Korszerű módszerek a földrajzoktatásban - jgypk

Tartalom: 

Dr. Farsang Andrea 

egyetemi docens 

SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék 

Korszerű módszerek a földrajzoktatásban 

TÁMOP-4.1.2-08/1/B-2009-0005 

Mentor(h)áló Projekt 

1. Képességfejlesztés a földrajz órán. Jártasságok, készségek kialakítása. 

1.1 A térbeli tájékozódási képesség fejlesztése. 

1.1.1 A topográfiai ismeretek tanításának és megszilárdításának módszerei 

1.1.2 A térkép szerepe a földrajzoktatásban. Mentális és kognitív térképek 

1.1.3 A térészlelés fejlődése 

1.1.4 Műholdfelvételek a földrajzórán 

1.2 Az időbeli tájékozódási képesség fejlesztése. 

1.3 A gondolkodási, probléma megoldási képesség fejlesztése. 

1.4 A kommunikációs képesség fejlesztése. 

1.5 Az információ szerzés és feldolgozás képességének fejlesztése. 

1.5.1 Az aktualizmus megjelenése a földrajzórán: Újságcikkek, sajtótermékek földrajzórai 

alkalmazása 

2. A földrajzoktatás munkaformái. A munkaformák megválasztásának szempontjai 

2.1 Frontális osztálymunka 

2.2 Egyéni munka 

2.3 Páros munka 

2.4 Kooperatív tanulási módszerek és a csoportmunka 

3. A földrajztanítás módszerei 

4. A földrajzi ismeretek szóbeli feldolgozása 

4.1 Monologikus szóbeli módszerek 

4.1.1 A tanári előadás 

4.1.2 Magyarázat 

4.1.3 Leírás 

4.1.4 Elbeszélés 

4.1.5 Tanulói „kiselőadás” 

4.2 Dialogikus módszerek 

4.2.1 A beszélgetés 

4.2.2 A vita 

1

4.3 Kérdések a földrajzórán 

5 „Diák-domináns” módszerek a földrajzórán 

5.1 Helyzetgyakorlatok 

5.2 Szerepjáték 

5.3 Egyéb „játékok” 

5.3.1 „Lepárlás” 

5.3.2 „Gázlókövek” 

5.4 Projekt munka 

6. Szemléltetés a földrajzórán 

6.1 Valóság bemutatása földrajzi kísérletekkel 

6.2 A tanítás - tanulás infrastruktúrája, a szemléltetés eszközei 

6.2.1 Képek, vetített képek alkalmazása 

6.2.2 Karikatúrák alkalmazása a földrajzórán 

6.2.3 Animációk, oktatófilmek a szemléltetésben 

6.2.4 Az órai munka rögzítése: táblai vázlat, táblakép 

6.2.5 Írásvetítő, számítógépes kivetítő földrajzórai alkalmazása 

„Táblai vázlat vagy kivetítő?!” 

7. Az Információs-Kommunikációs Technológiák (IKT) és a földrajzoktatás 

7.1 Az interaktív tábla földrajzórai alkalmazása 

7.2 Az internet nyújtotta lehetőségek a földrajz tanításban 

7.3 Multimédiás eszközök a földrajzoktatásban. 

8. Zárszó 

2

1. Képességfejlesztés a földrajz órán. Jártasságok, készségek. 

„A holt tudás megfakítja a szellemet, megtölti a gyomrot anélkül, hogy táplálná a testet.” 

(Szent-Györgyi Albert (1893-1986)) 

Az emberi tudást két részre oszthatjuk: ismeret jellegű, valamint az ismeretek 

felhasználását lehetővé tevő képesség jellegű tudásra (Csíkos, 1998). Minden tantárgy, így a 

földrajz elsajátításához is szükség van ismeret jellegű, képi jellegű és képesség jellegű 

tudáselemek elsajátítására. A Pedagógiai Lexikon (1997) megfogalmazásában „A képesség nem 

más, mint valamely cselekvésre, teljesítményre való alkalmasság”. A képesség kifejezés alatt 

értünk minden olyan tudásfajtát, amely valamilyen aktivitást tesz lehetővé birtoklója számára. A 

képesség jellegű tudás konkrét tartalmakhoz kötődően alakul ki, majd akár több tantárgy több 

témáján működve fejlődik úgy, hogy tartalmak széles körén is működőképessé válik (Csíkos, 

1998). Főként a kötelezően előírt tudás alapján (pl. Nemzeti Alaptanterv) csoportosítják a 

képességeket: írás, olvasás, számolás, általános gondolkodási képességek. A földrajztanítás során 

számos egyéb alapvető képesség fejlesztése is szerepet kap, úgymint a térbeli tájékozódás 

képessége, az időbeli tájékozódás képessége, a probléma megoldás képessége, ill. a 

kommunikációs képességek vagy az információszerzés, gyűjtés képességének fejlesztése. A 

képesség a személyiség jellemzője, amely a jártasság és készség szintjén történő 

ismeretelsajátítás és feladatmegoldás arányai, mértéke és automatizáltsága alapján jellemzi a 

személyiséget. Fontos tulajdonsága, hogy fejleszthető, hiszen a képesség nem az emberrel vele 

született, készen kapott valami, hanem a tevékenység, az élet során alakul ki, fejlődik. Ha egyszer 

kifejlődött (pl. a logikus gondolkodás képessége), új tartalmak esetében is funkcionál, tartósan 

megmarad! A képességek fejlődése azonban lassú, huzamosabb időn át történik. A képesség 

kibontakozásában nem az életkori sajátosságok játsszák a döntő szerepet, hanem a képességek 

egymásra épülése (Kormány, 2005). Az iskolai sikertelenség gyakori oka abban keresendő, hogy 

a tanulókban nem sikerült a megfelelő időben kialakítani az alapvető képességeket (mint pl. a 

szövegelemzés, önálló feladatmegoldás, térképi tájékozódás stb.), mely hiányosságok a 

későbbiek során is lépten nyomon előkerülnek, s magasabb rendű képességek kialakulásának 

gátját képezik. 

