hunter megrázta a fejét, majd inte az ügyvédnek, hogy folytassa.
– Abban az esetben, ha Miss Masinit bármilyen bűnténnyel
megvádolnák, a házasságuk folytatódik, míg fel nem men k őt minden
vád alól. Ez idő ala Miss Massinit megille az az összeg, amely a
szerződés korábbi szakaszában szerepel. Minden, a jogi eljárás során
felmerülő összeget ön fizet.
– Touché! – mondta Hunter Gabi szemébe nézve.
Gabi elmosolyodo . Miközben az ügyvéd a szerződéstervezetet
olvasta, ő minden egyes elhangzo szóval magabiztosabbá vált.
Ben lapozo egyet, és így folyta a:
– Bármiféle családon belüli erőszak esetén Miss Masininek jogában
áll azonnali hatállyal véget vetni a házasságnak. Ez esetben Miss Masini
százmillió dollárra tarthat igényt. A szerződésben benne foglalt
összegeket a házasság első napján elhelyezik egy számlán, és mindaddig
letétben marad, míg a szerződés érvényét nem vesz .
Hunter arcáról lehervadt a mosoly, Gabi pedig úgy érezte, mintha
teljesen kitárulkozo volna neki.
– Sosem bántanálak téged! – mondta a férfi gyengéd hangon.
Ezt már hallo am.
– Kérem, Mr. Lipton, folytassa! – mondta ezú al ő az ügyvédnek,
miközben egyenesen Hunter Blackwell szemébe néze .
– Abban az esetben, ha Miss Masini várandós lesz az ön
gyermekével, a gyermeket megille az ön jövedelmének a fele. A
házasságot bármikor felbonthatják, miután bebizonyosodik a
várandósság ténye, továbbá a lánya vagy a fia az ön által vásárolt új
ingatlanban maradhat zennyolc éves koráig, vagy míg el nem végzi a
középiskolát.
– Drága gyerek! – jegyezte meg a homlokát ráncolva Hunter.
Gabi előrébb hajolt, hogy a férfi jól hallja, mit mond.
– Ha teherbe esem, az csakis erőszak útján történhet meg.
Gondoskodom a biztonságomról, Hunter.
– Még valami, Ben? – kérdezte a férfi, továbbra is Gabi szemébe
nézve.
– Csak a szokásos…
Ha kölcsönös beleegyezéssel a megszabo idő elő felbontják a
házasságot, az erede leg meghatározo összeg kerül kifizetésre.
Hunter odafordíto a Gabi felé a telefont.
– Hívd fel a jogászodat… nekem is van néhány feltételem.
Két órával később Gabi beleegyeze , hogy ha viszonyba keveredne
valakivel, az erede huszonnégymillió dollárnak csak a felét kapja meg.
Az ingatlant a válást követő egy éven belül eladják, és ha gyermeke
szüle k, akinek nem Hunter az apja, Gabi leánykori nevét kapja.
Mire Mr. Lipton távozo , már délután három óra volt.
Gabinak a sok üléstől megfájdult a háta, a Hunter irodájából nyíló
kilátás pedig örökre az emlékezetébe vésődö .
Gabi sosem gondolta volna, hogy egyszer így fog beszélgetni saját
közelgő házasságáról. Volt idő, mikor azt hi e, a szerelem addig tart, míg
a halál el nem választ. De megtanulta a leckét…
Több példát is láto a környezetében a jó házasságra, de felte e
magának a kérdést: vajon mit nem tud? Vajon mi történik a színfalak
mögö , amiről senki sem beszél?
Rosszul volt e ől – a ól, hogy ilyen kérdések merültek fel benne
a ól, hogy többé nem tudo bízni.
Az emlékek.
– Elmúlt az ebédidő – mondta Hunter, mikor ke esben maradtak.
Sikerült megállapodásra jutniuk, a szerződés o hevert elő ük, arra
várva, hogy aláírják.
– Nem hiszem, hogy most tudnék enni – motyogta Gabi.
Rövid ismeretségük ala most először Hunter Blackwell tekintete
ellágyult.
– Sosem ütö em még meg nőt, Gabi! – mondta szelíden. – Nem te
leszel az első.
Hirtelen a semmiből megjelent Alonzo vigyorgó arca, ahogy a férfi
beleszúrta karjába a tűt. Ő sem erőltete rá Gabira semmit.
– Ez nem igazán nyugtat meg – mondta a nő.
Hunter felkelt az asztaltól, és olyan óvatosan indult el felé, mintha
egy rémült állatot próbálna megközelíteni.
Hát mégsem sikerült túltennem magam a történteken? A félelmen és
a küzdelmen? – gondolta a nő.
Mielő a férfi bármit is mondhato volna, Gabi odahúzta maga elé a
szerződést, majd fogta a tollat, és gyorsan aláírta a papírokat.
Holnap elkezdi eltávolítani a nevét mindenhonnan, ami a néhai
Alonzo Picanóhoz kö . Ma pedig, vagyis míg alá nem írja a házassági
szerződést, egyszerűen csak Gabriella Masini lesz.
Hunter Blackwell leendő felesége.
Egy gátlástalan milliárdos megzsarolt félesége, egy pokolban égő
lélek özvegye.
 Hatodik fejezet

Huszonnégy órával azután, hogy aláírták a megállapodást, a férfi

felhívta a nőt, hogy megkérdezze, mekkora a gyűrűmérete.
A harmadik napon nyilvántartásba ve ék a szerződést, a negyedik
napon, csütörtökön pedig a pár egy békebíró elő elmondta semmit
sem jelentő esküjét.
Hunter meg sem próbálta megcsókolni Gabit, a békebíró pedig nem
mondta neki, hogy tegyen így.
Hát megcsinálta! Mindössze két hé el azután, hogy felkereste Blake-
et.
Miközben kisétáltak a bíróság épületéből, odafordult a melle e álló,
sápadt idegenhez.
– Őszintén kívánom, hogy mindez bárcsak ne így történt volna –
mondta szinte csak magának.
– Tessék? – kérdezte Gabi.
– Semmi. – Hunter odakísérte újdonsült feleségét a rájuk váró
limuzinhoz, és hazavi e a Tarzana utcai o honába.
Nem szándékoztak összeköltözni, csak akkor, ha meglesz az új
o honuk.
Hunter két lépéssel lemaradva köve e Gabit a bejára ajtóhoz.
Ahogy Remington mondta, a házat komoly riasztórendszer védte,
amelyet Gabi, amint belépe az ajtón, kikapcsolt.
A modern, könnyed s lusú bútorok tökéletes ellentétben álltak a
Hunter saját o honában uralkodó s lussal. A halványzöld kanapé és
virágos párnák cseppet sem voltak hivalkodóak, és megnyugtatóan
hato ak.
Mikor Gabi ledobta a táskáját az előszobai asztalra, a férfi
csodálkozva néze a vázában lévő csokorra – arra, amelyet még ő
küldö a nőnek. A döbbenet kiülhete az arcára, mert Gabi így szólt:
– A virágok nem tehetnek arról, hogy egy seggfej vagy.
Ezzel elindult befelé, így jelezve Hunternek, hogy csukja be maga
mögö az ajtót.
 Hunter azonnal észreve e, hogy a riasztó paneljén felvillan az egyik
jelzőfény. Ekkor megpillanto a a bejára ajtó melle kamerát. További
kamerák és mozgásérzékelők is voltak a házban.
– Miért van így bekamerázva a ház? – kérdezte, követve Gabit a
konyhába.
Gabi megtöltö e a teáskannát vízzel, és felte e a tűzhelyre. Hunter
valamiért nem tudta elképzelni háziasszonyként, ugyanakkor a nő sokkal
fesztelenebbnek tűnt a konyhájában, mint nem sokkal korábban a
limuzinban vagy a bíróságon.
– A ház Samantháé – válaszolta Gabi. – Mióta Blake felesége, a cég
munkatársai laknak i .
– Csupa nő?
Gabi bólinto .
Blake jó ember – gondolta magában Hunter. A megfigyelőrendszer
azonban túlságosan komoly volt – egy sokkal egyszerűbb is elegendő le
volna ahhoz, hogy gondoskodjanak egy egyedül élő nő biztonságáról.
Hunterben felmerült a gondolat: annak, hogy ennyire komoly rendszert
építe ek ki, köze lehet Gabi múltjához.
Hunter körbesétált a kis étkezőben, majd a hátsó ablakhoz lépve
kinéze a szerény udvarra. Még o is láto kamerákat az eresz ala .
– Ki figyeli a kamerákat? – kérdezte.
– Miért érdekel?
Hunter elengedte a függönyt. Megfordulva lá a, hogy Gabi őt nézi
karba te kézzel.
– Miért vagy ilyen ellenséges, Gabi? Ez csak egy ártatlan kérdés.
A nő leengedte a karját, ellökte magát a konyhapul ól, és kinyito a
az egyik szekrényt.
– Blake-nek van egy biztonsági csapata – válaszolta.
– Hát persze.
A nő há al állva belerako a csészéjébe egy teafiltert. Az egyszerű,
fekete kezeslábas s lusos volt. Hunter nem gondolta volna, hogy Gabi
ilyen öltözékben fog megjelenni a békebíró elő . Persze meg sem fordult
a fejében, hogy menyasszonyi ruhát fog viselni, na de hogy feketét?!
Biztos ezt érezte az alkalomhoz illőnek. A haját ezú al is szoros
kontyba tűzte, ami arra készte e Huntert, hogy feltegye magában a
kérdést, vajon milyen hosszú lehet, és mikor lesz alkalma rá, hogy
kibontva is láthassa.
 – Mikor árulod el a valódi okot, hogy miért kelle ilyen sietősen
megnősülnöd? – kérdezte Gabi. Leve e a tűzhelyről a kannát, és
leforrázta a teát.
Hunter nem számíto erre a kérdésre, és nem is állt szándékában
megválaszolni. A nő végül úgyis megtudja, de nem most – Hunter
egyelőre még nem állt készen rá, hogy színt valljon.
– Majd amikor elmondod, miért ve ed bele a szerződésbe ezeket a
nem szokványos feltételeket.
A nő keze megállt a levegőben.
– Erre sosem kerül sor – mondta.
– Akkor kénytelen leszek magam utánajárni.
Gabi a válla fölö megvető pillantást vete rá.
– Minek fáradnál vele? – kérdezte. – Megkaptad, amit akartál.
Házasok vagyunk, és azok is maradunk a szerződésben foglalt ideig.
– Másfél év hosszú idő ahhoz, hogy az ember meg tudja őrizni a
tkait.
Gabi lerakta a teáskannát, és mindkét kezével rátámaszkodo a
pultra.
– Hogyan tovább? – kérdezte témát váltva.
Hunter az órájára pillanto , majd előve a zakója belső zsebéből egy
összehajtogato papírt.
– Holnap találkozóm van New Yorkban. Néhány óra múlva indulok.
Gabi felsóhajto , mintha a férfi szavai hallatán megkönnyebbült
volna, majd megfordult.
– Jó lenne, ha már ma hozzálátnál az új o honunk keresésének –
folyta a a férfi. – Ha egy hét ala nem találsz megfelelőt, majd én
keresek egyet.
– Minek ez a nagy sietség?
– Házasok vagyunk, Gabi. Ha a város két különböző pontján lakunk,
senki sem fogja elhinni, hogy egy párt alkotunk. – Hunter odaadta a
nőnek a papírt, és megvárta, míg az széthajtogatja. – Telefonszámok és
címek. Míg vissza nem térek, tokban kell tartanunk a házasságunkat. Ha
valami mégis kiszivárogna, azonnal hívj fel!
– Nem vagyok az alkalmazo ad – válaszolta kimérten Gabi.
A férfi visszavágo volna, ám ehelye csak annyit mondo :
– Kérlek!
Gabi Hunter felé fordítva a papírt rábökö az egyik számra.
– Ez mi? – kérdezte.
 – A kód az épületemben lévő parkolóhoz – válaszolta ujjaival a
pulton dobolva Hunter. – Milyen kocsit vezetsz?
Gabi megrázta a fejét.
– Szervizben van a kocsim.
– Akkor idehozatom az egyiket a sajátjaim közül.
Elfintorodo volna?
– Felfüggeszte ék a biztosításomat.
– A midet…?
– A gépkocsi-biztosításomat. Hosszú történet.
Hunter az órájára pillanto .
– Akkor várhat. Ne aggódj, megoldom. És ideküldetek egy kocsit.
Gabi a szemét forga a.
– Mindent meg tudsz oldani pénzzel? – kérdezte.
Igen, mindent.
– És feleséggel. – Csak nem sikerült egy halvány mosolyt csalnia Gabi
arcára? – Mennem kell.
A nő hátat fordíto neki, és felemelte a csészéjét.
– Szerencsés utat kívánnék, de őszintén szólva, ha lezuhanna a gép,
minden problémám megoldódna.
Ezú al Hunteren volt a sor, hogy elmosolyodjon.

– Judy! – kiabált ki a dolgozószobájából Rick.

– Igen?
– Idejönnél egy percre?
Judy ellökte magát a tervezőasztaltól, o hagyva a projektet, amelyen
dolgozo . Már nagyon szerete volna feljebb lépni a mérnöki
ranglétrán.
Az egész falat monitorok boríto ák. Rick vagy tucatnyi o hont
figyelt, számos történésnek tanúja volt… számos párbeszédnek,
melyeknek a nagy részébe nem is hallgato bele.
Judy átkarolta férje széles vállát, mire Rick megfogni a nő kezét, és
csókot ado rá. Utána ka nto egyet-ke őt az egérrel, kinagyítva az
egyik ház képét.
Első ránézésre semmi különös nem volt abban, ahogy Gabi a Tarzana
utcai házban a mosogatónak támaszkodva áll, de aztán Judy észreve e,
hogy a nőnek rázkódik a válla. Gabi sírt.
 – Jaj, ne! Azt hi em, már jobban van. – Judy elfordíto a a fejét. Úgy
érezte, betolakodik Gabi in mszférájába.
– Én is – mondta Rick. – Russell elmondta, hogy járt nála valaki, ezért
visszakerestem a felvételt.
A férfi bekapcsolta a hangot.
– Hát ez meg kicsoda? – kérdezte Judy, mikor lá a, hogy egy magas
férfi lép be a házba Gabi mögö . Az öltönye azt sugallta, hogy nem kevés
pénze lehet. Egyenesen a kamerába néze , majd összeráncolta a
homlokát.
– Nem vagyok biztos benne – válaszolta Rick a konyhát mutató
kamera képére mutatva. – Nézd csak! Gabi tudomást sem vesz róla.
– Zaklato .
– Sőt ki van kelve magából. Figyeld csak a hangját!
Miért érdekel?
– Hűha! Egy kanál vízben meg tudná fojtani a fickót –mondta Judy.
– Hallgasd tovább!
Judynak nem kelle sok idő, hogy rájöjjön, a férfi az Alliance ügyfele.
Aztán Gabi nekiese az idegennek. Megkaptad, amit akartál. Házasok
vagyunk, és azok is maradunk a szerződésben foglalt ideig.
A férfi Gabi szemébe néze , majd azt mondta: Másfél év hosszú idő
ahhoz, hogy az ember meg tudja őrizni a tkait.
– Istenem! – kiálto fel Judy. – Azt mondta, amire gondolok?
Rick megfordult a székével.
– Egész biztosan – mondta a szemöldökét felvonva. Ráközelíte Gabi
bal gyűrűsujjára, amelyen egy akkora gyémánt ragyogo , mint Judy
hüvelykujja.
– Nem! – táto a el a száját Judy.
– De a ól tartok, igen.
Judy sarkon fordult, és elindult a dolgozószobájába a táskájáért.
– Hova mész? – ment utána Rick.
– Beszélek vele. Nyilvánvalóan ki van borulva. Úgy sejtem, senki sem
tudja, mi történt. Ha Meg és Val tudna róla, Meg már rég felhívo volna.
Meg Judy legjobb barátnője és Gabi sógornője volt.
– Elviszlek – ajánlo a fel Rick.
Judy a férje mellkasának nyomta a kezét.
– Nem. Tudod, hogy még mindig kellemetlenül érzi magát férfiak
társaságában. Egyedül megyek.
– Gondolom, akkor ma este pizzát vacsorázom – vigyorodo el Rick.
 – Nekem is hagyj egy szeletet, Zöldszemű!
Rick megcsókolta feleségét, és a fenekét megpaskolva útjára
engedte.

Többször is megszólalt a csengő, mire Gabi ellökte magát a

konyhapul ól, hogy kimenjen ajtót nyitni. Nem kelle volna
meglepődnie, hogy a kukucskálón kilesve Judyt látja, ő mégis
elcsodálkozo .
Gabi tudta, hogy felesleges, de azért ujjával letörölte szeme alól a
könnyeket. Azóta sírt, hogy Hunter elment, hiszen most tudatosult
benne, mibe is keverede .
Mosolyt erőltetve arcára kinyito a az ajtót.
Judy együ érző tekinte el néze rá. Amint megszólalt, Gabinak újra
eleredtek a könnyei.
– Jaj, édesem! Mi történt?
Judy becsukta maga mögö az ajtót, és ledobta a földre a táskáját.
Gabi nem ltakozo , mikor barátnője vigasztalóan átölelte.
– F-férjhez mentem – válaszolta akadozó hangon.
Néhány percig csak álltak az előszobában, miközben Judy próbálta
vigasztalni Gabit. Ki gondolta volna, hogy egyszer egy nála jó öt évvel
fiatalabb nő fogja vigasztalni?
– Gyere! – mondta szelíden Judy. Beterelte Gabit a nappaliba, és
leülte e a kanapéra. – Kezdd az elején!
Nagy volt a csábítás, hogy mindent részletesen elmeséljen. De mi
értelme lenne? Judy Megen keresztül egy perc ala értesítené Valt.
Márpedig, ha a bátyja tudomást szerez róla, hogy Hunter zsarolással
ve e rá a házasságra, Gabinak be kell érnie azzal, hogy Val bosszút áll
érte, a neve viszont nem lesz sztára mosva.
– Hunter Blackwellnek hívják – mondta Judynak.
– Az Alliance egyik ügyfele?
– Igen.
– De ha az ügyfeletek, akkor hogy lehet az, hogy te mentél hozzá?
– Gyorsan kelle neki egy feleség. – Végül is ezzel nem hazudo .
– Miért?
– A részleteket nem ismerem. – Gabi lá a Judy arcán a döbbenetét.
– Viszont Blake barátja.
 Ez már tetsze Judynak.
– És Samantha beleegyeze ?
Gabi megrázta a fejét.
– Jordan nagyon beteg. Sam maximálisan rám bízta Blackwell ügyét.
– De gondolom, ez ala nem azt érte e, hogy menj is feleségül
hozzá.
Gabi újra hallo a, ahogy a békebíró felte e neki a kérdést, hogy
elfogadja-e férjéül a férfit.
– Olyan ajánlatot te , amelyet nem tudtam visszautasítani.
– Nem hiszem…
– Huszonnégymillió.
– Ó… – táto a el a száját Judy.
– Igen… ó!
Néhány másodpercig némán ültek egymás melle , majd Judy
felte e a kellemetlen kérdést:
– De ha te is akartad az üzletet, miért vagy szomorú?
– Csak az emlékek… – félig tulajdonképpen igazat is mondo .
Judy együ érzően megszoríto a Gabi kezét.
– Sajnálom!
– Én is.
Eszébe juto , mennyire szere e Alonzót, mikor a férfi megszökte e.
Ez az emlék már elhomályosult, az a kép azonban, ahogy Hunter
elmondja a házassági esküjét, még nagyon is friss volt.
Judy ujjával végigsimíto a a gyűrű kövét Gabi ujján.
– Őrület! – mondta.
Gabi egészen addig nem is igazán nézte meg. Most két ujja közé
csípte és megforga a. Csak ekkor ve e észre, milyen hatalmas.
– Az… ugye?
– Legalább ötkarátos lehet – állapíto a meg Judy.
– Nem tudom, nem értek hozzá.
Gabi könnyei lassan felszáradtak, és velük együ Alonzo emléke is
eltűnt.
– És hogyan tovább? – kérdezte Judy. – Odaköltözöl hozzá?
Gabi felemelte a kezét, és alaposan szemügyre ve e a gyűrűt.
– Nem… találnom kell egy új házat.
– Hogy micsoda?!
Gabi kezét leengedve szélesen elvigyorodo .
 – Közöltem vele, hogy nem vagyok hajlandó a házában élni, így
kénytelen lesz venni egy újat.
Judy hangosan felnevete .
– Komolyan?
– Igen. Így legalább lesz egy kis időnk jobban megismerni egymást,
mielő egy fedél alá költözünk.
– Lássuk, jól értem-e! Huszonnégymilliót ad neked… egy házat… és
egy gyűrűt, amelynek inkább egy szé en lenne a helye, semmint az
ujjadon?
Gabi elmosolyodo , miközben a többi feltételre gondolt, melyeket
beleve a szerződésbe.
– Mondtam, hogy az ajánlat túl jó volt ahhoz, hogy nemet mondjak
rá.
– Hűha! Kitaláltad már, hogyan mondod el a bátyádnak?
– Nem. Kérlek… egyelőre ne szólj róla Megnek se! Szükségem van
néhány napra, míg kitalálom, hogyan tálaljam nekik.
– Ne aggódj, megőrzöm a tkod.
Ekkor valaki kopogtato az ajtón, véget vetve a beszélgetésüknek.
Gabinak nem volt ismerős az illető, de így, hogy Judy o volt a
házban, nem félt ajtót nyitni.
– Igen?
A fiatalember, aki alig léphete be a húszas éveibe, egy
kulcscsomóval a kezében állt az ajtóban.
– Mrs. Blackwell? – kérdezte.
Gabi hirtelen nem kapcsolt.
– Tessék?
Ekkor a fiatalember a Gabi mögö álló Judyra pillanto .
– Ön Mrs. Blackwell?
Judy megbökte Gabi hátát.
– Nem… én vagyok – mondta a mellkasára mutatva Gabi.
A fiatalember átnyújto a neki a kulcscsomót.
– Mr. Blackwell szólt, hogy hozzam el önnek.
Gabi és Judy kilépe a házból, és a kocsifelhajtó felé pillanto .
Judy hirtelen elneve e magát.
– Tudja, milyen pocsékul vezetsz?
Gabi megsértődö volna, ha Judynak nem le volna igaza.
– Erről nem beszélge ünk.
 A fiatalember odasétált egy autóhoz, és beült az anyósülésre, Gabi
pedig megkerülte a ma ehér Aston Mar nt. Mikor kinyito a az ajtaját,
a műszerfalon egy borítékot talált a nevével.
Benne pedig egy Gabriella Blackwell nevére kiállíto biztosítási
igazolás.
 Hetedik fejezet

Mire véget ért a vezetőségi ülés, Hunternek több kérdése volt, mint
mikor megérkeze New Yorkba. A Blackwell Enterprisesnél valaki… vagy
valakik sikkaszto ak a jótékonysági célokra elkülöníte pénzekből. Az
adóhatóságnak jelente számok és az összegek, amiket a számlákról
leemeltek, nem egyeztek.
A New York-i könyvelők túlóráztak, hogy kiderítsék, hová tűnhete el
a pénz, és hogy betömjék a rést. Már csak az hiányzo , hogy az
adóhatóság megvádolja: több ezer dollárral többet írt le, mint amennyit
jótékonysági célokra adományozo .
Travis O’Riley Hunterrel együ jö ki a vezetőségi ülésről – lábát
kapkodva igyekeze lépést tartani Blackwell-lel.
– Ez elég ronda volt – jegyezte meg, miközben végigsie ek a
folyosón.
– Akkor lesz csak igazán ronda, mikor megtudom, ki lopja a
pénzemet.
New York-i tkárnője elő elhaladva bement az irodájába. Az
Államok két partján lévő irodájának másmás volt a feladata: a New York-i
nemzetközi fúziókkal és felvásárlásokkal foglalkozo , míg a Los Angeles-i
hazai cégekkel és újonnan alakult vállalatokkal. Kisebb, londoni irodája is
boldoggá te e az o ani adóhatóságot, de Hunter beruházásainak nagy
része amerikai volt.
– Meddig maradsz New Yorkban? – kérdezte Travis, amint
becsukódo mögö ük az ajtó.
– Vasárnap repülök vissza.
Travis lehuppant az egyik székbe, és kényelmesen hátradőlt.
– Tényleg fontolóra kéne venned ezt a partnerdolgot.
– Hadd találjam ki: te lennél az a partner.
Travis egyike volt annak a három ügyvezetőnek, akik Hunter
távollétében veze ék a céget. Teljesen egyforma jogkörrel rendelkeztek,
és egyikük sem foglalha a el Hunter helyét.
– De csakis sztességes fizetésemelésért – viccelődö Travis.
 – Kezdjük egy bónusszal, ha rájössz, ki áll a sikkasztás mögö . –
Hunter egy dolgot már a kezdet kezdetén megtanult: a pénz komoly
ösztönzőerő.
– Hogy halad az Adams-olaj felvásárlása? – válto témát Travis.
– Fúzió… és a Los Angeles-i részleg már dolgozik rajta.
Travis bólinto .
– Tényleg úgy gondolod, hogy a vezetékhálózatok jelen k a jövőt?
Hunter az íróasztala mögö ablakhoz lépe , és kinéze
Manha anre. A látvány lenyűgöző volt.
– Nemcsak gondolom, hanem tudom. Az olajnak semmi haszna, ha
egy államon belül marad, és a közel-kele helyzetet figyelembe véve…
Épp i az ideje nálunk egy újabb „olajláznak”.
– Remélem, tudod, mit csinálsz.
Nagyon is tudta.
– Jól van, akkor megyek is – kelt fel hirtelen a székből Travis. – Ha
kellek, tudod, hol találsz.
– Komolyan gondoltam, amit a jótékonysági pénzekről mondtam –
inte felé Hunter.
– Rajta vagyok.
Mikor egyedül maradt, Hunter rápillanto az órájára. Már
huszonnégy órája nős ember volt. Nős! A döntést, mint élete során oly
sok másikat, hirtelen hozta meg. Egy hamarosan felmerülő probléma
gyors helyre-hozatala. És mint minden hirtelen döntése, ez is sokba
került neki.
Beleegyeze , hogy egymillió dollárt fizet minden egyes viszonyáért.
Mégis mit gondolt? Másfél évnyi önmegtartóztatás? Ennyi erővel akár
most rögtön le is vághatná a farkát. Hogy is mondta Gabi? „Gyűlölöm, ha
hülyét csinálnak belőlem.”
Ez mégis mit jelent? És az összes többi feltétel, amelyeket beleve a
szerződésbe? Nyilvánvaló volt, hogy valaki rosszul bánt a feleségével. A
kérdés, hogy kicsoda… és mit te vele.
Előve e zsebéből a mobiltelefonját – ideje volt újra felhívni
Remingtont.
Háromszor is kicsenge , mire a férfi felve e.
– Helló, főnök!
– Hol vagy? – A há érzajból ítélve Remington egy élőzenés par n
lehete . Nem olyasmin, amit Hunter fizete neki.
– Miamiban. Fantasz kus ez a pezsgés!
 – Nem azért fizetlek, hogy par kra járj! – mondta fogát csikorgatva
Hunter.
– De bizony azért is!
Hunter legszívesebben üvöltözni kezde volna, de visszafogta magát.
– Mi újat tudsz mondani?
Remington halkan odaszólt valakinek valamit.
– Ki gondolta volna, hogy a nővérkék szeretnek bulizni?!
– Micsoda?
A há érzaj egyre halkabb le , majd elnémult.
– Úgy tűnik, a kis cicababád is kórházba került, amikor a férje fűbe
harapo .
– Miért? – kérdezte Hunter.
– Azt nem tudom. Nem halt meg, és az egészségbiztosítási törvény
mia nem lehet hozzáférni az anyagához. Őrület, hogy amint meghal az
ember, nyilvánossá válik az anyaga. De amíg él…
– Szóval a nővérkékkel szórakozol.
Remington felnevete .
– Szívás ez a meló, Blackwell. Lehet, hogy emelést kérek.
– Te szarházi!
– Majd hívlak – mondta még mindig nevetve Remington.

Az ingatlanügynök már a hatodik, sok millió dollárt érő, Bel Air-i házat
muta a meg neki.
Gabi valójában csak időt akart nyerni, ezért ve e bele a szerződésbe
az új ingatlanra vonatkozó feltételt, de végül rájö , hogy nem is olyan
rossz móka a háznézés. Maximum zmillió dollárban szabta meg az árat,
ami nem könnyíte e meg az ingatlanügynök dolgát, tekintve hogy Gabi
egy kétezer négyzetméteres ingatlanra vágyo .
Mindegyik ingatlannak volt előnyös és hátrányos tulajdonsága is.
Remek panoráma… de hol a medence? Hát igen, hiányzo neki a bátyja
szigete. Hiányzo neki az óceán, bár néha, mikor eszébe juto , hirtelen
kiverte a víz. Alonzo te e ezt vele… a férfi mia többé már nem volt
képes ugyanolyan szerete el gondolni a határtalan vízre. Alonzo
rengeteg mindent elve tőle, de Gabi szándékosan nem akart erre
gondolni.
 Az egyik háznál túl kevés volt a hozzá tartozó külterület, a másiknál
meg egyenesen semennyi.
A konyha általában hatalmas volt, de valahogy mégsem tudta
elképzelni magát, ahogy o főz. Mintha a korábbi lakók sosem főztek
volna o hon… vagy ha mégis, akkor legfeljebb a mikrobán.
Épp az egyik ház mögö sétált egy meredek rézsűn, mikor
megszólalt a telefonja. Bár nem ismerte fel a számot, beleszólt.
– Igen?
– Gabi! – így, a telefonban kifejeze en megnyugtató volt a férfi
hangja.
– Blackwell.
A férfi felnevete .
– Az már túl sok lenne, ha megkérnélek, hogy szólíts Hunternek?
– Még nem döntö em el – válaszolta Gabi. – Ezek szerint nem
zuhant le a géped.
– Nincs akkora szerencséd – mondta nevetve a férfi. – A pilótám az
egyik legjobb a világon.
– Saját pilótád van? Tudha am volna.
– Igen, tudha ad volna.
– Miért hívtál? – Időközben az ingatlanügynök is odaért, ezért Gabi
arrébb sétált.
– Szeretném, ha együ vacsoráznánk. Holnap délután érek vissza a
városba.
Gabi szemét lehunyva legyűrte a késztetést, hogy zsigerből nemet
mondjon. Alonzo óta még egy hétköznapi randevún sem volt. Számtalan
lehetősége le volna, mióta LA-be költözö , de cseppet sem vágyo
arra, hogy ke esben maradjon egy férfival.
Hunter azonban a férje volt, bár erről igyekeze nem tudomást
venni.
Még ha nem is holtodiglan-holtomiglan…
– Rendben – bökte ki nagy nehezen. – Úgyis van mit megbeszélnünk.
– Bizony van – érte egyet vele a férfi.
– Épp házakat nézek – mondta Gabi, mikor kissé kínos csend állt be.
– És találtál már valamit?
Gabi felsóhajto .
– Nem igazán. Olyat keresek, amelybe gyorsan be lehet költözni. De
ilyenből nincs túl sok.
– Ki az ügynök?
 Gabi megmondta az ügynök nevét, aztán így folyta a.
– Beverly Hills túlzsúfolt. Hollywood túlságosan…
– Hollywoodos – fejezte be helye e a mondatot a férfi.
Gabi azon kapta magát, hogy elmosolyodik.
– Igen… ezért most Bel Airben nézelődöm.
– Közel van az autópályához… könnyű bejutni a városba.
– Nem akarom megkönnyíteni a dolgodat – mondta a homlokát
ráncolva Gabi.
– Ez meg sem fordult a fejemben – nevete fel Hunter. – Mielő
ajánlatot tennél, szeretném én is látni a házat.
– Nem bízol bennem? – kérdezte Gabi.
– Nem ismerlek még eléggé ahhoz, hogy megbízzak benned.
Gabi ezzel egyet kelle , hogy értsen.
– Rendben. Holnapra készítek egy listát.
– Öt óra megfelel?
– Igen.
– Akkor holnap.
– Hacsak a pilótád össze nem töri a géped. Hunter hangosan nevetve
rakta le a telefont.

Gabi egy idegennel szemben ült az é eremben, egy csendes, hátsó

asztalnál.
A férfi vékony garbót viselt, amely egy vállfán nem néze ki jól, de
Hunteren magára vonzo a Gabi tekintetét.
Egy elegáns é erembe mentek, ahol Gabi még sosem járt. A
főpincér üdvözölte Huntert, akit név szerint ismert, majd kedvesen
rámosolygo Gabira.
Gabi az előző napi telefonbeszélgetésük óta re egve gondolt a
vacsorára. Most pedig o ültek egymással szemben, szótlanul. A nőnek
fogalma sem volt, hogy fog ez menni zennyolc hónapig.
– Nem vagyok valami jó színész – törte meg a csendet Gabi.
– Nem igazán értem…
– Az egyik tulajdonság, amellyel a női ügyfeleinknek rendelkezniük
kell, a képesség, hogy elhitessék magukról, hogy boldog feleségek.
– Értem…
 – A férfiak általában ügyesebben tudnak szerelmet te etni azért,
hogy megkapják, amit akarnak.
– Tizedikben biztos erről szóltak az öltözőben tarto tkos órák.
Gabi halványan elmosolyodo .
– Mi zedikben bizonyára azt tanultuk meg, hogyan toljuk el
magunktól a nemkívánatos kezeket.
– Még az a szerencsénk, hogy nem minden lány tanulta meg a
leckét.
– Gyanítom, jó hosszú a hódítási listád.
Hunter hátradőlt a székében.
– És mi van a te listáddal?
Milyen vicces!
– Eleve azt feltételezed, hogy van ilyen listám.
– Jól van… tegyük fel, hogy nincs. De akkor miért nincs?
Gabi nem számíto ilyen kérdésekre, melyeket nem tudo volna
megválaszolni anélkül, hogy fel ne fedte volna néhány tkát. Márpedig
egyelőre nem állt szándékában megosztani őket Hunterrel… sőt talán
sosem jön el az a pillanat.
– Az nem tartozik rád – válaszolta.
– Rá fogsz jönni, hogy most már minden rám is tartozik.
– Rá fogsz jönni, hogy egy feleség nem egyenlő egy alkalmazo al,
akinek kedvére parancsolgathatsz.
Hunter száját összeszorítva néze rá. Gabi lá a rajta, hogy
legszívesebben mondana valamit, de visszafogja magát.
– Veled beszélgetni olyan, mint golyóálló mellény nélkül végigmenni
egy aknamezőn – mondta végül a férfi. – Valóban olyan szörnyű, hogy
szeretnék egy kicsit többet megtudni a feleségemről annál, mint
amennyit a magánnyomozó kideríte róla?
– Magánnyomozó? Miért nem lep meg?
– Mert okos nő vagy.
Gabi már épp válaszolt volna valamit, de akkor odalépe az
asztalukhoz a pincér, és felsorolta a séf ajánlatát. Hunter egy koktélt,
Gabi pedig teát kért.
– Nem innál inkább egy pohár bort? – kérdezte Hunter. – Segítene
ellazulni.
– Okos nő vagyok – válaszolta Gabi. – Nem kockáztatom meg, hogy
az italtól óvatlanná váljak.
– Nagyon durván megbánthato téged – mondta a férfi.
 – Ez nem fog menni – su ogta Gabi, és már nyúlt is a re küljéért.
Hunter ráte e a kezét a nő kezére.
– Kérlek! Nem kezdhetnénk elölről? Valójában nem vagyok olyan
borzalmas ember, mint amilyennek gondolsz.
– Megzsaroltál, hogy feleségül menjek hozzád!
Hunter csücsörítve néze rá. Már-már nevetséges volt.
– Nos… azt leszámítva. Különben is, nem hagytál más választást.
Mi értelme le volna elmenekülni? Előbb vagy utóbb túl kell jutniuk
ezen a szakaszon, mikor kölcsönösen egymásba rúgnak, gondolta Gabi.
Neki pedig össze kell szednie magát, mert Hunter nem fogja feladni, újra
és újra fel fog tenni neki a múltjára vonatkozó kérdéseket.
Elhúzta a kezét, és az ölébe ejte e.
– Ezek a házasságok részben azért működőképesek, mert az
ügyfeleink kedvelik egymást. Ami rólunk ugyebár nem mondható el…
– A saját nevedben beszélj!
– Ugyan már!
– Visszautasíto ál, aztán egy nevetséges szerződést dugtál az orrom
alá. Szeretem az olyan nőket, akik mernek kockáztatni.
– Valóban?
A férfi elmosolyodo , de a tekintete komoly maradt.
– Rajtad a sor! – mondta.
– Tessék?
– Mondj egy dolgot velem kapcsolatban… bármit, amit nem találsz
megvetendőnek.
Ez most valami vicc?
– Komolyan?
– Csak egyvalamit, Gabi!
A nő egy tucat dolgot is fel tudo sorolni, amit gyűlölt a férfiban, de
végül csak eszébe juto valami.
– Jó az ízlésed virágok terén – mondta.
Hunter erre már tényleg elmosolyodo , Gabi pedig megállapíto a,
hogy így fiatalabbnak néz ki. Ő pedig most először el tudta engedni
magát a férfi társaságában.
Az este hátralévő részében a mindennapjaikról meséltek egymásnak.
Gabi jó néhány megnéze házról mesélt a férfinak, és mindegyikről
elmondta, mi tetsze neki benne és mi nem.
Hunter figyelmesen hallga a Gabit, de nemigen ado neki tanácsot.
Ellenben kért tőle néhány napot, hogy találjon maguknak egy megfelelő
házat. Ha érdekelte is, Gabi miért ragaszkodik egy újhoz, nem kérdezte
meg a nőtől.
Elfogyaszto ák a vacsorát, majd egy kávéval zárták az estét.
– Hamarosan be kell jelentenünk, hogy összeházasodtunk – mondta
Hunter, mikor már a kocsiban tarto ak hazafelé.
– Holnap tervezem felhívni a családomat.
– Szólj, ha túl vagy a beszélgetésen, hogy megtervezhessem a
következő lépést.
– És a te családod… hogyan fogják fogadni a hírt? –kérdezte Gabi.
Hunter egy pillanatra odafordíto a a tekintetét, aztán tovább
figyelte az utat.
– Nem részei az életemnek – válaszolta.
Gabinak eszébe juto , hogy Hunter anyagában olvasta, hogy van egy
fivére… az anyja már nem élt, az apja viszont még igen. Sam a Gabinak
átado anyagból kihagyta azt az információt, hogy ki hol él.
– A bátyám nem fog repesni a hírtől – mondta. – Az anyám viszont
boldog lesz, ha megtudja.
– Ugye tudják, hol dolgozol? – kérdezte Hunter.
– Persze! De arra nem számítanak, hogy én magam is férjhez megyek
az egyik ügyfelünkhöz. Majd igyekszem elhitetni velük, hogy én akartam
ezt a házasságot. Viszont azt is elmondom nekik, hogy csupán rövid
időre szól.
– Ha megbízhatóak, és megtartják maguknak ezt az információt…
– Nyugodj meg, így lesz.
Hunter rákanyarodo a kocsifelhajtóra, Gabi pedig megállíto a a
férfit, még mielő az el akarta volna kísérni őt a bejára g.
– Már így is elég kínos – mondta.
– Rendben. Akkor holnap beszélünk?
Gabi bólinto .
– Megnézek még néhány házat, és átküldőm, amit eddig találtam.
Kinyito a az ajtót.
– Szép álmokat, Gabi! – köszönt el Hunter.
Gabi már épp felelt volna valami udvarias frázissal, de végül úgy
döntö , sokkal inkább hozzájuk illő szavakkal búcsúzik.
– Hajts ki egy busz elé, ha kérhetném.
Miközben becsukta az ajtót, hallo a a férfi jóízű nevetését.
Reggel egy újabb csokor virágot kapo , az üdvözlő-kártyán pedig ez
állt:
A buszsofőrök ügyetlenek voltak. Holnap majd jobban igyekszem.
 Nyolcadik fejezet

Gabi Meggel beszélt először. Sógornője szintén Samnek dolgozo , így

pontosan ismerte a munkájukat, ezért jól jöhete a segítsége, mikor
majd Gabi beszámol a bátyjának is a történtekről.
– Aláírtam egy szerződést – mondta Gabi, miután kedvesen
érdeklődtek egymás hogyléte felől.
– Miféle szerződést?… – kérdezte Meg. A következő pillanatban
azonban leese neki a tantusz. – Ne!
– De igen. Múlt héten házasodtunk össze.
– Micsoda?! De miért? Istenem, a bátyád rohadtul pipa lesz! – Meg
nem volt az a finomkodó pus.
– Csak egy szerződés, Meg. Összesen másfél évre szól. Így Valnek
nem kell aggódnia az anyagi helyzetem mia . Mikor lejár a szerződés,
rengeteg pénzem lesz.
– Tudod, hogy a bátyádnak nem számít a pénz. Neked sincsenek
anyagi gondjaid, úgyhogy ne próbáld meg bemesélni nekem, hogy ezért
mentél bele egy ilyen hülyeségbe!
– Huszonnégymillió.
– Aha… – Megnek egy pillanatra elakadt a szava.
– Plusz egy ház.
– Ez most komoly?
Gabi szerete a jelenlegi o honában élni, de úgy tűnt, Meg ér a
távlatokat is.
– Másfél év – mondta Gabi. – Nem nagy ügy.
Gabi elhatározta, hogy egy szót sem árul el senkinek az
életbiztosításról és az offshore számláról.
– Ki az?
– Kicsoda ki?
Meg felhorkanto .
– Hát a férj… Tudod, akihez hozzámentél.
– Bocs, kicsit szétszórt vagyok… Hunter Blackwell. Egyébként Blake
egy barátja. – Nos, ez nem volt egészen igaz, de jól hangzo , így Val talán
könnyebben fogadja majd a hírt.
 – Ha még nem mentél volna hozzá, most megpróbálnálak lebeszélni
– mondta Meg.
– Épp ezért vártam eddig. Ideje továbblépnem.
– Oké… de a továbblépés nem azt jelen , hogy feleségül mész egy
vadidegenhez! Mi van a randevúkkal? Randiztál bárkivel is azóta, hogy…
Megnek nem kelle befejeznie a mondatot. Mindke en tudták, mire
gondol.
– Nem akarok randevúzni, Meg, nincs rá szükségem. Ez így sokkal
egyszerűbb. Az emberek azt fogják hinni rólam, hogy normális vagyok, és
így végre továbbléphetek.
– Már bocs, de nem értek egyet veled… Azok után, amiken átmentél,
teljesen normális, ha elhajtod a pasikat. De az, hogy randizgatás helye
azonnal férjhez mész, nem túl bölcs dolog.
– Nyugodj meg, a kapcsolatunk távolról sem roman kus. Tisztán
üzletről van szó, hidd el!
– Van más választásom?
– Az én életem…
Gabi hallo a, hogy Meg eltakarja a telefon mikrofonját.
– Nézd csak, ki van i ! – mondta a sógornője.
– Bizony!
Gabi lehunyta a szemét.
– Jól van. Kívánj szerencsét!
– Sok szerencsét! Bár szerintem nincs, ami most megkönnyíthetné a
helyzetedet.
Valen no Masini mindent egyedül ért el az életében –saját szigete
volt, amelyen a semmiből építe fel egy gyönyörű üdülőparadicsomot.
Gabinak összeszorult a gyomra, amikor meghallo a Val hangját.
– Margaret arckifejezéséből ítélve baj van – szólt bele bátyja a
telefonba. – Mi történt, tesoro?
– Nem, nincs semmi baj – válaszolta Gabi, aztán lassan elmesélte
bátyjának, mi történt.
Aláírtam egy szerződést.
Határozo idejű, csak rövid ideig leszek férjnél.
Igen, már összeházasodtunk.
Nem, nem ment el a józan eszem.
– Tudom, hogy nem örülsz a történteknek, Val – fejezte be. – Csak
próbáld kérlek megérteni, hogy meg kelle tennem.
Egy hosszú pillana g vágni lehete volna a csendet.
 – És hogy hívják? – kérdezte hidegen Val.
– Hunter Blackwell.
Bátyja végül megenyhült hangon elmondta, mennyire szere , majd
visszaadta a telefont a feleségének.
Meg közölte Gabival, hogy a bátyja felbonto egy üveg whiskyt.
– Beszélek vele – ígérte.
– Higgyétek el, hogy tényleg jól vagyok – bizonyga a Gabi.
– Csak aggódunk érted.
– Tudom. És sajnálom.
Miután elköszöntek, Gabi írt Hunternek:
A CSALÁDOM TUD RÓLUNK.

Hunter reggel nyolckor kapta meg Gabi üzenetét. Ebéd közben beszélt az
ingatlanügynökkel, délután fél ötkor pedig Tiffany az irodájában ülve már
a vendéglistát állíto a össze – a hét második felében ünnepélyes
bejelentést tesz. Csütörtökön… igen, egy hé el az esküvőjük után
tökéletes lesz. Hétvégén pedig pihenni fog.
– És mit készül bejelenteni? – kérdezte Tiffany, miközben jegyzetelte
főnöke igényeit. – Nem tudtam, hogy aláírták az Adams-megállapodást.
– Nem üzletről van szó – mondta Hunter. – Személyes ügy.
Tiffany szeme elkerekede .
– Önnek nem szokása személyes ügy mia vendégeket hívni…
– Hát pedig ez most személyes ügy.
Ekkor megszólalt Tiffany vezeték nélküli telefonja.
– Mr. Blackwell irodája – szólt bele. – Egy pillanat. –Lete e a
telefont. – Egy bizonyos Mr. Masini érkeze önhöz, uram – mondta.
Mister? Ez csak Gabi bátyja lehet.
– Nem tarto sokáig. Szóljon a biztonságiaknak, hogy felengedhe k!
Tiffany már az ajtóban volt, mikor Hunter utánaszólt.
– Kérem, senkit se kapcsoljon be, Tiffany!
Hunternek nem volt húga, így fogalma sem volt, hogyan reagálna, ha
megtudná, hogy pénzért ment feleségül valakihez. Valószínűleg nem
örülne a hírnek.
Nyugtasd meg és terelj! Biztosítsd róla, hogy Gabi biztonságban
van… Simítsd el az ügyet!
A férfi, aki most az irodájába lépe , annyi mindent elronthat.
 Valen no Masinit nem lehete alacsonynak nevezni. Öltönyt viselt,
mely meggyűrődö a repülőút ala . Komor tekintetével a legtöbb
embert megfélemlíte e volna. Hunter felismerte a belőle sugárzó erőt,
de állta a férfi tekintetét.
Tiffany halkan kiment főnöke irodájából.
– Mr. Masini. – Hunter nem nyújto kezet látogatójának.
– Miért pont Gabriella? – kérdezte minden felesleges udvariaskodás
nélkül Masini, ahogy a húga szokta.
– Mert igent mondo – válaszolta higgadtan Hunter.
– Gabi önszántából sosem tenne ilyet.
Talán a báty többet tudhat, mint a többiek, gondolta Hunter.
– Pedig biztosíthatom, így volt.
– Nem hiszek magának! – Valen no beljebb lépe , és fenyegetően
halk hangon így folyta a: – A húgomnak nincs szüksége a maga pénzére,
nincs szüksége új házra, és ami a legfontosabb, nem bízik a férfiakban.
Az, hogy aláírt magával egy ilyen szerződést, egy cseppet sem vall rá.
– Talán nem ismeri olyan jól a húgát, mint gondolja.
Masini ökölbe szoríto a a kezét.
Egy hosszú pillana g csak farkasszemet néztek egymással. Hunter
már épp biztosítani akarta sógorát afelől, hogy Gabi biztonságban van
vele, mikor a férfi váratlanul megfenyege e.
– Ha Gabinak bármi bántódása esik… ha csak a haja szála is
meggörbül… megölöm magát! – sziszegte.
Megöli? Nem azt mondta, hogy megbánja… nem, egyenesen azzal
fenyege e meg, hogy megöli.
– A felesége nem lenne csalódo , ha gyilkosság mia lecsuknák?
– A feleségem befejezné, amit elkezdtem, ha esetleg kudarcot
vallanék – válaszolta Masini. – És higgye el, remekül céloz.
Hunterben kezde felmenni a pumpa.
– Magának aztán van bátorsága! Idejön az irodámba, és nyíltan
megfenyeget…
A férfi, ugrásra készen bámult rá.
– Lehet, hogy a húgom könnyű préda, de velem nem lesz olyan
könnyű dolga!
Hunter már épp nyito a volna a száját, hogy visszavágjon, mikor
kinyílt az ajtó.
Gabi viharzo be az irodába. Futólag Hunterre pillanto , majd a
következő pillanatban nekitámadt a bátyjának.
 – Mégis mit keresel i ? – kérdezte üvöltve.
Tiffany tágra nyílt szemmel állt az ajtóban.
– Tényleg azt hi ed, hogy o hon maradok, mintha mi sem történt
volna? – kiabált vissza Masini.
– Ami megtörtént, megtörtént – mondta Gabi. Körbenéze a
helyiségben, majd olyan gyorsan, hogy Hunter először fel sem fogta, mi
történik, nyelvet válto . Hangját felemelve, dühösen mondo valamit a
bátyjának.
Masini ugyanolyan dühösen visszakiabált valamit.
Hunter elvesze nek érezte magát. Egy szót sem érte olaszul – talán
ideje lenne elkezdeni tanulni a nyelvet.
Összenéze Tiffanyval, aki az ajtóból figyelte a jelenetet.
Gabi mondo valamit a bátyjának, majd közelebb lépe Hunterhez.
A férfi csak ekkor ve e észre, hogy ki van bontva a haja. Gabi hevesen
gesz kulált, a haja a hátára omlo … és míg vele visszafojto hangon
beszélt, mikor dühös volt, a bátyjával szabályosan üvöltözö . És
hihetetlenül gyönyörű volt… féktelen.
Mikor elhangzo a szájából Alonzo neve, Masini hangja egyszer csak
megváltozo .
Hunter nem érte e a szavakat, de azt lá a, hogy a férfi haragja
csillapodni kezd.
Ekkor Gabi felemelte bal kezét, jobbjával pedig megérinte e Hunter
karját.
– Elkéstél – mondta bátyjának visszaváltva angolra. – Már házasok
vagyunk.
Masini dühösen odavete még valamit olaszul, aztán beletúrt a
hajába.
A hirtelen beállt csöndet végül Tiffany törte meg.
– Maguk házasok? – kérdezte döbbenten.
Ennyit arról, hogy csak csütörtökön hozzák nyilvánosságra.
– Ez minden, Tiffany – mondta Hunter, jelezve tkárnőjének, hogy
ideje magukra hagynia őket.
Gabi hátranyúlva összemarkolta a haját, és előrehúzta a válla elé.
– Menj haza, Val! – mondta. – Éld az életed, és hagyd, hogy én is
éljem a sajátomat!
Val felemelte a kezét.
– Ha csak egyetlen hajaszála is meggörbül, Blackwell…
 Mielő elhagyta volna Hunter irodáját, kétségbeese en átölelte
húgát. Amint karjába vonta Gabit, mintha elpárolgo volna a haragja…
legalábbis amit húga iránt érze . Hunter felé azonban gyilkos pillantást
lövellt.
– Szeretlek, tesoro – mondta. – Tudod, hol találsz.
Ezzel öles léptekkel kiment Hunter irodájából.
Gabi belezuhant az egyik székbe, válla előreese . Hunter egy
pillana g azt hi e, sírva fakadt, de aztán rájö , hogy erről szó sincs… sőt
Gabit a nevetés rázta.
Hunter, ahogy az asztalnak támaszkodo , halkan kuncogo .
– Ez igazán szórakoztató volt – mondta.
Gabi egyre hangosabban nevete , így már Hunter sem tudta
visszafogni magát.
– Megfenyegete , hogy megöl! – mondta akadozva.
Gabi letörölte arcáról a nevetéstől kicsorduló könnyeket.
– Cseppet sem volt vicces! – mondta még mindig nevetve Hunter.
Gabi újra kétrét görnyedt a nevetéstől.
A férfi kiment az irodájából nyíló mosdóba, és néhány papírtörlővel
tért vissza. A nő megköszönte és megtörölge e az arcát, de nem tudta
abbahagyni a nevetést.
– Ha az anyám… – Újabb nevetésroham tört rá. – Ha az anyám
megjelenne, gyorsan bukj le!
– Miért, hozzám vágná az egyik széket?
– Bízzunk benne, hogy megelégedne ennyivel!
Gabi lassan úrrá le a nevetésen. Hunter csak most ve e igazán
szemügyre. Gyönyörű volt szűk farmernadrágjában és gombos blúzában.
Vállára omló, sötét haja fényes volt, akár a selyem. Nem csoda, hogy a
bátyja így védelmezi, gondolta Hunter. Biztos egész életében
körülrajongták a férfiak.
– Mindig így veszekedtek? – kérdezte a nőtől.
– Mármint hogy olaszul?
– Igen… és ennyire hangosan.
Gabi megvonta a vállát.
– Nem kelle volna idejönnie. Bár jólesik, hogy így törődik velem.
Hunter megrázta a fejét.
– Sosem fogom teljesen megérteni a nőket.
– Remélem is! Ha teljesen értenénk az ellenkező nemet, semmi
tokzatosság nem lenne az életben.
 – Én beérem annyi tokzatossággal, hogy mit találok a zabpelyhes
dobozban. Nem szeretnék még azon is gondolkodni, vajon a családod
milyen fegyverrel fog legközelebb rám támadni.
Gabi ezen újra jót nevete .
– Nos, ha egy busz elé vetnéd magad, ez már nem okozna fejtörést,
nem igaz?
Hunter is újra elmosolyodo .
– Ideje folytatni a házkeresést – mondta Gabi. Felállt a székből, és
elindult az ajtó felé.
– Kikísérlek.
– Nem szüks…
– Mostanra már az összes alkalmazo am tudja, hogy házasok
vagyunk – szakíto a félbe Hunter. – Ha most egyedül mész ki innen, azt
hihetnék, hogy valami gond van. Ideje elkezdeni gyakorolni a
színészkedést.
Gabi kurtán bólinto . Mikor Hunter, útban kifelé az irodából a hátára
te e a kezét, a nő nem rezzent össze.
Mikor elsétáltak elő e, Tiffany lerakta a telefont és felállt. Hunter
oda sem pillanto felé, Gabi azonban kedvesen rámosolygo .
Már majdnem öt óra volt, ennek ellenére senki sem ment még haza.
Hunter a rájuk szegeződő tekintetekkel mit sem törődve továbbment a
li ek irányába.
– Mindenki minket bámul – súgta a fülébe Gabi.
– Mindenki arra kíváncsi, vajon ki ez a nő melle em. Szóval fel a
fejjel!
Gabi kihúzta magát, és belépe a li be. Mások is voltak o rajtuk
kívül, így csak szótlanul álltak egymás melle .
Mikor keresztülhaladtak a földszin előtéren, Hunter végig érezte,
hogy megbámulják őket, és tudta, hogy Gabi is így van ezzel.
A bejárathoz érve Hunter észreve e, hogy a kocsiján be van
kapcsolva a vészvillogó. Ismét megállapíto a, hogy az elegáns Aston
nagyon is illik Gabihoz.
– Mr. Blackwell! – lépe a kocsihoz az ajtónálló. – Már épp hívni
akartam az irodáját.
– Semmi gond, Benny – mondta Hunter előbb a férfira, majd Gabira
pillantva. – Gondolom, már találkoztak.
– Nem igazán – mondta Gabi. – Valójában berohantam…
Hunter elmosolyodo , és közelebb lépe a nőhöz.
 – Akkor hadd mutassam be! Benny, ő i Gabriella Blackwell, a
feleségem.
Benny csodálkozva néze rájuk.
– Legközelebb hagyja csak a parkolóinasra – mondta neki Hunter.
– Igen, uram – bólinto Benny.
Hunter átkísérte Gabit a vezetőülés felőli oldalra, majd kinyito a a
kocsiajtót. Mikor a nő már épp be akart volna ülni, Hunter elállta az
útját.
– Próbálj meg nem elugrani! – su ogta.
– Tessék?
Hunter egészen közel vonta magához a nőt, és odahajolt az ajkához.
Gabi a rémüle ől azt sem tudta, mit csináljon. Hátrálni nem tudo ,
mert közvetlenül mögö e o volt az autó.
Hunter nem akarta megijeszteni, ezért ajkával épphogy csak súrolta
a nő száját.
Tudta, hogy sokáig fog emlékezni Gabi ajkának puhaságára, bőrének
illatára és hajának egzo kus virágos aromájára.
– Nyugalom, Gabi! – su ogta Hunter.
Lá a a nőn, mennyire nehezére esik, de Gabi végül lehunyta a
szemét. Hunter kezét a nő arcára téve finoman hátrébb billente e Gabi
fejét. Felesége ajka alig érezhetően széjjelebb nyílt – épp csak annyira,
hogy Hunter megízlelhesse mámorító ízét.
Hunter érezte, hogy érzelmei, vágyai, melyeket mindeddig oly
fegyelmeze en kordában tarto , nagyon hamar el fognak szabadulni.
Amilyen hirtelen kezdeményezte, olyan hirtelen meg is szakíto a a
csókot.
Mikor tekintetük egymásba fonódo , Gabi ráharapo az alsó ajkára.
Hunter gyengéden megfogta a nő állát, mire Gabi ajka ismét
szétnyílt.
– Majd hívlak – mondta halkan a férfi.
Gabi nem bírt megszólalni, így csak gyorsan kicsúszo a karjából, és
beült a kocsiba.
Hunter fellépe a járdára, és nézte, ahogy Gabi elhajt elő e.

– Nagyon szörnyű volt? – kérdezte Meg a telefonban. Gabi azonnal

felhívta a sógornőjét, amint bekanyarodo az ingatlanügynök irodája
elő parkolóba.
– Örülök, hogy Hunter nem ért olaszul – felelte. – Val vagy tucatnyi
módját felsorolta, hogyan állna bosszút rajta, ha bántana.
– Majd lenyugszik! Csak félt téged.
– Tudom. De könyörgöm, vedd rá, hogy hazamenjen! Az utolsó
dolog, amire most szükségem van, az az, hogy a bátyám i sündörögjön
körülö em.
– Már foglaltam neki jegyet – mondta Meg. – Holnap már i hon is
lesz.
– Remek! Köszönöm!
Gabi lehajto a a napellenzőt, és belenéze a tükörbe. Enyhén
elkenődö rúzsának látványa eszébe ju a a Hunter váratlan csókját.
– Kérdezhetek valamit? – kérdezte Meg.
– Persze.
– Miért pont most… és miért épp Hunter Blackwell?
– Már mondtam… az ajánlata…
– Túl jó volt, hogy visszautasítsd. Tudom. De sok olyan ügyfelünk
volt, akinek sokkal jobb a hírneve, mint Blackwellé.
Gabi végigsimíto a az ajkát.
– Alonzónak is jobb hírneve volt, mint Blackwellnek – mondta. –
Hunterről legalább tudom, hogy üzle érdekek vezérlik. Maximálisan
tudatában vagyok annak, hogy használ engem, és ez furcsamód
megnyugtat. – Gabi amint kimondta ezt, tudta, hogy valóban így van.
Legalább pontosan tudta, hányadán áll Hunterrel.
A férfi felhasználta őt céljai eléréséhez, ő pedig cserébe gazdagon
fog kilépni a házasságból, és ami még fontosabb, szabad nőként.
– Nem kell sok idő, hogy elterjedjen a hír – mondta Meg. – Blackwell
az év zed egyik legpar képesebb agglegénye. Sok nő van, aki dühös lesz
a hír hallatán.
– Hát, többé már nem par képes.
– Ez nem tartja vissza az aranyásókat. Vigyázz velük!
Gabit nem igazán érdekelték a nők, akik Hunter életének részei
voltak. Egy percig sem hi e el, hogy a férfi csak azért akart megnősülni,
hogy megszabaduljon az őt üldöző nők hadától.
– Rendben – mondta.
– Mennem kell. Édesanyád azóta, hogy reggel felhívtad, ki se jö a
konyhából. Ha így folytatja, hétvégére öt kilóval nehezebb leszek.
Ilyenkor az érzelmeit próbálja jóllakatni a főzéssel?
 – Ez ilyen olasz dolog.
– Remek. Inkább súlyprobléma lesz belőle. Ha már megszoktad az új
életedet feleségként, igazán meghívhatnád magadhoz!
– Nem is tudom…
– Azt akarod, hogy az alkalmazo jai elő dobálja meg Huntert
tésztával? Csak mert legutóbb már ezzel fenyegetőzö .
Gabi elmosolyodo , mikor elképzelte, hogy Huntert tetőtől talpig
marinaraszósz borítja.
– Adj nekünk pár hetet! – mondta.
– Rendben. De máris lefoglalom a jegyeket.
Gabi morogva elköszönt sógornőjétől.
Két hete volt rá, hogy összeköltözzenek Hunterrel, és megtanuljon
úgy viselkedni, mikor a férfi melle e van, hogy az anyja elhiggye, Hunter
nem fogja őt bántani.

Andrew a reggeli The New York Times mellé egy aznapi bulvárlapot is
odate . A főcím mindent elárult: Elkelt a milliárdos playboy.
Egy kissé homályos fotó is volt róla, amin épp besétál az
épületkomplexumba, ahol a jelenlegi lakása van; egy másik fotón pedig
Gabi szerepelt – az ingatlanügynök irodája elő kapták le. A pletykalap
egyetlen bizonyítéka a Gabi bal kezéről készült, kinagyíto fénykép volt.
Kár, hogy a csókról nem készült fotó. Hunter megnézte volna, hogyan
fest Gabi arca a fényképezőgép lencséjén keresztül. Egy biztos: a nő
meglepődö … akárcsak ő a saját reakciójától. Hunter a fizikai épségét
te e kockára, ám Gabi nem lökte őt a kocsik alá, és a térdével sem
rúgo a férfi testének érzékenyebb részébe. Azt nem mondaná, hogy
viszonozta a csókot, mégis volt valami abban, amikor összeért a szájuk.
Valami, amire egyikük sem számíto .
A nyelvcse ntés hangja visszaránto a Huntert a valóságba.
Andrew egy kávéskannát tarto a kezében, és arra várt, hogy Hunter
visszaüljön a helyére, és tölthessen neki a csészéjébe. Mikor azonban
ezzel megvolt, nem vonult vissza, hanem o maradt Hunter melle .
– Történt valami, amiről az inasának tudnia kell? –kérdezte.
Hunter belekortyolt a kávéjába, majd elmosolyodo .
– Tulajdonképpen igen – válaszolta. – Hamarosan elköltözünk.
Andrew kérdőn felvonta a szemöldökét.
 – Egy házba.
– Valóban?
– Ühüm… – Hunter kortyolt még egyet, majd félrete e a bulvárlapot
– De addig is, kérem, intézkedjen, hogy a postaládán és a bejára
ajtón is kerüljön fel egy név a sajátom mellé.
– És mi az a név, uram?
– Gabriella Blackwell.
– Egy elvesze nek hi családtag? – kérdezte az inas, nagyon jól
tudva, hogy nem létezik ilyen személy.
– Egy új családtag. A pletykalapok igazat állítanak, Andrew. Múlt
héten feleségül ve em Miss Masinit.
Andrew pislogo néhányat.
– A régi filmekben az inasok és szobalányok pontosan tudták, mi
zajlik a házban. Nekem azonban fogalmam sem volt róla…
Hunter fogta a csészéjét, az újságot pedig a hóna alá csapta.
– Tetszeni fog magának. Szenvedélyes hölgy – mondta.
Elmosolyodo , ahogy eszébe juto , Gabi hogyan veszekede a
bátyjával. – És gyönyörű.
– Egy öregembert már nem hat meg a szépség – jegyezte meg
Andrew.
– Még szerencse, hogy nem vagyok öreg.
Andrew köve e Huntert a tekintetével, míg az el nem tűnt az ajtón
túl.
Hal a gömbakváriumban, sejtek a mikroszkóp ala … és a nős Hunter
– volt bennük valami közös.

Beoszto jai kíváncsi tekintetéről és a távolban ka ogó kamerákról

tudomást sem véve sétált be Los Angeles-i irodájába.
Tiffany volt az egyetlen, aki hozzá mert szólni.
– Uram, a telefon reggel óta folyamatosan csöng –mondta. –
Összehívjak egy sajtótájékoztatót?
– Csak csütörtökre.
– Travis O’Riley kéri, hogy hívja vissza – mondta meglobogtatva egy
papírcetlit.
– Rendben.
Ekkor tkárnője a kezébe nyomo egy másik cetlit.
 – Egy bizonyos Mrs. Masini is kereste. Azt mondta, ha jót akar
magának, idézem: „Jobban teszi, ha minél előbb felhívja az anyósát!”
Kétség sem fért hozzá, Tiffany élvezte, hogy átadhatja ezt az üzenetet.
– Még valami? – kérdezte Hunter.
– Igen… egy bizonyos Blake Harrison vár önre az irodájában.
Hunter az irodája felé pillanto , majd visszaadta Tiffanynak a
cetliket.
– Senkit se kapcsoljon be!
– És ha a felesége hívja?
Hunter felemelte mutatóujját.
– Az ő kivételével…
Csípős megjegyzés vagy jelentőségteljes pillantás helye Tiffany
valami sokkal fenyegetőbbet te … jóváhagyta. Aztán egyetlen szó nélkül
visszament az asztalához, Hunter pedig besétált az irodájába.
– Felség!
Blake Harison tökéletesen szabo öltönyt viselt. Szája félmosolyra
húzódo , szeme ala pedig karikák sötétle ek a kialvatlanságtól.
– Le foglak szoktatni arról, hogy így szólíts – mondta a férfi.
– Megpróbálhatod, de túlságosan is szeretek azzal hencegni, hogy
személyesen ismerek egy herceget.
Kezet fogtak, aztán Hunter megkerülte az asztalát.
– Kávét?
– Köszönöm, a tkárnőd már volt oly kedves és megkínált –
válaszolta Blake.
– Minek köszönhetem a látogatásodat? – kérdezte asztalához ülve
Hunter.
– Sam mia vagyok i . Túl elfoglalt, így nem tudo személyesen
eljönni.
Hunternek eszébe juto , hogy Gabi említe e, Sam húga rosszul van.
– Hogy van a sógornőd? – kérdezte.
– Nem jól. Ezért vagyok i én, nem pedig Sam.
Hunter hátradőlt székében és várt. Blake sosem szerete
köntörfalazni, és ez szerencsére nem is változo .
– Miben lehetek a segítségedre?
Blake zakóját kigombolva leült a Hunterrel szemben lévő székbe.
– Kicsit finomítok Sam szavain, de remélem, meg fogod érteni a
lényeget… Nem ezt taníto am Gabriellának. Menj és derítsd ki, mégis mi
a franccal tudta rávenni az a férfi, hogy feleségül menjen hozzá! –
Miközben felesége szavait idézte, Blake hangja egy oktávval feljebb
ugro .
Hunter ahelye , hogy elárulta volna az igazat, egy olyan közhellyel
válaszolt, melyről mindke en tudták, hogy igaz.
– Mindenkinek megvan az ára.
Blake homlokát ráncolva ve egy nagy levegőt.
– De nem Gabinak – mondta. – Ő túl sok mindenen ment át ahhoz,
hogy eladja magát. És mindenki, aki közelről ismeri őt, tudja, hogy sosem
tenne ilyet.
Hunter azóta, hogy a limuzinnal elment a nőért… azóta, hogy
megzsarolta a leendő feleségét, most először egy pillanatra
elbizonytalanodo .
– Te em neki egy ajánlatot, Blake. Ő pedig elfogadta.
Hunter tudta, hogy Blake egy szavát sem hiszi.
– Tudod, Hunter… idősebb vagyok nálad pár évvel. Kevesebb idő
ala te él szert a vagyonodra, mint én, de… mivel idősebb vagyok nálad,
és mivel már jó pár éve melle em áll egy kiváló nő, hadd vegyem a
bátorságot, és adjak neked egy tanácsot.
Hunter idejét sem tudta, mikor beszélt vele valaki utoljára ilyen
s lusban.
– A karma… – kezdte Blake – elég szemét tud lenni. Ha véletlenül
nem sztességes úton érted el, hogy Gabi hozzád menjen, a karma
mocskosul vissza fog ám ütni. Gabinak megbízható barátai vannak,
akiknek hatalmuk van, és ezek az emberek nem fogják hagyni, hogy még
egyszer megjárja a poklot!
Hunter olyasmit érze , amit talán még sosem: hátán végigfuto a
hideg veríték.
– Nem is tudtad, igaz? – kérdezte Blake.
– Tudom, hogy özvegy – válaszolta Hunter.
Blake szomorúan elmosolyodo .
– Ó, Hunter… – felállt, és odanyújto a a kezét.
Bár a gesztus egyáltalán nem ille a helyzethez, Hunter kezet rázo
a férfival.
– Legközelebb ha belevágsz egy új üzletbe, előbb alaposan
tájékozódj! – javasolta.
Hunter bőre kezde lehűlni a hátán végigcsurgo izzadságcsepp
hatására.
Blake elindult az ajtó felé, de hirtelen visszafordult.
 – Tégy magadnak egy szívességet! – mondta. – Kérdezd meg a
nejedtől, ki ereszte golyót a néhai férjébe!
A francba!
– Azért minden rendben köztünk? – kérdezte Hunter… bár nem volt
biztos benne, miért is olyan fontos ez.
Blake visszafordulva megvonta a vállát.
– A feleségem személyes felelősséget vállal minden házasságért,
amelyet a cége hoz tető alá – mondta. – Ami számára fontos, az
számomra is az. Gabi esetében pedig különösen személyes ügyről van
szó. Nem csak azért, mert a cég munkatársa… – Blake egy pillanatra sem
ve e le a tekintetét Hunterről. – Ne árts neki, és akkor minden rendben
lesz köztünk.
Míg Blake kisétált az irodából, Hunter ve egy nagy levegőt.
 Kilencedik fejezet

Minél beljebb hajto ak a Bel Air-i birtokok közé, a fák annál sűrűbben
nő ek.
– Még ma megtaláljuk önnek a tökéletes o hont! – A hatvanhárom
éves, húsz év ingatlanügynöki tapasztala al rendelkező Josie For er
hangjában nyoma sem volt kétségnek.
– Remélem, igaza van. A szomszédaim rossz szemmel nézik a tévések
furgonjait.
Josie felfelé hajto a domboldalon. Aznap délelő re három házat
terveztek be, és most épp az első felé tarto ak.
– Akik ezen a környéken élnek, tudják, hogyan kezeljék az
újságírókat. Ezért is van mindenkinek kerítése.
– Remélem, igaza van – mondta Gabi némiképp megkönnyebbülten.
– Én is csak olyan házakat mutatok önnek, amelyeket kerítés vesz
körbe. És mindegyikhez tartozik egy vendégház is.
Míg Josie a hálószobákról, fürdőkről és alapterületekről beszélt, Gabi
gondolatai elkalandoztak – felidézte magában Hunter Blackwell ajkának
ízét. Az a szemétláda – mert az volt – felébreszte benne valamit, amiről
azt hi e, már rég halo .
Az utolsó dolog, amire vágyo , az az, hogy gyűlöleten és dühön kívül
valami mást is érezzen a férje iránt.
A vágy nem szerepelt a listán. Nem, vágyat sosem érezhet iránta.
A csók emlékét elűzve megpróbált Josie-ra figyelni. Mikor
megérkeztek az első házhoz, a kétszárnyú kapu kinyílt, felfedve elő ük
egy fákkal szegélyeze kocsifelhajtót. A gondozo gyep meghi séget
kölcsönzö az ingatlannak, amelynek a korábban megnéze házak híján
voltak.
– Majdnem egy teljes hektár területű telken vagyunk, jó messze a
szomszédoktól. Ez megfelel a férje igényeinek.
– Tessék? – kapta oda a fejét Gabi. Meglepte, hogy a nő
megemlíte e Huntert.
Josie leparkolt a ház elő .
 – Mikor Mr. Blackwell tegnap felhívo javasolta, hogy olyan házakat
nézzünk, amelyekhez nagy telek tartozik.
És mégis miért hívta fel Gabi ingatlanügynökét? Hát nem ő választja
ki az új házukat?
Alighogy kiszálltak, egy grafitszürke Masera állt meg mögö ük.
Gabinak egy pillanatra á uto az agyán, hogy talán a ház jelenlegi
tulajdonosa az, de aztán felismerte a napszemüveget viselő Huntert. A
férfi határozo vonalú álla és majdnem tökéletes frizurája lá án Gabi
megborzongo .
Josie, arcán ragyogó mosollyal, közelebb lépe Hunterhez.
– Mr. Blackwell! Örülök, hogy csatlakozik hozzánk.
– Szerencsére megengedi az időbeosztásom – mondta Hunter.
Gabi megpróbált félrenézni, mikor a férfi, miután kezet fogo az
ingatlanügynökkel, odajö hozzá. Úgy lépe be Gabi személyes terébe,
mintha ez mindennap számtalanszor megtörténne, majd lehajolva
ajkával súrolta a nő arcát.
– Mosolyogj! – su ogta.
Gabi így is te , majd a következő pillanatban megszidta magát,
amiért azonnal engedelmeskede a férfinak.
– Nem szóltál, hogy te is idejössz – mondta elég hangosan ahhoz,
hogy Josie is hallja.
– Mióta a sajtó kiszivárogta a a hírt a házasságunkról, képtelenség
dolgozni – felelte Hunter.
– Nem is mondta, hogy hozzáment Hunter Blackwellhez – paskolta
meg nevetve Josie Gabi karját.
– Mert… mert még várni akartunk a bejelentéssel.
Josie belépe a házba, és elkezdte sorolni az ingatlan előnyeit.
Közben Gabi és Hunter pár lépéssel lemaradt.
– Mit csinálsz i ? – kérdezte su ogva a nő.
Hunter leve e és zsebre rakta a napszemüvegét.
– Felgyorsítom a házvásárlást.
– Felgyorsítod? Még egy hete sem vagyunk házasok!
– Minél hamarabb összeköltözünk, annál jobb – mondta a férfi, majd
elejét véve Gabi további ltakozásának, kezét a nő hátára téve
visszaterelte Gabit az ingatlanügynökhöz.
– Öt hálószoba és hat fürdőszoba van a házban – mondta Josie –, a
vendégházban pedig két háló, egy fürdőszoba és egy mellékhelyiség.
 Végigsétáltak a halion, ahonnan dupla lépcső vezete fel az
emeletre. A házban alig volt bútor, ami arra utalt, hogy a tulajdonos nem
lakik benne.
A falak fehérre voltak festve, a burkolat pedig szinte mindenhol
márványból készült. Mikor beléptek a konyhába, Gabi annyira ridegnek
érezte a helyiséget, hogy már nem is hallo a Josie dicsérő szavait.
A túlságosan is hivatalos étkező lá án Gabi összeráncolta a
homlokát.
– Látom, nem nyerte el a tetszésedet – mondta Hunter.
Gabi megrázta a fejét.
– Túl rideg, túl modern. – Bár nem abban az értelemben volt
modern, hogy minden falat különböző színűre lesie ek.
Josie meghallo a, mit mondo Hunternek.
– Bebútorozva egészen másképp fest majd – jegyezte meg gyorsan.
Hunter odalépe az étkező ablakához, és kinéze a kertre.
– Nem hinném – mondta.
– Az emelet tetszeni fog önöknek – folyta a Josie.
– Nem hinném, Ms. For er. Menjünk tovább a következő házba! –
Hunter hangja kétséget sem hagyo afelől, hogy semmi értelme tovább
maradni. A férfi öles léptekkel el is indult a bejára ajtó felé.
Odaterelte Gabit a kocsijához, és kinyito a neki az anyósülés felőli
ajtót.
– Majd követjük – mondta Josie-nak, akinek nem maradt más
választása, mint beülni a kocsijába és elindulni.
– Ez udvariatlan volt – jegyezte meg Gabi, mikor elindultak Josie
után.
– Miért?
– Legalább megnézhe ük volna az emeletet.
– Mi értelme le volna? Hiszen nem tetsze neked a ház.
– A ól még hagyha uk volna, hogy Josie megmutassa a többi részét
is.
– Nem szeretem pazarolni az időmet – mondta Hunter.
Gabi fejét oldalra fordítva kinéze az ablakon.
– Nem emlékszem, hogy megkértelek volna, hogy csatlakozz
hozzánk.
– Másfél évig fogok a házban lakni, Gabi. Szeretném látni, mire
költöm a pénzem.
 – Tényleg? A tárgyalásunk során nem említe ed, hogy a
jóváhagyásod kell az új o honunk megvásárlásához.
– A körülbelüli árban sem állapodtunk meg… De mindez nem jelen
azt, hogy ne találhatnánk meg gyorsan az átmene házunkat.
– Neked talán átmene , de én tovább fogok benne lakni.
Hunter a dizánjer napszemüvege fölö Gabira néze , és elkapta a
tekintetét.
– Az, hogy te választod ki az o honunkat, nem jelen azt, hogy egy
hónapot adok neked a keresgélésre.
Ekkor Josie lelassíto , és ráfordult egy újabb, fákkal szegélyeze
kocsifelhajtóra – ezen kicsit tovább kelle menniük, mire megérkeztek a
kapuhoz.
– Nem fog egy hónapig tartani.
– De igen, ha hagyod, hogy az ingatlanos olyan házakat mutogasson,
amelyek nem is tetszenek neked.
Leparkoltak Josie mögö , és kiszálltak a kocsiból.
Gabi érzelmeit legyűrve mosolyt erőltete arcára, és megnéze két
újabb házat. A koloniális s lus nem volt az ő ízlése, a mediterrán s lusú
ház pedig nem ütö e meg a mércét.
Hunter mindvégig mögö e lépdelt, miközben bejárták a házakat, és
megtarto a magának a véleményét.

