- Information
- AI Chat
1 ókeresztény művészet fogalma és írott forrásai
Art of the Early Middle and Romanesque (BBN-MÜV-250)
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Preview text
1 ókeresztény művészet fogalma és írott forrásai
az ábrázolás kérdése Logosz és Eikón párhuzamában rejlik
miért ne ábrázoljanak? ószövetségi képtilalom o Kivonulás: „Ne csinálj magadnak faragott képet!” o Leviták: „Ne csináljatok magatoknak bálványokat, ne állítsatok se szobrokat, se emlékoszlopokat, ne emeljetek országotokban jelképes köveket, hogy hódoljatok előttük, platóni érv: a kép csak gyenge másolata az eredetinek, a műalkotás célja csak az ideák levetítése amivel én, az Úr vagyok a ti Istenetek.” látszatvilágba
a hittartalom vizualizálódása először a temetkezési helyeken jelent meg (pl. katakombák) jel-képek: láthatóvá tett gondolatokjelző+jelzett, fizikai+szellemi, különös+általános szimbólum (mai értelemben először Szt. Cyprianus használta)
eleinte formai megújulást nem hozott, az antik (hellenista) vagy zsidó formákat töltötték meg keresztény tartalommal (ezért nem könnyen kiemelhetők a korai időkben a kortárs művészetektől való eltérés)
sajátos keresztény művészetről csak a IV: századtól beszélhetünk előtte: rejtőzködő korsazak 313: Nagy Konstantin a kereszténységet a többi vallással egyenjogúvá tette elkezdte a tartalom alakítani a formát új forma: Krisztus-ábrázolások (előkép nélküli, új megoldásokat kíván!)megkezdődött a stíluselemek egymás mellett élése, vándorlása
Istenábrázolás és a Nap-hasonlat: a tökéletes ( a Szép) ábrázolhatatlan, pusztán a fénye által beragyogott, megvilágított megjeleníthető a műalkotás pusztán az emlékeztetés eszköze – hozzásegít az eredeti szemléléséhezPlató
a korai alkotások óvakodnak a túldíszítettségtől, a nemes anyagoktól anyagi okok, a bujkáló keresztények nem voltak tehetősek „A tarkaság a barbárság jele” /Platón/
korabeli dilemma az utánzás és a látszatkeltés közötti különbség pl. Via Latina (IV.) – a háziúr (a halott) ajtót nyit a túlvilágra
a keresztény ábrázolások arányrendszere eltér a polükleitoszitól, mert megváltozott annak a kozmosznak aképe, amihez igazodott
az ókeresztény emlékek között a festmények dominálnak erősebb a térbelivel szemben a tiltás (vö.: aranyborjú!)
az emberábrázolás éthosz és páthosz kettőssége: a karakter és a pillanatnyi lélekállapot egysége
feliratokban való kommunikálás (az írott szöveg a gondolat képe) az antikvitásban inkább datálás és azonosítás a zsidóságban már az Írásaz ókereszténység biblikus szövegeket emelt ki
állatszimbolika: egyiptomi hatásra vezethető vissza (Libák, a Physiologus első kéziratos változata)
időábrázolás a hellenizmusban szalagfrízek – folyamatos haladás mezőkre tagolt eseményábrázolás – fragmentáltság félkörbe állított szobrok, képek – állandóság érzet, egy helyben állva is befogadható apszis, kupola
zsidó ünnepi ikonográfia, motívumok továbbélése a kereszténységben Húsvét: a bárány, a kovásztalan kenyér és a bor a lakoma részei voltakPünkösd: aratás ünnepe Engesztelési nap: térden állva imádkozás Sátoros ünnep: mirtusz- vagy pálmacsokor Templomszentelés: olajoskorsó, menóra frigyláda: Mária (a törvény, a szövetség magában foglalója)
jelentősebb zsinagógák a korból Beth-Alpha: mozaikpadló Dura Europhos: freskók
a képábrázolás tilalma a zsidóságnál és a kereszténységnél is adott volt, de csupán elvi síkon volt jelen eikón , apaugaszma: Krisztus Istennel való egyenlőségét fejezték ki, Krisztust pedig szabadott ábrázolni, hiszen az Ige testté lett, hogy megjelenjen és megjeleníthető legyen az antropomorfizmussal folytatott küzdelem lényege isteni és emberi természet különbsége
ókeresztény gondolkodók és gongolatok a képábrázolásról Alexandriai Kelemen (I.) – esztétikai érdeklődés Ceasareai Euszobiosz (IV. század) – pogány szokásnak tartja a képábrázolást o Krisztus ábrázolása a mennybemenetel után elképzelhetetlen a színeváltozás miatt o minimalizálni próbálja Krisztus emberi természetének jelentőségét Nazianzoszi Szt. Gergely – Krisztus maga is „kép”: közvetítő Isten és ember között Nagy Szetn Baszileiosz – a vértanúk ábrázolásokban (melyek Nagy Konstantinnak hála megszaporodtak) Krisztus győzelmének ábrázolását látja Nüsszai Szent Gergely – egyértelműnek tartja a Krisztus-ábrázolások létjogosultságát Acta Ioannis (II-i apokrif irat) – elbeszéli Lükomedész történetét, aki János apostol képét megkoszorúzta és mécsest állított elébe, majd pogánynak bélyegzi L-t az V. században hasznosnak látják a képeket, de nem szükségesnek Nolai Szent Paulinus – hitte, hogy a képek didaktikus és felidéző szerepükben megerősítik az írástudatlan tömeget hitében a szerzők többsége pusztán történeti értéket tulajdonít a képeknek, de sem teológiait, sem esztétikait vagyis a kép a prédikáció komplementere, hivatkozási alap lehet, de nem helyettesítheti!
1 ókeresztény művészet fogalma és írott forrásai
Course: Art of the Early Middle and Romanesque (BBN-MÜV-250)
University: Eötvös Loránd Tudományegyetem
This is a preview
Access to all documents
Get Unlimited Downloads
Improve your grades