A képességek megfelelő tevékenységek célszerű gyakorlásával alakulnak ki (Kormány, 

2005). A képességfejlesztés folyamata tehát nem más, mint fejlesztő hatású tevékenységek 

összessége, amely magában foglalja azok tervezését és irányítását is (Makádi, 2001, 2005). A 

tantervek követelményrendszerei nem adják meg konkrétan a képességfejlesztési feladatokat, e 

helyett azt mondják meg, hogy a tanulóknak az egyes életkori szakaszok ill. évfolyamok végére 

milyen szintre kell eljutniuk a különböző tevékenységekben. 

B.S. Bloom (1964) és munkatársai a személyiségfejlesztés három területét emelték ki: 

� affektív (v. érzelmi, akarati) fejlesztés 

� kognitív (v. értelmi) fejlesztés 

� motoros fejlesztés. 

Affektív (latin eredetű szó, jelentése: érzelmi, indulati) fejlesztési célok lényege, hogy a tanuló 

ne csak értse, hanem szeresse is a tárgyat, vagy az adott témát. A „nem kognitív” tényezők 

(motiváció, attitűdök) teljesítményt befolyásoló hatása jelentős. A földrajzoktatás során az 

affektív célkitűzések mindenek előtt a tanulóktól megkívánt magatartásformákban jelennek meg. 

Ilyen pl. a receptivitás, azaz, hogy a tanuló valamit magába fogadjon, valami iránt érdeklődjön 

(Pajtókné, 2005). Ez a tanulók motiválásával érhető el. Fontos affektív célkitűzés az un. 

3

eszponziós készség, vagyis, hogy a tanulók készek legyenek valamit megtenni, valamint a 

„beleélő képesség”, vagyis hogy előítélet nélkül képesek legyenek beleképzelni magukat pl. más 

kulturális értékrendben élők helyébe (Pajtókné, 2005). 

Napjainkban a tantárgyi követelményrendszer eltolódik a kognitív szféra (latin eredetű szó, 

jelentése: megismerési, megismerésre vonatkozó) hangsúlyozása irányába. Minden olyan 

tényezővel kapcsolatos ismeretek ide sorolhatók, amelyek a tanulók intellektuális képességeit 

veszik igénybe. A kognitív követelmények meghatározzák az elsajátítandó tudáselemek 

begyakorlottsági (automatizáltság) és tudatossági szintjeit. A motoros követelmények a manuális, 

mozgásos tevékenységek összességét jelentik. Nagy Sándor a 60-as években a hazai 

hagyományokra építette fel célrendszerét. Ő az oktatás céljait az alábbi teljesítmény típusokban 

jelöli meg: 

- az ismeretek, mint a teljesítményképes tudás elemei, 

- a jártasságok és készségek, mint az elsajátított tudás alkalmazásának lehetőségei, 

- a képesség 

- és a magatartás (Nagy, 1993). 

Az elsajátítandó tudáselemek tudatossági szintjei az alábbiak: 

Ráismerés: Egy fontos kezdőszint, amin minden ismeret elsajátítási folyamat 

keresztülmegy. Pl. a tanuló nem képes jellemezni a bazaltot, de több kirakott kőzet között 

felismeri. A ráismerés szintje egyetlen tudáselemmel kapcsolatban sem elegendő. 

Ismeret: Az ismeretek szintje tények, információk, fogalmak, törvények, szabályok stb. 

ismeretét jelenti. A gondolkodás szempontjából a tudásnak ez még mindig igen egyszerű 

szintje, hiszen nem más, mint az elhangzott információk reproduktív felidézése. Pl. a 

bazalt kőzettípus jellemzését önállóan, tanári segítség nélkül megteszi. 

Megértés: A megértés már a tudás magasabb szintjét jelenti. Ekkor a tanulóknak 

átalakított formában kell ismereteikről számot adni. A tanuló az ismeretek közti 

összefüggésekkel is tisztában van (Pl. a bazalt vulkáni kiömlési kőzet, gyorsan hűl le, 

ásványai apró szemcsések, szabad szemmel nehezen különíthetők el.) A tanuló a 

megértett ismeretet el tudja magyarázni, szavakba tudja önteni: A megértés ellenőrzése 

csak „probléma szituációkkal” lehetséges, nem „felmondással”. 

Alkalmazás. Az ismeretalkalmazás két részből álló folyamat. Az első lépésben a tanuló 

felismeri a megoldásra váró problémát, míg a második szakaszban megkeresi a megoldást 

és megoldja a problémát. Az ismeretek alkalmazása történhet: 

o azonos szituációban 

o analóg szituációban 

o transzformált szituációban (különböző ismeretek egyidejű, összerendezett 

alkalmazása) 

o alkotó alkalmazás. 

Így alakul a kezdetben reproduktív alkalmazás egy magasabb szintű, produktív alkalmazássá. 

Az ismeretek elsajátításának, illetve gyakorlati alkalmazásának két egymásra épülő szintje 

a jártasság és a készség. 

