Szamosháti szótár [A-F] - MEK

SZAMOSHÁTI SZÓTÁR 

Í R T A 

CSÜRY BÁLINT 

A DEBRECENI EGYETEM TANÁRA 

A M. T. AKADÉMIA LEVELEZŐ TAGJA 

ELSŐ KÖTET 

A—K 

A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A T Á M O G A T Á S Á V A L 

BUDAPEST 

K I A D J A A M A G Y A R N Y E L V T U D O M Á N Y I T Á R S A S Á G 

1 9 3 5

SZAMOSHATI SZOTAR 

I R T A 

CSÜRY BÁLINT 

A DEBRECENI EGYETEM TANÁRA 

A M. T. AKADÉMIA LEVELEZŐ TAGJA 

ELSÓ KÖTET 

A—K 

A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A T Á M O G A T Á S Á V A L 

BUDAPEST 

K I A D J A A M A G Y A R N Y E L V T U D O M Á N Y I T Á R S A S Á G 

1 9 3 5

225304 

mm 2 

CRÓZ. SZÍCfiílíTI-ltüürílllI 

KövcdéknaulA 

1S5D.Év..iiib„.sz. 

Al96 

Debrecen s7.. kir. város és a Tiszántúli református egyházkerület 

könyvnyomda-vállalata. 193:>— 15H'.I

ELŐSZÓ. 

A Magyar Nyelvtudományi Társaság megbízásából 1908 

óta (MNy. IV, 433), a magam tanulságára még régibb idő 

óta gyűjtögetem a szatmármegyei szamosháti nyelvjárás 

szókincsét. 

A Társaság a szótár kidolgozásával is megbízott (MNy. 

X, 285, XIII, 313, XIV, 165). Szótáramat itt veszi az olvasó. 

Az alábbiakban megismertetem azokat az alapelveket, 

melyeket kidolgozásában követtem. 

Maga a nyelvjárás anyanyelvem. 1908-tól 1915-ig Társaságunk 

anyagi segítségével gyalog bejártam nemcsak a szatmármegyei 

szamosháti falukat, hanem a szomszédos nyelvjárásoknak 

a szamoshátival érintkező széleit is. További 

rivelvjárásnyomozó munkámban a világháború s az utána 

következő kataklizmás idők nagyban gátollak. De szülőfalumban 

: (Egriben és környékén 1915 óta is folytattam a 

gyűjtést, sőt szótáram elkészült részébe is folyton toldogattam 

az újonnan följegyzett adatokat. 

Egyedüli forrásom az élőbeszéd. Szótáramban csak 

olyan adatok fordulnak elő, melyeket saját fülemmel hallottam 

s úgy jegyeztem föl. Számtalan szóhoz, kifejezéshez, 

közmondáshoz emlékeim fűződnek. Sokról meg tudom mondani, 

hogy kitől, milyen körülmények közt hallottam vagy 

tanultam. 

Szókincsgyüjteményem alapja szülőhelyem : Egri, színmagyar 

szamosháti falu nyelve, mely egy összefüggő nagyobb 

nyelvjáráshoz, a szamosháti nyelvjáráshoz tartozik. Szatmár 

megyében, a Szamos két partján, Szinyérváraljától Mátészalkáig 

oly sűrűn következnek egymásután a kisebb-nagyobb 

magyar faluk, hogy néhol a szó szoros értelmében egymást 

érik. Nagyobb részük ma, fájdalom, idegen megszállás alatt 

van. Ennek az összefüggő területnek a nyelvjárása szókincs, 

nyelvszerkezet, hangtan tekintetében az íző Szatmárnémetit 

és Szatmárhegyet leszámítva, egységesnek mondható. Tőle 

északra, a Tisza két partján;- a tiszaháti, a Túrtól északra 

Ugocsának menve az ugocsai nyelvjárás, az Ecsedi-láptól 

délre pedig egy íző nyelvjárás vonul (MNy. XXV, 11). 

Azokat a szavakat, melyekkel szülőfalumban nem talál-

•1 

koztam, hanem amelyeket a bejárt terület más falujában 

jegyeztem föl, szintén fölvettem a szótáramba. Csakhogy az 

ilyen adat után mindig odajegyeztem a lelőhelyét is. Ahová 

nincs a lelőhely külön följegyezve, azok szülőfaluin és az 

egész Szamoshát adatai. 

A kidolgozásban, szótáram felépítésében azt a javaslatot 

vettem alapul, melyet GOMBOCZ ZOLTÁN, Társaságunk 

akkori titkára, 1908. november 17-én terjesztett a választmány 

elé, s melyet a választmány egvhangúlag elfogadott 

(MNy. V, 47). 

A szótár anyagának gyűjtésében az volt a vezető szempontom, 

hogy a szamosháti népnyelv egész szókincsére kiterjedjen. 

Eddigi népnyelvi szógyűjtéseink inkább szoros érte- 

Lemben vett tájszógyüjtemények voltak. A közszó és 

t á j s z ó éles megkülönböztetésével csupán egy teljes magyar 

szótár kiegészítői kívántak lenni. Az illető terület nyelvét 

nem önálló nyelvi egységként vizsgálták. E miatt nem is 

adhattak valódi képet a tanulmányozott nyelvterület teljes 

szó- és képzetkincséröl. Ez az oka annak, hogy a magyar 

nép szó- és képzetkincséről mai napig sincs igaz képünk. 

A nem szakembereknek pedig sokszor egíjszen ferde fogalmuk 

van a népi szókincsről. 

Szótáramban kísérletet teszek arra, hogy egy magyar 

falu népének képzet- és szókincséről rendszeresen fölvett, 

hiteles gyűjteményt állítsak össze. A népi szó- és képzetkincsnek 

ilyen megközelítőleg teljes gyűjteménye, a népnyelvnek 

önálló egységként való búvárlat a sokféle tanulsággal 

jár mind néprajzi, mind nyelvtudományi tekintetben. 

Egy figyelmes tekintet egy ilyen népnyelvi szótárba, bármily 

futó összehasonlítás az irodalmi nyelv szótárával rendkívül 

jellemző vonásokat tár elénk a népi szó- és képzetkincsre 

nézve minőség és mennyiség tekintetében egyaránt. A népet 

körülvevő világ, a nép életformája, a népi foglalkozás, a népi 

célok és problémák szabják meg e szókincs terjedelmét és 

tartalmát. Ezeknek megfelelőleg a népi szó- és képzVtkincs 

konkrét irányban gazdagabi), legnagyobbrészt konkrét 

vonatkozású, a köznyelv szókincse viszont elvont fogalmakban 

és kifejezésekben gazdagabb. Egyezésük és különbözésük 

egyaránt jellemző és tanulságos. A népi szó- és szóláskincsen, 

a népnyelv színein visszatükröződik a mező nyersesége, 

a népnek a természet ölén lefolyó egyszerű életformája. 

Hogy nyelvtörténeti szempontból milyen tanulságos a 

népnyelvnek ilyen természetű búvárlata és szókincsének 

ilyen szempontok szerint való összegyűjtése, röviden megmondani 

nem is lehet. 

Csak szóföldrajzi jelentőségére utalok, pl. egyebek közt 

az összehasonlító szónyomozásban, amely téren a földrajzi

módszert oly sikerrel alkalmazta nálunk MELICH JÁNOS 

„Szláv jövevényszavaink" című alapvető, nagy munkájában. 

Ily szempontból érdekes pl., hogy a galuska neve a 

Szamosháton haluska, csiitörtök-é csütörtök, szerdá-é szereda, 

nem kalitka, hanem kalicka, nem cseresnye, hanem cseresznye. 

Ámde a szókincs egy-egy része vidékenként más tekintetben 

is változik. A Szamosháton pl. a sütőkemencét fűtik, a Székelyföldön 

hevítik. Szatmárban a táblán elnyújtott tészta neve : 

„egy szál tészta", a Székelyföldön a lapitón siritelt tészta : 

„egy levél tészta". Tokány a Szamosháton : 'puliszka', Erdélyben 

: 'aprított hús borsosán, burgonyával elkészítve'. A 

Szamosháton a gabona a 'rozs'-ot jelenti, a népnyelvben oly 

soknevü tengeri vagy kukorica neve nálunk málé, a burgonyáé 

kolompér. A Szamosháton a tűzvész neve tüz, a Székelyföldön 

égés. A magvaváló szilva a Szamosháton szárazmagú. 

— Élénk világot derít egy ilyen természetű népnyelvi 

szótár a köznyelv kialakulására, a köznyelv és népnyelv 

kölcsönhatására, a kettőnek egymáshoz való viszonyára is. 

Eddigi népnyelvi szógyűjtéseink nem adtak feleletet arra a 

kérdésre, hogy közmagyar szavaink közül melyek élnek a 

nép ajkán is, melyek nem. Szótáramban igyekeztem a szamosháti 

népnyelvre vonatkozólag ezt is tisztázni. Érdekes pl., 

hogy a szamosháti népnyelvben számos igazán közönséges 

köznyelvi szó nem él. A nekik megfelelő fogalmat részben 

körülírással, részben más rokonértelmű szóval fejezik ki. 

így pl. elég közönséges szók : ekkora, akkora, mekkora. A 

moldvai csángóknál is följegyeztem őket. A Szamosháton 

egyik sem él, hanem azt mondják helyettük : ijen nagy, ojan 

nagy, mijén nagy. Nem használják nálunk a kalász szót sem, 

azt mondják helyette : /('/' (fő), buzajü, gabonajü, árpafü stb. 

A nép nem használja nálunk az aszály szót sem, azt mondja 

helyette: szárazság. Nevel helyett azt mondja: kacag; dob 

helyett lök, hajit; bocsát helyett ereszt; mindnyájan helyett 

mind, mindenn; mindnyájunkat helyett mindönket (mindötöket 

) ; év helyett esztendő ; kötény helyett kötő ; ketté helyett 

kétfelé (pl. kétfelé hasit) ; kétannyi, háromannyi helyett kéccerannyi, 

háromszorannyi; ily, oly helyett csak ijen, ojan (de 

tárgyesetük : ijet, ojal) ; gurit, gurul helyett hömbörit, hömbörög, 

hömbörödik ; rejt helyett csak dug stb. 

Népnyelvi szógyűjtéseink alig voltak tekintettel arra, 

hogy valamely közmagyar szó a népnyelvben megvan ugyan, 

de más jelentésben, vagy más jelentésben is. Szótáramban 

különös gondot fordítok a szókinccsel társult képzetkincsre. 

E célból az egyes szavaknak a szamosháti nyelvjárásban élő 

összes jelentéseit fölsorolom. Igen jellemző lehet, hogy a 

szó köznyelvi jelentései közül mi van meg és mi hiányzik a 

népnyelvben, és hogy minő új jelentéseket fejlesztett, minő

() 

régieket őrzött meg a népnyelv. Pl. a kímélet szó él ugyan a 

Szamosháton e közmondásban : Eb eszik kémélletet, de jelentése 

: 'mindenféle megtakarított holmi, különösen : félretett 

ételmaradék'. Tehát a közmondás értelme az, hogy : a félretett 

ételmaradék rendesen megszokott romlani, s végül a 

kutyának vetik. Kitartás a Szamosháton azt jelenti : 'önérzet, 

büszkeség', kitartó pedig : 'önérzetes, büszke'. Kíváncsi nem 

'neugierig', hanem 'nyalánk, sóvárgó, étel után ácsingózó', s 

ennek megfelelőleg kíváncsiskodik a. m. 'mások falatozásakor 

torkoskodni, nyalakodni vágyik'. Törekedik = 'fejét töri, 

töprenkedik'. Határoz a Szamosháton 'számít, fontos, tesz 

valamit, dönt, nyom a latban'. (Pl. A nekem nem határoz, 

hogy ü mit mond.) Hátrál azt jelenti : 'hátráltat' (pl. vkit a 

munkában), mint a régi nyelvben is (vö. NySz.). Megválaszt 

nemcsak 'erwahlen', hanem mint a régi nyelvben (NySz.) : 

'entscheiden' is. (Pl. Ez a két hónnap válaszlya meg a háborút.) 

Ablakos nemcsak 'ablakkal ellátott', hanem : 1. 'hibás szövésű 

(vászon), melyben a keresztszál néhol a vásznon kívül maradt' 

; 2. 'szemhíjas (kalász), olyan (kalász), melyből egy-egy 

szem hiányzik' ; végül 3. mint főnév : 'ablaküvegező vándor 

tót'. Igen érdekes pl., hogy nálunk a kis szó a leg- szócska 

helyét pótolja az ilyen használatokban : a kis végi, a kis hegyi, 

a kis teteje 'legvége, leghegye, legteteje'. Az edz igének a 

szamosháti nyelvjárás ezt a jelentését ismeri : 'acéloz, keményít 

(vasat)', viszont a köznyelv inkább fiziológiai értelemben 

használja : 'erőssé, ellenállóvá tesz (testet, lelket)'. Az 

eláll igének a Szamosháton olyan jelentése is van, hogy 

'elfárad'. (Eláll az ember, ha egész nap kaszált.) Ezt a jelentést 

a köznyelv nem ismeri. Merül a köznyelvben azt jelenti : 

'süllyed', nálunk azonban ez a jelentése ismeretlen, itt még 

az eredeti jelentés él : 'merítődik'. (Pl. Kicsi merült a kanálba.) 

A kö egyik jelentése Egriben : 'a mérleg súlya'. A köznyelv 

ezt a jelentést nem ismeri. 

A szokásos szójelentések pontos fölsorolása mellett 

különös gondot fordítok a még friss átvitelekre, melyeken 

még érzik a képes, átviteles használat akár szemléletesség 

céljából, akár érzelmek (harag, ijedtség, bosszúság stb.) 

hatása alatt. Nézetem szerint a népnyelv szótárának magában 

kell foglalnia a magyar népnyelv virágait, vagyis a népnyelv 

szóképeit, átviteleit is. Ara n ynak nem egy szóképével 

a nép nyelvében is találkoztam, ami azt bizonyítja, 

hogy legnagyobb nemzeti klasszikusunk nyelvmüvészete a 

szóképek terén is szoros kapcsolatban van a népnyelvvel. 

Így pl., hogy többet ne említsek, Arany híres képe : nagy 

kolonc köszönget, népi eredetű (MNy. XIV, 272). Az a híres 

alakzat: „Jaj, fiam, ne kérdezd az én eseteméi 1 

', szintén megvan 

a nép nyelvében mint szokásos bevezető formula olyan-

kor, mikor a nép valakinek a tudakozódására valamely balkimenetelű 

eset elbeszéléséhez fog (MNy. XIX, 55). Pipázik 

a lú, mondja a nép, mikor a ló le s fel ingatja a fejét. Cövekéi 

a madár, mikor a széllel szembe repül, s egy helyben állva 

mozgatja szárnyait. A kasza 'kaszás ember'-t jelent e mondatban 

: Eszi a fiivet ely kasza nem vágja le egy nap, de két kasza 

levágja. Egy egri pásztorembertől hallottam ezt a mondatot : 

Isten segiccségivél botom ('pásztorkodásom') után szeresztem magamnak 

ely kis házai. Egy öreg földmíves erre a kérdésre : „Foj 

a munka, testvér, foj ?", így válaszolt: „Szivárog". Érzelmi 

hatás alatt keletkezett átvitelek néhány példája : Verd ki a 

legelőre azokat a dögöket ! ('Hajtsd ki a legelőre a jószágot!') 

.Vem ég ki a szemed! ('Nem szégyelled magad'?') Dögölj le arra 

a vacokra ! ('Feküdj le arra az ágyra !') Anyám csillaga, 

bazsaróuzsája ! Gyönyörűségem ! Aranyom, rubintom, gyémántom 

! (gyermekbecéző átvitelek). 

Az sincs tisztázva mind a mai napig, hogy a köznyelvünk 

történetében korszakalkotó nyelvújítás mily mértékben hatott 

a népnyelvre. Kétségtelen, hogy a nyelvújítás a népnyelvre 

is mély hatást gyakorolt és gyakorol ma is, hogy 

a népnyelv a nyelvújításnak számos alkotását átvette és 

használja. Ma már a pandur-m\k csak emléke él, sőt a zsandár-nák 

is, a csendőr teljesen kiszorította. A nólárius-t 

ma már a nép is jegyzö-nvk hívja. A nyelvújítás alkotásai 

közül az ilyen szók, mint gőzmalom, cséplőgép, vasút, takarék, 

váltó, kamat, kamatozik, követel, követelés, beperel, nyugta, 

szerződés, gyakorlat (katonai), kezes (váltón), segédjegyzö, hitel, 

ügyvéd, kötelezvény, honvéd, őrmester, tüzér, fénykép, telekkönyv, 

tálca, csárdás stb. bizonyára nemcsak a szamosháti népnyelvben, 

hanem másutt is el vannak terjedve a nép beszédében. 

De azért a nyelvújítás alkotásai csak lassan szivárogtak 

és szivárognak le a népi rétegbe. 

Az is figyelemreméltó, hogy sokszor nem a közkeletűvé 

vált új szó szivárog le, és ver néha gyökeret is a népnyelv-ben. 

Az én gyermekkoromban pl., jól emlékszem, az állomás 

épületét indóház-mik hívtuk. Ma már persze kezd feledésbe, 

menni ez a szó, kiszorítja az állomás elnevezés. A közkeletű 

lóverseny helyett a Szamosháton azt mondják : lófuttatás. 

A képviselő, képviselőválasztás helyett követ, követválasztás 

maradt meg nálunk. A Szamosháton el van terjedve az 

elöttömöz 'mint tanú aláír' ; a köznyelvben nem igen hallottam, 

viszont a szamosháti népnyelv a láttamoz szót nem ismeri. 

Elterjedt a „váltót ovatol, ovalollal" kifejezés is avatol, 

avatottat formában. Megvan az igény szó is e szólásban : 

igémbe se vettem, de azt jelenti : 'ügybe se vettem'. Van aztán 

sok olyan új szó is, melyen a nép analógia-érzéke módosított, 

s ilyen módosított alakban fogadta el őket. Ilyen szavak pl.

8 

bélhurok (bélhurut), vénelgyengülés (végelgyengülés), landi és 

nyugdi (tandíj, nyugdíj), tüdökutykurutty (tüdöcsúcshurut). 

Ámde igen sok új szó nem hatolt még le a szamosháti 

népnyelv rétegébe, vagy csak újabban kezdi kiszorítani az 

idegen szót. Diákkoromban Szatmáron a rendőr-t konstábernek 

hívtuk, de ma már a konstáber kezd háttérbe szorulni. 

Nagyapám és a vele egykorú öregek a jegyzőkönyo-et még 

prótokolum-nak, a magtár-t grennáriom-m\k, a telk-vl sessiónak, 

a mérnök-öt indzsellér-nek hívták. A ráta 'osztozásban 

kapott birtokrész' is élt még gyermekkoromban. De ma már 

a magtár és mérnök ~ mérnek kiszorította a grennáriom-ol 

és indzsellér-t; a sessió-t se emlegeti senki. Azonban az emelet-et 

még ma is kontignáció-nak, az emeletes ház-i\l kontignácíós 

ház-nak hívják az idősebbek. A kórház ~ körház mellett 

az espotáj is él, a szerződés mellett még ma is gyakori a kontrektus, 

kivált az idősebbek beszédében. A házbér neve ma is 

általánosan luizlaksa, a számla ma is kontó, és nemcsak 

hitelbe, hanem kontóra is vásárolnak nálunk az emberek. 

A gyógyszertár, gyógyszerész ma is patika, palikáros. A levélboríték 

szó helyett is a kóperta van általános használatban. 

A tüdövész neve pedig szárazköhögés, vagy gyakrabban 

heptika ; tüdővészes a. m. heptikás. Az óra ingája a Szamosháton 

sétálója. Az okiratot nem lemásolják, hanem lepáriálják. 

A kényelmes szót nálunk ma sem használják, azt 

mondják helyette : komótos. Vonalzó és vonala: ma is lénia, 

léniáz. 

A köznyelv és népnyelv viszonyában jellemző pl. az igék 

ikességének állapota a népnyelvben. A Szamosháton pl., noha 

az ikes ragozás régi szabályossága megbomlott, az ikesség a 

jelentő mód egyes 3. személyében terjedőben van. Az -ász, 

-z képzős igék a Szamosháton legtöbbnyire ikesek, pl, lengedezik, 

hídászik, vadászik, bogarászik, egerészik, gombázik, tallózik, 

bolorkázik, kamatozik, ordítozik, borozik, pájinkázik, 

harangozik stb. Úgy látszik, az ikesség az át nemható jelentés 

irányában van terjedőben. Viszont az átható jelentés területén 

fogyóban van. A Szamosháton pl. az eszik igének van 

eszén megfelelője a tárgyasság jelölésére. (Pl. Ha te meg nem 

tartasz, \ Megeszen a farkas.) Már a társalgási nyelvben is 

hallható : Megesz bennünket a farkas. Hány 'werfen, schleudern', 

de hányik 'speien, brechen', s viszont ez is iktelen 

az ilyen használatban : Kihány valami ételt. Horgászik 

'horgászással mulat' ikes, de kihargász (pl. egy darab húst 

az ételből) iktelen. Lékászik 'csavarog, lopja a napot' ikes, 

de ellékász (egy csomó időt) iktelen. 

Szótáramban a szavakkal együtt közlöm azoknak hangtani 

és alaktani sajátságait. Nyelvtörténeti szempontból 

fontos tudni pl., hogy a nyel, fen, ken, nyög, lel, vet, szed, ad.

hagy stb. alakoknak a Szamosháton nyelek: nyél, fenek : 

fén, kenek : kén, nyegek : nyég, lelek : léi, vetek : vét, szedek : 

széd, adok : ád, hagyok : hágy stb. felel meg ; hogy a körte 

igy hangzik : korié ; hogy kastély : kastélyunkat, kvártély : 

kvártélyunkat, borbély : borbélyunkat a Szamosháton kaslé : 

kastéykat, kővárié : kovárléykal, börbé : börbénkat; továbbá 

hogy sár : sarat, sara, nyár : nyarat, nyara, pohár : poharat, 

pohara, agár : agarat, agara, bogár : bogarat, bogara a Szamosháton 

sárt, sarja, nyárt, nyárja, pohárt, pohárja, ogárt, ogárja, 

bogárt, bogárja; de viszont tehén, fenék, fedél stb. nálunk 

tehén, fedél, fenek stb. ; hogy a Szamosháton nem dél: delet, 

bél: belet, hanem dél: déli, bél: bélt; nem szivar : szivart, 

szivara, hanem szivar : szivarat, szivarja ; nem szán 'schlitten': 

szánt, hanem szán : szánat; továbbá, hogy borjú : borjút, 

borja a Szamosháton börnyu : börnyut, börnya és bornyúja, 

mégpedig a következő megkülönböztetéssel : a tehén börnya, 

de a koma bornyúja. 

Hangtani téren csak a magossann, sebessenn, pirossal, 

járkáltok, kaszáltok, véllem, nállur)k stb.-féle ejtésre, az ikerítődésnek 

száz meg száz példájára utalok. Ezt is, és pl. a hanghasonulásnak 

számos észrevétlenül, megfigyeletlenül maradt 

esetét szótáram mind híven tükrözi. A hangjelölésben ugyanis 

minden törekvésem arra irányult, hogy a nyomdai viszonyok 

tekintetbevételével a kiejtéshez lehetőleg hű legyen. K hűségre 

törekvő hangjelölés s a vele járó hosszas megfigyelés 

már eddig is értékes hangtani tanulságokkal járt rám nézve. 

(Vö. pl. a nasalisatio jelenségéről : MNy. XXII, 336 ; a mondathanglejtésről 

: MNy. XXI—XXII. ; továbbá az elisiós 

jelenségekről : MNy. XXV. 163, 343). Már meglátott, de még 

meg nem oldott hangtani problémák egész sorozata vár földerítésre 

szótáram adatainak bősége alapján (pl. ikerítődés, 

mássalhangzóhasonulás, mássalhangzókivetés stb.). Példamondataimban 

nemcsak a hangok pontos jelölésére törekszem, 

hanem a hangsúlyt is pontosan megjelölöm a jövendő 

kutatás számára. A mondathangsúly és mondathanglejtés 

terén ugyanis még sok a megoldani való probléma. Hiszem, 

hogy hangtani hűséggel följegyzett példáim alapul szolgálhatnak 

majd a jövő hangtani búvárlatok számára is. 

Szótáramban pontosan megjelölöm a szó vagy jelentés 

használatának körét is, pl. ilyenformán : öregek beszédében, 

bizalmas, érzelmes, indulatos beszédben, kaszárnyai nyelvben, 

műveltebbek beszédében, ironikus, gúnyos, tréfás, 

pejoratív értelemben. Megjelölöm továbbá azt is, hogy a szó 

elavult, kiveszőben vagy keletkezőben van ; hogy az illető 

szó csak egy szólásban, közmondásban vagy csak költeményben 

fordul elő ; hogy ritkán vagy csak egyetlen egyszer 

hallottam. 

9

1 0 

Anyaggyűjtésem kiterjedt a szókincs minden területére : 

a mindennapi életre, a falusi élet egész foglalkozási körének 

szókincsére (pl. föld mű ve lés, állattenyésztés, méhészet, kertészet, 

háziipar stb.), a népgyógyászatra, a nép természetrajzi 

(növény-, állat-, ásványtani, bonctani stb.) ismeretkörére. 

A növényneveket, az egészen közönséges növényekét leszámítva, 

lehetőleg nemzetközi tudományos nevükön tolmácsolom. 

Fölvettem szótáramba a gyermeknyelv egész szókincsét, 

az indulatszók különböző nemeit, pl. a réjákat, 

állalhivogató szókat, hangutánzásokat stb. Különös tekintettel 

voltam a tulajdonnevekre s ezek közt a földrajzi 

nevekre. Szótáramban gazdag anyagot talál a kutató helynevekre, 

határrésznevekre vonatkozólag is. íme egypár : 

Erge, Galambos-erge, Kúl-ergéje, Sebes-ásvány (ér és pataknevek), 

Daru-kiálló, Ördöngös, Zsaró, Csató, Olyü-szeg, Setéiszeg, 

Kender-átó, Tömeg, Ravaszodu, Láz, Gaz, Nagy-gaz, 

Varga-gaz, Kétrél-gaz, Ilarminc-öl, Öt-apróföld, Syolc-apruföld. 

Három-ér, Három-hold, Hat-fa, Hat-hold, Húsz-tó stb. 

(határnevek). 

A helység-, falu- és városnevek közt különös tekintettel 

voltam azokra, melyeket a nép a köznyelvi alaktól eltérően 

ejt, mint pl. Kórógy (Kórod), Majtiny (Majlény), Szakmar 

(Szatmár), Petty ín (Pettyén), Józsipháza (József háza), Odorfán 

(Adorján), Várója (Szinyérváralja), Nomény **> Somíny 

(Namény) stb. A Szamosháton divatos keresztneveket becéző 

változataikkal egyetemben nemcsak nyelvi, hanem néprajzi 

érdekességüknél fogva is mind fölvettem. A családneveket 

már csak válogatva vettem föl. A gúnyneveket tanulságos 

voltuknál fogva szintén felöleltem. 

Szótáramban nagymennyiségű teljesen ismeretlen vagy 

föl nem jegyzett szót, alakváltozatot hoztam napvilágra, 

íme, mutatóba néhány ismeretlen, följegyzetlen szó: kalakánc 

'gyermekláncfű', diglilra 'diclitra spectabilis', kacnhaj 

'röhej, nyerítő kacagás', zuhatar vihar', didi 'csecs, emlő' 

(gyermeknyelvi szó), didil 'szopik' (gyermeknyelvi szó), 

kácsi 1. 'kalácskaraj', 2. 'hold' (gyermeknyelvi szó), kalucs 

'csokros bog', lejteg 'alacsony fekvésű, lapályos', potyánka 

'pocséta, híg sár, latyak', dübögő 'olyan fonóka, melyben 

a fiatalok felügyelet nélkül vannak', hántó 'kukorica-fosztóka', 

lempák 'lompos, idomtalan', létyó 'lötyedék, lefele', vilizna 

'vézna', paripahasú 'karcsú, vékony, gyöngederekú, pl. 

ökör", tubalábú 'aprólépésü, galambjárású, pL férfi', tanyahasú 

'nagyhasú', dili, dilinyós 'féleszű, bolondos', liritarka 

'nagyon tarka', feluszmászik 'felkászolódik, nagy lassan felkél', 

löhös 'kövér, nehézkes mozgású', labojda esetlen, lomha 

mozgású', lankát 'csillapít', pálócos 'egyenetlenül kalapált, 

redős élű, pl. ekevas', megdéklinál 'elpáhol, elver', csévarju

'colaeus monedula L.', szaricsóka 'caracias garrula L.\ 

binyol 'nyaggat, gyötör', kortyuk nehezen gyógyuló fekély 

a szarvasmarha nyelve tövén, melyet az iglicetövis szúrása 

okoz", korlyukos ilyen betegségben szenvedő, pl. ökör, 

tehén', cémerezés az ismert métajáték', verbéna 'verbéna', stb. 

Érdekes ismeretlen alakváltozatok : hun 'otthon, ház', 

huruzsvál 'horzsol', yánnyadl 'vánnyadl, fonnyadt', konlrabontra 

(konlrabonl), léhog (liheg), libog (lebeg), kójünpázik 

(kalimpáz), rezsiül (rézsűi), réloja (lajtorja), pikle (pille), 

piklél (pilléi), cinké (cinege) stb. 

Számos olyan szó is találkozik szótáramban, melyeket a 

gyűjtök följegyeztek ugyan, de értelmezni nem tudtak, vagy 

helytelenül értelmeztek. Pl. a pilonka a MTsz. gyűjtője szerint 

'valami ehető gombafaj'. Mint Avasújvároson és Kiskoleson 

följegyeztem, pilonka : 'tinóri gomba'. A hurkád szót ínég 

a régi Tájszótár jegyezte föl mint Szatmár vidékéről való 

tájszót, de jelentését nem ismeri. Az egész Szamosháton él. 

Jelentése horpad, lesoványodik, hasa megapad (állatról)'. 

A kanajória szót a MTsz. kérdőjellel közli Arany—Gyulai 

NGy.-ből (I, 338) : Oh be csoda húr a kánlori húr ; ha van 

valami hibája, bor a kanaforiája. A Szamosháton is él, jelentése 

'orvosság', kanafóriáz pedig azt jelenti : 'orvosol, gyógyít'. 

A karó-tő szót a gyűjtő Király Pál helyesen értelmezte 

ugyan, de a MTsz. megalkotója nem hiában kérdőjele/le 

meg: ,,[tréf.?|", mert hibás közlés e helyett : kar-öltő, 

kiejtve : kar-öijlöu 'az a hely, ahol a ruha ujja a kabáthoz 

van varrva, a ruha hónalja". Á csini szó értelme is más nálunk, 

mint a MTsz.-ban ; a MTsz. gyűjtője szerint 'kukoricalisztből 

készített étel, puliszka', a Szamosháton 'viasz, 

olaj, kukoricaliszt keverékéből készült kenőcs, mellyel szövés 

előtt a szövőszék felmenő fonalát végigkenik'. Lapul a 

Szamosháton nem 'flach werden', mint a szótárak értelmezik, 

hanem 'valaminek a felszínéhez (pl. a földhöz) simul'. — 

A káposztáié szót is helytelenül értelmezi a NySz. 'krautsuppe'-nek. 

A Szamosháton káposztáié 'hordós káposzta 

savanykás leve, melyet a hordóban betaposott káposzta 

ereszt". Erre a jelentésre mutat a XySz.-ban Mikes adata is : 

„Egy hordó káposzta lév sem gyógyíthatja meg." Különbözik 

ettől a káposztaleves, a disznótoros ebédek kedvenc 

étele, melyet korhelylevesnek is fogyasztanak, ha nem disznó 

hús, hanem füstölt kolbász van belefőzve, s melyről méltán 

mondja Mikes : „Az a drága orvosság a káposzta leves" 

(TörL. 212). A kálvinista-böjt szót a NySz. Pázmányból 

ismeri, s így értelmezi: 'schmaus, schwelgerei', de nézetem 

szerint hibásan ; Pázmány adata így szól : „Bezzeg ez nem 

Calvinifta böjt volt ; mert fem abban nem állott, hogy femmit 

nem ett-vólna ; ... fem abban nem állott, hogy tobzó- 

11

12 

dásnélkül evett" (Préd. 147). A Szamosháton is él a kálvinista-böjt, 

de jelentése : 'szegénységben való koplalás, éhezés' 

(t. i. a kálvinista csak akkor tart böjtöt, ha nincs mit ennie). 

Nézetem szerint Pázmány adatának ez az értelmezés 

felel meg, nem pedig a NySz.-é. — A MTsz.-nak és NySz.nak 

számos kérdőjeles címszavára megtalálja itt az olvasó 

a feleletet (pl. pisztorga, töprent, csukapecsenye stb.). 

A magyar népnyelv virágaihoz tartoznak a szólásmódok, 

szóláshasonlatok, közmondások is. Ezek gyűjtésére eddig is 

gondot fordítottak gyűjtőink, ámde a nép ajkán az ismeretlen 

szólásoknak és közmondásoknak egész rengetege él följegyzetlenül, 

mint erről saját gyűjtésem meggyőzött. Ezek gyűjtésében 

is lehető teljességre törekedtem. Válogatás nélkül 

följegyeztem és értelmeztem a Szamoshát szóláskincsét 

nemcsak a nyelvjárás jellemzése céljából, hanem azért is. 

hogy az ismeretlenek el ne kallódjanak, az ismerteket 

pedig helyhez kössem. 

A szólásokkal a szamosháti ember ezerféle színt tud adni 

a beszédnek : ironikus, tréfás, gúnyos, szatirikus, kedélyes 

stb. árnyalatot. Talán nem járok el helytelenül, ha néhány 

tipikus szamosháti szólást szemléltetés végett bemutatok 

az ismeretlenek közül. 

A ricsei ember, ha pénzmagra van szüksége, azt mondja : 

Elvágok a lovam farkábull, s azt érti rajta, hogy a lovát 

eladja, vesz kisebb, olcsóbb lovat, s még pénze is marad 

a legszükségesebbekre. — Az egri ember, ha a ló nem bírja 

az ekét, úgy segít rajta, hogy kitóuggya a fejit (értsd : 'kitoldja'), 

vagyis 'abrakra fogja, abrakos tarisznyát húz a fejébe'. 

— Ha valami értéktelen dologból sok van, azt mondja 

rá a szamosháti ember : Annyi van, hogy vizet lehetne vele 

rekeszteni. — A Szamosháton azt tartják : Rossz juh az, aki 

a maga gyapját el- nem bírja, vagyis 'rossz gazda az, aki 

kényelmi szempontból szabadulni igyekszik földbirtoka egy 

részétől, hogy a megmaradt birtokkal kevesebb baja legyen', 

de tréfásan az olyan emberre is mondják, aki a nagy nyári 

melegben egykettőre ledobálja a ruháit. 

A fenti szólások képes értelműek. A szólások egy része 

ilyen átviteles eredetű. Számos szólásnak meg valami megtörtént 

furcsa, komikus eset a kiindulópontja, mely különösségénél 

fogva megmaradt a nép emlékében. A Szamosháton pl. 

az olyan ember helyzetét, aki szorult állapotában fűhöz-fához 

kap segítségért, e szólással jellemzik : Spekulál, mint Kabai 

az árokban. Ez a Kabai pedig a szóláshoz fűződő szamosháti 

anekdota szerint egy sárközi gazdaember volt, aki igen szorgalmasan 

látogatta a korcsmát. Egy alkalommal már besötétedett, 

mikor pityókos fővel hazafelé tartott s beleesett 

a mély utcai árokba. A nagy lubickolásra odamegy a bakter

és azt kérdi tőle : „Mit csinál Kabai uram itt az árokban?" 

„Azon spekulálok, hogy lehetne innen kimászni", hangzott 

Kabai uram felelete. — Aki túlzott buzgalmával vagy roszszul 

alkalmazott erőfeszítésével elront valami dolgot, azt 

mondják rá : Megadta a módját, mint a patai asszony a táncnak. 

Ehhez ismét anekdotát fűz a szamosháti szóbeszéd 

a patai asszonyról, ki a kíváncsi szemek elől a ház padlására 

rejtőzött és ott tanította a lányát táncolni. Tánc közben 

egyre mondogatta : „Így lyányom ! Ügy lyányom ! Adjuk 

meg a módját a táncnak, lyányom !" Miközben nagy buzgalommal 

magyarázta a tánc fordulatait, nagyon közel talált 

kerülni a padláslyukhoz, s egyik pillanatban zsupsz ! lezuhant 

a lyukon. így adta meg a módját a patai asszony a táncnak. — 

Mikor valami nehéz dolga rosszul sül el a szamosháti embernek, 

de megvan az az egy vigasztalása, hogy már túl van rajta, 

azt szokta rá mondani : Túlestünk rajta, mint a daróci pap 

a lován. A daróci pap ugyanis olyan nagy igyekezettel pattant 

fel a lova hátára, hogy túlfelől meg leesett róla. 

Ámde nemcsak ilyen szólások vannak a nép beszédében. 

A szóláskincs ezer meg ezer szállal kapcsolódik a népélet különböző 

nyilvánulásaihoz. Megértésükhöz ismernünk kell a néphitet, 

népszokásokat, a népéletet. Nemcsak a szólások legnagyobb 

része volna érthetetlen, megfejtetlen néprajzi ismeretek 

nélkül, hanem a szókincs egy része is. Ezért szerintem 

a népnyelvi szótár anyaga nem volna teljes, ha a fogalmakat 

kifejező szavak jelentéstani, nyelvesztétikai stb. megvilágítása 

mellől hiányoznék a néprajzi háttér. Ezzel tesszük 

teljessé annak az érzelmi és értelmi környezetnek a rajzát, 

melyben a nép képzet- és szókincse él, fejlődik. A néprajzi 

háttértől a jelentéstani oldal sokszor valósággal elválaszthatatlan. 

Ezt a felfogást érvényesítettem szótáram kidolgozásában. 

Nem különítettem el szorosan a nyelvi oldalt 

a néprajzitól, hanem az egyes szók értelmezésén kívül a fogalmak 

néprajzi hátterét is megrajzoltam. 

Hogy ezt nem ok nélkül tettem, annak igazolására csak 

néhány példát hozok fel. 

A szamosháti nép ajkán pl. él egy ilyen kifejezés : Holdfogytán 

született ember, jelentése : 'élhetetlen, gyámoltalan 

ember'. A szólás igazi élettel fog megtelni, ha elolvassuk hozzá 

a cikk néprajzi hátterét. Ebből megtudjuk, hogy aki holdfogytán 

születik, az a néphit szerint élhetetlen és rest ember 

lesz, mindentől elkésik. Az ilyen embernek minden munkája 

sikertelen, eredménytelen. A holdfogytán kelt csirke hamarosan 

elpusztul. Viszont épületfát, szerszámnak való fát ilyenkor 

kell vágni, s erdőt irtani is ilyenkor kell, mert az ilyenkor 

vágott fa nem sarjadzik ki, és nem terem meg benne a szú. 

Ugorkát, tököt, paszulyt, krumplit holdfogytán kell ültetni, 

13

11 

In gy nocsak virágozzék, liánom teremjen is. A házat meszelni 

is holdfogytán legjobb, mert akkor nem szaporodik el benne a 

pók és egyéb féreg. Érdekes tudni, hogy a latinban is van egy 

hasonló értelmű szólás : „Quarta Inna natus", mely e néphit 

ösi és elterjedt voltát bizonyítja. Vö. ezzel a szamosháti néphitet 

az újholdra és holdtöltére vonatkozólag. — A szamosháti 

néphiten és népszokáson alapul a következő két szólás is : 

főzik a kapcájat, meg kitették a szűrét (vö. KEKTÉSZ, Szokásmondások 

83, 63). —- A vézna, beteges emberre azt mondják 

a Szamosháton : Nem sokszor éri meg a kakukszót. A néprajzi 

részből megtudjuk, hogy a nép a kakukmadárnak jóstehetséget 

tulajdonít, s ha a közelben megszólal, a gyermekek 

sokszor megkérdezik tőle : „Kakukk madár, mikor lesz 

nyál - 

? 1 lány esztendeig élek én?", s utána kíváncsian szám 

lálgatják, hányat szól a kakuk. — A fonó-szövő nők Egriben 

ezzel a szólással biztatják egymást munkára : Fonjunk, 

inert szol tnixisszal a kismadár, oszt majd nekünk szól; jelentése 

: szőjjünk-fonjunk, mert ruhátlanok, rongyosak leszünk'. 

A néprajzi háttér felvilágosít bennünket, hogy az a bizonyos 

kismadár ;i cinke (parus maior), mely tavasszal azt kiáltozza : 

csücsü bé l csücsü bé ! meg azt, hogy : kimp. . .! kimp. . ./, 

ez utóbbit pedig az olyan nőknek kiáltozza, akik télen át 

lustálkodtak, nem szőttek-fontak, s rongyos ruhájukból 

kilátszik a szégyellni valójuk. Mikor a pacsirta rákezdi 

énekét a tavaszi égen. azt mondja rá a szamosháti ember : 

Szánl a pacsirta. E szólás ismét népi megfigyelésen, a magyar 

népnek azon a megfigyelésén alapul, hogy a szántó ember 

ökörterelő szavaiban megtalálhatók azok a zenei elemek, 

melyekből a pacsirta éneke össze van téve. (Yö. MNy. XXVIII, 

114—-5.) A népi állatgvógvászat derít fénvt e szólás eredetére : 

Lesütik a csiráját (MNy. XXI, 269). 

Nemcsak szólás, hanem szó is van akárhány olyan, 

hogy megkívánja a néprajzi magyarázatot. Ilyen szó pl. a 

holttetem. Jelentése : 'a test valamely részén támadt érzéketlen, 

kemény göb'. A néprajzi magyarázat felvilágosít róla, 

hogy a néphit szerint ezt a bajt a holttesttel való foglalkozás, 

a holtlest érintése következtében kapja meg az ember, ha 

utána mosatlan kézzel eszik. — A rontás-\ó\ sem elég azt 

tudni, hogy : 'babonával való értés' és 'babonás megrontó 

szer', hanem azt is tudni kell, hogy ilyen rontószert a bűbájoláshoz 

értök csinálnak mindenféle ételkeverékből, az átkozott 

keveréket valakinek az útjába öntik (ezért ónlés-wk is hívjak), 

s ha az illető belelép, a varázsszer megrontja, beteggé, 

fekélyessé teszi. - Ilyen babonán, varázslaton alapuló szó 

a küldött-patkány 'varázslással űzött patkány'. Hajdanában 

ugyanis a Túron a vízimolnárok varázslással a szomszéd 

vízimalomba tudták küldeni a vízen a malmukban elszaporo-

dott patkányokat. Ennek az elküldésnek és visszaűzésnek 

szertartása volt, melyet szótáramban elmondok. 

Ilyen népnyelvi szótárt nem tudok elképzelni rajzok, 

illusztrációk nélkül. Szótáramhoz bizonyos tárgyak, különösen 

azok alkatrészeinek szemléltetésére rajzok, illusztrációk is 

készültek. Bizonyos fogalmak világos szemléltetése ezt kétségtelenül 

megköveteli, mert semmiféle körülményes meghatározás 

sem ad róluk olyan felvilágosítást, mint egy egyszerű 

rajz. A szövőszék, a szán, a szekér, az eke, a gémeskút. 

a járom stb. alkotórészeit s azok rendeltetését akkor értjük 

meg igazán, ha legalább rajzon szemlélhetjük őket. A különböző 

csomók, hurkok, bogok s más effélék szavakkal igen nehezen 

vagy egyáltalában le sem írhatók, csupán a rajz adhat 

róluk világos képet (pl. molnárkátok, takácsgöb, katucs stb.). 

A szótár megszerkesztésében a következő eljárást követtem. 

A címszavakat szigorú betűrendben sorolom fel. 1 la a 

címszó összetétel utótagja, a cikk végén mindazon összetételeket 

felsorolom, melyekben előfordul ; sőt ha az utótag 

önállóan nem fordul elő, akkor is közlöm utaló szóként 

a maga helyén. Pl. kiáltó 1. Darukiáltó. 

A címszavak tájékoztatnak a szótárban, tehát a címszavakat 

a cikkek élén etimológiai helyesírással közlöm. 

Erre következik a szó fonetikus írással a szamosháti kiejtéshez 

híven, összes alakváltozataival együtt, ha vannak. 1 

Az elütő alakváltozatokat utaló szóként a maga betűrendes 

helyén is fölveszem. Pl. a csalán címszó után következnek 

a népnyelvi alakváltozatok : csanál, csenál, csonál, csonár 

stb. Ezek mint utaló szók sorra előkerülnek a maguk betűrendes 

helyén is ilyenformán : csanál 1. csalán; csonár I. 

csalán ; csenál 1. csalán stb. A fonetikusan írt tájnyelvi szóalak 

után zárójelben közlöm a szó alaki sajátságait : főnévnél 

a tárgyesetet és a birtokos személyragos alakot mindig 

s egyéb alakot is, ha eltér a köznyelvitől, pl. szán f-at, -noa), 

szivar (-arat, -arja. -arok), szái f-t, -ak, szám, szád, szája) ; 

melléknévnél a módhatározó alakot: csinos (-onn) ; igénél 

a jelentő mód jelen idő egyes 2. és 3. személyét, s ha van. 

egyéb eltérő alakot is, pl. eszik f-ek v. -cm, -él, ett, enne. 

egyen), iszik (-ok v. -om, -öl, ihutt, inna, igyon). — Az alaki 

sajátságok leírása után megjelölöm a szó kategóriáját : 

főnév (fn.), melléknév (mii.), határozószó (hsz.), tárgyas 

ige (ts. i.), tárgyallan ige (tn. i.) stb. — Utána a jelentéseket 

sorolom föl. Az értelmezés rokonértelmű szóval vagy definícióval 

történik, csak a legközönségesebb jelentéseket tolmácsolom 

németül, mint pl. kéz (kezel, -e, -ti) fn. 'hand'. Erre 

1 

Ahol a szó etimológiai és fonetikus írása egvbeesik, ott a 

fonetikus írás helyén ~ jel van. 

15

Ili 

a szükség szerint egy vagy több példamondat következik. 

A példamondat csak az egészen közönséges jelentések mellől 

marad el. Ezeket a mondatokat hangtani pontossággal 

közlöm, s megjelölöm bennük a fő- és mellékhangsúly helyét 

a hangsúlyosan ejtett szótag után tett jellel. Megjelölöm 

a szó és jelentés használata körét úgy, amint már fentebb 

kifejtettem. Vannak szavak, pl. melléknevek, melyek csak 

tárgyakra vagy csak emberekre, vagy állatokra vonatkoznak. 

FI. péi, gerhes (ló). Vannak az igék közt is ilyenek, pl. fojaí 

(a tehén), hágat (a ló), rüvik (a disznó) stb. Vannak hiányos 

igék, melyek csak bizonyos alakokban használatosak (pl. 

szoktam). Vannak főnevek, pl. a -/ képzősök, melyek csak 

birtokos személyragos alakban élnek, így harmat felszáradtára, 

jöttömben, nehéz dültét várni stb. Vannak jelentések, 

melyek pl. az igének csak egy bizonyos alakjához fűződnek. 

Pl. a leszek igének csak a jelentő mód jelen idő egyes 3. személyéhez 

fűződik potentiális értelem (vö. MNy. XXVIII, 24) ; 

a vár, megáll igének csak fölszólitó módú néhány alakjához 

fűződik bizonyos fenyegető mellékértelem, pl. : Megállj, 

akasztófáravaló ! Várj, te huncut, kerülj a kezembe ! A hall 

igének bizonyos alakjai csak puszta megszólítások, pl. Be jó 

kedve van magának, hallja ! Be szép virág van itt, halljátok ! 

A lát igének is csak bizonyos alakjai jelentik azt, hogy : 

'íme, lám !' Pl. Kár vöt, ládd, szólani. Na, látja, ennyi termeli 

nekem az idén ! Ilyen sajátság igen sok van, mely re a szótár 

fog rávilágítani az egyes szavakra vonatkozó cikkekben. 

A szokásos jelentések fölsorolása és szemléltetése után 

következik a szó képes, átviteles használata példamondatokkal 

szemléltetve (K.). —• Ezt követi a szólások (Sz.), majd 

a közmondások (Km.) rovata, melyekben az illető szó, 

mint fontos rész, előfordul. A szólásokat és közmondásokat 

c 

8ytől-egyig értelmezem, csakúgy mint az egyes szókat. 

Megjelölöm azonkívül az egyes szólások, közmondások használata 

körét is (pl. ironikus, gúnyos, kedélyes, tréfás stb. 

értelemben). — A cikket a néprajzi rész zárja be (ÜT.). — 

Végül az összevetések és utalások következnek. 

Szótáram eddigi történetén végigtekintve, nem mulaszthatom 

el, hogy köszönetet ne mondjak a Magyar Nyelvtudományi 

Társaságnak, amiért megbízott e sok tanulsággá] járó, 

kedves feladattal, amiért érdeklődéssel és türelemmel figyelte 

munkám haladását. Nem mulaszthatom el, hogy hálával ne 

gondoljak ZOLNAI GyuLAra, a volt kolozsvári egyetemen kedves 

tanáromra s a gyűjtésben első buzdítómra ; nagy alapitónkra 

: boldogemlékezetü SZILY KALMÁNra ; SZINNYEI 

JózsEFre, MELICH .lANosra és GOMBOCZ ZOLTÁN, kik szótáram 

kidolgozásában tanácsaikkal, helybenhagyásaikkal, támogatásukkal 

mellettem voltak, s távoli, elszigetelt helyzetemben

példájukkal, érdeklődésükkel, baráti szavukkal újabb és 

újabb erőt, ösztönzést és lelket adtak a munkához. 

l)r. 'IYLOGDYJÁNOS és dr. BOGSCH SÁNDOR kedves barátaimnak 

is e helyen mondok köszönetet szíves segítségükért 

a növények meghatározásában. 

Debrecen, 1935 április 10-én. 

Csüry Bsilinl : SzamotUátl s/.ótiir I. 

Csüry Malim. 

2 

17

al. 

alakv. 

av. 

birt. nm. 

Fel. 

ff. 

fn. 

ggn- 

gy»yh. 

h. i. 

hlan nm. 

lm. 

hsz. 

id. 

ik., i. k. 

ir. 

isz. 

K. 

kat. 

Km. 

költ. 

ksz. 

HL 

L, 1. 

niegsz. 

mn. 

nm. in. 

RÖVIDÍTÉSEK MAGYARÁZATA. 

alak. 

alakváltozat. 

birtokos névmás. 

felelet. 

felsőfok. 

főnév. 

gúnyosan. 

gúnynév. 

gyermeknyelv. 

hiányos. 

hiányos ige. 

határozatlan 

névmás. 

határnév. 

határozószó. 

idősök beszédében. 

igekötő. 

irónia, ironikusan. 

indulatszó. 

képes használat. 

katonai szó, 

katonai. 

közmondás, 

-ok. 

költeményben, 

költői nyelvben. 

kötőszó. 

különösen. 

lásd. 

megszólítás, 

melléknév, 

melléknévi igenév. 

inul. nm. 

n. = 

Nd., nd. = 

névm. 

\r. 

nu. 

pl. 

ri., ritk. = 

stb. 

Sz. 

száron. 

szn. - 

sz. névm. = 

szój. 

szrag 

szragos = 

szt. i. 

tb. sz. --tn. 

tn. i. - 

tr. 

ts. i. 

V. = 

vki 

vmi 

von. nm. = 

Vö., vö. = 

mutató névmás. 

nincs, nincs 

meg. 

népdal. 

névmás. 

néprajziháttér. 

névutó. 

például. 

régies. 

ritka, ritkán. 

s a többi. 

szólás, -ok. 

számnév. 

személynév. 

személyes névmás. 

szójáték. 

személyrag. 

személyragos. 

személytelen 

ige. ' 

többes szám. 

tulajdonnév. 

lárgyatlan ige. 

tréfásan. 

tárgyas ige. 

vagy. 

valaki. 

valami. 

vonatkozó 

névmás. 

vesd össze. 

a címszó után 

azt jelenti, 

hogy a szó 

fonetikus 

írása megegyezik 

a 

címszóéval.

HANGJELÖLES. 

a 

a 

a 

- á; 

= hosszú a ; 

orrhangú á ; 

í - kettőshangzókban 

előforduló fél 

hangzó i (pl. 

g 

á 

á 

b 

= hosszú orrhangú á; 

- ü; 

— orrhangú á ; 

-- 

j 

k 

löit) ; 

= 

= k, k< , k> ; 

b: l c 

cs 

Is; 

- 

m 

= l; 

= m ; 

6; 

m 

= szótagalkotó (so- 

CCS 

d 

- íí; 

--- postalveolaris d; n 

nans) m ; 

— n ; 

e = •; é 

e 

hosszú s ; 

= 

n 

ny 

cacuminalis n ; 

— ri ; 

orrhangú s; nny é = 

= ;trí : 

hosszú orrhangú s ; e 

= 

n veláris nasalis más 

= é; é = 

salhangzó (k v. 

é; é = 

g előtti n hang) ; 

az c-nél zártabb, az 0 í-nél kissé nyíl ö 

= o ;' 

— hosszú o ; 

é 

tabb hang ; 

orrhangú e; 

0 

ö 

= orrhangú o ; 

== hosszú orrhangú o ; 

é = orrhangú é; ó = 9; 

7 

9 

= /; 

= íl< i 

ó 

ö 

orrhangú ö ; 

= 

= ö ; 

99 = 

0 

= hosszú ö ; 

mi = dd, de összetételben 

(pl. meggyúl. 

ö 

ö 

orrhangú ö ; 

hosszú orrhangú ö ; 

loroggyék) gd; ö 

= g ; 

í —- a /-nek megfelelő 

zöngétlen spiráns 

hang ; 

ő 

p 

r 

= orrhangú ö ; 

= P ; 

r; 

h 

- h; r i = i; 

i, l l = hosszú, Ül. megnyúlt 

í ; 

i orrhangú i ; 

f. 1 = hosszú v. megnyúlt 

orrhangú i; 

r 

s 

sz 

ssz 

s-sz 

t 

= szótagalkotó (so- 

nans) r ; 

= S; 

= s; 

= ss ; 

= s-s (pl. fás-szén) ; 

= / és postalveolaris /; 

2*

2 0 

tty 

u 

l'l, ü 

u 

y» Q 

u 

u 

ű, ii 

f; 

«; 

u : 

hosszú, ill. megnyúlt 

u ; 

orrhangú u ; 

hosszú orrhangú u ; 

ke t1 ösha ngzókban 

előforduló félhangzó 

1/ (pl. 

oóuna) ; 

ii; 

hosszú, ill. megnyúlt 

ü ; 

u 

ü 

orrhangú ii ; 

hosszú orrhangú ii ; 

kettőshangzókban 

előforduló félhangzó 

ii (pl. 

tőijti) ; 

v; 

z; 

í\ 

ü; 

főhangsúly ; 

mellékhangsúly. 

A fenti jelek nagybetűs alakjai ugyanazon hangot jelölik, 

mint a kisbetűsök.

A, A. 

1. a ~ (-/, -ja) fn. 'az a betű neve'. 

2. a ~ mutató névm. (msh.-n kezdődő szó előtt és 

mondat végén, nem ragozható) 1. 'der, die, das; jener, -e, -es'. 

Nenvhaggya a ma:gát. Mán- a töb-bet ihat, m\r\ kellet : vaun. 

Nem' a te dongod : a. Á- lessz : a. Méfc vóut a? 2. határozott 

névelő msh.-n kezdődő szó előtt 'der, die, das'. A jów nóutát, 

asztasz szereltem. L. az. 

1. á "•«. (-/, -fa) fn. az (í betű neve'. 

2. & 1. ah. 

ahajuat abaigat (-ok, -öl stb.) ts. i. 'hajszol, kerget, zavar'. 

ahárol abáröl (-ólok, -s-rstb.) ts. i. 'fonnyaszt, forró vízben 

puhít' (gombát, zöldséget, hurka tölte léket). L. megabárol. 

abban abba hsz. 1. 'darin'. 2. 'abban a hiszemben'. 

Én abba vontam :, hoty te ol meg-vársz érjge.met. 

abbeli ~~ nm. 'abban való'. Ab-beli bi.sztomba, hogy megént 

kiagggák, nem- kerestem má:sat. 

ábécé ábécé (-ét, -éje) fn. 'ábécéskönyv'. Sz. An-nyit ért 

hoz:zá, mint a lyuk- az ábécé:hez { = nem ért hozzá). L. béce. 

altiszti ^ isz. 'csitt ! hallgass!' Á-biszti \ Ne~ szóiji bele, 

ii- tuggya, hoty kell ! 

ablak ~ (-ol, -a) fn. 1. 'fenster'. 2. 'szövéshiba, mely 

akkor keletkezik, ha a vetélő a lazán álló felső fonalréteg 

néhány szálát átugorja s a bélfonál azon a helyen kívül 

marad'. Sz. [írtam- én neki eggy ojá levédet, hogy] nenv 

leszi az ablakaiba (= nem dicsekszik vele). Az ablakot) 

ké-rik, az aitóiin ne- viszik (mondják ironikusan a kelletlen 

eladólányról). Xr. A halottas menetet nem szabad az ablakon 

keresztül nézni, mert meghal az ember. Az esőhullást nem 

jó az ablakon keresztül bámulni, mert beteg lesz v. megsápad 

az ember. Aki ébredéskor az ablakra néz, elfelejti az álmát. 

L. vakablak, téli ablak, félablak. 

ahlakín ~ fn. 'az a ráma, melybe az ablakszárnyak 

záródnak'. Sz. O-jam, mint aki az ab-lakfával észalatt : 

(= bolondforma, hóbortos). 

ablakt'ordító ablakjörditóu fn. 'tengelyen forgó ablakzáró 

kallantyú'.

2 2 

altlak uombja ablag gombja fn. 'gombos végű fogantyú, 

melynek segélyével az ablakszárnyat nyitják és zárják', 

ahlakkarika ~ fn. 'ablaktábla, ablaküveg . 

ablakos ~ (-t) mn. 1. hibás szövésű (vászon), melyben 

itt-ott néhány keresztszál vigyázatlan vetélő-dobás következtében 

kívül marad'. 2. 'szemhíjas (kalász), olyan (kalász), 

melyből egy-egy szem hiányzik'. Az i'dérm ablakos less: 

a gabo.na. fn. 3. 'ablaküvegező tót vándorkereskedö'. Ma 

iljárt az abla:kos._Mijjér nem esinátallnd be aszl a rósz piliuuablakot 

? Sz. ÖTÜI :, mint az ab-lakos, mikor hanyatt e:sik 

(ir. = búsul, bánkódik. T. 

üvegeit.) Xr. Ha ablakos 

L. drótos Xr. 

ahlakránia ~ fn. az 

üvegtábláit befoglalja'. 

ablakszárny ~ fn. 'a 

i. az ablakos a hálán hordja az 

jár a faluban, szép időt jelent. 

ablak fa kerete, mely az ablak 

kettős ablak egyik fele, félablak', 

ablak-töcce ablak-töücce fn. 'az ablak polca, párkánya, 

könyöklője'. 

ahora ~~ (-át, -áfa) fn. széna v. 

más takarmány tartására való alkotmány, 

mely négy faoszlopból s rajtuk 

le- s fölcsúsztatható könnyű fedélből 

áll'. Részei: 1—4. a négy y 

aborain (= a négy tartóoszlop); 5.C 

aborasisak ( = a le- s felcsúsztatható 

fedél). L. még zabora. 

aborain odorain 1. a b o r a részei 

1—4. 

aborasisak 1. a b o r a részei .">. 

Abrahámpataka ~- patakhév (Garbolc). 

abrak ~(- 0t,-ja) fn. 'futter'. Sz. 

Rá' va szok.va, mint a jón- lú az abrakára. 

j abrakol abraköl (-ólok, -ösz stb.) 

ts. i. 'abrakkal etet' (jószágot). I . . 

megabrakol. 

abrakos tarisznya ~ fn. 'futter- 

sack'. 

abriklol abriktöl (-ólok, -ölsz v. 

-ösz stb.) ts. i. 'ver, megfenyít'. 

fúfát. L. megabriktol. 

abroncs abroncs (-ol -a,) fn. 1. 

vászonban, mely akkor keletkezik, 

fonál hellyel-közzel igen vastag'. Xr. 

Ahora. 

Kin}-sánc alrriktojja a 

'reif. 2. 'szövéshiba a 

ha a keresztbe szőtt 

A szerelmi bosszúnak 

egyik módja a következő. A hordónak lepattant abroncsát, 

mielőtt leesnék, meg kell kapni, el kell égetni s a hamuját

cl kell tenni. Ha a legény ilyen abroncshamuval a bálban 

meghinti annak a leánynak a ruháját, akire haragszik, 

akkor a néphit szerint a ruha lepattan és lehull a lányról, 

mint az abroncs a hordóról. 

abroncsol abroncsol 

csal ellát'. 

(-ótok, -ösz v. ölsz stb.) ts. i. 'abroncs 

abroncsos abroncsos (-1) mii. 1. 'abronccsal ellátott'. 

2. 'olyan (vászon), melyben az itt-ott vastagabb keresztszálak 

faabroncs módra kiemelkednek'. 

abrosz. ~ (-1, -sza) fn. 'asztalterítő' (étkezéskor). 

aeei, aeeide I. addsz' ide, addszi. 

acél ~- (-1) fn. I. 'slahl'. 2. acélból való'. 3. 'tűzgyújtó 

szerszám, mely a kovából szikrát csihol a laplóba'. 

4. 'késfenő szerszám acélból'. 

aeimlál acindáll (acindállok, -álsz stb.) tn. i. 'okoskodik, 

bölcsködik' (Szamoskóród). Ne acindái, csak asz - 

23 

csinád:, 

amil éar mondok: 

áes — (-ol) In. 'zimnierinann'. Vö. cimerináiiv. 

aesalapn ~ fn. 'Petasites hybridus L.' 

acsarkodik I. agyarkodik. 

ácMiiuózik ácshif/óíjzik (-ok, -öl stb.) tn. i. 'sóvárogva 

néz vinire'. Tán ere a kisz szalonnára ácsiíjgóuzöl: ? L. kácsingózik. 

aeskó 1. zacskó. 

ácsorgás ácsorgás (-1) fn. 'tétlenül álldogálás'. 

ácsorog ~ (-rgok, -roksz stb.) tn. i. 'tétlenül álldogál'. 

ad áá (adok, arc és adöl stb.) ts. i. 1. 'gebén, sehenken'. 

2. 'verkaufen'. Hogy' aggyá a szilvád, bácsi ? 3. 'megenged, 

teljesít' (kívánságot, óhajtást). Csak adná a jóu Is:te, hogy 

irrömél érjük:' 4» 'küld' (vmely pályára). Ha nenr tanüsz, 

inasnak adlak : 5. ügyel, ügyet vet'. Kicsit attam én az ojanok:ra. 

Nem' adok én az ii szavaira sem mii: 6. 'számít, 

szab'. Nem- adok neki két eszlen:döijt, emehel kóudülni : Má 

mekhal a: ö:reg, nem- adok neki kél he:lel. 7. 'verést, büntetést 

stb. ad'. Mául' ád magának a felese:ge, ha haza me:gyen ! 

Adok én neíkel, csak ojanokod beszéi: te! Adnék én ne: ki, 

ha az ém pujá oóuma. Maid' adok én ne:ket lekérgést: ! 

8. 'húz, ölt' (ruhát). Az úi' ruhát ciőüször a macskára kell 

ad:ni. Sz. Férhez ád (= nőül enged). Még az' izs gondot ád 

az ember:nek, hoty hova legye a kis hummicská:jál (= gondot 

okoz). Naty szamárnak acc en:ni (tr. = nagy szamár vagy). 

Atkni kell a ke::inn [az ijen emberek:nek] v. ad-ni kell a 

s:á:jánn (= rá kell hagyni az állítását, nem kell vele ellenkezni). 

Bü'SÜltam ém, mig nem at:tak, mos má «' busujjon :, 

aki adott: (t. i. kölcsönt. E mondást adják félig tréfásan 

az adós szájába.) Km. Ha- adnak, vedd- é, ha' ütnek sza'laggy é 

(= ha vmivel kínálják az embert, el kell azt fogadni). Cigány

2 i 

alta, viaszavette, pokolba megyén a lelke (megbánt és visszavett 

ajándékról mondják). L. által-, be-, elő-, fel-, hozzá-, 

meg-, ki-, össze-, ráad, visszaad. 

Ádám ~ (-ol) szn. 'az első ember neve'. Sz. Rokon 

Adámrull, Evárül, meg a csonka dijóu/árull v. a sáivta 

barackfárull (ir. = nem rokon). 

ádámImrok ~ fn. A következő mondókában : Mit' 

jáccolok, já'nyok ? Csi'cseréked, bugyborékol, ádámbuckot, 

nadbarackot, teygeri guggot. 

ádámesutka ~ fn. 'adams-apfel'. Xr. Ádám még nem ette 

meg egészen a tiltott almát, mikor Isten szavát hallva ijed- « 

tében az alma csutkája a torkán akadt. 

addit) f«w 1. 'so weit'. 2. 'so lange'. 

adiliij aililii| »x hsz. 1. 'rendre-rendre, lassan, addig 

s addig'. Ad-aszt a jóu Is:len addig-addig: (esőt). Addigaddik:, 

hogy még'is megmonta : 2. 'mindaddig'. Addigaddig 

rángatta:, mig északatt : 

:iilili;i mrildiji ~ hsz. mindaddig, addig s addig'. Addigmeddig 

járt osz:tá, hogy mek-kapta : 

addszi acci ts. i. 'addsza, add ide'. Acci csak a bádo-got, 

had' igyak. Acci eggy Cd:mát. L. hacci, hocci. 

addsz' ide accide ts. i. 'addsza ide, add ide'. Accidr 

csak aszt a dugóut. L. haccide, hoccide. 

adj-véjjyez agyvégyez (-ek, -él stb.) tn. i. 'sors útján 

dönt a felől, hogy melyik fél kezdje a lapdajátékot.' Xr. Eljárása 

a következő : Előáll a két párt vezére s egyikük 

megfogja a lapdaverő botot legalul s mondja : „\ggy /" 

Erre a másik párt vezére közvetlenül a másik fiú keze fölött 

fogja meg a botot s azt mondja : „Végy /" Ez így folyik addig, 

míg a bot felső végéhez érnek. Az kezd, akié az utolsó, de 

olyan erős fogás, hogy a botot az ellenfél nem tudja kilendíteni 

a kezéből. 

adj-véijyezés agyvégyezés (-1) fn. 'sors útján való döntés 

a felől, hogy melyik fél kezdje a lapdajátékot". E. adjvégyez. 

adó adón (-1) fn. 'steuer'. K. Nagy adini az emberenn 

ez a pi:pa ! Be' nagy adón is rüitam ez az asszony ! (= teher). 

L. egyházi adó, községi adó, útadó. 

ado

adóssá;] adóusság 

kölcsön'. 

(-ol) fn. 'tartozás, meg nem fizetett 

adressz atrec (-el, -ce) fn. 'cím' (levelén), 

adta 1. ebadta. 

afféle ~, aféle (-él) névm. 'dergleichen'. Járja a vásárokat, 

mint ajéle kupec. Sz. [ A mck szítta vén tolvajnak, vén kutyának/ 

mi s több aféle (= satöbbi). 

ájj ~~ (-al, -a) fn. 1. 'zweig'. 2. 'zacken'. Villa ága. 

3. keresztfák a motóla két végén, melyekre motóláláskor a 

fonalat akasztják'. Motóuüa ága. 4. 'valamely fonatnak egyegy 

sodrata'. A hajat három ágba, az ostort két- vagy négy ágba 

jonnyuk. 5. 'szár, váz'. A rétoja kél ága vagy ina. Sz. [Ennek 

azét)- kalapomnak is/ kiverte mán az ág a sze.mit (= tönkre 

ment, elnyűtt). (Nem' tutlá vcleg/ zöudágra vérgőiid.ni (— boldogulni). 

E'SZem ágába v. kis- eszem ágába se vóut (= meg se 

álmodtam, eszembe se jutott) Km. Szegént az áy is húzza, 

az eb' is megugattya 

csengőág. 

( = nehéz a szegény ember sorsa). L. 

á

26 

1. ágy ~ (-at, -a) fn. 1. 'bett'. 2. 'téglaalakú virág v. 

veteménygrupp'. 3. 'annyi (vetemény), amennyi egy ágyban 

(gruppban) van'. Két- ály hagymám termelt a: i:dénn. K. 

Magoss ágybúi származott (= előkelő családból). Sz. Agynak 

esik (= fekvő beteggé lesz). Agyat vét (=1. ágyat bont ; 

2. ágyat fölvet). Könnyebbeggyem meg az ágya szalmája (átk. 

= haljon meg). Nagy ágybúi származott :, lu-le jekűlteg 

ben:ne, ha egy leesett a je-ne se töröijdöt ve:le (ir. : alacsony 

származású). Böircsöiibe nagy, ágyba kicsi (= éretlen, 

gyermekeszü felnőtt ember). Km. Megesik a szerencsétlé.ség 

az crgyonn is : (könnyen megesik). Megnőni a kis : iá, 

ha az ágy alá teszik is : (felelik, ha vki azon csodálkozik, 

hogy mekkorát nőtt a leány). L. gyermekágy. 

2. ágy ~ (ágyok, ágyöl, ályta stb.) ts. i. I. 'cséplés, 

nyomtatás végett a szérűn kitereget'. 2. 'tincsekre tépve 

fonásra alkalmas rendbe szed' (szöszt). L. felágy. 

ngyabugyál agyabugyáll (-ok, -bugyálsz v. -bugyász stb.) 

ts. i. 'ver, páhol, dönget'. L. megagyabugyál. 

agyag ~ (-ol, -ja) fn. 'ragadós fekete föld, mely megszáradva 

igen kemény'. 

agyagos ~ (~t) mn. 'agyagot tartalmazó'. Agyagos 

jöüd. Sz. E'csém, a-gyagos ! tijéd a gé:jos (tr. -s megszólítás). 

agyai agyai (-alok, -ölsz v. -asz stb.) ts. i. 'agyba-főbe ver'. 

L. magagyai. 

agyarkodás acsarkodás (-1, -a) fn. 'dühös szitkozódás, 

ripakodás'. 

agyarkodik acsarkodik (-ok, -öl stb.) tn. i. 'ripakodik, 

förmed". K. (tr.) 'rókázik'. L. ráagyarkodik. 

ájiyas 1. gyermekágyas. 

ágyás ~ (-1, -sa) fn. 1. 'szérűn nyomtatás vegeit kiteregetett 

kévesor'. 2. fonásra alkalmas rendbe tépdesett szöszcsomó'. 

Kggy ágyás szösz. Sz. Ojan ez a:: agy, mint az ágyás 

(= összerugdalt, rendetlen). L'ly lapátnak röi:la, mini az 

ágyásonn : (pl. szétdobált holmin, ruhán lábbal járnak). 

agyba-főbe agyba-jiibe hsz. 'kíméletlenül' (pl. üt, ver). 

ágybaszarás ~- fn. 'scheissen ins bett'. Sz. L'gy megyém :, 

mint az ágybaszarás : (tr. = gyorsan, mint a karikacsapás). 

ágybéli ~ fn. 'ágynemű'. 

ágydeszka ágydeszka fn. 'az ágy fenékdeszkája', 

ágyék ágyék (-ol, -a) fn. 'lende'. 

ágyl'ő áiyjü (-1) fn. 1. 'az ágy vége, ahol az ember feje 

pihen'. 2. 'az ágy végében a párna alatti rejtekhely, hol 

egyetmást tartani is szoktak". Betettem az ál:mát az átyjübe : 

ágykarja átykarja fn. 'az ágynak a két végén levő támlája'. 

ágylába ~ fn. 'bettfuss'. 

Agyókátyó Agyóukályóu hn. (Sárköz).

fcgyszalmája éüyszalmája fn. az agyat kibélelő szalma'. 

Sz. Kbnnyébbeggyem meg az ágya szaunája ! (Káromk. = haljon 

meg). 

ágytakaró álytakaróu fn. 'bettdecke'. 

ágyterítő átylerilőii fn. 'ágytakaró'. 

ágyú ~, (ígyu (-1) fn. 'kanone'. 

ágyúgolyó ágyugojóu fn. 'kanonenkugel'. 

ájiyúszó ágyuszóu fn. 'az ágyú hangja, ágyúdörgés'. 

agyusztál agyuszláll (-ok, -sz) ts. i. ver, páhol (tr.) (ném., 

kat. adjustieren). A kowdás ugyan agyuszlájja a fiiját. 

L. ki-, megagyusztál. 

ai|yvéj|\ez. -ó* I. udj-végycz, -es. 

ah a, á 'kedvetlenség, bosszankodás indulatszava'. 

Á', nem' jön az e:löij délik se: A', dehogy mon:la .' 

ahol ahun hsz. 1. 'ubi, \vo'. Hír jársz ill, aluin a ma'dár 

se jár? 2. 'olt'. .17/// van a tilova;tok, nr '. Sz. A'hQ vagyok 

vele, né! (bosszankodó v. meglepődő felkiáltás.) Alul 

nagyok oe:le, ne ! Most' ereszlem ki az (ájl.bül, mán a keik 

alatt ál: meg ez a: istentelem ma:lae .' L. ehol. 

ahová ahova vonatk. hsz. 'wohin'. 

ahun 1. ahol. 

ajak aj jak (aj jakot, ajjaka) fn. 1. 'lippe'. 2. 'ivóedény 

széle'. Csésze, jindzsa, csupor ajjaka. 

ajándék ajándék (-ot, -a) fn. 'geschenk'. Km. Ajándék 

marhának nem- kell a fogát néz:ni ( az ajándékot nem illik 

bírálgatni). 

ajándékoz ajándékoz (-ok, -öl) ts. i. 'ajándékul ad'. 

L. el-, megajándékoz. 

ajándékozhat ujándékozgat ts. i. 'gyakran ajándékoz', 

ajánl 1. el-, megajánl, 

ajé 1. ajjé. 

ájer ájér (-1, -jc) 'levegő'. A házagba rossz ájér van : 

Hi'deg az ájer oda:ki. 

ajjak 1. ajak. 

ajjé ajé isz. 'persze ! hogyne ! ajaj !' Na', foj' a 

nunj'ka ? — Af'ff' ! Ugy dóugoznak ezek, mint a drwhé ! 

Hát' oszt elég i'oiii a kf'nyér? Aj'jé- ! Még ma rali is : 

ajtó ajtón (-óul, -uja v. -ónja) fn. 'tür'. Részei : 1. ajtóufél, 

2. küszöb, 3. szemöijtlökfa, \-—5. hevedér, 6—7. sarokvas, It—9. 

sarok, 10 11. áftóupipa, 12. zár. — Sz. Ajtóul nyit rá (= benéz 

hozzá, meglátogat). //' járt, osz még ailóul se nyitót: rám. 

Ser)'ki se nyit ra öi:loul. Nem jártam én az ajtajára kenyeret 

kérni (= nem szorultam a segítségére). — Na\ e betelte 

nekem az ái'.lóut ! (= befütyölt nekem, nagy kárt, bajt, galibái 

szerzett). — Az abiakotj ké'rik, az ailóun ne viszik (mondják 

ír. a kelletlen eladólányról). --- . Egymásnak aggyák az 

ái:lóut (=sürün járnak pl. a vendégek). //»'/;/' vártunk ! 

27

2 S 

Ha'tony nyomtuk az ai:tóut (tr. = nem szívesen vártunk). 

Aki lu'vtül inaral, le 

gye be maga ntánn az 

dutóiit (így gondolkozik 

a pazarló, adósságcsináló 

apa). —^ 

Km. Erdöüre aitotil,' 

libára jár-mot (l. i. 

nem kell tenni. Fö- ) 

lösleges, szükségtelen 

dologról). Xr. Mikor 

a fonalat megvetik 

( = a szövőszékre előkészítik), 

az ajtó sarkára 

szokták akasztani 

s az. ajtót jól kinyitják, 

hogy szövéskor 

nagy nyílása FF 

legyen a fonálnak. L. 

házajtó, házhíjaajtó, 

blóderajtó, kamara-

f 

melynek horgába felül a kilincs akad s melybe záráskor s 

zár nyelve tolódik ; 3. a zár nyelve, melyet záráskor a kulcs 

segítségével az ütközőbe tolunk ; 4. rigli : a zár alsó részében 

elhelyezett, kézzel tolható zár ; 5. förditóu, melynek segítségével 

kívülről nyitjuk a betett ajtót, 

akácafa 1. akácfa. 

akácfa akácfa, akácafa (Botpalád) fn. 'akazienbaum'. 

Nr. A legnépszerűbb díszfa. Ez szegélyezi a falu utcájának két 

sorát, a mezei utakat. 

akáefalevél ákácfalevel fn. 'akazienblatt'. Nr. Szerelmi 

jóslat akácfalevéllel : A leveleket sorban letépdesik a következő 

mondóka kíséretében : „Szerel — szivbül — szimbüll — 

igazán — cseppet se." Amelyik szó az utolsó levélre esik, 

az az igaz. llyszerüen jósolnak a következő mondókával is : 

„Élek — halok — ha meg — halok — feltá — madok." 

akácfás ákácfás (-t, -sa) fn. 'akácos hely, akácerdő'. 

akácfavirág ákáefavirág fn. 'akazienblüte'. 

ákáeiós ákációus nm. akadékoskodó, kötekedő'. 

akácméz akácméz fn. 'akácvirágról gyűjtött méz'. 

akácos akácos (-1, -sa) fn. 'akácos hely, akácerdő ; akácfasor'. 

akad ~ (-ok, -öl) tn. i. 1. 'akaszkodik'. A kenygyélbe 

akatt a lá.ba. Tör kálin akati a szál: ka. Va'lami szeg- akait 

a nadrágom.ba, a- hasította : él. 2. 'lel, talál, bukkan'. Nemtullam 

párjára akadni a Lombár ökor.nek. — 3. 'kerül, találkozik'. 

Jón- vóu, ha párja akadna a váséironn a kis tinóu:nak. 

Ezenn azóiidalonn iykább akad e kisz szé:na. — Sz. Minden 

az öránn akad: (= minden csekélységért megneheztel). 

Km. Akad cp körpá:ra (= fizetésért mindenre akad vállalkozó). 

L. bele-, el-, fel-, fenn-, ki-, meg-, össze-, ráakad. 

akadékoskodik akadékoskodik (-ok, -öl) tn. i. 'gáncsoskodik'. 

akadozik ~ (-ok, -öl, -zon, -na) tn. i. 'el-elakad (kül. 

beszéd közben)'. 

akar akar (-arok, -sz) ts. i. 1. 'wollen'. 2. 'készül, mármár 

megtesz vmit'. E'SÖti akár len.ni. Este akár lenni. 

Bele akart jül:ni a viz-bc. L. akár. 

akár akár hsz. 1. 'bár, legalább'. Mirtalhalnék akár 

szá-zat is : —• 2. 'meinetwegen'. Akar a zsá-kokra is jéleheted a 

motyóu:dat. — 3. 'akárcsak, mint, mintha'. Oja sima : 

ez, akar a bár-sony. A kar a kirtyánag beszélnék : — II. akár. . . 

akár. . . ksz. 'ob. .., ob. . .'. Mindeggy en.nek a-kar pofonn, 

a-kar nyakonn : 

akarás ~ (-1) fn. wollen'. Km. Nem- akarásnak szarás 

a vé:ge (= az oktalanul makacskodó pórul szokott járni). 

akarat ~ (-ol, -lya) fn. 'wille'. Sz. Mos mindeggy akarata 

vagyunk : (mondják tr. étkezés közben). Km. Az akarat 

2!*

30. 

még nem' eggy a cselekedet:tél (= nem elég csak akarni 

valamit). 

akaratos ~ (-1) mn. 'önfejű, nyakas'. 

akárcsak akárcsak hsz. 'épen mintha, mintha csak'. 

Akárcsak az w hangját hallanám : 

akárhány akárhány nm. 1. 'bármily sok'. A'kárhám 

pláibászt veszek, mind' éveszli : 2. 'sok'. Yóud' biz a: koszt 

hibás fs : a'kárhá : 

akárhányszor akárháször hsz. 1. bármily sokszor". 

2. 'sokszor, gyakran', liizom mek kell asz forgalmi a'kárháször 

: Még a korcs-mába izs bebenéz : ü a'kárháször : 

akárhogy akárhogy hsz. 'bármi módon". 

akárhol akárhun hsz. "bárhol". 

akárhonnan akárhunnrn hsz. "bárhonnan". 

akárhová akárhova hsz. 'bárhová'. 

akárki akárki nm. 'bárki, mindenki'. Sz. Nem akárki 

(= nem közönséges ember). Nem' akárki: a, hanem a legmóudosabb 

ember a falu.ba. 

akármelyik akármék nm. 1. 'bármelyik'. 2. 'bárki'. 

Meginonyggya az : aszt a'kárméknek : 

akármennyi akármennyi nm. 'bármennyi". 

akármerre akármire hsz. 'bármerre'. 

akármerriiniien 

mely felől'. 

akármériinnen hsz. 'akármerről, akár 

akármi akármi nm. 'bármi'. Sz. Akármi legyek, ha nem 

i.gaz (eskü). 

akármikor akármikör hsz. 'bármikor'. 

akármilyen akármijen nm. 'bármilyen'. 

akaródzik akaróudzik (-ott) In. i. 'leiszik, jól esik'. (Légink, 

tagadó mondatokban.) Sehoty se akaróudzot jé jele kél:ni. 

akaszt ~ (-ok, -öl) ts. i. 1. 'függeszt'. Nesze ez a: ujjas, 

akazd a fogasra. 2. 'szúr, vág". Hogy a lábomba akasztotta 

a kormit ez az istentelem macska ! 3. 'akasztófára húz'. 

A'kasztani kéne az ojan em.bért. L. bele-, el-, fel-, ki-, le-, 

meg-, össze-, ráakaszt. 

akasztani-valő akasztóni-oalÓU fn. 'kötni-való, semmirekellő'. 

A T 

fW mért haza jön.ni az akasztani-va:lóu. 

akasztó akasztóit (-1, -ja) fn. 'akasztózsinór a kabát 

gallérján'. Leszakatt az ujjasomnak az akaszlóu:ja. 

akasztófa akaszlémja fn. 'bitófa'. K. Megéli, te kis 

akasztóii:fa, nem- jötté haza, hoty kividd az é.lelt ! (= kötnivaló, 

semmirekellő). II. Akasztófa hn. (Vámosoroszi). Sz. Az 

a'kasztóufá száragy : meg .' (átok.) (iyere csak, te a'kasztóufá 

száradni valóu, gyere! (= te kötnivaló 1) 

akasztófáravaló akasztóufáravalóu fn. 'kötnivaló, gézengúz, 

semmirekellő'. Hi'jába híitum eszt a másik akaszlóufára 

valóul is :

aki — vonatk. mn. der, die, das, welcher, -e,_-es'. 

a) személyre : Bizom mekhibádzik: aszt, aki ot megürgölför:gott 

(t. i. a harctéren). I») dologra : Héi', ha az Isten adna 

egy jóu erszént, de O'jat, aki so'hase fogyna ki. Abbull, akit 

Pisla kíidöl, nétyszász pengői) van : Nem- malom : a, ké'rem, 

aki nem őiir meg minident. Az a vágod dohány, ak' a télé 

vóut, nr vóul ojg: jé>u. Akit lm vaj aratluy gabonát, a sok'ká job 

vóul: Aki etöijllök vóul fa, asz mind' levákták : Aki ugy 

vágja le a füvei, a nem' dicsérni ixdóu kasza : 

akkor akkor hsz. I. alsdann, dann, damals'. 2. (feltételes 

mellékm. mellett) 'so'. Ila kéröijdzik, akkö ne köüccsétek : 

fé. 3. (jelzős haszn.) 'azon, azon a'. Még ak'kor éccaka hwza 

is jött' Akkor nap, akkor hétenn, akkor reggél, akkor lélenn, 

akkor Iáiba v. taft (= azon idő tájon). 

akkora n., helyette : olyan nagy. 

akkorára ~ hsz. arra az időre'. 

akkori ~ (-1) mn. 'damalig'. 

akkorihan akkoriba hsz. 'azon időtájban'. 

akkurátus akkurátus (-t, -onn) mn. 'pontos, rendszerető, 

rendes'. Az irrek Italházi ak'kurátos ember vóut : Be fene 

akkurátuson csinájjátok .' 

Akláe ~ (-ol, -onn) lm. (Garbolc). 

akna ~, akona (-át, -ák, -ája) fn. 'dugó (a kád, vályú 

fenekén, a hordó oldalán)', 

aknáz 1. elaknáz. 

akol akol (aklot, akla) fn. 'juhistálló, juhok telelő óla'. 

II. Akol lm. (Riese). 

akól 1. megakól. 

ákombákom ~ (-ot, -ja) fn. 'kusza, olvashatatlan irás'. 

Á'kombákom ez' az irás, Ojam mint a tyukkaparás (tr. mondóka). 

akona 1. akna. 

alá ~ (-m, -d, alá, -nk, -tok, -jok) n. u. 1. 'unter'. Rakjatok 

a.lá jóu- tüzel:, me meg'edzöüdik az a pa:szüi. 2. 'közelébe, 

melléje'. Setét este lel, mire a németi sürü alá ér:tünk. 

'A. 'mögé, végébe'. Csak i'de megyek : a kért' alá : Sz. Ne 

gyere ide láb a:lá (= az utunkba). Kéz alá (= a kéz járásába). 

Ne tedd aszt a lámpát a kezem a:lá. 

alább ~ hsz. 'olcsóbban'. Öt' peygöünél nem' adom a:lább. 

Vö. lejjebb. 

alábbvaló alábvalóu (-1) mn. 'értéktelenebb'. Az énökröm 

se vóul alábvalóu a löbbi.nél. 

alacsony ~ (-nt, -onn) mn. 'niedrig'. Kis alacsony ember. 

A'lacsö vóut az asztál. A'lacsonyö járnak a fellegek. 

alak ~ mn. 'szép'. Mijén eggg alak kis jány : az ! 

(ritka). 

alamizsna ~ (-át, -ája) fn. 'almosén'. Kin. Szemesé 

31

:Í2 

a vi:lág, va-ké az alamizs.na (= csak az életrevaló boldogul 

az életben). 

alamuszi ~, alamuszti (-t) mn. 'alattomos, jámbornak 

látszó ravasz'. Km. Alamuszti macska nagyot ugrik: 

(= ne higyj a sunyi embernek). 

alantas ~ (-t, -sa) fn. 'untergeordnet'. 

alap 1. fundamentum. 

álarc állárc fn. 'maszk'. 

alánná ~ (-át) fn. riadó' (katonai műszó). 

alásan alásonn hsz. 'alázattal, alázatosan' (csak kér 

és köszön mellett). A-lásö fikérem a tekéhtetes u:rat, tes-sék 

nekem adni egy véka mádét. Köszönöm alá:sonn. L. alázatos. 

alatt rx (-am, -ad, -a) n. n. I. (helyhat.) unter'. //• vóul 

a : péz a kasz'literüáü alatt : 2. 'közelében, mellett'. Halloltálog 

Berek alal mi történi ? (Nd.) A falu alatt értem u:tóull. 

3. 'mögött, végében'. A kérk alal jártam. 4. (idöh.) 'innerhalb, 

wáhrend'. Eggy esz'tendöü alal sok- mindem megeshetik : 

5. 'olcsóbban'. Nem- adnám tizenöt peygöünek alat:ta. Sz. Láb 

alatt, kéz alatt (= a láb, a kéz útjában). Tegyük jére innét 

eszi a dé:zsát, mer it láb- alat van : Ne- járj a kezem alatt .' 

alattomban alattomba hsz. 'titokban, észrevétlenül'. 

alávaló alávalón (-() mn. 'hitvány, aljas'. Vö. alábbvaló. 

aláz (-ok, -öl) 1. megaláz. 

alázatos ~ (-1, -onn) mn. 'demütig'. 

Albert Albert (-el) férfi szn. 

áld ~ (-ok, -assz, -állam) ts. i. 'segnen'. Sz. Basszam, 

aki áldott ere a vvlágra ! (= aki teremtett.) L. feláld, megáld. 

áldás ~ (-1, -a) fn. 'segen'. Sz. Tuggya az áldás, mék : 

vóut (= tudja a manó). Mi" az áldás ez itt a nyakadonn? 

(= mi a manó '?) Hat- hozzak valami az Isten áldása dénj-got 

is :, ne- üjjek itt ojg hegyes:sen (= valami a manó dolgot is). 

Isten áldása ( = kenyér, élelmiszer). Az Isten áldásai nemszabad 

etapot: ni. 

áldomás ~ (-t,-sa) fn. 1. 'koccintáskor mondott pár szónyi 

köszöntő áldás'. 2. 'ivás a vásár megkötésének örömére'. 

áldott ~ mn. in. 1. 'gesegnet'. Km. Áldott a sok: kéz, 

ákkozott a sok: szái. 2. 'áldásthozó, jóságos'. Be: áldot kezed 

van ! Áldot jóij ember. 3. 'teljes, álló'. .4- e-géssz áldot ta'vaszg 

hallott az áyyu:szóu. It- kopárog az a szegén disz:nóu az e-géssz 

ákdot nyá'ron keresztüli: 

áldozik ~ (-ok, -öl) tn. i. 'katholikus szertartás szerint 

urvacsorát vesz'. 

áldozócsütörtök áldozóucsötörlök fn. 'Krisztus mennybemenetelének 

ünnepe'. 

alekszáta ~ (-ál) fn. 'engedmény'. Alekszálál kér 

(Vetés).

alhatik áhalik (-ok, -öl) tn. i. 1. 'er kann schlafen'. 2. 

alhatnám áhalnám (-ál, -ék) hiányos tn. i. 'álmos vagyok'. 

Sz. Áhatná vagyok, vóutam, áhatnál vagy, vóulál, ahalngyjk 

vagyuyk, VÓuttmk, állatnátok vatytok, vóutatok (= álmos 

vagyok, voltam ; á. vagy, voltál stb.) Ojan áhatná vagyok 1 

alig ~ (Ég", Mikola), elig (Szárazberek, Kispeleske, 

Pálfalva, Csaholc, Óvári, Atya) hsz. 1. 'nehezen, kaum'. 

Alig vévrom, hogy leüj-.jek. 2. 'mindjárt, ahogy..., alig, 

hogy...' Alik teszem ki a láibom, mg megénl leszáll ez az 

istentelex) kot.ióii. 

alig-alig ~, elig-elig fApa) hsz. 'kaum'. Mg- mán e-ligelig 

jut eszem:be, belőijlle csak'. 

alispán ~ (-1, -nya) fn. 'vizegespan'. 

alj a// (-al, -a) fn. 1. 'vmely tárgy alsó része'. Tűt szúrt 

a ruhája ajjá:ba. Üj'jünk le itt a domb ajjá:ba. 2. 'szekrényfélék 

feneke'. A sijon ajjába leltem : Az álmárijom ajjába 

van g naly: kés. 3. 'vmi alatt levő tér'. Teritve van álmával 

a ja aj:ja. \. 'vmely terület vége, mögötti része'. A kért ajjá 

láttam gnyáto.kot. 5. 'edény alá tett védőtányérka'. A csésze 

ajja. A virákcserep ajja. 6. (műveltebbeknél) 'szoknya, 

kosztümszoknya'. Fé'veszem a szfir-ke ujjamat. 7. 'alom, állatok 

fekvőszalmája'. Szóurjalok alá aj:jat jóu- vas'tagonn. 

8. 'állvány'. A iekeröü ajja (L. tekerő). 9. 'selejtes, szemetes 

része, sepreje, salakja vminek'. Ne-kem má csak az aj-ja jutott 

a kolompér:nak. Buza ajja (= szemetes b.). Kávé ajja (= salakja). 

Ajjabuza{ = alsóbbrendű búza). L. Cserealja,Kertalja. 

aljas ajjas (-1) mn. 'alsóbb néposztályhoz tartozó'. 

aljasodik ajjasodik (-ok, -öl) 1. elaljasodik. 

aljaz ajjaz (-ok, -öl) tn. i. 'almoz, fekvő szalmát hint 

(jószág alá)'. Nem- lesz szál-ma ; nem- tom az idém mibüll 

ajja:zunk. 

aljdohány áidohány fn. 'másodrendű dohány', 

aljfa áija fn. 'a járom alsó fája a nyakfával szemben*. 

L. járom. 

aljföld áijöiid fn. 'lapályos fekvésű szántóföld'. 

alkalmasint alkalmasint hsz. 'valószínűleg, körülbelül'. 

alkalmatos alkalmatos mn. 'ügyes használható, alkalmas'. 

Fájinlos, alkalmatos kis ember ez a Gyuri. 

alkalmatosság alkalmatosság (-ot, -a) fn. 'alkalmas hely, 

épület'. Van- lá valami álkálmatos:ság, ahova az ember betegye 

hum.mit. 

alkalom alkalom (-Imat, -Ima) fn. 'alkalmas hely, lakás, 

épület'. Mi-jé jói} kis alkalom ez a kis konyha főirzésre, 

sértésre, min-dere ! 

alkó ölkóu mn. Sz. Nem álkóu (nem járja, az már mégis 

sok). Ojá rossz ez a kö:jök, hogy nem- álkóu. E- má nem álkóu-, 

hogy esik ez az e:sőij. (Tiszahát, Szamosszeg). Vö. alkú. 

Csüry Málint : Sznmosháti szótár I. 3 

33

kór. 

alkonyat alkonyat (-ot) fn. 'napnyugta'. 

alkonyodas álkonyodás (-t) fn. 'napnyugta'. Alkonyodás- 

alkonyodat alkonyodat (-ot) fn. 'alkonyat, napnyugta'. 

Haza is jöttek ugy alkonyodat fe:le. 

alkonyodik alkonyodik (-ott) szt. i. 'es dámmert'. 

alkotmány alkotmány (-nt, -nya) fn. 'csinálmány, alkotás, 

épület'. Ha egy jóir szél mekfujja, ledül az e-géssz álkotmány 

: 

alku álku (-t, -ja) fn. 'egyezkedés adásvevéskor'. A kisóul 

nr vóud benne az alku:ba. Vö. alkó. 

alkudozás alkudozás (-t) fn. 'egyezkedés, hosszan folyó 

alku'. 

alkudozik alkudozik (-ok, -öl) tn. i. 'huzamosan alkuszik, 

egyezkedik'. 

alkuszik alkuszik (-ok, -öl, -utlam) tn. i. 'egyezkedik, 

olcsóbban kér' (adás-vevéskor). Osztán álkugy ve:le, negavalléroskoggy 

: L. lealkuszik, megalkuszik. 

1. áll ~ (-at, -a) fn. 'kinn'. Sz. Fé-kopik az ál:la (= éhen 

marad). 

2. áll ~ (-ok, -assz, állótok, -ott, állana) tn. i. 1. 'stehen'. 

Áj-junk a ja- alá. 2. 'vmilyen állapotban van'. Mán ottállót:, 

hogy minygyá mekháí: A harmadik is ott ál:, hogy 

mek- jele döglik : 3. 'vmilyen vagyoni helyzetben van'. La-jos 

még ák vaty tízezer jorin:tig. 4. 'járul, csatlakozik'. Mikor a 

búcsúsok ere járlak, w is közzéjek állott: 5. 'pártol'. A muszkákhoz 

állót:, mer azok többé vóutak : — ts. i. 6. 'tűr, kibír'. 

Ojá föróu vóut :, hogy nem- állotta a ke-.zem. Tűzbe teszik, tűzném 

áj ja, Vizbe teszik, viz- nem ájja (gyermekvers). 7. 'magára 

nézve kötelezőnek ismeri, érvényesnek tartja'. Allod-é még 

a szava.dat? Aj-ja a joga.dást. — tn. i. 8. 'tart, folyik'. A 

szomszédba álk a dié:ta. A tüsóii végé reggelig állott a lakada.lom. 

9. 'szünetel, nem működik'. Ely hét- lullóuta álk a 

ma:lom. 10. 'érvényben van'. Ott az- áll, amit az as-szom 

mond: 11. 'belejön, belefájdul'. Valami nyilallás állott az 

óudalam.ba Uty pojö váglak:, hogy a kis- nyavaja be-léd áll: 

12. 'épen, romlatlanul marad, tart'. Eszt az álmát mek- kell 

en.ni, mer e nem- ál sokkádg. Nem- ál ráita a ru.ha ( = hamar 

nyüvik). 13. 'illik'. Rosszull ál neki az ijen ka:lap. Besehogyánn 

ál rajtad az a ruha ! 14. 'tartódik, van'. Az asz-táljijába 

áll a láda kóuccsa. Ott- állott a zsák vaty három: nap. 

Az az áj-tóu min-dég nyitva áll: 15. 'kosten'. Sok- pézibe áll 

annak az a ma.lom. 10. 'gyümölesözetlenül hever'. Vett- egy 

rakás cserepet, osz most ab'ba áll ecs cso-móu pé-ze. —• Sz. 

Beszédbe ál vele (= szóba ereszkedik). Még neki ál jej.jebb 

(= hibás létére ő játssza a sértettet, ő áll az erdő felől) 

E-mulik: a, ha idejét áj:ja (betegségről = ha természetes

lefolyása idejét kitölti). Kicsire v. nagyra áll a kasza (= kis 

v. nagy szöget alkot a nyelével. Mindkét esetben nehéz vele 

haladni). Nem- ál benne a: szóu (= mindent kifecseg). Ugy 

áll a: szád, mini a lyuk- segyi (= síróra görbült). Ugy ál, 

mini a cövek v. mini a csűrök ( = feszesen, katonásan). Csak 

ák, mint a csauvá (= tétlenül, szótlanul, bambán áll). Ugy 

állót ráita a pa.szüi, mint a röij- (= síirün). Ugy ál, mint a 

pecek (= feszesen, katonásan). Esöijré áll az időn (= eső 

fenyeget). Könnyeim álnállaa si:rás (= könnyen sír). Csörgóijra 

áll a bajucca (= lefelé csüng). L. bele-, el-, elő-, ki-, 

neki-, össze-, rááll; állott. 

állapot ~ (-ol, -tya) 1. borközi állapot. 

állapotos

36 

Aiik szerkesztem ha:za, mán a má'sik pérdzbr a-lóu füst! 

el'óudalazik valaha: vá. 

álló állóu mn. 'teljes, egész'. Két- ál-lóij hé-tig mindég 

répát kapatom : Ely terjes éiklóu hun-napig nem- bírták felemészle:ni. 

állóess 1. áloés. 

állo

álmos ~, ámos (-onn) mn. 'schláfrig'. Nr. Lesz- valami 

esés, mé nagyonn ámos vontam : ma. 

álmosodik 1. elálmosodik. 

álnok ~- mn. 'hinterlistig'. Csak költ.-ben. Verd meg 

az álnok hamissal (Nd.) 

1. aló 1. 2. alló. 

2. aló alóu (-t, -ja) fn. 'alulsó része vminek'. Az alóiija 

csupa dók, csak a jelűje szá:raz. 

álocs állóuess (-el,) fn. 'belső bajok ellen használt 

orvosszer'. (Tinctura Aloés). 

alól alóull (-am, -ad, -a) nu. 'von untén'. Büiki az ágy 

alóull! Sz. Láb alóull (= az útból). Vidd- el inné láb alóull 

eszt a szi:lát. Vigyétek a kezem alóull eszi a: kést (= a kezem 

járásából). L. alul. 

alom ~ (álmot, álma) fn. 'házi állatok hálóhelyére 

szórt szalma, polyva stb.' 

álom ~ (-lmot, -Ima) fn. 1. 'alvás, alvó állapot'. Az 

éccaka má jóu- csemdes álma vóut: Ka-cagolt álmáiba. 2. 'álmosság'. 

Kiment az álom a szemem-.büll. Ki-vérted az álmot 

a szemem.-bűll. Most- ki a szemedbüll az ábmot. 3. 'álomkép'. 

Mos-tanába mhrdétig o m 

já rossz álmaji vannak! Km. Á-lom 

esőijs idői) (=1. álmosság esőt jelez; 2. ne higyj az álommagyarázásban). 

Nr. „Öi- le mán ely ki:csit, ne- vidd el az 

álmwy.kat", mondják az olyan látogatónak, aki siettében le 

sem akar ülni. Álmot hágy a látogató a csecsemőnél, mikor 

egy hajaszálát, vagy kendőjéből, ruhájából egy szál cérnát 

a csecsemő ágyába tesz. Ha a csecsemő nem tud aludni, 

akkor valaki elvitte az álmát. A csecsemőlátogató a ruhájából 

egy letépett kis darabot vagy szálat a csecsemőnél hagy, 

hogy el ne vigye az álmát. Ha az ember halottal álmodik 

folyton visszatérő rémes álmot, az illető halott ruhájából 

szerezzen egy darabot, égesse el és füstjével füstölje meg 

magát: a rossz álom megszűnik. 

álom bácsi ~ fn., gyny.-i szó 'csipa'. Türüjjük ki az 

álom bá:csit. 

álompor álompór fn. 'altató por' (mesékben). 

álomszuszék álomszuszék 

alőrunuen 1. alulrunnen. 

fn. 'álmos természetű ember'. 

alpári alpári, álpáré (-1) mn. 'silány, közönséges, parasztos'. 

Ojan álpáré párna ely se vóut, mini az e-.nyém. 

alperes alperes fn. 'törvény előtt bepanaszolt, beperelt'. 

alsó álsó'i (-1, -ja) mn. 1. 'alul levő'. 2. 'a négy 

pásztort ábrázoló képes kártya, melyben a színjelzés (piros, 

zöld, tök, makk) alul van'. 

Alsőerdő Alsóiiérdői) hn. (Túrterebes.) 

alsó fiirészes álsóu jirészes fn. 'az a munkás, aki a szálvágó 

fürészt (1. ott) az állvány alatt lefelé húzza'. 

37

38 

alsókabál álsóukabát fn. 'alsószoknya'. 

alsó malomkő álsóu malomkü fn. 'az a malomkő, melyen 

a felső vagyis forgó malomkő forog'. Sz. Ugy mozog:, mint 

az alsóu malomkü: ( = lusta, lassú). 

Alsómező Asóumezőü hn. (Avasújv.) 

Alsónyires Ásóynyires hn. (Kőszegremete). 

Alsórét Asóurét hn. (Józsefháza, Szárazberek). 

Alsószéles Alsóuszéles hn. (Nagyhódos). 

Alsóvég Álsóuvég 'utcanév' (Szárazberek), hn. (Mikola). 

alszik ülszik (-om, v. -ok, -öl, aluszlok, alusznak ; aluliam, 

aludni, alva v. aludva) tn. i. 'dormio, schlafen'. Sz. Alussza az 

igazak ál:mát (= mélyen alszik, istenigazában alszik). 

Aluggyunk ely su:gárt (= egy jót, egy hosszút). Alszik 

e 

99y e 

l (*= alszik egyszer). A'luggyuijk rá eg:gyet (= gondol 

kozzunk még felőle, érleljük a dolgot holnapig). Ugy alut:, 

mint akit fü beütnek : (= mélyen aludt). Ugy alszik:, mint 

a té' (= jóízűen, mélyen alszik). Aivnyil alszik:, hogy azóu-.dala 

is kicsirázig bede (= sokat alszik). Ugy alszik :, mint a bun.da 

v. mint a dun.na (= mélyen alszik)* Km. Nem- aszik az 

or:dóg (= a gonoszság mindig keresztülhúzhatja az emberi 

számítást). Máid- ászunk, ha mekhaduyk (= munka, küzdelem 

az élet). Xr. Karácsony és pünköst első napján a gazda 

ne aludjék nappali álmot, mert el fog ázni a szénarendje. 

L. bele-, el-, megalszik. 

alt- áll- (-om, -od, -a) fn. (csak személyraggal) 'alvás'. 

Aktába kvesett a szájábull a pipa. 

által átál nu. 1. 'hindurch'. Esz-tendóijt átál se írt egy 

levédet. 2. i. k. 'durch-, über-'. (Ha az igétől külön áll, mindig 

: által s nem át.) II. Átal Átál, Atöl hn. (Kisar, Nagypalád, 

Ököritó.) 

általad álalád ts. i. 'trado, übergeben'. 

általázik átutazik tn. i. 1. 'átnedvesedik (ázás v. nedvességgel 

való érintkezés miatt)'. 2. 'vminek átnedvesítése 

után kifoly'. Ez a tirróu mán á-talázott a pappiros:sonn. 

Á(l)talberek Átálberek hn. (Homok). 

Á(l)tall>erektő Átálbereklü hn. (Egri). 

általbúvik álálbujik tn. i. 'transrepo, durchschlüpfen'. 

általesap álálcsap ts. i. 1. 'áthajt (pl. jószágot)', tn. i. -. 

'más útra tér át'. 

általdobol átáldoböl ts. i. 'a kas veregetésével egy másik 

kasba kerget' (méhet). 

általdöf átáldöj ts. i. 'átszúr'. 

általdug átáldug ts. i. 'durchstecken'. 

általellenben átalellembe hsz. 'átellenben, szemben'. 

általenged álaleyged ts. i. 'átbocsát'. 

általér álalér ts. i. 'umfassen etw.' .4 vviágot átaléri, 

Még-is ety lyuk á-tállépi. (Találósmese.)

általereszt átalereszt ts. i. 'átbocsát, átenged'. 

általesik átalesik tn. i. I. 'durchfallen'. 2. 'átmegy 

bajon, feladaton)'. Még nem- esett átal a sorozá-.sonn. 

álialiá/ik (ilfilfázik tn. i. 'durchfrieren'. 

általfér álCüfér tn. i. 'át tud menni'. Ne- férek átal ezenn 

a szűk abla:konn. 

állalíő álálfőijl tn. i. 'egészében megfő'. Ne- ved még : 

le, mé né- főül jóiil á:tál. 

állami átálhii ts. i. 'herüberrufen'. Hiid- átál nagyapáidat. 

általhoz álálhoz ts. i. 'a szomszédból idehoz'. Hozdátal 

a félvékást keresztapád: nóul. 

állalirat álalirat ts. i. 'a vevő nevére könyveltet' (jószágot, 

birtokot). 

áltáljában átajjába hsz. 'egészében, summásan'. Nemcsepektelem, 

mércsikéllem : én, hanem ekadom á-tajfába (mézet). 

általjár áláljár tn. i. 'perambulo, hinübergehen'. Annag 

bezzeg nem- járnak átal a rétdyinn. 

általjön éi átjön tn. i. 'a szomszédból idejön'. Monygyad 

nénéd:nek, hogy jöj-jön átal ely ki:csit. 

általkiált átálkijál ts. i. 'kiáltással áthí'. 

általkiild álálkiid ts. i. 'überschicken, herüberschicken'. 

általlép álallép ts. i. 'überschreiten'. Xr. Ha a gyermeket 

fekvő helyzetében általlépik, nem nő meg, ezért akit így 

átlépnek, azt rögtön vissza kell lépni. 

általié álallóu (-1, -ja) fn. 'szekérúton keresztülhúzódó 

barázda ; szántóföldön szekérjárás okából betömött barázda'. 

Yi-gyázzatok az álallóu:kö, fc- ne burufjon a sze:kér. 

Ojanokad döccent a szekér az átallóu:kö, hogy asz- hittem, 

minygyá jédíil: 

általlós átallóus mn. 'gödrös, barázdákkal átvágott, 

döcögős (út)'. Még összetörik a szekér ezenn a kutya átallóus 

u:tonn. 

általlök átallok ts. i. 'átdob, átvet'. 

általmenvén átálmegyen tn. i. 1. 'durch-, übergehen'. 

2. 'átesik' (bajon, viszontagságon). Sok- mindenenn átalmentcm 

ém : má. 

álialné/. átálnéz tn. i. 'átlátogat'. Néz-zél átál hoz.zám, 

mig ilhil le.-szél. 

általolvas átalölvas ts. i. 'végig olvas'. 

általtölt áláttöijt ts. i. 'egyik edényből a másikba tölt'. 

általugrik álalugrik ts. i. 1. 'hinüberspringen'. Sz. Átalugraná 

g még a szász tü hos:szát (jó erőben van), tn. i. 2. 'fürgén 

átmegy'. U'görgy átál csak keresztapád-nál. 

általveszen átálveszen ts. i. 'übernehmen'. 

általvető álálvetőü fn. 'kettős tarisznya, melynek madzagát 

a vállon átvetik, úgyhogy az egyik tarisznya elől, a másik 

hátul csüng'. 

39

•10 

által viszen. átdlviszen ts. i. 1. 'hinübertragen'. 2. 'fogaton 

átszállít'. Mennyijér viszen átál Mikolába? 

altat áltat (-ok, -öl) ts. i. 1. 'álomba ringat, eszközli, 

hogy aludjék'. 2. 'alvaszt' (pl. tejet). L. el-, megaltat. 

aludttej alutté fn. 'sauermilch'. Az aludttejet ütéstől 

véres szemre orvosságként kötik. 

aludt vér alul vér fn. 'megalvadt vér'. 

alukál alukáll (-kállok, -kálsz) tn. i., gyny. 'alszik' 

alul alóull hsz. 'untén'. A la-risznya leyalóul van : 

alulra alóura hsz. 'nach untén'. Á le-pedőüt leg-alóura 

teszem : 

aluli-Hímen alóurunnen hsz. 'alulról', 

alvás alvás (-1, -a) fn. 'schlafen'. 

alvóka álvóuka (-át, -ája) fn. Sz. Jóiy álvóukája van : 

(= jól tud aludni). 

ám ~ hsz. .bizony.' De- még ám u-gyg fényes palota 

vóul: Csakhogy nem- aggyák ám aszt ofat] kön:nyenn. 

Amáli 1. Amália. 

Amália ~ (-ál) női szn. Becéző alakjai : Amáli, Máli. 

amarra amára hsz. 'dahin'. Sz. Ere meg amára (= így 

meg amúgy, s több afféle). Mek-fenyegelel :, hogy : „De- az 

anyád istenit ere meg amára, it ne- járjatok a jóuszág:gál." 

amaz ~ mut. nm. 'jener, -e, -es' (csak főnévileg). Nemesz 

mulatom:, hanem g-maszl: ott a bokor melleit : 

ámbár nincs róla adatom. Nem hallottam. 

ám bit II- ~ (-1) ri., fn. 'tornác, folyosó'. 

ameddig ~ hsz. 1. 'so weit als'. 2. 'so lange als'. 

a mek 1. amelyik. 

amely n., helyette 1. aki és amelyik. 

amelyik amék (-el) von. nm. a) főnévileg: 'aki (vkik 

közül), amely (vmik közül)' Améket ok tanállom, é-löröm 

a lá-bát (= közületek akit...) Hád danold, améket tudod. 

b) melléknévileg : 'amely'. A-mék kasza igy vág, a nemdicsérni 

valóu : A-mék kutyád bot-tál hajlanak a nyul után, 

né- fogja az aszt: el. 

ámen ámmen 'imádságot befejező szó'. Sz. Az- ámmenedet 

! yü\ a- jóu ámmenit ! Aki ámmene van I (Káronik.) 

ámenéi ámmenél ts. i. Csak e káromkodásban : A'ki 

ámmenélt ére a világra ! (= aki teremtett !) 

amennyi amennyi (-1) von. nm. 'amily sok'. 

amennyire amennyire hsz. 1. 'amily messze'. 2. amily 

mértékben, ahogyan'. Szorizsd, amennyire csag birod! 

L. annyira. 

Amerika Amerika (-át) tn. 'a negyedik világrész neve', 

amerikás amerikás mn. 'Amerikát járt (ember)', 

amerre amére hsz. 1. 'wohin'. 2. 'ahol'. Amire é járok 

még a fák is sirnak (Nd.)

ami ~ (-t, -je) von. nm. 1. 'was'. Asz- csináld, amit 

mgn-tam. 2.'amennyi'. Ami kizs bwzája termett, ok rothatt: 

el egy rakásonn: Na-gyon keveset vóiitam othun, csak vá % 

- 

kácijóuba amit vóu:tam. 

amicsoda ~ (-át, -ája) von. nm. 'amilyen, amiféle'. 

Amicsoda be/szédekel a lárk, jóu- let vóun: a papnak. 

amily : csak egyessz. tárgyesete van meg. L. amilyen. 

amilyen amijen (amijet, amijenek) von. nm. 'qualis'. 

Amijen a mozsdóu, ojan a türülkö:zőü. (Km.) A-mije se-bessen 

csak tukiok, uty jussatok. 

amint amint hsz. 1. 'ahogy'. Amoda jön, amint lá.lom. 

2. 'miközben, midőn'. Amint ot lékkem csendességibe vá'rogatok, 

erce csag be-csapóudik az ab.lak. 3. 'csupán, csak'. Nemóürellem: 

én amint a lé'lenn, az-óiita so-ha. 

amit n., 1. bolondít. 

amoda ~ hsz. 1. 'illuc, dahin'. 2. 'amott'. A-moda jön, 

amint lá:tom. 

amodéhli ~ hsz. 'kissé tovább, amodább' (hová ? és hol'? 

kérdésre egyaránt). 

amott ~- hsz. 'illic, dort'. 

Amsós Amsóus (-1, -onn) lm. (Kispalád). 

amúgy amúgy hsz. 'amazon a módon'. Sz. Na-, asz 

monygya, 

tovább). 

meg-áj j, akasztóujára valóu, igy meg a-mugy (= s így 

analin 1. anilin. 

áneigváneig ~ isz. 'a zsidó (-német) beszédet utánzó szó'. 

Án-cig-ván-cik ! Seg-ged láccik (tr. mondóka). 

áncvájra áncváira hsz. 'egykettőre, gyorsan'. Ka-párjátok 

össze aszt a sár:jul áncvájra: Kapjug be az ebé:det eggy áncváira:, 

osz Iwlaggyuyg dóugunkra: 

andalog ~ (-Igok, -löksz) tn. i. 'bámészkodik, mereng'. 

Az öregúr csak amdalog: 

András ~(-t) férfi szn. Változatai :Andris, Endre, Bandi. 

Andris 1. András. 

Angelika Anygyélika (-át) női szn. 

Ángli Angii Sz. Spe-kulál:, mjnt az Ányli lova a pocsojá:ba 

(Adorján.) (= ugyancsak orgatja az eszét). 

angol angol (-1, -ólok) fn. 'englánder'. Az aygolok onnét 

jen-nőül is tudnak csatáz:ni. 

Angota Angola (-át, -ánn) hn. (Apa). 

ángy ánygy (-ot, -a) fn. 'sógornő'. 

angyal anygyál (-t,-ala) fn. 'angelus, engel'. Sz. Kis anygyalom 

(megszólítás nótákban = rózsám, galambom, kedvesem).eséskor). 

Kvszakatt az anygyalog dunná:ja (mondják hó 

angyalltögyörö 

krumplinudli'. 

anygyálbögyöröi) fn. 'krumplis metélt, 

41

angyalka anygyálka (-át) fn. 'kis angyal'. 

Angyélika 1. Angelika. 

ángyó ánygyóu (-1) fn. 'ángy, sógornő'. 

anilin analin (-t) fn. 'tojáshoz való kátrányfesték'. 

ánizs t*v (st) fn. 'anis'. 

ánizsos ~ (-onn) mn. 'ánizzsal fűszerezett'. 

Anna ~ (-át) női szn. Becéző al. : Annóuk (Kisbábony). 

Annók 1. Anna. 

annyi ~ (-1, -ja) mut. nm. 'tot, so viel' Amnyija se 

maratt:, amibüll rtemessék: Sz. Amnyi a szll:va, mint a dög- 

(= sok). An-nyi vam:, mint a kwtyába a bákha (= sok). 

Búza is termett annyi gmen:nyi ( = valamennyi, egy kevés). 

L. ezer-, háromszor-, kétszerannyi. 

annyian annyinn hsz. 'oly sokan'. Annyi vóutak: ot, mint 

a gyu.-ja a tokjá:ba. 

annyiban hagy annyiba hágy ts. i. 'abbanhagy, félbenhagy'. 

Mi-kor osz láttam, hoty töp kettőéinél, é- se hattam 

gnnyi:ba. 

annyiban marad annyiba marad tn. i. 'abbanmarad, félbenmarad'. 

To-vább is akarták itt az árkot huz:ni, de csak 

amnyiba maratt: 

annyiból annyibull hsz. 'a tekintetben'. Ém is hibás 

vagyok annyi.búl, hogy ak'kör bele nem szóullot:tam. 

annyifelé annyijele hsz. 'oly sok felé'. 

annyiféle ~ mut. nm. 'oly sokféle'. 

annyin 1. annyian. 

annyira ~ hsz. 1. 'oly messze'. Arvnyira lakik ii énlüklem, 

mini én - ülüldc. 2. 'oly nagyon'. Ne- nyiíccsátok az éneket 

annyi:ra. 

annyiszor annyiszor hsz. 'oly sokszor'. 

annyit ~ hsz. 'oly sok ízben". Ém má gn-nyit vesztette vele 

a lélke.met, hogy nem- ér an:nyit az e-gész ház-. 

ánslóg áslóug, ámslág (Szatmárhegy) (-ot) fn. 'boroshordó 

kénezésére való kénrudacska'. 

Antal Antal (-1) férfi szn. Becéző al.: Anti. 

Antalcseréje Antálcseréjc hn. (Kispalád). 

Antaltag Antállag hn. (Vámosoroszi). 

Anti 1. Antal. 

anya ~ (-át, annya) fn. 1. 'mutter'. 2. 'anyaméh.' 

K. Anyámé ! (= dédelgető szó kisdedekhez). Szeg-gyél, 

anyám, szeg-gyél (mondta egy leányka dédelgetőleg a kis 

húgának. Sz. An-nya jánya: ! (= anyjára ütött ez a leány). 

Maga szopta az an:nyát (= jól megtermett, hatalmas). 

Kiéillaná q mán az annya kin:nyát (= asszonynak való már 

az a leány). Az a-nyámba se vóut job dongom, mint nál:la 

(= jó dolgom volt nála). Eggy anya, száz- apa (törvénytelen 

gyermekről). Te- vagy az, akivel anyád a többit ijezgekte ?

(= te ocsmány ! te rút!) A'pád, anyád idejöjjön ! (=» a 

kapott apró pénzt megköpködve e szavakkal szokták eltenni). 

Az annya Islene körül jár (= az anyja Istenét szidja). 

Km. .Vér- meg az an.nyát, vidd- el a já:nyát (= leendő feleségedben 

az anyja természetét fogod tapasztalni). L. szépanya. 

anyaföld anyajöüd fn. muttererde. Km. Az a-nyajöüdnek 

a gaz- az édezs gyérme.ke, a ve-lemen csak mostoha: 

(= a gazzal senki se törődik, mégis virul, a veteményt 

meg ugyancsak ápolni kell). 

anyaház ~ fn. 'a méhanya fészke a kasban'. 

anyahónap anyahóunap fn. 'növénynevelő hónap'. Májjus 

az anyahóir.nap, a- nevel: 

anyai ~ (-t) mn. 'mütterlich'. 

anyajegy ~ fn. 'veleszületett fekete szeplő vagy más 

folt az ember bőrén'. 

anyakönyv — fn. 'matricula'. (De az idősebbek ma is a 

mátrikula szót használják.) 

anyakönyvvezető anyakönyvezetöü fn. 'matrikelführer'. 

anyalevél anyaievei fn. 'fólia Sennae' (hashajtó szer). 

anyámasszony anyámasszö fn. Sz. Anyámasszoi] katonája 

(= gyáva gyermek v. ember). 

anyaméh anyáméi fn. 'mutterbiene'. 

anyányi, anyjányi anyányi, annyányi mn. 'megtollasodott, 

anyja nagyságú' (szárnyas). 

anyás ~ mn. 'anyjához szokott, anyjától elmaradni 

nem akaró (gyermek)'. 

anyaszéna anyaszéna fn. 'első vágású széna'. (A második 

vágású : sarjú.) 

anyaszült anyaszült mn. Sz. Anyaszült mezételen (= teljesen 

meztelen). 

anyatej anyaié fn. 'muttermilch'. 

anyátlan (-1, -ul) mn. 'mutterlos'. 

anyátlanodik 1. elanyátlanodik. 

nnvatollu anyatallu fn. 'szárnyasnak első tolla a kelés 

után'. 