Nem hazudik jól, állapíto a meg Hunter. Gabi műmosollyal az arcán járta
be a házakat, és mindegyiket dicsérte, aminek az le a vége, hogy a
szükségesnél több időt töltö ek bennük.
Ms. For er időnként megállt, és reménykedve felte e a kérdést:
– Úgy gondolja, ez a megfelelő?
Gabi ilyenkor mindig felhozo valami kifogást: a konyha nem elég
nagy, vagy a kert nincs összhangban a ház belsejével.
Hunter tudta, hogy csak az időt húzza.
Míg a két nő megnézte a negyedik birtok vendégházát, Hunter
előve e a telefonját, és megnyito a a listát, melyet Tiffany küldö el
neki. Gabi korábbi megjegyzései alapján kitörölt a listából néhány
ingatlant, majd elküldte Josie-nak az új listát.
Lá a, hogy a nő előveszi zsebéből a mobiltelefonját, majd
csodálkozva odafordul felé.
 Hunter a szájához emelte mutatóujját, mire Josie elvigyorodo .
– Úgy tűnik, ma végül mégiscsak az idődet pazaroltad – mondta
Gabi, mikor ebben a házban is végeztek.
– Még nincs vége a napnak.
– Josie azt mondta, hogy négy ház van a listáján. Ez a negyedik –
mondta önelégült mosollyal az arcán Gabi.
Közben Ms. For er bezárta az ajtót.
– Valójában lenne még egy-két ház a közvetlen közelben – mondta. –
Ha van még rá idejük…
Gabi összeráncolta a szemöldökét.
– Van – vágta rá Hunter mosolyogva.
Szótlanul hajto ak át az ötödik házhoz.
A kovácsoltvas kapu mögö három méter magas sövény húzódo ,
és százéves fák magasodtak. Térkővel kirako , enyhén emelkedő
kocsifelhajtó vezete a házhoz, amely elő a térkövek kör alakban
helyezkedtek el, a közepén pedig egy szökőkút állt.
Hunter napszemüvege mögé rejtőzve elégede en nézte Gabi
reakcióját. Volt egy megérzése… Gabi olasz származása és a bátyja
szigetén töltö évek elárultak néhány dolgot a feleségéről.
Akárcsak az előző házak esetében, Hunter most is a há érben
maradt.
Gabi végigsimíto a a kétszárnyú, sötét faajtót. A bol ves bejárat
elő egy széles veranda húzódo , amelyen az egész házat körbe lehete
sétálni. A hatalmas hall végében egyetlen íves lépcsősor vezete fel az
emeletre. Sötét fa, valamint arany és kellemes, bézs szín uralkodo a
házban. A falak mintha repedeze ek le ek volna, de Hunter tudta, hogy
legalább z réteg szükséges, hogy ilyen hatást érjenek el.
– Hűha! – Gabi a kilencméteres belmagasság lá án már nem tudta
leplezni az érzéseit. A hatalmas nappaliban egymáshoz tökéletesen illő
kanapék, a kandalló akkora volt, hogy akár egy kisgyerek is elfért volna
benne, a talapzatán pedig két, méretes gyertya állt.
Ms. For er a telefonjára rá-rápillantva beszélt a házról, de Gabi nem
figyelt rá. Körbejárta a nappalit, aztán átment a konyhába.
– Istenem! – kiálto fel. Megkerülte a hatalmas tűzhelyet, majd
ujjaival végigsimíto a a vízcsapot. – Tudod, mi ez? – kérdezte Huntertől.
– Nem vagyok szakács.
– Ez egy edénytöltő. Tésztafőzéshez.
 Kinyito a a kétajtós hűtőszekrényt. A benne árválkodó egyetlen
ásványvizes üveg arról árulkodo , hogy a házat nem lakják. A konyhához,
amelyben szintén volt egy étkezőasztal, egy zárt étkező és egy
tálalóhelyiség kapcsolódo , valamint még egy nagyobb, nyito étkező.
Több kétszárnyú ajtó is nyílt a loggiára, amely ugyanakkora volt, mint a
ben terület.
Gabi kilépe az egyik ajtón, miközben motyogo valamit a
kandallóról és a bútorzatról. Mire felértek az emeleten lévő fő
hálószobába, Hunter már tudta, hogy megtalálták a tökéletes házat.
Amikor Gabi meglá a, mekkora a kád és a zuhanyfülke, úgy fellelkesült,
mint egy gyerek az édességboltban. Egyértelműen a kovácsoltvas és a
lágy földszínek számíto ak a személyes kedvencének. Az emele
erkélyről lenéztek az udvarra, a medencére… az egész hatalmas
területre.
Mikor visszamentek a földszintre, Ms. For er kinyito a az ajtót, és
körbenéze , hogy vajon még mit nem lá ak.
– Tetszik, igaz? – súgta oda Hunter Gabinak.
– Ez… ez már túl sok…
A férfi elmosolyodo .
– Ezt látniuk kell! – kiálto oda nekik Ms. For er.
Gabi könnyed léptekkel köve e a nőt egy keskeny lépcsősoron. A
téglafalak sötétebbek voltak, mint bármelyik belső helyiség fala, de így is
tökéletesen ille ek a ház hangulatához.
– Egy olasz o honból nem hiányozhat a borospince! –mondta Ms.
For er.
Mikor leértek a lépcső aljára. Gabi arcáról lehervadt a mosoly, és a
nő megtántorodo . Hunter gyorsan elkapta a könyökénél fogva.
Gabi keze jéghideg volt.
– Gabi?
A nő megremegve lehunyta a szemét.
– Jól vagyok – mondta.
Valójában azonban egyáltalán nem volt jól. Hunter körbenéze az
állványokon heverő borosüvegeken és az üres állványokon.
– Menjünk vissza! – mondta a férfi.
Hunter abból, hogy nem húzódo el tőle, mikor átkarolta a derekát,
arra következtete , hogy a borospince látványa rossz emlékeket idéze
fel Gabiban.
 Mikor felértek, a nő leült az egyik kanapéra, és erőtlen hangon kért
Josie-tól egy pohár vizet.
– Adjon nekünk egy percet! – mondta Hunter, mikor a hölgy
visszatért a vízzel.
Ms. For er magukra hagyta őket.
Hunter leült a fa dohányzóasztalra, és megvárta, míg Gabi némiképp
megnyugszik.
– Jobban vagy? – kérdezte.
Gabi még mindig remegő kézzel szájához emelte a poharat, és ivo
pár korty vizet.
– Igen – válaszolta. – Csak nem számíto am erre.
– A borospincére?
– Nem. Arra, hogy így fogok reagálni rá.
Erre a férfi sem számíto .
– Gondolom, akkor ezt a házat is kihúzhatjuk a listánkról.
Gabi gyorsan megrázta a fejét.
– Nem! A ház gyönyörű. Egyszerűen tökéletes. Tényleg.
– Pár perce majdnem elájultál, amikor lementünk a pincébe.
Gabi megpróbált mosolyogni, Hunter pedig érezte, hogy megszorítja
a kezét. Csak akkor ve e észre, hogy még mindig fogja a feleségéét.
Ekkor Gabi is észreve e, mert hirtelen el is engedte.
– Hatalmas ez a ház. Legfeljebb azt az egy helyiséget elkerülöm –
mondta.
Hunter a lábára könyökölve előrébb hajolt.
– De miért válto a ki ezt belőled? – kérdezte.
Gabi arcáról eltűnt a mosoly, melyet magára erőltete .
– Nem fontos – válaszolta.
Ami azt jelente e: Semmi közöd hozzá.
Hunter elve e tőle a poharat, és lerakta az asztalra. Másfél éve van
rá, hogy megismerje Gabi tkait. De valami azt súgta neki, hogy nem lesz
szüksége ennyi időre.
Gabi kicsit megtántorodo , mikor felállt. Előrenyúlt, hogy
megtámaszkodjon Hunter karján, de aztán gyorsan el is engedte.
– Köszönöm – mondta. – Hogy nem faggatsz.
– Pedig szere em volna.
– Tudom.
Ms. For er aggódó tekinte el néze Gabira, amikor visszatért a
szobába.
 – Mehetünk tovább? – kérdezte.
Gabi körbenéze a szobában.
– Mennyit kérnek a házért?
– Tizennyolc négyet – válaszolta félve Ms. For er.
– Milliót?! – kérdeze vissza Gabi.
– Igen…
– Azt mondtam, zmillióig mehetünk el.
– Nem számít – szólt közbe Hunter. – Írja meg a vételi ajánlatot!
– Hunter! – kiálto fel Gabi.
– Ez a ház tökéletes, te magad mondtad. Majd lezáratom a
pinceajtót. Milyen bútorokat szeretnél? – válto témát Hunter, mintha
már övék is lenne a ház.
Gabi odalépe mellé, és megfogta a karját.
– Nagyon előreszaladtál…
– A bútorvásárlás időigényes dolog.
– Én nem a bútorról beszélek, hanem a házról… zennyolcmillió-
négyszázezer dollár…
– Pont az életszínvonalamnak megfelelő – mondta a férfi Gabi
szemébe nézve. – Annyi, amennyiben megegyeztünk. Közösen.
Gabi Hunterről Ms. For erre pillanto , majd vissza a férfira.
– Rendben.
– Remek! – mondta Ms. For er.
Gabi közelebb hajolt Hunterhez.
– Csak megpróbáltam spórolni.
– Ha spórolni akarnék, nem nősültem volna meg – felelte a férfi.
– Én választom ki a bútort!
Hunter a szemébe néze , és lassan elmosolyodo .
– Semmi akadálya.
 Tizedik fejezet

Gabi Gwennek panaszkodo egy csésze tea fölö . – Képtelenség úgy

kimenni a házból, hogy ne legyenek a nyomomban! Ha minden Hunter
várakozásának megfelelően alakul, akkor is még két hét, mire átvehetjük
a kulcsokat. – Elhúzta a függönyt, mire egy kamera máris odafordult felé.
Az újságírók nagy része már odébbállt, de akadt még néhány nagyon
kitartó riporter.
Gwen felemelte a porceláncsészét, és belekortyolt a teájába.
– Bármikor odaköltözhetsz hozzá – mondta.
Gabi elengedte a függönyt, ezzel véget vetve a fényképezésnek,
majd leült.
– Nem. Azt akarom, hogy közös legyen az o honunk. Ha beköltöznék
hozzá, azzal előnybe kerülne.
– Miből gondolod, hogy kihasználná a helyzetet? Gabi megvonta a
vállát.
– Csak tudom és kész. Biztonságosabb, ha egy olyan házba
költözünk, amely mindke őnk számára új. – Legalábbis Gabi annak hi e.
Gwen arcáról eltűnt a mosoly.
– Nem érzed magad biztonságban melle e?
– Csak arról van szó, hogy még nem ismerem.
Gwen lete e a csészét.
– Mégis hozzámentél. Tudnod kell, hogy egyikünk sem hiszi el, hogy
önszántadból te ed.

– Egyikőtök sem? – Gabi tudta, hogy a többiek bele fognak szólni.

Nem telt el úgy nap, hogy fel ne hívta volna valaki az Alliance-töl, vagy
egy korábbi ara, aki Sam és Blake közeli barátja.
– Kezdjük a bátyáddal és Meggel.
– Tisztában vagyok vele, hogy Val mit érez – mondta Gabi. –
Gondoskodó báty…
– I többről van szó. Michael felhívta Karent, és megkérdezte, hogy
igaz-e a pletyka.
 Michael hollywoodi híresség volt, és egy korábbi „férj”, akinek az
Alliance rendezte el a házasságát. Meggel épp akkor látoga ak el Val
szigetére, mikor Gabi Alonzo feleségeként átélte azt a rémálmot.
– Aztán o van Neil és Rick – folyta a Gwen. – Nagyon pipák voltak,
mikor megtudták, hogy aláírtad azt a szerződést.
Gabi felkelt a székéből. Gyűlölte, hogy idegesen egyik lábáról a
másikra áll, és igyekeze megnyugodni.
– Gondolom, felesleges megemlítenem, hogy a férjed alapvetően
bizalmatlan. Rick pedig Judy nyilvánvalóan túlzó beszámolójára
hagyatkozik. Tudom, hogy ő és Meg már beszéltek.
Gwen köve e Gabit a konyhába.
– Nevezd, aminek akarod – mondta a konyhapultnak dőlve –,
szerintem viszont csak józanul gondolkodunk. Mióta Kaliforniába
költöztél, még egy éjszakai klubban sem voltál nélkülünk. Sőt még csak
egy vacsorára sem mentél el ke esben egy férfival.
Gabi már épp nyito a volna a száját, hogy ltakozzon, de Gwen nem
hagyta szóhoz jutni.
– Ha nem tévedek, egyetlen jótékonysági estre mentél el, mégpedig
arra, amelyen közös képek készültek rólad és Hunter Blackwellről. Javíts
ki, ha tévedek…
– Nem élek remeteéletet.
– Nem, de majdnem. És ezt te is nagyon jól tudod. Egyszerűen
sehogy sem áll össze a kép. Még úgy sem, hogy házassági szerződést
írtatok. Vannak barátaid, Gabriella… barátok, akik segítenének neked, ha
megbíznál bennük. Mi i vagyunk neked.
Gabi nem bírta látni a Gwen arcára kiülő aggodalmat. Hátat fordítva
a nőnek elmosta a teáscsészéjét. Énjének érzelgős része szerete volna
megnyílni Gwen elő … Az esze azonban azt súgta, még nem jö el az
ideje, hogy bárkinek is elmondja, hogy a milliárdos megzsarolta. Anélkül,
hogy Gwenre pillanto volna, megpróbált előrukkolni valami hihető
magyaráza al.
– Nagyon vonzó férfi – mondta, ami igaz is volt. – Igen, valóban nem
a szokványos módon te ajánlatot, de el kell ismernem, csábító volt a
gondolat, hogy a jóindulatomra van utalva.
– Micsoda?! Azt akarod mondani, hogy terápiás céllal mentél hozzá
Hunter Blackwellhez?
– Talán. – Gabi elöblíte e és eltörölte a csészét, majd visszafordult
Gwen felé. – Rájö em, hogy nem egészséges, hogy Alonzo után teljesen
begubóztam. Hunter személyében tulajdonképp lehetőségem adódo
kitörni ebből a helyzetből. Biztonságos társaság lesz pár hónap erejéig,
aztán útjaink különválnak, én pedig lehet, hogy újra bízni tudok majd a
férfiakban.
Gwen Gabi mellé lépve berakta a csészéjét a mosogatóba.
– Szeretnék hinni neked – mondta.
– Akkor higgy! – kérte Gabi a másik nő szemébe nézve.
Kopogta ak, így a beszélgetés félbeszakadt.
Egy virágfutár furgonja állt a kocsifelhajtón, az újságírók pedig
ugrásra készen várták, hogy Gabi ajtót nyisson.
Az ajtóban egy csodálkozó kamasz állt.
– Mrs. Blackwell? – kérdezte.
Időbe telik, mire megszokom – gondolta Gabi.
– Igen.
A fiú átnyújto a a csokrot. Egy tucat rózsát… vöröset.
– I írja alá, kérem!
– Várjon, hozok borravalót – mondta Gabi, miután odafirkanto a a
nevét.
– Köszönöm, de már minden el van rendezve. Legyen szép napja!
– Gyönyörű! – mondta Gabi mögö Gwen.
Gabi elrendezte a virágokat – azok mellé, amelyeket néhány nappal
korábban kapo Huntertől. Mindegyik csokor más volt… Először trópusi
virágok, majd liliomok, végül pedig a rózsa…
Az üdvözlőkártyán rövid, egyértelmű utasítás állt: Estélyi ruha, este
hétkor. H.B.
– Milyen kedves tőle – jegyezte meg Gwen.
– Biztosra veszem, hogy az újságírók mia küldte.
Gwen fogta a re küljét, és arcon csókolta Gabit.
– Úgy tűnik, randevúd lesz a férjeddel.
– Szerinted is furcsán hangzik?
Gwen felnevete , és megérinte e Gabi karját.
– Légy óvatos!
– Az vagyok. És ha a többiek aggodalmaskodnának, ju asd eszükbe,
hogy valaha szerelmes voltam egy férfiba, aki majdnem megölt, de
sikerült túlélnem. Hunternek feleség kelle , én pedig csak eljátszom ezt
a szerepet. Szó sincs érzelmekről, és senki sem tör az életemre.
– Ha komolyan elhiszed, amit mondasz, kérlek, tégy meg nekem egy
szívességet! – mondta Gwen. – Próbáld meg élvezni! – Kedvesen
megpaskolta Gabi arcát. – A szemed körüli redők arról árulkodnak, hogy
halálra vagy rémülve.
Gabi mindkét kezét az arcához emelte, és kényszeríte e magát, hogy
kisimuljanak a vonásai.
– Minél hamarabb beavatod a férjedet a múltadba, annál könnyebb
lesz elérnie, hogy felengedj melle e – folyta a Gwen. – Ha azonban
tovább tkolózol elő e, jó esély van rá, hogy előbb vagy utóbb olyasmit
tesz, amitől bepánikolsz és elmenekülsz.
Gabinak eszébe juto ak a borospincében történtek. Ám szó sem
lehete róla, hogy beavassa Huntert a múltja tkaiba.
Kénytelen lesz lábujjhegyen lépkedni az aknamezőn, melyet Alonzo
hagyo maga mögö . Végül is az elmúlt másfél évben egész jól sikerült…
Ez az újabb zennyolc hónap semmiség lesz.

Annyi autó volt az utcában, hogy Charles oda se tudo kanyarodni a

járdaszegély mellé. Mikor a férfi odakísérte őt a kocsihoz, Gabi érezte,
hogy a pulzusa az egekbe szökik.
Az újságírók egymás szavába vágtak.
– Mrs. Blackwell! Csak egy pillanatra…
– Igaz, hogy Hunter Blackwell gyermekét várja? Csak úgy záporoztak
a kérdések, míg be nem ült a hátsó ülésre. Gabi természetesen egyikre
sem válaszolt.
Hunter ezú al nem várta a kocsiban, ami meglepte Gabit.
Amint elindultak, az újságírók is bepa antak az autóikba, és köve ék
őket.
– Másfél év… – motyogta Gabi.
Másfelől, nem is volt olyan rossz limuzinnal közlekedni – Így legalább
nem kelle re egnie a ól, hogy Hunter James Bond-kocsiját vezetve
karambolozik. Talán ideje lenne elmondania a férfinak, hogy nem valami
jó sofőr.
Valószínűleg ez szóba is kerül, amint Hunter észreveszi a lökhárítóján
lévő apró horpadást, amelyet akkor szerze , amikor megpróbált
elmenekülni egy operatőr elől, és közben nekiütközö a szomszéd
kukájának. Ami megint csak nem igazán az ő hibája. Ha nem le volna
o a paparazzo, ez meg sem történik.
Gabi leengedte a közte és a sofőr közt lévő üveget.
 – Követnek még minket? – kérdezte, mivel a hátsó, söté te üvegen
nem láto ki.
– A ól tartok, igen, Mrs. Blackwell.
Gabi, mikor kihajolt a hátsó ablakon, több villogó fényt is láto .
– Útközben felvesszük Huntert? – kérdezte.
Charles közben felhajto az autópályára.
– Nem. Megkért, hogy egyenesen hozzá vigyem önt.
Gabi végignéze a bokáig érő, spage pántos estélyi ruhán és a
tűsarkúján, amelyben az ember inkább egy hangversenyterembe sétál
be, semmint egy penthouse lakásba. Még sosem lá a Hunter o honát,
mégis gondolkodás nélkül elutasíto a, hogy odaköltözzön.
Hátradőlt, készen arra, hogy élvezze az út hátralévő részét, mikor
villámcsapásként vágo belé a felismerés, hogy amint megérkeznek a
Melrose-ra, egyedül marad Hunterrel. Márpedig ha minden a tervek
szerint halad, és két hét ala lezárul az adásvétel, sokat lesznek
ke esben a közös lakásukban.
Az idegesség végigborzonga a a gerincét, és dobolni kezde az
ujjaival az ülésen.
– Kapcsoljak be zenét, Mrs. Blackwell?
– Igen… ne. Én… – Ez nem volt jó jel. – Mondja, Charles, hogyan
lehetséges az, hogy ön mindig ráér, mikor mennem kell valahova? –
kérdezte Gabi. A visszapillantó tükörben elkapta a férfi tekintetét.
Charles kedves, bizalomgerjesztő mosolya megnyugtatóan hato rá.
– Mr. Blackwell kérése volt – válaszolta a sofőr. – Azt mondta, tudni
akarja, ki furikázza a feleségét.
– Értem… – Gabi nem igazán tudta, ezt hogyan kellene értenie.
– Azt mondta, mindke ejüknek fontos, hogy bízhassanak bennem.
Igazán meg sztelő, hogy elfogado sofőrjének.
Gabi már épp mondta volna, hogy neki tulajdonképpen mindegy, ki
furikázza, de rájö , hogy az udvariatlanul hangzana.
– Mondo még valami mást is? – kérdezte helye e.
– Csak megkért, hogy figyeljek önre.
– Úgy ér , hogy kémkedjen utánam? – kérdezte Gabi.
– Dehogyis! Csak arról van szó, hogy ön egy gyönyörű nő, és az
Államok egyik leggazdagabb üzletemberének a felesége. Sose lehet
tudni, ki leselkedik ön után, nem igaz?
Ez nem hangzo valami jól.
 Bizonyára kiült az arcára az aggodalom, mert Charles azonnal
igyekeze megnyugtatni.
– Ne féljen, Mrs. Blackwell! Értek a lőfegyverekhez, és közelharcban
is megállom a helyem. Melle em biztonságban van.
Gabi némiképp megnyugodo . A férfi minden volt, csak épp kis
termetű nem, és ha valóban részt ve ilyen képzéseken…
Gabi tudta, hogy meg kellene végre szabadulnia az üldözési
mániájától. Talán ideje újra találkoznia a terapeutájával. Már fél éve,
hogy nem érezte szükségét. De mióta kimondta a „boldogító” igent,
felmerült benne, hogy nem ártana újra elmenni hozzá.
Mikor már csak hat háztömbnyire és négy közlekedési lámpányira
voltak az épüle ől, ahol Hunter lako , Charles telefonált egyet.
– Két perc – mondta tömören.
Gabinak nem kelle aggódnia amia , hogy a paparazzók túl közel
férkőznek hozzá. Mikor megérkeztek, nemcsak Hunter várta őt a járdán,
hanem két, nála kétszer nagyobb fickó is. Nyugodtan, karjukat lazán
leengedve álltak, de látszo rajtuk, hogy szemmel tartják a környéket, és
nem lesznek kedvesek, ha az újságírók megpróbálnak közelebb jutni.
Hunter kinyito a a kocsiajtót, majd kinyújto a a kezét.
Szmokingot viselt: hófehér inget, ropogósra vasalt nadrágot zakóval
és csokornyakkendőt, amely egy kicsit csálén állt. Elöl kicsit kócos volt a
haja, mintha nem sokkal korábban idegesen beletúrt volna.
Gabi, mikor egyik lábával kilépe a limuzinból, lá a, hogy a férfi
tekintete odatéved, ahol a ruha sliccelése engedni lá a meztelen bőrét.
Kezét Hunter kezébe helyezve kiszállt az alacsony kocsiból.
Mikor a zcen s tűsarkújában kiegyenesede , majdnem egy magas
volt a férfival. Belenéze Hunter szürke szemébe, mire a férfi a szájához
emelte a kezét, és finom csókot lehelt rá.
Vakuk villogtak körülö ük.
Hát persze. Az újságírók elég közel voltak ahhoz, hogy fotókat
készíthessenek róluk, de nem annyira, hogy az arcukba tolhassák a
mikrofonjaikat.
– Káprázatosan festesz! – mondta halkan Hunter.
Gabi elhúzta a kezét, és könnyedén megigazíto a a lérfi
csokornyakkendőjét. Mikor végze , elmosolyodo .
– Mr. Blackwell… csak egy fotót!
– Meg kell keresnünk a kenyérre valót – kiálto a egy másik hang.
 Gabi észreve e, hogy Charles mögéjük lép, és felemeli a kezét, így
figyelmeztetve az újságírókat, hogy tartsák a távolságot.
– Gyerekeim vannak, akiket etetnem kell, Mrs. Blackwell… kérem!
Hunter elindult Gabival, a nő pedig erősen belekapaszkodo . A
gyerekekről szóló szöveg valószínűleg nem volt igaz, de Gabi úgy
gondolta, abból nem lehet baj, ha néhány fotó erejéig elmosolyodik.
Hunter az épület felé biccente , Gabi viszont közelebb húzta
magához a kezét.
Halvány mosoly suhant át a férfi arcán, ami veszélyes változást
idéze elő a nő érzelmeiben. A férje megérte e, mit szeretne tőle, ezért
közelebb húzódo , és átkarolta a derekát. Az a veszélyes változás ke ős
hatással volt rá: anélkül, hogy végiggondolta volna, a gyerekeit emlegető
riporter és a hatalmas lencse felé fordíto a az arcát, és széles mosolyt
villanto .
Hunter az újságírók felé fordult vele, a másik oldalán a testőrökkel,
és még közelebb vonta magához a nőt.
Gabi érezte, hogy válluktól a csípőjükig összeér a testük. Most
először nem rezzent össze. Bár a levegő már lehűlt estére, a vállát pedig
fedetlenül hagyta, mégis melege volt.
Hunter odahajolt a füléhez.
– Hetente hallok éhes gyerekekről szóló hasonló panaszokat –
mondta.
– A gyerekeknek nagy az étvágyuk.
Hunter jóízűt nevete , amitől Gabi ellazult, majd elindultak az
épület felé.
Az egyik testőr lent maradt a hallban, míg a másik beszállt velük a
li be.
– Elmondanád, mi a mai program? – kérdezte Gabi, tekintetét az
emeletkijelzőre szegezve. – Úgy gondolom, kissé túlzás estélyiben
üldögélni o hon.
– Egy kisebb fogadást tartok – válaszolta a férfi. – A legtöbb vendég
az üzle ársam, de néhány újságíró is van köztük, hogy szé erjesszék a
hírt.
Gabi oldalra pillantva lá a, hogy Hunter bámulja.
– Ennyit azért elárulha ál volna.
– Nem szereted a meglepetéseket?
– Nem igazán.
– Hmm… ezt megjegyzem magamnak.
 Ekkor megállt a li .
– Készen állsz?
Nem mintha Gabinak le volna választása. Miközben kinyílt az ajtó,
mosolyt erőltetve magára, belekarolt a férfiba.
Kisebb fogadás?
Hunter talán nem ismeri a szó jelentését.
Kifogástalanul öltözö , elegáns nők, szmokingos férfiak… mintha
esküvőn le volna, csak éppen nem fehér ruhát viselt. Vajon felve e
volna, ha arról le volna szó?
Nem, az aranyfli er éppen elég volt. Ezenkívül a férfi aranyat ért, őt
meg egyesek aranyásónak tarto ák, aki csak a pénzre hajt, szóval miért
ne játszaná a szerepét?
Két dolog azonnal feltűnt neki: senkit sem ismert a jelenlévők közül…
és a rózsák. Ugyanazokkal a vörös rózsákkal díszíte ék fel a termet, mint
amelyeket Hunter küldö neki. Bármerre néze , vörös színt láto , és
mindenhol érezni lehete a mámorító illatot.
Hunter egy pillanatra ellépe mellőle. Mikor visszafordult, egy szál
rózsa volt a kezében, amit átnyújto a nőnek. Túl jóképű volt… kicsa ant
a tesztoszterontól…
Gabi újra a rózsára pillanto . Nem tudta megállni, hogy
elmosolyodjon.
– Nem is tudtam, hogy roman kus oldalad is van –mondta.
A férfi felnevete , a közelükben állók mind odakapták a fejüket.
– Egyedül neked van merszed ilyesmit kijelenteni.
Gabi mást is mondo volna, ha nem le volna közönségük.
Mikor Hunter oldalán besétált a terembe, a zongorista játszani
kezde .
Egy idősebb férfi és egy poharakkal teli tálcát tartó pincér szinte
egyszerre lépe oda hozzájuk.
– Mrs. Blackwell… szabad a táskáját? – kérdezte a férfi.
Gabi Hunterre pillanto , aki biccente .
– Ő i Andrew – mondta. – Csak nekünk dolgozik. Később lesz
alkalmad megismerni.
A férfinak barátságos mosolya volt.
– Bízhatsz benne – súgta Hunter Gabi fülébe.
– Örülök, hogy megismerhetem – hajolt meg Andrew.
Gabi átnyújto a neki a táskáját, a férfi pedig ellépe mellőlük.
 Hunter elve a tálcáról két pezsgőspoharat, és az egyiket
odanyújto a Gabinak.
Gabit hirtelen pánik keríte e hatalmába. Próbált úrrá lenni rajta, de
nem tudo .
Ahelye , hogy egy szót is szólt volna, elve e Hunter pezsgőjét,
miközben a sajátját átadta a férfinak. A férfi döbbenetét látva
megnyugodo . Tudta, hogy ez az egyszerű mozdulat rengeteg kérdést
vete fel Hunterben, de bízo benne, hogy a férfinak nem lesz ideje
feltenni ezeket.
– Blackwell… hát ő lenne az?
– Frank Adams… Hadd mutassam be elbűvölő feleségemet, Gabriella
Blackwellt!
Frank Adams húsos kezébe fogta Gabi kezét. Texasi kiejtését azonnal
fel lehete ismerni, játékos kacsintása pedig üdítően hato a sok karót
nyelt vendég közö . Szmokingot viselt és Stetson kalapot, ami mosolyt
csalt Gabi arcára.
– Az én Melissám re entően csalódo lesz – mondta szemöldökét
felvonva a férfi. – De azt hiszem, rengeteg nőt megríkat majd a hír, hogy
elkelt, Blackwell.
Gabi hátrébb húzódo , és nézte a két férfit, ahogy váltanak pár
mondatot.
– Nem tudom eldönteni, hogy ez egy barátságos megjegyzés volt,
vagy épp ellenkezőleg – mondta, mikor Hunterrel továbbindultak.
– Már mondtam, hogy nincsenek barátaim – mondta ajkával Gabi
fülét súrolva a férfi.
Gabi körbenéze a teremben.
– Akkor ki ez a sok ember?
– Kollégák, ellenségek… ismerősök.
Andrew a terem túlsó végéből kitartóan szemmel tarto a őket.
– És Andrew? – kérdezte Gabi.
– Nos…
Tehát mégiscsak volt legalább egy ember, akit Hunter a barátjának
tekinte .
Gabinak azonban nem volt ideje elmélázni ezen, mert Hunter már be
is muta a a következő társaságnak.
– A New York-i irodámban dolgoznak – mondta a férfi, miközben
továbbsétáltak.
 Gabi elismételte magában a neveket, míg oda nem értek a következő
csoport vendéghez.
És ez így ment még jó néhány percig. Alkalmazo ak, üzle ársak… és
mindannyian elgondolkodva, sőt irigyen mérege ék Gabit.
– Tiffanyt már ismered – mondta Hunter.
– Igen – mosolygo rá Gabi a férfi fáradt szemű tkárnőjére.
– Talán most, hogy Mr. Blackwellnek van felesége, végre lesz, aki
gondoskodik a vasalt öltönyről és a virágrendelésről.
Hunter olyan pillantást vete a tkárnőjére, hogy a ól Gabi érezte
kínosan magát.
– Vagy nem… – mondta Tiffany, mielő magukra hagyta volna őket.
Hunter elve e Gabitől az érintetlen pezsgőspoharat, és lerakta egy
arra járó pincér tálcájára.
– Fillmore szenátor… hadd mutassam be a feleségemet, Gabriellát!
Végre egy ismerős arc!
– Már találkoztunk – mondta a nő a kezét nyújtva.
– Valóban? – kérdezte a szenátor.
– Igen, tavaly. Carter és Eliza Billings vendége voltam a hollywoodi
adománygyűjtő esten. – Carter korábban Kalifornia kormányzója volt, de
néhány évre visszavonult a poli kai éle ől, hogy feleségével együ teljes
mértékben eleget tehessen a szülői szerepnek. Igazság szerint Carter
többre volt hívato , mint a szenátori pozíció, és ezt mindenki tudta. Eliza
pedig… nos, ő volt Sam legjobb barátnője.
– Hogy lehet az, hogy nem emlékszem önre?
– Több mint ezren voltunk azon a rendezvényen –mondta
mosolyogva Gabi.
Az ezüstös hajú férfi megrázta a fejét.
– Legközelebb emlékezni fogok!
Hunter nem hagyta, hogy tovább társalogjon, máris egy újabb
társasághoz veze e.
Tucatnyi bemutatkozás után Gabi már nagyon vágyo egy kis
szünetre.
– Merre találom a mosdót? – kérdezte Hunterhez hajolva.
– Végig a folyosón, a lakosztályba nyíló ajtón át.
Gabi több mint másfél óra után most először szabadult el a férfi
mellől. A vendégek hangja egyre halkabbá vált, ahogy Hunter
o honának privát része felé haladva távolodo tőlük. Belépe a
kétszárnyú ajtón, majd belülről nekidőlve kiélvezte a csendet.
 A szobában automa kusan felkapcsolt a világítás. Lágy fény vonta be
a hatalmas franciaágy mögö falrészt. Az ágyat szürke takaró fedte, a
falon pedig mindössze két fekete-fehér kép lógo : az egyik New York, a
másik Los Angeles épületeinek körvonalaival. A függönyök nem voltak
behúzva, így a szobába beszűrődtek a város fényei. Gabi megbabonázva
lépe oda a mennyeze g érő ablakhoz.
Hát i alszik Hunter Blackwell.
Gabi tudta, hogy a férfinak New Yorkban is van egy lakása…
amelyből valószínűleg ugyanilyen lenyűgöző kilátás nyílik a városra. Egy
pillanatra elgondolkodo , vajon látja-e majd azt a lakást is…
A városokat ábrázoló faliképek tökéletesen ille ek a férfi lakásába. A
magányos agglegény o honába, ahol még csak egy háziállat sem volt…
Gabi rádöbbent, hogy tulajdonképpen az ő élete sem sokban
különbözik a férfiétól. A külvárosban él, egyedül, ráadásul az ő
o honából még csak pazar kilátás sem nyílik.
Gyerekkorában nagyon vágyo egy háziállatra, de nem kapo se
kutyát, se macskát. Édesapja halála után pedig már nem is kérte.
Akkoriban még fiatal kamasz volt, és Val ve e át a családfő szerepét.
Anyja ki nem állha a az állatokat, így Gabi lassan meg is feledkeze a
dologról.
De most, hogy Hunterrel közösen új o hona lesz, talán mégiscsak
lehetne egy kutyája. Egy állat, amelynek szüksége van rá… amely várja,
hogy hazaérjen.
A hálóból nyíló fürdőszobának a szürke járólap és a márványpult
férfias, de nem rideg külsőt kölcsönzö . A két mosdókagyló közö egy
orchidea virágzo , az egyik mosdókagyló szélén pedig egy elektromos
borotva hevert. Mielő még tudatosult volna Gabiban, mit tesz, kihúzta
az egyik fiókot. A szokásos dolgok voltak benne: fogkefe, szájvíz… ilyesmi.
A másik fiókban pedig egy megkezde doboz óvszer.
Gabi erős késztetést érze rá, hogy megszámolja őket, de végül nem
te e.
Ehelye visszament a hálóba, és még egyszer végignéze az ágyon.
Na jó, lehet, hogy kétszer is…
Mikor a kétszárnyú ajtó felé fordult, összerezzent.
– Andrew!
– Elnézést, asszonyom, nem akartam megijeszteni. Csak
gondoskodni akartam róla, hogy senki ne zavarja meg. – A férfi hátrébb
lépe .
 Azt hiszem, rám fér egy ital.
– Andrew, megmutatná, hol találom a konyhát?
– Elég nagy most o a zűrzavar – mondta a férfi.
Gabi az italokat és falatszendvicseket felszolgáló cateringesekre
gondolt.
– Szeretném hinni, hogy én nem vagyok vendég –mondta.
– Nem, dehogyis – mondta Andrew, és már el is indult. Gabi köve e.
A konyha ugyanolyan le sztult és modern volt, mint a lakás többi
része. Egy ilyen esemény lebonyolításához, mint a mostani, szinte egy
szakács konyhájává változo .
– Úgy gondolom, rendben vannak. Murray nem küldte volna ki
ezeket, ha nem lehetne felszolgálni!
Egy nő és egy férfi volt a helyiségben, mindke en fehérbe öltözve. A
séfek.
És egyértelmű volt, hogy hatalmi harcba keveredtek.
Gabi tapasztalatból tudta, hogy ha egy konyhában egynél több
szakács van, az előbb vagy utóbb problémát szül.
Szerencsére azonban, a bátyja szigetén dolgozókkal ellentétben, az
i eni szakácsokkal nem kell hosszú távon foglalkoznia.
Gabi elindult a vita tárgyát képező, garnélarákokkal teli tálca felé.
Cipősarka kopogására először a felszolgálók kapták oda fejüket, majd a
két vitatkozó szakács is.
– Mi a probléma? – kérdezte melléjük érve Gabi.
– Nincs semmi probléma… a vendégek odakint…
– Én nem vagyok vendég – szakíto a félbe a nőt Gabi. A szakács
szőke haja olyan szorosan volt hátrafogva, hogy a nőnek nem volt
szüksége botoxra. Gabi a tálca felé fordulva elve róla egy rákot, az
orrához emelte, majd megérinte e a felszínét. A következő pillanatban
fogta a tálcát, és habozás nélkül kihajíto a a rákokat a szemetesbe.
A szőke nő csak tátogo , a felszolgálók pedig tágra nyílt szemmel
néztek Gabira.
– Kivi ek ebből akárcsak egy tálcával is? – kérdezte Gabi.
A másik szakács cse nte az ujjával, majd spanyolul szólt az egyik
felszolgálónak, hogy gyorsan hívja vissza a társát, aki néhány pillana al
korábban vi ki egy tálca rákot.
– Tökéletesek voltak! – hápogo a szőke nő.
– Valóban? – Gabi fogta az egyik közelben lévő tálcát, és a nő orra
alá dugta. – Kóstolja meg!
 A nő természetesen nem ve a rákból.
– Elmehet! – mondta neki legyintve Gabi.
– Hogyan?
– Távozzon! Szálljon be a kocsijába, és csak hajtson el! – Gabi, nem
pazarolva több időt a nőre, a másik sé ez fordult. – A rendelés mekkora
hányadát te e ki a garnélarák?
– A nyolcadát.
Gabi végigpillanto a többi tálcán, és gyorsan levonta a
következtetést.
– Tegyenek feleannyi nyársat a tálcákra, és rendezzék el az ételt
lazábban, hogy ne tűnjenek üresnek – mondta, majd az egyik pincérhez
fordult. – Szóljon az italos felszolgálóknak, hogy gondoskodjanak róla,
hogy a vendégek poharai folyamatosan tele legyenek! – Aztán megint a
séfre pillanto . – Feltételezem, az alkoholmennyiség a szükséges
kétszerese.
– Igen – válaszolta nagyot nyelve a férfi.
– I csak én adhatok utasításokat! – ltakozo a szőke nő.
– Az utasításokat az adja, aki a számlát állja – mondta Gabi. –
Köszönjük a munkáját, de az, ahogyan felismeri a romlo garnélarákot,
döbbenetes! És ezt nem jó értelemben mondom. Kérem, ne kelljen
hívnom a biztonságiakat!
A nő látványosan sarkon fordult, és elhagyta a konyhát.
Ekkor Gabi kinyito a a hűtőt, és kive belőle egy üveg behűtö
pezsgőt. Aztán a pulthoz lépve fogo egy konyharuhát, és gyakorlo
mozdula al kinyito a az üveget. A következő pillanatban már tele is
töltö két poharat.
– Hogy hívják? – nyújto a át az egyiket az o maradt séfnek.
– Hectornak – válaszolta a férfi. Beletörölte a kezét a kötényébe, és
elve e a poharat.
– Remek munkát végez, Hector! – kacsinto rá Gabi, majd
belekortyolt az italba.
Csodálatos íze volt.
Felhajto a a pezsgőt, majd újra töltö .
Néhány perccel később tért csak vissza Hunter Blackwell
birodalmába, nyomában Andrew-val.
 Tizenegyedik
fejezet

Teljes erőből az asztalra csapo , amitől a laptopja felugro … akárcsak a

melle e heverő, megtöltö Glock 40-es.
– Mi az, hogy nem lehet hozzáférni a pénzemhez?! – Sajnálom,
Senor Diaz, de megváltozta ák a jelszót. Már két emberem dolgozik
rajta, hogy visszaszerezzük a hozzáférést.
Diaz a fegyveréért nyúlt. Komolyan elgondolkodo rajta, hogy lelövi
a férfit. Gyűlölte az elő e álló vézna kokóst, de Raul bármelyik másik
emberénél jobban érte a számítógépekhez.
– Ki változta a meg a jelszót?
– Azt nem tudom. Csak önnek és nekem van hozzáférésünk a
számlához.
Diaz ujja a ravaszon körözö , miközben a férfi egy pillanatra sem
ve e le a tekintetét Raulról. Felemelte a fegyvert, mire Raul kezét a
magasba lendítve hátrahőkölt.
– Nem én te em – védekeze . – Ha én te em volna, miért jö em
volna el magához?
Diaz természetesen tudta, hogy Raul már rég eltűnt volna, ha ő
lenne a ludas. Pusztán csak azért szegezte rá a fegyvert, mert élvezte
nézni, ahogy Raul reszketve győzködi.
– Picano halo . Ha nem akarsz te is a sorsára jutni, jobb, ha
huszonnégy órán belül elő tudsz állni egy elfogadható válasszal.
– De…
Diaz élesíte e a fegyvert.
– Huszonnégy óra – mondta jeges hangon. – Huszonnégy órán belül
megkapom a választ.
Aztán a Glockot meglengetve elbocsájto a az emberét.
A kolumbiai forróságban Diaz hátán végigfolyt az izzadság. Szájához
emelve megi a maradék italát, aztán odafordult a laptophoz, és
átválto egy másik számlára.
 Mikor a képernyőn megjelent a Hozzáférés megtagadva. Helytelen
jelszó felirat, összeszoríto a a fogait és újra próbálkozo .
Hozzáférés megtagadva!
Diaz belelő e a tárat a laptopba.
Alkalmazo ja, aki útban volt felé a következő itallal, elejte e a
tálcát, és a rémüle ől bénultan bámult rá.
Diaz a székét felborítva felállt az asztaltól.
– Takarítsd ezt el innen! – üvöltö e, majd visszavonult a kolumbiai
őserdő mélyén lévő, légkondicionált rejtekhelye kényelmébe.

Hunter felesége felfelé ívelő szájjal tért vissza a konyhából a terembe.

O’Riley megállíto a, és beszédbe elegyedtek. Mikor Gabi a szájához
emelte a pezsgőspoharát, Hunter rádöbbent, hogy valójában most
először látja, hogy a nő valami mást iszik, mint teát, kávét vagy vizet.
Eszébe juto , ahogy Gabi kicserélte a poharaikat, amikor beléptek a
terembe, és eltűnődö , vajon miért.
Netán gondja volt az italozással? Tapasztalata szerint az, aki nem
ivo az ő korukban, annak korábban már meggyűlt a baja az itallal.
O’Riley mondo valamit, mire Gabi felnevete . Hunter kelletlenül
ve e tudomásul, hogy féltékeny.
Elnézést kért beszélgetőpartnereitől, majd odasétált Gabihoz.
– Komolyan? – kérdezte a nő O’Riley-tól.
– Mi komolyan? – Hunter birtoklóan átkarolta felesége derekát.
Gabi megpróbált arrébb húzódni, de a férfi határozo an a csípőjén
tarto a a kezét.
– Travis épp most mondta, hogy a New York-i irodád alkalmazo ai
valahányszor látnak téged, ugrálnak örömükben.
– Nos, Travis… – Hunternek nagyon nem tetsze , hogy felesége a
keresztnevén szólíto a a férfit. – Téged nem lá alak ugrálni.
– Pedig én is ugrálok örömömben… csak ügyesen tkolom.
Travis tudta, hogy nem tanácsos flörtölnie Hunter feleségével, mert
a végén a munkanélküliek közö találja magát.
– Ezentúl majd jobban figyelek, Mr. O’Riley.
Travis arcáról eltűnt a mosoly.
Hunter odahajolt Gabi füléhez:
– Szeretnék köszöntőt mondani.
 – Ha megbocsájt, Travis – mondta Gabi, miközben Hunter
elvonszolta. – Ez elég durva volt – mondta a nő halkan, hogy csak a férfi
hallja.
– Flörtölni az alkalmazo ammal nem túl bölcs dolog.
Gabi felnevete .
– A flörtölés és beszélgetés közö elég nagy a különbség, Hunter.
Gabi odainte e az egyik pincért.
– Mr. Blackwell köszöntőt szeretne mondani. Töltsön a vendégeknek
pezsgőt!
– Azonnal, Mrs. Blackwell.
Hunter odaveze e Gabit a zongorához, mire a nő inte a zenésznek,
hogy fejezze be a számot.
A férfi nézte, ahogy a pincérek – azok is, akik egyébként az ételt
szolgálták fel – körbejárják a vendégeket, és pezsgővel kínálják őket.
Noha nem néze utána, vajon Gabi tökéletes háziasszony-e, egyértelmű
volt, hogy tudja, mit kell tenni egy társasági eseményen.
Mikor az egyik pincér odalépe hozzájuk, Hunter ahelye , hogy
elve volna a tálcáról két poharat, hagyta, hogy a felesége nyúljon értük.
Gabi elve ke őt, és az egyiket átnyújto a neki.
A vendégek lassan abbahagyták a beszélgetést, és odafordultak
feléjük.
Mikor Gabi hátrébb lépe , Hunter megfogta a kezét, és visszahúzta
maga mellé.
Gabi mosolyogva végignéze a jelenlévőkön.
– Köszönöm mindnyájuknak, hogy el tudtak jönni, bár csak nemrég
kapták meg a meghívást – kezdte Hunter. – Miután megismerkedtek
gyönyörű választo ammal, bizonyára megér k, miért akartam ennyire
sietve feleségül venni, és távol tartani szinte mindenkitől ebben a
teremben. – Halk nevetés futo végig a vendégeken, és talán valamivel
több alig észrevehető bólogatás, mint amire Hunter számíto .
– Remélem, őt is olyan meleg szívvel fogadják, mint engem. – Ekkor
odafordult Gabihoz, és mélyen a szemébe nézve mondta ki a következő
szavakat. – Gabriella Blackwellre, aki vállalta a kihívást, hogy jobb
embert farag belőlem.
Gabi szája gonoszkás mosolyra húzódo .
– Nem emlékszem, hogy ez benne le volna a fogadalmamban.
Azok, akik elég közel álltak hozzájuk, felneve ek.
 – Gabira! – Hunter koccinto feleségével, és belekortyolt a
pezsgőjébe.
A nő még akkor is mosolygo , amikor Hunter elve e tőle a poharat,
és sajátjával együ lete e a zongorára.
Valaki elkezdte kocogtatni a pezsgőspoharát. Néhány pillana al
később már az egész teremben hallani lehete a csilingelést, mely egy
esküvői fogadás elmaradhatatlan része.
Gabi lesütö e a tekintetét, de a mosoly nem tűnt el az arcáról még
akkor sem, mikor Hunter közelebb lépe hozzá. A férfi tenyerével
megérinte e Gabi arcát, és mélyen a szemébe néze . A félelem helye
elfogadást láto benne, melyet bátorításként értelmeze … lassan
odahajolt hozzá, és szájával megérinte e a nő ajkát.
Első csókjukkal ellentétben, amely csak azért csa ant el az utcán,
hogy nyilvánosságra hozzák kapcsolatukat, ez gyengédebb volt. Gabi ajka
hívogatóan szétnyílt, Hunter pedig legszívesebben felfedezőútra indult
volna a nyelvével.
Mikor a férfi elhúzódo tőle, Gabi halkan felnyögö , és valami
egészen váratlan dolgot te : férje zakójának hajtókáját megfogva egy
csókot nyomo Hunter szájára, nevetésre késztetve ezzel a közönséget.
Rövid csók volt, és miután Gabi elhúzódo Huntertől, hüvelykujja
begyével letörölte a férfi szájáról az árulkodó jelet.
Hunter felesége szemébe néze . Egy rövid pillana g… alig két
lélegzetvételnyi ideig egyikük sem pislogo . Hunter ekkor valami
különlegeset vélt felfedezni Gabi tekintetében, bár nem tudta
megfogalmazni, pontosan mit. Felesége elmosolyodo … gyengéden…
őszintén.
Hunternek elakadt a lélegzete, és tudta, hogy arcán halvány szín
jelent meg. Gabi a karjára te e a kezét.
– Mrs. Blackwell! – törte meg a pillanat varázsát az egyik pincér
hangja, miközben a vendégek folyta ák félbehagyo beszélgetéseiket.
– Igen? – fordult oda hozzá Gabi.
– Egy kis nehézség adódo … a konyhában.
Gabi bólinto .
– Mindjárt visszajövök – mondta Hunternek.
– Persze – mondta a férfi. Így legalább lesz ideje összeszedni a
gondolatait.
Nézte, ahogy felesége… ideiglenes felesége – emlékezte e magát –
elsétál a konyha felé.
 A következő pillanatban megjelent melle e Andrew.
– Nem tudom, mire számíto am – su ogta a komornyik –, de az
biztos, hogy nem erre.

Hunter egy szót sem szólt hozzá, sőt még a kezét sem fogta meg azóta,
hogy Gabi váratlanul magához húzta, és rövid csókot nyomo a szájára.
A vendégsereg fogyatkozni kezde , míg végül már csak Tiffany és
néhány, a Los Angeles-i irodában dolgozó alkalmazo maradt.
Gabi a személyzet munkáját irányíto a – a konyha lassan
visszaváltozo egy agglegénylakás egyszerű konyhájává.
A nő épp akkor sétált ki onnan, mikor Hunter az utolsó vendégektől
köszönt el.
– Kedden bemegyek – mondta a férfi a tkárnőjének –, de szerdán
megint házon kívül leszek.
– Ve em! – emelte fel a mutatóujját Tiffany, a szeme csillogo a
három pezsgőtől.
Hunter közelebb hajolt hozzá.
– Ne vigye haza valaki?
Tiffany jobbra-balra mozga a az ujját.
– Már intézkedtem. – Felkuncogo , ami szemmel láthatóan
meglepte a férfit. Aztán Hunter válla fele elnézve rámosolygo Gabira.
– Sok szerencsét!
Ezzel az enyhén becsiccsente személyi tkárnő kissé ingatag
léptekkel kiment az ajtón.
Na jó, az „enyhén” szó talán túl finom megfogalmazás.
Mikor becsukódo az ajtó, Gabi hátrafordult.
– Andrew!
– Igen, Mrs. Blackwell?
– Kérem, gondoskodjon róla, hogy Tiffanyt hazavigyék… nehogy
beüljön a volán mögé!
– Leszólok a portára.
– Köszönöm!
Gabi beljebb sétált a lakásban, és kibújt a tűsarkújából. Még
zenegy óra sem volt, de a lába már sajgo . Cipőjét a kezében tartva
megemelte ruhája szegélyét, és elindult a bőrkanapé felé.
Ledobta a cipőjét a kanapé mellé, aztán továbbsétált a bár irányába.
 – Marilyn, igaz? – kérdezte.
– Igen, asszonyom.
– Köszönöm! Remek munkát végze ! – Ha valamit, hát azt
megtanulta a bátyja szigetén, hogy a jó kiszolgáló személyzetet meg kell
becsülni.
– Örömmel te em, asszonyom.
Gabi töltö magának még egy utolsó pohár pezsgőt. Az este nagy
részében visszafogta magát, de most már úgy gondolta, lazíthat.
A szeme sarkából lá a, hogy Hunter is leveszi a zakóját, és kibontja a
csokor nyakkendőjét.
Akkor a konyhaajtóban megjelent Hector és a maradék személyzet.
– Mindenhol rendet raktunk – mondta a séf.
– Mondja Hector, ön házas? – kérdezte Gabi bátran, látva, hogy a
férfi jegygyűrűt visel.
– Igen, asszonyom.
Erre Gabi fogta az egyik megmaradt pezsgőt és az egyik tucatnyi
szálból álló rózsacsokrot, majd mosolyogva átnyújto a őket a férfinak.
– Vigye haza a feleségének! És köszönöm, amiért nem hagyta, hogy
a vendégek elrontsák a gyomrukat.
Hector szélesen elmosolyodo . Gabi válla fölö Hunterre pillanto ,
majd újra az elő e álló nőre.
– Köszönöm, Mrs. Blackwell! Kérem, hívjon bármikor, ha
cateringszolgáltatásra lenne szüksége!
– Úgy lesz!
Mikor a személyzet utolsó tagja is elment, és már csak Hunter és
Andrew maradt a lakásban, Gabi lerogyo a kanapéra.
– Miss Tiffanyt hazaszállíto ák. A kocsija a garázsában van – mondta
Andrew. – Ha már nincs rám szükség, visszavonulnék.
Gabi a távolban álló férjére pillanto .
– Jó éjt! – mondta Hunter.
– Köszönjük, Andrew! – búcsúzo Gabi.
Andrew halvány mosollyal az arcán biccente , majd távozo .
Hunter a bárhoz lépe , töltö magának egy italt, amely azonban
erősebb volt a pezsgőnél. Anélkül, hogy egy szót is szólt volna, az
ablakhoz lépe , és kinéze az es fényárban úszó LA-re. Teste minden
porcikája megfeszült.
– Elárulod, mi rosszat te em, vagy egész este egy szót se szólsz
hozzám? – kérdezte Gabi.
 Hunter válasz helye ivo egy nagy kortyot, aztán tovább bámult
kifelé az ablakon.
– Mindenki szeret téged – szólalt meg végül.
Gabi leengedte az ölébe a poharat.
– Nem ez volt a mai este célja? Hogy bemutass… hogy a kollégáid
elfogadjanak…
Hunter felhajto a maradék italát.
Nem jó jel.
Gabi lerakta az asztalra a pezsgőspoharat a maradék itallal.
– Hívok magamnak egy kocsit.
– Nem!
Gabi felpa ant a kanapéról.
– Épp most jelente ük be, hogy házasok vagyunk. Ma este nem
mehetsz el!
A hideg árnyalatú szobafalak kezdtek összébb záródni Gabi körül.
Hunter valószínűleg lá a, hogyan hato ak a szavai Gabriellára, mert
gyorsan visszahúzódo .
– Jó ég, Gabriella! Nem foglak bántani. Ülj vissza!
A kanapé jobb választásnak tűnt, mint a padlóra rogyni.
– Van még egy hálószoba, alhatsz o – mondta a férfi. – Holnap
pedig elutazunk a hétvégére.
Gabi szíve egyre hevesebben vert, és a légzése is felgyorsult.
– Elutazunk? – Újra felállt a kanapéról, bár érezte, hogy kezd forogni
vele a szoba.
– Igen. Nászútra. Muszáj…
Gabi a távolból még hallo a Hunter hangját, de már egy egészen
más időben és más helyen volt…
– Egy roman kus hétvége… Elhanyagoltam a menyasszonyomat,
ezért szeretném kárpótolni… – Alonzo o állt melle e, arcán őszinte
mosollyal.
Gabi megcsókolta, tudva, hogy a személyzet nem látja őket, Alonzo
pedig nem ltakozo .
Háborogni kezde a gyomra, és hatalmába keríte e egy túlságosan
ismerős érzés.
– Még… kérlek! – Gabi érezte a szúrást. Érezte, ahogy a kábítószer
elhomályosítja az érzékeit…
A következő pillanatban a földre zuhant.
Hunter poharát leejtve az asztalhoz ugro – épp el tudta kapni Gabit,
mielő az a földre zuhant volna.
– Gabi!
A felesége eszméletlen volt. A szeme kifordult, az arca hófehér le .
– Andrew!
Hunter óvatosan ráfekte e Gabit a kanapéra.
– Andrew! – üvöltö e.
Az inas félig már levetkőzve besiete a szobába.
– Mi történt? – kérdezte.
– Hideg vizes ruhát!
Andrew már repült is.
Hogy lehete ilyen seggfej? Alig néhány szóval halálra rémíte e
Gabit. Az erős, határozo nő, aki egész este tökéletes háziasszonyként
viselkede , és az a nő, aki ájultan fekszik a kanapéján, nem lehet
ugyanaz a személy!
Hunter igazi szemétládának érezte magát.
Andrew visszaért, és Hunter kezébe nyomta a vizes törülközőt.
Hunter gyengéden megtörölge e vele Gabi homlokát.
– Gyerünk… térj magadhoz!
Mindke en a nő fölé hajoltak.
– Hívjam a mentőket? – kérdezte aggódva Andrew.
Hunter mutató- és középső ujját a nő nyakára téve kitapinto a Gabi
stabil, bár gyors pulzusát. Megrázta a fejét.
– Gabi! Térj magadhoz! – Közelebb hajolva hozzá arcán érezte a nő
leheletét. – Kérlek!
Már majdnem szólt Andrew-nak, hogy telefonáljon, mikor Gabi
végre megmozdult.
Hunter a felesége homlokához érinte e a sajátját. Minden korábbi
dühe elillant.
Gabi lassan kinyito a a szemét, de üres tekintete arról tanúskodo ,
hogy még valahol máshol jár.
Hunter, mikor meglá a tekintetében a rémületet, hátrébb húzódo ,
de a kezét Gabi vállán tarto a, hogy felesége ne tudjon túl hirtelen
felülni.
– Jól vagy? – kérdezte aggódva.
Gabi orrcimpája megremege , ahogy próbált mély lélegzetet venni.
 – Mi történt? – kérdezte, Hunter válla fele Andrew-ra pislogva.
– Elájultál – válaszolta a férje.
Gabi remegő ajakkal hol az egyik, hol a másik férfira néze .
– Kaphatnék egy pohár vizet? – kérdezte megbicsak-ló hangon.
Andrew már el is indult.
Hunter gyengéden megsimoga a Gabi meztelen vállát, várva, hogy a
nő arca visszanyerje a színét. Mikor Andrew visszatért a pohár vízzel,
Hunter segíte Gabinak felülni. Gabi elve e a poharat, és szemét
lehunyva ivo pár kortyot.
– Köszönöm – mondta erőtlen hangon.
– Hozhatok még valamit, Mrs. Blackwell?
– Nem, Andrew, köszönöm. Sajnálom, hogy… hogy
kényelmetlenséget okoztam.
Hunter nem törődö a távozó Andrew aggodalmas tekintetével.
Gabi lerakta a poharat, és megpróbált mosolyogni.
– Biztos, hogy jól vagy? – kérdezte Hunter.
Gabi megrázta a fejét.
– Nem, cseppet sem vagyok jól. – Eltolta magától Huntert, mire a
férfi keze lecsúszo a válláról. – Sehova sem megyek veled ke esben,
Hunter. Legalábbis egyelőre nem.
Mindez azért történt, mert Gabi félt ke esben maradni vele?
– A szavamat adtam, hogy nem bántalak…
– Szeretném elhinni.
– Akkor hidd el!
– Ez nem ilyen egyszerű. Az eszem azt mondja, hogy kétszer nem
csap be ugyanoda a villám, de még sincs rá semmi garancia. – Mikor
Gabi újra remegni kezde , Hunter erős késztetést érze rá, hogy a
karjába vegye.
– Miféle villám? – kérdezte. – Mégis mit te veled?
– Nem vagyok képes rá… sajnálom… – mondta bizonytalanul.
– Hagyd abba a mentegetőzést, Gabi! Másfél évig együ fogunk élni.
Honnan tudjam, mit nem szabad mondanom neked, ha nem árulod el,
mi történt veled?
A szavak… o függtek a levegőben közö ük. Gabi a férfi tekintetét
kereste.
– Miért kelle mindenáron megnősülnöd? – kérdezte.
Hát így állunk – gondolta Hunter. – Adnod kell, ha kapni akarsz.
– Felbukkant a fivérem – hinte el egy morzsát.
 Gabi zavartan összeráncolta a homlokát.
– Az ikertestvérem. Azt beszélik, úgy tesz, mintha ő lenne én. – Már
megint…
– Tehát egy alibi vagyok?
Hunter megrázta a fejét. Nem állt szándékában többet elárulni, míg
nem kap néhány kérdésére választ.
– Mit te veled, Gabi?
A nő nyelt egy nagyot.
– Kihasznált. Megfoszto a méltóságomtól.
Hunter nem érte be egy ilyen homályos válasszal.
– Hogyan?
– Szerelmet színlelt, és a bátyám szigetét használta arra, hogy drogot
csempésszen. – Gabi arca újra elfehérede .
– És bánto – jelente e ki Hunter.
Gabi bólinto , majd elfordíto a a fejét. Hunter biztos volt benne,
hogy ennél bonyolultabb a történet, de nem erőlte e tovább a témát.
Óvatosan kezébe ve e Gabi kezét.
– Én nem ő vagyok, Gabi. Én is kihasznállak… de nyílt lapokkal
játszom, és… tulajdonképpen kölcsönösen kihasználjuk egymást. Én is
nehezen bízom meg az emberekben. A fivérem csak egy az okok közül,
amiért szükségem volt egy feleségre.
– Milyen okaid voltak még rá?
Most Hunteren volt a sor, hogy témát váltson.
– Kész vagy elmondani a teljes történetet a volt férjedről? –
kérdezte.
Gabinak megrándult az arca.
Hunter pontosan erre számíto .
– Mindke őnknek megvannak a magunk tkai – mondta. – Talán
idővel majd megosztjuk őket egymással. Egyelőre azonban csak arra
kérlek, bízz bennem, és hidd el, hogy nem foglak bántani. És másnak
sem hagyom, hogy bántson.
– Akkor sem utazhatok el veled ke esben.
Hunter kétségbeese en próbált kitalálni valamit.
– És ha te választanád ki a helyet? – kérdezte. – Az emberek tudtára
kell adnom, hogy házasok vagyunk. Ha nem lépünk le néhány napra,
biztosan akad majd valaki, aki rájön az igazságra.
Gabi tekintete a mennyezetre vándorolt, mintha o megtalálhatná a
választ.
 – Csak egy-egy éjszakára mentem haza, mióta… –Nehezére ese
kimondania a szavakat. – Mióta Alonzo meghalt…
– Úgy érted, a bátyád szigetére?
– Igen.
Hunter egy pillana g nem juto szóhoz.
– Azt kéred, hogy önszántamból tegyem be a lábam a bátyád
világába? Az emberébe, aki megfenyegete , hogy megöl?
Gabi az ájulása óta most először halványan elmosolyodo . Hunter
szívében melegség áradt szét.
– Csak akkor, ha bántasz – mondta. – De mivel nem fogsz bántani,
nincs mitől félned.
Hunter még mindig fogta Gabi kezét, aki most megszoríto a a
férfiét.
– Florida Keysre? – kérdezte végül Hunter.
Gabi bólinto .
– Rendben – mondta a férfi.
 Tizenkettedik
fejezet

Valahol Texas fölö jártak, mikor már a második italát kortyolga a…

Nincs az az isten, hogy józanul lépjen ki a gépből…
Hunter kinyújto a a lábát, és a könyvet olvasó Gabira pillanto .
– Nő em a szemedben – szólalt meg, mintha éppen egy beszélgetés
közepén járnának.
Gabi anélkül, hogy felemelte volna a fejét, rápillanto , majd
tekintete visszatért a könyvre.
– Ne áltasd magad!
– Már legalább huszonnégy órája nem mondtad, hogy ugorjak egy
busz alá.
A nő arcán halvány mosoly jelent meg, ám a következő pillanatban
már el is tűnt.
– Nem kívánhatom, hogy a pilótád olyan közel repüljön a földhöz,
mikor én is a gépen ülök, nem igaz?
– Nem mérgezted meg a reggelimet. – Mikor Hunter reggel kilépe
a zuhany alól, ételillat csapta meg az orrát. Sem ő, sem Andrew nem
tudo még csak tükörtojást sem készíteni, így csodás érzés volt, hogy
Gabi zabpalacsintával és ránto éval fogadta őket.
Gabi lapozo egyet.
– Kedvelem Andrew-t – mondta, miközben lapozo . –Kedvesnek
tűnik. Nem tudom, mit követhete el, hogy neked kell dolgoznia.
– Nő em a szemedben – ismételte meg Hunter.
Gabi felmordult, és folyta a az olvasást.
– Megcsókoltál.
A nő lete e a könyvet, és végre odafordult Hunterhez.
– Hihetetlen, mekkora egód van!
A férfi megvonta a vállát.
– Igaz, de a tény az tény: önszántadból adtál egy csókot.
– A pezsgő tehet róla – mondta, és visszave e a kezébe a könyvet.
– Összesen egy pohárral i ál.
 – A vendégeid elvárták, én pedig eleget te em az elvárásoknak.
Tedd túl magad rajta, Hunter. A bátyám szigetén viszont senki sem fog
elvárni tőlünk semmit.
Gabi már mesélt neki Sapore di Amoréról. A szigeten los a
mobiltelefonok használata, bár Hunternek nem állt szándékában
kikapcsolni a sajátját. A sziget Florida Keys Vegasa. Ami Saporén történik,
annak nem megy híre. Az előkelő vendéglistának és a vendégek
átvilágításának köszönhetően a playboyok nyugodtan játszadozhatnak…
a feleségek pedig félreléphetnek. Gabi elmondása szerint az o nyaralók
fele tkos viszonyra vágyik, a másik fele pedig arra, hogy egy időre
elvonulhasson a világ elől. O nincsenek lesifotósok, és a közös
fényképeket kérő rajongók sem zavarják meg a hírességek nyugalmát.
– Egyébként két pohárral i am – jegyezte meg Gabi.
Hunternek eszébe juto az a furcsa eset a pezsgőkkel.
– Miért cserélted ki a poharakat? – kérdezte.
Gabi karján megfeszültek az izmok.
– Nem tudom, miről beszélsz.
– Dehogynem tudod.
A nő nem válaszolt, helye e felte egy kérdést:
– Miért gyűlölöd a fivéredet?
– Nem gyűlölöm Noah-t.
– Hát így hívják? Noah és Hunter… érdekes.
A neveik mindig a férfi életének oximorónját jelenlelték.
– Miért cserélted ki a poharakat, Gabi?
A nö a könyvbe temetkeze , és hezitált.
– Drogot csempésze a poharamba… – válaszolta végül alig
hallhatóan.
Te jó ég! Gabinak nem kelle kimondania, hogy kiről beszél.
– Ez beteg!
A nő túl gyorsan lapozo a következő oldalra.
– Ne sértegesd a betegeket! Pontosan tudta, mit tesz. –Aztán a fejét
rázva motyogo valamit olaszul.
Egy lépés előre, gondolta Hunter. Felte egy kérdést, és maga is
megválaszolt egyet. Másfél év ala talán meg is ismerik egymást.
Gabi lapozo .
– Majd szólj, hogy mutassam meg, honnan lehet a sziklákról a
tengerbe ugrálni!
Hunter elvigyorodo .
 – Vannak cápák?
Gabi is elmosolyodo , és könnyedén megvonta a vállát.
– Sosem tudhatod…

Gabi, mióta elutazo bátyja szigetéről, csak egyszer, Val és Meg

esküvőjére tért vissza. Több időt nem bírt volna o tölteni. A terapeutája
szerint teljesen normális volt, hogy a szigetet azzal a férfival azonosítja,
aki majdnem megölte őt. Elvégre a legtöbb időt Saporén töltö ék.
Amikor Gabi a legutóbb a szigeten járt, kért magának egy bungalót.
Képtelen le volna korábbi, saját szobájában aludni… abban a szobában,
amelyet megoszto vele.
Borzalmas érzés volt, hogy Alonzo elve e tőle az o honát. A
biztonságos helyet, ahol mindig szabadnak érezte magát, tönkrete e egy
azóta halo férfi. Talán, de csak talán, ezú al máshogy lesz.
Ám mikor Hunter pilótája hátraszólt, hogy kössék be a biztonsági
öveiket, Gabi tenyere izzadni kezde . Hogyan izzadhat egyáltalán az
ember tenyere? Hiszen o alig van verejtékmirigy, nem?…
Hunter felállt a plüsskanapéról, amelyen általában el szoko
heveredni, és átült a felesége mellé. Megfogta a nő kezét, és
megszoríto a. Bármennyire is szere e volna Gabi elhúzni a kezét,
mégsem volt rá képes. És valamilyen oknál fogva váratlanul döntö ék az
érzelmek.
– Mikor voltál i utoljára? – kérdezte a férfi.
– Kora tavasszal. A bátyám esküvőjén.
Hunter kinéze a Gabi melle ablakon.
– Sok időt töltö él i vele, igaz?
Gabi csak bólintani tudo , mert elszorult a torka.
Hunter néhány pillanatra elmerült a gondolataiban.
– Hiszel a szellemekben? – kérdezte váratlanul.
– Minden lehetséges – válaszolta a nő.
Ahogy a gép ereszkedni kezde , Gabinak eldugult a füle. Vajon az
emlékek melle Alonzo szelleme is o lesz a szigeten?
– Nem az az ember vagyok, aki kiengedné a kezéből az irányítást,
Gabriella – mondta Hunter. – De tudnod kell, hogy i , a szigeten, bármit
kérsz, megteszem.
 Gabi tudta, hogy a férfi nem gyakran mond ilyesmit. Megszoríto a
Hunter kezét.
– Na jó, a sziklaugrást talán mégsem vállalom… de minden mást
igen.
Gabi nem bírta ki nevetés nélkül.
– Azt mondtad, bármit.
– És lehet, hogy mielő nekilátok enni, megkérlek, hogy kóstold meg
az ételt…
– Örömmel! Val szakácsánál nincs jobb a földön!
– Alig várom, hogy megérkezzünk. Idejét nem tudom, mikor voltam
utoljára nyaralni.
– Minden idődet lefoglalja a Monopolyzás?
– Inkább a Rizikó.
Ekkor odalépe hozzájuk a légiutas-kísérő.
– Megkaptuk az engedélyt a leszállásra, Mr. Blackwell.
A gép kerekei párszor nekiütköztek az aszfaltnak, majd végiggurultak
a pályán. Hunter szórakoztató viselkedése feloldo a a nőben a
szorongást, amit felszállásuk óta érze .
Mikor megálltak, Gabi felkelt az ülésből, és tenyerével kisimítga a a
nadrágját.
Hunter türelmesen várt. A nő kezébe ve e a re küljét, és elindult a
kijárat felé. Tudta, hogy a csomagjaikkal nem kell törődniük, a személyzet
majd gondoskodik róluk.
A légiutas-kísérő kinyito a a gép ajtaját, mire megcsapta őket a
meleg karibi levegő.
A pilóta is előjö a fülkéjéből.
– Remélem, kellemesen telt az út!
– Tökéletes volt! – mondta mosolyogva Gabi.
A pilóta biccente , majd hátrébb húzódo , ők pedig odaléptek az
ajtóhoz.
Florida Keys fölö általában felhős szoko lenni az ég, a levegő
pedig nyirkos a záporoktól, de most ragyogóan szta volt az égbolt és
úgy tűnt, a levegő is kevésbé párás.
Hunter egy pillana g mintha habozo volna.
– Úgy látom, senkinél sincs puska – mondta vigyorogva.
Gabi megfogta a kezét, és maga után húzta a saját világába.
Val édesanyjuk és Meg közö állt egyenes há al, és mint mindig,
most is tökéletesen vasalt öltönyben. Meg lelkesen integetni kezde ;
nyári ruhájába belekapo a szél, rövid, szőke fürtjeit csak nehezen
tarto a kordában a hajcsat.
Édesanyja először végigmérte Huntert, majd tekintete ide-oda
vándorolt ke ejük közö . Gabi, mikor már egész közel ért, lá a, hogy az
asszony szeme párássá válik, miközben elmosolyodik.
Hunter kezét elengedve, karját szé árva odaszaladt édesanyjához,
és szorosan átölelte.
– Annyira hiányoztál! – mondta olaszul.
– Túl sovány vagy – állapíto a meg a legcsekélyebb rosszindulat
nélkül az asszony.
Val tekintetét mindvégig Hunteren tartva arrébb lépe , miközben
Meg szé árt karral fogadta Gabit.
– De jó, hogy i vagy!
– Micsoda szín! Fantasz kusan nézel ki!
– Jó ételek, jó sze…
Még mielő Meg ki tudta volna mondani a szex szót, Gabi anyja
cse nte a nyelvével, majd mindke en felneve ek.
– Unokák, Simona… unokák… – helyesbíte Meg.
– Ne menj el többé ahhoz az orvoshoz, és hagyd abba a kis rózsaszín
table ák szedését… akkor majd beszélhetsz a szexuális életetekről.
Gabi azon gondolkodo , Hunter vajon mennyit érte ebből a
beszélgetésből.
Megfordulva lá a, hogy a két férfi farkasszemet néz.
Gabi ke ejük közé lépe .
– Meg sem puszilod a húgodat? – kérdezte a bátyját.
Val pislogva ránéze , és azonnal ellágyultak a vonásai.
– Örülök, hogy i vagy, még ha ezzel a gazemberrel is – mondta
természetesen olaszul.
– Nem olyan szörnyű – felelte Gabi. Maga is meglepődö azon, hogy
védelmébe ve e Huntert.
Val erre csak mormogo .
– Üdvözöljük Sapore di Amorén, Mr. Blackwell! – mondta gyorsan
Meg.
– Hunter, bemutatom édesanyámat, Simona Masinit.
– A telefonbeszélgetésünk után olyan, mintha már ismernénk is
egymást – mondta a férfi.
Telefonbeszélgetés? Micsoda?!
– Ti beszéltetek egymással? – kérdezte döbbenten Gabi.
 Hunter elvigyorodo .
– És elég jól meg is érte ük egymást.
Gabi édesanyjára pillanto , az asszony azonban szándékosan kerülte
a tekintetét.
– Most már tudom, Gabi kitől örökölte elgondolkodó tekintetét.
Más férfi azt mondta volna, hogy a szépségét… Hunter azonban a
szemét hangsúlyozta ki. Az egyetlen dolgot, amiben anyjával valóban
tagadhatatlanul hasonlíto ak egymásra.
Val közelebb lépe hozzájuk. Látszo rajta, hogy feszeng.
– Biztos vagyok benne, hogy húgom tájékozta a a szigeten
érvényben lévő szabályokról – mondta a kezét előrenyújtva. – A
telefonját, Blackwell!
Gabi nem tudta biztosan, mi fog az egészből kisülni. A két alfahím
egymásnak feszült.
– Csakis azért vagyok i , mert Gabi kért meg rá – mondta Hunter. –
Semmi másért.
Val kinyújto keze meg se rezdült. Gabi ideiglenes férjéhez fordult:
– A bizalmat ki kell érdemelni. Kérlek!
Hunter a feleségére pillanto , majd előhalászta a telefonját zakója
belső zsebéből, és átadta Valnek.
– Ha a kijelzőn megjelenik a Tiffany vagy a Bridget név, tudni akarok
róla!
Meg felhorkanto .
– A tkárnői. – Gabi azon kapta magát, hogy már másodszor veszi
védelmébe Huntert.
Úgy tűnt, Meg e ől megnyugodo .
– Rendben – bólinto Val, zsebre téve a telefont, majd a repülőgép
felé pillanto . – Feltételezem, a pilótája és a személyzet Miamiban száll
meg.
– Igen – válaszolta közelebb lépve Hunter. – De szeretném, ha
fontolóra venné, hogy őket is elszállásolja a szigeten.
– Erről szó se lehet – rázta meg a fejét Val. Meglehetősen agresszív
volt a hangja.
Gabi érezte, hogy hatalmi harc folyik a szeme elő , és akaratlanul is
felmerült benne a kérdés, hogy mik lehetnek Hunter szándékai.
A férfi kihúzta magát; arcán nyoma sem maradt a korábbi
mosolynak.
Mozdulata erőt sugárzo , és sok mindenkit megfélemlíte volna.
 – Gabi múltjának szellemei i ólálkodnak, Mr. Masini – mondta. – Ha
a feleségem úgy érezné, hogy el szeretne innen menni, szeretném, ha
ezt haladéktalanul megtehetnénk. Gondolom, azzal egyetért, hogy ha i
lenne a gépem a pilótámmal, az megkönnyítené a dolgunkat.
Val nem egészen erre számíto .
Gabi egyre távolibbnak érezte a gondolatot, hogy lelöki Huntert a
szikláról a vízbe… ahol valójában nincsenek is cápák.
Val állta a másik férfi tekintetét.
– A saját helikopterem és a pilótám készenlétben fog állni – mondta.
Hunter kurtán bólinto .
– Akkor elküldöm a személyzetemet.
Gabi megkönnyebbülten felsóhajto .
– Remélem, szere a tésztát, Mr. Blackwell – szólalt meg Gabi
édesanyja, és már el is indult.
– Kérem, szólítson Hunternek!
– Messze vagyunk még a ól, hogy tegeződjünk – mondta legyintve
az asszony.
 Tizenharmadik
fejezet

Hunter gyorsan átgondolta, mennyire rossz a helyzet.