A jártasság elágazó vagy hiányos (lefutású) algoritmusú tevékenységelem a maximális 

begyakorlottság szintjén. Az elágazó lefutású jártasság a feladat megoldását biztosítja, vagyis a 

folyamat bizonyos pontján dönteni kell, hogy a cselekvés milyen irányba folytatódjék, korábbi 

tapasztalat nyomán milyen "lépés" szükséges. A hiányos algoritmusú jártasság a 

problémamegoldáshoz képez hátteret, itt a cselekvés folyamatában meg kell találni a hiányzó, a 

következő "láncszemet" a megoldáshoz, az eredményes befejezéshez (Poór Ferenc). Valamely 

4

feladat megoldásában tehát az átmeneti szint az egyszerű tájékozottság és az automatikus szint 

között, vagyis a tanuló tájékozott a megoldási módról, de még nem tudja automatikusan 

végrehajtani. A jártasság kialakításának feltételei: a jól megértett előzetes tudás, motiváló cél, az 

előzetes tudás szelektív felidézése (aktualizálása), a hiányzó tudás pótlása, megoldási terv 

kidolgozása és alkalmazása. A jártasság szintjén végzett tevékenységnek tehát bizonyos elemei 

automatizálódnak, más elemek viszont tudatosak (döntésigényes). Az automatizált és a tudatos 

lépések rendje a begyakorlás során állandósul, majd további gyakorlás után teljesen 

automatikussá, azaz készséggé válik. 

A földrajz tanítás során a tanulókat jártasság szintjére kell eljuttatni az alábbi tevékenységeket 

illetően: 

1. kőzetek egyszerű eszközökkel való vizsgálat és felismerése 

2. időjárási elemek mérése, megfigyelése 

3. időjárási térképek elemzése 

4. földrajzi képek, ábrák megfigyelése és elemzése 

5. mérési gyakorlatok térképen 

6. térképen és terepen való tájékozódás 

7. szemléleti és logikai térképolvasás 

8. az atlasz tematikus térképeinek összehasonlító elemzése alapján egyszerű és 

többtényezős földrajzi összefüggések felismerése 

9. gazdaságföldrajzi atlaszok használata 

10. kis méretarányú térképvázlatok készítése 

11. statisztikai kiadványok használata 

12. statisztikai adatok, adatsorok, táblázatok elemzése és értékelése 

13. gazdaságföldrajzi adatok ábrázolása, grafikonok, diagramok és kartogramok 

szerkesztése, elemzése és értelmezése 

14. különböző forrásokból eredő gazdaságföldrajzi információk elemzése és 

értékelése 

15. valóságban végzett természeti és gazdaságföldrajzi megfigyelések és tapasztalatok 

feldolgozása. 

A földrajz tantárgy kiemelt képességfejlesztési feladatait a kerettanterv is meghatározza. 

Ezek az alábbiakban foglalhatók össze (Makádi, 2005): 

- a világban való eligazodáshoz szükséges jártasságok és készségek kialakítása (pl. tájékozódás 

térben, időben) 

- gyakorlati jártasságok, készségek kialakítása (pl. terepen történő tájékozódás képessége, a 

tanuló ismeri és használni tudja a szabadban használt tájékozódás segédleteit) 

- információhordozók használatának készségszintre fejlesztése 

- modellekben való gondolkodás készségének kialakítása 

-kritikai és elemi tárgyalási képesség kialakítása, a vita szabályainak ismerete, jártasság 

kialakítása a döntéshozatal folyamatában, 

- környezetért felelős magatartás kialakítása. 

A készség egy tevékenység gyakori ismétlődése révén ténylegesen automatizálódik, majd 

a cselekvés során tudatos felidézés nélkül funkcionál. (A készség szintjén működik például a 

számolási készség, az íráskészség vagy az olvasási készség, ill. a szemléleti térképolvasási 

készség is stb.) Ez azt jelenti, hogy egy egyszerű térképolvasási művelet elvégzéséhez (pl. a 

Mátra legmagasabb pontjának térképi leolvasása) nem kell az ismeretet tudatosan felidézni, 

hanem az a tevékenység során automatikusan aktivizálódik, a tudat közvetlen ellenőrzése nélkül 

5

funkcionál. Az automatizált elemek megkönnyítik a munkát, mert tehermentesítik az 

idegrendszert (az odafigyeléstől) és így a tudat a feladat egészére, végcéljára koncentrálhat. A 

készség tehát a begyakorlottság maximális szintje. Ezen a szinten tudunk legkevesebb energiával 

leggazdaságosabban tevékenykedni. 

A készségek elsajátításának lehetséges útjai: 

- analizáló-szintetizáló út: először a részmozzanatok begyakorlása, majd ezek összekapcsolása; 

- globális tanulás: részmozzanatokra bontás nélküli begyakorlás (sokszori ismétlés); 

- transzferális tanulás: gyakorlás kezdetben egyszerűsített helyzetben, majd átvitel a valóságos 

helyzetbe (transzferálás). 

Alaptevékenység esetén fontos a készség szint elérése (pl. térképi jelek ismerete, szemléleti 

térképolvasás). Azokban a tevékenységekben azonban, ahol a megértés és a gondolkodás a fontos 

(pl. logikai térképolvasás), veszélyes a készség szintre törekvés! 

A tanítás során elsajátítandó képességek és készségek rendszerét és összetettségét jól 

szemlélteti a Zalabéri Általános Iskola fejlesztő pedagógusai által összeállított, a gyakorlatban 

több ízben kipróbált, részletes tantervből (Képességfejlesztő és értékőrző kerettanterv (KÉK)) vett 

részlet, mely a NAT Földünk-környezetünk, valamint a Kerettanterv Földrajz tantárgyleírásában 

közölt továbbhaladási feltételeknek teljes mértékben megfelel: 