Anyatúr

11 

Nr. A meny v. vő az anyósát szemtől szembe így szólítja : 

anyám. 

apa ~ (-át, -ám, -ád, apja) fn. 'vater'. II. Apa 'falunév'. 

Sz. Ap-ja fija : l (= apjára ütött.) Mintha az apja aszóján 

köpte vóut): ki (= éppen olyan, mint az apja). Eggy anya, 

száz- apa (törvénytelen gyermekről). Ugy néz: rám, mintha 

az apját megölte vóuna: (= haragosan néz). Láttam az apádat 

egy ronygyozs gubába ! (tréfás ráförmedés). Az apja mratáskor 

a jéy alá hóutt: Az apját meg-ölte a szita (= fattyügyermek, 

tr.). Km. Ne- tanizsd apádat pujács csinálni (= ne légy 

okosabb apádnál; ne tanítsa a fiatal az öreget). Xr. A csecsemőnek 

nem szabad az apja gatyájából pókaruhát csinálni, 

mert a gyermek az apját jobban fogja szeretni. A kofák a 

vásárlá-kor kapott aprópénzt le szokták köpködni s e szavakkal 

teszik zsebre : „Apád, anyád idejöjjön !" L. szépapa. 

apáea ~ (-át) fn. 'nonne'. 

apad ~ (apatt, -na) tn. 1. 'fallen, sinken'. 2. 'decresco, 

abnehmen'. L. elapad, kiapad. 

apadás ~ (-1, -a) in. i. 1. 'fallen, sinken'. 2. 'decrementum, 

abnehmen'. 

apai apaji (-1) mn. 'váterlich'. 

ápertén ápérlénn hsz. 'kereken, nyíltan, őszintén'. Ne - 

hinodái:, hanem mond- meg á-pérlé :, hogy nem- eladóu : 

apjostul apjostull hsz. 'apjával együtt'. 

apjoka, apjuka ~ (-om, -od) fn. 'apósa vkinek'. (Csak 

személyragozva fordul elő). Jö-ved be-szóullok apjukom:hoz. 

apoluat ápolgat (-ok, -öl) ts. i. 'gondoz, körülötte jár'. 

Gazduram a disz-nóukat apölgattya : 

áporodik 1. eláporodik. 

após apóus (-1, -a) fn. 'sclvwiegervater'. (Inkább a műveltebbek 

használják, közönségesen: apjoka). Xr. A meny 

v. vő az apóst így szólítja : apám.) 

apostol apostol (-t, -ólok) fn. 'apostel'. Sz. Az apostolok 

szekereim (= gyalog). 

apre ~ Sz. Apre pup-pos, vas-kalapos ! (= usgyé, vesd 

el magad !) 

április ~ (-1) fn. 'április'. Sz. Áprilist járat vele (= bolondot 

járat). Áprilist jár, megjárja az áprilist (= beugrik 

vmi tréfába). Áprilizs bolonygya (= akit sikerült április elsején 

bolonddá tenni, beugratni). Xr. Április a szelek meg a 

bolondok hónapja. Elsején a gyerekek és fiatalok „bolondot 

vagy áprilist járatnak" valamelyik társukkal. Ha sikerült 

felültetni, kinevetik s e verssel csúfolják ki : „Ma van élsőii 

április (vagy : Ápri-li-li-li-li-lis), Ez a bolon nagyö friss." — 

Az áprilisi hidegben a legelőről jövet azt visítja a malac : 

„Áprili-li-lis." 

aprincsó aprincsóu (-1) mn. 'apró'.

aprints, aprils aprincs, 

'usgyé ! illaberek !' 

apriccs h. i. 1. 'szaladj', isz. 2. 

aprít uprit (-ok, -öl) ts. i. 'apróra vág, tör'. Sz. Vam- mit 

aprítani a tv.be ( = jómódú). L. bele-, megaprít. 

apró aprón (-1, -aja) mn. 'kicsiny' (rendesen olyanról, 

amiből sok van). Be - 

aprón e: a kolompér ! U-gyam mik lut 

csinálni avval a sok aprón pújával! 

apröhojlorján upróuböitörjáng fn. 'Agrimonia Knpatoria 

L.' Nr. Theának főzve köhögés ellen isszák. 

apródonként aprémdoykénl hsz. 'apránkint, lassankint'. 

aprólék apróulék (-ol, -ja) fn. 'töltött káposzta közé. 

aprított hús és káposzta'. 

aprómarha apróumárha 

neve'. 

fn. 'a házi szárnyasok gyűjtő 

aprópénz aprón péz. fn. kisértékü pénz, váltópénz'. Sz. 

Ki'fizették ap-róupézét: (= röviden elbántak vele). 

aprós apróus (-t) mn. 'kissé apró'. Ap-róus vóud biz az 

a mádé. 

aprósáq apróuság (-ol) fn. 'gyerekek'. 

Aprósor Apróusór hn. (Garbolc). 

aprószeiníi szilva apróuszemü 

korai szilva'. 

szilva fn. 'nyári sZilva-faj, 

aprószentek apróiiszenlek fn. 'die unschuldigen kindlein'. 

K. Le-jeküttck mán az apróuszentek ? (= a gyermekek). 

aprószösz apróuszösz 

szövetnek, zsáknak). 

fn. 'rövidszálú, alja szösz' (durvább 

aprótojás apróutojás fn. 'feltűnően kicsi tyúktojás'. Nr. 

Ha a tyúk aprótojást tojik, az nem hoz szerencsét a 

házra. Az ilyen tojást keresztül kell dobni a háztetőn, hogy 

a szerencsétlenségei elkerüljük. 

apróviráo apróuvirág fn. 'kerti viola'. 

1. ár ~* (árt, -ak, -a) fn. 'preis'. Meg ittam öt- krajcár 

ára pá'jinkát. Sz. E'mehetünk a galambok árá-.vát (— zsebretehet 

j ük a kudarcot). Ennek meg-adod az á:rát (= ezért bűnhődni 

fogsz). Másad beszél Bodóu:né, mikor a bor árát ké:rik 

(= a neki kellemetlen tárgyról el akarja téríteni a figyelmet). 

2. ár ~ (árat, -ak, -ja) fn. 'subula, pfriemen'. 

árad ~ 

elárad. 

(árait) tn. i. 'medrében növekszik (folyó)'. L. 

arany ~ (-at, -ok, -nya) fn. 1. 'gold'. 2. 'aranyból készült'. 

Aram páca (mesében). A-ran tornádba lerakva róuzsáját 

(köszöntő versből). K. A-rangom, rubintom, gyémántom 

! (= drága kincsem •) Sz. Ojan tiszta ez a bu:za, mjnt 

az a-rany. O'já szerencsés :, hogy a kik is uránnak vállik a 

kezi:be. Ojg szerencsédé:, hogy az a-rany is kűnek vállik a 

kezi-.be. Tiszta az arandull (= nem aranyból van. Mondják, 

ha vki azzal dicsekszik, hogy vmely holmija tiszta arany). 

45

46 

Km. Mv eggy úrnak eggy arany ! Köirnyen kilöki, ha: van. 

(ir. " nem olyan könnyű pénzt kidobálni). Szakma legény, 

ara jány : (= a vőlegény rendesen szegényebb szokott lenni 

a menyasszonynál). Az a-rambull is cseppen : él (= megmunkálás 

közben mindenből vész el egy kevés). Ki korát] 

kél, aranyat léi: ( =hasznos dolog a koránkelés). Nem - 

mind 

arany, ami fém:lik (= nem mind értékes, ami annak látszik). 

aranyábéee ~ (-ét) fn. 'a nép ajkán élő betűrendes verses 

aranyszabályok'. 

aranyalma 

mafaj'. 

aranyédmu fn. 'szép, sárgaszínű apró al 

aranybalta arambálla (-ál) fn. Sz. Nem- adná: eggy a-ramböltájér 

se : (= a világért se adná). 

aranybánya arambányu fn. 'goldbergwerk'. 

Aranycsődör Arancsőüdör gn. (Sár). 

aranyfüst argfüst fn. 'staniollemez'. 

aranygyűrű aranygyűrű fn. 'goldring'. Nr. Ha sárgaságod 

van, igyál aranygyűrűről murokpohárból; elmúlik tőle. 

aranyhal arghál fn. 'Scardinius Erytrophtalmus Bon'. 

aranymííhes 1. aranyműves. 

aranyműves arammiives, aramműhes (Npalád) fn. "goldarbeiter, 

goldsehmied'. 

aranyos ~ (-t, -onn) mn. I. 'aranyozott'. 2. 'gyönyörű, 

bájos, szép'. Be m 

aranyoson tuggya tartani aszt a kisz száját ! 

A páva meg aranyos (gyversből). 

Aranyosmeggyes ~ falunév. 

Aranyosmezőhát Aranyosmezöühál hn. (Lázári). 

aranyoz ~ 

aranyoz. 

(-ok, -öl) ts. i. 'arannyal futtat'. L. meg 

aranyperec aramperec Km. Nem- disznúu órába valóit 

az arampe:ree; vaskarika is jón be:le (= értékes dolgot ne 

adj v. ne bízz avatatlan kezekre). 

aranyribi/.li argribizli fn. 'sárga virágot termő, ribizkefa 

formájú díszcserje'. 

aranyszíri argszin mn. 'goldfarbig'. 

aranyszőrű 

(a mesékben). 

arqszöürü mn. 'goldhaarig'. Argszőürü lú 

arasz ~ (-t, -om, -od, -sza) fn. 'akkora hosszúság, mint 

a széttárt hüvelyk és kisujj vége között van'. L. bakarasz, 

araszos ~ (-1) mn. 'arasznyi'. 

arat ~ (-ok, -öl) ts. i. 'kalászos növényt (régen sarlóval, 

ma kaszával) levág'. L. el-, le-, megarat. 

aratás ~ (-1, -a) fn. 'búza, rozs levágása és összetakarítása.' 

Km. A-ratás elöijt SÜTŰ rosta, rikka szita; a-ratás 

utg rikka rosta, SÜTŰ szita (sűrű rosta, ritka szita 

= takarékoskodnak a búzával, ill. liszttel ; ritka rosta, 

sűrű szita = bőven bánnak vele, mert már van elég).

Nr. Aratás végeztével az arató munkások ünnepélyesen, 

nótázva vonulnak a mezőről a faluba, hosszú nyelén függő 

koronaalakú kalászkoszorút tartva, melyről színes szalagok 

függenek alá. Mikor a gazda házához érnek, azt a nótát 

kezdik rá : „Le van a búza aratva." A gazda itallal, étellel, 

kaláccsal vendégeli meg őket. A lakomán nótázás, tánc is van. 

aratáskor aratáskor hsz. 'aratás idején'. Sz. A-ratáskor 

a jég- alá hóutl az ap.ja (= zabigyerek). 

aratatlan ~mn. 1. 'le nem aratott'. 2. hsz. 'le nem aratva.' 

arató aratón (-t, -ja) fn. 1. 'arató munkás'. Háromféle : 

kaszás, marokszedöi), kötözői). 2. 'aratni való, aratható'. Jóu 

aratón buza. 

aratódik aratóudik (-ott) tn. i. 'arattatik'. L. learatódik. 

aratórész aratóurész fn. 'a learatott gabonából az aratóknak 

munkabérül adott rész', 

are n., 1. orca. 

arcapirulva árcapirülva (Szárazberek) hsz. 'arcpirulással'. 

arcátlan orcátlan (-1, -ull) mn. 'szemérmetlen'. 

árenda ~ (-át, -ája) fn. 'bérlet'. Árendába blr-ja vagy a 

sa-játlya? Kivette árendába (= kibérelte). 

árendás ~ (-t) fn. 'a falu korcsmárosa'. 

árgyélus ~ fn. Amot van ety kis ház, Árgyélus a neve 

(Nd.) Sz. Az- árgyélussát! (Káromk.) 

áristom ~ (-ot, - ja) fn. 'tömlöc'. 

árkol 1. elárkol. 

Árkos ~ (-1, -onn) hn. (Gacsály). 

árkus ~ (-1, -ok, -sa) fn. 'ív'. Két árkus pappiross. 

ármáli- ~ (-t, -sa) fn. 'nemeslevél'. 

Arnó Arnóu (-t, -n) hn. (Patóháza). 

árnyék árnyék (-ot, -a) fn. 'schatten'. Sz. O-jany gyenge, 

mint az árnyék (— beteges). Nem- ijed meg a maga árnyékáitull 

(= bátor). Mit' hozót nekem a vásárbull? Perec jukát, 

mé-zezsbáb árnyékát (= semmit). Km. Jóu- a ve fa árnyékába 

mekpihen-.ni (= az öreg ember tanácsait meghallgatni, 

tapasztalatait felhasználni). 

árnyéka árnyéka (-át) fn. 'Arnica L.' Nr. Borogató szernek 

használják zúzódásokra, daganatokra. 

árnyékol 1. beárnyékol. 

árnyékos árnyékos (-1) mn. 'árnyas, beárnvékolt' (pl. 

hely). 

árnyékoz árnyékoz ts. i. 'megközelít, árnyékába ... léphet' 

(csak tagadó mondatban). Ez a csi-kóu nem- is árnyékozza 

az enyéimet. 

árok ~ (árkot, árka) fn. 1. 'fossa, graben'. 2. 'folyómeder'. 

Sz. Rendbe vam :, mint Kába az árog-.ba (ir. = roszszul 

áll a szénája). Km. Mindé viznek a maga árkába kél 

fáj;ni (= hiába küzdesz a végzet ellen). Dög-löt kutyának 

47

48 

árok a hej:je (sokszor idézik családtalanul elhalt agglegény 

sorsára vonatkoztatva). Ne- ugörgy ott, ahun árok njn.csen 

(= ok nélkül ne csinálj hűhót). L. Bájaárka. 

árpa ~ (-át, -ája) fn. 1. 'hordeum, gerste (növény)'. 2. 

'árpavetés'. A kerk alat na-gyony gyenge az ár:pa. 3. 'az árpa 

magja' (akár egy szem, akár egész csomó). Hoty kél az árpa? 

Egy zsák, egy mázsa árpa. 4. 'a szemhéj szélén támadt vörösszínű 

kelés'. Nr. Ha árpa van a szemeden, kerítsd be háromszor 

a nevetlenujjoddal, vess rá keresztet s elmúlik. Vagy : 

kerítsd be háromszor a párnád csücskével reggel napfeljötte 

előtt. Ráolvasás : A mutatóujjal az árpa fölött kaszálva ezt 

kell mondani : „Árpa, árpa lekaszállak, jejjér lú seggibe 

duglak." 

árpaasztag — fn. 'árpakeresztekböl rakott boglyaalakú 

rakás'. 

árpafö árpajü fn. 'árpakalász'. 

árpaföld árpafőüd fn. 'árpával bevetett szántóföld'. 

árpakenyér árpakenyér fn. 'árpalisztből sütött kenyér' 

(gyógyszerként használják). 

árpakereszt ~ fn. '18 kévéből kereszt formára rakott 

árpakalangya'. 

árpakéve árpakéve fn. 'három marokból kötött árpacsomó'. 

árpaszálka ~ fn. 'az árpa kalászából kinyúló hosszú 

szálka'. 

árpaszalma árpaszálma fn. 'kicsépelt árpa száraiból álló 

rakás' (takarmánynak használják). 

árpaszem ~ fn. 'gerstenkorn'. 

Árpaszer Árpaszér hn. (Avasújváros.) 

árpatarló árpatallóu fn. I. 'az árpa hegyes töve, melyről 

az árpát lekaszálták'. 2. 'tarlómező, melyről az árpát letarolták'. 

arra ára hsz. 1. 'oda, abba az irányba'. 2. 'ott'. A'pád 

á-ra jár: má Homok jele : 3. 'akkor, arra a jelenetre'. Emmá 

csak ára jöttem i.de, hoty Ka-ti néném a föij-do jekütt. 

arrább 1. arrébb. 

arrafelé árajele hsz. 'oda felé, azon táj felé'. 

arravaló aravalóu mn. 'alkalmas, arra termett'. Az a 

fi'ju má jöitathatná a gazdálko.dást, ha aravalóu vóu:na. 

arrébb árébb hsz. 'kissé odább'. 

arrunnan ürunngn hsz. 'azon irányból, arról felől'. 

aiTiiiinen árunnen hsz. 'arról felől, azon irányból'. 

árt ~ (-ok, -öl) tn. i. 'schaden'. Az a len-napi zivár 

so'kat ártott a buzá:nak. Sz. Ebbe a tőivtelégbe nem- ártana még 

e kis: sóu. Nem- árt az ojan emberek koszt meg-mekjordül:ni 

(= nem fölösleges, hanem hasznos, jó). Ne- árzsd magad a 

mázs dóugá.ba (beleavatkozik, beleszól). A légynek se árt

(= szelíd). Km. A harag ári a szépség.nek (mondják ingerkedve 

a mérgelődőnek). Ha- nem használ, nem- is árt: (= superflua 

non nocent). L. beleárt, megárt. 

ártalmas ártalmas mn. 'kárt okozó, kártékony'. 

ártány — (-nt, -nya) fn. 'herélt sertés'. 

ártatlan ~ (-1, -ull) mn. 1. 'nem ártó, ártalmatlan'. 

Na-gyonn ártatlan örvasság: e, nem- zavarja e jel az em:bért. 2. 

'nem bűnös'. 3. 'senkinek nem ártó gyermek'. Hogy 

ráacsarkodik ére a kis ártatlgra ! 

ártatlanság ártatláság (-ot, -a) fn. 'bűntelenség'. 

ártér ~ fn. 'lapályos, vízjárta, lecsapolandó terület'. 

ártéri adó ártéri adóu fn. 'az árten k lecsapolásáért 

fizetendő adó'. 

árú n., 1. portéka. 

árul árull (-ok, -sz) ts. i. 'áruba bocsát, megvételre kínál'. 

árulkodús árülkodás (-t) fn. 'delation'. 

árulkodik árulkodik (-ok, -öl) tn. i. 'denunzieren'. 

árulkodó árulkodói} (-1) fn. 'denunziant'. 

árva

50 

ásás ~ (-1, -a) fn. 'das graben'. 

ásít ásít (-ok, -öl) tn. i. 'gáhnen'. 

ásítás ásilás (-1) fn. 1. 'gáhnen'. 2. 'a rúd ágának a 

nyílása'. Nagy ásítása van :, ttöríg benne a kösz.szeg. 

ásítozik ásítozik (-ok, -öl) tn. i. 'gyakran ásít. 

áskálódik áskállóudik (-ok, -öl) tn. i. 'intrikál'. 

ásó ásóu (-1, -ja) fn. 'spaten'. Részei 1. nyele ( = melyet 

a kézbe fognak) ; 2. köpüje (= az a része, melyet a nyélre 

húznak) ; 3. szine (= elülső lapja) ; 4. jonákja (= hátsó lapja). 

ásónyél ásóunyél, ásóunyél fn. 'spatenstiel'. 

ásónyom ásóunyom fn. 'ásóhosszúságnyi mélység'. Eggy 

ásóunygmra má víz- bugyogott a jöijd.büll. 

asszony ~ (-nt, -ok, -a) fn. 1. 'nő'. Még valami szi-nész 

asszony is van kösz-.tök (= színésznő). Asszon koesi.s háilya 

a lo:val. 2. 'férjes(v. özvegy) nő'. Eygyik jányg mán asszony 

gn.nak. 3. 'gazdasszony, úrnő'. Ikhű van asszonyod ? (cselédleányhoz 

intézett kérdés). Kádamé asszonyom hazakütle a 

csup.rot. \. (cím-, megszólításként) Komám asszony, húgom 

asszony, néném asszony. — Sz. Az asszö viseli a kala.pot 

(— az asszony parancsol a háznál). Meyenném a szép asszö 

föijsz.lyit (= megéheztem). As\szoy kem : már, alhat kem : 

már (= az asszonynak több szabad, mint a leánynak. Adorján). 

Km. Se'rény asszonnak resk a já:nya; resk asszonnak 

serény a já:nya. Az asszonnak csak ak'kó lehet hin:ni, mikö 

liba gyepei a slr:jánn (= az asszony ingatag). A péz- ökvasva, 

az asszö verve /ou (= nem árt néha megverni az asszonyt, 

tr.). Az asszonl az éksöü ingibe kél megvinni (= mindjárt az 

esküvő utáni első héten). Kék asszö hetivásár, három asszony 

országos (= olyan lármát tudnak csapni). Sok' asszon csak 

asszony (= csak éppen a neve asszony, maga keveset ér). 

Nr. Tyúkot két asszony közt legjobb ültetni (t. i. Boldogasszony 

és Kisasszony napja : március 25. és szeptember 8. 

közt). L. farkosasszony, gazdasszony, ifiasszony, nagyaszszony, 

ténsasszony. 

asszonynép asszonnép fn. 'fehérnép, a nők'. 

asszonyos ~ (-1, -onn) mn. 'asszonyoknál szokásos' (pl. 

ruházat). 

asszonyság asszöság (-ot) fa. 'úrnő, úrhölgy' (jobbmódú 

asszonyok címe). Nincs ithunn az asszö:ság. 

ástok ~ (-ol, -ja) fn. 'vastag fa, melybe a szekér vastengelye 

bele van ágyazva'. 

Ásvány ~ (-nl) pataknév (Vámosoroszi). L. Sebesásvány. 

Ásványnál Asváhál hn. (Vámosoroszi). 

ász ~ (-1, -ok, ásszá) fn. 'a négy évszakot ábrázoló képes 

kártya a magyar kártyák közt'. 

aszal aszal (-alok, -sz) ts. i. 1. 'szárit, soványít'. Olk

aszüjja a jöróuság a jóiiszágot egész nap azonn a sová lege:lőünn. 

Az ember ott a-szájja magát a méreggél. 2. 'kemencében 

szárítással konzervál (gyümölcsöt)'. Sz. Emehec Náritytgembe 

: jeget aszalni : (= mehetsz világgá, senki sem törődik 

veled). L. megaszal. 

aszaló aszalóit (-t, -ja) fn. gyümölcsaszaló házikó' 

(kertekben). 

aszalókas aszalóitkas fn. 'hosszúkás, szánkóforma vesszőkas, 

melyen gyümölcsöt aszalnak'. 

aszalt szilva aszalt szilva fn. 'gedörrte pflaume'. 

aszalvány aszálváng (-nt, -ok, -nya) fn. 'aszalt holmi, 

Sók', sok' aszálvánnya vam Bártá.nak. 

aszály n., helyette.: szárazság. 

aszályos aszájos mn. 'szárazság következtében összeaszott 

(szem)'. Aszájozs buza, aszájos árpa. 

Aszas ~ (-1, -onn) hn. (Szárazberek). 

ászló ászlóu (-t, -ja) fn. gyny. 'zászló'. 

ászok ~ (ászkol, éiszkok, ászokja) fn. 'boroshordók alá 

párhuzamosan fektetett gerenda'. K. Mozdüi : má te á'szok ! 

(= lusta ember). 

ászokfa ~ fn. = ászok. 

asztag ~ (-ot, -ok, -ja) fn. '40—50 keresztből (kalangyából) 

álló boglyaalakú rakás'. Részei: jeneke, dereka 

(= közepe), béli (= belseje), zsufja (= (ereszesen rakott 

felső része), jedele (= szalma takarója), teteje (= legmagasabb 

része), töve (= köröskörül az alja). Km. Kötvngii az asztag 

alatt a buzajüt szed.ni. L. árpa, búza-, gabona-, zab-asztag. 

asztagfedél aszlakjedél fn. 'az asztag szalmatakarója'. 

asztagrakó asztagrakóu fn. 'az a munkás, aki az asztagot 

rakja, építi'. 

asztal asztál (-1, -alok, -ala) fn. 1. 'tisch'. 2. 'a cséplőgép 

fedélzete'. Farkas Julcsa féklépett az asziára (Nd.). Nr. 

Csupasz, terítetlen asztalon ne étkezzél, mert megkopaszodol. 

asztalfia asztáljija fn. 'az asztal fiókja'. 

asztalfuló asztáljulóu fn. 'tischlaufer'. 

asztalkendő asztalkendői) fn. 'evéskor használt szájtörlő 

kendő' (műveltebbeknél). L. szervéta. 

asztalos ~ (-1, -ok) fn. 'tischler'. 

asztalosinas ~ fn. 'asztalostanonc'. 

asztalosulííliely asztalosmiihéi fn. 'az a helyiség, ahol 

az asztalos dolgozik'. 

asztalterítő asztéilterilői) fn. 'tischdecke', 'olyan takaró, 

mely állandóan az asztalon áll'. (Étkezéskor azonban abroszszal 

cserélik fel.) 

aszó asszu mn. 'aszott, száraz'. Asszu széna, assznszőüllői). 

4*

52 

aszúbor asszubör fn. 'aszúszóllőből készített bor'. 

Aszúszer Asszuszér hn. (Kisnamény). 

aszűszöllő asszuszőijllőij fn. 'tőkéjén a nap melegétől 

megaszalt szőllö'. 

át ~ nu. (ritka, inkább által). 1. 'dureh'. 2. ik. 'durch-, 

hindureh-'. (Ritkán használatos és csak olyan esetben, 

ha együttmarad az igével, egyébkor : által-.) 

atakéroz ~ (-ok, -öl) ts. i. 'verve hajszol, kerget' (tr.). 

Olt' alakéroszta a felesé.git az udvaronn : (V. ö. fr.-ném. 

attaque, attaqueieren). 

atakérozódik alakérozóiidik 

veszekedik' (tr.). 

(-ok, -öl) tn. i. 'verekedik, 

Átalj Átajj (-áit, -ajjonn) hn. (Botpalád). L. által. 

áialló, -ós 1. általló, -ós. 

átás ~ (-t, -sa) fn. 1. 'egy sor kender- (v. len-) kéve, 

melyet cserepcsép közé szorítva víz alá áztatnak'. Vértünk 

a für- fenekire három gaygos cöveket, oszt avvá foktuk le 

az á:tást. 2. 'egy áztatásnyi, két cserepcsép közé férő (kender 

vagy len) csomó'. Kék átás kenderemet vitte el a : Túr. 

átázik ~ tn. i. 'átnedvesedik (pl. esőtől), bőrig ázik'. 

Egésszenn ál asztam, mig ide szalaktam. L. általázik. 

átellenben ink. általellenben, I. ott. 

átesik ~ tn. i. 1. 'durchfallen'. 2. 'átmegy (bajon, feladaton)'. 

Sz. ÁVestüyk rái.la, mint a daróuci pap a lo.vánn 

(= átestünk rajta, de nincs köszönet benne. Ricse). L. 

általesik. 

átkoz ~ 

megátkoz. 

(-ok, -öl) ts. i. 'detestor, fluchen'. L. el-, ki-, 

átkozódás átkozóudás (-t, -a) fn. 'fluchen'. 

átkozódik átkozóudik (-ok, -öl) tn. i. 'átkokat kiabál, 

átkot szór'. Sz. Ugy átkozóudoi :, hogy már lehuszta az eget. 

Ugy átkozóudik :, hogy ne-hész hákgatni. 

átkozott ~ (-ull) mn. 'verflucht'. 

átlép ink. általlép, 1. ott. 

átó 1. kenderátó. 

átok ~ (átkot, éitkok, átka) fn. 'fluch'. K. Ár fé : mán 

te kis rtéllet, te átok, té- ! (=átkos lény). Sz. Te - 

, Isten átka, 

lé- ! (= Isten csapása). Mekfokta az á:tok (= utóiérte, beteljesült 

rajta). 

átölt átöiit ts. i. 'átjár, keresztüljár'. Ha krmenygyen 

az ember, ecceribe átöiiti a hi.deg. Eszt a vékö ruhát ec-ceribe 

álőijli a hi.deg. 

atrcc 1. adressz. 

átvidaesol álvidacsöl (-ólok, -sz) ts. i. 'vidacson, szórómalmon 

megtisztít'. Ák kell eszt a bu:zái vrdacsölni :, mé na-gyö 

szemetes : 

atya ~ (-ál, attya) fn. 'Isten megszólítása'. Sz. Jár,

mi'Pé lett: a, lelkem atyám ! (= lelkem Istenem !) II. Atya 

falunév. Nr. A-tyánag, Gacsáinak, Peleskének, Rózsáinak 

( = tréfás keresztvetés. A fenti községek egymás közelében 

feküsznek). L. apa. 

atyafi ~ (-t, -ak, atyafija, alyátfija, attyafija) fn. 

1. 'rokon'. 2. 'földi, honfi'. Learatlak mán a berki atyafi-jak ? 

Hun-ne jöttek magok, atyafi? 

atyafiság ~ (-ol, -a) fn. 1. 'rokonság, a rokonok'. Ok 

vóut a lakadál.monn az egéssz atyafiság : 2. 'rokoni viszony'. 

György- bácsi még atyafiságba is vg ve:lek. Km. Sóugörsák, 

komaság nem- nagy atyafiság: (= nem olyan kötelező 

rokoni viszony, mint pl. a vérrokonság). 

atyafitagadó atyafitagadóu fn. 'a kétkerekű talyigaszekér 

tréfás neve'. (Kisterjedelmű lévén, nem lehet a gyalog 

utazó atyafiakat ráinvitálni.) Fogjál be abba az atyafitagadóu-.ba. 

Atyaisten ~ fn. 'Isten neve indulatos beszédben'. 

Látta az A-tyaisten : ! (= én nem láttam.) 

atyaságos ~ mn. 'Isten jelzője érzelmes beszédben'. 

Csak adná az az a-tyaságos jóir Isté, hogy ne- érnék U.'tóull. 

%w ! aszk az a-tyaságos jóu- Istenit ! 

augusztus augusztus, aguszlus (-t) fn. 'az esztendő 

8-ik hónapja'. 

aut 1. azután. 

avakodik ~ (-ok, -öl) tn. i. 'settenkedik'. A macs-ka 

otk avakodik: a ko-lompérleves körüli: Oda óvakodott: 

a csu-pör mellé: 

avar avar (-1) fn. 1. 'száraz bozót, szövevény' (erdőn, 

réten). 2. 'kórós giz-gazból, lim-lomból álló durva széna'. 

Ne- hánnyálok a jóuszág elibe aszt a sivatag a.várt. 

avaros ~ mn. 'apró ágakkal, kórós giz-gazzal vegyes.' 

Avaros széna. 

avas ~ mn. 1. 'régiség miatt megromlott ízű' (szalonna, 

sajt, túró). 2. 'korhadtság miatt megfeketedett' (pl. sokat 

ázott széna, későn aratott búza). II. Avas 'erdónév'. (Olcsvaapáti.) 

avasodik ~ tn. i. 'avassá lesz'. L. megavasodik, 

avalol 1. ovatol. 

avul I. megavul. 

avval avval hsz. 'akkor, s aztán,. Ha e- nem használ, próubájja 

meg eszt a má-sikfélét. Avval a má-sik óudárull is jóuk 

pofövákta. Mekfokta, avvá mcg-rászta. 

az ~ (aszlat v. aszt, azok, annak, atlull, avval, abba, 

ara stb.) I. 'mutató nm. mgh.-n kezdődő szó előtt'. Az- ott 

a nagyapámé : A /oy nóutál, osztasz sze/rettem : Dóugosztunk: 

aszt mik- is e'legel: Az- a hunculab:bik. Tóm még aznap 

ek is temették: 2. 'határozott névelő mgh.-n kezdődő 

5 3

szó előtt'. Jóu- az öreg a ház:nál. Fog-játok ki az ök:röt. írásban 

gyakran használják az a névelő helyett is az az-t. Pl. : 

„az Sógorom szomszédjába leégett az Pajzos Antalné háza" 

(idézet egy 1905-ben irt levélből). 

az a. az az ~, ~ (aszt a i. aszt az...-/ és asztat a v. 

asztat az annak a v. annak az ...-nek v. -nak stb.) 

távolra mutató nm. 'amaz'. Látod asztal az erdőül ? Aygyatok 

enni annak a libá.nak. 

ázalék ázalék (-ot, -ok,-ja) fn. 'sertéspacal, sertés-gyomor'. 

azeló'tt azelöütt hsz. 'vordem'. 

azért azér hsz. 1. 'darum, daher'. A-zér danol, mi láktya 

a többilüll: ksz. 2. 'mégis'. Semmije sincs :, oszt azér é-mulatná 

a vi'lák kincsit is : 

ázik ~ (-ok, -öl) tn. i. 1. 'nedvessé lesz' (pl. esőtől). 

2. 'korhasztás végett víz alatt áll' (pl. kender). L. által-, 

el-, ki- megázik. 

azirányáhan aziránnyába hsz. 'aziránt, afelől'. Légy 

nyu-gollonn aziránnyába, hogy én nem- menygyek töb-.bet. 

aznap ~ hsz. 'ugyanazon napon'. 

azon azonn nm. 1. 'ugyanolyan'. A-zö hideg: e még 

most- is : Azö jón még ez a nad:rág. — hsz. 2. 'azonmód, azon 

állapotban*. Etette a csizsmá:ját azö sá-rosonn, ahogy levétellé. 

Csak nem- ette tám meg azony nyerseim ? Beiefekütt 

az ágyba azö vizessenn, ahogy vóut-. Azö fá-ratton ne-kiállot 

ját- vágni. 

azonhan azomba ksz. 'indessen, doch'. „Parancsolok : 

én gn-nak is :, wram", asz mqnygya az eggyik ci.gány. De 

a másik azomba mek csak hákgal. 

azon-módon azom-móudonn hsz. 'éppen úgy, azonképen'. 

A kis i-romba lyuk mek-löit, oszt a-:om-máudom meydöglött. 

azonos-módon azonos-móudonn hsz. ugyanazonképen'. 

Az e'dént se mosta a : fél, hanem azonos-móudö hattá : 

azóla azóuta hsz. 'seither'. 

azótától fogva azóulálúl fogva hsz. 'azóta'. 

azótától óla aóutátull óula (Kisbábony). hsz. 'azóta'. 

azóta tulóta azóuta tullóuta hsz. 'azóta'. 

azlán osztón, oszt hí-z. 1. 'deinde, nachher'. Nem- tom 

oszlám, megeggyeszlek:-é, mer é hazajöttem : A kis- fattyú 

osztá le-fekült u fa- alá. ksz. 2. 'és'. Eddig az e-söijt kijábálluk :, 

oszlón e-hin ne- mos- meg mén] ki- jele ném tudnóuyk térni 

belőijt:le. Köp-jél eg:gyet, oszt uj- rá: Bemenlüyk, oszt ot 

mey is e-bédéllüyk. A kis krómba tyúk mek-töit, oszt a-zommóudom 

meydöglött. 

aztánhál osztáhál hsz. 'és, és akkor'. Gyere minálluiik : 

osztáhát megrázom az epér.fát. 

áztat (-ok, -öl) ts. i. 1. 'nedvesít'. 2. 'víz alatt törékennyé 

korhaszt' (kendert). L. eláztat, ki-, megáztat.

Aztmondja Aszmonygya 'családnév'. (Sárközújlak). Aszmonygya 

János. 

azut 1. azután. 

azután azutánn, azut, aul hsz. 'nachher'. 

azután aztán azulánn oszlón hsz. 'nachher'. Az-utánn 

oszlón e-ment ki' ére, ki' ára. 

azsag ~ (-ot, -ok, -ja) fn. 'piszkafa'. Km. Aki nem 

tér a lapálom, máid- élér az azsa.gonn (= aki vagyonán fölül 

kőitek'zik, szegénységbe jut). 

B. 

bá ~ isz. 'bámulást gúnyoló szó'. Bá- l Mid- bámulsz? 

B& ! új- kapu: ! Sz. As- se mgnla:, hogy bü--é vagy: bá (= egy 

kukkot se szólt). 

hab ~ (-ol, -ok, -ja) fn. 'kerek, színes foltocska (pl. szöveten)'. 

Fej-jér a jóug-.gye, osz pkrozs babok vannak rái:la. 

báb ~ (-ol, -ok, -ja) fn. 1. 'játékbaba, bábu'. 2.'fából 

esztergált ütőbáb a kuglijátékban'. 3. 'kigerebenezett, két 

végén bogra csavart szöszcsomó'. 4. 'hat matringból álló 

köteg' (pamut, fejtő). Ye-gyél egy báp panur.tot. K. így hívják 

tréfásan a sebesülés miatt bekötött ujjat is. 

baba ~ (csak sz.-ragozva : babám, -ád, -ája) ín. 'szerető' 

(főleg költ.-ben). Ha mekhalok mekhagyom a babámnak, Ne 

sirassa hétköznap, csak vasárnap (Nd.). 

bába bába (-át, -ák, -ája) in. 'szülésznő'. Sz. Ne- luggy ojg 

so:kal, mi bá'ba lez belöijkled (ezzel utasítják el tr. a kíváncsiskodót). 

Km. Sog- bába koszt mek-hal a pu:ja v. é-vész a 

gyér:mek ( = ha sok a parancsoló mester, elromlik a munka). 

Xr. A falusi bába nemcsak szülésznő, hanem a népies gyógyszereknek 

és gyógymódoknak is ő a tudója. 

bábaasszony báb'asszony (Kisbábony) fn. 'szülésznő'. 

babájka 1. bobajka. 

bábakakas bábakokas fn. 'olyan kakas, melynek nincs 

nemző ereje'. (Székelyföldön : jalaró.) 

bábaszarka bábaszárka fn. 'Lanius excubitor L'. 

babázik ~ (-ok, -öl) 1. le-, megbabázik. 

Babér ~ (-1) ín. 'lónév'. 

babérlevél ~ babérlevél fn. 'lorbeerblatt' (fűszer), 

báhikó bábikóu (-1, -ja) fn. 'lábacska' (gyny.). 

1. bábó bábóu (-1, -ja) fn. 'láb' (gyny.). 

2. bábó bábóu fn. Förgóu bábóu ! Elort a kis korsón 

(gyermekvers). 

Habod ~ (-ot) fn. 'a néphagyomány szerint egy elpusztult 

falu helye Óvári határában'. 

55

5 6 

Báhodér ~ hn. (Óvári.) 

hábolódik bábolóudik (-ok, -öl) tn. i. 'babrál, bajlódik, 

bíbelődik'. Mennyid bábolóuttg vele ! 

babona ~ (-át, -ája) fn. 'zauberei'. Km. Bábahoszta 

babona, bolond, aki mektártya (babonaság ostobaság). 

Babona

haglyoskodik bagjoskodik (-ok, -öl) tn. i. 'éjszakázik', 

bagnét 1. bajnét. 

bagó bagóu (-ja, -i) fn. 'az elszívott pipadohány nedves 

maradéka a pipában'. Sz. Nem 

semmit). 

ér ely pofa bagóul (= nem ér 

bagóié bagóulé fn. 'az elszívott pipadohány nedve', 

bagóleső bagóulesőü fn. 'száj' (sértő kif.). Fog - 

57 

be a bagóu 

lesői) :del ! 

bagoly bagói, bogén (Mezőgecse) (bagjot, bagja) fn. 'eule' 

II. Bagoly hn. (Kömörő) Sz. Te\ Islem bagja ! (= ügyetlen, 

mamlasz.) Elmértem is leesett a bagoj a já:rull (= engem sem 

a gólya költött, engem is számba kell venni). Km. Bagoj is 

ur az odujá:ba (= mindenki úr a maga fészkében). Ba-göi 

monygya a verébnek, hogy nagy a fe:je (= más szemében megleli 

a szálkát). Xr. Amelyik ház körül a bagoly (kuvik) kiabál, 

ott rövidesen meghal valaki. Kiáltása : Kividd ! Kividd ! 

L. rézfaszú bagoly. 

Bagolyhíd Bagöihid fn. hídnév. (Vámosoroszi). 

bagolytüdő bagöitüdőü fn. .aszalt alma v. körte forró 

vízben megpuhítva'. 

Bagó nyárasa Bagóu nyárassa hn. (Kispalád). 

bagózik bagóuzik (-ok, -öl) tn. i. 'bagót szopogat'. 

bagzik 1. bakzik. 

bágyad bággyad (-ok, -öl) tn. i. 1. elbágyad, 

bágyadt bággyatt (-ot, -onn) mn. in. 'matt' (betegség 

miatt). 

hágyaszt ts. i. 1. elbágyaszt. 

baj baj (-(, bajok, -a) fn. 1. 'rosszullétei, betegség'. A 

Nyak kának valami baja vam:, me nem- eszik: 2. 'havi baj'. Eppem 

má-ra jót meg a ba:jom. 3. 'sérülés, bántódás'. Nem- lett a 

könyv.nek sem-mi nagyub baja:

5 8 

bajnét báinét, bagnét (-ot, -tya) fn. 'szurony a puskán'. 

(V. ö. nem. bajonett.) 

bájol bajől (-ólok, -ösz) tn. i. 1. 'fárad, vesződik, bajlódik'. 

Vik haza eszt a szil két, ne- bajojjak még evvel: is. 2. 'szükségét 

végzi, szarik'. Me-gyeg ba-jölni: 

liajomsziget ~ hn. (Nagyecsed). 

bajos ÍV mn. 1. 'nehéz'. Bajozs dolog. 2. 'ügyesbajos'. 

Bajos ember. 

bajosan bajosonn hsz. 'aligha'. Hóunab ba-josö vágóudik 

le ez a tábla bu:za. 

bajoskorlik ~ (-ok, v. -om, -öl) tn. i. 'bajlódik, küzködik, 

vesződik'. 

hajság báiság (-ot) fn. 'küzködés, bajlódás'. Bái-ság az 

é:let. 

bajuee, bajueeos 1. bajusz, bajuszos. 

bajusz bajuee (-ot, -a) fn. 1. 'schnurbart'. 2. 'tök, dinnye, 

ugorka, szöllő kapaszkodó kaccsá'. 3. 'eres folt a tajtékpipán'. 

K. Bajuccát jújl a szél a bogjának (= felborzolta) Sz. Hogyvág 

a ba:jucc? (= hogy vagy? tr.) 

bajuszos bajueeos (-t) mn. 1. 'schnurbartig'. 2. 'bajuszforma, 

bajusz állású'. Bajueeos szarv. 

baju-zosodik bajueeosodik (-ok v. -om, -öl) tn. i. 'bajuszossá 

lesz, bajusza nő'. L. megbajuszosodik. 

bajuszpedrő bujucpedrőü fn. 'bartwichs'. 

bak bakk (-ot, -ja) fn. 1. 'hím' (óz, nyúl). 2. 'felül fülekkel 

ellátott súlyos fatönk, mellyel a földet keményre döngölik'. 

3. 'a kötél végén a hurok szemje, melyen a kötél másik végét 

áthúzzuk, hogy létrejöjjön a hurok'. 4. 'bakfitty játék' 

Bakkal ugrik. 

baka ~ (-át, -ája) fn. 'gyalogos katona, bakkancsos'. 

bakaesin ~ (-1, -nya) fn. 'fekete szövet, mellyel a 

koporsót szokták bevonni'. 

bakalantos ~ (-1) mn. 'akadékoskodó, kapcáskodó'. 

bakalanloskodik ~ (-okx. -om, -öl) tn. i. 'akadékoskodik, 

kapcáskodik'. 

Hákai ~ fn., családnév (Egri). 

bakancs bakkancs (-ol, -a) fn. 'schnürschuh'. 

bakancsos bakkancsos fn. 'gyalogos katona'. 

bákány 1. Király-, Kis-, Nagybákány, Verebek bákánya. 

Itákáiiyhál Bákáhát hn. (Kisnamény). 

Kákáinkért Bákánkér hn. (ülcsvaapáti). 

Kákányszeg Bákászeg, 'falurész' (Csengerbagos). 

bakarasz

akkancs, bakkancsos 1. bakancs, bakancsos, 

bakkecske ~ fn. 'ziegenbock . 

bakláb ~ fn. 'fürészelő állvány félkézfürészhez'. 

Bakóék Bakóufik hn. (Kisar). 

bakol bakul (-ólok, -ösz) ts. i. 'bakkal döngöl (földet)'. 

L. bak 2., lebakol, nekibakol. 

baktat ~ (-ok, -öl) tn. i. 'nehézkesen lépked'. 

bakter bakter (-t, -erek) fn. 'éjjeli őr, kisbíró, község szolgája'. 

Sz. Csűrig- a baktér lá:ba (= elcseppen az orrod). Ügyes 

embérneg bakter a ne:ve (tréfás, néha ironikus dicséret = 

nincs párja az ügyes embernek). 

baktertojás baktértojás fn. 'szar', (tr.) 

hakzik bagzik tn i. I. 'üzekedik, párzik' (nyúl, őz). 

2. 'poshad, megromlik' (Szamosszeg). 

bakzódik bagzóudik tn. i. 'üzekedik, párzik' (nyúl, őz). 

bal bál (-1) mn. 'link'. Sz. Eygyik filém bak, a másik 

nem- hall (= nem veszem tudomásul, elengedem a fülem 

mellett). Xr. Ha az embernek a bal füle cseng, azt jelenti, 

hogy valahol dicsérik, ha a jobb, akkor gyalázzák. . 

1. bál ~ f-t, -ja) fn. 'táncmulatság'. Sz. Hogy áll 

a: bál? (= hogy áll a dolog?) Nem- ugy áll a: bál, hanem 

este be'ál, reggelig áll: (— nem úgy áll a dolog, hanem 

másképen). Xr. Bállal álmodni halált jelent. 

2. bál ~ (-/, ja) fn. 'lécek közé préselt több mázsás 

dohánycsomag'. Egy bál dohány. 

Balabánépataka ~ hn. (Kisnamény). 

Balázs ~ (-1) férfi szn. 

halfa ~ fn. 'a dohánybált összepréselő léc'. 

balfelölrünnen báljelöürünnen hsz. 'balról, baloldalról 

(honnan '?)'. V. ö. baloldalról. 

balba, balhás 1. bolha, bolhás. 

Italba- Bálhás hn. (Avasújváros, Szatmárhegy). 

balházik, balházkodik 1. bolliázik, bolházkodik. 

balina ~ fn. 'valami testrész ; a népetimológia szerint : 

az ember bal ina'. Csak a köv. találós kérdésben : Aszt' 

üzente bali:na, ve-let hál az écca:ka. Mit- kivász neki, csendességet 

vagy nyavajatö-rést ? (Erre a helyes felelet az, hogy : 

csendességet.) 

Bálint ~, Bálind (-ot) férfi szn. 

balinta ~ Sz. Hinta, bmlinta, Szé-pé szöuli a pmcsirta 

(akkor mondják, mikor a gyereket hintáztatják). 

hálintalma bálintálma fn. 'Török Bálint-alma'. 

Bálintfok ~ hn. (Botpalád). 

bálim bal bálinthál fn. 'aspius rapax Ag.'. 

Bálint napja Bálin napja fn. 'február 14'. Xr. A néphit 

szerint a madarak e napon választanak párt magoknak. 

bálintpiros bálinlpiross fn. 'Török Bálint-alma' (Adorján). 

59

60 

halkány bálkány (-nt, -ok, -nya) fn. 'vízállás, mély láp'. 

Az- is roszféle bálká vóul:, ha be-lement az ökör, alik tudott 

átálmenni ráj.la. — II. Italkúny hn. (Amac). 

balkéz balkéz fn. 'die linké hand'. Sz. Bálkézre házasodott 

(= vadházasságban él). Bálkézre esküitek ( = vadházasságban 

élnek). Nincs-, mit fogjon a púja a bálkezi:be (= nincs 

kenyér). Bálkész fele (= balfelé). Bálkész jelöüll (= balfelől). 

halláh bálláb fn. 'der linké fuss'. Sz. Bállábbál kőüt fél 

( = rosszkedvű, haragos). 

ballag ~ (-ok, -sz) tn. i. 'lassan lépked'. 

Haliakért Ballakért hn. (Nagykolcs). 

ballang 1. barlang. 

Balogszeg Balokszeg hn. (Sonkád). 

baloldalasi balóudalasi mn. 'balpárti, ellenzéki'. 

baloldalról balóudárull hsz. 'balfelől' (hol ?). Na-gyö 

laposs ez a kazal balóudá:rull. V. ö. balfelőlrünnen. 

báloz ~ (-ok, -öl) ts. i. 'nagy rakásokba, málhákba 

présel (dohányt)'. 

bálozás ~ (-1, -a) fn. 'dohánynak nagy rakásokba, 

málhákba kötése'. 

bálozik (-ok, -öl) tn. i. 'bálokba jár'. 

balpárt bálpárt fn. 'ellenzék'. 

balpárti bálpárti mn. 'ellenzéki'. V. ö. baloldalasi. 

balra bára hsz. 'nach links'. 

halról bárull hsz. 'von links'. 

balta balta (-át, -ája) fn. 'félkézre való könnyű fejsze'. 

baltatartó báltatártóu fn. 'a bérfa alsó csőjén levő karika, 

melybe a balta nyelét húzzák'. 

balválláról bálvállárö hsz. 'félvállról'. A vewdéglöüs 

csak ojam bálvállárö szóullol hoz:zá (Kisar). 

bálvány ~ (-nt, -nya) fn. 1. 'függőleges tengely'. 

a) 'a szárazmalom tengelye, mely a lótól forgatva az egész 

szerkezetet mozgatja', b) 'a dörzsölő forgó oszlopa, mely 

köré a kidörzsölni való szöszt csavarják'. 2. 'a borsajtó 

függőleges facsavarja'. 

hambue ~ mn. 'bamba, ostoba, ügyetlen', 

bámészkodás bámészkodás (-t, -a) fn. 'herumgaffen'. 

bámészkodik bámészkodik (-ok v. -om, -öl) tn. i. 'gaffen, 

herumgaffen'. L. elbámészkodik. 

bámul bámull (-ok, -ülsz) a) ts. i. 'szájtátva néz. 

b) tn. i. 'szájtátva nézelődik'. Sz. Ugy bámujja:, mjnl a bör-nyu 

az új ka:pul. 

bámulat bámultál (-ot, -a) fn. 'szájtátva nézés'. 

bán ~ (-ok, -sz) ts. i. 'sajnál ; szívére vesz, ügybe vesz'. 

Ha bámnya a károm, Szeg-gye fél, bará:lom. De- bánom, 

hogy ide főttem ! Bá-nom is : ém, mid- beszéli a vi:lág. L. 

megbán.

ánat ~ (-ot, -tya) fn. 'bú, szomorúság'. Sz. Tuggya 

a bánat ! (= tudja a kő, én nem tudom !) 

bánatpénz bánatpéz fn. 'pönale'. 

banda ~ (-át, -ája) fn. 1. 'cigány zenekar'. 2. 'nagyobb 

csoport arató, melyben több kasza van'. Ebbe a bandába 

öt' kasza van : (Óvári). 

handavczctő bandavezelőü fn. 'nagyobb aratócsoport 

szervezője, ügyvezetője' (Óvári). 

bánik ~ (-ok, -sz) tn. i. 'foglalkozik, jár vele'. Nemtud 

a pújával bán.ni. Ne- bánny ojam büvönn a zsi:ral, 

mé ha-mar éfogy : Aki pemnávál bánik, mi' annak mekjírkantani 

egy levelel? Szé-pem bánny a jóuszág:gáll L. elbánik. 

bank 1. takarék. 

banka banka (-át, -ája) fn. 1. büdösbanka. 

bankó baykóu (-1, -ja) fn. 'bankjegy, papírpénz'. Sz. 

Ojá vékára nyeltoltam a tész:tát, mint a barpkóu (= papírvékonyságúra). 

bánkódik béiykóudik (-ok v. -om, -öl) tn. i. 'sich grámen'. 

bankóforint baijkóujorint v. -forént fn. 'papírforint'. 

bankról poi]króul, proykóijt mn. 'tönkre ment, vagyonbukott'. 

Az a néhán krajcár má nem- teszem pronkóyt:tá. 

V. ö. (ném. banquerott.) 

Kánócilapos Bánóucilaposs hn. (Szárazberek). 

bánom bánom fn. Km. Nembánombiil lessz a bá:ngm 

(= nemtörődömségből kár származik). 

bánt ~ (-ok, -öl; báncs és báncsál) ts. i. 1. 'bántalmaz, 

sért'. Ne- báncsál te érjge:met. Ne- báncsátok a más pujáját, 

te- ! 2. 'hozzányúl, érint'. Vár'ni ké még a buzá:vál, nemkelt 

asz még bántani egy dara.big. Ki bántotta eszi a jazokat ? — 

Én nenv bántottam : Km. Ne' bázsd a má:sét (a más vagyonához 

ne. nyúlj). L. megbánt. 

Bántóvá ~ hn. (Óvári). 

banya bonya (-át) fn. 'vén asszony' (megvető ért.). 

bánya ~ (-át, -ája) fn. 'bergwerk'. II. Kánya tn. 'Nagybánya'. 

Sz. Ojam meleg van : it, mint a bányába: (= igen 

be van itt fűtve). 

bányai csésze ~ fn. 'a nagybányai fazekasoktól készített 

díszes csésze'. Sz. E'lort a bányai csé.sze ! (= sírva 

fakadt a gyerek). 

banyalodik 1. bonyolódik. 

bányász ~ (-1) fn. 'bergmann'. 

bányászik ~ (-ok, -öl) ts. i.'a bányából ércet, követ ás'. 

Kányiszefi ~ hn. (Szárazberek). 

bár ~ isz. 'vajha'. Bár hazajönnének : 

barack ~ (-ot, -ja) fn. 1. 'aprikose, pfirsich'. 2. 'tréfás 

ütés a gyerek fejebúbjára, mely úgy történik, hogy az ökölbe 

szorított kéz hüvelykének szögletét a fejhez szorítják s aztán 

61

62 

a többi négy ujj csontos szögletével a fejet megkoppintják'. 

barackfa ~ fn. 'pfirsichbaum ; aprikosenbaum'. Sz. 

Rokon Adámrull, Évárúl meg a sánta barackfárull (= nem 

rokon). 

harackmag baracmag fn. 'pfirsichkern ; aprikosenkern'. 

hnrackmagos baracmagos mn. 'olyan formán szőtt (vászon), 

hogy benne a szálak barackmag alakot formálnak'. 

barangol barangol (-ólok, -ösz) tn. i. 'kóborol'. 

bárány ~ (-nt, -nya) fn. 'lamm'. Sz. A jár-kas is jóullakjon, 

a bárány is megmaraggyon (= egyik fél se szenvedjen 

kárt). 

báránybőr bárámbűr fn. 'lammfell, lammleder'. 

báránybőrsipka bárámbürsipka fn. 'a juh gyapjas bőréből 

készült kucsma'. 

bárányfelleg báráfelleg fn. 'fehéres, kerekded, könnyű 

felhöcskék csoportja'. 

bárányfelleges bárájelleges mn. 'könnyű, kerek felhőcskékkel 

födött' (ég). 

barát ~ (-ot, -tya) fn. 1. 'freund'. 2. 'megszáradt 

takony az orrban' (gyny.). 

barátkozik ~ (-ok v. -om, -öl) tn. i. 'baráti viszonyt köt 

vagy folytat'. 

barát magú barátmagu mn. 'sárgásbarna magvú' (görögdinnye). 

Barálmagu dinnye. 

barátság baráccság (-ol, -a) fn. 1. 'freundschaft,. 2. 'szívesség'. 

Teck meg aszl a baráccságot, hogy vvgyél el Balizig 

a szekere.denn. Sz. Ojam, mint a pa-pog baráccsága (= hamar 

tart, hamar elmúlik). Km. Nagy' vizegbe naty halak ;. nagy 

baráccság naty harag (= túlságos nagy barátságnak nagy 

harag a vége. Ricse). L. deákbarátság. 

barátságos baráccságos mn. 'freundschaftlich'. K. Na'gyom 

baráccságos ez a mikolaji : sár (= ragadós, tapadós). 

barátságtalan baráccsáktalan mn. 'unfreundlich'. 

barázda ~ (-át, -ája) fn. 'furche'. L. baszó-, fenék-, 

vakbarázda. 

barázdabillegető barázdabillegetői) fn. 'motacilla alba L.'. 

barázdol barázdál (-ólok, -ösz) tn. i. 'a barázda mentén 

az első rend szántást megvonja'. L. megbarázdol. 

bárcsak ~ isz. 'vajha'. 

bárd —' (-ot,bárgya) fn. 'széles pengéjű, rövidnyelü, finom 

balta' (ács- és mészáros szerszám). 

bari ~ (-t, -ja) fn. gyny. 'bárány'. 

bárka ~ (-át, -ája) fn. 1. 'Nőé hajója'. 2. deszkából 

készült burok, melybe a sírban a koporsót elhelyezik'. 

barkácsol barkácsol (-ólok, -ösz) tn. i. 1. 'cserkészik, 

apróbb dolgokat végezve ide-oda jár'. A karjára veszi a 

kizs baltát, oszt e-gész dékelőijt kim- barkácsol az érdöiibe. 2.

'lassan kószálva keresgél, legelészve jár'. Fogjatok it ki; oz 

délik had' bürkácsojjon itt a jóu:szág. L. elbarkácsol. 

Barkóca Bárkóuca 'tanyanév' (Sárköz). 

barlang ballang (-ot, -ja) fn. 'höhle, grotte'. 

barna bítrna 1. mn. 'braun'. 2. 'barna lány v. fiu'. 

Sose haragultam a barnára (Nd.). 

barna-kenyér barna-kenyér fn. 'schwarzes brot'. 

barnállik bárnállik tn. i. 'barnán látszik, barna színt 

mutat'. 

barnás sárga barnás sárga mn. 'sötét sárga'. 

barnászöld bárnázzöijd mn. 'sötétzöld'. 

barnít bárnit (-ok, -öl) ts. i. 'barnává tesz'. L. megbarnít. 

barnul barnult (-ok, -sz) tn. i. 1. 'barnává lesz'. 2. 'sötétedik, 

szürkül' (az idő). L. be-, megbarnul. 

bámulat bárnullat (-ot) fn. 'estszürkület'. Bárnullatkör, 

bárnullat jele. 

Báró Báróii gn. (Adorján). 

barom ~ (barmot, barma) fn. 'jószág'. 

baromorvos baromörvas fn. 'állatorvos'. 

baromudvar baromudvar fn. 'az urasági telkeknek a 

jószágok, istállók számára elkerített része'. 

barom vásár barövásár fn. 'viehmarkt'. 

bársony ~ (-nt, -nya) fn. 'sammet'. Hév, kedves lábajim ! 

Be- megérdemelnétek, hogy bíborba, bársomba foglajjalak! 

II. Bársony 'ló- és kutyanév'. 

bársonyruha bársöruha fn. 'samtkleid'. 

bársonyujjas ~ fn. bársonykabát'. Km. Bársonyujjas, 

korog a has (= fenn az ernyő, nincsen kas). 

bársonyvirág bársövirág fn. 'Lychnis Coronaria L. Desr'. 

Bartbafolyárja Bárlafojárja hn. (Garbolc). 

Bartharckész Bárlarekesz hn. (Botpalád, Gacsály). 

Bartók liártóuk (férfi szn.) Sz. Belemarkolt :, mim Bártóuk 

a csig:ba (= sokai markolt, keveset fogott). 

basibozuk ~ (-ot) fn. 'kötekedő, zsarnokoskodó kisgyerek'. 

Te; kizs ba-sibozuk I (Adorján). 

basszorkányos basszörkányos isz. 'tréfás káromkodás'. 

(A boszorkányos szó elferdítése). Éwnye, bas'szörkányossát 

neki ! Bas'szörkányos Yárga János ! 

baszik ~ (-ok v. -om, -öl) ts. i. 'nemi szervével megtermékenyít'. 

Vidd' innen aszt a lo:vat, baszod a seg:git, ne' 

láncöllazsd: itt. a) 'közösül'. (1. 'férfi [a növel]'. 2. 'nő [a férfival])'. 

Sz. Ne bassz ! Várj' es'tél, ak'kor is a kecskét ! (= ne 

bolondozz, ne pajzánkodj). Basszam a lelke hejje! Basszam, 

aki áldott! Basszam, aki jekáldott ére a vklágra ! Basszam, 

aki félisteneit ére a világra ! (Káromkodások). L. megbasz. 

haszat ~ (-ok, -öl) ts. i. 'azzal szid, hogy bassza meg'. 

Az apjával baszatla : 

63

64 

baszkódik baszkóudik (-ok, -öl) tn. i. 1. 'vesződik, bajlódik 

vmivel'. 2. 'játszik vmivel'. Ne- baszkóuggy avval a sip:pal, 

mer é-rontod : 

baszkurál baszkuráll (-ok, -sz) ts. i. 'baszogat'. K. Ne' 

baszkuráld má aszt a gé-.pet (= ne bántogasd, ne piszkáld). 

Baszna ~ hn. (Szamosszeg). 

baszóharázda baszóubarázda fn. 'rosszul vont barázda, 

mely akkor keletkezik, ha az eke kipattan a helyéről'. 

baszoyat ~ (-ok, -öl) ts. i. 'gyakran basz'. K. Ne- baszogazsd 

aszt az óu.rát, mer trontod: (= ne babráld, ne piszkáld). 

basztikuli ~ isz. 'tréfás káromkodás', 

bátor bátor (-t, -trann) mn. 'kühn, tapfer'. II. Bátor 

lónév. 

bátorít bátorít (-ok, -öl) ts. i. 'bátorrá tesz, biztat'. 

bátorodik ~, bátrodik (-ok, -öl) tn. i. 'bátorrá lesz'. L. 

meg-, nekibátorodik. 

bátorság bátorság (-ot, -a) fn. 'tapferkeit'. 

bátortalan bátortalan (-ull) mn. 'félénk'. 

bátyám ~ (-ád, báttya ; csak sz.-ragos alakban) fn. 1. 

'idősebb testvér'. 2. 'idősebb rokon'. L. bácsi. 

bátyó bátyóu (-t) fn. 'bátya' (bizalmas megsz.). 

batyu ~ (-t, -ja) fn. 'tarisznyába, kendőbe, lepedőbe 

kötött csomag'. Sz. líá-tá viszi a batyu:jád, bot- a paripá:ja 

(Adorján) (= hátán háza, kebelében kenyere). 

bátyus ~ (-onn) mn. 'batyut hordozó'. 

bazsalikom bazsajikom (-ot, -ja) fn. 'Ocymum basilicum 

L.' Illatáért kedvelt kerti virág. 

hazsalyuat bazsaigat (-ok, -öl) ts. i. 'simogat, cirógat, 

gyöngéden lapogat'. Ok csuesüigatta, od- bazsáigalta unlikfárattig. 

bazsalyoj) bazsajog (-ingok, -joksz) tn. i.'bután mosolyog, 

vigyorog' (pl. a részeg). 

bazsarózsa bazsaróuzsa fn. 'pünkösti rózsa, Poeonia 

officinalis L.' Sz. Ugy nyitik az örcá:ja, mjnt a ba-zsaróijzsa : 

(= olyan piros, majd kicsattan). 

bé ~ 'a bárány bégetését utánzó isz.' 

1. be bé 1. hsz. 'ein, hinein'. Bé-, liba, bé', bé, bé- ! 2. ik. 

'ein-, hinein-'. 

2. be ~, beg isz. 'mennyire !, mily nagyon !'. Jái; be' 

derék I Be- fösvény embernek teceik lenni ! Héj, be- tuggya, 

be- nagyon tuggya ! Be- mindég jóu kedve vam magéinak ! Begelálmosottam 

! Beg- az apát szeme van nállad ! Beg- odavagy ! 

1. bé ~ (-t, -je) fn. 'a b betű egyik neve'. Km. Aki átmondott, 

a bél- is ki kell annak mgnda.ni (= tettednek a következményeit 

is viseld). L. bö. 

2. bé 1. 1. be.

ead beád ts. i. 1. 'hineinreichen' (pl. a kerítésen). Ad - 

be 

a jélvékást keresztapád:nál. 2. 'bevétet' (orvosságot). 3. 'följelent, 

beárul'. Endre bácsi beatta a szóugabiróu.nak, hoty 

löb-bet öiirnek, mint amennyi be vg jeleni:ve. Beaggya a torvembe 

(= a törvényszékre). Sz. Beatta a dere:kát (=1. birkózás 

közben a szorításnak engedve behajlította. 2. feladta 

az álláspontját). 

beájjy ~ ts. i. 'beágyásol'. Négy óyira é-töijt, mig b'átylák 

a rep.cét. 

beakaszt ~ ts. i. '(szekrénybe) függeszt (ruhát). 

beáll ~ tn. i. 1. 'fedél alá áll'. Mondom, má beállok 

linálla:tok az eresz alá :, mé nagyő jön az e:sőii. 2. 'megáll, 

megszűnik'. So'hase áll annag be a szá:ja 3. 'megkezdődik'. 

Idestova beáll a: tél. í. 'beszegődik'. Uly hallom:, hogy beállott 

a já:nya szóir.gálni : Beállót ka-tonának. 

beállít beállít tn. i. 'váratlanul belép'. Egy naty sá'ros 

kazuppal od beállít. Sz. Be van állítva (= részeg). 

beárnyékol 

árnyal'. 

beárnyékol ts. i. 'árnyékával besötétít, be- 

beás — ts. i. 'infodio, eingraben'. Tüklüng báTa má 

beásták magokat a néme:tek. 

beavat ~ ts. i. 'forró vízbe áztat' (= ruhaszövetet). 

beáztat beásztat 

ruhát). 

ts. i. 'hosszabb ideig víz alatt tart' (pl. 

bebarnul bebármill szt. i. 'bealkonyodik, beáll a szürkület'. 

Már jóul bebárnült, mire hazajötdek. 

be-bead be-beád ts. i. 'olykor-olykor bead'. 

be-befű be-bejúi tn. i. 'néha-néha befú'. Őüszi szellőn, 

be-bejuj az ablakaim (Nd.). 

be-bekueorodik ~ tn. i. 'néha-néha behúzódik'. Tikcsag 

be-bekucoroltok a lemplom:ba, de én akkor voltam benne 

utóujá.ra, mikor a feleségemmel megesküttem : 

beberenál 1. beboronál. 

bebeszél bebeszéli 

(= elhiteti magával). 

Sz. Bebeszélli magának, hogy ü beteg 

bébillér ~ (-t, -je) fn. 'a házhoz bejáratos kisegítő személy, 

ki alkalmi munkájáért hol ezt, hol azt kap a háztól'. 

Tán nincs- ezeknek elég bébillér:jek ? 

bebizonyosodik ~ tn. i. 'bebizonyul'. 

bebiztosít bcbisztosil ts. i. 'assecurieren'. 

beborít be- v. béburil ts. i. 'betakar, beföd'. 

beboronál beberenáll ts. i. végig boronál' (szántóföldet). 

beborozik ~ tn. i. 'bortól megrészegszik'. 

beborul béburull tn. i. 'befelhősödik' (az ég). 

bebörödzik bebűrödzik tn. i. 1. 'megpillésedik, sűrű 

réteg- gel bevonódik' 

(a víz). 

(pl. az étel). 2. 'vékonyan befagy' 

Csüry Káliul : S/sinuisliáli szolár I. 5 

ti.-)

hchiiyyolál be- v. bebugyolál ts. i. 'betakargat, bebónyál, 

beburkol'. 

hchunkóz be- v. bébunkóuz ts. i. 'begubóz, körülsző'. 

Beburjkóuzza magát (a hernyó). L. bunkó. 

bebúvik be- v. bebújik tn. i. 'berejtőzködik'. 

béee ~ (-ét, -éje) fn. gyny. 'mindenféle írott v. nyomtatott 

könyv v. papír'. 

becementez becémentez ts. i. 'cementtel bevon', 

bccipel be- v. bécepél ts. i. 'erőlködve bevisz'. 

becs ~ (-el, -i) fn. 'érték'. Nincs- előütte a péz:nek 

semmi becsi. 

Bécs ~ (-el) fn. 'Wien'. Sz. Bédzsbe bok a bát:lya v. 

bok a pár:ja (mondják az életlen késről). Bédzsbe bőiig a 

báklya (mondják az egri harangról). Kömnyebb vóuna a rákhálám 

Bédzsbe menni, Mint őüvélle a jóu felőijll értckez.-ni 

(= nyelves asszony). 

becsal be- v. becsal ts. i. 'hineinlocken'. 

becsap be- v. becsap ts. i. 1. 'hirtelen betesz'. (Ajtót, 

ablakot, könyvet stb.) Van- nékem egy bicsakom, Ha-akarom 

becsapom, tn. i. 2. 'becsapódik, beesik, besodródik'. Menynyijng 

be a tornác:riú, mé be:csap az e:söij. 3. ts. i. 'befröcsköl' 

(pl. sárral). 

becsapódik be- v. bécsapóudik tn. i. I. hirtelen becsukódik' 

(pl. az ablak). 2. 'csalódik'. 3. 'befröcskölődik'. 

becsatol be- v. bécsatlöl ts. i. 'csattal összeköt, csatjába 

húz' (szíjat). 

becsehedik (-ek v. -em, -él) 1. elbecsehedik. 

becsepeg ~ tn. i. 'csepegve beesik'. 

beescpej|tet be- v. bécsepektet ts. i. 1. 'rácsepegő holmival 

bepiszkít'. Bccsepekteted a ruhádat avval a kenöijc:csél. 

2. 'cseppenkint behullat" (folyadékot). 

becseppen be- v. bécseppen tn. i. 1. 'cseppenve beesik'. 

2. 'váratlanul bent terem'. 

becserél ~ ts. i. 'vásárolt holmit más hasonlóval elcserél' 

(kereskedésben). 

becses — mn. 'schatzbar'. 

becsinál be- v. becsinál ts. i. 1. 'betesz' (törött ablakot). 

Meirnyijér csinájja be eszt az ablakot? 2. 'betöm (árkot, gödröt), 

berekeszt, elzár (rést, nyilast)'. Me-gyeg, becsinálom a baráz:dát. 

Becsinálom eszt a kertái.lóut, mer az egész világ az én 

kértemé jár: le. Csináld be a ju:kat, hoty ki- ne fusson 

az é-tél. 

becsináluat ~ ts. i. 'betömöget' (árkot). Becsinálgattam 

a barázdá:kot. 

becsíp bicsip tn. i. 'berúg'. 

béesitök ~ fn. 'sütőtök'. Xr. A jó bécsitöknek négy tulajdonsága 

van : „parázs, édes, vastak, széles".

ecsmérel böcsmol (-ölök, -sz) ts. i. 'lebecsül, kisebbít, 

ócsárol, leszól'. L. lebecsmérel. 

becsődít be- v. bécsöudit ts. i. 'tömegesen begyűjt' (embereket). 

becsődül be- v. bécsöijdüll tsz.i. 'tömegesen betódul', 

becsömöszöl be- v. bécsömöszöl ts. i. 'begyömöszöl, betömköd'. 

becstelen bestéién (-üli) mn. 'rút, ocsmány, idomtalan'. 

Mi'csoda bestelen kalapál lettel a fejedre ? E-dugd aszt a bestéié 

szérszá.mot! 

beestelcnkedés bestelenkedés (-(, -e) fn. 1. 'átkozódás, 

ocsmánykodás, szitkozódás'. 2. 'civakodás'. 

becstelenkedik bcstelenkedik (-ek, -él) tn. i. 'átkozódik, 

szitkozódva veszekedik'. Mennyid bes'telenkedik ez a fiju 

avval a disztóuval ! 

bccstelenséji besteléség (-el, -e) fn. 'szidalmazás, korholás'. 

Csak nagy bes-teleségre jog a dóugá.hoz. 

becsűcsollik becsucsullik tn. i. 'csúcsával benyomul, beszögellik'. 

Az ákmási határ be'csucsullik a gárbóuci határba 

(Garbolc). 

hccsiidnlkozik ~ tn. i. 'berúg, megrészegszik' (tr.). Leginkább 

határozó igeneves formában : Be van csudálkozva. 

becsúszik be- v. becsúszik tn. i. 1. 'csúszva bemegy'. 

2. belopózkodik, észrevétlenül bejut'. 

becsül becsüli (-ök, -sz) ts. i. 1. 'becsben tart'. 2. 'taksál, 

értékét meghatározza'. Mennyire becsüllöd eszt a pár csizmát 

? 3. 'magáz, kendez'. Te-gezed Lmjost vagy becsüklöd ? 

Km. Aki a krái-cárt nem becsülli, a jo-rintot nem- érdemli: 

(= krajcárból gyül a forint). L. meg-, rábecsül. 

becsület becsüllet (-el, -e) fn. 1. éhre'. 2. 'becs, érték'. 

Nincs- azelöüd becsülle:li sem minek: 3. 'szüzesség'. É'desanyám 

ne.- jelesen kend énge:met, Nr vesztem én el a becsülteié:met (Nd.) 

4. illendőség'. Ugy-i, hoty tudz- becsüllelet ? Sz. Fé're, ük let ! 

Nindzs- becsüldel. Km. Több' a becsüllel, mjnt a káposztás: hus 

(= többet ér a becsület, mint a haszon). 

becsületes becsülletes (-enn) mn. 1. 'ehrlich, redlich'. 

5. 'elfogadható, jó, rendes'. Nincs- az embér.nek egy becsülletes 

rwhája. Aklizsd oda aszt a ru:dad becsülletesen:, ne' ugy 

éldütve: 3. 'tisztességes' (nő). Sz. Sári becsülletes jáy : kéccer 

is egymásu:lánn (tr. =» nem tenném érte tűzbe a kezemet). 

Annál is akasztottak má jel beaülletesebb em.bért (= gazember). 

Km. A becsülletes ember meg-őüszüll, a huncut mekkopaszodik 

(mondják tr. a kopasz emberre). 

becsültét becsültet (-ek, -él) 1. meg-, rábecsültet. 

bedagad ~ tn. i. 'daganat miatt bedugul' (pl. orr, torok), 

bedagaszt ~ ts. i. 'megdagaszt' (tésztát). 

Itedistó Bedistóu 'községrész neve' (Olcsvaapáti). 

5- 

68 

iledőné Bedöüné fn. Sz. Lelépet:, mim Bedöüné az ágy:rull 

(Adorján) (= leesett). 

bedörgöl be- v. bédfirgol ts. i. 'einreiben'. 

bedrótkerítésez bedróulkerilésez ts. i. 'drótkerítéssel körülvesz'. 

bedug be- v. bedug ts. i. 1. 'betol (lyukba, szűk helyre)'. 

Be-dukta a fejit a léc- közzé:, oszt o-daszorüll: 2. 'zustopfen, 

verstopfen'. Dug-béaz üve:get, mer émegyen az ere:je (ásványvíznek). 

Sz. Be dugom a szá:ját (= 1. az éhes gyermeket ennivalóval 

elhallgattatom. 2. lekenyerezéssel hallgatásra birok 

vkit.) 

bedugdos be- v. bédugdos ts. i. 1. 'betologat, szűk nyilason 

beteszeget'. A macs-kajukon dugdosod bé neki luim.nül 2. 'betömöget' 

(réseket, likakat). 

bedül be- v. bedül tn. i. 'einstürzen'. Még bedül eccer ez 

a rosz: fal. 

beenyvez be- v. béenyvez ts. i. 'enywel beken'. 

beereszt be- v. beereszt ts. i. 1. 'bebocsát, beenged' (pl. 

az ajtón). 2. 'szűkit (varrásnál), bevon, beljebb rak (kazalrakásnál)'. 

Eszt a sör- kévét na gyom beeresztetted: 

beesik be- v. beesik 1. tn. i. 'hineinfallen' A lopta be-esett 

a kiskérbe : 2. ts. i. 'eséssel belep'. Ke-resheted: aszt, be-este 

asz mán a: hóu. 3. tn. i. 'soványság, betegség miatt bemélyül 

(arc, szem)'. 

beesteledik ~ tn. i. 'besötétedik, este lesz'. 

befagy ~ tn. i. 'einfrieren'. 

befakad befokad tn. i. 'betörik, beszakad'. Befokalt alatta 

a jég. Befokalt a feje. 

befakaszt befokaszt ts. i. 'betör, bever' (fejet, jeget). 

Nem- tudom, hogy van a fi:jam, kérem, mé tennab befokasztollák 

a je:jit. 

befal befed ts. i. 'egy falásra bekap' (pl. kenyeret). 

befásliz ~ ts. i. 'einfaschen'. 

befecskendez ~, befrecskendez ts. i. 'bespritzen'. 

befed befed ts. i. 1. 'fedéllel ellát' (házat, asztagot). 

2. 'fedővel betakar' (fazekat). 

befedődik befedöüdik tn. i. 'befedetik' (pl. a kazal). 

befeketít befeketit ts. i. 'feketére fest'. 

befelé befele hsz. 'einwárts, nach innen'. 

befér 1. betér. 

befest

lovat). Fog-jug bé a Csá:kóut meg a Vildást a) tn. i. Fog-jatog 

bé' (ele oszl indujjunk: 2. 'méhkasba ráz'. Szerencsére főt' 

nagya.pám oz befokla a: rfiil. 9. 'tojni fog, tojás végett elzár'. 

Tennab befoktam nyáuc lyukod:, de csak nély lojást leltem: 

Mg nem- érkeszlem a tyukokad befog-.ni, nem- tom lelünk-é 

to.jást. 4. 'hízásra fog' (sertést). 5. 'nyüstbe és bordába behúzgál'. 

Ma fétettűk a fonadad, de be-fogni má nem-luttuk: 

6. 'besző, benő'. 'Befokla a rést a: gaz. 7. 'beszorít'. Befogja 

az örát. Sz. Fog- be a: szád (= ne beszélj, hallgass). 

befogad ~ ts. i. 'házához vesz'. Én g ma-gok jánya leszek, 

ha befogad-.nak. 

befogat ~ tn. i. 'elrendeli, hogy fogjanak be'. 

befogdos

IM'(|I"MI(|\ öl be- v. bégönyyyöl ts. i. 'takaróba burkol'. 

begörbít be- v. begörbít ts. i. 'behajlít'. 

begörbül be- v. begörbüli tn. i. 'behajlik'. 

b»'gy ~ (-el, -e) fn. 1. 'a madár bárzsingjának zacskóforma 

tágulata'. 2. 'az ember gyomra' (tr.). 3. 'az ujjbegy 

párnás része, mellyel tapintunk'. Bp-penn az uyjom begyit 

váktam: el. Sz. E-gyetek! Had - 

nöijjjün a begyelek (tréfás 

kínálás). Nagyonn a hegyibe van: (= rováson van nála). 

Begyire szedi (= emlékébe vési a sértést; megjegyzi magának 

a hallott pletykát). 

begyepesedik ~ tn. i. 'fűvel, gyeppel benő'. Sz. Be gyepesethetik 

a küszöbje, mig én odamegyek ( = ítéletnapig is 

elvárhat rám). 

begyes ~ (-enn) mn. 1. 'nagycsecsű' (nő). 2. 'rátartó, 

kevély'. 

begyújt begyút tn. i. 'tüzet gyújt' (pl. kemencében). 

begyül ~ tn. i. 'zusammenkommen'. Ne nyis ki az 

abla:kot, mé begyül ide a sok: légy. 

behajít be- v. béhajit ts. i. 'bevet, bedob'. K. 'felkortyint'. 

Be hajitolt ety kupicá:véd. 

behajkorász beháikorász ts. i. 1. 'behajszol' (pl. ökröt). 

2. 'befizettet, beszed' (pénzt). Be-háikorásztam az adóussá:got. 

behajt be- v. behajt ts. i. 1. 'einbiegen, krüminen'. 2. 'beterel, 

bekerget' (pl. jószágot). 3. 'zálogban elhajt' (tilosban 

talált jószágot). A Csemgőü ökröd behajtotta a kerüklőü. 

4. 'befizettet, begyűjt' (adót, adósságot, pénzt). 5. 'befelé tol, 

csaknem egészen betesz'. Ne ted be az aj:töut, csak hájzs- be; 

hogy be ne lássanak. 

behallik ~ tn. i. 'bent is hallható' (külső zaj). 

behány ~ ts. i. 1. 'bedobál'. Hánd be a szekér derekába 

eszi a néhán csfí mádét. 2. 'betöm, betemet'. A gödröd behémta 

főüddél. 3. 'vastagon behint, beföd'. Behánluk a kazdat jóuk 

szakmával. 4. 'nagyjából beszeg'. Behányom a szé.dit, hoty 

Ar ne szálkolóuggyon: 

behasad ~ tn. i. 'a szélén bereped'. Behasalt a kör:mgm. 

behasít behasít ts. i. 'a szélen betép, berepeszt'. 

behemót 1. mahomed. 

behí be- v. béhii ts. i. 'hereinrufen'. 

behint ~ ts. i. 'bestreuen'. 

behord be- v. béhörd ts. i. 1. 'apránkint beszállít'. 2. 'összehord, 

betakarít' (termést). 

behordódik behördóudik tn. i. 'összehordatik'. Behördóudik 

a buza. 

behoz ~ ts. i. 'hineinbringen'. 

behull ~ tn. i. 'szemenkint v. kisebb csomókban beesik', 

behuny be- v. béhun ts. i. 'becsuk, összezár' (szemet). 

Behungm a szemem.

ehuppad ~ 

locsolóu:nak. 

tn. i. 'behorpad'. Behuppatt az óudala a 

bchuppaszt ~ ts. i. 'behorpaszt'. 

behúz be- v. béhuz ts. i. 1. 'maga után húzva bevisz'. 

Huzzug be, a szekeret a szembe: 2. 'maga után húzva betesz 

(ajtót). Huz' b' aszt a házajdóut. 3. 'bevon, beborít'. Még 

a kapu izs gyásszá vaud behuzwa. 4. 'kapával betemet'. 

Behúzza az árkot. 5. 'megcsal, becsap'. Na; magát jóul- behuszta 

az a zsi:dóu. Sz. Behúzza a farkát (= meghunnyászkodik). 

behúzódik be- v. béhuzóudik tn. i. 'bevonul'. Behuzóuttam 

az esői) e:löüll az akolba: 

beír ~ ts. i. 'einschreiben'. 

beírás beírás fn. 'einschreiben'. 

beírat ~ ts. i. 'einschreiben lassen'. 

beiralás ~ fn. 'einschreibung'. 

beírkál be- v. béírkédl ts. i. 'beirogat'. 

beiszik ~ ts. i. 1. 'vertrinken'. 2. 'einsaugen'. 

bejár ~ tn. i. 1. 'gyakran bemegy', ts. i. 2. 'keresztül 

kasul jár'. Be' sok falud, be - 

sok vározsd bejártam (Nd). 

bejárás ~ fsz. 'gyakori bemenés'. 

bejárai ~ fn. 'eingang'. 

bejáróné bejáróuné fn. 'házi munkára időnkint bejáró 

asszony'. 

bejön ~ tn. i. 'hineinkommen'. 

bejövetel bejövetél fn. 'hereinkunft'. 

bejül 1. belül, 

bek 1. béke. 

béka béka (-át, -ája) fn. 1. 'frosch'. 2. 'a ló patája között 

kidomborodó izom'. 3. 'a felső kar kiduzzadó izma'. K. 'utálatos, 

szemtelen'. Ez a kizs béka jám mindent mekhallott:, 

oszt ugy a hejjenn émgnta az annyának. Sz. Békára ült (tr. = 

fingott). Bé ka legyen a szerencsébe (rosszkivánat halászoknak). 

Pis'log:, mint a miskóuci kocsonyába a bé:ka. 

(= pislog és hallgat). Ojam, mint a puj-fad béka: (= fel 

dúzta az orrát). Nr. A gyermeket azzal ijesztik a zöld 

köszméte evésétől, hogy béka nő tőle a hasában. A 

kúthoz közelítéstől meg azzal riasztják, hogy belehúzza a 

béka a kútba. — Amennyi idővel Szent György nap 

előtt megszólalnak a békák, utána annyi ideig hallgatnak. 

— A béka hangját utánzó igék : vártyog, kuruttyol, 

brekeg, kuncog, rekeszt. A békák a vízben ilyen párbeszédet 

folytatnak : — Mit varrsz ? Mit varrsz ? Mit varrsz ? — 

Papucsot, papucsot, papucsot. — Kiknek ? Kiknek ? Kiknek ? 

— Urraknak, urraknak, urraknak. L. göröngyi-, tekenős-, 

zöldbéka. 

Békafoka Békafoka hn. (Vámosoroszi). 

71

72 

bckajcl bekajél ts. : 

. 'bezabál, bever, behabzsol'. Be-kajélt 

egy lábos te.jel. 

békakáposzta békakáposzta fn. 'egy növény neve'. 

békalenese békalenese fn. 'fülencse, lemna minor L'. 

békanyál békangál fn. 'poshadt állóvízben tenyésző, zöld, 

nyálkás szálacskákból álló hínár'. 

bekanyarodik ~ tn. i. 'einschwenken'. 

békanyúzó kés békanyúzóu kés fn. 'olcsó fajta, életlen, 

fanyelű bicska'. 

bekap ~ ts. i. 1. 'szájába kap, befal'. Odalöktem az 

ege:ret a Bodrinak:, a meg minygyá bekapta: 2. 'hamarosan 

elfogyaszt'. Kapjug be a früstö:köl, osztám men-nyijtjg dóiyguykra 

fele: 3. 'felkortyint'. Gérgéi ha bekap ety fél liter 

pájb)kát, hát sokat tud beszélni, tn. i. 4. 'beszokik vhova'. 

Bekapott ez a disz:nóu a szomszéd udvarára: 5. 'bejut' (hivatalba). 

Hálnak a papok ; Mai csag bekapok Eklézsijába vagy 

börtull (Nd.). 6. 'becsíp, megrészegszik'. Sz. Bekapta a göböt 

(megesett nőről). 

bekapar be- v. békapár ts. i. 'rákapart porral behint, beföd'. 

bekaparász ~ tn. i. 'becsíp, berúg'. 

bekapcsol be- v. bekapcsol ts. i. 'einkuppeln'. 

Békáskút Békáskut hn. (Csengerbagos). 

Békástó Békástóu hn. (Avasújváros). 

békástól be- v. békastöl ts. i. 'sárral, vízzel belucskol' 

(pl. szoknyát). 

hekastolódik be- v. békastolóudik tn. i. 'ázott v. harmatos 

fűtől meglucskosodik' (pl. szoknya). Be'kaslolóudott a ru:hám 

abba a hármalozs gaz:ba. 

hékatekenő békalekenőü fn. 'édesvízi kagyló héja'. 

békavar békavár fn. 'az ökör körmei közt keletkező var'. 

békavirág békavirág fn. 'caltha palustris'. 

béke béke (békét, -éje), bék- (békémet, békédet, békil) fn. 

'friede'. Ok se haggya béke:mel. Hagy békit annak a lúnak ? 

Nem- hágy neki bé:kil ? 

bekecs ~ (-el, -cse) fn. 'bundabélésü rövid felsőkabát'. 

békél békéli (-ek, -sz) tn. i. 'békés viszonyba lép'. Sz. 

Békélleg:, de né- felejtek: (= csak színleg békülök). L. megbékél. 

beken bekén ts. i. 'einschmieren, bestreichen'. Sz. Bekente 

a szemit (= becsípett). 

bekenő kefe bekenőij kefe fn. 'nyeles kefe, mellyel a fénymázat 

a lábbelire mázolják. 

bekéredzik be- v. békérőiidzik tn. i. 'bebocsátást kér, 

bekéredzkedik'. 

bekerít be- v. békerit ts. i. 1. 'kerítéssel körülvesz'. 2. 'kört 

von köréje'. A sze-mőücsöt hánkvetet füsüvél ké bekerite:ni. 

bekérődzik 1. bekéredzik.

ekerül be- v. bekerüli tn. i. 1. 'bejön'. Na-, kerüjjeteg 

bejjebb: ! 2. 'bejut'. Azulám be-kerültem a ti'rzérekhez. 

bekésér 1. bekísér. 

békesség békesség fn. 'friede'. Sz. Szenk a békes:ség 

vége a civakodásnak). 

békességes békességes mn. 'friedlich'. 

békételen békélelen mn. 'unzufrieden'. 

békételenkedik békételeykedik tn. i. 'elégedetlenkedik'. 

béketűrés béketűrés fn. 'geduld'. 

béketűrő békelürőü mn. 'türelmes, szelíd*. 

bekiabál bekijábáll 1. tn. i. 'bekiáltoz, berikoltoz'. 2. ts. i. 

'kiáltozva behí'. 

bekiált bekiját 1. tn. i. 'berikolt'. Kvjáccsatog bé az ablakom, 

mikor előijtlürjk járdok. 2. ts. i. 'kiáltással behív'. 

Kvjáccsa bé csak Sándort. 

bekísér bekésér ts. i. 1. 'hineinbegleiten'. 2. 'börtönbe, 

fogságba vezet'. Tennap az ap-ját izs bekésérte a csen.-dőiir. 

békít békit (-ek, -él) ts. i. 'békéltet, csendesít, csillapít'. 

É váiig békítette vóun ü:köd, de hasztalan: L. kibékít. 

bekíván bekii>án ts. i. 'katonai szolgálatra behí'. Mán a 

lek'kíssebbik (íjamat izs bekivánták: Ü'ra megént a másik 

tesvéremet izs bekivánták. 

béklyó békjóu (-t, -ja) ín. 'ló lábára kötött vas-, v. 

kötélbilincs'. Sz. Békjóuba leszi [a lovat] (= megbéklyózza). 

L. keresztbéklyó, szabad-béklyó. 

béklyókulcs békjóukóucs fn. 'az az eszköz, mellyel a ló 

lábáról a vasbéklyót lekulcsolják'. 

bekongóz be- v. békoygóuz ts. i. 'beharangoz, hírével 

betölti'. Be'kongóuzza vele a (adut. 

bekoreol be v. békörcöl ts. i. 'zsúp v. nádfedelet a tető 

gerincén beköt'. 

bekormoz be- v. békörmoz ts. i. 'korommal beken'. 

bekoszolódik be- v. békoszolóudik tn. i. 'beszennyeződik'. 

Nem- tudom é, hun tud ez a kendői) így bekoszolóud.ni. 

beköltözik bekőütözik tn. i. 'behurcolkodik (lakásba, 

faluba)'. 

beköp ~ ts. i. tr. 'felkortyint'. Be-köpötl ety kupica 

pá-jiykál. 

beköszön ~ tn. i. 'köszönve belép'. Be'köszönnek a 

kvráji palotába. 

beköt ~ ts. i. 1. 'zubinden' (pl. zsákot). 2. 'gyógyulás 

végett kötőszerrel beburkol' (sebet). 3. 'ólba, jászolhoz köt' 

(jószágot). 4. 'fejkendővel körülköt' (fejet). Sz. Tirdom, 

meglátnál, ha be vaut] kötve a (e:je (= bezzeg meglátnád, 

ha egy ügyes menyecske volna annak a helyén, amit keresel). 

Beköti az életit vkivel (— házasságra lép). Beköti a fejit vkivel 

(= férjhez megy) Ü' is jóuvál kötötte be a fe:jit, szegény 

73

as.szony. Nr. Ha az ennivivő leány a kasornyában bekötve 

felejti az edényt, őt is ott felejtik a kérők. 

bekötés bekötés fn. 'késő őszi idő, mikor a kinnjáró 

jószágot ismét hazahajtják az ólba'. Be-kötésig nem- kellet 

vgu hazahozni aszt az ök:röt. L. kihajtós. 

bekötöz ~ ts. i. 1. 'kötőszerrel körülburkol (sebet). 

2. 'ólba, jászolhoz köt' (jószágot). 

bekrétáz ~ ts. i. 'krétával befirkál, beken'. 

bekueorodik ~ tn. i. 'behúzódik, vhová bemegy és 

ott lekuporodik'. Be-kucorottut]k az esői) e:lőijll a kafibába : 

bekukkint ~ tn. i. 'hineingucken'. 

bekukucskál be- v. bekukucskált tn. i. 'nyilason, lyukon 

át benézeget'. 

bekulcsol be- v. békóucsöl ts. i. 'kulccsal bezár' (ajtót). 

bekutat ~ ts. i. 'összevissza keres'. A Irázsák megéntlem 

bekutattyák a kiráifit miirdéfele. 

békül béküli (-ök, béküsz) tn. i. 'békés viszonyba lép'. 

A fvfu szeretne má békühni, de az ap-ja nem béküli: Km. 

Aki harakszik, «• béküli: (= ha haragszik, majd megbékül). 

V. ö. békél. L. ki-, megbékül, összebékül. 

beküld be- v. béküd ts. i. 1. 'felszólítja, hogy menjen be'. 

2. 'bevitet, beszállíttat' (tárgyat a városba). Sze-redáy 

küggyég bé a félsöij:mel. K. = 'megiszik, felkortyint'. Még 

e/léb beküd vaty két pohár pájiij:kát. 

bél ~ (bélt; belem, beled, béli ; ri. belet is) fn. 1. 'darm' 

(emberi és állati). Fák a bé:lem. Kirázom a béld belöiilled ! 

2. 'boglya, asztag, kazal belseje, közepe'. 3. 'gyümölcs husa'. 

Korié, álma, szilva, meggy, cseresznye béli. 4. 'csonthéjas 

gyümölcsöknek a kemény héjon belüli ehető része'. Dijóu, mogyoróit, 

szilvamag béli. 5. 'töknek, sárgadinnyének szálkás és 

nyálkás magtartó része'. 6. 'kanóc a lámpában v. mécsesben'. 

(1. mécses részei). 7. 'keresztfonál a vászonban'. Nyi'rtóunak 

nemlehel eszt a fonalat hasznák.ni, csag beknek : II. 'kenyérnek 

a héján belüli része'. 9. 'némely növénynek taplószerű belső 

része'. A bodzafa béli. Sz. Po-kol a bé:li (= telhetetlen, nagyehető). 

Fékmolóullállom a bélc:det (fenyegetés). L. dinnye-, 

dió-, kenyér-, lámpa-, tök-, szitabél. 

belakatol be- v. belakatol ts. i. 'lakattal bezár' (ajtót). 

belát ~ tn. i. 'hineinsehcn'. 

Relavára ~ hn. (Kőszegremete). 

Itélavármoesár ~ hn. (Kőszegremete). 

belé bele (-ém, -éd, bele, -éyk, -étek, -éjek) hsz. 1. 'hinein'. 

2. 'miatta'. O'jan csitépalé vóul: ot, hogy mekfáfüld be:le 

a jejem. 3. ik. 'ein-, hinein-, heréin-'. 

beleakad ~ tn. i. 1. 'beleakaszkodik, beleszúródik'. 

Valami tö-vizs be-leakatl a szok-nyámba :, osz ki-hasitotta: 

2. 'ráakad, fennakad benne'. Még be-leakad a ha:jud valami

ágba : 3. 'beléköt'. Mikö 

akad : 

rósz' kedve vam, mindenkibe bele 

beleakaszt ~ ts. i. 1. 'horgas eszköszt beleszúr'. BeVakasztyuk 

a hárgol. 2. 'belemélyeszt'. Ne' ojan kicsi karét 

vágj :, a'kaz bele jónk a: kési. iíogy beleakasztotta a kormit 

a kezembe az a nyavajás macska ! Tirdom, éhálgat, ha bel'akaszlom 

a körmöm a két pojájá:ba ! 

beléáll tn. i. I. 'belejő, elkezdődik benne, belékezd 

fájni'. Eecer-eccer ugy beléáll a derekamba a nyilallás, hogy 

ülni se tudok : Ne 1 

ugráj kinn ijeny nyakóu:com, mé beléd 

áll a nyava.ja. Ne' edd aszt a kotyóusz szilvát, mé beléd ál 

tülle a kóuji:ka. 2. 'belefog, belékezd'. A tidsóu véginn ájjulog 

bele a buzá.ba, ol ián ér'tebb e ki:csit. 3. 'belesülyed'. Az 

I'cik lova a Pis'károsom beleállott a sárba. Eccé csag beléáll 

a léi ely kotyká:ba, 

keret. 

osz se'hotyse tuggya belőiille kihúzni a sze 

belealszik belcátszik tn. i. 'belezsibbad, viszketésben és 

zsibbadtságban nyilvánuló fájdalmat okoz'. Jái, hogy belealult 

a hideg a kezembe ! 

beleaprít beleaprít ts. i. 'apróra tördelve beléhullat' 

(pl. kenyeret a tejbe). 

beleárt 

kozik). 

~ ts. i. Sz. Beleártya magát (= beleavat 

bele-belenyilallik 

beleszúr a fájás'. 

~ tn. i. 'olykor-olykor belefájdul, 

belebeszél belcbeszéll 

szólásával zavar'. 

tn. i. 'beleszól (beszédbe), közbe 

belebolondul belebolondull tn. i. 1. 'vmi miatt bolonddá 

lesz'. Ne' törd ojá sokat rajta a fe:jed, mé belebolondulsz : 

2. 'bolondulásig beleszeret'. 

belebotlik ~ tn. i. 'megbotlik benne'. 

bclebösszent belebőijsszent 

énekel' (énekbe, dalba). 

tn. i. 'beleordít, bőszen bele 

belebúvik belebújik tn. i. 'belerejtőzik'. Sz. Az ördög 

buj'jom bele ! (Káromk.) Belebújt az ördög (= rosszindulat 

bujt bele). 

belecsap ~ ts. i. 'beleüt, belevág'. A bwgöj meg eg-gyigbe 

izs belecsapja a kcirmit, a má'sigba is. Sz. Csap'jom bele a 

meykü l (Káromk.) 

beleeseppen ~ ts. i. 1. 'cseppenve beléesik'. Bele ne 

cseppennyen a lé:be. 2. 'észrevétlenül belejut '(pl. örökségbe). 

hclecsimpajyózik 

kapaszkodik'. 

belecsimpáigóuzik tn. i. 'erősen bele 

beleesintalankodik belecsinlalankodik tn. i. 'beleszarik' 

(tr). Bclecsintidaykodott: a nadrágjába ijelti'.be. 

belecsúszik belecsúszik tn. i. 'belehúzódik'. Belecsúszott 

a madzag a gatyába (t. i. a gatya korcába). 

75

76 

beledől beledűl tn. i. 'belefordul, beleborul'. Beledül! 

a sze:ker a sárba : 

beledug ~ ts. i. 'belerejt, beletesz, beletol'. Jörr a kóu:dus, 

oz beledug a tarisznyájába : Be le ne dugd az uj:jod, mé 

fÖTÓu : Dug bele a lábod a esizsmá:ba (= húzd fel hirtelen 

a csizmád). 

beledűl 1. beledől. 

belecgyeledik 1. beleegyveledik. 

beleegyezik beleeggyezik tn. i. 'hozzájárul'. 

beleegyezés beleeggyezés fn. 'hozzájárulás'. 

bcleegyveledik beleegyeledik, beleöijgyclcdik tn. i. 'belevegyül, 

beleavatkozik'. 

beleegyvelít belcegyelit, beleöügyelit ts. i. 'belevegyít'. 

beleejt beleéji ts. i. 'hineinfallen lasseif. 

beleelegyedik, bcleelegyít n., 1. beleegyveledik, beleegyvelít. 

beleér beleér tn. i. 'belenyúlik' (pl. az ingujj az ételbe). 

beleereszkedik ~ tn. i. 'sich einlassen'. 

beleereszt ~ ts. i. 1. 'belebocsát, beleenged'. 2. 'beleönt, 

belecsorgat'. Valami piros levet ereszled bele a paszüi:ba. 

3. 'beleilleszt, beleékel' (pl. ruhába toldást). 4. 'belevés, 

belefúr'. Beleereszti az áitóuba a hevedért. Beléeresztettem a 

gerendába egy jóu eröüs pockot, mé má meg- vóut hasadva : 

.">. 'hosszában belesző'. Kék felőül csi-koi eresztettem be:le 

(vászonba). 6. tn. i. 'beleszarik'. Be leeresztett a nadrágjába : 

beleesik ~ tn. i. 1.'hineinfallen'. Va-lami beleesett : 

a sze-membe : 2. 'belekerül, belejut'. Az w jőüggye izs bele 

esett az árlér:be. Lehet ely köb:lös, ami a Gyülóunéjébull esed 

be:le. 3. 'belebetegedik, betegséget megkap'. Az-utám meg 

beleesel valami hinrlöübe. 4. 'keletkezik, támad benne'. 

A szalonnába be-leesett a jé:reg. Km. Pújának kés-, hogy 

beleessen (= jól vigyázz, mit adsz a gyermek v. éretlen ember 

kezébe). 

beleeszik ~ tn. i. 'vkinek ételébe, kenyerébe belekóstol, 

eszik belőle'. 

belefárad ~ tn. i. 'tőle v. miatta elfárad'. 

belefarol belefarol tn. i. 'farral belefordul, belesiklik' 

(pl. szán az árokba). 

belefekszik ~ tn. i. 'sich hineinlegen'. 

belefektet

clefosik ~ In. i. 'fosát beléereszti' (pl. gatyába). 

beleíú belefúl tn. i. 'hineinblasen'. 

belefúl ~ tn. i. 1. 'ertrinken, ersaufen' (a vízbe). 2. 

'tojásba fullad, keletlen marad' (csirke). Bos'szúl köütött a 

koklóu, feie belefúlt. Xr. Mikor a kotló költ, a közelében nem 

szabad sípolni, mert beleful a kis csirke. 

hclcuyőződik beleyyöüzöüdik tn. i. 'belenyugszik, beletörődik'. 

Kém az e:sőü, de ha nem' esik, hál abba izs belegijöijzőijdöm 

: Fák biz : a, lékkem, dehád bele kell abba győüzöud'.ni, 

amit az Isié rárjk : mér. 

lieleháji ~ tn. i. 'belelép, beletapos'. It vg valami moslékság, 

bedé ne hágj : ! Be'leháktam a lö'vizsbe. 

belehajít belehajit ts. i. 1. 'belevet, beledob'. 2. 'belecsap, 

belevág'. Aktul függ a kaszál.lás, hotyhát hoty hajiltya 

bele a kaszát az ember a fü:be. 

belehajt belehajt ts. i. 'belekormányoz, beleirányít', 

(szekérbe fogott lovat, ökröt). Ne' indujjátok ijen nagy 

écca.ka, még belehajtotok : valami hákvámba : 

belehal belehál tn. i. 'belefullad'. Közel vóut a leygér, 

Belchöutt az ember (vers). 

belehalad ~ tn. i. 'belesüpped, belemélyed'. Rá'léptem, 

asz' hittem, keménny :, oz be'lehalatt a jéllá:bom. 

beleharap ~ tn. i. 'hineinbeissen'. 

beleharapta! ~ ts. i. 'ráveszi, kényszeríti, hogy beleharapjon'. 

Be'leharaplaltya a kiráinét is a korté:be. 

belehasad ~ tn. i. 'a szélén megreped'. Beiehasatt a 

kör:niöm a kötözézs:be. 

belehentenjözik 

guru 1'. 

belehendérgöijzik tn. i. 'fekve beié- 

belehízik belehizik tn. i. 'bő ruhájának megfelelőre hízik'. 

helehömbörödik ~ tn. i. 'belegurul'. 

hclchümhür(|özik belehömborgőiizik tn. i. 'belegurul'. 

belehúavik belehugyik tn. i. 'belevizel'. 

belehuppan ~ tn. i. 'váratlanul beleesik, belezuppan'. 

K. Ile'gyé-vöijgyö hvkadalom, amijóuta belehuppant a vágyóimba 

(= váratlanul hozzájutott). 

belehúz belehúz 

zagot a gatyába). 

ts. i. 'belevon' (pl. cérnát a tűbe, mad 

beleír ~ ts. i. 'hineinschreiben'. 

beleiszik ~ tn. i. 'vkinek italába belekóstol, belenyálaz'. 

hclcízclcdik beleézeledik tn. i. 'belemerül'. Ugy beleézeledett 

az álvázs:ba, hogy nenr tudna kvtérni belöükle. 

belejön ~ tn. i. 1. 'beletanul, beleszokik, belegyakorlódik'. 

Fiejinte ne'hezem ment a kaszáklázs, de mos' má bele 

jöttem : 2. 'beleízeledik, belemelegszik'. Ha e - 

77 

belejön a be 

szédbe, meg' nem lehetne állítani : Sz. Belejöl :, mjnt a macs'ka 

a jb]gázs:ba (= ugyancsak beletanult).

7.S 

bclckankargózik belekat]kárgóuzik tn. i. 'beleakaszkodik, 

belefüggeszkedik' (pl. a saroglyába). 

belekap ~ tn. i. 1. 'hirtelen belekezd' (munkába). 2. 

'átterjed' (pl. tüz). Mán az óuk eresszibe is belekapott a : láng. 

belekapaszkodik ~ tn. i. 'erősen belefogózik'. 

belekerül belekerüli tn. i. 1. 'belejut'. Belekerült valami 

rósz- cimboraságba. 2. 'kosten'. Bisztosom belekerült halvám 

pei]göii:be ugy, mint egybe. 

belekever belekever ts. i. 'belevegyít, beleránt' (bajba). 

belekeveredik ~ tn. i. 'belevegyül, belekerül' (pl. bajba). 

belekezd ~ tn. i. 'belefog'. 

belekiált belekiját tn. i. 'belerikolt' (pl. vkinek a beszédébe). 

belekottyan ~ tn. i. 'hívatlanul beleszól' (beszédbe). 

belekotyog ~ tn. i. 'belefecseg, szükségtelenül beleszól'. 

hclckozmásodik ~ tn. i. 'beleszeret, belehabarodik' 

(tr.). Be'lekozmásodott : a móu-nár jángába : 

belekölt belekőüt tn. i. 'belefészkel'. Még be-leköütött az 

eger ebbe a ponyvá.ba. 

belekönyököl bejekönyökol tn. i. 'könyökével beletámaszkodik'. 

Be'lekönyökolsz: a lizdbe : 

beleköt ~ ts. i. 'hineinbinden'. 

1. bélel béliéi ts. i. 1. 'béléssel ellát' (ruhát). 2. 'boglya, 

asztag, kazal közepét berakja, betömi'. Békléld még a köze:pil, 

hogy be-le ne mennyen az e:sőü. '.i. 'keresztszálként belesző, 

keresztülsző'. Pamuttfd bélléltem a vász-.nat. L. kibélel. 

2. bélel 1. felbélel. 

belelép belelép tn. i. 'belehág, beletapos'. Km. Ne: menny 

ojam messzi:re, belelépsz : a tövizsbe ; (= lassan a testtel; ne 

húzd, mert elszakad). 

belelő belelü tn. i. 'hineinschiessen'. 

belelök ~ ts. i. 'belevet, beledob, beletaszít'. 

belemarkol belemárkol tn. i. 'hineingreifen'. 

belemárt ~ ts. i. 'hineintauchen'. 

helemászik ~, belemász tn. i. 'hineinkriechen'. K. Belemászott 

az adóusságba (= belebonyolódott). 

belemegyen ~, belemenygyen tn. i. 1. 'hineingehen'. 2. 

'belefér'. A kád-ba nem- megyém bele több öd zsák.nál. 

belemelegszik belemelekszik tn. i. 1. 'fölhevül benne'. 

Vezsd- le aszt a bun:dát, mé belemelekszél: 2. 'beleízeledik, 

belemerül'. Te- ugyam belemelegettél az ölvasázs:ba. 

belenéz belenéz tn. i. 'hineinschauen'. 

belenyilallik ~ tn. i. 'belefájdul, beleszúr' (a fájás). 

belenyugszik belenyukszik tn. i. 'megnyugszik benne'. 

belenyujt belenyiit ts. i. 1. 'kinyújtva beletart'. Nemeszem 

: meg, mé be-lenyűtoltad a nyél-.ved. 2. 'hosszában belesző'. 

Csikót nyiúottam be:le (a vászonba). Vö. belever 2.

elenyúl ~ tn. i. 'kezét, ujját belenyujtja'. Nerrr szabad 

a tálba belenyúlni. 

beleolt beleállt ts. i. 'benne elolt' Kivesznek a tüzbül 

hét- szem twzesz szenet, azd beleóuttyák ecs csu-pör vizbe. 

hclcügyclcdik 1. beleegyveledik. 

hclcöröködik ~ tn. i. 'belerögzik' (baj, hiba, betegség). 

belep belép ts. i. 'betakar, beborít, beföd'. A'lig leltem 

meg a sarog:ját, ugy belepte a : hóu. Sz. Be'lepte a köd a sze:mit 

(= részeg). 

belép belép tn. i. 'eintreten'. 

belepróbál belepróubáll ts. i. 'próba végett beledug'. 

Belepróubállam eszt a du:góud, de kicsi ez ebbe az iiveg.be. 

beleragad ~ tn. i. 1. 'beletapad'. Be-leragad az ember 

csizsmá:ja a sárba. 2. 'belekapaszkodik, belefogózik'. Beleragatt: 

az annya szoknyájába: 3. 'belemarkol'. Beleragattam 

rgyenesenn a hwjába. \. 'beleharap'. A kis- kutya beleragatl 

a finánc nadrágjába. 

beleragaszt ~ ts. i. 1. 'beleragadtat, eszközli, hogy beleragadjon'. 

Ra-gasszalog bele nadájt. 2. 'belefog'. Ha négyökröd 

beleragasztok, majd- éhuzza : Mind- a négy ökröd beleragasztottam 

: (a törzsökbe), oszt uly lultuk kihuz:ni. 

beleragózik beleragóuzik tn. i. 'belefogódzik, belekapaszkodik'. 

Ha mik- hár-mgm beleragóuzunk, é-huzzuk : 

1 . beleránt ~ ts. i. 'belesodor'. Másat izs beleránt a 

báj:ba. 

2. beleránt ~ ts. i. 'rántást pirít bele'. Be'le is rántottam, 

ki- is habáriam, mékse jóu. Rántog be.le e kis lisztet. 

belerezel belerezél tn. i. 'beleszarik' (tr.). 

beleroppan ~ tn. i. Sz. Beleroppant a derekamba (nehéz 

súly emelésétől a derekam megroppant). 

belerozsdásodik ~ tn. i. 'benne megrozsdásodik' (pl. 

kulcs a zárba). 

béles ~ (-t, -ek, -se) fn. mindennemű töltött tészta'. 

Lekváros, luróus, dijóus, álmázs béles. Sz. Nyúlik a szám a 

béles:re, de nem- eszeg belöiik.le (= vásik rá a fogam, de nem 

kapok). 

bélés béllés f-t, -i) fn. 1. 'futter'. 2. 'az ajtófél deszkaburkolata'. 

beleseggel beleseggéi tn. i. 'hátrálás közben beleül'. 

belesuppan ~ tn. i. 'belezuhan, hirtelen beleesik'. Belesuppantam 

: a sározs gödörbe : 

belesül belesül tn. i. 'belezavarodik, elakad benne' (pl. 

szavalatba). 

beleszakad ~ tn. i. 'vmiben elszakad'. KI kell: aszt 

ás-ni:, mé beleszakad a gyüke:re. Beleszakad a mad:zag a 

gályámba: Sz. Beleszakad a mad:zag (= éneklés közben 

elcsuklott a hangja, mert fenn kezdte az éneket). 

7!)

8 0 

belcszed beleszéd ts. i. 'egyenkint belerak' (pl. epret a 

kosárba). 

beleszeret ~ tn. i. 'szerelmes lesz bele'. 

beleszokik ~ tn. i. 'belegyakorlódik, hozzátörődik'. 

beleszól beleszóu'A tn. i. 1. 'közbevág, közbeszól' (beszédbe). 

2. 'szóval v. tettel beleavatkozik'. Más- izs beleszőni 

még ab:ba. Kapálni akartam :, de be'leszöullott az i:dőü. 

beleszólás beleszóullás fn. 'vminek elintézésében való 

jussa, szava vkinek'. Neki nincs- abba beleszóullá:sa, hogy ém 

mire kőiitöm a péze:met. 

beleszorul beleszorult tn. i. 'sich einklemmen'. Ne' jácc 

avval az üveg:gé, mé beleszorult az uj:jod. Sz. Be-leszorült a 

szentlé.-lek (mondják a nagyon öreg emberről). Sok' ész szoruld 

be:le (= sok esze van). 

belesző beleszií ts. i. hineinverweben'. 

beleszuszakol beleszuszaköl ts. i. 'beleprésel, belegyömöszöl'. 

Na- én ebbe a ládába amnyi mindend beleszuszakötam:, 

hogy ide ely tű' se férne: több. 

belesző 1. belesző. 

beletalál belelanáll tn. i. 'hineintreffen' (lövéskor, dobáskor). 

beletanul beletanult tn. i. 'jártasságot, gyakorlatot szerez 

benne'. 

beletapiekol bclelapicköl tn. i. 'beletapos, topogás közben 

belelép'. Bele ne tupickoffatok a tyukszár:ba. 

hclctapot ~tn. i. 1. 'belehág, belelép'. Be'lelapotol lalami 

üvegdarabba, osz fé-sértette a lábát. ts. i. 2. 'beletipor, belegázol'. 

Be'letapothatták aszt a lán-.cot a sárba is: 

beletelik ~ tn. i. 'vergehen'. Két- hét izs beletelik, mig 

az éké:szüll. 

beletér ~ tn. i. 'belefér, benne elfér, belemegy'. E'hetett: 

ol min-detjki:, amennyi be-letért: 

beletesz beleteszen ts. i. 'belehelyez', 

beletojik ~ tn. i. 'beleszarik' (tr.). 

beletolt belelőni ts. i. 'beleönt'. 

beletörik ~ tn. i. 1. 'benne eltörik' (pl. fúró a fába). 

2. 'zúzódás miatt foltot hagy rajta'. A zőijk fii be-letört a 

gályámba. 

beletörődik beletöröiidik tn. i. 'belenyugszik'. 

belelrefel beletrefél tn. i. 'beletalál'. 

beletud ~ ts. i. 'beleszámít'. Aszt izs belctudom a beri-.be, 

amit a fmnya seggitett: 

beleugrik ~ tn. i. 1. 'beleszökik'. Tedd' el innen aszt a 

ka:szát, mé beleugrik a: tű. 2. 'beleöli magát'. Beleugrott a 

Sza'mozsba. 

beleüt ~ ts. i. 1. 'belecsap, belesujt, belevág'. Üzs' bele 

a markomba ! Beleütött a met]:kü. A fe'fid beleütötte: az

asrtálba: 2. 'tör'(tojást). Émmég ü-tög bele vahj három lo:jást. 

Sz. Mindembe beleüti az ó:rát (= minden lében kanál). 

belevág ~ ts. i. 1. 'dareinhauen'. Be-le akarta vágni a 

féi:szét az ökörbe: 2. 'benne megüt, hozzáüt'. Belevákta a 

fejit az asztál szélibe: tn. i. 3. belecsíp, belemetsz'. Be-le 

tanált vág:ni a filibeaz ollóu:vál. 4. 'bátran belefog'. Hátmégis 

esag beleváktál az épitézs'be ? 

belevaló belevalói} fn. 'keresztszál a vászonban, melyet 

a vetélővel szőnek bele'. Rosz- vói}t ennek a vászon:nak a 

belevalóuja is, a fékmenöüje is. 

belevasal belevasál ts. i. 'vasalóval belesüt, beleszárít' 

(piszkot a ruhába). 

belever belever ts. i. 1. 'beleütöget' (pl. szeget a falba). 

2. 'keresztben belesző'. Vérjeteg be:le csikót is: Sz. A- menyasszon 

drjóubéi, A- vőülegém belever (Adorján) (= tr. coit 

cum ea). 

beleverő beleveröü fn. 'keresztfonál, melyet a bordával a 

vászonba beleszőnek, belevernek'. Pamut en.neka fékmenöüje 

is, a beleveröiije is. 

belevés belevés ts. i. 'eingraben' (pl. nevet a fába). 

belevesz belevész tn. i. 1. 'belepusztul, belehal' (vízbe). 

2. 'beleköt'. Te meg a kuiyába izs belevesznél: 

belezavar belezavar ts. i. 'gondolkodásában, előadásában 

megháborít'. Mos- má nem- tom, hü haltam: é, mé belezavartál: 

belezavarodik ~ tn. i. 'belesül, fennakad' (leckébe, 

beszédbe). 

belezna ~ (-át, -ája) fn. 'szövéshiba, mely akkor keletkezik, 

ha szövés közben egy hosszanti fonál elszakad s helyén 

üres marad a vászon'. 

bclezúdit belezudii ts. i. 'hirtelen beleönt' (pl. nagymenynyiségü 

vizet). 

bélfa ~ fn. 'a járomnak függőlegesen álló két lapos fája, 

mely a nyakfát az aljfával összeköti. L. járom. 

bélfonál bcljonál fn. 'keresztfonál, melyet a vetélővel a 

vászon hosszanti fonalai közé szőnek'. L. nyújtó, felmenő ; 

beleverő. 

hélburok ~ fn. 'bélhurut' (népetim., Mikola). 

bélhurut bélhurol (Szamosszeg) fn. 'darmkatarrh'. 

beli ~ isz. 1. 'gyermekaltató szó, melyet ringatáskor 

dúdolgatnak'. Beli, buba, beli ! Be-li, fifam, beli. Beli, 

beli, beli, beli, bel. 2. gyny. 'feküdj, aludj'. Sz. Beli, buba, 

be-li: kirtyával vaty teili (= ravaszsággal vagy teli). 

belisztez ~ ts. i. 'liszttel behint'. 

beljebb bejjebb hsz. 1. 'tovább befelé'. Fekiigy bej-jebb: 

2. 'tovább bent'. Sok'kál bejjeb vam még a Kortéjes pa.tak. 

béllel, béllés 1. bélel, bélés. 

Csüry Unlint : Szamoshiiti szótúr I. 6 

81

82 

bcllenget bellenget ts. i. 'pillantgat, tekintget' (l)abolc). 

L. rá-rábellenget. 

belíí belőij (-je) fin. 'vminek belseje, belvilága'. Vauk 

ojan: nagy, mint ez a ház belőir.je. (Kispeleske.) 

belök be- v. belök ts. i. 1. 'bedob. 2. 'betaszít'. 

belől belőiill hsz. 1. 'bent, belül'. 2. 'aus' (szragozva) 

Belöiillem, belőülled, belőijlle slb. (= aus mir, aus dir, aus ihr). 

3. 'közül'. Ötg vonlunk:, egy mekhóut má belöiil.lüyk. 

belőlrünnen belöiirünnen hsz. 'belülről'. 

bélpainiit ~ fn. 'a vászonba keresztben szőtt pamut'. 

bélpoklos ~ mn. 'nagyehető, telhetetlen'. 

belső belsőit (belseje) mn. 1. 'belül eső, bent levő'. 2. 'a 

szekérrúd mellé jobbra fogott' (ökör). Mintha sántítana ez a 

belsői) ökör. II. fn. 'vminek belső része' (1. belől). 

belső ember belsői) ember fn. 'egyházi hivatalt viselő 

ember' (pl. pap, tanító, kurátor). 

Kelsőkút Belsőnkül fn. kútnév (Egri). 

Itelsőputru Bélsöiiputru hn. (Pálfalva). 

belső rész bésöii rész fn. 'benső, a test belseje'. E-géssz 

alájárta ez a kis pálinka a bésöii része:mrl. 

belsőség bélsöiiség (-el, -e) fn. 'a faluban levő háztelek'. 

belső-világa bélsőu-világa fn. 'belseje vminek'. Vóut- vaty 

három lépés széles a bélsöii-vilá:ga. 

belsőzseb bélsőiizseb fn. 'a kabát szárnyán belül varrt 

nagy zseb, tárcazseb'. 

bélszivásos ~ mn. 'fiatalkori sérülést ki nem forrt, hibás 

belü' (fa). 