Valen no gyűlöli őt. Sötét, gyanakvó tekintete és feszült hangja
kétséget sem hagy efelől.
Margaret… vagy Meg, ahogy Gabi szólítja a sógornőjét… nos, nála
már nem ennyire egyértelmű a helyzet. Bár a szavai és tekintete alapján
Hunter arra a következtetésre juto , hogy ő is örülne neki, ha eltűnne
Gabi életéből.
És Gabi édesanyja… róla inkább ne is beszéljünk! Az asszony
többször is megmondta neki, hogy Hunter nem elég jó az ő lányának.
Nem beszél olaszul. Mi ütö magába? Mire ez a sok vesződség, miért
ve e el a lányomat, ha még az anyanyelvét sem beszéli? Szólítson Mrs.
Masininek… keresztnevükön csak a családtagok és barátok szólítják
egymást… maga pedig egyelőre még egyik sem.
Csak úgy záporoztak a sértések Hunterre.
Egy pillanatra á uto az agyán, hogy megemlí a nőnek, mekkora az
éves ne ó bevétele, de tudta, hogy az asszonyt nem érdekli, milyen
vastag a pénztárcája.
Gabi… nos, Gabriellával már nem volt ennyire egyértelmű a helyzet.
Hagyta, hogy a családtagjai bevigyenek Hunternek néhány gyomrost, de
utána mindig más irányba terelte a beszélgetést.
Gabi nem tagado semmit, de nem is érte egyet semmivel… csak
figyelt és terelt.
Lehet, hogy végül mégis le bír majd gyűrni néhány falatot, amíg a
szigeten időznek.
A különleges vendégek számára fenntarto villában szállásolták el
őket, Val rezidenciája melle . Gabi javasolta, hogy legyen meg a saját
terük. Hunter először azt hi e, őt akarja megkímélni a ól, hogy a
családtagjai napi huszonnégy órában bombázzák a kérdéseikkel, de aztán
rájö , hogy Gabi még véletlenül sem akar abba a szobába kerülni,
amelyen korábban az exével osztozo .
 Hunter épp csak egy futó pillantást vete az óceánra, majd rögtön
nekiláto kipakolni a holmijait a fürdőszobában, amelyen a feleségével
osztozo .
Egy pillana g elmerenge , amíg csatlakozta a a konnektorba az
elektromos borotváját.
A feleségével…
Hogy tudo eddig létezni házastárs nélkül?
Nagyot sóhajtva megrázta a fejét. A tuluson túl nem felejthe el,
kicsoda is Gabi valójában.
Egy nő, aki egy rövid időre üzletet kötö vele.
Sötét, dús haja… barna szeme, mely sokkal több érzelmet sugároz,
mint azt Gabi képzelné… okos és bátor nő, amire Hunter nem számíto …
és a teste…
Határozo idejű szerződés, emlékezte e magát Hunter.
Ideiglenes.
– Bocs, hogy megzavarlak…
Gabi a fürdőszoba másik ajtajában állt, kezében a tűsarkújával.
– Hatkor vacsora. Szeretnél elsőnek zuhanyozni?
Ami lefordítva így hangzik: Szeretnék lezuhanyozni, de bent vagy a
fürdőszobában.
– Csak utánad.
Gabi szája őszinte mosolyra húzódo .
– Nem kell ám kiöltözni a vacsorához – mondta. – Ugye hoztál laza
ruhát?
– Egy trópusi szigetre jö ünk. Nem öltönyökkel van tele a
bőröndöm.
A sötét szempár köve e őt, ahogy kiment a fürdőszobából, majd a
nő bezárta az ajtót.
Mikor hallo a, hogy Gabi megnyito a a csapot, maga elé képzelte
meztelen feleségét…
Talán jobb lenne valami másra gondolnia.
Belenyúlt a zakója oldalzsebébe, aztán meglapoga a a farzsebét…
hát persze… a telefonja a szé en van… vagy ami még rosszabb, Gabi
bátyja talán pont most nézi át a névjegyzéket… vagy az üzeneteit…
Ujjaival idegesen dobolni kezde a combján.
A telefonja jelszóval véde , nyugtatga a magát. Jelszót nem olyan
könnyű feltörni.
Biztos?
 Abbamaradt a vízzubogás, mire Hunter gondolatai a telefonról újra
Gabi csupasz bőrére terelődtek.
Négy éjszakát fognak a szigeten tölteni. Négyet.
Ugyan már, mi az a négy nap? Volt ő már sokkal ellenségesebb
környezetben is.
– Tiéd a fürdő – kiálto át neki Gabi a villa túlsó végéből. A nagyobb
szobát választo a magának. A fürdőszoba a két háló közö helyezkede
el, és két bejárata volt.
Huntert, amint belépe , megcsapta Gabi szappanjának virágillata.
A Gabi szobájába nyíló ajtó résnyire nyitva volt, így Hunter meglá a
hatalmas fürdőlepedőbe csavart testét.
Nem le volna szabad, hogy a nő meztelen vállának és lábának
látványára a teste úgy reagáljon, ahogyan reagált, mégis…
Úgy érezte magát, mint egy perverz kukkoló, ezért inkább halkan
becsukta az ajtót, és kibújt a ruháiból.
Nem is fog ártani egy hűvös zuhany a forró éghajlaton. Négy nap,
ismételte magában. Vajon mennyire lesz nehéz?

Te jó ég! Négy nap?!

Gabi egy spage pántos, bő szabású selyemruhában lépe ki a
szobájából, ami szinte észrevétlenné te e a domborulatait. Vagy talán
mégsem.
A haját lazán feltűzte, amitől rakoncátlannak tűntek a ncsek – sok
nő közel kétszáz dollárt is képes kiadni egy ilyen frizuráért. Nagyon enyhe
smink volt rajta – csak egy kis szájfény és minimális szemhéjpúder. De
még erre se le volna szüksége.
– Van valami az arcomon? – kérdezte, mikor észreve e, hogy Hunter
bámulja.
Hunter először el akarta viccelni a helyzetet, de végül meggondolta
magát.
– Káprázatosan festesz! – mondta.
Gabi már épp letörölge e volna arcáról az odaképzelt maszatot, de a
férfi szavai hallatán leejte e a kezét.
És Gabriella Masini Blackwell elpirult.
Mielő bármit is felelhete volna, Hunter hozzáte e:
– Még csak két órája vagyunk i , de máris kipihentebb vagy.
 Gabi lenéze a lábára, aztán ki a nagy üvegajtón, ami szinte teljesen
eltűnt, ha kinyito ák.
– Ez a kilátás mindenkinek jót tesz. Az embernek azonnal
nyugodtabbá válik a szívverése.
Csak az övé gyorsult fel… nem csoda, ilyen látványtól…
Hunter bal kezét vászonnadrágja zsebébe rejte e, majd közelebb
lépve Gabihoz, felajánlo a neki a jobbját.
A nő ahelye , hogy belekarolt volna, a szemébe néze .
– I nem kell színészkednünk – emlékezte e Huntert.
Ez fájt.
– Ha melle em vagy, nem kell a ól tartanom, hogy hátba szúrsz –
mondta a férfi. – Pillanatnyilag te vagy az egyetlen ezen a szigeten, aki a
szemembe mondja, hogy örülne, ha leugranék a sziklákról.
Gabi szája lassan mosolyra húzódo .
– Biztos akarsz lenni benne, hogy senki sem lök le?
Hunter felszisszent.
– A biztonság kedvéért távol maradok a sziklaperemtől.
Újra Gabi felé nyújto a a karját, ő pedig ezú al belefonta a sajátját.

– Kedvelem.
Meg anyósa melle állva figyelte az i ú házasokat, ahogy Gabi
bemutatja Huntert az egyik séfnek.
– Hogy kedvelheted, ha most találkoztál vele először? – kérdezte
Meg.
– Az első benyomás nagyon fontos. Gabriella mosolyogva szállt ki a
repülőből. Márpedig rég lá am utoljára mosolyogni.
– Egyáltalán nem biztos, hogy ennek Hunter volt az oka. – Meg és
Simona az asztaluk melle állt, egyikük sem ült még le. – Val ki nem
állhatja a fickót.
Az asszony felhorkanto .
Egyikük sem mondta ki, amit mindke en tudtak: Val kedvelte
Alonzót, és ez azóta is bánto a.
Gabiék befejezték a beszélgetést a séffel, és elindullak az asztal felé.
Meg körbenéze , vajon hol lehet Val. Útban a főétkező felé
megegyeztek, hogy Meg kíséri be Simonát a helyiségbe.
 A nyaralóhely főétkezője pazar látványt nyújto a gyönyörű, trópusi
virágokkal és fehér asztalneművel. Néhány vendég már hozzá is láto a
vacsorához, míg mások hivatalos fogadáshoz készülődtek.
Meg és Val hetente néhányszor i eve . Simona nem adta fel Meg
kínzását: mindenáron meg akarta tanítani a menyét főzni.
Márpedig Megtől mi sem állt távolabb, mint a főzőcskézés. Csak
azért sikerült megtanulnia tésztát főzni, mert re ege , hogy anyósa keze
által idő elő elhalálozik. Az asszony nagyon kitartó volt, bízo benne,
hogy Meg előbb vagy utóbb el tud készíteni egy rendes olasz fogást.
Ebben az egész tanulásban egyetlen jó dolog volt: a bor, amelyet
minden egyes alkalommal felbonto ak.
Az asztalhoz érve Gabi arcon csókolta édesanyját.
– Mintha el se mentem volna! – mondta.
– Akkor gyere haza! – javasolta Simona.
Gabi Hunterre néze , majd vissza az édesanyjára.
– Még nem, mama.
Simona felmordult, Meg pedig elmosolyodo az ismerős hang
hallatán.
– Ön üljön ide, Mr. Blackwell – paskolta meg Simona a szomszédos
széket. – Gabi, te pedig a másik oldalamra.
Hunter vigyorogva húzta ki a hölgyeknek a székeiket.
– Megnézem, hol marad Val – mondta Meg.
Az étkező bejáratánál talált rá férjére, aki néhány vendéget üdvözölt.
Meg számára nem volt meglepő, hogy ezzel van elfoglalva, ám most nem
volt alkalmas az időpont.
Val ugyanúgy ráncolta a homlokát, mint mikor megtudta, hogy húga
férjhez ment.
Meg a férfi dereka köré fonta a karját, mire Val átkarolta a vállát, úgy
folyta a a beszélgetést.
– Örülök, hogy jól érezték magukat!
– Máris tervezzük, hogy visszatérünk, Mr. Masini.
– Már csak rád várunk – su ogta Meg, mikor az idős házaspár
bement az étkezőbe.
A férfi felmordult… nem pont úgy, ahogy az anyja szoko , de
hasonlíto hozzá.
– Nem tetszik nekem, cara – mondta. – Hogyan egyek vele egy
asztalnál?
A nő megszoríto a Val derekát.
 – Egyik falatot a másik után – válaszolta. – Ugyan már, édesanyád
már szét is ülte e őket. Majd én ülök Hunter mellé.
Val megcsókolta felesége feje búbját, majd kéz a kézben odasétáltak
az asztalukhoz.
Mikor Val kihúzta Meg székét, Hunter felemelkede a sajátjáról.
Általában csak az ötven év fele hölgyeknek járt ki ez a gesztus, és nem
egy Florida Keys-féle helyen. Meg figyelmét nem kerülte el Simona
elismerő pillantása. Még Gabi is futólag ideiglenes férjére néze , majd
elmosolyodo .
– Még csak pár órája vagyunk i , Val, de az alapján, amit volt
szerencsém látni, meg kell, hogy mondjam, lenyűgöző a szigete.
Bármely vendégtől kaphato ehhez hasonló kedves szavakat, ám
Hunter Blackwelltől nehéz volt elfogadni.
– A célnak megfelel.
Meg az asztal ala Val térdére te e a kezét. Érezte, hogy férje
minden porcikájában megfeszül. Az álla rángatózo , és farkasszemet
néze Hunterrel.
Meg más irányba terelte a beszélgetést.
– Mesélj, mi a helyzet Kaliforniában! – fordult Gabihoz.
– Minden rendben… kivéve Jordant.
Meg tudta, hogy Sam húga nincs jól.
– Sam hogy viseli?
– Ritkán találkozunk – válaszolta Gabi. – Párszor beszéltünk
telefonon. Eliza viszont szinte állandóan vele van.
Egy ideig még elbeszélge ek Sam húgáról, oldva a két férfi köz
feszültséget, de jó hangulatot nem sikerült teremteniük.
Mikor a pincér kihozo két üveg bort, Val mindke őt megkóstolta,
majd inte a pincérnek, hogy tölthet a társaságnak.
– Úgy hallom, Blackwell, olajüzletben utazik – mondta.
Hunter felemelte a poharát.
– Igen. Egészen pontosan olajvezetékekben.
– Egy olyan országban, amelyik ilyen sokat fektet be a napenergiába,
nem kockázatos az olajüzlet? – kérdezte Meg.
Val nem hagyo időt Hunternek, hogy válaszoljon.
– Nem igazán, Margaret. Rengeteg olaj van i , csak az infrastruktúra
hiányzik, hogy el lehessen szállítani a finomítókhoz.
– Csak nem befektet? – kérdezte Hunter.
 Val megvonta a vállát, Megnek azonban feltűnt férje elgondolkodó
tekintete.
– Épp vacsorázunk, Valen no. Az üzlet várhat – mondta Simona,
majd Hunter felé fordult. – Meséljen az édesanyjáról!
Hunter egy hajtásra megi a a bora felét.
– Szívesebben beszélgetek az olajról – felelte.
Val húgáék érkezése óta most először kurtán felnevete .
Simona rosszalló pillantást vete Hunterre, de nem erőlte e a
dolgot, Gabi pedig gyorsan témát válto .
Később, miután Gabi és Hunter a repülőút és a hosszú hét mia
fáradtságra hivatkozva elköszöntek a többiektől, Meg és férje is
visszavonult privát o honába.
A teraszon ülve Meg épp kinyújtózta a lábát a kétszemélyes
kanapén, mikor Val megjelent az ajtóban.
A tenger hullámai lágyan csapódtak a parthoz, és még most,
november közepén is olyan meleg volt, hogy hálóingben és vékony
köntösben kellemesen el lehete üldögélni a szabadban.
Meg hívogatóan megpaskolta maga melle a párnát.
A férfi levete e a zakóját és a nyakkendőjét. Az inge rajta maradt, de
kigombolta annyira, hogy valamelyest kilátszódjon kidolgozo mellkasa.
Nagyot sóhajtva leült, és karjába vonta feleségét. Meg nem várt
sokáig azzal, hogy kimondja, ami mindke ejük fejében járt.
– Kezded megkedvelni.
Mikor Val felhorkanto , ugyanúgy, ahogy édesanyja szoko , Megnek
vissza kelle fognia magát, hogy ne nevessen fel hangosan.
– Nem akart mesélni a családjáról.
A nő megvonta a vállát.
– Miért, az enyémmel találkoztál?
Val megpuszilta felesége fejét.
– Nem akarom megkedvelni, bella.
– Pedig figyelmes Gabival. Amint a húgod ásíto egyet, azonnal
kimente e magukat.
– Hogy ke esben maradhasson Gabival.
A nő megrázta a fejét, és felnéze a felhőtlen égen a hokira.
– Ha csak ke esben akarna lenni vele, nem utaztak volna ide.
Mellesleg semmi sincs köztük. – Legalábbis egyelőre.
– Honnan tudod?
 – A húgod sokkal őszintébb, mint amilyennek gondolod. Hunter
pedig túl feszült volt…
Val újra felhorkanto .
Meg ezú al már felnevete .
– Miért mondasz olyan dolgokat, amelyektől a húgomra és a szexre
gondolok… egyidejűleg?
– A húgod felnő nő, Val. Nagyon valószínű, hogy utoljára azzal a
mocsok Alonzóval volt része szexuális élményben.
Meg lá a, hogy férje szorosan lehunyja a szemét.
Val mellkasára te e a kezét, és ujjhegyeivel megnyomkodta a férfi
izmait.
– Akkor sem akarom megkedvelni a fickót – mondta Val. – Biztos
vagyok benne, hogy sztességtelen úton ve e rá a húgomat a
házasságra.
Igen, Meg is ezt gyaníto a.
– E ől függetlenül fogalma sincs róla, mi történt Gabival.
– Saját erejéből le milliárdos. Szó sincs családi vagyonról.
– De akkor sem ismeri Gabi múltját. Máskülönben nem hozta volna
őt ide. Ha Hunter Blackwell tényleg ártani akarna a húgodnak, ez lenne
az utolsó hely, ahova kamu nászútra vinné.
– Hacsak nem arról van szó, hogy Gabi nem hagyo neki más
választást.
– Ha így van, meg kell bíznod a húgodban – mondta Meg, miközben
térdével elkezde felfelé araszolni férje kinyújto lábán. – Blackwell i
idegen pályán van. – Becsúszta a az ujjait Val inge alá, és megdörgölte
csupasz bőrét. – De ne csak a húgoddal és a férjével foglalkozzunk!
Mikor Val felnyögö , Meg a szájára tapaszto a a száját. Hamarosan
ke ejükön kívül minden és mindenki megszűnt létezni.

Remington a Miami nemzetközi repülőtér közepén álldogált, kezében

egy repülőjeggyel. A telefonja hosszasan kicsöngö … végül meghallo a
Blackwell hangját.
Hangposta.
A picsába!
Megvárta a sípszót, aztán beszélni kezde : „Kolumbiában az évnek
ebben a szakában kibírhatatlan az időjárás. Úgyhogy elvárom, hogy
 sztességesen fizessél a melóért. Ellenőriztem az első számlát.
Hamarosan nekilátok a másodiknak.”
Egy pillana g habozo , aztán elvigyorodo : „Olaszország jó hely. Ha
nem akarod, hogy odautazzak, jobban teszed, ha gyorsan visszahívsz.”
Remington mosolyogva befejezte a hívást.
Szere e a munkáját.
 Tizennegyedik
fejezet

Gabi majdnem egy kilométerre beúszo a nyugodt vízben, mielő a

hátára fordult volna, hogy lebegjen.
Élvezte, ahogy a víz kényezte a bőrét. A szemét kicsit csípő sós víz
az o hon ízét jelente e.
Csak most jö rá, mennyire hiányzo neki.
Az este után, mikor családtagjai egész vacsora ala kérdéseikkel
bombázták, mosolyogva tért vissza a szállásukra. Még álmában is
mosolygo .
Mióta férjhez ment, most először tudo rendesen aludni. A nap még
alacsonyan járt, mikor felébredt. Úgy tűnt, férje is mélyen alszik még
saját szobájában.
Gabi hagyta, hogy a hullámok ringatva egyre közelebb vigyék a
parthoz. A fülébe került víz eltompíto a a külvilág hangjait.
Egyszer csak lélegzetvételek és karcsapások hangja téríte e
magához. Valaki a nevén szólíto a.
Hunter úszo felé, karja és mellkasa csupasz volt. Amikor odaért
mellé, Gabi lá a, hogy a férfi rémült tekinte el néz rá.
– Történt valami? – kérdezte a nő.
A férfi szorosan megfogta a karját.
– A pokolba is… mozdulatlanul feküdtél. Többször is a neveden
szólíto alak…
Gabi a vizet taposva tarto a fent magát.
– Azt hi ed…
– Nem válaszoltál – szoríto a meg még jobban a karját Hunter.
Gabi szabad kezével a férfi kezéhez nyúlt.
– Csak élvezem a reggeli úszást. – Körbenéze , majd elmosolyodo .
– Különben is, ezen a részen nincsenek cápák.
– Cseppet sem vicces, Gabi.
A férfi komolyan aggódo .
– Hosszú évekig éltem i , Hunter – mondta Gabi. – Jól vagyok.
 – Lá am, hogy lebegsz a vízen.
Gabi elvigyorodo .
– És beúsztál, hogy megments.
Hunter homlokához emelte a kezét, hogy eltakarja a napot.
– Megőrjítesz, kisasszony!
– Próbálsz folyton kemény fickó lenni. A kezedben tartani az
irányítást.
A férfi megrázta a fejét.
– Már azt hi em, cápaeledel le belőled.
– Ha lennének i cápák, nem sokan jönnének a bátyám szigetére! –
nevete fel Gabi.
Egy hosszú pillana g mélyen egymás szemébe néztek.
Gabi a szta vízen keresztül észreve e, hogy Hunter csak
bokszeralsót visel. A part felé fordulva lá a, hogy a férfi többi ruhája o
hever egy kupacban.
– Jó úszó vagy? – kérdezte.
– Nem süllyedek el.
Gabi elmosolyodo .
– Aki utolsónak ér ki, az készít reggelit! – Ezzel a víz alá buko . Mikor
újra felbukkant, hallo a, hogy a férfi prüszköl.
– Én nem… – kezde ltakozni Hunter, de aztán inkább üldözőbe
ve e Gabit.
Mivel hosszabb volt a karja, és erősebben tudo tempózni, félúton
utol is érte Gabit. A nő azonban hazai pályán volt, így sikerült lépést
tartania vele, de végül Hunter ért ki elsőként a fehér homokra. Felhúzo
térdét átkulcsolva, levegőért kapkodva ült a parton.
Gabi elegánsan sétált ki az alacsony hullámok közül. Ahogy kiért a
vízből, magán érezte Hunter tekintetét. Mióta eljö a bátyja szigetéről,
nem sok hasznát ve e a bikinijének. Az, hogy az anyag, amelyet
spage pántok tarto ak, nem simult rá tökéletesen a testére, azt jelezte,
hogy fogyo valamennyit. Na nem mintha szere e volna visszaszedni azt
a pár kilót.
Ahelye , hogy tovább gondolkodo volna a súlyán, inkább leült
Hunter mellé a homokba.
– Legközelebb két másodperc előnnyel indulok – mondta a férfinak.
– Inkább ö el – vágo vissza Hunter. Tekintete megállapodo
felesége mellkasán.
 Gabi zavarba jö . Mikor volt utoljára, hogy egy férfi – az orvosokat
leszámítva – ilyen falatnyi ruhában lá a?
– Mit készíte él volna nekem reggelire… ha te vesztesz? – kérdezte.
Hunter újra a szemébe néze .
– Palacsintát… vagy talán gofrit.
Most Gabin volt a sor, hogy a szemét meressze. Pedig a hangjából
ítélve Hunter komolyan mondta.
– Palacsintát? – Még ő sem biztos, hogy el tudta volna készíteni.
Hunter halványan elmosolyodo , majd ez a mosoly egyre
szélesebbé vált. Ismeretségük óta most először fülig ért a szája.
– Ha látnád magad, milyen döbbenten nézel!
– Palacsintát?
A férfiból harsány nevetés robbant ki.
Gabi lehunyta a szemét, és felidézte Val szobaszervizének menüjét.
Egyszer csak erős legyintéssel beleszánto a homokba, és a férfira felé
szórta.
– Hé!
– Tudsz bármit is főzni? – kérdezte Gabi.
– A kávé számít?
Gabi szörnyülködve az égre pillanto . Ne legyél mérges… inkább
vágj vissza – gondolta.
– Ha szeretnél jó benyomást tenni anyámra, legyél teljesen elvesze
a konyhában. Imádja, ha egy férfi tanácstalan az ő terepén.
– Csak nem ppeket adsz, hogyan nyűgözhetem le a családodat?
Gabi az alkarjára támaszkodva hátradőlt a homokban.
– Tizennyolc hónapig együ leszünk. Miért ne tegyük könnyebbé ezt
az időt?
– Hmm…
Gabi a nap felé fordíto a az arcát.
– Egyébként… már hiányzo a sziget.
Hunyorogva lá a, hogy a férfi a szeme sarkából figyeli. Hunter
gyorsan félrekapta a tekintetét.
– Idejét nem tudom, mikor üldögéltem utoljára homokban –
mondta.
– Annak, aki milliomost játszik, ilyesmikre nem jut ideje.
Hunter felnevete .
– Elnézést, milliárdost… – helyesbíte Gabi. Még mindig nehezen
fogta fel, mekkora vagyona van a férfinak. Számára sosem a pénz volt a
legfontosabb, de szerencsére nem is kelle nélkülöznie. Olvasta Hunter
anyagát… tudta, hogy a férfi a vagyona nagy részét saját maga szerezte.
– Csak egy nullával több.
– Ke ővel. Én magam néztem át az anyagi há eredet.
Hunter az oldalára fordult, és arcát homokos tenyerébe hajtva
érdeklődve néze Gabira.
– És mit találtál?
– Nos… kezdetnek nézzük a Carlton-felvásárlást. Mindmáig a
legjövedelmezőbb üzleted. – A férfi arcáról lassan lehervadt a mosoly. –
Sam javasolta, hogy ebbe ássam bele jobban magam. Úgy tűnt, a
Blackwell Enterprises és a Carlton Ammuni ons összeolvadása többről
szólt, mint amit a felszínen látni lehete .
Hunter lesütö e a szemét, Gabi pedig észreve e, hogy a férfi
köröket kezd rajzolni a homokba.
– Épp akkor végeztem a főiskolán, amikor összeolvadtunk a
Carltonnal.
– Összeolvadtatok, és aztán berobbant az üzlet.
– Nem robbant be.
Valóban nem, legalábbis nem azonnal. Visszafogták a viszonteladói
hálózatoknak szánt eladásokat, és már szinte kizárólag csak a
kormánynak gyárto ak és adtak el lőszert. Carlton a céges részvényei
nagy részét belföldi értékesítésre szánta. A cég azonban már csak az
Egyesült Államok kormányával kötö szerződéseket, a belföldi eladások
pedig a béka feneke alá kerültek. Két évvel később Blackwell teljesen
kivásárolta Carltont.
– Carlton sztában volt a kockáza al. De nem gondolta át a dolgot –
mondta Hunter.
– Hogyhogy nem gondolta át? – Gabit valóban érdekelte.
Kívülről nézve úgy feste , hogy Hunter számíto a kormánnyal
kötö szerződésekre, és lecsapo , mikor Carlton eladásai alacsonyak
voltak.
– Sose ve e számításba, hogy az emberek mennyire vágynak saját
fegyverre. Mire elkezdték megrohamozni a fegyverboltokat… már nem
volt mit megvenni.
– A kormánnyal kötö szerződés mia … – Így már volt értelme a
dolognak a nő számára.
– De nem egyedül a Blackwell gyárt lőszert – mondta a férfi.
Védekező hangja meglepte Gabit.
 – Nem, gondolom nem.
Hunter homlokát ráncolva tovább rajzolgato a homokba. Egyik-
másik kör inkább töltény formájú volt.
– Offshore cégeknek is adsz el? – kérdezte Gabi.
Hunter megvonta a vállát.
– Nem vagyok napi kapcsolatban a Blackwell/Carl-ton
Ammuni onsszel.
Tehát a válasz: igen.
– Téged ez nem zavar?
Hunter felkönyökölt a homokban, és a nő szemébe néze .
– Miért, a bátyád kizárólag amerikaiakat és olaszokat lát vendégül a
szigetén?
Gabinak leese az álla. Gyorsan becsukta a száját.
– Ez üzlet, Gabi. A Toyota is ad el kocsikat Amerikában, a
McDonald’snek pedig Indiában is vannak é ermei.
– De nem autókról és burgerekről beszélünk, hanem lőszerről.
– Ha az ado ország a szövetségesünk, mi a gond?
Gabinak eszébe juto Alonzo. Bármennyire is akarta, nem tudta
elfelejteni a férfit.
– A szövetségesből holnapra már ellenség válhat.
A férfi megvárta, míg Gabi ránéz.
– Én is csak annyira ismerem az országunk jövőjét, mint te.
Jogos…
– Mégis, akkorra időzíte ed az összeolvadást, amikor a poli kában
más szelek kezdtek fújni.
– Csak szoktam újságot olvasni, Carlton pedig nem.
– Nyerő szériád volt. Pár hónappal azelő szálltál ki az
ingatlanpiacból, hogy az bedőlt. Kevesebb mint öt százalékot buktál,
mikor összeomlo a tőzsde.
Hunter elmosolyodo .
– Négy egész…
– Hatvanke őt… tudom. – De még mennyire, hogy tudom, gondolta
Gabi. – De aztán zenegy hónap ala két egész nyolc zedet javíto ál.
Míg mindenki azért küzdö , hogy valahogy a felszínen maradjon, te
hasíto ál. – Gabi még le is le volna nyűgözve, ha nem érdekelte volna
az, hogyan tudo a férfi ilyen sikeres lenni. A számok o voltak, de
Gabinak arra már nem sikerült rájönnie, Hunter hogyan te szert ekkora
vagyonra. A férfiról gyűjtö anyagok egy része országokról és
vállalatokról szólt olyan nyelven, amit nem ismert. Aztán másra
terelődö a figyelme, a számokon kezde gondolkodni.
– Offshore számláid is vannak. – Ez kijelentés volt, nem kérdés.
– Van egy irodám Londonban.
– Nem arra gondolok. – Gabi fejében csak úgy ka ogtak a
fogaskerekek. – Hát persze! Így már van értelme. – Ke őnél több
konverzió esetén a pénz veszít az értékéből, mire eljut az Államokba.
Igen, a kormány is le akarja fölözni a maga hasznát. De mennyit tud
Blackwell elrejteni, amíg rajtakapják? Kár, hogy Gabi ilyen szempontból
nem vizsgálta meg a férfi há erét, mielő találkoztak. Egyébként meg
mire ment volna vele? Hunter megtalálta, mivel zsarolhatja meg.
Jobb lesz, ha a saját offshore számláival foglalkozik. Azokkal,
amelyekről nem is tudo …
– Minek van értelme? – kérdezte Hunter.
Gabi a férfi szemébe néze … felkészülve arra, hogy nem fog tetszeni
neki, amit mondani akar.
– Valami nem s mmel a számokkal, Hunter. Mindke en tudjuk.
A férfi abbahagyta a rajzolást, de nem ve e le a szemét a nőről.
– Teljesen törvényesek a számláim – mondta.
Gabi mutatóujjával megbökte Hunter mellkasát.
– Mindannyian jók vagyunk valamiben, Hunter. Nekem a számok
világa az erősségem. Márpedig a te számaiddal valami nem s mmel.
Gazdagabb vagy, mint amit a legtöbb ember egyáltalán képes felfogni.
De eltérések vannak a számokban… – Mégpedig akkorák, hogy abból
egész falvakat jól lehetne lakatni.
– A vállalatom több lábon áll – mondta a férfi. – Nem vitatom, lehet,
hogy van egy pár ezres…
Gabi hangosan felnevete .
– Kérlek, ne sértegess!
Hunter egyszer csak felült, és karjával átkulcsolta felhúzo térdét.
– Miért pont a számokban vagy jó?
Gabit váratlanul érte a kérdés.
– Csak úgy… – A számok és a nyelvek. Ezekhez volt tehetsége. Igaz,
még nem beszélt sok nyelven, de tervezte, hogy megtanul újabbakat.
– Hogy lehet, hogy ezt nem tudtam rólad?
– Sok mindent nem tudsz még rólam – mondta Gabi.
Mikor Hunter tekintete végigsiklo a testén, eszébe juto , hogy alig
van rajta valami. Bosszanto a, hogy a férfi egyetlen pillantásával össze
tudja zavarni a gondolatait.
Gabi lehunyta a szemét, és megpróbálta legyűrni a késztetést, hogy
karjával eltakarja a hasát.
– Az Alliance azért utasíto el, mert nem s mmel az egyenlegem? –
kérdezte Hunter.
– Az Alliance-nél több ponton is meg kell felelni. Mindenkinek
vannak pénzügyi tkai. Ez még nem jelen azt, hogy elutasítjuk az
ügyfelet.
– De akkor is ez az egyik tényező. És szerinted nem zéró az
egyenlegem.
– Közel sem. Ugyanakkor kinek az?
Hunter tekintete egyre dühösebbé vált.
– Mi van még?
– Megkérdőjelezhető há erű partnerek…
Hunter bólinto , mintha ez teljesen mellékes lenne.
– És o van még a bunkósági tényező.
A férfi lassan újra elmosolyodo .
– A bunkósági tényező?
– Arrogáns. Egoista. Bunkó… Azt hiszem, Meg a seggfej kategóriába
sorolna.
– Meg?!
– Igaz, hogy már nem Kaliforniában él, de még az Alliance-nek
dolgozik.
Hunter úgy vigyorgo , mintha bókot kapo volna.
– Tehát egy arrogáns seggfej vagyok, akinek milliárdos cégei vannak,
ahol a részlegek egyenlege nem s mmel – foglalta össze a hallo akat.
Az ő szájából ez az egész jelentéktelennek hangzo .
– Megzsaroltál – emlékezte e Gabi.
A férfi körbenéze az üres partszakaszon, aztán hangját lehalkítva
azt mondta:
– Úgy hiszem, mindke őnknek van a múltjában olyasmi, amit bán.
Gabi nem tudta, hogyan kellene értenie Hunter szavait.
– Mégis i vagyunk – mondta. – Házasokként, de nem tudunk
feloldódni egymás társaságában.
– Nem gondolom, hogy megölnél álmomban – mondta Hunter.
Gabi elvigyorodo .
– Nem szereted a narancssárgát, emlékszel? – kérdezte önelégült
mosollyal az arcán Hunter.
 – A narancssárga az új fekete.

Gabi és Meg fejüket összedugva ült, és a konyhából kiszűrődő hangokat

hallga a.
– Nem jó! Kezdje újra!
– Nem vagyok szakács, Mrs. Masini – mondta Hunter már sokadszor
az utóbbi fél óra ala .
Mikor Gabi korábban belese anyja birodalmába, a konyhapultot és
a padló felét liszt boríto a. Ez egyértelműen azt jelezte, hogy tészta
készül. Vagy legalábbis liszt és tojás elegye. Egyáltalán nem volt biztos,
hogy a végeredmény ehető lesz.
– Óvatosan törje fel a tojást! – Mikor Gabi édesanyja felnyögö , Meg
kuncogni kezde .
– Bárcsak o is lenne egy kamera! – Meg a nyakát nyújtoga a, hogy
lásson valamit a konyhában uralkodó káoszból.
– Újra! – hangzo az utasítás bentről.
– Meddig hagyod, hogy ez így folytatódjon? – bökte meg Gabi karját
Meg.
– Nincs semmi dolgom… – felelte a nő.
– Nem, nem, nem! – Simona lehalkíto a a hangját. –Képzelje azt,
hogy a tojás egy törékeny nő… nem pedig söröskupak. Gabi és Meg
lélegzet-visszafojtva figyelt.
– Így már jobb. Akkor most még hármat!
Csend.
Sóhajtás.
Csend.
– A francba! – Úgy tűnt, Hunter kezdi elveszíteni a türelmét.
Gabi felkelt a kanapéról.
– Vond el anyám figyelmét!
– Mégiscsak megmented? – kérdezte Meg.
– Én dobtam be anyám konyhájának sötét mélyébe. Azt hiszem, már
megtanulta a leckét.
Mikor beléptek a konyhába, Meg felnevete .
Hunter tojástól és lisz ől ragacsos kézzel állt a mosogató fele .
Gabi édesanyja épp a lisztet söpörte le a pultról.
– Jö em… – kezdte Gabi.
 – Segíteni? – fejezte be a mondatát az anyja. – A férjed igazi
an talentum.
Meg, útban az asszony felé, elhaladt Hunter melle , és együ érzőn
megpaskolta a karját.
– Mit szólsz egy kis szünethez? – kérdezte Simonához lépve.
Az asszony előbb Megre, majd a lányára pillanto .
– Ne csináld meg helye e, Gabriella! Meg kell tanulnia.
– Persze, mama. Pihenj csak kicsit! – Gabi odanyújto a anyjának a
felbonto borosüveget, aztán köve e tekintetével a két nőt, míg el nem
tűntek az ajtón túl.
Gabi és Hunter csak akkor moccant meg, mikor hallo ák, hogy a
veranda ajtaja kinyílik, majd újra becsukódik.
Ekkor Hunter válla megereszkede .
– Édesanyád igazi hajcsár a konyhában!
Gabi elneve e magát.
A férfi viszont cseppet sem érezte szórakoztatónak a helyzetet.
– Felülte él.
Gabi a magasba emelte a kezét.
– Lebuktam! Legközelebb majd nem hencegsz azzal, hogy tudsz
palacsintát sütni. – Kerese egy szta kötényt, és a derekára kötö e.
Hunter már épp kezdte volna kioldani a sajátját, mikor Gabi
megállíto a. – Hohó, Mr. Wall Street! Megígértem anyámnak, hogy csak
segítek neked, de nem fogok helye ed dolgozni.
– Nem tudok főzni – mondta a férfi.
Gabi megnyito a a csapot, és gyorsan megmosta a kezét.
– Elég a nyavalygásból! – Nem tudta, honnan ez a hirtelen jö
önbizalom… talán onnan, hogy Hunter egész kötényét és inge nagy
részét is liszt boríto a. Vagy az arcára ragadt tojásos liszt, a szemébe
hulló haj ncs… vagy az ado erőt neki, hogy lá a, a férfi mennyire
elvesze , ha nem a saját közegében van.
Hunter kikötö e a kötényét, mire Gabi cse nte az ujjával.
– Vedd vissza!
– Édes istenem… még egy rabszolgahajcsár!
– Visszahívhatom anyámat…
– Ne heccelj!
– Mert? Mit csinálsz? Talán elválsz tőlem? – vonta meg a vállát Gabi.
A férfi felnyögö .
 – Na ugye? Egyébként… – Gabi fogo egy üres tálat –anyám addig
nem enyhül meg, míg valamicskét meg nem tanulsz…
Hunter tekintetével köve e, ahogy Gabi kiszór egy kupac lisztet,
majd öklével egy krátert fúr bele a nyers tojásoknak.
– Hadd találjam ki! – ve Gabi a kezébe egy tojást. –Anyám így
muta a, ugye? – Egy kézzel finoman megrepesztve ke éválaszto a a
tojást, majd egy könnyed csuklómozdula al beleejte e a lisztbe.
Hunter felsóhajto .
– Olyan könnyűnek tűnik.
Gabi elmosolyodo , majd közelebb lépve a férfihoz átado neki egy
tojást.
– Használd mindkét kezedet, és egy tálba tedd a tojást. Így ha a héja
is belemenne, nem teszed tönkre azt, ami már a lisztben van.
Hunter túl erősen ütö e hozzá a tojást a tál pereméhez, így a héja a
tálban landolt, maga a tojás viszont kifolyt a konyhapultra.
– Képzelem, milyen idiótának tűnök – mondta.
– Cseppet sem. Csak túl görcsösen próbálod csinálni.
Gabi kiöblíte e a tálat, aztán fogo egy újabb tojást.
– Tedd a kezed az enyémre!
Hunter annyira közel húzódo hozzá, hogy Gabi érezte a teste
melegét. Talán mégsem olyan jó ötlet…
Már nyoma sem volt korábbi magabiztosságának. Megpróbált nem a
férfi széles vállára és fűszeres illatára figyelni, de mikor Hunter két
kezével beboríto a az övét, megremege .
A tojásra figyelj!
– Lassan és könnyedén – mondta fennhangon.
Hunter keze leheletkönnyedén ért hozzá, miközben Gabi feltörte a
héjat.
A férfi akkor sem húzódo arrébb, mikor a tökéletesen ép tojást
belepo yanto á a lisztbe.
A nő igyekeze nem tudomást venni Hunter közelségéről, mikor
fogta a következő tojást, és a férfi kezébe adta.
Ezú al ő te e rá a kezét Hunteréra.
Gabi nem tudta eldönteni, hogy a férfi azért mormog, mert
koncentrál, vagy más mia , de pont ez a másvalami volt az oka annak,
hogy nem néze rá a férfira.
– Lassan! – mondta, mikor Hunter felemelte a kezét, hogy feltörje a
tojást.
 Tökéletesen sikerült abszolválnia a feladatot.
– Ugye nem is olyan nehéz? – kérdezte Gabi. Óvatosan Hunterre
pillanto , miközben elhúzta a kezét.
A pár perccel korábbi frusztráltság és düh helye valami egészen
mást láto a férfi tekintetében. Valami sokkal veszélyesebbet. Hirtelen
hevesebben kezde verni a szíve, és egy rég eltemete érzés kúszo a
felszínre… a veszélyes vágy.
Nem tudta levenni a tekintetét Hunter szétnyíló ajkáról. A beálló
csend valami egészen másra csábíto , mint a főzés.
Egyikük sem moccant. Hiába is tagadták volna, mindke ejükben
feléledt a vágy.
A nem kívánatos, lto vágy.
– Mit művelünk, Gabi? – kérdezte alig hallhatóan Hunter.
Gabi pislogva próbálta elszakítani a tekintetét a férfi ajkáról.
– Főzünk – felelte.
Ahogy arrébb lépe , majdnem leverte a pultról az ép tojásokkal teli
tálat.
Elkezdték összegyúrni a tojásokat és a lisztet, de a szikra továbbra is
o volt köztük.
Hunter folyamatosan Gabi kezét nézte.
– Ha nem figyelsz oda, soha nem eszünk – mondta neki a nő.
Hunter megfogta Gabi kezét, mielő még a tésztába nyomta volna a
tenyerét.
– Azt hiszem, beszélnünk kell arról, ami i folyik.
Gabi nyelt egy nagyot.
– Arról, hogy főzünk?
– Gabi, nézz rám!
A nő megrázta a fejét. Tudta, hogy gyerekesen viselkedik, de tudta,
ha megint észrevenné, hogy Hunter szemébe hullik egy haj ncs,
képtelen lenne megállni, hogy a helyére igazítsa.
– Gabi! – Hunter különösen lágy hangon szólt hozzá.
Ragacsos ujjával megemelte Gabi állát, így a nő kénytelen volt a
szemébe nézni.
Hunter ekkor közelebb lépe , hozzápréselve feleségét a pulthoz.
Gabi nem kapo levegőt.
A férfi hüvelykujja begyével végigsimíto a az alsó ajkát.
– Rossz ötlet – mondta ki aztán mormogva, amit Gabi gondolt.
 – Nagyon rossz ötlet – bólinto a nő. Ujjaival a konyhapultba
kapaszkodo , hogy véletlenül se érintse meg Huntert.
A férfi ve egy mély lélegzetet.
– Virágillatod van.
– Majd lecserélem a samponomat. – Hunter elkezdte lejjebb hajtani
a fejét, Gabi pedig kétségbeese en tovább beszélt. – Majd valami
uniszexre…
– Nem hiszem, hogy az segítene…
Hunter arca már olyan közel volt hozzá, hogy érezte a férfi
mentaillatú leheletét.
– Még csak nem is kedvellek. – Már annyira hátradőlt, hogy egyik
lába felemelkede a földről, és hozzáért a férfiéhoz.
– Én pedig nem bízom benned. – Hunter lecsúszta a a kezét a nő
nyakára.
– Megzsaroltál.
– Tőrbe csaltál… anyád meg akar tanítani főzni.
Gabi elmosolyodo .
– Azért a ke ő közö van némi különbség.
Hunter ahelye , hogy szájon csókolta volna, a nyakához hajolt.
Ahogy beszélt, lehelete izgatóan simoga a Gabi bőrét.
– Ismered édesanyádat?
– Akkor sem…
A férfi ajkával megérinte e a nő nyakát.
Gabi szemét lehunyva felnyögö .
Szörnyen rossz ötlet…
Hátrahajto a a fejét, engedve Hunternek, hogy tegyen vele, amit
akar.
– No lám, no lám! – csendült fel Meg hangja.
Gabi megdermedt, Hunter ujjai pedig megfeszültek.
– Édesanyád útban van a konyha felé. Gondoltam, szólok…
Gabi arca csak úgy lángolt.
– Ez nem az, aminek látszik… – nyögte ki.
Meg csak felnevete , és kiment a konyhából.
 Tizenötödik
fejezet

Kényelem, étel és bor… sok-sok bor.

Mégis mi a francot művel? Még csak az hiányzik, hogy elcsábítsa a
feleségét. Vagy talán elfelejte e, mi áll a szerződésben? Azt a részt, hogy
ha gyerekük szüle k, a fél vagyonát elveszí ?
Gabi szemben ült vele vacsoránál, és csak piszkálta az ételt. Azt, amit
együ készíte ek el a rabszolgahajcsár felügyelete melle .
Meg sokatmondó mosollyal az arcán nézte őket, Valt pedig mintha
kicsit zavarta volna a társaságra telepede feszültség. Még csak dél volt
– furcsa időpont egy nagy étkezéshez. Hunter ennek ellenére eve . Igaz,
inkább azért, mert ő is részt ve a főzésben, nem pedig azért, mert éhes
volt. Korábban, ha valaki azt mondta volna neki, hogy egyszer eljön az a
nap, amikor olasz tésztát fog főzni, hat számjegyű összegben fogado
volna az ellenkezőjére.
Meg félretolta a tányérját.
– Nem is olyan rossz… ahhoz képest, hogy első próbálkozás.
És az utolsó.
Amikor azonban az anyósára pillanto , úgy döntö , ezt inkább
megtartja magának.
– Azért egyelőre nem jelentkeznék szakácsnak – mondta helye e.
Val arcán most először megjelent egy halvány kis mosoly.
– Nos – tolta hátra a székét Mrs. Masini –, én most ledőlök egy kicsit.
Mikor felállt, Hunter is felkelt, hogy segítsen neki. Az asszony ráncos,
foltos kezével megpaskolta a férfi kezét.
– Köszönöm, hogy tanulha am öntől valami újat –mondta Hunter. –
De ha nem muszáj, a közeljövőben ne ismételjük meg!
Az asszony arcán valódi mosoly jelent meg… elégede mosoly.
– Nem vagyok már fiatal. A türelmem csak havi egy leckére elég.
Még jó, hogy az ország két végében élnek.
– Gabriella! – fordult az asszony a lányához. – Kísérj el a szobámba!
 Gabi odalépe anyja mellé, és megfogta a karját. Indulás elő még
szemérmesen hátrapillanto a válla fele .
Hunternek nem sok kedve volt Meg és Val társaságához, ezért így
szólt:
– Szeretnék elintézni néhány hívást.
– Az összes telefon működik, bármelyiket használhatja – mondta Val.
Hunter ebben egészen biztos volt… ahogy abban is, hogy lehallgatják
őket.
– Minden szám a mobilomban van – mondta.
Val felkelt a székéből.
– Használhatja az irodámat.
Hunter köve e Valt a gol ocsihoz – az egyetlen közlekedési
eszközhöz, amelyet ezen a szigeten használtak.
– Ön túlélte az anyámmal való találkozást, Blackwell. Ezért jár a
pont. Nem hi em volna.
Ráfordultak a főépülethez vezető kétsávos útra. A háromszintes
épületben volt Val irodája és a személyzet azon tagjainak szobái, akik a
szigeten aludtak. Az épületet körülölelő veranda hatalmas ablakain túl az
étkező és a konyhák voltak. A nyaralósziget medencéit és spa-részlegét
mindössze egy sövény és egy füves sáv választo a el az épüle ől. Az
épület alsó szintjét egy éjszakai klub és különálló rendezvénytermek
foglalták el.
– Az édesanyja nem hagyo sok választást – felelte Hunter.
Val bólinto .
– Ő már csak ilyen.
– Makacs, akárcsak az ön húga.
Val megállíto a a kocsit, és Hunter felé fordult.
– Családi vonás – mondta.
– Akkor ez közös bennünk. Ha egyszer valamit elhatározok, azt
véghez viszem. Ha meg akarok szerezni valamit, nem nyugszom, míg az
enyém nem lesz.
– Mint például a húgom. – Val megjegyzése nem is állhato volna
közelebb a valósághoz.
– A Gabival való kapcsolatom más.
Val szeme sarka megrándult.
– A férfi, akinek utoljára engedtem, hogy udvaroljon neki, majdnem
megölte a húgomat. Gondolom, megér , hogy meg akarom védeni.
Megölte? Hogy micsoda?!
 – Mármint Picano?
– Megbíztam a férfiban. Mindannyian megbíztunk benne.
– Még az édesanyjuk is?
Val elfordíto a a tekintetét.
– Anyám nem kedvelte. – Ekkor Val olaszul motyogo valamit. –
Szerintem magával sincs másképp.
Hunter ebben azért nem volt olyan biztos. Miközben tönkrete e az
asszony konyháját, legalább kétszer lá a, hogy Simona majdnem
elvigyorodik.
– Picano főzö az édesanyjukkal akár csak egyszer is? – kérdezte.
– Te jó ég, dehogy! Anyám be sem engedte volna a konyhájába.
Érdekes… őt beengedte.
Hunter már épp kiszállt volna a kocsiból, mikor Val megállíto a.
– Gabriella mesélt magának Picanóról? – kérdezte.
Minden válasz olyannak érződö , mintha csak egy kérdésre
lennének tőle. Akkor miért hezitált?
– Nem mindent.
Val kinyito a a száját, de Hunter félbeszakíto a.
– Majd elmondja, ha már készen áll rá. Hosszú ideje most először
hajlandó vagyok várni. Megvárom, míg magától mondja el, mi történt
vele.
Val egy pillana g elgondolkodva néze rá.
– Bevallom, meglepe , Blackwell.
– Bizonyára nem tart sokáig.
Hunter kiszállt a kocsiból. Eszébe juto a Blake-kel folytato
beszélgetése. Végül úgy döntö , azzal, hogy ezt az egy kérdést felteszi,
még nem fog túl sokat megtudni Gabi múltjáról.
– Ki lő e le Picanót?
Val habozo .
– Mindegy – legyinte Hunter. És ha Gabi te e? Nem kelle volna
rákérdeznie. – Megvárom, míg Gabi elmondja.
– Nem hiszem, hogy a húgom tudná. Nem volt o , mikor történt.
Hunter összezavarodo . Azt hi e…
– Én viszont o voltam – folyta a Val.
– Maga lő e le?
A férfi megrázta a fejét.
– Bárcsak a kezemben le volna a fegyverem… Nem. A par őrség,
Neil, Rick és Meg melle nekem nem juto sok tennivaló.
 Meg… Val szőke felesége?
– Úgy látom, csak több le a kérdés…
Igen, így volt.
– Már mondtam, de megismétlem, Valen no. Nem fogom bántani
Gabit. Szavamat adom.
Val zsebre dugta a kezét. Már nem rángo a szeme sarka.
– Remélem is.
Hunter biccente , és köve e Vált az irodája felé.
Mikor egyedül maradt, lehallga a a hangüzeneteit. Először Tiffanyét.
A tkárnője hebege valamit arról, hogy szimpa kus neki a felesége, és
hogy vajon hé őn meglesz-e még az állása. Hunter nem tudo felidézni
olyan esetet, mikor a tkárnője túl sokat ivo volna egy koktélpar n, és
nem helyénvaló dolgokat mondo volna. Ráadásul nem le volna
könnyű még egy olyan tkárnőt találnia, mint Tiffany. A második üzenet
Andrew-től jö : „Önnek üzenete érkeze … az, amelyet vár.”
A francba!
A harmadik üzenet Remingtontól érkeze . Amikor Hunter megtudta,
hogy a férfi Kolumbiába és Olaszországba is elutazo , két kezébe fogta a
fejét. Gyorsan le kell állítania a magánnyomozót: hagyja abba a Gabi
magánélete utáni kutakodást, koncentráljon kizárólag az offshore
számlákra. Ha Gabi megtudja, hogy fizet valakinek, hogy az illető
felkutassa a múltját, az a törékeny bizalom, amelyet eddig sikerült
kiépítenie, egy szempillantás ala odavész. Márpedig Hunter, valamilyen
furcsa oknál fogva, most már azt akarta, hogy Gabi bízzon benne.
És ő is meg akart bízni a nőben.
Remingtont hívta vissza elsőként, de a nyomozó helye a hangposta
válaszolt. Hunter óvatosan kilépe Val irodájának teraszára, és lenéze .
Mikor megbizonyosodo róla, hogy senki sem hallhatja meg, rámondta
a rövid üzenetet: „I Blackwell. Hagyd, amivel foglalkozol! Meg kell
tudnom, Picano kivel üzletelt Kolumbiában. Valakinek hozzáférése volt
azokhoz a számlákhoz – tudnom kell, kinek. Ugyanez Olaszországban. Ha
bárhol máshol találkozol Gabriella nevével, azonnal jelentkezz!”
Ezután megírta Tiffanynak, hogy hé őn találkoznak az irodában.
Végül felhívta Andrew-t. A férfi első csöngésre felve e a telefont.
– Milyen Florida? – kérdezte.
– Meleg… párás… gyönyörű. Na, halljuk!
Andrew felsóhajto .
Hunter már akkor tudta, mielő a férfi kimondta volna:
 – Az apasági teszt pozi v le .

– Valaki rossz fát te a tűzre!

Gabi, miután anyja alaposan kikérdezte, Meg csilingelő hangjára
vonakodva kiment a teraszra.
Tudta, hogy nem úszhatja meg ezt a beszélgetést, de azért egy
próbát megért.
– Nem felejthetnénk el azt, amikor besétáltál…
Meg hevesen megrázta a fejét.
– Szó sem lehet róla! Részleteket akarok, kisasszony… mindent!
Gabi felnéze az emelet felé.
– Mi lenne, ha sétálnánk egyet?
– Jó ötlet. Édesanyád megpróbál felhizlalni. Tésztát délután? Ki
hallo még ilyet?
– Olaszok vagyunk, ha nem tudnád.
Cipőiket Meg és Val villája bejáratában hagyva lesétáltak a partra.
– Azt hi em, ez csak névházasság – kezdte Meg.
– Az is. Még csak nem is kedvelem őt.
Erre Meg felvonta a szemöldökét.
– Nos, az esetek többségében…
– A testetek egymáshoz préselődö , és nekem cseppet sem tűnt
úgy, hogy el akarnád tolni magadtól.
– Nagyon vonzó férfi… – védekeze Gabi.
– Aha…
– Rendkívül vonzó… – sóhajto , amint felidézte a férfi lélegzetét a
nyakán.
– Rengeteg vonzó férfi futkos a világban, Gabi. Miért épp Hunter?
Gabi összefogta hátul a haját, hogy a szél ne fújja az arcába.
– Könnyen elérhető.
Meg felnevete .
– Ahogy egy taxisofőr is. Még csak nem is szemeztél egyetlen férfival
sem azóta, hogy…
– Alonzo óta. – Kedves volt Megtől, hogy próbálta kerülni a név
említését.
– Igen.
Egy ideig szótlanul sétáltak a parton.
 – Kérdezhetek valamit? – fordult felé Meg. – Alonzóról…
A férfiról, akiről azóta nem beszéltek, hogy meghalt. Ám az utóbbi
egy hónapban egészen más volt hallani a férfi nevét, mint korábban.
Könnyebb volt most, hogy Hunter o volt melle e és bosszanto a…
meg elterelte a gondolatait.
– Próbáljuk meg! – mondta.
– Természetesen megértem, ha nem akarsz válaszolni.
– Nyugi, nem fogok szétesni egy kérdéstől.
– Milyen volt köztetek… tudod… a szex…
Rég volt már, hogy Gabi utoljára az in mitásra gondolt. Még most,
hogy Hunter hatására feléledtek a hormonjai, mégsem idézte fel, milyen
volt Alonzóval.
– Nos… – megrázta a fejét.
Meg bátorítóan a karjára te e a kezét, ahogy a kihalt parton
sétáltak.
– Kielégítő volt.
– Kielégítő?
Gabi nehezen tudo volna felidézni bármit is ke ejükkel
kapcsolatban, ami ne hazugság le volna. Bemesélte magának, hogy a
szexuális életük is pocsék volt, hiszen Alonzo becsapta.
– Mennyire kielégítő? Mint egy isteni steak, vagy mint egy
tűzoltásként bekapo bolognai szendvics?
Gabi a tengert nézve igyekeze felidézni az érzést.
– Az igazat megvallva, kicsit mindig éhes maradtam utána…
Meg belekarolt sógornőjébe.
– Az baj…
– Tudom… most már tudom.
A vízben gázolva sétáltak, élvezve, hogy az alacsony hullámok
átcsapnak a lábfejükön.
– És Hunterrel mi a helyzet? – kérdezte tőle váratlanul Meg.
– Ó, vele nem… úgy értem, amit a konyhában lá ál… mi még nem…
– Hogy lehet az, hogy felnő nő létére ennyire nehezére esik a szexről
beszélni?
– Amit a konyhában lá am, az nagyon is szenvedélyes volt.
Gabi érezte, hogy elpirul.
– Igen, az volt – su ogta.
Meg felnevete .
 – Nem szeretek embereket összehasonlítgatni, de mondd meg
őszintén: az a mocsok szemétláda kiválto a belőled valaha is azt, amit
ma Hunter?
– Nem – válaszolta Gabi gondolkodás nélkül. – Még csak meg sem
közelíte e.
– Hmm…
– Nem történhet meg – mondta ki Gabi fennhangon, amit aznap
gondolatban már többször is elismételt magának.
– Miért nem? Egyértelmű, hogy odavan érted. Másfél évig lesztek
házasok, igaz? A jelentőség nélküli, szenvedélyes szex sokkal jobb, mint a
langyos szex, amelynek elvileg jelenteni kelle volna valamit.
– Nem. Én nem tudok csak úgy szexelni.
– Próbáltad már? Úgy tűnik, Val egész életedben óvo téged.
– Ez igaz – ismerte be Gabi. – De több lehetőségem adódo , mint
amennyiről Valnek tudomása van. Csak épp nem éltem velük.
Meg csücsörítve néze sógornőjére.
– Hogy bírtad ki?
– Mire célzol, Margaret? Hogy rám férne egy egészségügyi szex a
férjemmel?
Meg szemöldökét felvonva bólinto .
– Te mondtad, hogy vonzó. Szerintem működne a dolog.
Gabi játékosan beljebb lökte sógornőjét a vízbe.
– Nem bízom benne – mondta.
Meg arcáról eltűnt a mosoly.
– Gondolod, bántana?
– Nem. Fizikailag semmiképp.
– És érzelmileg?
Gabi nehezen tudta szavakba önteni a gondolatait.
– Hogy képesek egyesek olyannal szexelni, akit nem kedvelnek? –
kérdezte végül.
– A férfiak folyamatosan ezt teszik.
– Oké, de én nem úgy vagyok bekötve, mint ők…
Ezú al Meg lökö rajta egyet játékosan.
– Tudod, hogy értem! Nézd, nem azt mondom, hogy ne hallgass az
eszedre. De ne félj, ha eluralkodik rajtad a vágy. Tudod, hogy nem teszi a
szépet csak azért, hogy ágyba vigyen. Már eleve házasok vagytok. A
kapcsolatotok véges, és talán épp erre van szükséged ahhoz, hogy
megtaláld magadban a szexualitást. Nekem úgy tűnik, hogy Alonzo
ebben nem volt segítségedre.
– Pedig még meg is bíztam benne… – tűnődö Gabi.
– Ha bármit is számít… én kedvelem Huntert. Persze, nem tökéletes,
és én sem fogadtam volna el ügyfélnek, de egész jól elvisel minket. És ha
arra gondolok, milyen gazdag, nem hiszem, hogy megjátszaná magát.
Nem az az ember, akinek bármit is meg kellene tennie, amit nem akar.
– Ebédet főzö – jegyezte meg Gabi.
Meg belekarolt Gabiba, és a két nő elindult vissza a villa felé.
– Azt hiszem, sosem fogom elfelejteni, ahogy o áll tetőtől talpig
lisztesen – mondta nevetve Gabi.
– Nem a lisztes képe mia pirultál el. Hanem mert úgy tapadt rád,
mint egy latexnadrág!
 Tizenhatodik
fejezet

Remington bízo benne, hogy a kolumbiai nyomok gyorsan kihűlnek.

Balszerencséjére nem így történt. Már harmadik napja fő a párás,
városi dzsungelben; épp egy banknak neveze épület düledező falának
dőlve álldogált. Ez nem az a bank volt, ahol Picano számláját kezelték, de
odabent volt egy ember, akinek megeredt a nyelve, valahányszor
Remington meglebegtete elő e egy ötvendollárost. Még szerencse,
hogy Blackwell pénztárcája sosem ürül ki.
Juan kilépe a romos épületből, és körbenéze a forgalmas utcán.
Mielő tekintetével megtalálta volna Remingtont, odalépe hozzá egy
vékony, idegesnek látszó fickó.
Remington ráérősen hagyta, hogy cigare ája füstje az ég felé
kússzon, és felemelte arca elé az újságot, hogy nyugodtan szemügyre
vehesse a két férfit. Juan azt mondta, a néhai Picano bandájának egyik
tagja a barátja, aki hajlandó találkozni ke ejükkel. Remingtonnál volt
néhány százdolláros, és még néhány a hotelszobájában, a vécé mögé
rejtve. A szoba állapotából ítélve aligha takaríto ák, úgyhogy nem kelle
aggódnia, hogy bárki is megtalálja a pénzt.
A két férfi kezet fogo , és szívélyesen eltársalgo . Néhány perccel
később Juan újra körbenéze . Remington már csak pár kérdésre volt a
választól, hogy ki áll a Picano-féle számlák mögö . A gond csak az volt,
hogy Kolumbiában nagyon nehezen lehete eldönteni, kiben bízhat az
ember.
Remington senkiben sem bízo .
Összehajto a és hóna alá dugta az újságot, ledobta a földre a
csikket, majd a járműveket, gyalogosokat és néhány kóbor kutyát
kerülgetve elindult a két férfi felé. Útközben egy gyerek, alig több
háromévesnél, nekiment a lábának, és kinyújto a felé koszos kezét.
Remington tudomást sem véve róla elsétált melle e – tudta, ha csak egy
negyeddollárost is ad neki, azonnal megrohanja az utcakölykök hada.
Remington pedig nem akarta felhívni magára a figyelmet.
 – Hát i van! – vigyorodo el Juan. – Senor Remington… ő a
barátom, Raul. Akiről beszéltem önnek.
Remington állát felemelve kezet nyújto .
– Beszél angolul?
Raul izzadságtól nyirkos kezével megszoríto a az övét, majd lassan
bólinto .
– Nemzetközi nyelv, nem igaz?
Remington amint lehete , elhúzta a kezét. Raul, aki egyik lábáról a
másikra állt, úgy feste , mint aki félelmében menten infarktust kap…
vagy csak elvonási tünetektől szenved.
– A kolumbiai bankároknak kell tudniuk angolul, igaz, amigo? –
ugra a a cimboráját Juan.
– Sí, sí.
Remington egy közeli, teraszos étkezde felé inte a fejével. Korábban
már felmérte a terepet, és két menekülőutat is talált arra az esetre, ha
idő elő o kellene hagynia a két fickót.
A három férfi belépe a teraszos árnyékra; Remington há al a falnak
foglalt helyet, a két amigo tőle balra, jobbra pedig szökési lehetőség
kínálkozo . Amint leültek, már meg is jelent egy pincérnő. Remington
nem akart kockáztatni, így egy üveg sört kért, aztán megvárta, míg újra
hármasban maradnak.
Raul mutatóujjával megtörölte az orrát, mielő megszólalt volna.
– Juan azt mondja, keres valakit.
– Valakit vagy valakiket. Maga mondja meg!
Juan összekulcsolta a kezét, Raul pedig ide-oda kapkodta a
tekintetét.
– Ki akarja tudni?
– Talán én magam.
Raul előrébb hajolt.
– Az információnak ára van, senor.
A pincérnő kihozo nekik három sört.
– Tehát van számomra valami információja? – kérdezte Remington,
miután a nő elment.
Raul megdörzsölte a felső ajkát. Remington most már biztos volt
benne, hogy a fickó valami nagyon jó kolumbiai cuccot tol… vagy valami
nagyon olcsót. Első ránézésre nehéz volt megállapítani.
– Ha van pénze, igen.
 Remington előve a zsebéből két ötvendolláros bankót, de úgy, hogy
a két kolumbiai mindenképp lássa a mögö ük lévő százasokat.
– Egy nevet akarok hallani.
– Ha azt mondom, hogy Picano használja a számlát?
Remington visszahúzta a pénzt tartó kezét.
– Ne szarakodjon velem, Raul! Picano halo .
Raul hátradőlt a székén.
– És mi a helyzet Mrs. Picanóval?
Remington felállt. A fickó gyorsan akart némi pénzhez jutni. Szart
sem tudo .
Juan és Raul is felállt.
– Várjon… – mondta Juan.
– Mire? Tűnjenek az utamból! Nem üzletelek olyanokkal, akik csak az
időmet pazarolják.
– De…
Remington félrelökte Jüant, és o hagyta a két kolumbiait.
Kezdhe újra a nulláról. Mikor megrohanták az utcagyerekek,
zsebébe nyúlva kive némi aprót, és odahajíto a nekik. A kölykök úgy
vete ék rá magukat a pénzre, mint galambok a kenyérmorzsára. O
ezala átment az út túloldalára, és felszívódo .
Remington dühösen felsiete a hotel lépcsőjén, be a szobájába. A
holmiját bedobálta a spor áskájába, aztán kive e a vécé mögül a pénzt.
Telefonját keresve megtapoga a a jobb hátsó farzsebét.
Megdermedt. A bal zsebét is ellenőrizte… az elülső zsebeket…
A rohadt életbe!