„Legyenek képesek a tanulók a természet jelenségeit és folyamatait észrevenni és azokat megfigyelni. Tudjanak 

egyszerű megfigyeléseket, méréseket és vizsgálatokat végezni földrajzi környezetükben. Ismerjék és tudják használni 

a mindennapi életben előforduló megfigyelésekhez, vizsgálatokhoz, mérésekhez szükséges eszközöket. Szerezzenek 

gyakorlottságot a mindennapi életében előforduló mérésekben, ezeket projektmódszer segítségével is képesek 

legyenek elvégezni. Tudják a különböző természeti jelenségeket összehasonlítani, csoportosítani, azokat 

változásukban, fejlődésükben bemutatni. Megfigyeléseiket, tapasztalataikat, szerzett információikat szóban és 

írásban legyenek képesek megfogalmazni, azokból szükség szerint modell alkotásra alapot adó következtetéseket 

levonni. A lényegkiemelésre való törekvés mellett ismerjék és használják helyesen a tanult természettudományos 

szakkifejezéseket. Vegyék észre a valóság és annak képi ábrázolása közti kapcsolatot. Tudják a kevésbé bonyolult 

szöveges és képi információkat értelmezni. Tudjanak a térképen tájékozódni, egyszerű térképvázlatot készíteni. 

Legyenek képesek tájékozódni természettudományi lexikonokban, enciklopédiákban, atlaszokban. Értsék az 

életkoruknak megfelelő természettudományos ismeretterjesztő könyvek, cikkek, televízió-műsorok, videofilmek 

információit. Tudatosuljon bennük, hogy környezetük állapota saját egészségükre is hatással van. Igényeljék az 

egészséges életkörülményeket, és tudják, hogy ezt saját környezetükben hogyan alakíthatják ki. Ismereteik és 

tapasztalataik alapján figyeljenek arra, hogy felelősek a természet jövőjéért, fenntarthatóságáért. Becsüljék meg 

környezetük értékeit, alakuljon ki pozitív attitűdjük a földrajzi környezet esztétikai és gazdasági értékei iránt. 

Tudjanak a tanulók pontos megfigyeléseket végezni, önállóan vizsgálódni a föld- és környezettudományok megfelelő 

szempontjai szerint. Vizsgálataik, megfigyeléseik alapján legyenek képesek véleményt alkotni a vizsgálat, megfigyelés 

tárgyáról. Tudjanak eligazodni és tájékozódni a különböző információs anyagokban (természettudományi 

lexikonokban, enciklopédiákban, tudományos és szakkönyvekben, folyóiratokban, statisztikai kiadványokban, 

albumokban, atlaszokban, televíziós és videofilmekben, a világhálón és számítógépes adathordozón található 

anyagokon stb.) és ezek gyűjteményeiben (könyvtárakban, múzeumokban). Legyenek képesek megfigyeléseiket, 

ismereteiket szabatosan, pontos szakkifejezéseket használva szóban és írásban megfogalmazni, térkép- és egyéb 

vázlatrajzzal illusztrálni, elemezni és értékelni...” 

A ma érvényben levő tantervek az alábbi képességfejlesztési feladatokat jelöli ki a 

földrajzot tanítóknak. Elsőként talán a földrajz tantárgyi sajátosságaiból adódóan a világban való 

eligazodás, a térben és időben történő tájékozódáshoz kapcsolódó jártasságok és készségek 

kialakítását emelném ki. A térbeli tájékozódási képességek fejlesztésének módjaival külön 

fejezetekben foglalkozom. 

6

1.1 A térbeli tájékozódási képesség fejlesztése. 

1.1.1 A topográfiai ismeretek tanításának és megszilárdításának módszerei. 

A térben való tájékozódási képesség kialakításának egyik központi feladata a térképen ill. 

térképpel való tájékozódási képesség kialakítása. „A térkép a Föld vagy más égitest felszínére 

vonatkozó, perspektív torzulásoktól mentes, kétdimenziós kartográfiai ábrázolás forma.” 

(Klinghammer 1980) „A tér-kép szó jól fejezi ki a lényegét, a térnek a képe, azaz a valóság 

kisebbített tükörképe.” (Klinghammer 1983) „A térkép sajátos kifejezési módszerével az 

információk olyan nagyszámú és széles skálájú tárolását és közlését teszi lehetővé, amely az 

írásos anyag megértéséhez nélkülözhetetlenné teszi a térképet. A térkép egyidejűleg képes 

felvilágosítást nyújtani a földrajzi-környezeti jelenségek létére, annak fekvésére, elterjedésére, 

megoszlására, továbbá a térben egymás mellett fekvő és ható objektumok és jelenségek 

összefüggéseire.” (Varajti K. 2002) A térképismereti készségek, képességek fejlesztése nem 

azonos a topográfiai ismeretszerzéssel. A topográfia tanítása ne legyen elsődleges feladata 

földrajzoktatásunknak, de ugyanakkor annak nélkülözhetetlen eszköze. A földrajzi fogalmak, 

topográfiai névanyag (és mögöttes tartalmának) megismerése alapvető fontosságú. 

A topográfia a Föld felszínének és alakzatainak felmérésével, helyi meghatározásával és 

ábrázolásával foglalkozó tudomány. Günter Kirchberg (1984) megfogalmazásában a topográfia a 

tájékozódás képessége. Három fő összetevője: 

1. Topográfiai alapismeretek (egyedi földrajzi fogalmak) 

2. Térbeli rendszerek megértése (pl. klíma és vegetációs zónák ismerete, értelmezése, 

népesség eloszlás stb.) 

3. Tájékozódási képesség, készség: (pl. atlasz munka, térkép használat, tájékozódás terepen 

stb.) 

A térkép a komplex valóságot részösszetevőire bontja és ezeket külön ábrázolja (pl. 

domborzat és vízrajz, éghajlat, geológiai térkép stb.) A térkép olvasásának, azaz a térképi 

tartalmak feltárásának három szintjét különíthetjük el: a szemléleti, a logikai és az un. komplex 

térképolvasást. A szemléleti (más néven mechanikai) térképolvasás során csak egyszerű 

kérdésekre keresik a választ a tanulók. Ilyen kérdések például a „hol”, a „milyen” és a „mennyi”. 