Keltelek Béllelek hn. (Adorján, Sárköz), 

belül bej ült hn. 'bent'. 

belvilág belvilág fn. 'vminek a belseje, térfogata'. Hatméter 

a bélvilá.ga. 

bélyeg béjeg (-el, -je) fn. 'marké' (levélre, okmányra). 

hélyog béjog, bijjog (-ot, -ja) fn. 'jegy, jelzés, kül. jószág 

farára sütött v. festett betű v. folt'. 

bélyogoz béjogoz, bijjogoz (-ok, -öl) ts. i. 'jeggyel, bélyeggel 

ellát, bélyeget fest, süt reá' (pl. jószágot). L. megbélyogoz. 

bemasíroztat bemaséroszlal ts. i. 'bezavar, berendel' (tr.). 

Maséroszlazs be- a pu.ját, mé jön- a csör:da. 

bemászik ~ tn. i. 'mászva, négykézláb csúszva bemegy'. 

bemázgitál bemétzgitáll ts. i. 'bemázolgat, bekeneget'. 

bemázol bemázol ts. i. 'beken*. 

bemegyen bemenygyen tn. i. 'hineingehen, eintreten, einfahren'. 

bemelegít bemelegít ts. i. 'befűt' (szobát), 

bemelegszik bemelekszik tn. i. 'befül, meleggé lesz' (szoba), 

bemellez bemejjez ts. i. 'domborúvá tölt, rak' (pl. kazlat). 

Bemejjesztük a kaz:lat, hátha esői) lessz az écca:ka.

emenet ~ fn. 1. 'bemenés'. hsz. 2. 'bemenéskor, bemenés 

közben'. 

bemeszel bemeszél ts. i. 'mésszel befest'. 

hemohosodik ~ tn. i. 'mohossá lesz'. Sz. Mo-hosoggyom 

be a küszö.bod (átok, Adorján). 

bemosatlanít bemosatlanit ts. i. 'beszennyez, mosatlanná 

tesz (edényt)'. Be-mosatlanittya a sok szü.-rőüt. 

Bence ~ (-ét) szn. Xr. Kukurica Bence, Kisült a 

kemence (a perec, népi nyelven : 'kukurk lyukán félszemmel 

átnézve mondják a gyermekek). 

Rencchalma Bencehálma hn. (Gacsály). 

Beneeszey ~ hn. (Fertősalmás). 

Bencida ~ fn. mesebeli helynév'. Sz. Hencidáriú Bencidájik 

fáit a sárga: lé (= hétországra szóló lakodalmat 

csaptak). 

Bendc ~ kaszáló név (Ricse). 

bendö böndőü f-t, -je) fn. 1. 'kérődző jószág gyomrának 

első terjedelmes része'. 2. 'emberi gyomor' (g.) Megrakja a 

bön:döi)l (= jóllakik). 

hendős bondöüs mn. 1. 'nagybélű, nagyehető'. 2. 'nagyhasú, 

pocakos'. 

Benedek ~ hn. (Nagypalád). 

Benel'ar ~ Benejár hn. Ököritó. 

Benésláz ~ hn. (Kisbábony). 

benéz benéz tn. i. 1. 'hineinschauen'. 2. 'belátogat'. 

Henyeiö Bengetóu hn. (Császló). 

benn ~ (-em, -ed, -e, -ijyk, -etek, -ek) hsz. 1. 'belül, vminek 

a belsejében'. 2. 'lapda- v. tekejáték alkalmával a kezdő és 

győztes párt helyén, a vezető helyen'. Szé-gyélhetilek, hoty 

sose vóulalog: benn. Sz. Né- vagyok se- ki, se- benn (= nem jól 

van a sorom). 

beimemarad bennemarad tn. i. 1. 'kudarcot vall, bennsül, 

szégyenben marad' (vitatkozáskor). 2. 'vesztes marad' 

(kártyajátékban). 

benneteket ~ sz. nm. tárgyesete 'euch'. 

bennkoszt betjkoszt fn. 'kosztfizetés' (nőtlen béresnek). 

bennkosztol bcnkoszlöl tn. i. 'gazdája házánál étkezik' 

(nőtlen béres, cseléd). 

bennkosztos be.nkosztos mn. 'gazdájánál étkező' (nőtlen 

béres, cseléd). 

bennől bennöul hsz. 'belülről'. 

bennült bennőiitt hsz. 'belülről' (Kőszegremete). 

bennünk bennwjk sz. nm. tárgyesete 'bennünket" (Mez őgecse). 

bennünket bennünköt sz. nm. tárgyesete. 'uns'. 

benő benőül ts. i. 1. 'fölver, telenő'. A sog gizgaz még 

8 3

84 

az árkot izs benöijtte: tn. i. 2. 'beforr' (pl. sérülés a fán). 

Sz. Benöiilt a feje lággyá (= érett az esze). 

henyakal benyakál tn. i. 'berúg, becsíp'. 

benyálaz ~ ts. i. 'nyálával beken'. 

benyit ~ tn. i. 1. 'kívülről jőve ajtót nyit'. Benyitok.; 

hát' az as'szony ot' fekszik a hász' közepinn: 2. 'benéz, belátogat'. 

Ha ára jársz, nyizs- bé ára a beteg asszö:ra. 

beolajoz ~ ts. i. 'olajjal beken'. 

beolt be- v. béóut ts. i. 1. 'einpfropfen' (fát). 2. 'einimpfen' 

(pl. himlő ellen). 3. 'löschen' (meszet), 4. 'laben, gerinnen 

machen'. Eszt a te'jel mim' be akarod óulani? 

bepakol be- v. bepakol ts. i. 1. 'einpacken'. 2. 'elkölt, megeszik' 

(tr.) Bepakolta, ami a tarisznyába: vóut. 

bepanaszol be- v. bepanaszol ts. i. 'bevádol, bejelent'. 

beparancsol be- v. beparancsol ts. i. 'elkölt, megeszik'. 

Na; ha eszt a darap kölbázd bcparancsojjuk, ak-kor oszt 

hákgathatut]k: 

beperel be- v. beperel ts. i. 'perbe fog, törvény előtt 

bevádol'. 

bepillézik ~ tn. i. 'pillével bevonódik' (pl. forralt tej). 

bepirosít be- v. bépirossit ts. i. 'pirosra fest'. 

bepiszkol be- v. bépiszköl ts. i. 'bemocskol, beszennyez'. 

bepiszkolódik be- v. bépiszkolóiidik tn. i. 'beszennyeződik, 

bemocskolódik'. 

hepofáz ~ ts. i. 'elkölt, megeszik' (sértő értelmű). 

bepókál bepóukáll ts. i. 'bepólyál, pólyába göngyöl' 

(csecsemőt). 

beporosodik ~ tn. i. 'porossá lesz'. 

beporoz ~ ts. i. 'porral behint, porral bepiszkol'. 

bepóznáz be- v. bépóijzmáz ts. i. 'póznával ellát, póznával 

körülrak' (pl. boglyát). 

beprábol ~ be- v. béparáhol ts. i. 'befecskendez, vízzel 

meghint' (vasalni való ruhát). 

bér bér (-1, -i) fn. 1. 'szolgálatért járó, alku szerinti 

fizetés'. 2. 'ház v. jószág használatáért fizetett díj'. 

3. 'fizetésül adott'. Van' ojam böj:lár, améknek van' lisz' 

tkzenkéd darab ju fizetése, két' öiitöii fej'jér ruha mek kéd' 

bér bá'rány (Óvári). Km. Szegöijdöd bér, osz'tot konc (=a bérben 

előre meg kell állapodni, hogy egyik félt se érje csalódás). 

Aki bérbe atta a jarát, az ne' panaszkoggyon : (= ballépésednek 

viselned kell a következményeit). 

beragaszt ~ ts. i. 'zukleben'. Az abiukod be- ké ragasztani 

valami pappiros.sál. 

berak ~ ts. i. egyenkint betesz' (holmit vmibe, ablakokat). 

berámáz ~ ts. i. 'einrahmen'. 

1. beránt ~ ts. i. 'hirtelen behúz'.

2. beránt ~ ts. i. 'rántással elkészít' (ételt). Sz. Be- is 

rárrtotla, ki- is habarta, mint az ecceri asszony a ká:vét, 

mék'se jóu : (Adorján). 

beráz ~ ts. i. 'behint, beszór'. Be-rásztam a kendérfőü:det 

szakmával. 

berbeneei szilva bérbenceji szilva fn. 'besztercei szilva, 

magvaváló, édes őszi szilva'. Nr. Aszalásra és lekvárfőzésre 

használják. 

bére bérc (-et, -e) fn. 'erdős v. kopár vad hegy, melyet 

müvelésre nem használnak'. 

Bereeskehát ~ hn. (Mánd). 

Berek ~ (Berket, Bérkenn) falunév (= Szárazberek). 

bereked

86 

Bertók Bérlöuk (férfi szn.) Sz. Kabdos :, mim Bertánk 

a metjkü.höz (= fühöz-fához kap). 

berúg berúg tn. i. 'becsi]), megrészegszik'. 

berukkol berukkol tn. i. 'bevonul katonának'. 

berzel bérzél (bérzelek, -élsz) ts. i. 'szétszór, fölráz' 

(pl. sarjúrendet szárítás végett). L. felberzel, széllyelberzel. 

berzembukkos bérzembukkos mn. I. 'borzas bajuszú 

és szemöldökű'. 2. 'zsémbes, zsörtölődő'. 

berzenkedés berzenkedés f-t, -ej in. 1. '(kotló)sivalkodás'. 

2. 'zsörtölés, veszekedés'. 

berzenkedik bérzetjkedik (-ek,-él) tn. i. 1. 'tollait fölborzolva 

sivalkodik' (a kotló, ha vki közeledik hozzá). 

2. 'zsörtölődik, veszekedik'. Menyuzs berzenkedett is érte ére 

a púiéira. L. felberzenkedik, ráberzenkedik. 

berzsen berzseny (-nt, -nye) fn. 'alkörmösből készített 

piros festék húsvéti tojáshoz'. 

besároz ~ ts. i. 'sárral bemocskol, beken'. 

besavanyít besavanyít ts. i. 'einsauern'. 

Besenyő Besenyőit hsz. (Gacsály). 

besérül besérüli tn. i. 'észrevétlenül belopózik, beoson'. 

Be sérült az ái:lóunn. 

besoroz ~ ts. i. 'bevesz katonának'. 

besóz be- v. bésóuz ts. i. 'konzerválás végett sóval behint' 

(pl. sertéshúst). 

besötétedik besetétedik tn. i. 'sich verfinstern*. 

besötétít besetétit ts. i. 'sötétté tesz'. 

besrófol beslúuföl ts. i. 'zuschrauben'. 

bestéién, bestelenkedés, bestelenkedik, bestelenséy I. becstelen, 

-kedés, -kedik, becstelenség. 

besüt

Asz' mgntág, beteg vóulál: — Beszéd: a csak' Sz. Beszédbe 

ál vélte (— szóba, beszélgetésbe ereszkedik). Nem' pászólt 

a beszég-gyek (= összevesztek). Ez' a beszéd! ( = ez már 

helyes beszéd, helyes dolog! de gyakran ironikusan). [Az 

ember,] se' szólj, se' beszéd, [leugrik a szekérüli] (= szó nélkül). 

Km. Beszédnek min'dem megjár: ( = nem kell minden 

beszédnek felülni). Sog- beszét szegeség : (= ne sokat beszélj, 

hanem cselekedjél). 

beszédes beszéde: mn. 'közlékeny, jó társalgó'. Jdy 

beszédes ember ez a Ju.hász. 

beszeg be- v. bészég ts. i. 'szélit keskenyen visszatürve 

végigvarrja' (szövetet, vásznat). 

beszegés beszegés fn. 'szövet visszatürl szélének végigvarrása'. 

beszegez ~~ ts. i. 'zunageln' (pl. ládát, ajtót). 

beszegődik be- v. bészegóüdik tn. i. kikötött bérért 

szolgálatba áll'. 

beszél beszéli (beszéllek, beszélsz) ts. i. 'sprechen, reden'. 

Sz. Beszéllek a feji.vél (= 1.'lelkére beszélek' ; 2. 'észretérítem'). 

Beszéli a levegőéibe v. beszéli a nagy világba (= hazugságot, 

valótlanságot beszél). Azér beszél, hogy e ne 

aluggyon : (= ostobaságokat fecseg, jártatja a száját). 

Könnyem beszéli (= jó dolga van, könnyű neki). Km. Könnyű 

beszél:ni, nehéz meklen:ni (= könnyű a szó, nehéz a tett). 

L. bebeszél, hazabeszél, el-, ki-, meg-, összebeszél. 

beszélget beszélget (-ek, -él) ts. i. 1. 'mondogat, ismételget', 

ö'rökösönn a ji'ja döugád beszélgeti : tn. i. 2. 'társalog, 

diskurál*. Beszélgetni vontam : 

beszélgetés beszélgetés (-t, -e) fn. 'társalgás, csevegés'. 

beszemez — ts. i. 'a karikáján áthúzott láncot a láncszemen 

keresztülszúrt szemzőfával a karikánál megrögzíti'. 

Beszemezi a láncot. 

beszennyez ~ ts. i. 'bepiszkol, szennyessé tesz (ruhát)'. 

beszentel be- v. bészentél ts. i. 'einweihen*. 

beszí be- v. bészíj ts. i. 'belehel'. 

beszól be- v. bészóull tn. i. 'vmit megmondani bemegy*. 

Szóui' bé Imre bátyádmak, hogy indülhatw)k : 

beszór be- v. bcszöur ts. i. 'behint'. 

beszorít be- v. beszorít ts. i. 1. eindrangen, einklemmen'. 

2. 'beűz, beüldöz, bekerget'. Beszorították valami verembe, 

oszt ot jü'be vérlék. 

beszorul be- v. bészorull tn. i. 'szűk helyen megszorul, 

megreked'. Beszorult a feje a zá'pok közzé: 

besző be- v. bészü ts. i. 'végigsző, megsző'. Máma beszütlem 

ely kendet. 

beszuszakol be- v. bészuszaköl ts. i. 'szűk helyre beprésel, 

beszorít'. 

8 7

88 

beszíí 1. besző. 

betakar be- v. bétakár ts. i. 'beborít, beburkol', 

betakargat be- v. betakargat ts. i. 'gondosan beburkol', 

betakarodik ~ tn. i. 'bekotródik'. Betakaroggyatok 

az uccá:rull ! 

betakarózik be- v. bétakaróuzik tn. i. 'betakarja, beburkolja 

magát'. 

betanít be- v. bétanit ts. i. 'abrichten, dressieren' (kutyát). 

betapaszt ~ ts. i. 'sárral betöm' (pl. nyilast, repedést). 

bet apót ~ ts. i. 1. 'lábbal döngölve betöm'. Be-tapottam 

az egérju:kat főiid'dél: 2. 'taposással konzervál' (káposztát 

hordóban). Az vdém be-tapottg vaty három hördóu káposz:tát. 

K. Mán az ökveykét esztendőüd be-tapottam : Tavai őiisszel 

tapottam bé a hetvéhetedik eszten-.döijt (= betöltöttem). 

betaszít be- v. bétoszit ts. i. 'betol'. Tosziccsug bé a széke-rét 

a szém-be : 

beteg ~ (-en)mn. 'krank'. Sz. Be-tek, fekszik; fékkél, 

eszik; kkmety, szarik (g. = nem igazi beteg). Lfenkör mán 

a be-feg is ki fele forog az ágy:bull (= késő van már, felkelhetsz 

már). Xr. A betegnek a néphit szerint azt az ételt kell 

adni, amelyet nagyon megóhajt, mert az gyógyítja meg. — 

Ha a beteg folyton más-más ágyba kívánkozik, halálát érzi. 

beteges ~ mn. 'folyton gyöngélkedő'. 

betegesedik 1. elbetegesedik. 

betegeskedés betegeskedés (-t, -e) fn. 'folytonos gyengélkedés, 

hosszan tartó betegség'. 

betegeskedik ~ tn. i. 'folyton v. sokszor gyöngélkedik'. 

betegség betekség (-el, -e) fn. 'krankheit'. Xr. Az új ruhát 

először a macskára kell feladni, hogy arra szálljon a betegség. 

betegszik belekszik (-em v. -ek, -él; betegetlem, betegedett 

stb.) 1. lebetegszik. 

betelik ~ tn. i. 1. 'teli lesz, betöltődik'. Betelik az á:rok, 

ha nem takaridgaktyuk. 2. 'beteljesedik, valóra válik'. Teráitad 

izs betőijtl a nagyapád mondá:sa, hogy a'ki né fér a lapéilom, 

máid- éfér az azsa:gonn. 3. 'megelégszik'. Nem- tudnég 

be-télni g nézési:vél. 

beteljesedik be- v. bélefjesedik tn. i. 'valóra válik'. 

beteljesít be- v. bélejjesit ts. i. 'betölt, kielégít'. Mimdey 

kényit-kedvid betejjesitem :, csak tof-fon : 

betemet ~ ts. i. 'földdel behantol, betakar, betöm' (pl. 

gödröt). 

betentáz 1. betintáz. 

betér ~, betér tn. i. 1. 'befordul, bekanyarodik' (az úton). 

2. 'bemegy'. Éry kis férek, Ha- betérek, Karácsára hurkát 

kérek (karácsonyi rigmus). 3. 'befér, behelyezhető, átfér'. 

Ugy mekhizol:, hogy nem tér be az ai:tóunn. 

betereget ~ ts. i. 'beterítget'.

eterít be- v. béterit ts. i. 'beföd, betakar' (pl. ponyvával 

a zsákokat). 

betessékel be- v. bélessékel 

behív'. 

ts. i. 'udvariasan, tessék szóval 

betesz be- v. béleszen ts. i. 1. 'behelyez'. Be-tettem az 

iive:get az álmárijomba: 2. 'becsuk (ablakot), kilincsébe tesz 

(ajtót), behajt (könyvet)'. 3. 'betétként elhelyez'. Az ó-kör 

arád betettük a bayg-ba. K. Na % 

, betel nékem ez a kötéreva.lóu. 

Na-, ezek a szerbek ugyam be-lettek magárnak (= befütyöl, 

bajt, galibát, kárt okoz). Sz. Na\ 

(= bajt, galibát, kárt okozott). 

e be-tette nekem az áiítóut 

betetéz ~ ts. i. 'tetőt rak reá, tetővel ellát'. Lapos 

marad a ka-zál, mé nincs mivel beletéz.ni. Hántunk rá szakmád, 

de nem- tetésztüg: be. 

betevő betevői) mn. Sz. Betevői) falat ( = ennivaló, élelem). 

Még a be-tévői) fa-lattyát is kiveszik a szájábull az embér:nek. 

hetintáz be- v. bétentáz ts. i. 'tintával bemázol, bemocskol'. 

betlehem ~ (-el) fn. 'gyertyával kivilágított csillag, 

vagy a betlehemi jelenetet tartalmazó házikó, melyet karácsonykor 

házról-házra hordanak a betlehemesek'. 

Betó Belóu hn. (Tiszakóród). 

hetónika belóunika 

(kerti virág). 

(-át, -ája) fn. 'betonica officinalis L.' 

betoszit 1. betaszít. 

betölt be- v. bétöiit ts. i. 1. 'beönt' (pl. folyadékot) 2. 'betöm' 

(gödröt). 3. 'beteljesít'. Mindéi) ki-váságád betöiitöttem : 

4. 'átlép (időpontot)'. Tennap töütöttem bé a tizenötödik 

eszten:döi)t. 

betör, be- v. betör ts. i. 'bezúz' (ablakot, fejet). 

betörik ~, betörik tn. i. 'bezúzódik, törés következtében 

léket kap'. Km. Szóujj- igazad, betörik a fe:jed (= az igazmondás 

nem tetszik az embereknek). 

betud ~ ts. i. 'beszámít'. Aszt a szekér követ is tesség 

betud:ni, akit a ta-vaszö hosztam : 

hetuhad ~ tn. i. 'bedugul'. Be van tuhadva az öröm a 

náthá-.tull. Betuhatt az eggyik fi:lem, nem- hallok vélle : jóul. 

betuhul bcluhull 

á:rok. 

tn. i. 'betömödik, eldugul'. Betuhüll az 

betű betű (-1, -je ; belüköl) fn. 'buchstabe'. 

betűr ~ tn. i. 'nyakát a járomba dugja'. A Remdes némakor 

belűr:ni. tikjába kijátottam a Csákóunak „tűr: be", 

nem- tűrd : be 

betűz betűz 

L. kibetűz. 

(-ök, -öl) ts. i. 'betünkint olvas, sillabizál'. 

betyár — (-t, -ja, -ok) fn. 1. 'szegénylegény, kóbor útonálló'. 

2. 'vakmerő, férfias, katonás'. Zskga be-lyár fiju vóul a 

katonaság:nál. II. Betyár ökör-, ló- és kutyanév. 

Ml

90 

belváros ~ (-onn) mn. 'nyalka, kackiás'. Férecsapom 

betyáros kalapom (Nd.). Megái le Barna jány I Nem jársz 

mindég betyárosonn az uccánn (Nd.). 

beugrat ~, beugrat tn. i. 'bevágtat, benyargal', jfi se 

vettem asz tréjára, Beugrattam Törnajjára (Nd.). 

beugrik ~ tn. i. 'hineinspringen'. Mikor ér) k'ugrottam 

az ab'lakona, akkor ii b ugrott az áj-tóunn. 

beúszik be- v. beúszik tn. i. 'hineinschwimmen'. 

beül be- v. béül tn. i. 'sich hineinsetzen'. Sz. Beül a 

juzsba (= birtokba veszi az örökséget). 

beültet be- v. beültet ts. i. 1. 'hineinsetzen'. 2. 'beplántál'. 

beül ~ ts. i. 1. 'ütéssel benyom ; betör, bezúz', Uzs- be a 

kalapot tele:jil. Vigyáz :, mé beütöd az abla:kot. szt. i. 2. 

'sikerül'. A sóirgörnag beütött a repcetér.més. Sz. Be se üti 

hozzám az ö.rál ( = be se néz, be se látogat). 

bevág ~ ts. i. 1. 'einschneiden, einhauen'. 2. 'erősen 

becsap (pl. ajtót), bedob'. Ingem, gatyám bevágom ely sarogba 

(Nd.). 3 'bekapál'. Bevágom itt eszt a nagy mu.hárt. Be-vágom 

a barázdákat a szekér edöütt. 4. 'felhajt, felkortyint, megiszik'. 

Áron Dávidnál beváguyk vagy nyóuc liter gabonóuriu:moi. 

szt. i. 5. 'sikerül, beválik. Az idém be-vágott a méjtárdás. 

bevágat ~ ts. i. 'berámáztat' (képet). 

bevakol be- v. bevakol ts. i. 'vakolattal bevon'. 

beválik be- v. bévállik tn. i. 'alkalmassá lesz'. Be vállik ez 

a ka.sza, sóu-gör, csak must-rájjam meg vaty kéc:cér. 

bevall ~ ts. i. 1. 'beismer' (bűnt). 2. 'adókivetés számára 

jövedelmét, vagyonát kimutatja'. 

bevallás ~ fn. 'jövedelem és vagyon kimutatás adókivetés 

számára'. 

bevált, be- v. bévát ts. i. 1. 'vkinek belépődíját megváltja'. 

Tégedet izs bévátalak a bál.ba. 1. 'pénzért becserél' 

(dohányt a beváltó hivatalnál). 

beváltás bevátás fn. '(dohánynak) pénzért becserélése'. 

bevarr be- v. bevár ts. i. 1. 'einnahen, zunáhen' (pl. feslést). 

2. 'ruha felbontott szélébe varr' (pl. pénzt). 

bevasal be- v. bevasal ts. i. 'erőszakkal behajt'. Alik 

tuttam lülle bevasalni aszt a néha joréndot. 

bever be- v. bévér ts. i. 1. 'eintreiben' (pl. szeget a falba). 

2. 'betör'. .4 korcsmám beverték a je:jil 3. 'becsapkod, befecskendez'. 

Beveri sárral a lű a nadrágo:dat. 4. 'veréssel 

betöm'. Bevertem a patkójukat a villanyéldél. K. Bevertem 

ety tál pa:szüit, mos- má hákgalhalok: (= megettem). 

bevés be- v. bevés ts. i. 'vésővel bemetsz' (pl. betűt a fejfába). 

beveszen — ts. i. 1. 'hereinnehmen'. 2. 'besoroz' (katonának). 

Akid bevetlek jkjatal embert, asz mind- éviszik : most. 

3. 'elnyel (orvosságot); megiszik (szeszesitalt, tr.)'.

\. 'szűkebbre von' (ruhát), Iwném be kél belőülle ven:ni, mé 

na gyom bü : 5. 'befogad'. Asz' mgnygya:, hogy a swvanyóu 

féléi né veszi bé a gyom.ra Sz. Beveszi magát (= betelepszik, 

befészkel, tanyát üt vhova). 

bevet be- v. bevét tn. i. 'sütni való kenyeret a megfutott 

kemencébe rak'. Ejöt kilenc óura, mikö bevetettem. Ez a kis 

já sülni akár. Kovásszára váykos takar, Mék háinára be is 

vetne, Ha ha ha ha rámehetne (Nd.). 

bevétel bevétel fn. 'jövedelem'. 

bevetődik be- v. bévetöüdik tn. i. 'bekerül, véletlenül bemegy'. 

bevezet ~ ts. i. 'szarvánál, kötelénél fogva bevisz' 

(jószágot pl. az ólba). 

beviszen ~ ts. i. 'hineintragen, hineinführen'. 

bevitel bevitel fn. 'hineintragen'. 

bevivődik be- v. bévivőiidik tn. i. 'bevitetik, beszállít- tátik'. 

bevontat ~ ts. i. 'eléje fogott jószágokkal behuzat, beszállíttat' 

(pl. cséplőgépet). 

bezár ~ ts. i. 1. 'kulccsal becsuk (ajtót), fordítóval becsuk 

(ablakot). 2. ólába rekeszt'. Bezárom a disz.nóut. 

bezárkózik be- v. bézárkóuzik tn. i. 'sich einsperren'. 

bezáródik be- v. bézároijdik tn. i. 1. 'bezáratik'. 2. 'becsukódik'. 

bezavar be- v. bezavar ts. i. 'bekerget'. Závár bé innen a 

pu:ját, ne bámujjanak : itt. 

bezjjentyíí bezgenytyü (-1, -fe) fn. 'lámpacsavar'. Leesett 

a bezgenylyüje ennek a lámpá:nak. 

bezúdul be- v. bézudull tn. i. 'becsődül, csapatostul berohan'. 

bezupázik ~ tn. i. 'altisztként a köteles időn túl is bennmarad 

a katonaságnál'. 

bezzejj ~ hsz. 'führwar, nun'. Mozs' bánnyg : má bezzek, 

hogy meg né vet:te Örginátak ezek az es:te bez'zeg. Osz ki szalad 

bezzeg a vasrud:dal, osz jóul' évertc a jányo:kat (meséből). Sz. 

Bezzek sajt ! (= no bezzeg ! nesze neked !) 

bczsjjő 1. pezsgő. 

bezsindelyez be- v. bézsindejez ts. i. 'zsindellyel beföd' 

(házfedelet). Sz. Be ké zsin'dcjezni a fejit (ir. = nagy szamár, 

ostoba). 

bezsíroz be- v. bezsíroz ts. i. 'zsírral beken'. 

bibi ~ isz. gyny. 1. 'fáj'. Bum' bibi, lelkem? 2. 'ne 

érintsd !' Ng-na- ! Bibi! Jaj-, bibi! fn. 3. 'fájós hely a testen'. 

//' van a bi:bi, lékkem ! 

bibil bibill (bibillem, bibilled, bibilli) 1. megbibil. 

bibiresó bibircsóu (-(, -ja) fn. 'szemölcsszerű barna bőrvastagodás, 

melyből szőr nő ki' (kül. arcon). 

bibircses bíbircsóus mn. 'bibircsóval lepett' (pl. arc). 

91

92 

biblia biblija (-át, -ája) fn. 'bibel'. K. = 'mindenféle 

nagy könyv'. Jaj-, be nagy bibliják azok! Még a pap-nak sincs 

na:gyubb. 

bibor bibör (-t, -ja) fn. 'purpur'. Héj- kedves lábajim ! 

Be- megérdemelnélek, hogy bvbórba, bársomba joglajjalak ! 

biccent ~ tn. i. 1. 'bólint'. 2. 'kissé sántít'. 

biceg ~ tn. i. 'sántít'. 

bicegés bicegés (-1, -e) fn. 'sántítás'. 

bicsak (bicsakot, bicsakja) fn. 'olcsó fanyelű zsebkés'. 

Van nékem egy bicsakom, Ha akarom, kicsapom (mondóka). 

Sz. Fére, bicsak, Hat fördiccsak ! (= ide vele ! lássuk csak !) 

L. bicsak, bicska, fityak. 

bicsakol 1. megbicsakol. 

bicska ~ (-át, -ája) fn. 'olcsó fanyelű zsebkés'. Sz. Be-letort 

a bicska:ja (= nem sikerült a vállalkozása, kudarcot vallott). 

L. bicsak, bicsok, fityak. 

bicskás ~ mn. 'huncut, dezentor, betyár' (tr.). Nyiri 

bicskás. Nagy bicskás ez a maga ji:ja. 

bicsok ~ (bicskot, bicskom, bicskod, bicsokja) fn. 'olcsó 

fanyelű zsebkés'. L. bicsak, bicska, fityak. 

bige. bigézés, bigézik 1. pige, -ézés, -ézik. 

bigecs ~, bigics (-et, -cse) fn. 'buzavetésben termő tövis'. 

(Vetés, Komlódtótfalu.) 

bigeesel bigecsél, bigicsél (-elek, -élsz) ts. i. ('tüskétől s más 

giz-gaztól) kigyomlál' (búzavetést). (Vetés, Komlódtótfalu). 

bigecselő bigicselőü (-1, -je) fm. 'búzagyomláló eszköz'. 

(Ricse). 

bigics, bigiesel 1. bigecs, bigecsel. 

biggyedt biggyett mn. 'előretolt, kicsucsorított'. Biggyet 

szájú. L. pitty. 

biggyeszt ~ (-ek, -él) ts. i. 1. 'gúnyosan feltol, megvetőleg 

csücsörít' (ajkat). 2. 'feltűnő helyre tesz, helyez'. E- mán 

oda biggyesztette ma:gát a szekér tetejibe: L. felbiggyeszt. 

bigyeredik ~ tn. i. 'hajtását a földből kidugja, rügyet 

bontani kezdi. L. bingyeredik, kibigyeredik. 

bika ~ (-át, -ája) fn. 'stier'. K. Nappal ö-kor, ércaka 

bika (= nappal dolgozik, éjjel fajtalankodik). Sz. Te csak 

ak'kör szóui:, mikor a bika fingik: ( = a te neved hallgass). 

Nr. A bika a piros színre nagyon dühös. A gyerekek a falu 

bikáját e mondókával bosszantják: BömSol bika, sóustarisznya, 

fa-lu pecsenyéje. Vagy pedig ezzel : ///• a véred, ük, 

itt, ük. L. bivalybika, bömbölbika, vízibika. 

bikaborju bikabörnyu fn. 'hímborjú'. 

Bikafíí ~ hn. (Garbolc). 

Bikakaszáló Bikakaszállóu hn. (Szárazberek). 

bikanyál ~ fn. 'ökörnyál, ősszel a levegőben szállongó 

pókfonadék'.

ikapénz bikapéz fn. 'a falu bikájának vásárlására és eltartására 

kivetett közadó'. 

Bikarét Bikarét hn. (Óvári, Szárazberek). 

bikastildő bikasüldöii fn. 'fiatal bika'. 

Bikk

94 

fijura bír: miirden tere: (L. birik). Sz. Jóul bírja magát (= vagyonos). 

Nem~ bír az e'rejivél (= olyanba is belekap, ami 

meghaladja az erejét). Nem' bírt vaun: a ked'vívél: (= féktelen 

jókedve volt). Nem bír magával (= nem bír az indulatával). 

(Bírod' mék, (íjam?) Aj-jé', csak a főüd-bírja! (= birom). 

Km. Aki bírja, w marja (= az erősebbé a konc). So'kat akar 

a szár:ka, de nem' bírja a jár:ka (= sok olyat tervez az ember, 

amit nem tud megvalósítani). L. el-, ki-, megbír. 

birakozik ~ tn. i. 'birkózik, birokra megy'. 

Itirhó Birhóu hn. (Fehérgyarmat). 

Biri ~ (-t, je) női szn. 'a Borbála név becéző alakja'. 

birik

hitniK) bitang (-ot) mn. 1. 'gazdátlan, gazdájától elcsavargott' 

(jószág). 2. 'csavargó, hitvány, gazember' (szidalmazó 

szó). Akaszlóujára valón, bitatjg ! Sz. Bitangba haggya 

a jóuszágot ( = felügyelet nélkül hagyja, szabadjára ereszti). 

Bilanucrdőíoka Bilangérdöiifoka hn. (Vámosoroszi). 

bilamjol bilaygöl (-ólok, -ölsz) tn. i. 'csavarog, tekereg'. 

Hurm bitangöltál ma egész nap ? L. elbitangol. 

hitanuolás bitaygolás (-t, -a) fn. 'csavargás, tekergés'. 

ltitas ~ hn. (Szárazberek). 

Bitófa Bitón/a hn. (Berend). 

liiKirol l. butorol. 

bivaly biváj (bivajat, -a, -ok) fn. 'büffel'. Sz. Rest, mint 

a bivai. Erőijs, mint a bivai (sértő hasonlatok), 

bivalybika biváibika fn. 'büffelstier'. 

bivalybőrjú bivájbörnyuin. 'büffelkalb'. 

bivalybőr biváibiir fn. büffelleder'. 

bivalykörte biváikörté fn. nagy fajta körte, Dilwaykörte'. 

bivalyorrú kazal bivajöru kazal fn. 'gömbölyű végű kazal', 

bivaivpaszuly biváipaszujj fn. 'nagyszemü, pirosszinű 

paszuly'. 

biz I. bizony. 

bíz biz (-ok, -öl, -szlam, -zon) ts. i. 'anvertrauen, überlassen'. 

Sz. Ebre bizza a hájjal (— kecskére bízza a káposztát, 

tolvajra a kincset). L. rábíz. 

biza 1. bizony. 

bizalom n., 1. bizodalom. 

bizual ~ (-ok, -öl) ts. i. 'piszkál, bolygat'. Km. Ne- bizgazs

Ilii 

bizonyosan bizonyosonn hsz. 'bizonnyal, bizonyára', 

bizonyosodik ~ tn. i. 'bizonyossá lesz, bizonyul'. L. bebizonyosodik. 

bizonyozik ~ (-ok, -öl) tn. i. 'igazát vitatja, bizonykodik'. 

bizonyság bizöság (-ot, -a) fn. 'megbizonyosodás, biztosság'. 

Még az ágy alatt is megnészlem nagyub bizösák kedvi.jér. 

bizonytalan bizontalan (-ull) mn. 'ungewiss, unsicher'. 

bizonytalanság bizontalgság (-ol, -a) gn. 'ungewissheit, 

unbestimmtheit'. 

bizt- biszt- (csak szragozva : bisztom, -d, -a) fn. 'bízás, 

bizodalom, remény'. Abbeli bisztomba, hogy megénl kiaggyák, 

nenr kerestem má:sat. 

biztat bisztat (-ok, -öl) ts. i. 1. 'buzdít, ösztökél'. A feleségem 

bisztatot, hogy vegyem meg aszt a kis há.zat. Ne bisztassátok:, 

mer amijem botom még mek'teszi: 2. 'Ígérettel 

kecsegtet'. Avvá bisztatot:, hoty szeredára mek'csinájja: 

A sóy-gör bisztatot:, hogy ideaggya a lo:vát. 3. 'gyorsabb 

járásra ösztökél'. Biszlazs mán ezeket a dögö:ket (= az ökröket), 

mé még ekálszwjk az ud:ba. 4. 'uszít, ingerel'. A ma-ga 

fifa bisztatta rám ű:köt. 5. 'bátorít, vigasztal'. Vártig bisztattam 

:, hoty jördül még az i:dőü. Sz. Bisz'tattya, mint a ckgány 

a lo:vát (nem teljesülő Ígéretre vonatkozó ironikus szólás). 

L. fel-, megbiztat. 

biztatás bisztatás (-t, -a) fn. 1. 'buzdítás, ösztökélés'. 

2. 'bátorítás, vigasztalás'. 

biztos bisztos (-onn) mn. 'sicher, gewiss'. Sz. Bisz'tos :, 

mit] Ka'tiba a gye:rek (tr. = egészen bizonyos). 

biztosít bisztosit (-ok, -öl) ts. i. 'assecurieren'. L. bebiztosít. 

biztosítás biszlositás (-1, -a) fn. 'versicherung, assecuranz'. 

bizse ~ isz. 'libahivogató szó'. Bi'zse, brzse, bi'zse... 

(Vetés.) 

hizseg ~ tn. i. 'zsibong, bizs-bizs hangot ad' (liba). 

bizserékel bizserékel tn. i. 1. 'zsibong, bizs-bizs hangot 

ad' (liba). 2. 'hangyamászáshoz hasonló érzést okoz'. Bvzserékel 

a vér a lábom:ba. 

bizsi ~ isz. 1. 'lúdhivogató szó'. Bizsikám bé, bizsr, 

bizsv ! fn. 2. 'lúd, liba', (gyny.) 

bizsika ~ (-élt, -ája) fn. 1. 'lúd, liba' (gyny. szó). 2. 'lúdhivogató'. 

Bizsvkám bé, bizsv, bizsv ! 

bizsiri ~ isz. 'lúdhivogató szó'. Bizsv, bizsi', bizsirv l 

blóder blóiidér (-t, -erek, -je) fn. 'a főzőkemencének 

ajtóval zárható sütőrekesze, hol tepsiben különböző holmit 

sütnek'. Egy blóudér kolompér. 

Módérajló blóuderáitóii fn. 'a főzőkemence sütőrekeszének 

ajtaja'.

lúz ~ (-t, -ok, -za) fn. 'bluse'. 

bobajka babáika (-ál, -ája) fn. 'öntött perec' (Szatmárnémeti). 

Bobáld ~ hn. (Nagykároly). 

bóbász bóubász (-ok, -öl) ts. i. 'fejez, fejüktől megfoszt' 

(pl. virágokat). 

Bóbicka Bóiibicka hn. (Fertősalmás, Szárazberek, Nagypalád). 

boci ~ (-1, -k, -ja) fn. 1. 'kis borjú' (becézve). 2. gyny. 

mindenféle szarvasmarha'. 3. 'fiatalabb marhát hivogató szó'. 

bocika ~ (-át, -ája) fn. 1. 'kis borjú' (becézve). 2. 

'fiatalabb marhát hivogató szó' (sz.-raggal). Bocikám ne', 

ne, ne- ! 

bocsánat n., 1. engedelem. 

bocsát n., 1. enged, ereszt. 

bocskor bocskor (-1, -orok, -ja) fn. 'bőrből hasított lábbeli, 

melyet belefűzött szíjakkal kötnek a lábra'. Bocskort 

füz (= bocskort készít). Meny gyek, a sus terel jü'zetek egy 

bocskort magam:nak. Nr. Dérül derül, bocs-kör merüli (= ha 

délről járnak a felhők, eső lesz). 

Bocskoráztató Bocskorásztatóu hn. (Tisztaberek). 

Bocskorfok Bocskorfok hn. (Dabolc). 

bocskoros ~ mn. 'bocskorban járó'. 

bocskorosan bocskorosonn hsz. 'bocskorban'. 

bocskorpénz bocskörpéz fn. 'a marhapásztor pénzfizetése 

az egyes gazdáktól'. 

bocskorszíj bocskörszijj fn. 'a bocskorba fűzött szíj'. 

Bódi ~ hn. (Fertősalmás). 

bódít bóudil (-ok, -öl) ts. i. 'szédít, kábít'. L. elbódít. 

Bodó Bodóg hn. (Lázári). 

ltodon ~ bodony (-nt, -nya) fn. 'a kútnak hosszú faderékből 

vájt falazata'. (L. kút részei 6.) 

Bodóné Bodóuné Sz. Má'sad beszél Bodóu:né, mikor 

a bor árát ké:rik (mondják, ha vki a neki kellemetlen tárgyról 

másra fordítja a beszédet). 

Bodonya ~ hn. (Egri). 

bodor bodor (bodrot, bodra) fn. 'hullámos fodor' (pl. főkötőn). 

II. Bodor (Bodörl) 'ökörnév'. 

bődoroji bóudorog (-örgok, -oroksz; bóudoroktam, -örgott; 

-rogjon, -rogna) tn. i. 'cél nélkül csavarog, kóborog'. L. elbódorog. 

Bodri ~ 'kutyanév'. 

bodros ~ mn. 'fodros, hullámzatosan göndörített'. 

Alacsony g meslérgerendája, Rátörik a bodros jükötőüre (Nd.). 

Bereg Náni bodros pántlikája (Nd.). 

bódul bóudull (-ok, -sz) tn. i. 'kábul'. L. elbódul. 

bódulás bóudullás (-t, -a) fn. 'kábulat'. 

C.siiry Bálint: Szamosnál! szótár 1. 7 

98 

bodza ~ (-ál, -ája) fn. 'holunder'. L. földibodza, 

bodzafa — fn. 'holunderbaum'. 

bodzafapuska ~ fn. 'durranó játékszer'. Xr. Ali egy 

kilyukasztott bodzafacsőből, melynek egyik végébe egy nyéllel 

csepűgolyóbist préselnek s mögötte egy másik csepűgolyó 

előre tolásával a csőben levő levegőt addig szorítják 

összébb-összébb, míg a cső végében levő golyó nagy durranással 

kilövődik. 

Bodzás ~ hn. (Szamosbecs). 

Bodzásdiilló' Bodzázsdüllöi) hn. (Lázári). 

Bodzáshát ~ hn. (Nagypalád). 

bodzaturó bodzaturóu fn. Sz. Ugy jár:, mini akineg 

bodzaturóu van a seggi:be (= folyton ide-odajár). Jelentése 

ismeretlen. V. ö. NySz. borzaturó. 

bodzavirág ~ fn. 1. 'holunderblüte'. 2. 'bodzavirágzás'. 

Nr. Bod'zavirágon n»m' jóu tyúkot ültek.ni, mer é-hull a csirkébe, 

mint a bod'za virága : 

hoil/.ax iráqthca bodzavirákté fn. 'szárított bodzavirágból 

főzött thea". Xr. Köhögés ellen közönséges orvosság. 

bog bag (-ot, -ja) fn. 'csomó, göb'(a kötelén). Uly tedd 

a ké:vél, hogy a bayja légyé fe:jiill. L. ágbog. 

bogár ~ (bogárt, bogárok, bogárja v. bogara) fn. 1. 'káfer'. 

2. 'méh' (Botpalád). Eresztett a bogara. II. Bogár ökörnév. 

K. Eszem a szép szemed, de bogár (Nd.) (= fekete). 

Km. Aki bo-gár utánn imdül, szár:ba lép (= ostoba tanácsadóra 

ne hallgass). L. cserebogár, kőrisbogár, szarbogár, 

százlábú bogár. 

bogarászik ~ (-ok v. -om, -öl) tn. i. 'apróságokkal 

bíbelődve, ide-oda járva tölti az időt'. L. elbogarászik. 

bogárhátú bogárhátú mn. 'padlás nélküli, szalmafedelü' 

(ház). 

bogározik ~, bogárzik (bogározok v. -om, -ozöl; -ózunk, 

-osztok, -óznak; bogárosztam, bogárzott) tn. i. 1. 'szaladgál, 

szökdécsel' (pl. gulya, csorda). Szárasz kóuróu virágzik. 

A vén asszom bogárzik (Nd.). 2. 'szertecsatangol, szétoszlik'. 

Ez'előiitt a jw ugy bogárzot :, mint a marha, a marha meg 

ugy összebújt, mint a ju\ 

bogárzik 1. bogározik. 

bogas 1. ágasbogas. 

boglár ~ (-1, -ja) 'sokporzós, fehérszirmú, ezüstös 

levelű kerti virág'. 

boglya bogja, búgja (Józsefháza) (-éd, -ája) fn. '10—12 

bukóból álló kúpalakú (széna- v. lóhere) rakás'. 

boglyafenék bogjajenek fn. 'a boglya alá terített szalmav. 

rözseréteg'. Hoszk haza a bogjafeneke:ket. 

boglyakemenee bogjakemence fn. 'agyagból épített boglyaalakú 

sütőkemence'.

oglyas bugjos mn. 'borzas, fésületlen hajú'. Ne- tarzsd 

elibém aszt a nagy bugjos jeje:det. 

boglyaszám bogjaszéim fn. 'egy boglyának megfelelő 

mennyiségű összehordott széna' (= 10—12 bukó). 

hoylyatő bogjatü fn. 'a szénaboglya alja, alsó kerülete'. 

O'datet'tem a tarisz:ngát a bogjalübe : 

hoylyáz bogjáz (-ok, -öl) tn. i. 'boglyát rak'. E-mentek 

az É'gérhátra boyjázni : L. összeboglyáz. 

boy rács ~ (-ot, -csa) fn. 'ételfőző üst szabad tűzhöz'. 

Bogyoszló Bogyoszlóu hn. (Turterebes). 

bohÓ bohón mn. 'gyermekes, naiv' (gyermek). Bohóii 

púja. Te kizs bo'hóu. 

Bojas ~ hn. (Penyige). 

bójászik 1. bólyászik. 

bojtjai 1. bolygat. 

hojhos 1. bolyhos. 

bojt böjt (-ot, böitya) fn. 'quaste' (pl. valami zsinór végén.) 

bojtár bojtár (-1, -ja) fn. 'a nyájőrző pásztor segédje'. 

Sz- Ugy beszél ve:le, mint a juhász a bojtárjá:vál ( = gorombán). 

L. csikós-, juhász-, gulyás-, kondásbojtár. 

bojtorján böitörjágg (-ol) fn. 'kiette'. Sz. Ojam, mjnt 

a böytöriáng (= tolakodó). 

bojtorján;) 1. bojtorján. 

bojtos bojtos mn. 'bojttal díszített'. Bojtos kalap. 

II. Bojtos hn. "(Vetés). 

boka ~ (-át, -ája) fn. 'talus, knöchel'. Sz. Összeverte a 

bokáját a tész-.ta (= elázott, elhűlt s e miatt összetapadt a 

levesben a tészta) v. a: lé (= összement). Meg-iiti ii még ezer 

a boká.ját (= a törvény előtt lakolni fog). Abba fityeg a 

bo:kám v. ab'ba lóug a bo:kám ! (= van eszemben ! Kisebb 

gondom is nagyobb annál). A szék verje össze a boká:jál 

(= akasszák fel). 

bokáin érő bokájig éröii mn. 'olyan nagyságú v. hosszú, 

mint az emberi test akár alulról fölfelé, akár felülről (a fejtől, 

nyaktól, deréktól) lefelé a bokáig'. Bokájig éröii oiz, 

bokájig éröii ruha. 

bokatekerő bokatekeröi) fn. 'széles, puha vászonszalag, 

mellyel a bokát és a lábszár egy részét a csizma felhúzása 

előtt betekergetik'. 

bokor bokor (bokrot, bokra) fn. 1. 'strauch, gebüsch'. 

Ribizli, köszméte, paszüi, stdáta, májva, piszpáng, rozmaring 

bokor. Három bokor ribizli, saláta, köszméte stb. 2. 'száruknál 

v. héjuknál fogva egybekötött csomó'. Egy bokor hagyma. 

Egy bokor málé (= 10—12 csőből álló vetni való tengeri 

csomó, melyet rúdra akasztva az eresz alatt szárítanak). 

3. 'egymást kiegészítő pár'. Egy bokor kapocs. \. 'egymás 

munkáját kiegészítő munkáscsoport'. Egy bokor aratóu 

7 

99

100 

( = egy kaszásból, két marokszedőből és egy kötözőből álló 

csoport). (Óvári, Lázári). Egy bokor firész (= két fürészes és 

három fejszés emberből álló favágó csoport, kik az erdőben 

a fát ledöntik, fölfürészelik és ölbe vágják). Fé-válláltam eszi 

a fo:gást há'rom bokor jirészre, a vas-tagját mek kék szál 

jirészre. Sz. Si-mg, mint a bokor (ir. = borzas, bozontos). 

Fé/re bo-kor a gaz e:löi)ll ! (mondják tréfásan, ha a gyermek a 

felnőtt embert kitérésre szólítja föl az útból vagy olyan 

fenyegetésre, melytől nem félnek). Fjen nem- mindem bokorba 

terem : (= ritka derék ember v. tárgy). Km. Nyá-rom mindem 

bokor szállást ád (= nyáron nem nagy gond a megélhetés). 

Meg-nóiil a bot a bokor:ba (felelik, ha vki azon csodálkozik, 

hogy mekkorát nőtt a gyerek). L. bokrára, Farkasbokor. 

Bokorrekettye Bokörekettye hn. (Homok). 

bokorugró bokorugróu mn. 'kurta' (szoknya, gatya). 

A le' szoknyád, jánygm, mvgyom bokorugróu : 

bokrára bokrára hsz. 'csokorba, kettős katucsra'. Bokrán 

köti a pántlikát, cipői) füzöijt. 

bokréta * (-át, -ája) fn. 'strauss'. 

bokrétás ~ mn. 'bokrétával díszített'. 

bokrétáz ~ (-ok, -öl) ts. i. 1. felbokrétáz. 

bokros ~ mn. 1. 'bokrokkal benőtt, cserjés'. 2. 'ijedős' 

(ló). II. Bokros hn. (Csengerbagos). 

Bokroséger Bokroségér hn. (Nagypalád). 

bokrosodik ~ tn. i. 'bokrossá lesz, bokrot ereszt' (pl. a 

búza) 1. megbokrosodik. 

boldog bóuldog (-ann) mn. 'glücklich'. K. Fördizs meg 

a bo-.tot, oszt a bóukdogab végivel iis rá eg:gyet (= vastagabb 

végével). Sz. f Akták ab:búlj bóukdognag, bóukdoktalannak : 

(= mindenkinek). 

boldogasszony bóuldogasszony fn. 'Tanacetum balsamita'. 

Xr. A boldogasszony levele elmulasztja az arcfoltokat. 

II. Boldogasszony fn. 'Szűz Mária (napja a naptárban)'. Xr. 

Tyúkot „két asszony közt" legjobb ültetni (t. i. Gyümölcsoltó 

Boldogasszony és Kisasszony napja, március 25. és szeptember 

8. közt). 

boldogít bóuldogil (-ok, -öl) ts. i. 'boldoggá tesz'. L. kiboldogít. 

boldogság bóuldokság (-ot, -a) fn. 'boldog állapot'. 

boldogtalan bóuldoktalan (-ull) mn. 1. 'unglücklich'. 

2. 'hibás eszű, elmezavarodott'. Ojam bóukdoktalan : a szegény, 

qmijóuta a fi ja ele:sett. 

boldogul bóuldogull (-ok, -gülsz) tn. i. I. 'szerencséssé, 

boldoggá lesz'. Le-gyen az ö-vé az a kis: jőijt, had- bóuldogujjon 

w is : 2. 'célt, sikert ér, zöld ágra vergődik'. Nem- bóudogültam 

a zá:rál, nem- lehetet kinyit:ni. Nem- izs bóudogull avval 

az asszon:nyál, be-leveszne : az a kutyába is : Nem- luttam

101 

bóudogülni azokkal az érköücsös lovak:kál. (Leginkább tagadó 

v. kérdő m.-ban). L. el-, kiboldogul. 

bolgár bulgár (-t) fn. 'bolgár kertész'. 

liol'ha bálha (-át, -ája) fn. I. 'floh'. 2. 'a káposzta levelein 

tanyázó bolhaforma élősdi'. Sz. Annyi vóut ott [a ci:gám], 

mijd a kwtyába a báhha (— igen sok volt). Ugy jóullaktam:, 

hogy bakhál lehelne ölni a hasa.monn ( — feszül a hasam). 

Ojg jeszes a nadrág:ja, hogy vi'sit alatta a bál.ha (= igen 

feszes). Nr. Ha az emberen cikáznak, ugrándoznak a bolhák, 

eső lesz. 

holhacsípés bülhacsipés fn. 'flohstich'. 

bolhás bálhás mn. 'bolhával telt, bolháktól ellepett'. 

Kergessétek innen eszi a bálhás ku.tyát. 

bolhaszar bálhaszár, báhaszár fn. 'bolhapiszok'. K. Ne' ír 

nekem ojam bálhaszár betük:kél (= apró). 

bolhaszaros bálhaszaros mn. 'bolhapiszkos, bolhától bemocskolt' 

(pl. fehérnemű). 

bolházik bálházik (-ok, -öl) tn. i. 'bolhát hullat'. Mindég 

ide bálházik ez a ronygyos ku.lya. 

bolházkodik bálhászkodik (-ok v. -om, -öl) tn. i. 'bolházza 

magát, ruhájában bolhát vadász'. 

bolond ~ (-ot, bolonygya) mn. 1. 'elmezavarodott, 

esztelen'. 2. 'ostoba, együgyű ; hiszékeny'. Csak nr oagyog 

bo.dont, hogy annyit aggyak ér:te. Asz' csak a bodonnak mond: 

(= csak az hiszi el). 3. 'gyermekes, bohó'. Hoty tud örülni 

neki az a kizs botom púja ! fn. 4* 'ostobaság, bolondság'. 

Ne beszéj _bolondo:kat. 5. 'hóbort, szeszély'. Né'ha o'jam 

bolonygya jö, hogy miivdent adna oda fele a ve'jinek. Min'détig 

ity li'szé, ha rájön a bolony:gya. K. 'vmiért élő-haló, vmit szenvedélyesen 

kedvelő'. Nagy bolonygya az annak a pujá:nak, 

mindent mektenne az a:zér. 'vki szeszélyének tárgya'. Nem 

házasodok mek soha, Nem leszek asszom bolonygya (Nd.). Sz. 

Fulúu bolond (= közveszélyes bolond). Okozs bolond (= olyan 

bolond, aki néha józanul beszél v. tesz). Bolondá leszen 

(= becsap, lóvá tesz). Áprilizs bolonygya (— akit sikerült 

április elsején vmi tréfába beugratni, lóvá tenni). A bolonygyál 

járja (= bolondságokat csinál). Hig-gyed, bolond, ég- a 

Tür (mondják a hiszékeny, ostoba emberre), fMijjér hosztad 

eszt ide?) Hogy a bolondok cswdálkozzanak rajta (epés kitérő 

felelet). Csiribiri ká'veréb, A' bolondot küdd- odébb (mondják 

a hiszékeny, lóvá tett emberről). Van' nékem egy bolondom ! 

Mies' csinájjak vékle ? Karául ülök w seggibe, had- ballagja 

pél'le (dalolják csúfondárosan a gyerekek lóvá telt társukról). 

Falu bolonygya (= falu csúfja, tréfáinak céltáblája). 

Be' sog bolonygya van az Lstennek ! (mondják bosszósan, ha 

vki vmi bolondságot művel). Km. Bolonnak fwpéz is jöu : 

(= az ostoba, korlátolt embert könnyű rászedni, becsapni,

102 

kielégíteni). Bo-ló jugbúl bo-lö szél füj : (= bolond embernek 

bolond a beszéde). Ur-túl, bo-lonlúl mindent fé ké vcn:ní 

(= azoktól mindent el kell tűrni, nem állhatsz velük perbe). 

Bolond ember az, aki jobban táncol, mjnt aholy : tud (= aki 

többet, jobbat akar, mint amire képes). Bodorul az, aki magánál 

szebbet: lát ( = mindenki meg van elégedve a maga szépségével). 

Bolonnak jár a szereiy.cse (= azt éri, aki nem szolgált 

rá v. nem tud vele élni). Terem aboAonl, ha né-vetik is : 

(= ostoba emberből épen elég van a világon). Sze-gé vagy, 

bolond vagy (= a szegény ember nehezen jut hozzá az igazához). 

Egy bolont s:á'zacs csinál (— egy bolond ötletet v. divatot 

néha ész nélkül követ a sokaság). Üres kamoránag bolond 

a gazdasszo:nya ( = ahol nincs, ott ne keress). Ha egy bolond 

bedelöki a kudba a követ, száz- okos se húzza : ki (= egy ostoba 

ember olyan bajt tud csinálni, hogy száz okos se igazítja el). 

L. félbolond. 

bolond esztendő' bolond esztendőn fn. 'az ifjú házasok első 

pár esztendeje'. Még nem- tőül le a bolond eszteivdőij (mondták 

tréfásan a verekedő ifjú házasokról.) 

bolonduombu ~ fn. 'mérges gomba'. Sz. Csak nem' 

eltem bolondgom:bál ! (= csak nem bolondultam meg, hogy 

olyat tegyek). 

bolondít bolondit (-ok, -öl) ts. i. 1. 'hiteget, ámít'. Né' 

vette el a : jánt, csag bo-londitotta : 2. 'bolondjában odafáraszt'. 

Oda bolonditolta ap-ját, amnyát, osz pedig né- vaut semmi 

baja se : Azér a kis cirkorér Szakmára bolondittyák az em:bért. 

L. elbolondít, megbolondít. 

bolondító bolondiléni (-t, -ja) fn. 1. 'datura stramonium 

L.' 2. 'hyoscyamus niger L.' 

bolondjában bolonygyába hsz. 'hebehurgyán, meggondolatlanul, 

ok nélkül'. Csak nem- hordatná ide jele bolonygyába 

a buzá.ját. 

bolondjából bolonygyábull hsz. 'hebehurgyán, meggondolatlanul, 

bolondságból'. Nem- beszéllek én csak ugy bolonygyá.bull. 

bolondokháza ~ fn. 'tébolyda'. 

bolond óra bolond óiira fn. 'hibásan ütő óra'. Sz. E min'dék 

csak a magájét monygya :, mint a bo-lond aura : (= makacs). 

bolondos ~ mn. 'mókázó, bolondozó'. 

bolondoskodik ~ (-ok, v. -om, -öl) tn. i. 'mókázik'. 

bolondozik ~ (-ok, v. -om, -öl) tn. i. 'mókázik, tréfál'. 

bolondság boloncság (-ot, -a) fn. 1. 'móka, tréfa'. 2. 'mindenféle 

ravasz szerkezetű játékszer'. Forog a boloncsák r 

Tegyen az uraság ! 

bolondul bolondull (-ok, -ülsz) 1. megbolondul. 

bolseviki bölseviki, börsoviki (-1, -ak) fn. 'kommunista', 

bolt bóut (-ot, -tya) fn. 'üzlet, kereskedés'.

olthajtás bóijthájtás n. 'wölbung, gewölbe'. 

boltos bénüos (-1, -ok) fn. 'kereskedő'. 

boltosinas bóutosinas fn. 'kereskedő tanonc'. 

boltossegéd bóulossegéd fn. 'kereskedősegéd'. 

boly bői (-t, bojok) fn. 1. hangyaboly. 

bólyászik bóujászik (-ok, -öl) tn. i. 'bolyong, csatangol'. 

Od- bóujászlunk nap-estig az ér-döübe :, de a kondást nemlétük 

se'hun. 

bolydul böjdull (-ok, -sz) 1. felbolydul. 

bolygat böigat (-ok, -öl) ts. i. 1. 'piszkál, bizgat, hozzányúl'. 

Észt' a csomóul nem- ke böigat:ni, mer ez- a Sándor 

bátyátoké: 2. 'firtat' (kényes dolgot). L. megbolygat. 

bolyhos böihos (-onn) mn. 'zottig'. 

bolyhos esik böihos esik fn. 'olyan csík, melynek szálait 

szövés közben fölhuzogatják, bolyhossá teszik'. 

Bolyotva Bojolva hn. (Olcsvaapáti). 

bom ~ isz. réja v. hangutánzó szó. Sári néni, bom, 

bom, bom ! Bőrt ihatnék a gyomrom (Nd.). 

bomfordi büjördi mn. 'mamlasz, hülye, esetlen'. 

bomlik ~ (-ott, bomojjon, bomlana) tn. i. 'oldódik, 

bontódik, fejtődik' (bog, összegubancolódott fonál). L. ki-, 

meg-, összebomlik. 

bonc ~ (-ot) fn. 'hajgubanc, hajkóc'. 

Boneida ~ tn. Sz. Hencidárúl Bomcidájik jöjl a sárga : 

lé (mesében használt szólás = 'hétországra szóló lakomát 

csaptak"). 

boneirál bonciráll (-ok, -sz) ts. i. 'oldozgat, bontogat' 

(bogot, ruhát a varrásán, hajat). L. kiboncirál. 

boneos ~ mn. 'gubancos, kócos' (haj). A'tik luktam 

mek-füsűlni a ha:jam, o-jam boncos vóut: 

Bongyó Bonygyóu hn. (Atya). 

bongyor bonygyör mn. 1. 'göndör' (haj). A széb bonygyör 

hajad Duna vize mossa (Néprománc). 2. 'göndörszőrű'. 

Rá verték a vasal a szilái csikáujér, Kél kezemre láncot a bonygyör 

diszlóujér (Nd.). II. Bongyor 'sertésnév'. 

bont ~ (-ok, -öl) ts. i. 1. 'old' (bogot, gubancos fonalat). 

2. 'szétszed, alkatrészeire szed' (pl. ruhát a varrásán). 3. 

'boncol (pl. disznót, tyúkot). 4. 'szétrombol, széthord' 

(házat). L. el-, fel-, ki-, le-, meg-, összebont. 

bontás ~ (-1, -a) fn. 1. 'boncolás' (pl. tyúké). 2. 'szétrontás, 

szétszedés' (pl. házé). Több- a bontása, mint a csinálá:sa. 

bontófésíí bontóujüsü fn. 'ritkás, hosszúfogú fésű, mellyel 

a gubancos hajat kibontják, kifésülik'. 

bónum bóunum (-ot, -ja) fn. 'vagyon'. Né- valami 

nagy bóunumod gyütöttek ab:bull. 

bonya 1. banya. 

1 0 3

104 

hón\ál bóitnyáll (-ok, -Isz) ts. i. 'göngyöl, burkol' 

(pl. fejet, testet ruhába). L. bugyolál. 

bonyolódik banyalodik (-ok, -ól) tn. i. 'kuszálódik, 

zavarodik, összevissza fonódik'. L. összebonyolódik. 

bor bór (-1, bora) fn. 'wein'. Sz. Megrágja a bárt (= óvatosan 

issza, hogy meg ne ártson). (Mezőgecse). Ojg savanyáit 

ez a : bór, hoty pa'szüit lehelne vele főijz.ni (= olyan, mint az 

ecet). Másad beszél Bodóuné, mikor a bor árát ké:rik ( = mondják, 

ha vki a neki kellemetlen tárgyról egyébre fordítja 

a beszédet). Km. Jóm bornak nem- kel cé.gér (= a jónak 

hamar hire terjed). Börk a serre idd' eccére; sérk a bárra, 

had' más-kárra (= sör után veszély nélkül ihatsz bort, de 

bor után sört nem jó inni). 

Borbála Bórbálla (-ál) fn. női szn. Becéző formái : 

Biri, Borca, Bori, Boris, Boriska. 

borbély bőrbe (-1, -ja, -k) fn. 1. 'barbier'. 2. 'sebész, 

chirurgus'. Km. Irgálmazs börbéja az ember magáinak (= kíméletes 

s ezért nem jó orvosa). 

borbélylegény börbélegény fn. 'chirurg-geselle'. Jtt vagyok 

a börbélegény, Beteg az é ráitzsám szegény ; Szedek szászféle 

virágot, Ha nem használl, eret vágok (Nd.). 

Borea Börca (-át) fn. 'a Borbála név becéző formája' 

(öreg asszonyokra alkalmazzák). 

Borealmi-domb BörcCdmi-domb hn. (Óvári). (Eredetileg 

: Borzhalma.) 

Borealmi-laposs Börcálmi-laposs hn. (Óvári). 

borda borda (-át, -ája) fn. 1. 'rippe'. 2. 'webcrkamm'. 

A takácsborda részei : 1—2. a két ina (= alsó és felső rámája, 

melyekbe sorban 

be vannak ágyazva 

a fogak); a 

borda fogai (= nádból 

készült sima, 

erős lemezek, melyek 

alul és felül 

a borda inakba 

vannak ágyazva s közeikben a szövőszék hosszanti 

fonalai húzódnak keresztül). Nemei nagyság szerint : 

nyóucas (= nyolc pászmás, nyolcszor 30 foggal), tizenötös, 

huszas stb. borda. Sz. Boz' bordába szülték: (= rosszfék' 

ember). 

bordafog bördafog n. 'egyike az alsó és felső bordainba 

ágyazott erős, sima nádlemezeknek, melyek közt a szövőszék 

hosszanti fonalai mennek keresztül'. L. borda. 

bordahaj bördaháj fn. 'a szövőszék azon alkatrésze, 

mely a bordát rámaszerűen magába zárja'. L. osztováta.

10.-) 

hordahaj ina bördahaj ina fn. 'a szövőszék karjáról 

lecsüngő két léc, mely az egész bordaszerkezetetet tartja'. 

L. osztováta. 

bordáin bordáin fn. 'a takácsborda alsó és felső rámája, 

melyekbe sorban be vannak ágyazva a fogak'. L. borda, 

bordás bordás (-t) fn. 'bordát áruló vándor tót', 

bordó bordón mn. 'bordószín, sötét vörös', 

borecet ~ fn. 'weinessig'. 

Bonjyoshát Börgyoshál hn. (Császló). 

Bori 1. Borbála. 

Boris 1. Borbála. 

Boriska 1. Borbála. 

borít burit, búrét (-ok, -öl) ts. i. 1. 'takar, terít, föd". 

Buriccs ára az élére ety szi:tát, mé belebújik a : légy. — 

2. 'önt'. A ködöijmbe buritotta : az e-gész ko-sár szihát: L. be-, 

ki-, le-, meg-, ráborít. 

borítás burilás (-1, -a) fn. 'nagyobbacska folt a lábbelin'. 

Te-gyen ére a csizsmára egy buri:tást. 

boríték n., 1. kóperta. 

borító burilöu (-1, -ja) 1. tyúkborító. 

borított-tányér buritol-lánygyér fn. 'munkásoknak ebédkor 

a mezőre vitt tészta, palacsinta stb.' (Az effélét u. is 

lefödött tányérban viszik a mezőre.) Megáj, ma' se kűttél 

nekem buritol tánygyért a mezői):re. 

borízű alma borézü alma fn. 'kellemes savanykásízü 

alma'. 

borjadzik börnyadzik (-anak, -ott) tn. i. 'borjút ellik'. 

L. megborjadzik. 

borjas börnyas mn. 'borjúval biró, borját tápláló'. 

Börnyas tehén. De v. ö. kisborjús-tej. 

borjú bórnyu (börnyul, börnyuk, a koma bornyúja, de : 

a tehem börnya) fn. 1. 'kalb'. 2. 'tornister' (kaszárnyai szó). 

Nemei: iiszőij-börnyu (= nőstény b.), bika-bórnyu (= hím 

borjú); szopóuzs börnyu (= amelyik még szopik); rugód 

börnyu (rúgott = amelyiket már elrúgta az anyja, nem szopik). 

Sz. Bá'mujja, mint a börnyu az üi ka:put (g. = ostobán 

bámulja). Kkhuzná: az az ö'korbiill is a bör:nyut (= fösvény, 

zsugori) Ökör alatt izs börnyut keres : (= haszonhajhászó). 

Kikérné: a te'hembüll a bör-.nyut (= jól tud kunyorálni, 

cigánykodni). Ojat lök ráj:la, mint az é'hezs börnyu az 

any.nyánn (= durván meglöki). Fé'tekeri az e:szit, min dög-löd 

börnyu a jár:kál (g. = erősen gondolkozik, tervez). Mindeyki 

tuggya, ki tehene bör:nya (= kinek a leszármazottja). 

Km. Minden tehén a maga börnyát nyajja : 

(= mindenkinek a saját gyermeke a legkedvesebb). Kineg 

bör-nya, a- nyajja: (= akinek gyermeke, azé a gondja). 

Akinek nem- börnya, nem- nyajja : (= nem fáj neki a más

106 

gyerekének a sorsa). A börnyunak nemszabad a fejihez 

verni a zsüj-tárt (= hagyni kell, hadd szopjék eleget). 

borjúból börnyubür fn. 'kalbsleder, kalbsfell'. 

borjúcsorda börnyuesörda fn. 'bornyúnyáj'. 

borjúhús börnyuhus fn. 'kalbfleisch'. 

Borjúláz Bürnyuláz hn. (Halmi). 

borjúnyúzó péntek börnyunyúzóii péntek Sz. llóunaputáy 

kiskeddenn, Bör-nyunyúzóii péntekenn (= sohanapkor). 

borjútartó börnyut ártón fn. 'a tehén pokla, vagyis az 

a burok, melyben a borjú világra jő'.' 

borközi állapot börközi állapot fn. 'részegség, ittasság'. 

Sem- kell asz févenni, amid börközi állapodba mond az envbér. 

borkút, börkut fn. 'savanyúvíz forrás'. 

borleves borleves fn. 'weinsuppe'. 

börnyas 1. borjas, v. ö. kisborjús-tej. 

bornyasztó börnyasztóu mn. (tréfás szó) 'borzasztó'. 

lm ni > u 1. borjú. 

Bornyúgaz Börnyugaz hn. (Császló). 

hornyos 1. kisborjus tej. 

1. borona berena, berena 

(Berend, Krassó) 

(-át, -áfa) fn. 'egge'. Részei 

: 1—7. a fogak (= a 

borona ágaiból sűrűn kiálló 

vasszegek). 8. az egyik 

éiga (= a b. gerendája, 

melybe a fogak vannak 

erősítve). * 

2. borona berena (-át, 

-ája) in. 1. 'deszkakerítés, 

palánk'. (Szatmárnémeti, 

Krassó.) 2. 'a palánk deszkázata' 

(Ricse). Ehörták 

a berenát a szulápok köz:- 

ZÜll. Borona. 

boronaái) bcrenaág fn. 

'a borona egy-egy gerendája, melybe a fogak vannak 

erősítve'. 

boronafo(| berenajog fn. 'a boronaágakból sűrűn kiálló 

erős vasszeg'. 

boronál berenáll, bérénáll (Krassó) (-ok, -Isz) ts. i. 

'boronával simára és porhanyóra gereblyél' (szántást). L. be-, 

megboronál. 

borongat buroi]gat (-ok, -öl) ts. i. 'borítgat, döntöget' 

(pl. edényt). Tán g macs-ka buroygat: a pikvárba : L. felborongat.

107 

borong buror]g (-ott, -ana, -jon) szt. tn. :. 'felhőzik, 

gyakran elborul'. 

borongós buroygóus mn. 'felhős, borult' (idő). 

boros i— (-onn) mn. 1. bort tartalmazó' (hordó). 

2. 'bornak való' (pohár). 3. 'borral vegyített, borízű' (pl. 

víz). 4. 'bortól ittas, beborozott'. Nem 1 

mondom :, énizs 

boros vontam ctg ki:csit. Boros fűvel sok' vadad beszéli az em:bér. 

Borosláz ~ hn. (Dabolc). 

borospohár ~ fn. 1. 'weinglas'. 2 . 'egy borospohár 

mennyiségű'. 

borotva beretva, beretva (Sárköz) (-át, -áfa) fn. 'rasiermesser'. 

borotvafenő kő beretvafenöű kü fn. 'borotvaélesítő kő, 

borotvaköszörű'. 

borotvál beretváll (-ok, -Isz) ts. i. 'rasieren'. L. le-, 

megborotvál. 

borotválás berelvállás (-1, -a) fn. 'rasieren'. 

borotválatlan beretvállatlan mn. 'unrasiert'. 

borotválkozás beretválkozás (-t, -a) fn. 'rasieren'. 

borotválkozik beretválkozik, berelvákozik (-ok, v. -om, 

-öl) tn. i. 'sich rasieren'. L. megborotválkozik, kiborotválkozik. 

borotvaszíj berelvaszifj fn. 'borotva élesítő szíj', 

borozik ~ (-ok, -öl) tn. i. 'bort iszik, bor mellett mulat'. 

L. beborozik. 

bors bors, boss (Tiszahát, Ugocsa) (-ot, -a) fn. 'pfeffer'. 

Sz. Megaggya savad, borsát (= megadja az ízét, ellátja fűszerrel). 

Töri a borsot a góiy.fa (= kelepel). Borsot tort az óra 

a.lá (= bosszúságot okozott neki). Km. Kkcsi a : börzs, 

de evő üss (= kicsiben, igénytelenben is lakozhatik nagy erő 

vagy egyéb jó tulajdonság). 

borsfíí börsfü fn. 'satureja hortensis L.' 

borsó börsóu, bossóu (Tiszahát, Ugocsa) (-1, -fa) fn. 

1. 'erbse'. 2. 'borsó főzelék'. Sz. Börsóu, lencse ! Ezer a 

szeren:cse ! Annyi, mintha a fnra hánnám a bör:sóut ( = 

(= hiába beszélek neki, nem fogad szót). 

borsódzik börsóudzik (-olt,-óuzna) tn. i.'borzong'. Sz. 

Edöűre börsóudzik tülle a há:tam (= irtózom, félek, fázom 

tőle)" 

borsóka börsóuka (-át, -ája) fn. 'némely sertés húsában 

termő borsó nagyságú, szürke szemcse, melyből az ember 

belében a galandféreg fejlődik'. 

borsókás börsóukás nm. 'borsókával telt'. Börsóukás hus. 

borsói börsöl (-ólok, -ölsz) ts. i. 'borssal hint'. L. megborsol. 

borsos borsos (-onn) mn. 1. 'borssal meghintett'. 2. 

'drága' (ár).

108 

Borsósor Bórsóijsör hn. (Gacsály). 

borsószalina börsóuszálma fn. 'a borsó szára'. Sz. Börsóuszálmár] 

kém megéget:ni (= tűzrevaló, gonosz ember). 

borsószem börsóuszem fn. 'a borsónak hüvelyéből kifejtett 

magja'. 

borsoviki 1. bolseviki. 

borsszem börszcm fn. 'pfefferkorn'. 

borszag börszag fn. 1. 'bor-illat'. Mijem börszag van itt ! 

2. 'bor-illatú'. Messzire érzik :, ojam bé>rszag vagy : 

borszagú 1. borszag 2. 

borszesz n., 1. spiritusz. 

borul burait (-ok, -Isz) tn. i. I. 'hajol, terül*. Kopörsóujára 

burülnék (Nd.). 2. 'dől'. Hamar burull az ijey kis 

csu:pör. 3. 'fejesedik'. A mv káposztáik nem- akár burül:ni. 

Káposzta, káposzta, burull a levele (Nd.). L. be-, el-, fel-, 

ki-, leborul. 

borulás burullás (-t, -a) fn. 'borússág, felhőzet'. Féjött 

a nab burullázsba (Nd.). 

borulat borölal (Tiszahát: Szamosszeg) (-ot, -tya) fn. 

'felleg, felhő'. Sij-jesünk :, mé jön- a borö.lat. 

borult buráit mn. 'felhős, homályos, borús' (ég). Reg-gel 

ely ki'csid burült vóut: 

borz borz (-ot) fn. 'dachs'. 

borzad borzad (-ok, -öl) tn. i. 'schaudern'. L. megborzad. 

borza- borzos (-onn) mn. 'fésületlen, boglyas'. Km. 

Ak-kö kell az embert simogatni, mikö borzos :, nem- mikor 

sima: (= akkor kell vigasztalni, támogatni, mikor bajban 

van). V. ö. borzoskati. 

borzasztó borzasztói} mn. 1. 'rettentő, rémítő'. Börzaszlóuképpcnn 

(= rettenetesen), hsz. 2. 'borzasztóan, rémítően'. 

Borzasztóit szép. Bör-zasztáu lármázik az as:szony. 

borzasztóság börzasztóuság fn. 'rettentő dolog'. Börzaszlóuság, 

amit ezek müveknek. 

borzderes börzderes mn. 'borzszínű, szürke' (ló v. szarvasmarha). 

Borzlyuk Börzjuk hn. (Zajta, Szárazberek). 

borzogat börzogal (-ott,' -gasson) ts. i. 1. 'borzolgat' 

(tollát, szőrét). 2. 'dideregtet'. Es-tére ér-zem : é, hogy éiigem 

borzogat a hideg. 

borzos 1. borzas. 

borzoskati borzoskati fn. 1. 'nigella damascena L.' 

(kerti virág). 2. 'borzas leányka', (tr.) Na-, jé-köütték mán, 

te borzoskati ? 

Borzosdomb Börzozsdomb hn. (Apa). 

Borzuk Borzuk hn. (Botpalád). (= Borzlyuk ?) 

Bosicseréje ~ hn. (Méhtelek). 

bosporos ~ (-t) fn. 'savanyú lében főtt tojás'.

109 

bosszankodás bosszankodás (-1, -a) fn. 'árgernis'. 

bosszankodik bosszaykodik (-ok V. -om, -öl) tn .i. 'sich 

árgern, grollcn'. L. felbosszankodik. 

bosszant ~ 

megbosszant. 

(-ok, -öl) ts. i. 'árgern, reizen'. L. fel-, 

bosszantás ~ (-t, -a) fn. 'árger, verdruss'. 

bosszantó 1. seggbosszantó. 

bosszú bosszú (-t, -ja) fn. 1. 'düh, harag'. Ezenn a kis 

ártatlanon löijti ki a bosszu:ját. 2. 'megtorlás'. Sz. Bosszút 

áll ( = megbosszul, megtorol). Bosszúdat átlóm (= bosszút 

állok rajtad). 

bosszús bosszús mn. 'haragos, mérges'. 

bosszúsán ~ bosszúság (-ot,-a) fn. 'harag, mérgelődés'. Nr. 

Aki tüsszent v. akinek viszket az orra, azt valami bosszúság éri. 

boszorkány boszorkány (-nt, -ok) fn. 'hexe'. K. Vem 

boszorkány = 'gonosz vén asszony' (sértő, bántó kifejezés). 

Xr. Ha a kakas nem a rendes időben, hanem jóval hajnal előtt 

szólal meg, idegen boszorkányt érez. Ilyenkor azt kell 

kiáltani: „Idegen boszorkány jár a faluba !" S erre a tűzhelyről 

egy tüzes szenet a szoba közepére kell dobni, hogy 

a boszorkány ne szabadulhasson, hanem 

benne. 

'megbotránkozzon' 

boszorkánykisasszony boszörkáykisasszony 

kány leánya a mesében'. 

fn. 'a boszor 

boszorkánykodik boszörkáykodik (-ok, -öl) tn. i. 'késő 

éjszaka dolgozik, tesz-vesz vmit'. Maga meg mid 1 

boször- 

káykodik itt? Mik tordeli a lomot, mikor más alszik? Sokká 

fem boszörkátjkodik. 

boszorkányság boszörkáság (-ot, -a) fn. 'hexerei'. 

bot ~ (-ol, -lya) fn. 'stock, stáb'. Nemei: a) Kompóus v. 

kumpóuzs bot (= horgas fejű bot) ; b) görbe bot v. kupedz 

bot (= görbe végű bot); c) bunkóuzs bot (= fejes bot). L. még 

bunkó, kampó. K. Isié seggiccségivél bo-tom ulá sze-resztem 

ely kis h&zat (= pásztorkodásom után). Sz. Ojan életlem, 

m[nt a bok. Bédzs-be bot- a báktya v. bok a pár:ja (életlen 

késre mondják), ükhettyüg bottal a nyo:mát (= eltűnt). 

Bodba jut: (= kikap, megverődik). Hála viszi a balyu.jád, 

bok a paripána (Adorján) (= hátán háza, kebelében kenyere). 

Bottal se lehet ulóullér:ni (= megszaladt). Csak jörgatlya 

a ka:nált, mint a juhász a bot:tyál (= látszik, hogy nem 

éhes). Km. Bok né- jegy vér: (keveset érő fegyver). Aki 

kwtyávfd jáccig bot- legyen a kezi:be ( = legyen elkészülve 

arra is, hogy harap). A bóknak kék vége van : (= nem csupán 

rajtad fordul meg a dolog). Meynöül a bot a bokor:ba (felelik, 

ha vki azon csodálkozik, hogy mekkorát nőtt a gyerek). 

Isten né- vér bot:tál (mondják, ha vmely gonosz embert 

csapás után csapás ér). Kkcsi ember nagy bottál jár (mond-

110 

ják tréfásan a kicsiny, de élénk nemi életet folytató 

emberre). 

hót, botos 1. bolt, boltos. 

hotászik — (-ok, -öl) tn. i. 'botorkál, bódorog'. Még az 

elébb i(i bolászott: a nász- körüli: L. elbotászik. 

boteszíí boleszü mn. 'tompa elméjű, nehéz felfogású'. 

ltotíoku

111 

bög bőiig (-ök, -ksz) tn. i. 1. 'bömböl (szarvasmarha), 

béget (bárány)'. 2. 'ordítva sír' (pl. a gyermek). 

böués böiigés (-1, -e) fn. 1. 'bömbölés, bégetés'. 2. 'ordító 

sírás' (gyermeké). Sz. Hej-jes a böi):gés, fijatal a már:ha 

(gúnyos helyeslés). 

böqet böijget (-ek, -el) ts. i. 'nyávogtat, ordító sírásra 

fakaszt'. Ne böiigcssélek má aszt a kdi:köl! K. E-gész nab 

böiigetlyiik ill a tiuzet, mék- sincs me:leg (= rohogtat). 

Böuclő Bö ügető ii hn. (Kishódos). 

böjjö n., 1. gordon. 

luígömasina böüqöümasina fn. 'folyton bömbölő gyermek' 

(tr.). 

bőgős n., 1. gordonos. 

böuyörö bögyöröü (-1, -je) fn. 'fiúgyermek nemi szerve'. 

Ki'láccik a bögyö-.röüd. L. angyalbögyörő. 

böjt bűt (-öl, -tye) fn. 1. 'fasten'. 2. 'a böjt ideje'. Sz. 

Hosszú biillye lessz ennek ! (= megkoplaljuk ezt a költséges 

mulatást). Bűtől lárl (— böjtöl). Km. Is'ten ökrrizzen a kálvinista 

biíktiill (= az éhínségtől; mert a kálvinista csak akkor 

böjtöl). 

böjtöl bűtől (-ölök, -sz) tn. 'fasten'. L. ki-, meg-, rábőjtöl. 

böjtölés bülölés (-1, -c) fn. 'fasten'. 

bojtos bülös (-önn) mn. 'zsír- és hústalan' (étel). 

Bökény Bökény falunév Ugocsában. Sz. Uszka, Bökcm, 

Magosligct Az Istentüli Ibillegett (= félreeső falvak), 

bőkezű bükezü mn. 'adakozó'. 

bökken ~ (-ek, bökkesz) tn. i. 'bukkan, véletlenül 

megjelenik'. Ep'penn akkor bökkentem o:da, mikor a menye 

is ot vóut: 

bölesesséji böijlcsesség (-el, -e) fn. 'weisheit'. 

bölcső boücsöii (-t,-je) fn. 'wiege'. Sz. Bőik cső übe nagy, 

ágyba kkcsi (mondják az éretlen, gyerinekeszü felnőtt emberről). 

Nr. Ha fonálszapuláskor az asszonyok facsarják a fonalat 

s az erős facsarás következtében a fonálcsomó gúzsba 

csavarodik, amelyik asszony felé a gúzs mutat, arra nézve 

bölcsőt jelent. 

bölcső o,omhjn böijcsöii gombja fn. 'a bölcső szélein 

levő gombfejű szegsor, melyhez a lekötő szalagot akasztják'. 

bömböl bömbfil (-ölök,-sz) tn. i. 2. 'mély hangon bőg 

(szarvasmarha). 2. 'ordítva sír'. 

bömbölbika bömbölbika fn. 1. 'bőgő bika, bömbölő bika'. 

Böimbolbika, sóus-larisznya, falu pecsenyéje ! (kiáltozzák 

éneklő hangon a gyerekek a csordával hazatérő bika után). 

2. 'botaurus stellaris L.' 

Bömbölő Bömbölő ii hh. (Egri). 

bumfordi bgjordi mn. 'elhízott, vastag, kövér'. 

böndö. bömíős 1. bendö, bendős.

112 

böníördi 1. bumfordi. 

bőr bür f-t, -ök, -i) fn. 1. 'haut, feli, ledér'. 2. 'bőrös 

része vminek'. A szalonna büri. 'hártyás hüvely'. A hurka 

büri. K. Mikor ckaíta, csak a bíkri árát kapta vis:sza (= sovány 

volt az ökre, keveset adtak érte). Sz. Húzza a bürt a ja:gyonn 

( = horkol). A büri ára (= az újoncnak a berukkoláskor 

járó kisebb pénzösszeg). Ugy megverlek :, hogy ros-lának se 

lesz jóu a bü:röd (= hogy megreped a bőröd). Mák kiugrik 

a büribüll (= úgy örül). Visz'ket a büröd? Ne férsz a bürödbe? 

(= verésre vágyói'? kérdezik fenyegetőleg a rosszalkodó 

gyermektől). Gyerjge bürbe van (= rossz színben, rossz 

bőrben van). [Hü- vam Pista?] A bwribe, csak a szeme 

láccik (= tréfás kitérő válasz, ha nem akarja megmondani, 

hol van, akit keresnek). Nem- szerelnék a bűribe len:ni (= nem 

szeretnék a helyzetében lenni, vele cserélni). Ojan nehéz 

[ez a ru.ha], mint a bür(= igen nehéz). Csak a csont- meg 

a bür (= sovány). Annyi a dóir.gom, amennyi csak a búrom 

alá tér: (= sok dolgom van). .4 bür hüjjö : rá? (átok = 

haljon meg!) Vigyázz a büröd: re ! (= vigyázz, mert verést 

kapsz). Mahóijnap rúdra birik a bíí.ri (= tönkre megy, 

elpusztul állat v. ember). /A> - 

lord ugy ma.gad, mé] ma m 

- 

hóunap a hászijára kerüli a bü.röd (= elpusztulsz). Ojan 

erőüs, mint a bür- (posztóról, szövetről). Kin. Rótt'ka a bü-rii>él 

fizet: (= kiki olyan holmival tud v. szeret fizetni, amit 

előállít, termel, pl. a juhász sajttal, a varga foltozó munkával 

stb.). Héd ú 

büri van az asszon:nak (= a gonosz nő sok 

szégyent elvisel). 

hőralma bürálma, gyakoribb nevén kormos alma, 1. ott. 

hőrkötő bürkötöü fn. 'bőrből készült kötény'. Valamennyi 

kádár van, Minneg bfírkötőüje van (Nd). 

bőrödzik bürödzik (-ölt, bürözne) 1. bebőrödzik. 

hőről bűről 1. megbőröl. 

bőrpuska bürpuska fn. 'a férfi nemző vesszeje' (tr.). 

bőrvásár bürvásár fn. 'bőrpiac, hol a tímárok a bőrt 

adják-veszik' (Szatmárnémeti). 

. böséy bűseg (-el, -e) fn. 1. 'tágság, terjedelem' (ruháé). 

2. 'bő időszak, bő esztendő'. A kalandárijom jövöüre nagy 

büséget mond : Sz. Es- se csinál büsé:gel (mondják pl. a gyarló, 

rossz vetésre). 

bőséjjes büséges (-enn) mn. 'dús, gazdag'. A ko.mencijóut 

kintiam én neki büségesenn : 

bősszen bőiisszen (-ek, -sz) 1. felbősszen. 

bősszent böüsszenl (-ek, -él) 1. belebősszent. 

bötyköl bötykol (-ölök, -ölsz) ts. i. 'varr'. L. megbötyköl. 

bővít büvil (-ek, -él) ts. i. 'bővebbé, tágasabbá tesz'. 

bővül büvüll (-vüll, büvüjjön) tn. i. 'bővebbé, tágasabbá 

lesz'. L. megbővül.

113 

Bözsi — 'az Erzsébet név becéző formája'. 

bracbiiim brakhijom fn. 'karhatalom' (a régi nemesi 

világban). Sz. Ezek az is-tentelen kojkök mék csrhéssé teszik 

az em:berl. Ugy jönnek ide j e : le, mint a b r a k'h 

i j o m : (= nagy lármával, ribillióval, riadalmat okozva). 

hrand (-ot) fn. 'sebüszkösödés'. Brandot kapott 

a keze. (V. ö. ném. brand.) 

brandos ~ mn. 'üszkösödő' (seb). 

bránka bránka (-át) fn. 'a tótos szövőszék egyik alkatrésze'. 

brifíung briffuijg (-ol) fn. Sz. Na-, te le-telted a briffun:gol 

! (ir. = ezt ugyan megcsináltad !) (V. ö. ném. prüfung.) 

brugó brugou (-t, -ja) fn. 'nagybőgő', 

brugós brugóus (-t, -sa) fn. 'nagybőgős', 

brugózik brugóuzik (-ok, -öl) tn. i. 'nagybőgőn játszik'. 

1. bú bu (bujába, buvomba) fn. 'bánat, szomorúság' 

(ritkán használt szó). Sz. Ajé: ! menygyen ott a visz keresztül 

je:le b u- né k ült: (= vigan, könnyen, akadály nélkül). 

Se- bu, se- kár, csak a naty sár! (= sebaj 1) 

2. bú ~ isz. a marhabőgés utánzása. Bír, bika, bú-, bú- I 

búb bubb (bubbot, búbja) fn. 'tető, kidomborodás'. A fejem 

búbja (= teteje). A válla búbja (— kiszögellő, kidomborodó 

része). 

buba ~ (-át, -ája) fn. 1. 'baba, csecsemő' (gyny.) Be-li, 

buba, be-li ! 2. 'játékbaba'. Sz. Beli, buba, be-li ! Kutyával 

vaty te:li (mondják a szeszélyes, zsörtölődő babának). 

búbánat búbánat fn. 'bú, szomorúság'. Sz. Tuggya 

a búbánat ! (= tudja a manó !) 

búbánatos búbánatos mn. 'szomorú, bús, bánatos' (inkább 

költ.-ben). Odavárja bubánatozs babáját (Nd.). 

bubb, bubbos 1. búb, búbos. 

bú-bika ~ fn. 'egy játék neve, mely abból áll, hogy 

a gyermekek fejükkel bikák módjára igyekeznek egymást 

hátra tolni'. 

búbikázik < (-ok, -öl) tn. i. 'bú-bikát játszik'. L. búbika. 

búból bubböl (-ólok, -sz) ts. i., 1. megbúbol. 

huhoré\i0bugyborék (-ot, -ja) fn. 'wasserblase'. 

buborékul bugyborékol (-ólok, -ölsz) tn. i. 1. 'buborékot 

hány, buborékokat idéz elő'. Esik esőü, bugyborékol (Nd.). 

2. 'bugyog' (pl. a korsóba merülő víz). 

buborékos bugyborékos (-onn) mn. 'buborékot hányó'. 

Bugyborékos esőu. Xr. Bugy-borékosonn esik, hos-szas esöü 

lessz : 

búbos bubbos mn. 'kontyos, bóbitás' (pl. tyúk). Tyúk 

ide, bubbos, Béles ide, ronygyos, Kalács ide, fonaios ! (Tréfás 

kántáló vers.) 

Csüry Iiálint : S/amnshali szótar I. 8

114 

bubuka ~ (-ál, -ája) fn.'babácska, kis baba'. L. buba. 

bubulyicska bubujicska, buburicska (-ál, -ája) fn. 

'chaerophyllum bulbosum L.' Nr. Murokhoz hasonló gumóját 

a gyermekek megeszik. 

buburicska 1. bubulyicska. 

bucka 1. henderbucka. 

buckázik ~ (-ok, -öl) tn. i. 'bukfencezik, bukfencet 

vet'. L. lebuckázik. 

búcsú búcsú (-1, -ja) fn. 1. 'távozáskor való köszönés'. 

2. 'kirchmessc, kirchfest'. 3. 'wallfahrt'. K. Madióijnab 

búcsút mond ez a csizs:ma. Km. Pézé járják a bú.csut (= semmihez 

sem foghatsz pénz nélkül). Sz. L'gy járnak o.da, mint 

a búcsúra: (= tömegesen járnak oda). Kálvinista búcsú 

( = tűzvész). 

búcsújárás búcsújárás fn. 'wallfahrl'. K. E-géz bírcsujárás 

vóut: ott ( = tömegével volt ott az ember). 

búcsús búcsus (-t, -ok) fn. 'búcsújáró'. 

búcsúzás búcsúzás (-t, -a) fn. 'búcsúvétel'. 

búcsúzik 

búcsúzik. 

búcsúzik (-ok, -öl) tn. 'búcsút vesz'. L. el 

búcsúztat búcsuszlal (-ok,-öl) ts. i. 'temetéskor a halott 

nevében a rokonsághoz búcsút intéz' (a pap). Búcsusztatlya 

a haloltat. L. elbúcsúztat. 

búcsúztató búcsuszlatóii (-t, -ja) fn. 'temetéskor a 

halottnak a közönségtől való búcsúztatása'. 

Iiiiiln ~ (-át, -ája) fn. 'árnyékszék'. 

budi ~ (-t, -k, -ja) fn. 'árnyékszék'. 

buditakarító buditakaritóii 

cigány'. 

fn. 'árnyékszéktisztogató 

Bufa ~ hn. (Sárközújlak). 

1. buga ~ (-át, -ája) fn. 1. 'len, kender feje, magtokja'. 

2. 'gömb, golyó'. A szeme bugája. 

2. buga ~ mn. Sz. Maga vóiilam egy buga fű: vél. 

Mentem, mendegéltem magamba egy buga füvei. 

( — °gy á 

r v a 

fejemmel, egy kopogó fejemmel). 

bugás ~ 1. ágasbogas. 

bugáz n*i (-ok, -öl) ts. i. 'fejez, csépel' (lent, kendert). 

L. kibugáz. 

buggy ~ (-ot, -a) fn. 'a női blúz vállán levő bő ráncozat'. 

buggyan ~ (-1, -nyon, -na) tn. i. 'szökellve előtör' 

(pl. a forrás a föld alól). L. felbuggyan. 

buggyos ~ mn. 'vállban bő ráncozattal ellátott'. 

Buggyos 'ujj. 

buggyos ujjas ~ fn. 'vállban buggyos női blúz'. 

Bugiláz ~ hn. (Nagykolcs). 

búgja 1. boglya.

115 

bugjos 1. boglyas, 

búgó 1. gubó. 

bugyborék bugyborék 1. buborék. II. Uugyborék gúnynév 

(Nagypeleske). 

bugyborékol 1. buborékok 

bugyborékos 1. buborékos. 

bugyelláris ~ f-t, -ok, -sa) fn. 'pénztárca'. 

bugyog ~ f-otl, -jon, -na) tn. i. 'bő áradással, szökellve 

előtör' (pl. a víz a földből). 

bugyogó bugyogóu f-t, -ja) fn. 'a szoknya alatt viselt 

rövid női gyolcsnadrág'. 

bugyolál bugyolált f-ok, -Isz) ts. i. 'takargat, bónyál, 

burkol'. L. bebugyolál. 

Hugyori ~ 1. 'csárdanév' (Nagypeleske). 2. hn. (Lázári). 

bujdokol bujdokol f-olok, -ölsz; -öllam; -ojjon) tn. i. 

'bujkálva bolyong, bujdosik'. 

Bujdos liüidos 'lónév'. 

bujdosás bujdosás f-t, -a) fn. 'rejtőzködve bolyongás', 

bujdosik bujdosik f-ok, -öl) tn. i. 'rejtőzködve bolyong', 

bújik 1. búvik. 

bujkál büikáll f-ok, -Isz) tn. i. 'rejtőzködik, lappang'. 

K. üék jeleik csag bujkált a : nap (= a felleg mögül előelőtünt, 

meg elrejtőzött). 

bujkálás büikállás f-t, -a) fn. 'hol ide, hol oda búvás'. 

bújócska, -ázik 1. buvócska, -ázik. 

biijósdi 1. buvósdi. 

bujtató büitatói} f-t) fn. 'a kereszt legalsó kévéje' 

(Szamosszeg). 

bukás ~ f-t, -a) fn. 'esés' (emberé). 

bukik ~ f-ok v. -om, -öl) tn. i. 'esik' (ember v. gyermek). 

Öiára bukik. L. kibukó. 

bukó bukóu f-t, -ja) fn. 1. 'petrence, vontató, két embertő 

rudakon elvihető csomó'. Széna, lúhere, lucerna, bükköny, 

repce bukóu. 2. 'bukó mennyiségű, bukónyi'. Egy bukóu széna. 

bukófenék bukóujenek fn. 'a bukó alatt a legalsó réteg 

széna'. 

bukóhordó rúd bukóuhördóu rud fn. 'hegyes, hosszú 

rúdpár, melyet a bukó alá dugnak s elől-hátul egy-egy 

ember fölemeli és viszi rajta a bukót'. 

bukószám bukóuszám fn. 'a rendekből összehordott 

s a földön elteregetett széna, melyből egy-egy bukót raknak'. 

Gyér- ek- csak, jijajim, osz hörgyuk ezeket a rendeked bu-kóuszámogba 

jele. 

buksi ~ f-t, -ja) fn. 1. 'boglyas fej, nagy fej' (tr.). 

Ne- dugd elibém a buksi-.dat. mn. 2. 'boglyas'. Vedd- elöiillem 

aszt a buksi jeje:det. 3. 'boglyasfejü, nagyfejű'. Gyere- csak, 

te kizs buksi ! 

s •

116 

buksza 

(Mezőgecse). 

~ (-ál, -ája) fn. 'persely, pénztartó doboz* 

bukti ~ fn. 'rossz tanjegy, elégtelen, szekunda'. Hál 

osz lessz-é buk:ti ? 

bum ~ isz., réja v. hangutánzó szó. Eccer ety kiráifi 

Mid gondol magába, 

(Nd.). 

Lédér-lédér bum bum bum, Árva vármegyébe 

bumfordi 1. bomfordi. 

bunda i— (-át, -ája) fn. 1. 'gyapjas bőr, sűrű szőrrel 

bontott bőr'. Jóu- bunda béllése van en:nek, né- fázik meg 

benne az em:bér. 2. 'gyapjas bőrrel bélelt nagykabát'. K. Yágjuk 

le mán a jejedrüll aszt a bun:dát (= vastag, nagy hajat). 

Sz. Ugy - 

alszik :, mint a bunda (= mélyen alszik). Km. 

A szűr- szűri, a guba re'keszti:, a bunda nem- ereszti : (t. i. 

a hideget ; tehát = hideg ellen legjobb a bunda). 

bundahélelt bundabélléit mn. 'bundabéllésü, gyapjas 

bőrrel bélelt'. Bundabéllelt ujjas. 

hundapálinka bundapájiijka fn. 'közönséges parasztpálinka'. 

bundás ~ mn. I. hosszúszőrű' (pl. kutya). Bűi-, bundás, 

coki, bálhás ! 2. 'gyapjas v. szőrös bőrrel bélelt". Bundás 

ujjas. 3. 'bundával bíró', fn. 4. 'az újonc neve a kaszárnyában'. 

A kardomnak márkolattya be rozsdás ! Jön októubér, 

kipucojja a bundás (Nd.). I. Bundás 'kutyanév'. 

bundáskenyér bundáskényér fn. 'tojásba mártogatott 

s azután zsirban megsütött kenyérszelet'. 

1111iitli ~ fn. 'kutyanév'. 

bunkó buijkóu (-1, -ja) fn. 1. 'gömbölyű v. tölcséralakú 

botfej'. 2. 'magtok' (virágé, lené). 3. 'a hernyó gubója, 

melybe magát beszövi'. 

bunkós burjkóus mn. I. 'fejes' (bot). 2. 'magtokos' 

(pl. len). 

bunkó/, burjkóuz (-za, -szia) 1. bebunkóz. 

burit, -ás 1. borit, -ás. 

burok »*- (bürköt, hurokja) fn. 'az a hártya, mely a csecsemőt 

az anyaméhben takarja'. Km. Burogba születtél, kö'lelé 

hálsz : meg ( = nagyon is szerencsés vagy). Nr. A burokban 

született embert a néphit szerencsésnek tartja. De 

e mellett a fenti tréfás értelmű közmondás is járatos. 

hurongat 1. borongat. 

borul, -ás 1. borul, -ás. 

hurzingás bürzingás, bürzoygás mn. 1. 'ingerlékeny, 

zsémbes, veszekedős'. Bürzi>,géis ember. 2. 'zimankós, szélvészes' 

(idő). 

bús bus (busann) mn. 'bánatos, szomorú' (ink. költeményekben). 

búsít busit (-ok, -öl) ts. i. 'szomorít, aggaszt'.

117 

búslakodik búslakodik (-ok, -ól) tn. i. 'szomorkodik'. 

búsul busull (-ok, -Isz) tn. i. 'szomorkodik'. Sz. Ok 

vóut:, ahun nem- búsulnak: (= részeg, a korcsmán volt). 

Neki busujja magát (= neki keseredik). Busujjon a lw, 

eiég nagy a fe:je (vigasztaló szólás). Km. Búsultam ém, 

mig nem aklak, mos má m busujjon :, aki adott : (az adós 

ember szájába adott szatirikus közmondás). 

buta ~ (-ál, -áull v. -ánn) mn. 1. 'tompa, életlen'. 

O'jam buta ez a : kés, mint a bok 2. 'ostoba'. Sz. Ojam buta :, 

mjnl a se-tél éecaka : v. mint a főijd : v. mjnt a belsői) ökre : 

bútor bulör (bulrol) in. 'műbél'. 

butorol buloröl (-ólok, -ölsz) ts. i. 1. 'a házban összevissza 

kutat'. 2. 'fosztogat'. Óláhog butoröltak a házá:ba. 

3 'bitorol'. Most egy zsidöu bulorojja a vagyo:nát. L. felbulorol. 

ltulykaszcu. ~~ hn. (Szárazberek). 

búvár búvár fn. Sz. Iszik, mint a bmvár (=sokat iszik. 

Csak e. szólásban hallottam. Alkalmasint a vízimadárra céloz.) 

búvik bújik (-ok, büisz, bűit, bújjon, büina) tn. i. 'rejtőzködik'. 

K. Ne- büj mindég a házba fe:le ! Sz. Sze-retté vóun 

a föüik alá bújni (= úgy szégyeltem magam). As' se tuggya, 

ki' seggibe bújjon : (= sürög-forog). L. be-, bele-, el-, fel-, 

ki-, le.-, meg-, összebuvik, rábuvik. 

buvóeska bujóucska (-át) fn. 'buvósdi játék'. 

buvóeskázik bujóucskázik (-ok, -öl) tn. i. 'buvósdit 

játszik'. 

buvósdi bujóuzsdi (-t) fn. 'búvó játék'. 

búza buza (-ál, -ája) fn. 1. 'weizen' (maga a növény). 

2. a búza növény termése'. Egy zsák, egy mázsa buza. 3. 'búzavetés'. 

Eduklam a gereb:jél a búzába : Beszalatt az ö:kör 

a búzába. Nemei : tavazbuza (= tavaszkor vethető búza), 

kopaz buza (= szálkátlan kalászú), tiszavidéki buza; tiszta 

buza, kécceres (= másodrendű), harmadrendű (= búzaalja, 

ocsú). Sz. Ojan a bu:za, mjnt a kefe (= szép, egyenesen 

álló). Ugy áll a bu:za, mjnl a kik fid (= egyenesen, nincs megdőlve). 

Uty szereti:. mint a galamb a búzát (= igazán, 

tiszta szívből szereti). Km. Fe-kele főül termi a jói} bu::át. 

(Mondják igen barna emberről is.) Xr. Mikor a búzát vetik, 

nem szabad kenyeret pirítani, sem pedig a lisztes zsákot 

kiverni, mert üszkös lesz a búza. Gál héten (okt. 16-ának 

hetében) nem jó búzát vetni, mert üszkös lesz. Őszi búzavetés 

után pozdorjává] hintik be a búza föld két végét, hogy 

a búza üszkös ne legyen. (Adorján). Ha a gazda jó bőven 

méri az eladott búzát, jó termése lesz jövőre. Ha sok hó 

esik, sok búza lesz a jövő évben. 

búzaalja buzaajja fn. 'ocsú, harmadrendű (szemetes, 

hibásszenúi) búza'.

118 

húzaasztag buzaaszlag fn. 'búzakévékből rakott asztag'. 

búzabogár buzabogár fn. 'cserebogárhoz hasonló apró 

rovar, mely a búzakalászokon él'. 

bú/.ai'íí buzafü fn. 'búzakalász'. Km. Könnyű az asztag 

alatt a buzafüt szed:ni. 

búzaföld buzaföijd fn. 'búzával bevetett szántóföld'. 

húzabordás buzahördás fn. 'a búzatermés beszállítása 

a rakodóba'. 

búzabordúskor buzahördáskör hsz. 'a búzahordás idején, 

július második felében'. 

búzahordó buzahördóu fn. 'a búzakeresztek beszállításában 

segédkező munkás'. 

búzakalász n., 1. búzafő. 

búzakcnyér buzakenyér fn. 'búzalisztből sült kenyér'. 

bűzakereszt buzakereszt fn. '18 kévéből kereszt formán 

rakott búzacsomó, kalangya'. 

búzakéve búzakéve fn. 'három marokból kötött búzakalászcsomó'. 

búzaliszt búzaliszt fn. 'búzából őrölt liszt'. Sz. Asz' 

mondom, buzadiszi l ( = ironikus helyeslés vmeiy komolyan 

nem vett beszédre.) 

búzapiac buzapijac fn. 'vásártér, hol búzát árulnak'. 

búzapogácsa buzapogácsa fn. 'búzalisztből sült pogácsa'. 

búzapolyva buzapöiva fn. weizenspreu. Xr. Tapasztásra, 

vakolásra használt agyag közé vegyítik. 

búzaré buzaré fn. 'búzaszem formájú revesedés a fában'. 

bűzareves buzareves mn. 'réfoltos, foltosán reves' (fa). 

búzás búzás mn. 'búzát tartalmazó'. Buzázs zsák. 

húzaszálka buzaszálka fn. 'a búzaszem burkának hosszú 

szálkája'. 

búzaszalma buzaszálma fn. 'weizenstroh'. 

búzaszár buzaszár fn. 'weizenhalm.búzaszem 

buzaszem fn. 'weizenkorn'. 

bú/.a tarló buzatallóu fn. 1. 'a búza hegyes töve, melyről 

a búzaszálat levágták'. 2. 'tarlómező, melyről a búzát letarolták'. 

búzatermés búzatermés fn. 'az elvetett földön termett 

búzamennyiség'. 

búzával érö körte búzával éröii körié fn. 'korai, nyár 

elején érö körte'. 

bűzavetés buzavelés fn. 1. 'a búza elvetése'. 2. 'weizensaat'. 

Xr. Búzavetéskor nem szabad kenyeret pirítani, mert 

üszkös lesz a búza. 

búzavirág búzavirág fn. 'centaurea cyanus L.'. 

búzavirágszín buzavirákszin mn. kornblumenblau'. 

huzdogány 1. buzogány. 

buzdul 1. felbuzdul.

119 

buzgóság buzgóuság (-ot, -a) fn. 'igyekezet'. Sz. Enyomta 

a buzgóuság ( = elaludt, elnyomta az álom). 

buzijankó buzijankóu (-i, -ja) fn. 'bazsalikom'. L. még 

ribijankó. 

buzog ~ (-olt, -jon, -na) tn. i. 'forr' (pl. a viz). Ak-kor 

özsd : rá, mikö lá-tol, hogy buzog. 

buzogány ~, buzdogány (-nt, -ok, -nya) fn. 'keule, 

streitkolbe'. 

Buzsihát ~ hn. (Kisar). 

1. bű 1. bö. 

2. bű ~ az elbámulást gúnyoló isz. As- se tutta, bi'v-é 

vagy : bá (= értelmetlenül, némán bámult). As- se monta :, 

hogy bik-é vagy : bá (= egy kukkot se szólott). 

bűbájos ~ mn. 'ördöngös, boszorkányos, varázsló'. 

büdös büdöss (büdösset) mn. 1. 'rossz szagú, keüemetlen 

büzü'. 2. 'bűz, büdösség'. Be- büdös van itt ! Ója halálozs 

büdös vóut: ot, hogy nem- lehetett: ot meg-maradni : 3. 'méta, 

vagyis cémerezés alkalmával az a hely, ahová a lapdát nem 

talált játékosnak futni és visszafutni kell azalatt, míg 

társa a lapdát elüti'. K. Te, kizs bwdöss ! (= enyelgés v. 

harag kifejezése). Büdöss annak mán a fo:nás (= unja, nem 

tetszik neki). Büdös vóut ot neki a leve:gőü (= tarthatatlan 

volt a helyzete). Sz. Szinte büdöss a büszkesék:lüll (= fenhéjázó, 

kevély). Vrsri a bü:döst (= szalad, mert fél a veréstől). 

Ojam büdös:, mjnt a dög: (= tűrhetetlen büdös). 

Km. Ne- piszkáld, ami gnéküll izs bü:dözs v. ne- piszkáld a : 

szári, ha nem bü:döss (= piszkos dolgokat nem jó 

feszegetni). 

büdösbanka büdözsbatjka fn. 'upupa epops L.'. 

büdösféreg büdösjéreg fn. 'poloska'. Sz. O'ja sáppal:, 

mintha büdösféreggel élne: L. mezei büdösféreg. 

büdösít büdössit (-ek, -él) tn. i. 'bűzt csinál'. AV büdöisiccsetek 

itt avval a lámpá:vál. L. elbüdösít. 

büdöske ~ (-ét, -éje) fn. 'tagetes patulus L.' (Kerti 

virág.) 

büdöskö büdöskü fn. 'kén, kénkő'. 

büdöskőszín büdösküszin mn. 'kénsárga'. Büdösküszim 

paszujj. 

büdösköves ~ mn. 'kénköves' (pl. gyufa), 

biidöskővirág büdösküvirág fn. 'kénvirág, kénpor', 

büdöskövirágszín büdösküvirákszin mn. 'kénsárga', 

büdösödik büdössödik (-ölt, -ggyön, -ne) tn. i. 'büdössé 

lesz'. L. megbüdösödik. 

büdösség büdösség (-el, -e) fn. 'bűz, rossz szag'. 

Büdösszeg Büdöszszeg hn. (Kisar). 

Büdöspatak ~ hn. (Pusztadaróc). 

bükk bikk (-et, -je) fn. 'buche, fagus silvatica L.' II. Bikk

120 

tn. 'Szatmár megye északkeleti részében Máramarossal 

határos erdős hegység' (lakói többnyire oláhok, rutének). 

Sz. Bikken nöiitt — vad, paraszt, mokány). Aszk a Bik-ken 

nőütl Istenedet! (káromk.) 

bükkfa bikfa fn. 1. 'buche, fagus silvatica L.' 2. 

'bükkfából való*. Xr. Mindszent napján (nov. 1.) vágj le 

az erdőn egy bükkfaágat. Ha belül száraz, enyhe tél lesz, 

ha nedves, hideg. 

bükkmakk bikmakk fn. 'a bükkfa termése, fagea glans*. 

bükköny ~, bükköny (Nagypalád, Tiszahát) (-nt, -nye) 

fn. 'wicke'. 

bükkönyös ~ mn. 'bükkönnyel kevert*. Bükkönyöz 

zab. 

bün bün (-1, -ök, -e) fn. 'sünde*. Sz. Ugy utállom :, mint 

a bűnömet: (szörnyen utálom). Az Istem bo-csássa meg 

a bnnömet (mondja a beszélő, ha szavaiban vmit bűnnek 

vél). 

bűnös bűnös mn. 1. 'sündig, sündhaft*. fn. 2. 'sünder'. 

3. 'zálogosdi játékban az a személy, akitől zálogot vesznek*. 

Mik érdemel az a bűnös, akineg zálogja a ke-zembe van ? 

(Kérdik a zálogkiváltásnál.) 

büntet ~ ts. i. I 'bünhödtet, bűnért lakoltat'. Akit 

rajtakapnak, Hsz- jorénlig büntetik: 2. 'itél*. Ara büntették, 

hogy mek' ke csonkolni a fádat (zálogosdi 

játékban). 

büntetés büntetés (-t, -e) fn. 'strafe*. 

büntetésből bünletézsbüll hsz. 'büntetésül'. Büntetézsbül 

mek- kellet neki fej-leni egy vé'ka málét. 

bőr 1. bőr. 

bürödzik 1. börödzik. 

bürök ~ (bürköt, bürökje) fn. 'schierling*. Xr. A bürköt 

nyersen megtörve lépdaganatra szokták kötni, 

büség 1. bőség. 

büszke ~ (-él, -énn) mn. 'kevély, gőgös, rátarti*. Sz. 

Ojam büszke :, hogy ely sznros karóiivál se lehetne az örát 

elér: ni. 

büszkeség büszkeség (-el, -e) fn. 'kevélység, gőgösség*. 

Sz. Szinte büdöss a büszkesék.tüll (= fennhéjázó, 

dölyfös). 

bűt, bűtől 1. böjt, böjtöl. 

bütykös ~ mn. 'göbös (pl. fa), bőrcsomós (pl. láb)'. 

bütyök ~ (bütyköt, bütyökje) fn. 'bőrcsomósodás (pl. 

lábon), göb (pl. fán)'. 

bűz ~ (buszt, bűzi) fn. 'szag, illat'. É-reszté valami kizs 

bü:zit annak a virág:nak. Sz. Se- ézi, se- bűzi (= se íze, se 

szaga).

c. 

121 

e c\ (= implosiv v. befelé szívott c) isz. 1. "csodálkozás 

mdulatszava'. cA, cA, cA / ja-ja-ja-jáj- ! Hozzád lehet érni ? 

•cA / Hál szóul'lottam é vala:mil ? 2. 'egymásután gyorsan 

ismételve malac csalogató szó'. 

rabár ~, cábér (Szamoskóród) mn. 1. 'olyan (lúd), 

amelyik már elvégezte a kotlást s egyidöre szabadjára 

eresztik, hogy majd hízásra fogják'. 2. 'gondviséletlen, kóbor, 

tilosba járó'. Cábár liba, malac. 3. 'gazdátlan, elhanyagolt' 

(udvar, kert), í. 'neveletlen, vásott'. Ezek a cábár köikök 

még a fá'jál is összetörték a korté:nek. 

eá bárba II cábárba hsz. 'gondviseletlenül, szabadjára, 

bitangban'. Nem' kén a púját elereszteni egész nap cábár:ba. 

Cá'bárba hattá az ud'várt, há'zat. Ok van a kért- is cá'bárba. 

cábér 1. cábár. 

eacuca ~ isz. 'táncszó'. Hacucáré cacuca ! 

eaílat ~ (-ok, -öl) tn. i. 'ok nélkül jár-kél, csatangol'. 

Ne- cajlas kinn ebb' a hideg:be, mé bedéd áll a kóuji:ka. Ne 

caflas, jánygm, sehova. 

cafli ~ (-t, -ja) fn. 'halántékra lógó göndör hajfürt 

a zsidóknál'. 

cáfol cáfol (-ólok, -ölsz) 1. lecáfol. 

cafrang cafrang, caprayg (-ot, -ja) fn. 'cafat, ruháról 

lecsüngő rongy'. Micsoda cafrank csurig neked az 

ujjasodbull ? Be mindenütt csüng rullad a cafrang ! K. U'gyan 

lesz'neg béimészkodást azonn az Árjgücné cafrangja:inn (= cifra 

rongyain). L. cipreng-caprang. 

cafranuos cafrangos, caprarjgos mn. 'rongyos, cafatos'. 

Be cafrangos vaty, fijam, be mindenül csüng rullad a cafrang ! 

rajba 1. szajha. 

cakk ~ (-ot, -ja) fn. 'félkörmintás szegélyhímzés' 

(pl. zsebkendőn, ingnyakon). 

cakkos ~ mn. 'félkörmintákkal hímzett szegélyű'. 

Piros cakkozs zsepkendőii a kézibe, Sürü könnyel hullat a közepibe 

(Nd.). 

cakk pakk cakpakk hsz. 'készen, útra készen'. 

eakompakk ~ hsz. 'készen, rendben'. Ha ez az esőü 

nem lett vonna, hát hównap cmkompak lettek vóuna az aratás:sál. 

Keresztanyád mán ok vár benni)y:ket cmkompakk' ! 

cancékol cancéköl (-ólok, -ölsz) tn. i. 'járkál, sokat jönmegy, 

csatangol'. Csak aszk várt:, hogy ém még oda cancékojjak 

ebbe a sár:ba. Máid' ém még o-da cancékolok ne:ked ! 

Nem' lukiad? 

eancékoltat cancéköllat (-ok, -öl) ts. i. 'járat'. Mennyit 

cancéköllaltyák az embert azér a kic cukorér !

122 

canga canga (-át, -ája) fn. 'elvénült anyajuh'. K. Még 

ez a vén- canga is ément a bálba ? (= vén satrafa, vén asszony.) 

eap ~, cáp (Mikola) (-ol, -ja) fn. 'a kecske hímje, bakkecske'. 

eáp 1. cap. 

caprang 1. cafrang. 

ce ce isz. 'malachivogató szó'. Ce-, ce-, ce-, pucw l 

cé ~ (-1, -je) fn. 'a c betű egyik neve'. 

Cecília 1. Cili. 

cécó cécóu (-t, -ja) fn. 'zajos mulatság', 

cédula ~ (-át, -ája) fn. 'zettel'. 

cégéreztet cégéresztet (-ek, -él) ts. i. 'meghurcoltat, 

kinevettet, a világgal szóitat'. Csak nem állasz ki vele veszekedni, 

nem- cégéreszteted maga.dat! 

eejte céite (-ét, -éje) fn. 'gúzs, amellyel a tutajt kikötik'. 

(Adorján). 

cékla ~ (-át, -ája) fn. 'vörösrépa'. 

cél ~ (-1) fn. 'irány' (lövésnél). 

celecula ~ (-át, -ája) fn. 'mindenféle ruha'. Vkggétek 

el innen eszt a sok celecu:lál. 

Célláz ~ hn. (Vári). 

céloz ~ (-ok, -öl) tn. i. 'irányoz' (pl. puskával). L. megcéloz. 

celöke celöüke (-ét, -éje) fn. 'husáng'. (Halmi.) 

cement cement (-el, cémenytye) fn. 'zement'. 

cementez cementez (-ek, -él) 1. becementez. 

cémer cémér fn. 'cémerezésnél az első lapdaütés'. Cé'mér 

se kotty, bisz- se kotty, tér se kotty. (Cémerezésnél mondják, 

ha a bent lévő egyszer sem találja el a lapdát.) (V. ö. lat. 

semel.) 

cémerezik ~ (-ek, -él) tn. i. 'métát játszik' (lapdával). 

cémerezés cémerezés (-t, -e) fn. 'az ismert méta játék'. 

\r. A benn levő játékosok közül egy a lökő, aki a lapdát 

elütés végett a levegőbe dobja, egy másik az ütő, aki a földobott 

lapdát elüti. A kinn levők, ha a lapdát a levegőből 

kifogják vagy a földről felkapván a büdös-höz (= métához) 

futókat vele megdobják, megnyerik a játékot. Az ütőnek, 

iia háromszor egymásután nem találja el a lapdát, a büdöshöz 

kell futni, s ha bent levő társának sikerült ütése közben 

vissza tud futni, ismét üthet. 

cenk cenk (-el, -je) fn. 'suhanc, fickó'. 

cenka cpjka (-át, -ája) fn. 1. gyny. 'disznó'. 2. 'sertés 

hivogató szó'. Cenkám-, ce-, ce- ! 