Hunter nem volt benne biztos, melyikük kerüli a másikat. Ugyanis Gabi
és ő is kapva kapo minden alkalmon, hogy az éjszakai klubban legyen,
és így ne kelljen visszavonulniuk a villájukba.
Hunter nem bízo magában.
Bár rengeteg mindenen járt az esze, Gabi folyton bekúszo a
gondolataiba. Ez pedig veszélyes. Mindke ejükre nézve.
A terem túlsó felében Gabi a bátyjával táncolt. Mosolyogtak és
neve ek… egyértelmű volt, hogy nagyon szere k egymást. Hunter nem
hibáztatha a Valt a viselkedéséért. Ha le volna egy húga, aki igent
mond egy időszakos házasságra, valószínűleg neki is le volna néhány
keresetlen szava az újdonsült férjhez.
Ekkor odalépe hozzá Meg.
– Nem tűnik magának való pusnak.
– Néha jólesik csak úgy nézelődni – szakíto a el a tekintetét Gabiről
a férfi.
– Jól érzik magukat – állapíto a meg a nő.
Hunter bólinto .
– Alonzo halála elő lá am Gabit utoljára táncolni. Még az
esküvőnkön is csak te e, amit elvártak tőle, de nem tűnt boldognak.
Hunter nem érte e, Meg miért kezde el hirtelen Gabiről mesélni
neki.
– Nem kedveltem a fickót.
– És miért mondja el nekem mindezt?
Meg belekortyolt az italába.
– Nem is tudom…
Hunter letörölte a poharára kicsapódo párát.
– Hadd találjam ki! Mindjárt figyelmeztetni fog, hogy ha bántani
merészelem Gabit, önnel gyűlik meg a bajom.
Meg felvonta a szemöldökét.
– Nos, megfordult a fejemben. De nem lenne rá alkalmam.
– Túl sokan állnak ön elő a sorban.
– Pontosan.
Egy percig csendben nézték a házastársaikat, majd Hunter
odanyújto a a kezét.
– Táncolunk?
A nők szeretnek táncolni. Ez olyasmi volt, amit Hunter nagyon korán
megtanult velük kapcsolatban. A zene elég gyors volt ahhoz, hogy
elkerülhessék a túl sok tes kontaktust. Ennek ellenére Hunter többször
is észreve e, hogy Val figyeli őket.
Mikor újabb szám következe , ezú al lassabb, Val megpaskolta
Hunter vállát, és a két férfi táncpartnert cserélt.
Huntert megcsapta a Gabi hajából áradó trópusi virágillat.
Mikor felesége egyik kezét a kezébe helyezte, a másikat pedig a
vállára, minden önuralmára szüksége volt, hogy ne húzza őt szorosan
magához.
Néhány óvatos lépés után azonban Gabi magától hajolt közelebb
hozzá.
 – Jó táncpartner vagy – súgta.
Hunter könnyedén veze e Gabit a táncparke en.
– A főiskolán jártam egy színészet szakos lánnyal. Meg kelle
tanulnom táncolni.
Gabi elmosolyodo .
– És mennyi ideig jártál Színész kisasszonnyal?
– Két hónapig.
Gabi lecsúszta a a kezét Hunter hátára. Ujjainak érintésére a férfi
egy pillanatra kiese a ritmusból, de gyorsan összekapta magát.
– Két hónapot aligha neveznék járásnak… inkább csak szórakozásnak.
– Főiskolás voltam.
– De ez későbbi életed során sem igazán változo –mondta Gabi.
A férfi szemét összehúzva lefelé tekinte .
– Ezt is az átvilágítás közben tudtad meg?
– A harmincadik névnél abbahagytam a kutakodást –válaszolta Gabi.
– Harminc? A pletykalapok hajlamosak túlozni.
– Tehát nem volt harminc?
Hunter sosem számolta a nőket. És abban is biztos volt, hogy nem
most fogja elkezdeni. Nem szerencsés dolog a múltbéli nőügyein
mélázni, miközben épp egy nővel… a feleségével táncol.
– Meg sem közelí a harmincat – mondta végül.
Gabi felnevete .
– Majd előszedem a jegyzeteimet, és ellenőrizzük.
Hunter úgy döntö , ideje lezárni a témát, ezért párszor megpörge e
Gabit, kipördíte e, majd visszahúzta magához. Még Fred Astaire is
megirigyelte volna a mozdulatait.
A táncparke en lévők széjjelebb húzódtak, több helyet adva nekik,
Hunter pedig Valre és Megre pillanto .
– Nos, most már hivatalos – mondta. – Már az összes közeli
családtagod értésemre adta, hogy megnézhetem magam, ha bántani
merészellek.
Gabi sóhajto egyet, majd a férfi mellkasára hajto a a homlokát.
– Bocsánatot kellene kérnem – mondta.
– Fogalmuk sincs, mennyire erős vagy.
– Nem vagyok annyira erős. – Gabi hangja olyan halk volt, hogy alig
lehete hallani a zenétől.
Hunter ezek után kicsit szorosabban tarto a a karjaiban.
 Mikor a szám véget ért, a férfi lekísérte őt a tánctérről. Csak egy
bizonyos idő után tudatosult benne, hogy nem engedte el Gabi kezét. Te
jó ég, mikor volt utoljára, hogy egy nő kezét fogta?
– Mi visszavonulunk – törte meg a csendet Meg.
Gabi elengedte Hunter kezét, és szorosan megölelte sógornőjét.
– El sem hiszem, hogy már holnap elutaztok! – mondta Meg. – Túl
kevés időnk volt.
– Csak egy repülőútnyira vagyunk egymástól – emlékezte e Gabi.
– Igen… Feltétlenül szóljál, ha már etek a ház! Segítek bútort
választani.
– Remélem, tényleg olyan mély a pénztárcád, ahogy mondják,
Hunter! – nevete fel Val.
Ez is a szerződés része – akarta mondani Hunter, de végül nem te e.
– Azt hiszem, telik rá.
Gabi arcon csókolta bátyját, majd köve e tekintetével Meget és Valt,
míg el nem tűntek az ajtón túl.
Mikor ke esben maradtak, Hunter érezte, hogy megemelkedik a
pulzusa. Ez most komoly?
– Menjünk? Vagy innál még valamit?
Gabi a bár felé pillanto , és összeráncolta az orrát.
– Túl késő van hozzá.
Hunter odanyújto a a karját, mire Gabi belefonta a sajátját.
Mikor kiléptek a levegőre, megcsapta őket a virágok és a tenger
illatának kellemes elegye. Egészen addig hallo ák a kiszűrődő zenét, míg
a főépület sarkánál rá nem fordultak a villájukhoz vezető ösvényre.
– A bátyád valami igazán különlegeset építe i fel –mondta Hunter.
Gabi felsóhajto .
– Miután apánk meghalt, úgy érezte, gondoskodnia kell rólunk. Arról
szó sem lehete , hogy belebukjon ebbe a vállalkozásba.
Hunter maximálisan megérte e… a vágy, hogy az ember csak
menjen előre… hogy újabb és újabb csúcsokat hódítson meg.
– Arra nem gondolt, hogy terjeszkedjen… hogy máshol is legyen
ilyen üdülőparadicsoma?
Ahogy sétáltak, Gabi keze, amellyel belékarolt, egyre jobban ellazult.
– Volt idő, mikor beszélt róla, de aztán…
Mikor Gabi hangja elakadt, Hunter tudta, hogy ennek is Alonzóhoz
van köze.
 A villájuk terasza az óceánra néze . Nem volt telihold, de az égbolt
felhőtlen, így a víz felszínén mintha milliónyi tökéletesre csiszolt gyémánt
ragyogna. Ahelye , hogy bementek volna, Hunter előrébb húzta az egyik
napozóágyat, hogy Gabi leülhessen. Bármennyire is vágyo rá, hogy
bevigye őt a házba, hogy o folytassák, ahol a konyhában abbahagyták,
tudta, hogy ezen a ponton ez hatalmas hiba lenne.
Ő is leült egy napozóágyra, lerúgta a cipőjét, és amint Gabi
hátradőlt, köve e a nő példáját.
Lá a, hogy Gabi gondolatai messze járnak… talán Alonzón? Vagy
aggódik amia , ami köztük történt? Hunternek fogalma sem volt, mi
zajlik benne. Nem szerepelt a tervei közt, hogy törődni akar majd
Gabival. Gabi azonban figyelmet követelt a környezetétől, és Hunterben
is felébreszte e a vágyat, hogy védelmezze. Mindez nem begyakorlo
női prak ka volt, hanem a lényéből fakadt.
– Megmerevedsz, mikor rá gondolsz – mondta a nőnek.
Gabi ve egy nagy levegőt.
– Ma beszélge em a bátyáddal – folyta a Hunter.
– Jaj, ne!
– Ne aggódj! – mondta gyorsan a férfi. – Bármennyire is szere em
volna, nem kérdeztem rá a részletekre.
Hallo a, hogy Gabi megkönnyebbülten kifújja a levegőt.
– Be kell vallanom valamit.
– Akarom tudni, mit? – kérdezte Gabi.
– Valószínűleg nem. De úgy látom… szóval még egy jó darabig együ
leszünk. És jó lenne elkerülni az aknákat… már ha ez lehetséges… –
Bizonyos tkokat esze ágában sem volt megosztani Gabival, de a többit…
– Halljuk! – mondta Gabi. – Bevallani általában valami bűnt szoktak.
A férfi a lágy hullámokat nézte.
– Felbéreltem egy magánnyomozót, hogy derítsen ki rólad mindent.
Gabi megdermedt.
– Reméltem, hogy nem fogod beváltani ezt a fenyegetésedet.
– Cselekedni szoktam, nem csak fenyegetőzni.
– Tehát mostanra az összes tkomat ismered – mondta Gabi kimért
hangon.
Hunter megrázta a fejét.
– Nem. A magánjellegűeket nem. A magánnyomozó egészen eddig a
hétvégéig a magánéleted után is kutakodo . – Pontosabban aznap
délutánig. De ez már jelentéktelen részlet volt.
 – És most min dolgozik?
A vallomás további része már nem a bűnösségének beismerése volt,
így Hunter sokkal felszabadultabban folyta a.
– Megígértem neked, hogy sztára mosom a neved… elintézem,
hogy ne legyen többé közöd Picano bankszámláihoz. A nyomozó most
épp ezen dolgozik: próbálja kideríteni, ki áll az offshore számlák mögö .
Mikor Gabi nem reagált a hallo akra, Hunter óvatosan visszafordult
felé. Gabi őt nézte – de nem dühösen, hanem gyengéd tekinte el,
mosolyogva.
Kinyito a a száját, mintha mondani akarna valamit, de aztán
meggondolta magát.
– Mi az? – kérdezte Hunter.
Gabi egy pillana g habozo .
– Miért? Miért mondtad a nyomozónak, hogy hagyja abba a
magánéletem utáni kutakodást?
Hunter egyetlen szóval tudo volna válaszolni: bizalom. Azt akarta,
hogy Gabi megbízzon benne. Ugyanakkor tudta, ha ezt ilyen rövid idő
után elmondja neki, azzal túl nagy hatalmat adna a nő kezébe. Fennáll a
veszély, hogy ha Gabi megtudja, hogy azt akarja, bízzon meg benne,
most azonnal feláll és elsétál. És akkor mihez kezd? Nem, ezt a szót
egyelőre kerülnie kell.
– Mert majd te beavatsz, ha készen állsz rá – mondta végül.
Hallo a, hogy Gabi mocorogni kezd a nyugágyon.
– Lehetetlenség megfogni téged, ugye tudod?
Hunter elvigyorodo .
– Hát, igyekszem.
– Látom… de szerintem nálad ez egy veled születe tulajdonság…
– Nem, ugyanolyan vagyok, mint bárki más. Csak talán egy kicsit
jobban igyekszem megszerezni azt, amire vágyom.
– Még ha ehhez meg is kell zsarolnod az embert…
Hunter felszisszent.
– Elég rondán hangzik így kimondva.
– Mert az is – mondta nevetve Gabi.
A férfi megvonta a vállát. Ha visszamehetne az időben, akkor sem
tenne másképp.
A beszélgetésük egyre lassabbá vált, míg Hunter úgy gondolta, aznap
estére minden témát kimeríte ek.
– Manipula v szemétláda volt – szólalt meg váratlanul Gabi.
 Lám-lám, mégiscsak megérte türelmesnek lenni.
– A kon nensen találkoztunk, és mint később megtudtam, nem is
véletlenül. A bátyámmal egy adománygyűjtő esten voltunk. Figyelmes
volt, ami tetsze Valnek. És nekem is imponált…
Hunter kihallo a Gabi hangjából a fájdalmat.
– Burokban éltem… ahogy azt Meg is mondta… ezen a szigeten,
biztonságban. Nem volt ezzel semmi bajom, de mikor Alonzo felbukkant,
úgy gondoltam, ideje felfedezni a világot.
Hunter tudta, hogy a történet rosszul végződö , de a részleteket
nem ismerte. Ezért óvatosan kelle megválogatnia a szavait, hogy Gabi
nehogy újra bezárkózzon.
– És így is te él…
– Igen. Többször is eljö a szigetre, és mindig ládaszámra hozta a
bátyámnak a minőségi borokat. Valnek nem volt szüksége borra, de a
vendégeknek ízle …
Hunter fejében kezde összeállni a kép.
– Úgy volt, hogy a kaliforniai partvidéken lesz az új o honunk, ahol a
borászata volt. Az olaszországi birtoka is virágzo … vagy legalábbis azt
hi em… ezért, mikor azt mondta, hogy szerinte az Államokban kellene
elkezdenünk a közös életünket, nagyon boldog voltam. Olaszországban is
jártam nemegyszer, de nem tudtam elképzelni, hogy odaköltözzünk, és
így elszakadjak a családomtól.
– Hadd találjam ki: Alonzo biztosra ve e, hogy boldogan elfogadod a
javaslatát.
Mindvégig figyelte Gabi arcát: az érzelmek váltakozását… feltűnt
neki, hogy a nő hangja erőtlenebbé vált, valahányszor magáról beszélt.
– Olyan könnyű célpont voltam! – folyta a keserű hangon Gabi. – De
mikor Meg és Michael megérkeze a szigetre, elszabadult a pokol.
Ez a név új volt Hunternek.
– Michael?
– Michael Wolfe… a filmcsillag.
Hunter a beszélgetésük ala most először megdöbbent.
– Mi köze van Megnek Michaelhoz?
– Meg Judy legjobb barátnője. Michael pedig Judy bátyja.
Hunter egyelőre csak a neveket igyekeze megjegyezni. Később is
ráér összekötni őket.
– Tehát Michael és Meg i nyaralt, és Meg összejö a bátyáddal?
Gabi végre újra elmosolyodo .
 – Meg azért utazo ide, hogy ellenőrizze, mennyire biztonságos a
sziget… az Alliance ügyfelei számára.
– Értem… – Igen, ennek már volt értelme. – Tehát Meg és Michael
idejö , hogy leteszteljék a bátyád szigetét. És aztán?
– Michael ért a borokhoz…
– Tehát hallo Picano boráról?
– Nem, épp ellenkezőleg. És Alonzo miután rájö , hogy Michael
leleplezhe , igencsak megkeseríte e az i létüket.
– Leleplezhe ? – Hunter kezdte megint elveszíteni a fonalat.
– Alonzónak valóban volt birtoka Olaszországban, ahol még szőlőt is
termeszte , viszont borászata nem volt. A borászat csak fedősztori volt…
a drogcsempészéshez.
– Ó… – Így már világos volt. – Tehát a borral együ csempészte a
drogot a szigetre.
Gabi egy hosszú pillana g csak szótlanul néze rá.
– Hagytam, hogy a vőlegényem átverjen… tönkre is tehe em volna
mindazt, amit a bátyám felépíte .
– Kétlem, hogy bármit is sejte él a drogról – mondta Hunter.
– Akkor is az én hibám.
Hunter egyre jobban szere e volna megérinteni Gabit.
Ő azonban semmi jelét nem adta annak, hogy ölelésre vágyna.
– Aztán mi történt? – Még mindig nem juto ak el a legfontosabb
részhez… ahhoz, hogy mi törte össze teljesen az elő e ülő nőt.
Gabi átkarolta felhúzo térdét, és tekintetét az óceánra szegezte.
– Míg Meg és Michael Vallel Olaszországban az igazságot kuta a,
én… nem is gyaníto am semmit. Alonzo elvi egy hétvégére a jachtján,
a part mentén hajókázni. – Gabi megremege és elsápadt, de nyelt egy
nagyot és folyta a. – I nő em fel ezeken a vizeken… na jó, lehet, hogy
nem i nő em fel, de sosem voltam rosszul…
Hunter azon kapta magát, hogy egyre erősebben markolja a nyugágy
karfáját.
– Alig mentünk fel a hajóra, máris kezdtem rosszul érezni magam.
E ünk, i unk… – Gabi idegesen felnevete . – Aludtam egyet… aztán
mikor felébredtem, egy aszpirin volt az éjjeliszekrényemen. – Újra
felnevete , mire Hunter elkezdte csikorgatni a fogát.
– Azt mondta, elmulasztja a fejfájásomat. – Gabi meredten nézte a
vizet. – Minden elhomályosodo …
 Hunter a nyugágya szélén ült, térde hozzáért Gabi nyugágyához.
Szere e volna megérinteni a nőt, de nem te e. Tudta, hogy a történet
legszörnyűbb része még hátravan.
– Aznap reggel, mikor összeházasodtunk, józan voltam. Oké, kicsit
kótyagos volt a fejem, de azt nem állíthatom, hogy nem tudtam, mit
teszek. – Futólag Hunterre néze , pislogo egyet-ke őt, majd
visszafordult az óceán felé. – Könnyebb lenne, ha tudnám, hogy
kényszeríte , hogy írjam alá a házassági papírokat… – Gabi a térdére
hajto a a fejét. – Házasodjunk össze, mondta. Még ma. Most!
Szerelemről beszélt nekem… én pedig igent mondtam. – Felsóhajto . –
Igent mondtam!
– Szere ed őt – mondta halkan Hunter.
Gabi azonban megrázta a fejét.
– Azt hi em, hogy szeretem.
A hullámok lágyan kicsaptak a partra.
– Csak néhány dologra emlékszem. E ünk… a luxusfülkében.
Hányingerem volt. Azt hi em, beteg vagyok. Később az orvosok
elmondták, hogy gyógyszert te a boromba… a vizembe… háromszor
annyit, mint amennyi a normális adag.
Hunter nem bírta tovább, megfogta Gabi bokáját. Jóleső érzéssel
nyugtázta, hogy a nő nem húzódo el.
– Sajnálom – mondta.
Gabi megrázta a fejét. Szeméből kicsordult egy könnycsepp.
– De nem állt meg a table áknál.
Hunter ekkor már fújtatva ve e a levegőt.
– Alonzo heroint csempésze . Emlékszem, ahogy a jacht kapitánya
belém szúrja a tűt.
Te jó ég! Hunternek kényszerítenie kelle magát, hogy lazítson a
szorításán, máskülönben félő volt, hogy eltöri Gabi vékony csontját.
A nő felnéze a csillagokkal teli égboltra.
– Egy kis csónakban találtak rám a nyílt vízen. Nem emlékszem,
hogyan kerültem oda, vagy mennyi ideig voltam odakint. Emlékszem egy
helikopter hangjára, aztán a következő emlékem az, hogy magamhoz
térek az intenzíven Miamiban. Megtudtam, mit te velem, és miért…
tudomására juto , hogy Meg és Val a nyomában van, ezért rajtam
keresztül kényszeríte e a bátyámat, hogy…
– Jézusom! – Nem csoda, hogy mindenki, aki ismeri Gabit,
megfenyege e, hogy megbánja, ha bántja a nőt.
 Hunter leve e a zakóját, és te egy kísérletet.
Gabi mögé csúszo a nyugágyon, és ráteríte e magukra a zakót.
Legszívesebben mindent elmondo volna Gabinak, elmondta volna neki,
miért volt szüksége egy feleségre.
De nem tehe e. Túl nagy volt a kockázat, hogy Gabi faképnél hagyja,
ő pedig elengedi.
– Jó, hogy már halo – mondta Hunter nagy sokára. Gabi odabújt a
mellkasához, és végre a légzése is megnyugodo .
– Igen? – kérdezte.
– Igen… Nekem sem áll jól a narancssárga.
 Tizenhetedik
fejezet
Valahol 27 és 30 ezer láb közö magasságban jártak. Gabi ölében egy
nyito könyv hevert. Előző este Hunterrel elaludtak a szabad ég ala ,
majd valamivel később a férfi a karjába véve bevi e őt a szobájába. A
hálószobáik köz ajtót nyitva hagyta – így Gabi személyes tere érintetlen
maradt, ugyanakkor nem voltak teljesen elzárva egymástól. Valószínűleg
ez volt életében az egyik legaranyosabb dolog, amit valaki megte érte.
Ami azonban még jobban meglepte, az az volt, hogy aznap éjjel nem
kísérte ék rémálmok… vagy emlékek. Mert azelő ha bárkivel a
múltjáról beszélt, utána éjjeleken át alig tudo aludni.
Most azonban a tetőtől talpig lisztes Hunterről álmodo .
Arról, ahogy Hunter lehelete a nyakát simogatja.
Arról, ahogy a férfival táncol.
Hunter még azelő felkelt és lezuhanyozo , hogy Gabi felébredt.
Utána udvariasan, már-már távolságtartóan beszélge ek. Az édesanyja
konyhájában feléledt szenvedély már csak távoli emlék volt.
Gabi valójában nem volt meglepve, hiszen a vénájába fúródó tű
emlékétől őt is rosszullét kerülge e.
Becsukta a nyelvkönyvet, és felkelt az ülésből.

– Hozhatok önnek valamit, Mrs. Blackwell? – kérdezte mosolyogva a

fülkéjéből előlépő légiutas-kísérő.
– Köszönöm, nem.
A légiutas-kísérő visszatért a helyére, magára hagyva Gabit. Nem
volt éhes, de valamivel el kelle foglalnia magát. Jeget te a poharába…
majd ráöntö egy kis vodkát, talán alhatna…
Hunter újságjának a zörgésére hátrafordult.
A férfi megfejthetetlen tekinte el nézte, akárcsak reggel.
Gabi előző este úgy érezte, elmondhatja a férfinak, mi történt vele.
De most már bánta, hogy így te . A szigeten közelebb kerültek
egymáshoz, most azonban újra akkora szakadék tátongo közö ük, akár
a Grand Canyon.
Hunter megrázta a fejét, és elfordíto a tekintetét.
 – Holnap reggel New Yorkba utazom – mondta. –Szomba g leszek
o .
Gabi nem tudta, mit feleljen. Egy hé el korábban még tapsikolt
volna örömében, most azonban elutasítva érezte magát.
– Értem…
– Kérlek, szombaton csatlakozz hozzám Dallasban… Adamsékkel
vacsorázunk.
Gabi azt kívánva, bárcsak többet töltö volna magának,
felhörpinte e a vodkát.
– Rendben.
– Szombat reggelre előkészí etem a jetet. A Hya ben találkozunk. –
A férfinak olyan volt a hangja, mintha Andrew-nak ado volna
utasításokat.
– Foglaljak magamnak szobát?
– Majd Tiffany intézkedik.
Remek. Gabi öntö magának még egy italt.
– Mit művelsz, Gabi? – kérdezte egyszer csak a férfi.
Gabi nem néze a szemébe, csak felemelte a poharát.
– Koktélt iszogatok. Te is kérsz egyet? – Hátat fordíto a férfinak, és
kinyito a a szekrényt, amelyben a kristálypoharak sorakoztak. A jég
csilingelve landolt a pohárban.
Csak akkor ve e észre, hogy Hunter felállt az üléséből, amikor a férfi
mögéje lépve megfogta a kezét. Gabi úgy ugro arrébb, mintha
megége e volna magát.
Hunter hátrébb lépe .
– Valami bánt – állapíto a meg.
– Nem – mondta Gabi. – Dühös vagyok. Magamra. – A düh
legrosszabb formája.
– De miért?
Gabi a férfi poharát o hagyva, sajátját pedig erősen megmarkolva
hátrébb lépe .
– Nem kelle volna mesélnem neked Alonzóról.
– Miért nem?
Gabi képtelen le volna visszaülni, annyira feszült volt. Úgy néze a
poharában lévő jégre, mintha abból ki tudná olvasni a megfelelő
szavakat.
– Mert sokkal könnyebb elviselni a gyűlöletedet… a szenvedélyedet,
mint a szánalmadat és azt, hogy ridegen megtűrsz.
 – Ridegen megtűrlek? – kérdezte a hangját megemelve Hunter. –
Igyekszem teret adni neked.
– Undorodsz tőlem azután, amit megtudtál. Ne is próbálj meggyőzni,
hogy nem így van! Lá am már ezt a tekintetet. – Hosszú hónapokig a
tükörben, miután Alonzo meghalt, te e hozzá magában.
A férfi ujjaival végigszánto a haján.
– Igazad van. Undorodom.
Gabi már a sírás határán volt.
– Egy halo férfitól. Saját magamtól.
– Tőlem.
– Nem! – kiálto a Hunter.
– De akkor miért vagy ilyen rideg?
Gabi lassan a férfira emelte tekintetét.
– Nem tudom, mi mást tehetnék – válaszolta Hunter.
– Tegnap még úgy tűnt, hogy nagyon is tudod.
Mikor a férfi abbahagyta a le-föl járkálást és a válla fölö ránéze ,
Gabi dühének nagy része máris elpárolgo .
– A pokolba is, Gabi, ne nézz így rám!
– Hogyan?
– Úgy, mintha bíznál bennem.
Tényleg bízo a férfiban? Talán egy kicsit jobban, mint amikor
találkoztak.
– Nem bízhatsz meg bennem. Tönkre fogom tenni… mint mindig.
Ezú al Gabin volt a sor, hogy szánalmat érezzen iránta.
– Hunter…
A férfi kezét felemelve beléfojto a a szót.
– Tegnap, míg te aludtál, azon gondolkodtam, hogyan
engedhetnélek el.
Gabi megkönnyebbülés helye ismét úgy érezte, elutasítják.
– De akkor feléledt bennem a szemétláda, aki valójában vagyok.
Nem engedhetlek el… még nem.
Gabi lete e a poharát, és keresztbe fonta maga elő a karját.
– Ezért úgy bánsz velem, mint egy darab ronggyal.
– Mert nem tudom, hogyan bánjak veled.
Gabi odalépe a férfi elé, és két ujját a férfi mellkasába bökte.
– Akkor hadd adjak egy-két ötletet, Mr. Wall Street! Ha egyszer
kitárulkoztam elő ed, különösen az anyám konyhájában történtek után,
nem tehetsz úgy, mintha mi sem történt volna.
 Kicsit jobban belemélyeszte e a körmeit Hunter mellkasába.
A férfi elkapta a kezét, és megszoríto a.
– Pont az anyád konyhájában történtek mia viselkedek veled
szemétládaként.
Gabi megpróbált hátrébb húzódni, de a férfi nem engedte.
– Megértem, hogy máshogy látsz engem, mint eddig –mondta Gabi.
– Nehéz elfelejteni a látványt, ahogy belém fúródik a tű…
– Tessék?
Gabin megint úrrá le a bizonytalanság. Maga elő lá a a fotókat,
melyeket Alonzo készíte róla, hogy azokkal zsarolja Vált.
– Nem hibáztatlak… – Újra megpróbált hátrébb húzódni.
– Nem hibáztatsz? Azt hiszed, a ól, amit az a mocsok te veled, már
nem kívánlak?
Gabi nem mert a férfi szemébe nézni.
Hunter még közelebb húzta magához Gabi kezét, és a hálófülke
ajtajának döntö e a nőt.
Izmos teste Gabiéhoz préselődö , és a nő megérezte hasán Hunter
egyre erősödő vágyának tagadhatatlan bizonyítékát. Hunter ujjai
elengedték a kezét, és már felfelé vándoroltak a nyakán, ajka pedig a
következő pillanatban már pont o volt, ahol akkor, mikor Meg
rajtakapta őket a konyhában. Gabi bizonytalansága olyan gyorsan szállt
el, ahogy a szél süvíte az ötszáz kilométeres óránkén sebességével
haladó repülő melle .
Hunter forró ajka szétnyílt, és már a fogaival súrolta a nő nyakát.
Gabi lába elgyengült.
Érezte, ahogy a férfi szabad keze lefelé vándorol a testen, előbb a
derekáig, majd tovább a csípőjére.
– Így viselkedik egy férfi, aki nem kíván? Aki fennakad a múltadon? –
kérdezte su ogva Hunter. A fülét érő forró leheletétől Gabi
megremege .
Mikor a férfi még erősebben hozzá préselődö , végképp megadta
magát.
– Nem…
Hunter gyengéden harapdálta az állát és alsó ajkát.
– Egy percig se gondold, hogy nem akarlak!
Gabi átkarolta a férfi derekát, hogy még közelebb kerülhessen hozzá.
Hunter felnyögö .
– Még nem állsz készen rám.
 Gabi teljesen biztos volt benne, hogy igen.
– Múlt héten még gyűlöltél – mondta Hunter, ajkával az arcát
súrolva. – Jövő héten is gyűlölni fogsz.
Gabi megrázta a fejét.
– De igen. Gyűlölni fogsz. – A férfi megmozdult, hogy kicsit kevésbé
nehezedjen rá, de nem húzódo el tőle teljesen. – Azt még elviselem, ha
gyűlölsz. Azt azonban, ha gyűlölnéd magad, mert befogadtál magadba,
nem bírnám elviselni.
Gabinak fájt az elutasítás, még ha volt is ráció Hunter szavaiban.
A férfi ahelye , hogy birtokba ve e volna az ajkát, amire Gabi
mindennél jobban vágyo … homlokon csókolta, és elsétált.

Hunter, tartva magát a szavához, majdnem egy hé g távol maradt

feleségétől. Ugyanakkor minden nap talált valami indokot arra, hogy
felhívja Gabit. Hogy halad az adásvétel? Az újságírók feladták már?
Tudod, hányra kell kiérned a reptérre?
Gabi azonban átláto rajta. Pénteken a következő üzenetet küldte a
férfinak:
AZ ADÁSVÉTEL A JÖVŐ HÉTEN LEZÁRUL. VALÓSZÍNŰLEG CSÜTÖRTÖKÖN. MA MÁR CSAK
EGY LAPBAN ÍRTAK RÓLAM. RÓLAD KETTŐBEN. A KOCSI NYOLCRA JÖN ÉRTEM, HOGY
KIVIGYEN A REPTÉRRE… és még mielő kérdeznéd, szép az idő.
Hunter mosolyogva olvasta az üzenetet.
Még mielő válaszolhato volna, újabb üzenete érkeze :
GYÖNYÖRŰEK A VIRÁGOK. Gabi helyi virágárusa fejből tudta a férfi
hitelkártyaszámát.
Hunter ujjaival az íróasztalán dobolt, indokot kerese , hogy
felhívhassa a feleségét.
Gabi már az első csörgés után felve e a telefont.
– Nem bírtad ki, igaz? – kérdezte nevetve.
– Fontos dolog mia hívlak. – Hunter kényelmesen hátradőlt, és
kinéze New York felhőkarcolóira.
– Hallgatlak.
– Mi van rajtad?
– Tessék? – kérdezte Gabi.
A férfi elmosolyodo a nyelvbotlásán.
– Mi lesz rajtad, Dallasban…
 – Jóganadrágra és sportmelltartóra gondoltam… és te miben leszel?
A férfi lehunyta a szemét. Ahogy maga elé képzelte Gabit a testre
simuló nadrágban, mintha villám csapo volna belé.
– Nem rossz – mondta.
– Ruha lesz rajtam, Hunter. Egyberuha.
– Milyen színű?
– Miért érdekelnek a részletek? Legközelebb majd el is jössz velem a
Bloomingdale’sbe? Vagy a Macy’sbe?
– Nem hinném, hogy a divatvilág megére rám.
Mikor Gabi felnevete , Huntert melegség öntö e el.
Veszélyes játékot űzö , de képtelen volt leállni.
– Feketére gondoltam… vagy pirosra. A piros erőt sugároz. És mivel
üzle vacsorára megyünk, úgy gondoltam, ez a szín megfelelő lenne.
Okos, ez már vitathatatlan. Hunternek eszébe juto , mikor még
kezdő üzletemberként szinte szóról szóra ezt hallo a egy
médiatanácsadó szájából.
– Ezt a bátyádtól tanultad? – kérdezte.
Gabi kurta nevetéséből megérte e, hogy pont fordítva történt.
– Én taníto am őt. Azóta tökélyre fejleszte e az öltözködést, de én
magyaráztam el neki, hogy akkor is úgy kell öltöznie, mint egy főnöknek,
ha még nem is az.
– Feketét vegyél fel!
– És ha én pirosat akarok? – fortyant fel Gabi.
Ismét emlékezte e rá, hogy nem az alkalmazo ja.
– Kérlek – mondta Hunter.
– Belehalsz, ha ki kell mondanod ezt a szót, igaz? –kérdezte a nő.
– Hát, meg kell erőltetnem magam…
– Nos, ha ez volt az a fontos kérdés, akkor én megyek is.
– Randevúd van?
– Lebuktam, Hunter. Máris megcsallak.
Gabi természetesen viccelt. De akkor miért állt fel mégis a hátán a
szőr?
– Hogy hívják? – kérdezte Hunter.
– Dale – vágta rá habozás nélkül Gabi.
Csend.
– Bloomingdale. Vennem kéne egy fekete ruhát.
– Ezért még megfizetsz!
– Nem. Te fizetsz. A te kártyáddal vásárolok.
 Hunter elmosolyodo .
– Vezess óvatosan! – mondta búcsúzóul.
– Ugorj le egy háztetőről! – vágo vissza Gabi.
Hunter továbbra is mosolyogva bonto a a vonalat.
Már épp ráte e volna töltőre a telefonját, amikor az újra megszólalt.
Nevetve ve e fel.
– Nem bírod ki, igaz?
Egy pillana g csend volt, aztán Hunter faxhangra hasonlító sípolást
hallo . A kijelzőre pillantva lá a, hogy Remingtontól jö a hívás.
Néhány másodpercig még hallga a a zümmögést és sípolást, majd
lete e a telefont.
Megpróbálta visszahívni a magánnyomozót, de újra ugyanazt a
fülsike tő hangot hallo a.
Gondolkodás nélkül megszakíto a a hívást.
 Tizennyolcadik
fejezet

A Dallas-Fort Worth repülőtérről egy hosszú limuzin vi e el Gabit a

szállodához. Párszor megfordult már a repülőtéren, míg az átszállásra
várt, de magát a várost sosem lá a. Zöldebb és laposabb volt, mint
amilyennek elképzelte. Összességében kellemes látványt nyújto .
Floridával összehasonlítva i szélesebbek voltak az utcák.
Tekintve, hogy Texas államban volt, arra számíto , hogy majd lát
néhány lovon ülő cowboyt, csípőjükön pisztolytokkal.
Rengeteg Stetson kalapot és csizmát láto , de lovakat nem…
leszámítva néhány mezőt, amelyek melle landolás elő elhaladtak.
A Dallas Hya ben lévő két hálószobás penthouse lakosztály
kétszintes volt. Gabi megpróbált nem ámuldozni, de nem sikerült.
Hunter még nem érkeze meg, de járt már o korábban: Gabit egy
virágcsokor – ezú al sárga rózsákból – fogadta az étkező közepén, benne
az elmaradhatatlan üdvözlőkártyával. Gabi az egyik széknek dőlve
szétnyito a a kártyát. „Azt hi em, Texas állam virága a sárga rózsa.
Jobban kelle volna figyelnem földrajzórán. De a csillagfürtöt amúgy is
nehezebb vázába rakni, úgyhogy remélem, a rózsa is megfelel.”
Gabi lehajolva beszívta a virágok illatát.
Hunter udvarolt neki, ő pedig érezte, hogy a férfinak minden egyes
újabb csokorral sikerül közelebb kerülnie hozzá.
Ugyan már, csak virágok, emlékezte e magát.
Mégis, ennél többet jelente ek.
Ezt ő is és Hunter is tudta.
Gabi felment az emeletre, hogy gyorsan kiterítse a ruháját, melyet
szerencsére nem kelle kivasalnia. Miután kipakolta a ruháit – jóval
többet vi magával, mint amennyire szüksége volt –, visszament a
nappaliba, és elhúzta a söté tőt.
Odalent pezsgő város terült el: az utakon sűrű volt a forgalom,
mindenki siete valahová.
Elgondolkodva néze ki az ablakon.
 Hogy került ide? Egy dallasi szálloda penthouse lakosztályában várja
a milliárdos férjét… aki csak névleg a férje.
Bár lehet, hogy mégsem csak névleg.
Hunter flörtölt vele a telefonban, még ha meg is indokolta, miért
hívta fel őt.
Gabi pedig még nem felejte e el teljesen ezt a játékot, még
felismerte, milyen az, ha egy férfi úgy viselkedik, mintha nem érdekelné
őt a nő.
Az állandó virágcsokrok és a telefonhívások voltak a legfurcsábbak.
Tulajdonképpen már maga a tény, hogy Hunter udvarolt neki, hihetetlen
volt. De miért is gondolkodik ezen? Hiszen házasok, és egy ideig azok is
maradnak. Sokkal könnyebb lesz mindke ejüknek, ha nem feszengve
töl k el ezt az időt.
Ha két hé el korábban valaki azt mondta volna neki, hogy izgato an
fogja várni a férfi érkezését, és azon gondolkodik majd, vajon az is várja-e
a találkozást, szenvedélyes vitába keverede volna az illetővel. Azonban
az igazság az volt, hogy látni akarta Huntert. Hátradőlve figyelni akarta,
hogyan beszélget az üzle partnereivel. Aznap este, amikor hivatalosan
bejelente ék a házasságkötésüket, Gabinak nem sok lehetősége adódo
megfigyelni, Hunter hogyan viselkedik a munkatársaival.
Vajon arrogáns lesz? Vagy magabiztos? Követelőző?
Igen, valószínűleg mindhárom egyszerre. Máskülönben hogyan
lehetne egy ennyi idős férfi ilyen sikeres?
Talán azért volt szüksége feleségre, hogy jobb színben tűnjön fel…
hogy megmutassa, a személyiségének gyengédebb oldala is van. Bár
nem, ha csak ennyiről le volna szó, már tudna róla. Ennél komolyabb
oka van annak, hogy Hunter megnősült. De vajon mi?
A hét nagy részében Gabi épp ezen a valamin gondolkodo .
Már bánta, hogy a férfival ellentétben ő nem fogado fel
magánnyomozót. Hunter elérte, hogy felfedje elő e a tkát, neki
azonban még várnia kell, míg a férfi is beavatja őt a bizalmába.
Gabit a zár ka anása zökkente e csak ki gondolataiból.
A jó szabású öltöny tökéletesen ült Hunter széles vállán.
A tekintetük egymásba fonódo .
– Felvigyem ezt az emeletre, Mr. Blackwell? – kérdezte a londiner.
– Nem, i jó lesz – válaszolta Hunter, egy pillanatra sem szakítva el
tekintetét Gabiétől. Automa kus mozdula al előve e a pénztárcáját, és
a londiner kezébe nyomo egy bankót.
 – Hívjon, ha szüksége lenne rám, Mr. Blackwell… ha bármit tehetek
önért… – hebegte a londiner.
– Köszönöm – küldte el egy kézlegyintéssel Hunter.
Becsukódo az ajtó, és ők ke esben maradtak.
Gabi észreve e, hogy Hunter néhányszor megfeszíte e a kezét, de
továbbra is mozdulatlanul állt.
– Van fogalmad róla, mennyit adtál neki? – kérdezte Gabi.
A férfi megrázta a fejét.
Gabi felkuncogo .
– Udvariatlanság bámulni, Hunter!
A férfi te felé néhány lépést – mint egy prédáját óvatosan
becserkésző leopárd. Gabi ellépe az ablaktól. Nem mintha el akart
volna menekülni előle.
– Hol van a jóganadrágod? – kérdezte Hunter.
– A bőröndömben – Gabinak sikerült rezzenéstelen arccal
válaszolnia.
A férfi felmordult, a nő pedig lassan megkerülte az asztalt a hat
székkel… hogy egy kis távolság legyen közö ük.
– Gyönyörűek a virágok – mondta, miközben a férfi kitartóan
köve e.
Gabi végül megállt, hagyva, hogy Hunter egyre közelebb érjen hozzá.
Karján felborzolódtak a szőrszálak, szája pedig kiszáradt.
– Hunter, mit…
A férfi két nagy lépéssel odaért hozzá, és átölelve Gabit a hajába
fúrta az arcát.
– Köszönöm! – mondta. Nem mozdult, csak szorosan a karjában
tarto a a nőt.
– Mit?
– Hogy ugyanazt az illatot használod.
Gabi nem találta a szavakat.
Hunter fejét közel tartva az övéhez, továbbra sem engedte el őt.
Üdvözlésképpen ez nem is volt olyan rossz…
Végül Gabi törte meg a csendet.
– Ezek szerint nem vete ed le magad egy felhőkarcolóról.
Hunter válla megrázkódo a nevetéstől.
– Nem épp elegáns vég!
– Ártana az imázsodnak?
– Ühüm…
 Mikor Hunter két kezébe fogta az arcát, Gabi egy pillanatra azt hi e,
meg fogja csókolni.
Tévede .
– Jobban hiányoztál, mint gondoltam volna – vallo a be a férfi.
– De hiszen minden nap felhívtál!
– Az nem elég.
Hunter hüvelykujjával végigsimíto a a nő alsó ajkát, majd hangosan
felsóhajtva hátrébb lépe .
Gabi egyre erősebben érezte a kínzó vágyat. Nem szabad,
figyelmezte e magát. Hunter uralkodik magán, és neki is ezt kell tennie.
Bármennyire is nehéz.

Gabi laza kontyából kiszabadíto egy fürtöt, és a hajsütővassal

begöndöríte e.
A szokásosnál valamennyivel erősebben sminkelte ki magát, és vörös
rúzst te fel.
Belebújt a garbónyakú, háromnegyedes ujjú kötö ruhába. A pár
cen vel térd fölö végződő ruha tökéletesen kiemelte az alakját. A
neccharisnya és a harisnyakötő hirtelen döntés volt. Valószínűleg rajta
kívül senki sem fogja látni.
Ahogy rápa nto a a kapcsot, és végigsimíto a a lábát, tkon azt
remélte, Hunter felfedezi a szexi kiegészítőt. Bár szere e ugratni a férfit,
ő is élvezte szexualitással á tato beszélgetéseiket. Még sosem volt
akkora hatalma egy férfi fele , hogy az elfelejte e a saját nevét.
Tetsze neki ez az új helyzet. Nagyon is.
Még egyszer belenéze a tükörbe, aztán leolto a a lámpát, és
kisétált a szobájából.
Mint egy lassíto felvételt, úgy nézte, ahogy Hunter elfordul a nagy
ablaktól. A férfi ing és nyakkendő helye slim fit, vékony kötö garbót
viselt, a fölö pedig koromfekete zakót. Egy kívülálló azt gondolha a
volna, hogy direkt egymáshoz öltöztek. A férfi nadrágja és szintén
koromfekete cipője tökéletesen ille ruházata felső részéhez. Hunter
tényleg érte az öltözködéshez. A lazán elegáns, magabiztos milliárdos…
Gabi lassan sétált le a lépcsőn.
Hunter pedig mindvégig rászegezte tekintetét, miközben egy szót
sem szólt.
 A nő sokkal jobban kedvelte ezt a férfit, mint azt a gátlástalan
szemétládát, aki zsarolással ráve e, hogy aláírja a szerződést.
– Felmerült bennem, hogy talán mégis pirosat veszel fel – szólalt
meg végül a férfi.
Gabi megállt a lépcső aljában, és hagyta, hogy Hunter lépjen oda
hozzá.
– Megfordult a fejemben.
Hunter, arcán halvány mosollyal, megkerülte a köztük lévő asztalt.
Elve róla egy kis dobozkát, és odanyújto a Gabinak.
– Mi ez? – kérdezte Gabi.
– Nyisd ki! – válaszolta mosolyogva a férfi.
Hunter ujjai Gabiéhoz értek, amikor átve e a nyilvánvalóan ékszert
tartalmazó dobozt.
Karja libabőrös le , keze reszkete , ahogy kinyito a. A fekete
bársonypárnán egy pár rubin fülbevaló ült. A körte alakú kövek akkorák
voltak, mint a kisujja körme, a fülbevaló fehérarany csatjáról pedig apró
gyémántok sora függö , amelyek ragyogtak a halvány fényben.
– Istenem, Hunter…
– Hogy még több erőt sugározz.
– Nem kelle volna – mondta a férfi szemébe nézve, majd mielő
még az bármit is felelhete volna, hozzáte e – De örülök neki.
– Felveszed a kedvemért?
Gabi elvigyorodo .
– Rajtam jobban fog festeni, mint a dobozában.
Az előszobai tükörhöz lépve kive e egyszerű arany fülbevalóját, és
bete e az ékköveset. A súlya ékesen bizonyíto a a rubin karátszámát.
Mikor enyhén megrázta a fejét, a kövek finoman megcsillantak.
Hunter odalépe mögé, és a tükörben elkapva Gabi tekintetét
ujjaival végigsimíto a az egyik fülbevalót.
A nő hosszú másodpercekig csak mozdulatlanul állt, és figyelte a férfi
arcán átsuhanó érzelmeket.
– Gyönyörű vagy, Gabriella! – mondta rekedtes hangon Hunter.
Gabi önkéntelenül oldalra billente e a fejét.
– Nem érdemellek meg – su ogta a férfi.
Gabi nemrég még azt felelte volna erre, hogy akkor engedje el őt. Az
igazság azonban az volt, hogy nem érezte magát ilyen éle elinek,
amióta… sőt soha. Ha most elmenne, legbelül hiányérzete támadna.
Miután elköltözö Floridából, abból állt az élete, hogy próbálta
átvészelni egyik napot a másik után.
Talán épp i volt az ideje, hogy újra elkezdjen élni.
Felemelte a kezét, és megérinte e a férfi arcát.
– Köszönöm!
Még egy pillana g egymást nézték a tükörben.
– Ideje indulnunk – mondta Hunter, de továbbra sem mozdult. –
Mielő lemondom a mai vacsorát, és minden ke őnkre vonatkozó
szabályomat megszegem.
– Miféle szabályokat? – kérdezte Gabi kuncogva.
Hunter ajka vészesen közel járt a nyakához, de a férfi végül
elhúzódo tőle.
Megfogta Gabi kezét, és az ajtó felé kísérte.
– Indulunk. Most!

A Dallas központjában lévő előkelő é erem népszerű volt a hírességek,

gazdagok és a jó benyomást kelteni akaró leendő üzletemberek körében.
Dallasban az emberek hasonlóképpen tekinte ek a pénzre, mint a
nyuga parton: nem igazán érdekelte őket, hogy valaki saját erejéből
gazdagodo -e meg, vagy apucitól örökölte a milliókat. Talán az
önerejükből meggazdagodo aknak egy hajszállal nagyobb hatalmuk
volt.
Hunter a bár felé ve e az irányt, hogy o várják meg, míg Adamsék
megérkeznek. Többen is feléjük fordultak, nem egy férfitekintet Gabira
szegeződö . Az é eremhez vezető úton Hunter igyekeze tartani tőle a
távolságot a limuzin hátuljában ülve. Most azonban ügyelt rá, hogy
valamelyik testrészük mindig összeérjen, így jelezve mindenkinek, hogy a
nő hozzá tartozik.
Nem tudta, honnan ered a féltékenysége, hiszen korábban sosem
zavarta, ha a férfiak megbámulják a nőt, akivel épp együ volt.
Úgy döntö , csakis a gyűrű tehet róla. Gabi a tőle kapo jegygyűrűt
viselte, és ő e ől valahogy féltékennyé vált, sőt szinte a kötelessége le .
Legalábbis ezt a marhaságot próbálta bebeszélni magának, hogy ne
kelljen a dolog mélyére néznie.
Egy üres asztalhoz érve megvárta, míg Gabi felül a magas székre
– Mit hozzak neked?
 – Száraz Mar nit. Két olajbogyóval.
Hunter a bárpulthoz ment, és igyekeze elkapni a bartender
tekintetét. Amíg az italokra várt, visszafordult Gabi felé. Szemmel akarta
tartani a feleségét…
Gabi egyenes há al ült a széken. Valahányszor megmozdíto a a
fejét, a fülbevalóján megcsillant a fény. Hunter tekintete a dús keblekről
a karcsú derék felé vándorolt. Aztán még lejjebb, és észreve e, hogy a
nő lábfeje finoman mozog a zene ütemére. Komolyan gondolta, amit a
lakosztályban mondo : tényleg nem érdemelte meg Gabit. Ugyanakkor
úgy érezte, belehalna, ha el kellene engednie a nőt. Megrázta a fejét.
Muszáj érzelmileg távol tartania magát tőle.
Mégis, mióta eljö LA-ből, állandóan csak ő járt a fejében. Azt hi e,
a távolság jót fog tenni, de pont az ellenkezője történt: csak még tovább
nő benne a nő irán vágy.
A bartender megpaskolta a karját. Hunter gyorsan kite a pultra egy
bankót, majd az italokért nyúlt. Mikor elfordult a pul ól, lá a, hogy egy
férfi odalép Gabihoz.
Hunter öles léptekkel ment vissza az asztalukhoz.
– Egész biztosan elégede lenne…
Hunter nem tudta, a texasi mit ajánlo , amivel Gabi elégede lenne,
de mikor odaért az asztalhoz, lete e a poharakat, és olyasmit te , amit
korábban még soha: átkarolta Gabi vállát, és határozo an a férfi
szemébe néze .
– Nos… – állt fel az asztaltól mosolyogva a texasi. – Úgy látszik,
valóban jelent valamit az a gyűrű.
– Próbáltam utalni rá – mondta a nő, ahogy közelebb csúszo
Hunterhez.
Gabi hódolója kinyújto a a kezét, Hunter pedig, mivel nem akart
kínos jelenetet, kénytelen volt megszorítani.
– Szerencsés férfi! – mondta a texasi. Elengedte Hunter kezét, majd
mielő elsétált volna, még rákacsinto Gabira.
– Ez meg mi volt? – kérdezte Hunter.
– Sikertelen kísérlet egy egyéjszakás kalandra – válaszolta könnyed
hangon Gabi.
Hunter a férfi után bámult, aki próbálta felszedni a feleségét. Gabi
ujjainak dobolása az asztalon téríte e vissza a figyelmét.
– Morogsz – állapíto a meg mosolyogva a nő.
Hunter abbahagyta, és visszafordult hozzá.
 – Élvezed, nem igaz?
– Nem is tudod, mennyire! – Gabi fogta a poharát, és a férfiéhoz
koccinto a. – Tudod, hogy van ez a visszavágással – ugra a.
Hunter megint csak morgo .
 Tizenkilencedik
fejezet

Miután asztalhoz ültek Frank és Minnie Adams-szel, Gabi többször is

rajtakapta Huntert, hogy a férfi őt nézi.
Mikor a férfi tekintete a mar nis pohara szárát tartó kezére
vándorolt, és o is ragadt, Gabi többször végighúzta ujjait a pohár
szárán. Végül Hunter finoman lábon rúgta, hogy hagyja abba.
Milyen csodás érzés, hogy hatalma van a férfi fele …
Az idősebb texasi házaspárról csak úgy sugárzo a boldogság.
Egyetlen gyermekük, Melissa már felnő volt, és a szavaikból Gabi azt
ve e ki, hogy épp most igyekszik megtalálni a helyét apja vállalatánál.
Kávét és desszertet rendeltek, majd Mr. Adams rátért az üzletre.
– Kedvelem magát, Blackwell – mondta az asztalra támaszkodva. –
Még ha kíméletlen üzletember is, akiben az ügyvédeim szerint nem
szabad megbízni.
– Frank! – szólt rá a férjére szelíden Minnie.
– Azt mondják, miután átveszi a cégemet, leépí a kőolajtermelést,
és helye e a vezetékhálózatok kiépítésébe fektet bele minden forrást.
Hunter figyelmesen hallga a az elő e ülő férfit.
– A vezetékek jelen k a jövőt – mondta.
– De mit érnek olaj nélkül? – vete e ellen Frank.
Hunter hátradőlt székében.
– Minden texasi… amerikai olajkereskedőnek az Adams/ Blackwell
vezetékhálózaton keresztül kell majd szállítania az olaját. Minden egyes
hordóból hasznunk lesz, függetlenül a ól, hogy kinek az olajmezőjén
termelték ki.
– A monopolistákra nem jó szemmel néznek.
– Nem sokáig leszünk monopolisták. Trendteremtők leszünk. –
Hunter előrébb hajolt. – Példának o van a zsebében lévő
mobiltelefonja. Az első készülékek rádió adóvevők voltak, amiket a
háborúban és kamionokban használtak. Végül a Motorola megalko a a
mai mobilok elődjét, és egy év zed ala más gyártók is színre léptek…
először analóg, majd digitális telefonok jö ek… Bellé volt a monopólium,
de nem sokáig. Az Államok olajiparában a vezetékhálózatok jelen k a
jövőt, Adams. Ezt mindke en tudjuk.
– Kockázatos.
– Mint általában az élet.
Frank hátradőlt, Gabi pedig éberen figyelte, hogyan dolgozik a férje.
– Tíz százalékkal többet kérek – mondta az idősebb férfi.
– Megemelem a tőkét.
Frank megvonta a vállát.
– Szüksége van rám, különben most nem ülne i –mondta. – Meg
kell védenem a családomat. Ha felügyele részesedést adok magának,
semmi sem fogja visszatartani a ól, hogy megszabaduljon tőlem és az
embereimtől. Fúziót akarok, Blackwell, nem felvásárlást.
Gabi észreve e, hogy Hunter az asztal ala ökölbe szorítja a kezét,
majd ellazítja. A férfi egyértelműen nem így tervezte a beszélgetést.
Gabi képtelen volt visszafogni magát.
– És mit hajlandó megtenni ezért a plusz z százalékért, Frank? –
kérdezte.
Adams leereszkedően rámosolygo . Gabit dühíte e a férfi reakciója,
de nem ve róla tudomást. Addig néze farkasszemet a férfival, míg
annak megrándult az arca.
– Vannak kapcsolataim Texasban, más olajkereskedők, akiket meg
lehet győzni, hogy beszálljanak az üzletbe… kiépítsék a fővezetékhez
csatlakozó hálózat infrastruktúráját.
– Ezt már mondta – emlékezte e Hunter a férfit.
– Ismerek poli kusakat…
– Akárcsak én.
Gabi úgy döntö , kifej a gondolatait.
– Úgy vélem, a vezetékhálózat és a kitermelés együ remek
lehetőségeket rejt az ország számára. Szerintem Carter támogatná az
elképzelést, hogy kevésbé függjünk a külföldi olajtól. És ha nem tévedek,
Carternek van egy nagybátyja, aki a Szenátus tagja. – Gabi szinte csak
hangosan gondolkodo , de merengésével magára vonta a többiek
figyelmét.
– Miről beszél? – kérdezte Frank.
Gabi Hunter felé fordult.
– Samantha nagyon jó viszonyban van Carter és Eliza Billingsszel –
folyta a. – Nemrég járt le a kormányzói mandátuma Kaliforniában. A
republikánusok körében az a hír járja, hogy hat év múlva talán indulni
fog az elnökválasztáson.
– Ha nem téved? Talán? – kérdezte Frank. – Ezek a szavak engem
nem győznek meg.
Hunter ismét előrébb dőlt.
– Tudja, Frank, a feleségem ezzel azt akarta mondani, hogy nekünk is
vannak kapcsolataink. A különbség az, hogy nekem megvan a szükséges
tőkém, hogy elkezdjem felvásárolni a földeket, és megszerezzem a
jogokat. Tovább ér a kezem, mint magának.
– Nélkülem nincs semmije.
Hunter eltökélten néze a férfira.
– Maga nélkül… kicsivel tovább fog tartani.
Csend telepede a társaságra.
– Meg kell védenem a családomat – mondta végül Frank.
Hunter hátradőlve közelebb húzódo Gabihoz, és felrakta a kezét a
nő székének támlájára.
– Tökéletesen megértem – mondta. – De a z százalék túl meredek.
Az ügyvédeink újratárgyalhatják a számokat, míg mindke őnk számára
kielégítő megoldást nem találnak.
Hát ezért kelle Hunternek egy feleség? – te e fel magának a
kérdést Gabi. Hogy eljátszhassa, hogy fontos számára a család?
Ha valóban ez volt az egyetlen célja, vajon mennyit érhet az a
vezetékhálózat?
Mindegy, ezen majd később is ráér gondolkodni.
Míg a pincér lete e eléjük a kávét, Hunter előve e zakója belső
zsebéből a telefonját, és a kijelzőjére pillanto .
Arca komorrá vált, és öt perccel később készülődni kezde .
– Az embereim hé őn felhívják önt – mondta Franknek, majd inte
a pincérnek.
– Mi ez a hirtelen sietség? – kérdezte az idősebb férfi.
Amit a telefonja kijelzőjén láto …
Gabi látva Hunter habozását, elve e öléből a szalvétáját, lerakta az
asztalra, majd megfogta Hunter kezét.
– Bocsássanak meg! – mondta jól begyakorolt mosollyal az arcán. –
Friss házasok vagyunk, és Hunternek a héten New Yorkba kelle utaznia,
míg én LA-ben maradtam.
Minnie megbökte a férjét, miközben sokatmondó mosollyal néze a
fiatalokra.
 – Menjenek csak! Majd mi intézzük a számlát. Hunter azonban már
átnyújto a a pincérnek a hitelkártyáját.
Míg vártak, Minnie Gabihoz fordult.
– Hogyan találkoztak?
Hunter Gabira pillanto .
– Egy Starbucksban – válaszolta Gabi.
– Valóban? Mekkora az esélye annak, hogy valaki így találja meg a
párját?
Hunter szájához emelte Gabi kezét, és megcsókolta.
– Nagy, ha szere a kávét.

Hunternek kezde megfájdulni a feje. Útban vissza a szálloda felé

keveset beszélge ek Gabival. Rengeteg mindent meg kelle volna
beszélnie a feleségével, de egyik téma sem volt alkalmas arra, hogy egy
limuzin hátsó ülésén vitassák meg.
– Merre jársz? – kérdezte egyszer csak Gabi.
Jó kérdés.
– Az igazat akarod hallani?
– Tényleg meg kell kérdezned?
Hunter ve egy mély lélegzetet, mintha így akarna erőt gyűjteni.
– Valahol az igazság, a megváltás, a purgatórium és a pokol közt.
– Ez elég hosszú út.
Ekkor az autó, tökéletesen időzítve, megállt a szálloda elő , így
Hunter megmenekült a ól, hogy több dologgal kapcsolatban is
vallomást kelljen tennie.
Ahogy keresztülvágtak a szálloda haliján a li felé, több tekintet is
rájuk szegeződö . Hunter tudta, ha még maradnak, ezeket a tekinteteket
hamarosan felváltják a vakuvillanások. Nem tart sokáig, és a média
mindenhová követni fogja Gabit.
Mikor felértek, Gabi megállt a lakosztályuk ajtajában és kibújt a
cipőjéből.
Hunter egyenesen a bárhoz ment.
– Iszol valamit?
Gabi kezében a cipőjével elindult felé.
– Nem tudom… igyak?
 A férfi kitöltö neki egy vodkát, majd kibújt a zakójából, és leült a
kanapé egyik végébe.
Gabi köve e a példáját: ledobta a cipőjét az egyik szék mellé, és
leült. Maga alá húzta a lábát, és várt.
Hunter dühös volt magára. Hova tűnt a hangja? Pedig nem
halogathatja tovább. Ütközőpályán volt, és az, ami mia olyan hirtelen
meg kelle nősülnie, nemsokára maga alá teme . Sőt mi több, a nő, aki
türelmesen várja, hogy megnyíljon, olyan érzelmeket ébreszte fel
benne, amelyekre egyáltalán nem számíto .
Nem érdemelte meg, hogy a nő megbízzon benne, de elhatározta,
hogy mindent megtesz azért, hogy kiérdemelje a bizalmát és szteletét.
– Mesélj az igazságról és a megváltásról! – szólalt meg Gabi, mikor
már túl hosszúra nyúlt a csend.
– Nem tehetem anélkül, hogy ne járnám meg a purgatóriumot és a
poklot.
– Valahol el kell kezdened. Mi lenne, ha elmondanád, mi történt
vacsora közben?
Hunter előve e a zakója zsebéből a telefonját, megnyito a a képet,
majd odanyújto a Gabinak a mobilt.
A nő előrehajolt, és elve e.
– Hacsak nem tegnap készült, nem értem, hol i a probléma –
mondta, visszaadva Hunternek a telefont.
– Három hónapja készült egy fogadáson. Sheila Watsonnak hívják.
– Úgy tűnik, elég meghi viszonyban voltatok.
Hunter újra a képre pillanto , amelyen ő azt is lá a, amit Gabi nem.
– A látszat igencsak megtévesztő tud lenni – mond-la. – Nem tudom,
pontosan hogyan készült a kép, de abban biztos vagyok, hogy
szándékosan készíte ék. Ahogy a többit is.
– A többit?
Hunter megnyito egy tkosíto mappát, amelyben azok a fotók
voltak, amelyeket nem sokkal azután kezdtek küldözgetni neki, hogy
Sheilával megismerkede .
Gabi végiggörge e a fotókat, melyek közül némelyik elég sokat
sejtete .
– Mennyi ideig tarto a viszonyotok? – kérdezte nyugodt hangon.
Éppen ez a kérdés volt az, ami mia a poklok poklát járta meg.
– Nem volt viszonyunk – válaszolta Hunter. – Nem én vagyok a
képeken.
 Gabi közelebb emelte arcához a telefont, és sorra kinagyíto a a
képeket.
– Az o a testvérem, Noah.
– Akivel nem jössz ki jól.
– Túl finom megfogalmazás, de igen, ő. – Hunter körbefu a a
poharában a jeget, majd belekortyolt az italába.
– Tényleg olyanok vagytok, mint két tojás – állapíto a meg Gabi.
– Igen, de a fivérem biztosra ment. Amint látod, viszonya volt
Sheilával.
– Ne! – szólt a nő levegő után kapkodva. – Eljátszo a, hogy ő te?
– Nem. Legalábbis nem tudok róla. Biztos vagyok benne, hogy Sheila
nagyon is jól tudta, kivel fekszik le és mi célból. A fogadáson készült
képen valóban én vagyok. Akkor találkoztam először azzal a nővel. A
fogadáson mindenki láto bennünket, ezért semmi értelme letagadni,
hogy ismerem őt. Hogy biztosra menjen, Sheila még a New York-i
irodámba is bejö . De túl rámenős volt, amit nem szeretek. Egy ideig
jólesik, ha valaki érdeklődést mutat, de ez az érzés azonnal elmúlik,
amint kiderül, hogy az illető érzelmileg instabil.
– Gondolod, hogy csak az irántad érze vonzalom mia ment be
hozzád? – kérdezte Gabi.
– Egész biztos, hogy nem – rázta meg a fejét Hunter. – Azt akarta,
hogy az emberek együ lássanak minket.
– De miért?
– Hogy később megzsarolhasson. – Hunter felhajto a az italát. – Ha
belegondolok abba, mit kelle tennem azért, hogy ne érhesse el a
célját…
Gabi megmerevede .
– Tehát i jövök én a képbe.
A férfi felkelt a kanapéról, és elment a whiskysüvegért.
– Nem hazudtam neked, mikor a Starbucksban azt állíto am, azért
keresek feleséget, hogy távol tartsam magamtól a nőket, akik azt állítják,
házasságot ígértem nekik.
– Nem vitatom, hogy ez igaz. De kétlem, hogy a házasság volt az
egyetlen megoldás erre a problémára.
Hunter szája félmosolyra húzódo .
– Ebben az esetben csak az volt. A helyzet az, hogy Sheilának kilenc
hónappal ezelő gyereke születe . A fivéremtől. Nem tudom, hogy a
gyerek születe -e meg előbb és utána a tervük, vagy fordítva… na nem
mintha ez bármit is számítana.
– Ó, ne…
Hunter lá a Gabi tekintetén, hogy a nő fejében kezd összeállni a kép.
– Sheila eléri, hogy a fogadáson készüljön ke őnkről néhány fotó –
folyta a a férfi. – Aztán váratlanul beállít az irodámba, egy mee ng
közben sarokba szorít. Aztán kapok egy üzenetet Noah-tól: Gratulálok,
apa le él! Minden férfi megérdemli, hogy életében legalább egyszer
hallja ezeket a szavakat. De nem egy olyan nővel kapcsolatban, akihez
soha hozzá sem ért.
Néhány másodpercig csendben ültek, majd végül Gabi rákérdeze :
– Azért kelle gyorsan találnod egy feleséget, hogy ne tudjon
zsarolással belekényszeríteni a házasságba?
Hunter gyűlölte a helyzetben rejlő iróniát.
– Részben… bár nem járt volna sikerrel. De így, hogy megnősültem,
legalább ezt a pontot kitörölte a tervei közül.
– De hogyan varrhatja a nyakadba a gyereket, ha nem is te vagy az
apa? – kérdezte Gabi.
– DNS. Noah-val tökéletesen egyezik a DNS-ünk. Múlt héten
megtudtam, hogy az apasági teszt alapján én vagyok az apa.
– Pontosabban ke őtök közül valaki – javíto a ki Gabi. – Egy ilyen
gazdag és befolyásos ember, mint te, biztosan megtalálja a módját, hogy
semmissé tegye a nő követelését.
Találkozo a tekintetük.
Gabi arcáról lassan lehervadt a mosoly, melyet magára erőltete .
– Hacsak nem is akarod…
– Hogy merészel Noah egy gyereket felhasználni ahhoz, hogy
pénzhez jusson?!
Huntert eláraszto ák az emlékek, amikor a testvére csalással érte el,
hogy megszerezzen valamit tőle. Igen, általános iskolás korukban
gyakran kihasználták, hogy egypetéjű ikrek. Mire a középiskola felénél
jártak, az anyjuk teljesen eltűnt az életükből, apjuk pedig könnyen
rászedhető volt, Noah bármire rá tudta beszélni. Idősebb Blackwell egy
dolgot nem láto , vagy ha lá a is, nem ve róla tudomást: hogy Noah
csak magával törődik. Mindenki máson átgázolt. Nem vállalta a
felelősséget a te eiért, és különös tehetsége volt ahhoz, hogy másnak
te esse magát. Ezenkívül még egyvalamihez volt nagy tehetsége… jó
benyomást tenni mindenkire, akivel találkozo .
 Senki sem sejte e, valójában milyen ember. A szemét oldalát
Hunternek tartoga a.
A múltban nemegyszer előfordult, hogy Noah pénzt kért tőle, Hunter
adjon neki kölcsön, hogy meg tudja valósítani egy-egy „briliáns ötletét”.
Könnyű volt adnia, mert neki volt miből. Végül azonban Hunter rájö ,
nem helyes, amit tesz.
Elhatározta, hogy többé nem lesz sem fivére bankára, sem a
lábtörlője. Válaszképp Noah alig három hónappal később Hunter nevét
használva hitelt ve fel. Mire Hunter rájö , mi történt, már több mint
százezer dollárja bánta. Ezek után Hunter minden kapcsolatot
megszakíto Noah-val, a könyvelői pedig még jobban rajta tarto ák a
szemüket a pénzügyein.
Erre a fivére most visszavágo … egy gyerekkel, akinek nem ő az
apja.
Gabi döbbenten szájához emelte a kezét.
– El akarod ismerni sajátodként azt a gyereket!
– Erre a lépésre nem számítanak.
Gabi az ölébe ejte e a kezét.
– Ez nem egy sakkjátszma – mondta rideg hangon. – Egy gyerekről
beszélünk, Hunter!
A férfi hátán felállt a szőr.
– Egy gyerekről, akit a saját szülei gyalogként használnak! Milyen
élete lesz így? Anyám a terhességével kényszeríte e apámat, hogy vegye
őt feleségül. Harmadikos voltam, mikor először elhagyo bennünket,
aztán hol visszajö hozzánk, hol újra elment. És ez így folytatódo
egészen gimnazista koromig. A fivérem tudja, hogy nem adok neki több
pénzt, ezért kitalálta ezt a tervet, hogy akkor a gyerekét támogassam.
Csakhogy Noah azt hiszi, hogy ezt úgy fogom tenni, hogy pénzt adok
neki, de nem leszek az apja. – Hunter képtelen volt ülve maradni. Az
ablakhoz ment, és kinéze a város fényeire. Soha, senkinek nem beszélt
az anyjáról. A legtöbb ember azt hi e, az asszony meghalt. Számára az is
volt. Halo . És ha ennek a játéknak vége, többé Noah sem fog létezni
számára.
– Sajnálom – mondta Gabi.
– Nem kell az együ érzésed.
– Az elég nagy baj. Mindegy, mennyi idősek vagyunk, ha elhagy a
szülőnk, azt nehezen dolgozzuk fel. Az én apám meghalt, mégis úgy
éreztem, elárult. Ha elhagyo volna bennünket, sosem tudnék
megbocsájtani neki. Csak egyvalamit nem értek: miért nem mondtad el
mindezt korábban?
– Mielő összeházasodtunk volna?
– Igen.
– Miért, hi él volna nekem? – kérdezte a válla fölö hátranézve a
férfi.
Gabi alig észrevehetően megrázta a fejét.
– Nem. Valószínűleg nem.
– Tessék, megkaptad a választ. – Mivel nem voltak barátai, és nem
tapasztalta meg a hűséget, nem igazán tudo megnyílni vagy jóra
számítani bárkitől is. Visszafordult az ablak felé.
– Szörnyen türelmetlen ember vagy, ugye tudod?
– Nem szeretem pazarolni az időt.
– És ezért hirtelen felindulásból házasságba kényszeríted a gyanútlan
nőket.
Erre mit lehet mondani? Gabi azonban szerencsére tovább beszélt.
– És azt már tudod, mi lesz azután, hogy magadhoz ve ed a
gyereket? Van róla fogalmad, mivel jár az apaság?
Míg Gabriella fel nem bukkant az életében, csak ezen gondolkodo .
– Nem több, mint bármelyik férfinak, aki először vált apává.
– Te tényleg megteszed. A nevedre veszed azt a gyereket.
– Hayden többet érdemel, mint hogy olyan szülők neveljék fel,
akiknek csak azért kell, hogy általa pénzhez jussanak. Nem vagyok naiv,
tudom, hogy nem lesz könnyű.
– És kész vagy…
Hunter elő megjelent a kisfiúról készült kép. Visszafordult Gabihoz.
A nő előredőlve ült, mintha fel akarna pa anni és kirohanni a szobából.
– Még z hónapos sincs – mondta Hunter. – Az, hogy bölcsődében
van… ilyen erővel akár árvaházban is lehetne. Sheila néha foglalkozik
vele, de az ideje nagy részét Noah-val töl , Noah pedig nem való apának.
Még magáról sem tud gondoskodni, nemhogy egy másik emberi lényről.
– És én hogy jövök a képbe? – kérdezte Gabi.
– Ügyvédek és magánnyomozók dolgoznak azon, hogy
bebizonyítsák, Sheila alkalmatlan az anyaságra. Stabil anyagi há érrel
rendelkező nős férfiként nemcsak azt tudom elérni, hogy Sheila ne állítsa
azt, hogy házasságot ígértem neki, hanem azt is, hogy a bíróság nekem
ítélje a felügyele jogot. Van egy olyan sejtésem, hogy Sheila hamar el
fog tűnni a színről némi pénzzel a zsebében.
 – És ha mégsem?
Hunter biztos volt benne, hogy így lesz.
– Ezen ráérek majd akkor gondolkodni.
– És Noah? – kérdezte Gabi. – Vele mi lesz?
– Semmit sem kap. Ha most bármelyik követelésnek engedek, mi
tartja majd vissza a ól, hogy újra megzsaroljon?
– Semmi.
– Pontosan.
– Van képed… Haydenről?
Hunter zsebébe nyúlva előve e a pénztárcáját, Gabi pedig odasétált
hozzá.
A pufók arc tetején sötét szőrcsomó meredt az ég felé; a kisfiú a
szájába gyömöszölte az öklét, a nyála egészen az áliáig csörgö .
Gabi ujjával megérinte e a fotót.
– Tündéri!
Igen… Hunter is ezt gondolta, mikor először lá a a gyereket.
– Ártatlan…
Felsóhajto , majd visszarakta a képet a pénztárcájába, azt pedig a
zsebébe.
– Most mit kezdjek veled? – kérdezte su ogva Gabi.
Hunter lá a, hogy a nő gyönyörű szeme könnytől csillog.
– Bölcs dolog lenne két lépés távolságot tartani – válaszolta.
Gabi azonban ehelye egészen közel lépe hozzá, és kezét a
mellkasára helyezte.
– Egyik percben a világ legnagyobb szemétládája vagy, a másikban
pedig már csecsemőket mentesz meg a pocsék szüleiktől.
– Nem vagyok hős, Gabi. Közel sem…
– Nem – érte egyet vele a nő. – Nem vagy szent. Kíméletlen vagy,
és minden jel szerint nincs lelkiismereted. Türelmetlen vagy, mohó és
önző.
Hunter a homlokát ráncolva néze rá.
– Cinikus vagy, egyenesen undok.
A férfi a mellkasára te e a kezét.
– Ne folytasd, mert belehalok!
– Pedig még nem végeztem – folyta a Gabi, és elve e Hunter kezét
a mellkasáról. – Megszállo vagy, ami nem feltétlenül rossz. Befolyásos
vagy és eszed is van. Mégis hány férfi kerül fel önerejéből harminchat
évesen a Forbes „Par képes milliárdosok” listájára?
 Hunter már nem is ráncolta annyira a homlokát.
– Félsz őszinte lenni, de ki nem? Nehéz feltárnod magadról az
igazságot, ha közben nem tudhatod, hogy akinek esetleg megnyílsz, nem
használja-e fel ezt ellened. Nehéz bárkiben is megbíznod, ha a saját
ikertestvéred is ilyen szemét módon viselkedik veled.
A férfi Gabi vállára te e egyik kezét.
– Én nem…
– Még mindig nem végeztem – mondta Gabi.
Hunter mosolyogva felsóhajto .
– Jóképű vagy, és a nők, akikkel életed során találkoztál, ostobák
lennének, ha nem próbálnának megfogni téged bármi áron.
Hát igen, a vigyora nagyon komoly hatással van a nőkre.
– Valószínűleg sok szívet összetörtél már LA-től New Yorkon át
Európáig. Reménykedj, hogy több nő ne jelenjen meg azt állítva, hogy te
vagy a gyereke apja.
– Mindig védekeztem!
Gabi ujját Hunter szájára téve elhallga a a a férfit.
– És bár az üzle életben… a feleségkeresés terén türelmetlen vagy,
az unokaöcséddel és a házastársaddal kapcsolatban lenyűgöző
önuralomról te él tanúbizonyságot. – Gabi arcáról egyszer csak eltűnt a
mosoly. – És ez az, Hunter Hayden Blackwell, ami mia elindulhatsz a
hőssé válás útján.
Hunter megszoríto a Gabi vállát. Feltétel nélküli bizalmat láto a nő
tekintetében.
– Ha rólad van szó, ez az önuralom olyan, mint egy hegedű
túlfeszíte húrja. Elég egy érintés, és elpa an…
Gabi vékony ujjai felvándoroltak a férfi mellkasán, majd ráfonódtak a
tarkójára.
– Remélem, hogy így van – su ogta, és magához húzva a férfi fejét,
megcsókolta Huntert.
A Stradivarius darabokra tört.
 Huszadik fejezet

A férfi teljesen odavolt, Gabi érezte a csókjából. A habozása alig egy

másodpercig tarto , majd erős karjával magához ölelte Gabit, és
nekipréselte magát, ahogy az ajkaik egymáshoz értek. Megannyi érzet
futo át a nőn egyszerre. A férfinak whiskyíze volt, illata bűnre csábíto ,
és úgy csókolt, mint az ördög, aki garantáltan össze fogja törni a szívét.
De már nem volt menekvés… Miután oly sokáig Csipkerózsika-álmát
aludta, egy Hunter Blackwellhez hasonló erőteljes férfinak nem is akart
tovább ellenállni. Többé már nem.
Lábujjhegyre állt, hogy felérje, és ajkát szétnyitva utat engede
Hunter nyelvének. Mozdulataikban nyoma sem volt az óvatos
ismerkedésnek, ahhoz már túlságosan eluralkodo rajtuk a szenvedély.
Hunter keze levándorolt a derekáig, majd vissza a hajához.
– Bontsd ki! – mondta a férfi kibontakozva a csókból. – Látni akarlak
kibonto hajjal!
Gabi szemét kinyitva a férfi révedező tekintetét lá a. Kikapcsolta a
haját tartó csatot, mire a hosszú, hullámos zuhatag aláomlo a hátára.
Hunter felhördült, majd mindkét kezével beletúrt Gabi selymes
hajába. Aztán ujjai a nő arcára siklo ak, és végül találkozo a tekintetük.
– Még sosem vágytam úgy nőre, mint most rád! – mondta.