A logikai térképolvasás (más elnevezéssel okfejtő vagy következtető térképolvasás) 

leggyakoribb kérdései a „miért” és a „hogyan”. Ezen kérdések megválaszolásához a tanulóknak 

nem elég egyszerűen leolvasni és értelmezni a térképi jeleket, hanem a látottakat le kell 

olvasniuk, és tovább kell gondolniuk, analogikus következtetésekre kell építkezniük a feladatok 

megoldásakor, tehát fel kell ismerniük, hogy a hasonló előzményeknek hasonló következményeik 

vannak. 

A komplex térképolvasás (másként utazás a térképen) a legösszetettebb térképolvasási 

módszer. Ez azt jelenti, hogy a tanulók egy közvetlen tanári irányítás nélküli utazást tesznek a 

térkép segítségével, legyen az csupán képzeletbeli vagy valós. Egy összetett problémát kell ennek 

a segítségével megoldaniuk, egyedül kell a különböző részfeladatokat kitalálniuk, teljesíteniük 

(Makádi, 2005). 

A topográfiai tudás kialakítása, a földrajzi fogalmak tanítása fokozatosan történik: 

1. analízis: a megfigyelt objektum/jelenség jellemző jegyeinek felsorolásával annak külsőleges, 

statikus ismeretéhez jutunk el. (pl. folyóvíz jellemzése) 

2. lényeg kiemelése: pl. folyó fogalmának kialakításakor: meder, esés, víz sebesség, hordalék, 

sodorvonal…. 

7

3. belső összefüggések feltárása: pl. összefüggés a meder esése és a vízfolyás sebessége között) 

4. szintézis, azaz a külső ok-okozati összefüggések feltárása (pl. csapadék mennyisége, éghajlat, 

vízgyűjtő terület nagysága, kőzetviszonyok összefüggései a lefolyó víz mennyiségével) 

A kötelezően elsajátítandó névanyagot a tantervek tartalmazzák. A földrajzi nevek 

tanításának helyes gyakorlata az alábbi lépések sorozatából áll: 

1. A tanár ejtse ki helyesen a földrajzi nevet! Ha az idegen eredetű, akkor egy-két tanulóval 

ismételtesse meg! 

2. Azon földrajzi neveket, melyek kiejtése és írásmódja különbözik, írjuk fel a táblára! Azon 

idegen nyelvű földrajzi neveket, melyek magyarra fordítva jelentéssel bírnak, fordítsuk le 

(pl. Rio Negro)! 

3. A tanár mutassa meg a falitérképen a földrajzi helyet! A falitérképpel végzett munkának 

meghatározott szabályai alakultak ki. Oldalt álljunk a térkép mellé, hogy ne takarjuk el a 

megmutatni kívánt objektumot! A térképen mutató pálcával mutassunk! Soha ne a 

feliratra, hanem a település helyére, vagy pl. egy ország esetén annak középpontjára 

mutassunk, majd a kontúr (határa) mentén rajzoljuk körül! 

4. Egy tanuló is mutassa meg a falitérképen, társai keressék meg az iskolai atlaszban! 

5. Határozzuk meg a földrajzi hely tényleges helyzetét a földrajzi fokhálózat segítségével! 

(Mely szélességi és hosszúsági körök mentén fekszik? Mi a tengerszint feletti magassága? 

stb.) 

6. Határozzuk meg a földrajzi hely viszonylagos fekvését, vagyis már ismert földrajzi 

objektumokhoz való viszonyát! Használjuk az égtájakkal való viszonyítást, ill. ahol lehet 

mondjunk távolságokat! 

7. Olvassuk le a térképről a földrajzi hely határait! 

8. Ismerje fel a tanuló az adott földrajzi helyet körvonalas térképen! 

9. Jelölje be a tanuló az újonnan elsajátított földrajzi nevet a körvonalas térképre, vagy 

térképvázlatába! 

10. Töltsük meg tartalommal az adott topográfiai nevet! Tanári közléssel, vagy szöveg 

értelmezéssel kapcsoljunk ismereteket, tudnivalókat az újonnan elsajátított földrajzi 

fogalomhoz! 

A tanulók földrajzi ismeretszerzésének alapeszköze az atlasz. Fontos, hogy a gyerekek 

megismerkedjenek az atlaszukkal, amikor először kézbe veszik. A tanár szánjon arra időt, hogy 

közösen átlapozzák, megismerkedjenek főbb részeivel, felépítésével. Az atlaszt mindig tartsák 

nyitva a tanulók az órán, ekkor van a legnagyobb esély arra, hogy annak tartalma rögzül. A 

térkép jelrendszerét nem kell fejből tudni a tanulóknak, hiszen előfordul, hogy másik kiadó 

készített atlasz más jelkulcsot használ. Fontos azonban tudniuk azt, hogy hol keressék a jelkulcsot 

és hogyan használják azt. A térkép ill. atlasz használat még egy fontos alapszabálya, hogy a tanár 

soha ne közöljön olyan információkat, amelyeket a tanulók is le tudnak olvasni a térképről. 

Földrajzoktatásban számos eszköz áll rendelkezésünkre a topográfiai névanyag új ismeretként 

történő tanításához, gyakoroltatásához, ill. ellenőrzéséhez. Ilyenek pl. a falitérkép, atlasz. 