Cepces — v. Szepszes — hn. (Gacsály, Egri). 

eepekcdik 1. cipekedik. 

cepel 1. cipel. 

ceremónia ceremöunija (-ál) fn. 'szertartás'.

123 

cérna ~ (-ál, -ája) fn. 'zwim'. L. csapócérna, 

cérnakarika fn. "karimás végű rövid, vastag facső, 

melyre cérnát gombolyítanak'. 

cérnaszál ~ fn. 'zwirnfaden'. 

(leszpcs ~ hn. (Sonkád). (V. ö. lat. caespes.) L. Cepces. 

eeszpitális ~ (-1, -sa) fn. 'gyeptelek'. (Sonkád.) V. ö. 

sespitális. 

ci ~ isz. 'disznókergető szó'. Ck ne ! L. cika. 

eibak ~ (-ol, -ja) fn. 'kétszersült'. 

cibál cibáll (-ok, -Isz) ts. i. 'erőszakosan, durván húzgál'. 

L. ki-, le-, megcibál. 

cibere ~ (-ét, -éje) fn. 1. 'a még híg, jól meg nem főzött 

lekvár'. 2. 'híg lévé főzött szilva v. som kihabarva'. L. korpa-, 

som-, szilvacibere. 

cibercfosó ciberejosóu mn. 'gúnyoló jelző a köv. versben'. 

Ciberejosóu Egri A ciberét szereti. (Egri: falunév.) 

eltarts ~ mn. 'cibereszerű, híg' (aludttej). L. májas. 

cica ~ (-ál, -ája) fn., gyny. 'macska'. 

cicaberke cicabérke fn. 'a rekettye v. fűzfa pelyhes barkája'. 

Nr. Cicázás v. kergető játék közben a gyerekek ezt 

kiáltják ingerkedve az üldözőjüknek : „Érd" utóul cicabérke 

az- egeret t L. cicuka. 

cicc ~ (-el) isz. 1 'macskahivogató szó'. Cicc Piciri ! 

fn. 2. 'cicázás, cicajáték'. Jáccunk ciccet. Nr. A játék így 

folyik le : A gyerekek egyik társuktól : a macskától kissé 

távol állva összefogózkodnak. Majd ezt kiáltva : cicc ! eleresztik 

egymás kezét s szétfutnak. Akit közülük a macska 

elfog, az lesz utána a macska. 

cicuka ~ (-ál, -ája) fn. 1. 'trifolium arvense L.' 2. 'rekettye 

v. fűz pelyhes barkája tavasszal'. Nr. Ez utóbbit leszedik 

s az ugorka vetés közé szórják, mert a néphit szerint 

"jobban köt' tőle az ugorka. 

cicuska ~ (-át, -ája) fn. 'a macska kényeztető neve'. 

ciíermag 1. citvermag. 

cifra ~ (-át, -ánn) mn. 'túlságosan díszes, felcicomázott'. 

K. Mjnygyá mondok elg cij-.rát (= mondok egy görbét, 

káromkodom). Sz. Cif-ra, mint a két-heles csirke : (g. = 

félig meztelen, alig takarják a rongyok). Uti cifra, há-zi 

ronggg v. há-zi rossz (= az utcán cifra, otthon rendetlen, 

szennyes). 

cifrafa ~ fn. 'a fonal széttartására való rovátkolt 

fácska a tekerő leveleinek négy végében'. L. tekerő. 

cifrafosás ~ fn. 'vérhas'. É-löiivetle a cifrafo:sás. 

cifrálkodik ~ (-ok, -öl) tn. i. 'fényűzően öltözködik". 

cifraság ~ (-ot, -a) fn. 'ékítmény, ciráda'. 

cifrasás ~ fn. 'baldingera picta L.', kertekben tenyésztett 

fehér és zöld csíkos levelű diszsás'.

124 

cifráz ~ (-ok, -öl) ts. i. 'cicomáz'. K. Hánd- össze é-zibe :, 

ne' cifrázd: ( = túlságos gonddal csinál). Cifrázza a lépési 

(= tántorog, dülöngél). L. fel-, kicifráz. 

cigány ~, cogány (tr.) (-nt, -ok) fn. 'zigeuner*. Sz. Csak 

hkrét hallotta :, mint a cigány a förál térnek (— nem ért hozzá). 

Cigány atta, visszavette, pokolba megyén a lékké (olyankor 

mondják, mikor valaki visszaveszi a már egyszer odaajándékozott 

dolgot). Ojam piszkos:, mint a sátoros cigány : 

(= mint a sátorban élő c). Bisztattya :, mint a ckgány 

a lo:vál (— hazug Ígéretekkel tartja). Hasz-nált ne:ki, mint 

a cigá lovának a rakonxa (t. i. a rakoncával való verés). 

Ha zug, mint a cigány (megbízhatatlan). Sóuháilozik :, 

mint a kár-vallot cigány: (g. = keservesen sóhajtozik). 

Iklik ne:ki, mint a ci-gánnak a gu:ba (ir. = rosszul illik). 

Nem- ugy verik a ci:gánt (= nem oda Buda !). Huzd rá, 

ágán, disznóut adok ! Nem túrja fel az udvarod (táncszó). 

Km. A ci-gánnak éc-caka vér ad: (= tolvaj). Cigány is a 

maga lovad dicséri: (= mindenki elfogult a maga dolga 

iránt). Xr. Cigánnyal álmodni szerencse. Előiill Is-len, 

közbül kvráj, hátull a nagy lonvpos cigány (játékos mondás, 

melyet menés közben mondanak a gyerekek annak bosszantására, 

ki hármójuk közül leghátul megy). 

cigányasszony ~ fn. 'zigeunerfrau'. Sz. Gerjedezik:, 

mini a cigányaszszon dunnája a na.ponn (tr. = kezd indulatba 

jönni). Xr. Újesztendőben cigányasszonnyal találkozni 

először, szerencsét jelent. 

cigánybanda cigámbanda fn. 'cigányzenekar'. 

cigányhajnal cigáhájnál fn. 'restek hajnala, késő reggel'. 

Ckgáhájnal vóut mán akkor, mikö te fékőül.lél. 

cigányhal cigáhál fn. 'a békák vízben élő álcája, ebihal'. 

cigánykerék cigáykerek fn. 'két kiterjesztett kézen és 

lábon való forgás a földön'. Cigánkereket vét (egyszer), cigáykereket 

hány (többször). 

Cigánykert Cigáykért hn. (Kisbábony). 

cigánykodik cigánkodik (-ok, -öl) tn. i. 1. 'szemtelenül 

kér, kunyorál'. 2. 'ravaszkodik, hazudik, hamisan jár el'. 

Nem- beteg : a, csak cvgánkodik : 

Cigánykunyhó Cigánkunyhóu hn. (Mikola). 

cigánylukodalom cigálakadalom fn. 'zajos veszekedés'. 

cigányleány cigájány fn. 'zigeunertochter'. 

Cigányláz Cigáláz hn. (Kisbábony). 

cigányosan cigányosonn hsz. 'té!-túl, felületesen'. Becigányosö 

vg fékapárva az a kis sárju ! 

eigánypurdé cigámpürdé fn. 1. cigánygyerek'. 2. 'meztelen 

cigány'. Xr. Cigányokat gúnyoló vers: „Cigámpürdé, 

vaskanduré ! Tudom apái, hü lakik : A jöiid alad bujdosik, 

Szénái eszik, szurkot szarik, Avval karikázik."

125 

Cigányrét Cigárét hn. (Lázári). 

cigánysor cigásör fn. 'cigánytelep a falu végén'. Sz. 

Cigásörba szalall (= félre nyeltem, rossz helyre ment az étel). 

cigányul cigánguíl hsz. 'cigány nyelven'. 

cigányvásár cigávásár fn. 'zenebona, pörpatvar, veszekedés'. 

cigaretta ~ (-át, -ája) fn. 'zigarette'. 

cigarettázik ~ (-ok, -öl) tn. i. cigarettát szí', 

cihclőtlik cihelöijdik (-ök, -ol) tn. i. 'szedelőzködik, 

lassan készülődik'. L. felcihelődik, v. ö. cühölődik. 

cihol 1. csihol. 

cihuli ~ isz. 'disznóhajtó szó'. 

cika ~ 'sertéshivogató szó'. Cika-cika-cika ! 

eikázás

126 

cimermányos cimermányos mn. 'cifra, művészi faragású'. 

Vö. cikermányos, ficermántos, picimántos. 

cimőkli cimőiikli (-t, -je) fn. 'cipő'. 

cimpa ~ (-át, -ája) fn. 1. fül cimpája, orr cimpája. 

cincál cincált (-ok, -álsz) ts. i. 'ráncigál, cibál, nyaggat 

vkit'. L. megcincál. 

cincog i-w (-ok, -ksz) tn. i. 1. 'cinc hangot ad' (egér). 

Nem cincogok többet, mert elkap a macska (köszöntővers). 

2. 'rosszul, müvészietlenül hegedül'. Km. Nincs' othunn a 

macs:ka, cincognak az egerek (= ha magokra vannak a gyerekek, 

sok rosszat csinálnak). 

cincogás ~ (-t, -a) fn. 'piepen'. 

Cinegércs ~ hn. (Botpalád, Kishódos). 

cingár citjgár mn. 'vézna, sovány'. 

cingilingi cingüingi gyny. 'a kisharang hangját utánzó 

szó'. K. Mikor a fát) gatyát mos, Akkor bizon nem álmos : 

Gondolkozik felöiille, Hova lett a ciygiliygi belöiille (= penis) 

(Nd.). 

cinicini ~ gyny. 'a hegedű hangját utánzó szó'. Sz. 

Cinicini, Péter bácsi ! Neket hegedülnek (mondóka, mellyel a 

síró gyereket csúfolják). 

ciiiicinidÜYŐdüvó' cinicinidüvőijdiivöi) gyny. 'a cigánybanda 

hangját utánzó szó'. 

cinke ch]kőü (-1, citfkőiik v. cirjkék, -je) fn. ,meise' 

Sz. Ciyköiit fogott az öra (= hidegtől veres az orra). Xr. A 

cinke míg tavasszal hideg az idő, azt kiabálja : „Csücsii bé. 

csiiesii bé /" de ha eljönnek a meleg napok, így kiáltoz : 

„kimpics, kimpics !" 

cinkó cinkóu (-t, -ja) fn. 'a hagyma magtokja'. 

cinkos cinkóus mn. 'magtokos,'fölmagzott'. Nem' jóu 

hagyma : e, mé cia'kéus : (az ilyen hagyma nagyon csipős). 

cinkősodik ciykóusodik (-ott, -gyon, -na) tn. i. 'magzik' 

(hagyma). 

einkS 1. cinke. 

einmosó cimmosóij. fn. 'equisetum arvense L.' 

einólier cinóubér (-1, -je) fn. 'cinóberfesték'. 

cinölieres cinóuberes mn. 'cánóberfestékes'. 

cintányér cintánygyér fn. 'zinteller'. 

cinterem ^ fn. 'templomkert, a templom bekerített 

környéke'. 

cinlória cintöurija (-át) fn. = cintóriom. 

eintőriom cintóijrijom (-ol, -ja) fn. 'ezerjófü, erytrea 

centaurium Pers'. Xr. Gyomorfájás ellen theának főzik. 

Üveges pálinkában is szokták tartani s étvágygerjesztőnek 

isszák. 

einyáta ~ mn. 'cingár, vézna', 

("inyegés ~ hn. (Pálfalva).

127 

cipekedik ~ (-ek, -el) tn. i. 'cihelődik, tápászkodik, 

kászolódik, ültéből, fektéből nagy nehezen feláll'. G'rpcheggyen 

:, öreg ! Ckpeheggyüyk:, hajjá-.tok, mé jön- a jek-leg. 

L. felcipehedik. 

cipebejedik ~ (-ek, -él) tn. i. = eipehedik. 

eipekedik ccpekedik (-ek, -él) tn. i. 'huzakodik, nehéz 

holmikat ide-oda cipel'. Én nem- cepekedek ezekké ta zsákok:kál. 

eipel cepél (cepelek, -élsz) ts. i. 'erőlködve emel, visz'. 

Ted' le aszt a zsá:kot, ne- cepéld a vállaidonn. 

eipelli ~ (-1, -je) fn. 'papucsvirág (frauenschuh') (egy 

kerti virág neve). Alkalmasint virágának cipellő alakjáról. 

(Tisztaberek). 

ciperinan 1. citvermag. 

cipó cipóu (-1, -ja) fn. 1. 'kicsiny formájú kenyér'. 2. 'a 

pattogatott kukorica ki nem pattant szemje'. Mim- megettük 

a kokas:sát, csak é kic ckpóiija maratt: a kosár jenekinn : V. ö. 

kokas. 

cipószájú ló cipóuszáju lü fn. 'az ökör tréfás neve'. 

cipő cipői) (-t, -je) fn. 'schuh' (a műveltebb s az ifjabb 

néprétegnél, de az öregeknél : cipők). 

cipők cipöijk (-öt, -je) fn. 'cipő'. Evittem a cipöükö:met 

mek-lálpáltalni: Nem ké strljli, se cipöük, Tagba méröüdik 

a főijd (egy nagypeleskei paskillusból). 

cipőpertli cipöüpértli fn. 'cipőfűzőzsinór'. 

ci|ueii(|-eapraii(| cipreyk-caprang fn. 'ringy-rongy'. Jóulc 

né:kem ezek a fe-kete ciprengek-caprat]gok is : 

ciprusfa citrusfa fn. 'cupressus'. Cilrusjának jőüdre 

hájlik az ága (Nd.). 

Cirhó Cír/ídy hn. (Atya) 

Cirké Cirköu 'falurész' (Csengerbagos). 

cirok áru (-t, -k, -ja) fn. 'cirköles' (amelvből a seprűt 

kötik). 

cirőka-biróka ciröuka-biröuka fn. 'cirógató játék'. Nr. 

E játék így történik : Az anya v. bármely felnőtt ember a 

kicsiny (4—5 éves) gyermek fejét ölébe hajtva cirógatás közben 

a következő versikét mondja : „Cvróuka ! Biróuka ! 

Mik főiisztél ! Ká-sát. Mig- a kútra jártam, Meyette a pap 

macskája. Kár ! kár ! kácc /" Ez utóbbi szavaknál aztán 

kezdi csiklandozni a gyereket, mintha a hóna alatt s egyebütt 

hajtaná a macskát. (V. ö. NyK. 43 : 381). 

eirókál ciróukáll (-ok, -Isz) ts. i. 'simogat, cirógat'. 

cirokseprő ciruscprü fn. 'hirsenbesen'. 

cini, ciruscprü 1. cirok, cirokseprű. 

citera ~ (-ál, -ája) fn. 'zither'. 

ekerázik ~ (-ok, -öl) tn. i. 'citerán játszik'. 

citrom ~ (-ot, -ja) fn. 'zitrone'. 

citromfű citröjü fn. 'méhfű'.

128 

citromos — mn. 'citrommal fűszerezett', 

citromoz ~ (-ok, -öl) ts. i. 'citrommal fűszerez', 

eitrusfa 1. ciprusía. 

citvermag (v. citvormag) ciférmag, cipérmag fn. 'az 

arlemisia cina Berg. virágának a pora'. Nr. Giliszta ellen használt 

gyermek orvosság. 

co ~ isz. 'lónógató, lóindító szó'. 

cocó cocóy (-1, -ja) fn., gyny. 'ló'. 

cogány 1. cigány. 

coki ~ isz. 'kutyakergető szó = mars'. Co/r' onnen, te I 

cókmók cóukmóuk (-ot, -ja) fn. 'holmi, kézben vihető 

kisebb csomag v. tárgy'. 

col cöl (-1, colok, -ja) fn. 'hüvelyk' (hosszmérték). (Ném. 

zoll). 

colos ~ mn. 'hüvelyknyi, egy hüvelyk hosszúságú'. 

Tizeykéc colozs deszka (= 12 hüvelyk szélességű). 

colostok ~ (-ol, -ja) fn. 'összehajtható mérőléc'. (Ném. 

zollstock). 

comb ~ (-ot, -ja) fn. 'házi szárnyas (tyúk, liba, ruca) 

lábának húsos töve'. L. cubák, sodor. 

combikó combikóu (-t, -ja) fn., gyny. 'házi szárnyas 

combja'. 

Comoga ~ hn. (Kisbábony); rétnév (Kőszegremete). 

L. Szomoga. 

eompolyodik compojodik (-ok, -öl) tn. i. 'szomorodik, 

komolyodik, kedvét veszti'. Ojan com-pojodot vóut: szegény 

(= levert, szomorú). L. el-, megeompolyodik. 

co ~ (-1, -je) fn. 'a c betű egyik neve'. 

c-ülönk cöllönk (-öt, -je) fn. 'kölönc, vhonnan lefüggő 

súly'. K. = az anyja nyakán alkalmatlankodó gyerek. 

compó' cömpöi) (-t, -je) fn. 'tönk, fatönk' (Botpalád). 

cövek ~ (-et, -je) fn. 'határjelzés céljából a földbe vert 

fahasáb'. Sz. Ugy ál:, mint a cö-vek (— katonásan, feszesen). 

eövekcl cövekéi (-elek, -élsz) tn. i. 1. 'cöveket ver'. 2. 

'egy helyben repül' (t. i. mikor a madár a széllel szembe repül 

s nem tud vele megbirkózni). 

cubák ~ (-ot, -ja) fn. 'házi szárnyas combja'. 

cuhukkol cubukköl (-ólok, -ösz) tn. i. 'cuppogva lépked* 

(mély sárban). Ekáll az em:bér, mig ide cubukkol ebbe a fenekedé 

sár:ba. Nem- nagy gyönyörűség ebbe a sárba oda cubukköl: 

ni. 

cucli csuszli (-1, -ja) fn. 'szoptató üveg, gyermekszoptató 

szerkezet'. 

cudar cudar, cudör mn. 'alávaló, hitvány, komisz'. 

cudarféle cudar- v. cudörféle mn. 'rosszféle, komisz, hitvány'. 

Hács- csak cmdörféle emberek tudok lenni ezenn a 

vilá:gonn.

129 

cudarul Clldarull, cudoruU hsz. 'komiszul, kiállhatatlanul*. 

Tisz'telitek: cndarull cgy.mást. Be- cudarul lut fájni 

az óudalam l 

cú(| cugg (cuggol, cugja) fn. 1. 'gummiszövet-betét a 

cúgos cipő bokájában'. 2. 'szakasz' (kaszárnyai műszó). 

cúgos cuggos mn. 'bokájában gummiszövet-betétes'. 

Cuggos cipőij. 

cukor tükör (cukrot, cukörja) fn. 'zucker'. a) 'zuckerbonbon'. 

L. süveg-, kocka-, porcukor ; sárgacukor, fekete-, 

fodorminta-, gerslicukor. 

cukros ^ (-onn) mn. 'cukrozott, cukorral édesített'. 

cula ^ (-át, -ája) fn. 'szedett-vedett ruha'. Huz- magadra 

Dalami cudál. 

enláp ~, szuláp (-ot, -ja) fn. 'cölöp, földbe vert vastag 

karó, faoszlop, deszkafalú építmény szögletein álló oszlop'. 

euppan ~ (-1, -nyon, -na) tn. i. 'cupp hangot ad' 

(csókoláskor a száj). 

euppani ~ (-ok, -ól) tn. i. 'cupp hangot ad' (csókoláskor 

az ember). 

cuppog ~ (-olt, -jon, -na) tn. i. 'cupp hangokat ad' 

(evéskor a száj). 

cuppogtat cuppoktal (-ok, -öl) tn. i. 'szájával cupp hangokat 

ad' (evéskor). L. megcuppogtat. 

eurukk r*> isz. 'vissza ! hátra !' (Lóhőköltető szó). 

eurukkol curukköl (-ólok, -ölsz) tn. i. 'hátrál' (kül. ló). 

eurukkoltat curukköltal (-ok, -öl) ts i. 'hátra léptet' 

(lovat). 

eiidök cüdöijk (-öl, -je) fn. 'ülésre v. vminek alátámasztására 

használható lapos fatönk'. 

eühöl cühöl (-ölök, -Ölsz) tn. i. 'küszködik, fut-lót, fárad'. 

Be- sokat is cühölté világ élelembe ! 

cübölődik cühölőüdik (-ök, -ol) tn. i. 'bajlódik, vesződik, 

küszködik'. Mennyié cühölöiitlé vele, oszl azér nem- látom hasz:nát. 

Mennyic cühölőüdik az ember evvel a lyukkal, oszl, e-hin 

ne- ~, mind- éviszi a : dög. Be- sokat is cühölöiitlé vélek, mig 

nagyra nöijttek ! 

evikli ~, cikli (-1, -je) fn. 'ereszték a ruhában, pálha'. 

Cs. 

— cs A (befelé csattanó, implosiv cs, melyet úgy képezünk, 

hogy nyelvünket a szájpadláshoz szorítjuk, majd a 

közepét lefelé húzzuk s az így keletkezett légüres térbe a 

nyelv jobb szélén levegőt bocsátunk) 'lóinelító hang'. 

csa ~ hsz. 'jobbra !' (ökörterelő szó) Csa- ide, Lombár ! 

L. csára. 

Csüry Itúlinl : Sznmusluiti szótár I.

130 

csábé 1. csádé. 

csacsi ~ (-1, -ja) fn. 'szamárcsikó ; a szamár becéző neve'. 

K. Ne dugd a szád:ba, te kis csacsi! (= szamár gyermek.) 

Sz. Csacsi ül a szamá.ronn (szamarán lovagolókat csúfoló tr. 

szólás). 

csacsog ~ (-ok, -öl) tn. i. 'fecseg, jártatja a száját' 

(gyermek). 

csádé ~, csábé (Adorján) (-t, -ja) fn. 'kukorica közé 

vetett egy-egy szál kender'. 

cságató cságalóu (-t, -ja) fn. 'az eketaliga rúdját szabályozó 

görbe vas, görbevezér' (Mezőgecse). 

csabin ~ mn. 'pajkos, csintalan'. 

csabinka csahinka mn. 'bolondos'. 

csajbókos csájbóukos mn. 'hóbortos, bolondos, féleszű'. 

csajfétos csaifétos mn. I, 'toprongyos' (Szatmárhcgy). 

2. 'szokatlan formájú, esetlen.' Csaifétos kalap. 3. 'bolondos, 

hóbortos'. 

csajka csajka (-át, -ája) fn. 'a katonák bádog evőcsészéje'. 

csajla csájla (-ánn) mn. 'kajla, görbe, lekonyult'. Csajla 

kalap. Csájla szárvu. 

csak ~ hsz. 1. 'csupán'. Csak a lemp-lomik túliak éháitágni a rí-lenn, oszt ot' kaszál!: Ü. 

Na-, csak hákgazs mek:, hogy jár:lam. Csag gyere ide le löb.bcl. 

mer é-töröm a lá:bod. 2. 'mégis', a) hangsúlyos : Híjába vágják 

asztat a zapsrálméil szecskáznak, csak- szalma ü a:zér. Híjába 

hajtotta vissza fele eszt a ku.dyát, csak- utánngm jött: A menyasszonnak 

is csak- vóul é kis Iéhendé:je. Csak- tudom, hogy az 

ésőükhösz tárto:zok. Ami kevés, csak- kevés: Széna is csak' 

kerüli: itt. b) hangsúlytalan : Ha nem- gaz is, ma-ga csak 

hag-gya rá\ Csak naty szamárnak acc en:ni (= nagy szamár 

vagy). Hogy vagy ? — Hát- csak megvagyok: Na-gyö rám 

estek, hocs csak vegyem meg, ve-gyem meg ; ém- meg osz megevettem: 

3. 'épen'. Szívesem, mintha csak a fo-gál húznák (ir.). 

Eszk is odatöütöm: a töb-bi közzé: — Csak- ugy ve:lc ! Amire 

csak menk min-défele ér-döü vóul. \. 'bárcsak'. Jöy, hallod ! 

Csak eléb jollét vóiy.na ! 5. 'legalább, taláncsak'. Tik- csag 

bebekucorottok abb' a templonv.ba, de én ak-kör vontam benne 

utóujá.ra, mikor a feleségemmé megeskültem: Zabom csak 

vóuna:, de ár-pám ety szem- sincs: Hisz má- csak nem- ázik 

tán éppenn ojan á:tál. A fa-tuba csak ni' fagyok meg. (5. 'egyre, 

folyton'. A nagy macska csak- ot könlorködöl körüllöktem 

Csak- ot jár, csak- ot jár ; eecér lát- egy róu-kát. Csak- mondogatta 

szegé, hogy ü- hoszta be a io.jást. Csak- nézi, csak- nézi; eecer 

oszt aszmonygya. Vák mgntam neki, hoty kérje meg aszt a: 

jánt, de csak- halatmarall: 7. 'szintén, ugyancsak'. Haecör 

semmi csak- semmi. Csak- annyj: g, min len-nap vóul: Csak-

131 

ojá jóul tuggya az asz: mám, mint az c'desapja: 8. 'mai'. 

É'rícs csak ára hákráb, ne ! Had- nézzvm- csak. Aggyorr csak 

nekem is eggyel avval a csuporul. Acci csak a bádogot, hadigyak. 

Éygem meg egy nagy oroszláy csak jckapott, oszt évitt. 

Sz. Nem - 

csak-, hanem ugyancsak: ! ( = nemcsak imígy- 

amúgy, hanem istenigazában). 

Csákai Csákaji hn. (Görbed). 

csakannyi ~ nm. 'ugyanannyi, épen annyi'. 

csákány csákó (-ánt, -ánnya) fn. 'olyan irtókapa, melynek 

a foka hegyben végződik'. 

csákányos ~ mn. 'bakter, éjjeli őr'. (Mezőgecse). 

csakhainarosan csakhamarosonn hsz. 'nemsokára, csakhamar'. 

Csak-hamarosonn u-töullérte: 

csakhogy ~ 1. hsz. 'nur dass, dass...nur'. Nem-báj: 

mán, csakhogy ikhü vattok: 2 ksz. 'ámde'. Megmutatnád:, 

já'nyom, csakhogy má' mek hü'Za kéne: menni: 

Csáki ~ családnév. Sz. Nem- a Csáki szálmája: (= nem 

gazdátlan jószág, hogy bárki hozzányúlhasson). 

csákó csákóu (-t, -ja) 1. fn. 'huszársapka'. 2. mn. 'kissé 

szétálló s a hegyek felé hátra görbülő' (szarv). II. Csákó a) 

'tehén- és ökörnév' (a szarv alakjáról). Mcksántült a Csákóu 

ö:kor. b) 'sertésnév'. Sz. Ebbe belelépett a Csá.kóu (mondják 

az olyan ételre, melytől nem sajnálták a tejet, tejfölt, vajat). 

L. könyökös csákó. 

csákós csákóus 

görbülő' (szarv). 

mn. 'kissé szétálló s a hegyek felé hátra 

csakúgy csakúgy hsz. 1. 'épúgy . Én-nem- rakozsgatom:, 

hané visszatöütöm: a ja-zogba: — Csak-ugy ve:le l 2. 'szinte, 

szintúgy', fig-y ütötte:, hocs csakucs csaklogolt: Az őt' kormöndi 

böilár a nyakadi pusztán csakuty lé-riygelte a nyá:jat. 

csakugyan ~ hsz 1. 'valóban'. Csak-ugyg hazajött apád 

Ámériká-bull ?—• Csak-ugyan, csak-ugyan ! 2. 'éppen'. Akkor 

osz Iwzot Jáno> ely SZU'kát, csak-ugyan amék még most' is 

megvan. Tmvaj öüsszél, csak-ugyam mikor az uram ilhü járt, 

há-rom disztóum döglöt: meg. „Belőlrül Kanisay rész puszta 

Telek, mely Isak ugyan most ide biratik Zálogba 11 

(egy 1780-iki 

oklevélből). 

csakugyan csak csakugyancsak hsz. úgyis, mégis csak". 

Ré-pára csak-ugyancsak szükséged lessz: Csak-ugyancsak a led 

belöiiklc, hogy ellopták: 

csákvári ~ mn. Sz. Fé-vérle a csákvári haran:got (jóelőre 

elhíresztelte, elfecsegte). 

1. csal csűl (-t) fn. 'csel, fondorlat'. Van- néki még másna-gyub 

birtoka is:, akit mijén csaliul: nyeri ! Sz. C s á l k 

vetettek Emi:nek (= tőrbe csalták, cselt szőttek ellene). 

2. csal csal (csalok, csalsz) ts. i. 1. 'rászed, álnoksággal 

megkárosít'. Nem- loptam: é, se nem csaltam: ! 2. 'kecseg-

132 

tetessél vhova csábít'. Csaj játok az óukba a ko.rát. L. elcsal, 

kicsal, megcsal. 

család «v, csalárd (Kisbábony) (-ot, -gya) fn. 'íamilie'. 

Km. Ki' mijén csaláfhos: tartozik, o'jához igazodik: (= csuka 

csukával, lóga lógával). 

családos ~ mn. 'családdal bíró'. 

csalamádé csalamálé (-1, -ja) fn. 'takarmánynak való, 

sűrűn vetett tengeri.' 

csalamálé 1. csalamádé. 

csalán csanál, csenál, csonál, csonár (-t, -ja), csilánt (-ot) 

(Szárazberek), csalár (Mezőgecse) (-1 -ja) fn. 'urtica'. 

csalánesattogtatóc.soná/rsa//oA/fl/óy fn. .csaláncsúcs madár', 

csalár 1. csalán, 

csalárd 1. család. 

csalás x~ (-1, -a) fn. 'betrug, schwindel'. 

csáléíiistös ~ mn. 1. 'ízléstelen, nevetséges formájú', 

Tett' a fejire eggy ojan csáléfüstös kala:pot, hogy még a ti'nóu 

is ráböijdült: Be- csáléfüstös konytya van a kisasszonnak ! 

'esetlen'. Raktak ecs csáléfüslözs boy.jál. 

csalfa csalfa (-ánn) mn. 'hűtlen, csapodár' (szerető). 

csaló csalóü (-1) In. 'schwindler'. 

csalogat ~ (-ok, -öl) ts. i. 'kecsegtetéssel hívogat, édesget' 

csalogtat csaloktat (-ok, -öl) ts. i. 'csábít, hiteget, csalogat'. 

Sejemkendöijt loboklat, Engem oda csaloktat (Nd.). Nye, pogácsa, 

nye, nye, nye, Ne csaloklas, ne, ne, ne (Nd.). 

csalóka csalóuka mn. 'tévedésbe ejtő, megtévesztő'. Ez a 

szikké nwgyon csalóuka:, na'gyubnak léucik, mjnl umi:jni. 

csámholyoji csámbojog (-böjgok, -joksz, -joktam,-böigidl) 

tn. i. 'lassan lépeget, ténfereg, bódorog'. Sij'jesselck: ma, ne' 

csámbojogjatok: L. elcsámbolyog. 

csáincsoji csáncsog f-ok, -vksz) In. i. 'evés közben ínyével 

és a nyelv hátával csettentget, csemcseg'. 

esámes/. ~ (-1, -sze) 'dereglye, deszkákból összerótt vízi 

jármű (Szamosszeg, Tiszahát). 

csámfás I . csámpás. 

csámpás csájás (-onn) mn. 'esetlen, ügyetlen', 

csanak ~ (-ot, -ja) fn. 'mindenféle edény'. Szedd' 

össze innen eszt a sok csana.kot, mer összetöri a macs:ka. 

csanál 1. csalán, 

csáncsog 1. csámcsog. 

csángó csáygóu (-1, -ja) nm. 'bolondos'. Mindég rázza a 

jejit ez a le.hem, mikor teszek elibe fele, egye meg a fene a 

csárjgóu:ját. 

csángurdi csátjgürdi mn. 'kótyagos, féleszű'. 

1. csap (-ot, -ja) fn. 1. 'dugó'. A válu csapja, a) 'zaplen' 

(boros hordóban). 2. 'a tekerő tengelye' (1. a tekerő rajzán). 

•3. 'szappanból faragott pálcika, melyet klistérezés céljából a

133 

székrekedésben szenvedő gyermek alfeléba dugnak'. 4. 'egyberótt 

deszkaalkatrészek egybeillő eresztéke'. Sz. Csaponn áll v. 

van (= csapra ütve áll pl. a hordó). Ugy iszik:, mini a csap- 

(= folyton részegeskedik). Csapra üt (hordót = csapot üt 

belé). 

2. csap ~ (-ok, -öl v. -sz) ts. i. 1. 'üt'. Csap-ját a markomba 

I 2. 'dob, vág'. Csabi- a főúthoz aszt a vereshagy.mát 

( = rossz zsebórát). 3. tn. i. 'csapódik'. Jop-fclöürünmn csap 

az e:söü. Pde tárzsd az esernyőül, mer ürngn csap az e:sőü. 

4. ts. i. 'hajt, térít, terel'. A te- lovadat ne- csabd az é lovajim 

köz:zé. Csap-játok a löb-bi közzé, ha nem lehet mekjog:ni (az 

ökröt). 5. 'csattanva betesz'. Ne- csapjátok ugy aszt az ái-Aöul. 

K. Gye-re, csap-ját ely kis: fát (= vágjál hirtelenében egy kis 

fát). Sz. Szárba csap (= szárba szökken pl. a búza). Osvent 

csap (= gyalogutat tör, vág). Lármát csap (= lármát üt, 

lármázik). Csapja a szelet (= udvarol). Pofon csapot kalap 

(— féloldalt beütött tetejű). L. be-, el-, ki-, le-, meg-, 

össze-, rácsa]). 

esapák ~, csopák mn. 1. 'kurta, csapott' (szarv). Derék 

eggy ökör: ! Kár-, hogy ojan csapók a szár:va. 2. 'rövidszarvú 

(ökör. tehén)'. 

csapáng csapáyg (-ot, -ja) fn. 'husáng, bot, kézbeli'. 

csapás ~ (-1, -sa) fn. 1. 'ütés'. 2. 'elemi kár, sors okozta 

szerencsétlenség'. K. Csapássá: ű a Te-remUiünek: (Isten = 

ostora). Sz. Ecs- csapásra kék legyei (= egv járással két dolgot 

ís elintézett). 

csapat ~ (-ot, -tya) ín. 'csopprt, falka' (madár). Ecs 

csapad galamb, daru, páva. V. ö. folt. 

csapdos csabdos (-ok, -öl) ts. i. 'csapkod'. Még az e-sőü is 

csabdos: má. 

esapisztráng csapisztráng (-ol) ín. 'zapfenstreich'. 

csapka —' (-ál, -ája) ín. 'vastagszárú dudva tarlója, 

kórónak lekaszált töve'. Valami csap-ka fé-hasitotta a tálpo-.mal. 

csapláros ~ (-t, -sa) fn. 'korcsmáros' (csak költ.-ben), 

csaplárosné ~ (-1, -ja) fn. 'korcsmárosné', (csak 

költ.-ben.) 

esapó csapón (-1, -ja) fn. 1. 'az ostor bojtszerű vége, 

mely pattintáskor csattanni szokott' (1. ostor). 2, 'hárító 

fölszerelés a kaszán, mely arra való, hogy a hosszúszárú 

kalászos növényeket kaszálás alkalmával egy oldalra hárítsa'. 

(Áll két görbevégű pálcából : a kis és nagy csapóból, 

melyek szétágazókig a kaszanyélhez vannak erősítve s a 

végükön erős zsineggel vannak egymáshoz és a kaszanyél 

végéhez kötve. L. a kö^\ lapon levő rajzot). 3. 'középen 

füllel ellátott egyenes élű fa-lap, mellyel a teletöltött véka 

felszínét egyenesre simítják'.

134 

csapócérna csapóucérna fn. 'az ácsok hosszú zsinegje, 

melyet cinóberbe mártanak s a gerendára hosszában ráfeszítve 

a fürész számára 

egyenes vonalat csapnak 

vele rajta'. 

csapódik 1. becsapódik, 

rácsapódik. 

csapófa csapóufa fn. 'emelórúd'. Má 

jeiállani se bir ez a rossz ö:kor, csa'póufávál 

loszogaítyuk idébb-o:dább. 

csapol 1. kicsapol. 

csápol csápol (-ólok, -ölsz) tn. i. 'csapkod, 

ide-oda csap'. Ne' csápojj annyit avval az 

ostö.ral, me meyijed a : lú. 

csapos ~ mn. 'borostás, tüskés'. Beretvákoz 

meg :, me na'gyon csapos a szakáklad. 

csapottfaró csapoljam mn. 'beesett farú, 

lecsüngő keresztcsontú' (jószág, kül. ló). 

csappanós csappanóus, csappinóus mn. 

'dombosra töltött' (edény, véka). Uly lőiist:, 

hocs csap'panáusonn ájjon : 

csappinós 1. csappanós. (p 1 

csápsza

135 

császárkorié császárkorié fn. 'kaiserbirne'. 

császárszakáll ~ fn. 'fritillaria imperialis L.' (kerti 

virág). 

császárszeg ~ fn. 'az eketaliga vánkosának jobb végén 

kiálló erős szeg, mely a gerendelyt a félrecsúszástól óvja'. 

L. eke. 

esat csali (-ol, -lya) fn. 'schnalle'. 

csata (-át, -ája) fn. 'ütközet, harc'. K. = 'veszekedés'. 

esataj csatáj (-1) fn. 'sereg, csapat'. Legaláb vaun' 

egy nacs csatái csir:kém. 

csatái csatáll tn. i. 'riadtan kotkodácsol, csatarázik' (a 

tyúk). A lojóus lyuk nem csaláll ugy a padláson, Mjnt éuéllem 

csörömpölői) eggyetmásom (Nd.). 

csatara csalóra (-át, -ája) fn. 'zaj, lárma, csetepaté, 

pörpatvar'. Telk az ojan csadorál, hogy az Isden öikrizzen 

lükle. 

csatarái csaloráll (-ok, -sz) tn. i. 1. 'kárál, szaporán 

kotkodácsol' (a tyúk). 2. 'pöröl, zsémbel, veszekedik'. 

3. 'élénken, gyorsan beszél'. 

csatázik ~ (-ok, -öl) tn. i. 'csatát vív, harcol'. K. = 

'veszekedik'. 

esatlásgűzs csallázsguzs fn. 'a szán rúdját kétfelől a szán 

omlójához kötő erős gúzs'. 

csatláspálca csalláspáca fn. 1. 'közepe táján kengyelszerűén 

begörbített vaspálca, mely a ferhéc végét a szekértengely 

végével összeköti' (1. szekér). 2. 'a szán rúdját kétfelől 

a szán ormójához kötő vaspálca'. 

Csató Csalóu rétnév (Egri). 

csatol csattól (-ólok, -ölsz) ts. i. 'csat segítségével megköt' 

(pl. nadrágszíjat). L. be-, ki-, le-, rácsatol. 

csatora, csatorál 1. csatara, csatárai. 

csal rang csalrang (-ot, -ja) fn. 'kisebb formájú kolomp, 

melynek csörömpölésszerü hangja van'. (Ökrök, tehenek 

nyakába kötik.) L. ladang, pergő. Rajzukat 1. a köv. lapon. 

csalrangol csalrai]göl (-ólok, -ölsz) tn. i. 'csatangol, 

barangol, kóborol'. Huiy csalrangöllá ma egész nap ? 

Csatrangos Csatrangos gn. (Adorján). V. ö. csitringes. 

1. csatt hangutánzó szó (rendesen magashangú 

párjáva' fordul elő). Nekiesel az osdöral, osz sip-, sup\ 

esik, csatk, ü tölte, vákta. L. 2. csitt. 

2. esatt, csattol 1. csat, csatol.; 

csattan ~ (-ok, csallgsz) tn. i. 'knallen'. Dor-göt mán 

ak:kö jo-vába :, mék csaktant is : L. fel-, ki-, megcsattan, 

csattanás ~ (-1, -a) fn. 'knall'. 

csattant ~ (-ok, -öl) 1. rácsattant, 

csattog ~ (-ott) tn. i. 'egymásután többször csattan'.

136 

csattogás ~ (-1, -a) fn. 'többszöri csattanás'. 

csattogó csa 'ogóu (-1, -ja) fn. 'erdei szamóca'. 

csattogtat csatioktat (-ok, -öl) tn. i. 'csattogást idéz elő'. 

csáva ~ (-á, -ája) fn. 'cserzőlúg'. Sz. Összekerülek :, 

mini róu-kabür a csává:ba ( (meglelte zsák a foltját.) £/• izs 

beleesett a csáva ba (= bajba került). 

a) Caatnng. I>) Lmlmig. c) l'crgő. 

csavar csavar (-arok, -sz) 1. ts. i. 'drehen. sclirauben'. 

2. tn. i. 'féloldalra üt v. dob' (lapdát, 

I.. kicsavar. 

tekét játékközben). 

csavarás ~ (-t, -a) fn. 'féloldalra való ütés, dobás' (lapdázás, 

tekézés közben). Csa'Vtwás nem jár. 

csavarga csavargat (-ok, -öl) ts. i. 'többször csavar'. 

csavargó csavargón (-!, -ja) n. 'tekergő, kószáló ember'. 

Fen' egye meg asz' a csavargón léikede' ! 

csavargós csavárgóus (-onn) mn. 'tekervényes. Eve 

fele rurgyon csavárgóus a : Túr Hogy áll ez a pántlika ijen 

csavárgóusonn ? 

csavarodik ~ (-ok, -ó 1 

) tn. i. 'tekeredik, fordul'. Sz. Asse 

'udom, mére csavaroggyak: (= mihez fogjak). (Jijzbe 

csavarodott (= őszülni kezdő). L. összecsavarodik. 

csavarog ~ (csavargok, -aroksz -rguyk ; -roklam, -rgotl)

137 

tn. i. 1. 'kószál, csatangol'. 2. 'hol innen, ho" onnan fú'. 

Csavarog a szél. 

csavieka I. csaviszka. 

esaviekál 1. csaviszkál. 

csaviszka csavieka (-ál, -ája) fn. 'ehetetlen kotyvalék, 

összeturkált, -töltögetett étel, ételzagyvalék'. 

csaviszkál csavickáll (-ok, -sz) ts. i. kotyvaszt, kever, 

összetolt' (ételeket). L. összecsaviszkál. 

cse 1. cseh. 

csé

138 

Cselédnek, kutyának kinn' a hej.je (= a cselédet ne hagyd a 

szobában lebzselni). 

cselédház cselétház fn. 'nagyobb udvarokon a cseléd v. 

cselédek lakóháza'. 

cselédkönyv cselétkönyv fn. 'dienstbuch'. 

cselekedet ~ fn. 'tett, cselekvés' (ri.) Km. Az a'karal még 

nem' eggy a cselekedettél (= nem elég csak akarni). 

cselekszik ~ (-em, -él; cselekedett) ts. i. 'tesz, csinál' (ri.) 

K. A nadrágjába cselekedett (= szart). Oda cselekedett. 

cselleng cselleng (-ek, -ksz) tn. i. 'kevés van, itt-ott van, 

ritkásan van'. A'lik cselleng má ráila ely-két kör.dé. Csak itkot 

cselleng benne ety-kéd gabona.szál. 

Cselőc Cselőüc hn. (Halmi). 

Cselősz Cselöüsz hn. (Kisbábony). 

csemcsegtet csemcsektet (-ek, -él) tn. i. 'gyorsan csámcsog' 

(pl. a disznó, mikor híg moslékot eszik). 

csenál 1. csalán. 

csendes ~ (-enn) mn. 1. 'zajtalan, halk'. Ém' má nem' 

hallom a csendezs beszé.det. Csendesé legyetek le' ! 2. 'nyugodt'. 

Másnap má né' jüjt a : szél, szép' csendes idői) vóut : 3. 

'szelíd, békés természetű'. Csendes ember. 4. 'lassú'. Mehettek 

csendesenn, wtóullérlek ém benne(e:kel. Aggyon Isten csendes 

esőiit (Nd.). II. Csendes ökör és tehénnév. Sz. Tegyük le a 

csen.'desl (= feküdjünk le). Húzza a esen:desl ( = alszik). 

Hogy vagy ? — Csak ily csendesenn (= a rendes 

állapotban). 

csendesedik (-ek, -él) tn. i. 1. halkká, zajtalanná lesz'. 

2. 'szűnik, csillapodik, higgad' (pl. a szél, a haragos ember). 

3. 'lépteit, haladását meglassítja'. Ne szájj addig : le, mig nem 

csendesedik a sze:kér. L. el-, le-, megcsendesedik. 

csendesít csendesít (-ek, -él) ts. i. 'csitít, csillapít'. Mék 

csendesíteni kén az ijen em:bért, nem' lövellni. L. le-, megcsendesít. 

csendesség csendesség (-et, -e) fn. 1. 'hallgatás, csend'. 

Tik' vallok itt ojan nacs csendesség-be ? 2. 'nyugalom, csend, 

pihenés'. Aszt' üzente bali:na, vedet hál az écca.ka. Mik kivász 

neki, csendességet vagy nyavajatö'rést ? Sz. Ol' várok, ok várok 

lelkem csendességibe. Még aszt a kis ebédet se 

tullam megenni lelkem csendesség i:be (= zavartalanul, 

békésen, nyugodtan). 

csendít csendít (-ek, -él) tn. i. 'temetésre harangoz, 

gyülekezőt harangoz'. Osztá szóuj'jál, mikor csendilni: kell. 

Megyek mos : má, csendítek : 

csenevész 1. sányavész. 

eseng cseng (-elt, -jen, -ene v. -ne) tn. i. 1. 'klingen'. 

2. 'vmi belső ok miatt csengést hall' (a fül). Xr. Ha az embernek 

a jobb füle cseng, jó hírt hall, ha a bal, rosszat.

139 

eseng-bong cserjg-boyg tn. i. 'egy időben vékonyan és 

vastagon cseng' (pl. a lószerszámon a sok kisebb-nagyobb 

csengő). 

csengés csengés (-t, -e) fn. 'klingen, klang'. 

csenget csenget (-ek, -él) tn. i. 'csengővel harangoz'. 

cseng-leng cseng-leng tn. i. ritkásan van, tengleng'. 

Csak itkot cseng-leng azom má ely-kéd gerész szőiiklőü. 

csengő csengői) (-t, -je) fn. 'a ló nyakába kötött apró 

rézharangocska'. II. Csengő ökörnév Nr. Az újszülött csecsemőt 

csengőből kell először megitatni s akkor szép csengő 

hangja lesz. 

csengőág cserjgöijág fn. 'élőfának levél telén, de még teljesen 

el nem halt ága, tengő ág'. 

csengőolaj cscngöiiolái fn. 'fülfájás ellen használt orvosság'. 

csengős-bongós csengöiizs-boygóiis mn. 'sok csengőjü'. 

Csengöijzs-bongóusz szán. 

csengöszarvú csengőiiszárvu fn. 'fölfelé- és a hegyénél 

széthajló szarvú', (pl. ökör). V. ö. csengő II. 

csép csép (-et, -je) fn. 

'dreschflegel'. Részei 1. í/y 

nyél( = a csép rúdja, mely- / / 

nél kézben fogják) ; 2. / / 

nyaklón (= a nyél végére / / 

erősített bőrtok, mely a Jy 

nyél végén körben forog- ű/ 

hat s melyet a hadaróval J ^ v . 

egy karika köt össze) ; 3. 

hadárán (= a nyaklóra erő- 

^ ^ v ^ 

sí tett bot, mely a nyakló ^*^í>\ 

segítségével a nyél körül 

forog és üt). Sz. Ugy jár 

a ke:ze, mint a csép- (= ^^*^> 

hadonász a kezével). 

csepeg ~ (-etl, -jen, Csé 

P- 

-ne) tn. i. 1. 'cseppenként hull' (pl. a viz, az eső). 2. 'cseppeket 

ereszt' (pl. a hordó). L. be-, ki-, lecsepeg. 

csepeg et ~ (-ek, -él) ts. i. 'fejeget' (tehenet). 

csepegő csepegői) (-1, -je) fn. 1. 'a házeresz széle, honnan 

az eső lecsepeg a fedélről'. Csak annyi esze legye, hogy, mikor 

e-sik az esöii, ne- ájjon a csepegői) alá. 2. 'a házeresz mentén 

húzódó barázda, melvet az ereszről lecsorgó esővíz vájt a 

földbe'. 

csepegtet csepektet (-ek, -él) ts. i. 1. 'cseppenkint hullat' 

(folyadékot). 2. 'cseppekkel behint, bemocskol'. Véréi van ot 

csepektetve a me:zöii. L. be-, ki-, el-, összecsepegtet. 

csépel csépéi (-elek, -élsz) ts. i. 'dreschen'. Búzát, gabonát, 

árpát, zabot, kölest, lúherét, repcét (cséplőgépen), napraforgóul,

140 

paszüit (bottal), zsuppot, lencsét (cséphadaróval) csépéi. K. 

Ne- csépéld má aszt a rossz ők: rőt (= ne üsd). L. el-, kicsépel. 

cseper csepér (-erek, -sz) ts. i. 'csepegtet, keveset v. aligalig 

fej'. Fejed még a tehe-net ? Mék cseperem : Má csak ely 

tehenet csepérnek : L. megcseper. 

cseperedik 1. felcseperedik. 

csepereg ~ (csepergett, cseperegjen) tn. i. 'lassan, cseppenként 

hull' (az eső). 

csepereg-csoporog cseperek-csoporog tn. i. 'lassan, cseppenként, 

de folyton hull' (az eső). 

eseperékcl cseperékél (-t) tn. i. 'csepeg' (pl. az eső). 

Csepcrekesz ~ hn. (Homok). 

cseperget csepérget (-ek, -él) ts. i. 'fejeget' (tehenet). L. 

megcseperget. 

csepergő csepérgői) mn. 'szitáló, permetező, esőző'. 

Tennap e-gész nap ojan cse-pérgöi) idői) vóut: 

csépke csépke (-ét, -éje) fn. 'a szövőszékre fölvetett fonal 

rétegeit elválasztó két lapos pálca'. L. osztováta. 

cséplés cséplés, csépelés (-1, -e) fn. 'dreschen'. 

cseplesz ~ mn. 'sűrűség miatt elsatnyult'. Cseplez zab. 

e-epleszháj csepleszhái ín. 'a sertés vastagbelén levő háj'. 

cséplőgép cséplőiigép ín. 'dreschmaschine'. 

esepp ~ (-et, csépje) in. 1. 'tropfen'. ri "kevés, 

kicsiny'. Nincsen csirázs bu::a ecs csép- se: Az a kis: sze'klrszén, 

nincs- azom : má ecs csép- jedél se : Ecs csép- macskám 

se vóut: Nincs- it : má ecs csép- szalonna se : Vágjál ecs csép 

kenye:ret. Hát szerétéi ecs cseppet ? Megái mán ecs csep-.pet. 

Sz. Megittam mind' ecs cse pp i g (= az utolsó cseppig). 

E-fogyott a doha: nyom mind- ecs cseppig (= teljesen). 

cseppen ~ (-ek, -ész) tn. i. 1. 'csepp alakban leesik". 

2. 'észrevétlenül kerül vhová'. Nem- ál szóuba az embé:rél. 

mijóula jóumóudba csep:pent. 3. 'történik, megesik'. Hát-, e 

mán ics- cseppent : ISp-penn ucs- cseppent:, hogy mik- is akkö 

ianátunk odamen:ni. Ucs- cseppehet, hogy ik maradog, de ucscseppenhet, 

hogy nem- Sz. Mos- cseppent az Istem márká:ba 

(= most jutott jó sorsba). Ha- nem csordul, csep-pen : (= ha 

szegényen is, elélünk valahogy). L. be-, bele-, el-, le-, rácseppen. 

cseppent ~ (-ek, -él)

141 

cseprentézik ~ (-ek, -él) tn. i. 'bokrot írt, bokroktól 

tisztogat'. Megyek a Gcrbányiné rétlyibe:, csepventézek 

nála: mii. 

esrpű csepü, cséppé) (Szamosszeg) (-1, -je) fn. 'a gerebenben 

maradt, legalsóbbrendű, fonásra nem alkalmas szösz'. 

csepíímadzag csepümadzag fn. 'csepűből sodrott zsineg'. 

csepűpóráz csepüpöurász fn. 'csepűből sodrott kötél'. 

esepííszösz csepüszösz fn. 'legalja szösz, csepű'. 

cscpíítelcgráf cscpülelegráf fn. 1. 'a fonóka tr. neve'. 

(T. i. ott terjesztik a pletykát.) Hu hallottad eszi az újságol ? 

Tán u csepütelcgráfonn: ? 2. 'hírhordó, pletykázó nőszemély'. 

cser 1. 2. csere. 

cserdít, cserdül 1. csördít, csordul. 

1. csere

142 

cserépzsindelyes cserebzsindejes mn. 'cserépzsindellyel 

födött' (pl. ház). 

cserés ~ mn. 'cserjés, bokros'. Ojan érdőüs, cserés héj vóut: 

Cséres ~ hn. (Avasújváros). 

cseresznye ~ (-ét, -éje) fn. 'kirsche'. Km. Nem- jóu nagy 

urakkal ely tálbúi cseresznyét en:ni (= magadnál nagyobb 

urak társaságát ne keresd, mert sokképpen megadhatod az 

árát). 

cseresznyefa ~ fn. 'kirschbaum'. 

cseresznyemag cseresznyemag fn. 'kirschkern'. Nr. Nehéz 

kiejtésű szócsoport: Cseresznyemag meg megymag. 

Cserét ~ hn. (Nagyecsed). 

cserfa cserfa fn. quercus cerris'. 

Cseríolyó Csérfojóu pataknév (Garbolc). 

Csergeteg Csérgeteg hn. (Patóháza). 

csergő csérgői) (-1, -je) fn. 

'nyél körül forgatható, csörgő hangot 

adó eszköz, melyet madárijesztésre 

használnak'. 

Csergődomb Csérgőiidomb hn. 

(Sárköz). 

csergős csérgöüs mn. 'zakatoló, 

zörgő'. Az újlaki csérgöüs malom 

Az éccaka csergét nagyonn (Nd.). 

cserhajú csérhaju mn. 'kérges 

héjú'. Csérhaju dinnye. 

Cserhát Csérhál hn. (Botpalád, 

Kisar, Fehérgyarmat). 

Cserhegy Csérhegy hn. (Szárazberek). 

Cserköz Csérköz hn. (Sonkád). 

cserié cserié fn. 'a tímárok 

cserző lúgja' (Szatmár). 

csermái csérmédl (-ok, -sz) ts. 

i. 'csen, lop'. L. elcsermál. 

cserpák cserpák (-ot, -ja) fn. 

'vízmerítő, nyeles faedény'. csergő. 

Cserpatak Csérpatak hn. (Sonkád). 

Cserszege Csérszege hn. (Kömörő). 

csésze ~ (-ét, éje) fn. 'schale'. 

csésze alja csésze ajja fn. 'csésze alá való tányérka'. 

cseszte ~ hiányos ts. i. 'súrolta, érintette' (lapdajáték 

műszava). V. ö. csősz, csöszköl. 

esetepaté csitépalé (-1) fn. 'lárma, zajos veszekedés pörpatvar. 

esetlik-botlik csetlig-botlik tn. i. 'botorkázik, meg-megbotlik'.

1-13 

csettint ~ (-ek, -él) tn. i. 'nyelvével cselt hangot ad', 

csévarju csévárju fn. 'colaeus monedula L'. Tetk ez a 

púja ojan csirimpo.-lást, ojá lár.mát, mini a csé'varju: 

csiba ~ isz. 'csitt!'. 

csicsás — mn. gyny. 'szép'. 

csicscg ~ tn. i. 'csics hangot ad' (pl. a vizenyős réten a 

fű, ha rajta járunk). 

csicsereg ~ 

pel' (fecske). 

(csicsergett, csicseregjen) tn. i. 'cseveg, csiri 

csicserék csicserék (-et) fn. A köv. mondókában : Mit 

jáccotok, jmnyok ? Csirseréket, bugyborékot, ádámbuckot, 

vad barackot. 

csicseri 1. csicsiri borsó. 

1. csicsi ~ isz. 'gyermekaltató szó'. Csicsi beli, beli ! 

2. csicsi ~ isz. 'tyúkhívogató szó'. Csicsikám bé, estest, 

csicsi ! 

csicsigat ~ 

ben). 

(-ok, -öl) ts. i. 'altatgat' (gyermeket a bölcső 

csicsika ~ (-ám) isz. 1. 'tyúkhivogató szó'. Csicsikám 

bé, estest, 

'tyúk'. 

csicsi- ! Csicstkája, est, esi-, esi- ! 2. fn., gvnv. 

csicsiri borsó csicsiri börsóu fn. A köv. gyermekdalban : 

Csicsiri börsóu! Etort a ki; körsóu. 

csicsís

144 

Csiger ~ hn. (Nagypeleske). 

Csigérhát «-w hn. (Nagypeleske, Pusztadaróc). 

csiharka csiharka (-át, -ája) fn. 'apróság, gyerek'. 

(Istvándi.) 

csihépuhé

145 

ikhun, nem- ke nekem csi.-kóu (= olyan gyermek, aki mindenfelé 

kísérgeti az anyját). Sz. Ugy jár az annya u.tám, 

mint a cs i- kó u (= folyton kísérgeti). Km. Sze-gény ember 

csikóuja hamar lú :, gaz-dag ember jánya hamar eladóu : (szegény 

ember korán befogja csikóját, a gazdag könnyen férjhez 

adja a lányát). 

csikóíog csikóujog fn. 'a csikó első foga'. 

esikol csikót (-ólok, -ölsz) ts. i. 'csiklandoz'. L. megcsikol. 

csikoltő csikóulóu (-1, -ja) fn. 1. 'járomforma facsat, 

mellyel a tézslát az eketaliga rúdjához csatolják' (Mezögecse, 

Tiszahát) (a Szamosháton : macska; 1. macska 2., 

u. o. rajz). 2. 'a tézslára alkalmazott rövid lánc, mellyel 

a tézslát a szekérrúdhoz csatolják' (1. csikoltós tézsla). 

V. ö. sikattyú. 

csikoltós tézsla csikóulóustézsla fn. 'rövid kapcsolólánccal, 

vagyis csikoltóval ellátott tézsla'. (1. tézsla ; 2. csikóulóu 

lánc ; á. perec : ezt húzzák a szekérrúd hegyére). 

Csikoltós tézsla. 

csikorgat csikorgat (-ok, -öl) ts. i. 'stridere facio' (fogat), 

csikorgatás 1. fogcsikorgatás. 

csikorgó csikorgóit mn. 1. 'stridens'. 2. 'hócsikorgást 

előidéző'. Csikorgói} hideg. 

esikorgógaz csikörgóugaz fn. 'gratiola officinalis L.' 

Xr. Hasfájás ellen használt orvosság. 

csikorgás csikörgóus mn. 'recsegős, nyikorgós'. Az én 

csizmám csikörgóus, Tennap vette ecs csikóus (Nd.). 

esikorog

146 

góiis csillagom (Nd.). (= kedveskedő szó). A- csillagát ! Az' 

apát csillagát t (= káromkodás.) Sz. A n ' /i y i o// a bog:ja, 

mint a csil'lag az e:genn (= olyan sürü). Letagadná 

v. le-hazudna a csillagot is az ég:rüll (= nagyon 

hazug ember, jól tud hazudni). Xr. Sürü a csillag : eső lesz. 

„Meresztik a szemeket" a csillagok : hideg lesz (t. i., ha téli 

éjszakán nagyon fényesen ragyognak). A holdat és csillagokat 

nem szabad ujjal mutogatni, mert „kiszúrjuk a jó 

Isten szemit". Ha egy csillag lehull, meghalt valaki. L. kaszás, 

üstökös csillag, esthajnal csillag. 

Csillaghegy Csillakhegy 'hegynév' (Szatmárhegy, Dabolc). 

csillaghullás esillakhullás fn. 'meteorhullás, mclcoresés". 

csillagos ~ mn. 1. 'éjjel felhőtlen, csillagfényes (ég, idő). 

Csiklagos van oda:ki. 2. 'homlokán fehér foltos' (ló). Keséi 

lába, csillagos a homloka (Nd.). 3. 'rühes' (juh). Csiklagos a: 

ju (Óvári). 

csillagoz 1. megcsillagoz. 

csillagvilág ~ fn. 'csillagfény'. 

csilli-hulli~mn. 'ritkás, csellengő'(pl.búza, árpa).(Ricse.) 

csillog ~ (-olt, -jon) tn. i. 'csillámlik, fénylik', 

csimasz n., 1. csiminag. 

esimhó csimbóu (-1, -ja) fn. 1. 'vastag, durva szál a 

szöszben, melyet fonáskor a fonó a fogával kitép, hogy 

hurkos ne legyen a fonál". 2. 'összetapadt lisztcsomó a rosszul 

kavart puliszkában". 

csiinhós csimbóus mn. 'göbös, lisztcsomós' (puliszka). 

csinié-csoinó csimé-csomóu fn. 'kisebb-nagyobb csomó 

zsákokból, tarisznyákból'. A ma lom má tele vóut a sok 

csimé-csomóu: vál. 

csimmag ~ (-ol, -ja) fn. 1. 'a cserebogár álcája, pajorja'. 

2. 'a káposzta leveleit pusztító féreg". K. Csimmag ember 

(= apró, törpe ember). 

csimpajgózik csimpáigóuzik (-ok, -öl) tn. i. 'függeszkedik, 

erősen kapaszkodik' (vmibe). L. bele-, felcsimpajgózik. 

csimpolya csimpoja (-át, -ája) In. 1. 'kintorna, verkli". 

2. 'bőrduda'. 

csin «M (-1, -nya) fn. 'hordó v. más faedény dongáinak 

párkánya, mely a feneket ráma módjára befoglalja'. 

csinál ~ (-ok, -sz) ts. i. 1. 'készít, alkot, létrehoz'. Csrnálok 

én néked o'fan kisz szekeret :, hogy mclrszóíjllül: Szöszt 

csinál (= gerebenez). Szemit csinál (= szénával dolgozik, 

szénát gyűjt). Sárt csinál (— vakolatnak sarat vegyít). 

2. 'tesz'. Mics- csináltál evvel az aurával? Valami bái.k ne 

csinájjalok : 3. "dolgozik". Mics- csinálz dHutánn ? Vü'tok. 

4. 'nemz'. Pujács csinál. Basszam meg, aki csinált ! (káromk.) 

Km. Ne' tanizsd apádat pujács csinálni (= ne tanítsa a gyermek 

az öregei). L. be-, fel-, ki-, megcsinál.

147 

csinálás ~ (-1, -a) fn. 'készítés'. L. szénacsinálás. 

esinálatlan ~ nin. és hsz. 1. 'készítetlen, el nem készített'. 

2. 'nyitva, bezáratlan'. Uty hál a ruca jobba:dán, 

csknálallan az ájla:ja. 

esinálgat 1. becsinálhat, megcsinálgat. 

csináltat ~ (-ok, -öl) ts. i. 'készíttet'. L. megcsináltat. 

csinált-űt csinált-ui fn. 'országút, kavicsozott műút'. 

csinált-virág ~ fn. 'művirág papirosból'. 

csin-cson-csanavér csin-cson-csanavér isz. 'réja egyik 

népdalban'. Elment a tárák Tokáiba, Ot jóul felszed a leányba, 

Ot jóul felszed a .. Audavé.r, Csin-cson-csanavér! Mekhalok 

a róuzsámér. 

csingilingi 1. csingilingi. 

t'.siuuó Csingóu hn. (Kisar). 

csinkánti málé csiykánli málé, csinkvánli m. (Szamosszeg), 

fn. 'apró csövű, de szép piros, egészséges szemű tengeri'. 

(Újabban úgy is emlegetik : ötvennapos, mert a csöve ötven 

nap alatt fejlődik ki.) (V. ö. olasz cinquanta.) 

csinos ~ (-onn) mn. 'takaros, elegáns' (ruha, ember). 

csinosít csinosít (-ok, -öl) ts. i. 'takarossá, elegánssá tesz' 

esintaiankodik csintalankodik (-ok, -öl) tn. i. 'szarik' 

(tr.) Eccé, mikö féliánla alalta a tű a farát, hát kfetlibe o-da 

csintalankodott: L. belecsintalankodik. 

Csinzófok Csizóufok lm. (Botpalád). 

csíny csíny (-nt) fn. 'bűn, vétek'. Ugyam mi- csint 

teli ez a szegény em:bér, hogy igy megláncolták ? 

csíp csip (-ek, -el v. -sz) ts. i. 1. 'zwicken, kneipen'. 

Csipi csonka, várju vágja, hollói} kopácsojja. (Gyermekvers.) 

2. 'mar' (kígyó, bolha). '.\. 'szúr - 

(méh, darázs). 4. 'maró 

fájást okoz' (csalán). Cskpi a nyék.vem ez a do:hány. .">. 'apró 

darabkái leszel, levág'. Csip-jé nékem ety kis kenye:ret. 

ii. 'fog, kap, rajtakap*. Lo-páson csípték: L. be-, el-, le-, 

ki-, meg-, oda-, össze-, rá-, visszacsíp. 

csipa ~ (-át, -ája) fn. 'augenbutter'. Sz. Turult ki 

a csipát a sze.mcd-.biill (= 1. nyisd ki a szemed, nézd meg jól ! 

2. ébredj föl.). Ki-liiriillöm a csipát a szcmed:biill ! (fenyegetés 

= majd felnyitom én a szemedet !) Fényilt a csipa:ja 

(g. -= elbízta magát). L. facsipá. 

csipás ~ mn. 1. 'csipálól lepett' (szem). 2. 'csipásszemű, 

folyós szemű'. K. Te-, kis cskpás ! Mjndég a soronn ül az 

a kis csipás : jány (sértő, szidalmazó szó gyermekekre). 

esipaszkodik ~ (-ok, -öl) tn. i. 'kapaszkodik, tápászkodik'. 

L. felcsipaszkodik. 

csipdes csibdes (-ek, -cl) ts. i. 'csipked'. L. lecsipdes. 

csipdesődik csibdesőüdik (-ök, -ol) tn. i. 'csipked mást'. 

Csibdesőijdnek (= csipkedik egymást). 

Csípd-meg Csib-meg kutyanév. 

in*

148 

esipcg-csupog csipek-csupog tn. i. 'csepereg'. Csi-ptkcsupog 

az e:sőü. 

csipeget ~ (-ek, -él) ts. i. 1. 'egy-egy morzsányit lecsíp". 

2. 'apránként, keveset eszeget'. New eit: a, csak csipegelelt 

eggy-e ki:csii. 

csipegetett tészta csipegelel tészta fn. 'olyan árvaleves, 

melynek tésztáját nem késsel aprították, hanem ujjal csipegették 

apróra'. 

csiperkegomha 1. picsirtigomba. 

csípés 1. bclhacsípés. 

csipetnyi

149 

fának lchajkolt, szabálytalan ékben végződő vége'. 4. 'kiálló 

csap a deszka végén, melyet a fűrész nem vágott le, 

s mely a deszka folytatásából tört hozzá'. 

2. csira ~ (-át, -ája) fn. 1. 'faggyúmirígy a tyúk farktövén'. 

2. 'tyúkbetegség, mely e mirigy megduzzadása miatt 

áll elő'. Tán csirája van ennek a tyuk:nak, hogy ugy reb.des? 

3. 'lóbctegség a fejében támadt keléstől'. Sz. Le sült a csirá:ja 

(= megszégyenült). Lesülik a csira:ját ( = letörik a szarvát, 

megszégyenítik). L. farka csirája. 

1. csirás -< mn. 1. 'kicsirázott'. Aszt a csirás kolompért 

főijz-zétek meg : a diszngunak : 2. 'hibásan fürészelt, törött, 

csapos végű' (deszka). 3. 'rojtos, szálkás szélű' (posztó, 

szövet). 

2. csirás ~ mn. 'csira nevű betegségben szenvedő' (pl. 

tyúk). L. 2. csira 2. 

csírázik 1. kicsírázik, 

csirész 1. csiriz. 

csiri-biri ~ mn. 1. 'apró-cseprő, csip-csup'. Csiri-biri 

kgveréb, A bolondot küdd odébb (mondóka). 2. 'helynevet 

jelölő játékos szó'. Elégett a csiribiri halár, Beleéget kilenc 

juházböilár (Nd.). 

esiri-csáré ~ fn. 'hangos társalgás, zajos trécselés.' 

csirimpol csirimpól (-1, -ojjon) tn. i. 'csiripel'. (A veréb 

hangját utánzó ige.) K. = 'zsibong, zajong' (gyerekhad). 

csirittyás ~~ fn. 'bozótos, cserjés hely'. 

csiriz csirész (-1, -sze) fn. 'búzalisztből víz hozzávegyítésével 

készült ragasztószer'. 

csirizes csirészes mn. 1. 'csirizzel bekent'. 2. 'csiriztartó' 

(pl. tál, a csizmadiáknál). 

esirkc csirke (-él, -éje) fn. 'tyúkfi, csibe, pisién'. Sz. 

Cifra, mint a kékheles csirke : (= rongyos, félmeztelen emberről). 

Nem- maji csirke: (= nem mai gyerek, benőhetett 

már a fejelágya). E- se vagyok mám maji csirke (= kenyeremnek 

javát megettem). Többet tud máma a csirke, mint a : 

tyúk (gúnyos szólás okoskodó gyerekre). A csirke meybolondüll, 

pircéronn a sárba büjl (= ez ugyan cifrán kiöltözött). 

Km. Ha a szegény ember csirkét eszik, vagy a csirke, 

vagy a szegény ember beteg : (= szegény ember nem öl csirkét, 

ha nem muszáj). Ne luggyon többel a csirke, mint a: 

tyúk (== ne tanítsa a fiú az apját). Xr. Nem jó olyan vízből 

inni, melyet a csirke átugrott. A kis csirkének első etetéskor 

köleskását kell adni, hogy jó tojó legyen. Mikor a kis 

csirkéket először viszik a szabadba, a rostában v. kosárban 

leborítva kell őket vinni s akkor nem fogja őket a sas megtalálni. 

Hangját utánzó igék : csipog, sipárog. L. ölő, paprikás, 

rántott csirke. 

csirkeaomha csirkegomba fn. 'cantharellus cibarius'.

150 

csiru i«- (-t, -ja) fn. 'kukoricaliszt, olaj és viasz keverékéből 

készült kenőcs'. (Ezzel kenik végig a hozzávaló kefével 

a szövőszék hosszanti fonalait, hogy simábbak legyenek 

és ne szakadjanak.) Kenőnek is hívják. 

csiszár 1. lócsiszár. 

csiszkorál csiszkoráll (-ok, -sz) ts. i. 'dörzsölget, csiszolgat'. 

L. elcsiszkorál. 

csiszló csiszlóu (-1, -ja) fn. 'puha bördarab, mellyel 

fonalgombolyítás alkalmával a fonalat fogják, hogy az ujjakat 

védjék'. 

csiszol csiszol (-ólok, -ölsz) ts. i. 'dörzsölve simít, koptat, 

fényesít'. L. kicsiszol. 

csité-paté 1. csetepaté. 

csitít csilit (-ok, -öl) ts. i. 'csendesít'. 

esitri ~ mn. 'serdülő, bakfis' (leányka). 

csitringes csilringes mn. 'rongyos, sovány, betegségtől 

borzas' (állat). Fen'" egye meg aszt a kis csilringes macskát ! 

1. csitt ~ isz. 'hallgass !' 

2. csitt ~ hangutánzó szó (rendesen mélyhangú párjával 

fordul elő). Nekiesett az ostorai, osz sip', sup', esik, csatk, 

ii'tölte, vák-ta. 

csitt-pitt csit-pitt. A következő gyermekmondókában : 

Csik-pik pad- alatt, Biróu szarik kérk alatt. 

csizma csizsma (-át, -ája) fn. stiefel'. Részei : 1. szár 

(mely a lábszárat takarja) ; 2. a két huzóu (= két fül a száron 

belül két oldalt, melynél fogva fölhúzzák) ; 3. lorok (= az a 

rész, ahol a szár a fejbe torkollik) ; 4. feje (= ahol a lábfej 

helyezkedik el) ; 5. talpa (= melyen a talp nyugszik) ; 6. 

sarka (= melyre az ember sarka nehezedik); 7. kérge (= a 

sarok béllése) ; 11. palkóu ( = a sarkot védő vasalás); 9. öra 

(= a csizma fejének a hegye) ; 10. sárkamjtyu (= hátul a 

sarok varrására szegezett háromszögforma kis bőrlap). 

Fajai : rogyósszárú, rámás, sarkantyús csizma. Sz. O'jan nagy 

ez a csizs:ma, hogy a há'szijárull izs beleugörlhatnék: (= igen 

bő). Ojan nagy ez a csizs:ma, mjnl ety hmjóu : Ki esi a : jón, 

nagy a csizs.ma. Féklökték a csizsmá:ját a há'Szijára : ( = meghalt). 

Fé-hajittya a még az urának a csizsmájál a hászijá:ra 

(= túléli a férjét). Yi'csorittya a fogát a csizs.inám (= kifeslett 

a talpszéleken, látszik a szegezése). Enni kér a csizs:mám 

(= lyukas). A'acs- csizsmál vett a vásá:ronn. Nacs- csizsmáf 

húzott : (— részegen dülöngél). Szorillya a csizsma a lá:bát 

(mondják tréfásan arról, aki teljes erejéből dalol). Ha - 

harakszik, húzza le a csizsmá.jál, hám nya széjjel a kapcá:ját 

(= senki se törődik a haragjával). Emgnlam én neki, hoty 

hü szőrit a c s i z s : m a (= hol van a baj). A csizs-mám 

se liiriilném hoz:zá (= annyira megvetem, oly alávaló). 

Jönv-megyem :, mini Löirrinc a csizsmá:ba (= örökösen jön-

151 

megy). A csizs mámba se alkalom a vi:zet (mondja tréfásan, 

akit vízzel kínálnak, mikor bor is van). Csizs mástul menygyen 

a mcnyörszág:ba (tr. = áldott jó ember). Km. Bír 

szüret naes- csizsma : (= esős szüret bő szokott lenni). Min- 

(lojki nurga tuggya legjobbá, hü szőrit a csizs:ma (= kiki maga 

érzi, tudja legjobban a maga baját). Az Is'ttn annak aggyá a 

sárkanylgus csizs:mál, aki nem tuggya összevér:ni (= annak 

adja a szerencsét, aki nem tud élni vele). Ha minden kiihösz 

hozzárug az ember, e-kopik a csizsma:ja (= nem kell minden 

pletykaszót a szívedre venni, belőlüle nagy hűhót csinálni). 

L. köl\őkcsizma. 

csizmadia csizsmadija (-át, -ája) fn. 'schuster'. Szalad 

a csizsnnuliju, l'ti az istennyila (tr. mondóka). Ely szem 

szilva, kél szem szilva; Óu, le bolon csizsmadija l Megetted a 

papucsot, Nem nőül ki a bajuccod (Nd.). 

csizmadiafánk csizsmadijajáijk fn. 'a sült krumpli tréfás 

neve'. 

csi/.mudiainas csizsmadijainas fn. 'cipész-tanonc'. 

csizmadia-legény csizsmadija-legény fn. 'cipész-segéd'. 

esizmadiapohár csizsmadijapohár fn. 'kicsiny térfogatú 

pálinkáspohár' (tr.) (Szatmárnémeti). V. ö. presbiterpohár. 

csizma fejje csizsma feje fn. 1. csizma részei 4. 

csizmahúzó csizsmuhuzőu fn. 1. 'felül a csizmaszár két 

oldalára belül varrt bőrszalag, melynél fogva a csizmát felhúzzák' 

2. 'a csizma lehúzását megkönnyítő ferdelapú, kétlábú, 

alsó végével a földre támaszkodó székecske, melynek 

felső széle félköralakban van kivágva, hogy a csizma sarkát 

bele lehessen akasztani'. 

esi/.makefe csizsmakeje fn. 'csizmatisztitó kefe'. 

csizmakércu csizsmakéreg fn. 'sarokbélés a csizmában'. 

esizmanadrág csizsmgnadrág fn. 'csizmába húzható 

nadrág'. 

csizma orra csizsma öra fn. 1 csizma részei !). 

csizmapatkó csizsmapatkóu fn. 1. csizma részei 8. 

esizmasarok csizsmasárk fn. 1. csizma részei 6. 

csizmaszár csizsmaszár (csizsmám szára stb.) fn. 'a csizmának 

az a része, mely a lábszárat takarja'. 

csizmaszín csizsmaszén fn. 'csizmadiák vásárcsarnoka, 

csizmadiaszín'. 

csizmatalp csizsmtdálp fn. 'a csizmának az a része, melyre 

az ember talpa nehezedik". 

csizma torka csizsma torka fn. 1. csizma részei 3. 

< soha ~ családnév (Egri). 

csohak ~ (-ot, -ja) In. 'vastagszárú dudva tarlója, kórónak 

lekaszált töve' (Adorján) V. ö. csapka. 

CSObán csobány (-nt, -nya) fn. 1. 'dobalakú, lapos fahordócska, 

oldalán ivólyukkal, benne a mezei munkások

152 

ivóvizet tartanak'. 2. 'egy csobán mennyiségű'. Hozzál ecs 

csobá vi:zet. 

csobánfejíí csobáfejü mn. 'nagy, kerekfejü' (ember). 

Csohántat) ~ hn. (Kispeleske). 

csócsa csóucsa 'csócsál félsz, módja' 1. megcsócsál. 

csócsál csóucsáll (-ok, -sz) ts. i, gyny. 'eszik - 

csócsál. 

. L. meg 

csoda csuda (-át, -ája) fn. 1. 'miraculum, wunder'. Tám 

mély lésis csudát látni : ? Mennyüyk, sijjessiink, Lássuk esz 

csudát. (Karácsonyi ének). 2. 'szörnyeteg'. Lez- belőijlle ecs 

csuda, hogy i-szonyodik, aki rá-.néz 3. 'szokatlan, érthetetlen 

dolog'. Csuda, hoty hazajöktél, nacs- csuda : Tudom jóuk, 

hogy mekharakszik ér:le, de nem- is csuda : 4. csodálás, csodálkozás'. 

Ok fekszik részegenn az ávogba, a pwják mek csirdájára 

járnak. Még i'jöt: most i-dejébe :, csudám.va. É'desanyám 

még nem- isz szállót: rá sem-mit, csudá:ra. Sz. Isten 

csudája (= szokatlan, érthetetlen látvány, dolog). IIák e 

mi- az Isten csudája a jejedenn ? Én nem- lom, 

mi Isten csudája tutta aszt a tehenei lél:ni. Csudák 

csudája (= nagy csoda). 

csodál csudált (-ok, -sz) ts. i. 'miror, wundern, bewűndern'. 

Én 

csodál. 

nem- csudállom :, ha hmrakszik is a:pád. L. meg 

csodálatos csudállatos (-onn) mn. 'különös, wunderbar'. 

Be- csudállalozs bogara vagy a jóu Istennek ! Mik' teszen itt 

ojan csudállatosonn ? (= ki ad itt olyan csodálatos hangot?) 

csodálkozás csudálkozéis (-'., -a) fn. 'bámulat'. Nemtuttam 

ho-va lenni a csirdálkozástull : 

csodálkozik csudálkozik, csudákozik (-ok, -öl) tn. i. 

'miror, sich wundern'. Ha kjenekecs csinász, akkö ne- csudákoz 

rajta, hogy mérges : rád. Sz. Mijjér tetted a póucra aszt 

a lámpát ? — Hogy a bolondok c s u • d á l k o z z anak 

rá j ta (= haragos kitérő felelet). L. be-, elcsodálkozik. 

csók csauk (-ol, -ja) fn. 'kuss' Sz. Csóukva húzza az ember 

szá:ját, o-jg savanyóu : (= összehúzza, pl. a vadalma). Xr. 

Gyermek a szüleinek s nagyszüleinek üdvözléskor kezet 

csókol, kik ezt arc-, homlok- vagy szájcsókkal viszonozzák. 

Testvérek, közeli rokonok hosszas távollét előtt v. után 

ajakcsókkal üdvözlik egymást. Gyakori az ajak- és kézcsók 

együtt. Nagyobb gyermek, pl. a szüleinek a kezét, ajkát s 

ismét a kezét szokta megcsókolni búcsúzóul vagy hosszas 

távollét után. A szerelmesek, jegyesek, házastársak egymás 

ajkát v. arcát csókolják. Bejárónők, cselédek a ház úrnőjének 

a jobb karját szokták megcsókolni (ruhán keresztül). 

csóka csóuka (-ál, -ája) fn. 'corvus monedula L.' Km. 

lik jóba firidik a fekete csóu:ka, Nem- lessz ab :búl so-ha fefjér 

qalambocs-.ka (= kutyából nem lesz szalonna). L. csipi-csóka.

153 

csókáin 1. kocsány. 

Csókásoldal Csóukásóudál hn. (Homok), 

csókaszemű csóukaszemü mn. 'tarkaszemű, fehérfoltos 

szemű, fehéres szivárványhártyájú' (ló, ember), 

csoklás, csoklik 1. csuklás, csuklik, 

esokló 1. csukló. 

csókol csóuköl, csóukül (Avasújváros) (-ólok, -ölsz; 

-ulok, -ülsz Avasújv.) ts. i. 'küssen'. L. megcsókol, összecsókol. 

csókolgat csóukölgat (-ok, -öl) ts. i. 'többször csókol'. 

L. megcsókolgat. 

csókolózik csóukolóuzik (-ok, -öl) tn. i. 'csókot vált 

vkivel'. L. összecsókolózik. 

csőkört csőkört (csőkörtől, -ok, -tya) fn. 'bokréta, csokor'. 

Varr ety kis cso'kört ibojám : Szedet nagyö szép csőkört 

virágokat. 

Csorna — hn. (Kisnamény, Vámosoroszi). 

csomó csomóu (-t, -ja) fn. 1. 'halmaz, rakás'. Kicsi 

csomóuja van ennek a buzá:nak. 2. 'sereg, csoport'. Hák ok 

mulat ecs cso'móu kirpcc. 3. 'egybekötött marék' (tallózott 

kalász). lián- csomóut tallóuszlál ma? Ne'kem má van ti'zer]kécs 

csomóum ; \. 'háton elvihető kisebb mennyiség' (pl. búza, 

liszt stb.). .4r én" csomóumal mos' tőiilötlék jel a garad.va. K. 

Be- nacs csomóu vagy ! (= be büszke vagy !) Üty hánnyavcti 

ma:gát, mintha ű valami nacs- csomóu lenne : (= nagy 

valaki, tekintélyes valaki). Sz. Ugy ül: ot, mjnt ecs cso'móu 

szentlélek: (= tétlenül ül). 

csomósodik 1. összecsomósodik. 

csomóz csomóiiz (-ok, -öl) ts. i. 'csomókba rendez' 

(dohányleveleket). 

csomózás csomóuzás (-1, -a) fn. 'a dohánylevelek csomókba 

rendezése'. 

esompolygat csompöigal (-ok, -öl) ts. i. 'kezében csünget, 

kézben lóbálva visz' (kisebb csomagot). Ne' csompöigazsd 

aszt a katu:ját, lek jel a szekere : Mi'jóuta it csompöjgalom 

eszt a tarisznyát! 

csónak csóunak (-ol, -ja) fn. 'kahn'. 

esonál 1. csalán. 

csonálcsattogtató 1. csaláncsattogtató, 

csonár 1. csalán. 

csonka csoijka mn. 'törött végű (szarv), hiányos, nem 

teljes (pl. szárny)'. II. Csonka hn. (Szamoskóród) V. ö. kocska, 

konta. 

Csonkagyepű Csonkagycpü hn. (Kisnamény). 

csonkallét csonkahél fn. 'olyan hét, melynek egy része 

ünnepre (karácsonyra, húsvétra, pünköstre) esik". 

Csonkás Csonkás hn. (Atya, Avasújváros, Nagypalád,

154 

Fertősalmás, Kökönyösd, Mezőgecse, Vári, Halmi, Aranyosmeggyes). 

Csonkásdüllö Csonkázsdüllői) hn. (Nagyhódos). 

csonkaszárnyas csoykaszárnyas mn. 'fiatal (pl. liba), 

melynek még nem nőttek ki a szárnytollai'. 

Csonkas/.eg Csonkaszeg hn. (Amae). 

csonkáz csoijkáz (-ok, -öl) Is. i. 'a fölös v. mellékhajtásokat 

lemetszi (szőllöt, dohányt). 

csont ~ (-ot, csonytya) fn. I. 'bein, knoehen'. 2. 'annyi 

(sertés oldalpecsenye), amennyi egy oldalcsonton van'. 

Odatettem sülni vaty hat csont óuda:last. Sz. Csontra fagy 

(= csontkeménységűvé fagy). Csak a csont- meg a bür- (= sovány). 

Csontig átjárta a hideg (= nagyon átfázott). Csontra 

hízik (= soványodik), örek csont (az öreg katonák tréfás neve 

az újoncokkal szemben). Rosz csont (= pajkos gyermek). 

Km. Csonton terem a: hús (= munkával jutsz jólétbe) Xr. 

A gyermeknek, mikor először viszik Szalmáira, „csontot kell 

vinnie a szájában" (t. i. már fogának kell lenni). 

csontyomh csondgomb fn. 'csontból faragott gomb'. 

csontos

155 

csorda, cső lesz. •— Gyerekek mondókája a csorda hazahajtásakor 

: Jön a csorda, lejet ád, vajat ád, Ojal josik, mint ely 

kád. V. ö. gulya, ménes, nyáj, csürhe. L. borjucsorda. 

esordadelelő csördadéllöi) fn. 'a csorda déli pihenő v. delelő 

helye'. 

csordadéllö 1. csordadelelő. 

Csordagát Csördagát hn. (Egri). 

csordahajtás csördahájtás fn. 'a tehéncsorda kihajtása 

kora reggel és haza terelése este'. Csördahájtáskör (= kora 

reggel a tehéncsorda kihajtása v. este, hazaterelése idején). 

Csördahájtáskör má kk vontam : a Bönvbölöiinn : 

csordájával csordájával hsz. 'csoportosan, tömegesen'. 

Csör-dájávál járnak itt a ku:lyák. 

csordás csordás (-1, -ok, -sa) fn. 'tehénpásztor'. 

csordul csordult (-ült, -ujjon, -ülna) tn. i. 'folyni kezd'. 

Sz. Ha' nem csordul, cseppen (= ha szegényesen is, elélünk 

valahogy). L. megcsordul. 

esorgás csörgás (-1, -ok, -a) fn. 'rinnen'. 

csorgat csorgat (-ok, -öl) ts. i. 1. 'csurogtat' (folyadékot). 

2. 'hullat, hint, szór'. Yé-gik csorgatta a: ud:várl szakmával : 

3. 'csorgatássál beszennyez'. Yé-gik csorgatta az ujjassál 

valami lé:vél. K. 'vizel, hugyozik'. L. elcsorgat. 

csorgatott méz csörgalot méz fn. 'a lépböl kifacsart, kisajtolt 

méz, színméz'. 

Csorgó Csörgóu hn. (Kőszegremete). 

csorgóra csörgóura hsz. 'lefelé konyulva'. Kalapom, 

bajuccom csörgóura (Nd.). Csörgóura áll a: hóud, csői) 

lessz : 

csorog ~ (csörgött, -rogjon, -rogna) tn. i. 1. 'rinnen'. 

2. 'folyton esik". //;/• csörgőit ez az örök i:dém minden nap : 

3. 'hintödik, szóródik*. Cso-rog utánna a szakma. 

csoroszlya csoroszja (-át, -ája) fn. 'az ekegerendelyre 

függőlegesen erősített, késalakú, éles vas, mely az eke számára 

a földben irányt hasít'. (L. eke.) Sz. Vén csoroszja 

(= zsémbes vén banya). 

csoroszlyafelkötö csoroszjajélkötői) fn. 1. csoroszlyaszorító. 

csoroszlyaszoriló csoroszlyaszoritóu fn. 'erős vaspánt, 

mely a csoroszlyát a gerendelyhez köti'. 

csoszog ~ (-ok, -öl) tn. i. 'talpát földön csúsztatva jár'. 

csoszogó csoszogóu (-1, -ja) fn. 'papucs'. 

csóva csóuva (-át, -ája) fn. 1. a tüzes tapló lángra 

lobbanlására használt széna- v. szalmatekercs'. 2. 'tilos út 

közepébe szúrt karó, v. faág, melynek tetejére néha szénacsomó 

van kötve ; tilalomfa'. Sz. Ugy ég:, mint a csóu-va 

(= lángolva ég). Csak ák, mint a csóuva (= tétlenül, szótlanul, 

bambán áll). Xr. Taplóval úgy raknak tüzet, hogy kicsiholnak, 

s mikor a tapló megfogta a szikrát, beleteszik a csóva,

156 

vagyis a száraz szalmatekercs egyik végébe s a csóvát addig 

lóbálják, míg lángra nem lobban. 

csóvál csőuuáll (-ok, -sz) ts. i. 'jobbra-balra ingat, lóbál' 

(= fejet, farkat stb.). L. ki-, megcsóvál. 

csőváz csóuváz (-ok, -öl) ts. i. 'csóvával, ággal megjelöl'. 

Kimentek a mczöiire kevesztekecs csóuvázni: L. kicsóváz. 

1. eső ~ sertéshivogató szó. Csö-, csö', csö- ! 

2. csö ~ (-1, -je) fn. 'a cs betű egyik neve'. 

csö csü (csüt, csiik, csűje) fn. 1. 'röhre'. 2. 'lauf' (puskáé). 

3. 'kürtő, kályhakürtő'. Ki mozdult a cswje, crzér füstöl: 

4. 'kolbe'. Meg-van a naty kóuróuja a málé:nak, osz csw meg 

ety sincs rakta. 5. 'weberspule' (nádból v. üres bodzafapálcikából). 

8. csőnyi'. Kecs csü málé. Ekszüitem eddig vaty 

tiszcsü fonadat. 7. 'hüvely'. Ety csü paszüi, börsóu, paprika. 8. 

a szórómalom nyilasa, ahol a szél a szemetet kifújja'. L. esőstől. 

csődít csöiidit (-ek, -él) ts. i. 'összegyűjt (sokaságot)'. L. 

összecsődít, becsődít. 

csődör csőüdor (-1, -örök, -je) fn. 'ménló, a ló hímje'. 

Xr. A jó csődör vagy megvakul vagy megsántul. 

csődörös csőiidörös (-1, -ók) fn. 'ménlovas katona'. 

csődül csőüdüli (-ült, -üjjön, -ülne) tn. i. 'sereglik, gyül, 

tódul'. L. be-, összecsődül. 

csökken 1. megcsökken. 

csőll csüll (-ök, -£ssz, -ötl, -ene, csüjjön) ts. i. 'szövéskor 

a csőre fonalat teker'. 

csőllő csüllői) (-t, -k, -je) fn. 'olyan eszköz, melynek 

segítségével fonalat tekernek 

a vetélló csövecskéjére'. 

L. a rajzot. 

csömörlés csömöllés, 

csömőüllés (-t, -e) fn. 

'abseheu'. Ediettürjk: ot 

csömöllésig: 

csömörlik csömöllik 

(-ök, csömolsz; -llöttem : 

csömöjjön ; csömotne) 1. 

megcsömörlik. 

csömöszköl csömöszkol 

Csollő. 

(-ölök -ölsz) ts. i. 'nyomkod, gyúr, gyömöszöl'. L. összecsömöszköl. 

csömöszkölő csömöszkölöi) (-t, -je) fn. 'szöllőzúzó ágbogas 

végű fa'. 

csömöszöl csömöszol (-ölök, -ölsz) ts. i. 'gyömöszöl, 

tömköd, nyomkod'. L. be-, összecsömöszöl. 

csőr n., 1. orr. 

csördít csürgil (-eni; -ek, -él) tn. i. 'ostorral csattant'. 

^1 csordás nmgyokacs csürgitett az ostorá:vál.

157 

(Miniül csürdüll (-dúlt, -düjjön, -dűlne) tn. i. 'csattan'. 

Km. Vé-gin csürdüll az os.dör (= nyugtával dicsérd a napot). 

1. csörgőt csürget (-ni, -ek, -él)tn.i. 'ostorral nagyokat 

pattogtat'. 

2. csörget csergét (-ek, -el) tn. i. 'csergővel, kercplőve 

zörget'. 

csörgetés csürgetés (-t, -ek, -e) fn. 'ostorpattogtatás'. 

csörgő 1. csergő. 

esörgőskörnu'í csürgöüskormü mn. 'kurválkodó (nő)'. 

(Kocsord). 

csörmő csörmöi) (-1, -je) fn. 1. 'giz-gaz'. Vág-nám eszi a 

kizs bu:zád, de jé-vérie ez az istentelen csörmőü. 2. 'kicsépelt 

búzában levő szemét'. 

csörmős csormöüs mn. 'szemetes, giz-gazos' (pl. búza). 

1. csörög csürög (csurgott, csurogjon, csürögne) tn. i. 

'klirren, rasseln'. Csürög a dijöu. 

2. csörög 1. csereg. 

e-örög-esattog csürök-csatlog tn. i. 'sűrűn csattog'. Csürökcsatlog 

az ajtaja ; Mái megnézem, mi a baja (Nd.). 

csöröge csöüröge (-ét, -éje) fn. tejjel és tojással gyúrt és 

nyújtott tészta, melyet különböző alakra formálva és forró 

zsírban felpuffasztva szép pirosra sütnek'. Sz. Ojg száraz:, 

mint a csöüvög (pl. a széna). 

csörömpöl csörömpöl (-ölök, -ölsz) tn. i. 'klimpern, 

rasseln'. Te, nem' g macska csörömpöl a csuprok- koszt? 

csörömpölés csörömpölés (-1, -e) fn. 'geklimper, gerassel'. 

Tesz-lek csőrömpölést avval a mosatlan-.nál. 

csörömpölő csörömpölői) mn. 'zakatoló ; zsémbelő, veszekedő'. 

A tojóus tyúk nem csaláll ugg a padlásonn, Mjnt éveltem 

csörömpölői) egggctimisom. (Nd.). 

esős csüs (-őnn) mn. 'csöves, kifejtetlen, kicsépeletlcn'. 

Csüs paszüj. Csiksönn adol nekem kél véka mádét. 

eső-málé csüsmálé fn. 'csöves, lefejtet len kukorica'. 

Egy véka csüsmálé. 

esőstől csüstüll hsz. 'csapatostól, bőven'. Jött a vewdég 

csüs-tüll: Csüs-tü jő rá az ák.dás (= özönlik). 

csősz ~ (-ök, -ol) ts. i. 'basz'. K. Má széj-jé tsöszték 

eszt a kaidat (= szétnyütték, a sok használattal elrongálták). 

V. ö. cseszte, csösztet, csöszköl. L. megcsösz. 

csősz csausz (-l,-ök) fn. 'dinnyeőr, dinnyecsősz'.V.ö.kerülő. 

esőszdinnyo csöiizdinnye fn. 'a dinnyecsősztől tetszés 

szerint kiválasztott és megjelölt, fizetésként kapott dinnye'. 

esős/duda csöüzduda fn. 'csöszkürt'. 

(••Piszkol csöszkol (-ölök, -osz) ts. i. 'súrol, dörzsöl (ruhát 

a padhoz, csizmát a földhöz), koptat'. 

esöszkölődik csöszkölöiidik (-ölt, -ggyön, -ne) tn. i. 'súrlódik, 

dörzsölődik, kopik' (csizma, ruha).

158 

csőszkunyhó csöüszkunyhóu fn. 'a dinnyés közepére épített 

szalmakunyhó, melyben a csősz tartózkodik'. 

csösztet ~ 

súrolva jár'. 

(-ek, -él) tn. i. 'csoszog, talpát a földhöz 

csötörlök 1. csütörtök. 

esőzik esüzik (-ott, -zön, -ne) tn. i. 'csövet ereszt'. Csüzik 

a málé, a puszid. 

csuhukol 1. cubukkol. 

csúcs csüccs (-ol, -a) fn. 'vminek a csücskéje'. A párna 

csúccsá, a zsák csúccsá. Sz. Lékkem csúccsá, belem ronygya ! 

(ironikus kedveskedés). 

csucsollik 1. becsucsollik. 

csücsörít csücsörit (-ok, -öl) ts. i. 'csücsörít, előrenyújt'. 

IIocs 4 

csucsorittya a kis ajja:kát ! 

csucsorodik 1. kicsucsorodik. 

csucsujgat csucsüjgat (-ok, -öl) ts. i. 'dédelget'. Ot- csucsüigatta, 

od- bazsájgatla untik-fíirattig. V. ö. bazsalygat, tojtoroz. 

csuda, csudál, -atos stb. 1. csoda, csodál, -atos stb. 

csúf csúf (-ot, -ok, -ull) I. mn. 'rút, csúnya'. 2. fn. 'gúny 

tárgya'. Viták csúfja. Falu csúfja. Sz. Csúffá lesz(= megcsúfol.) 

Naduics csak c s u f-f á lulla tenni az a két pohár pájiyka 

aszt a nagy 

tépték). 

em:bért. C s u f • f á tették a kudyák (= meg 

csúfít 1. elcsúfít. 

csúfol csuföl, 

gúnyol'. 

csufül (Avasújváros) ts. i. 'csúfnévvel illet, 

csúfolódik csufolémdik (-ok, -öl) tn. i. 'másokat csúfnévvel 

illet, gúnyol'. 

csúfondáros csúfondáros 

lódó'. 

(-onn) mn. 'csúfolódó, gúnyo 

csúfság csusság (-ol) fn. 'sértő tréfa'. Sz. Csus-ságra jár 

vede (= csúfot űz belőle). 

csúfságot csusséigöl (-ólok, -ölsz) tn. i. 'csúfolódik, gúnyolódik'. 

Mék ha mek kapjuk a nyomorúságot, né vóum: báj, de 

miirdék csusságölnak az embé:rél. Kömnyü csusságölni a 

szegén.-nyél. 

csúíságos csusságos mn. 'csúfondáros'. Fene ecs csusságos 

ember lesz: még az 1 

is: A' se szöuli az embér:hcs so-se szé:penn. 

csúfságtól csussákiull hsz. 'szemszúrástól, tessék-lássék 

módra'. Ne 

iesenn: 

csussáklül csinált:, hanem csknáld meg: becsülle- 

csuhaj csuhaj isz. 'jókedvet kifejező szó'. Csirháj, réteg ! 

Be szerellek ! (Táncszó.) 

esuhegyes csuhegyess mn. 'hosszú hegyű, keskeny tetejű'. 

Ne rakjátok ojan csuhegyesre aszt a bog:ját, mer é m 

görbüli a 

tele:je. 

csuka ~ (-át, -ája) fn. 'hecht'. Sz. Ojá fagyos ez a ru:ha,

159 

mini a cswka (= merev, kemény). Km. Csirka csmkávál, 

lóiyga lóirgávál, ecetes kanta dwgóujávál (= kiki a magaszöríi 

emberek társaságát keresi, azok közt él legszívesebben). 

csukaiiiújolaj csukamájjoláj fn. 'dorschlebcrtran'. 

csukapecsenye ~- fn. húsdarab a sertés hátulsó oldalhasi 

részében kétfelől'. (A nép szerint nevét csuka alakjáról és 

színéről nyerte.) V. ö. 1. csík 3. 

esuklás csoklás (-1, -a) fn. 'schluckcn'. Edép csak hánt', 

arutám meg előüvette a csokdás. Xr. A esuklás annak a jele, 

hogy valahol emlegetik az embert. „Mit emlegec, ha nem 

lácc ? Yaküi mek, ha szebbet: lácc t" szokták ilyenkor mondani. 

Másik ilyen mondóka : „Mii emleget, ha nem lát? Száraggyon 

mek, ha gyaláz ! Száraggyom meg, mint a pernye, 

Hogy a hideg jóul kilejje." —• A esuklás gyógyításának egyik 

népies módja a megrettentéssel, megijesztéssel való gyógyítás. 

A másik pedig abból áll, hogy inni kell kilenc korty 

hideg vizet, de minden kortyot számlálni kell és letagadni, 

ilyenformán : „egy, nem egy ; keltő, nem keltő stb.". Míg ezt 

végigcsinálja az ember, nem szabad lehelletet vennie. 

csuklik csoklik (csöktök v. csoklom, -lassz; csoklollam : 

csokojjon ; csoklana ; csókolva) tn. i. 'dc.i schluckcn habén'. Xr. 

Ha valaki csuklik, azt mondják neki tréfásan : „Emlegetnek 

a szarkák a ré:lé, hogy mkkőr megy má fá:jér." V. ö. még 

esuklás Nr. L. össze csuklik. 

csukló csoklóu (-1, -ja) fn. 'az az ízület, amely a kezel 

a kéz-szárhoz kapcsolja'. Fáj- a kezem csoklóu:ba. 

csúnya csúnya (-ánn) nm. 1. 'rút, csúf, pocsék'. 2. 'hideg, 

kellemetlen, barátságtalan ; zimankós'. Csirnya vat szél jüi .' 

Csúnya idői) vóul ak:kor ; eset, fűit. Sz. Csúnya van (mondják 

az elvetemedett sebre, daganatra). Ofan csúnya:, mint a 

setét éccaka: (rút, kid. barna bőrű emberről). 

csúnyaság csúnyaság (-ot) fn. 'geny, genyedtség'. Ojá sok 

csunyaséig jöt ki belőük.le ! 

csúnyít csunyil (-olt, -iccson, -na) ts. i. 'csúnyává tesz'. 

Éygem nmgyon csunyit a kék keszke:nöü. 

csúnyul csunyull (-ok, -ülsz) tn. i. 'rúttá lesz'. L. megcsúnyul. 

csupa ~ 1. mn. 'ganz, lauter'. Cswpa Iwcsok a 

ru.hád. Cswpa ety kast- lettem: 2. hsz. 'csupán, csak'. Megdöglötlek 

a tyukjadm, csupa tisz' iyukö van: 

csupahús csupahus mn. 'kövér, elhízott (ember)'. Il.Csupahús 

gn. (Adorján). 

esupasegg ~ mn. 'nagyfarú' (ember). 

C.supaszar Csupaszür gn. (Sár). 

csupor csupor (csuprot, -prok, -pra) fn. 1. 'kisebb tartalmú, 

merítő cserépedény'. Hoz-zál ecs csupor vi:zet. 2. 'hosszúkás 

alakú tejtartó cserépbögre'. Ecs csupor lé. Részei : 1.

ICO 

afjaka (= széle), 2. szorossajja ( = ajakának beszögelő párkányzata), 

3. hasa (= öble), 4. feneke, 5. file. Km. Kiscsupor 

ha mar för: v. kicsi csupor ha-már félför: (= kicsi 

ember hamar indulatba jő). Kis- csupor, nacs- csupor l Mitér, 

ha nindzs benne bór ! L. tejescsupor, parasztcsupor. 

csusság, csusságol stb. 1. csúfság, csúfságol stb. 

csúszik csúszik (-ok, -öl) tn. i. 1. 'kriechen, schleichen'. 

2. 'rutschen, gleiten'. 3. 'ízlik (ital). Jóuk csúszik ez a : bör. 

Ugyancsak csuszot rá a: bör. L. el-, ki-, be-, belecsúszik, megcsúszik. 

csúszkál csuszkáll (-ok, -sz) tn. i. 'ide-oda csúszik*, 

csuszli 1. cucli. 

csúszó csuszóu (-t, -k) fn. 'mindenféle kígyó'. Sz. Ha a 

csu-szóu rajta ülne, akkor is ellopnák: (= olyan nagy tolvajok). 

Km. Akit a csu-szóu mekcsip, a gyek-tüll is fél: v. a 

szu-nuoktu.ll is fél: (=akit vmi nagy baj ért, a kicsinytől 

is fél). Csu-szóu se feléili farka vágá:sát (= a sértést nem feledi 

el az ember, csak alkalmat vár a bosszúra). Xr. Ahány darabra 

vágják a csúszót, annyi csúszó lesz belőle. Hiában ölik meg, 

naplementig mindig él. Aki egy csúszót megöl, annak hét bűne 

lesz elengedve. A tejet a néphit szerint a csúszó nagyon szereti. 

Tejjel jóllakva a réten aludni nem tanácsos, mert a csúszó 

bemászik az ember száján a hasába. A csúszó a tehénből is 

kiszopja a tejet, ha hozzájuthat. Szentgyörgynap (ápr. 24.) 

előtt fogott csúszó megszárítva, porrá törve kihajtja a jószágból 

a vértályogot. L. fehércsúszó, rézcsúszó. 

csúszóbagyma csuszóuhagyma fn. 'allium scordoprasum L.' 

csúsztat csúsztat (-ok, -öl) ts. i. 'gleiten lassen'. 

csúsztató C S Ü zlatóu (-1, -ja) 'ekeköldök'. L. eke. 

csúszlalóvas csusztalóíjvas fn. 'az ekeköldök talpa és folytatása 

hátrafelé'. 

csutak ~ (-ot, -ja) fn. 1. 'összefogott szalmacsomó, 

mellyel vmit súrolnak'. 2. 'csomó, rakás'. Micsoda csutak 

péz t (Adorján.) L. szalmacsutak. 

csutakol csutaköl (-ólok, -ölsz) ts. i. 'vízbemártott szalmacsomóval 

súrol, mos' (pl. sáros lovat). L. megcsutakol. 

csutka ~ (-át, -ája) fn. 1. 'a kukorica megszáradt kórója, 

melyről a csövet leszedték'. 2. 'a levágott tengerikórónak a 

mezőn hagyott törzse'. 3. 'kukoricacső kocsonya, melyről a 

szemeket lefejtették'. \. 'letarolt kukoricamező v. kukoricaföld'. 

Hóunap mck-szabadull a csul.ka. Fészántom a csu':kát. 

5. 'gyümölcs kocsánya, melyben a mag van'. 

csutkaföld csutkajőüd fn. 'letarolt kukoricaföld'. 

csutora - (-át, -áfa) fn. 'esztergályozott szopóka a 

pipaszáron'. Vö. pipa. L. pipacsutora. 

csü 1. cső. 

csüccs ~ tn. i., gyny. 'csücsülj, ülj'.

161 

csücsül csücsüli (-ök, -csillsz) tn. i. gyny. 'ül', 

csüd csüg (-je) fn. 'a ló csuklója a pata fölött', 

csüg 1. csüd. 

esütjjjcd 1. el-, megcsügged. 

Csügöd 1. Csegöld. 

Csügődi szállás Csügőüdi szállás hn. (Tiszaberek), 

csülök 1. csűrök, 

csüll 1. csőll. 

csüllő 1. csöllő. 

csüllöng CSÜllÖng (-ölt, -jön, -ene) tn. i. 'hosszan lecsüng, 

itt is, ott is csüng'. Mi' csüllöi]g il neked az ujjasodrull ! 

esüllüngö csüllöíjgöü (-1, -je) fn. 'lecsüngő ékszer v. 

dísz'. Ne' csüngjetek mindég a nyaka:mgm, mint valami 

csüllömgöijk. 

csüng csüng (-ök, csünksz v. csüngöl; -ültem, -jön, -ene) 

tn. i. 'hangén'. K. Mjn'deg az uccán csüi]g ez a pu:ja. A soron 

csüng: c miirdétig: (= tartózkodik, lóg, lézeng). Sz. Nyakán 

csüyg ( = folyton kísérgeti). Csin]g- a bakter lá:ba (= csepeg 

az orrod). Nem' adnég belöiikde, ha a szemel hür'kon csüygene, 

se: (= ha a nagy kívánságtól a szemed kifordulna, sem). 

csűr ~ (-1, csűrök, csűrje v. csűri) fn. 'scheuer'. 

esííríiók csür/ijóuk fn. 'a csűrnek a tartóoszlopoktól elválasztott 

egy-egy szakasza, fülkéje, melyben szénát, szerszámot 

s más holmit tartanak'. 

esürdül 1. csordul. 

csurgót 1. 1 . csörget. 

esürgit 1. csördít. 

esürhászija ~- fn. 'csürpadlás'. 

Csürhét ~ hn. (Szamoskóród). 

csürhe csürhe (-ét, -éje) fn. 'sertésnyáj'. Kihajtom a 

malaxot a csürhére: Sz. U g y jönnek az eskolá:bül, mint 

a csü r/i e (= tolakodva, rendetlenül). V. ö. gulya, csorda, 

ménes, nyáj. 

csürhejárás csürhejárás fn. Sz. Töri a csürhejá:rást (= töri 

a fejét). 

csürhés csürhés (-1, -se) fn. 'disznópásztor, kondás'. 

Szokottabb : kondás. 

csíírknpu ~ fn. 'scheuertor'. 

csűrkoszorú csűrkoszoröu fn. 'a csűr oszlopain végig 

fektetett gerendázat, mely a csürszarufákat tartja'. 

Csürkös Csiirkös hn. (Józsefháza), 

esürközés csülközés (-t,) 'fn. csűrökkel való játszás', 

csürközik csürközik (-ük, -öl) tn. i. 'csűrökkel játszik', 

csürög 1. I. csörög. 

csűrök ~ (csürköt, csürökje v. csürki) fn. 'kúpalakúvá 

hegyezett kis fa, melyet játék közben bottal igyekeznek a 

földről elütni'. (Aki megkapja v. kifogja, az a nyertes.) Sz. 

CsillA I 11M11 : Szinnosli itl szi'ihir I. 1 1

162 

Ugy ál:, mint a csűrök (= egyenesen, katonásan áll). 

A' csürkil neki ! (káromkodás). 

csíírszaruía ~ fn. 'a csűr felső szarufái, melyek a csűr 

oszlopain nyugosznak'. L. falszarufa. 

esűs, esűzik 1. esős, esőzik. 

csiiszo 1. tüsző. 

csütörtök csötorlök (-öt,-önn) fn. 'donnerstag'. Sz. Csö.tortököt 

mondott a pus:ka (= csak csettent, de nem sült el). 

L. áldozó-, nagycsütörtök. 

csütörtöki csütörtöki mn. 'vom donnerstag'. Ecs csödortöki 

naponn osztattuk el a ken.dért. 

D. 

Dabolci körtefája Dabóuci körtefája hn. (Egri), 

dács 1. dájcs. 

dadog ~ (-ok, -öl v. -ksz) tn. i. 'stottern'. V. ö. habog. 

dagad ~ (-tt, -ggyon, -na) tn. i. 'schwellen'. L. be-, fel-, 

megdagad. 

dagadt dagall mn. 'gesclnvollen'. 

daganat ~ (-ot, -tya) fn. 'geschwulst'. 

dagaszt ~ (-ok, -öl) ts. i. tésztát kovásszal elkever, hogy 

megkeljen'. Sz. Dagaszlya a sdr/(= mély sárban jár). L. be-, 

megdagaszt. 

dagasztás ~ (-1, -a) fn. 'kneten'. 

dagasztóláh dagaszlóuláb fn. 'a dagasztó tekenőt tartó 

állvány'. 

dagasztó-tekenö dagasztóu-tekenöi) fn. 'nagyobbfajta fateknő 

kenyértészta dagasztására'. 

dágvány ~ (-nt, -nya) fn. 'járhatatlan mocsárfenék'. 

Mikor az csöünek ideje van, a simaji erdöiin nem- képpes az 

ember abba a dágvámba keresztülmen:ni. 

dájcs dács (-ot) fn. 'egy tánc neve'. Sz. Ugy nyakö váglak:, 

hogy dácsot jársz: 

dajka dajka (-ál, -ája) fn. 'amme'. V. ö. pesztra. L. száraz 

dajka, szoptatós dajka. 

Dajkafaluföldek Dájkafalufőűdek hn. (Garbolc). 

dájlábú dájlábu, gájlábu (Nagypeleske) mn. 'görbelábú'. 

V. ö. lőcs-, gólya-, tubalábú. 

dajna dájna (-át, -ája) fn. 'kurva'. (Kocsord). 

dajnál dájnáll (-nállok, -nász) ts. i. 'erősen, csúnyán 

dalol, réjál'. 

dajnálás dáinállás (-1, -a) fn. 'hangos dalolás, réjálás, 

gajdolás'. 

dal dall (dalt, dallok) fn. 'lied'. (Szokottabb a nóta).

163 

dalárda ~ (-ál) fn. 1. 'énekkar'. 2. 'az énekkar esténkinti 

gyakorlata'. Meny gyek a dnlárdába. 

Dalba Dálha fn. 1. a Túr folyó neve Olcsvaapátiban. 

2. hn. (Kisar). 

dallározik ~ (-ok, -öl) tn. i. 'dalolgat'. 

daliás ~ (-1, -a) fn. 'dalolás, dal éneklés'. 

dall, dallos 1. dal, dalos. 

dalmahodik dálmahodik ~ (-ok, -öl) tn. i. 'testesedik, 

hízik'. L. megdalmahodik. 

dalmahodott dálmahodott mn. 'testes, kövér'. 

dalol danol, danül (Avasújváros, Józsefháza, Apa, Udvari, 

Szárazberek) (-ólok, -ölsz; -ulok, -üsz) ts. i. 'dalt énekel'. Ne' 

danöi, mikor e:szél, me bodö lessz a feleséged u:ra. 

dalolás/, danolász (-ok, -öl) ts. i. 'dalolgat'. 

dalos dallos mn. 'nótás, dalolni szerető'. 

dalolhatnék danolhatnék (-nám, -nál) tn. i. dalolni 

vágyik'. Ej-, páitázs, be- danolhatnám ! 

dáma 1. éjjeli dáma. 

Dani ~ fn. 'férfi személynév'. 

Danivágás ~ hn. (Homok). 

Dankaégre Dankaégre hn. (Nagypalád). 

Dankcda Daykéda hn. (Kömörő). 

danol, dánul stb. 1. dalol. 

dara ~ (-át, -ája) fn. 'apró jégeső, hódara'. Esik a hóu 

meg a dara (Nd). II. Dara 'falunév'. Nr. A darai harang ezt 

kongja : Darán nincs- kenyér, Darán nincs- kenyér. V. ö. 

darálás. 

darab ~ (-ot, -ja) fn. 1. 'stück'. Davabogba hosztam haza 

a tük:röt. 2. 'egy darabot kitevő, darabnyi'. Egy darap 

sóu, cukor, kenyér, fa. 3. 'darab állapotban levő'. Vauk od 

davap kényerek is levág-.va, ne' vágj egész ka.rét. 4. 'jószágcsoportból 

egy-egy'. Hám darab marhátok van ? Öt-ven darab 

juha van: Zság- búzád, darab libát attak ne:ki. 5. 'két barázdától 

határolt' (pl. szántóföld). A rékszélé van egy darap 

főüd, az- az ö:vé. 6. 'egy motólányi, hat pászma' (fonal). 

Mék- csak négy darap fonalunk van: Hoz-za Julcsa néni a 

darabokat haza fe:le. 7. 'weile'. Vártam egy dara:big, de 

nem- győiisztem én ütet kivarrni. Jóu darabig (= jó sokáig). 

Irk a ne:kem mindég rendesen, csak most- nem írt: mán egy 

darab óula: Ot- van : ü darab idejig: 8. 'ivadék, sarj' (gyermekekről). 

Na-, ik vaty, te kis Kádár darab ? Hegyi darab. 

Darabant szállása ~ hn. (Egri). 

üarabéger Darabégér hn. (Kishódos). 

Darabi ~ családnév (Egri). 

darabol darabol (-ólok, -ölsz) ts. i. 1. 'darabokra metsz, 

tör, szakít'. 2. 'egy-egy darabot, részletet mond vmely egészből'. 

Nem- tudom má: jóul, csag darabolog belöiilde. 3. 'törve

Mii 

beszél, hibásan beszél'. Nenv tud a jóul magya:rül, csag darabol. 

L. feldarabol. 

darabos ~ (-onn) mn. 1. 'darabkákból álló'. Darabos 

sóu. 2. egyenlőtlen sodrású, nem sima'. Ez a darabos jónál 

még a nyüsdöt is észaggattya: L. disznószaros, orsóhegyes. 

darál daráll (-ok, -sz) ts. i. 1. 'darálóval, kézimalommal 

darabosra őröl' (pl. sóut, kávét). 2. 'hadar, gyorsan beszél'. 

L. megdarál. 

darálás darállás (-!, -a) fn. 'zabból v. árpából őrölt dara, 

durván őrölt zab v. árpaliszt (sertések elesége). 'Sz nincs- ebbe 

a moslégba darákdás. 

daráló darállóu (-t, -ja) fn. 'kézimalom'. L. kávédaráló. 

daraszol garaszöl (-ólok, -ölsz) ts. i. 'kapával gyeptől, gizgaztól 

tisztára kapar' (kerti utat). L. ki-, megdaraszol. 

daraszolás garaszolás (-1, -a) fn. 'kerti útnak gyomtól 

való megtisztítása' (kapával). 

darázs ~ (darást, darázsok) fn. 'wespe'. Sz. O'jam mérges:, 

mjnl a darázs. L. kecske-, lódarázs. 

darázscsípés daráscsipés fn. 'wespenstich'. 

darázsié zek darásjészek fn. 1. 'wespennest'. 2. 'aranygaluska, 

vagyis olyan költés tészta, melyet cukros diódarába 

mártogatott tésztadarabokból raknak össze s úgy sütnek 

meg'. 

darázsfészkes darásfészkes mn. 'olyformán szőtt (vászon), 

hogy benne a szálak a lép sejtjeire emlékeztető alakot formálnak'. 

(Kül. kendőket szőnek ilyenformán.) 

daróci pap daróuci pap fn. Sz. Átestünk rüi:la, mint a 

daróuci pap a lo:vánn (= átestünk rajta, de nincs köszönet 

benne). (A daróci pap az adoma szerint olyan nagy lendülettel 

ugrott fel a lovára, hogy túlfelől leesett róla.) 

daru

165 

darutollas darutallas mn. 'darutollal díszített' (kalap). 

Darvas Darvas hn. (Avasújváros, Sima, Szárazberek, 

Garbolc). 

Darvastó Dárvaslóii hn. (Óvári). 

dátom, dátomol 1. dátum, dátumok 

dátum dúlom fn. Km. Nin-csen dá:tom, nincse lá.dom 

4= írás beszél, kutya ugat). 

dátumol ~ dátumöl, dálomöl (-ólok,-ölsz) ts. i. 1. 'támogat, 

anyagilag segítget'. A ro-konnyaji dálomöták egy dara:big. 

2. 'dédelget, ápolgat'. Híjába dálumolom eszt a kis csir:két, 

nem- akár létre jönni. Ad'dig dátomöták aszt a kizs beteg 

bör:ngu', mig eccé csak láb-ra állott: 

de deg 1. hsz. 'beh ! mennyire ! mily nagyon !' Jaj, 

de szép ! Jái, de soka vallok ! Jái, de bánom ! Deg- cröüss ez 

a pájiijka ! Barna kis já szobájába de zokog I (Nd) 2. 'ellentétes 

állítást erősítő szócska : igenis'. Eszi nem én írtam ! —• 

De te- írtad: ! 3. ellentétes kötőszó 'aber'. Ha szegény izs, de 

magamé vagyok (Nd.). Né- valami cifra:, de jónkeze'fogása jejjércseléd: 

a. Hozzál ety pakli do:hánl, deéne hullazsd a:peszt. 

deák dcják (-ot, -ja) fn. 'középiskolai v. főiskolai tanuló. 

deákbarátság dcjágbaráccság fn. 'tanulóifjak barátsága'. 