Gabinak ideje sem volt válaszolni, bár nem is tudo volna mit
mondani erre a vallomásra. Ismét az övére tapaszto a a száját, szinte
kétségbeese en.
Mikor Gabi egyik kezét Hunter csípőjére csúszta a, a másikat pedig a
fenekére, a férfi mindke őt megragadta, és a nő feje fölé emelte.
Nekinyomta a masszív ablaküvegnek, és válltól térdig hozzápréselődö .
Mintha úgy próbálta volna lelassítani magát, hogy nem engedi a nőnek,
hogy megérintse.
Frusztráló és egyben izgató volt.
Ahogy összeért a testük, bár még továbbra is ruhában, Gabi
egyértelműen érezte a férfi egyre növekvő vágyát.
Hunter tovább csókolta, szenvedélyesen, sürgetően.
 Mivel Gabi a kezét nem tudta használni, egyik lábát felhúzva
simíto a végig a férfi testét.
Hunter hirtelen elszakíto a az ajkát az övétől.
– Ha továbbra is hozzám érsz, i helyben foglak magamévá tenni,
egész Dallas szeme lá ára!
Gabi fejét félig hátrafordítva kilese a város fényeire. Nem, azért
ennyire nem exhibicionista.
– Akkor javaslom, keressünk egy ágyat.
Hunter egyik kezével elengedte, és lágyan megérinte e az arcát.
– Biztos vagy benne, Gabriella?
Hát nem egyértelmű?
A férfi menekülőutat ajánlo neki, neki azonban már nem volt
szüksége rá.
– A edbe vagy az enyémbe? – kérdezte mosolyogva.
Egyik pillanatban még az ablaknak dőlt, a következőben pedig már
Hunter karjában volt.
– Az enyém közelebb van – mondta a férfi.
Hunter félrehajto a a takarót, és ráfekte e Gabit a fehér lepedőre.
Gabi átkarolta a férfit, és folyta a a csókot, amelyet Hunter egy
hé g megvont tőle.
Ahogy magán érezte a férfi erős testét, beleszédült. Vagy talán a
kevés levegő mia lehete . Mikor felemelte az állát, Hunter szája a
nyakára vándorolt.
Gabi kihúzta a férfi ingét a nadrágjából. Ahhoz, hogy Hunter
megszabaduljon a ruhadarabtól, kénytelen volt kicsit eltávolodni Gabitől,
de addig is nyelve hegyével felfedezőútra indult a nő füle mögö
érzékeny részen.
Mikor Gabi finoman belemélyeszte e körmeit Hunter szabaddá vált
bőrébe, a férfi hangosan felnyögö .
– Tetszik, mikor elveszíted a kontrollt – súgta Gabi a férfi fülébe.
– Grrr!
Gabi felnevete , majd becsúszta a ujjait Hunter nadrágja alá.
Mikor a férfi keze megtalálta a ruhája alját, aztán a harisnya
szegélyét, Gabi elmosolyodo .
Hunter megdermedt, majd elemelkede Gabi felhevült testéről.
Megfogta a ruha szélét, és felhúzta a nő combján.
Gabi tudta, hogy a férfi a harisnyakötőn legelte a szemét.
– Istenem, mi van rajtad?!
 – Ha meg kell kérdezned… – kezdte Gabi, amint azonban meglá a a
férfi reakcióját, elhalt a hangja.
Hunter becsúszta a az ujjait a csat alá, de nem kapcsolta ki, hanem
folyta a Gabi testének felfedezését.
– Olyan vagy, mint egy karácsonyi ajándék…
Gabit teljesen felajzo ák a férfi szavai, mohó tekintete, érintése.
– Akkor ideje kicsomagolni – su ogta.
Felült és a háta mögé nyúlt. Nem volt könnyű lehúzni a ruha
cipzárját, így Hunter a segítségére siete .
Gabi hallo a, ahogy a cipzár ke éválik, majd megérezte a férfi finom
érintését, ami olyan érzés volt a bőrén, mint a hűvös fuvallat.
Mozdulatlanul ült, míg Hunter, minden pillanatot kihasználva, lassan
lehúzta vállairól a ruhát.
Mikor a ruha lecsúszo a derekára, Hunter csak akkor hajolt előre,
hogy újra megérintse. Ajkával végigsimíto a Gabi vállát, aztán
továbbhaladt a nő fekete csipke melltartója felé. Hunter elkezdte levenni
Gabiről a ruhát, a nő pedig a férfi ingéért nyúlt. A két ruhadarab
egyszerre hullo a padlóra.
Gabi tudta, hogyan mutat a férfi öltönyben, de ala a volt az igazi
látvány – amiről azóta álmodozo , hogy a bátyja szigetén a parton, a
homokban ülve megpillanto a.
Végre bátran megérinthe e, és meg is te e. A férfi nemcsak
magabiztos volt, de erős is.
Hunter egy pillanatra kikelt az ágyból – két másodperc, és már meg
is szabadult a nadrágjától. A tárcáját az éjjeliszekrényre te e, és már
csak bokszer volt rajta.
Visszatérve hozzá két kezével végigsimíto a Gabi mellét, csak utána
nyúlt a nő háta mögé, hogy kikapcsolja a fekete csipkét.
– Karácsony és születésnap egyszerre… – mormogta, miközben
elhajíto a a fehérneműt.
Gabi melle sajogva kiálto a férfi érintéséért.
Nem kelle kérnie. Hunter a következő pillanatban már ajkával
simoga a a mellét. Vágyo valaha is ennyire erősen arra, hogy végre
befogadhassa egy férfi testét? Volt valaha is olyan férfi az életében, aki
így kényezte e?
A kényeztetés talán nem a megfelelő kifejezés volt, de egyre csak ez
járt a fejében. Hunter szeretkeze vele…nem pedig csak meg akarta
dönteni. Gabi, a kétség utolsó morzsáját is félresöpörve hátradőlt a
párnákra.
A férfi nem siete , ráérősen kényezte e, de Gabi testének azon
részét, mely a leginkább sajgóit a vágytól, szándékosan elkerülte. Ajkával
a nő derekát simoga a, majd lejjebb kúszo a csípőjére.
Amikor Gabi megemelte a csípőjét, hallo a, hogy a férfi felnevet.
– Most én vagyok, aki majd meghal… – mondta.
Gabi lábai közé térdelve a nő térde alá nyúlt, és behajlíto a a lábát.
Az első csat pa anó hangja váratlanul érte, a másodikra azonban már
számíto .
Hunter legörge e a harisnyát, aztán odafordult Gabi másik lábához.
Miután mindkét harisnyát leve e róla, kínzóan lassan, lehele inoman
veze e felfelé az ujjait a nő lábszárán, majd feljebb, a combján. Amikor a
nő már biztos volt benne, hogy a férfi képes feloldani a testében
felgyülemle nega v feszültséget, Hunter az ölét kikerülve a csatokért
nyúlt, és lehúzta.
Miután a harisnyakötő is lekerült róla, és Gabi meztelenül feküdt az
ágyon, visszafojto a a lélegzetét. Még sosem feküdt így egy férfi elő ,
ám ahelye , hogy zavarba jö volna, elmerült a férfi csodáló
tekintetében.
– Kérlek… – su ogta.
Hunter olyan mohó tekinte el nézte… olyan szenvedéllyel, hogy
Gabinak majd kiugro a szíve.
– Nem érdemellek meg téged – mondta a férfi.
Gabi nem bírta volna elviselni, ha Hunter ezen a ponton visszavonul.
– Ha már eddig eljuto unk, Hunter, nem hagyhatsz…
A férfi ujjai elérkeztek combja belső felének tövéhez.
– Amint bejö ünk a szobába, már nem volt visszaút, Gabriella.
Lehajto a a fejét. Elsőként a nyelve hegyével érinte e meg.
Gabi felkiálto , és megmarkolta a lepedőt.
Nem kelle rávezetnie Huntert, hol és hogyan érintse meg. A férfi
ujjai, szája pontosan o voltak, ahol lenniük kelle .
– Ó, Hunter! – nyögte Gabi.
Annyira vágyo már erre… olyan átkozo ul nagyon. Túl gyorsan
törtek rá a kéj egyre nagyobb hullámai. Csípője elemelkede az ágyról,
és a következő pillanatban felrobbant vele a világ.
Hunter nem húzódo el tőle, úgy bújt ki a bokszeréből. Gabi halk
zizegést hallo . Megfogta Hunter kezét, míg a férfi mosolyogva felhúzta
az óvszert. Lenyűgöző anatómiája így is éppolyan rendkívüli látvány
nyújto .
Gabi a nyakát átkarolva kitárulkozo neki. Mikor megérezte lábai
közö Hunter férfiasságát, elmosolyodo .
– Utolsó lehetőség, Gabi – mondta a férfi.
– Azt hi em, már rég átléptük azt a határt – felelte Gabi vigyorogva.
Hunter felmordult, és ado neki egy pici ízelítőt.
– Igaz – mondta, majd a következő pillanatban teljesen elmerült a
nőben.
Tökéletesen kitöltö e őt, Gabi pedig mélyen belélegezte az illatát.
Hunter újra birtokba ve e az ajkát, miközben lassan mozogni kezde
benne. A gyönyör hullámai ezú al lassabban söpörtek végig Gabi testén.
Hunter cseppet sem siete .
Többször is elmondta, Gabi mennyire gyönyörű, és hogy ő nem
érdemli meg… elmondta, milyen csodálatos érezni testének minden
porcikáját.
Mozgásuk egyre gyorsabbá vált, míg már képtelenség volt tovább
csókolni egymást, és minden figyelmük arra a pontra irányult, ahol
egyesültek.
Gabi, mikor már csak nagyon kevés választo a el a csúcstól, a férfi
hátába mélyeszte e a körmeit. És amikor már úgy érezte, tényleg nem
bírja tovább, Hunter a fülébe su ogo :
– Előbb te!
Nem kelle kétszer mondania. Gabit maga alá teme ék a gyönyör
hullámai, de a ködön keresztül még érzékelte, hogy Hunter is köve őt.

Remington nem aludt a gépen, Rómában pedig vakító napsütés fogadta.

Fáradtan, hunyorogva lépe ki a repülőtér kijáratán, majd beszállt
egy taxiba. Hálás volt, hogy végre eljöhete Kolumbiából. Abban az
országban úgy érezte, állandóan figyelik, bár azután, hogy az utcakölykök
ellopták a mobiltelefonját, semmi érdemleges nem történt. A Picano-
számlákhoz a két állítólagos banki dolgozón kívül semmi más szál nem
vezete . Így miután o hagyta őket, nem maradt semmi, amibe
kapaszkodhato volna.
Miután bejelentkeze egy olcsó motelbe, felhívta Blackwellt. Az
Államokban az éjszaka kellős közepe volt, így mikor végighallga a a
hangposta szövegét, gyorsan összefoglalta, hol tart: „Ó, Róma… szép,
nagy város. Kolumbiában semmit sem sikerült megtudnom. De
gyanítom, hogy bárki is álljon a számlák mögö , messze elér a keze, az
országhatáron túlra is. Senki nem beszélt. Szűkszavúbbak voltak, mint az
exnejem. Egyébként újra elérsz telefonon, a számom ugyanaz. Ha
korábban próbáltál hívni… átkozo utcakölykök! – motyogta. – Úgy
teszek, mintha a szív pró személyi ügynöke lennék. Kezeskedj értem!
Ezek az olaszok sem valami beszédesek, úgyhogy nem tudom, milyen
eredményre jutok. Lehet, hogy be kell vonnom még pár embert… vagy
csak kerítenem kell valakit, aki ismeri ezt az átkozo nyelvet. –
Remington nagyot ásítva lerúgta a cipőjét. – Ne hívj, minimum hat órán
át aludni fogok. Úgysem veszem fel.”
Felkelt az ágyról, és leereszte e a reluxát. „Mondtam már, mennyire
szeretek a pénzeden utazgatni?”
Ezzel lete e a telefont.
Alkonyatra ébren lesz, és felveszi a kapcsolatot az i eni emberével,
akinek felszállás elő üzent. Utána éjszakajói kialussza magát, és másnap
reggel már nyitásra odamegy a bankhoz.
Míg a város ébredeze , Remington megpróbálta kizárni a zajokat és
a fényt. Nem kelle erőlködnie, mert ahogy eldőlt az ágyon, máris
félálomba merült. Mielő elaludt volna, az utolsó gondolata ez volt:
Holnap muszáj kiderítenem valamit, máskülönben leshetem, hogy
Blackwell újabb pénzt ad!
Előbb az alvás… az információ várhat.

Hunter felriadt. Oldalra fordíto a a fejét.

Gabi békésen aludt melle e, fekete haja szé erült a párnán, ajka enyhén
szétnyílt.
Azzal, amit te ek, csak bonyolultabbá váltak a dolgok.
De Hunter most nem akart ezen gondolkodni. Odakint sötét volt, az
óra alig mutato többet három óránál.
Gabi megmoccant, mire Hunter a derekát átölelve közelebb
húzódo hozzá. Csak akkor lazultak el az izmai, amikor a feje a párnára
került, Gabié mellé, és belélegezte a nő virágillatát.
Hallo már az eget rengető szexről, mindent elsöprő orgazmusról, és
korábban azt hi e, abban van része.
Mekkorát tévede !
 Talán a hódítás élménye volt az oka. Hiszen a karjában fekvő nem is
olyan rég még azt mondta neki, hogy egy ujjal sem nyúlhat hozzá.
De lehet, hogy Gabi személye volt rá ilyen hatással.
Vagy a puszta gyönyör bódíto a el az agyát.
Már elszenderede , mikor Gabi álmában egyszer csak a két lába
közé fúrta a combját. Hunter teste azonnal válaszolt az érintésre.
Megfordult a fejében, hogy magáévá teszi… újra… de végül arra juto ,
hogy egy ébren lévő szerető jobb, mint egy félálomban lévő. Pár órát
még képes várni.
 Huszonegyedik fejezet

Hunter a fürdőköpenyt viselő Gabival szemben ült, teát kortyolga ak,

és kiélvezték a szobaszerviz előnyeit.
A nő reggel ugyanolyan szenvedélyes volt, mint előző este. Ha meg is
bánta a történteket, annak semmi jelét nem adta.
És ő mégis mióta akar a szexről beszélni, miután megtörtént? Nos,
úgy tűnt, amióta felébredt.
– Én nyújtok ilyen pazar látványt? – kérdezte Gabi, amint egy villányi
ránto át kanalazo a szájába. – Vagy ezek a tojások? – megnyalta az
ajkát, nyelve hegyével egy apró morzsát tüntetve el a szájában.
– Élvezet nézni, ahogy eszel… úgy is mondhatjuk, hogy pazar látvány
– szólalt meg Hunter.
Gabi oldalra billente e a fejét, és zavartan elmosolyodo .
– Farkaséhes vagyok! Azóta nem voltam ilyen sokáig ébren és
ennyire ak v éjszaka, hogy… – Lerakta a villáját és felnéze a plafonra. –
Azt hiszem, még sosem voltam.
Gabi szavai nagyon jót te ek Hunter egójának. Ráadásul lehetőséget
adtak rá, hogy elbeszélgessenek arról, ami a férfiban már a zuhany ala
felmerült.
– Bánod a… a tegnap estét? – kérdezte Hunter. Gabi a férfi szemébe
néze .
– Talán. Csak eddig még nem fogalmazódo meg bennem.
Őszinte válasz.
– És te? – kérdezte Gabi, miközben újabb falat ránto át gyömöszölt
a szájába.
– Én inkább mia ad aggódom. Amilyen határozo an ellenezted az
in mitást…
Gabi lete e a villát, és hátradőlt a széken.
– Nem ismertelek. Valószínűleg még most sem ismerlek. Legalábbis
közel nem teljesen.
– Még azoknak is vannak tkaik egymás elő , akik már húsz éve
házasok.
 Gabi megtörölte a száját az ölében lévő szalvétával, mielő
megszólalt volna.
– Az elmúlt hónapban sokkal többet tudtam meg Hunter
Blackwellről, mint gondoltam volna. Az in mitástól azonban továbbra is
féltem… gondolom, most már érted, miért.
Hunter az asztal fölö átnyúlva megfogta a kezét.
– Tőled nem félek – folyta a Gabi. – Pedig talán kellene.
Ez fájt, de Hunternek el kelle ismernie, hogy van alapja.
– Igen, talán kellene – bólinto .
A nő erre elvigyorodo .
– Köszönöm, hogy nem térsz ki a téma elől.
– A feleségem vagy – emlékezte e a férfi. – Nem engedhetem el a
fülem melle , amit mondasz.
Gabi kihúzta a kezét Hunteréből, hogy elfogyassza a ránto áját.
– Más esetben megtennéd? Ha csak úgy találkoztunk volna… ha nem
kötne a házassági szerződés… Akkor félresöpörnél az elmúlt éjszaka
után?
– És a ma reggel után…?

Gabi villát tartó keze megállt a levegőben.

– És a ma reggel után…? – ismételte meg a férfi szavait elpirulva.
– Hogy egy másik nővel megtenném-e? Talán. A rólam terjengő
pletykák nem alaptalanok.
Úgy tűnt, Gabi értékeli az őszinteségét, ezért Hunter így folyta a:
– Gabriella Blackwell azonban ennél többet érdemel. És nem csak a
vezetéknév mia … bár azt hiszem, mindke őnk nevében állíthatom,
nem terveztük, hogy szexuális viszonyba bonyolódunk a jelenlegi
házastársunkkal.
– Ez olyan furcsán hangzik…
– Van rá más ötleted, minek nevezzük?
Gabi megvonta a vállát.
– Végül is a viszony jobban hangzik, mint az egyéjszakás kaland. Ezt
csináljuk?
Hunter szájához emelte a kávéscsészét.
– Egy éjszaka? – motyogta. – Nem hinném. De nem tudnám
megmondani, mit művelünk.
Gabi befejezte a reggelit, és a tányérra ejte e a szalvétáját.
 – Én sem – mondta. – De úgy gondolom, le kell fektetnünk néhány
szabályt.
Na igen… Hunter újra azt a nőt lá a maga elő , aki nem is olyan rég
beviharzo az irodájába, és egy olyan szerződést tolt elé, amelyet egy
épeszű ember nem írt volna alá.
– Milyen szabályokat? – kérdezte a férfi.
– Mindke őnknek gondot okoz a bizalom, igaz?
– Igen… azt hiszem.
– Tehát őszinteség mindenekfele . Kezdem én. Mikor a viszonyokra
vonatkozó részt beleve em a szerződésbe, inkább csak a bajszodat
akartam húzogatni. Valójában nem igazán érdekelt, lefekszel-e bárkivel
is. De mióta te és én… – Gabi tekintete a férfi mögö lévő csuko ajtóra
tévedt.
– Közel kerültünk egymáshoz…
– Igen. Amióta közel kerültünk egymáshoz, már ragaszkodom a
monogámiához.
Hunter nyelt egy nagyot. Középiskola óta nem egyeze bele ilyen
feltételbe. Most pedig… mindössze két hét után? Ugyanakkor, mióta
találkozo a Gabriella nevű hurrikánnal, egyetlen más nőre sem gondolt.
– És ha valamelyikünk bármit is akarna valaki mástól, őszintén
elmondja – folyta a Gabi.
Hunter döbbenten tapasztalta, mennyire ideges lesz a gondola ól,
hogy Gabit esetleg egy másik férfi tartja a karjában.
– Ezt el tudom fogadni – bólinto .
A nő továbbra sem ve e le róla a tekintetét.
– Nem számít, ez mennyire fog fájni a másiknak –mondta.
– Megígértem, hogy sosem foglak bántani – emlékezte e Hunter. De
vajon tudja majd tartani a szavát, ha az életében megjelenik egy másik
nő? Mekkora egy szemétláda!
– Az az ígéret a fizikai bántalmazásra vonatkozo –mondta Gabi. –
Az már az én dolgom, hogyan védem meg a szívemet, Hunter. Igen,
fájna, ha azt mondanád, hogy A tegnap éjszaka jó volt, de többé ne
ismételjük meg, de még mindig jobb, mint csak színlelni a vonzalmat.
A férfi nem bírta ki, és felnevete .
– Nem éppen a jó szóval jellemezném, az pedig meg sem fordult a
fejemben, hogy nem akarom megismételni.
– Akkor ezt megbeszéltük. Monogámia és őszinteség, még ha fáj is.
 – És még valami – te e hozzá a férfi. – A szerződésünk továbbra is
érvényes. Tizennyolc hónap.
– Tizenhét hónap és két nap.
– Lemaradtam volna néhány hétről?
– A szerződést még azelő írtuk alá, hogy kimondtuk az igent. Nem
árt elolvasni az apró betűs részeket is, Mr. Wall Street – mondta
mosolyogva Gabi.
– Jogos – mosolygo vissza a férfi. – Kezet rá?
Gabi ahelye , hogy kinyújto a volna a kezét, felállt az asztaltól, és
kioldo a az övét a köntösén.
A teste…. az, hogy a nő meztelenül állt elő e egy dallasi
hotelszobában… Hunternek kiszáradt a szája.
– Jobb ötletem van – mondta Gabi, és elindult a lépcső felé.
Beletelt egy másodpercbe, mire Hunter agya kapcsolt, de aztán
gyorsan köve e Gabit.

Következő pénteken az ingatlan adásvétele lezárult, szombaton pedig

Samantha húgát, Jordánt lélegeztetőgépre kelle tenni.
Így Gabi ahelye , hogy beköltözö volna új o honába, az Alliance
korábbi és jelenlegi tagjaival együ o segíte Samanthának és Blake-
nek, ahol csak tudo .
– Tudok segíteni valamit? – kérdezte Hunter, mikor Gabi felhívta, és
közölte, hogy hétvégén nem lesz semmiféle költözés.
– Köszönöm, de a váróban van kávéautomata – válaszolta Gabi. –
Úgyhogy ha csak nem akarsz mindenáron fertőtlenítőt szagolni…
A hét nagy részét külön töltö ék.
A Dallasban történtek után végül abban maradtak, hogy az új házban
külön hálószobájuk lesz.
Aztán elérkeze a szerda… a vacsora… és a limuzin hátuljában… Gabi
igyekeze elűzni az emléket.
– Biztos vagyok benne, hogy van mit összecsomagolnod – mondta a
telefonba.
– Azt majd az embereim elintézik – felelte a férfi. –Különben is,
semmit sem hozok el a lakásból, úgyhogy gyakorla lag csak a ruháimat
kell összecsomagolni.
 Hunter még a dallasi hétvége elő elhatározta, hogy megtartja a
városi lakását. Gabi úgy gondolt rá, mint egy rövidítésre: D. e. – mintha
új időszámítás kezdődö volna.
– Tehát unatkozol, és el akarsz menni valahova… tényleg a kórház a
legmegfelelőbb hely?
– Unatkozom? Nem is ismerem ezt a szót.
Gabi elmosolyodo . Körülö e a kórházi személyzet tagjai ki-be
járkáltak az intenzív osztály ajtaján. Az előtérben csupa ismerős arcot
láto . Gwen az Alliance egyik korábbi alkalmazo ja, Karen Gardner
melle ült. Karen régebben Samantha húgával dolgozo , és mélyen
megrázta a Jordan állapotában bekövetkeze fordulat. Az is
megnehezíte e a helyzetet, hogy Karen nemrég tudta meg, hogy első
gyermekével várandós, így nagyon érzékeny volt.
– Ha nem unatkozol, akkor mit csinálsz? – kérdezte Gabi Huntertől.
– Sok mindent.
Bár nem épp vidám dolgok zajlo ak körülö e, Gabi felnevete .
– És mi az a sok minden, amivel egy milliárdos foglalkozik?
– Ez a konkrét milliárdos épp azon töri a fejét, hogyan vehetne fel
egy dadát úgy, hogy erről ne szerezzen tudomást az egész világ. Közben
pedig két magándetek vet is irányít a világ két különböző pontján.
– Hogy tervezed, Hayden mikor kerül hozzád? – kérdezte immár
komolyabb hangon Gabi.
– Egy… talán két hónapon belül. Nehéz megmondani. A családjogi
ügyvédem és a csapata már dolgozik az ügyön. Ha a magánnyomozóm
talál bizonyítékot arra, hogy Haydent elhanyagolják, hamarabb hozzánk
kerül. Ki tudja? Még az is lehet, hogy egy hét múlva már i lesz.
– Érdekel a véleményem?
– Hallgatlak.
– Hagyj fel a daduskereséssel. Ha már nálunk lesz, kitaláljuk, mihez
kezdjünk. Ke en megoldjuk a helyzetet.
Hunter habozo .
– Minden nap dolgozom. Nem rakhatom rád ezt a terhet.
– Nem te rakod rám, önszántamból vállalom. Ráérünk akkor dadát
keresni, ha Hayden már velünk lesz. Mellesleg nem szeretném, hogy egy
csinos szőke elcsavarja a férjem fejét. – Gabi csak félig tréfált.
– Nem is tudom…
– Hunter, kérlek! Egyelőre a magándetek vekkel foglalkozz! Ke őt
állíto ál rá az ügyre?
 – Nem, csak egyet. A másik utánad nyomoz.
Gabi arcáról eltűnt a mosoly.
– Mármint az után, hogy ki állhat a számlamozgások mögö – te e
hozzá gyorsan a férfi.
– Ne hozd rám a frászt! – szidta le Gabi.
– Azt hi em, minden lapunkat kiteríte ük… vagy van még valami,
amit tkolsz?
Gabi körbelese , nem hallja-e őt valaki.
– Nincs több csontváz a szekrényeimben, Hunter.
– Jó tudni.
– Egyébként a magánnyomozódnak nem kell többé aggódnia a
pénzmosás mia . Gondoskodtam róla, hogy abbamaradjon.
– Hogy mit csináltál?
– Még aznap este, amikor sarokba szoríto ál ezzel az információval,
megtaláltam mindkét számlát. Néhány próbálkozásba telt csak kitalálni
Alonzo jelszavait. Sose volt jó a számokban. Aztán mielő kiléptem a
rendszerből, meg is változta am őket.
– Jaj, Gabi, ne! – kiálto fel rémülten Hunter.
– Miért ne? Nem akarom, hogy valaki az én nevem ala kezeljen
piszkos pénzeket. Az tűnt a legjobb megoldásnak, ha hozzáférhetetlenné
teszem a számlákat, míg meg nem találjuk, ki áll az egész mögö .
– Ne, ne, ne, ne…
Gabi a fal felé fordult.
– Mi az? – kérdezte szinte su ogva.
– Gondolj csak bele! Ha az illető többé már nem fér hozzá a pénzhez,
akkor valószínűleg most már nagyon dühös.
– Erre nem gondoltam… – mondta elbizonytalanodva Gabi.
– Jól van… szükséged lesz egy testőrre. Amíg el nem rendezzük ezt az
egészet.
– Ez nevetséges, Hunter. Semmi szükségem testőrre. – Ezú al
hangosabban beszélt, mire többen is odafordultak felé.
Gwen abbahagyta a Karennel folytato beszélgetést, és elindult Gabi
felé.
– Később még beszélünk erről.
– Nincs mit beszélni róla – mondta Hunter.
Gwen odalépe Gabihoz:
– Egy testőr?
Gabi eltarto a a telefont a fülétől.
 – Semmi különös, Gwen – mondta. – Hunter kicsit túlzásba viszi az
aggódást.
Gwen kezét a csípőjére téve bámult rá.
– Ha egy olyan gazdag férfi, mint Hunter úgy gondolja, hogy testőrre
van szükséged, akkor tényleg szükséged van rá. Megmondom neki, hogy
szólok Neilnek, hívja fel őt.
Gabi letakarta a telefon mikrofonját.
– Nincs szükségem…
Gwen azonban egy gyors mozdula al kikapta a kezéből a telefont.
– Szia, Hunter, i Gwen. Igen, rég volt már. Ahogy mondod, az egyik
bátyám esküvőjén… – Gwen felnevete , aztán így folyta a: – Figyelj, ami
a testőrt ille , a férjem irányítja Blake biztonsági embereit… igen, Neil…
Remek! Alig várom! Bármikor.
Gwen visszaadta Gabinak a telefont, és magára hagyta.
– Most boldog vagy? – kérdezte Gabi Huntertől, amikor ismét a
füléhez emelte a mobilt.
– Nagyon. Egy gonddal kevesebb. Odamegyek érted.
– Elég! Nem vagyok már gyerek. – A kelleténél jobban bosszanto a,
hogy mindenki így bánik vele.
– És ha egyszerűen csak látni szeretnélek?
A férfi hazudo , de a szavai akkor is jólestek Gabinak.
– Miért nem ugro ál még busz alá?
Hunter felnevete .
– Ez az igazi Gabi! A kávé nem elég, enned is kell valamit. Ötkor a
kórház elő .
– Hacsak nem üt el előbb egy busz – mondta Gabi, de hangjában
nyoma sem volt a legkisebb élnek sem.
– Igyekszem. De ha mégsem, akkor ötkor találkozunk.
– Rendben, de ne puccos helyre menjünk! Nem vagyok úgy öltözve.
Ezzel Gabi lete e a telefont és visszament a váróba, ahol tudta, hogy
a többiek alaposan ki fogják faggatni.
– Nos, mi is ez a testőrdolog? – támadta le Gwen.
 Huszonkettedik
fejezet

Tíz perccel öt elő Gabi kezdte szűkösnek érezni a kórház várótermét.

Nagyon vágyo rá, hogy kimehessen a friss levegőre, és o várja meg
Huntert.
Már alkonyodo , és a nemrég lehullo eső után a levegő hűvös és
párás volt. Gabi valamivel arrébb állt meg a kórház bejáratától, és a
falnak dőlt. Többórányi ücsörgés és teaivás után, ami ala megpróbálta
némiképp felvidítani a főnökét és barátját, szüksége volt egy kis
pihenésre. A kórház, az intenzív osztály és a lélegeztetőgépeken lévő
betegek látványa túl sok rossz emléket hozo a felszínre. Valójában csak
akkor érezte, mennyire is feszült, amikor megpillanto a a felé tartó
Huntert.
Még sosem lá a ennyire lazán öltözö nek a férfit: Hunter farmert,
dzsekit… és futócipőt viselt. Futócipőt?! Gabi ellökte magát az épület
falától, hogy üdvözölje. – Nem kelle volna leparkolnod.
A férfi megállt, és furcsán végigmérte.
Gabi közelebb lépe hozzá, arra számítva, hogy Hunter megcsókolja.
– Mi történt? A nyelved kilépe a busz elé?
A férfi zavart tekintete lá án Gabi arcáról lehervadt a mosoly.
– Biztos maga az – szólalt meg.
– Tessék?
– Hunter felesége.
Gabi hátrébb lépe . Csak ekkor döbbent rá, ki áll elő e. Valóban úgy
hasonlíto ak egymásra, mint két tojás.
– Ó!
– Szebb, mint a fotókon – mondta Hunter hanglejtését utánozva
Noah.
Az elbűvölő mosoly lá án, amely Dallas óta Hunter arcán is többször
á uto , Gabi egyre idegesebb le .
– Azt hi em, maga Hunter.
Noah felnevete .
 – Sokszor megesik.
Gabi gondoskodo róla, hogy elegendő távolság legyen közö ük.
– Sokat hallo am magáról.
Az elbűvölő mosoly nem tűnt el, de a férfinak mintha megrándult
volna a szeme.
– Gondolom, semmi jót. A bátyám sajátos módon áll a valósághoz.
Gabi nem felelt. A férfi kinyújto a felé a kezét.
– Noah Blackwell.
Gabi a kezét nézte, de egy lépést sem te felé, hogy megrázhassa.
– Bocsásson meg, Mr. Blackwell. De egyidejűleg sérte e meg a
férjemet, és ezáltal engem is. Mi járatban errefelé?
Noah lassan leengedte a kezét. Mosolya egyre inkább vészjóslóvá
vált.
– Mit mondo magának? – kérdezte.
Gabinak nem tetsze ez a játék. A kocsifelhajtó felé pillanto abban
a reményben, hogy mindjárt felvillan egy vaku. De ha volt is o valaki, az
ügyesen elrejtőzö .
– Nem én vagyok a gonosz iker, Gabriella – mondta a férfi.
– Nem emlékszem, hogy felajánlo am volna, hogy szólítson a
keresztnevemen! – csa ant fel Gabi.
– Látom, a fivérem máris sikert ért el. Ügyesen tudja manipulálni az
embereket, hogy elérje, amit akar.
– Mit keres még i ? Bármit is tervelt ki, jobb, ha tudja, hogy nem fog
sikerülni.
Noah Blackwell újra elmosolyodo .
– Van egy olyan érzésem, hogy az útjaink még keresztezni fogják
egymást. Örvendtem a szerencsének, Mrs. Blackwell.
Gabi nem néze a férfira, mikor az melle e elhaladva belépe a
kórház ajtaján.
Két perccel később megállt melle e Hunter autója.
A laza nadrág, de nem farmer, ing és zakó lá án Gabi megnyugodo .
Mikor a férfi kiszállt a kocsiból, Gabi szorosan megölelte, és felsóhajto .
– Úgy örülök, hogy i vagy!
– Ha tudom, hogy így fogadsz, hamarabb jövök – mondta Hunter.
Ekkor Gabi reszketni kezde .
– Gabi? – húzódo el tőle Hunter, és az arcát fürkészte. – Mi
történt?
 – Épp most… most találkoztam a testvéreddel – felelte a háta mögé
pillantva.
Hunter megragadta Gabi vállát. Arcáról egy szempillantás ala eltűnt
a mosoly.
– Hogy micsoda?
– I … Alig három perce ment be a kórházba.
Hunter az ajtó felé pillanto , majd vissza Gabira.
– Bánto ?
– Nem… csak mondo egy-két dolgot. Először azt hi em, te vagy az.
– Várj meg i ! – indult el az ajtó felé Hunter.
– Ne csinálj hülyeséget! – kiálto utána Gabi.
Ha Hunter hallo a is, ennek semmi jelét nem adta.
Gabi a Masera nyito ajtaja melle állt. A kocsi motorja halkan
duruzsolt.
Hunter eltűnt a kórház tolóajtaja mögö , miközben a nő a
tekintetével köve e. Gabi a kocsi tetejének támaszkodo az utas oldali
nyito ajtó melle , és próbált türelmesnek mutatkozni.
Nyugtalansága ellenére, amit igyekeze visszafogni, szinte biztos volt
benne, hogy ha bármilyen fényképezőgép épp rá szegeződne a kórház
melle , egy indulásra váró nőt kapna le az autónál.
Néhány perccel később Hunter kilépe a kórház ajtaján. Gabi
megállapíto a, hogy nem farmert visel. Halkan felsóhajto .
– Lá ad? – kérdezte a férfitól.
Hunter megrázta a fejét.
– Nem maradt sokáig.
Egy autó sorolt be mögéjük, de nem tudo továbbhaladni, mert egy
kisebb busz elállta az utat. Mikor a türelmetlen sofőr dudálni kezde ,
Gabi beszállt az anyósülésre, amíg Hunter tarto a neki az ajtót.
– Jól vagy? – kérdezte férfi, miután elindultak.
– Reszketek… ami nevetséges, hiszen nem is csinált semmit.
Szerintem az ijeszte meg a legjobban, hogy az utolsó pillanatban
ve em észre, hogy nem te vagy az. Majdnem megcsókoltam…
– De nem te ed.
Gabi összefonta a két kezét a hasa elő .
– Nem – mondta. Nem érezte jól magát. Az autó áthajto egy
bukkanón, ő pedig szédülni kezde .
– Mit mondo ? – Mikor megálltak a pirosnál, Hunter odafordíto a a
fejét.
 – Hogy nem ő a gonosz iker. Azt mondtam neki, hogy csak az idejét
vesztege azzal, ha velem beszél.
– De tudta, hogy ki vagy.
– Igen. Azt mondta, felismert az újságokból… vagy valami ilyesmi. –
A lámpa zöldre válto , Hunter pedig a gázra lépe . – Szerinted milyen
játékot űz?
– Amit mindig is kamaszkorunk óta. Lejárat engem, és félreveze az
embereket.
– Nem lenne egyszerűbb, ha követné a példádat, és megállna a saját
lábán? – kérdezte Gabi.
Hunter keserűen felnevete .
– Minek erőltesse meg magát, ha van más, aki kikaparja a
gesztenyét?
Fél órával később egy kis steakhouse csendes bokszában ültek.
– Úgy festesz, mint akinek jót tenne egy ital – jegyezte meg Hunter.
– Nem hinném…
Mikor a pincér odament az asztalukhoz, Hunter bort rendelt.
Megvárta, míg kihozzák az italukat, csak utána kezde el
kérdezősködni Noah-ról.
Gabi gyorsan elmondta, hogyan zajlo a találkozásuk, aztán hálásan
belekortyolt a borába.
– Nem csak úgy véletlenül bukkant fel – mondta a férfi. – Mindig ezt
csinálja. Megjelenik azokon a helyeken, ahova menni készülök. Kedves a
körülö em lévő emberekkel, miközben elhin , hogy én vagyok az, aki
nem akar találkozni vele. Egy igazán jó manipulátor először a bizalmába
férkőzik azoknak, akikbe bele akarja mélyeszteni a karmait. Most, hogy
már találkoztatok, biztos, hogy újra fel fog bukkanni a közeledben.
Fogadni mernék rá!
– De honnan tudta, hogy o vagyok? Vagy gondolod, hogy téged
akart megtalálni?
– Ha engem akarna megtalálni, csak be kellene jönnie az irodámba.
Lehet, hogy téged követe , vagy a média szellőztethe e meg, merre
vagy. De valami egészen másról is lehet szó. – Elgondolkodva hátradőlt. –
Mindenesetre ez is alátámasztja, hogy igenis szükséged van egy testőrre.
Gabi már épp nyito a volna a száját, hogy ltakozzon, de a férfi nem
hagyta.
– Már intézkedtem, Gabi. Mielő felve elek, beszéltem Neillel.
Holnap az emberei bedrótozzák az új házat, és amikor visszamegyünk a
kórházba, egy személyi testőr fog várni minket.
– Ó, Hunter!
– Okos nő vagy, tudod, hogy igazam van.
A gondolat, hogy esetleg megint összetévesz a két testvért…
esetleg pont mikor egyedül van…
– Rendben. Igazad van.
Hunter mindkét szemöldökét felvonta.
– Fájt?
– Kimondani, hogy igazad van?
– Igen – kuncogo a férfi.
– Egy kicsit. Épp i – mondta a mellkasára bökve.
Hunter előrehajolva megfogta Gabi kezét.
– Istenem, milyen gyönyörű vagy!
– El akarod terelni a szót?
– Sikerül? – csókolta meg a kezét a férfi.
Hát igen… Gabi gyomra megnyugodo , és már nem is reszkete .
– Nos – mondta mosolyogva –, már legalább egy órája nem
mondtam, hogy ugorj a busz elé.

Jordant egy hé el a halála után teme ék el. A lelkész a szép időkről

beszélt, arról, hogy Jordán hány ember lelkét érinte e meg, és hogy a
két testvér mennyire szere e egymást.
Gabi a templomban végignéze Harrisonék barátain. Tudta, hogy a
párok közül sokan az Alliance-nek köszönhetően vannak együ . A cég
valójában azért jö létre, hogy Samantha elő tudja teremteni a húga
kezeléséhez szükséges pénzt. Tehát tulajdonképpen sokan Jordan-nek
köszönhe ék, hogy egymásra találtak.
Éppen ezért Gabi szerete el gondolt a fiatal nőre, aki oly sokak
életére hato .
Az első sorokban a családtagok és közeli barátok foglaltak helyet.
Eljö ek poli kusok, üzletemberek, parlamen képviselők is, akik
egyenesen Londonból repültek oda, hogy leróják szteletüket. A hátsó
sorokban pedig több olyan ember is ült, akik az évek során Jordánt
ápolták. A helyszínt megtöltö ék a segítők a gondozóo honok
alkalmazo aitól kezdve – ahol a nő élt, mielő Samantha és Blake
összeházasodo – a személyes ápolókig, akik éjjel-nappal jelen voltak
Harrisonéknál.
A sírhoz érve már némiképp megfogyatkozo a létszám, Harrison
malibui o honába pedig még kevesebben tarto ak Samantháékkal.
Gabi vállalta, hogy irányítja a személyzetet, felügyel a konyhára és a
szervírozásra. Mivel meglehetősen sok előkelőség volt a gyászolók
közö , a testőrök ugyanannyian voltak, mint a biztonsági személyzet
tagjai. Hogy még rosszabb legyen a helyzet, mindegyikük fülhallgatót
viselt, ugyanakkor koktélokkal megpakolt tálcákkal a kezükben
álldogáltak.
Gabi gondoskodo róla, hogy senki ne zavarja Samanthát. Mivel ő
nem igazán ismerte Jordant, nyugodtan tudta vállalni a házigazda
szerepét.
A házat megtöltö ék az emberek. Épp amikor Gabi azt hi e, már
nem férnek el többen, újabb vendégek érkeztek.
Cooper, akit aznapra kijelöltek mellé testőrnek, igyekeze
láthatatlanná válni. Nem sikerült neki.
– Mit keresel a konyhában? – Gwen csípőre te kézzel állt az
ajtóban. – Nem kell ezt csinálnod.
Gabi futó pillantást vete rá, majd visszafordult az elő e lévő tálca
felé.
– Köszönöm, Alice, ezek rendben vannak – mondta.
A felszolgáló a vállához emelte a tálcát, és kiment a vendégek közé.
– Nem veszel tudomást rólam – jegyezte meg Gwen.
– Olasz vagyok… ha valamit nem akarok meghallani, nem hallom
meg.
Gwen felnevete .
– Nos, én meg angol vagyok, úgyhogy közlöm veled, hogy
udvariatlanság tudomást sem venni a másikról. Egyébként Hunter kért
meg, hogy rángassalak ki a konyhából.
Gabi akaratlanul is elmosolyodo . Hunter újra és újra meglepte.
Nemcsak hogy kevesebbet foglalkozo munkával az elmúlt hétben, de
önzetlenül több időt szánt Gabi barátaira.
– Nem szeretek tétlenkedni, ezt mostanra már tudhatná – mondta
Gabi.
A személyzet úgy sürgö -forgo a helyiségben, mint egy olajozo
gépezet.
 – Tudja is. Mostanra már eléggé kiismert. – Gabi közben elve egy
gouda sajtos falatkát az arra elhaladó felszolgáló tálcájáról, majd a
szájába tömte. – De hogy is van ez? Azt hi em, ke en allience-es pár
vagytok.
– Azok vagyunk… – nem érződö neheztelés a hangjában. – Az idő
nagy részében.
Gwen felvonta a szemöldökét.
– Az idő nagy részében?
Ebben a pillanatban belépe Meg és Judy… A személyzet megállás
nélkül sürgölődö körülö ük.
– Hát i vagytok… Hunter már keres – fordult Meg Gabihoz.
Gabi szörnyülködve forga a a szemét.
– I van – állapíto a meg Gwen. – Épp most mondta, hogy
Hunterrel az idő nagy részében alliance-es párt alkotnak.
– Én megmondtam! – Meg sokatmondó mosollyal oldalba bökte
Judyt- Az idő nagy részében? Ez mégis mit jelent? – kérdezte ártatlanul.
A személyze el teli konyhában Gabi csípőre te kézzel közelebb
lépe hozzájuk.
– Azt, hogy nem vagyok szent – vallo a be elpirulva.
Judy és Meg felnevete , majd Gwen arcán is látszo , hogy leese
neki a tantusz.
– Szóval mit is jelent ez? – forszírozta Judy.
Meg újra oldalba bökte barátnőjét.
– Azt, hogy szexelnek – mondta nemes egyszerűséggel.
Gabi csi tani próbálta, Gwen pedig felnevete .
A személyzet tagjai szerencsére fejüket lehajtva úgy te ek, mintha
semmit sem hallo ak volna a beszélgetésből.
– Igen, közeli kapcsolatba kerültem a férjemmel… micsoda bűn!
A három nő továbbra is hatalmas szemeket meresztve néze rá.
Gabi megrázta a fejét, és kiment a konyhából. Alighogy kilépe az
ajtón, szembetalálkozo a szóban forgó férfival.
– Ó, hála az égnek! – Amikor azonban felnéze a férfi arcába,
hirtelen hátrébb lépe . – Noah! – Kirázta a hideg.
– Mrs. Blackwell!
– Mit keres i ?
Nyomában a három barátnővel Cooper is kilépe a konyhából.
Gabi még két lépést te hátra.
 Noah öltönyt viselt, nagyon hasonlót a férje öltönyeihez. Ám ahogy a
vállát tarto a… a frizurája, és leginkább az, ahogyan őt nézte,
egyértelművé te e Gabi számára, hogy nem Hunter az.
Gabi megremege .
– Megtaláltuk! – mondta Judy Noah-nak.
Gwen hagyta abba elsőnek a nevetést.
Gabi nem törődö a lányokkal.
– Mit keres i ? – kérdezte újra a férfitól.
Noah azonban elnéze melle e.
– Gwen, rég találkoztunk.
– Noah?
Judy és Meg is elcsendesede .
Gabi döbbenten bámulta, ahogy Noah és Gwen régi jó barátokként
üdvözlik egymást. Persze érthető volt, hogy ha Hunter ismeri Blake-et,
akkor valószínűleg a fivére is ismeri a férfit és annak húgát.
Mikor Gwen megölelte Noah-t, Gabi gyomra összeszorult. Mindig ezt
csinálja. Megjelenik azokon a helyeken, ahova menni készülök. Kedves a
körülö em lévő emberekkel, miközben elhin , hogy én vagyok az, aki
nem akar találkozni vele – juto ak eszébe Hunter szavai.
Gabi félrevonta Coopert.
– Keresse meg Huntert! – mondta halkan a testőrnek.
A férfi a homlokát ráncolva néze rá, de egy szó nélkül elindult.
Gabi meg se szólalt, mikor Gwen bemuta a Meget és Judyt Noah-
nak. Mikor kimondta az „iker” szót, a másik két nő arcán látszo , hogy
végre megérte ék, mi történik.
Gabi újra kérdőre akarta vonni a férfit, de mikor lá a, hogy Gwen
teljesen elfogadhatónak tartja Noah jelenlétét, annyiban hagyta a
dolgot.
Hunter átvágo a tömegen, majd mikor megpillanto a a fivérét,
hirtelen megtorpant. Ahogy a két férfi egymásra néze , megfagyo a
levegő.
– Ó, te jó ég… – Gabi nem tudta, ki sóhajto fel, de megérte e, mit
érezhet. Együ látni a két testvért sokkoló volt.
Egyik fivér sem nyújto kezet a másiknak.
Noah mosolyogva állt o , mint aki birtokában van valami súlyos
toknak, Hunter pedig igyekeze kordában tartani az érzelmeit.
– Mit keresel i ? – kérdezte végül.
– Lerovom a szteletemet.
 – Akkor tedd, és utána távozz!
Gabi hátán felállt a szőr Hunter jéghideg hangjától.
Noah továbbra is csak mosolygo . Elszakíto a a tekintetét fivéréről,
és a többiek felé fordulva biccente a fejével. Aztán ismét Gabira
pillantva annyit mondo :
– Öröm volt újra látni.
Gabi elkapta Hunter karját, hogy visszafogja, amíg Noah megfordult
és távozo .
– Ez meg mégis mi a franc volt? – kérdezte Meg.
Gabi nem válaszolt. Ehelye úgy mozdult, hogy Hunter látóterébe
kerüljön.
– Szia!
A férfi végre rápillanto .
Arcán nyoma sem volt mosolynak.
– Csak megpróbál kikészíteni. Ne hagyd, hogy ő nyerjen! – Gabi a
férfi mellkasára te e a kezét, és érezte, hogy Hunter végre kifújja
visszatarto lélegzetét.
Ekkor Hunter két keze közé fogta Gabi arcát, és lágyan, de röviden
szájon csókolta.
– Köszönöm!
– Mit? – kérdezte su ogva Gabi.
– Hogy nem hagytad, hogy megöljem. Az adósod vagyok.
Gabi nevetve közelebb húzódo hozzá.
– Nos – mondta Meg elég hangosan, hogy mindenki hallja. – Úgy
tűnik, egyre több kérdésem van. És csak kevésre kaptam eddig választ.
Gabi ahelye , hogy bármit is reagált volna, átkarolta Hunter derekát,
és a pár elsétált.
 Huszonharmadik
fejezet

Gabi az ajtó felé inte :

– Az a doboz a konyhába kerül.
– De az van ráírva, hogy „háló” – vitatkozo Meg. – Összekevertem a
dobozokat… szívecskét rajzoltam rá… – Gabi a szemét forga a. –
Mindegy, a lényeg, hogy a konyhában a helye.
Meg újra felnyalábolta a dobozt, és elindult vele vissza a földszintre.
– Még jó, hogy a tarzanai ház berendezése nem mind a éd!
Gabi mosolyogva pakolta ki a fürdőszobai pipereholmikat.
Néhány perccel később Meg már újra o volt melle e.
– Komoly bevásárlást kell tartanunk, ha azt akarod, hogy ez a ház
úgy nézzen ki, mint egy o hon.
Gabi benéze a hálóba, ahol még egy ágy sem volt. Az utóbbi
napokban nem éppen a bútorvásárláson járt az esze.
– Nos? – inte az üres szoba felé Meg. – Hunter hol fog aludni?
Már napok óta nem töltö ek együ időt. Az időbeosztásaik melle
épphogy fel tudták hívni egymást pár percre.
– A legjobb az lenne, ha i , velem – válaszolta Gabi halkan.
Meg oldalba bökte.
– Nem kellene ennyit foglalkoznom vele – bökte vissza Gabi.
– Csak próbálom meglátni a rossz oldalát is, Gabi… tényleg.
Gabi néhány másodpercig némán rakosga a be a szekrénybe a
pipereholmikat, amelyeknek a felét inkább ki kelle volna dobnia.
– Jó ember… csak nem mindig a megfelelő módon éri el, amit akar.
Néha megbánt másokat.
Sógornője egy pillanatra megdermedt.
– Bánto téged?
Megrémíte e… kezdetben. De nem kelle hozzá sok idő, hogy
meglássa, mi lakozik a felszín ala . De már a kezdetekkor is… a
virágcsokrok… és mindössze egy hét kelle hozzá, hogy elkezdjenek
játékosan évődni.
 – Kevesebb, mint huszonnégy óra kelle , hogy meglássam, mennyi
mindenben különbözik Alonzótól.
Meg felült a pultra.
– És miben? – kérdezte. – Azt leszámítva, hogy sokkal dögösebb.
– Hunter fantasz kus ember!
– Nem annyira, mint a bátyád… na jó, nem kezdek el áradozni róla.
Mondd el, miben más Hunter, mint Alonzo… a külsejét leszámítva.
Gabi oldalra billente e a fejét.
– Úgy beszélsz, mint egy tanácsadó.
– Persze hogy úgy. Szeretném hallani, milyennek látod őt. Aztán
elmondom, hogy én milyennek látom.
Gabi felült Meg mellé a pultra.
– Elszánt. Alonzo is az volt, de csak túl későn érte em meg, mi
hajtja. Istenem… – Gabi lehajto a és megrázta a fejét. – Nem kellene
összehasonlítanom ke ejüket.
Meg ráte e a kezét Gabi combjára.
– Semmi baj nincs ezzel. Szerelmes voltál Alonzóba…
Gabi megrázta a fejét.
– Nem. Szeretni akartam őt. Annak lá am őt, ami nem volt. De
miután megismertem a tkait, már semmit sem akartam tőle. Hunter
tkait is ismerem… tudom, mi hajtja…
– És hogyan érzel iránta?
Gabi nem tudta szavakba önteni. Egyelőre még nem.
– Tudod, miért kelle gyorsan megnősülnie? – kérdezte.
Sógornője megrázta a fejét.
Gabi leugro a pultról, majd kézen fogta Meget, és átvi e a fő
hálószobával szemköz szobába.
– Kék falakra gondoltam – mondta. – Világoskékre, a mennyezeten
fehér bárányfelhőkkel.
– Azt hiszem, elveszíte em a fonalat – néze rá értetlenül Meg.
Gabi mosolyogva nézte a mennyezetet.
– Haydennek hívják – mondta. – Még nincs egyéves, de máris egy
családi dráma kellős közepébe csöppent.
Meg mély lélegzetet ve .
– Hunternek van egy fia?
Gabi nem volt benne biztos, mennyit árulhat el neki. A házban
mikrofonok voltak… a monitorokon máris látni lehete , mi zajlik o .
 – Mondjuk úgy, hogy Hunter indítéka nem is volt annyira önző, mint
elsőre gondoltam – válaszolta végül.
Meg elgondolkodva sétálgato le-föl a szobában.
– A család elég nagy lépés…
– Van úgy, hogy nem tervezzük. Vegyük csak ke őnket. Szeretem a
bátyámat, de mindig is vágytam egy nővérre. És tessék, i vagy!
– Akarsz egyáltalán gyereket?
Gabi végighúzta ujjait az ablakpárkányon.
– Ahogy mondják, egy ideje már ketyeg a biológiai órám. Mielő
találkoztam volna Hunterrel, szinte már teljesen lemondtam arról, hogy
valaha is lesz párkapcsolatom, és száműztem az agyamból az anyaság
gondolatát.
– Sok nő úgy vállal gyereket, hogy nincs melle e az apa.
Gabi Meg szemébe néze .
– Tudom. Kamasz voltam, mikor apám meghalt, és Val ve e át a
szerepét. Mi van, ha egyedül vállalok gyereket, aztán történik velem
valami? – Igyekeze elhessegetni magától a gondolatot, hogy a gyereke
szülő nélkül nőjön fel. – Nem, ezt a kockázatot nem vállalhatom.
– Mi is i vagyunk.
– Tudom. De így, hogy Hayden az életünk része lesz, Hunterrel
nagyon gyorsan rá fogunk jönni, hogy egyáltalán való-e nekünk a
szülőség. – A gondola ól meg kelle volna rémülnie, de valamiért, bár
maga sem tudta az okát, mégsem ijedt meg.
Ekkor sógornője odalépe hozzá, és szorosan megölelte.
– Majd ha senki sem hallgatózik, elmeséled az egész sztorit – súgta
Gabi fülébe.
Gabi bólinto .
Mikor Meg hátrébb lépe , Gabi lá a, hogy könnyes a szeme.
– Val és én… mi… lehet, hogy terhes vagyok.
Gabinak leese az álla. Libabőr futo végig a kar-ián, és mintha
minden egyes sejtje dalolni kezde volna a testében a boldogságtól.
– Lehet? – kérdezte izgato an.
Sógornője megvonta a vállát.
– Később, mikor Judy átjön hozzám, megcsinálom a tesztet. Talán
nem helyes, hogy nem o hon, Vallel, de…
Gabi úgy sikolto fel, mint egy kamaszlány, akit épp randira hívo az
iskolai focicsapat irányítója.
– Úgy örülök nektek! – ölelte szorosan magához Meget.
 – Még nem biztos.
Gabi legyinte .
– Egy nő megérzi az ilyesmit.
– Mintha csak az édesanyádat hallanám! – nevete fél Meg.
– Mert anyám ért ehhez. Ő mindenhez ért. Jaj, Margaret! Annyira
örülök nektek!
– Édesanyád az utóbbi időben furcsa tekinte el méregete .
Gabi újra megölelte.
– Judy mikor megy át hozzád? Ünnepelni akarok!
– Lehet, hogy téves riasztás.
Persze, lehet. Bár Gabi nem gondolta, hogy az.

– Az olaszoknál semmire sem juto am. – Remington Hunterrel szemben

ült a férfi íróasztalának túloldalán Hollywoodban. – A tulajok, akiknek a
feleséged nevén lévő birtok körül vannak földjeik, semmit sem tudtak
mondani arról, kié lehet a birtok. Elég ronda dolgokat is mondtak,
amiből egy szót sem érte em, de a megvetést kihallo am a hangjukból.
Ami a Picano családot ille … van egy anya, aki azt sem hajlandó
elismerni, hogy élt egy fia, és egy nagyapa, aki ugyanolyan komorrá vált,
mikor Picanóról kérdeztem, mint mindenki más. Van még egy húga is, aki
a jelek szerint tud róla, hogy volt egy bátyja… egy gazdag bátyja. De úgy
gondolom, ő nem tud semmiféle számláról.
– És mégis miből gondolod, hogy egyikük sem tud a pénzről? –
kérdezte Hunter.
– Abból, hogy semmit nem tudtak a fickóról. Picano egész korán
megszakíto velük minden kapcsolatot. Azok közül, akiknél
kérdezősködtem felőle, egyedül a húgának volt kapcsolata vele egészen
a haláláig. Viszont ő még egyetemista volt, mikor Picano meghalt. Úgy
negyvenezres adóssága lehet… ami a Picano-számlákon lévő összegekhez
képest nyilván elenyésző. Ha hozzáférne a számlákhoz, biztos nem lenne
adóssága.
Hunter egyetérte Remington gondolatmenetével.
– Tehát a családnak nincs köze a számlákhoz.
– Pontosan.
– Tehát maradnak azok, akikkel drogot árult.
Remington megrázta a fejét.
 – Nem árult, hanem csempésze . Más súlycsoport. A drog
mennyiségéből egyértelmű, hogy közvetlenül a fő góréval állt
kapcsolatban. Bárki is legyen az…
– Egy nevet akarok! – mondta Hunter.
– Ahogy még sokan mások. De a fickó, akit élve sikerült elkapni,
Steven Leger, még a tárgyalása elő megcsúszo a börtönben, és
beleese egy késbe. Picano jachtjának legénysége hasonlóképpen járt.
Bárkinek is dolgozo Picano, az illető nem szere , ha az embereit
elfogják.
Mintha megfagyo volna körülö ük a levegő. Igen, az illető keze
még a börtönökbe is elért. Mennyi esélye lehet Gabinak, ha egy ilyen
ember holtan akarja látni? Komolyabb védelem kell Gabinak – motyogta
Hunter.
– Hogy mi? – kérdezte Remington.
– Semmi… Figyelj, máshogy kell megtalálnunk ezt az embert. A
drogkereskedők elitjével van dolgunk, igaz? A legtöbbjük ismert kartellek
tagja. Megnézzük, kik azok, aztán kiszűrjük azokat, akik a Picanóhoz
hasonlókkal üzleteltek…
Remington mindkét kezét felemelve megrázta a léjét.
– Nem fizetsz te nekem annyit, Blackwell. Abban az átkozo
országban végig úgy éreztem, hogy figyelnek. Nem akarok céltáblát
rajzolni a hátamra azzal, hogy drogkereskedők után kutakodók. Én a
helyedben körbekérdezősködnék a poli kusok közö . Mostanában úgyis
sokat forgolódsz a köreikben. Jó esély van rá, hogy az ismerőseidnek
eszébe fog jutni egy-két név.
– Hát nem ezért fizetlek?
Remington megvonta a vállát.
– Velem nem lennének közlékenyek a barátaid. Belenézhetek
bizonyos aktákba, de az nem lenne törvényes. – Remington felvonta a
szemöldökét. – Ugye nem arra célzol, hogy ilyesmit vársz el tőlem?
Hunter nem utasíto a volna a férfit semmiféle törvénytelenségre…
legalábbis szóban nem.
– Kérnék én tőled ilyesmit?
Remington hunyorgása mindent elárult.
Bár Remington ismert volt a szakmájában, Hunter tudta, ahhoz, hogy
távol tartsa o honától a drogkereskedőt, a saját kapcsolatait kell
megmozgatnia. Á uto az agyán, hogy talán vissza kellene állítani a
korábbi jelszót, de annak sem lenne sok értelme. Csempész úr
valószínűleg nem nyúlna a pénzhez, nehogy a nyomára bukkanjanak.
Vagy ami még rosszabb, mélyen a zsebébe nyúl kenőpénzért. Hunternek
más se hiányzo , mint hogy elkezdjenek pletykálni arról, hogy hagyta
magát megzsarolni.
Hunter eltolva magát az asztalától felállt.
– Találj valami mocskos dolgot Sheila Watsonról! –mondta
Remingtonnak. Fogta a jegyze ömböt, és lefirkanto a a nő címét. – Van
már egy emberem, aki a mostani dolgainak néz utána, de a múltjából is
kell minden. És azért járj nyito füllel, hátha megtudsz valamit Picano
társairól.
Remington zsebre rakta a cetlit, és tréfásan szalutált.
– Te vagy a főnök.
Miután Hunter egyedül maradt az irodájában, felhívta az új
biztonsági emberét.
– MacBain – szólt bele a telefonba Neil.
– I Blackwell. Kell még egy ember Gabi mellé.
A vonal túlsó végén csend volt.
– Hallo a?
– Miért?
– Úgy gondolom, szükséges.
– Tudja, Blackwell, régóta dolgozom már a szakmában. Biztosra
veszem, hogy vannak ellenségei, de ha úgy gondolja, hogy van egy
konkrét valaki, akkor tudnom kell, ki az.
Hunter tudta, hogy nem lesz könnyű dolga.
– Nem tudok nevet mondani, Neil.
– Mondja el, mitől fél!
– Nem rólam van szó.
Újabb csend.
– Gabi exéről…
– Ő halo .
– Igen, de az, akivel együ dolgozo , még él.
– Várjon… Konkrét fenyegetésről van szó? Mit hallgat el előlem? –
kérdezte Neil.
Mikor megszervezték Gabi védelmét, Hunter nem beszélt Neilnek a
bankszámlákról és a drogcsempészekről.
– Megérzés – mondta. – Amelyre hallgatnom kell.
Neil ismét hallgato . Végül ul mátumot ado neki.
 – Nézze, két lehetőség van: vagy most azonnal elkezd beszélni, vagy
odaküldöm a nagyon kitartó feleségemet Gabihoz, és addig nem mozdul
onnan, míg választ nem kapunk.
Huntert idegesíte e Neil makacssága, de ve egy nagy levegőt, és
csak utána kezde el beszélni.
– Rábukkantam két offshore számlára…
Mire a történet végére ért, vágni lehete volna a csendet. Hunter
kezdte egyre kényelmetlenebbül érezni magát.
– Miért nem mondta el ezt már korábban? – kérdezte végül Neil.
– Mert magam akartam megoldani a helyzetet. Az a tapasztalatom,
hogy minél többen ismerik az életem részleteit, annál többet kell
magyarázkodnom a pletykalapokban megjelenő cikkekkel kapcsolatban.
A rólam szóló pletykákkal még megbirkózom… Gabi az, akit féltek. Nem
hiányzik neki, hogy kísértsék a múltja szellemei.
– Nem úgy hangzik, mintha lenne választása. Rendben, adok mellé
még egy embert, és elintézek néhány hívást. Ezenkívül nyomkövetőt is
szerelünk a kocsijába.
– A kocsija szervizben van.
Neil kurta nevetése meglepte Huntert.
– Miért is nem lepődöm meg?
– Nekitolato egy oszlopnak. – Hunter azon kapta magát, hogy
magyarázkodik.
– Igen, biztosra veszem, hogy így volt. De jobb is így. Az egyik
emberem köve majd, a másik pedig a volánnál fog ülni. Egy személyi
sofőr nem olyan feltűnő, mint egy testőr. És így a pletykalapokba se kerül
be.
– Remek.
– És mint mondtam, felhívok pár embert. Az egyik barátom a par
őrségnél van. Hátha eszébe jut egy név, amelyet Picanóhoz lehet kötni.
Hunter erre nem is számíto .
– Mindössze egy névre van szükségem – mondta.
Neil felhorkanto .
– Annál jóval többre… És ideje elkezdenie bízni azokban, akik
körülveszik.
– A bizalmat ki kell érdemelni.
– Egyetértek. Egyvalamiben biztos lehet. Akár Gabinak, akár a bará
társaságunkból bármelyik másik nőnek szüksége van segítségre,
mindegyikünk minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítsen.
 – Észben fogom tartani.
– Helyes. – Ezzel Neil lete e a telefont, Hunter pedig azon kapta
magát, hogy meredten néz ki irodája ablakán.

