Tegnap szedtem egy kis galagonya virágos hajtásvéget, hogy teáinkba néha ez is belekerüljön. (Ősszel majd gyűjtök a terméséből is – ami persze botanikailag áltermés.)
Tövises, itt-ott igen szúrós, vigyázz!

Aki ma foglalkozik gyógynövényekkel, annak elsősorban a szívre, vérnyomásra ható növényként jut eszébe, de elég hosszú utat tett meg a növény, mire az őt megillető helyre került. Erről majd később.

A galagonya fás szárú cserje, amely kedvező adottságok mellett akár fává is nőhet. Azok a bokrok, amikről én szedtem a virágot, így néznek ki:

Többfajta névvel illetik: májusvirág, disznókörte, galegenye, giligán, tüskefa, Krisztus-tövis, Isten gyümölcse, Istenalma, gledicsia, szamártövis, tüskefa, hálósipka, fehér tövis, Istenkenyér.

Az egybibés (vagy egymagvú) galagonya – Crataegus monogyna Jacq., a kétbibés (vagy csere-) galagonya – Crataegus laevigata DC.

A galagonya nemzetség fajai kivétel nélkül az északi féltekén élnek.
Itt az Alföldön, a homokpusztákon inkább az egybibés galagonya található, míg a kétbibés a bükkösök, tölgyesek, füves lejtők növénye.
Ha telepítenél, érdemes tudni, hogy vékony termőrétegű, akár köves talajon is megél.

Egyébként Franciaországban él a talán legöregebb "galagonyabokor". Körülbelül 500 éves, és a törzse átmérője több mint 2 méter.

Hatása:
A galagonyát a népi gyógyászatban magas vérnyomásra, gyors szívverésre, szívfájásra használják. A Gyimes-völgyi népi gyógyászatban is szívbetegség esetén használták az „Isten gyümölcse” virágot és termést.

Tudományosan igazolt kedvező hatása a szívelégtelenség, a szívizom-gyengeség enyhébb eseteiben. Javítja a szívizom munkabírását, tágíthatja a koszorúereket, csökkenti a vérnyomást, növelheti a szív pumpáló erejét, és némi nyugtató hatással rendelkezik.

Influenza és tüdőgyulladás esetén adható a szövődményes szívbetegségek kialakulásának megelőzésére.
Infarktus után segíti a szívizmok megújhodását.

A komoly munkahelyi megterhelés alatt levő fiatal felnőttek megelőzésként is használhatják, hiszen az izgalmak, a gondok, a szorongás és helytelen életvitel miatt bekövetkező szívműködési zavarok esetén (manager-betegség) hasznukra válhat, vagy megakadályozhatja annak kialakulását.

Már Dr. Rudolf Fritz Weiss (1895-1991) német orvos-herbarista felhívja a figyelmet, hogy hosszú távon, késleltetve hat, nem gyógyít azonnal. 

Virágjából készült tinktúrát van, aki inkább csak vizelethajtónak javasolja.

Még lélektani hatásokat is említenek egyes könyvek: az együttérzést, szeretetet, jószívűséget felébreszti az emberben, bátorrá tesz, elűzi a gonoszságot, csökkenti a szorongást, ijedelmet, fokozza az életerőt.

Ezt megerősíti egy vers, amit Kaffka Margit írt: Pezsgő dal (részlet)

Fehér galagonya, - beh virágos!
Semmi közöm a szomorúsághoz!
Gyöngy a kedvem, Isten, ember lássa –
Kölcsön is vehet belőle, aki megkívánta.

Gyűjthető növényi részei:
Virágos hajtásvég (ritkábban külön, virág és levél) és a termés.

Én most a virágos hajtásvéget, ágvéget (folium cum flore) szedegettem. A szakirodalomban megoszlanak a vélemények, hogy mikor gyűjtsük. Van, aki áprilist, májust, május közepét ír, sőt még júniusi időszakkal is találkoztam, de abban megegyeznek, hogy a virágzás kezdetén, az első bimbók kinyílásakor érdemes szedni.

A virágzás ideje függ a téli-tavaszi időjárástól is. Most például határozottan mondhatom, hogy majdnem elkéstem a virágos hajtásvégek begyűjtésével, mert bár igaz, hogy voltak még bimbók a bogas sátorvirágzatokon, de bizony itt-ott, a napsütötte oldalon már egyértelműen mutatkoztak az elvirágzás jelei: a szirmok barnultak, vagy hullottak.

Negyven perc alatt szedtem össze 38 dkg-ot. Ezt kiterítettem a gyógynövény-szárítóban. Valószínűleg néhány nap alatt megszárad, hiszen az elkövetkezendő napokra igen meleg időt jósolnak, és a helyiség ilyenkor igencsak felmelegszik, hiszen minden oldala lemezből van. Elméletileg ötödére fog összeszáradni, vagyis nagyjából 8 dkg gyógyteának valóm lesz. 

Ha gyűjtesz galagonya virágos hajtásvéget, akkor meleg, száraz, szellős, de nem napsütötte helyen szárítsd meg. Ez valójában a gyógynövények többségére igaz, ha ettől eltérő gondoskodást igényelne valamelyik növény, felhívom majd a figyelmet rá.

Felhasználása:
Teaként, forrázatként fogyasztható.
Egy csészényi (2,5 dl) forrásban lévő vízzel öntünk le nagyjából két teáskanálnyi gyógyfüvet. Körülbelül öt percig áztatjuk, majd leszűrjük. (Van, aki 20 perc ázást javasol.)