Km. Szál-malüz, drjágbaráccsák ha-már tárt: (= nem állandó, 

nem megbízható). 

deákflastrom déjákflaslrom fn. 'emplastrum diachylon, 

érlelő tapasz' (gyógyszer). 

deákmogvoró défákmogyoróu fn. 'Xanthium strumarium 

Deákné D'dákné fn. Sz. Ü- se jobb a D: : 

jákné vászná:nál 

166 

dehogy ~ hsz. 'éppen nem, egyáltalában nem'. Vgy-i 

ne vitted el a vasat a kovácsnál ? — Dehogy vitte, dehogy vik.te ! 

dehogynem dehogynem hsz. 'hogyne !' Ne váktál e kizs 

dodxánt ? — Dediogyné váktam ! Ok van a szktába: nr! 

déklinal déklináll 

déklinál. 

(-ok, -sz) ts. i. 'üt, ver, pábol'. L. meg- 

dél dél (délt) fn. 1. 'mittag'. Ehuszták a: délt. 2. déli 

pihenő'. Dék né- vóut:, csak mig meyctlük az ebédet. 3. 'ebéd'. 

Má vi'szik a délt az asszonyok a mezőü:re 4. 'süd'. Xr. Dérül 

derül, 

lesz). 

Bocskor merüli ( = ha dél felől járnak a felhők, es6 

delel déliéi (-elek, -élsz) 

nyáj, gép). 

tn. i. déli pihenőt tart' (ember, 

delelő déllőü 

L. csordadelelő. 

(-t) fn. 'a nyáj déli pihenőhelye a legelőn'. 

délelőtt délelöütt hsz. 'vormittags'. 

delendőeia 1. derendócia. 

délére déllére hsz. 'délre, a dél idejére'. Hátha déllére 

hazajönnek ? 

délig alvó délig álvóu fn. 'későn kelő' (ember, gyermek). 

Sz. Délig álvóu, téjél nyalóu (= a későn kelőt csúfoló szólás). 

délignyitó délignyitóu fn. 'calystegia pubesccns Willd'. 

(Kerti virág, kerítésre, verandára futtatják.) 

delizsáne ~ (-ot) fn. 'személyszállító postakocsi' (a régi 

világban). Sz. Ojan 

déllel 1. delel. 

kövér:, mint egy delizsáne: 

déllére 1. délére. 

déllő déllőü (-t, -je) fn. 1. 1. delelő II. Déllő hn. (Egri). 

Déllődüllő Déllöijdüllői) hn. (Szamosbecs). 

délután délutánn hsz. 'nachmittags'. 

Demesnye Demezsnye hn. (Nagypalád). 

Demeter Demeter fn. Xr. Dombonn ülői) Demeternek nagy 

a löi)dorgöü:je (= a harang találósmeséje). 

demeternap demetérnap fn. 'dáridó, dínom-dánom'. Demetérnapocs 

csinált (Adorján). 

denadunaszesz 1. denaturált szesz. 

denaduraszesz 1. denaturált szesz. 

denaturált szesz denadunaszesz (Mikola), denaduraszesz 

(Szamoskóród, Tisztaberek), deneduraszesz (Szárazberek) fn. 

borszesszel kevert faszesz' (theafőzésre). 

deneduraszesz 1. denaturált szesz. 

denevér n., 1. pupperege. 

depó depóu 

műszó). 

(depóuba) fn. 'katonai raktár' (kaszárnyai 

dér ~ (dért, derek) fn. 1. 'kisebb, hóharmattal járó fagy'. 

Mekcsipte a dér a tö:köt. 2. 'reif. Még most 1 

is láccik a dér a 

házak tete:jinn. Sz. Mek'jokta a dér a ha:ját (= megőszült).

167 

Lesz- mék szöüllöü láty ke:nyér, Lesz- még a kutyára: dér 

(= ő is megszorul még). 

derce derce (-ét,-éje) fn.'finomabb fajta korpa, korpásliszt'. 

dercés dércés mn. 'dercével vegyes, durván szitált'. Ety 

kicsid dércés a ke:nyer. 

dér-dur 1. dérrel-durral. 

Dereoke ~ fn. 'falunév'. Sz. Meg-jöltek az éccaka Derecské:rüll 

(= megjött az első dér). 

dereducsál dcrcducsáll (-ok, -sz) tn. i. 'tereferél, trécsel'. 

1. derék derek (derekot, derekonn, dereka v. dereka) fn. 

1. 'a testnek a csipő fölötti karcsú része, ahol a ruhát megkötik, 

kül. a gerinc alja'. //• fái né:kem devegba: Eviggy 

in:nem, mé dereka váglak: Avvá derekor] kapta a jánt, osz 

mek-förgatla. 2. vminek a közepe'. A hőu-napnak is a fárká 

vóut: má, nem- a derekánn: Óuguszluzs dereka vóut- egy 

jóm esői). A jő-vöü héd derekán kü-dök ety kisz szöük- 

16Üt. Tél derekánn, nyár derekánn. A kéve dereka (= az a része, 

ahol meg van kötve). 3. 'öble, belseje (szekérnek)'. Hánk fel 

eszt a mádét a szekér dereká.ba. Sz. Máj- héire teszem én neki 

a dere:kát (= majd ellátom a baját). Beatta a derekát (= 1. 

'birkózáskor behajtotta, mint gyöngébb fél'. 2. 'megadta 

magát, elismerte a másik fél igazát'.) L. szekérderék. 

2. derék derék (derékét, derékek, dcréküll) mn. 1. jól megtermett'. 

Derék eggy ókor: 2. 'brav, tüchtig'. Derék fiju vagy, 

dicsérlek érdc. 3. 'pempás, nagyszerű, érdekes, mulatságos'. 

Jái-, be- derék ! Derék vóut ez a Zsi:ga a más esde. Tudok kédderék 

mrsét a röijjrül, meg a he-gedürüll. V. ö. derékul. 

derékfájás derekjájás fn. 'a gerinc aljának a fájdalma a 

keresztcsontnál'. 

derékiu érő derekig érői) mn. 'akár fölülről, akár alulról 

a derékig terjedő'. Derekig érői) háj, derekig érői) viz. 

derékszög derékszeg fn. 'erős, vastag vasszeg a szekérben, 

mely az első sémelyt középen a fürgettyűvel összeköti s egyúttal 

a fürgettyűnek tengelye is'. 

derékszíj derekszíj fn. 'a katonák széles szijöve'. 

derékul deréküll hsz. 'nagyszerűen, érdekesen, mulatságosan'. 

Br derékul leszen ez a mesterség! (mondták a fonográfra.) 

derelye dereje (-ét, -éje) fn. 'táska alakra metszett 

tészta, mely lekvárral v. túróval van bélelve.' L. lekváros d., 

túrós derelye, restderelye. 

derelyemetsző derejemeccői) fn. 'hullámos élű, tengelyen 

forgó, sarkantyú formájú tésztametélő eszköz'. 

derendóeia dclendóucija (-át) fn. 'teketória, hosszas 

készülődés, körülményesség'. Br sog delendóucijávál jár, 

mik jelőütőzol! Nem- kell annak a kisz szilállásnak ojan nagy 

delendóuci:ja. Mi-jen nagy delendóucijávál mgnta é fele !

168 

deres ~ mn. 1. 'dértől lepett' (pl. fű). 2. 'fehéres szürke' * 

(haj és lószín). f-t) fn. 3. 'fehéres szürke ló'. II. Deres lónév. 

Sz. Tud'lag, deres, mije jóu hámos: vagy (= jól tudom, 

hány pénzt érsz). E-monygya deresnek, fakódnak (= legyalázza, 

minden rossznak elmondja). 

deresedik ~ (-ek, -el) tn. i. 'őszülni kezd' (haj). 

derogál derogáll (-ált, -álna) tn. i. 'nem tetszik neki, 

szégyennek 

(Garbolc). 

tetszik'. Má derogál neki kantuzsba jár:ni. 

dérrel-dórral dérél-dürál hsz. 'mogorván, zsörtölődve, 

veszekedve'. Jök nagy dérél-dü:rál, hogy mij-jér né vittük 

ki a ka:szát. 

derül derüli (-ült, -üjjön_, -ülne) tn. i. 'felhőtlenné lesz, 

tisztul, vidul' (az ég). Dérül derül, Bocskor merüli. Derült 

idői) (= napos, felhőtlen). L. kiderül. 

deszka deszka (-át, -ája) fn. 'brett, diele'. Sz. Ojá lapos :, 

mint a deszka (sovány emberrröl). So'vám, mini a desz-ka. 

Emen desz-kát árulni: (— meghalt). L. oldaldeszka, szekéraljdeszka. 

deszkakerítés deszkakerítés fn. 'bretterzaun'. 

Deszkásoldal Deszkásőudál hn. (Kőszegremeie). 

Deszkásszeg Deszkászszeg hn. (Kishódos). 

Deszkástető Dészkástelöii hn. (Köszegremete). 

dévánkozik dévánkozik (-ok, -öl) tn. i. 1. 'magában 

tanakodik, tétovázik'. Míg' én od dé'vánkosztam, hogy mey- 

vegyem, ne - 

vegyem, addig vadaki meg-vette : 2. 'késlekedik'. 

Ne- déváykozzatok :, hanem gyérdek egymásnlánn : 

dévér ~ (-1, -je) fn. 'bálinthal' (Péterfalva). 

dezentor dezentör (-1) fn. 'huncut, hamis, csínytevő 

gyermek ; gazfickó'. Nagy dezentör vagy : 

dézsa dézsa (-át, -ája) fn. 'több vedernyi, kétfülű faedény' 

(víz tartására). Sz. Ugy esik:, mintha dé'zsával öntenek: 

(= szakad, zuhog a zápor). L. lúgos, moslékos dézsa. 

dézsmál dézsmált (-ok, -sz) ts. i. 1. megdézsmál. 

diák 1. deák. 

dib-dáb ~ isz. 'egy gyermekversben előforduló réja'. 

Dib-dáb, Daruláb ! Tarka kutya mezítláb. 

d'csekszik ~ (-ek v. -em, -él; dicsekedett; dicsekedő) 

tn. i. 'kérkedik'. L. eldicsekszik. 

díesér dicsér (-ek, -sz) ts. i. 'lobén, rühmen'. Km. Cigány 

is a maga lovad dicséri: (mondják arra, aki a maga holmiját, 

szerszámát ok nélkül magasztalja). Nyuklán dicsérd 

a na:pot (= ne igyál előre a medve bőrére). L. megdicsér. 

dicséret dicséret (-el, -i) fn. 'lob'. L. öndicséret. 

dicséretes dicséretes mn. 'dicséretre méltó, érdemes'. 

dicsérget d csergét (-ek, -él) ts. i. 'többször v. hosszan 

dicsér'.

169 

dicsőség dicsöiisség (-el, -e, -ire) fn. 1. 'becsület, tisztesség'. 

E né vállik neki dicsőüsségi.ve. 2. 'herrlichkeit'. 

Km. Az em'bér gyárlöuságának meg az Isten dicsóiisségének 

nirrcsé vé:gc (mondják, ha vmi baj váratlanul jóra 

fordul). Sz. E' má nem' sokká ájja a dicső üsse :gel (=nem 

sokáig tart, pl. ruha). 

didereg ~ (-érgek, -reksz; -érgett) tn. i. 'hideg miatt reszket'. 

V. ö. szeszereg. 

didi ~ (-1, -je) gyny., fn. 'csecs, emlő'. 

didil didill (-ek, -sz) gyny., tn. i. 'szopik'. Gyere, lékkem, 

didilni : Didijjél, aranyom, dkdijjél: 

didiri ~ gyny., fn. és tn. i. a) 'hideg', b) 'hideg van". 

didiri-kiicuri ~ gyny. fn. és tn. i. a) 'hideg', b) 'hideg 

van'. 

diéta ~ (-át, -ája) fn. 'pörpatvar, civakodás, veszekedés'. 

.4 szom'szédba áll' a dié:ta. 

diétázik ~ (-ok, -öl) tn. i. 'pöröl, veszekedik'. Ez a kél' 

asszom mindennab diétázik egymás:sal. 

diglitra ~ (-ál, -ája) fn. 'diclitra spectabilis'. (Más 

néven : jézusszív.) 

díj dij (dijjat, dijja) fn. 1. 'hivatalosan, törvényesen 

megszabott összeg, illeték'. Még a vánvcédulának i emelték 

a dij:jál. 2. 'büntetés'. A'í a dongóul éldanojja, Huszonöt 

páca a dijja (Nd.). Sz. Asz- mgnygya :, hogy ű tcrniltallya a 

gyermeke: jit, nehogy az ü d i j j á r a jussanak: 

(= az 6 sorsára). Nem' akarom, hogy veségemre a k ö ' l ö ncös 

kutya dij j ára j u s : s a k (= könyöradományokból, 

koldulásból éljek\ 

dik ~ isz. 'ni /' Dik' le ! Dik- apám ! (Cigány szó.) 

dikheszkedik ~ tn. i. 'dicsekszik, henceg'. 

dikics ~ (-et, -cse) fn. 'a csizmadiák görbe, éles kése'. 

dikó dikóu (-1, -ja) fn. 'földbevert cölöpökön nyugvó 

hevenyészett ágy'. 

diktál diktáll (-ok, -sz) ts. i. I. 'énekléskor a szöveget 

soronként előre mondja' (templomban, temetéskor). 2. 'tollba 

mond'. 

diktálás diklállás (-1, -a) fn. 1. 'énekszövegnek soronként 

előre kiáltása a templomban'. 2. 'tollbamondás'. 

dili ~ mn. 'bolondos'. 

dilinyós dilinyóus mn. 'bolondos, eszelős'. 

dinnye ~ (-ét, -éje) fn. 1. 'melone'. 2. 'dinnyés, dinnyeföld'. 

Megyünk a dinnyébe: Sz. Meyaszálta :, mim Petöijné 

a din:nyét (= ostobaságot követett el vmivel). Pír. 

A népi anekdota szerint Petőné, hogy siettesse az érését 

s korábban adhassa el, megaszalta a sárgadinnyét. — A dinynyét 

a századik napon, (= április 10-én) kell elültetni. 

L. barátmagú, cserhajú, csősz-, görög-, sárgadinnye.

170 

dinnyeíöld dinnyefőiid fn. 'dinnyével beültetett darab 

föld'. II. Dinnyeföld hn. (Homok, Szamosbecs). Sz. Ugy é 

vg szonytyolod:va, mint akineg dimnyeföüd nem jutott: (tr. 

hasonlat a hirtelen elkomorodott emberről). 

dinnyebaj dinnyeháj fn. 'melonenschale'. 

dinnyemag dinnyemag fn. 'melonenkern'. 

Dinnyéskert Dinnyéskert hn. (Ricse, Szárazberek). 

dinnyevilág ~ fn. 'a dinnye érésének időszaka, fénykora'. 

Na\ de osz le- is járt a dinnyevi.-lág. 

dió dij ón (-t, -ja) fn. 'nuss'. Nr. Nem jó sok diót enni, 

mert megnő tőle az ember orra. L. tökösdió. 

dióbél dijóubé: fn. 'a dió ehető része a csontos héjban'. 

diófa dijóuja fn. 'nussbaum, nussholz'. Agyon Jstem 

mindé jóut, Dijóufábül koporsóul, Levelébül lepedőül, Ágábül 

meg legyezőül (mondóka). Sz. Dijóuja alatt eskütlek (= vadházasságban 

élnek). Ém ültettem a dijóu:ját, mász- szedi le 

a dijóu:ját (= sic vos non vobis) Rokon A-dámrull, É-várül, 

meg a csoyka dijóufárull (= nem rokon). Asz- hiszi:, hogy 

az ö-vé a dijóuja:jig (= elbízta magát, büszke). Nr. A diófa 

a legnépszerűbb gyümölcsfák egyike, mely minden kertben 

megtalálható. A néphit szerint a diót rúddal kell leverni a 

fájáról, mert a diófa annál többet terem, minél jobban verik. 

diófalevél dijóufalevél fn. 'nussblatt'. Nr. A köszvényesnek 

diófalevelet kell főzni a fürdővizébe. 

dióbaj dijóuhái fn. 'nussschale'. 

dióhajigáíó dijóuhajigállóu fn. 'a láb tréfás neve'. 

dióolaj dijóuolaj fn. 'dió beléből préselt olaj'. 

diópálinka dijóupájinka fn. 'diólikőr, zöld dió és cukor 

hozzáadásával készült likőr'. 

dióskalács dijóuskalács fn. 'dióval töltött kifli alakú 

kalács'. 

diós-Iaska dijóus-laska fn. 'diós-metélt'. 

dirih-darab ~ (dirab-darabot, dirib-darabok) mn. 'apróra 

darabolt'. Szeygyétek össze eszt a dirib-darap kenyere:ket. 

diribis-darabis diribizs-darabis mn. 'apróra darabolt, 

dirib-darab'. Diribizs-darabis kalács nekem nem kell (karácsonyi 

köszöntőversből). 

diskurál diskuráll (-ok, -sz) tn. i. 'beszélget, társalog'. 

dislókál dizslóukáll (-ok, -sz) tn. i. 'rendelkezik'. Az é' 

vagyongmba nem- dizslóukálsz : ! (V. ö. lat. dislocare). 

dísz disz (-t, -e, -ek) fn. 1. 'zierde'. 2. 'tisztesség, megtiszteltetés'. 

Asz-tal nagy disz-nek vötték, ha jánnézőiibe men:fek. 

(Kisbábony.) 

disznó disznóu, disztóu (-k, -I, diszna v. diszta) fn. 

schwein'. Huzd rá, ágán, disznóut adok ! (táncszó). Vóuk 

annag bör-zasztóu sog disz-na. K. 'disznónyáj, sertésnyáj'. 

F ék csürg ették, j ék téritették a disznóut valami nagy nehe:zenn.

171 

Vén disznóu (= vén részeges). Br nagy disztóu vagy I 

(= disznó módra eszik, evés közben illetlenkedik magaviseletében 

és beszédében). Disztóu eggy ember: ! (= aljas, hitvány). 

Sz. Ki'csi az : óul, nagy a disz.dóu ( = kihízott a ruhájából). 

An-nyit eszik :, mint a disztóu (sokat eszik). Ojam 

piszkos :, mjnt a férdézs disznóu : Disznóu teremtette l (káromkodás). 

Disz-nóu terem a káposztába ! (tréfás káromkodás). 

Hívgat, mint a hmgyóu disznóu (így tesz, aki rossz fát tett 

a tűzre). Hé szeg, mint a disz-nóu. Rest,' mjnt a disz-nóu. Km. 

É'hezs disznóu mak'kal álmodik: (= kiki azon ábrándozik, 

amit el szeretne érni). Aki korpa közzé keveredik, meg-eszi a 

disz:nóu (=válogasd meg, kikkel barátkozol). Nem- kell 

a disztóunag gyöm:bér, maktull is mekhizik : a (= ne kapasd 

el az alrendű embereket). Nem 1 

disznóu órára valóu az aram- 

pe:rec, vas-karika is jóu be:le (= finom holmikat ne bocsáss 

hozzá nem értők prédájául). .4 disznóunak, meg a jós-vénnek 

hantin utó veszik hasz:nát (míg él, egyik sem sok hasznot hajt). 

A disztóunak a szá-jába van az eszten.dőü (= a disznó 

nem a kora, hanem az étvágyának mérve szerint gyarapszik). 

Nr. Újságon, vagyis újhold idején nem jó disznót ölni, mert 

féreg esik a húsába. — Disznóval álmodni halált jelent. — 

Karácsony éjszakáján az eladó leány rúgja meg a disznóól 

oldalát s ahányat röfög a zajra felriadt disznó, annyi év 

múlva megy férjhez. — Tyúkot a nap azon szakában kell 

ültetni, mikor a disznónyáj hazafelé jön a mezőről, mert akkor 

olyan fürgén fognak kelni a csirkék, mint ahogy az éhes 

disznók futnak haza felé. — Az öreg disznó, mikor az áprilisi 

hidegben a nyájból hazafelé fut, ezt mondogatja : Ha én 

esztel tutlá vonna, köpenyeget vette vóuna. A kis malac meg 

ezt feleli rá : Én is-, én is-, én is- ! — Disznóhivogató szók : 

Cenkám- ! ce-, ce-, ce- ! Csö-, csö-, csö- ! — Malachivogató : 

Kucm, kucu-, kucm I Pucw, pucw, pucw ! — Disznókergető : 

Kuss- ! Br- ! Krci- ! Ckhuli- ! Héj- huli- ! — A disznó hangját 

megjelölő igék : röjög, visít, kurrog, durrog, nyég. — L. 

tövises disznó, vasándisznó. 

disznóeki disznóiicki fn. 'disznó ember' (tréfás szidás). 

disznófejű disznóujejii mn. 'behorpadt orrcsontú és 

homlokú' (ló). 

disznőgomba disznóugomba fn. 'nagykalapú, barnás színű, 

vaskos, mérges gomba'. 

disznóhús disznóuhus fn. 'schweinefleisch'. 

disznókarám disznóukarám fn. 'bekerített fedetlen hely 

nagyobb tömegű sertés befogadására'. II. Disznókarám hn. 

(Kishódos). 

disznókee disznóukec fn. 'disznóólacska, sertésketrec', 

disznókodás disznóukodás (-t, -a) 1. 'illetlen magaviselet, 

mocskos beszéd'. 2. 'bestelenkedés, durva veszekedés'.

172 

disznókodik disznóukodik (-ok, -öl) tn. i. 1. 'illetlen, 

mocskos dolgokat üz, beszél'. 2. 'bestelenkedik, gorombáskodik'. 

disznőkosár disznóukosár fn. 'a sertésnyájnak tövissel 

bekerített hálóhelye'. II. Disztókosár hn. (Garbolc). 

disznókupcc disznóukupec fn. 'sertéskereskedő'. 

Disznókat Disztónkut hn. (Lázári). 

disznóiul) disznóuláb fn. 1. 'a sertés lábának alsó, nem 

húsos, kocsonyának való része'. 2. 'a pisztoly tréfás neve'. 

Sz. ///• a kezem, nem- disznóuláb ! (= kezemet adom rá !) 

disznóól disznóuóul fn. 'sertésistálló'. 

disznóólajtó disznóuóuláilóu fn. 'a sertésistálló ajtaja'. 

disznóólhászija disznóuóulhászija fn. 'a sertésól padlása'. 

disznóorja disznóuörja fn. 'a disznó lemetszett gerince'. 

disznóölés disznóuölés fn. 'a sertés levágása'. 

disznóölőkés disznóuölőükés fn. 'hosszú, hegyes, erős 

kés, mellyel a hízott disznót szokták leszúrni'. 

disznós disznóus mn. 'disznótól érintett'. Asz- monygya 

Ámesi, hogy nrnr eszik a mi kenyeriing:bül, ml disznóus 

vóul a teke:női). 

disznóság, disznóuság (-ot, -a) fn. I. 'disznöhúshól készült 

mindenféle élelmiszer közös neve'. Frizs disznóuság. 

2. 'rút, ocsmány beszéd'. 3. 'komiszság, hitványság, gazság'. 

disznósajt disznóusáit fn. 'presswurst, schwartenwurst'. 

disznósódar disznóusóudör fn. 'a sertés combja (füstölve 

is)'. 

disznószar disznóuszár fn. 'sertéspiszok'. Sz. Ojan ez 

a fo:nál, mjnt a disz-nóuszar: (= egyik helyen vékony, 

a másikon vastag). 

disznószaros disznóuszaros mn. 'orsóhegyes, egyenlőtlen 

sodrású, nem sima' (fonál). 

disznótor disznóutör fn. 'disznóöléskor tartott lakoma'. 

Xr. A disznótornak két része van : ebéd és vacsora. Az ebéd 

10—-11 óra tájban van. Itt a főétel a káposztaleves benne főtt 

sertéshússal meg a káposztás sülthús. A vacsora orjalevessel 

kezdődik s véreshurkával végződik. Vacsora közben borozgatás. 

disznótok disznóutök in. 'kürbis'. Xr. Gyönge korában 

főzeléknek használják (tökkáposzta), érett korában a disznóknak 

adják eleségül. V. ö. bécsitök. 

disznóvályú disznóuválu fn. 'az a vályú, melybe a disznók 

eleségét töltik'. 

disznózsír disznóuzsír fn. 'a sertés kövéréből olvas/hit! 

zsír'. 

dísztó 1. disznó. 

dívány divány (-nt, -nya) fn. 'sopha'. 

divat ~ (-ot, -tya) fn. 'mode'.

173 

divatos ~ mn. 'divatban levő' (pl. ruha). 

divatozik ~ (-ok, -öl) tn. i. 'követi a divatot'. Ne' 

divatoz :, já-nygm ! 

doh ~ (-ol, -ja) fn. 1. 'trommel'. 2. 'a szárazmalomban 

az a faburkolat, melybe az alsó és felső malomkő be van 

fészkelve'. 3. ' a szórómalom azon alkatrésze, melyben a szélhajtó 

vitorla forog'. \. 'a cséplőgépnek azon hengeralakú, 

verőlécekkel ellátott alkatrésze, mely a beléje eresztett 

kalászokból a szemeket kicsépeli'. Farkas Julcsa fellépett 

az asztára, Egyenesem beleesett a dobba (Nd.). 5. 'a kemence 

ürege*. A kemence dobja. Sz. Ojan a kc:nyér, mini a dob. 

(= jól megsült ; ha ütik, püfög). Ha hallasz valamit, nenv 

ke mjnygyá dobra ii t: n i (= fűnek-fának hirdetni, 

elpletykálni, elhíresztelni). Ugy' megverlek:, mint a kékjeinkéi 

dobot: (= alaposan elpáhollak). Km. Dob-bál nemlehel 

verebet fog:ni (= terveidet ne kürtöld világgá, mert az 

érdekellek meghiúsítják). , 

dobasz ~ mn. 'telt, duzzadó, tömött', üobaz bugyelláris 

(= tömött erszény). Km. Kas-los róukánay do-basz a ha.sa 

(= aki dolgozik, az jóllakik). 

dohhan 1. ledobban. 

dohííiiíi dopfiilői) fn. 'hosszú vaslábakon álló, hengeralakú, 

bádogból készült kályha', 

dohou 1. ver 3. 

dohogó dobogáu (-1, -ja) fn. 'emelkedettebb szintű hely 

a sík földön, vmely területnek magasabb, dombosabb része'. 

A do-bogóujám minik elaszott a sár:ju. 

dobol dobol (-ólok, -ölsz) tn. i. 1. 'dobol ver", ts. i. 2. 

'dobszóval hirdet'. Az- dobálták :, hogy ik van az ör.vas. 3. 

dobolással vagyis a kas vcregetésével átkerget (méhet)'. 

A má-sodrájt a kis'sebbik kazsba dobolom : L. általdobol. 

Dobonfoka Üoböjoka hn. (Fehérgyarmat). 

dobos ~ (-1, -sa) fn. 'tympanista, trommler'. II. Dobos 

'családnév' (Mikola). 

Dobrébát ~ hn. (Egri). 

Dohriheyv — hn. (Sárköz). 

Dobróka Dobróuka hn. (Kisar). 

dobseagfi dopseggü mn. 'gömbölyű és kemény farú' (nő). 

dobszó dopszóu fn. 'trommelschlag'. Sz. A dop-szóu 

vigye el a vagyo:nát (átkozódás = árverezzék el). 

dohverő dobverői) fn. 'dobütő pálca'. 

Dóeiné Dóuciné Sz. Mjmdent a Dóuciné ládájába tárt : 

(= rendetlen, semmije sincs a helyén). 

dohány ~ (-nt, -nya) fn. 'tabak'. Fajai : királydohány, 

muskotály, kapadohány, rózsadohány, szamosháti, hevesi 

(Mezögecse) : magyar dohány ( SZŰzdohány), Iralik dohány 

(= trafikból vásárolt); laskadohány (=laskákra vagdalt);

174 

vágott d. (= apróra vagdalt) ; aljdohány (= rosszabb minőségű). 

dohányíábrika doháfábrika fn. 'dohánygyár'. A mostani 

hegyes júnyok Doháfábrikába járnak (Nd.). (Óvári). 

dohányfűzés doha fűzés fn. 'a dohányleveleknek hosszú 

zsinegekre való felfűzése'. 

doliáiiyííí/.íílíí doháfűzöiitű fn. 'hosszú, erős tű, mellyel 

a dohányleveleket zsinegre fűzik'. 

dohányos ~ (-t, -ok) fn. 'dohánytermelő'. 

dohánypajta dohámpájta fn. 'dohányszárító pajta'. 

dohánytörés dohántörés fn. 'a dohánylevelek leszedése'. 

dohányzacskó doházsacskóii fn. 'dohány tartó zacskó 

disznóhólyagból v. kostökből'. 

dohog ~ (-ok, -ksz) tn. i. 'dörmög, dúl-fúl magában'. 

A vendéglőüs kkhozza a pájiykál nagy dohog:va. 

dohos ~ mn.'penészszagú, nyirkosságtól megbüdösödött' 

(búza, liszt). 

dohosodik 1. megdohosodik. 

dóka dóuka (-át, -ája) fn. 'hosszú felöltő'. 

dokhesz ~ (-t) fn. 'has'. Meyueri a dok-.heszt (= megrakja 

megtölti a hasát) Sz. Dikdiesz, dokdiesz ! Adiogy lessz, ugy 

lessz (= mindegy már, akárhogy lesz). 

doktor doktor (-1, -orok) fn. 'orvos'. 

dolgában, dolgából dinigába, dóugábull hsz. 'tekintetében, 

-re nézve'. Naty sáitöiilázsba vagyuyg dohán dóugá.bull. 

dolgos dóugos mn. 1. 'szorgalmas, munkás'. Jóu- kgyekezöii, 

dówgos nép a beren.di fn. 2. 'fogadott munkás, napszámos'. 

Otk a sog dóu:gos, osz még nincs- kész az e-.béd. Hónnap 

a dóirgosoknak is főijzni kell: I Sz. Ogárdi dóugossaji 

(= hasznavehetetlen munkások). 

dolgozgat dóugozgat (-ok, -öl) tn. i. 'dologban van, 

csendesen dolgozik, ezt is, azt is dolgozik'. 

dolgozhatnék dóugoszhatnék (-nám, -nál; -na vóutam) 

tn. i. 'dolgozni vágyik'. Ojan dóugoszhatnék ez a: 

já, hogy ! 

dolgozik dóugozik (-ok, -öl) ts. i. 1. 'munkálkodik, munkát 

végez ; munkál'. B'desapám dówgozik, a cse-léd meg resteskedik. 

Kig- dóugozzák a Hellér búzáját ? tn. i. 2. 'hat, hatását 

érezteti'. Dóugozig benne a pájin-.ka. 3. 'fejlődésnek indul, 

fejlődik'. Az a kis e-söi) sokat ért most ú.va (= újra), dóu-goszhatnak 

a má:lék ! Sz. Ugy dóugozik:, hocs csakúgy nyúlik 

a nyaka tülde (= teljes erővel dolgozik). Dóu-gozik, mint a 

már-ha (= ~). Km. Aki nem- dóugozik, ne- is e-gyék (= lusta, 

dologtalan ember nem érdemli az ételt). 

dolgozómarha dóugozóumárha fn. 'igás jószág, igavonó 

marha'. 

dolog ~ (dóugot, donga) fn. 1. 'teendő, tennivaló'. Rá-

175 

értél vóuna sog dóugot jedöüll. Hóunap émehetek :, mé nemlesz 

sem-mi dóugom : Nem- lész magadnag dóiy.got ? 2. 'munkálkodás, 

munka'. Sem- ér : rá, mé dologba van : Nem- pihen : 

a soha, mindég dologba van : a. Halait a do:lok, hát hárma 

vóuluyk : 3. ügy, geschaft'. Jaj-jön nákluyk, ety kizs döngő 

vam magá.vál, ha e.szik. Mi- dologba jártál Mikolába? \. 

'elevenség, izgalom'. Nagy dologba vóutak ma a pu.ják, hoty 

hóunap Szakmára men:nek. 5. 'állapot, sors ; helyzet, viszony'. 

Jóu- dóugod lesz néiklam. A juhásznak jóul van dóuga (Nd.). 

Egéz za-varos vélek a dóu.gom. 6. ding, sache'. Mk dolog e, 

fkjam, hogy o[á régen né vóulá nálluyk ? Mi-csoda dolog a, 

hogy nem köszösz nagyapádnak ? Az-óula csak hálgalázsba van 

a doAog. Nagy dolog az ember sortja ! K. 'nehéz dolog'. Még 

dolog eszi e-mélni:, o-jan nehéz ez a : bot. Sz. E-menne a dolok 

temetésivé (= lusta). Erigy dóugodra ! (= távozz innen!) 

Mennyen dóugára:, jóu em:bér, mik szé-pé van : ! 

Né' vettem tréfára a dóu:got (= gondoltam, hogy ez már nem 

tréfa). Annyi a dénr.ga, hogy a fe-je alá is jud belöiikle (= sok 

a dolga). Mijén döugot lellek avval a szegé varjúval! (= minden 

rosszat elkövettek vele). M i ' j e n dóugot: t e t , 

hogy lárma:zoll ! Ted - dóu:got a zsidóuas.szony (= veszekedett). 

Teli- az a doktor évelem ojan d ó u : g o t , 

hogy jajáj ! (t. i. alaposan megvizsgálta s ez neki szokatlan 

dolog volt), v á - jóu d ó u • g o t, hogy ijenekecs csinász ? 

(= van egy kevés józan eszed ?) Van- tán ety kis 

jóu d ó u : g o l , hallod, nem- öntöttet tóm mind bele a sóul 

a tésztá:ba ? Ennek ecs csép- jóu dóuga sincs:! 

{= ez bolond •) Nem- szakad meg a dolog.ba (= nem töri el a 

hámfát, rest). Sok- a do.dog, mint- szorgos :, sok- a pu:ja, 

mind- ronygyos : (= sürgetés a munkára). Jóu- dóuga vam :, 

mint a mónnár lyukjának: (= gondtalanul él). Jóu- dóuga 

vam :, mint a kwtyának a karóu : köszl (ir. = rosszul megy a 

dolga). E' kél ne:künk, nem- a dolog : ! (mondják tréfásan 

vmi jó ételre v. italra). Nyúlik a nyaka a dolok.tull (= küzd, 

fárad, erősen dolgozik). Egy dologbül kektöiics csinál: (= 1. 

nagy feneket kerit neki'; 2. 'oly rosszul, ügyetlenül végzi, 

hogy e miatt még egyszer meg kell csinálni). E-men dó u • g át 

végezni: (= elment szarni) Km. Roz- gazda az, aki a 

maga háza körül nem léi dóu:got. Vö. dolgában. L. faludolga, 

félre való dolog, eklézsia dolga, úrdolga. 

dologidő' dologidői) fn. a földműves munkájának évadja'. 

Mekszünt a nagy dologi:döü. A leynagyub dologidődbe 

hiitág gyakollakva. 

doíogkerülő dolokkeriillői) fn. 'naplopó, kasza-kapa 

kerülő'. 

Domajé ~ hn. (Sonkád). 

domb ~ (-ol, -ja) fn. 'hügel, anhöhe'. II. Uomb hn.

176 

(Botpalád). Xr. Donrbonn ülői) Demeternek nagy a lőiidorgői):je 

(a harang találósmeséje). L. Csengödomb, Borzosdomb, 

Kerekdomb. 

dombérozik ~ (-ok, -öl) tn. i. 'dorbézol, tivornyázik'. 

domboldal dombóudál fn. 'a domb lejtője'. ^1 donibóudálba 

(= a domboldalon). II. Domboldal hn. (Tatárfalva). 

domborodik ~ (-ott, -na) tn. i. 'domboruvá lesz'. Az a 

kis jány akkö szomorkodik. Mikor az eleji domborodik (Xd.). 

Domborodik mán a kötődd eleje (Xd.). 

domború domború mn. 'kifelé gömbölyödő, dombos'. 

Csecse, fara domború, Azér vagyok szomorú (Nd.). 

dombos ~ mn. 'kiemelkedő, feldomborodó, domború'. 

A donrbos részim min' kifagyott a bu:za. 

Dombosrét Dombosrét Ím. (Homok). 

Dombos úl Dombos ut hn. (Nagypalád). 

Domokosdomb Domokozsdomb hn. (Kőszegremete). 

dong doijg (-anak, -ott, -jon, -ana) tn. i. 'zümmög' (a légy, 

dongó, méh, darázs). Sz. Dongja a légy az éléit (= körülötte 

dong). 

donga donga (-át, -ája) fn. 'fassdaube'. 

dongó dongón (-1, -ja) fn. 'dongómén, poszméh, bombus 

Sott'. 

dongólégy doygóulégy fn. nagy légy, sareophaga carnaria'. 

dongóvirúg doygóuvirág fn. 'pulmonaria officinalis L.' 

doromb ~ (-ot, -ja) fn. 'spárga végére kötött könnyű 

zsindely v. fenyölapocska, mely gyorsan forgatva zúgó hangot 

ad' (gyermekjátékszer). 

dorombol dorombol, dorombul (Avasújváros) (-ólok, -ölsz; 

-ulok, -üsz) tn. i. 1. 'zúg, dörömböl' (gép, vonat, doromb.). 

2. schnurren (macska), zummog' (szarvasbogár). 

doszt io. ~ hsz. 'elegendő mennyiségben'. Vóut' ot pájin:ka 

doszdig: 

dö ~ (-t, -je) fn. 'a d betű neve'. 

döbben, dübög, dübörög stb. 1. diibben, dübög, dübörög 

stb. 

döccen ~ (-ek, -esz) tn. 'zökkenve egyet rándul' (pl. a 

szekér a barázdában). 

döecenés döccenés (-1, -e) fn. 'zökkenés' (pl. szekéré). 

döcög ~ (-ök, -ksz) tn. i. 1. 'menet közben le s fel rázódik' 

(pl. a szekér). 2. 'nehézkesen lépked'. 

döcögés döcögés (-1, -e) fn. 'le s fel rázkódás' (szekéré). 

döcögős döcögőiis mn. 1. 'rázós' (szekér). 2. 'szekérdöcögtető' 

(út). 

döeögtct döcöktet (-ek, -él) ts. i. 1. 'rázni enged'. Én nem' 

döcöktelem magam Szakmá:rig azonn a rossz u.tonn. 2. 'táncoltat' 

(tr.) L. megdöcögtet.

177 

döcörékcl döcörékél (-1, -éjjen, -ne) tn. i. 'diceg-döcög' 

(szekér). , 

döf ~ (-ök, -ol) ts. 1. 'szúr'. Nem- jó héjre döfted a: 

kést. 2. 'szarva hegyével megüt, megszúr' (pl. az ökör). Sz. 

E' mán dö-ji ! (= ez már teszi ! ez már beszéd ! helybenhagyás 

módja). L. fej-, ki-, megdöf. 

döföl döföl, döfül (Avasújváros) (-ölök, -ölsz; -ülök, 

-üsz) ts. i. 'szurkál, bökdös'. Xr. Hanyol fektelik, nyers-hussál 

döfölik ( = a tésztadagasztás találós meséje) L. kidöföl. 

döfös döföüs mn. 'hamis, vad, döfni kész' (szarvasmarha). 

dög ~ (-öt, -i és -je) fn. 1. 'állati hulla'. 2. 'kór, betegség, 

dögvész ; döglés, pusztulás'. Mán eb'be izs beleesett a : dög. 

Nem- tom, mifélle dögi vam most a tyukok:nak. íl. 'kuglizásnál 

a ledöntött báb'. Szék fére onnen azokat a dögö:kei. K. 

'nyirkos, vizes'. Az a'lóuja cswpa dók :, csak a jelűje szá.vaz. 

'rothadt, penészes'. Cswpa dög- ez a szé.na. 'rest, lusta'. 

Oja rezs-, dög- embert még nem- latiam : Kéj- jé : mán, te nagy 

dög- ! 'nehéz'. Ráesett az a nagy dök hów. 'undok, utálatos'. 

E-gye meg a fene aszt a dók- kwtyát! Ehájtom ezeket 

a dögö:kel a vására : (= jószágokat : marhát v. lovat). Alig 

várom az Ördögöt, Hogy évigye a vén dögöt (Xd.) (= utálatos 

embert). Biszdazsd mán ezeket a dögö:kel, mé még tt'űszvmk 

az ud:ba (= jószágot, lovat, ökröt). Sz. A n • n y i a szikva, 

mint a dög: (= igen sok). Nehéz, mjnt a dög- (= igen 

nehéz). Bü'dös, mint a dög- (= igen büdös). Oja rest:, mjnt 

a dög- (= nagyon lusta). U t y - h u s z t á k : , mint a 

dö • g ö t az uccá vé:gig (részeg emberről). L. dögével. 

dögével dögivél hsz. 'rakásával, bőven'. Yanr pé'r : 

dö-givél: 

dögleszt 1. megdögleszt. 

döglik ~ (-ök, -esz; -ene, dögöjjön) tn. i. 'pusztul' (állat). 

Bérkén na-gyon döglik a jóu:szág. K. Mjndég az ágyon döglik 

ez a lusta kö:jök. Ne- dögöjj ol jéídédig ( = lustálkodik, fekszik, 

heverész). Km. /.//• döglik, ham- ürüli ( minden kárban van 

vmi haszon). L. le-, megdöglik. 

döglődés döglöüdés (-1, -e) fn. 'állat halódása'. 

döglődik döglöijdik (-ötl, -ggyön, -ne) tn. i. 'dögrováson 

van'. 

dögödzik ~ (-ölt, -ön, -ene) tn. i. 'genyesedik'. Dögödzik 

az uj:ja. 

dögönyöz ~ (-ök, -ol) ts. i. 'hanyatt fektetve öklöz, 

gyomroz'. L. megdögönyöz. 

dögös ~ mn. 1. 'nyirkos, rothadt, penészes' (széna). 

2. 'ködös, nedves, egészségtelen' (idő). 

dögrovás ~ fn. Sz. Dögrovásö van (= döglőfélben van, 

dögleni készül). 

döheni 1. oda-oda döhent. 

r.sfiry l(;ilinl : S/.iinosháli szótár I.

178 

döhöl döhol (-ölök, -ölsz) tn. i. 'dühében dúl-fúl'. 

1. döhös ~ mn. 'dülledthasú, nagyhasú, pohos'. 

2. döhös 1. dühös, 

dőjt 1. düjt. 

dől 1. dűl. 

dőlt, 1. 1. dűlt. 

dömfördi döjordi mn. 'kövér, gömbölyűre hízott' (ember, 

gyermek). 

Dömi ~ gn. (Sár). 

dömöckül dömöckol (-ölök, ölsz) ts. i. 'nyomkod, tömköd, 

döngöl, gyömöszöl'. L. le-, megdömöcköl. 

döndi ~ mn. 'nagyhasú, kövér'. 

döng döng (-öli, -jön, -ene) tn. i. 'hohl klingen, dröhnen'. 

Ugy verte az ái:tóiics, csakúgy döygött. 

dönget dönget (-ek, -él) ts. i. 'úgy ver, hogy döng'. L. el-, 

megdönget. 

döngicsél döygicséll (-11, -jjen, -Ine) tn. i. 'zümmög' (méh). 

Döngő Döngöii hn. (Kömörő). 

döngöl döygol (-ölök, -ölsz) ts. i. 'sulyokkal keményre 

s egyenletesre ver' (földet). L. ledöngöl, 

dönt 1. düjt. 

dördül dördüli (-ült, -jjön,-ülne) tn. i. 'harsan, dörögni 

kezd' (pl. az ég). 

dörgés dörgés (-1, -e) fn. 'donner'. 

dörgöl dörgöl (-ölök, -ölsz) ts. i. 'erősen töröl, dörzsöl, 

ken'. L. megdörgöl, bedörgöl. 

dörgölőzik dorgölöijzik (-ök, -ol) tn. i. 'törleszkedik'. 

dörmög dörmög (-ök, -ksz) tn. i. 'brummen'. 

dörmögés dörmögés (-1, -e) fn. 'brummen'. 

dörög ~ (-rgölt, -rögjön, -rögne) tn. i. 'es donnerl'. 

dörömböl dörömböl, dorombul (Avasújváros) (-ölök, -ölsz; 

-ülök, -ülsz) tn. i. 'zakatol, vmit verve, rázva döngést idéz elő'. 

Dorombul a vonat (Avasújváros). 

dörömbölés dörömbölés (-1, -e) fn. 'zakatolás, döngetés'. 

Dörömbös ~ gn. (Adorján). 

dörrint dürrinl (Szatmárhegy) ts. i. 'lő'. Köz'zejeg dürrintetl 

a puskája: vál (Szatmárhegy). 

dörzsöl dörzsöl (-ölök, -ölsz) ts. i. 1. 're.iben'. 2. 'dörzsölés 

által szöszt tisztít és finomít'. L. el , ki-, le-, megddörzsöl. 

dörzsölés dörzsölés (-1, -e) fn. 'szöszfinomílás dörzsöléssel'. 

dörzsölő dörzsölöd (-1, -je) fn. 1. 'olyan leány v. asszony, 

aki dörzsölés által szöszt finomít'. Hónnap estére lüi-ni kén 

dor-zsölőüket: 2. 'az a hely, ahol dörzsölés által szöszt finomítanak' 

(fiatalok kedvenc találkozó alkalma). Nem- jössz este 

a dorzsölöü:be ? 3. 'szöszdörzsölő gép'. (1. 179. 1., rajz). Részei: 

1.bálvány (= tengelyként forgó függőleges faoszlop, mely köré 

a szöszt csavargatják); 2—3. rud (= a halványon keresztül-

179 

furt hajtó rúd, melynek segítségével a bálványt körben 

forgatják); 4—8. orsóik (= a halványon kívül alul körbe 

erősített fák, melyek a bálványon forgó szöszcsomót dörzsölik). 

dörzsölödik dörzsölöüdik (-ök, -öl) tn. i. 'sich re ben'. 

Dörzsölő. 

draltális ~ mn. 'nagytermetű, tagbaszakadt'. 

drága ~ (-ál, -ánn) mn. 'teuer, kostbar'. Sz. Drága, 

mint a hegedüszóu (a hegedűszó azért drága, mert csak addig 

a tied, míg hallod). Km. Aki eiaggya, annak óircsóu, aki 

veszi, annag drága (= olcsó és drága viszonylagos fogalmak). 

drágái drágáit 

drágalátos ~ 

mákvirág. 

(-ok, -sz) ts. i. 'drágának tart, mond'. 

mn. 'jóféle' (ir. értelemben). Drágalátos 

drágás ~ mn. 'eladó portékáját drágáért áruló'. 

drágaság ~ (-ot) fn. 1. 'szűk idő, mikor minden drága'. 

2. 'drága holmi' (kül. ékszer). 

drágít drágit (-ok, -öl) ts. i. 1. megdrágít. 

drágul drágull (-ült, -ujjon, -ülna) tn. i. 'drágává 

L. megdrágul. 

lesz'. 

drangó draygóu (-1, -ja) fn. 'nagy, életlen kés'. A kezed 

l- ne vágd avval a drangóu:vál. 

drapszín drapszin mn. 'világos kávészín'. 

drót dróul (-ot, -lya) fn. 'draht' 

drótféreg dröuljéreg fn. agriotes lineatus L.'. 

drótkerítés dróulkerités fn. 'drahtzaun'. 

drótos dróutos (-t, -ok) fn. 'edényt drótozó vándor 

iparos, drótos tót'. Azér, hogy az ingé fóu'os, Nem apám 

nekem a dróutos (Nd.). Nr. A drótos e kiáltással jár végig 

12*

180 

a falun : „Dróuloszta-ssanak, as-szonyok I" Ha drótos jár 

a faluban, a néphit szerint esőt jelent. A drótossal a rosszgyermeket 

is ijesztik : „Odaadlak : a dróudosnak :, hoty tegyen 

a tarisznyájába ;" 

drótoz dróutoz (-ok, -öl) ts. i. 'dróttal körülhálózva 

megerősít' (repedt cserépedényt). L. megdrótoz. 

drótszeg dróutszeg fn. 'drótvékonyságú szeg vékonyabb 

deszkák szegezésére'. 

[ drugár ~ (-1, -ja) fn. 'dorong, erős, vastag rúd'. 

drubé ~ fn. Sz. Ugy dóugoznak e:zek, mint a druhé ! 

(= úgy dolgoznak, mint a tűz): 

drusza ~ (-át, -ája) fn. 'keresztnévtárs. 

dúc ducc (-ot, -a) fn. I. 'kenyérnek sülés közben kihasadt 

és fölpúposodott része'. Vkgyázva vessél: be, hogy 

a kenyérneg duc-ca ne jojjon : 2. 'púp' (a háton). Hetven 

esztendőijs vagyok : én, de azér nlzs- ducc a háta.monn. 

dúcos duccos mn. 'sülés közben kihasadt és fölpúposodott' 

(kenyér). 

dúcoshátú dáecoshátú mn. 'púpos'. 

dueskő ducskáu f-t, -ja) fn. 'földből kiálló hant, nagy 

darab földgöröngy'. V. ö. dücskö. 

duda ~ (-át, -ája) fn. 'tárogatóhoz hasonló mélyhangú 

pásztorsíp.' L. csehduda. V. ö. csimpolya. 

dudál dudált ((-ok, -sz) tn. i. 'dudán játszik, fújja a 

dudát'. Sz. Melrl'anitalak kesztyűbe dudákni (= megverlek, 

ráncba szedlek). 

dudás rw (-t, -ok) fn. 'dudán játszó zenész'. 

Dudé ~ hn. (Avasújváros). 

dúdol dudál (-ólok, -ölsz) ts. i. 'magában, halk hangon 

dalol'. Nr. Se- keze, se- lába, még-izs dúdolva jön a világra 

(= a fing találósmeséje). 

dudorászik ~ (-ok, -öl) ts. i. 'magában, halk hangon 

dalolgat'. 

dudorodik 1. kidudorodik. 

dufál dufáll (-ok, -sz) ts. i. 'ököllel hátba ütöget, püföl'. 

L. megdufál. V. ö. düföl. 

dufla 1. dupla. 

duflomos

181 

dugdos ~ (-ok, -öl) ts. i. 'rejteget'. Vá'tig dugdostam 

élőül: e, még - 

is meglátta : L. bedugdos. 

diiuuat ~ (-ok, -öl) ts. i. 'dugogat, tömöget ; dugással 

ültetget'. Egy 

L. elduggat. 

néha szál hagymád duggattam a répa köz:zé. 

*i11«|i• | ~ hsz. 'zsúfolásig, tömve'. Ne* töücs má be:le, 

hiszen dugig vam : má. 

dugó dugón (-1, -ja) fn. 1. 'stöpsel'. 2. 'durva vászonból 

készült karvédő, melyet az aratók munka közben a karjukra 

dugnak'. 3. 'az a ketrec, melyben a tömésre szánt ludat, 

kacsát tartják'. A jö-vöi) hetem be lököm eszi a rmcát 

a dmgöuba : mn. 4. 'tömésre, hizlalásra szánt'. Dugóu liba. 

Jóu dugói} ruca (= hizékony). 5. lud- v. kacsatömésre való, 

vízben megpuhított'. Dugóu málé. K. Együnk rá ety 

kizs du:góul (= harapni való kalács v. kenyér egy korty 

pálinka, egy pohár bor után). Km. Megdeli zsák a fóuktuát, 

ecetes kanta dugóu:ját (= megtalálja a hozzáillő társát). 

diHjóhúzű dugóuluizóu fn. 'korkzieher'. 

duón ~ ts. i., gyny. 'a dug fölszólító módja, dugd'. 

Dirgu bele a kizs bábóudat ! 

duhad 1. tuhad. 

duhu ~ (-t, -ja) fn. 'napraforgó kórójából készült cső, 

mehet a must forrásakor a hordó felső Kukába erősítenek'. 

dukál dukáll (-1, -na) szt., tn. i. 1. 'illik, kell'. Ugy 

dukál:, hogy az öreget eresszük elöü:re. Aki az örszák szóuyája 

vóud, dwkáll annak a pézi:jóu. 2. 'jár'. Nekem dukál 

mék hávö véka. 

dúláskj dúlásig hsz. 1. 'bőven, bőséggel'. Szalonna is 

vóut, ké'-nyér is vóud dudásig : 2. 'torkig'. Vóuk ott enniva.dóu, 

ehettünk vóun : od dudásig : Jóul' lakod dudásig : 

duléra ~ hsz. 'nyakrafőre, torkig, rogyásig'. Inná : 

a duléra :, ne: fejjen tükle, csak ad'nának ne:ki. Vóut- ot 

minden, ehetett : od duléra : 

Duna ~ (-át) fn. 1. 'die Donau'. 2. 'kutyanév'. Sz. 

O-jan ez a vetés, mint a Duna ( szép, hullámzó búzavetésről). 

dunna ->-- (-át, -ája) fn. 'tollpihével töltött, vastag, 

meleg takaró, dunyha'. Sz. Ugy alszik:, mjnt a dunna 

{= mélyen, jóízűen alszik). Ki-szakatt a dunna ! Ki-szakatt 

az anygyaloy dunna:ja ! (= esik a hó !) Gér-jedezik :, mjnt a 

•cigányasszon dunnája a na: ponn (tr. = kezd indulatba jönni). 

dunnahaj dunnahái fn. 'a dunyha lepedője, melyet 

a dunyhatokra gombolnak, dunyhahuzat'. 

dunnátok 

tollpihe van'. 

~ fn. 'a dunyha belső cihája, melyben a 

dunyha 1. dunna. 

dupla dufla 

lomos. 

(-ánn) mn. 'kettős, kétszeres'. V. ö. duf

182 

duplacsík duflacsik fn. 'kettős szállal szőtt keresztcsík 

a vászonban'. 

duplafegyver duflafegyvér fn. 'kétcsövű puska'. 

duplasó duflasóu fn. 'keserűsó, hajtószer a gyomorbeteg 

jószágnak'. 

dúr ~ (dúrok, dúrsz) ts. i. 'hevenyében vhová tol, 

hány, szór'. Csak ugy oda dúr luk aszt a kisz szé:nál a hászijá.va. 

L. feldúr. 

durák ~ (-ot) fn. 'egy kártyajáték neve'. 

durákozik — (-ok, -öl) tn. i. 'durákot játszik'. 

durál 1. nekidurál. 

duráneai szilva duráncaji szilva fn. 'nem magvaváló szilva'. 

durrog ~ (-ok, -ksz) tn. i. 1. 'dur-dur hangot ad' 

(disznó). 2. 'dohog, zsörtölődik'. Had durrogja, hat pattogjon 

Az a vén anyád (Nd). 

durva durva (-ánn) mn. 1. 'grob' (szövet, posztó). 

2. 'goromba'. Sz. Ojan durva, mint a pokvóijc. 

dúskál duskáll (-ok, -sz) tn. i. 'válogat, evőeszközével 

piszkál az ételben'. Nincs- nagyup hmlálom, mint ha jöiyzök r 

osz valaki dus-kál ben:ne. 

dutyi ~ (-1, -ha) fn. 'áristom, börtön (tr.). 

dú-vad du-vad fn. 'ragadozó állat'. 

dűz duz (-om, -od; duszta) 1. feldúz. 

duzmadt duzmatt mn. 'duzzogó, könnyen sértődő'. 

Cswnya kizs duzmatt ember ez a Ge:di ! 

duzzad 1. felduzzad. 

duzzaszt 1. felduzzaszt. 

duzzasztó duzzasztói} (-1) fn. 'zsilip'. (Badaló.) 

duzzog ~ (-ok, -ksz, v. -öl) tn. i. 'neheztel, durcáskodik'. 

dühben ~ (-t, -ne) tn. i. 'dobban, düb hangot ad'. 

dübbencs dübbencs mn. 'tenyeres-talpas'. Micsoda egy 

nagy dübbencs jány ez a Juli! 

dübbent ~ (-ek, -él) tn. i. 'dobbant'. 

dübög ^ (-ök, -ksz v. -Öl) tn. i. 1. 'dobog, lábaival 

düb hangokat idéz elő'. Ne- dübögjetek ot, té- I 2. 'dobogástól 

zúg, zajlik'. Uty táncotok:, csakúgy dü:bögötl a : ház. Dübög 

a bégányi ucca, Ha é végigmegyek rajta (Nd.). 

dühögés dübögés (-t, -e) fn. 'dobaj, dobogás'. 

dübögő dübögőü (-1) fn. 'olyan fonóka, melyben a fiatalok 

felügyelet nélkül vannak'. Meny-gyek a dwbögöübe: 

II. Dübögő - utcanév. (Óvári.) 

dübörög ~ (-örgötl, -rögjön, -rögne) tn. i. 'hosszan dübög'. 

dücskő dücskőü (-t, -je) fn. 'tuskó, fatönk, nagy daiab 

rög a szántóföldön'. K. Te, kizs dücs-köü ! (= kövér, 

tömzsi gyerek). 

düdüllő düdüllői) (-1) fn. 'nagytestű, kövér, elhízott 

ember v. gyermek. Te-, nagy dü-düílöi) !

183 

düff — (-öt) fn. 'hátbaütés ököllel, ökölcsapás a hátba'. 

Adok én ne:ked minygyár egy nagy düff öt a hátad:ra. L. 

háti düff. 

diiffen ~ (-t, -nyen, -ne) tn. i. 'döngve püffen, düff 

hangot ad'. Q-jat váktam a hátá:ra, csakúgy düf-f nt. 

düífcni ~ (-ek, él) ts. i. 'nagyot üt, püflent' (vkinek 

a hátára). 

düföl diifol (-ölök, -Ölsz) ts. i. 'hátba öklöz'. L. megdüföl. 

düh dü fn. 'wut'. Sz. üübe vam :, mint a pap- szamara 

a körpáAull (tr. megjelölése a dühöngő embernek), 

dühed, dülleszt 1. dülled, dülleszt. 

dühödt düliölt mn. 'veszett'. Sz. Ugy megyém :, mini 

a düliölt (= eszeveszetten rohan, nem nézve se jobbra, 

se balra). 

dühös döhös (Adorján) mn. 'veszett'. Döhös kutya 

(Adorján). Vö.döhöl. 

düjt dűl (-ök, -ol) ts. i. 'borít, álló helyzetből fekvő 

helyzetbe taszít'. L. el-, fel-, ki-, ledüjt. 

dűjtö-jel diilöget (-ek, -él) ts. i. 'borítgat, döntöget'. 

Tám még a macs-ka dülögel : a ke-mencénn : ? 

dűl ~ (dűlök, dűlsz) tn. i. 1. 'fallen, umfallen, sich 

stürzen'. Eviggy on:ncm, mer ara fele dűl a: fa. Az ávogba 

dült a sze:kér. 2. 'hajlik, ereszkedik'. Fékóudara dült a 

bog-.fa. 8. 'támaszkodik'. A vémasszom még az aytóufélneg 

dült ijetli.bc. Ne- düff a hátam.ra ! 4. 'tódul, ömlik'. Csakúgy 

düld- bclöüllc a páfiy:ka (értsd : a szaga). L. be-, bele-, el-, 

fel-, ki-, le-, meg-, neki-, összedűl. 

Díílj-neki Dü-neki fn. ' a korcsmáros zsidó gúnyneve'. 

(Egri). 

dülled dühed (-U, -ne) tn. i. 'helyéből kimered, kiduzzad'. 

Csakúgy divhetl a szeme g nagy eröüködés:tüll. L. kidülled. 

dülleszt düheszt (-ek, -él) ts. i. 'előre tol, kidudorít'. Ne ~* 

mijén katonást) jár, hogy düheszti a hasát /' L. kidülleszt. 

iliillíí düllöii, döllöi) (Szamosszeg) (-1, -je) fn. 'a szántóföld 

két vége'. 

dülönuüzik düllöi]göi)zik (-ök, -ol) tn. i. 'támolyog, 

ide-oda dűlve jár' (pl. a részeg). 

1 dűlt ~ (csak szragozva) fn. 'dőlés'. Km. É-lőijfának 

ne-héz dűltyit vár:ni (= nehéz az élő ember halálát kivárni). 

2. dült ~ mn. 'esőtől földre vert, földön fekvő'. Ne~hész 

haladni ebbe a düld buzá.ba. 

dünnyög ~ (-ök, -ksz) tn. i. 'magában mormol'. V. ö. 

hünnyög. 

dünnyüi|és dünnyögés (-1, -e) fn. 'mormolás'. 

dürini) dürit]g (-et, -je) fn. 'vastag fatönk'. K. Ne- űi 

mán az ölömbe je:le, te kizs düving ! (= vaskos, nehéz gyermek).

184 

(lürrinl 1. dörrint. 

dürücköl dürückol (-ölök, -ölsz) ts. i. 1. 'nyomkod 

(ököllel). 2. 'tapod, döngöl' (földet lábbal, bakkal). L. le-, 

megdürücköl. 

díít, díítöyct 1. düjt, düjtöget. 

diivo-düvő diivőü-düvőü isz. 'a nagybőgő hangját 

utánzó szó'. 

E, É. 

1. e ~ mutató nm., 1. ez. 

2. e ~, e 1. egy. 

3. -e -é kérdő szócska 'an, num, ob'. Van-é még elek 

tojás:sa ? Szétválasztó mondatokban : mentek:, nem- lom 

a templomba-é, lwva-é. Tug-gya mán a je-ne, kanca vóut-f, 

mi vól:-é. Tudom is: én asszony-é, jány-é, mi'-é? 

é 1. éh. 

eb ~ (-el) fn. 'hund'. (Csak szólásokban és km.-okban.) 

Sz. Ebre bizza a hájjal (= kecskére bízza a káposztát). Ot' 

haggya:, mint az eb' a sza:rál (= szanaszét hagyja, nem teszi 

helyére). Eggyik kutya, másik eb( = mindkettő egyformán 

rossz). Ugyancsak köti az ebet a karóu:hoz (= ugyancsak 

fogadkozik). Te eb 1 

vaty kutya (= te ez meg ez). De hogy 

mekkérdezné lüllem, hogy „na\ te eb- v a l y k u-t y a, nv 

szükséged valamire, nincs- valami hijánosságod ?" So-hase: 

a! Eb ajjakán csúszott (mondják a rosszul sodrott 

koszlós fonálra). — Km. Ké-sőii bánat eb- gondolat: (= késő 

a kár megtörténte után bánkódni). Eb- eszik kémélle.tet 

(= dirib-darab ennivalót ne rakj el, mert megromlik s a 

kutyának kell adni). Akad ep körpá.ra. Kapni ebet körpá:ra 

(= hasznot hajtó dologra mindig akad vállalkozó . Ember 

lesze foga.dást, eb-, aki megáj:ja (= nem mindenki tartja meg 

az igéretét). E-bül gyűlt jóuszágnak e-bül kell eveszmi (= hamisan 

szerzett vagyon nem hoz szerencsét). Eb-re ke bizni a 

háj-.jat, müi- megeszi: a (= ne bízd kecskére a káposztát). 

Szegént az ág- is húzza:, az eb- is megugattya: (= a szegényt 

mindenki bántja). V. ö. kutya. 

ebadta ebatta mn. 'kutya teremtette !' (káromkodás). 

Hun- lekereklél, ebatta ? Eb-alta koike ! 

ebagja 1. ebanya. 

ebanya ~, ebagja fn. 'csecsemők soványító és sorvasztó 

betegsége. (Garbolc). (SzD 2 

ebagja.) Ennek a gyér-meknek 

eb-annya van: —• \r. Ha a gyermeknek ebanyja van, a háznál 

levő kutyának meg kell ölni a kölykét, le kell vágni a fejét 

s bele kell dobni a beteg gyermek fürdővizébe.

185 

ebcsont epcsont fn. ['hundknochen']. Km. Ep-csond 

bejárad: (= rossz pénz nem vész el). 

ebéd ebéd (-et, -gye) fn. 1. 'mittagsmahl'. 2. 'ebédre 

készített étel'. Kész az ebéd. 

ebédel ebédéi (-elek, -ész) ts. i. 'ebédet eszik, ebédre eszik'. 

Sz. A napnál ebédéi (= ebéd nélkül marad, nem ebédel). L. 

megebédel. 

ebédeletlen ebédeletlen hsz. 'ebédelés nélkül, ebédjét el 

nem költve'. Ek ne mennyen ebédeletden. 

ebédvéka ebédvéka fn. 'a nyomtatónak koszt fejében adott 

véka búza'. 

ebfing ejiyq fn. 'a nyelven keletkezett kis fájdalmas 

pattanás.' Xr. Meggyógyítására a köv. párbeszédes ráolvasást 

alkalmazzák : E-fin köütl a nyélve.menn. —• Ha- köijlt ? — 

Ma- kőüll: — Hóunap ojá legyem:, mint a Béni seggi: — 

Phi-, phr, iykáb ves-szen ék ! 

ebbázfi ephászfi fn. 'az egyházfi ingerkedő, csúfolódó 

neve'. 

ebláb ~ fn. 'szövéshiba, mely akkor keletkezik, ha tévedésből 

két fonalszálat húznak egy nyüstsz mbe'. 

eblábas ~, eblábos mn. 'olyan (vászon), melyben ebláb 

van'. (L. ebláb.) 

ebié

186 

eckába 1. eszkába. 

ecs 1. öcs. 

Ecsed ~ falunév. Nr. Ecsed messze híres káposzta termelő 

hely. „E-gye meg E.csed", szokta mondani, aki nem kedveli 

a káposztát. Az ecsedieket azzal csúfolják, hogy a csíkra 

csengőt kötöttek, hogy könnyebben meg lehessen fogni; meg 

hogy a bocskort lőtték meg vadruca helyett az Ecsedi láp 

vizén. 

cddegél edegéll (-ek, -sz) ts. i. 'eszeget', 

eddig ~ hsz. 1. 'ezen helyig'. 2. 'ez ideig', 

edd-meg ed-meg fn. 'étvágy'. Nagy ed-megje van gn:nak. 

éde éde fn., gyny. 'édesanya, édesanyám' (megszólítás). 

Édem ! (= édesanyám !) (Szamoskóród, Vetés, Szatmárhegy). 

edegél 1. eddegél. 

edény edény (-ni, -ek, -nye) fn. 'gefass, geschirr'. Nr. 

Kaszát, baltát, férfiszerszámot nem jó a házban tartani, mert 

törik az edény. 

édes édes, edes mn. 1. 'süss'. 2. lieblich'. Édes kis fijam I 

3. 'vérszerinti, nem mostoha'. Az w apja az én- apámnak 

é-des íesvérje vóut:, ém- meg wvele é-des unokatesvér vagyok: 

Sz. O'jan édes, mint a té- (jó édes). 

édesalma édes- v. é'desálma fn. 'édes ízű alma'. 

édesanya édes- v. édesanya fn. 'vérszerinti, nem mostoha 

anya'. Km. Przem min-dent lehet ven:ni, csak é'-desanyál: nem 

(az édesanyát senki sem pótolhatja). 

édesapa édes- v. édesapa fn. 'vérszerinti, nem mostoha 

apa'. 

édesden edezsdenn hsz. 'édesen, jóízűen'. Mg- mán a-lutí 

é-dezsdenn: C- asztal o-jan édezsdev kwcakta ! Ojan édezsdem 

pipázgatott l Hosz-tam ety kisz szaimát ebbe a vacog:ba, minygyár 

édezsdebbenn alszik raita ai em:ber. 

édeske édeske fn., 1. máléédeske. 

édeskevés édeskevés mn. 'vajmi kevés, nagyon kevés'. 

édeslapu édeslapu fn. 'rumex erispus L.' 

édesség édesség (-et, -e) fn. 'édes íz, édes volta vminek'. 

édesszájú édeszszáju mn. 'nyalánk, édességeket kedvelő'. 

edz — (-ek, -él) ts. i. 'acéloz' (vasat). E-viszem a bal.-táí 

a ko-vácsnál ed-zeni: L. megedz. 

edződik 1. megedződik. 

ef efj (-et, ejje) fn. 'az / betű egyik neve'. V ö. fö. 

effajta ejaita, ejjáila nm. 'efféle'. 

efféle ~, eféle (ejéléket) nm. 'dergleichen, derartig'. 

Effuta ~ hn. (Mezőgecse). 

eíing 1. ebfing. 

1. ég ~ (eget, egenn) fn. 'himmel'. Oj-jg szaru nőül rüi:la, 

hogy máid- az eget érte: Sz. Nem- láttam se- eget, se- föüdet 

(= nem láttam semmit, sötét volt). Csak az e-get nézi: (= "tét-

187 

len, dologtalan). Hír jártál, mikor az ég zengett ? (= hol voltál, 

mikor szükség lett volna rád ?) O'jam messze van tükle, 

mint az ég- a jőiiklüll (= toto coelo differt). Az égig lát 

(= nagyra lát, büszke). Ki' vagyok, é- vagyok, az é-gig látok: 

(= a gőgös embert e mondattal jellemzik). Máj- lehúzza az 

e:get. Máj lehúzza a csillagos e:get, uly károykodik (= az eget, 

az Istent káromolja). Roggyö rád az ég! (káromkodás). 

Gyere: már, az- ég álg y om meg! (=az Isten áldjon 

meg!) Nem- csinált: a semmit az ég v i l á:g á n n 

(— egyáltalában semmit). Nem- láttam én: ol sen-kit a 

teremteti ég a:l al t (= egyáltalában senkit). Égbe 

kijátóu vétek (= rettenetes vétek). 

2. ég ég (-ek, éksz) tn. i. 'brennen'. K. 'sajog'. Ég a gyomrom, 

ég a mejjem. Sz. Híjába ég a mejjed azér a kisjá:nyér 

(tr. = Inában fáj a szíved érte). Higgyed, bolond, ég- a Túr 

(= mondják a hiszékeny, ostoba embernek). L. el-, le-, ki-, 

meg-, oda-, összeég. 

égedelem égedelem (-elmet) fn. 'nehéz helyzet, küzködés, 

gond'. Be- nagy égedelembe vagyok evvel a pújával ! 

egér egér (-eret, -ere) fn. 1. 'maus'. 2. 'cicázás alkalmával 

a macska elől futó gyermek'. Érd- utóul, cicabérke, az- egeret ! 

(gyerekek ingerkedő mondása cicázás közben). 3. 'szomjúság 

miatt támadt gumó a ló nyakán, torkában'. Egere van a 

Kigyöu.nak. K. 'kistermetű ökör'. Be-foklam eszt a két ege:ret. 

V. ö. macska K. Sz. Szapora, mint az egér (sok a gyereke, 

pl. cigányról). Oja szegem:, mint a templom egere: (= földhöz 

ragadt szegény). Sír-va mennyen el az eger a házaktull ! 

(átk. : olyan koldus légy, hogy az egér se éljen meg a házad 

táján). En-nck mán e-geret ké kötni a faszáira (=nehezen áll 

fel a farka). Km. E-gér nem- tér jirkába, gö-böl köt a jár-kára 

(mondják arra, aki nagy fába vágja a fejszéjét). A gaz'dagnak 

az e-gere is kövér: (= a jómód a kis dolgokon is meglátszik), 

Nr. A néphit szerint az egér arra van átkozva, hogy mindig 

rágcsáljon, mert különben hosszúra nőne a foga. — Mikor a 

gyermeknek a tejfogát kihúzzák, dobja be az egérlyukba, 

hogy az egér vasfogat adjon helyette. — Ha a lónak egere 

támad, úgy gyógyítják, hogy meghasítják a nyelve szélét a 

töve felé. 

Éger /-w Égér (Égrenn) 1. hn. (Méhtelek, Szárazberek, 

Mezőgecse). 2. pataknév (Egri). L. Bokros-, Cseréger, Danka 

égre, Hosszúéger, Jónép égre. Karácsony égre, Keskeny-, Nagyéger, 

Papégre. 

Égeralja Égerajja hn. (Kispeleske). L. Nagyégeralja. 

Égererdő Egerérdöü hn. (Kispalád). 

Égeres ~ hn. (Nagyecsed). 

egerészik egerészik (-etl, -szen, -ne) tn. i. 'egérre vadászik'. 

Jón egerészöi) macska.

188 

égerfa égérfa fn. 'alnus glutinosa'. Nr. Az égerfa fiatal 

jövését, leveleit a tetves tyúkok hálóhelyére hintik, hogy a 

tyúktetvek ráragadjanak, s aztán a tűzben elégetik. — Az 

égerfa levele hasznos orvosság a sömörög ellen. A szemje 

(= rügye) megtörve és olajjal keverve jó égési sebre. 

egérfarkkóró egerlárkóuróu fn. 'achillea millefolium L.' 

Nr. Az egérfarkkóró levele óhajjal vagy fonnyadóval keverve 

vágott sebre használt orvosság. Virágát köhögés ellen isszák. 

egérfészek egerfészek fn. 'mausenest'. 

egérfogó egérfogóu fn. 'mausefalle'. 

Égerfő Égerjü hn. (Egri). 

Egerhát Egerhát hn. (Egri). 

Égerbegy Egérhegy hn. (Vámosoroszi). 

egérlyuk egerjük fn. 'mauseloch'. 

egérszar egérszar fn. 'egérpiszok'. 

egérszőrü egérszöürü mn. 'mausefahl' (ló). 

égés égés (-t, -e) fn. 'égésfolt, égett seb' (ruhán, testen). 

II. Égés hn. (Kisszekeres). L. gyomorégés. 

egész egéssz (-et, -enn) mn. I. 'totus, ganz'. így esett ez 

az egész nyáTom mirrdélig: Egéz délutánn az oih'nit kerestem: 

2. 'ép, teljes'. A ve-res vitéz jelei csoykák vontak:, csak az 

estennel szép legényé vóut mind e:géssz. hsz. 3. 'egészen'. 

E-gész meg-rőijköny öltem:, mikö láttam, hogy a rétoja megbiilen. 

Fel ért: az egéssz a padlásig: Egész meg-nőütlél, 

mijóuta nem látta:l

189 

Jai, hogy égeti a belem ez a paprika l 4. 'égetéssel készít'. 

Téglái, meszet éget. L. el-, ki-, megéget. 

égetett mész égetet mész fn. 'calciumoxyd'. 

égető égelőii 1. Szénégető. 

Égettéger Égettégér 

eggyöve 1. együvé. 

hn. (Mikola). 

égi ~ mn. 'egen járó'. Sz. Ojan árva: a, szegem, 

mint az égi madár: ( = szegény és elhagyatott). 

égigérő égigérőij mn. 'egekbe nyúló'. 

égimeszelő égimeszelői), fn. 'hórihorgas ember' (tr.) 

égnyílás égnyilás fn. 'rövid ideig tartó éjjeli égi fény, 

(talán) meteorfény'. Nr. A nép előadása szerint az égnyílás 

igen ritka és rövid ideig tartó éjszakai égi jelenség. Akkora 

fénnyel világít, hogy ,,a tűt is fel lehetne szedni a földről". 

A nép azt tartja, hogy ez a fény a mennyországból jön. Ha e 

vakító fény tartama alatt kér valamit az ember 

kérése bizonyosan teljesülni fog. 

Istentől, 

égő égöv. mn. 'brennend, flühend'. Sz. Uty jelek lid.le, 

mint az é'göij tiiszliill: (= irtózom, iszonyodom tőle). 

egrecérozik ~ (-ok, -öl) tn. . 'gyakorlatozik, katonai gyakorlatokat 

végez'. (Kaszárnyai műszó, ném. exereieren). 

egreeéroztat egrecéroszlat (-ok, -öl) ts. i. 'korhol, fenyít' 

(tr.). György- bácsi irgyancsak egrecéroszlatlya a felesé:git. 

L. megegrecéroztat. 

égrenyíló égrenyilóu mn. 'szabadba nyíló, egyes ajtajú, 

előszoba v. konyha nélküli' (szoba, ház). Bi'zö fász'halik az 

istenatta, mer a há-za is csak ojan ég-renyi'.óu: 

egres ~ (-1, -se) fn. 'égerfaerdő, égerfás hely'. 

Egres ~ hn. (Szárazberek). 

Kgresbát hn. (Szárazberek). 

Kgresrétség Egresréccség hn. (Kőszegremete). 

Egri ~ falunév. \*r. Bő szilvatermelésére vonatkozik a 

következő 

szereti." 

falucsufoló vers : „Ciberejosóu Egri A ciberét 

egri ~ mn. 'Egribe való, Egriben lakó". 

Kgrifoka ~ hn. (Fertősahnás). 

égszínkék ékszirjkék mn. 'azurblau, himmelblau'. 

égvilág 

égvilcugonn. 

~ fn. 'világ'. AV/;r latiam én: ot senrmit az 

egzámen egzsáment 

év végi vizsgája'. 

(-et, -nytye) fn. az iskolás gyermekek 

egzsáment 1. egzámen. 

°!l. v 

e 

'Í/.W- '.Híljh 

v 

- i fl"'' s 

J (- ( 

'U számn. 'ein'. Egy veréb 

éhbirja, fiat' ökör nem- birja. (Találós mese), a) Mint belső 

tárg\ : 'egyszer, egy jót' (s más hasonló ért.-ben). Tgyunk 

eg:gyet. A-luggyunk rá ey.gyet. Rán-tot raita eg:gyel. Lököt 

nlila eg:gyel. Fe-ri csak cygyed gondol:, osz minygyá-miny-

190 

gyá ilhunn ál: meg. 2. mn. 'ugyanegy, egyenlő'. Szknefonákfa 

eggy: Ety nurom pendülnek: 0- az urává so- sincs 

eggy akara:lonn. Nem- jovull: az ecs csep-pet se:, csak eggy 

állapodba van: 3. határozatlan névelő. Fé-kaplam ety kövic-.cset, 

osz hoz-zá váklam: Aggyal e kis kenye:ret. Sírjál e'y kis 

kásába vadóul. Áltál vóum még annak a diszlóunak e kis ár:pát. 

Törjél é ki:csil a másiknak is: Várjál ety ki:csit. Nem- ér ety 

pipa dohánt: a) Megél evvel a csuporul ety pa:szüjt (= egy 

csupor paszulyt). Töntök még evvel a csészével egy vi:ze> ( = egy 

csésze vizet). 4. nyomatékosító szó. Tiszta egy víz- lettem: 

Csupa ety sár- a nadrá:god. Csúnya egy duzmatt ember ez az 

Andi. Huncut/éle ely köjök: még az-is. Édes ely fijam ! Csupa 

e y kast- vagyok: Csupa eggy edevl seb- a hada. Ojan ety katona 

led belöülde, min 1 

egy virákszál: Sz. E t y- kut y a: az a-kar 

eggyik:, akar másik: (= mindegy). Nm, ety- kettői), 

ke-féld meg a csizmádat sza-poránn, osz mennyünk (= gyorsan, 

siess!) Jón két eggy ókor! (= jó két ökör, de nem párja 

egymásnak). Hogy vagy ? — Mint aki egy Iával 

szánt (= rosszul). Szé-le-hossza eggy: (= kövér, köpcös). 

Se- nem ely, se- nem keltöü (= sok). Mondok eygyet, 

keklöü lez belöülde (= mondok egy jó ötletet). Zsirfój, 

gazda, eggy a ké:ve ! (mondják tréfásan, ha a búzahordók 

későn figyelmeztetik a kazalrakót, hogy már tetőzni kellene). 

Km. Az akarat nem- eggy a cselekedetdél (= nem elég csak 

akarni valamit). Nem-eggy a szöür a selyem.m'd (= mindenkivel 

a rangja szerint dlik bánni). L. egy-egy, mindegy, 

egyetlen-egy, egyszer-egy. 

egyáltalában eggyálajjába hsz. 'teljességgel, épenséggel'. 

Nem- akar: az eggyá'tajjába huz:ni. 

egyállalánvéggel egyá-tajjávéggél, egyá-talövéggél. hsz. 'teljességgel, 

épenséggel'. Asz mán eggyá-tajjáuéggél nem akarnám, 

hogy émarag.-gyugk. 

egyáilalánvéve eggyálajjávéve hsz. 'teljességgel, épenséggel'. 

egyáncvájra eggyáncvájra hsz. 'hamarosan, egykettőre'. 

E-gyétek meg a jrüstö:köleygyáncvájra:, osz mmnyünk: (V. ö. 

ném. ein-zwei.) 

egybajjal egybajjál hsz. 'egyúttal, egyjárást'. L'eveszled 

a krzemb' aszt a köledet, osz le- is veszem egybaj:jál. Hevéjje 

ki: mán a ku-tyát is egybaj:jál. 

egybe ~ hsz. 'rögtön, azonnal'. Egybe Uhu tégy- ! 

egyéb egyébb (egyebei, egyebe) névm. 'anderer, sonstiger, 

sonst . Nr vau' ott e:gyébb egy ronyggos lepedöü.-nél. Egyebet 

se tuc: te, csak ocs-máykodni: Sz. Hallottam: én egyebet 

is mást- is (= másegyebeket, különbeket). 

egyébképen egyépképpenn hsz. 'más tekintetben, máskülönben'. 

Egyépképpen nincs- rá pana-.szom, mé jón kezefogásu:

191 

Egyed ~ Nr. Ha Egyed napján (szept. 1.) jó idő van, 

jó őszt és jó bortermést jelent. 

egyedclem-begyedelem ~ 'gyermekversikék kezdő szava'. 

Egyedelem-be.gyedclem kenderlánc v. Egyedelem-begyedelem német 

tánc ! Ildidu sóugör mit kivász ? stb. Egyedelem-begyedelem 

karkanylyu ! Ne vagyok é félnyaku. 

egyedem-begyedem ~ 'egy gyermekversike kezdő szava'. 

Egyedem-begyedem cickándöijre, Szöuli a rigóu rekettyére stb. 

egyedül 1. egyesegyedül. 

cgypgy eggycggy, éggyi-ggy, eggyé [kis] (eggyel-eggyet) 

névm. 'néhány, némi'. Csak vétve var] köszte eggyety szál 

gabo:na. Még- a la-vasszal csak vóut eggyé kis e:sőü. Mán 

eszeget is eggyé ki:csit. 

egyelcdik. cgyelít 1. egyveledik, egyvelít. 

egyelges 1. egyvelges. 

egy embernek való szilkc eggy embernek valói} szllke fn. 

'akkora szilke, melybe épen egy ember ételporciója fér'. 

egyenes — (-t, -enn) mn. 1. 'gerade'. 2. 'sima'. A szekér 

csendesé viszen Mindenütt az egyenesenn (Nd.) 3. 'egyenlő' 1. 

egyenes lábos. Sz. E-gyenes, mint a lé-nija. E-gyenes, mint a 

sinóur. E-gyenes:, mint az ess- (ir. - görbe, mint az S betű). 

Csak az egyenest nésztem: (= mentem keresztül-kasul vízen, 

sáron a rövid út kedvéért). Km. Az egyenes ut a legrövi:debb 

{= legjobb az őszinteség). 

egyenesedik 1. fel-, kiegyenesedik. 

egyenesen egyenesenn hsz. 1. 'gerade'. 2. 'aufrecht'. 

3. 'éppen'. Te, ha a kis- fijunak valami ba'ia lesz, hát nemmegverlek:, 

hanem e-gyenesem meg-otlek. E-gyenesem beleszalatt 

a lo'oával a fo-jóuba. í. 'azonnal, tétovázás nélkül'. 

Ment a fe-leségijér egyenesenn. Mikor a faluba jött, e-gyenesenn 

a btróunál állót: meg. 

egyenesít 1. kiegyenesít. 

egyenes lábos ~ mn. 'egyenlőre szabott, mindkét lábra 

egyformán felhúzható (pár csizma)'. L. féllábos, 

egyenes-vezér ~ fn. 'az eketalyiga egyenes, rövid rúdja, 

mely a görbevezér segítségével jobbra-balra szabályozható'. 

L. eke. 

egyenget egyenget (-ek, -él) ts. i. 1. 'egyenletessé, simává 

tesz' (pl. földet). 2. 'illeget'. Nérzélek: má, hogy egyengeti 

ma:gál, mikor az uccám me,ny:gyen. L. el-, megegyenget. 

(•gyenként eggyerjként hsz. 'einzelweise'. 

egyenlő egyélöü mn. 'gleich, gleichförmig'. Gyakoribb : 

egyforma, 1. ott. 

egyes eggycs (-1, -se) fn. 1. 'az 1 számjegy neve', mn. 

2. 'egyszülött, egyetlen'. Eggyes fija vóutam az apámnak, 

Mégizs besorosztak katonának. (Nd.) Vitész kapitány ur is asz 

mgnygya, Eggyes fiju nem lehet katona. (Nd.) 3. 'egyetértő,

102 

benső viszonyban levő'. Nngyonn eggyesek vóulak a döugog:ba. 

Ez- is nogyonn eggyes vóut avval a föufélé:vél. 

egyes-egyedül eggyes-cgyedüll hsz. 'teljesen egyedül'. 

egyesséf eggyesség (-et, -e) fn. 'megegyezés, kiegyezés'. 

A jesiőiivel még nr vóut eggyes.ség. Km. Jobb- a sovány eggyesség 

a kövér perméi. 

egyet eggyel hsz. 'folyton, szünet nélkül'. Annyira vontam 

az écca.ka, hocs csak eggyet ordítottam: 

egyetlen-egy eggyctlen-eggy mn. 'épen csak egy'. 

egyeimá- ríjgyetmás fn. 1. 'egy és más dolog, egy és más 

holmi'. Kenegették: asz kád'nos piritussál, hunvmi eggyetmássál. 

2. 'vkinek élete-párja'. .4 lojőus tyúk nem csatéul ugy a 

padláson, Mini évéllem csörömpölőit eggyetmásom (Xd). 

egyezik eggyezik (-ek, -él) tn. i. 'megfér, békében, egyetértésben 

él'. .4 kék fiju n°m- eggyezett égymás:sál. Nem- eggyeznek 

ezek égymás:sül, mér hogy a kis- hász kém: mind- a kettődnek. 

L. kiegyezik, megegyezik. 

egyféleképpen etyféleképpen hsz. 'auf einerlei art'. 

egyfolytában etyjöjlába hsz. 'egyhuzamban'. 

egyforma ety forma mn. 'egyeníő'. 

egybasi etyhasi mn. 'iker'. Étyhasi gyermekek. 

egyház, eíyház, étyház fi. 'eklézsia, egyházközség'. Az 

ctyház búzája. 

egyházi'i ctyhászfi fn. 'templomszolga és harangozó egy 

személyben'. 

egyházi adó ely házi adóu fn. 'az egyházközség szükségleteinek 

ellátása céljából a hívekre vetett adó'. 

egyhetes ety hetes mn. 'hét napos, hét napi idős'. 

Kgyhold Etyhóud hn. (Kishódos). 

egyidős eggyidőiis mn. 'gleichaltcrig'. 

egyik eggyik, eggyik (-et, -őiiyk, -őiitök, -őiijök) névm. 

•iner von innen'. 

egyik idén eggyik idénn hsz. egyik elmúlt évben'. Ugy 

jártam én a tinöummal eggyik i:dénn. 

egyik-másik eggyik-másik névm. 'némelyik'. Ne' légy 

ojan köiileke:zöi), jkjam, mint eggyik-má.sik. 

egy ingben eggy iygbe hsz. 'ingben, ingre vetkőzve, egy 

szál ingben". ///" az ujja:sod, ne meny ki eggy iyg-.be. 

egy járást ~ hsz. 'egyúttal'. ^4 rostát is haza vihetnéd 

egyjá:rást. 

egyképen elyképpenn hsz. 'auf eine art'. Mind- eszi a 

szegé jánk marjátok: ki- etyképpey, ki' másképpenn: 

egykét ety-kél számn. 'egypár, néhány' (melléknévileg). 

egykettő elykettöi) számn. 'egypár, néhány'. A-kad még rajta 

etykel.löü. Eggyet-kettőiit kurjantottam. (Xd.) Sz. Gyerteg befele 

elykettöi): (= gyorsan). Lesz tunika egy vaty 

kettői), Kenyér soha elegendői) (Xd. = néhány).

193 

egy-kettőre etyketlöüre hsz. 'íziben, hamarosan'. Szeddössze 

ma.gad etyketlöüre:, oszteriggy el a templom.ba. Hánd az 

örod alá az é:léll elykeltőijre:, osz mennyünk: 

egykoráesú elykorácsu mn. 'egyenlő korú, egyidős'. Ritka, 

gyakori 1)1) : egyidős. 

egymás egymás mn. einander'. Fogjátok meg egymás 

ke:zil. Eresetek meg egy.másl. 

egymásután egymásutánt hsz. 'gyorsan, szaporán'. Hánnyuk 

fel eszi a szckí'r sze.nát egymásulánn :, osz mennyünk 

a zap hosz fele : So-se kÖ'SZÖnt, hanem e-gyed mek- fele egymásulánn. 

Ne- dcváijkozzalok:, hanem gyér-lek egymásulánn : 

egynéhány egynéhány nm. einige, etliche'. 

egynéhányszor egynéháször hsz. 'néhány ízben, néhány 

alkalommal'. 

egyórnsi eggyóurási mn. 'egyórai, egy órakor induló 

(vonat). 

egyőd 1. egyííld. 

együvé 1. együvé. 

egyre-másra ~ hsz. 'átlag, általában, darabonként'. 

Tisz- kraicárér attak egyre-másra a káposz:tát. 

pgyről-egyig egyrüll-eggyig (Nagypeleske) hsz. 'mind egy 

szálig, az elsőtől az utolsóig'. A hördóukat mijy kicsapolta : 

egyrüll-eggyig. 

egy sorjában elysörjába hsz. "egymásután, sorban, egy 

sorban'. 

egyszer eccér hsz. 1. 'egy ízben'. Eccér mentem el a bálba. 

(Nd.) a) ragozva : Nem láttam eszt a málét eccérnél löb.bel. 

Sose vontam ebbe a csűrbe eccérnél löb:bet. 2. 'egy alkalommal'. 

Asz- monygya nekem ec.-cér: „Haj-ja ! Aggyon nekem két 

véka bük:könt." 3. 'egykor, valamikor, hajdan*. Voy/* eccer 

ely ki-rái. 4. elébb, először'. Igyál ec:cer, azutám beszéi : 

5. 'már, már egyszer, végre'. Nem- tudna kitérni a Jóukai 

könyvi:bül, ha eccér hozzá.fog. Na', csakhogy eccér hazajöhettem, 

nrnr menygyek én oda löb:bet. (». erősítő szó. Megvenném:, 

de ha- eccér nem aggyá, mi- esinájjak? Mos- má mehetne az 

em:ber. de ha' eccer n[ncs rémbe. Hát' maga szerelné, ha gyérmeke 

len-ne ? •— Szerelném:, de ha- eccér nincsen. 7. 'igazán, 

nagyon'. Még e- nehész csak ec:cér ! Sz. Nem' eccér:, se- nem 

kéccir: (= sokszor). Most- az eccér megengedek 

(= most még, ezúttal még). Ezeribe eccér (= nagyon ritkán). 

Ott' ülök, olt- ülök, eccér csak valami lö-késl érzek (elbeszélésekben 

váratlan fordulat bevezetéséül = egyszerre, 

hirtelen). Km. Eccer él az em.bér (= ne sajnáld magadtól a 

világi jókat, úgyis rövid az élet). 

egyszer-egy eccer-eggy fn. 'kétszerkettő, szorzótábla'. 

Tudod-é mán az eccereg:gyet ? L. nagy egyszeregy. 

egyszer-egyszer eccer-eccér hsz. 1. 'olykor-olykor, néha- 

C.siirv Káliul : Szamoshíiti szótár I. 13

194 

néha'. Ojat lököt rajtam eccer-eccer a sze:ker, hoty fekébrettem : 

rá. Eccer-eccer nt kiiramodik, azulám meg mek csendesedik. 

2. 'egy-egy időszakban, egy-egy esztendőben'. Eccer-eccer 

annyi málé né- vóut, mint a mült esztendőii.be. 

egyszeri ecceri nm. "mesebeli, anekdótabeli, aki egyszer 

volt, hol nem volt'. Az ecceri jánnézöii fekőülözöl vásárosnak. 

egyszeriben ecccribe hsz. 'rögtön, azonnal'. De késziccsenek 

oda ne:ki ko-porsöut :, mer íi ecccribe mekhál, ha émony.gya. 

Ojá lett: az ecceribr :, mint a layy Ec-cerkbe il légy : ! Ügy 

megütlek :, hogy ec-cerkbe megdöglessz : ! 

egyszer-kétszer cccér-kéccér hsz. 'néhányszor'. Eccérkéccér 

mék híjába isz szónk neki az em.bér. 

egyszer-másszor eccé-másször hsz. 'egyszer is, máskor is, 

hol egyszer, hol másszor'. So-kal leeresztett a törkánn eccémás.szor. 

Be sokat is éccakállóuttunk eccé-másször ! 

egyszerre eccére hsz. 1. 'zugleieh'. Ojan eccére léptek :, 

mint a katonák : 2. rögtön, azonnal'. Asz~ mgnta cdesa:pám, 

hogy jöir eccére : Gyere- csak. — Menygyek eccére : 

egyszőrű elyszöijrü mn. 'vkivel egysorsú, egy társadalmi 

helyzetű'. Jobbam megérti az ember egy.mást a vele etyszöürü 

emberek: kél. 

egylestvér elytesvér fn. 'testvér, testvéri viszonyban levő'. 

Az ap'jok elytesvér vaut a mi édesanyái]:kát. K. Ha báj- van, 

akkor elydesvér: az e-gész falu (= összetartó, egyetértő). 

Egyed mek fele a leveseidet, mé mituk elytesvér lessz a tisztálja 

(= összetapad). 

egytííl-egyig ctytüll-cggyig hsz. 'mind egy szálig, az elsőtől 

az utolsóig'. 

együgyű eggy ügy ü mn. 'ostoba, ügyefogyott'. 

együld cggyiilt, cgyöüd (Panyola) hsz. 1. 'majd, ne forte, 

ne fortasse'. Venni kém má eggy óucsóuszerii piipát, mer 

eygyiitt él tanállom észtet tör:ni. Le szedem má aszt a szil:vát, 

mé még eygyiitt ellopják : Ki teszem eszt a kancsót a zsebem:bül, 

mé még cggyiilt é tanállö veszteni. 2. 'mindjárt'. Ne' sión/öld 

uty fel aszt a lám:pát, mer eygyiitt épattan az üveg:je. Még 

eygyüt ránk rontanak : mi'ráyk is az olá:hok. 

1. együtt eggyült hsz. 1. beisammen, miteinander'. 

E-menlek eg.gyütt a Keregdomp jele : nu. 2. 'samt'. Ne- sipojj : 

il, mé ki hajitalak : a sípoddal eggyült: 

2. együtt 1. együld. 

együvé eggyöve hsz. 1. 'össze, egybe, egy helyre'. Ami 

eygyöve tartozik, asz let- külön a többiJüll. A tkjédet ne ragd 

eggyöve az enyém.mél. 2. 'egymáshoz'. Pompás kecs cseléd lessz 

az eg:gyüll, nagyö húznak eggyö.ve. 

egyvégtében egyvéklibe hsz. 'egysorjában, egymásután ; 

egyfolytában'. Vóuk ott egyvékti.be tá szász- szekér is : Három 

nap is elaludnék egyvékti:be.

196 

pgvvclodik egyeledik, öügyeledik (-ek, -él) tn. i. 'vegyül'. 

Nenr'öügyeledek a dóugotog:ba. L. bele-, el-, összeegyveledik. 

egyvelgesen egyélgesenn hsz. 'vegyesen, elegyesen, keverten'. 

Hummi kizs darállásl adun ne.ki kolompérral egyélgesenn. 

Hogy vany, Győr bácsi? [Fel. :| E'gyélgesenn. II ír 

jóul, hü' rosszull. 

egyvelít egyelit, őügyelit (-ek, -él) ts. i. 'vegyít, kever'. 

E'gyeiiccs e kis moslékot a disztóu:nak. L. fel-, összeegyelíl. 

éh é (éhemet, éhit, éhei; éhenn) fn. 1. 'éhség, fames, 

hunger'. A'lig ette vala.mil, csak eppe, hogy elütöttem az érhemet. 

Éhélhóutt. mn. 2. 'éhes'. Ne' kinállazs ma.gad, mer é'hem 

maracc : Megenne az é mar:ha, ha tisz'ta sás vóun is : Sz. 

Elüti, élveri az éhit (= csillapítja az éhségét). Ugy várják:, 

mint az éilyuk a tak.nyol v. nyá:tat (g. = mohón várják). 

éhenkórász, éhetjkóurász fn. 'éhen kóborló, dologtalan, 

éhező csavargó'. Km. Ha'lász, vadász, madarász mind- éhenkóurász 

:(= kevés hasznot hajtó mesterséget űz). 

éhes ~ mn. 'hungrig'. K. Éhes a csizsmád (= kifeslett, 

lyukas). Sz. O'jan éhes, mjnl a far'kas. Ojan éhes vagyok:, 

hogy meg 1 

enném : a pat'kóuszeget is : Km. Éhes embernek 

ké'nyeré jár az esze (= sovány disznó makkal álmodik). Nr. 

fía az ember véletlenül fordítva teszi fejére a kalapot (az 

elejét hátra), az annak a jele, hogy éhes. 

ehetnék — (ehetném, -nél, -nék, tb. ritka ; csak jelentő 

mód jelenben) tn. i. 'esurio'. E'hetném, i'hatnám, asszonygnyám 

! (Párbeszédes gyermekjátékból). 

ehetném vagyok ehetne vagyok (ehetnél vagy, ehetnék ; 

ehetnénk vagyut]k, ehetnétek vatytok, ehetnének; ehetne 

vóiüam stb. ; más módban és időben nincs) tn. i. 'éhes vagyok'. 

Ém' mán akkö nagyonn ehetne vóutam : (Szerkezetvegyülés : 

ehetném x éhes vagyok). V. ö. ihatnék. 

éhezik ~ (-ek, -él) tn. i. 'hungern'. Sz. E'gyél :, ne éhez, 

mint ot:hunn (tréfás kínálás, mely kétértelmű. Más hanglejtéssel 

ejtve u. i. azt jelenti: egyél, ne éhezz, éppen 

otthonn). L. eléhez, meg-, ráéhezik. 

mint 

éhgyomorra éigyomőra hsz. 'reggelizés előtt, éhomra, 

üres gyomorba'. Ne edd éigyomőra aszt a szíl.vát, mé beléd 

áll a f(óji:ka. 

éhhelholt éhélhóutt mn. 'éhezés miatt holt'. Ugy jönnek 

ezek hazafeúe, mint az é'helhóutt: (= éhesek), 

ehin 1. ehol. 

ehitőzik éitöüzik (-ök, -ol) tn. i. 'evés után egy kis ideig 

az asztalnál pihen, emészt'. Eitöüzzünk ety ki:csit. 

Éhmező Émezöü hn. (Nagypalád). 

éhnyál éinyál fn. 'az ember nyála reggelizés előtt'. Nr. 

Az éhnyálat gyógyhatásúnak tartják. Apróbb viszketeges 

pörsenéseket, horzsolásokat, csizmarontást éhnyállal kennek 

13*

19li 

be. A gyönge csecsemő inait éhnyállal kenegetik, hogy erősödjenek. 

ehol ehun, ehin, ihin, ehen, hsz. 'itt'. (Leginkább ne 

[= ni]-vel kapcsolatban). Ehí van ez a csupor, hozol benne 

vizet. E-hí jön : ne ! Ehí vam Pista ne. Eddig az esőül kijábáltuk 

:, oszt, ehin nr, mos- meg mán nem- ludnóijr]k ki- jele 

térni belöijl:le. 

éhség éség (-et, -e) fn. 1. 'éhesség, éhezés'. Ez a vénembér 

mindég az éséget kijábájja (= azt kiabálja, hogy éhes). 

2. 'éhínség'. Éség lesz : most, ha igy jár az i:döü. 

éhlyúk éilyuk fn. 'éhes tyúk'. L. éh Sz. 

ehun 1. ehol. 

éj-és-nap éjj-és-nap fn. 'melampyrum nemorosum L.' 

Gyakoribb neve : nap-és-éj. L. ott. 

éjfél éjéi (éjéit) fn. 'mitternacht'. 

ej-haj éhdi isz. 'vidámságot kifejező szó'. Éhai, göndör a 

babám (Nd.). 

éjjel csak költ.-ben, 1. éjszaka. 

éjjeli ~ (-1) fn. 'éjjeli edény, bili, hugyozó edény'. 

éjjeli-dáma ~ fn. 'ipomaea violaeea 1,.' 

éjjel-nappal éjjel-nappal hsz. 'tag und nacht'. 

éj-nap éi-nap fn. Sz. E i t - -napot eggyé tettem, 

hogy neki ruhára valóul keres.sek (= éjjel-nappal dolgoztam). 

ejnye énnye, ínnyé isz. 'ei !' 

éjszaka éccaka (-ál, -ája) fn. 1. 'nacht'. Nagyony nyukhalatlanül 

lőijlölte az écca:kát. Nagy éccaka vóut : má, mire a 

faluba ér:tinjk (= késő éjjel), hsz. 2. 'nachts, bei nacht'. Nem - 

iiluttam az écca:ka ely körmöt se : (= az elmúlt éjszaka). 

Hat- hájjak meg ezenn az eggy éccaka az udvaro:donn. Ezer a 

nóirtájér ittunk eggy écrcaka. Vasárnap éccaka. Ilctjtinn 

éccaka. Ma éccaka. Hónnap éccaka. Sz. Jów éccakátx. nyirgodalmas 

jóiy éccakát kivá:nok (búcsúzás este). O'jam buta:, 

mint a se'téi éccaka : Ojg siket :, mint az éccaka : Ojan csúnya:, 

mint a se-tél éccaka : O'jg vak :, mint az éccaka : O-já fekete :, 

mint a se-tét éccaka: (= sötét bőrű). Éccaka vérad ne.ki 

(= tolvaj). Ha két- éccaka összeragadna, uszt- is végig aludna : 

(= jól tud aludni). Km. A nappalnak szeme van :, az éccakának 

mek filé (= a titkot a tyúk is kikaparja), A töl-vüinak 

éc-caka vérad: (= éjjel jár kereset után). Xr. Éjszaka nem 

szabad a tükörbe nézni, mert megsápad az ember. 

éjszakai éccakai mn. 'nachtlich'. Sz. Egésségekre kívánom 

az éccakai nyugodalmat (kora hajnali üdvözlés). 

éjszakálódik éccakállóudik (-ok, -öl) tn. i. 'éjszakázik, 

éjjelt (dologgal stb.) átvirraszt'. Be- sokai is éccakállóuttur)k 

eccér-másször ! 

ejt éit (-ek, -él; éicsek, éicsél) ts. i. 'fallen lassen'. Sz.

197 

U d • b a éltettem oszAán a tirnyát is : hazajö.vet (= utam 

ba kerítettem, meglátogattam). L. bele-, el-, ki-, leejt. 

ejtőzik I. ehitőzik. 

ék ék (-et, -je) fn. 'keil'. L. vasék. 

eke ~ (-ét, -éje) fn. 'pflug'. Tartozékai : a. tajiga ; 

1. egyenesvezér (= az eketaliga egyenes rövid rúdja, mely a 

görbevezér segítségével jobbra-balra szabályozható) ; 2. gorbevezér( 

= az eketaliga rúdját szabályozó görbe vas, eságattyú) ; 

3. vezérszeg = láncon függő vasszeg, mely az egyenes- és 

görbevezért a megfelelő likon átdugva egymáshoz rögzíti) ; 

4. császárszeg ( = a vánkos végén levő erős szeg, mely megakadályozza, 

hogy a gerendely a kerékre csússzék); 4a. vánkos 

{ = a tengely fölött 

vele párhuzamosanvégignyúló 

párnafa, 

melyen a gerendely 

eleje nyűg- 3 

szik) ; b. eke ; 

5. patina {= erős 

vaskarika, — régen 

fagúzs —•, 

mely az eke gerendelyét 

lánc. 

segítségével a 

taliga vánkosához 

köti) ; 6. 

gorbeszeg (= az 

eke gerendelyén 

láncon függő 

vaskampó, mely 

a gerendely megfelelő 

likába 

Kkc. 

dugva a patingot a gerendelyhez erősíti) ; 7. csoroszja (= az 

ekegerendelyről függőlegesen lenyúló éles vas, mely az 

ekevas számára a földben függőleges irányt hasit ; az a 

vaspánt, mely a csoroszlyát az ekegerendelyhez köti : 

a csoroszjaszoritóu [a rajzon jól látható]); 8—8j, gerendn(=azeke 

rúdja); í). köiidök, ekefíí, v. csusztaláu (= az 

eke hátulján a gcrendelvtől a földig nyúló lapos vas, melyen 

az eke a földben csúszik); 10—11. ekeszaru (= pflugsterz) ; 

12. járslóiij v. fársróuj (— a gerendely végén lenyúló csavarszerkezet, 

mely a csúsztatóvasat (csúsztatót) hátulról a 

gerendelyhez erősíti); 13. kormány (= görbe vaslap az eke 

hátulján, mely a fölhasított földet a hátára fordítja); 14. ekevas 

(= alul a kormány elejére erősített éles vas, mely a földet 

vízszintes irányban hasítja). K. Az a papnak az eké.je, ji:jam, a

198 

pmpolás:, meg a prédikállás : A jis-kálisnak a penna az eké:je 

(= pénzkereső eszköze, kereseti forrása). V. ö. még kabola. 

ekeíő ekejü fn. 'az eke hátsó alkatrésze, mely a földet 

fölhasítja és fölfordítja'. (Némelyek csak az ekeköldököt 

hívják ekefőnek). 

ekekormány ekekörmány ín. 'görbe vaslap az eke hátulján, 

mely a fölhasított földet a hátára fordítja'. 

ekeköldök ekeköijdök fn. 'a gerendelyről a földig nyúló 

széles, lapos vas, melyen az eke csúszik a földben'. 

ekekulcs ekekóucs fn. 'csavarszorító (csavarhúzó) az eke 

csavaraihoz'. 

ékesséji ékesség in. 'dísz'. Sz. Tüszhejj ékessége (mondják 

gúnyosan az olyan leányra, aki szeret a kemence padkáján 

lebzselni). 

ekeszarv ekeszaru ín. 'az eke végén hátrafelé ágazó 

két rúd, mellyel az ekét hátulról igazgatják'. 

ekevas ~ fn. 'alul az ekekormány elejére erősített éles 

vas, mely a földet vízszintes irányban hasítja'. 

ekhó eklióu (-t, -ja) fn. 'gyékényből készült ernyő 

a szekerén'. 

ekhós ekhóus mn. 'gyékényfödeles, gyékényernyős". 

Ekhóus szekér. 

ekkora n., helyette : ijen nagy. 

eklézsia ~ (-át, -ája) fn. 'egyházközség'. Sz. Szegény 

az eklézsi.ja, maga harangoz a : pap (-— szegények vagyunk). 

eklézsia-dolua eklézsija-dínjgu fn. 'az egyházközség szániára 

végzett közmunka'. Eküllem a cseleidet eklézsijadóugára 

: Km. Aki az ekdézsija-döugám mck-szakasztya 

magát, annak jirygéd haraygoznak: (= a közért dolgozó 

ember munkáját ritkán hálálják meg). 

1. el ell (-et) fn. 'az / betű egyik neve'. 

2. el- él- igekötő 'weg, fort' (1. összetételeiben). 

1. él ~ (-1, -ek, -i) fn. 1. 'scharfe, schneide'. Ne- dugd 

a kési a föröu viz:be, mér kkveszi az é:lit. Nincs- ennek a késnek 

é:li. 2. 'kanté'. Bedeváklam a jeje:mel ep-penn az asztalnak 

az elibe. Sz. Ékbe vannak egymás:sál (= rossz viszonyban, 

haragban vannak). Élire rakja a pészt v. a garast (= rakásra 

gyűjti). 

2. él él (-ek, -sz) tn. i. 1. 'lében'. 2. táplálkozik, életét 

fentartja'. Ez a kis jám be kövér, Talám mgmlulétvid él (Nd.). 

Én nem- lom, mibül tudnak ezek él:ni. — ts. i. 3. 'használ, 

élvez'. Most a felesége éli a va:gyont. Sz. Nem- akarok én a 

világgál verset él:ni (= világvégezetéig élni). Oja sáppal:, 

mintha bü-dösjéreggel élne : (= betegesen halvány). Éli 

világát (= éli az életét). Vam már nékem csárdéis feleségem. 

Akivel é világomat élem (Nd.), Maji napig is élnek, 

ha meg nem höuktak (mesék befejező mondata). Km. A'r

199 

hogy él, ugy iléll (= a gonosz életű ember másról is rosszat 

tesz fel). Nr. Akinek holt hírét költik, az a néphit szerint 

hosszú életű lesz. L. el-, felél. 

elad elád ts. i. 'verkaufen'. Km. Aki el aggyá, annak 

óucsóu, aki veszi annag drága (= olcsó és drága viszonylagos 

fogalmak). 

eladás 1. végeladás. 

eladó eladón 1. mn. 'venalis, verkáuflich'. Tavaj ijenkör 

még eladón zabom is vóut : fn. 2. 'nagy leány, férjhez adható 

leány'. Hogy van ez az eladón '.' 

eladó-leány eladóu-jány fn. 'nagy leány, férjhez adható 

leány'. Mikióusnak mán etadóu-jánya van : 

eladósodik eladóusodik tn. adósságba veri magát, adósságba 

merül'. 

elauvalninyál elagyabugyáll ts. i. 'elver, elpáhol'. 

elajándékoz elajándékoz ts. i. ajándékul odaad". 

elajánl elajál ts i. Sz. Elajája magái (= elcsügged, 

odavan, kétségbe esik). AYnr szabad az embernek minderj 

kicsiségéé ugy elajálanj ma:gál. 

elakad — tn. i. 'stecken bleiben'. De a szamár elakalt 

a sáronn (Nd.). 

elakas/.t — Is. i. 'elgáncsol, lábát eléje tartva elbuktat'. 

elaknáz ~ ts. i. 'elzár, folyásában elakaszt'. Kiaknázzák 

a vi:zel. 

elaljasodik elajjasodik tn. i. 'elszegényedik, nyomorúságba 

süllyed'. A sa-nyaruság mijatl a nép' ujjasodik é~ 

jele. 

eláll tn. i. I. 'félrébb, távolabbra áll'. Kiállók in:nem, 

mer il nagyon csorog az e:sőü. 2. 'épen marad'. Az érv ugörkám 

esz'tendejig is eláll: 3. 'megszűnik', Mán estére elállott 

a sza.va. Farkas Julcsa gyeyge szava elállott (Nd.). 4. 'elfárad, 

kimerül'. Pihenek mán ety kücsit, mé na-gyonn eloltottam 

: ,lai be é vagyok álva ! Hát eláll az ember, ha egész 

nap ka:száll. — ts. i. 5. 'elfoglal'. Tegyük jérébb a zsá:kol, 

mer el'áfja az adat. (». eltűr'. Hál el áj ja mán az ember a 

gu:bál. Sz. Szemem, szám elállott : ( nagyon elcsodálkoztam). 

elállít elállít tn. i. 'elsomfordál, eloldalog, meglóg'. 

Kiállítót má valahová a dolog e-.lőüll. 

elálmosodik ~ tn. i. álmossá lesz'. 

elalszik elaszik tn. i. I. 'álomba merül'. 2. 'extinguor, 

erlöschen'. Minygyár elaszik a lámipa. — ts. i. 3. 'átalszik, 

végigalszik'. Ety harmados se tudom az éccakának elalud.ni. 

Sz. Kialudnék egy málécipóu:jér, ha soha meg nem adnák is : 

( = szívesen elaludnám, álmos vagyok). Ugy elaluttam :, 

mint akit jitbe ütnek: ( = mély álomba merültem). 

elaltat eláltat ts. i. 'einschíáíern'. 

élamoda ~ hsz. 'amoda messze, ott távol, arra messze'.

200 

Meg-lát ékamoda az uk véginn egg várost. L. élélamoda, 

élésamoda. 

elunjállanodik ~ 

(pl. egy raj méh). 

tn. i. 'anyaméhét, királynéját elveszti' 

elapad ~ tn. i. 'abnehmen, austrocknen'. Ha nr fejik 

meg jóul a tehenet, elapad a te:je. 

eláporodik ~ tn. i. 'elárad, lágyan szétfolyik'. Eláporodott 

a tészta. 

elárad elárad tn. i. 'lágyan szétfolyik'. Ha a ma lom 

na gyom megégeti a lisztet, akkor a tésztát akárhogy lisztezzük, 

nemlehet keményre 

koszt. 

gyür:ni; ávad ék fele az ember keze : 

elarat ~ ts. i. 'aratással elcsigáz'. Elárultya magát. 

elárkol elárköl ts. i. 'árokkal elzár' (pl. utat, ösvényt). 

elárvabodik ~ tn. i. 'elárvul, elszegényedik'. Aki vek, 

mig ówcsóu vóut, az nincsen ijen elárvahodot, min : mik. 

K. Beg- elárvahodoll ez a lámpa ! (= csak pislákol, mert 

nincs benne olaj.) 

elárverez ~ ts. i. 'árverésen elad'. 

elás ~ ts. i. 'vergraben'. Asz- monygyák :, aki elássa 

a búzáját, nagyom megbüntetik : 

elátkoz ~ ts. i. 'verwünschen, verfluchten'. 

elázik ~ tn. i. 1. 'hosszas áztatás miatt romlásnak 

indul, a víz alatt használhatatlanná korhad' (kender). 

A kenderem elázott, A tóyba kicsirázott (Nd.). 2. 'megittasodik'. 

eláztat elúsztat 

(kendert). 

ts. i. 'korhasztás végett víz alá süllyeszt' 

elbágyad élbággyad tn. i. 'ermatten, matt werden'. 

elbágyaszt élbággyaszt ts. i. 'matt machcn'. 

elbámészkodik elbámészkodik tn. i. 'sich vcrgaffen'. 

elbánik ébánik tn. i. 1. 'gondot visel, eljár körüle'.I'es - 

- 

sék csak kdecsapni ezeket a malacokat, é-bánok é Déllek a vásá:rig. 

2. 'ellátja, elintézi a baját'. Nem- ijedek ém: meg, 

ébánok ém : mék keklőiitökkel is: 

elharkácsol ébárkácsöl tn. i. 1. 'elpiszmog, eljátszadozik, 

apróságokkal eltölti az időt'. Ugy ébárkácsöl itt a hász 

kö.vül, mint egy vén- ember: Ne- barkácsold el az i:döüt. 

2. 'elkószál'. Jóu- messzi ébárkácsöllatok: 

elbcesehedik ébecsehedik tn. i. 1. 'becsét, értékét veszti, 

szemétre 

(Ricse.) 

kerül (tárgy)'. 2. 'lezüllik, elaljasodik (ember)'. 

elberhel ébérhél ts. i. 'elszór'. 

közzé : 

Ebérhélted a : lüt a szakma 

elbeszél ébeszéll ts. i. 'erzahlen'. 

elbeszélget ébeszégel tn. i. 1. 'eltársalog eldiskurál'. 

Sok-kájig ébeszégettüyk az es.te. ts. i. 2. 'elmondogat, el-

201 

elbeszél'. Tudva ludom :, mé sokai ébeszégette nagya:pám, 

mije szük esztendői), vóut ak.kör. 

elbetcgesedik ébetegesedik tn. i. 'betegessé lesz'. 

elbilleg ebilleg tn. i. 'elballag'. Sz. Uszka, Dökém, Magosliget 

Az Istentüli ebillegett (= az Isten háta mögött, félreeső 

helyen van). 

elbír ébir ts. i. 'emelni, elvinni, elhúzni bír (terhet)'. 

elbitangol ébitangöl tn. i. 'elkóborol' (jószág). 

elhíz(za magát) n., 1. elhisz(i magát). 

elbódít ébóudil ts. i. 'elkábít'. 

elhódorog ebóudorog tn. i. 'elkóborog, elcsámborog'. 

elbódul ebóudull tn. i. 'elkábul'. Tökélletesenn c'bóudullok 

ettüll az erőijzs dohán:lull. 

clhogarászik {'bogarászik tn. i. 'elbíbelődik, eljátszadozik'. 

Nem- ügyéit oszt a púja rá:jok, hanem rbogarászott 

ot kőrüllőhtem. 

elboldogul ebóudogull tn. i. 'kisegíti magát, sikeresen elintézi 

dolgát'. Az wgarszántásnál ebóudogullok ém : má a két 

tinóu:vál. Te csak e-rity ka-szálni :, ebóudogullok ém : má 

magam is : 

clholondít ebotondit ts. i. 'félrevezet, lóvá tesz'. 

elbont ebont ts. i. 1. 'darabjaira, alkatrészeire bont 

(pl. ruhát)'. 2. 'megvet' (ágyat lefekvéskor). (Szamosszeg.) 

elborul éburull tn. szt. i. 'befelhősödik, felhőbe burkolózik' 

(az ég). Reggelibe szép-, tiszta időü vóud :, de dé:re mán 

éburült: 

elborzad ébörzad tn. i. 'elrémül'. 

elbosszankodik ebosszatjkodik ts. i. Sz. Az em'ber el'ugrájja, 

é • b o s s z a n k o g g y a magát egész : nap 

(= bosszankodással elgyötri). 

elhalászik ebotászik tn. i. 1. 'elbotorkál, eltipeg-topog'. 

Had- jöjjön w is, ebotászik it kör ültöt: tünk. Hogy ebotászik 

ez a púja egész nap a kérbe'.' 2. 'botorkálva elmegy'. Né'ha 

még a templomig is ebotászik : fíbotászot valamé.re. 

elbődül éböüdüll tn. i. 'bőg egyet, elbőgi magát'. 

elbúcsúzás elbúcsúzás fn. 'abschied'. Eggyik írja gyenge 

testem állása'. Másik írja babám élbúcsuzásál (Katonadal). 

elbúcsúzik ebúcsuzik tn. i. búcsút vesz'. 

elbúcsúztat ebúcsusztat ts. i. 'temetéskor a halott nevében 

a gyászolókhoz búcsút intéz'. 

elbujdosik ébüidosik tn. i. 'idegen, ismeretlen földre vándorol'. 

ellniük 1. elbúvik. 

elbujtat ebüitat ts. i. 'vkit elrejt'. 

elbúsul ébusull ts. i. Sz. Ebusujja magát (= búsulással 

elgyötri magát). 

elbúvik ébujik tn. i. elrejtőzködik'. K. Veszek én nc:ked

ojá szekeret:, hogy az övé ébüjhett mellet:te ( = eltörpül, kismiska 

lesz hozzá képest). Bújj' é ve:le ! (= ne dicsekedj 

vele, inkább bujj el szégyenedben miatta.). 

elbüdösít ébiielössil ts. i. büdössé tesz' (pl. kezét a petróleummal). 

eleompolyodik éeompojodik tn. i. 'elszontyolodik, elkomolyodik'. 

elcsal (CSÜl ts. i. 1. 'elcsábít vhová'. E- csalta : él, hogy 

mennyé vele száykázni : 2. 'ravaszsággal, hitegetéssel elkér". 

Hál nem- éesálla lülle oszl a kis sipot ez az akasztani 

valón. ? 

clcsámholyog éesámbojog tn. i. 'elbódorog, elcsavarog'. 

Xenv hagyom ill eszt a kis : jánl, mer é-esámbojog valamé.re. 

elcsap éesaj) ts. i. 'állásából elűz, hivatalától megfoszt*. 

Sz. E • c s a p j a a h a : s á l az a sog zsiros é:lél (= hasmenést 

okoz). 

elcsavar éesaoár ts. i. Sz. E-esavárla a je:jit (— elcsábította, 

magába bolondította). 

elcsavarog écsavarog tn. i. 'elkóborol, elkoszol". 

elcsendesedik éesendesedik tn. i. I. 'elhallgat, megszűnik 

lármázni". 2. 'lecsillapodik, eláll' (pl. a szél). 

elcsepeg écsepeg tn. i. 'cseppenkint ellöly'. 

elesepegtet eesepeklet ts. i. 'cseppenkint elhullat". 

elcsépel écsépél ts. i. 'elnyomtat, elgépel' (pl. búzát). - 

E-esépélletek : má ? 

elcseppen leseppen tn. i. I. 'csepp alakban leesik'. A'zér 

sír, hogy écseppent a lemta, oszt ep-pé rá' az írására. 2. 'cseppet 

ereszt'. Eeseppen az ö.rod. 

elesével écseréll ts. i. vertauschen'. 

eleseim ál Icsirmáll ts. i. 'elcsen'. 

elcsíp éesip ts. i. 1. 'egy kis részt levág, csípve leszakít". 