Már közel három hete az övék volt a ház, mikor az első közös estjüket
töltö ék a falai közt. A konyha és a háló berendezése volt a
legfontosabb, legalábbis Gabi számára. Úgy gondolta, a ház többi része
majd idővel kialakul.
Miután Meget felülte e a repülőre, Gabi érezte, hogy már kevésbé
nyomja a vállát a felelősség súlya. Gyűlölte, hogy Jordan halála után
megkönnyebbülést érze , de mikor lá a, hogy Samantha élete is kezd
visszatérni a normális kerékvágásba, némiképp csökkent a bűntudata.
Tudta, hogy időbe fog telni, de az utóbbi hetekben túlságosan nehéz volt
mindenkinek… különösen Jordannek.
Mikor túl voltak a temetésen, Gabi arra gondolt, hogy Harrisonék
családja, a barátaik és azok, akiket most már ő is barátainak tekinte , a
legjobb emberek, akikkel valaha találkozo . Mindenben támoga ák
Samanthát és Blake-et, ahol tudtak, segíte ek a házaspárnak és két
gyereküknek, hogy amennyire csak lehet, tehermentesítsék őket. Gabi,
aki csak a bátyja és édesanyja melle nő fel, hálás volt azért, hogy már
ilyen rövid idő ala sikerült barátságokat kialakítania Kaliforniában.
Még egyszer ránéze a sült zi re, aztán kinyito egy üveg cabernet-
t, hogy levegőztesse, amíg Hunter hazaér. A riasztórendszer jelezte, hogy
kinyílt a kapu, amely a járműveket átengedi. Gabi gyorsan meggyújto a
a konyhapulton álló gyertyákat… konyha- és étkezőasztalukat még nem
szállíto ák ki. A nappali bútorzatával odáig juto , hogy kiválogato
néhány képet a telefonjára, amelyek közö aztán nem tudo dönteni. A
házban volt egy dolgozószoba is… úgy döntö , azt majd Hunter intézi
magának. Gabi még egy hálószobát sem rendeze be egyedül életében,
nemhogy egy egész házat. Egyelőre még a s lust illetően sem tudo
dönteni: az egyszerű, le sztult és az elegáns olasz bútorok is tetsze ek
neki.
Hunter elegáns cipőjének kopogása a fapadlón jelezte, hogy
megérkeze .
– Mi ez a csodás illat? – lépe be a konyhába, amikor Gabi épp
elolto a a gyufát. Egyik kezében virágcsokrot tarto , a másikban a
zakóját.
Gabi a pultnak támaszkodva elmosolyodo .
– Látom, már megint elkerült a busz.
A férfi nevetve lerakta a pultra a csokrot és a zakóját, majd átkarolta
Gabi derekát. És következe , ami igazán jól ment nekik az elmúlt néhány
hétben… a csók. Noha minden nap tele volt érzelmekkel és
programokkal… és Gabi nem tudo mia uk aludni.
– Szia! – dünnyögte Hunter, mikor a hosszú, szenvedélyes csókot
követően hátrébb húzódo .
– Szia! – Gabi kisimíto a férfi homlokából egy haj ncset.
– Ez az első alkalom.
– Mármint?
– Most először sétáltam be a házamba, ahol egy gyönyörű nőt
találtam a konyhában.
– A házunkba – javíto a ki Gabi. – Na jó, holnap talán nem fogom
azt kívánni, hogy egy busz csapja el a zsaroló férjemet.
Hunter a mellkasára te e a kezét.
– Ez igazán megható!
– De most még nem – mondta a nő felvonva a szemöldökét.
A férfi mosolya elhalványult, és valami sokkal szexibb lépe a
helyébe.
Gabi megfordult a magas sarkúban, és látványosan odahajolt a
sütőhöz, hogy ellenőrizze a zi t. Hunter odalépe mögé, és megperdítve
a konyhapultnak szegezte.
A következő pillanatban a férfi nyelve felfedezőútra indult Gabi
szájában, és a nő képtelen volt tovább logikusan gondolkodni.
Tetsze neki Hunter lehengerlő magabiztossága.
A férfi szorosan magához ölelte. Még akkor sem engedték el
egymást, mikor berregni kezde a sütő időzítője. Túl sok időt töltö ek
távol egymástól, és mindke en ki voltak éhezve.
Gabi gyorsan kive e a tésztát, de a következő pillanatban Hunter
már el is ránga a a vacsorától.
Mikor félúton jártak az emeletre vezető lépcsőn, Hunter elszakíto a
Gabitől az ajkát, és a vállára kapta a nőt.
Gabi hangosan nevetve landolt az ágyon.
Átkarolta a férfit, lábával átkulcsolta a derekát, majd a következő
pillanatban már lovaglóülésben ült Hunter csípőjén.
 A férfi benyúlt a blúza alá, és egy rövid ideig eljátszadozo a
melltartója szegélyével. Gabi meglazíto a Hunter nyakkendőjét, míg a
férfi megszabadíto a őt a blúzától.
Ekkor Gabi átemelte a nyakkendőt a férfi fején, és saját nyakába
akaszto a.
Hunter felmordult, majd a nyakkendőt megragadva közelebb húzta
magához Gabit.
Mohón csókolta. Gabi pedig ki volt éhezve.
Nem sokkal később a melltartója a padlóra került, aztán a férfi inge
is, míg már csak a nyakkendő maradt rajta Gabin.
Ekkor a nő a férfi párnája alá nyúlt, és előhúzta a doboz óvszert,
melyet ő maga ve és te oda.
Hunter hangosan felnevete , hangja visszhangzo a szinte üres
szobában.
Néhány másodperccel később o volt, kitöltve, kiegészítve Gabit.
A dallasi éjszaka után valahányszor szeretkeztek, Gabi hiába próbált
visszafogo maradni. Hunter karjában új életre kelt, és a magány
érzésének helyét átve e a mindent elsöprő szenvedély.
Miután a férfi az egekbe röpíte e, kétszer is… Gabi már egyáltalán
nem volt éhes.

Később gyertyafénynél folyta ák a szenvedélyes estét, amit a

hálószobában elkezdtek. Gabi Hunter ingében volt, nyakában a férfi
nyakkendőjével, Hunter pedig egy bokszeralsóban. A kissé kiszáradt zi
mellé finom bort kortyolga ak.
– Egy konyha és egy hálószoba… másra nincs is szükségünk – mondta
egy újabb falat tésztát a szájába téve Hunter.
– Van benne valami…
Hunter előredőlve letörölte Gabi szája sarkáról a szószt, majd
lenyalta az ujját.
– Ha par t szervez az ember, sokkal jobban el lehet férni, ha
nincsenek felesleges bútorok – folyta a.
– Igaz… de akkor hova ülnek az emberek?
– Majd mindenki hozza magával a ker székeit.
Gabi elképzelte a fono és műanyag székekkel teli nappalit.
– Nem hiszem, hogy működne.
 Hunter a szájába te egy újabb falatot.
– Ez isteni!
– Kiszáradt.
– Tökéletes.
– Akkor lenne az, ha egy órával ezelő lá unk volna neki.
Hunter felvonta a szemöldökét, Gabi pedig a fejét inga a, és próbált
nem elpirulni.
– El kell döntenünk, milyen bútort akarunk – erősködö a nő.
A férfi letört egy falat kenyeret.
– Minek ez a nagy sietség?
– A családvédelmisek szó ismerősen cseng?
Hunter abbahagyta a rágást, és rábámult.
– Utánajártam egy-két dolognak – folyta a Gabi. – Azt akarod, hogy
Hayden anyja alkalmatlannak bizonyuljon. De a családvédelmisek a te
körülményeidet is ugyanúgy meg fogják vizsgálni. Egy bebútorozo ,
biztonságos o hon csak a kezdet.
Hunter hátradőlt.
– Nem a bútorok határozzák meg egy o hon minőségét – mondta
bizonytalanul.
– De nem is a pénz. A sta sz ka szerint gyakran akkor is az anyának
ítélik oda a gyermeket, ha anyagi szempontból az apa van jobb
helyzetben.
– De nekem nagyon mélyek a zsebeim.
– Akkor is, a gyermek a biológiai anyjánál van, és nem lesz könnyű
elvenni tőle.
– A biológiai apának is vannak jogai.
Gabi a tésztát piszkálva így folyta a:
– Könnyebb lesz megszerezned a felügyele jogot, ha az anya
alkalmatlannak bizonyul, te pedig szent vagy. Ezért kelle
összeházasodnunk, nem igaz?
– Nem vagyok szent.
Gabi lete e a villát.
– Én aztán tudom! A lényeg, hogy túl gazdag vagy ahhoz, hogy
támadási felületet hagyj, ő pedig nem is gondolja, hogy felügyele jogért
akarsz folyamodni. Viszont van egy tényező, amellyel eddig nem
számoltunk.
Hunter félretolta üres tányérját.
– És mi lenne az?
 – Noah. Mi van, ha azt állítja, hogy ő Hayden apja? Ha rájön, nem
sikerült a terve, hogy pénzhez jusson.
– Ez eddig tényleg nem juto eszembe – bólinto Hunter.
– Hirtelen elkezd felbukkanni azokon a helyeken, ahol mi is
megfordulunk? Valószínűleg forral valamit.
– Csak provokál. Próbálja úgy feltüntetni a dolgot, hogy ő a
becsületes jófiú, én pedig a seggfej. Nem sok minden változo
gyerekkorunk óta.
– A szüleitek nem is sejte ék, mi történik? – kérdezte Gabi.
– Nem igazán. Általában egy emberként kezeltek minket. Mire Noah
megmuta a az igazi személyiségét, apám már folyamatosan be volt
állva, anyám már elment… én pedig elhatároztam, hogy máshogyan
fogok élni. Addig mindig csak az egyik voltam ke őnk közül.
– Sokan örülnének egy ilyen helyzetnek.
– Nem, ha a két ember teljesen más természetű. Azt hihetnéd, hogy
az egypetéjű ikreknek a természete is egyforma. Hát a mi esetünkben ez
nem igaz. Én meg akartam állni a saját lábamon, ő viszont a könnyebbik
utat választo a: hogy más végezze el helye e a munkát. És ami még
rosszabb: úgy gondolja, kötelességem segíteni őt, csak mert egyforma a
DNS-ünk. Sosem érte em az ilyen hozzáállást.
– Mit gondolsz, mikorra készülhet el a kérvény? –kérdezte Gabi.
– Még néhány dolognak utánajárok, aztán léphetünk. Úgy két hét
múlva… talán.
– Tehát még karácsony elő ?
– Karácsony? – Hunternek elkerekede a szeme.
– Tudod, az a nagy ünnep december végén.
– Tudom, mi az a karácsony… csak eddig nemigen gondoltam rá…
Gabi sem… egészen addig, míg néhány órával korábban meg nem
lá a a kivilágíto várost.
– Általában mit csinálsz ünnepekkor?
Hunter megvonta a vállát.
– Céges karácsony… néhány nem húzhatom ki magam alóla
rendezvény.
– Úgy értem, karácsonykor. Család nélkül…
Mikor a férfi nem válaszolt, Gabi már bánta, hogy felte e neki a
kérdést.
– Sajnálom, hogy rákérdeztem…
Hunter megrázta a fejét.
 – A karácsony a családok és közeli barátok ünnepe… nekem egyik
sincs. Az üzle ársaimtól nem fogadok el meghívást, és kollégától sem.
– És apáddal mi van? Olyan rémes alak?
Hunter fogta a tányérokat, és legördült az ágyról.
– Apám remeteéletet él. Már csak árnyéka régi önmagának.
Képtelen vagyok z percnél többet eltölteni vele egy légtérben. – Lete e
a tányérokat az egyik még felbontatlan kartondobozra, aztán elindult a
kandalló felé, hogy megpiszkálja benne a fát.
– Édesapád valamikor sikeres üzletember volt, igaz? –kérdezte Gabi.
– Igen. Nem gazdagodo meg, de nem éltünk rosszul. Anyám azt
hi e, több pénze van, mint amennyi valójában volt. Ezért is ragaszkodo
az elit iskolákhoz… így találkoztam Blake-kel.
– És Gwennel.
– Blake senkit sem engede a húga közelébe. Arról volt híres, hogy
betörte az orrát azoknak, akikkel Gwen randizo . A lány tetsze Noah-
nak, én pedig úgy döntö em, eltűnök a színről. Nem hiányzo , hogy
Blake összetévesszen a testvéremmel.
– Hogy lehet, hogy én erről nem tudtam? – kérdezte Gabi.
– Noah aztán hamar visszavonulót fújt. Anyánk lelépe , apám
pénzének nagy részével. Azonnal lá am, hogy apám nem is akarja
összeszedni magát. Noah átve e apám depresszióját és még rá is
játszo , hogy megkapja, amit akar.
– Te pedig segíte él rajtuk.
– Nem egészen. A magam útját jártam. Felve ek arra a főiskolára,
ahova be akartam jutni. Elköltöztem, aztán három félévnyi tanulás után
rájö em, ahhoz, hogy sikeres legyek az üzle életben, nincs szükségem
diplomára.
– Várj! Hiszen lá am a por oliódban, hogy diplomád van…
– Ha az ember hajlandó csekket írni egy szép nagy összegről, úgy
osztogatják, mint a cukorkát.
– Őrület! O hagytad a főiskolát, és felforga ad az üzle világot…
többeken kíméletlenül keresztülgázolva.
– Pénzt akartam keresni, nem pedig barátokat szerezni.
– Küldetés teljesítve.
A férfi visszasétált az ágyhoz, és leült a szélére.
– És ezért feláldoztam a karácsonyt.
Gabi próbált nem rosszallóan nézni. Elszorult a szíve, amikor azokra a
kihagyo ünnepekre gondolt.
 – Gondoskodnunk kell róla, hogy az idei év sokkal jobb legyen –
mondta.
Hunter kezét kinyújtva játszadozni kezde Gabi egy haj ncsével.
– Ha a családoddal akarod tölteni az ünnepeket…
Gabi megfogta a férfi csuklóját.
– Még nem tudom, hol leszünk karácsonykor… de nem látom semmi
okát, miért ne lehetnénk együ .
– Én sem… hacsak addig nem cseszem el.
– Hát ne tedd!
– Nem vagyok biztos benne, hogy nem fogom.
– Próbáld meg!
 Huszonnegyedik
fejezet

Hunter szemben ült Frank Adamsszel és a férfi hadseregnyi

ügyvédjével. Travis és Hunter csapata Hunter melle foglalt helyet. A
mee ng csak formalitás volt, valójában úgy is aláírha ák volna a
szerződést, hogy mindke en o hon maradnak. Ők azonban úgy
gondolták, jobb, ha személyesen találkoznak.
Hunter végül engede , és kicsit nagyobb részesedést ado
Franknek, mint erede leg tervezte, sőt még az olajrészleg ügyeibe is
beleszólhato , hogy megakadályozza az ellenséges hatalomátvételt…
ami a hosszú távú tervek közö szerepelt. Addig, amíg Frank nem
akadályozza meg, hogy Hunter elérje a céljait, a két cég össze tud
olvadni.
Elgondolkodo azon, hogy nem a házasság volt-e rá ilyen hatással.
Egy évvel korábban esze ágában sem le volna engedni a feltételeiből.
– Készen állunk rá, hogy megtegyük? – kérdezte Frank.
– Én igen, ha ön is. – Hunter kinyújto a a kezét, mire Travis odaadta
neki a tollát.
Az ügyvédje végiglapozta elő e a dokumentumot, mutatva, hol kell
szignóznia. Mikor Hunter aláírása rákerült a szerződésre, a papírokat
á olták az asztal túlsó felére. Harminc perccel később a két üzletember
felállt, és az asztal fölö kezet rázo egymással.
Remélem, van ideje egy italra – mondta Frank.
Hunter bólinto .
– De csak egyre. Megígértem Gabinak, hogy vacsorára már o hon
leszek.
– Máris betörte magát, nemde?
– Találkozo a feleségemmel, Frank. Nem olyan nehéz eset.
Az idősebb férfi meglapoga a Hunter hátát, amint maguk mögö
hagyták az ügyvédeket és munkatársakat a konferenciateremben.
– Meg vagyok lepve – jegyezte meg később Frank már a Mar ni
fele . – Minnie azt mondta, hogy kicsit többet fog adni, én viszont biztos
voltam benne, hogy megmarad az erede ajánlatánál.
– Kitarto am az erede melle – mondta Hunter. – Sőt még az is
megfordult a fejemben, hogy nem írom alá a szerződést.
– És miért írta alá mégis?
Ezt a kérdést már Hunter is felte e magának. A válasz egyszerű volt.
– A házasságom mia – válaszolta. És a család mia … Hayden mia ,
aki még nem is része az életének. – Okosabban akarok dolgozni, Frank.
Ez a fúzió, ha jól csináljuk, nagyon gazdag emberekké fog tenni minket.
– De hisz ön máris nagyon gazdag.
Hunter szája félmosolyra húzódo .
– Van az a szint, amikor az ember azt mondja, hogy ennyi már elég?
Frank felhajto a az italát, majd inte a bartendernek, hogy töltsön
neki még egyet.
– Nem tudom – válaszolta. – De majd szólok, ha eljuto am arra a
szintre.
– Nem kell most döntenünk, de szeretnék i is nyitni egy irodát.
Amely kifejeze en ezzel a projek el foglalkozna.
– Fontolgatja, hogy áthelyezi ide a bázisát? – kérdezte Frank.
– Nem. Én LA-ben maradok. Ide az egyik emberemet fogom
kinevezni, akiben megbízom. Kezdetben rengeteg teendő lesz… úgy
számolok, hogy az első öt- z évben. És ide-oda repkedni…
– Ne is mondja! Én is nős vagyok. Várja csak ki, míg gyerekük is lesz
Gabival! Akkor még bonyolultabb lesz az élete.
– Abban biztos vagyok.
– Tetszik az ötlete, Hunter. Csak szóljon, miben lehetek a
segítségére!
– Úgy lesz.

A nappalit eláraszto a a friss fenyőillat. Két fiatalember bevi e a fát a

szoba közepére, és most Gabi következő utasításaira vártak. Még két és
fél hét volt karácsonyig, de Gabinak csak fél napja maradt, hogy
mindennel végezzen.
Egy egész csapatnyi ember pakolta le a teherautóról a bútorokat,
melyeket az étkezőbe, a nappaliba, a két vendéghálószobába, a
gyerekszobába és a fő hálószobába válogato össze. Mindenfelé
emberek rohangáltak fel-alá. Ezenfelül Gabi ragaszkodo hozzá, hogy
korábban legyen náluk karácsony. Felkért egy profi lakberendezőt, akinek
a szolgálatait korábban Samantha is igénybe ve e, és vagy tucatnyi
főiskolás szorgoskodo a házban, mintha csak a Fehér Ház személyzete
lenne.
– Mrs. Blackwell! – szólt neki Felicia, aki a dekoráló csapatot
irányíto a. – Ide állítsuk fel a fát?
A duglászfenyő a maga hatméteres magasságával még messze volt
a ól, hogy a mennyezetet súrolja.
– Igen, de vigyázzanak a kandallóval! Nem szeretném, ha már azelő
leégne a ház, hogy legalább egy fogadást tudnánk adni.
Felicia az ablakhoz közelebb irányíto a a két fiatalembert, akik a fát
cipelték.
Mikor újra a nevén szólíto ák, Gabi megpördült.
– Igen, Andrew?
– Alá kellene írnia a hálószobabútor szállítólevelét.
Gabi köve e a férfit az előszobába, ahol a számos dolgozó közül az
egyik sürgölődö lámpával a kezében. Az utolsó simításokat leszámítva
az egyik vendéghálószoba már be volt rendezve. Az ágynemű az egyik
sarokban állt felhalmozva. Az ágy és az éjjeliszekrények a helyükön
voltak, már a síkképernyős tévé is felkerült a falra, és az elektronikai
részleg egyik embere épp azon dolgozo , hogy valóban működjön is.
Gabi mosolyogva végigsimíto a kovácsoltvas ágy végén.
– Tökéletes!
Aláírta a papírokat, aztán a szállítók átmentek a következő szobába.
– I már majdnem végeztem, Mrs. Blackwell – mondta a tévét
beüzemelő huszonéves fiatalember. – Hol folytassam?
– Csak kövesse őket! – inte Gabi a bútorok összeszerelésével
foglalkozó csapat után. A fiatalember kacsinto , és folyta a a munkát.
Mikor bement az étkezőbe, Cooper lépe oda hozzá. Nem messze
tőlük két főiskolás lány épp lámpafüzéreket rako fel három kisebb,
különböző méretű fenyőfára.
– Neil van a vonalban, beszélni szeretne önnel – mondta a testőr.
Gabi a szemét forga a, de elve e a telefont.
– Igen, Neil?
– A huszonhatodiknál abbahagytam a számolást. Mondd, mégis
meddig fognak biztonsági kockázatot jelentő személyek rohangálni a ház
körül?
 – Nemsokára öt újabb ember érkezik. Ők a kin fényeket fogják
beüzemelni.
– Gabi, ez cseppet sem vicces!
– Csak egy napról van szó, Neil. Különben is, így, hogy ennyi ember
rohangál körülö em, nem eshet bajom. Cooper i van melle em,
Solomon pedig odakint figyeli az embereket.
– Két fő huszonhat személyre.
A kisebb fákon kigyúltak a fények.
– Ez gyönyörű, lányok! Köszönöm! – mondta Gabi.
– Gabi?
– A legtöbbjük főiskolás, Neil. Boldogok, hogy kereshetnek egy kis
zsebpénzt. Hidd el, minden rendben.
– Mrs. Blackwell?
Gabi megfordult.
– Most mennem kell – mondta Neilnek. Visszaadta Coopernek a
telefont, és elsiete . – Andrew, gondoskodna néhány üveg vízről? És
szendvicseket is rendelhetnénk.
A komornyik, kezében a telefonnal már el is indult intézkedni.
Most, hogy a fenyőfa a helyén állt, nekilátha ak berendezni a
nappalit.
– Még egy kicsit jobbra! – adta ki az utasítást Gabi.
A bútort tologató férfi nem érte egyet, alig mozdíto rajta, majd
visszaült, és várt a nő iránymutatására.
– Mrs. Blackwell? – szólíto a meg az egyik szállító erőteljes
akcentussal.
– Igen? – fordult felé Gabi.
– A kocsiban van füzérünk. Talán a bejára ajtó fölé…
Gabi Feliciára pillanto , aki lelkesen bólogatni kezde .
– Jól hangzik – mondta Gabi.
– Negyven perc múlva meghozzák az ebédet.
– Mihez is kezdenék maga nélkül, Andrew?
A férfi keresztbe fonta karját a mellkasán.
– Tetszeni fog neki – nyugtázta.
Újabb égőfüzér került fel a fára.
– Mindenki megérdemli az igazi karácsonyt.
Két órával később Andrew a hálószobában találta meg Gabit.
– A járata most szállt fel Dallasban – tájékozta a a nőt.
– Akkor már csak négy óránk maradt.
 – Én inkább csak hárommal számolnék. Hogy miután mindenki
elment, maradjon még egy kis idő kitakarítani.
Gabi hangosan tapsolva lépe ki a hálóból.
– Figyelem, emberek! Már csak három óránk maradt. Gyerünk,
fejezzük be gyorsan!
Kiment, hogy ellenőrizze a kivilágítást, és a kin ekkel is közölje,
mennyi idejük maradt.
A szállítócég három embere épp akkor fejezte be a karácsonyi füzér
felrakását. Nem volt éppen a legjobb minőség, de a jelek szerint Felicia
felszerelt rá néhány masnit és égőt.
– Szép, ugye? – kérdezte a nő.
– Igen – bólinto Gabi. Nem volt ideje vitatkozni. –Solomon majd
segít, ha szükséges.
– A biztonsági ember, senora?
Solomon éppen az egyik munkással beszélt, aki a kültéri világítást
agga a fel.
– Ő – mutato rá Gabi.
– Igen, a biztonsági.
– Még egyszer köszönöm! – mondta Gabi, mielő továbbindult
megoldani a következő problémát.
Két és fél órával később Felicia és a csapata már a szobákban
takaríto ak. A ház elegáns, ünnepi külsőt öltö . Az étkezőben a fehér és
ezüst szín uralkodo . A nappaliban bordó is társult hozzájuk. A
lépcsőkorlátot égőkkel tűzdelt füzérek díszíte ék. A karácsonyfán
üveggömbök és kristály karácsonyfadíszek csillogtak a piros és á etsző
égősorok közö . A házba belépőket pedig füzérek, masnik és egy másfél
méter magas Mikulás fogadta.
– Már alig várom, hogy lemenjen a nap! – mondta Gabi a világításért
felelős csapatnak. Nagyon meg volt elégedve a munkájukkal.
– Az embereim majd megbeszélik önnel, hogy elseje után melyik nap
jöhetnek leszedni a világítást.
– Pompás!
Solomon is elindult a reptérre Hunterért, Andrew pedig beengedte a
kapun a cateringszolgálat emberét: Gabi különleges vacsorát rendelt
estére.
Felicia és a főiskolások pontosan három órával azután, hogy Gabi
szólt nekik, indulásra készen álltak. Gabi arcon csókolta a nőt.
– Ön nélkül ezt nem tudtam volna megcsinálni! – mondta hálásan.
 – Nagy volt a felfordulás, de azt hiszem, elég szép le a
végeredmény.
– Egy lakberendezési lapban is megállná a helyét!
– Kellemes ünnepeket, Mrs. Blackwell!
A teherautók és mikrobuszok sorban kihajto ak a birtokról. A kültéri
világítás felragyogo , ahogy a nap fénye kezde eltűnni.
Mikor Gabi, Andrew és Cooper hármasban maradt, körbenéztek a
házban. A bokrokon égők villogtak, a tető pereméről nagyobb, átlátszó
gömbégők lógtak, az oszlopokat viszont piros égők fonták körbe, amiről
Gabinak a bot alakú nyalóka juto eszébe. Épp csak annyi szín volt, hogy
egy kis vidámságot csempésszen az elegáns díszítésbe.
– A vendégházban már vár a pizza és a sör – mondta Andrew
Coopernek.
– Amint Hunter megérkezik, jöhet a pizza!
– Köszönöm! – mondta Gabi a két férfinak. – Tudom, hogy őrültek
háza volt, de nézzenek körbe!
– Jól kicsinosíto uk, Mrs. B! – kacsinto rá Cooper.

Diaz gyűlölte az Államokat. Túl sok a szem és a fül…. de nincs elég

fegyver.
Raul besétált a Blackwell házaspár o honától mindössze
egysaroknyira lévő, gyéren berendeze házba.
– Nos?
Raul mindkét mutatóujját a magasba tartva odalépe a
számítógéphez.
– Minden kész.
Diaz nem bánta volna, ha hanyagolja a nagyképűséget, de el kelle
ismernie, hogy Raul nagyon jó a szakmájában. Úgy tűnt, néhány hete
lejö a cuccról… vagy legalábbis csökkente e az adagot.
A számítógép képernyője felvillant, a hangszórókból pedig recsegő
hang hallatszo .
Normális esetben Diaz nem utazo volna Kaliforniába, hogy
visszaszerezze a pénzét. Elvégre azért vannak a bérgyilkosok. De amikor
megtudta, hogy az özvegy Mrs. Picanónak milyen vastag le a
pénztárcája, úgy döntö , módosít a tervein.
 – Egy kamera a nappali közepén, a ház többi részében pedig
poloskák.
A számítógép dobozok hálózatából állt. Raul ujjai villámgyorsan
mozogtak a klaviatúrán, ahogy egy hosszú parancssort gépelt. A
képernyőn hamarosan ki sztult a kép.
Egy magas, karcsú nő sétált be a képbe, majd el is tűnt a
képernyőről.
– Ő az?
– Aha. Mrs. Blackwell.
Diaz felvonta a szemöldökét. El kell ismernie, Alonzo szerencsés fickó
volt.
Raul az egyik beljebb lévő poloskára ráado némi hangerőt. Folyó
víz hangját hallo ák.
– A ház teljesen be van drótozva – mondta Raul. – Nagyon komoly a
biztonsági rendszer. Két testőre van, a komornyik pedig a vendégházban
lakik.
Diaz egy pillana g sem gondolta, hogy könnyű dolguk lesz.
– Minden nyomot eltünte él magad után? – kérdezte.
Raul rábökö a mutatóujjával, és idegesítően kacsinto egyet.
– Már csak türelmesen várnunk kell.
Remek… Diaz nem épp a türelméről volt híres.

Hunter épp egy e-mailt olvaso a laptopján, mikor Solomon a kapuhoz

érve lelassíto . Egy pillanatra felnéze , aztán vissza a laptopjára. A
következő pillanatban lel kapta a fejét, és újra kinéze az ablakon.
– Hűha!
Solomon a visszapillantó tükörben nézte az ablakon kifelé bámuló
Huntert.
Mikor Solomon megállt az autóval, Hunter lecsukta a laptopot, és
lerakta maga mellé az ülésre.
Ámulva szállt ki az autóból, és csak szájtátva bámult. Alig ismert rá az
ízlésesen kivilágíto házra.
– Gabi… – su ogta.
Mire a bejára ajtóhoz ért, már olyan izgato volt, akár egy gyerek.
Az előtérben egy Mikulás fogadta. Hunter elmosolyodo . Egy magas
asztal te e barátságossá az előteret, ami még nem volt o , amikor
elment. A sarokhoz érve befordult a nappaliba, ahol friss fenyőillat és a
tűz ropogása társult a pazar látványhoz. Elérkeze a karácsony.
Végigfu a a a kezét a kanapén, melyet Gabi választo . Minél
közelebb ért a feldíszíte fához, annál jobban érezte az illatát. Még
ajándékok is voltak ala a… Hogy volt képes Gabi ennyi mindenre ilyen
rövid idő ala ? Csak úgy kapkodta a fejét a hatalmas teljesítményt látva,
ahogy igazi o hon vált a néhány órával korábban még üres házból. –
Tetszik? – szakíto a félbe a gondolatait Gabi dallamos hangja.
Fehér selyemoverallt viselő felesége a szoba túlsó feléből néze rá.
– Ezt mind te csináltad?
Gabi oldalra billente e a fejét.
– Egy kisebb hadsereggel együ . Meg akartalak lepni.
– Sikerült! – Hunter újra a fa felé fordult. – Ez valódi.
– Persze hogy az.
Hunter elkapta sötét szemének pillantását, és begörbíte
mutatóujjával maga felé hívta.
– Gyere ide!
Mikor Gabi már elég közel volt, egyik kezét a nő arcához emelte.
– Ez a legszebb dolog, amit valaha te ek értem.
– Hiszen ez csak egy fa.
– Annál sokkal több… mindke en tudjuk.
Gabi Hunter tenyerébe hajto a a fejét, mire a férfi megcsókolta.
Gabi ajka szétnyílt, és közelebb húzta magához Huntert.
A férfi pár másodperccel később hátrébb húzódo , és a nő
homlokához érinte e a sajátját.
– Nem érdemellek meg – mondta.
Gabi megfogta a kezét.
– Gyere! Van még mit mutatnom!
A főhálószoba készen volt. Az ágy két oldalára éjjeliszekrények
kerültek, és egy kétszemélyes plüsskanapé állt a kandalló közelében. A
tágas teret cserepes növények törték meg. Gabi sorra végigveze e
Huntert a többi szobán, melyek szintén teljesen be voltak rendezve.
Motyogo valamit arról, hogy a falak még csupaszak, és talán érdemes
lenne elutazniuk Olaszországba, hogy megtalálják a tökéletesen odaillő
képeket.
Mind közül az utolsó szoba volt rá a legnagyobb hatással. A friss
festékszag arról árulkodo , hogy o komolyabb munkát végeztek, mint a
többi helyiségben.
 A fehér lambéria fölö falrész és a mennyezet világoskék volt, ahova
hófehér bárányfelhőket feste ek. A szoba közepén álló kiságy fele egy
holdacskákból és csillagokból álló forgó várta, hogy a szoba kis lakója
érdeklődve nyújtsa ki felé a kezét. Egy komód, pelenkázóasztal és egy
hintaszék állt a falhoz tolva. Az utóbbiban egy nagy játékmedve ült.
Gabi nem egyszerűen csak elfogadta, hogy Hayden az életük része
lesz… hanem meg is teremte e hozzá a feltételeket.
– Mondj már valamit! – nóga a a nő.
– Nem tudok…
Gabi odalépe mögé, és átkarolta a derekát.
– Minden gyereknek a magasba kellene törekednie.
Hunter könnyes szemmel néze fel a kedves bárányfelhőkre.
– Ma reggel ez még csak egy ingatlan volt – mondta. – De te
o honná varázsoltad.
 Huszonötödik
fejezet

Meg a számítógép elő ülve várta, hogy az ügyfél videója betöltsön.

– Helló, Meg! – köszönt mosolyogva Sam. Margaret
megkönnyebbülten lá a, hogy barátnője szeme alól eltűntek a sötét
karikák.
– Jól nézel ki!
– Már jobban vagyunk.
Válto ak pár szót a gyerekekről és Jordan haláláról, de a beszélgetés
gyorsan Meg várandósságára terelődö . Gyorsan terjedt a hír.
– Úgy örülök nektek!
– Látnod kellene az anyósomat! Máris sürög-forog.
Sam félresöpört az arcából egy vörös ncset, és a szeme sarkából
lá a, hogy valami felvillan a képernyőn.
– Mesélj, ki az új potenciális ügyfeled? – Jó volt visszatérni a
munkához, így a gondolatai egy kicsit elterelődtek a közelmúlt
tragédiájáról.
– Harmincnégy éves, övé egy jó nagy darab Manha anból, és egy
fiatalabb pasival akar visszavágni az exének.
Sam hangosan felnevete . Leült Meg mellé, átbeszélték a
rendelkezésre álló információkat, jegyzeteket készíte ek, és eltervezték,
hogyan segíthetnének a gazdag hölgynek.
– Pontosan erre volt szükségem! – mondta Sam, mikor végeztek. –
Egy ilyen kihívásra.
– Én is így gondoltam – bólinto Meg. – Van még egy perced?
– Persze, miről van szó?
– Hunterről.
Sam felnyögö .
– Úgy érzem, hibát köve ünk el.
– Átolvastam a mappájában a megjegyzéseket. Nekem úgy tűnik, te
egyáltalán nem hagytad jóvá.
 – Nem is. Mikor megjelent nálunk, minden időmet lefoglalta Jordán,
ezért megkértem Gabit, hogy menjen el az interjúra, és ő hozza meg a
végső döntést. Meg sem fordult a fejemben, hogy jóvá fogja hagyni, az
meg pláne nem, hogy feleségül megy a fickóhoz.
Meg is erre gondolt.
– Ha ez megnyugtat, még sosem lá am Gabit ennyire boldognak.
– Valóban? – vonta fel a szemöldökét Sam.
Meg bólinto .
– Hát, nem egyszerű eset a fickó, de bevallom, kedvelem. Sőt már
Val sem olyan ellenséges vele.
– Blake szerint kiszámíthatatlan és kíméletlen, ha meg akar szerezni
valamit.
– Bűnöző?
– Semmit sem találtam, ami mia rács mögö lenne a helye.
– Elég gazdag ahhoz, hogy eltüntesse a nyomokat –mondta
elgondolkodva Meg.
– Ez igaz. De úgy tűnik, szívén viseli Gabi biztonságát. Neil elég
komoly rendszert építe ki az új o honukban, és két testőr is vigyáz
Gabira.
– Micsoda? – Testőrök? Ez újdonság volt Meg számára.
Sam a szájához emelte a kezét.
– Azt hi em, tudsz róla.
– Miről? Miért kell Gabi mellé testőr?
Sam a magasba emelte két kezét.
– Gyűlölök pletykálkodni!
– Hát, most már késő – mondta előrébb hajolva Meg, és Sam arcát
figyelte.
– Úgy néz ki, a néhai férje két komoly számlát is nyito Mrs.
Gabriella Picano nevére. Az egyiket ak van használták, a másikon
kevesebb volt a mozgás. Nem tudom, Gabi hogyan szerze tudomást
róluk, de megváltozta a a jelszavakat, és ezzel kizárta azt, aki a
számlákat használta. Neil szerint Hunter úgy gondolja, Gabi ezzel
céltáblát rajzolt a hátára. És még mielő megkérdeznéd, nem, nem
kaptak semmiféle fenyegetést.
– De miért te volna ilyesmit Alonzo?
– Ki tudja? Talán úgy gondolta, ha van Gabi nevén egy nagy összeg,
azzal bele tudja rángatni a csempészüzletbe… hogy Gabi nem fog
beszélni.
 – De ki áll a számlák mögö ?
– Fogalmam sincs. Neil azt mondta, Hunter már ráállíto az ügyre
egy magánnyomozót.
Meg komolyan aggódni kezde sógornőjéért.
– Ha az a pénz drogcsempészésből származik, Gabit akár le is
csukhatják.
– Amit valaki megtudo és felhasznált ellene.
– Megzsarolta Gabit…
Egy pillanatra mindke en elgondolkodtak, aztán összenéztek a
képernyő fele .
– Megzsarolta… hogy hozzámenjen?
– Nem gondolhatod… – Sam nem fejezte be a mondatot. – Jaj, ne!
Meg gyűlölte, hogy logikus a gondolatmenete.
– Így már összeáll a kép. A francba! Komolyan szeretném kedvelni a
fickót.
Sam idegesen babrálta vörös haját.
– De miért? Miért kelle Hunternek olyan gyorsan megnősülnie?
Annyira sürgősen, hogy zsarolással ráve egy vadidegent, hogy menjen
hozzá?
– A gyerek mia . Ami a legönzetlenebb dolog, amivel valaha
találkoztam.
Most Samen volt a sor, hogy nagyot nézzen.
– Gyerek? Milyen gyerek?
A francba! Már nem volt visszaút.

Vásárlás… nincs is ennél jobb időtöltés.

Gabi az áruházban sétálgatva magán érezte Solomon tekintetét. A férfi
lemaradt mögö e, de azért mindig elég közel volt hozzá. Ha Gabi egy
barátnőjével le volna, talán el is feledkezik a testőrről, de Gwen a beteg
gyerekével volt o hon, Judy pedig dolgozo . Samet pedig nem akarta
ezzel zavarni.
Mindig is nehézséget jelente számára ajándékot találni a bátyjának,
de most, hogy Valékhez úton volt a baba, Gabinak számtalan ötlete
támadt, mit vegyen nekik karácsonyra.
Nem bírta megállni, és betévedt a gyerekosztályra, ahol talált is egy
tündéri kis zoknit és egy plüss csörgőjátékot a leendő unokaöccsének
vagy -húgának. A tekintete egy farmer kezeslábasra tévedt, de megálljt
parancsolt magának. Haydennek ráér akkor vásárolni, ha a kisfiú már
náluk lesz. Egy plüssmackót ugyanakkor már megrendelt.
Az üzletből kilépve eloszto a két kezében a szatyrokat, majd
izgato an körülnéze , melyik boltban van esélye találni egy
cumisüvegmintás nyakkendőt, vagy valami hasonlóan őrült dolgot.
Válla fölö hátrapillantva a szeme sarkából lá a, hogy Solomon
köve . Mikor azonban visszafordíto a a fejét, megdermedt.
Egy nő közelíte felé, sötét szemét egyenesen rászegezve. Sheila
Watson élőben még szebb volt, mint a fotókon. Kicsit alacsonyabb volt
Gabinál, formásabb, ugyanakkor egy gramm felesleg sem volt rajta.
A nő lassan végigmérte Gabit. Ahelye , hogy elsiete volna, Gabi
rezzenéstelen arccal várta, mit fog tenni.
Mikor azonban meglá a a babakocsiban a pufók arcú gyermeket,
elakadt a lélegzete. Legszívesebben mohón kinyújto a volna a kezét
Hunter unokaöccse felé.
– Tudja, ki vagyok, igaz? – téríte e magához Sheila éles hangja.
Gabi nem válaszolt.
– Tudja, hogy házasságot ígért nekem.
– Valóban?
– Magát is kihasználja, ahogy velem te e… és aztán eldobja.
Nos, erede leg ez volt a terv.
– Vagy talán maga is olyan rideg, mint ő?
Gabi igyekeze , hogy az érzelmei ne üljenek ki az arcára, és a
tekintete ne vándoroljon ismét a babára.
Sheila álla megfeszült.
– Tartozik nekem. Tartozik a fiunknak. – Sheila szemében ugyanolyan
gyorsan hunyt ki a düh, amilyen hirtelen felvillant. – Ha szorult magába
némi sztesség, meggyőzi őt, hogy gondoskodjon a fiáról.
Gabi rengeteg mindent tudo volna mondani, de türtőzte e magát.
Beharapta az ajkát. Nem akarta, hogy a nő véletlenül megsejtse, mit
tervez Hunter.
Lá a, hogy Sheila a táskája pántját markolássza, majd a következő
pillanatban a nő, mintha megfeledkeze volna a gyerekéről, közelebb
lépe Gabihoz. A többi vásárló bosszankodva kerülge e őket, mivel
éppen a bevásárlóközpont közepén álltak meg.
– Úgy látom, ugyanolyan rideg szuka, mint az a mocsok alak! –
sziszegte.
 Pontosan erről az érzelmileg labilis viselkedésről beszélt korábban
Hunter. Gabi megmozdult, de nem fordíto hátat a nőnek.
– Ha megbocsát…
– Mrs. Blackwell?
Solomon hangját hallva Gabi megkönnyebbült.
Sheila arcára gúnyos mosoly ült ki.
– Máris van egy játékszere?
Gabi közelebb lépe Solomonhoz.
– Indulhatunk.
A férfi ke ejük közé lépe , majd elindult Gabival a kijárat felé.
– Még nem végeztünk! – szólt utánuk Sheila.
Gabi erre már semmit sem reagált, de mindvégig magán érezte a nő
dühös tekintetét.
– Ki volt a hölgy? – kérdezte Solomon, ahogy a parkoló felé sétáltak.
– Valaki, akiben nem szabad megbízni. Ha még egyszer felbukkan,
kérem, lépjen közbe!
A férfi ujjaival végigszánto a haján, majd körülnézve meggyorsíto a
a lépteit.
Mikor már a kocsiban ültek, Gabi egy mély lélegzetet ve .
– Kérem, vigyen Hunter irodájához!
– Igenis, Mrs. B.
Úgy egy kilométert tehe ek meg, mikor Solomon megszólalt.
– Hamarabb közbe kelle volna lépnem. Hibáztam.
– Akár barát is lehete volna. A babakocsi különösen megtévesztő
volt. Nem sejthe e.
– Nem fog még egyszer megtörténni.
Gabi igyekeze megnyugtatni a férfit.
– Ne legyen lelkiismeret-furdalása!
Tiffany bejelentés nélkül engedte be Gabit Hunter irodájába.
Solomon a tkárnő asztala melle maradt.
Hunter arca felderült, mikor meglá a Gabit. Továbbra is a füléhez
tarto a a telefont, de közben odainte e magához a nőt.
– Pontosan. Nem érdekel, hogyan oldod meg, csak oldd meg!
Mikor Gabi beoldalazo az íróasztala és a széke közé, Hunter
megfogta a derekát.
– Most mennem kell – mondta a telefonba. – Valami fontos landolt
az asztalomon.
Gabi érezte, hogy testéből elszáll a feszültség.
 – Rendben… csináld! – Ezzel Hunter lete e a telefont, és a nő
nyakába fúrta az arcát. – Hacsak nem Mrs. Mikuláshoz van szerencsém,
mivel érdemeltem ki, hogy meglátogatsz az irodámban?
Gabi a fejét hátrahagyva élvezte, ahogy a férfi ajkával végigsimítja a
nyakát.
– Sajnos nem az élvezet kedvéért ugro am be – mondta pár
másodperccel később.
Hunter hátrébb húzódva a szemébe néze .
– Mi baj?
Ennyire látszo rajta?
– Találkoztam Sheilával.
Hunter megszoríto a Gabi derekát, arca pedig elkomorodo .
– Mikor? Hol? – kérdezte feszült hangon.
– Az áruházban, fél órával ezelő .
Hunter felülte e Gabit az íróasztalára, a nő pedig elmesélte, hogyan
történt a találkozás.
– És Solomon hol a pokolban volt?
– Pár méterre tőlem. Nem hívtam oda… nem tudha a, hogy a nő
fenyegetést jelent.
– Ez nem mentség.
– De igen. Szükségtelen, hogy egy testőr állandóan a nyakamba
lihegjen. Sheila hozzám sem ért, csak közelebb lépe hozzám.
– Ha Hayden már nálunk lesz, elfajulhatnak a dolgok.
Gabi elmosolyodo , ahogy eszébe juto a békésen alvó kisfiú pufók
arca, félig nyito kis szája.
– Lá am őt.
– Haydent? – kérdezte elakadó lélegze el Hunter.
Gabi bólinto .
– Gyönyörű, Hunter. Aludt. Csak egy futó pillantást tudtam vetni rá,
mielő Sheila kezde bedurvulni.
– Na pont e ől félek. Hogy bedurvul.
Gabi egyetérte vele.
– Épp ezért nagyon körültekintőnek kell lennünk. Az a nő tényleg
nem százas. Ha úgy vesszük el tőle Haydent, hogy részlegesen még van
felügyele joga, az akár tragédiához is vezethet.
– Nem számít rá, hogy felügyele jogért folyamodom –mondta
Hunter. – Arra számít, hogy fizetni fogok.
 – Amiből következik a kérdés, hogy vajon mi fog történni, mikor már
nem lesz o neki Hayden, akin keresztül pénzt csikarhat ki belőled.
– Bármire képes, épp ezért kell melléd egy testőr… vagy ke ő… vagy
három. – Hunter tekinteten látszo , hogy komolyan fél Gabit.
Ekkor megszólalt a telefonja.
Hunter lenyomta rajta az egyik gombot.
– Igen, Tiffany?
– Elnézést a zavarásért, de egy bizonyos Delgado hadnagy keresi.
– Mondta, milyen ügyben?
– Egy eltűnt személlyel kapcsolatos bejelentést említe .
Gabi arrébb húzódo , Hunter pedig kihangosíto a a telefont.
– Hunter Blackwell, hallgatom.
– Mr. Blackwell… köszönöm, hogy szakít rám egy percet.
Hunter a vállát megvonva Gabira pillanto .
– Úgy gondolom, ha a rendőrség keres, nem tanácsos nem szóba
állni velük.
Delgado kurtán felnevete .
– Igaz. A Los Angeles-i rendőrség nyomozója vagyok. Ma délután
jelente ék nálunk egy villanyszerelő eltűnését. Mivel az illető tegnap
önöknél dolgozo , szeretnék feltenni önnek néhány kérdést.
Gabi kihúzta magát.
– Kicsoda? – kérdezte.
– Elnézést…
– Tegnap a feleségem irányíto a a házunkban dolgozó embereket.
I ül melle em, a telefon pedig ki van hangosítva.
– Á… értem. Mrs. Blackwell?
– Igen, i vagyok. Ki tűnt el?
– Egy bizonyos Mark Collins.
Gabinak ismerősnek tűnt a név.
– Több mint harmincan voltak tegnap a házban, hadnagy… Nézze el
nekem, ha elsőre nem ugrik be, kiről van szó.
– A tévéjét szerelte fel…
– Ó, igen! Persze. Kedves fiú… azt mondja, eltűnt?
– Felhívta a munkáltatóját, hogy végze a munkával, és indul vissza a
furgonnal, de nem érkeze meg.
– Nem igazán értem, hogyan tudnék segíteni. Több emberrel együ
sietve ment el. Tulajdonképpen azt sem tudom megmondani önnek,
hogy pontosan mikor.
 – Bármi eszébe jut, a segítségünkre lehet. És szeretném, ha megadná
azoknak a neveit, akik tegnap a házukban dolgoztak.
Gabi azt sem tudta, hol kezdje.
Hunter felesége combjára te e a kezét.
– Összeállítjuk és elju atjuk önnek a listát – mondta.
– Az idő ellenünk dolgozik, Mr. Blackwell.
– A lakberendező hölgynél megvan az egyetemisták neveinek
listája… és a kin világítást felszerelő férfiaké is. Minden szükséges
információ o hon van nálunk, hadnagy úr – mondta Gabi.
– Minél hamarabb el tudja küldeni nekem, annál jobb, Mrs.
Blackwell.
– Természetesen.
Hunter elkérte Delgado elérhetőségeit, aztán lete e a telefont.
– Szerinted mi ez az egész? – kérdezte Gabi.
– Fogalmam sincs. Mire emlékszel vele kapcsolatban?
– Egy kölyök… úgy huszonhárom lehet. A főiskolás lányok közül
néhányan még flörtöltek is vele. Felicia cse ntgete nekik az ujjával,
hogy menjenek dolgozni, a srácot később is ráérnek felszedni. – Gabi
elmosolyodo . – Mit gondolsz, ez történhete ? Lóg a melóból, mert
felszedte az egyik lányt?
– Lehetséges. Mondd, mit csináljak?
Gabi legyintve leszállt az asztalról.
– Semmit – mondta, kezébe véve a re küljét. – Összeírom a listát, és
visszahívom Delgado hadnagyot.
– Húsz perc ala o hon vagyok, ha kell.
Gabi az ajtóban megállva visszafordult, és rámosolygo a férfira.
Andrew már a kész listával várta o hon. El kelle ismerni, Hunter
nagyon hatékony volt. Miután Gabi felhívta Delgadót, és megadta neki a
telefonszámokat, végignézte az üzeneteket, melyeket Andrew a nap
folyamán leírt.
Meg telefonált. Visszahívást kér.
Meg második csörgésre felve e a telefont.
– Szia, anyuka! – szólt bele tréfálkozva Gabi.
Meg azonban nem köszönt, nem kérdezte meg, hogy van, hanem
egy kérdést szegeze neki:
– Hunter megzsarolt, igaz?
 Huszonhatodik
fejezet

Hunter nagy, megkönnyebbült sóhajjal lépe ki a videokonferenciából.

Travis megtalálta, ki sikkaszt a jótékonysági pénzekből, és már azon
dolgozo egy csapat beépíte nyomozóval, hogy te en érjék. Hunter
már épp beszélni akart Gabival, hátha a számokhoz remekül értő
felesége gyorsabban az illető nyomára bukkan, de így már nem volt rá
szükség. Úgy tűnt, nem maradt más hátra, mint hogy megossza Gabival a
jó hírt.
Épp kikapcsolta a számítógépét, és zenöt perc múlva indult volna
haza, amikor Tiffany kopogo és bedugta a fejét az ajtón.
– Elnézést…
– Jöjjön csak!
Tiffany elhúzo egy falat, amely mögö egy síkképernyős tévé
rejtőzö .
– A PR-osok hívtak. Azt kérdezik, mit szándékozik tenni ezzel
kapcsolatban…
Hunter várt, míg Tiffany bekapcsolta a készüléket, és a képernyőn
megjelent az adás, amelyet az emberei csíptek el.
A képernyő jobb felső sarkában Gabi és Sheila állt egymással
szemben, mintha csak ősellenségek lennének. A riporter pedig így
foglalta össze a jelenetet: „A szerető és a feleség találkozása”.
A sajtó kegyetlenül ízekre szedi az embert. Most Gabi is
megtapasztalja.
A riporter így folyta a: „Nézzenek bennünket hétkor: exkluzív
interjút láthatnak a bölcsődei dadával, aki azt állítja, hogy Hunter
Blackwell törvénytelen fiára vigyáz. Mr. Blackwell nemrégiben váratlanul
feleségül ve e a floridai társasági élet egyik…”
Tiffany kikapcsolta a tévét, és várt.
– Hívja fel nekem Ben Liptont! És mondja meg a PR-csapatnak, hogy
nem nyilatkozunk, amíg én mást nem mondok.
Tiffany egy pillana g még habozo , aztán kiment az irodából.
 Mire Hunter befejezte a beszélgetést a jogászával, Remington
hagyo egy üzenetet a mobilján, és a New York-i iroda tkárnője is
felhívta, hogy mik az utasításai.
Útban hazafelé Hunter még megállt a virágosnál.
– Virágok? – kérdezte Gabi az ajtóban mosollyal az arcán. – Milyen
közhelyes!
– Lá ad az adást.
Gabi elve e a férfitól a vörös és fehér rózsákból összeállíto csokrot,
és elindult vele a konyha felé.
– Mindenki lá a. Mióta hazaértem, folyamatosan csörög a telefon.
Hunter tekintetével köve e, ahogy Gabi elővesz egy vázát, és vizet
tölt bele. Hiába kerese a mozdulataiban a bizonytalanságra utaló
jeleket, nem talált.
– Virágok a hűtlen férjtől? Ez csak még inkább bűnösnek tüntet fel –
mondta Gabi.
– És ha bárki kérdezi, aznap, amikor nyilvánosságra hozták Hayden
létezését, virágot ve em a feleségemnek, és korán értem haza.
– Hat óra elmúlt.
– Magamhoz képest korán – helyesbíte Hunter. Kibújt a zakójából,
és az egyik szék há ámlájára teríte e.
Gabi kive e a virágok közül az aprócska borítékot.
– Szerencséd, hogy elviszel vacsorázni! – bökö Hunter felé.
– Elviszlek?
– Bizony ám! A fiad anyjával való találkozás kimeríte – ugra a a
férfit Gabi, miközben kinyito a a borítékot. Mikor meglá a a csekket, az
évődő mosoly azonnal eltűnt az arcáról. – Ez meg mi?
Hunter a konyhapultnak támaszkodo .
– Egymillió minden viszonyért, akár bizonyíto , akár csak
feltételeze .
Gabi a szemét összehúzva néze rá.
– Be kellene váltanom. Csak hogy bosszantsalak.
– Az üzlet az üzlet.
– Hányan figyelik? – kérdezte Gabi. Az ágyban feküdt Hunter melle ,
lábát keresztbe vetve az övén, és ujjaival elgondolkodva köröket
rajzolgato a férfi mellkasára.
– Te ezek után még egy másik férfi felől kérdezősködsz?
Gabi játékosan ráütö Hunter mellkasára.
– Haydent, te! Hányan figyelik a babáf!
 – Nemcsak őt, de Sheilát és Noah-t is szemmel tartják az embereim.
Gabi a könyökére támaszkodva félig felemelkede , tekintete
hűvössé vált.
Mielő Hunter megszólalhato volna, Gabi keresztbe fekve rajta
átnyúlt az éjjeliszekrényéhez, és babrálni kezde a férfi telefonjával. Pár
másodperccel később Hunter arcába tolta a telefont.
– Az összes embered Haydent figyelje! – mondta ellenkezést nem
tűrő hangon.
– Mi…
– Mostanra a médiának köszönhetően az egész szabad világ tudja,
hogy van egy fiad. Azt akarod, hogy az emberek azt higgyék, a éd…
Most komolyan, a fiadnak kevesebb védelmet akarsz biztosítani, mint a
feleségednek?
Gabi után Hunter is felült az ágyban. A takaró felesége derekára
csúszo , szabadon hagyva azt a gyönyörűséget, amellyel Hunter most
nem foglalkozhato .
– Sheilára és Noah-ra magánnyomozókat állíto am… nem pedig
testőröket.
Gabi meztelen csípőjére téve a kezét kihúzta magát.
– Mondd, rám miért vigyáznak testőrök?
– Mert van valaki, aki… – Hunter végre felfogta, mire akarja rávezetni
Gabi. – A francba!
Miközben lelökte magáról a takarót és kiugro az ágyból, már el is
indíto a a hívást. Annyira lefoglalta a felügyelet megszerzése, hogy
teljesen figyelmen kívül hagyta a lényeget.
– MacBain.
– Tudom, hogy későre jár – mondta Hunter Neilnek, miközben a
dolgozószobája felé ve e az irányt. – Rá kéne állítani egy embert…
– Kire? – Bár valóban későre járt, Neilnek teljesen nyugodt volt a
hangja.
Hunter bekapcsolta a számítógépét.
– A fiamra.
Csend.
– Tehát ezú al igaz a hír?
Hunter sejte e, hogy előbb vagy utóbb Neil, és mindenki, aki ismeri
Gabit, megtudják az igazat. Ezért ahelye , hogy hazudo volna, annyit
mondo , amennyi fel-létlenül szükséges volt.
 – Hayden ártatlan elszenvedője az eseményeknek. Szeretném őt
biztonságban tudni, Neil. I vagyok Gabival, úgyhogy oda tudom küldeni
Solomont vagy Connort.
Hunter megadta Neilnek a címet, illetve a bölcsőde és az ügyön
dolgozó két magánnyomozó nevét, hogy Neil emberei ne tévesszék össze
őket másokkal.
Mikor lete e a telefont, észreve e, hogy Gabi o áll a szobaajtóban.
Karját keresztbe fonta vékony, fekete köntösén.
– Szükséged van rám – mondta könnyed hangon.
Pedig ha tudta volna, mennyire igaza van…

A védelem és a támadás köz különbség valójában csak annak

függvénye, hogyan helyezzük el a táblán a bábukat. Gabi a védekező
pozícióból gyakorla lag egy nap ala került olyan helyzetbe, hogy amit
csak akart, megszerezhete .
Reggel Hunter első dolga az volt, hogy találkozo a jogászaival, Gabi
pedig a sajátjával.
Lori mosolyogva fogadta, és teával kínálta.
– Úgy tűnik, egy fontos pontot kihagytunk a Blackwell-féle
szerződésből – mondta.
– Haydenre nem számíto am.
Lori hátradőlt magas há ámlájú székében.
– Valami azt súgja nekem, hogy Blackwell nagyon is tudo erről a kis
csomagról.
– Efelől semmi kétségem. De nem ezért vagyok i .
– Hanem?
Gabi kinyito a a nála lévő mappát, és átnyújto a Lorinak.
– Ugye mindent, ami i elhangzik, bizalmasan kezelsz? – kérdezte.
Abból ítélve, ahogy eltáto a a száját, a jogásznő nem számíto erre
a kérdésre.
– Természetesen!
Gabi odaadta neki a papírokat. Míg Lori á uto a őket, Gabi azt
mondta:
– A néhai férjem drogcsempész volt.
Lori cseppet sem lepődö meg. Egy ideje már Samantha jogászaként
dolgozo , és Gabi sejte e, hogy olyan információkat, melyek mások
elő tkosak voltak, ő már rég ismert.
– Már tudtad – állapíto a meg Gabi.
Lori megvonta a vállát.
– Viszont van i valami, amiről még te sem tudhatsz… amit csak
nagyon kevesen tudnak… én öltem meg.
– Hiszen kórházban halt meg – kapta fel a papírokról a tekintetét
Lori.
– De én húztam ki a vezetéket a falból.
A jogásznő felsóhajto .
– Engedélyt adni az orvosoknak, hogy vegyék le a lélegeztetőről,
nem ugyanaz, mint megölni.
– A biztosítótársaság, amelyik kifize e Alonzo életbiztosítását,
máshogy gondolja.
Lori addig lapozgato a papírok közt, míg meg nem találta a
kifizetésről szólókat.
– Szép összeg! – állapíto a meg.
– Beválto am a csekket, aztán a teljes összeget többfelé osztva
odaadtam drogprevenciós programokra. Ha megnézed az apró betűs
részt, abban benne van, hogy ha bármilyen formában felelős vagyok a
férjem haláláért, beleértve azt is, hogy bírósági végzés nélkül tevetetem
a lélegeztetőgépről, a biztosítás semmissé válik.
– Ami önmagában nem is jelentene komoly gondot… csak te már
beválto ad a csekket.
– Pontosan.
Lori lejegyzetelt magának néhány dolgot.
– A biztosítási csalás manapság nagyobb bűnténynek számít, mint
kirabolni egy italboltot és lelőni az eladót. A nagy biztosítótársaságok
példát statuálnak bárkivel, akit rajta kapnak. Óvatosan kell eljárnunk.
Gabi érezte, hogy kezd összeszorulni a gyomra.
– Ha ezt tudom, nem váltom be a csekket.
– Van annyi pénzed, hogy visszafizesd?
Gabi előve e és átadta Lorinak a csekket, amelyet Huntertől kapo
előző este.
Lori hangosan felnevete .
– Jó sok nulla! – Egy gemkapoccsal a többi papírhoz tűzte a csekket,
majd becsukta a mappát.
– Van i még néhány dolog, amiről tudnod kell – mondta Gabi.
– Egy újabb mappa? – kérdezte a kezét kinyújtva Lori.
 Gabi megrázta a fejét, majd odahúzta magához az íróasztalon lévő
jegyze ömböt, és leírt két bankszámlaszámot és a bankok neveit.
– Az első bank Kolumbiában van. A második Olaszországban.
Mindkét számlának én vagyok a tulajdonosa. Pontosabban Gabriella
Picano. – Gabi mindent elmondo , amiről tudomása volt.
– És fogalmad sincs, ki fért hozzájuk?
– Nincs. Az olaszországi számlára leginkább csak érkeze a pénz. A
kolumbiain mindkét irányba rendszeresen volt pénzmozgás.
– Pénzmosás.
– Elég valószínű. Mikor tudomást szereztem róluk, megváltozta am
a jelszavakat. Azóta egyelőre csend van.
Lori felszisszent.
– Akarom én tudni, mekkora összegek vannak rajtuk?
– Sokkal nagyobbak, mint amekkorára az a csekk ki van töltve.
– Ez mindent megnehezít. Ha a biztosító tudomást szerez a külföldi
számlákról…
– De az a pénz nem az enyém!
– Ők ezt nem tudják. – Lori odafordult a számítógépéhez, és gépelni
kezde . – Ez beletelik némi időbe.
Gabi úgy gondolta, meg kell osztania a jogásszal ezt az információt,
és azt hi e, megkönnyebbül, ha ezt megteszi. Tévede .
– Nem mehetek börtönbe! – mondta.
– Nem gondolom, hogy odáig fajulna a helyzet.
Ez azért némiképp megnyugta a Gabit.
– A lehető legcsendesebben kell ezt intéznünk.
– Na ezt már nem tudom megígérni – mondta Lori, miközben újabb
feljegyzést készíte . – Szerinted mikor maradt tokban, ha egy hozzád
hasonlóan híres embert csalással vádoltak?
– Nem vagyok híres…
Lori felnevete .
– A világ egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb emberének
felesége vagy. Olyannyira híres vagy, hogy a világ fele féltékenységből a
rácsok mögö szeretne majd látni, a másik fele pedig meg lesz győződve
a bűnösségedről és arról, hogy még mást is rejtegetsz. – Lori leütö
néhány billentyűt, mire a nyomtatója életre kelt. – Könnyebb dolgunk
lenne, ha nem lennél Blackwell felesége. Egy elit körökben forgolódó
özvegyasszonnyal, akit kihasznált a néhai férje, sokkal könnyebben
együ tudnak érezni, mint egy milliárdos feleségével.
 Gabi megdermedt.
– Gondolod, Hunter tudo erről?
– Mármint a biztosításról… a számlákról? – vonta lel a szemöldökét
Lori.
Gabi nem válaszolt, mire Lori megrázta a fejét.
– Hunter nem a szerencsének köszönhetően juto el oda, ahol most
van.
– Még ha tudo is róla… már nem fontos, azóta sok minden
megváltozo .
– Úgy gondolod?
– Nem olyan önző, mint amilyennek tűnik – ve e a védelmébe a
férfit Gabi.
Lori felhorkanto .
– Tényleg nem – folyta a Gabi. – Most épp az ügyvédeivel van
találkozója: azon dolgoznak, hogyan lehetne minél hamarabb elhozni
Haydent az anyjától.
– Elszakítani egy gyermeket az anyjától. Micsoda nemes cselekedet!
– Lori nem is leplezte hangjában a gúnyt.
– Az a nő őrült.
Lori fejét oldalra billentve néze rá.
– Akkor most sztázzuk! Blackwellnek azért volt szüksége egy
feleségre, hogy a bíróság lássa: megbízható, házasságban élő ember…
közben pedig azon van, hogy találjon valamit, ami mia alkalmatlannak
lehetne nyilvání atni a gyermeke anyját.
– A nő pénzt akar. A gyerek nem érdekli.
– Ezt ő mondta neked, vagy Hunter?
Gabi kinyito a a száját, aztán becsukta.
– Megbízom benne – motyogta végül.
Lori rábökö a mutatóujjával.
– Na ez az első hiba, amit elkövetsz.
– Nem is ismered – mondta immár kicsit bizonytalanabb hangon
Gabi.
– Igazad van, nem ismerem. Viszont a fajtáját igen. Gazdag,
arrogáns, és semmi sem állhat az útjába. A hozzá hasonló férfiak
hajlítgatják a jogot, megvesztege k… még el is csábítják, csak hogy
elérjék a céljaikat. Hideg fejjel írtad alá azt a szerződést, Gabi. Azt
tanácsolom, változz vissza azzá a nővé, ha sértetlenül akarsz kikeveredni
ebből a történetből. Ne hagyd, hogy Blackwell is azt tegye veled, amit
Picano!
– Nem, az nem fordulhat elő!
– Biztos vagy benne?
Gabi tudta, hogy Lori okos tanácsot ado neki.
Bár legszívesebben meg sem hallo a volna.

Mikor Gabi már a kocsiban ült, Solomon átnyújto neki egy kis dobozkát.
– Neil készí e e – mondta. – Szeretné, ha állandóan viselné.
Gabi felnyito a a fedelet: egy vékony ezüstláncra felfűzö kis medál
volt benne.
– Miért vesz nekem Neil ékszert?
Solomon hangosan felnevete , majd besorolt a forgalomba.
– Ez egy GPS – magyarázta. – Hiába vagyunk ön melle , vannak
időszakok, mint ma is, mikor kikerül a látóterünkből. Már korábban oda
akartam adni önnek. Míg az előtérben várakoztam, eszembe juto .
Gabi a nyakába akaszto a a láncot, majd szemügyre ve e az
egyáltalán nem hivalkodó ékszert. Hiába játszadozo a kapoccsal, a
medál nem nyílt szét.
– Nem lehet kinyitni – mondta Solomon.
– Ó! – Vicces. Először testőrök, majd egy medál…
– De ugye csak követni tudnak a segítségével? Ugye nem vesz fel
hangot?
– Nem – rázta meg a fejét. – Ez csak GPS. És vízálló. Zuhanyzás
közben is viselhe .
Gabi a vállát megvonva elrejte e a medált a ruhája alá, aztán
kinéze az ablakon. Elgondolkodva nézte az embereket… az embereket,
akik nem viselnek ékszernek álcázo nyomkövetőt, és akikre nem
vigyáznak fegyveres testőrök.

Huntert másnap reggel egy ügyvédi levél várta az irodájában: Sheila

gyerektartást követelt Hayden számára. Úgy tűnt, a nő gyorsabban
lépe , mint amire számíto .
 Hunter leült Ben Liptonnal és a családjogi ügyvédekkel szemben.
– Sheilának bele kell majd egyeznie, hogy elvégezzék az apasági
tesztet – mondta Ben.
Hunter azonban már elvégezte e a tesztet. A rendelőben, ahova
Sheila Haydent hordta, az alulfizete dolgozók némi pénzért szívesen a
rendelkezésére bocsáto ák a szükséges nyálmintát.
– A teszt alá fogja támasztani, hogy én vagyok az apa – mondta
Hunter. – A maguk feladata, hogy a tőlem kapo információ segítségével
elérjék, hogy teljes és kizárólagos felügyeletet ítéljen meg nekem a
bíróság.
– Mint azt korábban már mondtam, Sheilának alkalmatlannak kell
bizonyulnia arra, hogy a fiunkat nevelje. Az ön házassága és az apasági
teszt pozi v eredménye csak arra elég, hogy részleges felügyele jogot
szerezzünk. Gyerektartást pedig mindenképp kell majd fizetnie.
– Az a nő pénzt akar, nem pedig anya lenni.
Az ügyvédek összenéztek.
– Ki fog jelölni egy orvost a teszthez, ahogy mi is kijelöljük a
sajátunkat. Így nyerünk negyvennyolc órát, hogy találjunk ellene valamit.
– Már megkapták a nyomozóim jelentéseit.
– Az an depresszáns nem elég bizonyíték. És az elmúlt öt évben
nem járt orvosnál pszichológiai problémával. Lehet, hogy nem
gondoskodik megfelelően Haydenről, de legalább felnő ek felügyeletére
bízza, mikor nincs melle e.
– Hozzá nem értő felnő ekre.
– A felelősség őket terheli, nem pedig Sheilát – mondta erre Ben.
A Ben balján ülő jogász előrébb hajolt.
– Nem számít rá, hogy ön el akarja venni tőle a fiát. Lehet, hogy
harcolni fog érte.
– Sheilát kizárólag a pénz érdekli – mondta Hunter. – Ha
meglengetnek elő e egy csekket, el fogja fogadni.
Ben keresztbe fonta karját a mellkasán.
– Hogy lehetsz benne ennyire biztos?
Hunter tudta, hogy a jogászait kö a toktartási köteleze ségük,
ezért megválaszolta a kérdést.
– Mert nem én vagyok Hayden apja. Sosem feküdtem le Sheila
Watsonnal… a fivérem viszont igen.
A szobában ülő férfiak döbbenten néztek rá.
– És ha a fivére magának követeli a felügyele jogot?
 – Megpróbálhatja. De ha Sheila alátámasztja, hogy én vagyok az apa,
én pedig megerősítem, Noah-nak semmi eszköz nem marad a kezében.
De ha meg is próbálná, biztos vagyok benne, hogy önök, uraim,
gondoskodnak róla, hogy ne vihesse perre a dolgot.
A jogászok bólinto ak.
Hunter felállt az asztaltól.
– Hívjanak fel, ha már megvan az orvosunk. Pénteken Gabriellával
készek leszünk a tárgyalásra.
– Már ha meg tudom sürgetni a bíróságot – mondta Ben. Hunter
jeges pillantást vete rá.
A jogász felemelte két kezét.
– Elintézem.
– Így már sokkal jobb. További szép napot, uraim. Mielő elhagyta
volna a helyiséget, Hunter még hallo a, hogy az egyik férfi su ogva azt
mondja:
– És én még azt hi em, hogy a családi karácsonynál nincs nagyobb
szívás!
 Huszonhetedik
fejezet

Gabi lábát maga alá húzva a kanapén ült a karácsonyfaégőktől

hangulatosan megvilágíto nappaliban.
Lori szavai egész nap a fülében csengtek, sehogy sem hagyták
nyugodni.
Vajon ugyanazt a hibát köve el újra? Megbízik egy férfiban, akiben
nem kellene? Ha Hunter, Lori szavaival élve, képes megvesztegetni,
elcsábítani a jogot… vajon vele is ezt te e? A sok su ogás, hogy nem
érdemli meg Gabit, csak azt a célt szolgálta, hogy elhitesse vele, ő
irányít? Lehetséges, hogy mindez csak illúzió? Vajon az, hogy Hunter
elcsábíto a, csak a részét képezte annak, hogy a férfi megszerezze, amit
akar?
Hunter meg akarta szerezni Haydent. Vagy csak a fivérét akarta
büntetni?
Lori ki nem mondo szavai is aggaszto ák. Mi van, ha Hayden
mégiscsak Hunter fia? Talán az a nő a bevásárlóközpontban csak a fia
jogaiért küzd.
Gabi gyűlölte, hogy a kétely így megmérgezi a gondolatait.
Ekkor megszólalt a kapucsengő, jelezve, hogy Hunter hazaért. Gabi
megpillanto a a kocsi fényszórójának fényét, hallo a, ahogy nyílik, majd
becsukódik a bejára ajtó.
– Gabi? – kérdezte óvatosan a férfi, mikor belépe a nappaliba.
Gabi nem válaszolt, csak szorosan magához ölelte a díszpárnát.
A férfi lassan elindult felé. Mikor már egész közel ért Gabihoz, a nő
orrát megcsapta a bőrének illata… az illat, amely már az első
találkozásukkor elvarázsolta.
Letérdelt elé, hogy a szemébe tudjon nézni.
– Mi történt?
– Az ügyvédemnél jártam… talán még emlékszel Lori Cumberlandre.
– Hogy is felejthetném el Ms. Cumberlandet? – kérdezte arcán
félmosollyal Hunter.
 Gabi azonban nem mosolygo vissza.
– Beszéltem neki a biztosításról és a nemzetközi számlákról.
Hunter arcáról lehervadt a mosoly. A férfi leült a Gabi melle
fotelbe.
– Mondtam, hogy gondoskodom róla.
Gabi felemelte az állát.
– Nem látom okát, miért kell tovább várni vele.
– Még nincs i az ideje.
– Lori is valami ilyesmit mondo . – Gabi mindvégig a férfi szemébe
néze . – Tisztában voltál vele, mennyire nehéz lesz sztázni a nevemet,
miután férjhez megyek hozzád?
Mikor Hunter arcán nyoma sem volt semmiféle érzelemnek, Gabi
úgy érezte, valami meghalt benne.
– Jézusom! – Félrelökte a párnát, és felkelt a kanapéról.
Hunter is felugro , és elkapta Gabi karját, nehogy kimeneküljön a
szobából.
– Akkor még nem ismertelek, Gabi.
– De képes voltál az információt felhasználva megzsarolni, miközben
nagyon is jól tudtad, hogy börtönbe kerülhetek valamiért, amit nem is
köve em el!
A férfi közelebb lépe hozzá, de Gabi elránto a a karját.
– Nem kerülsz börtönbe – mondta Hunter. – Gondoskodom róla.
– És mégis hogyan, Hunter?
– Visszafizetjük a biztosítást.
– Ez nem olyan egyszerű. De ezt már azelő tudtad, hogy beültél
mellém a limuzinba.
A férfinak megfeszült az álla.
– Igen, tudtam.
– És mikor akartad elkezdeni sztázni a nevemet?
Hunter elfordíto a a tekintetét.
– Miután megkaptam Hayden felügyele jogát. Amint a bíróság
nekem ítéli Haydent, nekilátunk…
Gabi átkozta magát, amiért ennyire naiv volt.
– Amint megszerzed, ami mia feleségül ve él – mondta keserűen.
– Ezt nem tkoltam előled.
– Nem, tényleg nem… És semmi sem változo . Mindaz, ami
köztünk… Neked ítélik Haydent, én pedig börtönbe megyek.
 – Tényleg így gondolod? – kérdezte a férfi. A tekintetén látszo , hogy
egyre dühösebbé válik.
– Már nem tudom, mit gondoljak, Hunter.
A férfi két öles lépéssel Gabi melle terme , és megragadta a
tarkójánál fogva. A csókja kemény volt, követelőző… olyan, mint ő maga.
Gabi gyűlölte, hogy még most is ösztönösen viszonozza a csókot.
Elkeserede en akart hinni Hunternek, de képtelen volt rá.
Legalábbis nem vakon.
Többé már nem.
Elhúzódo a férfitól, és kezét a szájához kapva kimenekült a
szobából.