Általában kis méretarányú áttekintő térképek ezek, didaktikai szempontok alapján kiválasztott 

objektumokkal, tartalommal. A nagyméretű falitérképek elsősorban a frontális térképelemzése, a 

tanári magyarázat, vagy a frontális szóbeli ellenőrzés eszközei. A hagyományos domborzati és 

közigazgatási falitérkép változatokon túl, ma már számos tematikus térkép is segíti a pedagógus 

munkáját. Fontos, hogy a tanulók bármely térképen tudjanak tájékozódni! A térképpel való 

tájékozódási ismeretek, ill. a térképen történő mérések gyakoroltatásához fontos a nagy 

méretarányú (1:10 000 vagy 1:25 000) térképek használata. Vigyünk be az órára várostérképeket, 

időjárási térképet vagy különböző tematikus ismeretterjesztő atlaszokat. Ismertessük meg 

8

tanulóinkkal a turista térképek használatát is! A tanulók órai és otthoni munkáját az atlasz segíti. 

Egy-egy terület domborzati, közigazgatási ill. tematikus térképei mellett légi- és 

műholdfelvételekkel is gyakran találkozunk (lásd 8.5 Műholdfelvételek a földrajzórán c. fejezet). 

A tanulók az atlaszok mellett számos munkatérképet is használnak. Ilyen pl. a vaktérkép vagy 

más néven nématérkép (1. ábra). Jellemzője, hogy minden szükséges objektumot tartalmaz 

feliratok nélkül. Elsősorban a topográfia rögzítésére, gyakorlására és ellenőrzésére alkalmasak. A 

kontúrtérkép vagy más néven körvonalas térkép, amely tartalmazza a fokhálózatot, ill. a területek 

– ország, kontinens stb. – körvonalait, a tájékozódás megkönnyítése miatt. Alkalmazásuk: a 

tanulók tartalommal töltsék meg az órán, vagy az otthoni tanulás során. Főként a térképi 

ismeretek megszilárdítására, gyakoroltatására, rendszerezésére alkalmasak. Ilyen térképekkel 

találkozunk az applikációs körvonalas térképsorozatban is. 

1. ábra Példa Európa regionális földrajzának tanítása során felhasználható vaktérképre 

A térképi tartalmak elképzelését, megértését segítik a dombortérképek (háromdimenziós 

dombormű térképek). Ez főként az 1-6 évfolyamon hasznos, amikor a térképpel először 

találkoznak a tanulók. 

Ma már elterjedt, a család hosszabb utazásainál gyakran használt eszköz a GPS (Global 

Positioning System)(2. ábra), a különböző navigációs eszközök, útvonaltervezők használata. A 

GPS rövidítés a globális helymeghatározó rendszert takarja, azaz az egész földfelszínen lehetővé 

teszi a pozíció meghatározását. A mérés a geodéziai ívhátrametszésen alapul az űrben keringő 

műholdak segítségével, a mérőeszközünk pedig egy vevőberendezés, ami rádiókapcsolaton 

keresztül kommunikál a műholdakkal. Melyek a GPS felhasználási területei? A legfontosabb a 

térképezés és adatgyűjtés, azaz pl. rögzíteni, hogy mi hol van. Milyen tereptárgyaim vannak? Mik 

a földrajzi koordinátái és milyen tulajdonságai (attribútumai) vannak? Fontos felhasználási 

területe még a navigáció, azaz megtalálni valamit valahol. Ma már a 9. évfolyamon tanított 

„Környezetünk a világűrből” vagy „Tájékozódás környezetünkben” c. leckék alkalmával 

elkerülhetetlen ezen eszközök bevonása is a tananyagba. Egy (vagy több) kézi GPS segítségével 

9

(kis csoportokban) keressék meg tanulóink egy eldugott tárgy helyét az iskola udvarán, megadott 

koordináták alapján. 

2. ábra A GPS műholdak működése 

A tematikus térképvázlatok egyfajta tartamot mutatnak be, legyen a társadalom- vagy 

természetföldrajzi illetésű. Megkülönböztetünk például domborzati-vízrajzi, éghajlati, geológiai, 

néprajzi, népsűrűségi, vallási, közigazgatási, politikai stb. térképeket. Ezen térképek jelrendszere 

nem mindig egyértelmű, ezért azt a tanulóknak el kell magyarázni. A tankönyvekben 

leggyakrabban komplex térképvázlatok szerepelnek, amelyek együtt jelenítenek meg minden 

tartalmat, ami az adott tananyaghoz szükséges (Makádi, 2005). A térképvázlatok kortól függően 

megjelenhetnek játékos formában is (3. ábra), vagy az egyes országok, kontinensek, tájegységek 

körvonalát leegyszerűsítő, geometriai formákkal közelítő formában is (4. ábra). Ezek nagy 

segítséget jelentenek a táblai vázlat készítésében ill. a tanulóknak a füzetbeli térképvázlatok 

készítésében. 

3. ábra Játékos „térképvázlatok”: Skandinávia, Olaszország, Franciaország 

10

4. ábra Egyszerűsített térképvázlat, körvonalas vagy kontúrtérkép készítése a topográfiai 

ismeretek rögzítésére, gyakoroltatására 

1.1.2 A térkép szerepe a földrajzoktatásban. Mentális és kognitív térképek 

A mai modern információs társadalomban olyan hír- és üzenetközvetítő rendszer fejlődött 

ki, amely bármikor, a Föld bármely helyével képes bennünket összekötni. A TV Híradó ezt 

minden este „alkalmazza” is, és ez az érdeklődő nézőktől különböző térbeli szinteken történő 

gondolkodást kíván: az országhoz, Európához, a nagyvilághoz tarozás tudatosul bennük. Ezek a 

térbeli vonatkoztatási szintek tulajdonképpen a földrajzi megismerés színhelyei is. Mindezeket 

figyelembe véve rendkívül fontos földrajzóráinkon a térképolvasás különböző szintjeinek 

gyakoroltatása, a kellő mennyiségű és kellő időben történő topográfiai ismeretek átadása. Ezen - 

a földrajz tantárgy sajátosságaiból adódó - oktatási módszer alkalmazása azonban a 

szaktanároktól is speciális ismeretek meglétét követeli meg. A fejlődés lélektani ismeretek közül 

például, hogy mely korban alkalmazhatók először a térképolvasás módszerei? Milyen mentális 

térképpel rendelkeznek tanulóink? Mi is az a mentális térkép? (Farsang A., Jóri J. 1999) 