E- kén csipni et nyélvi.bül, mé nagyö hosszú : 2. 'elcsen, 

ellop*. Dáidd odetsöjördált, oszt a körelot écsipte. 3. 'elfog' 

(pl. szökevényt, tolvajt). 

elcsiszkorál écsiszkoráll ts. i. 'tilón nagy nehezen eltör, 

eldörzsöl" (keményszálú kendert). 

elcsodálkozik écsudálkozik tn. i. 'sich venvundern". 

Hogy mekjogyolt ez a : jám, még e-géssz éesudákosztam rái.ta. 

elesorgat éesörgat ts. i. 'elhullat, elszór'. Eesörgatta 

maga utánn a szál:mát. 

elesömörltet éesömöltei ts. i. 'elutáltat, elundorít'. Ojetnokad 

beszél:, hogy é-esömolteti az em.bérí. 

elcsúfít éesujit ts. i. 'elrútit, rúttá tesz". 

elcsúszik écsuszik tn. i. 'megcsúszva elesik'. K. Eesuszik 

az a többi : koszt (= nem túlságos rossz, megjár, tűrhető). 

elcsügged écsügged tn. i. 'reményét veszti'. Még nemkelt 

écsiiggedni g málé.tull.

203 

cldalol edanöl ts. i. 'elénekel (nótát)'. 

eldarál édaráll ts. i. 'elhadar'. 

Eldarádó 1. Eldorádó. 

éldegél éldegéli tn. i. 'csendesen él'. 

eldicsekszik édicsekszik tn. i. 'elhenceg'. Alán az Antal 

baltijának é'dicsekedet ve.le, hogy mii hozót neki a keresztapja. 

eldolgoz édóugoz ts. i. Sz. hdóugozza magát (— munkával 


Eldorádó Eldarádóu tn. 'mesebeli ország, hol minden 

jóhoz könnven jut az ember'. 

eldől l. eldűl. 

eldönget édönget ts. i. 'elver', 

eldönt 1. eldűjt. 

eldörzsöl Morzsol ts. i. 1. végig törül' (tintás írást). 2. 

'dörzsöléssel elmérgesít' (pattanást), 

eldug edug ts. i. elrejt'. 

cldiiggat cduggat ts. i. 'földbe dugva elültetget' (plántákat). 

eldűjt ediit Is. i. 1. ledönt, fekvő helyzetbe taszít'. Ojö 

szél vóut, hogy a tornyot is edütótle vóun: 2. 'elvégez, elhatároz'. 

Még nem' dülötlem él, hogy mi le:szek. 

eldűl édül tn. i. 'uinlallcn'. Aszk üzente Anti bá:csi, hoty 

les'senek mektámasztani a kaz.lal, mer el' akar dűlni. 

elébb ~ hsz. 1. 'előbb, eher, früher". Früstököjinjk e.lébb, 

oszt az'iitám mennyijijg dóu-giujkra fele: 2. 'imént, csak nem 

rég'. Épp- az eléb beszélte vél.Ie. Mijén dóugol lelt az elébb 

ez az asszony az apóussára ! 

elébb-utóbb elébb-ulóubb hsz. nemsokára', 'ha nem előbb, 

később', vagy előbb, vagy később'. Úgyis eromlot vóun: az 

clébb-utinibb: 

elébbvaló elébvalóu mn.. 'fontosabb, sürgősebb'. Megmgntam, 

hogy a gyermek mindennél elébvahiu. 

elébe elibe (elibém, -ed, -e; -ünk, -elek, -ek ; elibém: Atya), 

nu. I. 'vor'. Aj'jatok sör'ba ide e'libem. Ne' öncsélek a vizel 

a ház elvbe. Te'gycl a lú elibe egy villa szé:nál. 2. 'útjába'. 

Ájj' elibe az ökor.nek, hogy be- ne mennyen a kér.be. '.\. 'elülső 

részére'. KÖSS' elibed ety szennyes kö.löül. \. 'keze, gondviselése, 

nevelése alá'. Énv még az ö'reg tanétóu elibe jártam: Sz. 

Nincs elibe (= nincs különb nála). Ng', ennek a kaszának 

nincs' el i:b e. A jánvbull o'jan kiráiné let:, hogy Magyarországon 

nr vóut e l i:b e. 

éled éled (-ek, -él) tn. i. 'elevenedik, ébred'. É'legy: má, 

mé le'önlelek ety pohár viz:zél. L. feléled. 

éledezik éledezik (-ek, -el) tn. i. lassan megelevenedik, 

életre kél'. 

elefánt ~ (-ot, -nytya) fn. elefánt'.

204 

1. elég elég (eleget, elegenn) mn. 1. 'satis, genug'. Van-e 

mán elék tojás:sa ? Rak játok a tüz.re e-leget: — hsz. 2. 'eléggé'. 

Biz- ez elék kicsi: Elég rosszá tettel, hogy attá ne.ki. Sz. Ngnekem 

e-legé vóud belői)lle:tek (= beteltem veletek, meguntalak 

benneteket). Elég a hoz:zá (az elbeszélést a rendes mederbe 

terelő kifejezés = egy szó, mint száz). Ént' má meg- nem 

mondom, hoty hánya váu.dak, csak elég a h o z:z á, hogy 

é-kesztek azok jön:ni szembe fele vékdiiyk. Ki- győüzne annyifelé 

eleget tenni? (= megfelelni). Km. Elég ely sütedbiill 

egy le:pény (= helyesebb többet megpróbálni, mint egyhez 

ragaszkodni). Mindem megáll az elé:gcnn ( = mindennek van 

határa). L. eleget, eléggé. 

2. elég elég tn. i. verbrennen'. 

elegánesos ~ mn. 'elegáns'. 

elégedetlen elégedetlen mn. 'unzufrieden, missvergnügt'. 

elégel 1. megelégel. 

eleget ~ hsz. 'elég sokszor'. Eleget hajjá ii aszt énlüklem. 

eléget eléget ts. i. 'verbrennen'. 

eléggé eléggé hsz. 'elég nagy mértékben'. Eléggé bánom 

én: aszt. 

elégít elégít (-ek, -él) 1. kielégít, 

elégszik 1. megelégszik, 

elegyedik I. egyveledik. 

elegyeledik I. elegyveledik. 

elegyenget elegyenget ts. i. 'egyenlővé, simává tesz' (pl. 

földet).*' 

elegyít 1. egyvelít. 

elegyveledik elegyeledik, előiigyeledik tn. i. 'elvegyül, 

elkeveredik'. E né- valami széb:, de ekegyeledik a többi: koszt. 

eléhez ~ ts. i. Sz. Ekéhezi ma:gát, oz be-leg lessz: (= éhezéssel 


eleinte elejinte hsz. 'kezdetben, az első időkben'. 

eleje 1. elő. 

elejt elejt ts. i. 'fallen lassen'. E- ne éjcsétek a gyermeket. 

Klek ~ (-et) férfi szn. Nr. Elek, Ed meg, amit lelek 

(tréfás mondóka). 

élek-halok élek-halok (-ot) fn. 'capsella pastoris L.' 

élck-halok fa élek-halok fa fn. 'rhus eoriaria'. Nr. Ennek 

szárnyalt levelein találgatják a gyermekek a köv. mondókát : 

„Élek-halok, ha mek-halok, —• vizbe-halok". 

elél elél tn. i. 1. 'fortleben'. Elél a még vaty husz esztendeiig. 

— ts. i. 2. 'átél, leél'. Elélte az életnek töb ré:szil. 

ti. 'felemészt, elfogyaszt, élelemre elkölt'. Ekéltiiyk hétszász 

forindod, de hoty hova, én nem- tudom, ho:va. 

élélamoda ~ hsz. 'amott nagyon messze'. 

élelem élelem (-élmel, -elme) fn. 'táplálék, eledel'.

205- 

élelmes élelmes mn. "jég hátán is megélő, szemes, mindenből 

hasznot húzó'. 

élemedett elemedéit mn. 'koros, idős'. 

elemi iskola ellemi iskola fn. 'elementarschule'. 

elemleget ~ ts. i. 'fort erwahnen'. 

elemózsia élöijmöuzsija (-át, -ája) fn. 'élelmiszer'. 

elénekel elénekel ts. i. 'absingen, hersingen' (egyházi 

éneket). 

elenged elenged Is. i. I.'kezéből elereszt, elbocsát'. E- ne 

engedd a kőtél vé:git ! 2. 'elmenni hagy' (pl. bálba). 

élénk Ilink mn. fürge, mozgékony, eleven'. Ha a felesége 

élénk, az ura se ojg lázár: tán ? 

elenyészlik elengészlik tn. i. 'szétfoszlik, elmúlik, eltűnik, 

semmivé lesz'. 

elér elér tn. i. 1. 'nyúlik, terjed'. Nem' ér el a lánc a 

lőüxsig. — Is. i. 2. 'errcichen, erlangcn'. 3. 'beér, utolér'. 

Déi fele eléri a pap Já.nost. 4. 'erieben (eine zeit)'. Mához 

eggg esztendőijre mán az üy házba lakunk;, ha elér:jiik. 5. 'elővesz, 

elfog, utolér'. Mán a kérlik se tudott éful:ni, ugy elérte 

a fo:sás. 

eleres/.l — ts. i. 1. 'kezéből elbocsát, elenged' (pl. kötelet). 

2. 'elmenni enged'(pl. bálba). Sz. Elereszti filét-fárkát (1. beteg 

állatról, 2. emberről: 'elcsügged, kétségbeesik, réméinél 

veszti'). Elereszti, mini az Is'ten a le:gyet (= szabadjára 

ereszti, felügyelet nélkül hagyja, pl. gyereket, jószágot). 

Elereszti a filc mellett (=-- hallatlanná teszi, ügybe se veszi pl. 

a beszédet, figyelmeztetést). Elereszti magát (= elfingja magát. 

elérik elérik tn. i. 'túlságosan megérik, túlérik (gyümölcs)'. 

elérkezik elérkezik tn. i. 1. el tud jutni, ráér eljutni'. 

Az a vén' asszony is mindé'fele elérkezik: 2. 'ráér, várhat, nem 

sürgős'. Nem' kell asz lüzö-vize le fele vág:ni, elérkezik: az 

ety hét: múlva is : 

elért ~ ts. i. kitalál, kiérez, kihámoz (rejtett célzást)'. 

Pisla minygyán elértette, hoty kire szöuli a nóij.ta. Sz. Elérti 

a tréfál (= eltűri, nem neheztel érte). 

elérzékenyedik elérzékenyedik In. i. 'könnyekig megindul'. 

éles ~ (-enn) mn. 1. 'scharf'. 2. 'érdes, kérges, surlós 

felületű'. Fái', ha avval az éles kézivé suruj.ja. 

élésanioda ~ hsz. 'amoda igen messze' (Szárazberek). Yö. 

élélamoda. 

eleseit ~~ mn. 'földhöz ragadt, Ínséges'. Ha valami elesel 

szegé vóun, nem' csudálkoznék rai:la. 

elesik ~~ tn. i. 1. 'cado, fallen'. 2. 'csatában elesik, hősi 

halált hal'. Mind' a kél fijád bekivánták:, osz mind' a kettőn 

elesett: 3. 'nem éri el, nem jut hozzá'. Altul mán elestünk:, 

hogy az idénn a házal izs befeg.gyük. így oszt a tanitáu elesett 

a vagyon :tull.

206 

élésláda élésláda fn. 'kenyeres láda' (Mezőgecse). 

élesmosó élesmosói} fn. 'érdes, surlós mosogatórongy'. 

L. lágymosó. 

elesteledik ~ tn. i. 'vhol estét ér'. Pedeske alat mán 

egésszenn elesteleltüyk: 

elé-s-továbl) ~ hsz. 'idébb-odább, előre-hátra'. Nem' 

csinál: a sermmics, csak ot lé'zeyg elésto:i>ább. 

élestöltés élestöütés fn. 'golyós töltény* (kat.). 

éleszt Heszt (-ek, -él; -iink, -etek) 1. feléleszt. 

élesztget élezgel (-ek, -él) ts. i. 'szítogat, gerjesztget 

(tüzet)'. 

élesztő élesztői) (-1, -je) fn. 'hefe'. 

élet élet (-cl, -e 'sein lében' és -Ige 'sein lebensmittel') 

fn. 1. 'lében'. Ugy-i fektéd aszt a ronygyos életedet ? a) 'elevenség'. 

Nincs ebbe mán é:let. b) 'állapot, életsors'. Megunta 

a katona fi életet. Ha te tudnád az ém bus ételemet, Éjjél-nappál 

siradgulnál éygemet (Nd.). e) 'életidő'. Ijct ncnv láttam: sodia 

é létembe: 2. 'kenyérnek való, élelem' (búza, rozs, kukorica). 

Mértem ne:ki egy vé'ka életet: JŐ'üák minygyá:, csak eléb 

le-járatom eszi a kis éle:tet (a malomban). 3. 'búzavetés, búzatermés'. 

Kaszált: az elegei: abb' a dült éled.be. Sz. Ű- is jóuvál 

kötötte be az éle:tit (= jóféléhez ment férjhez). 

Uram, uram, mek tuc verni, Ety keszkenőül nem tuc venni ; 

Eszt az eggyel azér vetted, Életem ed bekötötted. (Nd). 

Hozzám ne nyüi, ha kedves az é l e : t e d ! (= ha életben 

akarsz maradni). Km. Pjen az é:let; eygyiknek meny ország, 

má'siknak i-téllet (= egyik emberé boldog, a másiké szerencsétlen). 

élet-esszeneia élet-esencija fn. 'valami patikában kapható 

ital, melytől az életerő visszatér, életelixir'. 

1. életlen életlen 1. mn. 'a tojásból még ki nem kelt'. 

Életlen csirke, ruca. 2. hsz. 'tojásból ki nem kelve, tojásában*. 

Megdöglik az a kis csir:ke még életlen : 

2. életlen ~ mn. 'tompaélű, rosszul vágó'. Sz. Ojan 

életlen ez a : kés, mint a bok (= igen életlen). 

életrevaló életrevalói} mn. 'élelmes, ügyes, élnivaló'. L. 

élnivaló, világravaló. 

eleven ~ (-§nn) mn. 1. 'élő, életben levő'. Mire ki-szettem 

a kotlóu alóul, mán miig vóut kosztok ele.-ven (csirke). 

2. 'mozgékony, fürge, élénk'. Micsoda kis elevem portéka 

vaty te ! (gyermekről). 3. 'egészséges színű, élénkszínü'. 

Mijem eleve fürtyei van ! \. 'eleven hús, élő testnek 

a bőr alatt vagy a köröm alatt levő érzékeny része'. Elevembe 

hasatl a körmöm. Vigyáz:, mer ot- már e-levent ér a: tü. 

Beszúrtam a: tüt elevenig: Sz. Ojan elevem, mint a tüz- v. 

mint a esik- (= fürge, mozgékony). Ugy meg vói}t az ijed:ve, 

hoty se- hóul, se- eleven né vóut: (= szinte eszméletlen volt).

207 

eleven kerítés elévet] kerítés fn. 'élösövény'. 

eleven seb elévé seb fn. nyílt seb'. Csupa eggy e'levé seb' 

a há:ta. 

eleven-szén elevé-szén fn. 'tüzes szén, parázs'. L. holt-szén. 

elevenség elevéség (-et, -e) fn. 'élénkség, fürgeség'. 

ell'aj/.ik efítizik tn. i. 'eredeti fajától elüt (növény)'. 

Sárgadinnyéhez iw ültess ugör:kát, mer efáizik a din:nye. 

elfárad efárad tn. i. 'fáradta lesz, kimerül'. 

clfarag efarag ts. i. 'igen vékonyra farag'. 

elfáraszt éfáraszl Is. i. 'fáradttá tesz, kimerít'. 

elíáz- efáz- ts. i. Sz. Ejázza magát ( = sokat l'ázlódik, 

beteggé fázik). 

elfecseg efeeseg ts. i. 'kibeszél, elárul (pl. titkot)'. 

elfeled n., 1. elfelejt. 

elfelejt éjeiéit ts. i. 'vergessen'. 

elfelejtkezik éfeléikezik tn. i. 'vergessen'. Sz. Éfeléikezik 

magánul (= illetlenséget, neveiétlenséget követ el). 

elfelejtő éfeléiliiü fn. Sz. Tes-sék nwkseggiteni a bajomba, 

nem' leszek if e I e i I ö ij . / e (= nem leszek érte háládatlan). 

elfér n., I. eltér. 

elfimj- éjing- ts. i. Sz. Efingja magái (= egyet fingik). 

elfilul éjitull tn. i. 'elferdül, féloldalra hajlik'. Ne rakjátok 

ojg hegyesre a lete:jit, mer é'fitull: 

elfog éfog ts. i. 1. 'elvesz'. Ez az eperfa é'fogja az ablaklull 

a világossá:got. 2. 'magához kerít, elsikkaszt (levelet)'. Aszl 

üzente a fiju:nak, hogy ne' írjon neki löb:bet, mer é'fogják a 

levedel. 3. 'hatalmába kerít, elnyom'. E'fogotl az álom bennüi]:köt. 

\. 'visszatart'. A pírját nenr kell az oskoládul efog:ni. 

elfogad ejogad ts. i. 1. 'elvesz, átvesz'. Kinátam neki 

husz' peyjgőijd, de nr fogatta: él. ('zeniem a suster:nek, hogy 

né' fogadom el a esizs:mát. 2. 'magához vesz, befogad". Leszek 

én a magok já:nyok, ha efogad:nak. 

"elfoglal éjoglal Is. i. 1. 'elvesz, betölt (helyet)'. 2. 'hatalmába 

kerít, bevesz (országot, várat)'. 

elfogy éfogy tn. i. 'elhasználódik, elfogyaszlódik". Efogyott 

a lisztem. 

elfogyaszt éfogyaszt ts. i. 'elkölt (ételneműt)'. A kolbászt 

fóuézüenn i'fogyasztottuk. 

elfogyasztás éfogyasztás fn. 'elköltés, elhasználás'. Egésséget 

kívánok az ifogyasztása:hoz (disznótorban a pohár elköszönése). 

elíoly eföi tn. i. 'abfliessen'. 

elfonnyad efonnyad tn. i. venvelken'. 

elfonnyaszt efonnyaszt ts. i. 'welk machen'. 

elfordít efördil ts. i. 1. 'másfelé irányít'. 2. más lapra 

fordít' (könyvel).

208 

elfordul éfördull tn.i. 1. sich abwenden'.2. 'sich verdrehen'. 

elíorgás éförgás in. 'elfolyás, elmúlás' (időé), 

elforgat éförgat ts. i. 'tova lapoz' (könyvet), 

elfő éjéül tn. i. 'túlságosan megfő, szétfő'. Eföijtt a 

pa:szüi. 

elfőz éfőüz ts. i. 'túlságosan megfőz, szétfőz' (pl. paszulyt). 

elíú ifüí ts. i. I. 'fúvással elhajt, fúvás közben magával 

sodor' (pl. port, pihét a szél). 2. 'fúvással elolt' (pl. lámpát). 

3. 'eldalol, elfütyöl'. Fűid- é nékem aszl a nuu.dál, hogy ,Ez- 

209 

clgyengit Bgyengit ts. i. 'schwáchen, entkráften'. 

elgyengül igyengüü tn. i. 'scwach werden'. 

elhaliar éhabár ts. i. 'elhadar, eldarál' (pl. imát, verset). 

elhaeapaeáréz éhacapacáréz ts. i. 'eljátszik, elmulat, haszontalansággal 

eltölt'. Ehacapacárézzák az időül. 

elliajjy élu'tgy Is. i. 1. 'verlassen'. Mire Berkei éhattuk a 

húiid' is fejőit: 2. 'magára hagy, nem segíti'. Én- Istenem, ne 

haggy ét ! 'hűtlen lesz hozzá, megcsal'. Hát' maga mid' busiill'.' 

Tán éhatta: a babája:? 4. 'szárnyára bocsát, szabadjára 

ereszt'. Ez a kotlán nagyő hamar éhatta a esirkéje:it. 5. 'abbanhagy'. 

Ep'pem mos- halták el a harai}:got (harangozást). 

(». nyugton hagy, nem gyötör*. Eggy állón esztendejik csag 

börk ittam, oszt altit hagyott el ahi:deg. Hadd' é, ne' csonkold: 

7. 'megelőz, túlszárnyal. Ez a virkora malac még éhaggya 

a tőb.bil (növésben, fejlődésben). Sz. Mi' dolog a, le 

rekesz, hogy igy mekháilotlál ? — Öy, hadd' él! Vóut' ety 

kis lyuk', bá'nallyába a rekesz alá kel tőül lóit stb. (Panaszkodó 

válaszok rendes bevezető formája = ne említsd, ne kérdezd.) 

Ehaggyamagái (= 1.'elcsügged'. 2. 'külsejével nem törődik'). 

Te csak hadd- é ma:gad ! (= jobb lesz, ha hallgatsz, mert te 

sem vagy különb). 

elhagyogat {hagyogat ts. i. itt is, ott is elhagy'. Xagyonn 

(hagyogattyátok a buzajü:köt. 

elhajigál éhajigédl ts. i. 'eldobál'. K. Csak ha jigájjátok é 

fele, ami kicsid gyütöt:tem (= költsétek, fecséreljétek). 

elhajít

210 

elhány éhány ts. i. 1. 'félre dobál, félre szór'. Hánd- el az 

udbull aszt a néha rent szé:nát. 2. 'elhagy, elveszít ; elveszni 

hagy'. E-hanták a kőtőiijékel valalw:vá. Né- veszek én neket: 

kést, mer é-hányod: Eszt a kis rcszelőüt é - 

ne hánnyátok: 

3. ''dvet, elvetél'. A koca mind- éhánta a malaccal. \. 'elver, 

elpáhol'. Jóuk éhánta a papot izs:, de az as-szont is: 5. 'elfecsérel, 

elpazarol'. Ami kis pé-ze vóut, éhánta ére-á.ra. 

elhanyatlik éhanyallik tn. i. 'féloldalra dűl, elferdül'. 

E-hanyatlott a bog:ja. 

elliányódjk éhémyóudik tn. i. 'hányás-vetés közben elvész, 

elkallódik'. E-hányóiidot valamé:re e koszt a sok lom: köszl. 

elharangoz éharaygoz ts. i. 'végigharangoz, harangozását 

elvégzi'. Mán g másodikat is éharaygoszták: 

elharap éhurap Is. i. 'abbeissen'. Sz. E-harapja a: szóul 

( = csak félig mondja ki a szavakat). 

elhasad Inasad tn. i. 'sich spalten'. 

clhasoal éhazsgal ts. i. 'zerspalten'. 

elhasít ehasit ts. i. 'spalten'. Hát nyír éhasilotla az úi 

lekenő iimet ? 

elházasít, éházasit ts. i. K. Még é-házasitlyák Iül:lem eszi 

az egy rósz tűt is: (= elcsen, ellop tr.). 

elhegedül éhegedi'itl ts. i. 'hegedűn eljátszik (nótát)'. 

Sz. Asz- mán é-hegediiltc Szen Dá:vid (= annak már vége, 

abból már semmi sem lesz). 

elherdá íchrrdáll ts. i. 'elpazarol, könnyelműen elfecsérel 

(vagyont)'. 

elhervad éhérvad, éhlrvad (Mezőgecse) tn. i. 'verwelken'. 

elhervaszt éhérvaszt ts. i 'welk machen'. A ráiizsámnak 

piross az orcája, Ehérvasztorn én asz nemsokkára. (Nd.) 

élhetetlen élhetetlen mn. 'gyámoltalan, ügyet len, erélytelen'. 

élbetetlenkedik élhetetleykedik (-ek, -él) tn. i. 'gyámoltalankodik, 

ügyetlenkedik', 

elhí éhlj ts. i. 'elszólít'. 

elhibáz éhibáz ts. i. 'hibásan intéz, tesz, szól stb'. A ko-ma 

ak-kó hibászta el a dőitgot, mikor a fi'ját ta-nittatni vitte: 

elhint ehint ts. i. 'elszór', 

elhirel éhirél ts. i. 'elhíresztel', 

elhirvad 1. elhervad. 

elhiszen éhiszen ts. i. 'glauben'. Sz. Ehiszem (= azt 

hiszem, bizonyára, valószínűleg). Ugy-i, le jiju, ne vóutál a 

kovácsnál ? — Nem-, e h i:s z e m (feleli rá helyette a nagyapja). 

Ehiszi magát (= elbizakodik). Km. Hidd- é magát, na 

szégyent akarsz valiami (= ne bizakodj el, ha nem akarsz 

szégyent vallani). 

elhitet éhitel ts. i. 'glauben machen". 

elhivat éhivat ts. i. 'kommen lassen'.

211 

elhízik éhizik tn. i. túlságosan meghízik, megkövéredik'. 

elhomályosodik éhomájosodik tn. i. 'fényét veszti, halványodik', 

llomájosodik l' fele a lám.pa. 

elhomlul éhomlull tn. i. 'elferdül' (pl. boglya). 

elhord éhörd ts. i. 'darabonkint, részletekben elvisz'. Ez 

az is-tenlelé héj-fa mind- éhörgya a csirké:met. 

elhoz éhoz ts. i. 'abholen'. 

elhozat éhozat ts. i. 'abholen lassen'. 

elhömhörödik ehömbörödik tn. i. 'elgurul'. 

elhull (hull tn. i. 1. 'abfallen, wegfallen'. 2. 'eldöglik'. 

Mind éhulloll a disz.nóu. 

elhullat (hullat ts. i. 1. 'egyenkint leejt'. 2. 'észrevétlenül 

elejt, elveszít'. Va-lahun e-hullattam a koromat (pénzdarabot). 

elhúz ehuz ts. i. 1. húzással eltávolít'. Húzd.- el a börnyut 

az annya adóull. 2. 'félrevon'. Hogy éhuszta a kisz száját! 

3. 'elvon, megvon'. E-huzza tülle az é:t(lt 4. 'elhegedül, hegedűn 

eljátszik'. Huzd e csak aszt a keservest (t.i. nótát). 5. 'elharangoz. 

Ehuszták az esőii harank:szóut. 6. 'életét tovább 

viszi, tovább húzza'. Asz- monygya az örvas, hogy még 

é-huszhattya vaty két hóna:pig. Sz. Ehuzom a nóutá:dat ! { — ellátom 

a bajodat, megverlek). 

elhúzat ehuzal ts. i. 1. 'elvontat (terhet)'. 2. 'elhegedűltet, 

hegedűn eljátszat (nótát)'. 

elhúzódik éhuzóudik tn. i. 'elvonul ; félrébb vonul'. 

E-huzóudott a felleg á-ra a he-gyek közzé: E-huzóultam mellöülle, 

mé na-gyom büdös vóut: 

elhúz-von ehuz-von ts. i. 'elfáraszt, kimerít'. Az em-ber 

e-gész hétenn é-huzzavonnyg ma:gát. 

elhülemedik éhülemedik tn. i. 'elidegenedik, elkedvetlenedik'. 

Naggonn é vóulam a malactúl hülemed:ve, mikö láttam, 

hogy nem e:szik. 

elibe 1. elébe. 

élig 1. alig. 

eligazgat

212 

Hindit elindít ts. i. 'indulásra bír (pl. lovat, embert)'. 

K. El indítanak valami hazukságot, osz más-nap az e-gész falu 

beszélli: (= szárnyára bocsátanak, terjeszteni kezdenek). 

elindul elindult tn. i. 1. 'menésnek ered, útnak ered'. 

Nenr indullok él vélle eggy u.donn. 2. 'folyni kezd'. Örgszájánn 

elindult a: vér. Sz. Nem- lehet elindulni a sza:vánn 

(= nem lehet építeni a szavára, megbízni benne). 

elirlózik elírtóuzik ts. i. 'elborzad, eliszonyodik'. Becsúnya 

féreg vagy ! Még az ember elírtóuzik iiikded. 

eliszik ~ ts. i. 1. 'elnyel, magába szív'. Eszt a kis snhogóu 

esőiit hu mar elissza a: fóud. 2. 'eldorbézol, ivásra elkölt'. 

Elitta, ami kis hummija: vóut. 

eliszkol eliszkol tn. i. 'elszalad, kereket old'. 

eljzél elizéll ts. i. 'a cselekvést határozatlanul megjelölő 

szó'. E' ne izéld a ru:hád avval a mestérség.gél (ez esetben : el 

ne kend, el ne piszkold). 

eljár éjéir tn. i. 1. 'gyakran elmegy'. Ok jársz: l mindennap:, 

oszt azér nem- kiváz benézni hoz:zá. 2. 'eltelik, elmúlik". 

Hát e-jár az iidőii az embér.liill. ts. i. 3. "végigjár". _En is 

éjártam a járóu:mot (= a járnivalóinat). \. 'eltáncol'. E'járug 

g még a szárkatán.cot. 

eljátszik éjáccik tn. i. 1. 'sokáig játszik". Hogy éjáccik 

egymással ez a kél púja ! — ts. i. 2. 'végig játszik'. Még- eszt 

éjáccom:, osz meny-gyek ha-za. 

eljegyez éjegyez ts. i. 1. jeggyel, felírással ellát". A csöijsza 

lekszeb dinnyét jegyeszle é magárnak. 2. verloben". 

eljegyzés éjedzés fn. 'verlobung'. L. még jegyváltás. 

eljön éjön tn. i. 'hinzukommen'. 

eljövetel éjövetél fn. 'ankunft'. 

eljut (jut tn. i. 'elérkezik'. 

elkacag ékacag ts. i. 'kacagással elrontja a hatását' (pl. az 

előadó a saját elbeszélésének). E'kacagja a jo:vát a beszéd.nek. 

Sz. Ekacagja magát ( = kacag egyet). Kacagd el a kisujjo:mal 

(mondják a könnyen nevető gyermeknek a kisujjat föltartva). 

elkajszul ékájszull tn. i. 'elgörbül' (pl. nyél v. rúd). 

el Kai i n g\ ál 1. elkólindál. 

elkámpicsorodik ékámpicsorodik tn. i. 'sirva fakad, siróra 

görbíti a száját'. 

elkanyarodik ékanyarodik tn. i. 'egyenes irányból 

félre tér'. 

elkap ékap ts. i. 1. 'elránt, hirtelen elhúz'. Ne' kabd el a 

fejed. A kezemre feccsent vóu, ha hirtelen é nem ka:pom. 

2. 'elnyer, megkap'. — tn. i. 3. 'rossz szokásokat vesz föl, 

elvadul, hamis lesz (kül. állat)'. Ha valami vihonc kocsissá 

vaun, ez a eskkóu ugy ékapna:, hogy nem' lehetne háj tani: 

Ne' jáccalok a tinóu:vál, mer é'kap: A púja mindég elleykedet 

ve.de, oszt é'kapott ez a nyavajás ku:tya. \. 'elszokik,

213 

másfelé szokik' (pl. szomszédba, idegen udvarra). Rosz' vóut 

a rekesz, oszt a matae e-kapott a szonrszédha. — Sz. Ekapod, 

amitüli a kutya vi:sit (= verést kapsz). E var) kapva (— el 

van kényesedve). 

elkapál ékapáll 

elcsigázta). 

ts. i. Sz. Ekapáta magát (= kapálással 

elkaparint (kaparint ts. i. 'magához ragad'. 

elkapat (kapat ts. i. 1. 'rosszul szoktat, elvadít' (állatot). 

E kapatták a ku.tyát ezek a koi:kök. 2. 'elkényeztet'. Szép' 

kis fán:, csak nagyonn é van kap.va; az an:nya ('kapatta : 

Nem- kell a púját ékapalmi. 

elkapdos ekabdos ts. i. 'elkapkod'. A'zé sir:, mer a 

löb'bi púja ('kabdosta tülle a di.jóut. 

elkárhozik ekárhozik tn. i. 'verdammt werden'. Km. 

Akinek Krisztus a barátlya, nem' kárhozik az: el (= akinek 

jó pártfogói vannak érdem nélkül is boldogul). 

elkártyáz 

pénzt). 

ekártyáz ts. i. 'kártyajátékon elveszít' (pl. 

elkastol (kastöl ts. i. 'csatakossá tesz, sárral fölver' 

(pl. szoknyát, köpenyeget). 

elkályapotyál 

elpletykál'. 

ekátyapolyáll ts. i. 'elfecseg, kibeszél, 

elkedvetlenedik ~tn.i. 'kedvét veszti, kedvetlenné, lesz'. 

elkel (kti tn. i. 1. 'verkauft werden'. K'lég jóul ékőüll 

a Szűcs tinói}:ja. Nem- kőütt el a ko:ca a terebesi vásá:ronn. 

2. 'túlságosan megkel, megsavanyodik (tészta)'. Mennyem: 

má ha'za jele :, mer é'kél a tésztá:ja. 

elken ékén ts. i. 1. 'eldörzsöl'. Jóul' é ké ráila kenni a : 

zsírt (daganaton). 2. 'elpiszkít' (folyékony anyaggal). Vigyázz', 

(' ne kend a ruhádat sár:ral. K. Ok hun, twdom, jóul (keni 

az ap:ja (= elveri, elpáholja). E'kente isteneseim : 

elkényesedik ékényesedik tn. i. 'verweichlicht werden'. 

elkényeztet ekényesztet ts. i. 'verhatscheln'. 

elkényszeredik ékészeredik tn. i. 'elalél, kimerül'. Az 

é'séktül meg a hi'dektül turgyonn é vóut a kis fattyú készered:ve. 

Termet ráita ety-két é'készeredet, so'ván kizs ba:rack (= nyomorult, 

hitvány). 

elkér (kér ts. i. 'bitten, verlangen, abfordern'. 

elkéredzik ékéröüdzik tn. i. 'engedélyt kér, hogy elmenjen'. 

elkeresztel ékeresztél ts. i. 'elnevez, vmi névvel ellát'. 

elkerget ekérgel ts. i. 'elűz'. 

elkerít (kerit ts. i. 'kerítéssel elzár v. elválaszt'. 

elkerül ekerül ts. i. 1. 'ausweichen'. Ha' á'ra fele jár, 

ne - 

kerüjje el a házur):kat. — tn. i. 2. 'elszármazik'. E'kerültek 

azok in:né Szak'mára : 

elkésér 1. elkísér. 

elkeseredik ekeseredik tn. i. 'betrübt werden'.

21-1 

elkésik lekésik ,tn. i. 'sich verspáten'. 

elkészít ékészit ts. i. 'zurüsten' (pl. vkil útra). 

elkészül ékészüll tn. i. 'indulásra kész állapotba kerül'. 

Az Is-teny gyöüzi várni, mik te éké:s:üsz. 

elkever ékevér ts. i. 'elpiszkol, beszennyez'. Ne' járj 

a kut kö:rül, mer é'kevered a ruhá:dat. 

elkezd ékezd ts. i. 1. 'anfangen, beginnen'. 2. 'mondani 

kezd'. Mon'dom ne:ki, hogy mij'jér veszekedik mindég az urá:val. 

A' meg é kezdi: „Hát mi' közöl hozzá? stb." 

elkezdve ékezdve nu. 'fogva'. Pocsékká vérté a jég az 

Égérhátlull ékezdwe az egész határt. A to'páijkájéilull ékezdve 

min.dent levetett a magá:rulL 

elkiált ékiját ts. i. Sz. Ekijátlyu magéit (= kiált egyet). 

elkísér ékésér ts. i. 'begleiten'. E'késérlek a lemplo.mig. 

elkíván ékiván ts. i. 'elvenni óhajt'. Eszt a ki'csil is ekivánná 

liildem. 

elkoldusodik ékóudusodik tn. i. 'elnyomorodik, nyomorékká 

lesz'. 

elkólindál ekóurinygyáll, (kalinygyáll (Mezőgecse) tn. i. 

'elkóborol, elkószál, elcsavarog'. 

elkomolyodik ekomojodik tn. i. komollyá lesz". 

elkopik ékopik tn. i. 1. 'sich abwetzen, sich absehaben'. 

2. 'lassanként elmúlik'. E'kopik rullam lassg-lassann g nál:ha. 

elkoptat (koptat ts. i. 'abwetzen, abnützen*. 

elkorhad (körhad tn. i. 'elrevesedik, elrothad' (fa). 

elkőrieál ékóuricáll tn. i. 'elkószál, elcsavarog'. 

elkórinyyál 1. elkólindál. 

elkotor ékotör tn. i. 'elkotródik, odább áll'. Kotortam 

é fele on:nel. 

elkottyan (kottyan tn. i. 'alábukkan, hirtelen alámerül 

(mély vízben)'. Kbbe a Túrba néhutt ojam méiségek vannak:, 

hocs csak é'koltyam benne az enuber. Oda ne meny :, mer 

ott f" kotty ász : 

elkótyavetyél elkóutyavetyéll ts. i. 'olcsón túlad rajta, 

szüszön-boron elárusít'. 

elkottyant (kottyant ts. i. 'elejt, önkéntelenül kimond' 

(szót, titkot). 

clkotyósodik ekotyóusodik tn. i. 'állás következtében 

megromlik, megerjed (gyümölcs)'. Mire rázzátok aszt a sok 

kortél ? Csak e'kotyóusodik : 

elkölt eköijt ts. i. 'ausgeben (pénzt)'. 

elköltözik éköijlözik tn. i. 'elhurcolkodik, máshova 

megy lakni". 

elköltöztet ékőijtöszlet ts. i. 'vkinek ingóságát más lakásba 

szállítja' (pl. c.-ik a cselédet). 

elkövet ékövet ts. i. 'megtesz'. Mindent ékövettem, hogy 

meggyóiigyuj.'fon. Mik e nem követ az ember a gyermekijér ?

215 

a) '(rosszat, gonoszt) tesz'. Kcrcakták, köb-dösték meg az ém 

Istenem tudná, mik é nem követlek vék.le. 

elkukorékolhat ékukoréköhat tn. i. 'hasztalanul elvárhat'. 

Ekukoréköhat: olt Is te világ meddig : (tr.) 

clkurgnt ékürgal ts. i. elkerget, elűz'. 

elkurjant ékürjanl ts. i. Sz. Ékürjanylya magát (= egyet 

rikolt, nagyot kiált). 

elkuruMyolhat ékurullyölud tn. i. 'elülhet, hasztalanul 

elvárhat'. Ekurultgölud ol magáiba, mig ém megnézem töbibet 

(tr.). 

elküld ékiid ts. i. 'fortschicken, absenden' (embert, 

tárgyat). 

elküllőíélczik éküllöijférezik tn. i. 'eloldalog, odább áll, 

meglóg'. A máy küklöiiférezik : é- jele a dolog mekdőijll. 

eilái|\ ni ellágyult tn. i. 1. 'lággyá lesz' (pl. tészta). 2. 'elernyed'. 

Az ember e-géssz éllágyull abba a meleg viz:be. 

ellantol eltűntöt tn. i. 'odább áll, elsompolyog' (tr.). 

elláppad elláppad tn. i. 'ellaposodik, elvizenyősödik 

(föld, talaj)'. E- van az a héj láppadiva nagyonn : 

ellát ellát In. i. 'valamely távolságra lát'. Én e'géssz 

a bek sói) kidig ellátok : —Sz. Majd- ellátom én a ba:ját ( = majd 

adok én neki). 

ellazsnakol éilazsnaköl ts. i. 'elver, elpáhol', 

cllazsukáll éllazsukáll ts. i. 'ellebzsel, tétlenül eltölt'. 

Csak élluzsukájja az iidöiit. 

ellékász éllékász ts. i. 'ellebzsel, haszontalansággal eltölt'. 

Ellékássza az iidőüt. ( 

éllel éllel ts. i. 'eltalál'. Nenr tudnám ékléini\a ba:ját. 

Nem- léte el a baját az ör:vas. L 

ellen ~ (-em, -ed, -e; -Ünk, -elek, -ek) nu. 1. 'irányában, 

felé'. Menk, men-degélt iu-lethét ország ellen (mesében). 

2. 'gegen, wider'. Isten éllé valóu vétek vóut aszt annyijér 

odaad:ni. Meni/us ellene vóut az eladásinak. L. általellenben. 

ellenkedik ellenkedik tn. i. 'ingerkedik, incselkedik'. 

Ne' elleykeggyelek a kutyáival, mé mek-harap i E mindég 

ellenkedik a nagyubbikikál. 

ellenkezik elleykezik tn. i. "vkinek akaratával szembeszáll, 

ellene szól v. tesz'. Ne- ellenkez veile; tndot, hogy mijén 

éribéj. 

ellenség elléség (-et, -e) fn. 'feind'. Km. Eg-gyik üdöii 

el'lésége a másik.-nak (=1. 'lerontja, amit a másik épített'. 

2. 'változnak az idők, változnak a körülmények'). 

ellenző ellézői) (-t, -je) fn. 'a magyarnadrágnak az a része, 

mely elöl a nadrággombokat eltakarja s felül a szíjba húzható'. 

ellep ellép ts. i. 1. 'elborít'. Ott ellepi az embert a i viz,

216 

o'jam mié: 2. 'eláraszt'. Amék móirnár nem- lutta ekűdeni 

a patkányokat, hát annak ellepték a mákmát. Eklép a tyukte:lü, 

ha oda:mégy. Sz. Uly pojö váglak :, hogy ellép a la:kony 

(= erősen arcul csaplak). 

1. ellép 1. ellep. 

2. ellép ellép tn. i. 'eloldalog, meglóg, észrevétlenül 

eltávozik' (tr.). Lackói} mán ellépett: 

ellepet éllepet ts. i. 'beszór, behullat'. Ellepeti az ud:várt 

szalmával : 

cilicitál ellicitáll ts. i. 'elárverez'. 

ellit'erá! élliferáll ts. i. 'elárusít, elad'. 

ellihol éllihöl tn. i. 'elszalad, elinal'. L. ellohol, ellomol. 

ellik ~ (ellenek; ellett; éjjen; ellene) tn. i. 'fiat szül 

(egyszerre egyet)' (tehén, kanca, szamár, juh, kecske, bivaly). 

Vö. fiadzik. L. megellik. 

ellobban ellobban tn. i. 'hamar elég' (pl. szalma). 

ellőíérol éllöuféröl tn. i. 'eloldalog, ellóg'. 

ellóíol éllóujöl tn. i. 'elszalad, tovább áll' (Vö. néni. 

laufen). 

ellohol ellohol tn. i. 'elszalad, elinal, eliszkol'. L. ellihol. 

ellókheeel ellóukhecél tn. i. 'elinal, megszökik'. 

ellomol éllomöl tn. i. 'ellohol, elszalad, elinal'. 

ellop ellop ts. i. 'entwenden, stehlen'.Sz. Ha a csu-szóu ráita 

íilne, akkor is ellopnák: (= olyan nagy tolvajok). Ellopná 

a Krisztus paláslyárull a csattól (= istentelen, tolvaj). 

ellő éllü ts. i. 1. 'aussehiessen' (nyílvesszőt, golyót). 

2. 'elszakít, elhord (golyó)'. Agyugojó éllülte a lábomat (Nd ). 

ellök ellök ts. i. 'eldob, elvet'. Ezek a fa-nyelii villák 

nem- jóuk :, mer mek-kotyogóusodig bennek a villa, osz lök'hetlyitk 

é- jele : 

ellös ellöüs mn. 'vemhes, elléshcz közel álló' (tehén, 

kanca, szamár, juh, kecske, bivaly). 

elmállik imáttik tn. i. 'szétolvad, szétomlik'. Emállotíak 

a darabjai egymástull (= összeragasztott skatulyának). 

elmar évw/rjs. i. 'harapással, marással elkerget' (kutya 

a másikat). K. Emárla a hász:tull (= elüldözte, addig bántotta, 

míg elment). 

elmarad émarad tn. i. 1. 'zuriickbleiben' (társától v. 

társaitól)'. Sij-jes : ma, kis fi:jam, ne- maraggy : él. A kis 

süldői) f-murall a nyái:tull. 2. 'árvául, özvegyül marad'. 

Mék kicsik vóutunk, mikor (marattunk édesapám;tull. E-marattam 

ki-lenc pújával. '.I. 'elvész'. Még eggyütt é-marat ti'illem 

ez a pi:pa. 4. 'elhalasztódik, nem történik meg'. A hit 

(= híd) csinálása me-génl émaralt: Sz. Marad ab-bull el is: 

(mondják olyan ígéretre, melyben nem bíznak, v. olyan 

fenyegetőzésre, melytől nem félnek). Szc-gé feje nya-kaslull ! 

Ma-ruggyon el egymástull ! (ironikus rosszkívánat).

217 

elmaradozik émaradozik tn. i. 'el-elmarad, gyakran 

hátramarad . 

elmasíroztat émasérosztal ts. i. 'elparancsol, parancsolja, 

hogy eltávozzék'. Minygyár émasérosztatom én ezeket a pujákol 

in:nen. 

elmászik émászik, émász tn. i. 'wegkriechen'. 

elmázol émázöl ts. i. 'elken' (pl. sarat, zsírt), 

elme éime (-ét, -éje) fn. 'ész, értelem'. Meg-zavarodott 

az élmé.je. 

elmegyen émegyen, émenygyen tn. i. 1. 'eltávozik, tovamegy'. 

2. 'eltűnik, odalesz'. Ément a hó. 3. 'eligazodik'. Nemlehet 

émenni a beszéy.gyinn. \. 'eltelik, elfolyik (idő). E- mán 

így megyén : cl, ez a hóudjárá:sa. Sz. E-mehct a szépek : koszt 

(= elég szép). Emehec: Kirkiüyimba : za'bol hegyezni: 

E-mehec: Ná-rillyembc: je-get aszalni: (= mehetsz, amerre 

tetszik, senki sem törődik veled). E-mehetiiyk a galambok 

21S 

elmulaszt émtllaszt 

orvosság a daganatot). 

ts. i. 'megszüntet, meggyógyít' (pl. 

elmúlik emulik tn. i. 1. megszűnik' (betegség). Nekem az 

örbánc a kájörtül mült: él, hogy be-kentem : ká.jörgojóuval : 

2. 'vergehen'. Mij-jér nem házasodik meg ? — E-mült am mán 

éntül.lem. 3. 'nem sikerül, megfeneklik, füstbe megy'. Nem- is 

tudom má, mim mült el a do:log. 

elnehezedik énehezedik tn. i. 'elerőtlenedik' (kor miatt). 

elnevez énevez ts. i. 'benennen'. 

elnéz énéz ts. i. 1. 'végignéz'. Csak nézd- e le, mije ronygyos 

mán ez a ci:póü ! Na 1 

, csak nézd- é te eszt a má:lét, hogy 

mekhóult a levele.ji ! 2. 'tétlenül néz'. Enézi : hát, hogy az a 

púja be-lelökje a métsi:kat a pocsojába : 3. 'megbocsát'. Nézzétek 

el eszt a csekéi hibámat (Nd.). Sokat énéz neki az atr.nya. 

élnivaló élnivalóu mn. 'életrevaló'. 

elnyargal enyárgál tn. i. 1. 'fortreiten'. 2. 'elrohan, elfut", 

elnyel ényél ts. i. 'verschlingen, verschluckcn'. Sz. Ugy 

elunt :, mintha a jöijd- ényélle vóun : 

elnyer enyér ts. i. 'abgevvinnen'. 

clnyirhál ényirbáll ts. i. 'elnyirogat, ollóval elvagdal', 

elnvirkul ényirkull tn. i. 'nyirkossá lesz, elnyirkosodik'. 

elnvisszent ényisszenl 

sal elvág'. 

ts. i. 'hirtelen elvág, egy késvonás 

el nyiszál ényiszáll ts. i. 'életlen késsel nagy nehezen elvág', 

elnyiszhál enyizbáll 

hezen elvág'. 

ts. i. 'életlen szerszámmal nagyne- 

elnviszol ényiszöl ts. i. = elnyiszál. 

elnyitik ényilik tn. i. 'elvirágzik, virágát elhullatja'. 

E'nyitóit a tubaróu-.zsa. 

elnyomorít énygmorit ts. i. 'nyomorékká tesz'. 

elnyomorodik énygmorodik tn. i. 'nyomorékká lesz'. 

clnyíí enyü ts. i. 'elkoptat, elvisel (ruhát)'. 

elnyövik ényüvik tn. i. 'elkopik, használatban elvásik'. 

elnyújt ényút ts. i. 1. 'laskanyujtóval vékonyra lapít'. 

E-nyúlollad a tész-tát ? 2. 'lassú tempóban énekel'. Na-gyonn 

ényúllyálok az éne:ket. 

elnyúlik enyulik tn. i. '(ájultan, eszméletlenül) elterül'. 

Benyitok:, hát- az asszony ok jekszik a hász- közepinn 

é-nyülva. Sz. Uty kacaklut]k rái:la, hogy máid- ényül tinik 

(= hogy majd elájultunk). 

elnyíí 1. elnyő. 

elói'iál elóu/ráll tn. i. 'eloldalog, meglóg'. Elóufrált mán 

ez a ve Lac:kóu ! 

elold elóud 

meglépett). 

ts. i. Sz. Elóutta a kereket (= megugrott, 

eloldalazik elóudalazik tn. i. 'eloldalog, meglóg'. Alik 

tudom haza szérkeszte:ni, mán g másik perdzbe a'lóu füst',

219 

eióudalazik vataho.vá. Mos- jöttél e'lőü, mán ówdalmzol 

é- fe-le? 

eloldik elóudik tn. i. 'eloldódik, elbomlik' (pl. bog). Áj.' 

meg:, mer ekóudott a kötele a Csengőümek. 

elolt elóut ts. i. 1. 'verlöschen, auslöschen. 2. 'lecsillapít 

(szomját, éhét)'. 3. 'virág leszakított ágát elülteti'. Ekóutom 

eszt a máj.vát, hákha mekfo:gon. Sz. Ekóutom a ggérlyá:jál 

(= megölöm). 

elolvad elolvad tn. i. 'schmelzen, zerschmelzen' (hó, zsír). 

elolvas elolvas, elövas ts. i. 1. 'átolvas, végig olvas (könyvet)'. 

2. 'elszámlál'. Mire tizenötig elolvastam, ik mán a-lutt: 

elordít elórdit ts. i. Sz. Elördittya magát (= ordít egyet). 

elorozol elorozol ts. i. 'elcseneget, ellopogat'. Ami kkcsije 

vóut, aszk is elorozölták tükle. 

elosont elossant tn. i. 'észrevétlenül eltűnik, hirtelen 

elfut, eloson'. Hum a fiju ? Hál má ekossanlolt ? Ekossantoll 

a kert a:latl. 

eloszlat ujo:góu. 2. 'haza, vissza ; 

ide'. Hóu-napra várom elöi) ü:köt. Gyertek elöi), jérnyok. — 

III. ik. heran-, her-, herbei-, vor-'. Sz. Se' eleje, se- hatujjú 

(= formátlan, se füle, se farka). Elejit veszi (— megelőzi, 

csirájában megakadályozza). Lcszettem: én e-lejit-utó u- 

/át: (— az egészet). L. kézelő, rézelő, Gátelcji, szügyelö, 

legeleje. 

élő élői) mn. 'enni való, élelemre való'. Nmpi í'lőü kényere 

sincs: Sz. Elöi) Isten ! (felkiáltás). Mkjé rempelés tett az: ott, 

éd ö i) I st e n ! L. eleven 1. 

előad elöiiád ts. i. 'hergeben'. Sz. Elöiiaggya magát (= előfordul, 

történik).

220 

előáll előüáll tn. i. I. 'hervortreten'. 2. 'előhozakodik' 

(vmivel). 

előbh 1. elébb, 

előhh-iitóhh 1. elébb-utóbb. 

előbbvaló 1. elébbvaló. 

előbeszél előijbeszéll ts. i. 'előad'. Nyg:mosö szeretném 

elöübeszékni (Garbolc). 

előbúvik elöübujik tn. i. 'búvóhelyéről előjön'. 

Előescr Előücser hn. (Szatmárhegy). 

élőfa élőijfa fn. 'baum'. Sz. Ojam, mint eggy é'lőüfa: 

{= életerős). Km. Előijfának nehéz dűlni vár:ni (— élő 

embernek nehéz a halálát kiszámítani, arra tervet építeni). 

előfizet elöüfizet tn. i. 'priiiuimerieren' (lapra). 

előfizetés előijfizetés fn. 'pránumerationspreis'. Vcrsárnap 

kűttem el az előijfize:tésl. 

előfog elöüfog Is. i. .'elővesz'. E'löüfokla a: jánl, osz 

jóul megverte. Egy gondolat előüfokta. Idegé föüdre háiiotta 

(Nd"). 

előgyelcdik 1. elegyveledik. 

előhasú elöühasu mn. 'első ízben vemhes, először ellő'. 

Elöühasu tinón, tehén. 

előhí elöijhii ts. i. 'előszólít'. 

előhivat elöühivat ts. i. 'hervorkommen lassen'. 

előhoz előühoz ts. i. 'hervorbringen'. 

előjár elöüjár tn. i. 'kézben forog, használatban van'. 

Régen nem járt mán előii ez a kis ken:dőü. 

előjön elöijjön tn. i. 'visszaérkezik, hazajön'. Februárba 

ment vóut: el, osz cs

221 

clölrüiiiicn clöijriinnen hsz. 'elülről'. Innen edöijrünné 

hörgyálok e fe:le. L. legelőrünnen. 

clől-ulól elöijll-ulóull hsz. 'közelében, elül is, hátul is'. 

Mekhurapoll: a mindenkit:, akit előüll-ulóul ta:náll. 

elömlik ~ tn. i. 'elöntődik, szétöntődik, szétfoly'. Té m 

ömlött itt' él vagy mész' ? 

élőmőzsia 1. elemózsia. 

elönt ~ ts. i. 1. 'verdessen' (pl. tejet). 2. 'eláraszt, 

elborít'. Elöntötte a Tar a legedöiit. 

elöntöz

222 

elpenccrél. elpincerél épenceréll, épinceréll ts. i. 'elvéknyít' 

(fonás közben fonalat). Vö. binderget. 

elpipákol épipáköl tn. i. hosszabb ideig csendesen pipázgat'. 

elpipázgat epipázgat tn. i. hosszabb ideig csendesen 

dohányozgat'. 

elpipázik epipázik tn. i. hosszabb ideig csendesen 

pipázik'. 

elpirul épirull tn. i. 'elvörösödik' (pl. szégyentől). 

elpiszkol episzköl ts. i. 'elszennyez' (pl. ruhát). 

elpiszkolódik épiszkolóudik tn. i. 'elszennyeződik' (pl. 

kendő, ruha). 

elpityeredik épityeredik tn. i. sírni kezd'. 

elpocsékol epocsékol ts. i. I. 'elmocskol, elpiszkol (ruhát)'. 

2. 'elfecsérel, elprédál (pénzt)'. 3. 'elveszteget, olcsón elad'. 

Né- vóut vá:sár, csak f- kellet po-csékölni a kis ti-nóul. Mégis 

mondom én ennek az embér:nek, lioty po-csékojja el innét 

ezeket a márhá:kat. 

elpotyáz épotyiiz ts. i. 'olcsón elad, elveszteget'. E-potyásztuk 

tennap az ök:röt, mé nem- elattuk:, hanem epotyásztuk: 

eipotyogtat epotyoklat ts. i. 'egyenkint elhullat'. 

elprédál eprédáll ts. i. 'elfecsérel, elpazarol'. 

elpueol épucöl ts. i. 'elfecsérel, hamarosan elprédál (pl. 

örökséget). 

elpukkan épukkan tn. i. 'nagyot pukkanva elreped, 

széttörik'. 

elpuskáz épuskáz ts. i. 'elhibáz, elront'. 

elpusztít epusztil v. -ét ts. i. 1. megsemmisít, megöl'. 

2. 'eltávolít, eltakarít'. E-puszticcsálok a hásztull aszt a pis:löit. 

Sz. Az Istem pusz-ticcsa él! (Káromk.) 

elpusztul épusztull tn. i. 1. 'meghal'. Vóut- ety kis já-nya, 

de é-pusztült: Mics- csinátok, ha apátok épusz.tull? A fekete 

sárgaságba fob'badánn épusztull az em:bér.2. 'elvész, elkallódik'. 

Vóut- valamikor a hászifánn egy nye:reg, de é-pusztült: 

3. 'elkotródik, elhordja magát' (csak fölsz. módban). E-pusztuff 

elöül.-lem, hogy ne- is lássalak: Sz. El vam pusztulva 

(= sápadt, sovány, beteges, leromlott). Jak, be- é vam 

pusztulva, szegény. Mr léi léget, hogy igy é v a t y 

pusztulva? 

elrabol éraböl ts. i. 'erőszakkal, rablással elvesz'. 

elrág érág ts. i. 'rágással elszakít' (pl. kötelet). 

elragad éragad tn. i. 'megbokrosodik, megvadul, elragadja 

a kocsit' (szekérbe fogott ló). E-ragatt a: lú, a'lik tuttuk mekfogni: 

elrak erak ts. i. 'helyére rak' (pl. edényt), 

elránt éránt ts. i. 1. 'hirtelen elhúz vhonnan'. 2. 'gyorsan 

elhegedül'. Rázsd- é csak a nóiitámat.

223 

elrendez (rendez ts. i. 'rendbehoz, elintéz'. E-rendésztem 

mán a nádul, ne- gágogjanak má: rám. 

elrenget 1. elringat. 

elrepül erepüll tn. i. 'fortfliegen, wegfliegen'. K. Erepüll 

a: zab (= túlérés miatt lehull a szemje). Vágni kém má aszt 

a za:bot le.- fele:, mer ('repült 

elrestüll ércslüll tn. i. 'lustává lesz, ellustul'. 

elreszel ereszéi ts. i. 1. 'átreszel, ketté reszel'. 2. 'reszelés 

közben megsért'. E-reszétem az uj:jom. 

elriaszt eribaszt, érijaszt ts. i. 'rikoltással elűz'. E-ribaszlom 

(7i innen a csirke:ket. 

elrihaszt 1. elriaszt. 

elribol eribfd ts. i. 'elnyű, elkoptat' (ruhát), 

elrikkant, (rikkant ts. i. Sz. Erikkanytya magái (= rikkant 

egyet). 

elringat érengct ts. i. 'bölcsőben ringatva elaltat'. 

elromlik (romlik tn. i. 1. 'verderben, zugrunde gehen'. 

2. 'lesoványodik'. De- ronygyos ez a tinóu ! Beg- éromlott azonn 

a sová legelöijnn ! 3. 'meghibásodik, nyomorodik'. E-romlotl 

a lába ennek az ökor:nck. 

clrongál (rongált ts. i. 'lassankint elront'. 

elront eront ts. i. 1. 'tönkre tesz, megsemmisít' (pl. 

zárat, hidat). 2. 'feltör, kikezd, fölsért'. E-ronlotta a lábom a 

csizs.ma. 'beteggé tesz'. Erontod a gyom:rod avval a zőijt 

szilvá.-vál. 

elrosszul erosszull tn. i. 'lesoványodik'. Hogy érosszúll ez a 

disznón,! 

elrothad (rothad tn. i. 'verwesen, verfaulen'. 

elrúg erug ts. i. 1. 'lábával eltaszít'. 2. 'csecsétől elválasztja, 

nem szoptatja' (állatról). A Nyakká tehén é.Tukta 

a bór.nyát. A kan-ea mahóunap érugja a csikóu:ját. 3. 'elhullat'. 

Az wgörkám mind- érukta a bimbénuját. í. 'elnyű (takarót)'. 

E'rúgják ezek a papdant etykellöijre: 

eírüffen érüffen tn. i. 'pattanva elreped' (égő lámpán az 

üveg). Slóirföl le:, mer é-rüffen az üveg:je. 

elsáfrányoz esáfrányoz ts. i. 'szarral elpiszkol'. E-sáfrányoszta 

a gaztgát. tr. 

elsápad ésáppad tn. i. 'elhalványodik'. 

elsárgul ésárgull tn. i. 'vergelben'. 

elsároz ésároz ts. i. 'sárral elpiszkol, beken'. 

elseper éseper ts. i. 'seprűvel eltakarít'. 

elsiklik (siklik tn. i. 'elcsúszik, csúszva elesik'. 

eisilimál ésilimáll ts. i. 'észrevétlenné tesz, elsimít' (hibát). 

Holy kén ésilimálni, hogy ü né vaksi ? (= észrevétlenné tenni 

a rövidlátását). 

elsillámlik esillámlik tn. i. 'elsuhan'. Eccér csak valami 

fej-jérség é-sillámlik mellettem.

224 

elsimít ésimil 

hibát). 

ts. i. I. 'simává tesz*. 2. 'eltussol' (bűnt. 

elsimul isimül! tn. i. 1. 'simává lesz'. 2. 'eltussolódik, 

észrevétlen marad' (bün, hiba). 

elsinkót'ál ésinkofáll ts. i. 1. 'elcsen, mesterkedéssel elkaparít'. 

2. 'elcsűr-csavar, elmismásol' (ügyet, dolgot). 

elsír és'ir ts. i. 'panaszkodva elkér'. Csertúri i-sirl tüklem 

kél' malacot: 

elslisszol éslisszöl tn. i. 'kereket old, eloson, észrevétlenül 

elmegy 4 

. Még most' ctl a: a kis: fám, má é'slisszölt valahová ? 

císomíordál ésöfördáll, ésompörgyáll tn. i. 'eloldalog, elsompolyog'. 

elsorjáz csörjáz ts. i. 'elsorol, sorban előad'. Lackáu 

szépé sör-jásztu i" felt, amit nállunk lud.dott. Sorjázza i' fele 

a dóu:gál. 

elsorjázik ésörjázik tn. is. 'sorban elhalad'. Az a sok' 

ember mind- ésörjázott előijkte. 

elsorol ésoröl tn. i. elmegy a sorra, elmegy hazulról a 

faluba'. Nt: sorai minygyár é fe.de. 

elsóz ésáijz ts. i. 'versalzen'. 

első ésőü, élsőü (-t, -kJ mn. 1. primus, der, die, das 

ersle'. 2. 'elül levő'. Ekénekétiik a nyáucvarmegyédig zsóutárnak 

a kél' é'sőij versét. — elseje li. 'a hó első napja'. 

Májjus elseje. 

első-cgy élsöij-eggy fn. 'a kockajáték első figurája'. 

(L. kockázás.) 

elsőház élsőijház fn. 'a ház utcafelőli szobája, a tisztaszoba 

v. vendégszoba'. 

első járásdiból ésőü járázsdibull hsz. 'egyelőre, elöljáróban'. 

Elég lessz: ez ésőü járázsdi.bull. 

elsőjére élsőiijére, ésőijjére hsz. 'első ízben'. A mádét 

mek'kapájjuk é'söiijére, azulám mmsoggyára. 

elsőrendű élsőürendü mn. 'elsőminőségű'. Élsőürendü 

buza (= tiszta búza). 

elstrapál éstrapáll ts. i. Sz. Estrapájja magát (— agyonfárasztja, 

kimeríti magát). 

elsül ésül tn. i. 'losgehen, ellövődik' (puska). Km. Ha az 

Isten akarja a scp'rünyél is ésül: (= Isten mindenható, csodát 

is tehet). 

elsüllyed ésijjed tn. i. 'elmerül'. Esijjed a szekér ebbe a 

(eneketlé sár:ba. Sz. Sij'jeggy él ! (átok). 

elsüllyeszt ésijjeszt ts. i. 'versenken'. Sz. Az Isié sijjesszen 

él! (káromkodás). 

elsüt ésüt ts. i. 1. 'abfeuern, absehiessen'. 2. 'túlad rajta'. 

E'sütötté valahogy a ti:nóul. 

elszab észab ts. i. 'verschneiden'. 

elszabadul észabadull tn. i. 'sich entfesseln' (pl. bika).

225 

elszakad északad tn. i. 'zerreissen, abreissen'. (intr.) Sz. 

Ne- húzd:, mer é-szakad: (= ne túlozz). 

elszakaszt északaszt ts. i. 'zerreissen, losreissen' (trans.). 

elszalad észalad tn. i. 'elfut', 

elszáll észáll tn. i. 'elrepül'. 

elszámol észámöl tn. i. 'zahlen'. Hekvenik se tud észámöbni. 

elszaporodik észaporodik tn. i. 'sich vermehren'. 

clszar eszár ts. i. Sz. Eszarlad a kalapácsnyedet (= eljátszottad 

a becsületet). 

elszárad észárad tn. i. Sz. Szá-raggyon el a ke.zem, ha 

hozzányúltam (eskü). Száraggyon el a ke:ze, aki éllop:ta 

(átok). 

elszarhász észárhász ts. i. 'haszontalansággal eltölt, eltarisznyáz'. 

E'szarhássza az i:dőijt. 

elszármalódik észármalóudik tn. i. 'elszármazik, idegenbe 

költözik'. 

elszaval észaval ts. i. 1. 'vortragen, deklamieren' (verset). 

— tn. i. 2. 'sokat beszél, egyre beszél'. Aktul nap- számra é 

tudnék szavalni (t. i. a bortól. Óvári). 

elszed észéd ts. i. 'egyenkint elvesz'. 

elszédül észédüll tn. i. 'elbódul, kóvályog a feje'. 

elszegényedik észegényedik tn. i. 'verarmen'. 

elszegődik észegöijdik tn. i. 'szolgálatba lép vkihez'. 

elszéled észéled tn. i. 'szétszóródik, szétoszlik' (csoport). 

clszellent észellent ts. i. Sz. Eszellenti magát (= elfingja 

magát). 

elszennyez észennyez ts. i. 'elpiszkol, szennyessé tesz 

(ruhát)'. 

elszennyeződik észennyezöüdik tn. i. 'elpiszkolódik, szenynyessé 

lesz (ruha)'. 

elszenved észéved ts. i. 'eltűr'. Eszévedi az ember a haszná:ér 

(pl. a foghúzást). 

elszeret észeret ts. i. 'elcsábít, elhódít'. Mjn-dég a szoknyájánn 

ül, fél, hogy észerelik tüble. 

elszí észli ts. i. 'szivogatással elfüstöl'. Esziitam ety 

pipa do-hánt. K. Eszijja ez a naty hideg a mar:hát (= lesoványitja). 

Nem- tojik a tyúk ebbe a hideg:be; a hideg észijja a 

to:jást (= kifejlését meggátolja). 

elszokat észokat ts. i. 'elkapat, elkényeztet'. An-nál löb' 

baja lesz vele az annyának, ha észokaUtya. 

elszokik észokik tn. i. 1. 'másfelé szokik, idegenhez szokik'. 

Eszokolt az annyádull. 2. 'vminek a gyakorlásából kitanul'. 

E-szoktál te mán az ijem munkádull. 

elszomorít eszomorii ts. i. 'betrüben'. 

elszomorodik ('szomorodik tn. i. 'traurig werden'. 

Csüry Itálinl : Szamosháti szótúr I. 15

226 

elszontyolodik észonytyolodik tn. i. 'elkedvetlenedik, elszomorodik'. 

elszór észóur ts. i. 'verstreuen, zerstreuen'. K. Az wra 

dóugozik, mint a marha, w megéntelen csak szóurja é: fele a: 

pészt. 

elszökik eszökik tn. i. 'észrevétlenül odább áll, lopva 

eltávozik'. 

elszörnyekedik 1. elszörnyüködik. 

elszörnyííködik cszornyekedik tn. i. 'elszörnyed, elrémülve 

csodálkozik'. 

elszunnyad ('szunnyad tn. i. 'elszenderedik'. 

elszunyókál észunyóukáll tn. i. bóbiskolva elalszik, elszendereg'. 

elszűr észür ts. i. 'deliquo, abseihen' (tejet), 

eltagad étagad ts. i. 'elhazud vmit'. Ászt is elagatta:, 

hogy w ot vóut: 

eltakar étakár ts. i. 'elföd'. 

eltakarit etakarit ts. i. 'eltávolít'. Eszt a kis pisz'kos macskát 

é-takariccsátok in.nét. 

eltakarítás étakaritás fn. 'eltemetés'. Akik pedig a megbóuldogült 

lisz-tességes é-takaritásába seg-gitettek, azoknak 

köszönetet mondok a gy&szolóu család nevébe. (Búcsúztatóból.) 

eltakarodik étakarodik tn. i. 'elkotródik'. E-takaroggy a 

szemem e:lőijll! 

eltalál étanáll ts. i. 'treffen'. $pp- a kis- hegyit lanáta el a 

go:jóu. L. éllel. 

eltanál 1. eltalál. 

eltanit etanit ts. i. 'rosszra tanít'. Még rtanittyák a maga 

huncut pujája:ji eszt az ém- pujámot is: 

eltanul etanull tn. i. 'rosszat tanul, a rossz példa miatt 

elromlik'. Még ez- is etanull azoklull a rósz koikök.-tüll. 

eltapod, eltapos 1. eltapot. 

eltapot etapot ts. i. 1. 'zertreten'. Az Isten áldását nemszabad 

élapotmi. Fűit- ki az ö:rod osz ta-pozsd ék 2. 'elgázol'. 

Gyere be, fi'jam, mer etapot a sze:kér. 

eltarisznyáz étarisznyáz ts. i. 'semmiségekkel eltölt'. 

Ne- tarisznyázzátok el az i:döijt, hé- 1 

eltart (tört ts. i. 1. 'táplál, fenntart'. Abbull a fizelézsbül 

nem- luggya elártani a csalág:gyál. — tn. i. 2. 'fennáll, megmarad'. 

Etarl ez az e:söü kék hétig is: 

eltaszít étoszit ts. i. 'eltol' (pl. szekeret). 

eltát étái ts. i. 'aufspcrrcn, öffnen' (száját). Sz. E-láttya 

a szá:ját (= elbámészkodik). 

eltelik ételik tn. i. 1. 'túlságosan jóllakik'. Es-lére má 

nem- kivánnya az ember a kökbászt, ugy ételik egész: nap. 

2. 'elmúlik'. Mikor é-lelik két ónra, megént vészen ety kanállal.

Sz. Még nem- tőijtl é tülle az ü:dőü ( = még java korban van). 

Edelik az időii az cmbérdüll (megvénül az ember). 

eltemet élemet ts. i. 'begraben, beerdigen'. 

eltengődik étcygöijdik tn. i. 'szegényesen, egyik napról 

a másikra eléldegél*. 

elteutáz 1. eltintáz. 

eltép élén ts. i. 'elszakít'. 

eltépődik étépöijdik tn. i. 'elszakad'. Valami szeg-be akatl 

a ködőiim oszt é-tépőiidötl: 

eltér elér tn. i. 1. 'más irányt vesz'. Ok' oszt édértek az 

országul.Tüll é're Meg-gyes fele: 2. 'elfér, raum habén'. 

Annyian é' se té'rünk a szeke-.renn. 3. 'békében megfér, összefér', 

fi nem- tuttok elérni egymás-tül, mindég marakoktok ? 

elterpeszkedik étérpeszkedik tn. 'kezét-lábát szétvetve 

elnyúlik'. 

éltes éltes mn. 'élemedett, idős'. 

eltcszen éteszen ts. i. 1. 'elhelyez'. Te-gye el a: pészl jóuhéire: 

2. 'máshová helyez'. Te-gyiik el innen az aszdöll. Sz. Ez 

a fi'ju kgazánn ojan tedd- é, ne- v edd elő u (= hasznavehetetlen). 

Te-gyiik é maguy:kai hónnapra: (= feküdjünk le). 

E-tették láb adóull (= megölték). 

éltet éltet (-ne, -ssen) ts. i. 'megtart, életben tart'. Is-ten 

éHesse gazdura:mat. 

Éltető EUetöii fn. 'családnév'. 

eltéved étered tn. i. 'sich verirren'. 

eltéveszt étéoeszt ts. i. 1. 'szem elől elveszít, nem talál'. 

A kkráiji az öikzikét éAéveszlelle. 2. 'elhibáz'. 

eltintáz étentáz ts. i. 'tintával elpiszkol'. 

eltitkol étilkól ts. i. 'titokban tart'. 

eltoj élén ts. i. Sz. Elójla magát (= igen sokat tojt s 

e miatt abbahagyta a tojást). 

eltojik étojik tn. i. 'a szomszédba v. idegen helyre tojik'. 

Ez a je-kete tyúk é- szokot: töj-ni:,mosk is a szomszédbül hoszták 

haza a tojás:sát. 

cltoszit 1. eltaszít. 

eltökít étökil ts. i. 'elcsen, ellop'. A cseygöümet má vadőrnek 

é-lökitette: 

eltölt étóijt ts. i. 'zubringen, vertreiben' (időt). 

eltör étor ts. i. 1. 'brechen, zerbrechen'. 2. 'zerstampfen, 

pulvern (mozsárban). Nincs- jóul étorve ez a: bors. 3. 'tilón 

pozdorjává zúz, megtilol'. E-lorlük a kendért. 

eltörik étörik tn. i. 'zerbrochen werden' (pl. tojás). K. Amán 

é.-lort, hoty hóunap Szakmára mehes:sünk (= abból már 

semmi sem lesz). Km. Addig jár a körsóu a kukra, mig 

édörik: (= a vakmerőségnek egyszer megadja az ember az 

árát). 

eltörődik étörőiidik tn. i. 'elfárad'. 

15» 

2 2 7

228 

eltöröl étüriill ts. i. 'elmázol, elken' (írást). 

eltöröló'dik étürüllőüdik tn. i. 'elmázolódik' (írás). 

eltrafál étrajáll ts. "i. 'eltalál'. Vö. eltrefel. 

cltránszporál étráncporáll ts. i. 'elparancsol, elküld, eltávolít'. 

Aszl a pírját meg job- lesz, ha é-lráncporállod in:nen. 

Minygyán élráncporállom én innen ezeket az embere:kel. 

eltrefel élrefél ts. i. 1. 'eltalál' (pl. célt). 2. 'elront, elhibáz'. 

Eszt- ugyan étrejéte: kend ! Etrefétük a dóir.got. 

eltűnik étiinik tn. i. 'verschwinden, entschwinden'. Sz. 

Ugy étiint:, mintha a fóijd- nyelte vóuna: él. Ugy étünt:, mini 

a tün-delevény: 

eltüntet étiintet ts. i. 'láthatatlanná tesz, elrejt'. 

eltűr élür ts. i. 'elszenved, crdulden'. 

eh ürüli, cltürüllődik 1. eltöröl, eltörölődik. 

eltüzel étüzel ts. i. 'tűzön eléget'. 

elugat ~ ts. i. Sz. Elugattya magát (= ugat egyet). 

elugrat elugráll tn. i. 1. 'szétugrál'. Mire eygyet mekfoktá 

vaum, mind- elugráll: — ts. i. 2. Sz. Az em'ber e l 

é-bosszai)koggya magát egész: nap (= ugrálással, lótásfutással 

agyoníárasztja magát). 

elugrik ~ tn. i. 1. fortspringen, wegspringen'. 2. 'megugrik, 

észrevétlenül elszökik'. Lackói! hamar elugrol valahova. 

elúszik elúszik tn. i. 'fortschwimmen, wegschwimmcn'. 

K. Ekuszoll a blrlo:ka (— a sok adósságra ráment, elvitte 

az adósság). 

elutáltat ~ ts. i. 'csömört kelt, utálatra, undorra ingerel'. 

Ne' bcszéjj ijene:kel, még ekutállatod az em:bért. 

1. elül hsz. 1. elől 1. 

2. elül elül tn. i. 1. 'félrébb ül, messzebb ül, máshová 

ül'. Ekülök in:nem_, mé még meygyul az ujja:som. 2. 'sokáig 

ül, elüldögél'. Ekülnék én : itt es'tig is : Ekülne az : ott Isié 

világ meddig: í). 'az ülőre, hálóhelyére, éjjeli szállására 

megy'. Elültek mán a lyu.kok. — Nr. A tyúkot e szavakkal 

hajtják az ülőre: „Ujj- él, kola, ujj- él!" 

elülhet elülhet tn. i. 1. 'nyugton lehet, senki sem törődik 

vele'. Ekfíhet ot magá:nak, sen:ki se nyit rá ái:tóut. 2. 'zsebre 

teheti a magáét, gondolkozhatik a szerencsétlensége, szégyene 

felől'. Meyronüik az a ká:sa, oszt elühetünk: Jóul' 

megverlek :, oszt ekülhee mugad.nak. Rád' esik az a : zsák, 

oszt ekühec magad.nak (= a tied lesz). 

elültet elültet ts. i. 1. 'fészekre ültet (költés végett'). 

A tywkot üktezsd él: róu-zsa- meg bwzavirágzás előijtt: 

2. 'pflanzen, verpflanzen'. 

elüt ~ ts. i. 1. 'botütéssel messze repít' (lapdát). 2. 'elgázol' 

(vonat). 3. 'elcsenget, elkongat'. Qp'pem mosk ütötte 

el az óura a kilenxel. 4. 'erősebb kártyával legyőz'. Ne- tet

229 

ki a fllkóut, mer elütöm : Az ás-szal elüti a ki.ráit. 5. 'lecsillapít'. 

Elülöm az éhemet. Elütötte a szom:ját. 

elvadít évadit ts. i. 1. 'vaddá, félénkké tesz' (pl. tyúkot). 

2. 'elidegenít'. E-géssz é-vadilollák az apjá:lull. 

elvadul évadull tn. i. 1. 'vaddá, ijedőssé lesz' (pl. a tyúk). 

2. 'emberkerülővé lesz'. 

elvág évág ts. i. 1. 'ketté metsz'. Vágd- é csak itt eszt 

a madzagot. 2. 'késsel meghasít, megvág'. E-váktam az uj:jom. 

3. 'vhonnan lemetsz'. Evágok a fárká.bull. 4. 'fogadást 

a két egybefogózott kéz jelképes kettévágassál szentesít'. 

(L. fogad.) 

elvágódik évágóudik tn. i. 'elterül, elesik'. Ezenn a síkos 

utonn é-vágóudik az em:bér, ha né vi:gyáz. 

elváj évái tr. i. 'elevenre, véresre vakar' (viszketeges 

helyet). E- ne vájd a pattamást, mer wtánna vét: 

elvakar évakár ts. i. 'elevenre, véresre vakar' (pl. viszketeges 

helyet). 

elválaszt éválaszt ts. i. 1. 'erwáhlen' (hivatalra). 2. 'entwöhnen'. 

Vmlasszátok é mán eszt a pu:ját, van- e lám : 

mán esz-tendőijs is: Nr. A kis gyermeket fa virágon (= favirágzáskor) 

nem jó elválasztani, mert korán fog őszülni. 

elválik évállik tn. i. 1. 'sich trennen'. Ez a barack né 

vállik el a magvá.lull. 2. 'házastársi viszonyát felbontja'. 

E-vállott az urá.lull. 3. 'eldől'. (Csak jelen időben, személytelenül.) 

Sz. Máid- évállik időü mülva, Kire hull a széngmür:va 

(= majd eldől, hova fordul a dolog). Maid- évállik, há 

zsákkal te:lik (= majd eldől, mennyi valósul meg belőle). 

elvállal évállál ts. i. 'annehmen, übernehmen'. 

elvár évár ts. i. 1. 'sokáig vár'. Ng- én é-várhattalak 

vóun az es.de. 2. 'erwarten, abwarten'. E-várja Jmnos, 

mig a kis-asszö le-fekszik. 

elvarr évár ts. i. 'varrás közben elveszít'. E-vártátok 

a tű:met! 

clvasal évasál ts. i. 'nagynehezen elküld, eltávolít'. 

A'lik tulluk in:nen é-vasálni : 

elvásol évásöl ts. i. 'elvásít'. E-vásölla a fogam az a vadalma. 

elvásolódik évásolóudik tn. i. 'elvásik'. Evásolóudott 

a fogam. 

elvégez évégez ts. i. 'befsjez, végrehajt' (pl. aratást, 

dolgot). 

elvégzés évégzés fn. 'befejezés, végrehajtás'. 

elvégződik évégzőüdik tn. i. 'véget ér'. 

elvcnül événüll tn. i. 1. 'túlérik' (pl. ugorka). 2. 'elszalmásodik, 

zöldjét elveszti'. A szénája ot vénült : el a 

l&bánn : 

elver élvér, évér ts. i. 1. 'elpáhol, végigver'. Ugy éveri :,

230 

hogy ros-tának se lesz jóu a bű:ri. 2. 'elűz, elkerget'. Gyúcs-csunk 

rá :, a füsk maid- éveri innen a szunyo:got. 3. 'elcseng, 

elkongat'. E'vérte az óiira a tizeneg-.gyet. \. 'elpusztít, földre 

ver'. Csak a jég- é ne vér:né eszt a kizs bu.zál. 5. 'elcsépel, 

elgépel'. Uly hallom :, a za-bot is évérték : 6. 'elkölt, elpazarol'. 

Akkor este é-vért vaty háromszász pen.-gőijl. 7. 'kissé lecsillapít'. 

Meg-eszek ety lo:jéist, legalább rverem az éheimet. 

elveresedik éveressedik tn. i. 'elpirul'. 

elvérez évérez ts. i. 'vérrel elszennyez'. 

elvész évész tn. i. 1. 'elpusztul'. E-vész a jóu:szág azonn 

a sová lege.-löijnn. 2. 'sich verliercn'. Sz. E-géssz é- vagy 

vesz-ve (— oda vagy, beteges színben vagy). 

elveszen éveszen ts. i. 1. 'wegnehmen, abnehmen'. 2. 'nőüí 

vesz'. Házasodik a lapát, Eveszi a piszkaját (Nd.). 3. 'varázslással, 

boszorkánysággal elapaszt' (tehén tejét). Ennek 

a te-hennek vmlaki é-vette a te:jit. 

elveszük éveszlik tn. i. 'elvesztődik, elvész' (vmi tárgy). 

(Adorján, Avasújváros.) 

elveszt (veszt ts. i. 1. 'elpusztít, megöl'. E-veszti ma:gát T 

ha mekhal a já:nya. 2. 'verlieren'. 

elveszteget (vesztegei ts. i. 'veszteséggel, olcsón elad'. 

Né' vóut jóu vá:sár, csak (•vesztegettük a jóu kis tehe:net. 

Aszl a ti-nóut csak é-veszlegeltem a vásá:rom, mé nem- akartam 

má haza haila:ni. 

elvesztet (vesztet ts. i. 'elveszít'. E- ne vesztezsd a forin.lost. 

elvesztődik éveszlőijdik tn. i. 'elvész'. Tedd- el a kóu:csot T 

mé még éveszlőijdik : 

elvet évét ts. i. 1. 'aussáen'. E-vetettem a bu.zál. •— tn. i. 

2, 'elvégzi a vetést'. Ha igy jár az idöij, niyír lom, mikor 

vetiitjk : él. — ts. i. 3. 'halva szül, idö elölt szül' (állat). 

A le'hen é-velelie a bör:nyát. E-veti a koca a malac:cát. Sz. 

Vessük el a gony:gyát (= intézzük el s tegyük le róla a gondot). 

V. ö. elhány 3., megvét. 

elvetél (vetéli tn. i. 'magzatát elveti, halva szüli' (állat). 

elvetemedik évelemedik tn. i. 1. 'elferdül'. Egésszenn 

é-vetemedett a bog:ja. 2. 'rossz kezelés miatt elmérgesedik' 

(a seb). 3. 'elaljasodik, gonosszá lesz'. 

elvetődik évetöüdik tn. i. 'véletlenül elkerül, eljut'. 

elvisel évisél ts. i. 'abtragen, abnülzen'. Nem- tudom, 

éviselem-é vaty : sem a ruhát meg a esizs.nnít. 

elvisít cvisil, évisél ts. i. Sz. Evisittya magát (=. visít 

egyet). 

elviszen éviszen ts. i. 1. 'wegtragen, fortbringen, wegführen'. 

2. 'mitnehmen, mitbi ingen'. Sz. E-vitte a góuja az 

ozson.nát (= elköltözött a gólya, rövidebbek a napok, nem 

kell uzsonna). Esz ne- viszed ( szára:zonn (= ezért lakolni 

fogsz).

231 

elvörösödik 1. elveresedik. 

elzániokolódik ézámokolóudik tn. i. 'elszontyolodik, elkedvetlenedik'. 

Bey é vagy zámokolóudva ! 

elzár ézár ts. i. 1. 'verschliessen, versperren'. Még a 

kényért is ézárják előülle 2. 'bebörtönöz'. 

elzavar ézavar ts. i. 'elkerget'. Nem 1 

tucc itt alud:ni, 

mig eszt a púját é nem zavarod in.nét. 

elzüllik ézüllik tn. i. 'elhagyja a tejelést, tejét elveszti'. 

Ne'kem se igé van te:jem, é-züllöltek ezek a tehernek. 

elzsibbad ézsibbad tn. i. 'einschlafen'. 

elzsíroz ézsiroz ts. i. 'zsírral beken'. 

em emm (-et) fn. 'az m betű egyik neve'. Vö. mö. 

ember ember (-t, -erek, -ere) fn. 1. 'mensch, mann'. 

a) 'felnőtt ember'. A fi ja is má mivhóunap em-bér sorba 

számit: 2. 'férj'. Vimnég belöülde, de az én emberem nemszereti 

a tökkáposzdát. 3. 'braver, tüchtiger mann'. -Mij-jér 

nem rm-bérél jogóusztál, hanem ety senkivel, akit mék tetartottál 

? a) 'képes, való vmire'. E kis vizet hoty hozzon, 

á'ra se ember ez a kö:jök. Annak se embere :, hogy egy zsá'kot 

odép tegyen : (= arra sem képes). 4. 'barátja, jóembere, 

bizalmasa, becsült és szeretett embere vkinek*. Nagyembere 

Csákiné:nak, még a pujájál is ot hagyogájja : Ű-nekem 

nem- lessz embe-.rem, mig édek. A-pádot jóuk esmértem :, 

nagy embere vóul az én apám.nak. 5. 'man, einer, jemand'. 

Aktul függ a kaszállás, hotyhát hoty hajiltya bele az ember 

a kaszát a fü:be. Csak aszt higgye az em:bcr, amit lát- Mit 

tuggyon az ember vele lenni ? a) általánosságban gyakran 

jelöli az első személyt: Nem- tud az ember tülledek szónhoz 

jutni: (— én). Te- meg minygyá az- dörzsölöd az ember öra 

adá (= az én orrom alá). Enni se haggyák az em:bért (= engemet). 

Ne- beszéjj ijene:kct, mer ekuláltalod az em:bérl (= engemet). 

Te- meg minygyár összeteremted az em.bért (= engemet). 

Ne-héz az ember dóu:ga (= az én dolgom). Sz. Néz-ze meg az 

ember! (= lám! nézd csak! korholó értelemben). Aki 

em-ber, annak má vc-res a fe:je (= késő reggel van már, azóta 

összeverekedtek a korcsmán a duhaj emberek). Em-bér 

vagy a gádonn ! (= ember vagy a talpadon). Ember vaty 

te a gádom, Mint a szar a lapádonn (ironikus dicséret). Km. 

Több- az ember vagyon nézkül, mint a vagyon ember né:küll 

(= többet ér az életrevaló szegény, mint az élhetetlen gazdag). 

Ember teszé foga:dásl, eb', aki megáj:ja (mondják a 

nem teljesített ígéretre). Isten a gaz.da, em-ber a szóu.ga 

(= ember tervez, Isten végez). Az i-dőii a gaz.da, az ember 

a szóu:ga (= gazdaernbernek az időjáráshoz kell alkalmazni 

a terveit). Aki egyre nem ember, másTa se ember : az (= aki 

egy pályán hasznavehetetlen, másra sem való). Kicsi ember 

nagy bottal jár: (kicsiny, de élénk nemi életet folytató

232 

emberről). Veres kutya, ve-res lóu, Veress ember ety se jóu 

(= a vöröshajú ember rossz ember szokott lenni). Nemlehet 

az ember fá:bull (= nem vonhatja meg az ember magától 

az élet örömeit). Sose tuggya az ember, mire lép ki a házibuli 

(= a szerencsétlenség, halál mindenfelé ott leselkedik az 

emberre). Szep-tembér szép- ember, ok'tóubér csúf- ember, 

november rosszember (az őszi hónapokra vonatkozó szabály). 

L. gazember, gazda-ember, házasember, jóember, legényember, 

mesterember, nagyember.özvegy ember, rosszember. 

emberei 1. megemberel. 

emberesedik 1. megemberesedik. 

emberkedik embérkedik tn. i. 'derekasan forgolódik, 

derekasan viseli magát'. Embérkeggyetek:, jija:jim, ha 

élni akartok a vilá:gonn. 

emberkerülő embérkeriillöü mn. 'magábavonultan élő, 

embergyűlölő'. 

embernyi ember embernyi ember fn. 'meglett ember, 

felnőtt ember'. 

emberség emberség (-et, -e) 1. 'veleszületett jóság, jóindulat, 

emberi érzés'. Seggithetet vóun azonn a szegé vén 

emberé, ha let vóum benne emberiség. Nincs- ab.ba ecs cseppemberség 

:, még a rokonnyáhos se : 2. 'illem, tisztesség, illendőség, 

becsülettudás'. Köszönni se- tucc? Nem- tanultál embérséget? 

Ha a-pád meg nem tanitolt emberségre, hát ém mektanitalak 

: 3. 'hitel'. Van' tám még annyi emberségem a zsidóunál, 

hogy aggyon egy liter pájin:kát. Sz. Még aszl a kis há'zat 

se tutta vóum megvenni a maga e mb é r s é g é : b ü 11 

(= a maga erejéből). Km. Emberséggel: ma-rékkál: ! (= ha 

valamiből kínálnak, ne végy mohón, hanem mértékkel). 

Ku'tyának kwtya az embérsé:ge (= rossz embertől ne várj 

jóindulatot). 

emberszag emberszag fn. 'emberi illat, az ember szaga' 

Em'bérszagot érzek: ! (meséből). 

emberszerető embérszeretőij mn. 'barátságos, nyájas'. 

emberszólás embérszóullás fn. 'rágalmazás'. Km. Igazmgndás 

nem' embérszóullás: (= a rosszat megmondani 

másról nem vétek, ha igaz, amit mondunk). 

embertelen embertelen mn. 'önző, kegyetlen'. 

emel emel (emelek, -esz) ts. i. 1. 'heben, aufheben'. 

Ne- emeld aszt a nehézs zsá.kot. 2. 'növel, fokoz (árat).' Fej'jebb 

eméték a sóu á:rát. 3. 'az elkevert kártyacsomóról egy fogást 

levesz s a csomó alá teszi' (kártyamüszó). L. fel-, megemel. 

emeledik — (-ek, -él) tn. i. ültéből, fektéből fölkél'. 

Emelegy : má, jóu fi:ju; be' nehezem mozdulsz! L. felemeledik. 

emelés emelés (-t, -e) fn. 'heben, hebung'. 

emelet ~ (-et, -e) fn. 1. 'stock'. 2. Sz. Nehéz'ez a: tál.

233 

£-géssz eggy emelet: (= van mit emelni rajta). Vö. 

kontignáció. 

emeletes ~ mn. 'emelettel bíró' (pl. ház). Vö. kontignációs. 

emelget eméget (-ek, -él; -ssek, -ss) ts. i. 'gyakran emel 

vmit'. 

emelkedik emelkedik (-ek, -él) tn. i. 'növekedik, nagyobbodik, 

fokozódik'. E'mélkedik a zab á:ra. 

emelős emelöiis mn. 'gyönge (állat), melynek jártányi 

ereje sincs'. (Az ilyen állatot ugyanis csapófával kell emelgetni). 

E-melőijs a lo:va, ök:re. Kér fé: má I Nr vaty tán 

eme:lői)s. 

émely éméi (-t, -e) fn. 'a jószág hátán keletkező csomó, 

mely férgekkel van tele'. 

émelyedik émejedik (-ell, -ne) tn. i. 'keveredik, felkavarodik'. 

Még é-mejedik tülle a gyom:rom, ha rá-nézek is : L. felémelyedik. 

émelyeg émejeg (éméjgelt, -jegne) tn. i. 'kevereg, undor 

miatt háborog' (gyomor). 

émelygés éméigés (-t, -e) fn. 'hányinger, a gyomor felkeveredése'. 

• 

émelygős éméjgöüs mn. 'undort keltő'. Éméjgöüs édes. 

emerre emére hsz. 'herwarts'. 

emerrünnen emérünnen hsz. 'von dorther'. 

emészt emészt (-ek, -él) ts. i. 'verdauen'. Sz. Csak a 

bosszúsággal emészti m a : g át ( = kínozza, gyötri, 

sorvasztja). L. megemészt. 

emésztő emésztőü (-t, -je) fn. 1. 'az árnyékszék szennygödre, 

szennytartó medencéje, ürege'. 2. 'lúd vagy kacsa 

eledelébe vegyített széndarab, mely arra való, hogy jobban 

emésszen tőle az állat; homok v. föld, melyet a tyúk az emésztés 

elősegítése végett eszik'. 

Emi ~ (-1) fn. 'az Emilia név változata'. 

emleget ~ (-ek, -él) ts. i. 'öfter erwáhnen'. Nr. A néphit 

szerint a esuklás annak a jele, hogy emlegetik az embert. 

V. ö. esuklás, csuklik. L. el-, megemleget. 

emlék emlék (-et, -je) fn. 1. 'andenken'. Ve-gyen nekem 

ety keszkenőéit emlég:be. 2. 'denkmaP. Szép- emlék ez ötszáz 

esztendői):rüll (templomról). 

emlékezik n., 1. emlékszik. 

emlékszik emlékszik (-ek v. -em, -él; emlékszünk, emlékesztek, 

emlékeznek; emlékesztem, emlékezett; emlékezzen ; 

emlékezne) tn. i. 'sich erinnern, gedenken'. Ém- má nememlékszem 

rá, mikor: vói}t. 

en enn (-et) fn. 'az n betű egyik neve'. L. nö. 

én ~ sz. névm. 'ich'. a) birtokos jelző szerepben : 'mein'. 

Az én udvaromonn. b) nyomatékképpen : Éntüllem 'von mir',

231 

évéllem 'mit mir' ; émbennem 'in mir' stb. Sz. Kv vagyok, é 

vagyok, az égig látok: (hencegő embert jellemző szólás). 

Mé nem- szépem beszéli az emberrel, hanem holy hál ki- v a g y ok 

é vagyok, az é • g i g látok: (= hetvenkedve). L. 

engem. 

Endre ~ (-ét) fn. 'férfi személynév'. 

ének ének (-et, -e) fn. 'egyházi ének, vallásos ének'. Sz. 

E-téveszletted az ének hang:ját (= elhibáztad a dolgot). O'jg. 

hosszú :, mint a szenliványi ének : (előadásról, meséről). A 

tetves ember éneke (a III. zsoltár tréfás elnevezése : „Óh, mely 

sokan vannak, Akik háborgatnak Engemet, én Istenem !") 

énekel énekéi (-elek, -esz) ts i. 'singen'. K. Ne - 

énekéi : 

má ! (mondják, ha a gyermek hangosan, elnyújtott hangon 

sír). Sz. Énekel a még a fija temeté:sinn (= túléli a fiát). L. 

elénekel. 

énekes koldus énekes kóudus fn. 'olyan koldus, aki vallásos 

énekek éneklésével koldul', 

énekszó énekszóu fn. 'gesang'. 

enged enged (-ek, -él) ts. i. 1. 'menni hagy, ereszt, bocsát'. 

Eng eggy elek csak engemet o'da. — tn. i. 2. 'olvad'. Mán 

en-gedetl e kicsit a jöül ja.gya. Sz. Nem' enged a negyvenynyóudz.bull 

(= nem tágít, makacsul ellentáll). Erygeggyen a 

jőüd a pör:nak (= engedjen egyik ember a másiknak). L. el- r 

fel-, ki-, megenged. 

engedelem engedelem (-elmet, -élme, -élmivel) fn. 1. 'engedély, 

erlaubnis'. Hogy mertél oda menni az én engedélmem 

néküll ? 2. 'bocsánat'. Vá'tik kérte az engedelmet. Mán c>ygeiélmet 

kérek, ha valamit vétettem gazduram:nak. — Kész- az 

et]gede:lem, Gywri 'A. 'engedelmesség, szelídség'. O'jg, vaty le, 

múzsám, mint az erygedelem (Nd.). 

engedelmes engedelmes (-enn) mn. 1. 'szófogadó, gehorsam'. 

2. 'meleg, langyos'. Ng-, mos má engedelmesebb időij van 

ide : be (= be van fűtve). 

engedetlen n., 1. szófogadatlan. 

engem, engemet engem, engemet sz. nm. 'mich'. 

ennek előtte ennek előijtle hsz. 'ezelőtt, régen'. Asz- szokták 

mondani ennek előijtte a régi ore:gek, hogy min-de víznek a 

maga árkába kél jói:ni. 

enni-innivaló enni-innyavalóu fn. 'étel és ital'. 

ennivaló ennivulóu (-1, -ja) I. mn. 'ehető, evésre alkalmas'. 

2. fn. 'étel, élelmiszer'. 

ennyi ~ (-1, -je, -inn) nm. iso viel'. 

ennyire ~ hsz. 1. 'ilyen messze, ilyen távolra'. 2. 'ilyen 

nagyra, ilyen sokra'. 

ennyiszer ennyiszer hsz. 'ily sokszor, ennyi ízben'. 

eny enny (-et) fn. 'az ny betű egyik neve'. L. nyö. 

ény 1. íny.

235 

enyém enyém (-et, -ek) birt. nm. 'mein'. 

enyészlik 1. elenyészlik. 

enyhíts enyhöijs (-önn) mn. 'langyos, langymeleg'. 

Mozs- meg jóm enyhöijs vizbe. 

pnyhüi enyhült (-üti, -üjjön, -ülne) tn. i. 'langyosodik, 

langyossá lesz' (pl. a víz). L. megenyhül. 

enyv ~ (-et, -e, enyvivéi) fn. 'leim'. 

enyves

236 

2. ér ér (-ek, -sz) ts. i. 1. 'tangó, contingo, berühren'. 

Ok már e-levent ér a : tű. Jów széna tessz: e, ha sok esöii nem 

é:ri. a) (tárgyatlan használatban) Az in-gemhez ért a piszkos 

kezi:vél. 2. 'erreichen, reichen'. a) (térben) Fekállok ety szék-re, 

mé nem- érem a geren-.dát. Nem- éri a lábom a fene:kit. Nemér 

ez a villa_ ojam magas:ra. b) (időben) Jö-vőiire má szüretelünk 

eb:bül, ha ér:jük. tn. i. 3. 'jut, eljut, érkezik'. Ránkesteledik:, 

mire Berekre é.-rünk. ts. i. 4. 'értékkel bír'. Nem- is 

ér a többet husz kráicár:nál. 5. 'nyer, hasznot nyer'. Nem- ér 

ű av.vál (a lóval) sem-mit:, nemtud ű av.vál hg-za se memni: 

So'kat is érsz avval a ronygyozs börnyu:vál! É-rőijt érek ém: 

má evvel a kisfijuval is: 6. 'használ, jó hatással van'. Hátoszt 

ért- valamit, hoty sóus vizzél megmos-tad? Nem- ért: a 

semmit:, még da-gattab let tükle. Sz. E g y • m á s t éri ott 

a ke:reszt (= sűrűn van). Sokat ér (= sok pénzt ér, 

értékes). Az a kis esöü s o - k a t ért most úi:ra (= sokat 

használt). Nem- érjük mi mán el: aszt, koma I — H

237 

erdő erdői) f-t, erdeje) fn. 'wald'. II. Erdő hn. (Egri, 

Óvári, Patóháza). Sz. Fát viszel az érdöijre: (= ajándékod 

v. segítséged fölösleges, nem szorultak rá). Km. Erdődre 

tői)-két nenr kél hördami (= a gazdag ember nem szorult 

ajándékra). Er-döijre áktóut, libára jármot nem- kél ten:ni 

( = haszontalan, fölösleges munkát ne végezz). Farkasnak 

nem- kell az erdőül mutat:ni (= kiki, amit kedvel, annak 

üzésére nem vár biztatást). Ety 

még nem csinál tavaszt). 

fa nem- erdői) ( = egy fecske 

Erdőalj Erdöüajj hn. (Vámosoroszi). 

erdő-berdő érdőü-bérdöi) fn. 'erdő'. Erdőübe-bérdöübe 

szarkák verekellek (gyermekvers). Erdőübe-bérdöübe jukas 

menyasszont hordoznak (találós mese). 

erdőbiró érdöijbiröu fn.'az erdötársaság ügyeinek vezetője'. 

Erdőföld Erdöijföijd hn. (Vámosoroszi). 

Krdöbát Erdöiihát 

Szatmár megyében'. 

tn. 'a Tiszától délre a Tur folyó vidéke 

Erdöbely Erdöijhejj hn. (Csengerbagos, Szamosbecs, Kisar) 

erdőkerülő érdöükerüllöü fn. 'erdőőr, erdőcsősz'. 

Erdős láza Erdöiis láza hn. (Kőszegremete). 

erdöszél érdőüszél fn. Nvaldesrand'. 

erdőtársaság érdöijlársaság fn. 'az Erdő nevű határrész 

tulajdonosainak egyesülete', 

ered 1. eredj. 

Krcdhát Erethál hn. (Kölese). 

Eredhegy alja Erelhegy ajja hn. (Mánd). 

Eredhegyi erdő Erethegyi erdői) hn. (Penyige). 

eredj eriggy, eiggy, eriggyél (enyhébb felszólítás, kérés) 

(tb. sz. eriggyelek) h. i. 'menj el, távozzál'. Eics csak a lw 

utá jele ! E-riggyetek innem, mé megrúg a tehén ! Eriggyél 

cl iiv.ncy, kis fi.jam, mémeg-ül a för:gács (gyöngéd felszólítás). 

Sz. E • r i g y mg m a g a d : n a k, /'óy fi:fu ! (= hagyd el 

magad !) E - r i g y magadnak, te 1 

is ojá vagy. Erigy 

dówgodra ! (= hagyj békén !) 

éregél éregéll (-éli, -élne) tn. i. 'ereget, lassankint megérik' 

(gyümölcs). Máid- erulá jog e már ércgélni job:bann. 

erejettem felett erejelté felelt hsz. 'erőm fölött, erőmön 

fölül'. 

érés érés (-1, -e) fn. 'reifen'. 

eresz ~ (-t, eressze) fn. 'a házfedél kinyúló része, vordach, 

traufe'. Sz. Az e-resz alatt a: kóucs (= hiányzik egy 

kereke, bolond). 

ereszcsepegS ereszcsepegői) fn. 'ereszcsatorna, melyet az 

ereszről lecsorgó csővíz vájt'. 

Ereszén Ereszén hn. (Sárközújlak). Vö. Ereszvény. 

eres/.yő erezgöü (-t, -je) fn. 'lejtős szánút, v. domboldal, 

melyen a gyermekek szánkókkal leereszkednek'.

238 

ereszgözik erezgőüzik (-ók, -ol) tn. i. 'lejtőn lefelé szánkózik'. 

ereszkedik ~ (-ek, -el) tn. i. 1. 'sich herablassen, sich 

senken'. Ng-, most e-reszkeggy a vállamra. 2. 'növekszik'. 

Hasa ereszkedett. L. le-, megereszkedik. 

ereszt ~ (-ek, -el, -ürjk, -etek, -enek) ts. i. 1. 'bocsát, 

enged'. Erezd, Lina, a gályámat (Nd.). E-rez dóirgomra ! Bőrteresztett 

az iccé-.be. Ez a hírnyóu még le-vet ereszt magá.-bull. 

2. 'a szövőszéken a hátulsó hasajóra csavart fonálrétegből 

egy-egy fognyit legöngyölít'. Eggyel, kettőül, hármat ereszt 

(= egy, két, három fognyit). 3. tn. i. 'rajzik, rajt ereszt'. 

Gyertek ha-már ! E-resztett a: méi. ts. i. 4. 'növel, nőni hagy'. 

Hasat ereszt, szakált ereszt. 5. 'hosszában belesző'. Csvkot eresztettem 

a vászom.ba. 6. tn. i. 'hoz, fizet, jövedelmez'. Gyerj-génn 

eresztett a bw.za. K. A nadrágba eresztett (= szart). L. be-, 

bele-, el-, fel-, ki-, le-, meg-, összeereszt. 

eresztés eresztés (-t, -e) fn. 'a hátulsó hasajóról egy-két 

kerékfognyira legöngyölített fonál' (kb. 10—20 cm.). Amnyi 

dóugö vóut:, hogy a-lik szültem három eresz:tést. Vö. ereszt 2. 

eresztett esik eresztet esik fn. 'a vászonba hosszában szőtt 

csík'. 

eresztett leves eresztet leves fn. 'rongyos leves, melybe 

tojás és liszt keveréket csurgatnak a kanálból s úgy főzik föl'. 

eresztget erezget (-ek, -él) ts. i. 'bocsátgat, lassan kikiereszt'. 

eresztíís eresztöüs mn. 'jól fizető, magot bőven adó' 

(búza). E-resztőüs lessz az idénn a bu:za. 

Ercszvény Ereszvény hsz. (Atya, Fehérgyarmat). 

Ercthát, Erethegy 1. Eredhát, Eredhegy. 

éretlen éretlen mn. és hsz. 'unreif. Megeszik: eszt még 

éretlen: (= éretlen állapotban). 

érett n., 1. 1. ért. 

érettem 1. értem. 

érez ~ (érzek, érzel, érzünk, eresztek, éreznek: eresztem, 

érzett; érezzék; éreznék; érzem, érzed, érzi, érezzük, érzitek, 

érzik) ts. i. 1. 'érintéssel, tapintással észrevesz'. Nem- lom, 

micsoda keménnyet érzek itt a fene:kinn. 2. 'szaglással észrevesz'. 

Még mos- se érzek ennek a zsirosfazoknak avas sza:gát. 

3. 'sejt'. Vesztit érzi. Ez a ku-lya valami báik érez: 4. 'empfinden, 

fühlen'. Id- bak felőüll érzem a fá:jást. Sz. Nem- jóul 

érzi ma:gát (= rosszul van, beteg). L. megérez. 

erge érge (-él, -éje) fn. 'lapos, mocsaras ér'. (Csaholc.) 

I. Erge 'pataknév'. (Komlódtótfalu.) L. Galambos erge, Kútergéje, 

Nádaserge. 

Ergebát Ergehát hn. (Kisar, Nagypeleske). 

Ergepatak Ergepatak 'pataknév'. (Szamosbecs.) 

eriggy, eriggyél 1. eredj.

239 

érik érik (ért, érjen, érne) tn. i. 1. 'reif werdcn' (pl. gyümölcs). 

2. 'savanyodik (káposztáról), erjed, rothad (trágyáról)'. 

Érni kél még ennek a káposztá:nak. Ne- hörlátok vóum 

még eszi a szálmázs ga:nét, had- éri vóum: még. Sz. Érik a 

szikva (mondják a vidám hahotázásra). L. el-, le-, meg-, oda-, 

össze-, ráérik. 

érkezés érkezés (-t, -e) fn. 'ráérés, ráérő idő'. An-nyi 

érkezésem sincs:, hogy a házal összeszeggyem: 

érkezik érkezik (-ek, -él) tn. i. 'ráér, ideje van vmire'. 

Mos- nem- érkeziin mesél mondami. 

erkölcs érköijcs' (-öt, -cse) fn. 'természet'. Hát sok-féle az 

ér:köijcs. 

erkölcsös érkőijcsös mn. 'makrancos, akaratos, makacs' 

(ló). Fene érkőijcsös lovakká kellett olt az embernek nyövckedni ! 

Érmcző Érmezöij hn. (Nagykolcs). 

erő eröij (-t, ereje, erejek) fn. 1. 'kraft, stárke'. 2. 'szesztartalma 

(alkoholnak), szénsava (ásványvíznek)'. Dug- be az 

üve.-get, mer é-megyen az ere:je (ásványvízről). Sz. Ez a csír-ke 

e-r ő ij n e k erejével b el e fele mászik a tüz-be (= minden 

erejével, szánt-szándékkal). E T ö ij n e k rr e j é v é l 

mászol vaun az ágyra fele. E r ő ij t vészé r á j l a 

(= elhatalmasodik rajta). Ű- se valamj nagy eröij (— ő se 

igen erős). 

1. érő éröij mn. 1. 'reichend'. Derekig, gatyakölésig érőij 

üiz. Bokájig éröij sár. fn. 2. 'érték, vagyon'. Né- vóut akkor 

a vöijlegén:nck lá szász- forint érőij je se: Áz Is'té se vészé rajta 

kél krajcár é:rőijt. Sz. Ér ő ij t érek ém: má evvel a kisfijuval 

is: (= sokat érek, sokra megyek). L. érőn. 

2. érő éröij mn. 'reifend'. Epércl éröij korié. Búzával éröij 

körte. Sz. Rúddal éröij álma (szójáték). 

erőködés, -ködik 1. erőlködés, -ködik. 

erőlködés eröijködés (-1, -e) fn. 'anstrengung'. 

erőlködik erőijködik (-ök, -ol) tn. i. 'sich anstrengen'. 

erőltet eröijlet (-ek, -él; -em, -ed, -i) ts. i. 1. 'kényszerít, 

erőszakol'. Ne- erőijtessélek a tanullás:ra. Ne- eröijtest, ha nem 

akar in:ni. 2. 'szorongat, ingerel, rá-rájön'. Eröijteti a hányás, 

a szarás, a kacagás. Sz. Uty szereli ol lenni, hogy asz ö-k é s 

eröijteti: (= meg akar szökni). L. megerőltet. 

érőn éröijnn hsz. Sz. Éröijnn ér (= érve ér, közel ér, 

nagyon ér). Nem gyűlt meg a kredenc, pedig már ér ö ij nn 

érte a: lang (Kispalád). 

erős erőijss (-enn) mn. 1. 'stark, kraftig'. 2. 'kemény, 

szívós'. Jóu' erőijss ez a tész:ta, nem- lágy: e. Ez a fn e-rőijsseb, 

mint a: gyep (= nehezebb kaszálni). 3. 'nehéz'. Nem- dóugosztam: 

sem-mi erőijzs dóugok. Mos- má nngyonn erőijss a 

vizs:ga. Mennyi kdőij vam mék hátra ! — fkzeneggy eröijs 

hét. 4. 'bódító, erős hatású'. Eröijs pájiyka, erőijzs dohány.

240 

5. 'csípős, marós ízü'. Erőüss ecet, eröijs paprika. 6. 'sötét', 

Erőüs kék. Sz. ETŐÜS, mint a mé-reg, ez a papri:ka ( = igen 

csípős). ETŐÜS, mint az oláecet:, kilenc icce ety főü:zet (ír. 

gyönge, erőtlen emberről). Km. Aki e-röijssebb az- a hatálma: - 

sabb (== sokszor nem az igazság, hanem az erőszak győz). 

erősködik erőüsködik (-ők, -ol) tn. i. 'bizonykodik, erősen 

állítja, vitatja igazát'. A fi-ju vá-tig erőüsködöt:, hogy ü ok 

se vóut'. 

erősödik erőüssödik (-ők, -ol) tn. i., 1. megerősödik, 

erőstermészctíí erőijstérmészelü mn. 'edzett, erösszervezetű'. 

erőszakos erőüszakos (-onn) mn. 'gewaltsam, ungestüm'. 

erőtet 1. erőltet. 

erre ere hsz. 'ezen irányba'. 

erre-arra ére-ara hsz. 1. 'ide-oda'. Nem- burull össze a 

leve:le, csak ot libog ere-a:ra. 2. 'így meg úgy'. Ekeszle szid'ni, 

hogy „De- az apád Istenit ére-ara." 

errébb érébb hsz. 'idébb, ide közelebb'. Üjj' érébb: ! 

errébb-arrább érébb-árább hsz. 'idébb-odább'. Nem- dolgozik:, 

csak ol lazsukáll érébb-Cr.rább. Ok kullogott: a kóurházagba 

érébb-á:rább. 

erre mejj amarra ére meg amára hsz. 'így meg úgy'. 

A felesége mán a ka-punál várta:, holy „Te-, ére meg amara /" 

Ekezdel rá veszekedni me-gént. 

erről ériül hsz. 1. 'ezen az oldalon ; erre az oldalra'. 

ETÜII áll a Csákói), lük meg a Róírzsi. ETÜI tedd a ko.sárt 

ém- mellém: — nu. 2. 'innen, innen felől'. Terebes é-rül van 

a Tu:ronn, Egri mek tűk vg rái:ta. — Sz. Mimkcggy anmak 

a-kar érüll, akar: tull (= mindegy, akárhogy végzed, akármit 

csinálsz vele). 

erről felöl irűl felőüli hsz. 'innen felől'. 

errülső érüsöü mn. 'innenső'. 

errünnen érünnen, érünnén hsz. 'innen, innenröl, innen 

felől'. V. ö. arrunnan, arrunnen. 

erszény erszény (-ént, -énnye) fn. 'geldbeutel'. Sz. AM' 

ki nyitni az ér:szént (= sok pénzt kell kiadni, bőkezűnek kell 

lenni). Km. Akinek hamar ütöij keze van, annak fi-zetőü 

erszénnyé legyen: (= a kötekedő, verekedős természetű ember 

könnyen bonyolódik peres ügyekbe). 

1. ért ért (-enn) mn. 1. 'reif (gyümölcs). Éri korié. 2. 

'összeerjedt, jól megrothadt'. Érd gané. 

2. ért ~ (-ek, -él; -em, -ed, -i) ts. i. 1. 'verstehen'. — 

tn. i. 2. 'sich verstehen'. Nem- érlek a kártyá:hoz. Sz. Ügyért 

hoz:zá, mint a lyuk- az ábécé:hez (= nem ért hozzá). Érti, 

mint a macs-ka a fin:gást (tr. = jól érti). Értem, wram, hoty 

tarisz:nya, de nem- tudom, mi vam bcn:ne (= magyarázd meg 

jobban a dolgot). L. elért, megért.

241 

3. -ért, -ért, -ér (értem, érted, érte stb. = für v. um mich, 

dich, ihn stb.) nrag 1. 'für, im tausche'. Nem - 

adnám eszt a 

malacot a börnyu:dér. 2. 'für, im interessé'. Mekhalok a róuzsámér 

(Nd.). 4. 'miatt'. Ne nézd, róuzsám, gyászos életemet, 

yiin leérlel szévcdem ezeket (Nd.). 5. 'végett'. Meny gyek a 

kovácsnál az ekevasér: E-kütlem a szekeret Em-májér: (= E. 

után). Megissza az ember a haszná:jér. 

értet érlel (-ek, -él; -em, -ed, -i) ts. i. 'vmihez érint'. 

Alig érlelem hozzá az é:lit, mán é vágja: 

értetlen r*< mn. 'nehéz felfogású'. Frne értetlen ember ez 

az András ! Beszéltem eggy óyrájig neki, mig megértette. 

érvágás ~ fn. 'aderlass'. 

éixájjó érvágóu fn. 'schnápper'. 

érzékenycdik 1. elérzékenyedik. 

érzéketlen valóság érzékelte valóuság fn. 'élettelen dolog'. 

É' se vagyok érzékelte valóu.ság (= én is megsajnáltam). 

érzik ~ (érzett, érezzen, érezne) tn. i. 1. észrevehető'. 

Érzik mán itt e kis me:leg. 2. 'es riecht'. Ide érzik a szaga 

a meszelés:nek. L. megérzik. 

Erzsébet Erzsébet (-el) fn. 'női személynév'. L. Bözsi, 

Erzsi, Erzsike, Erzsus. 

Erzsi Erzsi, 

változata". 

Erzsi (Avasújváros) (-1) fn. 'az Erzsébet név 

Erzsike Erzsike (-él) fn. 'az Erzsébet név deminutivuma'. 

Erzsus Erzsus (-1) fn. 'az Erzsébet név változata'. 

es ess (-el) fn. 'az s betű egyik neve'. Sz. E-gyenes:, 

mint az ess 1 

(ir. = görbe). L. sö. 

és ~ ksz. 'und' (igen ritka). V. ö. aztán 2., meg, oszt. 

esedezik ~ (-ctt) tn. i. 'hulldogál, hulladozik'. Nem' 

esett az esői), mikor a búzát hörhrtok ? — E'sedezed biz: a. 

esencia 1. esszencia. 

esenkedik 

rimánkodik'. 

eseijkedik (-ek, -él) tn. i. 'eseng, esedezik, 

esernyő esernyői) (-t, -je) fn. 'regenschirm'. 

esés esés (-t, -c) fn. 1. 'csapadék, eső v. hó'. Lesz- valami 

esés, me na-gyonn álmos vőulam: ma. Mék tg valami esés 

lesz:, holy uty fái a lyuksze:mem. 2. 'lejtés, meredekség*. 

Nagy esése van ott a domb:nak. 

esetlen r— (-üli) mn. 1. 'formátlan, idomtalan'. Hát 

kjén esetiem pácát váktál magad-nak ? 2. 'ügyetlen, félszeg' 

(ember). 3. 'idétlen, durva' (tréfa). 

esett ~ mn. 'döglött, dögben elhullott'. Eset marha, 

eset jóuszág. 

esik ~ (-em v. -ek, -él; -tem, -tél, -ett; -sek, -sél, -sen ; 

-nék, -nél, -ne) In. i. 1. 'fallen'. Mai- segr' estem: 2. 'es regnet, 

es schneit'. 3. 'kerül, jut'. Ne-kem estek azok a rósz, sová 

jőü:dek. Éppenn utamba eset:, hát meg-nésztem: Valami 

Csüry l'..•Imi : Szamothátt szútár I. 16

242 

veszedelmes nyavajába esett a já:nya. \. 'történik, előfordul, 

van'. Ugy eshetik:, hoty szom-batra mán ikhü leszünk: Mászszor 

izs gyere él, ha ugy e:sik. It jóm gyepelés esik a jóuszág:nak. 

Ott - 

, ahun e-desapám jó, /oy vastag rend esik: 5. 'fekszik, 

van'. Meggyes é-re esik: ne, nap-keletre: Mé-re esik az a 

Mezöüberény ! Fördüj meg:, mer igy nem esik kezem ügyi:be. 

6. 'behagen'. Hogy esne neket, ha hirtelé jóuk hadba vágnának ? 

E-gyé mék, ha jóul e:sik. Ne-fiezenn eset neki, hogy megmgnlam 

az iga:zat. 7. 'lejt'. It nagyö hírtelen esik a hegyóir.dál. il. 

'támad'. Okhum meg az amnyejnak eset:, hogy mij-jér engelle: 

él. Sz. Pöülyöngőijsönn esik (= zokon esik). Térbe esik ( = áldott 

állapotba jut). Ugy esik:, mintha dé-zsával öntenek: 

(= nagy zápor van). Mi-kor esik Natyszombalon naeesötörlök ? 

(szőj., felelet : mint másfelé). Km. Aki naty fára hág, nmgyot 

esik: (= minél merészebbre vállalkozol, annál nagyobbat 

bukhatol). Nem- esik messze az álma a fájá:tull ( — amilyen 

a szülő, olyan lesz a gyermek). L. be-, bele-, el-, fel-, ki-, 

leesik, meges, megesik, neki-, össze-, rá-, utána-, visszaesik. 

Eskámborja Eskámbórja hn. (Kisar). 

esket ~ (-ek, -él) ts. i. 'trauen'. L. megesket, összeesket. 

esketés esketés (-1, -e) fn. 'trauung'. 

eskola 1. iskola. 

esküdözik ~ (-ök, -ol) tn. i. 'minden csekélységért megesküszik, 

egyre-másra esküszik'. 

esküdt esküit (-ek) fn. 'a községi tanács tagja'. Máskép : 

esküit ember. 

esküszik (-ök v. -öm, -öl; -üdölt; -üggyön; -üdve) 

1. 'schwören'. 2. 'esküvőjét tartja, házassági fogadalmat tesz'. 