Nyakkendője lazán lógo a nyakában, a jég lehűtö e a bourbonjét. A

karácsonyfaégők fénye halványan megvilágíto a a szobát. Gyerekkora
óta nem volt karácsonyfája…
Gabi végül abbahagyta a sírást.
Felesége minden könnye olyan volt, mintha kést dö ek volna belé…
ő mégsem tudo mit mondani Gabinak. Nem tudo odamenni hozzá és
azt mondani neki, hogy téved vele kapcsolatban, mikor egyáltalán nem
tévede .
Amikor Hunter tudomást szerze a biztosításról és a külföldi
bankszámlákról, úgy gondolta, Gabinak nem csak annyi a bűne, hogy
megbízo valakiben, akiben nem le volna szabad. Egy gyönyörű,
művelt nő, aki a szempilláit rebegtetve megszerzi, amit akar. Ezért
megzsarolta, még mielő megismerhe e volna.
Mikor kezdte megismerni Gabit, akkor sem hagyta, hogy a nő
hatással legyen rá.
Egyetlen cél lebege a szeme elő : hogy neki ítéljék Haydent.
És az, hogy a fivérének ne jusson semmi.
Ám aztán Gabi újra lecsapo , olyan formában, ahogy a legkevésbé
számíto rá.
A karácsonyfaégők mintha gúnyosan pislogtak volna.
– Hát i van – lépe be a szobába Andrew. Mikor meglá a a félig
üres dekantálót, felvonta a szemöldökét. –Zavarhatom?
– Ne most, Andrew!
Andrew azonban leült az egyik székre.
 – Komolyan mondtam.
– Rúgjon ki!
– Ki van rúgva.
A komornyik felnevete .
– Mikor lesz hajlandó végre lassítani egy kicsit és előbb gondolkodni,
csak aztán cselekedni?
Hunter nem felelt, csak merev tekinte el nézte a poharában egyre
kisebbé olvadó jégkockákat.
– Nem ismerek önnél briliánsabb üzletembert – folyta a Andrew. –
Amihez csak hozzányúl, az pénzzé változik, és mindig megelőzi az
ellenfeleit. Valami azonban azt súgja, hogy az iskolai értékelésében az
állt: nem tud beilleszkedni.
– Miért ül még mindig i ? – kérdezte mogorván Hunter.
– Mert én vagyok az egyetlen, aki képes megmaradni maga melle .
És ha nem kezd el türelmet gyakorolni, öregkorára magányos,
megkeserede , habár gazdag ember lesz. Nem jut eszébe valaki?
– Nem vagyok az apám.
– Pedig pont az alma és a fája juto eszembe. Milyen vicces, hogy a
közhelyek általában igaznak bizonyulnak.
Hunter felhajto a a maradék italát, és lete e a poharat.
– Különleges lehetőséget kapo egy nővel, akinek akkora a szíve,
mint Texas – folyta a Andrew. – Hamarosan magához vesz egy
gyermeket, akinek többre lesz szüksége, mint hogy egy megkeserede
vénember nevelje fel. Karnyújtásnyira van öntől az egész élet, de ellöki
magától.
Hunter ráemelte tekintetét az egyetlen emberre, akinek volt
bátorsága ilyen hangot megütni vele.
– Már azelő ellöktem magamtól, hogy elkezdődö volna.
– Akkor azt kell tennie, amit minden ember tesz: hozza helyre a
dolgokat. – Ezzel Andrew felállt, és elindult kifelé a szobából.
Hunter azonban megállíto a.
– Miért érdekli, hogy helyrehozom-e? – kérdezte.
Andrew körbepillanto a szobában.
– Mert egyedül akarom birtokolni a megkeserede vénember címet.
Hunter elmosolyodo .
– És mert szép ez a fa – te e hozzá Andrew, és kisétált a szobából,
magára hagyva Huntert, hadd gondolkozzon.
– Szóval Blackwell apuci akar lenni… mily megható! – Diaz elgondolkodva
dobolt ujjaival az asztalon. Megannyi hasznavehetetlen információ
közö , amelyek Blackwellék beszélgetései során elhangzo ak, végre
valami, amivel már tud mit kezdeni. – Könnyebben fog menni, mint
gondoltam, nem igaz, Raul? – Cse nte egyet az ujjaival. – Kellenek
azok a fotók.
– Fotók? Milyen fotók?
– Picano a halála elő küldö néhányat. Olyanokat, amelyekkel
zsarolni lehet. Azt hiszem, néhány közülük a feleségéről készült.
Raul a vállát megvonva visszafordult a monitorhoz.
Le a kalappal elő e, gondolta Diaz. Picano ügyesen eltünte e a
nyomait. Elve e Gabriellát, bankszámlát nyito a nő nevére, ugyanolyan
bűnösnek tüntetve fel, mint amilyen ő maga volt… bekábítószerezte a
nőt… Ha életben marad, el tudo volna menekülni úgy, hogy a törvény
sosem éri utol.
Milyen szégyen, hogy golyókkal a mellkasában végezte! Ez bárki
napját elcseszné.
Egy jó órába beletelt, mire Raul megtalálta a fotókat.
Diaz végignézte a kinyomtato képeket, és elgondolkodva megállt
annál, amelyen Gabriella a karját kinyújtva várja, hogy belőjék. –
Perfecto! – mormogta.
Több fotó is volt, de a legjobb mind közül az, amelyen az elit
körökben forgolódó nő kábítószermámorban úszik. A kép biztosan megér
néhány milliót – már ha Blackwell nem akarja, hogy a felügyele jogról
döntő bíró kezébe jusson.
Diaz Raulra pillantva biccente .
– Most pedig találd meg nekem a biztosítótársaságot, amelynél
Picano az életbiztosítását kötö e! Szükség van a kötvényszámára, az
ügynök nevére… mindenre.
Raul felhorkanto , de a következő pillanatban már el is kezde
gépelni.
Később Diaz elégede en beleszívo a szivarjába, majd hosszan
kifújta a füstöt. Mindent megtudo , amire szüksége volt ahhoz, hogy
megszorongathassa Hunter Blackwell tökeit. A fickónak hamarosan több
fontos döntést is meg kell hoznia.
A fia… a felesége… vagy a pénze a legfontosabb számára?
Gabi nem tudta, Hunter melyik szobában aludt, csak azt, hogy nem vele
egy ágyban.
Másnap reggel kivörösödö , duzzadt szemmel ébredt, és olyan
fejfájással, amely több embernek is sok le volna. Valamikor éjjeli két
óra körül sikerült csak elaludnia, addig kavarogtak fejében a gondolatok.
Csakis ő tehete mindenről. Hagyta, hogy Alonzo elcsavarja a fejét.
Ahelye , hogy mindent elmondo volna a családjának, inkább úgy
döntö , feleségül megy Hunterhez. Önszántából tes kapcsolatot
létesíte a férfival, akihez csak határozo időre ment feleségül. Nem
számíto rá, hogy érzelmeket is fog táplálni iránta, de valamikor az ősz
vége felé, a tél elején a szívét körbevevő páncélon rés keletkeze , és ezt
Hunter kihasználta.
A férfi többször is elmondta, hogy nem lehet megbízni benne, és
hogy nem érdemli meg Gabit. Egyáltalán nem tkolta, hogy kihasználja
őt, ő mégis tkon remélte, hogy legbelül valami megváltozo
Hunterben.
Hogyan is fogalmazo Lori? Ha sértetlenül akar kikeveredni ebből a
történetből, vissza kell változnia azzá a hidegfejű nővé, aki aláírta a
szerződést.
Csak az volt a gond, hogy miután lezuhanyozo , a tükörből nem egy
kemény, hanem egy megtört nő néze vissza rá.
Kihúzta magát, és elkezdte sorra felvinni az arcára a rétegeket.
Hidratálókrém, majd valami, ami elfedi a szeme ala sötét karikákat…
egy magát alapozónak álcázó páncél. Pirosító, amely magabiztosságot
kölcsönöz neki, míg valóban újra annak nem fogja érezni magát. Ma a
legszebb részét, a szemét kell hangsúlyoznia. Miközben felkente a
szemhéjpúdert és meghúzta a tusvonalat, mégis úgy érezte magát, mint
a bohóc, aki széles műmosolyt rajzol magára. A sminkelés utolsó
lépéseként sötétbordó rúzst te fel, majd feltűzte a haját, de hagyta,
hogy egy-két ncs csábosan aláhulljon a hátára.
Hunter azt szere e, ha kibontva hordja…
Gabi éppen ezért feltűzte.
Bement a gardróbszobába, és kibújt a köntöséből. Minden egyes
ruharétegnek megvolt a maga feladata azon túlmenően, amit a szabó
szánt neki. A fehérnemű mosolyt csalt az arcára – különösen, ha arra
gondolt, hogy Hunternek mennyire tetszene… de a férfi többé már nem
fogja látni.
A szexualitásban betöltö ük szerepüknek vége.
A kötö felső körbeölelte mellét, kihangsúlyozta karcsú derekát, és
leért egészen a csípőjéig. A selyemnadrág olyan volt, akár egy
lehele inom bőrréteg, a hétcen s sarok pedig pont annyira te e
szexissé, amennyire szere e volna.
A reggeli készülődés összesen egy órát ve igénybe, és eszébe
ju a a, milyen erős nő. Nem ejt több könnyet!
Nem bízik meg többé vakon senkiben.
Nem hibázik többet.
A konyhában o találta Andrew-t, amint a reggeli újságot olvasta. A
férfi, mikor meglá a őt, felpa ant a székből.
– Jó reggelt, Mrs. Blackwell!
Gabi legszívesebben megkérte volna, hogy szólítsa a keresztnevén.
Hideg fejjel – emlékezte e magát.
– Jó reggelt, Andrew!
– Főztem kávét. Vagy inkább teát inna?
– Jó lesz a kávé.
Mielő Gabi megállítha a volna, Andrew már meg is kerülte a
konyhapultot, és kive a szekrényből egy csészét.
Gabi belekortyolt a kávéba, csak utána köszönte meg motyogva.
– Hunter megkért, mondjam meg önnek, hogy bement az irodába.
Gabi a faliórára pillanto . Már elmúlt kilenc.
– Értem.
Lépteket hallo , majd egy ismerős hang a nevén szólíto a.
– Reggelt, Mrs. B.!
– Jó reggelt, Solomon!
A férfi egyenesen a kávés kannához lépe , töltö magának, és
elismerően felmordult, ahogy belekortyolt az italba.
– Tökéletesíte em a palacsintasütő tudományomat, ha szívesen
enne – mondta Andrew.
– Köszönöm, de most beérem a kávéval – mondta Gabi.
A férfi arcáról lehervadt a mosoly.
A hirtelen beállt feszült csendet a kapucsengő hangja törte meg.
Andrew beengedte az illetőt.
Gabi a kávéját kortyolgatva a napján, az életén merenge , mígnem
Andrew visszaránto a a valóságba, ahogy kinyito a az ajtót.
 Gabi lete e a kávéscsészét, és kiment a bejárathoz. Andrew kezét a
háta mögé rejtve várt rá.
Az ajtóban egy futár állt vigyorogva, kezében egy hatalmas csokorral.
– Különleges küldemény! – mondta, és Gabi kezébe nyomta a
csokrot.
– Ki a feladó? – kérdezte Gabi, mintha nem tudná. Az orrát
betöltö e az illat, szeme elfelhősödö a visszafojto érzelmektől.
– Egy bizonyos Mr. Blackwell.
– Andrew, megtenné, hogy… – nyögte ki nagy nehezen Gabi, mert
alig tudta összeszedni a gondolatait.
– Hogyne, Mrs. Blackwell.
A férfi már nyúlt is a zsebébe, hogy elővegyen némi aprót.
A csokor gyönyörű volt, s nagyon hasonlíto arra, amelyet először
kapo Huntertől.
Nem szedsz rá még egyszer!
Gabi kive e a kártyát a csokorból, és rövid ideig élvezte a virágok
illatát, amíg bemasírozo velük a konyhába. O rálépe a szemetes
pedáljára, és egy mozdula al belehajíto a a csokrot. Tisztában volt vele,
hogy Hunter minden mozdulatáról értesülni fog.
Amennyire sajgo a szíve a ól, hogy kihajíto a a tökéletes csokrot,
még inkább összeszorult a benseje, amikor a nappaliba siete , hogy a
kandallóhoz lépve elvegyen egy gyufát. Meggyújto a, majd
hozzáérinte e az olvasatlan üdvözlőkártyát, és figyelte, ahogy a szélei
megpörkölődnek. Mielő megége e volna a bőrét, a hideg kandallóba
dobta a lapot.
– Csak próbálj meg még egyszer átvágni! – su ogta maga elé.
Amint a kártya szép lassan hamuvá ége , Gabi aggodalmai is
elpárologtak.
– Solomon! – szólalt meg.
– Igen, Mrs. B.?
– Nem vezetek valami jól – mondta Gabi monoton hangon, és
figyelte, ahogy a kártya maradéka is megsemmisül.
– Nos, hát igen… Neil mondo valami ilyesmit.
A nő elfordult a kandallótól, és próbált mosolyt erőltetni az arcára. A
két férfi úgy bámulta, mintha hirtelen uszonyt növeszte volna.
– Ön viszont igen.
Solomon kihúzta magát, és elvigyorodo .
 – Mielő csatlakoztam volna a szolgálathoz, komolyan
elgondolkodtam azon, hogy indulok egy NASCAR-versenyen.
Gabi fejében kezde megfogalmazódni egy gondolat.
– Az Aston már nincs szervizben, igaz, Andrew?
– Nincs, asszonyom… – válaszolta a komornyik. Remek.
– Mi lenne, ha gyakorolná velem a védekező vezetést? – fordult
vissza Gabi a testőrhöz.
Solomon felvonta a szemöldökét, majd pislogo egyet.
– Az én autómon – folyta a Gabi.
Újabb pislogás.
És még egy.
– Az Aston Mar non?
Gabi megvonta a vállát.
– Miért, mi a legrosszabb, ami történhet?
 Huszonnyolcadik
fejezet

Hunter képtelen volt koncentrálni. Egyetlen üzenet és fotó elég volt

ahhoz, hogy tönkretegye az egész napját. Andrew lefényképezte a
szemetesben lévő csokrot, és elküldte neki azzal az üzene el: AZ
ÜDVÖZLŐKÁRTYA A KANDALLÓBAN VÉGEZTE, OLVASATLANUL.
A következő üzenete egész rövid volt: HOZZA RENDBE! Igen, rendbe kell
hoznia. Csak azt nem tudta, hogyan.
Egész eddigi életében, ha nehézségekbe ütközö , a pénz és a
hatalom megoldo a a problémákat. Minél több pénze volt, annál
nagyobb le a hatalma, és annál gyorsabban meg tudta oldani a
problémákat. Andrew szavai o visszhangzo ak a fejében. Lassíts! Le
kell lassulnia a magánéletében, máskülönben az örvény lerántja a
mélybe. A szemetesben landolt csokor a közelgő vihar előjele volt.
Körbefordult a székében, amíg szembe nem került az ablakkal, és
kinéze a városra. Szürke volt… egyáltalán nem az a dél-kaliforniai
időjárás, amihez szoko . Mindenesetre ille a hangulatához.
Gabiéhoz is, ha jól sejte e.
Néhány hónapja még pontosan tudta, mit akar. Most viszont az
eddig kristály szta céljait elhomályosíto ák az érzelmek és a
következmények mia aggodalom. Abból, ahogyan Gabi mellé állt,
ahogyan kifeste e a gyerekszobát, látszo , hogy a nőnek hatalmas szíve
van.
Hunter azt hi e, hogy mindazok után, amiken keresztülment, a lelke
halo … és most tessék, éppen ellenkezőleg!
A családja és barátai imádják Gabit, őt pedig nyilván élve ége k majd
meg, ha fájdalmat okoz neki. Még Andrew is egyértelműen Gabi mellé
állt.
Egy beszélgetés… egy csokor virág… ez nem elég ahhoz, hogy rendbe
hozza a kapcsolatukat.
Márpedig Hunter rendbe akarta hozni.
 Körülnéze színtelen irodájában, és a penthouse lakásra gondolt,
amiben üres agglegényéletét élte. Többet akart. Egészen pontosan
Gabival akarta megosztani. És már kezde is megfogalmazódni benne
egy terv… hogy lelassítja saját céljainak elérését, és felgyorsítja a nőét.
Ekkor zakója zsebében rezegni kezde a telefonja. Megfordult a
fejében, hogy nem vesz róla tudomást, végül mégis előve e a zsebéből.
Mikor a kijelzőn meglá a Gabi nevét, Hunterben feléledt a remény.
– Gabi! – su ogta.
Néma csend.
– Kérlek, mondj valamit! – szinte már könyörgö .
Gabi helye azonban gúnyos nevetést hallo … férfihangon.
Hunter megdermedt. Zavartan rápillanto a telefon kijelzőjére, de
változatlanul Gabi nevét lá a.
– Ki az? – kérdezte feszült hangon.
– Mr. Blackwell… Az új legjobb barátja vagyok. – A hang mély volt, és
a déli határon túli akcentus hallatszo ki belőle.
– Ki beszél? Hol van a feleségem?
– Ó, a gondoskodó kis felesége pont o van, ahol lennie kell…
egyelőre. De ez változhat, barátom. Nem szeretem, ha meglopnak.
Viszketni kezd a tenyerem… Ugye ér , mire gondolok?
– Miről beszél? Ki maga? – Hunter előrehajolt, és félrete e a kagylót
az irodai telefonján.
– Tízmillió, Mr. Blackwell.
– Hogyan?
A hang felnevete .
– Nézze meg az e-mailjeit! Gabriella… a felesége gyönyörű nő.
Küldö magának egy képet.
Hunter megnyito a a postáját, és talált egy üzenetet a személyes
levelei közö .
A kép lá án felfordult a gyomra. Gabi, aki valószínűleg élete
legborzalmasabb napjait élhe e át akkoriban, csak halvány árnyéka volt
mostani önmagának. Karikák sötétle ek a szeme ala , a fehér ruha félig
lecsúszo vékony válláról… kinyújto karjából pedig egy tű lógo .
– Ki a fasz maga? – kérdezte magából kikelve Hunter.
– Valaki, aki hamarosan gazdagabb lesz zmillió dollárral. És hogy
komolyan vegye, amit mondok… Tíz perce van rá, hogy biztonságban
tudja a feleségét.
Hunter az íróasztala szélét megszorítva felállt.
 – Érte , Mr. Hunter?
– Igen – sziszegte Hunter.
– A maguk Bond filmjeiből tudjuk, hogy az Aston Mar nok fel
tudnak robbanni – folyta a az ismeretlen. – Szólhatna a sofőrjének,
hogy hagyja abba a vezetési leckét, hogy kívülről nézhessék végig a
tűzijátékot.
– Mi…
– Majd jelentkezem.
A vonal megszakadt.
Hunter szíve majd kiugro a mellkasából. Miközben megnyomta a
hívás gombot, kiordíto az irodájából.
– Tiffany!
Andrew az első csörgés után felve e a telefont.
– Sikerült helyrehoznia? – szólt bele.
– Adja át a telefont Solomonnak!
– Nincs i .
Tiffany beviharzo a szobába.
– Hol van? És Gabi? – Minden kétséget kizáróan érezni lehete a
hangjában, mennyire sürgős.
Közben Tiffanyra pillanto .
– Hívja fel Neil MacBaint! Most!
Tiffany amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnt.
– Vezetnek. Gabi gyakorolni akarta a vezetést – válaszolta Andrew.
– Az Astonon?
– Igen. Mi folyik i , Hunter?
Istenem!
– Nincs időm elmondani.
Mikor Tiffany újra megjelent az ajtóban, Hunter lete e a telefont.
– A ke esen – mondta a nő.
– Neil?
– Mi történt?
– Épp most kaptam egy halálos fenyegetést… Gabi. Kilenc percem
van rá, hogy őt és Solomont kiszedjem az Astonból.
Hunter keze remegni kezde . A mobilja az asztalon hevert. Újra hívta
Gabit, de csak a hangposta felelt. Teljes erejéből az asztalra csapo .
Hallo a, hogy Neil utasításokat osztogat.
– Elérted Solomont? – kérdezte Hunter.
– Még nem.
 – Nyolc perc, Neil.

Zárt versenypályán gyakoroltak, de akkor vajon miért szoríto a olyan

erősen Solomon a kocsi oldalán lévő kapaszkodót? Gabi felengedte a
gázpedált, és arra összpontosíto , hogy kikerülje a terelőkúpokat. Egész
jól ment neki, amíg harminc ala maradt a sebesség. Ötvennél kezde
kicsit rizikóssá válni a dolog.
– Túlkormányoz – mondta Solomon. – Lazábban fogja a volánt, és
hagyja, hogy a kocsi kiegyensúlyozza magát.
Az autó az ellenkező irányba rándult.
– Csak nyugodtan…
– Rendben… – Gabi egy kicsivel gyorsabban ve e be a következő
kanyart, és próbált megnyugodni.
Ekkor a telefon csörögni kezde a táskájában, és a nő odakapta a
fejét.
– Eszébe se jusson, hogy fölvegye.
Gabi homlokát ráncolva pillanto Solomonra.
– Persze hogy nem.
Solomon az ablakon túlra fordíto a tekintetét, és belekapaszkodo
az ajtó fogantyújába.
– Figyeljen!
Számos terelőkúp kidőlt, ahogy Gabi teljességgel elvéte e a
következő fordulót. Solomon telefonja csörögni kezde , miközben a nő
igyekeze úrrá lenni az autón.
– Hozza egyenesbe és próbálja újra! – mondta a férfi. –Nem
hagyhatja, hogy egy telefoncsörgés elvonja a figyelmét, Mrs. B.
Különben baj történhet.
Gabi kihúzta a vállát, és újrakezdte. Sokadszorra kerülték meg a
második terelőkúpot. Amikor Solomon mobilja ismét megszólalt, a nő
igyekeze figyelmen kívül hagyni a zajt. Még csak rá se néze , amikor a
férfi felve e a telefont.
– Most épp el vagyok foglalva – mondta Solomon. – Hogy micsoda?!
Finoman bevenni a kanyart… hagyd, hogy a volán végezze a dolgát…
Tökéletes. Egyetlen terelőkúpot sem boríto fel.
– Bassza meg!
 Gabi az anyósülés felé akart pillantani, de úgy gondolta, Solomon
csak próbára teszi, mennyire lehet elvonni a figyelmét.
Mosolyogva tovább vezete .
– Álljon meg! – kiálto rá hirtelen Solomon.
Gabi az S kanyarhoz közelede , és vezete tovább.
– Állítsa le a kocsit! – A férfi ezú al megragadta a kormányt.
Gabi keményen rátaposo a fékre.
Amint a kocsi megállt, Solomon kikapcsolta a nő biztonsági övét.
– Kifelé!
– Mi…
– Kifelé! – Solomon a nő elő átnyúlva kinyito a a kocsiajtót.
Gabi nem tudo elég gyorsan mozdulni, és a férfi már o is volt az ő
oldalán, hogy kirángassa az autóból. Megragadta a nő kezét, és magával
rántva futni kezde vele. Gabi nem tehete mást, mint szedte a lábát,
nehogy elessen.
– Mi az… – kezdte, de a hangját elnyomta a hatalmas robbanás, a hő
hulláma átcsapo rajta, és egy erős lökés ledöntö e a lábáról.
Solomon a testével próbálta védeni a becsapódástól, ahogy a földre
estek. Gabi bal karjába éles fájdalom nyilallt.
Nem hallo semmit, de a mögö ük felcsapó lángokból tudta, miért
nem.
Solomon szembe fordíto a a nő arcát a sajátjával. Gabi lá a, hogy a
férfi szája mozog, de egy hangot sem hallo abból, amit mondo .
Az Aston lángokban állt.
Solomon a kezébe fogta Gabi állát.
Jól van? – olvasta le a férfi szájáról.
Gabi bólinto , annak ellenére, hogy remegni kezde . Nem hallok
semmit. Érezte, hogy a torkában rezonálnak a hangok, de nem hallo a a
szavait.
Solomon a saját fülére mutato , és megrázta a fejét. Arcához emelte
a mobilt, amit még mindig a kezében tarto , és mondo valamit, aztán
lete e maga mellé.
Az egyik hátsó kerék robbant fel. Gabi ekkor már egész testében
remege .
Lassan tudatosult benne, hogy akár meg is halhato volna. Solomon
kinyújto a felé a kezét, ő pedig hagyta, hogy a férfi átkarolja.
A gyakorlópálya a rendőrségé volt, így hamar odaértek a helyszínre.
Gabi tudta, hogy csak ideiglenesen veszte e el a hallását, mikor tompán,
de meghallo a a szirénák hangját.
Mintha egy lassíto felvételt néze volna: vagy tucatnyi rendőr
rohangált az amúgy üres területen. Az Aston közelében lévő
narancssárga terelőkúpok szürreálisan lassan olvadoztak. Valaki
odalépe hozzá, felemelte a karját, és rögzítő kötést te rá. Gabi csak
ekkor lá a, hogy vérzik. Az adrenalin végezte a dolgát, mert szinte
semmit sem érze azután, hogy a földnek csapódo .
Tudata egy bizonyos részében felfogta, hogy sokkot kapo . Az
emberek beszéltek körülö e, de ő képtelen volt meghallani a hangjukat.
Akkor érezte csak meg, hogy az adrenalin felszívódo a testében,
amikor az egyik mentős megpróbálta talpra segíteni. Éles fájdalom
nyilallt a karjába és térdébe, a feje pedig szét akart robbanni. A
mentősök felemelték és hordágyra fekte ék.
Solomon o hagyta a férfit, akivel beszélgete , és igyekeze Gabi
közelében maradni. A nő megnyugodo , hogy életben van. A fájdalom
hullámokban tört rá, és kezdte elveszíteni az eszméletét.
Ekkor a szeme sarkából mozgásra le figyelmes. Lassan
odafordíto a a fejét.
Hunter… elegáns öltönye enyhén meggyűrődö … Gabi nem is
érte e, miért tűnt fel neki a férfi öltözéke, hiszen Hunter mindig így
öltözködö . Ám a mozdulatai, az arckifejezése… Még sosem lá a őt
ilyennek.
Hunter átverekedve magát a rendőrökön, szinte rohanva közelíte
felé.
A rendőr- és mentőautók szirénázása közepe e Gabi a férfi egyetlen
szavát sem hallo a.
Hunter megfogta a kezét, majd a mentősre pillanto . Bólinto
néhányszor, majd visszafordult Gabihoz.
És akkor Gabi meglá a…
A férfi arcára teljesen őszinte érzelmek ültek ki. Rémület,
aggodalom… és a szemében csillogó könnyek…
Hunter beült vele a mentőautóba, és valakihez beszélt mögö e.
Mikor a kocsi ajtaja becsukódo , Gabi még mindig nem hallo semmit a
hangos jármű csikorgásán kívül.
Lehunyta a szemét.
Érezte, hogy Hunter megszorítja a kezét.
Válaszképp ő is megszoríto a a férfiét.
Az elkövetkező napokban Hunternek meg kelle tanulnia türelmesnek
lenni. Gabival együ bement a kórházba, de nem tudo beszélni a
feleségével. Amint megérkeztek, a sürgősségi osztály dolgozói azonnal
elküldték őt Gabi mellől.
Valaki félrevonta, és kérdéseket te fel neki, melyek többségét nem
tudta megválaszolni: van-e Gabinak gyógyszerallergiája, volt-e korábban
komolyabb betegsége, műtétje…
Hunter rádöbbent, hogy egyáltalán nem ismeri a feleségét.
Hamarosan Neil és Gwen is megérkeze . Nem sokkal később
Samantha is befuto . Amikor Judy megjelent, épp Gabi családjával
beszélt telefonon.
Neil nagy vonalakban felvázolta, amit tud.
Amikor az egyik nővér a nevén szólíto a, Hunter felugro . Ahogy
Gabi összes barátja is.
A nővér bekísérte őket egy kisebb szobába, ahol a nők helyet
foglaltak, míg a férfiak állva maradtak.
– A felesége fel fog épülni, Mr. Blackwell – mondta. – A doktor úr
gyógyszert ado neki, és begipszeltük a karját.
– Begipszelték? – kérdeze vissza Samantha.
– Igen, eltört. De nyugodjanak meg, hat hét ala rendbe jön.
Hunter nem Gabi karja mia aggódo .
– És a hallása? – kérdezte. – Visszanyerte már?
– Ahogy azt a mentősök már mondták… a robbanás után több órába
is beletelhet, mire újra hallani fog – válaszolta a nővér. – Az erős
hangokra reagál, de akár egy napba is beletelhet, mire az emberi
beszédet is újra hallani fogja. Az esetek túlnyomó többségében ez az
állapot csak átmene . A férfi, aki vele volt…
– Solomon? – kérdezte Neil.
– Igen. Ő máris kezdi visszanyerni a hallását.
Hála az égnek. Legalább vele beszélhetnek, és megtudhatják, mi
történt. Nem mintha Hunternek erre le volna szüksége.
– Mikor mehetek be a feleségemhez? – kérdezte Hunter.
– Már most. De egyszerre csak ke en mehetnek. Sűrű napunk van,
és nem szerencsés, ha a folyosó tele van emberekkel.
Hunter felállt, Judy pedig rögtön mellé lépe .
– Ha nem értesítem Meget az állapotáról, beleőrül –magyarázta.
 A nővér keresztülveze e őket a sürgősségi zsúfolt folyosóján egy
privát szobáig.
Gabi lehunyt szemmel feküdt, a karja felkötve. A monitorok sípolva,
pi yegve muta ák az életjeleit. De az egész nem számíto .
Hunter számára abban a pillanatban csak az volt fontos, hogy Gabi
életben van.
A nő lassan kinyito a a szemét, és megpróbált elmosolyodni.
– Ó, Gabi! – lépe oda hozzá Judy. – Hallasz?
Gabi hunyorogva néze rá, majd motyogva azt mondta.
– Nem hallak.
Felemelte a jegyze üzetet, amelyet a nővér az ágyán hagyo , és
rámutato .
Hogy vagy? – firkanto a le Judy, aztán Gabi felé fordíto a.
– Mint akin keresztülment az úthenger – válaszolta Gabi. Mielő
Judy leírha a volna a következő kérdést, megfogta a kezét. – Mondd
meg Valnek, hogy jól vagyok! – A szavak szinte su ogásnak hato ak…
annak jele volt, hogy Gabi a saját hangját sem hallja.
Judy Hunterre pillanto .
– Szerinted úgy néz ki, mint aki jól van? – kérdezte.
Nem. Gabi kimerült volt, megsérült, és le volt szedálva.
– Val egyelőre semmit sem tehet, még akkor se, ha ideért – mondta
Hunter. – Nyugtasd meg. Mondd neki azt, amit a nővértől megtudtunk:
törö kar, átmene hallásvesztés.
– És ha mégsem csak átmene ?
Hunter idegesen felsóhajto .
– Val akkor sem tehet semmit. Felesleges még jobban felzaklatni.
Judy bólinto , majd annyit írt a papírra: Felhívom a bátyádat.
Szeretlek. Gabi igyekeze mosolyogni, mielő behunyta a szemét.
Judy elment, Hunter pedig a felesége melle maradt, és nézte,
ahogy elalszik.
Lelassíto . Bármennyire is zaklato volt, kényszeríte e magát, hogy
a szívverése Gabiéhoz igazodjon.
Időről időre hangos zaj szűrődö be az ajtón túlról, és a nő keze
megrándult. Mindez azt muta a, hogy valamit azért hall, még álmában
is.
Egyszer csak megszólalt a férfi telefonja, és kizökkente e a
gondolataiból. A kijelzőn Remington neve jelent meg.
– Most nem érek rá – szólt bele halkan Hunter.
 Csend.
Hunter alsó ajkára harapva várt.
– Megkapta az üzenetet? – szólt bele a la nos hang.
Halo ember vagy – gondolta Hunter. Igyekeze türelmes maradni.
– Igen – válaszolta.
– Kerülje el a rendőröket, Mr. Blackwell!
– Kérdéseket akarnak majd feltenni.
– Biztos vagyok benne, hogy megoldja a helyzetet. Tízmillió…
kápéban.
– Képtelenség…
– A bölcsöde legyen a következő, Mr. Blackwell? Hunter most már
tudta, milyen érzés, ha az ember tökeit szorongatják.
– Mikor? – kérdezte.
– Majd jelentkezem.
 Huszonkilencedik
fejezet

Leállítani… leállítani mindent.

Mondani sokkal könnyebb, mint megtenni.
A felrobbanó autók általában felkel k a rendőrség figyelmét.
Szerencsére, vagy talán szerencsétlenségére Gabi nem tudo
beszélni a rendőrökkel. A barátai eláraszto ák a kórházat, és ami még
nagyobb baj, a média is megjelent, várva, hogy lecsaphassanak a
sztorira.
Hunter ismerősök után kutatva körbenéze a kórház előterében.
Hamarosan meg is találta a nyugodt szempárt. Odainte e Neilt, és
félrevonta egy csendesebb helyre.
– A rendőrök máris elkezdtek kérdezősködni – mondta Neil, mikor
már csak ke esben voltak.
– A fickó azt mondta, rázzam le őket – mondta a tarkóját idegesen
megdörzsölve Hunter.
– Tudnom kell, hogy pontosan mit mondo .
Hunter elismételte a két telefonbeszélgetést.
– Mindkétszer ismerős számról érkeze a hívás. Először Gabi
mobiljáról, aztán egy kollégáméról.
– Tehát a fickó a hackeléshez is ért.
– De hogyan csinálja?
– Ugyanúgy, mint mikor valaki a nagymamád e-mail címéről küld
Viagra-hirdetést. Csak egy címlistára van szüksége.
Mintha Remington azt mondta volna, hogy Kolumbiában ellopták a
telefonját. A picsába!
– Vaskos la n akcentusa volt.
Neil elkomorodo .
– Mint mondjuk egy kolumbiai drogbárónak?
Hunter is erre a következtetésre juto .
– A floridai embereid juto ak valamire? – kérdezte.
 – Van egy nevünk: Diaz. Azt nem tudjuk, hogy néz ki. Az összes
piszkos munkát másokkal végezte . Jól megy az üzlete, és ha egy
emberét elkapják, az hamarosan holtan végzi. Úgy fest, hogy a kolumbiai
börtönökhöz is van kapcsolata, sőt Floridában és Texasban is vannak
emberei. Azóta, hogy Picano utolsó szállítmánya az óceán fenekén
végezte, meghúzta magát.
Hunter megrázta a fejét.
– Az üzle élet cápáival megbirkózom, Neil. Az ilyen alakok már
egész más súlycsoport.
– Szerencsédre én ismerem a fajtáját. Az IT-s csapatom már dolgozik
a telefonhívásokon. Viszont meg kell győznöd Gabit, hogy vonuljon
önkéntes házi őrizetbe. Csak így tudjuk megvédeni.
– A kocsi a garázsban volt reggel.
– Nem azt mondtad, hogy múlt héten szervizben volt? – kérdezte
Neil.
Ezt el is felejte e.
– Utánanézek – folyta a Neil. – Nagy valószínűséggel a fickó ezt
használta ki.
– De honnan tudta, hogy o az a lehetőség? – kérdezte Hunter.
– Figyel teket.
Hunter ösztönösen körbenéze .
– És Hayden?
– Könnyebb megvédenünk, ha a te házadban van.
– De még nem kaptam meg a felügyele jogot. Ha bármit is mondok
erről az anyjának, a nő azonnal azokhoz rohan, akikhez nem kellene, és
ezzel célpontot csinál magából és Haydenből is.
– Van bárki, akire rá mered bízni, hogy eltüntesse őket? – kérdezte
Neil.
A pokolba!
Mikor lesz már vége?

Gabit már másnap kiengedték a kórházból. A hallását teljesen

visszanyerte, és mindössze a törö karja és néhány horzsolás
emlékeztete arra, hogy épphogy sikerült elkerülnie a halált.
Val már reggel felhívta, elmondta, mennyire aggódik, és felajánlo a,
hogy menjen haza hozzájuk a biztonságos szigetére. Szerencsére
azonban Gwen és Neil meggyőzte a férfit és a család többi tagját, hogy
maradjanak ki ebből. Gabi olaszul beszélt a bátyjával, hogy lehetőleg
senki se értse, amit mond.
– Szeretném, ha hazajönnél, Gabi – mondta Val.
– Hogy teket is veszélybe sodorjalak? Nem. Erről az egészről én
tehetek.
Hallo a, ahogy a bátyja felhorkant.
– Ha nem mentél volna hozzá ahhoz a férfihoz, ez most nem történt
volna meg.
– Vagy már halo lennék. Kérlek, Val, ne tedd még nehezebbé!
Ígérem, minden nap felhívlak.
– És minden este küldesz egy üzenetet.
– Úgy lesz. Kérlek, próbálj meg nem aggódni!
Még néhány percig beszélge ek, aztán Val nagy nehezen lete e a
telefont.
Egy új kocsiban vi ék haza Gabit, egy másik pedig köve e őket több
biztonsági emberrel, mint amennyire egy nőnek valaha is szüksége lehet.
El se tudta képzelni, hogy a tkosszolgálat ekkora védelmet biztosítana.
Andrew arcán óvatos mosollyal nyito ajtót.
– Örülök, hogy újra i hon van, Mrs. Blackwell!
– Köszönöm, Andrew!
Gabi körbenéze a nappaliban, ahol semmi sem változo . Hunter
nem volt o .
A férfi még akkor hagyta o , mikor ő Vallel beszélt telefonon, és
nem mondta, mikor tér vissza. Később, amikor már visszanyerte a
hallását, Gwen su ogva elmesélte, hogy Hunter és Neil együ dolgozik.
Gwen még azt is közölte vele, hogy kénytelen lesz o hon maradni, mert
csak így tudják megvédeni.
Úgy tűnt, az élet éppen eléggé arcul csapta Gabit ahhoz, hogy végre
hallgasson a barátaira.
Csak a feltétlenül szükséges mennyiségű fájdalomcsillapítót volt
hajlandó bevenni, ezért lassabban mozgo , mint szerete volna.
Bármennyire is csábító volt a gondolat, hogy lefeküdjön és egész nap
ágyban maradjon, leült a számítógéphez, és ellenőrizte a biztonsági
beállításokat. A közösségi médiában egyáltalán nem volt ak v, így nem
kelle aggódnia amia , ha megfigyelik. Akadt azonban néhány oldal,
amelyekre korábban regisztrált, ezért ezeken gyorsan megváltozta a a
belépési jelszavait.
 Felmondta a telefon-előfizetését, és egy másik szolgáltatótól rendelt
egy új készüléket, új számmal. Aztán belépe a külföldi bankszámlákra.
Mikor lá a, hogy semmi változás nincs rajtuk, ki is lépe . Utána
módszeresen sorra ve e, mi mindent kell pótolnia, miután a pénztárcája
megsemmisült az Aston Mar n robbanásakor. Hitelkártyák, jogosítvány…
Mikor mindennel végze , felállt az asztaltól, és kiment a konyhába.
Andrew és Solomon hirtelen abbahagyta a beszélgetést, amikor
belépe .
– Rövid időn belül kényelmetlenül fogjuk érezni magunkat, ha ezt
nem hagyják abba – mondta Gabi.
– Elnézést, Mrs. B.
A nő a kamrához ment, és benéze .
– El kell mennem a boltba – mondta.
– Khmm – köszörülte meg a torkát Solomon. – Mr. B. azt mondta,
maradjunk a házban.
Ezt Gabi is tudta.
– Jól van, akkor máshogy fogalmazok. Szükségem van néhány
dologra az élelmiszerüzletből. Megrendelhetjük, és akkor egy idegen
kiszállítja, vagy valaki elmegy és bevásárol nekem.
Végül a rendelés melle döntö ek, és mikor megérkeze a futár,
Andrew az egyik biztonsági őrrel együ ment ajtót nyitni.
Egy kézzel nem volt könnyű a sütés, de legalább lefoglalta Gabit, és
így nem gondolt egész nap arra, hol lehet Hunter. Mert tele volt
kérdésekkel. Olyanokkal, amelyekre csak a férfi tudo válaszolni.
Épp kive e a sütőből az utolsó adag süteményt, mikor a kapunál álló
őr beszólt telefonon, hogy két rendőr beszélni szeretne vele.
Solomon telefonált egyet, mielő beengedték volna a nyomozókat a
házba.
Connor beveze e őket, aztán megállt az ajtóban. A két férfi
egyenruhát viselt, minden szükséges kelléket az övükben tarto ak. Az
egyikük Connor melle maradt, míg a másikuk végigpásztázta a szobát,
ahogy belépe .
Gabi odament a két egyenruhás férfihoz, és bemutatkozo nekik.
– Köszönjük, hogy hajlandó beszélni velünk, Mrs. Blackwell. Delgado
nyomozó vagyok. Múlt héten beszéltünk telefonon.
– Az eltűnt fiatalemberről – bólinto Gabi. – Emlékszem rá.
– Igen.
– Remélem, előkerült.
 A két férfi összenéze .
– Igen. De sajnos holtan.
Gabi döbbenten néze rájuk.
– Ne… mi történt?
– Gyilkosságként kezeljük az ügyet. A kiége furgonjában találtak rá
a sivatagban, Lancastertől nem messze.
– Ez borzasztó!
– A családtagjai még nem tértek magukhoz a megrázkódtatásból.
– El sem tudom képzelni… Mit tehetek önökért, uraim? Már
elmondtam, amit tudok.
Delgado hadnagy Solomonra pillanto , aki épp akkor lépe be a
szobába, majd az ajtóban álló Connorra. Tekintete Andrew-n is átsiklo ,
mielő visszatért volna Gabihoz.
– Nem tegnap robbant fel a kocsija?
Gabi elsápadt.
– A kocsi szervizben volt múlt héten – mondta a nő mellé lépve
Solomon.
Delgado hátrébb lépe .
– Ön Mrs. Blackwell testőre?
Solomon kurtán biccente .
– És ön kicsoda? – kérdezte a másik nyomozó Connortól.
– Biztonsági őr – válaszolta Connor.
– És a férfi a kapunál?
– A férjem nagyon gazdag ember – lépe közbe Gabi. – Nem
lehetünk elég óvatosak.
– Meglehetősen furcsa, hogy nem sokkal azután, hogy szerencsésen
megmenekült a haláltól, egy fiatalember pedig, aki a házában dolgozo ,
meghalt, a háza tele van testőrökkel és biztonsági őrökkel.
– Nem tudom, mi történt a fiatalemberrel, hadnagy.
– De valamit tud…
Solomon Gabi és a hadnagy közé lépe .
– A beszélgetésnek vége, hadnagy – mondta határozo hangon. –
Connor kikíséri önöket.
– Csak beszélgetni szere ünk volna önnel, Mrs. Blackwell. Nem
gyanúsítjuk semmivel.
Gabi hirtelen már cseppet sem érezte megnyugtatónak a rendőrök
jelenlétét.
– Le akarnak tartóztatni valakit? – kérdezte Solomon.
 Delgado egy hosszú pillana g farkasszemet néze a férfival, majd
sarkon fordult.
– Majd jelentkezünk – mondta.
Gabi megvárta, míg a két rendőr elhagyja a házat, aztán Solomonhoz
fordult.
– Ez meg mi a franc volt? – kérdezte.
– Nem tudom.
Gabi remege az idegességtől.
– A nyomozónak igaza van. Felrobban a kocsim… egy fiatalember, aki
a múlt héten nálam dolgozo , eltűnik, aztán holtan kerül elő… mindez
nem lehet véletlen. A két dolognak köze van egymáshoz, igaz?
– Én most hallok először a fiatalemberről, Mrs. B.
Gabi maga elő lá a a fiatalember vigyorgó arcát, ahogy a tévét
szerelte, és közben flörtölt a lányokkal.
– Sokan voltak i aznap. Lehet, hogy ők is veszélyben vannak.
– Nem tudhatjuk biztosan…
– De az ellenkezőjét sem. Ha visszatartjuk az információt, lehet, hogy
másnak is baja esik. Valaki megsérül… vagy még rosszabb… – Andrew-
hoz fordult. – Hol van Hunter? – most kérdeze rá először.
– Nem tudom – válaszolta a férfi.
Hát jó. Gabi fogta a telefont, és felhívta Hunter irodáját.
Tiffany mentegetőzö , azt mondta, a férfi nincs bent… Gabi hogy
létéről érdeklődö . Nem tudta, hol van Hunter, csak annyit tudo
mondani, hogy a férfi törölte e vele a naptárból az összes programját a
hét hátralévő részére.
Gabi lete e a telefont.
Következőnek Hunter mobilját hívta, de csak a hangposta
jelentkeze .
„Fogalmam sincs, hol vagy, és nem is érdekelne, ha a rendőrség nem
épp most ment volna el a házunkból. Válaszokat akarok, Hunter. Ha nem
kapom meg őket záros határidőn belül, elmegyek a rendőrségre, és
mindent elmondok, amit tudok.”
Alighogy lete e a telefont, az csörögni kezde .
– Neil vagyok.
Gabi a rejte kamerába néze – tudta, hogy Neil és az emberei
folyamatosan figyelik.
– Hol van Hunter? – kérdezte.
– Nem árulhatom el, Gabi. De elmenni a rendőrségre őrültség lenne.
 – Egy fiú meghalt!
Hallo a, hogy a férfi felsóhajt.
– Mondd el, mit tudsz róla! Pontosan mit csinált a házban?
– Vezetékeket kötö össze, beüzemelte a tévét… ilyesmiket. Azt
hiszem, a lányoknak is segíte felrakni a magasabban lévő égőket.
– Valami, ami esetleg furcsának tűnt?
– Sokan voltak i aznap – válaszolta Gabi. – Semmi sem tűnt
furcsának. – Egy pillanatra elgondolkodo . – Kivéve… a karácsonyfát
kiszállító fickók. De ők sem voltak furcsák, csak talán túlontúl is
segítőkészek.
– A karácsonyfát kiszállítók? – Neil halkan káromkodo . – Átküldök
egy csapatot.
– Már van i egy – ltakozo Gabi.
– Egy másikat. És eszedbe ne jusson elmenni a rendőrségre! Bíznod
kell bennem.
– De ha még valaki meghal…
– Megtaláljuk őket – mondta Neil. – Most kérlek, add oda a telefont
Solomonnak!
Gabi idegesen a férfi kezébe nyomta a telefont, és kiment a
szobából.

Hunter egy Jeepben, melyet délelő hozo el egy autókölcsönzőből,

rákanyarodo az apja házához vezető kocsifelhajtóra. Ha bárki is
követné, a városi autója lehet a célpont, aminek a hátsó ülésén az egyik
biztonsági őre ült. Kémtörténetbe ille az egész, de nem bízo senkiben.
Farmert viselt – ez olyan ritka alkalom volt, hogy egy bontatlan
dobozban kelle felkutatnia, amit abba a lakásba küldtek át, ahol
mostanában aludt.
Hunter körbenéze apja félreeső o hona körül. A Santa Clarita-
völgyben lévő kis telek nem volt elkerítve, de erre ezen a környéken
senki nem figyelt fel.
Egy pickup állt a felhajtón, melyet pár évvel korábban Hunter ve az
apjának. Melle e pedig egy nem épp új kis sportkocsi.
Hunter kive e a kulcsot a gyújtáskapcsolóból. Gallérját felhúzva,
napszemüveg és baseballsapka mögé rejtőzve felsétált a bejára ajtóhoz
vezető lépcsőfokokon.
 Kopogás nélkül lépe be a házba. Tudta, hogy hetente egyszer jár
oda egy takarítónő, aki a konyhaszekrényeket is ellenőrzi, és ha kell,
gondoskodik a bevásárlásról. A telket kertészek tarto ák rendben.
Hunter, ha nem is szánt időt az apjára, gondoskodo róla, hogy a férfi
legalább az alapvető dolgokban ne szenvedjen hiányt.
Amint becsukódo mögö e az ajtó, leve e a napszemüveget és a
baseballsapkát. Átvágo az ismerős előszobán, majd felsétált a
szinteltolásos ház étkezőjébe.
– Már kezdtem azt hinni, hogy mégsem jössz el – szólalt meg Noah.
Az üveg tolóajtó elő állt, há al fivérének.
– Hol van apa? – kérdezte Hunter, és körbenéze a szobában.
Noah nem fordult feléje, csak az egyik helyiség felé biccente .
– A szobájában. Valószínűleg kiütö e magát.
Hunter ledobta a slusszkulcsot, a sapkáját és a szemüvegét az
asztalra, aztán lefekte e melléjük az aktatáskát, melyet magával vi . Egy
pillanatra megállt… bármilyen nehéz is volt szünetet tartania.
Hogy juto ak el idáig Noah-val? Hogy lehetnek ennyire
különbözőek? Volt egyáltalán olyan időszak az életükben, amikor jó
testvérek voltak? Vajon azért távolodtak el egymástól, mert valami
rosszat mondtak a másiknak? Valamikor a középiskolában mérgesede
el a dolog, és onnan már nem volt visszaút.
Hunter az utcafron ablakhoz lépe , és kinéze . Miután
megbizonyosodo róla, hogy senki nem parkolt le odakint, visszament az
étkezőbe a fivéréhez.
– Nincs sok időm – mondta.
Noah kurtán felnevete .
– Mikor van?
– Ezú al nem rólam van szó.
Erre Noah végre hajlandó volt felé fordulni. Fiatalkorukban Hunter
számára megszoko dolog volt, ha az ikertestvérére néze , ám most
hátborzongatónak lá a a saját arcával szembenézni.
– Mióta? – kérdezte gúnyos hangon.
Nyugalom…
– Miért csinálod ezt? – kérdezte Hunter. Ha valamikor, most talán
választ kap.
Noah gyanakvóan végigmérte fivérét.
– Be vagy drótozva?
Hunter kibújt a kabátjából, aztán az ingét is felhúzta.
 – A nadrágot is vegyem le?
Noah felvonta a szemöldökét.
– Mert többé már nem ve ed fel nekem a telefont –válaszolta meg
Hunter korábbi kérdését.
– Igen, megszakíto am veled a kapcsolatot! És neki is ezt kelle
volna tennie évekkel ezelő ! – mutato Hunter apjuk szobája felé.
– Mert mindenki másnál többre tartod magad. De erre nem
számíto ál, nem igaz?
Hunter lassan nagy levegőt ve .
– Nem, tényleg nem. – Az asztalon heverő aktatáskára pillanto . –
Mennyi?
Noah állát megdörzsölve a táskára néze .
– Miért gondoltad meg magad?
– Mit számít? Megkapod, amit akartál. Nevezd meg az összeget!
Noah egyik kezét az aktatáskára te e, mire Hunter előrehajolva
rácsapo a kezére.
A tekintetük egymásba fonódo .
– De előbb mondom a feltételeimet – mondta Hunter.
Noah elhúzta a kezét.
– Mikor elhagyod ezt a házat, fogod Haydent, és találkozol a
pilótámmal.
Noah erősen megszoríto a az egyik étkezőszék há ámláját.
– És hova megyünk?
– Egy biztonságos helyre.
Noah arcán valami együ érzés-féleség suhant át. Hunter észre sem
ve e volna, ha nem nézi őt meredten.
– Biztonságos?
Hunter a következő szavakat annál is lassabban mondta ki, mint
ahogy egy teknős közlekedik a sivatagi homokban.
– A fiadat életveszélyesen megfenyege ék… így zsaroltak meg
engem. Fogd ezt a pénzt, és tűnj el a fiaddal együ ! Szólok, ha már
biztonságban élhe tek tovább az életeteket.
– És ha nem teszem?
– Akkor fogd a pénzt, add oda Sheilának… osszátok ke é… vagy
égessétek el, bánom is én! De akkor Hayden velem jön. Még ma.
Noah táto szájjal, tágra nyílt szemmel bámult rá.
– Hajlandó lennél magadhoz venni az én fiamat? – kérdezte
döbbenten.
 Hunter ügyelt rá, hogy fivére minden egyes szót megértsen.
– Hayden már most az enyém. Egy hét, és megkapom az állandó
felügyele jogot, és akkor sem te, sem Sheila nem lá ok egy pennyt
sem. – Ez persze blöff volt, de Hunternek meg kelle próbálnia.
Noah halványan elmosolyodo .
– Már megint a türelmetlenség. Nem is tudom, hogyan jutha ál
ilyen messzire az üzle életben, mikor állandóan kiteríted a kártyáidat.
Hunter teljes erőből az asztalra csapo .
– A feleségem kocsiját tegnap felrobbanto ák, Noah! Kevesebb,
mint egy percen múlo , hogy nem halt meg. Valaki, aki még nálad is
tökösebb, képes lenne a fiaddal is végezni, csak azért, mert világgá
kürtölted, hogy én vagyok az apja. Vagy most azonnal eltűnsz vele
együ , vagy magamhoz veszem és én gondoskodom a biztonságáról.
Most kell döntened! Nincs időm tovább szarakodni veled. De
figyelmeztetlek, Noah: ha Hayden velem jön, örökre velem marad. És
akkor soha többé nem látod.
Noah elsápadt.
Hunter az órájára pillanto .
– Öt perc múlva i lesz egy kocsi. – Átcsúszta a a slusszkulcsot az
asztalon, így Noah-nak döntenie kelle , hogy elkapja vagy hagyja leesni
a földre. – Egy testőr és egy magánnyomozó figyeli a fiadat. Mindke en
készen állnak, hogy a hívásomra elhozzák Haydent. Nos, mi legyen,
apuci?
Ekkor Hunter zajt hallo a háta mögül, és megfordult.
– Mi folyik i , Noah?
Sherman Blackwell táskás szemmel, értetlenül néze két fiára.
Huntert megdöbbente e, mennyire ápolatlan a férfi. Nem tudta, apja
mennyit hallo a beszélgetésből, de az idős férfi tekintete arról
árulkodo , hogy épp eleget ahhoz, hogy felfogja, komoly dologról van
szó.
Noah fogta és kinyito a az aktatáskát. Rengeteg köteg pénz volt
benne… Jó, ha az ember üzle ársai közt kaszinótulajdonosok is akadnak,
így gyorsan hozzá lehet jutni a készpénzhez.
Noah kive két köteg bankót, zsebre rakta, majd becsukta a táskát. –
Sheilának – mondta két kezét összedörzsölve. – Ő is velem jön, míg nem
jelentkezel. A jó ég tudja, mit művelne, ha i hagynám.
Egyik kezében az aktatáskával, másikban a Jeep slussz-kulcsával
elindult az ajtó felé.
 – Menj a John Wayne reptérre! – mondta Hunter. – Én pedig
felhívom az embereimet.
– Ki ez a Neil? – kérdezte Noah.
– Nem fontos. Majd jelentkezem.
Noah apja melle elhaladva egy pillanatra megtorpant, majd
kilépe az ajtón.
Sherman a szobát keresztülszelve odalépe a hűtőhöz, és kive
belőle egy doboz sört.
– Szóval mi ez a feleségdolog?
 Harmincadik fejezet

Már lemenőben volt a nap, mikor Hunter a kapuhoz érve leállíto aa

kocsi motorját.
Gabit megpillantva érezte, hogy a hurrikán mindjárt lecsap. Ellépe
a kocsitól, és felkészült a legrosszabbra.
– Mi folyik i ? – kérdezte.
– Káosz! – válaszolta Gabi egyik kezét csípőre téve, dühösen. –
Káosz, amellyel egyedül kell megbirkóznom, mert te épp nem érsz rá!
– El kelle intéznem valamit.
Gabi a szemét forgatva elviharzo .
Neil és a csapata megszállták a házat. A bejára ajtó körüli füzért
leszedték, a nappaliban álló karácsonyfát pedig, a jó ég tudja, hogy mit
keresve, hogy majdnem ízekre szedték.
Neil… nem tudni, Gwen hogy bírta ezt a karót nyelt alakot. A férfi
semmit se tudo nyújtani.
Míg az egyik csapat az égősorokat nézte át lámpánként. .. a díszeket,
melyeket pár nappal korábban egy csapat diák fél napon át rako fel,
addig Neil néhány emberével a ház összes sarkát ellenőrizte.
Még be sem léptek a házba, mikor Neil elébük siete a bejára
ajtóhoz.
– Több poloskát is találtunk, amelyek nem a mieink –mondta.

Gabi dermedten néze rá.

– Hol? – kérdezte Hunter.
– A tévékben. A vendégszobában, a hálóban… a nappaliban pedig
egy kamerát is.
Gabit kirázta a hideg.
– Valaki hallo a minden szavunkat? Láto bennünket? Hogy
történhete ez? – kérdezte magából kikelve Hunter.
– A tévékészülékekben helyezték el. Még nem találkoztam ilyen
technológiával. A felszerelésem nem találta meg… márpedig az minden
oda nem illő dolgot megtalál.
Gabi megragadta Neil vaskos karját.
 – Gondolod, hogy az a fiú rakta oda őket?
– Könnyen lehet, hogy ő. De nyilvánvalóan nem azért, hogy ő
leskelődjön utánatok, hiszen jól tudjuk, hogyan végezte.
– Le tudod nyomozni a jelet? – kérdezte Hunter.
– Úgy tűnik, a transzponder az internetre kapcsolódik.
– Tehát ha lekapcsoljuk az internetet, megszakad az adás?
– El kell vinnem a laborba, hogy kiderítsem, van-e hotspotja.
– Tehát az, aki hallgato … néze minket, a világban bárhol lehet? –
kérdezte Gabi.
– De elég közel ahhoz, hogy megpiszkálja az autódat, és tudja, mikor
jö ök-mentek. Nem, az ösztönöm azt súgja, hogy bárki is legyen az,
közel van.
Gabi megdörzsölte a szemét.
– Ez egy rémálom!
– Eltávolíto uk a poloskákat, de még folytatjuk a ház átvizsgálását.
– Nem kéne a rendőrségnek is szólni a poloskákról?
– Majd én szólok nekik – mondta Neil. – De még nem most.
Ezzel visszament a házba, ke esben hagyva Gabit és Huntert a
kocsifelhajtón.
– Pihenned kellene – mondta Hunter.
– Neked pedig i kellene lenned. Tisztában vagyok vele, hogy ez a
házasság egy elcsesze üzlet, de a ól még megpróbálhatnál úgy tenni,
mintha számítana!
Gabi nem hagyva lehetőséget a férfinak, hogy válaszoljon, sarkon
fordult és beviharzo a házba. Nem a hálószobába ment, mert o még
mindig Neil emberei nyüzsögtek, hanem a vendégszobába, és az ágyra
vete e magát.
A következő pillanatban már meg is bánta a heves mozdulatot, mert
éles fájdalom nyilallt a karjába.
Mikor égető könnyek szöktek a szemébe, azt mondta magának, hogy
csak a karja mia sír.

Hunter Gabit követve belépe a házba. Mikor meglá a, hogy Neil és az

emberei milyen nagy pusz tást vi ek véghez a poloskákat keresve,
földbe gyökereze a lába.
 Nem csoda, hogy Gabi kikészült. Keményen dolgozo azért, hogy
igazi ünnepi hangulatot varázsoljon a házba, amely most úgy néze ki,
mintha a Grincs az egészet lerombolta volna.
Andrew a nappaliban fogadta.
– Ezek az emberek… olyanok, mint az elefánt a porcelánboltban.
– Igen, látom.
Ekkor Hunter orrát megcsapta valami kellemes illat. A férfi a konyha
felé fordult. A pulton száradó süteményekkel teli tálak sorakoztak.
Hunter szájában összegyűlt a nyál.
Neil egyik embere elsétált a pult melle , és elve egy sü t.
– Ez isteni! – mondta, és már tova is viharzo .
– Mi ez az egész? – kérdezte Hunter.
Andrew bement a konyhába, és elrakta a helyére a diótörőt.
– Úgy tűnik, ha Gabi szomorú, akkor süt – mondta.
– Egy kézzel? – kérdezte Hunter.
– Sikerült neki.
Hunter elfelejte ebédelni, és csak most érezte, mennyire éhes.
Elve az egyik tányérról egy szezámmaggal teleszórt pálcikát, és a
szájába rakta.
– Istenem! – nyögö fel.
Ekkor a háta mögö valaki magára vonta Andrew figyelmét:
– Hé, vigyázz!
Andrew átsiete a nappaliba, hogy megtartsa az egyik kisebb
karácsonyfát, mielő feldöntenék.
Ekkor Hunter mobilja rezge egy rövidet. A kijelzőre nézve lá a,
hogy Remingtontól jö üzenet:
SZÁLLÍTMÁNY A LEVEGŐBEN.
Hunter a konyhapultra támaszkodva lehajto a a fejét. A fivére
helyesen cselekede . Persze elvi e a pénzt, de Hunter nem is számíto
másra.
A lényeg, hogy Hayden biztonságban van.
Hirtelen furcsa ürességet érze . Már egészen megszokta a
gondolatot, hogy hamarosan egy gyerekkel fog élni egy házban. Még ha
nem is a sajátja, Hunter úgy érezte, készen áll. Sosem tarto a a kezében
Haydent, még csak nem is lá a élőben, a gyermek mégis furcsa űrt
hagyo maga után a szívében.
Amikor Neil emberei kivonultak a kertbe, Andrew nekiláto rendet
tenni. Hunter kibújt a kabátjából, és némán csatlakozo hozzá.
 Nemsokára elkészültek a nappalival és az étkezővel. Gabi
süteményének halma látványosan megfogyatkozo , mire Neil emberei
összepakolták a felszereléseiket és távoztak.
Andrew vacsorát rendelt, Neil pedig visszament a házba.
– Van újabb hír az emberünkről? – kérdezte.
Hunter a fejét rázta.
– Úgy sejtem, hamarosan újra jelentkezni fog – mondta Neil. – Biztos
nem örül neki, hogy megfoszto uk a szemétől és a fülétől.
– Biztos vagy benne, hogy egyetlen poloska sem maradt a házban?
Neil határozo an bólinto .
– Mi a következő lépés?
– Várunk.
Hunter hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát.
– Mint a gyalogok a sakktáblán.
– Ez a fickó nem szoko hozzá, hogy bármire is várnia kell. Hidd el,
hamarabb fog jelentkezni, mint gondolnád.
Hunter már épp meg akarta kérdezni, mit is ért pontosan ezala ,
amikor Rick bedugta a fejét az ajtón.
– Odalent is végeztünk – tájékoztato .
– Odalent? – kérdezte értetlenül Hunter.
– Gyere! – mondta Neil.
A csigalépcsőn lementek a borospincébe, amelyet Hunterék
egyelőre nem használtak.
A helyiség közepén most egy asztal állt, rajta négy monitorral. Egy
férfi ült nekik há al, akit Hunter nem ismert. Fejhallgató volt rajta, és
épp gépelt valamit.
Mikor észreve e, hogy nincs egyedül, lekapta fejéről a fejhallgatót,
és elgördült az asztaltól.
– Mindent beállíto unk – mondta Neilnek.
Hunter döbbenten lá a, hogy a monitorok a házát mutatják: a
folyosókat, a konyhát… a nappalit. Teljes színpompájában ragyogo a
karácsonyfa. A hátsó udvart mintha éjjellátón keresztül lá a volna. Az
egyik biztonsági őr elhaladt az egyik kin kamera elő , és az mindaddig
köve e, amíg ki nem sétált a képből.
– Még nem találkoztatok, igaz? – mutato Neil a férfira.
– Dennis vagyok – nyújto a ki a kezét a férfi. – Én figyeltem a másik
oldalról.
– Mostantól pedig innen fog figyelni.
 Hunternek egy szava sem volt ez ellen.
Dennis ka nto párat az egérrel, mire a képernyőn egy egészen
más helyiség jelent meg – Hunter Los Angeles-i irodája.
– Ezt meg hogyan…
– Virágküldemény, benne egy poloskával… a miénkkel.
Hunter Rickre pillanto , mire a férfi vigyorogva rákacsinto .
– Hidd el, jól jön.
– Feltétlenül szükséges?
– Egy ember meghalt. Gabi és Solomon tegnap épp hogy csak
megúszta, és még rá kell jönnünk, hogyan került oda a bomba a kocsiba.
Valaki ölni is képes, hogy megszerezze a pénzedet – mondta Rick.
– Nem hinném, hogy eljönne ide érte.
– A felszerelésből ítélve, amit találtunk, nem hülye a fickó.
Ütőkártyát akar majd a kezébe, hogy biztosítsa, megkapja a pénzt.
– Ütőkártyát?
– Biztosítékot – mondta Rick.
Hunter megborzongo .
– Úgy érted, Gabit?
– Vagy Haydent – mondta Rick.
– Haydenről már gondoskodtam.
Ezú al Ricken és Neilen volt a sor, hogy zavartan összenézzenek.
– Már egy repülőn ül a vér szerin szüleivel – folyta a Hunter. – A
fivérem meghúzza magát, míg nem jelzek neki, hogy elmúlt a veszély.
– Eggyel kevesebb potenciális túsz – mondta Dennis.
Hunter nagyon nem akarta hallani ezt a szót, pedig pontosan tudta,
hogy erről szól az egész.
Az egyik monitoron egy sötét sarokra mutato .
– És az mi?
– Az autói számára van fenntartva – válaszolta Dennis, és ka nto
egyet az egérrel, mire Hunter elő megjelent a városi kocsija elülső
ülése, a következő ka ntásra pedig a Masera é.
A következő pillanatban egy kocsi fényszórója világíto a meg a
kaput. Ekkor Dennis a hangot is bekapcsolta.
Hunter nem ismerte a kapunál álló új őrt, de a férfi válto pár szót a
sofőrrel. Úgy tűnt, megérkeze a vacsora.
Az őr nem nyito a ki a kaput, csak a rácson keresztül átnyújto a a
pénzt, és megköszönve elve e az ételt, majd az ételfutár elhajto .
 Solomon elve e az őrtől a papírszatyrokat, valami olyasmit mondo
neki, hogy majd visz neki egy tányér ételt, aztán visszasétált a
kocsifelhajtón, és belépe a házba. Közben Andrew már kezdte elővenni
a konyhaszekrényből a tányérokat.
– Ébresszem fel Mrs. B-t? – kérdezte Solomon a monitoron a
konyhába lépve.
Mielő Dennis elkapcsolta volna a képet, még lá ák, hogy Andrew
odafordul Solomonhoz.
– Igyekszem lekapcsolni a hangot, ha egy beszélgetés
magánjellegűvé válik, de semmit sem tudok garantálni – mondta Dennis.
– A magánélet most várhat – legyinte Hunter.
– Minden telefonbeszélgetést rögzítek – folyta a Neil embere. –
Beletelik néhány másodpercbe, mire felerősítem a másik fél hangját. Ha
az emberünk jelentkezik, jelezzen, és gyorsan halkítson le minden zavaró
hangforrást!
– Intek, aztán lenémítom a tévét. Rendben.
Neil megnyugta a, hogy a fürdőszobákat és a gardróbszobákat nem
figyelik meg.
– Úgy tűnik, mindenre odafigyeltek – jegyezte meg Hunter.
A ól is jobban érezte magát, hogy a házban mindenki fegyvert viselt,
Andrew-n és rajta kívül. Persze ha mindez hosszú ideig így marad, újra
fogja gondolni.
Rick elve e az egyik szék há ámlájáról a kabátját.
– Reggel visszajövök – mondta. Megbökte Dennis karját, és a
monitorra mutato . – A kínai kaja jól hangzik. Remélem, Judy is benne
lesz. – Aztán ke esével szedve a fokokat, felsiete a lépcsőn.
Hunter és Neil valamivel lassabban köve e.
– A feleségem tudni akarja, mi van Gabival – mondta Neil, miközben
kinyito a a kocsija ajtaját.
Hunter hangosan kifújta a levegőt.
– Ma több időt töltö él vele, mint én.
– Észreve em.
Hunter kezét zsebre dugva a cipőjét bámulta.
– Érezted már úgy, hogy egy magad teremte e pokolban vagy, és
fogalmad sem volt, hogyan mássz ki belőle anélkül, hogy valaki
megsérülne?
Neil a száját elhúzva féloldalasan elmosolyodo .
– Megjártam a háborút.
 – Ha megtehetném, mindent másképp csinálnék, Neil – mondta
Hunter. Teljesen másképp.
Mikor Neil nem felelt, Hunter felemelte a tekintetét.
– Egy golyót is bevállalnál helye e?
– Igen! – vágta rá habozás nélkül Hunter.
Neil odanyújto a a kezét.
– Hacsak nem jön közbe valami váratlan dolog, holnap jövök.

Hunter a lehető leghalkabban osont be a szobába. Megpróbált távol

maradni, meggyőzni magát, hogy Gabinak jobb egyedül, de nem bírta
elviselni a gondolatot, hogy a nő a legrosszabbat felételezi róla.
Abból, hogy Gabi szeme duzzadt volt, és elkenődö a szemfestéke,
tudta, hogy a felesége sírt, mielő elaludt volna.
Hunter halkan kibújt a cipőjéből, majd nagyon óvatosan leült az ágy
szélére. Lassan mozgo , nehogy felébressze Gabit. Mikor már az ágy
fejtámlájának támaszkodva ült, óvatosan ölébe ve e a párnát, amelyen
Gabi karja nyugodo . Rendbe akarta hozni a dolgokat. Rendbe akarta
hozni a kapcsolatukat.
Tudta, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint Gabi ugyanolyan gyorsan
fog eltűnni az életéből, ahogyan megjelent. És nemcsak a pénzét viszi
magával, hanem annál valami sokkal fontosabbat.
Úgy érezte magát, mint egy besurranó tolvaj, amikor a nő álmában
az oldalára fordult és közelebb húzódo hozzá. Egy cseppnyi sztesség
sem szorult belé. De megnyugta a a nő öntudatlan jelenléte. Csak lopo
percek, vihar elő csend.
– Igenis fontos vagy nekem, Gabi – su ogta az alvó alaknak. – Kérlek,
ne sétálj ki az életemből!
Gabi felsóhajto álmában, Hunter pedig lehunyta a szemét.
 Harmincegyedik
fejezet

Hunter a telefon hangjára riadt fel.

Gabi is összerezzent melle e, és felnyögö .
– Css! – nyugta a meg Hunter. A második csörgésre gyorsan felve e
a telefont.
– Te meg mit csinálsz i ? – kérdezte arrébb húzódva tőle Gabi.
A férfi felemelte a kezét, és az ágyból kikelve füléhez emelte a
telefont.
– Igen?
A hang teljesen elmosódo volt, nem lehete kivenni, kié lehet.
– Hunter! – Gabi már az ágy melle állt, és villámló tekinte el néze
rá.
– Haveeer!
– Ki az? – kérdezte Hunter, miközben felkapcsolta az éjjeli lámpát.
– Őőőőőrület ez a cucc!
– Remington? – kérdezte bizonytalanul Hunter. Olyan volt, mintha az
illető szája tele le volna va ával.
– Blackwell! O vagy?
Gabin látszo , hogy majd felrobban, de Hunter mutatóujját a
szájához emelve csendre inte e.
– Részeg vagy?
Remington nevetni kezde , majd a következő pillanatban felnyögö .
– Ez fáj! A fickók nem kíméltek!
– Mi a franc folyik o ? Hol vagy?
– Két mexikói. Kurva nagy öklökkel.
Hunter már összerakta, mi történt.
– Beszéltél nekik Haydenről?
– Tudták, hogy… Á! A szemétládák eltörték az orromat!
Ekkor kinyílt a szobaajtó, és megjelent Solomon.
– Koncentrálj, Remington! Mit tudtak?
– Hayden. Tudtak róla. Tudták, hogy elvi ék. De azt nem, hogy hová.
 Hunter Gabi felé fordulva meggyőződö róla, hogy felesége még a
szobában van.
– Ne drogozzál, Blackwell! Őrület!
– Drogok? Hol a francban vagy, Remington?
A magánnyomozó összefüggéstelenül motyogo néhány mondatot.
Hunter eltakarta a telefon mikrofonját.
– Le tudjuk nyomozni? – kérdezte.
– Már dolgozunk rajta – válaszolta Solomon.
– …átkozo igazságszérum! Pedig tudok tkot tartani. Ugye, haver?
Abból, hogy Remington havernak szólíto a, Hunter tudta, hogy
keményen be lehet drogozva.
– O hon vagy, Remington? – kérdezte.
– Nem… rosszul vagyok.
Hunter lehajolva belebújt a cipőjébe.
– Hol vagy?
Válaszképp csak egy újabb motyogást kapo arról, hogy ne
drogozzon.
Ekkor beviharzo Dennis, és egy papírcetlit nyomo Solomon
kezébe.
– Neil már úton van – mondta halkan.
Hunter megdermedt, mikor elolvasta a címet.
Ekkor Gabi odalépe mellé, és a karjára te e a kezét.
– Ki az? – kérdezte.
– Az apám.
Gabi ráharapo az ajkára.
– Menj! – mondta.
Őszinte aggodalom volt a tekintetében.
Hunter határozo an szájon csókolta.
– Ki ne tedd a lábad a házból!
– Menj! – taszíto rajta egyet Gabi.
– Az én kocsimmal megyünk – mondta Solomon, miközben
Hunterrel együ kisiete a szobából.