A mentális térképekkel foglalkozó két tudomány a geográfia és a pszichológia. Különbség 

van azonban a két tudomány térvizsgálatában: míg a pszichológia a mikro-tér észlelésével, addig 

a geográfia a makro-térrel (városok, országok). A Pszichológiai lexikon szerint a mentális térkép 

a téri struktúrák tudati leképződése, amelyek segítségével a cselekvés nem az objektív 

környezetben, hanem az arról alkotott elgondoláson alapszik (Balázs 2002). Ezen definíció 

szerint a mentális térkép egy a fejünkben meglévő kép, amely a valós világtól különbözik, hiszen 

mindenki különbözően észleli környezetét, és az észlelt térrészletek is minden egyes ember 

esetében eltérőek. Feltehetjük azonban a kérdést, hogy ha egy adott területről térképet 

rajzoltatunk egy kísérleti alannyal, akkor az a lerajzolt térkép pontosan megegyezik-e a fejében 

található, az adott területről alkotott képpel. A válasz egyértelműen nem, hiszen a felidézés adott 

pillanata, a feladat teljesítésére irányuló motiváltság, a rajztudás, a feladatra szánt idő vagy az 

11

aktuális fizikai és pszichikai állapot csupán pár befolyásoló tényező, ami meghatározza a lerajzolt 

térkép milyenségét. 

Mivel a fejünkben élő és a papírra vetett térképek igen eltérőek, a lerajzolt és így kézzel 

fogható térképek sokkal kevesebbek, részletszegényebbek, mint a fejünkben meglévő képek, így 

két külön elnevezést kell használni rájuk. Mentális térképnek azt nevezzük, amit különböző 

feladatokkal előhívunk a tudatunkból, és amit papírra rögzítünk (5. ábra); kognitív térképnek 

pedig a tudatunkban meglévő képet annak minden apró részletével. 

5. ábra Kilencedik osztályos (balra) és tizedik osztályos (jobbra) tanulók Európa ábrázolása 

(Farsang, Jóri, 1999) 

A fejünkben lévő térképek igen hasznosak, hiszen ha nem léteznének, ha képtelenek 

lennénk környezetünk, saját világunk felidézésére, akkor a legegyszerűbb mindennapi 

tevékenységünkben is akadályozva lennénk. Legyen szó akár arról, hogy reggel hogyan találunk 

ki a hálószobánkból a konyhába megfőzni a reggeli kávénkat, vagy hogy hogyan jutunk el a sarki 

boltba vagy az egyetemre. Ha nem lenne tudatunkba beágyazódva egy kép a környezetünk 

objektumainak helyzetéről, akkor mindenhova a kartográfusok által készített térképekkel 

indulnánk, nap mint nap fel kellene fedeznünk lakásunk szobáit, környékünk utcáit. Még ha nem 

is gondolunk bele, akkor is kognitív térképünket használjuk, mikor egy-egy híradáskor földrajzi 

helyeket hallunk (legyen az akár politikai konfliktus, környezeti katasztrófa stb.). Nagyon fontos 

a világunk történéseinek megismerésekor és megértésekor, hogy a különböző események 

helyszíneit megfelelően helyezzük el a térben, és mindez természetesen akkor is lehetséges, ha az 

adott helyen még sose jártunk. Tehát kognitív térképünk van a legkisebb szobától kezdve az 

univerzumig, képesek vagyunk akár szavakkal is leírni az objektumok térbeli helyét. 

De hogyan is jutunk ezeknek az ismeretnek a birtokába? A legpontosabb, reálisabb képet 

akkor őrizzük magunkban a különböző helyekről, ha már jártunk ott, ha azt jól ismerjük. A 

közvetlen személyes tapasztalaton alapuló térképi ismeretek tartósabbak, pontosabbak, és a 

mentális térképek kialakításában meghatározóbbak, mint a külsődlegesen szerzett tudás 

(Cséfalvay, 1990). De feltehetjük a kérdést, hogy a fejünkben meglévő térkép vajon miért 

különbözik a valóságtól. Miért nem tudunk pontosan leírni egy utat, egy helységet vagy akár egy 

épületet. Milyen törvényszerűségek alapján történik bennünk az információk szelektálása. A 

környezetünkről észlelés (látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás) útján tapasztalatokat gyűjtünk, 

majd a megszerzett információk alapján újrateremtjük a fejünkben a térbeli világot. A 

12

környezetünkkel való viszonyunk teljesen szubjektív. Ha ugyanazon úton végighalad egy 

biológus, egy geológus és egy történész, más-más események és élmények rögzülnek bennük. A 

három esetben ugyanarról az útról három különböző emlék marad az utazókban: egy különleges 

növénytársulás, a vidék kőzettani viszonyai vagy az út történelmi vonatkozásai. 

A földrajzi tudást vizsgálva evidens, hogy az utazási élmények, üdülések, kirándulások, 

idegen városok és országok kiemeltebb helyet foglalnak el az emlékezetben, mint a mindennapok 

és azok történései. Az átélés nélkülözhetetlen a kognitív térkép kialakításakor. 