Kék hete vóut a kész-fogóu, va-sárnap esküsznek. Sz. Dijóuja 

alatt esküitek (= vadházasságban élnek). L. le-, megesküszik. 

esküvő esküvői) (-1, -je) fn. 'trauung'. Nr. Az esküvőt 

a templomban kell tartani, mert csak úgy lesz boldog a 

házasság. Este nem jó esküvőt tartani. Ha esküvő után kijövetelkor 

a menyasszony lép először a templom küszöbére, 

akkor ő viseli a háznál a kalapot, ha a vőlegény, akkor viszont 

ő lesz az úr a háznál. Ha az esküvő napján a templomban 

keresztelő van, szerencsét hoz az új házaspárra, de ha temetés 

van, az rosszat jelent. Ha az esküvő alkalmával szép idő van, 

az annak a jele, hogy szereti a vőlegény a menyasszonyt. 

Ha az esküvőn a menyasszony sír, jó fejőstehene lesz. 

esmér, csmerkedik 1. ismer, ismerkedik. 

eső esői) (-1, -je) fn. 'regen'. Fajai: sebess esői) (= gyors), 

csendes esői) (lassú), suhogém esői) (= futó zápor), szitállóu 

esöü (= szemerkélő), pászmás esői) (= hol megindul, hol 

megáll), csepérgői) esői) (= lassan csepegő), havas esői) 

(= hóval vegyes), bugyborékos esői) (= buborékot keltő), 

jeges esői) (= jéggel vegyes), nalyszemü esői) (= nagy csép-

243 

pékben hulló). Sz. Aszk üzenem ne:ki, hoty ha e-sik az esőü, 

ájjon az eresz alá (tréfás üzenet). Eshet ére: mán 

aT a ny eső ü i s :, nem használt en:nek (későn kapta az 

esőt). É-sőüre áll az i:döü (= esni készül). Sok' esőü járt ára 

magok \e:le (mondják tréfásan a magas termetű embernek). 

Esőü után köpenyeg (= clipeum post vulnera). Km. E-sőüt, 

púját, ronygyozs gubát so-ha se kél kér:ni (= úgyis ád az 

Isten). E-mült esőünek nem- kél köpe:nyeg (= baleset után 

késő a védekezés). Máj-jusi esőü a-ranyat ér: (= sokat használ 

a vetésnek). Nyári esőü ha-már jo, ha-már megy (= nem 

tartós). Vé-ka esőü kö-bil sár (ilyen az őszi esőzés), őiyszi 

esőü vvzel áraszt. Tavaszi szél utal száraszt (= az őszi és 

tavaszi időjárás jellemzése). \r. Vá'ra van a hóud.nak, e-sőü 

lessz: Sárga a: hóud, e-sőü tessz: A dékutánni úihóud nélyheti 

esöijt hoz: Ha a macska mosdik, lágy időt, esőt jelent. Ha nappal 

álmos az ember, vagy ha fáj a tyúkszeme, köszvénye, 

időváltozást: esőt, havat jelent. Későn jön a csorda, eső lesz. 

Szilágyból (= Szilágy megyéből) jön a felleg, eső lesz. Ha a 

hajnal délre húzódik, esés (== eső v. hó) lesz. Ha a ruca szárazon 

fürdik, ha a giliszták kinyujtóznak a lyukból, eső lesz. 

Ha a varjú a falu felé tart, eső lesz. Ha a fecskék lent röpködnek, 

ha a tyúkok az uccára gyűlnek, ha a balha ugrándozik 

az emberen, eső lesz. Ha füstöl a hegy, a víz (= köd ül reá), 

esőt jelent. Ha közel látszik a hegy, vagy tisztán hallszik 

a szomszéd falu harangja, esőre mutat. Ha délután van újság 

(= újhold), esős idő lesz. Pászmás eső hosszas eső. Ha buborékosán 

esik, hosszas eső lesz. Bármily hosszas eső jár, a 

néphit szerint a hét egy napján jó időnek kell lenni, „hogy Jóunás 

mek'szárassza a gályáját" (Jónás próféta). Mikor esik az 

eső, nem jó az ablakon kinézni, mert beteg lesz v. megsápad 

az ember. Ha esik az eső, mikor a gazdasszony mos, az annak 

a jele, hogy nem szereti az ura. L. jégeső. 

csös esöüs mn. 'regnerisch'. 

esősödik 1. megesősödik. 

esővíz esőüviz fn. 'regenwasser'. 

esőzik 1. megesőzik. 

Espándomb ~ hn. (Avasújváros). 

Espántó Espánlóu hn. (Olcsvaapáti). 

esperes esperest (esperestet) fn. 'az egyházmegyét kormányzó 

pap' (ref.). 

espotály 1. ispotály. 

Espotály ftspolái hn. (Avasújváros). 

essencia 1. esszencia. 

esszencia essencia, esencia (-ál, -ája) fn. 'szeszpárlat'. 

L. életesszencia, rumesszencia. 

est- ~ (csak szraggal) fn. 'esés'. A- vóut a szeren.-cse, hogy 

es:tembe a-lá fordult a gu:ba. 

16*

244 

este rí- (-ét, -éje) fn. 1. 'abend'. Még es-tét s' érhet: él 

a) 'vmely ünnepet megelőző este'. Karácsony estéje, Károj estéje 

(= Karácsony, Károlynap előtti est) — hsz. 2. 'abends, am 

abend'. Késői) este jöttek haza Szakmá.rull. a) 'ma este'. 

Gyertek el este nállunk. Este lámpagyliláskor a jördullöuzsbirlokosságnak 

köz-gyüllése lessz. Sz. Az este ( = tegnap este). 

Ng-, én évárhattalak vaun az e s : t e . Vasárnap este, 

de: "hét f ün n v. h ét f ü este, k e d d e n n \. kedd 

este stb. ; akkor este (= azon az estén), hóunap este ( — a 

holnapi nap estéjén). Szerencsés jóu- estét kivá.nok. Aygyon 

Isié jóu- estét: (köszönés formái). Annak este vérad: ( — tolvaj). 

Km. A tök vajnak es-te vérad:, reg-gel alkonyodik: ( — a 

tolvaj sötétben jár lopni). £s7e virágzik a: tök, reg-gél köt: 

(mondják tr., ha vki este felé nagyon kicsípi magát). Nr. Este 

nem jó esküvőt tartani. Ha este holtról (= halottról) beszélnek, 

mindig hozzáteszik: „Véraggyon otk, ahü vam 1" 

Vagy pedig ezt mondják : „Ákmoggyö vele a rosr rekesz: .'" 

Néha ezt kérdezik ilyenkor : „Mi-kor is vóut karácsony elsői) 

napja ?" (t. i. azért, hogy az ijesztő tárgyról Krisztusra 

fordítsák gondolatukat). 

esteledik ~ (-ett) tn. i. 'este közeledik'. L. be-, elesteledik. 

esteli ~ mn. 'abendlich' (pl. imádság), 

estendet 1. cstennet. 

esteimet ~, estendet hsz. 'este felé'. Estennet tájba. 

estére hsz. 'este felé'. Lehet, hogy nagyapám is éjön 

eslé.re. Gyere é nálluyk esté:re. Másnap estére job-bg lelt a 

kies csi:köu. Nr. Estére nem szabad házat seperni, mert kisepri 

az ember az Isten áldását. 

estét

2 4 5 

észre vészen (Mezőgecse) (= wahrnehmen). Más észre kapott 

mást gondolt). Fé-tekeri, v. fé'csavarja az e:szit, min 

dög-löd börnyu a fár:kát (tr. = erősen gondolkozik, tervez). 

Jönne g má haza fe:le e-sze néküll: (= gondolkozás, 

habozás nélkül). Eszedé járfl (= ne bolondozz ! térj észre !), 

Eszemé vagyok ( = eszméleten vagyok). — Km. Nagy a fe:je, 

kkcsi az e:sze (= nagy fejben kicsi az ész). Hos-szu hái, 

rö-vid ész ( — az asszonyi ész kurta). Ha az Is-tem meg- akarja 

verni az embert, elébb az e-szit veszi: él (= oktalan cselekedet, 

terv a legnagyobb istencsapása). — Nr. Tanulás közben ne 

egyél, mert megeszed az eszed. 

észak ~ (-ol, -onn) fn. 'nord'. 

eszel eszel (-elek, -élsz) ts. i. 'tanít, tanácsol'. Sz. Eszeli 

magát { — észbe kap, összeszedi az eszét). 

eszem-iszom ~ 1. fn. 'dinom-dánom, lakmározás'. 2. mn. 

'dőzsölő, korhely' (ember). 

eszén 1. megeszen, leeszen. 

Eszeny ~ hn. (Botpalád). 

eszes ~ mn. 'okos, értelmes'. 

eszetlen ~ mn. 'gyenge eszű, ostoba'. 

eszik ~ (-ek, -él; ettem, ettél, ett; egyek, -él, -en ; ennék, 

-él, -e ; ennem, enned, enni, ennünk, ennetek, ennijek). ts. i. 

'essen'. Ikhü vannak a dóugo:sok, aggy ennijek neki:jek. K. 

Jak, hogy eszi az ujjomal a mész! (= marja). Ugy eszi a 

belem ez a savanyóu:sák, csakúgy marja. Na-gyonn eszi a 

lábom ez a csizs:ma (= töri, rontja, dörzsöli). — Sz. Viddjel 

a gu-bát is a szeke:ren, nem- kér az e n : ni (= nem 

kerül pénzedbe s esetleg szükséged lesz reá). Csak nemettem 

bolondgom:bát, v. gubadara:bot, v. tallusep-.rüt (= csak 

nem ettem meszet, nem bolondultam meg, hogy olyat tegyek). 

Jak, egyem a lék.ked! E-szem a szá:dat ! (gyermekekhez 

intézett kedveskedő szólások). Ab-búl nem- eszel: ( — 

arra ne számíts). Enni kér a csizs-.mám (= lyukas). Nedanöi, 

mikor e:szel, mé bolö lessz a feleséged u:ra 

•( = bolond leszel). Awnyit eszik:, mint egy ma'dár 

(= keveset eszik). Akinek ewni acc, an-nak parancsai: 

246 

felejtik a kérők. Amelyik leány merőkanálból eszik, megveri 

az anyósa. V. ö. eszén, le-, megeszen. L. bele-, feleszik. 

eszkába eszkába, eckába (-ál, -ája) fn. 'bádogfolt, mellyel 

a teknőn a repedést összefoltozzák'. 

eszkábál észkábáll, eckábáll (-ok, -sz) ts. i. 'bádogfolttal 

foltoz' (hasadt tekenőt). L. meg-, összeeszkábál. 

eszmél eszméli (-ek, -sz) tn. i. 'eszméletén van'. Ojá 

rosszul vóut:, hogy má nem- is eszmélt. 

Esznye

247 

serrrmi. Se- éti, se- itala (= se enni, se inni nem tud). L. nagyétű, 

kevés étű. 

étel étéi (-t, -ele, -elibiill) ín. 1. 'evés'. Se- étele, se- itala 

(= se nem eszik, se nem iszik). 2. 'ennivaló'. Még az ételt 

is sáinájja tiil.le. Sz. Be- betek, szegény ! Csak az étel, 

i • t a l t a r ty a : (ir. = nem is olyan beteg, mint mutatja). 

Inkáp has- pukkannyom, minthogy étéi marag.-gyon 

(a nagyehető embert jellemző tréfás szólás). Km. Ká-sa nemélét 

(= nem finom étel). 

Etelka Etelka (-ál) fn. 'női szn'. 

Etény ~ hn. (Aranyosmedgyes). . 

etet étet (-ek, -él) ts. i. 1. 'zu essen gebén'(gyermeket), 

füttern' (állatot). 2. 'kévéket csomónkint a cséplőgép 

dobjába ereget'. Se-bcssenn élet ez a Fe:ri. 3. 'azzal szid, hogy 

vmi egye meg'. A fe-nével étette: L. fel-, megetet. 

etetéskor etetéskor hsz. 'délután a jószágetetés idején'. 

Me-gént etetéskor jösz ha-za? 

etető etetői) (-t, -je) fn. 'az a munkás, aki a kévéket a 

cséplőgép dobjába eregeti'. 

étkei Ükéi (-elek, -ész) ts. i. 'etet'. Az óukba vóulam:, 

a börnyul élkéllcm: Htjába étkelem eszi a lo.vat, nem- akar 

e hiz.ni. Mindek csak min-ket élkész, osz te- meg nem- eszel: 

étkes étkes mn. 'jó étű, jó étvágyú' (ink. állatról). 

ettyem-pettyem

248 

érüll, ebbe stb.) mut. nm., fn. 'dieser'. Mgh.-val kezdődő szó 

előtt: ez, msh.-val kezdődő szó előtt és mondat végén : e. 

Mvcsoda falu ez itt ? — E- Kakk-. Ez- érte u.tóull. E- vóut a 

mi:jénk. Nem- lát e: jóul. E- lessz-a, v. ek tessz: a. Szép- vóut: e. 

Megjár: e. Sz. E • tudva j o b • let vóun ol hagy: ni (= ezt 

tudva, ha ezt tudtuk volna), 

éz 1. íz. 

ez a ~ (eszi v. észtet a, ezek a, evvel a, ezenn a stb.) mut. 

nm., mn. 'dicsér'. Sze-retném eszt az ér:dőijt. Nem- tom, mi 

baja ennek a lehen:nek. 

ez c ~ (eszt e v. eszlel e, ennek e stb.) mut. nm.. mn. 

'dieser'. Vidd- é mán innen eszt e fi:jut. E-seprem eszt e pöi:vát. 

Ag-gyák nékem eszt e kis macs:kát. 

ézék 1. izék. 

ezelőtt ezelőijtt hsz. 1. 'vordem'. Ety héttel ezelöüt még 

it'hü vóut: 2. 'egykor, hajdan'. Ez-elöijtt a jw ugy bogárzol:, 

mint a mar-ha, a már-ha meg ugy összebújt:, mint a jw. 

ezelőttőkön ezelőijltökönn hsz. 'régen, a régi időkben'. 

Mos van- egy re-gement örvas Szakmá:ronn, ez-előijttököm 

mek hát a'lig vóut: kektőü-három: Ez-előiittökö hát né- vóut 

ojg siiru faluk mim: most. 

ezenkétnap ezenkétnap hsz. 'nemsokára, maholnap'. 

Lehet vágni a bu.zát e-zenkétnap: Vé-ge lessz az aratás.nak 

e-zenkélnap: E-zenkétnap it lesz kará.-csony. 

ezenkívül ezenkivüll hsz. 'ausserdem, daneben'. 

ezentúl ezenlull hsz. 'von nun an, nunmehr'. 

ezer ezer (ezerelv. ezrei) szn. 'tausend'. K. Reg-gel e-zer a 

do:log (=sok). Sz. Ezeribe eccér (= nagy ritkán). Még e ' z é r 

szerencse, hogy odanészlem: (— nagy szerencse, véletlen 

szerencse). 

ezerannyi ~ mn. 'tausendmal so viel'. Sz. Aygyon Isten 

e-zerannyit hejjet:te (köszönet). 

ezeres 1. ezres. 

ezerhetes ezérheles mn. 'tizenkilenc éves'. Ak'kor a já 

virágjá:ba, mikor e-zérhetes: E-vettem eggy e-zérhetes jánt. 

ezerjó ezerjón (-0 fn. 'egy szöllőfaj neve' (Mezőgecse). 

ezermester ezermester fn. 'tausendkünstler'. 

ezerszer ezerszer hsz. 'tausendmal'. 

ezért ezér hsz. 'deshalb, darum'. 

ézetlen. ézetlenkedik 1. ízetlen, ízetlenkedik. 

ezred ~ (-et, -ggye) fn. 'regiment' (ritka). L. inkább : 

regement. 

ezredes ~ (-t, -se) fn. 1. 'oberst'. — mn. 2, 'ezres'. 

Ezredezs bankón be szép pappiross (Nd.). 

ezres ezeres (-1, -se) fn. 'ezres bankó', 

ezrével ezerivél hsz. 'ezer számra', 

ezután ezutánn hsz. 'ezentúl, a jövőben'.

2 lü 

ezüst ~ (-öt, -tye) fn. 1. 'silber'. — mn. 2. 'ezüstből való', 

ezüstnoinü czüslnémü fn. 'ezüstholmi', 

czüstszön'í ezüszszöijrü mn. 'silberhaarig'. Ezüsz-szőiirii 

la (a mesében). 

F 

fa ~ (/d/, /d/«^ fn. 1. 'baum'. 2. 'holz'. 3. 'szár, kóró'. 

Naty fája van az idénn g málé:nak. Naty fája van ennek a 

kendernek. K. A nóu Iának nr vagyok fá:ja (= nem vagyok 

nótás, nem tudok nótákat). Sz. Nem- ojá fábúl faraktak éy.gem 

{= nem olyan természetű vagyok én). Sok fábúl farag (= fortélyos, 

hazug, megbízhatatlan). Ugy üli, mint a fát- ( = kíméletlenül 

üti). Maga alal vágja le a: jái (= magát keveri bajba). 

Fábúl vaskarika ( = képtelenség). Mái', ha két fán kiviszik, 

akkor megyén él többet Egri:büll (=ha eltemetik). 

Naty fát mozgalöl: (= nagy, nehéz kérdést érintesz). A fór 

száraggyom: meg ! (káromk. = akasszák fel). Rosz- fával 

tüzeli: (= rosszaságot, csínyt követett el). Rosz- fába reygették: 

v. nem- jón fába reygelték: ( = rosszféle ember). Az- Istr 

fáját neki ! (káromkodás). Km. Aki naty fára hág, na-gyot 

esik: (= minél nagyobb a kockázat, annál nagyobb az esetleges 

veszteség). A szárasz fa a leyfob gazdasszony: (= száraz 

fával könnyű szabályozni a főzőkemence melegét). Nr 

meny fá:ra, nem- esél: le (= ne keresd a veszedelmet s akkor 

nem ér baj). Nerhéz mán a ve fát megböigakni (= nehéz az 

öreg embernek új életmódhoz, új szokásokhoz alkalmazkodni). 

A fmnak se jóij magá:ba (Adorján). Addik hájlizsd a: fát, 

mig ves-szöij: (= korán szoktasd jóra a gyermeket). Ne'héz 

mán a vé fát háilitami (= felnőtt v. öreg embert nehéz a 

szokásaitól eltéríteni). Jóy a ve fa árnyékába mekpihen:ni 

(= jó az öreg ember tapasztalatait, tanácsait felhasználni). 

Mindéi] koszos malacnak akad egy dörzsölöd fá.ja (mondják 

gúnyosan arra, aki minden csekélységgel szeret eldicsekedni). 

Nem- lehet az ember fá:bull( = a testnek is meg kell adni a 

magáét). Ety fa nem- érdőij (= egy fecske még nem csinál 

tavaszt). Nr. A fát újságon (= újhold idején) kell megnyesni, 

mert akkor könnyebben kisarjadzik. Holdfogytán vágott fa 

nem sarjadzik ki. —• Karácsony éjszakáján menjen ki a leány, 

rázza meg a gyümölcsfákat s akkor jó termők lesznek. — 

Mikor fát ültetnek, gyermekkel tétetik le a gödrébe és 

szólalják be földdel a tövét, mert akkor a fa sokáig él, míg 

ha öreg ember ülteti el, akkor nem lesz hosszú életű a fa. —• 

Havi tisztulással nem szabad a nőknek fára mászni, mert az 

ilyen fa kiszárad. Amelyik fán tyúk hál, az is ki fog száradni. 

L. ablakfa, aljfa, bálfa, bélfa, bükkfa, égerfa, fagyalfa, fejfa, 

félfa, főtől való fa, fű-fa, fűzfa, gyertyánfa, hársfa, jegenye-

250 

nyárfa, juharfa, kaptafa, kapufa, kapufélfa, klofterfa, körtvélyfa, 

májfa, nyárfa, nyírfa, sátorfa, süvegfa, szádokfa, 

szerbiafa, szitáló fa, tölgyfa, tövisfa, vadalma-, vadkörte-, 

vadcseresznyefa. 

inalja faajja fn. 'annyi (gyümölcs), amennyi egy jó rázás 

után a fa alá hull'. Ety fa-ajja som most- is a Zsuzsika nénije 

a kér:büll. Ety jaajja szilva. 

iáliiika ~ (-át, -ája) fn. 'gyár' (rí.). 

fahulázik

251 

bora termett a várojai he.gyenn. 2. 'kedves, derék'. A papna-gyö 

fajin ember vóut: 

fáintos jájinlos mn. 'pompás, derék'. Fá-jintos, akkálmaios 

kis ember vóul: 

fáj jái (-t, -na, -jon) tn. i. 'weh tun, schmerzen'. Sz. 

Ab'ba jái az é je:jem ! (= bánom is én ! nem törődöm vele). 

Sog-ba jái az an.nak (= sok pénzében van). Km. Kknek 

hü- fái, ot- lapogaltya: (= mindenkit a maga baja foglalkoztat). 

Akinek ne- fáj, annak nem- jajj (= mindenki maga 

érzi legjobban a maga terhét). 

fájás ~ (-t, -a) fn. 'fájdalom'. A hasa körüli érez valami 

já:jást. 

fájdalmas fájdalmas mn. 'fájdalommal járó', 

fájdalom fáidalom (-almai, -Ima) fn. 'schmerz'. 

fajdtyúk fáilyuk fn. 'waldhuhn'. 

fáj fa faija fn. 'a tótos szövőszék hasalyója' (Cseke, 

Molnár Ferenc) (Egri). 

fájlal fájlal (-alok, -sz) ts. i. 'fájdít, azt mondja, hogy 

fáj'. A torkát fájlajja: 

fájós fájóus mn. 'schmerzend'. Még rálép ot valaki a 

fájóus lábom:ra. 

fájront jájront (-ot) 'pihenő, szabad idő' (katonai szó). 

fajta fájta (-át, -ája) fn. 1. 'nemzetség'. Tölváj vógt 

an:nak mindé fajtája: 2. 'nemzetségből, fajtából való'. 

Ojan Csa-póu fájta: a, sze-reti a másikat kunéroz.ni. 3. '-féle, 

-szerű, -hez hasonló'. Ofam ma-gunk fájta gazda emberek 

a:zok. Hé', jóu- fájta vaty: le l 

fájtat fájtai (-om, -od, -ssam, -zsd) ts. i. 'fájdít, azt 

mondja, hogy fáj'. Fáj-lattya a fe:jit. V. ö. fájlal. 

fajzik jáizik (-olt, -ana, -ózzon, fájva) tn. i. 'fajul, 

korcsosodik' (növény). Fákva fáj-zik a din-nye is: L. elfajzik. 

fakad fokad (fokait, fokadna, fokaggyon) tn. i. 1. 'hasad, 

reped'. 2. 'kinyílik, kibomlik' (bimbó, rügy). L. be-, fel-, 

kifakad. 

fakanál ~ fn. 'fából faragott evő vagy merő kanál'. 

fakaszt fokaszt (-ok, -öl, -ana, fokasszon) ts. i. 'lyukaszt, 

repeszt, tör'. L. be-, kifakaszt. 

fakép fakép fn. Sz. Fa-képnél hágy a bennele:ket (= menés 

közben megelőz). 

íakéreg fakéreg fn. 'baumrinde'. 

fakereszt ~ fn. Sz. Isten nrki, fa-kereszt! Ha- étörik 

a- se lessz (= legyen hát! kockáztassuk meg hát /). 

fakk — (-ot, fakja) fn. 'bizonyos hangnemhez tartozó 

csoport az énekkarban'. Mék fagba tartozol ? A basszuzsba. 

(Vö. ném. fach.) 

fáklya fák ja (-át, -ája) fn. 'fackel'. Sz. Ugy ég, mint a 

fák-ja (= erősen lobogva ég).

252 

fakó fakóu mn. 1. 'színtelen, halvány' (pl. arc). Be' 

fakóu szined vá, fi:jam ! 2. 'fahl' (lószín). II. Fakó 'lónév'. 

Sz. Ekmgnygya de-resnek, fa-kóunak (= minden rossznak 

elmondja, legyalázza). 

fakova ~ fn. Sz. New ér: ety fa-kovát: (= nem ér semmit, 

nem ér egy fabatkát). 

faktum foktőm fn. 'tett, cselekedet'. Ez a Juhász Mihái 

asz- mgnta:, hoty ki-menti:, de mikö fok-tomra kerüt a dolog, 

nem- led belőükle sem-mi: Mikor foktomra kerüli a dolog, 

akkorára ety sincs: ott. Mikö lakta, hogy az wra minygyár 

ot fogja foktomgnn, kvnyilolta a hászjaáitöut, oz be-leugrott 

a szöül-lőükaróuba. (Vö. lat. faclum.) 

fakutya ~ fn. 'négylábú, keskenyhátú kis faszék' (ri.). 

Sz. Röhög, mint a fakutya (= bután röhög). 

1. fal fül (falat, fala) fn. 'wand, mauer'. Sz. A-kar a 

fáknag beszéjjek, akár ne:ki (= nem fogad szót, nem hallgat 

rám). Na-, eklű nem- megyünk a jál:nak (= ez édeskevés, ezzel 

nem sokra megyünk). Né- verem érte a fáiba a fejeimét (= nem 

esem kétségbe miatta). Ojg let:, mint a fák ( — elsápadt). 

Sáppat, mint a fal v. mint a meszelt fal. Fejjér, mint a fái 

(be'-eg v. ijedt arcról). 

2. fal fái (falok, -sz) ts. i. 1. 'fressen'. 2. 'eszik, falatozik' 

(Szamoskóród, Krassó). Me-gyek minygyá, csak fa-lok: L. 

befal, felfal. 

falángat falángat (-ok, öl) ts. i. 'korhol, szid, pirongat, 

szóval nekitámad'. A reg-gel ok falángatta a fi:ját, hogy mij-jér 

atla ojan óu.-csóunn. L. lefalángat. 

falat ~ (-ot, falallya) fn. 1. 'bissen'. Zsíros falat. 2. 'falásnyi'. 

Ety falat kenyér. 3. 'csöpp, kicsi, parányi'. Ety falat kis 

csupörka. Hogy danolt az a falat: jány ! Airnyi az a : liszt, 

csak ety fa-lat: Még ez a fa-lat púja is kacagot rái:la. Sz. A ' l i g 

nyeli le a f a l a : t o t, má sza-lad jáccani jele: (= alig 

végzi be az étkezést). 

falatot ~ hsz. 'kissé, kis ideig'. Jöj-jöm má ide ety fala-.tot. 

Ety fa-latot se aluttam: 

faleos fálcos mn. 'egyenetlenül kalapált, redős élű'. 

Mond- meg a kovács:nak, hogy a más-nap fákcos vóut az eke:vas. 

Vö. pálócos. 

falevél —, falevél fn. 'baumblatt'. 

falkoszorú falkoszoróu fn. 'a csűr falán végigfektetett 

gerendázat, melyre a csűr alsó szarufái támaszkodnak'. 

falszarufa fálszarufa fn. 'a csűrnek alsó szarufái, melyek 

a falra támaszkodnak'. 

falu ~ (-1, -k, -ja) fn. 1. 'dorf. 2. 'falunyi'. Ety falu 

púja. Sz. Megyek a faluba (= megyek látogatóba, megyek 

valahova beszélgetni). Kéj- fé: mán, a z • ó u t a a kő u • d us 

a hár-madik faluba jár: (= későn van már, rég

253 

feljött a nap). Xr. 

meséje). 

Öklömnyi falut fut (a kovász találós 

faludolga faludóuga fn. 'közmunka a falu számára'. 

Kihajtott a bi:róu mindenkit: fa-ludóugára: 

falufarka falufarka fn. 'csavargó, aki egész nap a faluban 

csatangol'. 

Falukút Falukul hn. (Fertősalmás). 

falu nyele ~ fn. 'a falu legmagasabb fája'. Ha meg- 

nöiil ez a kisz szádokfa, e - 

lesz maid a falu nyele. 

Falupallaga ~ hn. (Sima). 

falusi ~ mn. 1. 'falun levő, falun lakó'. Falusi eskola, 

ember. 2. 'falun divatozó'. Falusi öiitözet. 

faluvég faluvég fn. 'dorfende'. A túlsóit faluvégenn. 

Faluvégesi düllő Faluvégesi düllöij hn. (Garbolc). 

famozsár ~ fn. 'fából készült nagy mozsár, melyben a 

tökmagot törik'. 

fancsarog fancsarog (-ürgok, -roksz; -rgott) tn. i. 'oldalog, 

lézeng'. 

Fáni ~ (-t) női szn. 1. 'a Stefánia nőnév becéző alakja'. 

2. 'lónév' (kancáé). 

fánk fánk (-ot, -fa) fn. 'tej, liszt és tojás keverékből 

készült tészta, melyet forró zsírban sütnek meg'. Fafai: 

álmafáyk (= gömbölyű), fonatos ( = fonott fánk), kürtöijsfánk 

(= rúdra tekerve a tűz fölött forgatják s úgy sütik meg). 

L. csizmadiafánk. 

fánton-fánt fántö-fánt hsz. 'törik-szakad, mindenáron'. 

Ha' csukugyancsak fántö-fánt, hát jóm, én nem- bánom:, 

aggyuk oda: 

l'anyarodik ~ (-ott) tn. i. 'fagy miatt kissé összehúzódik 

(a sár), gyengén megfagy'. Fanyarodoll e kicsit az écca.ka. 

L. ráfanyalodik. 

fanyarogva ~- hsz. 'kedvetlenül, durcás képpel'. 

fanyelű fanyelű mn. 'fanyéllel ellátott'. 

fanyelvü fanyélvü nin. 'botnyelvű, nehezen forgó nyelvű'. 

Fanyüvo Fanyüvöii fn. 'mesebeli hős neve, ki a fákat 

puszta kézzel tépi ki.a földből'. 

faolaj faolaj fn. 'baumöl'. 

fapénz fapéz fn. Km. Bolonnak fmpéz is jóu: (= az 

ostoba, korlátolt embert könnyű becsapni, könnyű kielégíteni). 

fapiac fapijac fn. 'fa-vásártér, hol fát árulnak'. 

far jár (-t, -a) fn. 1. 'kruppe (lónál)', 'a segg illedelmeseb 

neve (embernél)'. Az ember, lú, ökör fara (,a tyúk seggi). 

2. 'pars postica, hinterteil'. Bára szegd a szekér ja.rát. 3. 'sarka 

(a kenyérnek)'. Fara kenyeret altam a kutyá.nak. Sz. Ha uty 

tudnál szitálni, mini a farod riszálni /.(«• kacérkodni tud, de 

rossz gazdasszony). Km. Aki farát emelinti, szá-fát vendégeli:

254 

(= aki nem rest a dologra, az meg tudja szerezni a kenyeret). 

Aki bér-be atta a farát, az ne- panaszkoggyon: (= magad vagy 

oka bajodnak, hát tűrjed). L. kasfar. 

fárad (-ok, -öl) tn. i. 'sich bemühen'. L. elfárad. 

fáradság fáraccság (-ot, -a) fn. 'mühe'. 

fáradságos fáraccságos mn. 'fárasztó, sok fáradsággal 

járó'. 

fáradt farait mn. 'müde, ermüdet'. 

fáradtig 1. úntig-fáradtig. 

farag ~ (-ok, -sz) ts. i. 'schnitzen'. Sz. Sok fábúl farag 

( = fortélyos, ravasz). L. el-, ki-, megfarag. 

faragó faragón (-t, -ja) fn. 'szekerce'. L. félrefaragó. 

fara-pecsenye ~> fn. levágott állat (sertés) farának a 

húsa'. 

fáraszt ~ (-ok, -öl) ts. i. 'ermüden, bemühen'. L. elfáraszt. 

farcsok fárcsok (-ot, -a) fn. 'a hátgerinc vége a farnyílás 

fölött*. 

farda fárda mn. 'idomtalan, görbe, hibás alakú v. termetű' 

(emberről is, tárgyról is). 

faré r^j fn. 'fa redvessége, korhadás a fában'. Nr. Gyerekek 

ingerkedő mondókája cicázás közben : A mi macskágk 

ojg rest, Megenné a farevet. 

fáré ~ isz. Eskoláré fáré ! Kell-é pukkammálé ? (iskolás 

gyermekeket csúfoló vers). 

fark fark, farok (fárkot, farka) fn. 1. 'schweif, schwanz'. 

A tehén, a lú, a kokas, a lyuk farka. 2. 'mánnliches glied'. 

3. 'vége, utója vminek'. A hóirnapnak is a fár-ká vóut a: 

má, nem- a derekánn: Sz. Ekereszli fklél-fárkát (= elcsügged, 

kétségbeesik). Falu ffirka (= csavargó gyermek ; pletykahordó, 

aki mindig a falut járja). A más- üszökje, farkán nevélketlem 

é: fél (= a más tűzhelyénél, idegen otthonban). Levágok 

az ökrö fárká:bull (= eladom, az árának egy részén kisebb 

ökröt veszek, más részén pedig szükségleteimet szerzem be) 

(Ricse). Meg-becsiilli:, mint a te-hen a fár-.kát (Irónia. A tehén 

nem becsüli meg a farkát, mert ráül). Se- file, se- farka (= se 

eleje, se hátulja, semmi értelme). Ojg rövid:, mint a nyúkfárka: 

(kurta). So'kat akar a szár:ka, de nem- bírja a fár:ka ( = nagy 

dologba fogott, de nincs hozzá módja, képessége). Fé-csavárja 

az e:szit, min dög-löd börnyu a fár:kát ( — erősen töri az eszét). 

Behúzza a farkát (= meghunyászkodik). Kk kérdezgette 

fklirü fár:kára (töviről-hegyére). Km. Fdegei] kutyának lá'ba 

koszt a farka (= az idegen ember meghunyászkodik). Nefeléiti 

a kigyóu farka vágá:sát (= a megsértett ember nem fefelejti 

a sértést). Fá-ra' lúnak a farka is nehéz (= fáradt 

embernek magát is elég cipelni). L. sorfarok, Gátfarka, Rétfarka.

255 

farka csirája farka csirája fn. 'farka töve' (tyúké, 

jószágé'). 

farkalódik fárkalóudik (-ok, -öl) tn. i. 1. 'forgolódik, 

lábatlankodik vki körül'. 2. 'farkát csóválja' (kutya). 

farkas farkas (-1, -sa) mn. 1. 'nagyfarkú, farokkal bíró'. 

Az cny tyukö fárkasabb a tifélek:néí. — fn. 2. 'wolf. Sz. 

Farkast emlegetnek:, oszt a kerk alat jár: (mondják arra, aki 

ép akkor lép be, midőn róla beszélnek). Uty, szerelnem:, hogg 

a farkas is jóul lakjon, a bárány is megmaraggyon (= hogy 

egyik fél se szenvedjen kárt, mindkettő meg legyen elégedve). 

Km. Nem' eszi meg a farkas a ieúet ( = a tél előbb-utóbb 

kiadja a mérgét). A farkas nem- eszi meg a maga fi: ját ( = bármily 

vérengző, nem bántja a maga fajtáját). Aki farkassal 

lakik, far-kasnak kell annak len-.ni (= a rossz környezet a 

jót is elrontja). Láty pásztor alad gyap-jat szarik a fár.kas 

(= gyönge kormányzás, igazgatás alatt az erősek elnyomják 

a gyengéket). Farkasnak nem- kell az erdőül mutat:ni ( = nem 

sokat kell valakit a kedvenc foglalkozására biztatni). Nr. 

A néphit szerint a farkas fél a lánccsörgctéstől, a lángtól 

(tűzvilágtól), meg a zenétől. A holt embert nem bántja. 

farkasalma farkasalma fn. 'aristolochia clematitis L.' 

Farkasbokor Fárkazsbokör hn. (Krassó). 

Farkaséj'ctíí Fárkaségelői) hn. (Kispalád). 

farkasfoji fárkasfog fn. 'kiálló fog, a többinél hosszabb 

fog'. Nr. Ha valamely házi állatnak farkasfoga van, azt ki 

kell törni, vagy kihúzni, mert különben nem tud az állat 

rágni és éhen vész. Nevét onnan nyerte, hogy az állat az 

ilyen fogat folyton csikorgatja. 

farkasnyila farkasnyila fn. 'bidens tripartitus'. Nr. 

A farkasnyilát vaktető ellen orvosszerül használják. 

farkasnrdító fárkasörditáu mn. 1. 'csikorgó, dermesztő' 

(hideg). Elindultak abba a fárkasörditáu hkdegbe. — fn. 2. 

'hideg, fűtetlen szoba'. Aludni se tucc ebbe a fárkasördilóu:ba. 

Farkasté Fárkastöu hn. (Csengerbagos). 

farkasverem fárkasverem fn. 'wolfsgrube'. 

farkinca fárkinca (-át, -áfa) fn. 'farkocska' (egéré). 

A macs-ka elereszti a fárkincá:mat. 

farkos-asszony f árkos-asszony fn. 'boszorkány'. Nr. 

A néphit szerint a boszorkánynak farka van. 

farmatriiiu fármatring fn. 'a ló farkatövébe akasztott 

gömbölyű szíj, mely a hámot hátrafelé szilárdan tartja'. V. ö. 

hám, rajz. 

farok 1. fark. 

farol farát (-ólok, -ölsz) tn. i. 'farral megy vmely irányba 

(ember), fordulás közben farával oldalra siklik (szán)'. L. 

belefarol.

256 

faros ~ fn. 'a cséplőgép faránál dolgozó munkás'. 

L. csecses-faros. 

farsang farsang (-ot) fn. 'fasching'. Sz. Macskák fársái]gfa 

( = a macskák párosodásának ideje). Xr. Újesztendő 

estéjén a legények összegyűlnek a faluvégen és nagy ostorpattogással, 

meg kolompzörgetéssel, mintha valami állatcsordát 

hajtanának az utcán, végigvonulnak a falun. Ekkor 

'a farsangot behajtják'. Ugyanezt a farsang utolsó estéjén 

megismétlik a falu másik végén kezdve. Ekkor 'a farsangot 

kihajtják'. — Kurta farsang a szép lányok farsangja, a 

hosszú pedig a resteké, meg a csúnyáké. — Ha karácsonyig 

hét darab fonalat fon a lány, férjhez viszik a farsangon. 

farsangol farsangol (-ólok, -ölsz) tn. i. 1. 'mint farsangi 

álarcos házról-házra jár'. 2. 'eredmény nélkül fárad, csatangol'. 

Hál ezer fársátjgöltam én ide ebbe az itéllet időikbe ? 

Na-, ezer kár vóut oda farsangolni Vetézs.be. 

farsangos jársángos (-t, -ok) fn. 'farsangi álarcos'. Sz. 

Ojg ronggyos ez a szegéin mar.ha, mint a f ár •sángos: 

(= sovány, nagyszőrű). Xr. A 'fársángosok' 

mulattatás céljából keresik fel a lányos házakat, esti összejöveteleket, 

pl. fonókat. Az ügyes farsangost nem ismerik 

fel. Szégyen, ha valakit felismernek, kivéve, ha önként 

'kiadja magát' ( = leleplezi magát). Legegyszerűbb álarc 

egy áttetsző kendő, melyet az arcra kötnek. Vannak leányruhába 

öltözött (fiú-) farsangosok. Van lúfársái/gos egy kupec 

kíséretében, ki eladásra kínálja a lovat s ha nem veszik meg, 

a lovat (illetőleg a ló fejére tett cserépfazekat) bottal főbeüti. 

Van betyár és kisasszö-fársággos. Ezek egész jelenetet 

játszanak el. Van köztük menyasszony, vőlegény, pap, 

örömapa és örömanya. A pap megesketi őket, rájuk adja az 

áldást mindenféle tréfás jókívánságok közepette. Van aztán 

még gémfársángos, medve- és keeskefársángos. 

farsrói fársröuf fn. 'az ekegerendely végén lenyúló csavar, 

mely a csúsztató vasat hátulról a gerendelyhez erősíti'. 

Vö. eke, rajz. 

far!a fárta isz. 'farolj odább'. (E szóval a lovat, tehenet, 

vagy ökröt farral oldalt léptetik.) Fária, Ilóuzsi ! Vö. 

NySz. farr tova ! 

íartít fárlil (-ok, -öl) ts. i. 'farral oldalt léptet' (állatot). 

Fártizsd odébb aszt a Ren.dest. 

fartol fartól (-1, -na) tn. i. 'farral oldalra lép, farával 

fordul' (állat). 

íarzsáha fárzsába fn. 'az ülőideg zsábája, ischias'. Nr. 

A farzsábát az izmok felcsipegetésével, masszírozásával gyógyítják, 

népi kifejezéssel: „felszedik a farzsábáját". 

fás ~ mn. 1. 'rostos, szálkás, vastag és kemény rostú' 

(retek, cékla). 2. 'alkuvásban makacs, konok, aki nem enged

257 

a kimondott árból'. Eiygeggyé valamit a: árá.bül, ne: legyem 

má ojg: fás. 

ín-ina ~ (-át, -ája) fn. 'gidrcs-gödrös út feltöltésére való 

rőzse' Gencs). (Ném. jaschine.) 

fáskál fáskáll (-ok, -sz) ts. i 'heccel, ösztökél'. Mindek 

fáskálla a felesé:ge. 

fáskamra fáskamora In. 'tűzifa tartó szín'. 

Fáskor! Fáskéri hn. (Kisszekeres). 

fáskodik (-ok, -öl) tn. i. 'alkuvásban megköti magát, 

nem enged'. 

fáskosár ~ fn. kétfűlü vesszőkosár, melyben a tűzifa 

áll*. 

fásli ~- (-1, -ja) fn. 'pólyakötő szalag', 

íásliz ~ (-ok, -öl) ts. i. 'pólyakötő szalaggal beköt 

(csecsemőt). L. befásliz. 

iá-.-s/.ín fás-szén fn 'fatartó szín'. 

fasz

258 

fátyol fátyol (-1, -ja) fn. 'schleier'. 

fátyolháj játyölliáj In. a sort ós vastagbelén levő háj. 

Máskép : csepleszháj. 

fátyolsxita fályölszila fn. finom liszt szitálására való, 

sürü szövésű szita'. 

favágás ~ fn. 'tűzifa aprítás'. 

favágító favágitóu fn. 'faaprító tőke. melyen lat hasogatnak, 

darabolnak'. 

favágó javágöu fn. holzhauer'. 

íavég favég fn. 'fadarab vége". Xr. Mikor "a kutyát egy 

darab fával megdobják, ezt kiabálja kínjában : Favég ! 

fauég ! 

favilla ~ fn. 'fából készült villa' (gazdasági eszköz). 

favirág — fn. 'favirágzás'. .4 kizs- gyermeket fa-virágon 

nerm jón éválaszla:ni, me ha-már fog öijszükni. 

fazék fázok, fazék, fázik (Tisztaberek) (fazokai, fazoka v. 

fazokfa) fn. 'topf. Sz. Fe-döi) szánj ja jazo:kát, mirga főül 

alakla ( = ő is abban a hibában szenved, amit másban megró; 

bagoly mondja a verébnek...). Sok- fazogba főijszlék a 

firidöi)vi:zél (= olyan legényre mondják, aki sokat szeret, 

míg végre megházasodik, vagy arra, aki csapodár természetű). 

Km. Az- a: fői), ami a fmzogba főül: (= legfőbb szükséglet 

az élelem). Xr. Aki a kásás fázok fenekét kikaparja, annak 

eső lesz a lakodalmán. — Fiúgyermeknek csak egy fazokban 

kell főzni (= forralni) a fürdővizét (t. i. nem minden fürdéskor 

más-más fazékban), mert csak akkor lesz állandó a szerelemben. 

Ha sok fazokban főzik a fürdővizét, annyi lányt 

kell megkérnie, míg feleséget kap, ahány fazokban főzték a 

fürdővizét. Viszont a leánygyermek fürdővizét más-más 

fazokban kell főzni, mert úgy lesz majd sok kérője. L. cserépfazék, 

vasfazék. 

fazekas fazokas (-1, -ok) fn. 'töpfer'. Sz. ö'tül:, mini 

a fa-zokas a féldülésmek (ir. = el van keseredve). Co'ki, 

kutya, ne- ugas, Né' vagyok é fazo:kas (mondják tr. az ugató 

kutyának). Xr. A megszállás előtt a bányai fazekasok szekereken 

faluról-falura hordták készítményeiket s leginkább 

búzáért adták el. A kisebb edényt annyi búzáért, amennyi 

belefért, a nagyobbat félannyiért. 

fazík 1. fazék. 

fázik ~ (fázom v. fázok, fázol: fázna, fázzon) tn. i. 

'frieren, es ist ihm kait'. L. megfázik. 

fázlődik fázlőudik (-ok, -öl) tn. i. 'sokáig fázik", 

fázok, fazokas I. fazék, fazekas. 

február ~, februvár (-1) fn. 'az év második hónapja*. 

II. Február gúnynév (Adorján). Xr. Ha február enyhe, a 

gazda takarékosan bánjék a takarmánnyal, mert húsvét 

táján sokáig tart a hideg. — A februárban oltott gyümölcs

259 

fákról azt tartják, hogy azoknak a gyümölcsei nem lesznek 

férgesek. 

feeesen ~, freccsen (-1, -ne, -nyen) tn. i. 'spritzen'. L. 

kifeccsen. 

fecesent ~, freccsent (-ek,-él, -ene, -ncsen)ts. i. 'eszközli, 

hogy feccsenjen'. L. kifeccsent. 

1, ícescg ~ (-etl, -ne, -jen) tn. i. 'gyakran feccsen' (pl. 

a kása fövés közben). L. kifecseg. 

2. fecseg ~ (-ek, fecseksz) ts. i. 'locsog, jár a szája, beszél 

összevissza'. L. ki-, elfecseg. 

fecsegés fecsegés (-t, -e, -ire) fn. 'locsogás, csacsogás, szóbeszéd'. 

fecske ~ (-él, -éje) fn. 'schwalbe'. II. Fecske gúnynév 

(Óvári). Xr. Ha a fecske a föld színén repked, az annak a jele, 

hogy eső lesz. —• Ha a fecske a tehén alatt elrepül, vért 

(= véres tejet) fog adni a tehén. — Mikor az ember tavasszal 

először lát fecskét, tegyen úgy, mintha az arcát mosná s közben 

ezt kiabálja : „Fecskét látok, szeplőt mosok !" Abban 

az évben nem lesz szeplős. — A fecske hangját utánzó igék : 

csicsereg, ficserékél. —• A fecske a fiókáinak etetéskor ezt csicsergi 

: „Kicsinek kicsit, nagynak nagyot, mert ha a kicsit 

nagyot kíván, kap egy szart." L. füsti fecske. 

fecskefészek fecskefészek fn. 'schwalbennest'. II. Fecskefészek 

hn. (Kisnamény). Nr. A fecskefészket nem szabad a 

ház faláról leverni, mert vért ád a tehén (= véres tejet ád). 

feeskefiók fecskefijóuk fn. 'kis fecske'. 

fccskefonál feeskefonál fn. 'aranka a lóherésben, cuscuta 

trifolii Bab'. 

fecskefos ~ fn. 'apróvirágú vadvirág'. 

fecskendezik ~, fecskendezik (-etl, -ne, -zen) tn. i. 'fecseg, 

gyakran fröccsen'. L. befecskendez. 

fed féd (fedek, fedél; fedne, feggyen) ts. i. 1. 'fedéllel 

ellát' (házat, kazlat). 2. 'értékben elér'. Kék ökröd meg a szekér 

né- fedi eszi a ka:szát. L. befed, kifed. 

fedél fedél (fedelei, fedele) fn. 1. 'dach' (pl. házé). 2. 

'deckel' (ládáé, óráé, szuszéké, skatulyáé). 3. 'könyvtábla'. 

Le-szakalt ennek a könyvinek mind- a két fedele: K. Sij-jcssünk:, 

hoty jerdel alá érjünk, mire az esöü megin.dull (= fedett helyre, 

házba). Km. A jóu- fedél tártya a há:zat (= a jól gondozott 

fedelű ház tovább tart). L. asztag-, cserép-, ház-, láda-, nád-, 

pala-, skatulya-, szalma-, zsindely-, zsupfedél. 

fedeles szék ~ fn. 'mennyezetes pad' (templomban). 

fedeles szuszék fedeles szuszék fn. 'fedéllel ellátott hombár'. 

féder féder (-1, -je) fn. 'rugó' (a kocsi tengelyén). V. ö. 

rugó. 

féderes — mn. 'rugós, rugóval ellátott' (kocsi). 

17*

260 

fedés fedés (-1, -e, -ire) fn. 1. 'fedéllel való ellátás' (házé, 

kazalé). 2. 'fedél'. A szél kibontotta ráita a fedést. 

fedeztet fedesztet (-ek, -él) ts. i. 'hágat (kancalovat a 

csődörrel)'. 

fedő fedői) (-t, -je) fn. 'különböző edények befödésére 

való cserép- vagy fémlap'. Sz. Fedői) szőujja jazo:kál, nurga 

főül alatta (= ő is abban a hibában szenved, amit másban 

megró; bagoly mondja a verébnek...). Xr. Leányoknak 

fedőről enni nem szabad. — Fedő alatt nem szabad főzni 

(= forralni) a gyermek fürdővizét, mert nem fogják észrevenni 

a szépségét, meg a jó tulajdonságait. L. tökfedő. 

fedődik 1. befedődik. 

fegyver fegyver (-(, -e) fn. 1. 'waffe' (ri).. 2. 'puska'. 

Hirezs dufla fegyverévél Szembe száll ezer emberéi (Nd.). Km. 

Bot rti' fegyver: (= gyönge fegyver). 

fejjjv erjjyakorlat fegyvérgyaköllat fn. 'wal l'enübung' 

(katonai műszó). 

fehér fejjér mn. 1. 'weiss'. — (-et, -i v. -je) fn. 2. 'valaminek 

fehér része'. Tojás fejjérje, szeme fejférje, tőugyfa 

jejjéri (= tölgyfának közvetlen a kéreg alatti fehér része). 

3. 'fehér ruha, fehér öltözet'. Ferenc Jóuskál tiszta fejérbe 

láttam (Nd.). Sz. Nem- mgntam: é se- jejjéret, se- feketét:, se 

fejjél, se- szegjél: (= nem tettem rá se helyeslő, se rosrszaló 

megjegyzést). O'jg fejjér, mjnt a té- (arcbőr), mint 

a hóm (kenyér), mint a fát (arc). L. szem fehére, tojás 

fehérje. 

fehér herheneei szilva fejjér bérbenceji szilva fn. 'a berbenceihcz 

hasonló, hosszúkás sárgásfehér szilva'. 

fehércseléd fejjércseléd fn. 'nő, fehérszemély, nőszemély'. 

A ktrájné nagyo szép fejjércseléd vóul: Km. A jej-jércselédnek 

csal annyi eszinek kél len:ni, hogy iw dugja mind- a két lóbál 

ecs- csizsmába (— nem jó a nagyon okos nő). 

fehér csúszó fejjér csuszóu fn. 'fehérszínű, áldásthozó 

kígyó'. Xr. A néphit szerint minden háznál van a falban 

'fehér csúszó', mely a házat kártól, veszedelemtől óvja, a 

kártékony férgeket, egereket pusztítja. Nagyon szelíd s az 

embert nem bántja. Ritkán jelenik meg az emberek előtt. 

Megölni nem szabad, mert baj származik belőle s mert ő a 

'ház áldása'. •—• Abban a kútban van kitűnő víz, amelyben 

'fehér csúszó' lakik. Vö. tarka menyét. 

fehéredik I. megfehéredik. 

fehéres fejjéres mn. 'kissé fehér'. 

Fehérföld Fejjérfőijd hn. (Fertősalmás). 

fehérít fejjérit (-ek, -él) ts. i. 'fehér színűvé tesz' (pl. 

vásznat). 

fehér-kenyér jejjér-kenyér fn. 'weissbrot'. 

fehérlik fejjérlik (-ett) tn. i. 'weiss scheinen'.

261 

fehér-nárcis fejjér-nárcis fn. 'fehér jácint' (hyacinthus 

orientális L.). 

fehér paréj fejj ér paré fn. 'chenopodium album L.' 

fehérruha fejjérruha fn. 'fehérnemű, alsóruha, váltóruha'. 

fehérség fejjérség (-et, -e) fn. 'fehér folt, fehér valami'. 

Valgmi fej-jérségel látok a szemed:be. Eccér csak valami fej-jérség 

é'sillámlik melletlem. 

fehér-szilva fejjér-szilva fn. 'július végén érő, fehér színű, 

gömbölyű szilva'. 

Fehértó Fejjértóu hn. (Fehérgyarmat). 

fchérviráq jejjérvirág fn. 'galanthus nivalis'. 

1. fej 1. 'fő. 

2. fej féi (fejek, féisz) ts. i. 'melken' (tehenet, tejet). 

L. ki-, megfej. 

féj 1. 2. fej. 

feje alja feje aj ja (fejem aj ja, fejed aj ja stb.) fn. 'fej alá 

való, párna'. Szerelöijmnek széna a feje ajja (Nd.). Nem jóul 

van a fejem ajja (Nd.). Sz. Meg- vö vélve a feje aj:ja (= jó 

dolga van, biztosítva van a jövője). 

fejében fejibe, fejjébe hsz. 'um, wegen'. Oda megyek, 

uram Is:le, jóu rémesek feji:be, hák a tök- má sehü sincs: 

feje búbja feje búbja (fejem búbja, fejed búbja stb.) fn. 

'scheitel'. 

feje foka ~ (fejé foka, fejet foka stb.) fn. 'nemzetsége, 

rokona, hozzátartozója'. Ne vóut nekem semmi fejé foka 

csizsmadi:fa. 

fejel fejéi (-elek, -élsz) ts. i. 'új fejjel ellát' (lábbelit). 

L. megfejel. 

feje lágya feje lággyá (fejem lággyá, fejed lággyá stb.) fn. 

'fontanell, weiche'. Sz. Benöijlhetet vóum mán a feje lág-.gya 

{= nem gyermek már, több esze is lehetne). Feje lággyára 

esett { — ostoba). 

fejelés fejelés (-1, -e, -it) fn. 'lábbelinek új fejjel való 

ellátása'. 

fejes ~ mn. 'előkelő, tekintélyes, gazdag'. Otk is fel 

akarták akasztani a fejesebjeit ezek a komonis:ták. V. ö. fős. 

fejés fejés (-t, -e, -it) fn. 'melken'. 

feje szösz ~ fn. 'legfinomabb szösz'. 

fejetlen láb fefellé láb fn. 'olyan láb, melyen nincs fej' 

(= ostoba, oktalan ember). Sz. Ojam, mint a fejetié láb: 

( = oktalan, együgyű, ostoba). 

fejfa féifa fn. 'emlékfaoszlop a sírokon'. V. ö. főtőlvaló-fa. 

fejfájás, -fájós 1. főfájás, -fájós. 

fejős fejőiis mn. 'tejelő, olyan (tehén), melyet fejnek'. 

V. ö. elzüllött. 

fejsze féisze (-ét, -éje) fn. 'axt, beil'. II. Fejsze családnév

262 

(Egri). Sz. Veszet fejszének nyele (= valami megtérül a kárból). 

Ugy úszik:, mint a nyeletlé fejsze: (ir. = nem tud úszni). 

Kvaludná a féjszébüll a nye.let (= szeret és jól tud aludni). 

Nr. Jégeső alkalmával a fejszét vagy baltát élével fölfelé 

kifektetik az udvarra, mert a néphit azt tartja, hogy a fejsze 

apróra vágja s végre megszünteti a lehulló jeget. 

fejsze éle fejsze éli fn. 'axtschneide*. 

fejsze foka fejsze foka fn. 'axthelm'. 

fejszenyél féiszenyél, féjszenyél fn. 'axtstiel'. 

fejt fejt (-ek, -él, -ene, fejesen) ts. i. 1. 'hüvelyez, héjából, 

hüvelyéből kiszed'. Paszüjt fejt, bórsóut fejt. 2. 'morzsol' 

(tengerit). Málét fejt. L. le-, megfejt. 

fejtés 1. máléfejtés. 

fejtő fejlői) (-1, -je) fn. 'színes (piros, kék) pamut', 

fejüll. fejülrünnen 1. 2. felül, felülrünnen. 

fék fék (-et, -je) 1. kötőfék. 

féket ~ (-ek, -él; -ne, fekessen) ts. i. 'schlafen legén'. 

L. lefeket. 

fekete ~ (-ét, -éje; -énn) mn. 1. 'schwarz'. fn. 2. 'valaminek 

fekete része'. Körö feketéje. 3. 'fekete öltözet'. Felőijiözöit 

a szive feketébe (Nd). 4. 'fekete ló'. Eladom a szürkét 

meg a feketét (Nd). Sz. Oja fekete, mint a lork szén: (pl. a vér). 

Oja fekete, mint a setét éccaka: (emberről). N§m' mgnlam: é 

se- fejjéret:, se- feketét: (= nem tettem rá se helyeslő, se rosszaló 

megjegyzést). Km. Fekete kézzel keresik a fejjér kénye:rel 

(= munkától barna kézzel). L. köröm feketéje, szem feketéje. 

Feketeberek ~ hn. (Homok). 

íeketeeukor jeketecukör fn. 'medvecukor'. 

feketedik 1. megfeketedik. 

Feketedüllő Feketedüllői) hn. (Garbók). 

fekete karácsony ~ fn. 'sáros karácsony'. Nr. Fekete 

karéiesö fejjér húsvét (= ha karácsony sáros, húsvét havas, 

hideg lesz). 

fekete-kávé ~ fn. 'schwarze kaffee'. 

feketéllik feketéllik (feketéit, -élne, -éjjen) 'schwarz 

erscheinen'. 

fekete mákszem ~ mn. igen kevés, egy csöpp'. Njncsazom 

má szikva ety fe'kete mákszem se: Nem- akárfa ez a 

kémé fé fele huz:ni ety fe-kete mákszemet se a kenye:ret. Nemaluttum: 

ety fekete mákszemet se: 

fcketepej feketepéj mn. 'schwarzbraun' (lószin). 

feketés feketés mn. 'kissé fekete'. 

fekete sáryasáu ~ fn. 'a sápkór nagyobb foka, veszedelmes 

faja'. 

feketeség feketeség (-et, -e) fn. 'schwarze'. 

feketeszemű feketeszemű mn. 'schwarzáugig'. 

Feketetó Fekelelóu hn. (Kőszegremete).

263 

Feketevíz Feketeviz pataknév (Garbolc, Szárazberek, 

Egri). 

Fekete vízhát Feketeviszhát hn. (Garbolc). 

feketít 1. befeketít. 

fekszik ~ (fekszek, V. fekszem, fekszel, fekütt, feküdne, 

feküggyön, feküdni, fekve) tn. i. 1. 'liegen, sich legén'. 2. 'megrekedve 

áll'. Vaty kék nap, kék éccaka is it fekütt a: viz a 

kérk ajfánn: 3. 'tűz, süt'. Na-gyonn oda fekszik a: nap. Sz. 

(iyermekéigyat fekszik (= gyermekszülésben fekszik). Avval 

kél:, avval fekszik: (= éjjel-nappal azzal foglalkozik). Km. 

Kinek holy teccik, uly fekszik: (= ki mint veti ágyát, úgy 

alussza álmát). L. kifekszik, lefekszik, megfekszik, nekifekszik, 

odafekszik. 

fekt- ~ (fektémbe, fektédbe, fektébe v. fektibe ; feklembüll, 

fektedbüll, fektébüll v. fektibüll stb.) fn. 'fekvés'. Mán elolvasta 

vaty hat könyvet it fektem:be. Még az óudalam is mekfájült 

feklem:be. 

felitel — (-ek, -el) ts. i. 'legén'. Hanyol fektetik, nyers 

hassál döfölik (= a kenyérdagasztás találós meséje). L. lefektet. 

feküdözik ~ (-ök, -ol) tn. i. 'le-lefekszik, hol felkél, hol 

lefekszik'. Má lennap se vóut; jóul, min'dék csak feküdözött: 

Valami változásának ke len:ni, mé mg' mék csak 

fcküdözött:. 

1. fel fn. I. föl. 

2. fel fél hsz. 'hinauf, herauf, hinan, empor'. 

1. fél ~ (felet, fele, felit) fn. 1. 'hálfte'. Felit é'viszi 

akku szerint, felit akku néküll (tolvaj felesről), a) személyragos, 

jelzői használatban. Aki épusztittya a három hollóul, 

fele kiráiséigát, szép- eladón jányál annak aggyá. A zab' még 

a fele magol se atla: meg (= az elvetett mag felét). 2. 'halb'. 

Evilt elg fél kenyc:rel, ha nem töb.bel. 3. 'egy párnak egyike'. 

Csirpa egy vér a fél örcá:ja. Sz. Jóu félbe van (= be van rúgva). 

A fék fogamra se elég: (= nagyon kevésj. Ennek fele se 

tréfa: (= ez már nem tréfa, nem lehet figyelmen kívül 

hagyni). L. ajtófél, éjfél, küllőfél, másfél, oldaliéi, ősz-félen, 

tavasz-félen, útfél. 

2. fél fél (-ek, -sz ; -ne, fejjen) tn. i. 'fürchten, beíürchten, 

sorgen' (-tói, -tői). Sz. Uty félt:, hogy a furujugba izs bebüit 

vóuna: Uty (élek tükle, mint az é'gőij lüsztüll: Inná: a duléra:, 

ne' fejjen I ü l: l e, csak ad'nának ne.ki (= nyugodt 

lehet felőle). Ne' fejjen t ül: l e, jehajitta a még vaty 

kettőéinek a csizsmáját a hászijá:ra (= legyen nyugodt, 

eltemet az még vagy két férjet). Ne' f é i s e m ' mit, mái' 

kiaggya: ü (= légy nyugodt, ne aggódj). Jóiik féi: (ir. = ne 

félj). Jóul' féi:, lékkem, mé mey is eszlek, ha közeleb: 

jössz. J ó u l • f é i :, mér meg- is hálsz tülle.

264 

félahlak ~ fn. 1. 'az ablak fél szárnya'. 2. 'egy szárnyból 

álló ablak'. 

felad felad ts. i. 1. 'földről fölvesz és odaad'. Ára kérem 

a kisasszonl, Juliskát, Aggyá fel a tajték szivárszipóukát (Nd). 

2. 'fölsegít' (hátára). Kektenn is attak fé fele a zsá:kot. Ak fel 

az uffaso.mat. 3. 'beírat* (iskolába). Fé' kell asz má ad:ni az 

oskolába: 4. 'föltesz" (kérdést). Palkón Sándor igy aggyá fel 

a szóul: „Ki látót mán egy lova hét patkóijl ?" (Nd.) 

feladogat ~ ts. i. 'több holmit egyenkint magasabb 

helyre ad' (pl. tököket a szekérre). 

félág ~ fn. 'motólálásbeli hiba, mely akkor támad, ha 

egy szál fonál nem akad föl a motóla ágára és kinn csüng'. 

felágaskodik ~ tn. i. 1. 'felnvujtózkodik, lábujjhegyre 

áll'. 2. 'két hátulsó lábára áll' (ló). K. 'feláll, fölmered' (valakinek 

a farka). 

felaggat — ts. i. 'felakasztgat'. Fé- kén aggatni az ojan 

embere:ket. 

felaggatózik felaggatóuzik tn. i. 'szoknya vagy gatya 

alját elől-hátul övébe aggatja' (sáron, vizén, lucsokban). K. 

Nem- láttad a gyüsziimet ? —- Hogyne ? Ik ment az e:lép 

fekaggalóljzva: (tréfás felelet). 

felágy ~ ts. i. 'fonásra alkalmas csomóba (ágyasba) 

rendez' (szöszt guzsalyra kötés előtt). 

felakad ~ tn. i. 'felakaszkodik, felfüggeszkedik'. Valami 

púja fekakatt: a sarogjára: Bácsi, fekakattak há.lull ! 

felakaszt ~ ts. i. 1. 'felfüggeszt' (pl. kalapot, bundát 

a szegre). 2. 'akasztással kivégez'. Akire ennyit se lehed bizni, 

a mán akassza fél ma:gát. Sz. Emnél v. ektííl be-csidletesebb 

embert is akasztottak má: fél (= nagy gazember ez). Ak kasszának 

fel a neved napjánn ! 

feláld ~ ts. i. Sz. Basszam, aki jekáldott ére a világra 1 

(káromkodás = áki teremtett). 

feláll ~ tn. i. 1. 'aufstehen' (pl. ültéből). 2. 'sich stellen' 

(pl. székre). 3. 'fölmered' (vkinek a farka). 4. 'kiderül, megjavul' 

(időjárás). Csak állana fél mán az i.dőii. 

felállít felállít ts. i. 1. 'aufstellen'. 2. 'felszólítja, hogy 

valahonnan álljon fel' (pl. gyermeket a székről). 

felállogat ~ ts. i. 'felállítgat, sorban felállít' (pl. 

kévéket). 

félannyi ~ mn. 1. 'félakkora'. 2. 'felényi mennyiségű', 

felás ~ ts. i. 'umgraben' (pl. kertet), 

felázik ~ tn. i. 'alulról felnyirkosodik' (pl. a boglya 

feneke). 

felbélel félbéllél ts. i. 'felbujtogat, fellázít, valaki ellen 

ingerel, ösztökél'. Ez a ve- huncud béllélte fel a fifam ellen a 

legénye: kel. 

félben félbe hsz. 1. 'befejezetlenül'. Ott- áll a ka:zál fékbe:

265 

2. 'im begriffe'. Ojg hammahodóu félbe förmá van a: tüz. 

Mwladozóii félbe vannak már a pattanások rái:ta. 

íélhcnhagy félbehagy ts. i. 'befejezetlenül hagy'. 

íclhcnmarad félbemarad tn. i. 'befejezetlenül marad' 

(pl. ház építése). 

felberzel fébérzél ts. i. 'fölráz, fölkavar' (pl. sarjút szárítás 

végett). Fé-bérzelem az aggba e kicsit a szákmát, minygyár 

édezsdebbé fekszé rái:ta. 

felber/.enkedik febérzeykedik tn .i. 1. 'tollait fölborzolva 

mérgelődik' (kotló). 2. 'haragra lobban, indulatba jön' 

(ember). 

félbeszerhe félbeszérbe hsz. 'befejezetlenül'. 

felbiggyeszt febiggyeszt ts. i. 'kicsucsorít'. Fébiggyeszli az 

ajfakát, a száját. 

felbillen jébillen tn. i. 'umkippen'. Fébillen alattad az a 

rosz: szék. 

felbiztat fébisztat ts. i. 1. 'Ígéretekkel reményt kelt 

benne'. Az ap'ja bisztalta: fél, hogy megveszi né:ki. 2. 'felingerel, 

felbuzdít, felösztökél, fel bujtogat'. Fébisztatta az 

embere:jit, hogy ne/ fogaggyák a sza:vál. 

felbokrétáz jebokrétáz ts. i. 'bokrétával feldíszít' (pl. 

kalapot). 

félbolond ~ mn. 'féleszű, félkótya'. 

felbolydul féböidull tn. i. 'felzúdul, felzavarodik, fellázad' 

(pl. egy fészek darázs). 

felbolygat féböigal ts. i. 'fölzavar' (pl. méhet). 

felbont fébonl ts. i. 1. 'fölszakít (levelet), fölfejt (csomagot)'. 

2. 'felboncol' (tyúkot). 

felborít feburit ts. i. 'feldönt, felfordít' (pl. edényt). 

felborongat féburongat ts. i. 'feldöntöget, felborítgat' 

(pl. macska a csuprokat). 

felborul féburull tn. i. 'feldől, felfordul'. // féburull a 

sze:kér, ha ide:háit. 

felbosszankodik f('bosszankodik tn. i. 'indulatba jön, 

méregbe jön, felindul'. 

felbosszant fébosszanl ts. i. 'indulatba hoz, megharagít'. 

felböfög feböfög ts. i. 'aufstossen'. Ojá savanyóud 

böföklé: fel.' 

felbősszen fébőiisszen tn. i. 'fellobban, haragosan felpattan, 

indulatosan fölkiált'. 

felbuggyan febuggyan tn. i. 'föld alól előtör' (pl. forrás). 

felbukik febukik tn. i.-'elesik'. Km. Az ö'regnek ki esi kél:, 

kkcsit iszig, birkik fék (= az ö. ember gyenge). 

felbukkan fébukkan tn. i. 'hirtelen, váratlanul elesik'. 

Fé'bukkantam azonn a sikos u:tonn. 

felbutorol febutoröl ts. i. 'felkutat, felhány'. Mindent 

fébulorölk, ami a házba: vóut.

266 

felbúvik fébujik tn. i. 'vmi alól előmászik'. K. Büj- fé 

mán abbull a vacog:búl, ne- dögöjj: olt ( = 'kelj fel', indulatos 

beszédben). 

felbuzdul fébuzdull tn. i. 'felforr, forrani kezd'. Mihenl 

fébuzdull a vize, öntheti a tésztád bele fe:le. 

felcifráz fécifráz ts. i. 'felcicomáz'. 

felcihelődik fécihelőijdik, fécühölöüdik tn. i. 'felszedelőzködik, 

lassan felkészülődik'. 

felcipehcdik fécipehedik tn. i. 'feltápászkodik, nagy lassan 

fölkél, felkászolódik'. 

felcipehejedik féeipehejedik tn. i. feltápászkodik (fektéből, 

ültéből)'. 

felciihölődik 1. felcihelődik. 

felcsap lecsap ts. i. 1. 'hirtelen fölemel'. Fécsapja az árát. 

2. 'beáll'. Fécsapot katonának. 

felcsapás fécsapás fn. 'nyereség, haszon, érték'. Hogy 

adott érte három tojást? A- bizon nem- naty fécsapás: Ety 

kis kolompérlevest adot vacsorér.ra. A' bizon nem- naty /elcsapás 

vóut: 

felcsapódik 

ruhára). 

fécsapóudik tn. i. 'felfröccsen' (pl. sár a 

felcsatol fécsattöl ts. i. 'csattal felköt', 

felcsattan fécsallan tn. i. 'dühösen felkiált, haragosan 

kitör'. Mék jé-csattant:, hoty hogy gondolok én o.jal. 

felcsattol 1. felcsatol. 

felcsavar lecsavar ts. i. 'felteker'. Sz. Fé'csavárja az e.szit, 

min dög löd börnyu a fár.kát (— erősen töri a csürhejárást). 

felcseperedik fécsepercdik tn. i. 'felserdül, felnő'. 

felcsimpajgózik 

felfüggeszkedik'. 

fécsimpájgöuzik tn. i. 'felakaszkodik, 

felcsinál fécsinál ts. i. 'teherbe ejt, megszeplősít'. 

felcsipaszkodik jécsipaszkodik tn. i. 'feltápászkodik, 

kapaszkodva felül' (pl. az ágyon). 

félcsipejíí jélcsipejü mn. 'olyan (jószág), melynek egyik 

csípeje hibás, törött, lelógó'. 

felcsúszik fécsuszik 

övedző alatt). 

tn. i. 'hinaufgleiten' (pl. az ing az 

felcsürget fécsurgel ts. i. 'ostorpattogtalással fölkelt'. 

Fé-csilrgették, jé-tériletlék a disz.nóut valami na 

9\} 

nehe:zenn. 

feldagad jédagad tn. i. aufschwcllen' (vmely testrész). 

feldarabol jédaraböl ts. i. 'darabokra vagdal'. 

féldél féldél fn. 'a délelőtti idő fele, közepe'. Este nejekszik 

le. idejé:be, nap-pál meg aludna jéldé-.lig. Az ö-reg ur 

is kijöt jéldékbe. Ok kémrásztg féldé-.lig, de nem- lanállam: ém 

még mag-vát se: Készizs mán aszt a tarisznyát a meződre fe:le, 

ne- it várjuyk féldédig.

267 

feldöf fedöf ts. i. 'szarvával felöklel'. Kriggy in:nem, mé 

frdöf a le.hen. 

ícldőjl fedüt 

szeke:ret. 

ts. i. 'felborít'. Mái-mái fedűtölle a szél a 

feldől fédül tn. i. 'felborul'. Ne' rakjatok ojan tetés szekérét, 

mé fédültök: 

fcldöryöl fedorgol ts. i. 'eszméletre dörgöl, dörgöléssel 

magához térít' (ájultat). 

íeldiiu. jédug ts. i. 'fölvesz, fölhúz, magára vesz'. Dukjel 

az ujjast, mé hideg van: Fedugom a csizs.mát a lábomra: 

feldúr jedúr ts. i. 'gyorsan fölhány, feltaszigál'. Fédúrtam 

aszl a kisz szé.nát a há'szijára: 

íeldúz jeduz ts. i. Sz. Féduzza az órát (= 1. 'megorrol, 

megneheztel'. 2. 'meghal' tr.). Ke resztapái h a ' m á r f é - 

d úszta az ö.rál (= hamarosan meghalt). 

feldől, feldűl 1. feldől, feldőlt. 

felé fele (éfelém, tefeléd, lifele V. felé; mifelénk, tifelétek, 

tikjeléjek v. feléjek) nu. 1. 'félre, részre, darabba'. Vágjuk 

kék jele. Nem- tudok é szász fele szakad:ni. Hasad az ék hárö 

fele (Nd). 2. 'helyre*. Megyünk hak fele ( = hat helyre, t. i. 

látogatóba). Sok- fele jártam: ma (= sok helyen). 3. 'versus, 

gegen'. a) [helyről] Van' nekünk a vetési halár fe:le ety kis 

főij-dünk: Azóuta a sze'kér má Halisz fele jár: Mikor megyek 

Káröi fele... (Nd). Fe m 

lé se ment: (= feléje), h) [időről] 

'kuvasz fele má mrgyö ráita vóut a köhö:gés. Háinál fele 

jobbá lelt e kiesi:vél. Má három esztendőüs: vagy má nély 

fele van: 4. határozóval (igekötővel) és más mondatrészekkel 

kapcsolatban befejezetlen cselekvést jelöl, mégpedig 

kezdődő (s z án d é k o 11) és folyamatban 

levő, tartós cselekvést, a) [kezdődő cselekvés] 

Oszt e- még az étvágyamat is hozza mek fe:le (= kezdi meghozni). 

Meg-berenáta, mikor ki fele: köütt (= mikor kezdett kikelni). 

Mire én o-daértem, mán- akkor ük é- fele jöttek: (= kezdtek 

szétoszlani). Nem' akár jóu idői) fele len:ni (= jó idő kezdődni). 

Nem' akar ennek a pattanásnak teteje fele len:ni (= teteje kezdődni). 

Nem' eszik ez a disztóu a válu.búl, hanem oda áll:, 

osz tur ety kwtai fele: (= kezd túrni egy mély gödröt). — 

l») [szándékolt cselekvés] Még mek- fele döglik ez a rossz ö:kor 

(= készül megdögleni). Nem- jut eszembe fe:le (= nem akar 

eszembe jutni). Mos- jöttél e:lőü, mán óiidala-zol é- je-le? 

(= meg akarsz szökni '?) Mikor Sándort vá-lasztolták igazgatémnak 

fele, hát van- ott ety fkjatál tanitóu, a- vágyót: rá 

(= mikor igazgatóvá akarták választani). Harminc tojást 

fele véletel vóun az asszöság.gál (= 30 tojást akart vétetni). — 

c) [sürgős, siettetett cselekvés] Váeesatok: má jegyet fele: 

(= siessetek jegyet váltani). Tegye: má kO'Vászt fele: (= tegyél 

gyorsan kovászt). Ag-gyál: már ennünk fele: A -dok: már

2f>8 

ennetek fele: (inertek: má enni fele: ( gyertek gyorsan enni). 

Szerette vóu: férhesz fele adni: ( = minél hamarabb férjhez 

adni). Nem- kííd a fiju pészl fe:le (= nem igyekszik pénzt 

küldeni). Nem- tud az ember most mit fele főijz:ni ( = hamarjában 

mit főzni). Szeretne ve:le mek- fele csmcrkediű : (= mihamarabb 

megismerkedni). Terád meg viszem a dunnát fele 

( = azonnal viszem a dunnát). —- d) fépen folyó, történő 

cselekvés] Az erdődbe ety ki-gyön ek mek- fele egy bí-kát ( = 

épen evett egy békát). Meny gyen a jirhászlioz fele. (= menőben 

van a juhászhoz). Az é-nekkárba mikor fé- fele gyiilüyk, 

hát

2 6 9 

hónt jöüdnek a hasznát mint- jeléjjük: Feléli a vagyonát ( = életében 

elfogyasztja, nem hagyja örökül). 

feléled jeléled tn. i. megelevenedik, életre kél'. 

fclclcgyít 1. felegyvelít. 

feléleszt jeléleszt ts. i. 'életre kelt, feltámaszt', 

felemás ~ mn. 'nem összeillő pár' (pl. csizma), 

félemedik 1. megfélemedik. 

felemel feleméi ts. i. I. aulheben'. E'méll fel a fejed ! 

Még a szok-nyáját is felemelte: 2. 'megdrágít, fokoz'. Uty 

halló:, fekeméte a zsidóu a pájinka á:rát. 

íelemeledik ~ tn. i. 'felkél (ültéből), felemelkedik'. 

fclcmclycdik felémejedik tn. i. 'felkeveredik' (gyomor). 

felenned felenged ts. i. 1. 'fölmenni hagy'. -— tn. i. 2. 'felolvad, 

olvadni kezd' (fagy). 

felépít felépít ts. i. 'erbauen'. 

felépül felépüli tm. i. erbaut werden'. 

felereszt ~ ts. i. 1. fölmenni hagy, felbocsát vhová'. 2. 'fölhígít'. 

Na'gyö sürü vóut a le:ve, énrmeg e kis viz:zé fek eresztettem: 

1. feles ~ (-t, -ek, -se) fn. 1. 'haszonbérlő, ki a földbérletért 

fek termést fizet'. — mn. 2. 'a felestől bérként fizetett'. 

Feles málé, feles kender. 

2. feles I. fölös. 

feleség feleség (-el, -e) fn. 'gattin'. 

feleséges feleséges mn. 'nős'. 

feleségestül feleségeslüll hsz. 'feleségével (-ükkel) együtt", 

felesel felesét (-elek, -ész) tn. i. 'widersprechen, streiten". 

felesik ~ tn. i. 'fölbukik'. Ugy meglökte:, hoty feleselt: 

feleszik ~ ts. i. 'földről megeszik'. Mind' a más tyúkja 

eszi jel a mádét, ha ol né: vagy. 

íéleszlendös féleszlendöüs mn. 'halbjahrig'. 

féleszű féleszű mn. 'félbolond'. 

felétet felétet ts. i. 'földről felszedet, földről megetet' 

(pl. csirkékkel búzaszemeket). 

leieden ~ mn. 'össze nem illő; párja nélkül való'. 

Lakhattad a vásárba, hoty /életlen e: a kél ii:kor. E- kén adni 

eszi a feletlen ti:nóut. 

lelett 1. fölött. 

felez r*. (-ek, -él) ts. i. 'halbieren'. L. megfelez. 

felezés felezés (-1, -e) fn. 'halbierung'. 

fél fa ~ fn. 'lorpfosten'. Sírva mégy el kapum előijtt. 

Megöleled a /élfájál (Nd). 

felfagy felfagy tn. i. 'fagy támad, fagyás áll be'. Meymontam, 

hoty féfagy az écea:ka. 

felfakad féfokad tn. i. 'felolvad' (pl. a megfagyott út). 

Ha az uk féfokad, ok csak a madár tud álálmen:ni. 

felfal féfál ts. i. 'aulTressen'. K. Ugy' nekiment:, asz~ 

hitté, fek akarja jákni (^ dühösen nekitámadt).

270 

félfejre 1. félfőre. 

felfelé félfele hsz. 'egyik oldalra, féloldalra'. 

félfelől félfelőüll hsz. 'egyik oldalon, féloldalon'. 

felfér féfér tn. i. 1. 'hinaufgehen, raum habén'. Fé- né 

fér a hászijára ez a sar:ju. 2. 'elkel, jól fog, helye van'. Annak 

a gyérnulllalan ap-fának is fé férne hébe-höuba egy néha)/ 

krái:cár. Hkdeg vam: most, fé-fér a gu:ba. 

felfeszít féfeszil ts. i. 'feszítéssel fölnyit, föltör' (zárat). 

felfog féfog ts. i. 1. 'aufheben' (ruháját). 2. 'felölel' 

(pl. a kaszás egy fogást). Fé-fogom itt eszt a mc:nésl. — 3. 

'megért vmit'. Sz. Féfog rajta - 'birtokába veszi, tulajdonává 

teszi' (gazdátlan dolgot, talált v. használatlan tárgyat). 

Léik az ulonn egy rosz sipkát, osz f é - f o g o t rá i : t a. 

É-desapám nem- ige viséte eszi a kala:pot, mé neim szerette:, 

Lac-kóu mek f é • / o g o t r á i : I a. Én é'hajitottam, ü mek 

f é • f o g o t r áj : t a. 

félfog r-wfn. Sz. A fél-fogára se elég: (ennivalóról = nagyon 

kevés). 

felfogad féfogad ts. i. 1. 'szolgálatba fogad'. Fé'fogattam 

eszt a kis fat:lyut, hogy ve-zedgesse az ákröl, mik szán.-tuyk. 

2. 'esküvel fogad, fogadalmat tesz'. Fé-fogatta, hogy nemiszik 

táp pájirp.kát. 

felfon féfon ts. i. 'teljesen megfon'. Ha-marosö féfontuk, 

ami kisz szöszünk: vóut. 

félfont ~ fn. 'egy fontnak a fele'. 

felfordít féfördit ts. i. 1. 'umkehren, umwerfen'. 2. 'valaminek 

rendjét, csendjét fölzavarja'. Az e-gész házat lefordította 

ez a pu.ju. 

felfordul jéfördull tn. i. I. 'umgestürzt werden'. 2. 'krepieren'. 

Ugy megüllek:, hoty fé-fördüsz: 'rendje, csendje 

felzavarodik'. Mák féfördull a ház-, o-jay kegyellen daliás 

tesznek: 

felforgat féförgat ts. i. 1. 'szárítás végett villával rendre 

megfordítja' (szénarendet). Jóm, hoty fé.- né forgattuk a sár:jut. 

2. 'fölhány, rendjét fölkavarja'. Mimdent féförgalott a 

ládá:ba. 

felforr féför tn. i. 'aui'kochen, aufsicden'. Km. Kkcsi 

csupor hmmár féför: (= kicsi ember hamar indulatba jő). 

felforral féförál ts. i. 'sieden machen'. 

felfS féföiil tn. i. 'felforr' (étel fövés közben). Frföütt a 

le:ves. 

felfol 1. fellő. 

félfőre félféire hsz. 'hosszában'. Fékféire vágjam a hagymát 

vatg kaviká-ra? (= hosszában szeleteljem vagv keresztben 

? 

felfőz féföijz ts. i. 'aufkochen'. 

íelfrieskáz féfricskáz ts. i. 'fricskával orron bök'.

271 

felfrissül f(frissüli tn. i. 'felüdül'. 

felfú féfüi ts. i. 'fúvással felduzzaszt', (pl. hólyagot). K. 

A féi 

tottá). 

orcáját fé.-füila az ör:bánc (= az orbánc felduzzasz 

felfut fefut tn. i. I. 'hinauflaufen'. 2. 'felkúszik' (növény). 

F( m 

futott a komdóu a sg-fára: 

felfuttat lefuttat ts. i. 'fölkúsztat' (növényt). F('futtalom 

a szöijldőüt a tornácra: 

felfuvódik féfuvóudik tn. i. 'haspuffadással járó veszélyes 

betegséget ka])' (pl. az ökör a sok zöld lóherétől). 

felfut féfül ts. i. 'feltüzel, fűtésre felhasznál' (rőzsét, 

pozdorját). 

felfűz féfüz ts. i. 'fonálra, madzagra fűz' (pl. dohányt), 

íclgereltlyél fégerebjéll ts. i. 'gereblyével fölkapar' (szénát). 

fclgondol fégondöl ts. i. 'végiggondol'. Mék tán eccer 

se vóutunk: ot húsvét óuda, ha jóul fégondodom. Ha jóuk 

((gondolom, lám még job- lel vóun eladni aszt a két li:nóut. 

Te' má jóuk fé tudod gondolni, hogy mijfér la:nülsz. 

felgyújt fégyút ts. i. 'anzünden'. 

felgyújt fégyüt ts. i. 'megszáradt takarmányt bukókba 

(kalangyákba) összehord'. Ka szád Zsiga az Égérhátonn ety 

kizs gaszk, asz- vóutg fégyűte:ni. 

felhagv fehágg ts. i. 'felad' (leckét). 

felhajít féhafit ts. i. 'feldob'. 

felhajlik féháilik tn. i. 'felhajtódik, föllebben' (ruha, 

szoknya). 

felhajt feháit ts. i. 1. 'fölemel, föllebbent". Iláis- fel aszt 

a firluuj:gol, mé nem- látni: itt. 2. 'ruha aljára rövidítés céljából 

körül ráncot varr'. Fé-háitok a szoknyám:bül, mé na-gyö 

hosszú: -\. 'felhörpint'. Fo-gaggyunk, hogy én- eszt az wveg 

börl ee-cére féháitom. 

felhámlik féhámlik tn. i. 'felfoszlik' (pl. bőr). 

félhang félhayg In. 'hamis hang'. Félhangokonn énekét. 

felhánt fehánt ts. i. 'héjától megtisztít'. Mire o-damentem, 

má fé hántották a mádét. 

felhantol fehontöl ts. i. 'földdel feltölt'. 

felhány fehány ts. i. 1. 'földobál'. Féhánlam a szé:nát 

az óukhászjára: Féhánnya a farát (a ló = farát feldobálva, 

ugrándozva fut). 2. 'fölemleget, fölpanaszol'. Még aszt' is 

f(hanta:, hogy a más-nap ety kö-tél lo-mot adot ne:ki. Ne- kér 

tükle sem-mit:, mé még az u-nokádnak is féhánnya: Még aszt 

a kizs di-fóut is f(hanta:, akit mosk esztendeje adot vóut: 

felhasgat féhazsgat ts. i. 'apróbb darabokra hasogat'. 

Menygyek:, csak e/lép fé'hazsgatom eszi a kis: fát. 

fölhasít fehasit ts. i. 'hasítást tesz rajta'. Valami csap-ka 

(('hasította a tálpo:mat.

2 7 2 

felliéc stb. 1. ferhéc. 

fellielvlieztet féhéihesztet ts. i. 'fölhelyez, fönt elhelyez', 

félholt félhóuti (-onn) mn. 'halbtot'. 

felhői)ugzik féhóujagzik tn. i. 'felhólyagosodik,hólyagossá 

lesz' (pl. égés a testen). 

felhígít féhigit ts. i. 'verdünnen'. 

felhord féhörd ts. i. 'hinauftragen'. 

felhoz fihoz ts. i. 1. 'heraufbringen'. 2. 'előhoz, fölemiit' 

(beszéd közben). 

felhozódik féhozóudik tn. i. 'fölvetődik, l'ölemlitődik' 

(beszéd közben). 

felhő n., 1. felleg. 

felhörhöl féharbol ts. i. 'hörpögetve megesz'. Erceidbe 

flhorböli aszt a kis le:i>et. 

felhörpint féhorpint ts. i. 'egy kortyra megiszik'. 

felhúz féhuz ts. i. 1. 'mélyben levő tárgyat fölvon'. 

Féhuszta a kiidbull a vidrei. 2. 'lábára húz' (csizmát, nadrágot). 

3. 'súly fölhúzásával vagy máskép fölcsavar' (pl. órát). 

4. 'fölépít'. Hirmár féhuszták aszt a kis há:zat. 5. 'egyenesre 

húz' (zsákot). 

felhúzgál fihuzgdü 

földből). 

ts. i. 'fölhúzogat, föltép' (pl. gazt a 

felhúzódik féhuzáiidik tn. i. 'sich hinaufziehcn'. 

felből /éhül tn. i. 'a hideg földön ülve v. fekve meghűl". 

felibe 1. fölébe. 

felig ~ hsz. 'bis herauf'. Fél- leheled benne húzni a gn< : 

r:tgál 

e-gésszé fedig. 

félig ~ hsz. 'halb, zur hálfte'. 

félig-meddig ~ hsz. 'némileg, bizonyos mértékig'. 

Fé'lig-meddig 

jélig-med:dig. 

mán kk fele áll az ui:tya Az ö:vé e má 

felülik ~ tn. i. 'felfér'. Felülik mán a gu.ba. Felülik 

a lüz a ház.ba. 

felír ts. i. 'aufschreiben'. 

felírás felírás fn. 'überschrift'. 

fclirkál felírkáll ts. i. 'felirogat'. 

felirt ~ ts. i. 'föltép' (szövőszéken a felső réteg fonalat 

az alsóról). Addig nenv szühec, mik fé nem irtod a fonadat. 

felistenei felistenéi ts. i. Sz. B m, aki felistenélt ére 

a világra ! (= aki teremtett). 

Félixszeg Féliszszeg hn. (Szárazberek). 

feljajgat féjáigat ts. i. 'jajgatással felébreszt'. 

feljebb fejjebb hsz. 1. 'magasabbra'. 2. 'magasabb helyen'. 

Sz. Még neki ál fej.febb (= még ő áll az erdő felől ; hibás 

létére ő panaszkodik). 

feljebb-való feffeb-valóij 

melv'. 

fn. 'felettes, föléje rendelt sze

273 

iVIjüii féjön tn. i. I. 'heraufkommen'. 2. 'felkél' (nap, 

hold). 3. 'fölvetődik'. Töb- beszedek köszl fejőit az- is:, hogy 

job- mekhálni: Sz. Féjött a hava (= rájött a bolondja). 

feljött 1. napfeljötte. 

felkajtat fékáitat ts. i. 'fölkutat, előkeresgél'. 

íelkankanjózik fékaykárgóuzik tn. i. 'lábait fölhúzva felfüggeszkedik'. 

Fé:kankűrgémzott a sa-rogjára: Hármaim is 

fékankargóuszlunk a: ágá.ra. 

fclkanknrodik fekaijkarodik tn. i. 'lábait fölhúzva felfüggeszkedik'. 

felkantároz jékanlároz ts. i. 'kantárt a fejébe húz, kantárral 

ellát' (lovat). 

felkap felkap ts. i. 1. 'hirtelen fölvesz', tn. i. 2. 'jobb módra 

tesz szert, szerencsés helyzetbe jut'. Asz- hitte: tá, hogy mái 

lekap, ha oda ál be cselédmek. Asz- hitte:, hogy ik ot mos jekap:, 

oszt ügyi, hogy még ronygyosab mint azelöutt. Mék fé'kap az 

üveg And:ris. 3. 'erőre kap'. Nem- tudót vóun az a roz börmyu 

fekapni: — ts. i. 4. 'divatként követ'. Mos-tanába fé-kapták 

ezeket a kö-römeipőijket. 

fölkapar fékap

274 

kötelét szabályozó ill. feszesen tartó fácska). 6. a jirész 

kötele ( = feszítő zsinórja). Rajzát 1. alább. 

félkezű félkezü mn. 'einhandig'. 

felkiabál fékijábáll ts. i. 'kiabálással felébreszt'. 

felkortvint fékörtqinl 

(pl. bort). 

ts. i. 'egy kortyintással megiszik' 

felkortyol fékörtyöl 

iszik vmit'. 

ts. i. 'felhajt, mohón, gyorsan meg 

félkótya félkóutya mn. 'félbolond'. 

félkótyás félkóutyóus mn. 'féleszű, félbolond'. 

felköhög féköhög ts. i. 'köhögés segítségével a légcsövéből 

feltol' (flegmát, turhát, nyáladékot). 

felkölt féköüt ts. 

i. 1. 'felébreszt'. 2. -ff—- —"í 

'fekvőhelyzetéből felállít'. 

Köüs- fé mán 

aszt az ök:röt. 

felköszönt féköszönl 

ts. i. 'köszöntővel 

megtisztel' (pl. 

névnapon) m ^ ^ m m - r — ~ : i 

-. ; —IJrra 

leikot fekot ts. í. 

1. 'umgürten, um- Féikéziürész. 

schnallen' (szoknyát, 

gatyát; harangot a jószág nyakára). 2. 'felakaszt'. Hogy a 

hóiihér kössö fél! 3. 'kévékbe köt'. A knparékot is asz montom:, 

hoty kös-sék fél: 

felkötöz fékötöz ts. i. 'karójához kötöz' (szőllőt). 

félkrajeár félkráicár fn. 'a régi egy filléres'. 

felkueorít fékucorit ts. i. 'felgörbít, maga alá húz'. 

Fékucoritotta a lá.bát. 

felkucorodik fékueorodik tn. i. 'felkuporodik, felguggol 

vhová'. 

felkunkorgőzik fékuykörgénizik tn. i. lelgöndörödik, fel-' 

csavarodik' (pl. bajusz). 

felkunkorodik fékuykorodik tn. i. 'felgöndörödik, felgörbül, 

felcsavarodik' (bajusz, a szőllő kapaszkodó kaccsá). 

felkuporodik fékuporodik tn. i. 'felguggol vhová'. 

felkúszik feküszik tn. i. 'hinaufklettern'. 

féllábos ~ mn. 'olyan (lábbeli), mely nem egyformán jó 

mindkét lábra, jobb- és ballábas'. Féllábos csizsma, cipöijk. 

L. egyenes lábos. 

féllábú féllábú mn. 'einfüssig'. 

fellandul fellandull tn. i. 'föllobban, lángot vet'. Aszmonygya:, 

hogy a kérk alal péz- van elás.-va; az éc-caka fellandull: 

fellármáz ~ ts. i. 'felriaszt, felkiabál vkit' (pl. álmából).

275 

felleg ~ (-et, -je) fn. 'wolke'. A Szí lágybúi jön a felleg, 

esni) lessz: Megyén a felleg Máramorozsba sóuk nyalni: 

felleges ~ mn. 'felhős'. Felleges van: (= felhős idő van). 

felleghajtó fcllekháitóu fn. 'a fellegeket kormányzó csodás 

lény'. Nr. A néphit szerint a felleghajtó nagyon sovány 

ember, "olyan sovány, mint a kárász". Tejjel meg tojással 

él. Le-leszáll a fellegek közül a faluba az asszonyoktól tejet 

meg tojást kérni. Mikor Adorjánban megkérdezték tőle, 

miért hajtja folyton azt a sok felleget, hiszen volt már elég 

sok eső, azt felelte rá : „Muszáj, mert parancsolják." 

fellép fellép tn. i. 'hinaufsteigen'. 2. 'gyorsan fölmegy'. 

Lép - 

fé esak a hászijára, osz hány le e kisz szé:nát. 

félliter féllitér fn. 'halbliter'. 

félliteres ~ mn. 'félliter űrtartalmú'. Félliterezs bádog. 

fellobban ~ tn. i. 'auflodern'. 

felloval féllovál ts. i. 'felbiztat'. Féklováta a pu:ját, hogr 

é'viszi Szak-mára: Gyuri lovalta fel ü.köt, hogy verjék meg a 

jed:zőijl. 

fellök ~ ts. i. 'feltaszít'. Féklök a tezhen. 

félmagra ~ hsz. Sz. Félmagra vét (pl. búzát = úgy veti 

el, hogy a vetőmag felét a megkevert földre veti, azután a 

földbe szántja s erre a szántásra veti el a mag másik felét). 

Az ilyen vetés biztosabb, egyenletesebb. 

felmagzik jémagzik tn. i. 'magvasodik, magba szökken, 

magot hoz' (hagyma, répa, káposzta). 

íélmarék jélmarék mn. 'annyi, amennyi az ember egyik 

markába 

marék. 

belefér'. Te-gyé bele ety félmarék: sóul. L. össze- 

felmarUol femárköl ts. i. 'markában fölvesz'. Sz. Basszom 

meg, aki fémárkait ! (káromkodás = aki csinált). 

felmárt féméül ts. i. 'auftunken' (pl. zsírt). K. Vigyáz:, 

mé fémárig veled eszi a kis pocso:fál (= beledoblak a sárba). 

felmászik féméiszik tn. i. 'hinaufklettern, hinaufkriechen'. 

felméescl fémécsél ts. i. Sz. A hóu-hér mécséjje fel a 

zsírodat! (káromkodás). 

felmegyen fémegyen, jémenygyen tn. i. 1. 'hinaufgehen'. 

2. 'sich belaufen'. Fement vaty husz forintra. 3. 'fokozódik, 

drágul'. A mült szereda óuta na-gyö fément a buza ára 4. 

'aufgehen' (csizma a lábra). 

felmelegszik fémelekszik tn. i. 'sich erwármen, sich 

erhitzen'. Hifába ülök itt a plal meklet, nem- tudok fémeleged.ni. 

Híjába süt a: nap, nem- akar az idöü jéme,leged:ni. 

felmenő jémenöü fn. 'a vászonban a hosszanti szálak'. 

Rosz- vóut ennek a vászoivnak a belevalóuja is, a fé-menöüfe is. 

Pa-mut en:nek a fé-menöüfe is, a beleverőüje is. 

felmer fémér ts. i. 'meregetve fölszed' (pl. kicsépelt 

gabonát a szérűről). 

is*

270 

felmér fémér ts. i. 'vermessen'. 

felmérgesíti fémérgesit ts. i. 'felbosszant'. 

felmond fémond tn. i. 'szolgálati, bérleti viszonyt megszüntet'. 

Sz. Na-, a kis óu-ra f e • m o n t a a s z ó u g á l - 

l a : t o t ( = elromlott). 

felmondás lemondás fn. 'szolgálati, bérleti viszony megszüntetése'. 

felmos féinos ts. i. 'elvégzi az edénymosást'. Sz. Ku-tga 

mossa fel a tál:ját (= rossz gazdasszony ; a kutya nyalogatja 

a mosatlan edényeit). 

íclmosngnl jémosogat tn. i. 'az edénymosást elvégzi'. 

Kilenc aura is émült, mire jémosogat:tam. 

felmotóllál jémotémllidl ts. i. 'motóllára felteker' (fonalat). 

Sz. Fé-motóullédlom a beleidet ! (fenyegetés). 

leineve] fenével ts. i. 'erziehen'. 

felnéz fénéz tn. i. 1. 'föltekint'. 2. 'vhova fölmegy és ott 

szétnéz'. 

felnő fénőiil tn. i. 1. 'aufwaehsen'. 2. 'földagad'. O-jat 

ütött a kezem:re, hoty jé-nöütt a hej:je. 

felnynklőz jényaklóuz ts. i. 'nyaklóval ellát (lovat), a 

nyaklót a nyakába húzza'. 

felnyal fényed ts. i. 'aufleckcn'. 

felnyergel jényérgél ts. i. 'satteln'. 

felnyilal jényilál ts. i. 'emelőrúd segítségével föltámaszt, 

fölemel' (pl. gerendát). 

felnyílik fenniük tn. i. 'sich öffnen'. Sz. Fényül a sze:me 

v. fényül a csipá.ja (g. = elbízta magát, vakmerő, szemtelen 

lett). 

felnyirkul fényirkull tn. i. 'alulról nyirkot, nedvet szed 

magába, felnyirkosodik'. 

felnyit fényit ts. i. 'öffnen'. 

felnyújt fényút ts. i. 1. 'föltart' (pl. az ujját). 2. 'szövőszékre 

fölteker' (fonalat). 

felnyurgul fényürgull tn. i. 'hosszúra felnő'. 

féloidalú félóudalu mn. 'fél oldalán hibás, fél oldalán 

nyomorék'. Félóudalu dinnye. Má én- is mekházasodok:, 

é-veszek valami félóuduüut (= valami féloldalú menyecskét). 

felőgyelít 1. felegyvelít. 

felöklel fclöklél ts. i. 'szarvával föltaszít' (pl. ökör). 

felöl fclöüll ffclöiülem, felöülled, felöiillc stb.) nu. 'von, 

von. . . her, von seiten'. a) | helyhatározó: honnan'?] Szakmar 

felöijl jön ecs csapat páva (Nd.) b) [helyhatározó: hol?] It- 

Ká-dárék felöijl má na-gyon csorog ez a fe:dél. e) [képes helyh.] 

Mit- hallottá felöijkled ? d) (okhatározó) Ráértél vöuna wg 

dínigot fe.döijll. 

felöl felöl fn. I. 'a kinyújtott félkar végétől a mell közepéig 

terjedő hosszmérték'. 2. 'halbklafter' (fa).

277 

felöli felőijt ts. i. 'felvarr'. Felőijti a gombot. 

felöltözik felöijlözik tn. i. 'sich ankleiden'. K. Na-, te 

fel-öiitösztél: ! (tr. = teleszedte magát tetüvel). 

felöltöztet felőiitösztel ts. i. 1. 'ankleiden'. 2. 'felruház, 

ruhával ellát'. 

felömlés felömlés fn. 'láztól, melegtől az ajkon keletkező 

pattanás csoport'. 

felömlik ~ tn. i. 'fölpattogzik, apró kiütések, pattanások 

keletkeznek rajta'. Fel-ömlött a keze fe:je. Valami 

löl-oáihideg főt: rá, at-tull ömlőt fel az ajfa:ka. 

(elönt 1. feltölt. 

félős félöijs mn. 'félénk'. 

fclpálhásodik fépálhásodik tn. i. 'nyirkosság miatt összetapad' 

(pl. széna). 

felpántlikáz fépánllikáz ts. i. 'szalaggal feldíszít'. 

felpattan fépatlan tn. i. 'felugrik (ültéből)'. 

felpatlogzik fepattogzik tn. i. 'láz miatt felömlik' (pl. az 

ajak széle). 

felpeekel fépeckél ts. i. 'pecekkel szétfeszít'. Fépeckeli 

a tinóu száját (pl., hogy az orvosságot beleöntse). Sz. E- má 

fé-peckélte m a : g át a sze-kere : (= nagv hegvesen 

felült). 

felpederít fepederit ts. i. 'felsodorít, felkunkorít' (a bajusz 

végét). 

felpénz félpéz fn. 'foglaló', 

íelpénzeí 1. lefelpénzel. 

felperes felperes fn. 'kláger'. 

íelpléhel fépléhél ts. i. 'szélesen fölszeg' (szoknyát). 

felpoleol fepóueöl ts. i. 'magas helyre tesz'. Fépöucölta 

ma.gál a sze-kér tetejibc : 

felpüffed fépöffed tn. i. 'felduzzad, kissé megdagad' 

(testrész). 

felpróbál fepróiibáll ts. i. 'próba végett fölvesz' (ruhát 

pl. vásárláskor). 

felragaszt feragaszl ts. i. 'aufklcben'. 

felrak férak ts. i. 1. 'aufladen'. 2. 'szapulókádba lugozás 

céljából összegyűjt' (szennyes ruhát, fonalat). 3. 'fölteker' 

(kontyot). Férak ja a konytgát. 

felráz féráz ts. i. 1. 'rázassál fölébreszt'. A-lig lehetet 

fé-rázni, o-jam méjenn alult: 2. 'rázassál fölkever' (pl. orvosságot). 

3. 'fölkever' (kártyát). 

félre fére (férébb) hsz. 'seitwarts, abseits, weg'. K. 

Ement fé-re ety ki:csil (= szükségét végezni ment). Sz. Fé-re, 

ba-jue, csöu-kol kapsz:! (mondják tr. bajuszsodráskor v. 

csókolózásra készüléskor). 

félreáll jéreáll tn. i. 1. 'oldalra áll, az útból eláll'. 2. ferdén 

áll*. Sz. Ugy' jóullaktam :, hoty jé-reáll a ha:sam.

278 

[élrebeszél férebeszéll tn. i. irrereden'. 

félrecsap férecsap ts. i. 'féloldalra billent' (kalapot, sipkát). 

Sz. Fé-reesapla a kony.tyát (asszonyról = becsípett). 

félrcíaragő férefaragóu mn. kétkulacsos, aki szemben 

máskép beszél, mint hát mögött'. 

felrefingó férefirjgóu mn. 'férjét megcsaló, szeretőtartó' 

(menvecske). 

félreíitul férefituU tn. i. 'félredül, félrehajlik'. I-eTejitüll 

a boyja teteje. 

félrefordul jérejörduU tn. i. 'sich abwenden". 

félrehúz férehuz ts. i. 'oldalra von' (pl. lyukról a fazekat). 

félrehely férehejj fn. 'félreeső hely'. Es: led- valami 

fé-rétiéire : 

felrepül /erepüll tn. i. 'auffliegen'. 

félreleszen féreleszen ts. i. 'beiseite legén'. 

felretten féretten tn. i. 'felrezzen, felriad' (pl. álomból). 

félre való dolog fére valóu dolog fn. 'székelés, természeti 

szükség végzése'. Fére valóu dongára ment. Fére valón 

dóugéil végzi. 

íélrever férevér ts. i. 'fél oldalán kongat' (harangot, tűzvész 

esetén). 

íélreviszen féreviszen ts. i. 'más dallamra visz át, elhibáz". 

Féreviszi az éneket. 

felröppen féreppen tn. i. hirtelen fölrepül'. .1 esir-ke 

fé-reppenl: az ablakra : 

felrúg férug ts. i. 'lábával fellök, feltaszít'. Sz. link- fé, 

hadd- ott (így végzi munkáját a felületes ember). 

felruház leruház ts. i. 'bekleiden'. Km. Könnyű a szegénl 

kicsufökni, de nehész feruház:ni (az emberekben hamarabb 

támad a gúny, mint a részvét). 

i'elsarkal fésűikül ts. i. 'sarkával fölszed', k'esárkajja a 

hász föüggyét (t. i., ha frissen van tapasztva). 

felséges felséges mn. 'allerhöchst' (király). 

felseper leseper ts. i. 'aufkehren'. 

felserken fésérken tn. i. 'felébred'. 

felsért fésérl ts. i. "felhasít'. Valami esapka /e-sérlette a 

tOlpb.'mát. 

felsír fésír ts. i. 'sírásával felébreszt" (álmából, holtából). 

felső" félsőij mn. I. 'felül levő', fn. 2. 'ober' (kártya). 

Ptfos felsőn, lök felsői) stb. 3. 'felöltő, felső kabát'. Vet' fel a 

félsőü:det. Vö. filkó. 

felső fiirészes felsői) firészes fn. 'az a munkás, aki 

a szálvágó fürészt az állványon fölfelé húzza'. L. szálvágó 

fürész. 

Felsőgát Félsöügát hn. (Méhtelek). 

Felsömajor Félsőümaför tanyanév. (Sárköz). 

Felsőmalom Félsöümalom hn. (Sárköz).

279 

Fclsömezö Félsöümezöü hn. (Avasújváros, Daholc, 

Adorján). 

Felsőnyíres Félsőijnyires lin. (Kőszegremete). 

Felsörét Félsőijrét lin. (Szárazberek). 

Felsdszéles Félsőüszéles hn. (Nagyhódos). 

Felsövéj- Félsöüvég hn. (Mikola, Szárazberek). 

felsrófol jéslénijöl ts. i. 'felcsavar, csavar segítségével 

feljebb húz' (lámpabelet). E-rüffent a lámpaü:veg, mé nagyö 

féslóujölták a lám.pát. 

félsukk ~ fn. 'egy ököllel és kinyújtott hüvelyk-ujjal 

mért hosszúság'. Vö. sukk. 

félsukkos ~ mn. 'egy félsukk hosszúságú'. 

felsúrol fésurull ts. i. 'aufreiben' (padlót). 

felsül lésül tn. i. kudarcot vall'. 

felsüt fésül tn. i. 1. 'feljő' (nap, hold). Két nyárfa kaszt 

jésülött a hóudvilág. (Nd.) 2. 'melegen süt' Kilenc aurára má 

jóul- lésül a : nap. Mekszárat, ha a nap fé:süt. 

felsütkérez jcsülkcrez ts. i. 'süteményekhez fölhasznál'. 

Aszt a kis lisz:tet má fé-sütkéreszte in.nen. 

felszahailul fészabadull tn. i. 'tilalom alól feloldódik'. 

Fé-szabadull a zsidóit bükdye, máid- iszunk akkor ely kesér:vest. 

Fé'szabadült a: rét (= legeltetési tilalom alól). 

felszahinál fészabináll ts. i. 'felszabdal, ollóval felvagdal'. 

felszalad fészalad tn. i. 1. 'a kert alól az udvarra v. a 

házhoz szalad'. Sza-laly fé csak a kóu-csér ! 2. 'fölrántódik, 

fölcsúszik a kézből' (a kútostor). 

felszáll fészáll tn. i. 'fölrepül (madár), levegőbe emelkedik 

(por, füst'.) 

felszámlál fészámláll ts. i. 'összeszámlál'. Még öt-vé 

forént sincs : ot, hu jóul fészámlál.dom. 

felszánt fészánl ts. i. .aufackern, pflügen'. 

felszárad lészárad tn. i. 'trocken werden' (tinta, harmat). 

felszáradt- jészáratt- (csak bírt. sz.-raggal) fn. 'trockenwerden'. 

Hármai jészáratlyára. 

felszármai fészármál ts. i. 'felbont, alkatrészeire bont' 

(pl. tyúkot). 

felszed fészéd ts. i. 'auflesen, ansammeln'. Annyi korié 

polyogol:, hogy nem- gyöüszté vóu : fé-szedni : A-zér se venném : 

rám, öcsém, eszt a német nadrá:got, mé fé-szedi a bál:hát. 

Sz. Fészedi a fárzsábájál (= felcsipegeti, csipegetéssel 

gyógyítja). 

felszedelőzködik fészedelöüszködik tn. i. 'felkászolódik, 

holmiját fölszedve indulni készül'. 

fclszcdődik fészedöijdik tn. i. 'fölszedetik' (som, szilva), 

félszemű félszemű mn. 'eináugig . 

felszentel fészentél ts. i. 'einweihen, einsegnen'. K. 

Fészenlélte az űj nadrá.got (= első alkalommal beszennyezte).

280 

félszer jelszer fn. 'féleresz, falábakon nyugvó, fal mellé 

épített kocsiszín'. 

felszerszámoz fészerszámoz ts. i. 'szerszámot (hámot, 

gyeplőt) rak reá, szerszámmal ellát' (lovat). 

felszí 1. felszív. 

felszikkad fészikkad tn. i. 'felszárad'. Vár-jutjk, mik 

fé-szikkad a hár.mat. 

felszippant jészippunt ts. i. 'schnupfen'. 

felszítat fesziital ts. i. 'felszít, felgerjeszt'. Szíi-tas fel aszl 

a tü:zet, fánygm. 

felszív feszíi ts. i. 'aufsaugen'. 

felszűr fészúr ts. i. 1. 'rászúr, rávon' (tűre, villára, 

nyársra). 2. 'feltűz' (pl. virágot). 

felszül feszül ts. i. 'meggazdagít, szegénységből fölemel". 

Hoty- feszülte a malom aszt a zsidóul! Ü-tet az olafülöü 

szülte : fél. 

félt félt ts. i. 1. 'besorgt sein'. Ugy-i, félted aszt a ronyyyos 

életedet ? 2. 'féltékenykedik'. Félti a feleségű. Sz. Félti a 

bürit (= fél a veréstől). 

feltalál félanáll ts. i. 'megtalál, előtalál". (Kömörő). 

feltálal félédtől ts. i. 'auftischen'. K. = elejti az ételes 

tálat (tr.). 

feltállal 1. feltálal. 

feltámad félámad tn. i. 'auferstehen'. 

feltámadás fétámadás fn. 'auferstehung*. 

feltámaszt félámaszt ts. i. 'életre kelt'. 

ícilámliálődik fétámbállóudik tn. i. 'felépül, fellábad' 

(betegségből). Szegény Erzsi mos- támbállóiidot fé fe:le, osz 

mos- meg az apja vérté : meg. 

feltápászkodik fétápászkodik tn. i. 'nagv nehezen fölkel' 

(ültéből, fektéből). 

feltapiekol fétapieköl ts. i. 'feltapos, talpával fölszed' 

(sarat, piszkot). Le-seprem : má, nem- akarom, hoty fétapiekoffuk 

eszt a sok tyuk:szárt. 

feltart félárt ts. i. 1. 'fölemel, fölnyujt". Fé-lártolta a két 

kis ke:zit, uty- kérte: 2. 'táplál, fenntart'. En a fijajimat ebb' 

a szük- üdöübe felártottam (Kömörő). Mitj-ket apám ab-bú 

íártot: fel, a hazukságbull : 

íoltáskásodik féláskásodik tn. i. 'felső rétege fölrepedezik'. 

Féláskásodott a hász föüg:gye, mé né- vóud benne 

lúga:né. 

feltasliz félasliz ts. i. 'felpofoz, nyakon ver'. 

fcltát fétát ts. i. 'felnyit, feltár' (száját). Sz. Fétáttya a 

száját (= veszekedni, szitkozódni kezd). Róu-za néni is 

fetátotta aszl a takaros k i s z sz á : j át. Fétáttya 

rá a száját (= kéri, magának kívánja). 

felteker féteker ts. i. 'felgombolyít' (fonalat). Sz. Fé-

281 

tekeri az ezszit, mjn dög-löd börnyu a fár-.kát (tr. = erősen gondolkozik). 

feltér felér tn. i. 'felfér*. 

feltérít /éterit ts. i. 'heverészéséből felállít, felzavar' 

(nyájat). Fé-csürgették, fé-téritették a disz.-nóul valami nagy 

nehezeim. 

íelteszen jéteszen ts. i. 1. 'aufsetzen, auf stellen'. Tel- fel a 

gir.bát a szekéré : Az öreg ur is felelte az öuku.dát. 2. 'ráerősít, 

ráalkalmaz'. Tegye fel az áitóura eszt a sár:kol. 3. 'helyére 

tesz'. Féteszem mán a platláidóut. \. 'példaként fölvesz'. 

lka-, tcszé fél, mek-kérdeznék tülle, hoty kéc-cér hat mennyi, 

nem- tudná megmondatni 5. tn. i. 'vetekszik, fölér'. Fé-teszen : 

a két- ojan emberei is, mint: ii. Vitt- a kél li:bát o-jat, hogy 

nég-gyel is jelelt: fi. 'gondol'. Asz- teszi jél magáiba, hoty haneki 

jut, másnak is jut: Asz- tette jél magáiba, hoty ha- ti 

éjoglállátok az é hejjemet, akkor ém me-gyek más- héjre : 7. 'elhatároz'. 

Alá sok-ször fételtem magam.ba, hogy akármics 

csinál, nem- szöullok. 8. 'vél, gondol, hisz vki felől'. Na-, esz 

nem- tetté vau fé rukla. 

feltétel fététél fn. I. 'aufsetzen, aufstellen'. Harayk féléiéi. 

2. 'feladat'. 

felteiszik féteccik tn. i. 'előtűnik, feltűnik, látszik'. 

Fé-teccett a hajinál. Az ér-döiinek szinte a közepinn ety 

sii-rii, bozóutos héj vóut-, aki uty- teccel fél, mint eggy elevey 

kerítés. 

feltisztul félisztull tn. i. 'földerül, kiderül' (az idő). 

féltő jéltöii mn. 'féltett, félteni való'. Féltöii kincs. 

Összeszette, ami féltöijfc : vént. Sz. Ugy- vigyáz: rá, mjnt a 

féllöij kincsre : 

feltölt jétöiit ts. i. 1. 'felönt, a garatba önt' (őrölni valót). 

Minygyá lejár az ém bu:zám, oszt oda fé-tőiithecc : 2. 'földdel 

körültölt, körülföldel'. Fétöijli a málé lövik 3. 'földömből, 

fölgátal, töltéssel fölemel' (utat, lapályos helyet). Jóu- vóun 

ez a hejj : it, hotylia fétőijteznék. Sz. Im-re bácsi jóulfétő 

ütött: (= részeg). Fé-tőütötl a garad.ra (= berúgott). 

feltör jétör ts. i. I. 'legelőt, irtást először felszánt'. Igaz :, 

az a föijd- nincs- fétÖr:ve, csak le-gelöü :, de na-gyonn óucsóu 

vóut: 2. 'dörzsölés által kisebesít'. Fé-torte a tenyeremet a 

kapa.nyél. 

feltörik fétörik tn. i. 'dörzsölés által kisebesedik' (pl. 

tenyér favágáskor). 

fellörüljiel fétüriilget ts. i. 'edényeket mosogatás után 

szárazra törülget'. 

feltűr fétúr ts. i. 'aufwühlen'. 

felturkál fétúrkáll ts. i. 'lassanként feltúr'. 

feltűnik jétünik tn. i. 'felötlik, szeget üt a fejébe'. Fé-tünt 

nékem az a nacs- csendesség.

282 

feltűr li'tür ts. i. 'felgyűr, felhajt" (ingujjat, kabátujját, 

kalap szélét). 

feltűrkőzik fétürkőüzik tn. i. 'könyökén föltűri a ruhát'. 

felugrik ~ tn. i. I. 'felszökik'. 2. 'ültéből hirtelen fölkél". 

íelúszmászik feluszmászik tn. i. 'felkászolódik, feltápászkodik'. 

Mig ü fel-uszmászik, addig én árkom bokron tül 

járok : Vr-dóuga vár:ni, mik feluszmászik az istenat.ta. 

1. felül ~ tn. i. 1. 'aufsitzen'. 2. "sich hinaulsetzen'. 

2. felül fejüli 1. hsz. 'oben, obenan'. 2. nu. "über, oberhalb". 

- II. felült, felü f-je) fn. 'felület, felszín". .Ír alémja 

csupa dök :, csak a fe-lüjje szá.raz. Csak a kis- jelűje lesz 

pi.ross. 

felülrünnen jejürünnen hsz. felülről', 

felültet felültet ts. i. 'hinaulsetzen'. 

felüt ~ ts. i. I. 'fölfelé üt'. Felüli az álhit. 2. 'magasra 

üt' (lapdát). 3. 'teherbe ejt, felcsinál'. Asz- hallom :, hogy 

fía-tizö fel-ütnt valami jánt-. 

felvág févág ts. i. I. 'fölhasgat, fölaprít' (lát). 2. 'fölmetsz' 

(sebet). 3. 'lábbal, kerékkel följár' (sáros utat). Sa-gyö 

févákta az utat az a sok jóu:szág. \. 'rostáláskor felszínre vet' 

(a rostán át nem hulló szemetet). Mos- má e-lék tiszta a bu:za, 

mé fé-váktg vaty háromszor a ros.tánn. 

íélvágású félvágásu mn. 1. 'félbolond, félkótya, bolondos'. 

2. 'a rendesnél rövidebb tengelyű". Félvétgásu szekér. 

V. ö. egészvágásu. 

felvágva levágva hsz. 'vágtatva'. Szak-marig min-denút 

févágva meni a : lú, ot- csendesedet: meg. Fé-vágva, nyargalva 

mentek a pamu:tér. 

felválik févállik tn. i. 'alsó rétegétől elszakad, elválik'. 

felvállal févállál ts. i. 'magára vállal' (munkát, megegyezés 

szerint). 

felvált févát ts. i. 'apró pénzre fölcserél'. Vácscsa fel eszi 

a huszkoro.nást. 

felvarr févár ts. i. 'annahen' (pl. gombot). 

falvasai févasál ts. i. 'erővel behajt, fölhajt". Semlehetne 

rái:ta fé-vasálni az a.dóut. 

félvékás félvékás fn. egy fél véka tartalmú faedény'. 

Hoz- be a félvéikásl. 

felver fivér ts. i. 1. 'rászegez'. Vidd- el eszt a patkóul a 

sustér:hez, vér-je fel a csizsmám.Ta 2. 'feltör, kifoszt, kirabol'. 