Ne félj az adagolástól! Én ritkán készítek erős gyógyteát, azt gondolom, hogy a szervezetet sokszor csak támogatni, emlékeztetni kell ahhoz, hogy az öngyógyító folyamatok elinduljanak. Napi két-három csészényit fogyasszunk.

A galagonya tea hatása viszonylag lassú, egy-két hét múlva jelentkezik. Viszont „gyengédsége” okán viszonylag hosszan alkalmazható.

Várandós kismamáknak, gyermeküket szoptató anyukáknak, 12 év alatti kisgyermekeknek nem javasolják!
A szakirodalomban (nem az itt-ott fellelt internetes bejegyzésekben) azért erről is megoszlanak a vélemények. Van, aki nem zárja ki a fogyasztók köréből az áldott állapotban lévő nőket, illetve alacsony vérnyomás esetén pedig kiemelik vérnyomás kiegyensúlyozó hatását, tehát még javasolják is. 

A legenda szerint a galagonya Szent József vándorbotjából keletkezett.

Ha már vándorbot, álljon itt ismét egy idézet, most Géczi János A háromezerévnyi galagonya című verséből:

innen annyit láthatok
miként adja át testét a ködnek
a forrásfő nádasa s mint választja
szálait külön ha belehajol a szélbe -
ennyi a változás harmadik ezer éve
vagy kevesebb mert néha-néha nem
nő ágam gyökerem sok fűrészélű
levéllemezem se vált nagyobbra - sorolom
hány vándor vágott rólam botot hány
fészekalj repült ki hogy vissza ne térjen
hányszor ült vezérágam hegyére a zsírral telt hold
nem tudom léteznék-e másként
egy sűrűbbre nőtt életben - ha mindennyit 
megél egy fává nőtt magányos bokor
ki embernek született volna nem ismer
különbséget a bűn és bűntelenség közt
nem méri súlyát életnek és elmúlásnak

Jöjjön még néhány érdekesség (ha már ennyi könyvbe beleolvastam...)

Az ókori rómaiak és görögök még nem a gyógyító hatása miatt ismerték, hanem a házassággal, termékenységgel, reménnyel kapcsolták össze. A görög menyasszonyoknál egész galagonyaág, a „nyoszolyólányoknál” galagonyavirágok voltak. A rómaiak a csecsemők mellé helyezték, hogy elűzzék a gonosz szellemeket. 

A 14. század elején még köszvény ellen ajánlották.

A középkorban aztán a növény a balszerencse és a halál jelképévé lett, mivel Krisztus töviskoronájának alapanyagát látták benne. Ez még néhány európai fajta virágjának illata is „megerősítette”, mert kellemetlen, a rothadó hús szagát idéző szaguk volt. (Emiatt dögevő rovarok porozták be őket.)
Ez az illat pedig a pestis szagára emlékeztette őket (hirtelen meghalt sok ember egy része temetetlenül hevert), tehát a galagonya dolgát még ez a képzettársítás is megnehezítette…

Melius Péter 1578-ban megjelent Herbárium – Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól című művében a borban három napig áztatott galagonyavirágot és aztán jól elfőzött levet nyilallás és kólika ellen ajánlotta. A „virágnak vett vize” pedig „az hasa folyását szorítja” szerinte, „de gyakorta kell egy nap venni”. Még külsőleg is használja: a virág vizébe (valószínűleg forrázatába) mártott ruha ha „tagra tészed, akiben az tövis vagyon, bizonnyal kivonsza”.

A 17. századra aztán már orvosságként használt növény lett. Vesekövekre, vízkór (pangásos szívelégtelenség) ellen használták az akkori angol herbaristák.

Az 1620-ban Új-Angliát meglapító angol puritánok hajójának neve Mayflower volt. Bizony, ez a galagonya…

A 19. századi eklektikusok a komoly mellkasi fájdalmakkal járó betegségek és a pangásos szívelégtelenség miatt kialakult vízfelhalmozódás gyógyítására használták.

A galagonya francia népi neve bonnet de nuit, vagyis hálósipka elnevezés arra utal, hogy az ideges embernek nyugodt éjszakája lesz fogyasztása után.

Német neve Weissdorn, Hagedorn tövisességét örökíti meg, illetve azt, hogy sövényként ültették. Más elnevezésében az egyik tag „Mehl”, a termés lisztszerű mivoltára, másik fele „Fasschen” pedig a termés hordócska alakjára utal.

A lisztszerűséget igen meg tudom erősíteni. Ha már ettél galagonya termést, érezhetted. Nos, egyszer készítettem lekvárt belőle, gondolván arra, hogy üvegbe zárt gyógyszer (bár a kutatások a korábbi feltételezésekkel ellentétben arra az eredményre jutottak, hogy a virágos hajtásvégben akár több lehet a hatóanyag). Mintha fűrészport ettünk volna…
Dolgozni sem volt könnyű vele, hiszen passzírozni azt a gyümölcsöt lehet könnyen, amelynek azért ennél magasabb a nedvességtartalma.
Ebből okulva következő évben galagonyás almalekvárt készítettem. Győzött…

Biztos vagyok benne, hogy magasabban fekvő területeken később virágzik, mint itt az Alföldön, tehát nézz szét, hátha találsz még!

Egészségedre!