20 éve kezdődött a beregi árvízkatasztrófa

A 2001. márciusban levonult nagy árvíz kialakulását, szokatlan méreteit, hevességét a három nap alatt lehullott, területi átlagban 132 mm eső és a mintegy 70 mm hóból származó olvadékvíz, valamint a vízgyűjtő terület felszínének kedvezőtlen állapota okozta.

A legnagyobb vízhozamot, másodpercenként 4190 köbmétert Tivadarnál mérték március 6-án – ez minden idők legmagasabb értéke a Felső-Tiszán. A védekezésben több mint 15 ezer ember dolgozott. A gátszakadásokat követően a Megyei Védelmi Bizottság elnöke két ütemben húsz beregi település kimenekítését rendelte el.

Átlag alatti vízállások

Március első napjaiban a Felső-Tiszán és mellékfolyóin a vízállások átlag alattiak voltak. Az eső és az hóolvadásból származó lefolyás csak alig tározódhatott, mert a hegyvidéki lejtők felszíne jórészt fagyott volt, lejjebb pedig nagy volt talaj a nedvességtartalma. A rendkívül heves áradás már március 3-áról 4-ére virradó éjszaka megkezdődött a kárpátaljai folyók felső szakaszán. A folyó Tiszabecsnél egyetlen nap alatt 3,6 métert, a március 6-án bekövetkezett tetőzésig 8,5 métert, Tivadarnál egyetlen nap alatt 4,7 métert, a tetőzésig 12 métert áradt.

Március 4-én elrendelték az I. fokú árvízvédelmi készültséget a Tiszabecs-Vásárosnamény közötti védvonalakra. Az újabb előrejelzések jelentős vízszintemelkedést jeleztek, ezért a FETIVIZIG védelemvezetése elrendelte a teljes állomány azonnali mozgósítását és segítséget kért más vízügyi igazgatóságoktól is. Március 5-én éjjel nagy erők indultak az ország egész területéről a különösen veszélyesnek minősített 210 km hosszú felső-tiszai töltésszakaszokra. Tiszabecsnél a III. fokú készültséget aznap 0 órakor rendelték el.

A kormány az árvízvédekezési veszélyhelyzetet Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére 2001. március 6-án 12 órától állapította meg, és elrendelte a rendkívüli készültséget a Tisza Tiszabecs-Záhony közötti szakaszára, a Tisza visszaduzzasztása által érintett Szamos, Kraszna torkolati szakaszaira, később a Túrra.

Átszakad a gát

A Tisza jobb parti töltésén, a Tarpa térségében 2000 őszén abbamaradt töltésfejlesztés vége és Tivadar között a Tisza intenzív vízszintemelkedésével lépést tartva nyúlgát épült. A nyúlgátak alatt és felett vízátfolyások voltak, s ezek átáztatták a töltéskoronát. Az első megcsúszások március 6-án reggel jelentkeztek, majd 11 órától gyors egymásutánban 16 töltéssuvadás keletkezett.

A helyszínen lévő védelmi erők azonnal megkezdték a suvadások megfogását, ám a szükséges anyagmennyiséget az átázott utakon ilyen rövid idő alatt nem lehetett bejuttatni, s közben bekövetkezett a szakadás Tarpánál. A nyílást a víz gyorsan mélyítette és szélesítette, elzárására esély sem volt. Ekkor 400-an védekeztek a helyszínen, ám a gátszakadás fizikailag és emberi számítások szerint nem volt elkerülhető.

Tivadarnál egy suvadásnál a töltés hirtelen megroskadt és átszakadt. A kiszakadt nyílást a víz gyorsan mélyítette és szélesítette, elzárására esély sem volt. Az első szakadás végső szélessége 110 m, a másodiké 145 m lett, rajtuk 120-140 millió köbméter víz áramlott ki a Beregi öblözet területére.

Kitelepítés, útátvágás

A szakadásokon kiömlő víz március 7-én reggel érte el a Vásárosnamény-Beregsurány közötti 41. számú főutat, amely a Beregi öblözet közepén, a vízlevonulás irányára közel merőlegesen halad.

A hidak, átereszek a víztömeget nem voltak képesek átereszteni, s a felduzzadt víz hosszú szakaszokon ömlött át az út koronáján. Nyilvánvalóvá vált, hogy az utat át kell vágni; ezzel volt elérhető, hogy a víz továbbvezetése szabályozottan történjen, s a környező települések ne kerüljenek a szabadon átfolyó víz útjába. Az utat a legmélyebb helyeken, előbb a Csaroda felőli oldalon, majd Tákos térségében vágták át. Ezzel sikerült megakadályozni azt is, hogy az átfolyó víz az utat megrongálja. A nyílásokra ideiglenes hidak épültek, amelyek biztosították a közlekedést az árvíz sújtotta települések felé.

A Beregi öblözet húsz településéből hetet (Csaroda, Gulács, Hetefejércse, Jánd, Tarpa, Tákos, Vámosatya) öntött el az ár. Víz alá került Geregelyiugornya és Gelénes egy része, négy települést (Márokpapi, Tiszaadony, Tiszakerecseny és Gergelyiugornya egy része) ideiglenes védmű védett. A töltésszakadások bekövetkezése után a 20 településről összesen 11191 embert telepítettek ki, 6746 helyi lakos pedig a védelmi munkákra a helyszínen maradt. A védekezési feladatokra be nem osztott lakosság személyenként 20 kg poggyászt vihetett magával, az állatokat szabadon kellett engedni.

A kárfelmérés során összesen mintegy 3200 lakó- és önkormányzati épület károsodását regisztrálták. A kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy az árvízkárokat 100 százalékban fedezi, a 2001-es árszinten 32 milliárd forint értékben. A helyreállítás május 8-án megindult, s még karácsony előtt befejeződött.

Intenzív fejlesztés

„Ez a katasztrófa sajnos a sok erőfeszítés ellenére elkerülhetetlen volt. A gátak olyan terhelést kaptak, melynek mértéke jóval nagyobb volt, mint a teherbíró képességük” – írja visszaemlékezésében Bodnár Gáspár, s hozzáteszi: „Ezután, a főleg Bereget érintő katasztrófa után az árvízvédelmi rendszerek nagyarányú, intenzív fejlesztése kezdődött el a Felső-Tiszán, s napjainkban is tart. Azóta több mint 120 km árvízvédelmi töltést erősítettek meg, és már a harmadik árvízi tározó építése folyik megyénkben. Kiépült továbbá egy korszerű árvízvédelmi előrejelző rendszer, amellyel még korszerűbb, pontosabb árvízi előrejelzés vált lehetővé.”

„Az 2001-es árvízi események rávilágítottak a példaértékű társadalmi összefogás erejére is, mely a bajba jutott lakosság megsegítésére irányult. Ennek a katasztrófának emlékeztetnie kell minket arra, hogy nagy árvizek mindig is voltak és a jövőben is biztosan számolni kell velük” – fogalmaz a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője.

A koronavírus-járvány okozta veszélyhelyzet miatt a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság nem szervez megemlékezést, helyette lapja, a Felső-Tisza Híradó különszámát szentelte az eseményeknek. Cikkünk e különszám alapján született.