Fé-vérték a zsidón bóuklyát. Az éc-caka fé-vérlék a kajibázmat 

3. 'fölriaszt' (álmából). 4. 'sűrűn benő, ellep, túlnő rajta'. 

Vágnám eszt a kizs bu:zád, de fé-vérte ez az istentelen esör:möij. 

Sz. A gyep- vérfe fel az udva.rod l (átok = légy olyan szegény, 

hogy semmiféle jószág ne tapossa az udvarod). Fé-vérte a 

csákvári haramgot (jóelőre elhíresztelte). 

felvert galuska févérd galuska In. 'olyan túrós galuska,

28S 

melynek lágyra kevert tésztáját kanállal hullogatják a főzővízbe'. 

íelvoszen féveszen ts. i. 1. 'aufheben, aufnehmen'. 2. 

felölt, magára ölt'. Vet- fel az uj:jast, mé hi-deg van : 3. 

szekerére ültet'. Gyere kis fány a szekerem után, Mái féveszlek 

valahun az uceán (Nd.) 4. 'komolyan vesz, figyelembe vesz, 

számba vesz, számon tart'. Nem- kell asz féven:ni, amid 

börközi állapodba mond az em.bér. Hi-jába ülöm :, fé- se ve-szi. 

Más mek-fekszi:, ü- mek fé- se ve-szi. 5. 'eltűr' Né- venné: fél 

szász- forintér, amit az ára rára:kolt. Né- vette vóuna fel aszt 

a szé-gyent, nincs- a világnak az a kin:cse. 6. 'fölkér'. Fé-vette 

tán-cölni. 7. 'eltalál, tájékozza magát'. Nem- tultam se-holyse 

féveiv.ni, hogy mére is va:gyok. Sz. Féveszi magát (= összeszedi 

magát, erőre kap, megjavul, megszépül). Mi-jé jóul 

févette magát ez a kis málé ! liá-lint úrnak nem- sog dohánnyá 

lesz :, hacsak evvel az esőijkkél fé né veszi ma:gát. Féveszi az 

úrvacsorát (= úrvacsorát vesz). Km. Ür-lírf, bolontúl mindent 

fé kél ven.ni (= el kell tűrni, nem állhatsz velők perbe). 

felvet févét ts. i. 1. 'alulról a felszínére vet'. Má fé-vetelte 

a felit a : té, é- nem szűrtem idejé:be. Févetette a lé a savóuját 

( = megaludt; kiválasztotta és a föle alá vetette a savót). 

2. 'a Vetőre fölteker' (fonalat). 

felvirágoz jévirágoz ts. i. 'virággal feldíszít'. Févirágoszlák 

a templomot. 

felvirrad févérad tn. i. 'virradatot ér, hajnalt ér, hajnalra 

ébred'. Naty- szomorúságra vératluyk : fél. Mikö fé-vérattak, 

lelökték Já:nost a kaszatömlödzbe. 

íelvirradás févéradás fn. 'felébredés, (hajnali) felkelés'. 

Ag-guon Islem böul-dok févéradást: (késő éjjeli köszönés). 

íelviszen féviszen ts. i. 'hinaufbringen'. Sz. Be- févitte 

Isten a dóugát ! (= be jó dolga van !) 

felzahoíáz jézaboláz ts. i. 'zabiával ellát, szájába teszi 

a zablát', (lovat). 

felzavar fézavár ts. i. I. 'fölkavar, zavarossá tesz' (vizet). 

2. 'felébreszt (álmából), fölriaszt'. Fé-zavártad a tyuko:kat, 

mos- má nem- tudom, miket akartam mekfog:ni. 

felzavarodik fézavarodik tn. i. 'zavarossá, szemetessé 

lesz' (víz). 

felzúdul fézndull tn. i. 'zúgva, zajongva összecsődül' 

(méh). 

fémlik I. fénylik. 

fen fén (fenek, fesz) ts. i. 'scharfen, wetzen' (kést, kaszát). 

L. kifen, megfen. 

fene ~ (-ét) fn. 1. 'süly a testen'. 2. 'roppant, 

szörnyű'. Be- fene messze van ez az erdői) ! Fene rossz erköiicsü 

lovakká kellelt ot nyövekedni ! Fene csuv beszéggye van ! Befene 

gindár ez a marha ! Fene értetlen ember ez az Amkrás !

284 

Fene eggy eleve zsidóuasszony ez a Jóuska felesé:ge ! Fe-ne 

Póuti: a I (= fenegyerek). E-járná : g még most- is a szarka* 

Ján:cot. 3. 'erősítő szócska, főként indulatos beszédben'. 

Ojan naty- fene kom betűkkel irsz, mint Maris néném. Mindety 

fene : az ! (= mindegy az I) Ma-gánál van az irás? Mia 

fene irás? Mia fenének kellel neki oda menni? (= minek 

kellett.. .?) Ki- a fene gyöiizi ruhával téirtani ? ( = ki győzi?) 

Hun- a fenébe vontál ? (= hol voltál?) Hova a fenébe tettétek 

aszt a lakatot? ( = hova tettétek?) 4. 'manó, ördög s hasonló 

kifejezésekkel helyettesíthető szó' (indulatos beszédben). 

A fe-ne látott i.jet ! Tuggy'- a fe-ne, asszö vóut-é, mi vémt:-é. 

A fe-ne tuggya, mék má.sik. Ma- délutánn is rám gomboltam 

én eszi a: ujjast, me, tuggy- a fe-ne, hi-dek szél fűit: Nem- 

/essz an.nak fene baja se: (= kutya baja se). Sz. Mi fene 

(= s több afféle, s a többi). Csak- od beszélgeti:, hoty ha-za 

ké hozni a zsá.kot, mi f e : n e. Kérdi tükle, hogy mékkiráinak 

a jánya, hü- lakik, mi- fene. Káromlások : Fene 

essem bele ! Sok- ez a vakondoktu.rás, egye ki a f e : ne ! 

•fái-, a fe-ne egyem mek-, hogy az- egyem : meg l E-gye le a 

fene a derekát ! Egye meg a fene ety summába ! (= mind az 

egészet). Öt- vóum meg a fene bennete:kel ! (Avasújváros). 

Fen'- egye meg aszl a csavargón lelkedet ! (kószáló gyermeket 

szidtak vele). K-gye meg a vá-logalóus fe-ne ! Mit- válogat, ha 

nincs móuggya benne ? (Nd.) É-gyem meg a kis fe-ne ! (Kis 

gyermeknek mondták). Fe-kete fe-ne ! Fész-kes fene ! (= hogy 

is ne !) (Óvári). Meg-elte a fe-ne ! Meg-etle már a fe:ne ! (= vége 

már !) K-des jánygm, meg-ehet már a fe:ne I Cöm-böjödik mán 

a kötöüd eleje (Nd.) (= elmehetsz már magadnak !) .4 fe-nével 

étet: (= azzal szidja, hogy egye meg a fene). Mi az Iste 

fenéje lelte eszt a zárat? (= mi lelte ?) 

fenek 1. fenék. 

fenék fenek (-et, -e) fn. 1. 'boden, grund'. Gödör, csupor, 

szilke, fázok, kancsóu, hördóii feneke. 2. 'boglya, asztag, kazal 

alá rakott védő réteg szalmából, rozséból'. 3. 'alfél, segg'. 

II. Fenek 1. 'egy lapos neve'. (Garbolc.) 2. hn. (Kisnamény). 

Sz. Feneket kerit a kazalnak (= a fenék kerületét megszabja, 

szalmával kirakja). 

fenékbarázda fenegbarázda fn. 'a szántóföldek közötti 

kettős határbarázda' (közöttük keskeny, felszántatlan gyepszalag 

húzódik végig). 

fenekei fenekét (-elek, -élsz) ts. i. 'fenekére ver, seggbe 

ver'. L. megfenekel. 

fenekestül fenekestiill hsz. 'von grund aus'. 

feneketlen ~ mn. I. fenék nélkül való', (pl. kas) 2. 

'nagyon mély'. Ne- járkájj abba a feneketlé sár:ba. II. Feneketlen 

hn. (Garbolc). 

feneséjj feneség (-et) fn. 'fene dolog, bökkenő'. Az- a

285 

fene:sék, hogy még nem- alig vissza a fékpészt. Az- a fenesék, 

hoty szál-ma sincs e:lég, nem- hoty széna vóir.na. 

fenkő feykü fn. 'wetzstein'. 

fenn ~ hsz. 1. 'oben'. 2. 'magas hangon'. Nagyö jen 

kesztiik az éne.ket. 3. 'talpon, ébren'. Ne- ilj fenn ojá sokká.jig. 

Fen- kutloktam : én ti-zeykét óiirájig is : 

fennakad ~ tn. i. 1. "magas helyen függve marad'. 

Fennakatt a sár:kány a fa- telejinn : 2. 'bosszankodik, megbotránkozik, 

nem tudja magát túltenni rajta'. A-zon te neakaty 

: fé, hogy más mit: mond. Sz. Fennakatt a sze:me (= felnyílva 

maradt, pl. halottnak). 

fennállóan jennállóuann hsz. 'folytonosan, állandóan'. 

Hi-jába ol vaut kosz:tonn, azér kenyerének fenn-állóuay kelletel 

lervni. 

fennálló ének fennállón ének fn. 'olyan ének, melyet a 

templomi gyülekezet állva énekel' (pl. prédikáció előtt). 

Fennálló erdő Fennállón érdöij hn. (Egri). 

leimen fennyenn, fényenn hsz. 'fennhéjázva, büszkén, 

lóhátról'. Fennyem beszéli v. fényem beszéli. 

fennhajiy lehagy ts. i. I. lenn letesz és otthagy". Halfám 

a viktál a sze-kerenn : tn. i. 2. 'aufhören'. Mek-kcszték 

eszi építeni, osz fé-hátiak ráj.da. A vén- KÖrmöndi seggidgette:, 

de osz fe-hagyoi péklek. 

fennmarad femmarad tn. i. 1. 'fenn felejtődik, fenn 

hagyatik'. F-ics csak, hoz- le az ujja:sö, fcm-maratl : a kazlann 

: 2. 'ébren marad, fenn virraszt'. Ne- maraty fé sokká:jig, 

mé mái- fé nem tuc kél:ni. 

fennöl fennóiil hsz. 'felülről'. Az ay-golok on-nel fen-nöiil 

is tudnak csatáz:ni. 

íentér ~ (-t, -je) fn. 'kaszafenő kő tokja'. (Szamosszeg.) 

fentereg ~ (-érgek, -reksz; -érgett; -regne; -regjen) tn. i. 

'hentereg, fetreng". 

fény fény (fent. fénye v.-i) fn. 'schein, glanz'. 

ícnyejp'l ~ (-ek, -él-; -ssen) ts. i. 'drohen'. Sz. A sarkéival 

fenyeget vkit (= gyáván elszalad előle). L. megfenyeget. 

fenyegetőzik fenyegetöüzik tn. i. 'drohen*. 

fényen I. fennen. 

fényes fényes (-enn) mn. I. 'glánzend' (csizma, kard stb.). 

2. 'világos*. Fényes nappal, fényezs délbe. Km. Alul fé-nyes, 

ott- egyenes (mondják tréfásan annak, aki holdvilágos éjjel 

valami fénylő tócsába lép az úton). 

Fényesdomh Fényczsdomb hn. (Szárazberek.) 

íénycsedik 1. kifényesedik. 

tényesít (-ek, -él; fényesítene ; fényesiccsen) ts. i. 'fényessé 

tesz'. L. kifényesít. 

fényesítő kefe fénycsitöi) kefe fn. 'lószörkefe, mellyel a' 

csizmára kent fénymázat, kenőcsöt fényesre dörzsölik'.

286 

fényesség fényesség (-et, -e) fn. 'schein, glanz'. 

fénykép fénykép fn. 'fotográfia'. 

fénylik fémlik (-lett; -lene) tn. i. 'csillog, ragyog'. Viszémlik 

a Sár lapossá:ba. 

fenyőfa fenyőüfa fn. 1. 'fichte, tanne'. 2. 'fichtenholz'. 

fér ~ (-ek, -sz) tn. i. 'raum habén'. Sz. Né- fér a bíiri:be 

{— nem bír a kedvével ; rakoncátlankodik). Tán-cojf, 

amennyi belét fér: Ál-hatunk :, a m e n n y i 

be :lénk fér (= amennyit csak tetszik). L. felfér, ráfér. 

férc fírc (-et, -e) fn. 'fércelés, ritka öltésü varrás'. Husz- ki 

belöijlle a firee:ket. 

fércei fírcél (-elek, élsz) ts. i. 'ritka öltésekkel varr'. 

Vö. odafírcel. L. összefércel. 

Fcrdősharázda Firdőijzsbarázda hn. (Egri.) 

féreg féreg (férgei, férge, férgil) fn. I. 'wurnf (a növények 

gyökerén, gyümölcsben, romlott húsban, lisztben, rosszul 

kezelt állati sebben). 2. 'élősdi' (tetű, bolha, poloska). 3. 

'egér'. 4. 'méh'. K. Be- csúnya féreg vagy I (= csúf szerzet). 

Sz. Vi-sit :, mint a fá-ba szorult féreg : (mikor a száraz fa sír 

a tűzön, sokan azt hiszik, hogy a beleszorult féreg visít). Aszműveli 

:, mintha fé-reg lenne a seggi:be (= nyughatatlan, 

sürög-forog). Beleesett a féreg (= féreg támadt benne). 

O-jam, mint a lör-mába eset féreg: (= kényelemből, vagy 

megszokásból nem akar régi helyzetétől, környezetétől megválni 

előnyös változás kedvéért sem). Nr. Az állati sebbe 

esett férget ráolvasással is gyógyítják. Ha a tehénbe féreg 

esik, keresni kell egy földibodza-fát, le kell hajlítani a földre, 

a végérc kövei huni s ezt mondani : „Na-, te föiidibodza, éntéged 

addig fé- nem ereszlelek :, mig az é- Vi-rák tehenembüll a 

fé-rek kk nem hull." L. büdösféreg, lóféreg, rozsféreg. 

Ferene ~ (-et) 'férfi szn.' Vö. Feri, Ferkó. 

férfi férfi (-1, -ak,férfinak, férfihoz, fűk. férfihez) fn. 'maiin'. 

férficseléd férficseléd fn. 'béres vagy kocsis'. 

íéríiszerszám férfiszérszétm fn. 'olyan szerszám, mely csak 

férfiak kezében forog' (pl. kasza, fejsze, fürész). Nr. Kaszát, 

baltát, férfiszerszámot nem jó a házban tartani, mert törik 

az edény. 

férgei férgei, fírgél (Szatmárhegy) (-elek, -ész) ts. i. 

'hernyóz, hernyótól tisztít'. Fírgefjük a fát (Szatmárhegy). 

férges férges mn. 'olyan, amiben féreg kelt' (pl. alma). 

Sz. Hat- hufjon a férgessé (= pusztuljon, ami nem jóravaló). 

íérgesedik férgesedik (-etl) tsz. i. 'férgessé lesz' (gyümölcs). 

L. megférgesedik. 

férgeskedik férgeskedik (-ek,-él) tn. i. 'nyughatatlankodik, 

folyton izeg-mozog, sürög-forog'. 

fergeteg fergeteg fn. 'vihar'. Esik a fergeteg (Nd.) (Csak 

költ.) II. Fergeteg gn. (Óvári).

287 

ferhée firhéc, félhéc (-cl, -ek, -ve) In. 'a szekérrúdon az 

első kerekek előtt (lószekeren a nyújtón a hátulsó kerekek 

előtt is) keresztben odaerősített megvasalt fa, mely fellépőül 

szolgál s melynek két karjába befogáskor a hámfát akasztják.' 

Az alábbi ábrán: 1. ferhéc a ferhécpálcával; 2. ferhécgúzs : 

3. rúdága; 4. tengely; 5. juha; 6. nyújtó; 7. ferhéetasli;

288 

íeslés feslés (-t, -e) fn. "a varrás felszakadása nyomán 

támadt nyílás'. 

feslett ~ mn. 'varrásán kibomlott' (ruha, csizma). 

foslik -~ (feslett, festene, feseffen) tn. i. 'varrásán kibomlik' 

(ruha, csizma). Sz. Mi feslett? (— miért jöttél ? mi szél 

hozott ide ?) 

fest ~ (-ek, -él, -ett, -ene, fessen) ts. i. 1. 'farben, anstreichen*. 

2. 'maién*. Sz. Fin-gül nemlehet tojást festeni (= ne 

sajnáld a pénzt, ha jobbat, finomabbat akarsz ; olcsó húsnak 

híg a leve). L. be-, ki-, megfest. 

festék festék (-et, -ek, -e, -it) fn. 'farbe'. 

festékes festékes mn. I. 'festékkel bekent'. 2. 'festéktartó' 

(pl. edény). 

festés festés (-1, -e) fn. 'fárben'. 

feslellen mn. 'ungefarbt'. 

fésű jüsii (-t, -k, -je) fn. 'kamm'. Nemei : a) bontón füsii 

(= 'nagyfogú, ritka fésű, mellyel az összegubancosodott 

hajat kibontják) ; b) simitóu jüsii (= 'aprófogú, sürü fésű, 

mellyel a rendbeszedett hajat lesimítják s a haj közül az 

odakerült szemetet, korpát stb. kifésülik'. Nt. Ha új fésűt 

veszünk, azzal legelébb a kutyát vagy a macskát kell megfésülni, 

hogy el ne hulljon az ember haja. — A szemölcsöt 

„hánt-vetet füstivel,, (= talált vagy használatból kikerült 

fésűvel) kell bekeríteni s ettől elmúlik. 

fésül fiísüll (füsiillók, fásulsz) ts. i. 'kámmen'. L. ki-, 

megfésül, visszafésül. 

fésületlen füsülletlen mn. 1. 'nem fésült, borzas*, hsz. 2. 

'nem fésülten, borzasán'. 

fésülködik füsülködik (-ök, -öl) tn. i. 'sich kámmen'. 

I . . megfésülködik. 

fésűs fiísiis (-1, -ök) fn. 'kammacher'. 

feszeget ~ (-ek, -él, -ett, -ne, -gessen) ts. i. 'helyéről 

feszítéssel kimozdítani törekszik' (pl. ajtósarkot). 

fészek fészek (fészkel, fészke, fészkit) fn. I. 'nest'. 2. 

'trágyával töltött gödröcske, melybe a dinnyemagot ültetik". 

.lóm fészkecs csináltam a dinngé.nek. Sz. Fészket rak (= fészket 

csinál, épít). Km. Rosz- madár az, amék a maga fészkid bepiszkof:ja 

(= rossz ember az, aki a saját hozzátartozóit 

gyalázza). L. darázs-, egér-, fecske-, madár-, piszok", szarkafészek. 

feszeng feszeng (-ek, -ksz, -ett, -ne, -jen) tn. i. 1. 'hetykélkedik, 

henceg, hetvenkedik'. 2. 'magát himbálva ül a széken'. 

feszes ~ (-enn) mn. 'gespannt, straff (pl. a kifeszített 

kötél). 

feszít feszit (-ek, -él, -ett, -ene, -iccsen) ts. i. I. 'spannen' 

(pl. kötelet), tn. i. 2. 'büszkélkedik, kevélykedik'. Hi-jába 

sze:gém, még-is feszit: Sz. Feszit:, mint az ii-rezs zsák: (= adja

289 

az előkelőt). Uty- feszit:, mii) két- malac egy zság:ba (= fenn 

hordja az orrát). L. fel-, ki-, megfeszít, nekifeszít. 

feszítő fa feszilöi) fa fn. 'a szövőszék azon része, melynek 

segítségével a vásznat kifeszítik'. L. osztováta (rajz). 

fészkel fészkel (-elek, -ész, -t, -ne, fészkefjen) tn. i. 1. 

fészket rak', ts. i. 2. 'trágyával töltött gödröcskébe, fészekbe 

ültet' (pl. dinnyét). Vö. hantol. Sz. Fészkeli magát (= helyezkedik, 

ül). Oda fészkeié má m a:g át a szekér lelejibe : 

fészkelődik fészkelődik (-ők, -ol) tn. i. 'ülőhelyén izeginozog'. 

fészkes fészkes mn. Sz. Fészkes fene ! (káromkodás; 

< Ivari). 

feszi ~ hsz. 'szilárdan'. Feszt áll. 

feszül fesziul (mekfesziillök, -feszíisz) tn. i.'feszes állapotban 

van'. Ugy- jöiillaklam :, csakuty feszüli a ha:sam. 

L . megfeszül, ráfeszül. 

fetreng fetreng (-ek, -essz, -ett, -ene, -jen) tn. i. 'hentereg'. 

fia fi ja isz. 'tyúkhívogató szó'. Fi-ja, fi-ja, fi-ja...! 

(Vetés, Ricse). 

Ha-borja fija-börnya fn. 'nemzetsége, leszármazottja'. 

As- se tudom :, ki- fija-börnya : 

fiadzás fijadzás (-1, -a) fn. 'kölykezés' (pl. sertésé, 

kutyáé). 

íiadzik fijadzik (-ott, -ana, fijadzon) tn. i. kölykczik, 

fiakat nemz' (egyszerre többet). Fijadzik a kocadisznőu, 

macska, kutya, egér, patkány. Vö. ellik. L. megfiadzik. 

fiadzós fijadzóus mn. 'hasas, fiadzani készülő' (disznó, 

kutya, macska stb.). 

fiáker fijákér (-t, -erek) fn. 'fiakér'. 

fiákeres fijákeres (-1, -ek) fn. 'fiáker kocsis'. 

l'iamálé jijamálé fn. 'a tengeri tövéről nőtt mellékhajtás'. 

fias fijas mn. 'fiakkal bíró'. Fijas koca. 

Hasítás fijasiléis (-t, -a) fn. 'a lép sejtjeiben levő méhlárvák'. 

fiastul fijaslull hsz. 'fiával együtt'. 

fiastyuk fijastyuk fn. 'a Pleiad csillagzat'. Xr. A tengeriről 

azt mondják : „akkor kezd nőni a málé, mikor a fiastyúkot 

meglátja" (vagyis tavasszal, mikor a fiastyúk csillagzat feltűnik 

az egen). 

fiatal fi fatál (-t, -alok, -ajja) fn. 1. 'növendékfa, kül. 

növendék tölgyfa'. Töütyfa fijalál. mn. 2. 'ifjú, nem idős' 

(ember, állat, fa). 3. 'korai'. Mék fi-jatal az kdön (= nincs 

késő). Sz. A fifatalok (= az ifjú pár, az új pár). Km. Aki 

fijalál koréiba nem kapar, vé-ségére ii-res tálat vakar : (= aki 

fiatal korában nem keres, öreg korában éhezni fog). Hét- tél 

hét- nyár válasziya meg a fifatalok sör:ját (= hét évnyi idő 

próbálja ki az ifjú pár házasságát). 

Csiiry Bálint : S/.aniosliúti szótár I. 19

290 

fiatal-emher fifalal-cmbér In. nőtlen ember, legényember'. 

fiatalít fijatalit (-om, -od, -Iga) ts. i. 'fiatalnak tüntet 

lel, fiatalabbnak mond a valóságnál'. Fz a keszkenő^ na-gyö 

fijatalit: Fijatálittya magát. 

fiatalodik fijalalodik f-ok, -öl) tn. i. ifjabbá lesz, megifjul'. 

Sz. Üjj- ide mellém, hak fijataloggyak : (mondja a/ 

idős ember fiatal vendégének). 

fiatalon fijatalonn hsz. 'ifjan, ifjú korban'. 

fiatalos fijatalos (-1, -sa) fn. 'növendéklakból álló tölgyes 

; tölgyerdő'. 

fiatalság fijatálság (-ot) fn. 'a fiatal nemzedék, a fiatalok'. 

ficamodik 1. kificamodik. 

fieermánlos ficénmudos mn. 'díszes, cifra, cicomás' 

(bútor, öltözet). V. ö. cimermányos, ficimántos. 

ficfa I. fűzfa. 

ficimántos ficimántos mn. 'díszes, cifra, cicomás' (bútor, 

öltözet). V. ö. ficermántos. 

fickándozik idckándozik (-ok. -öl) tn. i. 'ficánkol, ugrándozik'. 

Fickó Fickóit I. ökörnév. 2. sertésnév. 

ficserékcl jicscrékél (-1, -ne, -kejjeti) tn. i. 'csicsereg 

(fecske)'. 

ficsor jicsör (-1) fn. "fickó, suhanc'. Gyere' csid;, héfi-csör 

! (V. ö. ol. fecior.) 

Fidi ~ kutyanév (Mezőgecse). 

flge I. füge. 

fiuemadár ~ fn. 'valami madár'. (A nép nem tudja, 

miféle madár). Szöuli a j igemadár Minggyár mcgvérad 

már. (Xd.) 

figura — (-ál, -ója) fn. 1. 'nevetséges, torz alak'. Mikö 

meglátlak, hogy mijét} kis figura, min-detjki kacagott : 2. 

'tréfa*. II. Figura erdőnév (Hicse). 

figurás mn. 'tréfás'. Figurás ember. 

figurázik «w (-ok, -öl, -ott, -na, -zon) tn. i. 'tréfál, tréfálkozik'. 

fii, fi les 1. fül, füles. 

filegória filegóurija (-ál) fn. vadszőllővel v. komlóval 

befuttatott, rácsosfalú kerti ház', 

filemile 1. fülemile, 

filfö 1. fülfű. 

filkó fllkóu (-1, -fa) fn. 1. 'fickó, siheder'. 2. a magvai 

kártyában a felső'. Piros fllkóu. I.. tökfilkó. 

fillér — (-1, -fe) fn. 'a régi félkrajeáros neve' (kihalóban). 

II. Fillér 'kutyanév'. 

filokszera ~ (-át) fn. phylloxera". II. Filokszcr 

Filokszér gn. (Adorján).

291 

finánc finánc (-ot) fn. 'pénzügyőr'. 

fináncjáró fináncjáróii fn. 'a szerbiafák közötti tér a 

dohánypajtában'. 

fincol fincöl (-ólok, -ösz) ts. i. 'kínoz, nyaggat, szorongat'. 

L. megfincol. 

findzsa findzsa (-át, -áfa) fn. 'tasse'. 

fing fing (-ot, -fn) fn. 'crepitus ventris, bauchwind'. 

Sz. Ugy- jöm-megyem :, mint a fing- a firidöij:be (= nyugtalanul 

jön-megy). Km. Firj-gűl nemlehet tojást feste-.ni 

(= ne fösvény kedj, ha jobbat, finomabbat akarsz; olcsó húsnak 

híg a leve). Aki az ek-lézsia dóugám mek-szakasztga magát, 

annak fin-gá haraggoznak : (= a közért tett áldozatot nem 

szokták meghálálni). 

fingat (ingat (-ok, -öl) ts. i. 'nyaggat, ver, kínoz' (büntetésből). 

I.. mcgi'ingat. 

fingik fingik (-ok, -asz; -link, -ótok, -anak; -ott, -ana; 

-fon) tn. i. I'urzcn'. Sz. Fig-gik, mint a szakai hí : (= egyremásra 

fingik). Te- csak ak-kör szóui, mikor a bika fingik : 

(= a te neved hallgass). Nagyot fiijgik (= hangosat). Szári 

figgik (= fingás közben elfossa magát). L. elfing-, kifingik, 

lefingik. 

fingó I. félrefingó. 

Bngos fingos mn. 'folyton fingó'. Sz. Fii]-gosra jár a : 

fűst ! (mondják tréfásan, ha valakire ráhajtja a szél a szabadban 

rakott tűz füstjét). 

fingreszelő figgreszelői) fu. 'szapora járású apró ember', 

(tr.) Mihaszna adom annak a kis figgreszelöü zsidóunak? 

finnyás — mn. 'heiklig (az ételben és italban)'. Ojg finynyás 

:, hogy más- ulánn az nemiszik i>i:zet. Nem- akar enni 

ez a fin.nyás, mer asz- mgnygya, légy- vénid ben:ne. Vö. 

válogatós. 

finom finom nm. 'fein'. V. ö. fáin. 

fintorgat fintorgat (-om, -od, -tya) ts. i. Sz. Az é- főiisztömre 

csak az ö • r á t fintörgattya: (= fitymálja, 

megveti, nem tetszik, nem ízlik neki). 

fiók fijóuk (-ot, -ja) fn. 1. 'a madár fia, madárfiú'. Verepjijóuk, 

feeskefijáiik. 2. 'schublade'. L. csűrfiók. 

Fiókéger Fijóiikéger hn. (Szárazberck). 

fire, íireel 1. férc, fércei. 

fireál fireáll (-ok, flrcász) tn. i. 'tréfál'. 

fírer 1. fűrer. 

firész, -el I. fürész, -el. 

firhang firhang (-ol, -ja) fn. 'függöny, ablakfüggöny'. 

(Ném. fürhang.) 

firieskél 1. füröcskél. 

íiridés 1. fürdés, 

íiridik I. fürdik. 

1 

19*

292 

Firidődomh Firidőijdomb hn. (Gacsály). 

firiszt 1. füröszt. 

firkál Iukáli (-ok, firkász; firkált; firkálna; firkájjon) 

ts. i. 1. 'hanyagul, olvashatatlanul ír'. 2. 'időtöltésből haszontalanságokat 

ír'. 3. 'a papirosra mindenféle szabálytalan 

vonalakat húzgál'. L. belefirkál, összefirkál. 

l'irkálás firkállás (-t, -a) fn. 'irka-firka, haszontalan írás'. 

Sz. Öreg irás, ve firkállás (= vén csoroszlya, rossz természetű 

vén ember v. asszony). 

firkant firkant (-ok, -öl) 1. megfirkant. 

firma firma (-át) fn. Sz. Jóu firma (ir. = jó pipa, jóféle, 

jómadár). Haszonlalá firma ! (= haszontalan személy). 

firnácolaj 1. firnájszolaj. 

I'irnnjszolnj firnácolái fn. 'festékoldásra használt oiaj 

(néni. firnis)'. 

íiról-íira maradt láda firúl-fira marat láda fn. 'ócska 

láda, régi családi láda'. Xr. Ha a szoptatós asszony melle 

megkeményedik, megdagad, csípje meg firól-fira maradt láda 

fedelével s meggyógyul. 

fiskális ~ (-1, -sa) fn. "ügyvéd" (esak az öregek beszédében). 

íiiai ~ (-ok, -öl, -olt, -na, fitasson) ts. i. 'vizslat, kutat, 

fürkész, szimatol*. 

filonji 1. ilong-íitong. 

I'itrinues filriyges mn. 'nyughatatlan, virgonc, folyton 

izgö-mozgó' (gyermek). 

filrcnueskcdik filriygeskcdik (-ek, -el) tn. i. 'ugrifüleskedik, 

lábatlankodik, láb alatt ugrándozik*. 

fitty — In. Sz. Naty fityre (= nagy hűhóval, jó reménységgel). 

O-damenygyek n a l g / / / // : r e , hát-, lelkem Istenem, 

meg az ái-túul izs bezárták eláijktem. Vö. fütty. 

fittyen I. lel'itlycn. 

fiiul filull (fitült, -na. fitujjon) tn. i. 'ferdül, görbül, 

hajlik". Óu-dára fitült a csizsmát sár:ka. L. elfitul, félrefilul. 

fityak ~ (-ot, -ja) fn. 'olcsó, fanyelű bicska". 

filyeji — f-eA', fityeksz) tn. i. 'lóg, gyönge szálon ide-oda 

fittyen' (pl. gomb). K. Fz- is ol fityegett az es:le a bálba : 

(= ott ődöngött, ott lézengett). Sz. Hoty- fityeg a li.iyeg? 

(tr. = hogy vagy?) Abba fityeg a bo:kám ! (= van eszembe !) 

Ónra fityeg a fa.lon, nincs- kenyér az asztadonn (= fenn az 

ernyő, nincsen kas : cifra nyomorúság). 

filye;|ö fityegáij (-1, -je) fn. 'mindenféle lecsüngő disz'. 

filyíiritty -~- mn. 'ugrifüles, fürge' (kül. kis leány). 

II. Fityfirilly gúnynév zsidóról. (Nagypeleske). 

íilyinjl fitying f-el, -je) fn. 'igen kiesi pénzogység'. Sincsety 

fi-tyingem se : 

fiú jiju (-1, -k, jijam, jijad, jija, fijw)k, fi játok, fi fok)-

293 

fn. I. 'knabe, sohn, kind'. 2. 'mindenféle állat magzatja, 

kicsinye'. Hogy nyáj-ja a fiját a Nyalka ! (tehén) 3. 'tőről 

való sarjadzás, mcllékhajlás'. .1 málé fija. \. "fiók". Az asztál, 

láda, kaszli fija. A csűr fija (= a csűr egy-egy szakasza, 

fülkéje két oldalt). 5. 'darab, szál'. Né- vóut: ott ety fi-ja 

dinnye se : Nincs- ot : légy ety fi-ja se : Ety kanál fiju amennyi, 

annyit se viszek : él. Ne- vetlek an:nak ety ka-nál fi jut se : 

(= egy darab kanalat). Sz. As- se lulla : fi-ju-é vagy: jány 

(= nagy zavarban volt). Ez- a fi:ju, mig ifi:ju ! (= ez a legény 

a talpán! Tréfás dicséret.) As-se tudom:, ki- fijabörnya: 

(= kinek a leszármazottja). Km. Ha nemtudol, 

ki fija, aggy- in-nya, mái- megmgnygya, ki fi:ja (részegen 

mindenkiből kiütközik az igazi természet). L. atyafi, 

asztalfia, egyházfi, férfi, kaszlifia, ládafia, lófiú, úrfi, 

vásárfia. 

fiúgyermek fijuggérmek fn. 'knabe'. Xr. A fiúgyermeknek 

csak egy fazékban kell főzni (= forralni) a fürdővizét (t. i. 

nem minden fürdéskor más-más fazékban), mert csak akkor 

lesz állandó a szerelemben. 

fiűpecér fijupecér fn. 'olyan leány, aki folyton a fiúkat 

kísérgeti, fiúkkal játszik'. 

ifiúpulya fijupuja fn. 'fiúgyermek'. 

Fiűrét Fijurét hn. (Pusztadaróc). 

Fizeske ~ hn. (Kisnamény). 

fizet ~ (-ek, -él, -ett, -ne, fizessen) ts. i. 'zahlen', K. Az 

idé jóul- fizeiét neki a rep-.ce (= jól jövedelmezett, beütött). 

Km. Annak parancsolunk :, akinek fi-zetügk : (= a szolgádnak 

parancsolhatsz, de más embert csak kérhetsz). Róuka 

a bü-rivél fizet: (= kiki a maga foglalkozása szerint szereti 

a tartozását leróni, tehát a csizmadia foldozással, a juhász 

sajttal, a fonóasszony fonással stb.). L. ki-, le-, megfizet. 

fizetés fizetés (-t, -e, -it) fn. 'szolgálatért járó bér'. Sz. 

Mi- a fizetése? Min de hétre hat- nap, a- hetedik 

rá adás (= semmi). Vö. napszám. 

ílannérozik flangérozik (-ok, -öl) tn. i. 'csatangol, kószál, 

csavarog'. 

flastrom ~ (-ol, -ja) fn. 'pflaster'. 

flaszter flaszter (-1, -je) fn. 'aszfalt járda'. 

flegma ~ (-ál, -ája) fn. 'felköhögött vastag nyálka, 

turha, ha rák'. 

flóta flóuta (-ál, -ája) fn. 'szájharmonika'. 

flótázik flóutázik (-ok, -öl) tn. i. 'szájharmonikán játszik'. 

fodor fodor (fodrot, fodra) fn. 'krause, falbel' (pl. a 

szoknyán). 

fodormán I. hermán. 

fodormenta fodörminta (-át, -ája) fn. 'mentha crispa L.'

294 

fodormenta-cukor jodörminta-cukör fn. mentholos cukorka'. 

fodros ~ mn. 'fodorral díszített' (pl. szoknya), 

fodros hurka fodros hurka fn. 'a sertés vastagbele, melybe 

a májas- és tüdőshurkát töltik'. 

1. fog ~ (-at, -am, -ad, -a, -unk, -atok, -ok) fn. 1. 'zahn". 

2. 'zacken, kamm'. A firész, a gerebje, a berena, a füsti joga. 

3. 'sprosse'. A réloja, a grádics foga, a borda foga. Fé-mászlain 

a lek-fésöü fogig : Sz. Még- igy nem- jártam :, mijóuta a 

fogam kiha.satt (— ilyet még nem pipáltam, mióta az eszemet 

tudom). Kimutattya a fo:gát v. a foga fejjé:ril (= elárulja 

gonoszságát). Feni rá a fogát ( = meg akarja kaparintani). 

Fogához veri a ga.rast (= takarékos, fösvény). A fél- fogamra 

se elég : (= nagyon kevés). Foga van a szék.nek (= csípős 

szél fú). Kifit)gotlák a fo:gát (tr., gyerekről = hiányzik egykét 

foga). Vicsorittya a fogát a csizs:ma (= kifeslctt a széle, 

látszik a szegése). Ojg hideg ez a : visz, hogy mái- kiszedi a 

fo:gam (= fáj tőle a fogam, mikor iszom). Szi-vesem :, mintha 

csak a fo-gát húznák (ir. = nem szívesen). Jön a foga, hasad 

a foga (= fogzik). Ehánnya a fogát (= kihullatja, pl. a csikó). 

Ot- haggya a fo:gát (= odavész). Km. Akinek a fo-ga fái, 

tár-csa rajta a nyékvit (= igyekezzél magad segíteni magadon, 

ne mástól várj segítséget). A-jándék mariiéinak nem- kell a 

fogát néz:ni (= az ajándékot nem illik bírálgatni). Xr* Mikor 

a gyermeknek a tejfogát kihúzzák, dobja be az egérlyukba, 

hogy az egér vasfogat adjon helyette. — Mikor egyik gyerek 

erősen akar fogadni az igazára, de a másik nem akar belemenni 

a fogadásba, e szójátékkal utasítja vissza : „k'o-gam 

a váiba, fogad a szür-ba." — Ha egyik gyermek a másiknak 

a kérését meg akarja tagadni, a következő gesztussal is teheti : 

hüvelykujja körmehegyét felső metszőfogába akasztja s 

onnan elpattintja. Azt jelenti: majd, ha fagy! 1-. bordafog, 

esikófog, farkasfog, kapafog, szemfog, zápfog. 

2. fog ~ (-ok, foksz) ts. i. I. 'fangen, fassen, ergreifen'. 

Ne- fognám a kezem:be. Fogom mán a vé:gil. 2. 'anspannen'. 

A *kisz' szekérbe fog-fuyk vagy a nagy-ba- ? 3. '(üldözve) foglyul, 

zsákmányul ejt'. Fokiam ety pillaggóut: Egéssz 

éccaka szűrtem a vi.zet, osz csak há-rom halat fokiam : 4. 'ölben 

tart'. Fogjad addig a gyermeket, mig az ebédet mekföij:zöm. 

5. 'szorít, kényszerít, szoktat". Eg'-gem má suhanc 

koromba kaszára, ka-pára fogott az a:pám. Abrakra fokiam 

a Nyákkal. 6. 'kezd', llóunap fogok a kaszálléis-.hoz 7. 'vág'. 

Né- fog ez a: kés. Né- jogfa a ka:sza, az e:ke. 8. 'fest'. Rá- ne 

üi :, mér mék fog- az a fesAék. 9. 'ír'. Rosszul fog a pen.na. 

Né- fog a plái:bász. 10. 'vasal, simít'. Fél-be hagyom : má, 

mér né- fog a vasadon. II. 'rákölt, hazudik vkire vmit'. 

Ű- mgnta :, osz még más-ra fogja. 12. 'pártot fog' (vki mellett).

295 

.4 báttya Ián csak fog- mellette ety ki:csil. Xa-gyö fogót melleidé, 

hogy az nem- lopta : él. 13. 'hatással van rá, használ 

neki'. Né- fogott azonn a szép : szán. Mék fo-got ráida, hogy 

ety kicsit mekkászáriildem. ts. i. 14. 'megszállja, ízlik, tetszik 

neki'. A-pédokat né- fogja az adom. Ezd- bezzeg nem- nagyö 

fogja a fo:néis. Róü-zál né- fogja a áodog. Né- fogfa az embert 

az öloa:sás, ha édies. Mos- fogna má kegyetleniill az adom. 

15. (mint hiányos ige a tárgyas fölszólító mód egyes 3. személyéhen) 

'tessék, vegye el'. Fogja, ill- egy darap ké:nyé.r. 

Fogja, esz magának adom. Fogja, itt- a ko.kas ! Sz. Fogja 

a hideg (= leli a hideg) (Mezőgeese). Nincs- rajta, mit fog:ni 

(= sovány, véznatestíí). Még botol fogott a feleségire (botot 

emelt rá). Jóul fog az esze (eszes, értelmes). L. be-, bele-, el-, 

elő-, fel-, hozzá-, ki-, le-, meg-, ráfog. 

fogad (-ok, -öl) ts. i. I. empfangen, aufnehmen'. 

Nem- akarta a házáhosz fogad:ni. 2. 'lát (vendégül)'. Na; 

hoty- fogattak Piroska nénédék? 3. 'bérért szerződtet'. Mij-jér 

né fogace ety szóugédlóut ? Fo-gadni ké valami asszonyo:kat, 

holy kinyüjjék: Fo-gadok ely szekc:ret, a mái- kiviszem 

Mikolá:ba. 4. 'viszonoz (köszönést)'. Köszönnek a kato.nák, 

fo-gaggya a liárö jejjércsedéd. 5. 'ígér, fogadást tesz'. Na-győ 

fogatta :, hogy más-kör jobbat hoz : 6. Vélten'. Mibe fogagygyuyk, 

hogy é-jön ?~. 'befolgen'. Apátoknak szánk jogaggyatok : 

Xe- /ogaggyák a szava.imd. I'aranesöhac :, csak legyen, aki 

fo-gaggya. L. be-, el-, fel-, megfogad. 

fogadás ~ (-1, -ok, -a) ín. 1. 'ígéret, fogadalom". 2. 

wette'. Ec-cér fo-gadázsbúl meg-ett egy báránt. Sz. Fogadásom 

türtya (= fogadalmam kötelez reá). Nem iszom bört, 

fogadásom t á r t y a (Nd). Km. Ember teszé foga.dásl. 

eb-, aki megáj:ja (mondják a nem teljesített ígéretre). \r. 

Fogadás (wette) alkalmával, akik fogadnak, kezet adnak 

egymásnak s a tanú a következő átokkal ,,vágja el" : „Ittörjön, 

it- szakaggyon, il- rágja el a farkas /" kijelölvén a vállat, 

könyököt, csuklót. 

fogadatlan mn. 'hívatlan, kéretlen". Km. Fo-gadallam 

prémkédörnak cp-szar az örá:ra (= hívatlanul ne szólj bele a 

más dolgaiba). 

fogadott ~ mn. 'adoptiert' (pl. leány). 

fogalom ~ (fogalmai, fogalma) fn. 'felfogás, értelmi 

képesség'. Nagyö jön fogálma vóut a lanullás:ra. Mer ojá jönfogálma 

van ennek az Imre pujájá.nak mjn-nek :, jóu- tanullóuk 

e:zek mindéggyik : Sz. O-jü szamár :, hogy nincs- ahosz 

fo-galom (= elképzelhetetlenül szamár). 

fogan 1. megfogan. 

fogas ~ (-1, -ok, -sa) fn. 'rechen' (ruhának való), 

fogás ~ (-t, -ok, -a) fn. 1. 'tapintással észlelt minősége 

a ruhaszövetnek'. Jóu- fogása van ennek a ruhá:nak 2. 'szakasz,

296 

darab, rész' (mezőn, erdőn). Fé-válláltam eszt a fo-.gást há-rom 

bokor firészre, a vas-tagját mek két- szál jirészre. 3. 'ötlet, szellemes 

tréfa'. Uty- kileli ez az lm:re, ojg jóu fogásaji vannak 

an.nak ! 4. 'fortély' II. Fogás hn. (Méhtelek, Szárazberek. 

Kökönyösd, Pusztadaróc, Vetés). 

fogásos ~ mn. 'ötletes, furfangos, fortélyos' (tréfa, 

nóta). 

1. fogat ~ (-ot, -tya) fn. 'gespann'. (Inkább az iskolázottak 

ismerik.) 

2. fogat (-ok, -öl) ts. i. 1. 'faragén lassen'. 2. 'einspannen 

lassen'. Sz. Ojan kedve vóut:, hogy madárt lehetet vóu vele. 

jogat.ni (= kitörő jókedve volt). L. befogat. 

fogatlan ~ mn. 'zahnlos'. 

fogcsikorgatás fokesikörgatás fn. 'záhneknirschen'. 

íogd-meg legény fog-meg legény fn. 'kisegítő, esetrölesetre 

segítségül hívott ember'. Van- ot fog-meg lezgény ! 

fogdos-~ (-ok, -öl) ts. i. 1. 'gyakran megfog'. Se- fogdozsd 

ojg so:kat, mé be-piszkolod : 2. 'a szövőszékre föltekert 

fonalat szálankint a nyüstbe és a bordába behúzgálja'. 

L. befogdos. 

fogdosás ~ (-1, -a) fn. 1. 'gyakori kézbevétel, megfogás'. 

Ös-szegyömörőudött a sok fogdosázs-.ba. 2. 'a fonalszálaknak 

a nyüstbe és bordába való behúzgálása a szövőszéken'. 

fogfájás fokfájás fn. 'zahnschmerz'. Xr. A fogfájás orvoslásának 

módjai : bagót tesznek a fájós fogra, vagy pipafüstöt 

szívnak rá. Azt is hasznosnak mondják, hogy hideg 

vizet vesz az ember a szájába. 

foggal 1. faggat. 

fogliatós fokhatóus mn. 'erős, markos' (pl. ember). 

foghűs fokhus (fogam husa, fogat husa) fn. 'zahnfleisch'. 

foghúzás fokhuzás fn. 'zahnreissen'. 

fogja ~ hiányos ige (fog tárgyas fölsz. mód egyes 3. 

szem.) 'tessék'. É-desanyá, fog-fa, it- vö. huszonöt krái:cár. 

Fog-ja, itt- ety kizs do:hán, ne- hlitam híjába áitáí. 

fogkefe fokkefe fn. 'zahnbürste'. 

foglal fogtál (-alok, foglász) ts. i. 1. 'betölt' (helyet). 

Nem- naty hejjett foglal: 2. 'végrehajt, zálogban elvesz'. 

Asz- mgnygya a kizsbi.róu, hoty hónnap má fog-lálni járnak : 

Sz. Jóuba foglafja magát (= igyekszik jó lenni, megjavul). 

L. elfoglal. 

Foglalás ~ hn. (Fertősalmás). 

foglalatoskodik ~ (-ok, -öl) tn. i. 'foglalkozik, dolgozik, 

munkálkodik'. 

foglalatosság ~ (-ot, -a) fn. 'dolog, foglalkozás". Te 

nem- lelsz magadnak valami foglalatosságot? (== ne ülj itt 

tétlenül).

297 

foglár ~- (-1, -ja) fn. 'a falu közelében kimért toldás a 

tagosított birtokhoz, toldalék szántóföld'. 

fogó főgém (-t, -fa) fn. 'csiptető vas, szénfogó, tüzesvasfogó'. 

A'ZÍr van a fogón a kovács kezi.be, hogy meg- ne 

égesse a keizit. L. egérfogó, harapófogó, légyfogó. 

fogoly fogói (fogjak) fn. 'Perdix perdix L.'. 

fogózik fogóuzik (-ok, -öl) tn. i. 1. 'kapaszkodik vmibe'. 

Fogóuzz a kötélbe :, mé leesel: 2. 'összeköttetésbe lép, társul, 

egyesül'. Mit' fogóuzöl le az ojan emberekkél ? 3. 'házassági 

viszonyba lép'. Mii' fogóuzolt etg cigájánnyal, eggy 

u-tóusóuvál ? Mij-jér nem em-bérél fogóusztál, hanem ety 

seg-kivel, akit mék te- tartottál ? L. bele-, meg-, összefogózik. 

fogózó fogóuzóu (-1, -fa) fn. 'lépcsőkorlát, karfa'. 

fogság fokság (-ot, -a) fn. 'kriegsgefangenschaft'. Odaveszett 

a fi:ja a fokságba : L. hadifogság. 

fogva, fogvást ~ hsz. 1. 'mittelst'. A lábánál fogva 

kén asz felakaszla:ni. nu. 2. 'von', a) helyről: Ettíil fogvást 

idájig. b) időről: Azóutátiil fogva (= azóta) ; mióutátúl fogva 

(= mióta). Vö. kezdve, tulóta. 

fogy ~ (-ok, focc) tn. i. 1. 'kevesbedik, csökken'. Hi-jába 

vágö fé fe.le, nem- akár fogy.ni. 2. 'soványodik'. Folytál e 

ki:csit, mifóula nem látta:lak. L. el-, ki-, le-, megfogy. 

fogyaszt ~ (-ok, -öl; -ott; -ana; fogyasszon) ts. i. 

'elkölt' (ételneműt). Fogyasszátok egésséggél: Jaj-, bekicsit 

fogyasztottak! L. elfogyaszt. • 

fogyaték fogyaték fn. 'utolja, fogyta vminek'. Fogyatéka 

van a szé:na (= fogytán van). 

fogyatkozás ~ (-t, -a) fn. 1. hold-, napfogyatkozás. 

fogyta 1. holdfogyta. 

fogytig fotytig, főttig hsz. 'mindvégig'. 01- vóut a csikóu 

a lege:lgij főttig : 

fohászkodik 1. nekifohászkodik. 

fojt főit (-ok, -öl; -ott; -ana; föicson) ts. i. 'fullaszt'. 

Föitya a törköm ez a : füst. L. belefojt, megfojt. 

fojtás föilás (-1, -a) fn. 'puskába tömött csepű, mellyel . 

a lőport leszorítják'. 

fojtókarika föitóukarika fn. 'a hátulsó tengelyt a sémelylyel 

összeszorító vaspánt' (a szekérnél). 

fojtós föitóus mn. 'fanyar' (pl. a kökény, a vadkörte). 

fojtott föitotl mn. 'rekedt, rekkenő'. Föitot meleg. 

fojtott pecsenye föitot pecsénge fn. 'párolt hús vadlére'. 

fok ~ (-ot, -a) fn. 1. 'rücken am messer'. 2. 'vágó, 

szúró eszköznek lyukas feje'. .4 balta, féisze, tii foka. II. Fok 

hn. (Ricse, Vámosoroszi). Sz. Feje foka (= rokona, pereputtya, 

távoli rokona). Az öreg asszonnak vóut : ü valami 

feje f o : k a . Né- vóut né:kem semmiféle fe-fé foka 

csizmadi:ja. Mindennek megvan a maga oka-fo:ka

298 

(= csinja-binja, magyarázata). Km. Még a tűnek is foka 

van : (= a legegyszerűbb dolognak is akad bökkenője). 

L. Bálintfok, Csinzófok, Egrifoka, Herszfoka, Szütyőfoka, 

Tűfokszegi. 

fokad, fokaszt 1. fakad, fakaszt. 

fokhagyma "v fn. 'knoblauch'. Sz. Fokhagyma legyen 

a böuldoksá.god ! (átok = élj szegénységben !) Fokhagyma 

legyen a szerencsének ! (rosszkívánat új házasoknak). 

Fokbát ~ hn. (Nagypalád, Fertősalmás). 

fokos ~ (-1, -sa) fn. "hegyesfokú, hosszúnyelü haltaforma 

fegyver' (juhász szerszám). L. rézfokos. 

fokszia I. fukszia. 

foklom 1. faktum. 

Foktő Foktü hn. (Homok). 

fold jóud (-ok, -öl, -ott, -na, jéiuggyon) ts. i. 'folttal ellát, 

foltoz'. Csizsmát fóud. L. be-, megfold. 

foldoz fóudoz (-ok, -öl) ts. i. 'foltokkal ellát, kijavít, 

reparál'. L. megfoldoz. 

folt fóut (-ot, -tya) fn. 1. 'fleck' (csizmán, ruhán, üstön, 

tekenőn). 2. 'falka, csorda, csoport'. Ety fóut liba, csirke, 

ruca. Ety jóul ni (Kömörő). Tanáll ety fóut- ci-gánt, sátorost 

(Nagypalád). Sz. Kitelik a maga fóidtyá:bull (ezzel vigasztalják 

a gyermeket, ha megsérül valamely testrésze = magától 

is beforr, beheged). Fóut- háló fául- (= egy folt a másikat 

éri pl. rongyos ruhán). Km. Megleli zsák a fóuktyál, ecetes 

kanta dugóiuját ( =kiki megtalálja a hozzáillő társát, pl. 

vőlegény a mennyasszonyát). Fé-fér a fóut a zsá:konn (= ráfér 

az emberre egy kis mellékkereset, mellékes haszon). Nr. 

Fóut- háta fóut-, kibe tű so-hase vóut. Mi az? (= a káposzta 

találós meséje.) 

foltnak-való fóutnak-valóu fn. 'elnyűtt ruhának foltozásra 

szánt darabja'. 

foltos fénitos (-onn) mn. 1. 'foldozott, folttal ellátott' 

(ruha). 2. 'egy-egy helyen halványabb színű' (pl. a rosszul 

festett ruha mosás után). 

(oly fői (főit,-na, fojjon) tn. i. 'fiiessen, rinnen'. K. 

Foj- a muijka, les-vér, jöi- ? (= halad '?). (Felelet :) Szi-várog : 

(= halad lassan). Sz. Foj a filé (= váladékkal, gennyel 

járó. fülbetegsége van). Ojam, mintha az öra véri föina : 

(= bús, levert). L. el-, ki-, lefoly. 

folyam fofám (-ot, -fa) ín. 'vízlevezető barázdácska, 

vízmenés, árkocska' (mezőn, réten). 

folyamodik ~ (-ok, -öl) tn. i. 'seine zuflucht nehmen'. 

A bot-hosz kellet folyamod:ni, hogy le ne marjanak a ku.dyák. 

folyár jojár (-1, -ja) fn. 'csermely, patakocska'. L. Bartha 

folyárja, Kisfolyár. 

folyás 1. vízfolyás.

299 

folyat fojat (-olt, -na, fojasson) tn. i. párosodik, üzekedik' 

(tehén). L. megfolyat. 

folyó fojóu (-1, -ja) fn. 'fluss'. 

folyófü fojóufü fn. 'folyondár'. 

folyóka jojóuka (-át,-ája) fn. "barázdácska, melyen az 

esővíz az udvarról az utcai árokba folyik'. 

folyólao, fojóulag hsz. 'folyton, állandóan'. Annak fojóuiak 

pész kell: 

folyosó fojasóu (-t, -ja) fn. 'gang*. Vö. ámbitus. 

folyta föita fn. Sz. Ftg föilába (= megszűnés, megállás 

nélkül)." 

folytat föilat (-ok, -öl, -ott, -na, föitasson) ts. i. 'űz'. 

Mi-félle mesterségei jöitat ? 

folytonosan föitonosonn, föilonwsonn (Sár) hsz. 'egyre, 

mindig, folyton'. 

fon «J (-ok, fösz ; font ; -na ; fonnygn) ts. i. 1. 'spinűén' 

(fonalat). 2. I'lcchten'. Rekeszt, ostort, kosárt fon. Haját 

fonnya. Sz. Sg-, ennek ne- fontak a nyelvi:jér (= sokat fecseg, 

pöröl, jól pereg B nyelve). Fonnya az inát ( nehézkesen, 

csípejét csóválgatva jár, vánszorog). Ugy' megütötte a másnap 

a lá.bál, hogy még most- is fonnya az L : n á t . Fonynyugk 

:, mé szóul- tavasszal a kis ma.dár, osz mai- nekünk 

szöuli: (ezzel serkentik egymást a fonók = fonjunk, mert 

rongyosak leszünk, kilátszik a szégyellnivaló s a cinke ("parus 

maior L.') nekünk kiáltja tavasszal, hogy: kinn pies ! kinn 

pies !) Te- tán asz- tudót :, hogy ol k ö I • b á z b ú I fon n y á k 

a re: készt (-dolog nélkül is meg lehet élni, ingyen 

jutsz kenyérhez). \r. A fonó balkezével a szöszt húzgálja 

(szálalja) a guzsalyból, fogával a csimbókal szedi ki belőle, 

nyelvével megnyálazza, bal hüvelyk- és mutatóujjával 

sodorja, pödörgeti, jobbkezével pedig az orsót forgatja. 

A nyújtás végen nagyot pödörít az orsón, vagyis percent. —- 

Ha a leány karácsonyig hét darab fonalat fon, a farsangon 

férjhez viszik. L. be-, le-, megfon. 

fonája. fonákja ~, ~ (-át) fn. 'kehrseitc' (pl. kelmének). 

Szine, fonákja eggy : 

fonákul fonákull hsz. 'visszájára, kifordítva'. Fo-nákül 

vettet fel aszt az ig:gel. 

fonál fonál (fonalai, fonala) fn. 'kender vagy lenszöszből 

font szál, míg nincs a vászonba szőve' (a vászonban már 

szál a neve). Sz. XP- fűlt fonala (= nem volt nyugta). Mg. 

ne- fül fonala, hogy maradna még egy na:pot. Mikor 

hallottam, hogy il-hü vagy, m á né- f ü 11 f o n a : l a m . 

Má-, mondom, mekkereslek : — Nr. A motóllán nem szabad 

karácsonykor fonálnak állani, mert a jövő évben fulánkos 

lesz a kender. - • Ha az orsóról lecsüng a fonál (nincs jól 

rátekerve), hosszúlábú ember jön a házhoz. — Mikor fonál

300 

szapuláskor a fonalat facsarják, amelyik asszony felé tekeredik 

az erős facsarás miatt, arra bölcsőt jelent. L. bélfonál. 

Vö. cérna. 

fonál alá való vessző fonal alá valón vesszői) fn. 'a szövőszékre 

csavart fonál rétegeit elválasztó vessző'. 

fonál-potya fonál-potya fn. 1. 'fonalmosást követő lakoma 

a mosónők számára'. 2. 'fonalmosás, melyet rendesen lakoma 

követ'. 

fonás ~ (-t, -a) fn. 'spinnen'. Sz. Ojam:, mint aki 

fo-násávál keresi kenye:rét ( = rossz színben, rossz bőrben van, 

sápadt, beteges). Ügy- fár :, mint aki fo-násávál keresi kenye:rét 

( = alig vonszolja magát, szédelegve jár). Xr. Kedd napon 

kell a fonáshoz kezdeni, hogy az embernek kedve legyen 

hozzá. 

fonalos ~ (-t, -sa) fn. 'fonott kalács, fonott fánk'. 

Béles ide, ronygyos. Kalács ide, fonatos v. fontos • (Köszöntő 

versből.) 

fonnyad ~ (-ok, -öl) tn. i. 'friss voltát elveszti, lankad, 

szárad' (pl. a lekaszált fű), b. el-, megfonnyad. 

fonnyadó fonnyadőu (-1, -ja) fn. 'forróvízben megfonnyasztott 

sertésbelekről leolvadt alsóbbrendű zsiradék, 

melyet főzéshez nem használnak'. Nr. A fonnyadó a népnek 

kedvelt orvosszere. Sebeket, daganatokat, felömléseket, 

bőrrepedezést kennek, gyógyítanak vele embernél és állatnál 

egyaránt. 

fonnyadt jonnyatt mn. I. 'welk, verwelkt' (növény). 

2. 'vánnyadt, beteges, vézna' (gyermek). Óii-, be- kis fonnyat 

vaty, pu-jám ! Mire odaszalattunk, mán u-gyancsak óudalaszta 

aszt a fonnyat faktyut. 

fonnyaszt ~ (-ok, -öl; -ott, -ana, fonnyasszon) ts. 

i. 1. 'hulladékokból, hájból alsóbbrendű zsírt olvaszt'. 

(Vö. fonnyadó.) 2. 'abárol, vízben forralással tisztít' 

(disznóbelet). 3. 'vízben főzve megpuhít' (hurkába való 

rizskását, májat, tüdőt). Kását fonnyaszt. L. el-, megfonnyaszt. 

fonó fonón, (-1, -ja) fn. 1. 'fonó asszony, fonó vendég'. 

Ec-cér fonóujok jött: -. 'fonóka, téli estén összegyűlt fonó 

társaság'. Menygyek a fonóuba. 

fonónál fonogáll (-ok, fonogálsz) ts. i. gyakran fon, 

fonogat'. 

íonoqal ~ (-ok, -öl) ts. i. 'gyakran fon', 

font ~ (-ot, fonytya) fn. 1. 'pfund'. 2. 'mérleg'. .1 zsidón 

fonytya. 

fontos ~ (-t, -sa) fn. függő mérleg'. Készei: I. a két 

serpenyői) v. tánygyér (= wagschale); 2. a kövek (= súlyok, 

súlymértékek); 3. a nyelve (== wagezunge). 

fontoskörte fontaskörlé fn. 'nagyfajta körte'.

301 

forcimer förcímer (-1, -be) fn. 'előszoba' (= ném. 

vorzimmer). 

fordít fordít (-ok, -öl; -ott; fördiccson) ts. i. 1. 'drehen, 

wenden'. 2. 'irányít, terel'. Fordítom a lovam A szomszét 

házára (köszöntő versből). 3. 'változtat'. Fordítok a soro:monn. 

L. el-, fel-, ki-, meg-, ráfordít. 

[ordítás fordítás (-1, -a) fn. 'a csizmának új talppal, 

sarokkal és kéreggel való ellátása'. V. ö. fejelés. 

fordító fordítón (-t, -fa) fn. 1. 'a zárnak az ajtó külsején 

levő kilincse, mellyel a kívülről jövő ember kinyithatja a 

betett ajtót'. (Ha kihúzzák az ajtóból a f.-t, be van zárva az 

ajtó). 2. 'tengelyen forgó kétkarú ablakzáró'. 3. 'fakilincs'. 

V. ö. zár. L. ablakfordító. 

fordított hai|\ma fordítót hagyma fn. 'magról kelt apró 

hagyma, melyet a következő évben növelnek naggyá, dughagyma'. 

Xr. A magról'kelt apró hagymát Katalin napján 

(nov. 25) vászonzacskóba kötve jó száraz helyen, rendesen 

á fűtőkemence közelében szegre akasztják, Pál-fordulása 

napján (jan. 25) pedig megfordítják, vagyis a zacskót fenekénél 

fogva akasztják fel. Ezért nevezik fordított hagymának. 

Tavasszal aztán elültetik, földbe dugdossák. 

fordítva fordítva hsz. 'felső szélénél fogva, visszájára'. 

Fordítva tartya a könyvet. 

fordul fordult (-ok, fordulsz) tn. i. I. 'sich drehen, sich 

wenden'. 2. 'fordulatot tesz' (pl. tánc közben, séta közben). 

För-düfjátok eg.gyel, mig az ebed éké:sziill. 3. 'bizonyos utat 

oda s vissza megtesz'. Delik esak kéc-cér fördull odáfig a 

sze:ker. A. 'változik, alakul' (idő, körülmény, állapot). Höu-nap 

ha uty- fördull az idöii, levágjuk a za:bot. Uly fordult a so:rom, 

hogy megénl hazajöhettem : Fordulhat : még ugy- is :, hogy 

jóu- vaun e még ne:ki. 5. 'kerül, haszonként bejő'. Tojást is 

ád-vesz:, azonn is jördull ely-kél foriny.dya. L. be-, el-, fel-, 

ki-, le-, meg-, térül-, visszafordul. 

fordulás fördullás, fördölás (Badaló) (-1, -a) fn. I. 'oda 

s vissza megtett út'. Két- fördullássál be-hozzuk, ami mék 

ki- van. 2. 'zűrzavar, zenebona, felfordulás'. Tettek itt etg 

fördö.lásl ! (Hadaló). 

forduló fördullóu (-t, -fa) fn. 'a határnak az a része, 

mely az ugni rendszer szerint hármas csoportra van osztva' 

(t. i. az egyik csoport ugar, a másik őszi vetés, a harmadik 

tavaszi vetés). II. Forduló hn. (Sárköz). L. Alsó-, Közép-, 

Felső forduló. 

fordulós fördullóus fn. 'olyan birtokos, akinek földjei 

fordulók szerint vannak szétosztva'. 

fordulós! fördullóusi mn. 'fordulói, a fordulóból való'. 

Nekem bizon esak a fördullóusi búzám lessz, amije : lessz. 

forgács forgács (-ot, forgáccsá) fn. 'span, splitter'. Km.

302 

AJIrf so'kaí farak, sok- forgácsot hullat: (=» sok beszédnek sok 

az alja). L. gyalu forgács. 

forgácsol forgácsot (-ólok, -ösz) ts. i. 'forgácsot hullat, 

forgácsot csinál'. Né- vág ez a féksze, csak för-gársöl : 

forgás forgás (-t, -a) fn. 'a szántóföld végen az a kis 

terület, melyen az eke szántás közben megfordul'. Addik 

hozzá ne fogfalok a szántáshoz, inig a förgétsl le nem kaszájjá:tok. 

forgat forgat (-ok, -öl) ts. i. 1. 'gyakran fordít'. JÉ-rám 

ne- forgassa a há.tát ! 2. 'körben forogva táncoltat' (leányt 

a táncban), .'1. 'lapoz' (könyvet). \. 'pörget' (orsót, botot). 

5. 'villánként rendre megfordítgat' (szénarendet szárítás 

végett). Megyek a rét-re forgatni : K. Te- is mindég ulg 

forgatod a beszé:det, hogy va-lahogg ne- pászoffon a : széni (= úgy 

intézed, hogy civakodás a vége). Sz. Jóul v. rosszul förgattya 

magát ( jól v. rosszul viseli magát, jól v. rosszul végzi 

dolgát). Éh- eszt a jánt- igen áj álom :, mér naggö jóul 

f ö r g a t I a m a : g á t , mijóula it la:kik. L. el-, fel-, ki-, 

megforgat. 

forgatás föryatás (-1, -a) fn. 'takarmány rendeknek 

szárítás végett való felfordítgatása'. 

forgó forgón (-1, -ja) fn. 1. 'napraforgó*. 2. 'a napraforgó 

magja*. Viszek ety kis för.génü a malomiba üt-tetni : 3. 'örvény, 

vízforgatag'. \. 'csontok egymásba kapcsolódása a testben, 

kül. a combcsonté a csípőcsontha", l'ty- fái_ a csipöijm itt a 

fargonba ! 

forgolódás förgolóudás (-1, -a) In. 'izgés-mozgás, ideoda 

forgás*. 

forgolódik förgolóudik (-ok, -öl) tn. i. 'ide-oda forog, 

sürög-forog". 

forgós forgóm mn. 'olyan (jószág), melynek forgócsontja 

csípőben kificamodott s járás közben pattog'. För-góus ez a 

temen. Vö. pattogós csipejű. 

forgószél förgóuszél fn. 'wirbelwind' II. Korgószél 'gúnynév'. 

(Óvári). Sz. Úgy- jöm-megyem :, mini a förgóuszrl . 

(= dühösen jár le s fel). 

forhaudhan förhandba hsz. 'készletben, tartalékban'. 

N in-esc förhandba e kizs dohá-.nyod? 

forint ~, jorént (-ot, forinylya) fn. 'guldcn*. Km. Aki 

a krái-cárt nem becsülli, a forintot nem- érdemli: Krái-eárbul 

lessz a fo:rinl (= ha gyakran megtakarítasz egy-egy krajcárt, 

forint lesz belőle). Jobb- a siirii garas, mint a ritka fo-.rint 

(= jobb a kicsiny nyereség gyakran, mint a nagy ritkán). 

forintos — (-1, -sa) mn. 1. 'forint értékű', (j-da a tisz 

forintos csizs:ma ! 2. fn. 'egy forint értékű pénzdarab*. Letettem 

a forin.tosl az asz-tára : Ötforintos (= öt forint értékű 

bankó). 

(orma forma (-át, -ája) fn. 1. form, gestalt". 2. 'minta'.

303 

mn. •'!. -szerű;-artig, -förmig*. Ojáförma, ijéförma, etyförma. 

másforma. Ojam pu-ja forma jani láttam a kisáitöu:ba. Sz. 

liokö forma (félig-meddig rokon). 

formán formáim hsz. 1. 'képen, módra'. Ojájörmánn. 

ijéförmánn, etyförmánn. Ne- esak ugy gondoló jármán töücs :, 

mé mel-lé töijiöd : 2. 'körülbelül'. Félik jármú van az i'r.veg 

(= kb. félig). Ojan es-le jele förmá járt az i:döii (= kb. este 

felé). Mos- kél esztendeje jármú fo jutott előiiször a Nyál:ka 

(= kb. most két éve). Nem- lessz : a esak ojá je-jés utó formáim 

: 3. 'félig-meddig; úgy, mintha... volna'. Még ugy 

i- fele dült formáim : (— mintha el felé dőlt volna). Fn- esztel 

uty- hallotta förmá :. hogy Meccelrét vóut : (= úgy hallottam 

félig-meddig, olyanformán hallottam). Jött- a mestér:ség, üis 

fé-re állót főrmánn : (= félig-meddig félreállott). Utyszu-nyóukáltg 

formán:, de nem- aluliam: (= félig-meddig 

szunyókáltam). Vö. Nyr. 47 : 87. 

Fornyos 1. Kis-, Xagyfornyos. 

forog ~ (forgok, foroksz, förguijk, foroktok; forgott: 

forogna: forogjon) tn. i. I. 'sich drehen' (pl. kerék). Nem 

alszik a : má, csak ol fo-rog az éigy.ba. 2. 'jár, működésben 

van' (pl. malom, gép). Forog a boloncsák, te-gyen az uraság 

(t. i. pénzt). Sz. Forog:, mint a ká-sás hurka a fazog:ba 

(= ürög-forog, forgolódik). Km. Forog a ke:rek(= a szerencse 

forgandó). A kerek is fobbá fórok, ha kenik (= akitől ügyed 

függ, attól ne sajnálj ajándékot, pénzt, stb.). 

forr för (farolt, förna, járjon) tn. i. 'sieden'. L. fel-, 

megforr. 

forrad jörad (járult, -na, jöraggyon) 1. be-, összeforrad, 

forradalom fáradalom (-álmát) fn. 'szabadságharc' (a 

48-as). 

forradás fáradás (-/, -a) fn. 'sebhely' (pl. az arcon). 

forradásos fáradásos mn. 'sebhelyes' (pl. arc). 

forral fáról (fóraiak, förász) ts. i. 'forróvá tesz, tűzön 

fölhevít' (vizet, tejet). L. fel-, megforral. 

forralt tej förál lé fn. aufgekochte milch'. Sz. Csak hi-rél 

hallotta :, mint a cigány a förál lé:nek (= még nem volt benne 

része). 

forrás förás, fóurás (Szárazberek) (-1, -a) fn. 1. 'sieden, 

kochen'. 2. 'quelle'. II. Forrás hn. (Kispalád). 

Forráshát Fáráshát hn. (Botpalád, Gacsály, Kisszekeres). 

forrásos förásos mn. 'vízerekben gazdag' Förásos hci 

(réten). 

forrásvíz förásviz fn. 'quellwasser'. 

forraszt fáraszt (-ok, -öl, -olt, -ana, fárasszon) ts. i. 1. 

'löten, anlöten, zusainmenlöten' (pl. a kovács). 2. 'hegeszt, 

begyógyít' (pl. sebet). L. összeforraszt. 

forrasztás fárasztás (-1, -a) fn. 'löten, zusammenlötung'.

304 

forrasziófíí förasztóufű tn, 'plantago lanceolata 1..' Nr. 

A forrasztófüvet vágott sebre kötik. 

forráz föráz (-ok, -öl) ts. i. 'forró vízzel leönt' (pl. tyúkot 

koppasztáskor). L. le-, megforráz. 

forró föréni, fogrém (Szárazberek) (-nn) mn. 'heiss'. 

forróhideo förúuhideg fn. 'forróláz, lázas hideglelés'. 

forrósán föróuság (-ol, -a) fn. I. 'nagy hőség'. 2. 'láz'. 

forrósít föróusit (-ok, -öl) 1. niegforrósít. 

forséroz 1. forszíroz. 

forszíroz jörséroz (-ok, -öl) ts. i. 'firtat, kérdezget', fin 

nem- nagyö försérosztam, ki vóut, mi : vóut, 

forték fariéi (-1, -a) fn. 'nyitja, titka vminek'. Az o-körnevelésnek 

az- a förté:ja, hoty szé-pei\ ké vele bán:ni. 

fortélyos förléjos mn. 'ravasz, nehezen kiismerhető'. 

fos ~ (-1, -sa) fn. 'híg szar'. L. gém-, fecske-, tehénfos. 

fosás ~ (-1, -a) fn. 'hasmenés, híg szarás'. Na-gyonn 

utóullérte a fo:sás. L. cifrafosás. 

(ősik ~ (-ok, -öl; -ott, -na, -son) tn. i. hígat szarik'. 

K. Fosik a pen.na (= elcseppenti a tintát írás közben). 

I . . belefosik, lefos, odafosik. 

fosos ~ mn. I. 'hasmenős, sokat fosó' (pl. tehén). 2. 

'lefosott' (pl. ruha). 

fosószilva fosóuszilva fn. 'penvigei szilva'. (T. i. ha nagyon 

megérik, a bele híggá lesz). 

foszlik n., 1. koszlik. 

foszt (-ok, -öl, -ott, -ana, fosszon) ts. i. 'schleissen' 

(tollat). L. megfoszt. V. ö. koszt. 

fosztó fosztott (-1) fn. 'olyan esti összejövetel, ahol tollat 

fosztanak'. 

fotonén fotogém (-et, -mél) fn. 'petróleum'. 

l'otouéues üveji fotogémes üveg fn. 'petrólcumtartó üveg'. 

fofogéiilámpa fotogémléunpa fn. 'petróleumlámpa'. 

Fotoskert Fotoskér hn. (Olcsvaapáti). 

fotyo(| ~ (-ott, -na, -fon) tn. i. 'foly hangokat ad' (pl. 

a kása). Sz. Lassan, kása, ne- fotyogf : ! (tréfás csitítás nagy 

hangon berzenkedő csekély embernek). 

fö ~ (-t, -je) fn. 'az / betű egyik neve'. 

1. fii fü (fül, fűk, fejem fejed, feje) fn. I. haupt, kopf. 

Ec-ceri-.be fűb' ütlek : ! 2. 'kalász', liuza-, z-, árpa-, gabonafü. 

Mos nem- ojg szép a jeje a búzának, mim más-.ször. II. 'a hagyma 

gumója'. A hagyma feje. 4. 'gömbbé (fejjé) borult levélzet'. 

A káposzta, a saláta feje. 5. 'főnyi, darab'. Ety fü hagyma, 

ety fü káposzta. 6. 'egy kéve kenderből nyert, két ágba csavart 

csomó'. Ety fü szösz. 7. 'virágzat'. A virágos kender feje. 

8. 'vminek fő része'. A kanál feje (= ameilyel merítünk), 

a gerebje feje (= az a része, amely kaparja a szénát), a kezem, 

lábö jeje (= végső legfontosabb része). 9. 'az ágynak az a

305 

vége, melyre az ember a fejét hajtja'. Atyfü, az áty fejénél. 

10. 'a lábbelinek az a része, melyben a lábfej foglal helyet'. 

A csizsma jeje. 11. 'a kéve kalászos vége'. A kéve feje. Sz. 

Kiíbííl van a fc:jc (= hamar elfelejt valamit). Bárcsak a 

fe-jedet vesztenéd már : él (mondják annak, aki mindegyre 

elveszít valamit). Belőni fűvel (= bolondul, bolond módra). 

Hátra köti a fejit ( keszkenőjét a haja s kontya körül kerítve 

hátul a konty alatt megköti). Részek fűvel (= részegen). 

Menten), mcn-degeltem magamba egy- buga jüvél 

(= egy árva lejemmel). Ügy- elaluttum:, mint (d

306 

szopni, mondják a rosszul táplált, sovány borjúról). Nemmgntam 

: é se- fejjéret, se- feketét :, se- fefjét, se- szegjél : ( = nem 

tettem rá se helyeslő, se rosszaló megjegyzést). An-nyics 

csak- szeresztem :, a h u n a fejem lehái:csam (= ahol 

meghúzódjam, lakjam). Kéi- fé : má ! Aki le-gÍny, 

annak m á n i - j e n kör v é • r e s a f e : j e (tréfás 

biztatás a felkelésre = a serény legénynek ilyen késő időben 

már a korcsmán beverték a fejét). Km. Nagy- a fe:je, 

kicsi az e:sze ( = a nagyfejű embernek kevés az esze, vagy : 

hiába van nagy feje, mégis kicsi az esze). Fiitiil büdössöiiik 

a : hal (= bűnös, romlott vezetők az egész intézményt romlottá 

teszik). Szóujj- i-gazad, be-törik a fe-jed (= sokszor 

veszedelmes az igazmondás, nem mindenkinek kedves az 

őszinte ember). Xr. A gyermeket nem szabad egy évnél 

tovább szoptatni, mert 'a fejibe megyén a /r" s elbutul. Vö. 

buksi, töksi. L. árpa-, búza-, fél-, gabona-, hagymafő, kanál 

feje, káposztafő. 

2. íő_ ~, fü (főijvebb) mn. 'vornehm, wiehtig, ober-, 

haupt-' 0- a lekföijvebb : ott. 

3. fő főül (föijlök, főijsz; főijtt; föijlne, föijjjön, föijlve) 

tn. i. 'gekocht werden, kochen, sieden'. L. fel-, ki-, meg-, 

összefő, széjjelfő. 

főbíró fíibiróu fn. 'a község bírája'. V. ö. kisbíró. 

főfájás füfájás fn. 'kopfschmerz, kopfweh'. \r. A főfájásnak 

jó ellenszere, ha reszelt tormát köt az ember a fejérc. 

íőíájós fnfáfóus, füfáfáus mn. fejefájó, fejfájásban szenvedő'. 

főhadnagy ~ fn. 'oberleutnant*. 

főkötő fükötőü fn. 'haube'. 

1. föl fél (téfélt, felit) fn. 'a tej felső, zsírosai)!) rétege'. 

Fé-vetetle a felit a : té. 

2. föl, följebb 1. fel, feljebb, 

fői 1. 3. fő. 

föld főijd (-el, föijggye) fn. I. 'erde'. 2. 'boden'. Le-fekszem 

a főüd-re. Csabd- a főüthöz aszt a vereshagy:mát (= rossz 

zsebórát). 3. 'szántóföld'. Ot- vg három darap kis főüdár-pávál 

bevetve. Jóu- kövér föijdek e.zek. Részei : hála (= földomboruló 

közepe), diillöüje (= a két vége, ahol az eke megfordul) 

4. 'földbirtok'. Ec-cér csak a-lóu, az ek-lézsija föüggye 

fele ! (t. i. szaladt az ökör). Ez- a mi föi):diu)k. 5. termőföld, 

talaj'. (Fajai : 1. sárga, 2. fekete, 3. szurkos fekete, 4. fejjér 

főijd. Legtermékenyebbnek tartják a szurkos fekete földet). 

5. 'szárazföld'. Csak eccér föij-det érjek, nem- ülök én többet 

hajóiy.ra. 6. 'földpadló' (a házban). Félörik a hász föijggye. 

Féiáskásodott a hász föijggye. 7. 'land, landsehaft, gegend'. 

Messzi főüdrül főttek e:zek. 8. 'alap, alapszín, mező' (pl. 

hímzésen). .4 leritőijnek a föijggye zöijd. Sz. Rest, mint a főijd

307 

(= nagyon rest). O'jg rest :, mint a főül- terhe ( = u. a.) 

O'jg siket:, mint a főijd- (= nagyon süket). Ojan nehéz :, 

mint a főijd- (= nagyon nehéz). En-geggyen a főijd a pőr.nak 

{= engedjen egyik ember á másiknak). Föijdig vér (= úgy 

megver, hogy a földön fetreng). Főijddé lessz (= élettelenül 

lerogyik). Akkor az asszon csak f ő ij d • d é lessz e-gészszenn. 

Az ollénü nekem e-löijkericcséte.k : a f ö ij d • a l ó u 11 

is: (= akárhonnan is). Csakúgy reng- alatta a: főijd 

(= nagyon kövér). Mozog alatta a : főijd (= részeg). Te- ! 

Sir- alattad a : főijd ( = siratja, hogy ilyen haszontalan, naplopó 

jár rajta). Szij-jom meg a sárga főijd! (átok = halj meg). 

Ojan ember nem- termett a f ö üt h á : t á n n, akitüli ém 

megijeg:ggek (= a föld kerekségén, a világon). O-jam buta, 

mint a főijd- (= nagyon buta). Tapollya a főijdet a jái] 

kö:rüll (= udvarol a lánynak). Ki-csuszott a lábom alóull a: 

főijd (= elsiklottam). Ugy étünt :, mintha a főijd- nyelte 

vóun : él (= nyoma sincs). O-jam piszkos, mint a főijd- (ruháról). 

Nem- láttam se- eget, se- főijdet (= nem láttam semmit, 

koromsötétség volt), fíirod-, Gyuri ? Em bi-rom :, csak a főijdbírja: 

(tréfás felelet). Főijthőz vág v. föijthö vág ( = birkózás 

közben földre terít). Eszt a bőrt- vi-ggázva iggátok :, mer ez 

a f 6 üt - hoz vág b e n n e t e : k e t, ha né vigyász:tok 

{= részeggé tesz, levesz a lábotokról). Le-hőrdott az ég:gem 

a fő üt- porájig: (= csúnyán leszidott). Le-pocskondijászla 

az : aszt a sárga f ö ij d i g : v. a f ő üt parajig: 

(= csúnyán legyalázta, leszidta). Ujj' a főijd-re, 

on-nen nem- esél lejjebb (mondják a kicsiny, botorkálva járó 

gyermeknek). Sza-rom rád- ! (szitok) Szarj- a főijd-re, oda 

izs bőüg-ve I (az előbbi szitok visszatromfolása). Meg-ütötted 

a föij:det (tr. = elestél, megütötted magad). Km. Aki 

a föij-dönn ül, nem- nagyot esik: (= aki nem fog kockázatos 

vállalatokba, nem bukik nagyot). Fe-kete föijdbe terem a jóu 

bu:za (a nagyon barna legényt v. leányt e szólással védelmezik). 

L. aljföld, búza-, járó-, Katona-, köz-, mér-, Mihályi-, 

Ötföld. 

földes főijdes mn. 'agyagpadlós, agyaggal tapasztott 

padlójú*. Főijdes ház. 

földesúr föijdesúr fn. 'grundherr, gutsherr'. 

földi főijdi f-it, -je) fn. 1. 'velünk egy faluból, városból, 

helységből való hazánkfia'. 2. 'idegen, ismeretlen emberek 

megszólítása : jó ember! barátom!' Hü- jársz: it, főü-di ! 

földibodza főijdibodza fn. 'sambucus ebulus L.' Sz. Ha 

a tehénbe féreg esik, a gazdája menjen el egy földibodzához, 

hajtsa le a földre, a végét nyomtassa le egy nehéz kővel s 

mondja ezt: „Na-, te főijdibodza, én- léged addik fé- nem 

eresztelek, mig az é Vi-rák tehenembüll a fé-rek ki- nem /u///." 

földieper főijdiepér fn. 'szamóca'. 

20*

308 

földindulás föijdindullás fn. 'erdbebcn' (inkább költ.ben). 

Vö. földrengés. 

földművelő föijdnűivelöij fn. 'ackersmann'. 

földönfutó föijdgfulői} fn. 1. 'házát, vagyonát vesztett, 

hazátlan'. 2. 'kataszteri mérnök' (tr.). 

földrengés föijdreygés fn. 'erdbeben' Nr. Földrengéssel 

álmodni : hozzátartozód közeli halálát jelenti. 

föléhe felibe hsz. 'föléje'. 

főlés föijlés (-t, -e, -it) fn. 'kochen'. 

fölös feles mn. 'sok, nagyszámú, nagymennyiségűi'. 

Az i-dénn is vóut : fe-lezs zapkeresztye : 

fölösen feleseim hsz. 'bőven'. Vóul- még buzd:ja fe-lescnn. 

Jutni is vóul : fedesenn : 

fölött felelt nu. 'über, auf. Fejé felel kánt mekfördull. 

Piros vér.é főijdre csördull. (Nd.) 

I'önnen 1. fennen. 

förtelmes fertelmes mn. 'rút, ocsmány'. 

fős fűs mn. 'fejes'. Füs káposzta. Vö. fejes. 

fösvény fösvény mn. 1. 'karg, geizig'. — fn. 2. 'geizhals'. 

Sz. Fös-vém, mjnt a péntek (= nagyon fösvény). Km. A fösvén 

többet kőül, a rest- löb-bet jár (= a túlságos krajcároskodásra 

sokszor ráfizet, valamint a kényelmeskedéssel sokszor 

kétszeres munkát szerez magának az ember). 

fösvénykedik jösvéykedik (-ek, -él) tn. i. 'geizig sein, 

kargen'. 

fösvény-péntek fösvém-péntek in. 'fösvény ember', 

fösvénység fösvéség (-et, -e) fn. 'geiz'. 

föszámadó föiiszámudóu fn. 'fő bojtár, felelős juhászbojtár'. 

főszolgabíró föijszóugabiróu ín. 'oberstuhlrichler'. 

íőtöl-való-fa fütü-vaiáu-fa (Tisztaberek), füli-vuláu-fa fn. 

Tej fa a síron'. 

fölt föijlt mn. 'gekocht'. Főül. málé ( gyenge csöveskukorica 

megfőzve). 

Főút Föijut útnév (Hicse). 

Fövenyesgödör Fövenyezsgödör hn. (Lázári). 

Fövenykátyó Föveykátyóu hn. (Fgri). 

fövés 1. főlés. 

fövetlen ~ mn. 'ungekocht'. 

főz főiiz (-ök, -ol) ts. i. 1. 'kochen". 2. 'hevít, forral'. 

Fe-döij alat nem- szabat föijzni a gyermek firidöüvi.zét. Sz. 

A-niit főtisztéi, ed- meg: (= ha megcsináltad a bajt, lássad 

a következményeit). Főij-zik a kapeá.jál (mondják tréfásan, 

mikor a vendéget hiában marasztják, nem akar ülni). Softfazogba 

főtisztek u firidöijvi:zét (= csapodár legényről, vagy 

olyan leányról mondják, akinek sok kérője van). Sajónál 

föijzöij {— fösvény). Km. Aki kicsit föijsz, hamar megeszi:

309 

(== kevés szerzemény hamar elkel). Sze-gény ember viz-zél 

főüz :, málélisztet habár ( = szegény ember úgy él, ahogy lehet: 

szegényesen). Xr. Ha valakit elő akarnak varázsolni, a kapcáját 

megkerítik s új csuporban főzik. Ekkor az illető személy 

árkon-bokron keresztül előjön. L. be-, el-,ki-, le-, meg-, összefőz. 

főzés loijzés f-t, -e, -it) fn. 'kochen'. 

főzet föijzet (-et) fn. 'annyi mennyiség, amennyit egyszerre 

megfőznek'. Ety főiizet paszüi, lencse stb. 

fözuöl föijzgöl (-ölök, főiizgosz) ts. i. 'főzöget'. 

főzik fűzik (-ölt, -ne, -zön) tn. i. 'fejesedik, borul'. 

k'ü-zik a káposz:ta. 

főzt - főtiszt- (-óm, -öd, főijszlye) fn. 'vkitől főzött étel, 

vkinek a főzése'. Az é- főüsztömre csak az órát fintörgattya : 

Sz. Meg enném a szép asszö föüszdyit (= megéheztem). 

íraj frái (-1) fn. 'női cseléd, szolgáló'. Ennek minnek 

jrai kéne :, aki mindent viggen utánna fe:le. (Csak e használatban.) 

frájter frájter, fráter (Kispeleske) (-1, -fe) fn. 'gefreiter'. 

franc ~ (-ol, -a) fn. 1. 'vérbaj, bujakór, szifilisz'. 2. 

"szifiliszes kiütés'. Vö. franca, francu. 

franca ~ fn. 'fene'. (Csak szólásokban, a fene szónál 

valamivel enyhébb.) Sz. Egge meg a franca ! Bánnya 

a franca ! Mi- a franca ! \j-jon bele a fránxa. 

francia francija mn. 1. 'französisch'. 2. 'fortélyos, 

bonyodalmas (zár)'. Ojg francija zárja van en:nek, csak éntudom 

esz kinyitni. — fn. 3. 'franzose'. 

francia nadráq francija nadrág fn. 'pantalló'. 

francos ~ mn. 'szifiliszes, szifilisz kiütéses'. 

francu ~ (-1, -ja) fn. 'szifiliszes kiütés'. (Mezőgecse). 

V. ö. franc. 

fráter 1. frájter. 

freeskel frecskél (-elek, -ész) ts. i. 'fröcsköl, preckel, 

fecskendez'. 

freeskendez I. fecskendez. 

frekvencia frekvencija (-át, -ája) fn. 'rokonság, pereputty'. 

A nyakamra kűdi: min-dé frek-vencijáját: 

fricska ~~ (-át, -ája) fn. 'a hüvelykujj begyéhez feszített 

és onnan elpattantott középujjal való ütés'. 

fricskáz ~ (-ok, -öl) ts. i. 'a hüvelykujj begyéhez feszített 

középujj hegyével megüt'. L. fel-, megfricskáz. 

friss ~ (-enn) mn. 1. 'gyors, fürge'. Járjon a kezeitek 

jris-sebbenn : 2. 'frisch'. Fris viz. 3. 'fiatal, üde'. O-já szép 

jris- jövések vannak a röuzsafánn ! 4. 'gyorsütemű, tánc alá 

való'. Fris nóuta. Mos huz-zál néké frisset l Sz. Hogy vagy ? 

Frissem, mjnt az ön-töt saláta (ir. = nem valami jól). 

frissemében frissentébe hsz. 1. 'friss korában'. Ha frissentébe 

szerszámot faragnag belöülle, é-gorbüll: 2. 'rögtön,

310 

azonnal*. Ha nekem akkor montátok vau fris-sentébc, hogy kiverte 

fűbe a kocát, hát rá-becsültetté váuna : 

frissül 1. felfrissül. 

fruíru fufru (-t, -ja) fn. 'homlokfrizura a nőknél'. 

íni-iök ~, frástök (-öt, -je) fn. 'reggeli'. Früslökkör 

(a reggeli idején). Früstök fele (= a reggeli ideje felé). Früstök 

lájánn ( = reggelizés táján, reggelizés körül). 

frü-lükül früstököt, frostokol (-ölök, -ös:) ts. i. 'reggelizik*. 

L. megfrüstököl. 

íú fáj (fújok, fájsz, -l, -/irt; fújjon) tn. i. 1. 'wehen, 

blasen' (pl. a szél), a) sz e m é 1 y t e 1 e n ü 1: 'fú a szél'. 

Rossz- idői) vóut ak:kor, e-set, jüjt-. F-megyek : én akar esik, 

ukár : jüj. Esik, jüj-, csikorog. (Rendesen esik mellett.) —• 

ts. i. 2. 'fúvással hűt' (forró ételt, kását). 3. 'fúvással tisztít'. 

Fújja az órát. 4. 'dalol, fütyöl' (nótát). Nem- jóul fújjátok:, 

nem- ezenn a haygom megyén : A ji-juk füi-ták, Kati meg 

járta. 5. 'szólaltat, harsogtat' (sípot, furulyát, trombitát). 

Sz. E- esak a maga nóuláját fújja: (= folyton a magáét, a 

maga dolgait, érveit mondogatja). Fújja a kását (= nagy 

szuszogással, nagyokat fújva alszik). A-ra jörditlya a köpenyegét, 

ahunnen a szél- jüj : (= köpenyegforgató). Ely követ 

jüinak (= egymáshoz szítnak, titokban összetartanak). Laci 

bácsi uty •táncol:, ahogy a fe-lesége j u j j a : (= a 

felesége szavát követi, arra hallgat). Uty jüj :, mjnt a bi-ka 

(= dühös). Km. Bo-lö jugbúl bo-lö szél füj : Amijen az o-du 

o-já szél fuj ab.bull (= bolond embertől bolond tanács származik). 

L. be-, bele-, el-, fel-, ki-, le-, meg-, ráfú. 

fuccs —• isz. 'vége ! oda van ! volt, nincs !' Annak má 

juccs- l 

fuccsul 1. elfuccsol. 

I'ul'ru 1. frufru. 

fújdogál füidogédl ts. i. 'fuvogat'. Fujjat szellői), utgse 

sokká jüjdogátlod már. (Nd.) V. ö. fúvócskál. 

In jócskái 1. fúvócskál. 

fujlal fujtat (-ok, -öl) tn. i. 'szelet fúvat' (pl. fúvóval). 

l'ukszia fokszija (-át, -ája) fn. 'fuchsia, ablakban tenyésztett 

díszes virág'. (Leggyakoribb a piros kelyhü és fehér 

szirmú meg a piros kelvhű és lilaszín szirmú.) 

hil fai (futok, fűlsz) tn. i. 1. fullad'. A vízbe fűlt. 2. 'szorul, 

elakad'. Vi-zes vóut a buza majdnem dél- jeléig :, a kasza 

csakuly füld- be.de. L. belefúl, megfúl. 

iulánk juláyk (-ot, -ju) fn. I. 'stacliel* (pl. méhé, 

darázsé). 2. 'cpnvolvulus arvensis L.'. 3. 'convolvulus 

sepium L.\ Xr. Ctés okozta daganatra, tövisszúrásra fulánklevelet 

szoktak kötni. 

fulánkos fulánkos mn. 'fulánktól benőtt, fulánktól fölvert'. 

// na-gyö fuláykos a bu:za.

311 

fuldokol fuldokol (-ólok, -ölsz, füldoklunk: fuldoklóit, 

fíddokölna, füldokojjon) tn. i. 'fulladozik'. 

fundál fundált (-ok, -sz) 1. kifundál. 

fiindamcntom fundamerdom (-ol, -fa) In. alap, épületfal 

földalatti része'. 

fundus ~ (-t, -sa) fn. "far, segg'. Ide fordította a fundusisát. 

fiinér I. furnír. 

funerálor funerálör, fureráiör (-1) fn. a halott bejelentése, 

temetése körül intézkedő ember' (Szamosszeg). 

fúr — (fúrok, fúrsz, furinjk stb.) ts. i. 'bohren'. L. ki-, 

megfúr. 

torosa furcsa (-ánn) mn. különös, szokatlan', 

farosai jüresáll (-ok, -álsz) ts. i. 'különösnek, szokatlannak 

vél'. 

íurdniics fürdanes (-ot, -a) fn. I. 'gyorsfúró készülék'. 

2. "dugóhúzó' (Szárazberek). 

fúr-íarag ~ ts. i. 'schnitzeln'. Mennél jobbá fúrjákfaragják, 

an-nál jobban nőül; vas-tagodik. 

íurik ~ (-ot, -ja) fn. 'targonca, talicska' (Mezőgecse). 

furkó fürkóu (-1, -ja) fn. 'az a hegyes fa, mellyel a dohánypaláidnak 

lyukat fúrnak a földbe'. (Mezőgecse). 

furmányos furmányos mn. 'furfangos, ármányos'. V. ö. 

fuvaros. 

furnír funér (-t, -ja) fn. 'furnier'. 

fúró furu (-t, -ja) fn. 'bohrer'. 

fúró-faragÓ furóu-faragóu mn. 'fafaragással foglalkozó'. 

Vadamennyi ács- van, fu-róu-faragóu emberek, mind- összeszérkesztelik 

: (= előkerítik, összegyűjtik). 

fúrólyuk furujuk fn. 'bohrhich'. Sz. Uty félt :, hogy a 

fu-rujugba izs belebüit vóuna : 

furt fürt hsz. "folytonosan, szakadatlanul'. Asz fürtmerítette 

a vi:zet. A hé-tem mindek, fürd- gabonéd aratott : 

Fürt-, fürt-, min-dék szalattam : 

furu I. fúró. 

furujuk 1. fúrólyuk. 

furulya furu ja (-át, -ája) fn. 'tilinkó'. 

furulyagaluska furujahaluska fn. 'makaróni' (tr.). 

furulvaszó furujaszóu fn. 'a tilinkó hangja, zenéje'. 

furulyázik jurujázik (-ok, -öl) tn. i. 'tilinkón játszik'. 

fuserál fueseréül (-ok, -sz) 1. elfuserál. 

fusermunka fusérmunka in. 'kontármunka'. 

íuskalica ~ fn. 'katicabogár, coccinella septempunctata 

L.'. 

fut ~ (-ok, -öl, -ott, -na, fussál, fusson) tn. i. 1. 'laufen'. 

2. 'kiárad, folyik' (pl. fövéskor az étel). Fut- a : té 1 3. 'kúszik,' 

(komló, szőllő, fulánk, folyófű, tök, dinnye, paszuly,

312 

ugorka indája). A re-keszre jutott a pa:szüj. — szt. ts. i. 

4. 'telik' (a pénzből). Futtya még a pézbiill? Sómra má néjuttga 

: Csizsmát is akartunk ven:ni, de csizs-mára má néfutotta 

: Sz. Fut- utániig g ngá:la ( = nagyon kívánja, pl. 

vmi ételt). Fut-, mjnt a ké-nyesői). Verset fut (= futásban 

versenyez). L. be-, el-, fel-, ki-, le-, meg-, össze-, rá-, végigfut. 

fiitamodns ~ fn. 'bizonyos távolság, amennyit pihenés 

nélkül meg bír futni az ember, vagy a ló'. Jóu- kis futamodás 

még ide Csemgér (= jó kis távolság). 

futamodik ~ (mekfutamodok, -öl) tn. i. 'folyni kezd'. 

Még ngá-la futamodik utánna az emberinek (pl. vmi kívánatos 

étel után). L. megfutamodik. 

futár ~ mn. 'futri, futosó, fürge'. He- jóu futár ez a 

Bodri ! 

futás ~ (-t, -ok, -a) fn. 1. 'laufen'. 2. 'lendületben levő 

tárgy mozgási iránya'. A kaszát a ma-ga futása utáy kell 

ereszte.-.ni. 3. 'növénynek vhová felfutott indája'. Szépfutása 

oum má ennek a paszüj.nak. Km. Szégyen a fudázs, 

de hasznos : 

fulkározás ~ (-t, -a) fn. 'ide-oda futás'. .4 pipát is 

i'.hullattá futkározásom:ba. 

futkározik ~ (-ok, -öl) tn. i. 'ide-oda fut, szaladgál'. 

futkos ~ (-ok, -öl) tn. i. 'ide-oda fut, szaladgál'. 

futkorász ~ (-ok, -öl) tn. i. 'ide-oda fut, szaladgál'. 

íut-lót ful-lóut tn. i. 'ide-oda, szalad, siet, fárad'. Besokat 

futöl-lóutöl! 

futó futón mn. 'rövid ideig tartó'. Tennap vóut ety kis 

futón e:sőii. Vóut' ety kis futón csata, négy- óijrájik tartott. 

L. kengyelfutó, asztalfutó. 

futóbolond jutóiibolond fn. 'nyugtalan, veszélyes bolond*. 

futópaszuly julóiipaszüj fn. 'karós paszuly, karóra, vagy 

tengerire futó paszuly'. 

futos julénis mn. 'jól futó". Fulóijs hí. Sz. Fusson a 

fu-lóiis kutya (= én nem futok). 

futozqál jutozgáll (-ok, -sz) tn. i. 'futkos, szaladgál'. 

futri ~ mn. 1. 'futkározó, futni szerető' (gyermek). 

2. 'ugrifüles, szeleburdi, szeles'. 

fuirika ~ = futri. 

futtában 1. kutyafuttában. 

futtat ~ (-ok, -öl) ts. i. 1. 'kúsztat'. Ety fá-ra juttatta 

a szöijklőijl. 2. 'bevon'. A-rannyál vá futtat:va. L. be-, felfuttat. 

futtatás 1. lófuttatás. 

futvást ~ hsz. 'laufend, fliehend'. 

fuvar fuvar (-t, -ja) fn. 'bérért való szállítás szekerén". 

A más-nap oda vóiitá : fu-vara :

313 

fuvaros 1. szekeres. 

fuvaroz ~ (-ok, -öl) ts. i. 'bérért szállít' (szekerén, 

szánon). 

fúvás ~ (-/, -a) fn. 'félig telt, még le nem zárt mézsejt 

a lépben'. L. hófúvás. 

fuvásos ~ mn. 'olyan (lép), melyben félig telt mézsejtek 

vannak'. 

fnvó fúvón (-t, -fn) fn. 'blasbalg'. 

íuvóeskál fuvóueskédl, fujóucskáll (-ok, -sz) ts. i. 'fuvogat, 

gyakran fú'. Ha- meggyed, meggyúl; én né- fuvóucskállom : itt. 

fuvódik fuvóudik (-ok, -öl) 1. felfúvódik, 

íuz.sitos ~ mn. 'féleszű, eszelős, hóbortos'. 

1. fű 1. 1. fő. 

2. fu ~ (füvet, de : füt-fát, füvem, füved, füve v. fűje) fn. 

1. 'gras, kraut'. 2. 'füves hely, pázsit'. Beleesett a pi:pám a 

fü-be. Belegázolt: a fü-be : Km. Lámpánál szé-pel, hár-matö 

jóu-füvet n|ffl kél néz:ni (t. i. a lámpavilágnál az arc, harmatosán 

a fű szebbnek látszik a valóságnál). L. bors-, folyó-, 

fül-, harmad-, innyújtó-, méh-, negyed-, porcs-, szeg-, szék-, 

tisztes-, tűröm-, vasfű. 

fű-fa ~ fn. 'mindenféle, tücsök-bogár, toronya-boronya'. 

ígért az an:nak füt-fát: össze-vissza beszél füt-fát. Sz. 

Be-szélli: a fü-nek-fának: (= mindenkinek). Mikor ém beteg 

vagyok okával, nem- tudog dóugoz:ni, de mikor egésséges 

vagyok, m e n y • g y e. k\ é. f ü • r e - f á r a : (= úgy dolgozom, 

mint a tűz ; nem válogatok a dologban). Ka-paszkodol 

vóu : fü-hösz-fához az istenakta ( = minden segítséget 

megpróbált). Km. Fü-be-fába van örvas:ság (= minden 

növényben van valami orvosság). 

füge fige (-ét, -éje) fn. 1. 'feige'. 2. 'a hüvelykujj hegyének 

a mutató- és középujj között való kidugása' (E gesztus 

jelentése : 'majd ha fagy !'). Sz. Figét mutat (= a 2. alatti 

bizalmas gesztussal vmely kérést megtagad). 

függ ~ tn. i. 'abhángen'. Attúl függ a kaszáklás, hotyhát 

hoty- hajittya bele az ember a kaszál a fü:be. 

fHíz füéz mn. 'füízü, olvan ízű, mint a fű' (pl. a tej). 

íökötíf 1. főkötő. 

fül fii (filét, filém, -ed, file, filét v. filit) fn. 1. 'ohr'. 

2. 'fogója vmi edénynek'. A findzsa, pohár, csésze, csupor, 

szilke, körsóij, fázok, kancsóu, mozsár, tepsi, lábos, zsöitár, 

dézsa, kosár file. Sz. Meleg a fi:le v. meleg a file tö:vi (= be 

van csípve). Eggyik filém bal-, a másik nem- hall (= beszélhetsz 

nekem, úgysem hallgatok rád). Elereszti fi-lét-fárkát: 

(mondják az elcsüggedt, kétségbeesett, reményevesztett 

emberre). A filibe ment (= eljutott hozzá a híre, tudtára 

esett). Ki-kérdezgette fi-lirű far-kára (= töviről hegyire). 

Filít fogja (= elviszi, eltulajdonítja). Most ide se jön-nek:,

314 

osz, ha mek-halok, akkö mek j i • l é I fogják, ami kicsit 

ásszeküszköt:tem. It- van a ji-lem mellett: ety kizs gazba : 

(tréfás útbaigazítás annak, aki valamit keres). File hallalára 

(= jelenlétében, pl. mond vmit). Elereszti a jile mellett 

(= nem fogadja meg, pl. az intést). En-nek a jilibe pisilnek 

a já.nyok (= csúfot űznek belőle). Se file, se farka (= se 

eleje, se hátulja). Km. A nap pálnak sze-me van, az éccakának 

mek fi-le (= a titkot a tyúk is kikaparja). Xr. Ha valakinek 

ég a füle, azt jelenti, hogy valahol rágalmazzák. — Ha az 

embernek a jobbfüle cseng, rossz hírt hall, ha pedig a bal, 

akkor jó hírt. — Ha az embernek viszket a füle (= a füle 

lyuka), eső lesz. 

fül fűlik (ri.) (fűlt, fűlne, füjjön) tn. i. 1. 'fütődik, 

melegszik, hevül' (szoba, kemence). Neheze fül ez a kemen:ce. 

2. 'meleg következtében megtúrósodik' (aludttej). Nem- sok 

turúu fűlt ebbiill az alutté.bidl. 3. 'szapulókádban megkél' 

(fonál). Sz. Ne fűlt fonala (= nem volt nyugta). Má n 

fül fonala, hogy maradna még egy na.pot. L. belül, 

kiiulik, meg-, összefül. 

fülbemászó filbemászóii fn. 'forficula auricularia L.'. 

fülbevaló filbevalái} fn. 'ohrgehánge'. 

fül cimpája fii cimpája (filém cimpája, filét cimpája 

stb.) fn. 'a fül puha alsó ízecskéje, melybe a fülbevalót 

húzzák'. 

füle botja jile bollyá fn. Sz. Fi le bottyál se mozdiltya : 

(= rá se ügyel, nem hallgat rá, figyelembe se veszi). 

fülel fiiéi (-elek, -ész) tn. i. 'füleit hegyezi, figyel'. 

fülemile filemile (-ét, -éje) fn. 'nachtigall. 

füles jiles mn. 'füllel ellátott'. Files pohár. 

Fülesbagoly filezsbagöj fn, 'ohreule*. 

füleskonty jileskonyty fn. 'kétfelől a halántékra rakott 

konty' (fiatal lányoknál). 

füleskosár fileskosár fn. 'kétfülű vesszőkosár'. 

íiilfii filfü fn. 'sempervirum tectorum L.'. Xr. Húsos 

levelének nedvét fülbe csepegtetve fülfájás ellen hasznos 

orvosságnak tartják. 

fül gombája fii gombája (filém gombája, filéd gombája 

stb.) fn. 'fülkagyló'. 

fül-hegy fil-hcgg fn. 'ohrenspitze'. Fllheggyé hallottam 

(= fél-fülléí, futólag). 

fűlik 1. fűi. 

fülledt fiilletl mn. 'elhasznált, zárt' (levegő). 

I'ülleszt ~ (-ek, -él) ts. i. 'párol, nyirkítással puhít'. 

Fül'lesztek ety kis pöjvát a martuknak. L. kifülleszt. 

fül sarja fii sárfa (filém sarja, filét sarja stb.) fn. 'a fül 

lyukában összegyűlő sárgásbarna váladék'. Xr. Viszketeges 

helyet szoktak vele bekenni. 

V

315 

fül töve fit töve (filém töve, filét töve stb.) fn. 'a fülkagylónak 

a koponyával érintkező, elszűkülő része'. Sz. 

Me-leg a file lö:vi •(= be van csípve). 

fürdés firidés (-1) fn. 'baden'. 

fürdik firidik (firidek, firidél, firidünk, firittek, firidnek ; 

firiltem ; firidelt; firidnek; firigggek) tn. i. 1. 'sich baden, 

ein bad nehmen'. 2. 'porban fetreng, porban henteregve 

vakarózik' (madárféle). Firidik a : lyuk, e-söü lessz : Km. 

Hi-jába firidik a fekete esóu:ka, nem- lessz ab.bül so-ha fej jer 

galamboes:kn (= kutyából nem lesz szalonna). L. mcgfürdik. 

fürdő firidőij (-t, -je) fn. 'bad'. Bikszádi firidöij. 

fürdővíz firidöüviz fn. 'badcwasser'. Sz. Régenn öntötték 

ki a firidöijvi:zit (= nem mai gyerek). Nr. Fedő alatt nem 

szabad főzni a gyermek fürdővizét, 

mert nem veszik észre a szépségét, 

meg a jó tulajdonságait. 

fiirdiil 1. kifürdül. 

förer fiirér, fírér (-1, -je) fn. szakaszvezető'. 

(Ném. führer.) Káplár urg, 

fírer uram, aggyá ki a lénin/gjál. (Nd.) 

fűrész firész (-1, firéssze) fn. 'sage'. 

Nemei : félkészfirész, masinafirész, keresztvágóu 

firész, szédvágóu firész. Részei: 

lánája vagy vászna (= pengéje), 

az élén fogakkal, nyele vagy fogóuja ; 

a félkészfirésznek meg a masinafirészwk 

van rámája (= a fürészpengét szabályozó 

fa-váza), kötele s ebben a csaplatóufa, 

mely a fürésznek feszesebbre 

húzására szolgál. — Sz. Egy bokor firész 

(— két fürészes és három fejszés emberből 

álló munkáscsoport). 

fűrészel firészél (firészelek, firészész) Furgettyü. 

ts. i. 'ságen'. L. elfűrészel. 

fürészes firészes (-t, -se) fn. 'fürészelő munkás'. L. alsó, 

felső fürészes. 

fürészfoi) firészfog fn. 'ságezahn'. 

Fiirésziágyas Firészlággas hn. (Kőszegremete). 

fürészlána firészlána In. 'fürészpenge.' 

fürészpor firészpör fn. 'ságemehl, ságespáne'. 

fürészráma firészráma fn. 'a félkézfürész fa váza'. 

Fürge Fürge 'kutyanév'. 

furgettyü fürgetlgü (-t, -je) fn. 1. 'forgó játékszer', a) 

'kivájt dióhéjon áthúzott hosszú l'aszeg, melynek végére nyers 

krumplit szúrnak s aztán madzag segítségével a dióhéjban 

forgatják' (1. a rajzot), h) 'középen madzagra kötött hengerded 

fácska, melyet a madzagnak kétfelé húzásával oly gyorsan

316 

lehet forgatni, hogy búgó hangot ad'. — 2. 'wendschemmel' 

(a szekérben). (L. szekér, rajz.) 

fürj fürf (jürjet, -e) fn. 'coturnix coturnix I..'. Sz. Ugyjéír 

:, mint a jiirx- ( = frissen, fürgén lépked). 

íüröcskél jirieskéll (-ek, -sz) tn. i. 'lassan, sokáig fürdik'. 

L. kifüröcskél. 

füröszt jiriszt (-ek, -él; -ett, -ene, jirisszen) ts. i. 'hadén'. 

Sz. Firiszti tébe-váiba : ( = dédelgeti, jól tartja). L. ki-, 

megfüröszt. 

fürösztés firiszlés (-1, -e) fn. 'fürdetés, fürdőben mosás'. 

Xr. A csecsemő fürösztésekor a lekenő négy szögletére 

hamut szoktak hinteni (babona). L. hamu. 

füsarjú füsárju fn. 'szénafű sarjadzása, sarjúja'. (Kispeleske). 

füst — (-öt, jüstye) fn. rauch'. Sz. Annyi a gony.gya, 

hogy mái- füstöt vél a je:je (— hogy majd belebolondul). Além 

füst! (= alló mars! illaberek!) A'filc tudom haza szerkesztem 

j, mán a má-sik perdzbe, a-lóu j ü sl • , el-óudalazik 

valaho-.vá. A-lóu füst! E-lóül bör-da, há-lül nyüst-! (= alló 

mars ! illaberek !) Nu-gyubb a füs:tye, mint a layg.ja (= nagyobb 

a hire, mint a valósága). Hamaréb, megyén a füs:tye, 

mint a süktye (= már híre futamodott, pedig még meg se 

történt a dolog). Füstöl vél (pl. a szénaboglya) (— füstölni 

kezd), (iyúcs- rá :, ves- vaty két füs'.töt ( pipázz egy keveset). 

Ety füst alatt (= egyúttal, egy járást, egy fáradsággal). 

Te-gyük le mán ety füst a : l a 11 az e-bédrüll is a gon:dot. 

— Km. Fiy-gosru jár a : füst v. szép-re jár a : füst (mondják 

tréfásan, ha valakire rácsapja a szél a szabadban rakott 

tűz füstjét). Ha tüzit szereled, u fiislyit is szévedd : (— ha a 

hasznát szereted, a terhét is tűrd el). — Xr. Ha a kéményből 

lecsapódik a füst, esőt jelent. 

füsti-fecske ~ fn. 'hirundo rustica L.'. 

füstöl füstöl, füstül (Avasújváros) f-ó/c, -SZ) tn. i. I. 

'rauchen'. — ts. i. 2. 'füstöléssel konzervál' (húst). K. Füstöl 

u : hegy, e-sőij lessz : (= köd száll fel a hegyekből). Sz. Utyhazudik 

:, csakuty füs-töl uz áru a:latt. L. ki-, megfüstöl. 

Füstölénjj Füstöléyg hn. (Mezőgecse). 

füstölő füstölői) (-1, -je) fn. 'olyan eszköz, mellyel rajzás 

alkalmával a méneket lefüstölik az ágakról'. (Egy rúd végére 

kötött cserépcsupor. melyben száraz marhaganaj meggyújtva 

füstölög.) 

füstölődik 1. megfüstölődik. 

füstölt füstölt mn. 'füstön konzervált' (hús). 

füstszag ~ mn. 1. füstszagú'. Mije füstszag ez a ruha! 

In. 2. 'fiistillat'. Két- nap se ment ki a füstszag a ház:bull. 

íii-ii 1. fésű. 

Fűsüsrét Füsüsrét hn. (Avasújváros).

31 7 

fűszál fűszál fn. 'grashalm'. Sz. An-nyi vóut olt a katona, 

mint a fü-szál: (= rengeteg). 

fűszerszám fűszerszám fn. 'fűszer', 

íííszerszámoz I. niegfűszcrszámoz. 

fűi ~ (-ök, ~b% fűtőtök; fűlött; fűtené; fuccson) ts. i. 

1. 'melegít (pl. szobát), hevit (kemencét sütés előtt)'. 2. 'hevítéssel 

megtúrósít'. Fűtök ety kis tu:róul ebbüll az alutté:büll. 

3. 'melegítéssel hajlíthatóvá tesz' (|>1. villanyélnek, 

botnak, gúzsnak való nyers lát). 4. pörköléssel keménnyé 

tesz'. Botot fűt. í>. 'melegítésre felhasznál, éget'. A mifánkat 

fűti: L. be-, el-, fel-, ki-, megfut. 

fűtés fűtés (-t, -e) fn. 'hcizung'. 

fűti-való-fa 1. főtől-való-fa. 

1. fű-lö fű-tű fn. 'a fű töve'. Nem- ál fii-tűnek a kasza 

é:li. a) Mijjér nem iyazétod aszt a kaszát másképpé, hoty 

fü-tübre szegeznéd (= jobban a fü tövére). (Kisbábonv.) 

2. íűtö futói) (-1, -je) fn. 'szobai fütökemence'. L. dobfűtő, 

lábas fűtő, seggen ülő fűtő. 

ffí-töhhre 1. fü-tö a) 

fütty ~, fitty (füttyöt, -ev.-i) fn. 'pfiff. Sz. Naty fülűre v. 

naty fityre ( nagy hűhóval, nagy várakozással, jóreménységgel). 

Odamentéül naty f ü I y : r e , osz nem- láttunk 

semmit. — Km. Amifen a ma-dár, o-jan a füt:tye v. fit:iye 

( = szólásáról ismered meg a madarat). 

füttyent — (-ek, -él) ts. i. egyet fütyöl'. 

füttyentés füttyentés (-1, -e) fn. 'pfiff. 

füttyentgeti füttyeinget (-ek.-él) ts. i. füttyszóval hívogat'. 

.Ve- füttyenyezsd azokat a kütyázkad, Gyu'rí ! 

füttyös mn. 'fütyülgető, fütyörészni szerető'. Gye-re : 

má, te füt-työs l 

füttyszó fülyszóu fn. 'pfiff. 

fütykös ~~ mn. 'göbös, bütykös, gicses-gacsos' (pl. ág). 

íiilyök — (fütyköt, fütyke) fn. I. 'nagy bog' (pl. cérnán, 

kötelén). 2. 'bunkó, a bot bunkós feje'. 

fütyöl fütyöl (-ölök, -osz) ts. i. 1. 'pfeifen'. 2. 'énekel' 

(pl. a rigó). Sz. Mek-lanil

318 

íii\Hüilik füvelőüdik tn. i. 'tapad, fűződik'. Hi-jába 

rázom :, nem- hull ebbül ki a bál:ha, mjntha o-da lenne, fiivelöüdve 

: 

füventében füvenlébe, füvenlibe. hsz. 'fű korában, zsenge 

állapotában'. Ledült ez a bu.za mék füvenlébe : 

íüventeg ~- mn. 'fű állapotbán levő, szárba nem csapott' 

(búza). Fü-venteg a bw.zu. (Badaló.) 

füves ~- mn. 'fűtől benőtt' (pl. hely). 

Füveskert Fiiveskért hn. (Sárközújlak). 

fűz —< (-ák, -ol) ts. i. 1. 'reihen' (pl. dohányt, paprikát 

stb. zsinegre). 2. 'einschniiren' (pl. szíjat fűz a bakkancsba). 

Sz. Bocskörl fűz (= bocskort készít). Husz- krájcárér fűznek 

most egg bocs:kört. L. be-, felfűz, űz-fűz. 

füzér ~, füzér f-t, -je) fn. 1. 'fonálra, zsinegre fűzött 

holmi' (pl. paprika, gomba, dohány). — 2. 'füzérnyi'. Etg 

füzér paprika, dohány stb. II. Füzér hn. (Lázár). 

Füzes ~ hn. (Ricse). 

fűzet ~ (-ek, -él) ts. i. 'készíttet' (bocskort). Menygyek, 

a sus-téréi jü-zetek egy bocskort magam:nak. 

fűzfa ficja fn. 'weidenbaum'. 

fűzfahcrmőnikn ficfahérmóunika fn. 'a fiszhármónium 

népetimológiás neve'. 

íűzíajövés ficjafövés fn. 'a fűzfa sarjadzása, fiatal veszszeje'. 

\r. A köszvényes embernek fűzfajövést kell főzni a 

fürdővizébe. 

fűzfanadrág ficfanadrág fn. 'vékony nyári nadrág", 

fűzfás fiefás fn. 'füzes, fűzfaerdő, füzfás hely". II. Fiefás 

hn. (Pusztadaróc). 

Fűzkert Füszkért hn. (Vetés). 

fűző fűzői) (-1, -je) fn. 'cipőfűző zsinór'. 

Ffizöldje Fűzöiiggye hn. (Oköritó). 

G. 

gahalyíl gabajit (-ok, -öl) ts. i. 'egy lökéssel ráterít'. 

A kizs gu-bát a nya-kamba gabajitotlam : 

gabalyodik 1. összegabalyodik. 

gabőgyál gaböugyáll (-állok, -ász) ts. i. 'ostobaságokat 

fecseg, esztelenségeket beszél'. Te-leissza ma:gát osz mjn-défélét 

összevissza gaböugyáll: 

gabőgyás gabóugyás mn. 'féleszű, bolondos*. (Vö. 

NySz. kábolgyás, MTsz. gaborgyás.) 

gabona ~ (-át, -ája) fn. 1. 'rozs' ; a) 'maga a növény' ; 

b) 'a termése'. 2. 'rozsvetés'. A hóuttestét a gabonába lökte. 

(Nd.) Sz. Meg-érd gabonája az Isten:nek (= elaggott, öreg 

ember).

Szamosháti szótár [A-F] - MEK

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?