A SALLANGMENTES JÁTÉK MESTERE: A MA 75 ÉVES LÁZÁR KATI ÉLETE

Lehetett-e más útja, mint színésznőnek menni? Aligha. Akinek az édesanyja és a nagymamája másról sem beszél a vasárnapi ebédeknél, mint hogy nincs is szebb mint a világot jelentő deszkákon állni, ott hamar eldől az ember sorsa.

„Már nem esszük olyan forrón a parazsat…” Zseniális mondat, amely akár az ars poeticája is lehetne Lázár Katinak. De nem tőle, hanem Raksányi Gellérttől származik. Lázár Kati karrierje során több alkalommal is idézte a fenti mondatot. Keserédes élettörténet az övé, s talán nincs is ennél jobb szó mindarra, amit a sorstól, a színháztól, a szerelemtől, a nagybetűs élettől kapott. A fiatalok ma már a legtöbben úgy ismerik őt, hogy Jordán Adél édesanyja. Ám a szépkor felé tartó színházrajongók, filmkedvelők száz meg száz emléket őriznek vele kapcsolatban.

Elhivatottsággal, szenvedéllyel űzi a szakmáját, önmaga legnagyobb kritikusaként. Generációk sora nőtt fel úgy, hogy tőle idéztek, az ő sallangmentes, mégis kifejező játékát emlegették példaként. A gyerekkori élmények egész sora hatott rá. Az édesanyja súgóként dolgozott a nagybányai színházban. Büszke volt rá, akárcsak a kórházi főorvos édesapjára. De még véletlenül sem az egészségügyi intézmény, hanem az ezer illattal átitatott színház vonzotta az akkor még aprócska Katit. Még négyéves sem volt, amikor nap mint nap ott ülhetett a nagybányai színházban. Nézhette a próbákat, hallgathatta a színészeket és leshette a színes jelmezeket. De akkoriban még legalább ilyen fontos volt számára egy kis erdélyi falu, ahol a nyarakat töltötte.

Aztán jött az éles váltás, a szülők mintha csak a gyermekük jövőjét építenék, áttelepültek Magyarországra, és új életet kezdtek a fővárosban. A lányuk az általános iskola elvégzését követően a Veres Pálné Gimnáziumba került. Sokáig nem érezte jól magát. A szélfútta falusi utcák, a madárfüttyös erdők, a napsütötte mezők hiányoztak neki. Később, amikor erről az időszakról kérdezték, röviden csak ennyit mondott: lázadtam, rossz tanuló lettem és nem bírtam a kötöttségeket. De a lüktető város nem hagyta, hogy elkallódjon. Háromszor futott neki a színművészeti felvételijének. A harmadikra már izgalom és görcs nélkül ment el. Azon a napon megbeszélte magával, hogy a világ nem dől össze, ha most sem veszik fel. Elment az uszodába, jó erőben, gyorsan tempózott. Amikor megjelent a felvételi bizottság előtt csapzottan, vizes hajjal, valami hihetetlen nyugalom szállta meg és olyan előadást tartott, amelytől tátva maradt az ítészek szája. Még énekelt is nekik, mint valami primadonna.

Diplomával a kézben is megmaradt szenvedélyesnek és továbbra sem ismerte a megalkuvást. Addig maradt egy helyen, ameddig azt érezte, hogy odatartozik, hogy fejlődhet, van jövője. „Izgága voltam, talán türelmetlen, és persze kíváncsi…”- mondta ezzel kapcsolatban. Játszott Miskolcon, aztán Pesten a Nemzetiben, majd Kaposvárra ment a Csiky Gergely színházhoz. A fővárosi közönség annak idején pontosan tudta milyen különleges élményben lesz része, ha mondjuk a Vígszínház színpadán a kaposvári művészek adta elő. Lázár Kati a párjával, Jordán Tamással együtt került ehhez a zseniális társulathoz. Ám alighogy Kaposvárra érkeztek, nem a színpadon, hanem a szülőszobában volt egy nagyjelenete: életet adott Adél nevű lányának.

Aztán visszajöttek a fővárosba, előbb az Újszínházba, majd létrehozták a Merlint, amely generációknak nyújtott színházi élményt. S persze megannyi mozi és tévéfilm szerepében láthattuk őt, hogy aztán egyszer csak ott álljon a másik kultikus műhely, a Katona József színház színpadán. Azon a színpadon, amelyen aztán később a lánya, Jordán Adél is főszereplővé vált. Lázár Kati tragikus és komikus szerepekben egyaránt maradandót alkotott. Aki annak idején látta őt Jászai Mariról szóló önálló estjében, állítja: tökéletesen azonosult testben és lélekben a nagy előddel. Saját bevallása szerint rengeteget tanult Major Tamástól, mindig tisztelettel beszélt Iglódi Istvánról, Jancsó Miklósról,valamint Ascher Tamásról és Gothár Péterről.

Egyszer egy interjúban mindenkit meglepett, amikor ezt mondta: „Valósággal rettegek a bemutatókról, mert van bennem egy nagyon erős görcs, amit borzasztó nehéz leküzdenem…” Aki látta őt játszani, aligha hiszi el ezt neki. De mindig őszinte volt. Nyíltan beszél a körülöttünk lévő világról, és még vitatkozni sem lehet vele, amikor azt mondja: „nagyon nehéz őszintén élni. Az ember akar, de nem tud, mert annyi mindent cipel magával, a jelen és múlt életeiből, és sajnos általában elbizonytalanodik…”

Lázár Kati ma 75 éves. Boldog születésnapot!