Miután Gabi hallo a, hogy a kapu bezáródik, a konyhában álló

idegenhez fordult.
– Dennis vagyok – mutatkozo be a férfi.
 – Neil egyik embere?
– Igen. – A férfi a hátsó lépcső felé inte . – Vissza is megyek az
őrhelyemre.
Gabi előző nap lá a a hátsó lépcsőn közlekedő férfiakat, de nem
kérdezte meg, mit csinálnak odalent.
– Főzök kávét – mondta.
– Köszönöm, az jólesne.
Gabi gépiesen rámosolygo a férfira, aztán ép kezével előve e a
szemes kávét.
Fogalma sem volt, mi történt az imént, csak azt lá a, hogy Hunter
nagyon zaklato . Valami baj érhe e az apját… megsérült… vagy
rosszabb.
Gabi vizet töltö a kávéskannába, beleöntö e a kávégépbe, majd
ledarálta a szemeket. Alighogy a daráló elhallgato , megszólalt a telefon.
Gabi összerezzent.
Körbenézve lá a, hogy egyedül van. A telefon kijelzőjén Hunter neve
jelent meg.
– Hunter?
Először csak recsegést hallo .
– Mrs. Blackwell? – kérdezte egy női hang.
Gabi szíve zakatolni kezde .
– Igen?
– Igen… nos… baleset történt. A Bellagio és a Sunset sarkán. A férje…
ő kért meg, hogy hívjam fel önt.
Gabi egy pillana g úgy érezte, nem kap levegőt.
– De jól van?
– Hát, kissé zavart.
– Kihívta már valaki a mentőket? – kérdezte Gabi reszketve.
– Már hallom a szirénákat. Bocsásson meg, de arrébb kell állnom a
kocsimmal. – Ezzel a nő lerakta.
Gabi a pultra lökte a telefont. Kirohant, felkapta az előszobaasztalról
a slusszkulcsot, és már nyito a is az ajtót.
Dennis felrohant a pincéből.
– Várjon!
– Nincs idő! Baleset történt. Mennem kell… – Gabi már ki is siete
az ajtón.
Dennis futva köve e, miközben odakiálto a kapunál álló
Connornak.
 Gabi kinyito a a garázsajtót, és úgy döntö , a Masera a
leggyorsabb választás. Már épp beült volna, mikor Connor arrébb tolta.
– Én vezetek! – mondta a férfi.
Gabi törö karjára pillanto , majd a kocsit megkerülve beszállt az
anyósülésre.
Connor sorra előzve a kocsikat hajto végig az utcán.
– A Sunseten volt a baleset – mondta Gabi.
A férfi egyre csak a visszapillantó tükörbe pillanto . Elhajto a
stoptábla melle , és nem ve e le a lábát a gázpedálról. Gabi örült neki,
hogy végül nem neki kelle vezetnie, mert ekkorra már egész testében
reszkete . Solomon és Hunter túl gyorsan hajto , nem csoda, hogy
balesetet szenvedtek. Ökölbe szoríto a egészséges kezét, és imádkozo ,
hogy Hunterrel minden rendben legyen.
Ez már több volt a soknál… akkora káosz közepe e, amivé az életük
vált, még ez is…
Ahogy egyre közelebb értek a Sunsethez, a forgalom úgy vált egyre
sűrűbbé. A többi sofőr dühös dudálással felelt Connor szabálytalan
manővereire.
Gabi meredten bámult ki a szélvédőn.
Ekkor egyszer csak megszólalt Connor telefonja.
Gabi rémülten nézte, ahogy a férfi felveszi.
– Igen?
Egyre közeledtek a kereszteződéshez. A forgalom csak úgy
hömpölygőit.
– Francba!
Connor hirtelen beletaposo a fékbe, mire a kocsi megpördült.
Ahogy Gabi megrándult az ülésben, éles fájdalom hasíto a karjába.
– Mit csinál? – kérdezte pánikba esve.
– Csapda.
Az elő ük haladó kocsi lassíto .
Connor félreránto a a kormányt, majd a szomszédos sávban újra
gázt ado .
– Csapda? Akkor nem is történt baleset?
– Nem.
Gabi nem tudta, hogy megkönnyebbüljön-e, vagy még jobban féljen.
Connor többször is a visszapillantó tükörbe néze , Gabi pedig
hátrafordult, hogy megnézze, mit figyel a férfi.
– Kapaszkodjon! – kiálto rá Connor.
 Mikor egy autó átvágo a sávjukba, a férfi beletaposo a gázba. A
kocsi nekiütközö a hátsó lökhárítójuknak, mire pörögni kezdtek.
Mikor a Masera megállt, a kicsapódo légzsák és az ülés közé
préselődö Gabi oldalra fordíto a a fejét: az anyósülés felől egy kocsi
fényszóróját lá a. Forgo vele a világ, Connor pedig meg se moccant.
Valaki felránto a a kocsi ajtaját.
– Jól van?
Gabi megfogta Connor kezét.
– Connor!
A férfi motyogo valamit.
– Hívja a mentőket! – mondta Gabi.
A férfi öltönyt viselt, mintha épp munkába tarto volna. Sötét
ujjaival határozo an megfogta Gabi karját.
– Tartom, Gabriella – mondta.
Gabi hunyorogva a férfi arcába néze .
– Ismerem magát?
Ebben a pillanatban szúrást érze , utána pedig a már ismerős
forróságot.
Utolsó gondolata, mikor az idegen kisegíte e az autóból, ez volt:
Nem ismétlődhet meg!

A 101-es út felé tarto ak, amikor Solomon felve e a telefonját. Hunter

épp a kontaktlistát böngészte a sajátján, és amint felpillanto , lá a,
hogy Solomon lekanyarodik az autópályáról egy lehajtóra.
– Mi a… – Gabi és Connor elhagyta a házat.
Hunter kezéből kiese a telefon.
– Hogy mi?!
– Valaki felhívta Gabit, hogy mi balesetet szenvedtünk.
– Nem! – Nem, nem, nem! Gabi és Connor egyedül… – Siessen!
– Azt teszem.
Solomon áthajto a piroson, és annyira gyorsan kanyarodo rá az
autópálya-felhajtóra, hogy kétszer is odacsapta a kocsi oldalát, mielő
ismét gázt ado .
Egy örökkévalóságnak tűnt, de valójában körülbelül z perccel
később már rá is kanyarodtak az útra, amely abba a negyedbe vezete ,
ahol Hunterék új háza állt.
 Egy tűzoltóautó állta el az utat, és mindenü rendőrautókat lá ak.
Solomon még meg sem állt a kocsival, Hunter már kipa ant belőle,
és futásnak eredt.
Minél közelebb ért a helyszínhez, annál jobban eluralkodo rajta a
kétségbeesés.
A Masera helye csak egy halom összetört fémet láto .
A tűzoltók épp készültek letépni róla a tetejét.
Többen is bámészkodva álltak o . Hunter egyetlenegy személyt
keresve keresztülvágo közö ük.
– Hé! – kiálto utána valaki.
Hunter azonban nem állt meg.
Az anyósülés felőli oldalon az ajtó nyitva volt, az ülés pedig üres.
Valaki megragadta a karjánál fogva, és megpróbálta arrébb
vonszolni.
– Ez az én kocsim! – üvöltö e az egyenruhás alaknak Hunter. – Gabi!
Behajolva lá a, hogy Connor keresztben fekszik a kocsiban.
– Connor!
– Meg kell sz tanunk a környéket.
Hunter elránto a a kezét, és letérdelt a kocsi melle .
– Connor!
Látszo a férfin, hogy minden erejét megfeszítve igyekszik
koncentrálni.
– Csapda – nyögte.
– Hol van Gabi?
– W-L-H-hat-négy-kilenc.
– Micsoda? – Hunter úgy érezte, hogy mindjárt megbolondul.
– W-L-H-hat-négy-kilenc. – Connor addig ismételge e a betűket és
számokat, míg valaki el nem ránga a mellőle Huntert.
– A feleségem a kocsiban ült! – mondta Hunter a rendőrnek. – Hol
van?
A rendőr körbepillanto .
– Nem találtunk mást a kocsiban.
Hunter jobbra-balra kapkodta a fejét.
– Valaki csak láto valamit!
Ekkor futva Solomon is megérkeze .
– Eltűnt! – ragadta meg Hunter a férfi karját. – A picsába, Solomon,
az a mocsadék elvi e Gabit!
– Még nem biztos.
 – Ki lá a, mi történt? – kérdezte üvöltve Hunter a bámészkodókat. –
Az nem lehet, hogy senki sem láto semmit!
A tömeg elhúzódo tőle, ijedten meredtek az őrült üvöltözőre. Végül
az egyik rendőr félre tudta vonni, hogy elmondja neki, amit tudnak.
Gabi… vagyis egy törö karú, sötét hajú nő egy jólöltözö la n férfi
karjára támaszkodva botladozo el. A férfi magas volt, sötét hajú és
kecskeszakállat viselt. Úgy tűnt, a nő össze van zavarodva, de képes volt
lábra állni… legalábbis valamennyire. Egy szürke… talán ezüst négyajtós
kocsiba ültek be. Honda, Acura, talán egy régebbi Lexus. Nehéz
megmondani.
A Sunset felé hajto ak el. Senki sem köve e őket.
Connort végre sikerült kivenni a Masera ból – nem lehete tudni,
milyen belső sérüléseket szerze . Mikor beemelték a mentőbe, Hunter
Solomonra pillanto .
– Menjen vele! – mondta.
– Az elsődleges feladatom önre vigyázni.
Hunter szeme szikrát szórt.
– Csak remélhetem, hogy a szarházi engem akar elkapni, nem pedig
azokat, akik fontosak számomra!
Solomon nem moccant.
Miután a rendőrök felte ék a kérdéseiket, Delgado hadnagy és egy
rendőr is megjelent.
– Most már hajlandó beszélni velünk, Blackwell? –kérdezte a
nyomozó.
Solomon és Hunter összenéze .
– Lehet, hogy Connornak sikerült felvennie valamit a műszerfalon
lévő kamerával.
Hunter a két férfira pillanto – tudta, hogy nincs sok választása.
– Kövessenek minket! – mondta.

Gabinak már nem fájt a karja, ködös elméjét elboríto ák a színek és a

tompa hangok. Annyi azért eljuto a tudatáig, hogy két férfi a karjai alá
nyúlva beviszi őt egy házba. Az se érdekelte volna, ha egy árokba dobják
az út szélén.
Ismerős érzés volt… hogy is tudná elfelejteni?
 A kábultság, a meleg… aztán a sötétség. Vajon mire fog mindebből
emlékezni? Igyekeze nyitva tartani a szemét, felfogni, hogy mi történik
körülö e. Egy hang a fejében nóga a, hogy maradjon eszméleténél.
Egy másik része azonban azt mondta, hogy csak adja át magát az
érzésnek. A lebegés és a kellemes érzés, mikor mindent elfelejt, nem tart
sokáig, a fájdalom hamar vissza fog térni.
Ahhoz az összeomláshoz képest, amit Alonzo keze közö átélt, Gabi
tudta, hogy ez a mostani sokkal durvább lesz. Fogalma sem volt, miben
botlo meg egy szinte üres szobában, de a két férfi, aki elrabolta,
melle e térdelt a padlón.
– Mekkora adagot adtál neki? – kérdezte az egyik.
– Legalább egy óránk van.
A jóképű férfi megérinte e tenyerével az arcát, aztán megütö e.
De hol marad a fájdalom?
– Annyi bajt okozo nekem, Mrs. Picano! Ha nem nyúlt volna a
pénzemhez, ennek most nem kellene megtörténnie.
Gabi lehunyta a szemét, de azonnal ki is nyito a, mikor a férfi újra
pofon ütö e.
– Nem az én pénzem – motyogta Gabi.
– Nem bizony. Az enyém.
El se ve e el a kezét a nő arcáról, úgy bámulta.
– Vigye! Nekem nem… nekem nem kell.
Hirtelen álmosság tört rá. Lehunyta a szemét, de még hallo a, hogy
a férfiak á érnek egy másik nyelvre.
Gabi felismerte a szavakat, de már nem köve e a beszélgetést.
Az alvás sokkal jobb választásnak tűnt.
 Harminckettedik
fejezet

Amint Hunter belépe az ajtón, Andrew átadta neki a telefont.

– Neil az.
– Gabi eltűnt – mondta idős barátjának Hunter.
– Tudom.
Hunter a füléhez emelte a telefont.
– Apám életben van? – kérdezte köszönés nélkül.
– Nincs i . A haverja be van lőve. Valószínűleg az egészet átaludta.
Úgy tűnik, páran közrefogták és beadtak neki valamit, amitől megeredt a
nyelve. Elveze e ide a támadóit, azok pedig beadtak neki egy újabb
adagot, aztán elmentek. Arra emlékszik, hogy már égtek a lámpák,
amikor rajtaütö ek.
– Mikor? Tegnap este?
– Nagyon úgy néz ki.
– Tehát elég valószínű, hogy azok, akiknél az apám van, ugyanazok,
mint akik elrabolták Gabit.
Neil egy hosszú pillana g hallgato .
– Igen. GPS-szel követjük Gabit, Blackwell.
– Micsoda? – Hunter elő most először felcsillant a remény. – Hogy
mit csinálnak?
– GPS… a nyakláncába helyeztük. Valószínűleg megsérült, mert
szakadozik a jel, de Dennis már dolgozik rajta.
Hunter hallo a, hogy a nyomozók bejönnek a házba, Solomon pedig
mond nekik valamit.
– I a rendőrség.
Újabb csend.
– Mondja el nekik, amit tudni akarnak. Van néhány barátom a
kapitányságon, felhívom őket. Nincs sok időnk.
Hunter irtózo a gondola ól, hogy engedjen a bűnözőknek, de Gabi
elrablója egyértelműen kijelente e, hogy nem akarja, hogy Hunter
bevonja a rendőrséget.
 – A fickó azt mondta, hogy ne álljak szóba a zsarukkal.
– Ez még azelő volt, hogy nyilvánosan elrabolta Gabit. Ő változta a
meg a játékszabályokat, Blackwell.
Hunter nem bírta tovább.
– Nála van a feleségem, Neil! – mondta remegő hangon.
– A fickónak azért van szüksége Gabira, mert kell neki a pénz, és így
biztosíthatja a szabadságát is. Nem fogja megölni.
Hunter szorosan lehunyta a szemét. Borzalmas volt hallania, ahogy
Neil kimondja legszörnyűbb félelmét.
Ekkor Dennis belépe a szobába, egy pillanatra megállt, aztán inte
Hunternek.
– Azt hiszem, megvan.
– Micsoda? – Hunter köve e a férfit a pincébe.
Delgado és a társa is velük tarto ak. Mikor leértek a
megfigyelőszobává átalakíto borospincébe, egyikük hangosat
fü yente .
A négyből három monitor volt bekapcsolva, mindhármon
kimerevítve a kép. Dennis leült, és elkezde ka ntgatni az egérrel, amíg
beszéltek.
– Hallasz minket, Neil? – kérdezte Hunter, miután kihangosíto a a
telefont.
– Igen.
Dennis elindíto a az egyik felvételt.
Hunter meredten nézte, ahogy Gabi bepa an a Masera
anyósülésére, majd Connor kihajt a garázsból.
A Sunseten volt a baleset – mondta Gabi.
Dennis a képernyőre mutato .
– Látják, ahogy Connor állandóan kinéz a hátsó szélvédőn?
– Láto valamit mögö ük – állapíto a meg Delgado.
– Valószínűleg.
Úgy tűnt, Connor vagy egy tucat közlekedési szabály áthágo , amíg
elértek a Sunsetre. Hunter hallo a, hogy megszólal egy telefon a
felvételen.
– Ez én vagyok – magyarázta. – Elmondtam nekik, hogy Solomonnal
jól vagyunk, és az egész egy csapda.
Gabi hánykolódo az ülésen, amint Connor félreránto a a
kormányt. Kapaszkodjon! – hallo ák az utolsó szavakat, mielő valaki
hátulról nekiütközö a Masera nak. Aztán valami fehérség töltö e ki a
képernyőt.
– A légzsákok – mondta Dennis.
Hunter megkönnyebbülten hallo a, hogy Gabi remegő hangon
Connort szólítja.
Connor motyogo valamit, de Hunter nem tudta kivenni a szavait. A
kamera elmozdult a helyéről, így nem lehete látni Gabi arcát, de
Hunter lá a, hogy a törö karjával próbálja elérni Connort. Hallo a,
hogy nehezen lélegzik, ahogy szólongatja. Aztán egyszer csak kinyílt az
anyósülés felőli ajtó, és egy férfiarc töltö e ki a képernyőt.
– Ő az emberünk – mondta Dennis hátrafordulva a rendőröknek,
miután kimerevíte e a képet.
– Tovább! – mondta Hunter.
Az ismeretlen férfi nevén szólíto a Gabit.
Ismerem magát? – kérdezte lassan a nő.
A férfi csak elmosolyodo .
Aztán Gabinak egy pillanatra elakadt a lélegzete. Mikor a férfi
kiemelte a kocsiból, látszo rajta, hogy elernyedt a teste.
– Mivel kábíto a el? – kérdezte Hunter.
– Kloroformmal, vagy valami droggal… nehéz megmondani –
válaszolta tényszerűen Dennis.
Hunternek ökölbe szorult a keze.
Dennis á ordult a másik monitorhoz.
– Ez a GPS. Ezt is végigpörgetem, és akkor láthatják, hol a probléma,
és jó eséllyel Gabi helyzetét is.
Dennis tekintete ide-oda ugrált a kocsiban készült felvétel és a
villogó GPS-jel közö . Mikor az ismeretlen kocsi hátulról beléjük
ütközö , a jel eltűnt. Mikor Gabit kiemelték a kocsiból, újra felvillant,
körülbelül z másodpercig egy helyben maradt, aztán újra kialudt.
Legközelebb négyszáz méterrel arrébb jelent meg újra, a Sunseten. Aztán
megint eltűnt. A másik monitoron bámészkodók ve ék körbe a
Masera t. Valaki bedugta a fejét a kocsiba, és megnyugta a Connort,
hogy már úton vannak a mentők.
– Előretekerem – mondta Dennis, és mindkét képernyőn elkezdtek
gyorsabban peregni a képkockák.
Hunter meghallo a a saját hangját a felvételen, ahogy
kétségbeese en szólongatja Gabit.
– Állj! Vissza tudja tekerni? – kérdezte Delgado.
 Dennis megnyomta a gombot, aztán Hunter újra hallo a a hangját.
– A sofőrje mond valamit.
Dennis megint visszatekerte a felvételt, majd felhangosítva újra
elindíto a: W-L-H-hat-négy-kilenc.
– Rendszám! – kiálto fel egyszerre Delgado, Solomon és Dennis.
Delgado odafordult a társához.
– Fu assátok le!
A rendőr félrefordulva beleszólt a rádiójába.
– Ez az úgy harminc perccel ezelő helyzetük – mutato Dennis a
GPS-jelre. A jel néhány másodpercig világíto , aztán eltűnt. – Ez pedig z
perccel ezelő .
– Nem mozdult el.
Dennis bólinto .
Ekkor Hunter mutatóujjával a képernyőre bökö .
– Közelítsen rá!
– Jó ég!
– Ez csak két sarokra van innen – mondta Delgado.
Hunter kiegyenesede , és megindult a lépcső felé.
– Hova megy, Blackwell? – kapta el Hunter karját Delgado.
– Megmentem a feleségemet.
– Csak lassan!
Hunter kitépte magát a nyomozó kezéből.
– Igaza van, Mr. B. Nem tudjuk, mibe sétálunk bele.
– Neil? – üvöltö bele a telefonba Hunter.
Csend.
– Idehozzuk a S.W.A.T.-ot, egy túsztárgyalót… – mondta mindkét
kezét felemelve Delgado. – Okosan csináljuk, és akkor senkinek sem esik
baja.
– Ne feledkezzen meg az apjáról! – mondta Solomon. –Nem tudjuk,
hogy ő is o van-e.
– Az apja? – lépe közelebb Delgado.
– A ke es számú túsz – vonta meg a vállát Dennis.
– A francba! – Delgado felemelte a mutatóujját. – Senki nem megy
sehová! – mondta Hunternek. – Ne akarja, hogy letartóztassam,
Blackwell! – Ezzel megfordult, és felsiete a lépcsőn.
Hunternek már kezdtek fájni a fogai, annyit csikorga a őket.
– Most hogyan tovább?
 Dennis halványan elmosolyodva visszafordult a monitorokhoz,
éppen akkor, amikor a harmadikon is megjelent egy GPS-jel.
– Gabi? – kérdezte Hunter.
– Nem – rázta meg a fejét Dennis. – Neil – mutato a piros pö yre,
aztán a zöldre. – És Rick… valószínűleg.
A két pö y gyorsan mozgo .

Ha csukva tartom a szemem, elmúlik.

Megpróbálta, de tudta, hogy ez nem igaz. Mikor lassan kinyito a a
szemét, fájdalom hasíto belé.
A szája mintha va ával le volna tele, és egész teste hideg
verejtékben úszo .
Megpróbált összpontosítani. Egy házban volt. Fogvatartói egy falnak
és egy üres könyvespolcnak támasztva hagyták magára.
Nem volt megkötözve, de erre nem is volt szükség: a végtagjai
mintha megbénultak volna. Az ablakokat vastag drapériákkal fedték be,
amelyek alig engedték át a fényt.
– Hát felébredt.
Gabi a hang irányába kapta a fejét, de a következő pillanatban már
meg is bánta a hirtelen mozdulatot. A férfi két kezét a háta mögö
kötözték meg, lábait ragasztó-szalaggal csavarták körbe. A szeme fel volt
dagadva, a szája felrepedve. Nyilván szembeszállt az elrablóikkal, de nem
volt már fiatal, az öltözéke és külseje alapján pedig nem volt valami jó
erőben.
– Ki maga? – kérdezte Gabi.
Ahogy a férfi megpróbált mosolyogni, a jobb szeme ismerős módon
megrándult.
– Sherman Blackwell.
– Ó! – su ogta Gabi. Hunter édesapja.
– És ön kicsoda?
– Gabriella Blackwell.
– Á! A nő, aki megváltozta a a fiamat.
Gabi úgy te , mintha nem hallo a volna a férfi szavait. Lassan
felhúzta a mellkasához a térdét – óvatosan, előbb csak az egyiket, aztán
a másikat. A szoba ajtaja felé pillanto .
– Még i vannak?
 Sherman bólinto .
– A másik szobában. Tízpercenként bejönnek megnézni, magához
tért-e.
– Mennyi az idő?
– O hon hagytam a Rolexemet – válaszolta a szemét forgatva
Sherman.
– Mit gondol, mióta vagyok i ?
– Egy órája… talán.
Gabi megdörzsölte a mellkasát, hogy elmulassza a fájdalmat.
Lepillantva egy nagy, lila foltot láto – gyaníto a, hogy a biztonsági öv
nyomta meg. Aztán babráló ujjai megtalálták a nyakában lógó medált.
Beharapta az ajkát, mielő a szájához emelte és megcsókolta a GPS-
jeladót.
Ekkor súlyos lépteket hallo közeledni. Gyorsan blúza alá rejte e a
medált, és megpróbált nyugalmat erőltetni magára.
– Végre magához tért, senora.
Gabi pislogo néhányat.
– Ki maga? – Megrémült, mert valahonnan ismerős volt neki az arc.
A férfi kicsit felhúzta a nadrágját, mielő leguggolt mellé.
– Sértő, hogy nem tudja.
– Találkoztunk már?
– Nem. Csodálkozom is, hogy a férje nem mutato be minket
egymásnak.
– Maga Hunter kollégája?
– Nem az a férje… hanem a szerencsétlenül járt néhai. Nagyon közel
álltunk egymáshoz.
Gabinak csengeni kezde a füle; eszébe juto , hogy egy régi mondás
szerint a fülcsengés azt az embert jelzi, aki hamarosan elsétál a sírunk
elő .
– Diaz – su ogta.
– Igazán hízelgő. Kár, hogy mivel lá a az arcomat és ismeri a
nevemet, nem hagyhatom életben. De higgye el, Gabriella, ez nem
személyes.
Gabinak összerándult a gyomra.
Diaz mutatóujjával megemelte Gabi állát.
– Kár, hogy egy ilyen szépségnek így ér véget az élete. Megér ,
ugye?
Gabi elhúzódo , mire a férfi felnevete .
 – Miért vagyok még életben? – kérdezte a nő.
Diaz tovább nevete .
– Gyönyörű, de ostoba, nem igaz, vénember?
– Hagyja békén! – mondta Sherman.
– Egy igazi lovag… mily megható! – Diaz a háta mögé nyúlva előve
egy pisztolyt.
Gabi igyekeze mozdulatlan maradni, mikor a férfi végighúzta a
fegyver csövét az álla ala .
– Íme a szabályok, Gabriella – mondta Diaz. – Ugye figyel rám?
– Igen – motyogta Gabi.
– Ha sikít, lelövöm az öregembert. Ha ő kiabál, magát lövöm le.
Manapság fontos az egyenlőség, nem igaz?
Micsoda egy beteg ember!
– Eddig ér a szabályokat?
Gabi bólinto .
– Jó. Mikor a füléhez teszem a telefont, pontosan azt mondja, amit
hallani akarok. Ha nem, akkor lelövöm az öreget. – Azzal Hunter apja felé
fordíto a a fegyver csövét.
– Így is, úgy is végez velünk – mondta Sherman.
Diaz, ujját a ravaszon tartva, megkopogta a a fegyverrel Gabi
mellkasát.
– Igen – mondta. – De nem mindegy, hogy lassan, vagy gyorsan. –
Lassan végighúzta a fegyvert Gabi karján, és megállapodo a
könyökénél. – Vagy kegyes leszek, és hagyom, hogy élete végéig
lebegjen. – Egész közel hajolt Gabi füléhez. – Az tetszene, mi?
Gabi nyöszörögni kezde .
– Ha egyszer kipróbálják, mindig többet és többet akarnak.
Ezzel Diaz felállt, majd megragadva Gabi ép kezét, felránto a a nőt.
– Ideje telefonálni.

A média hamarabb odaért, mint a nehézlovasság.

Még nyoma sem volt a túsztárgyalónak, mikor megszólalt a telefon.
Hunter első csörgésre felve e.
– Igen?
– Megmondtam, hogy nincs rendőrség, Blackwell!
 Solomon a mutatóujját felemelve jelezte Hunternek, hogy
beszéltesse a férfit. A rendőrség emberei elcsendesedtek.
– Maga fényes nappal elrabolta a feleségemet. Nem én hívtam ide a
rendőröket.
– Nem számít. Most akkor is szépen elküldi őket. Az inasa és a
sofőrje… ők is tűnjenek el! Öt perce van, mielő elkezdem darabokra
szedni a gyönyörű feleségét.
– Honnan tudjam, hogy Gabi még életben van?
– Köszönjön!
Tompa zaj hallatszo , aztán Hunter meghallo a a világ legédesebb
hangját: – Szia!
– Gabi?
– Mondja neki, hogy jól van – utasíto a Diaz a nőt.
– Jól vagyok, Hunter.
– Istenem, Gabi! Kihozunk onnan! – Hunter olyan erővel szoríto a a
telefont, hogy majdnem összeroppanto a.
Diaz felnevete .
– Most pedig mondja neki, hogy szere !
Hunter hallo a Gabi hangján, hogy sír.
– Szeretlek, Hunter!
– Én is szeretlek! – mondta Hunter. Majdnem összegörnyedt a
gyomrát görcsbe rántó érzéstől.
Ám Gabi már nem hallo a a szavait.
– Öt perc, Blackwell – mondta Diaz, és lete e a telefont.
Hunter hirtelen megfordult.
– Kifelé! Mindenki!
 Harmincharmadik
fejezet

Mire letelt az öt perc, amit Diaz megszabo Hunternek, hogy kiürítse a

házat, Gabinak kezde ki sztulni a feje. A félelem, amelyet Hunter
hangjából kihallo , megrémiszte e. Elveszte ék a nyomát? Vagy a férje
már tudja, hol van? Neilék tudják?
Körülbelül egy órája lehete a házban, de azt nem tudta, hogy
mennyi idő ala értek ide. A csapatnak bőven volt ideje megtalálni őt a
GPS-jel alapján. Miért nem léptek még közbe?
Mikor megszólalt az asztalon heverő mobiltelefon, Diaz spanyolul
szólt bele. Gabi elfordíto a a fejét, és igyekeze úgy tenni, mintha egy
szót sem értene, holo könnyen köve e a beszélgetést.
A rendőrök elhagyták Hunter házát, az utcát ellepték a média
emberei.
Hunter egyedül volt.
Diaz utasíto a az illetőt, hogy maradjon vonalban.
Aztán kezébe ve egy másik telefont, és felhívo egy számot.
– Nagyon jó, Mr. Blackwell. Most pedig… mikor megadom a jelet,
fogja a pénzt, átmászik a hátsó kerítésen, és a szomszédja kertjén
keresztülsétálva kijön a másik utcára, amelyen aztán továbbhalad észak
felé. Felhívom, mikor le kell raknia a pénzt.
Gabi feszülten hallga a a férfit.
– Ne aggódjon, fel fogja ismerni a jelet – folyta a Diaz. – Az es
hírekbe is bekerül.
Gabi reszketni kezde , de meggyőzte magát, hogy csak a félelem
mia . A törö karja elkezde viszketni a gipsz ala .
Diaz bonto a a vonalat, aztán visszaválto spanyolra. Az illetőnek,
aki hívta, kurtán annyit mondo , hogy nyomja meg a gombot, aztán
menjen vissza a házhoz, ahol a pénze van… és a heroin.
Gabi megvakarta a tarkóját.
Diaz arcán gonosz vigyorral rákacsinto .
– Hallgassa csak!
 – Mit?
Ekkor megrázkódo a ház.
Gabi összehúzta magát – azt hi e, rájuk omlik a tető.
Diaz lete e a telefont.
– Ostoba idióta! – mormogta. – Soha ne bízzon meg olyasvalakiben,
aki nem érdemli meg, Gabriella! – Felnevete . – El is felejte em, már
nemegyszer elköve e ezt a hibát.
Ekkor egy vékony, izgága férfi lépe be a szobába.
– Indulásra kész vagyok.
Diaz egy kézlegyintéssel elküldte.
A vékony férfi átsiete a nappaliba, majd Gabi hallo a, hogy
Sherman ltakozik.
Diazra bámult, mire az felé inte a fegyverével.
– Valamit csak kell adnunk a férjének a pénzéért –mondta a férfi.
Gabi beharapta az ajkát, és megvakarta viszkető karját. A szeme
sarkából lá a, hogy a vékony férfi elvágja Sherman lábán a
ragasztószalagot, aztán kitereli az idős férfit a szobából.

Hunter a borospincében várakozo .

Mikor a robbanás megrázta a házat, Dennisszel mindke en behúzták a
nyakukat. Mikor újra felnéztek, Dennis azonnal a monitorok felé fordult.
A ház körül lévő kamerák működtek. A dél felől látszó fény arra utalt,
hogy a robbanás nem messze tőlük történt, de nem a birtokon.
– Ha jól sejtem, ez a jel – mondta Hunter.
Dennis odanyúlva felhúzta a cipzárt a dzsekin, melyet Hunter a
golyóálló mellény fölö viselt.
– A sas elhagyja a fészkét – szólt bele a telefonjába.
– Ve em.
– Maradjon közel az út széléhez, így könnyedén fedezéket kereshet a
bozótban. Ha a fickó nem hülye, tudni fogja, hogy van fegyvere. Ha azt
mondja, adja át, hajítsa el a háta mögé rejte pisztolyt!
Hunter a monitorra pillanto , ahol négy GPS-jel látszo . Ke ő
abban a házban, ahol Gabit fogva tarto ák. A másik ke ő a közelükben.
Ekkor a Dennis melle lévő rendőrségi rádióból elhangzo az
utasítás.
– Induljon!
 Hunter hármasával szedte felfelé a lépcsőfokokat. Felve e a nehéz
spor áskát, és kiment a hátsó ajtón. Odakint áthajíto a a táskát a két
telket elválasztó téglafalon, majd átmászo a szomszédos telekre. A
szomszédok nem voltak o hon, és szerencsére nem volt kutyájuk.
Átugro még egy kerítésen, aztán északnak fordult. Mikor már
négyszáz métert is megte , felmerült benne, hogy talán ez is egy
csapda.
Mikor megszólalt a telefonja, anélkül ve e fel, hogy megállt volna.
– Balra magától o egy kuka.
– Igen, látom.
– Dobja bele a csomagomat!
Hunter körbefordult.
– Hol van Gabi?
– Biztonságban. Garantálom.
– A maga szava szart sem ér.
– Nézzen előre. Látja a furgont?
Egy fehér furgon parkolt az utca végében; amennyire Hunter ki tudta
venni, egy pizzafutárcég logója volt az oldalán. Egyszer csak kinyílt a
furgon oldalsó ajtaja.
– Apa? – su ogta Hunter.
– Mindig legyen két választási lehetőség, nem igaz, Blackwell? Maga
üzletember, biztosan megért engem. Dobja be a táskát a kukába, én
pedig elengedem az apját.
– És Gabival mi lesz?
– Mindent a maga idejében. Gabi lesz a biztosítékom arra, hogy
egészben távozzak innen. Maga megbízik bennem, én pedig szavamat
adom.
Hunter visszafogta magát, mielő keserűen felnevete volna. Egy
fickó a karjánál fogva tarto a az apját, és taszíto rajta egyet, mígnem az
öreg felkiálto :
– Basszák meg, Hunter!
Ekkor Hunter á uto az utca túloldalára, és belehajíto a a táskát a
kukába.
– Jó fiú! – mondta a fickó, majd kilökte Shepardöt a furgonból, aztán
a kocsi elhajto .
Hunter futni kezde apja felé.
Ekkor egy kukásautó fordult be a sarkon.
 Hunter épp lehajolt az apjához, mikor a furgon felrobbant. Hunter
rávete e magát apjára, testével védve a férfit.
Mikor felnéze , a furgon lángolt, az apja eszméletlenült hevert az
ú esten… a kukásautó pedig eltűnt a zmillió dollárral.

Gabi az asztalon heverő fecskendőt nézte. Lá a, mikor a férfi felszívta

bele a heroint – annyit, amennyi bárkivel képes le volna végezni.
Az aranylövése… tényleg így kell majd elhagynia ezt a világot? A
fecskendő sokkal jobban megrémiszte é, mint Diaz fegyvere. A férfi
üvöltve utasíto a az embereit, megvárta, míg azok teljesí k az
utasításait, aztán újabbakat ado nekik. Hol spanyolul, hol angolul
beszélt, nem sejtve, hogy Gabi minden szavát ér .
A nő összerándult, amikor a ház másodszor is megrázkódo . A
második robbanás is éppen akkor következe be, miközben Diaz
telefonon beszélt az egyik emberével.
– Ezek a kölykök sorra robbannak fel – rázta meg a fejét megjátszo
csodálkozással a férfi.
– Megölte őket?
– Milyen csúnya szó! Továbbsegíte em őket a következő helyre. A
halál csak a következő életbe vezető út. – Diaz meglenge e felé a
fegyverét. – Az emberek csak azért engedelmeskednek, mert félnek a
haláltól. Ha megszabadulunk a félelemtől, akkor tudjuk a legjobban
kiaknázni az élet nyújto a lehetőségeket.
Gabi egyre nehezebben kapo levegőt.
A férfi őrült volt, számító… de okos. Abban a pillanatban ő maga is
éppolyan őrültnek érezte magát… és számítónak, de sokkal okosabbnak.
– Ideje indulnunk, Mrs. Picano.
– Ne szólítson így!
Diaz egy pillanatra megtorpant.
– Utasítgat?
– A nevem Mrs. Blackwell.
A férfi egyik szemöldökét felvonva elvigyorodo .
Gabi figyelmét elterelte, hogy a konyhaablakon lehúzo söté tő
mögö elsuhant egy árnyék.
Diaz megfordult, Gabi pedig elve e az asztalról a fecskendőt. Még
mielő visszafordult volna Gabi felé, egy harmadik robbanás rázta meg a
házat.
Diaz arcáról lehervadt a mosoly – erre a robajra már nem számíto .
Káromkodo egy sort, aztán durván megragadta Gabi karját.
Mikor fogvatartója Gabi felé fordíto a a pisztoly csövét, ő már nem
félt a haláltól. Begipszelt karját a fegyver felé lendíte e, aztán nézte,
ahogy az messzire repül a szobában, melyet eláraszt a füst.
Diaz mintegy élő pajzsként maga elé ránto a Gabit. A nő érezte,
hogy kiszorul belőle a levegő.
Ahogy a férfi hátrálni kezde vele az ajtó felé, melyről Gabi úgy
sejte e, hogy a garázsba vezet, a nő észrevétlenül leve e a fecskendő
kupakját.
Minden lépés egyre nehezebbé vált számára – úgy érezte, Diaz karja
kiszorítja belőle a levegőt.
Hirtelen felemelte a kezét, reménykedve, hogy nem tévesz el a férfi
nyakát.
Épp akkor nyomta le hüvelykujjával a fecskendő végét, mikor Diaz
hangosan elkáromkodta magát.
Diaz még két lépést te hátra, majd Gabi nevét átkozva a földre
zuhant, magával rántva a nőt.
Két sötét ruhát és gázálarcot viselő férfi ronto be a házba – akkora
fegyvereik voltak, amekkorákat Gabi még filmekben sem láto .
Egy pillanatra megtorpantak, de aztán meglá ák őt. Gabi Diaz felé
fordult.
A fecskendő még mindig kiállt a férfi nyakából, Gabi lá a a benne
lévő vért. Diaz szeme tágra nyílt, beteg vigyora örökre ráfagyo az
arcára.
Gabi, megadva magát a kimerültségnek, lehunyta a szemét.
Kábán érezte, hogy ráadnak egy maszkot, és meghallo a a
mentőautók szirénázását.
– Menjünk! – paskolta meg valaki a fejét, aztán a két férfi eltűnt.

Hunter hallo a a harmadik robbanást – abból az irányból jö , ahol Gabi

GPS-jelét fogták.
Apja kezde magához térni.
– Életben vagy? – kérdezte Hunter.
– Abba kell hagynom az ivást – nyögte Sherman.
 Hunter megkönnyebbülten felsóhajto .
– Meg kell találnom Gabit!
– Menj csak!
Nem kelle kétszer mondania, Hunter már fel is állt, és rohanva
elindult abba az irányba, amerről a harmadik robbanást hallo a.
Miközben aznap már negyedszer ugro át egy kőfalon,
megesküdö , hogy felvesz egy személyi edzőt, hogy máskor könnyebben
menjen. Mikor még a robbanás elő elhaladt az utcán, észreve két
fegyveres, maszkos férfit, amint egy sötét furgon felé futnak. Egyikük
odafordult felé, és kezét a fejéhez emelve sztelge , mielő beugro
volna a furgonba, amely azon nyomban el is hajto .
Hunter meggyorsíto a lépteit.
Beronto a házba, melyet ekkorra már eláraszto a füst. Odakint
fülsike tően vijjogtak a szirénák. Alig te néhány lépést, mikor meglá a
a földön heverő Gabit, melle e pedig egy férfit.
Valaki beronto a házba, és segíte neki kivinni Gabit.
A sűrű füs ől Hunter köhögni kezde .
A jó szamaritánus visszament a házba, Hunter pedig kint maradt
Gabival, ölében tartva a nő fejét.
Nem sokkal később az ismeretlen kibotorkált a házból.
– Meghalt…
Ekkor három rendőrautó is megérkeze .
Hunter érezte, hogy Gabi megérin a karját. A nő elmosolyodo a
maszk ala .
A férfi szeméből könnycsepp gördült ki. Megkönnyebbülten hajto a
le a fejét Gabihoz.

Gabi nem akart befeküdni a kórházba, így Hunter a saját orvosát hívta
házhoz.
Miután a rendőrség felte néhány kérdést a halo férfiról a házban,
illetve kikérdezte Gabit és Shermant, hazaengedték őket. A nő még akkor
is kába volt egy kicsit, amikor Hunter besegíte e a kádba.
A férje segíte neki megmosni a haját, lemosni magáról az elmúlt
nap borzalmait. Szótlanul ült a kád melle , mozdulatai lassúak voltak,
mintha minden pillanatot nagy becsben tartana. Gabi pedig hagyta.
Hunter bebugyolálta egy nagy, puha fürdőlepedőbe, aztán óvatosan
kifésülte a haját. Csak akkor ment ki a szobából, amikor megérkeze az
orvos.
Gabi elmondta az orvosnak, hol érez fájdalmat, és arról is beszámolt,
hogy az elrablója bedrogozta. El akarta felejteni az egészet, de
kétségtelenül heroin kavargo az ereiben. Az orvos vért ve tőle, és
ragaszkodo hozzá, hogy abban az esetben, ha az eredmények rosszak
lesznek, Gabi befeküdjön a kórházba.
Hunter az ajtóban várta az orvost. Gabi hallo a, ahogy az orvos
megnyugtatja Huntert, hogy valószínűleg minden rendben lesz. Ha
azonban reggel fájdalmat érez, be kell menniük a kórházba, hogy
elvégezhessenek rajta néhány vizsgálatot… esetleg megröntgenezzék.
Már majdnem elaludt a kényelmes ágyban, amikor ingerült
hangokra le figyelmes.
– Még fel kell tennünk néhány kérdést, aztán elmegyünk – mondta
egy férfi.
– Már így is túl sok mindenen kelle keresztülmennie – felelte
Hunter.
– Ezt senki sem vitatja, Blackwell.
– Semmi baj, Hunter – szólt ki Gabi az ágyból. – Szeretnék minél
hamarabb túl lenni rajta.
Delgado hadnagy Huntert követve belépe a szobába. A férje
segíte Gabinak felülni, és elrendezte körülö e a párnákat.
– Sajnálom, de e ől nem tekinthetünk el, Mrs. Blackwell – mondta a
nyomozó.
– Essünk túl rajta! – hunyta le a szemét Gabi.
– Mondja el, mire emlékszik!
Gabi az autóbalese el kezdte.
Megkérdezte, hogy van Connor, mire Hunter megnyugta a, hogy
eltört pár bordája, de pár hét múlva újra a régi lesz.
Mikor Gabi ahhoz a ponthoz ért, mikor bedrogozták, Hunter leült
mellé az ágyra és megfogta a kezét.
– Aztán találkoztam édesapáddal – folyta a Gabi.
– Ő is jól van. Bevi ék a kórházba.
Gabi bólinto , aztán folyta a. Beszélt a fegyverről, a
fenyegetésekről. Arról, hogy Diaznak nem állt szándékában elengedni őt.
Felidézte, hogy az ablakon keresztül láto elhaladni egy árnyékot,
aztán a házat eláraszto a a füst.
 – Tudtam, hogy a fecskendőben halálos adag heroin van. Ő maga
mondta. Nem tudtam másképp felülkerekedni… ez minden.
Delgado hadnagy felpillanto a jegyze ömbjéből.
– Nem hinném, hogy bárki is gyilkossággal vádolná önt, Mrs.
Blackwell. Önnek sikerült megőriznie a hidegvérét, és ennek köszönhe ,
hogy életben maradt. Nem lehete könnyű.
Gabi Hunter vállára hajto a a fejét.
– Aztán mi történt?
– Minden ködössé vált. Nem kaptam levegőt. Aztán megjelent
valaki, és rám ado egy maszkot.
– Ki volt az?
Gabi megrázta a fejét.
– Nem lá am az arcát. Fekete álarcot viselt. Aztán odakint Hunter az
ölébe ve …
– Nem is sej , ki adha a önre a maszkot?
– Épp hogy elkerültem a halált, hadnagy… tudtam, hogy az elrablóm
halo . Örültem, amiért ilyen szerencsés vagyok, hogy egy férfi friss
levegőhöz ju ato .
– Férfi?
– Vagy egy testes nő. Nem tudom biztosan.
Delgado hangosan kifújta a levegőt.
– Ha később még eszébe jutna valami… – nyújto a át nekik a
névjegykártyáját.
Alighogy Delgado kilépe a szobaajtón, megjelent Andrew.
– Hoztam egy kis levest.

Három nappal később Gabi és Hunter asztalhoz ült Lorival és egy csapat
jogásszal, akiknek az egyik fele Samanthának dolgozo , a másik fele
pedig Hunternek. A kerüle ügyész is jelen volt.
Tisztázták, ki volt Diaz, miért rabolta el Gabit… a bankszámlák is
szóba kerültek, és az életbiztosítás, melyet Gabi készen állt visszafizetni,
ha a bíróság engedélyezi.
Segítségükre volt, hogy a média úgy állíto a be Gabit, mint egy
szerencsétlenül járt társasági hölgyet, aki férjhez ment egy milliárdoshoz,
és ezért váltságdíj reményében elrabolták. Aztán még o volt a három
halo férfi és néhány további a kórházban lábadozva… Gabi arcán pedig
annyi szín viríto , hogy egy szupermodell is megirigyelhe e.
Arra az esetre, ha a tárgyalás máshogy végződne, mint amire
számítanak, Hunter és a PR-csapata készen állt rá, hogy sajtótájékoztatót
tartsanak közvetlenül azután, hogy a kerüle ügyésszel találkoztak.
Mint kiderült, Diaz igazi nagykutya volt a kábítószer-kereskedők
világában, akinek elég komoly érvágást jelente , mikor a hajórakomány,
amelyért Alonzo Picano felelt, elsüllyedt. Diaz ennek ellenére gyorsan
talpra állt, amikor Gabi megváltozta a a számlákhoz tartozó jelszavakat.
A kerüle ügyész végül annyit mondo , hogy alaposan kivizsgálják az
ügyet, de nincs semmi, amivel megvádolná Gabit.
Ami a biztosítási csalást ille , az nem az ő hatásköre, folyta a, de ha
szükséges, tanúskodik Gabi melle . Úgy, hogy Gabi visszafize a
biztosítási összeget, a kerüle ügyész pedig nem emel vádat, a
biztosítótársaságnak nincs sok esélye.
Gabi megkönnyebbülten hagyta el a kerüle ügyész irodáját Hunter
oldalán.
Így sajtótájékoztató helye családi és bará körben ünnepeltek az
o honukban.
Andrew és kis csapata pazar lakomát varázsolt az asztalra – vagyis
inkább vásárolt, de nem ez volt a lényeg. A gesztus számíto .
– Minek ez a nagy par ? – kérdezte Hunter Blake-től, miközben
észreve e, hogy Samantha beterelt néhány gyereket és dadust a lent
berendeze kuckóba.
– A látszat fontos – válaszolta a férfi. – Nekem nem igazán, de Sam
ragaszkodik hozzá.
Hunter elmosolyodo , aztán kezét Gabi derekára téve körbejárt
feleségével a szobában. Megköszönték Judynak és Ricknek a támogatást,
aztán Gabi – Hunter féltékeny tekintetétől övezve – megölelte Judy
bátyját, Michaelt.
– Köszönöm, hogy eljö él! – mondta, aztán Hunterhez fordult. –
Ismeritek egymást?
– Azt hiszem, elég kevesen vannak, akik még nem ismerik.
Gabi felnevete .
– Hiába, ha az ember filmcsillag…
Michael rákacsinto , aztán odafordult egy férfihoz, aki egy pohár
borral a kezében közelede hozzájuk. Gabi minden magyarázat nélkül
muta a be Rydert. Hunter nem kérdezte, Gabi pedig nem mondo róla
semmit.
Carter Billings Neilt megkerülve kezet rázo Hunterrel. Gabi hagyta,
hogy Carter megölelje, aztán Neil is megpaskolta a karját.
– Köszöne el tartozom neked – mondta Gabi Neilnek.
Neil megvonta a vállát.
– Nem igazán tudom, miért.
Feketébe öltözve, harcra készen… Gabi előrehajolt, és arcon csókolta
a férfit.
– Köszönöm!
Neil felhajto a a sörét, majd biccente , és máris o hagyta őket.
– Tapadnak rá a nők! – mondta a fejét rázva Carter, aztán ő is
továbbment.
Gabi csendben kortyolga a a borát – hálás volt érte, hogy
megtehe .
Újra bemuta a Hunternek Zachet és Karent. Pár perccel később Meg
hirtelen odalépe hozzájuk, és arrébb vonta Karent.
– Remek barátaid vannak – su ogta Hunter Gabi füléhez hajolva.
– Két éve még egy barátom sem volt – mondta elgondolkodva Gabi.
Hunter tekintetén látszo , hogy nem hisz neki.
Ekkor egy rekedt férfihang a nevén szólíto a Gabit.
– Sherman! – Gabi ép kezével megölelte a férfit. – Örülök, hogy el
tudo jönni!
– Az orvos bent akart tartani még pár napig, de mondtam neki, hogy
jobb helyek is vannak, mint a kórház.
Gabi hátrébb lépe , átadva a helyet Hunternek.
– Jó a két lábadon állva látni, apa – mondta Hunter.
– Még szoknom kell.
Hunter felnevete .
– Már négy napja, hogy nem i am. Igaz, az első nap elraboltak, de
akkor is beleszámítom.
Gabi szíve egy kicsit belesajdult, mikor apa és fia megölelték
egymást.
Mikor valaki megkocogta a a poharát, Gabi odafordult hozzá.
Val állt o mosolyogva, kezében pezsgőspohárral.
– Szeretnék köszöntőt mondani.
Meg is felemelte a poharát, amiben mintha szénsavas almaié le
volna, és közelebb lépe férjéhez.
 Gabi édesanyja már megivo néhány pohár bort – Gabi biztos volt
benne, hogy nemsokára félrevonul szundítani.
Többen is odamentek, beálltak a körbe, és felemelték a poharaikat.
– Tudom, hogy mindannyian Gabi mia vagyunk ma i … hogy
támogassuk. De én jól ismerem a húgomat – kezdte Val. – Egy kicsit
szégyenlős, nem szere a felhajtást. Ezért ez a köszöntő nemcsak neki
szól, hanem mindenkinek. Igyunk a barátokra! A barátokra, akik mindig
támogatnak, bármikor és bármiben van rájuk szükséged!
Val felemelte a poharát, mire finom, csilingelő hang töltö e be a
szobát, ahogy üveg üveghez koccant.
Gabi sorra végignéze a barátain.
Gwen tejet ivo …
Karen pedig, akárcsak Meg, almalevet.
– Hé! – kiálto fel Gabi.
– Mi az? – kérdezte Hunter.
Gabi azonban nem ve róla tudomást, és a szemét összehúzva
odalépe Gwenhez. – Ez i tej? Te tejet iszol?
Gwen a poharára pillanto .
Eliza elve e szájától a pezsgős poharát.
– Gwen bekapta a legyet! – mondta.
Meg hangosan felvisíto . Sam kuncogo , és a borát kortyolga a.
– Ne nézz rám. Nálunk minden rendben, igaz, Blake?
– Pelenkák és éjszakai zabálás… Én jól vagyok – mondta Blake.
Gwen a magasba emelte a poharát.

– A harmadik hónapban vagyok! – jelente e be.

Rick odafordult Judyhoz.
– Ideje nekünk is a te ek mezejére lépni, nem gondolod, drágám?
Judy belebokszolt férje karjába, mire Meg prüszkölve visszaköpte az
italát.
Judy elpirult.
– Két csík ma reggel… Várni akartam a hírrel…
Az állandóan vigyorgó Rick döbbenten hátratántorodo .
– Várj… micsoda?!
Blake hátba vágta Ricket.
– Jobb, ha felkészülsz a hormonok viharára! Azt mondom, lépjünk le,
férfitársaim! Majd kilenc hónap múlva visszajövünk.
 Újabb köszöntő következe , aztán egy újabb… Az est végére csak
néhány nő és egy csapat férfi maradt, aki élvezhe e az alkohol okozta
kellemes mámort.
 Harmincnegyedik
fejezet

Mióta kiszabadult a rövid fogságból, Hunter állandóan melle e volt.

Bedugta az ágyba, és o ült melle e, míg ő el nem aludt. Ám mikor
reggel Gabi felébredt, egyedül volt az ágyban.
A konyhában ezú al is ugyanaz fogadta, ami minden egyes nap:
Solomon Andrew melle ülve a kávéját kortyolga a, a tűzhelynél pedig
egy halom palacsinta várta.
– ’Reggelt, Mrs. B.!
Andrew felpa ant, és előve neki egy tányért. Mióta Gabi hazatért,
a férfinak új szokása le : kérdezés nélkül szede a tányérjára. Gabi nem
akart ellenkezni vele, és ezt Andrew tudta.
Gabi a szájába te egy falatot.
– Fahéjat is szórt bele – állapíto a meg.
– Az interneten kerestem recepteket.
Gabi, miután lenyelte a következő falatot, elmosolyodo .
– Hol van Hunter? – kérdezte.
A két férfi összenéze . Gabi már-már megszokta tőlük… ez az
összenézés minden szónál többet árult el.
– Andrew?
– Nos, hát…
Hebegését hallva Gabi gyomra kezde felfordulni.
– Bökje ki!

– A penthouse lakásban aludt.

Abból, ahogy a két férfi bámult rá, Gabi tudta, hogy Hunter nem
azért ment vissza a lakásba, hogy elhozza a maradék holmiját.
– Értem… – Félretolta a tányérját, s felállt az asztaltól.
Gabi fogta a kávéját, aztán útközben elve e a kanapéról a plédet. A
duplaszárnyú ajtót elhúzva kiment a széles teraszra – a végében lévő
kétszemélyes szófa a hátsó kertre néze . A szürke égbolt és a nyirkos
levegő tökéletesen tükrözte a hangulatát.
 Legalább már tudta, Hunter hol töl az éjszakákat. Azt hi e, hogy a
férfi a vendégszobába költözö , de ezek szerint tévede . Hunternek
többé már nem volt rá szüksége. Noah kifize e gyermeke anyját, aztán
magával vi e Haydent Boston külvárosába. Hunter elmondása szerint a
fivére munkát keres a városban. Hogy milyen munkát, azt Hunter nem
tudta, mindenesetre Noah a találkozásuk óta nem kért több pénzt. Aztán
ajánlo levele érkeze , benne Hayden születési anyakönyvi kivonatának
másolatával. Az „apa” rubrikában Noah neve szerepelt.
Mikor Hunter elmesélte neki, hogyan győzte meg Noah-t, hogy vigye
magával a gyermeket, Gabi végtelenül büszke volt rá. Biztos volt benne,
hogy Hunter készen állt rá, hogy a nevére vegye Haydent, de mindezt
helytelen októl vezérelve te e volna.
Mégis, amikor Gabi elsétált a kihasználatlan gyerekszoba elő ,
összeszorult a szíve.
Úgy tűnt, neki már csak a gyermektelen nagynéni szerepe marad. A
nőé, aki képtelen a megfelelő emberhez feleségül menni. Kár, hogy nem
szere a macskákat – már csak azok hiányoznak, hogy teljes legyen a
kép.
A kávéja kihűlt, de ő a csípős hideg ellenére kint maradt a teraszon,
és csak bámulta az időközben eleredt esőt.
– Szia!
Gabi elgondolkodva felpillanto . Hunter az ajtóban állt. Vékony
garbót és sötét nadrágot viselt – ez volt a ma nem megyek be az irodába
öltözéke. Gabinak fizikai fájdalmat jelente látni őt.
– Szia!
Hunter lassan végigsétált a teraszon, és leült a szófa végébe.
Kezében egy nagy borítékot tarto , mellyel idegesen csapkodta a
combját.
– Jól aludtál? – kérdezte.
– Kérlek, hagyjuk a felesleges udvariaskodást!
Hunter hallgato . Gabi felnéze rá, és lá a, hogy a férfi a kezében
tarto borítékot bámulja.
– Mi ez? – kérdezte.
A férfi válasz helye átnyújto a neki.
Gabi feltépte, és kive e belőle a vaskos paksamétát. Elég volt
egyetlen szót elolvasnia.
– Beadtad a válási papírokat – állapíto a meg üres hangon.
 Ledobta maga mellé a papírokat. Mikor Hunter óvatosan
megérinte e a lábát, összerezzent.
– Nem ezt akarom – mondta a kezét visszahúzva a férfi.
– Tudtommal, aki beadja a válási papírokat, az el is akar válni,
Hunter.
– Nem akarom ezt tenni, de meg kell tennem – mondta a férfi.
Gabi ráharapo az ajkára, hogy ne remegjen.
– Megmagyaráznád, ezt hogy érted? Őrült egy hetem volt, és még
nem vagyok abban az állapotban, hogy a szavakon gondolkodjak.
A férfi egy hosszú pillana g csak némán néze rá.
– Találkoztam ezzel a gyönyörű, okos, gondoskodó nővel, aki
fenekestül felforga a az életemet. A felfújt egóm halálos sebet kapo ,
mire én mit te em? Megzsaroltam. Utánanéztem a múltjának és amit
csak találtam róla, felhasználtam ellene, hogy megkapjam, amit akarok.
És fikarcnyit sem érdekelt, hogy mit teszek vele.
Hunter szavai teljesen váratlanul érték Gabit. Nem szívesen hallo a
őket, még ha mindez igaz is volt.
– Az önző gazember, aki voltam, kihasználta a helyzetet, és végül
még azt is elértem, hogy bebújj az ágyamba. Majdnem megöle elek,
ráadásul nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor. És mindezt miért?
Büszkeségből? Pénzért? – Hunter, mintha hirtelen kifogyo volna a
szavakból, lehajto a a fejét.
Gabi bólogatni kezde .
– Igen, így volt…
– Nem érdemellek meg.
– Így volt – folyta a Gabi. – Kivéve, ami az ágyadat ille . Nagyon jól
tudtam, mit csinálok. Elcsábíto ál? Lehet. De szeretném azt hinni, hogy
nekem is volt beleszólásom abba, ami történt.
– Távolságot kelle volna tartanom.
– Szeretném azt gondolni, hogy mia am voltál képtelen erre.
Hunter arcán mintha mosoly suhant volna át.
– Sajnálom, Gabi! Sajnálom, hogy belekényszeríte elek ebbe a
házasságba, és veszélybe sodortalak – Hunter végigfu a a a tekintetét a
nőn. – Sajnálom, hogy ennyi fájdalmat okoztam neked. Csak annyit
tehetek, hogy megadom neked, amit azóta szeretnél, hogy találkoztunk.
Gabi újra kezébe ve e a válási papírokat.
– Azt mondtad, nem ezt akarod.
– Valóban nem.
 – Akkor mit akarsz? – kérdezte Gabi a férfi szemébe nézve.
– A lehetetlent. Vissza akarok menni az időben és elölről kezdeni.
Szeretnék találkozni azzal a gyönyörű, okos, gondoskodó nővel, és lassan,
fokozatosan bevonni őt a világomba, míg már nem tudja elképzelni
nélkülem a sajátját. Az év minden napján meg akarom becsülni őt. A
tudtára akarom adni, hogy mia a jobb emberré akarok válni… olyanná,
akit megérdemli őt. Olyanná, akit élete összes hátralévő napjában maga
melle akar tudni.
Ahogy beszélt, elfelhősödö a tekintete, Gabinak pedig ki is csordult
a könnye.
Ezú al, mikor Gabi lábára te e a kezét, a nő nem húzódo el.
– Azt akarom, hogy azért mondja azt, hogy szeret, mert valóban így
érez, nem pedig azért, mert kényszerítem. Meg akarom kérni, hogy
legyen a feleségem, és lelkész… vagy rabbi elő mondjuk el az
esküinket… látni akarom, ahogy a széksorok közö odasétál hozzám,
hogy önszántából összekösse az életét az enyémmel.
– Hunter…
A férfi a kezébe ve e a papírokat, majd visszaejte e őket a szófára.
– Tudom, hogy ez így furcsa, de mindez csak úgy történhet meg, ha
előbb elválunk és mindent újrakezdünk. Örökké meg fogom kérdőjelezni
a kapcsolatunkat, ha ezt nem tesszük meg előbb. – Óvatosan közelebb
hajolt Gabihoz, és megérinte e az arcát. – Szeretlek, Gabi! Tudom, hogy
most még nem érdemellek meg, de egy nap… Ha az ég is úgy akarja,
hozzásegítesz, hogy betarthassam az ígéretemet.
Gabi szíve hevesen vert, mikor előrehajolva szájon csókolta a férfit.
Hunter szorosan magához ölelte, mire Gabi széjjelebb nyito a ajkát, és
minden porcikájával átadta magát a csóknak. Hunter szere e őt… örökre
vele akart maradni. A tudat, hogy a férfi szere , korábban soha nem
tapasztalt mértékben felkorbácsolta a vágyát.
– Vigyél be, Hunter! – su ogta a fülébe. – Szerelmeskedj velem!
A férfi Gabiéhoz érinte e a homlokát.
– Még egyszer, utoljára, mielő kiköltözöm?
Gabi megrázta a fejét.
– Beleegyezem a válásba, mert bármilyen furcsa is, de értem a
nyakatekert gondolatmenetedet. Viszont nem engedem, hogy elköltözz.
– De…
– A házasság két emberről szól, Hunter. Egyszer az történik, amit te
akarsz, máskor az, amit én.
 – De…
Gabi a férfi szájára te e a mutatóujját.
– Akarod, hogy aláírjam azokat a papírokat?
Hunter bólinto .
– Akkor most rajtam a sor, hogy megzsaroljalak. Aláírom, de csak
abban az esetben, ha i maradsz. Minden egyébbel haladhatunk lassan,
de arról szó sem lehet, hogy egyedül hagyj engem ebben a házban.
A férfi helyére igazíto a Gabi egy kósza haj ncsét.
– Rendben – mondta. – Amit csak akarsz…
– És még valami…
– Igen?
– Én is szeretlek.
 Utószó

Hat és fél hónappal később…

A tanú kiválasztása Gabriella életének legkönnyebb döntése volt.
Samantha megpaskolta Gabi hátát, majd az utolsó kis gyöngygombot
is átbújta a a kis fülön.
– Kész is vagy.
Gabi odalépe az egész alakos tükörhöz, és lassan végignéze
magán. Gyöngyök és csipke… kristályok és selyem… egy királyi méltóság
is megirigyelte volna a ruháját.
Gabi ma tényleg királynőnek érezte magát.
– Hunternek pokoli lesz lehámozni rólad.
– Megérdemli. Mostanában előbújt belőle a kisördög. A válással és
az esküvővel járó feszültség mintha egyszerre törne elő belőle.
Sam felnevete , és addig kacago , amíg már könnyek gyűltek a
szemébe.
Kopogta ak az ajtón, majd a szobát ellepték a kismamák. Gwen és
Karen mindenórás volt. Harrisonék egy magánorvost és egy nővért is
magukkal hoztak az esküvőre. Nem lehete tudni, hogy nem indul-e
meg náluk a szülés még a szertartás ideje ala . Megnek is ugyanolyan
hatalmas volt a hasa, de neki még hátra volt egy hete. Judy volt az
utolsó, ő másfél hónappal későbbre volt kiírva. Mivel Gabi közelebb állt
Sam-hez, mint Elizához, adta magát, hogy Sam legyen a tanúja.
A kismamákat Gabi édesanyja köve e – ahogy bement a szobába,
sorban megsimoga a a pocakokat. Mikor meglá a a tükör elő álló
lányát, hirtelen megállt.
– Te vagy a leggyönyörűbb menyasszony! – mondta olaszul. –
Édesapád most nagyon büszke lenne!
– Köszönöm, anya! – csókolta arcon Gabi az asszonyt.
– Ideje indulni. A férjed… – Simona megrázta a fejét. – A vőlegényed
már o toporog.
Gabi mosolyogva hallga a, ahogy édesanyja kifelé menet bolond
lányokról, válásokról és esküvőkről dünnyög valamit.
– Jól van, lányok… minden megvan? – kérdezte Sam.
 Karen kezét felemelve felmutato egy kis dobozt.
– Valami régi.
Gabi hosszan felsóhajto .
– Igazán nem kelle volna…
– De igen. Édesanyád segíte . Azt mondta, ezt viselte, mikor
hozzáment édesapádhoz, és azt szeretné, hogy a te házasságod is olyan
boldog legyen, mint amilyen az övé volt.
A dobozkában egy finoman megmunkált díszfésű lapult. Sam kibújt
zcen s tűsarkújából, fellépe egy székre, és beletűzte Gabi hajába a
fésűt.
A következő dobozt Eliza nyújto a át neki.
– Valami új… és mielő bármit is mondanál, nem, nem én köve em
el. Hunter ötlete volt. Ragaszkodo hozzá, a jelenlévők pedig mind túl
fáradtak a vásárolgatáshoz.
A lányok pocakjaikat fogva neve ek. Gabi lélegzete elakadt, amikor
meglá a a gyémánt karkötőt.
– Ügyes választás, Hunter – jegyezte meg halkan Meg.
Judyn volt a sor.
– Valami kölcsön. Ez viszont tőlem van. Akkor viseltem, mikor Rickkel
másodszor te ünk egymásnak fogadalmat. – A lógós gyöngy fülbevaló
tökéletesen ille Gabihoz.
– Hát ezért mondtad, hogy ne vegyek fel ékszert a ruhához! – fordult
oda Gabi mosolyogva Samhez.
– Ugye milyen cseles vagyok?
Ekkor Meg is odalépe Gabihoz.
– És végül valami kék. Megjegyzem, szívem szerint egy terhességi
tesztet adtam volna: a kék csík igen, a rózsaszín nem az le volna, de
sajnos leszavazták az ötletemet.
– Hiszen nem is vagyok terhes! – neve e el magát Gabi.
– Ami késik, nem múlik! – mondta Eliza.
A kék harisnyakötő tökéletes volt. Sam ünnepélyesen ráadta Gabira,
majd Gwen is odalépe a menyasszonyhoz.
– Én pedig mindig szoktam adni egy hatpennyst a cipőbe – mondta.
Hogy mit?
Gwen csak legyinte a kérdésre, melyet Gabi még ki sem mondo .
– Egy angol szokás. Csak rakd bele a cipődbe!
Gabi kuncogva engedelmeskede .
 Mikor odakint megszólalt a zene, a koszorúslányok elindultak az ajtó
felé.
Sam odaadta Gabinak a menyasszonyi csokrot, és kihúzo egy
haj ncset a tökéletes, laza kontyból. Mikor így viselte a haját, Hunter
képtelen volt ellenállni neki.
Mikor Gabi kilese az ajtón, lá a, hogy bátyja táto szájjal bámulja.

– Odakint találkozunk – csókolta arcon Sam, és o hagyta a

testvérpárt.
– Istenem, tesoro… Hunter nagyon szerencsés férfi!
Mikor Val arcon csókolta Gabit, a nő megfogta a kezét.
– Ezt akarod, Gabi? Nem vagy férjnél… most még elsétálhatsz…
Gabi mutatóujját bátyja szájára téve elhallga a a a férfit.
– Nélküle nem teljes az életem. Örülnék, ha áldásodat adnád ránk,
Val. Őszintén.
– Megkapod. Apa büszke lenne rád!
Gabi felpillanto a mennyezetre.
– Szeretném azt hinni, hogy fentről lát minket.
Val megcsókolta húga ujj begyeit, majd odanyújto a neki a karját.
A sziget főépületének udvarát esküvői díszbe öltözte ék. Egy
vonósnégyes belekezde a nászindulóba, mire a vendégek felálltak, és a
testvérpár felé fordíto ák fejüket.
Gabi tekintete találkozo Hunteréval – ahogy egyre közelebb ért
hozzá, érezte, hogy a férfi ugyanolyan izgato , mint ő. Veszélyesen
jóképű, ahogy Gabi egyszer megjegyezte.
Val Hunter kezébe te e Gabi kezét, aztán elfoglalta a helyét az első
sorban.
– Varázslatosan szép vagy! – su ogta Hunter.
– Biztos minden nőnek ezt mondod, akit el akarsz venni.
Hunter megcsókolta Gabi kezét.
– Biztos, hogy ezt akarod?
Gabi érezte a rájuk szegeződő tekinteteket.
– Mivel nem vagy hajlandó a busz alá vetni magad, én pedig nem
hagyom, hogy valaki más kaparintson meg magának, ez tűnik a legjobb
megoldásnak.
Egymás szemébe nézve neve ek, míg a pap meg nem köszörülte a
torkát.
Blake megpaskolta Hunter vállát.
 Hunter felemelte a kezét.
– Még valami…
A következő pillanatban odahajolt Gabihoz.
– Szeretlek! – su ogta, majd a következő pillanatban megcsókolta a
nőt.
Aztán mindke en odafordultak a paphoz.
– Kezdhetjük? – kérdezte a pap.
Mindke en bólinto ak.
– Kedves egybegyűltek…
 Köszönetnyilvánítás

A teljes Hétköznapi feleségek sorozat egy nagy utazás volt, mely Sam és
Blake történetével, a Feleség szerdára című köte el kezdődö . A
kezdetben elutasíto , majd a The New York Times bestsellerlistájára
felkerült Feleség szerdára, továbbá a csodálatos olvasók a világ
legboldogabb roman kusregényírójává te ek. Mindenkinek, aki segíte
eddig eljutnom… köszönöm nektek!
A bloggerektől kezdve, mint amilyen Sara, aki a Harlequin Junkieson
ír, egészen a lelkes olvasókig, akik nagyobb hírverést csinálnak a
könyveimnek, mint bármelyik „menedzser” a Sunset Stripen… nem
tudok elég hálás lenni nektek.
Köszönöm Crystal Posey-nak, a személyi asszisztensemnek, aki az
őrült időszakokban segít megőriznem a józan eszem. A könyvborítóidról
nem is beszélve!
Angelnek/Sandrának – a kri kusomnak: minden
köszönetnyilvánításban el kell mondanom, mennyire hálás vagyok
neked. Felrázol, mikor ellustulok az írásban, arra ösztönzői, hogy jobb író
legyek.
Jane Dystel és mindenki a Dystel and Goderich Lite-rary
Managementnél… a szememben te vagy az Ügynök. Magasra teszed a
lécet, Jane. Édesapád biztosan nagyon büszke volt rád, és én is büszkén
mondom ki a nevedet.

Köszönöm, hogy része vagy a világomnak… a szakmai és a

magánéletben is.
A montlake-i csapatomnak… ideje név szerint beszélnem róluk. Kelli,
a kiadóm, aki tökéletesen ért engem. Susan, aki mindennel hajlandó
dolgozni, amit elé teszek. Jessicának, aki semmin sem ütközik meg… és a
hosszú hajú, varázslatos mosolyú Thomnak… amiért beveted az
eszközöket, amelyekkel elérhetem az olvasóimat. Jo Vonnak és Hai
Yennek, valamint Jeff Belle-nek is az Amazon Publishingnél, aki az egész
sorozaton keresztül hi bennem. Köszönöm!
Most pedig hadd térjek vissza Tiffanyra.
 Több oka is vannak, hogy épp neked ajánlo am ezt a kötetet. Igen,
elveszíte em a fogadást, ezért rólad neveztem el az egyik szereplőt…
bizony, a Tiffany Stone nevet nem csak úgy kitaláltam. Vicces, hogy míg
el nem küldtem neked azt a részt a regényem szereplőjéről, nem is
tudtam, milyen pokoli jól gépelsz…
Hát, ilyen a karma. Ha nem írom meg ezt a sorozatot, nem is
találkozunk. Csak pár éve ismerlek, és erről a Hétköznapi feleségek
utolsó hősnője jut eszembe. Pár évvel ezelő Gabi még nem ismerte a
többieket, de mostanra már az élete részévé váltak. Ahogyan te az
enyémmé. Hálás vagyok a barátságodért, rengeteget jelent nekem!
És főleg köszönök mindent csodálatos olvasóimnak!

Catherine