Az emberi elme egyszerűsít is, ami a fejünkben őrzött kép torzulásához vezet. A séma 

tipikus hibái, hogy a téri irányokat hajlamosabbak vagyunk merőlegesen értelmezni, mint 90º-nál 

nagyobb vagy kisebb szögben. Továbbá a távolságviszonyok is aránytalanok a fejünkben. Egy 

városban a távolság torzulhat például aszerint, hogy a milyen gyorsan tudjuk az megtenni (ha 

gyorsan leküzdhető a távolság, akkor közelebbinek érzékeljük). A város határait elhagyva, két 

település közötti távolságot nagyobbnak ítéljük, ha a két település között hasonló nagyságú 

városok vannak. Továbbá az országok, városok tájolása is pontatlan. Ha például feltesszük a 

kérdést, hogy Pozsony vagy Sárospatak található északabbra, hajlamosak vagyunk Pozsonyt 

északabbra pozícionálni, mivel a fejünkben az a kép él, hogy Szlovákia Magyarország északi 

szomszédja, evidensnek tűnik tehát, hogy mivel Pozsony a szlovák főváros, északabban fekszik, 

mint a magyar Sárospatak (Bernáth, Révész, 2001). Hasonló problémát vethet fel a Balaton is. 

Van olyan északi parti város, amely földrajzilag délebbre fekszik, mint egyes a déli oldalon 

található város. (pl. Siófok északabbra található, mint Keszthely!) 

A kognitív térképek tehát nem a valóság objektív letükröződései (Lakotár, 2009), hanem a 

valósághoz egy bizonyos egyén viszonyulása, így ezek a térképek teljesen egyéni részeket is 

tartalmaznak, mert minden személy észlelési és cselekvési lehetősége teljesen egyedi, mivel senki 

más nem foglalja el pontosan ugyanazt a pozíciót a világban, vagy senkinek sem pontosa ugyanaz 

a története (Neisser, 1984). 

1.1.3 A térbeli gondolkodás fejlődése 

A térre vonatkozó tudattartalmak kutatásai az 1960-as években jelentek meg egyszerre 

több tudomány, mint a pszichológia, az antropológia, a földrajz és a térképészet területén belül. A 

térrel kapcsolatos ismeretek előhívására alapvetően két módszert szoktak alkalmazni: az un. 

„rajzos” illetve „rang módszert”. Az első módszer alkalmazói a vizsgálati személyekkel 

térképeket rajzoltatnak, majd ezeket elemzik, hasonlítják össze. A második módszer előre 

megadott objektumok értékelésén alapul. Ekkor a kutató által megnevezett helyeket kell 

rangsorolnia, pontoznia a válaszadónak. A térérzékelés napjainkban az egyik legjobban vizsgált 

intelligenciafaktorhoz tartozik. Komplex képesség, amely nemcsak az érzékelést-észlelést 

foglalja magában, hanem szellemi tevékenység is. Ezért nevezik Piaget és Inhelder e 

tevékenységet „térbeli gondolkodásnak”. 

Stückrath (1968) a térbeli tájékozódás három lépcsőjét írta le (Haubrich et al. 1988): 

1. lépcső (6-8 éves gyermekek): A térbeli tájékozódás csak egyes, egymástól elkülönült helyekre 

korlátozódik, a gyermek még nem képes a térbeli kapcsolatrendszereket felfogni. 

2. lépcső (9-11 év): A tér kezd a mindennapi tapasztalatoktól független értelmet nyerni. Például 

az út, amelyen iskolába jár, már kapcsolódik valahová. 

3. lépcső (12-15 év): A gyermek már képessé válik a térbeli kapcsolatrendszerek teljes 

áttekintésére. 

13

A kognitív térképezés (Lakotár, 2009) egyéni fejlődését Jean Piaget a gyermeki értelem 

kibontakozásának négy szakaszához (érzékszervi-mozgásos szakasz, műveletek előtti 

gondolkodás szintje, konkrét műveletek és formális gondolati műveletek szintje) kötötte. Az 

egyének 15 éves korukra eljutnak a formális gondolati műveletek szintjére. Addig a következő 

térfeldolgozási fázisokon mennek keresztül. 

0-2 éves korig tart az érzékszervi-mozgásos szakasz (topologikus), amikor a gyermek megtanulja 

a tárgyak térbeli helyét, de mindennek a középpontjába saját magát állítja, a térképeket teljes 

egocentrizmus jellemzi, az ismert helyeket saját lakhelyével köti össze bármiféle orientáció 

nélkül, az objektumokat (otthon, iskola stb.) oldalnézetből ábrázolja, a távolságok pedig teljesen 

torzak (6. ábra). Egy szóval jellemezve a rajz koordinálatlan. (Haubrich et al. 1988) 

6. ábra A térképi ábrázolás első fejlődési szintje- topologikus (Forrás: Haubrich et al. 1988.) 

2-7 éves korig tart a műveletek előtti gondolkodás szintje (projektív 1), amit még jelentős énközpontúság 

jellemez. A gyerekek térképei ebben a korban már pontosabban ábrázolják a téri 

irányokat, megjelennek az első utca-ábrázolások is, az ismert helyek összeköttetése egyre 

pontosabban letisztult, azonban a távolságok még mindig igen pontatlanok, az épületek 

ábrázolása pedig még igen képszerű (7. ábra) (Haubrich et al. 1988). 

7. ábra A térképi ábrázolás második fejlődési szintje- Projektív I. (Forrás: Haubrich et al. 1988.) 

A konkrét műveletek szintjére (projektív 2 szint) 7 éves korukban lépnek általában a gyermekek 

és 12 éves korukig tart. Az ebben a korban rajzolt térképek már sokkal részletgazdagabbak, 

differenciáltabbak és jobban orientáltak, mint az előző korszakban. A gyermekek már 

14

eltávolodnak az én-központúságuktól, képesek más perspektívából szemlélni környezetüket. Az 

utcák ábrázolása pontosabb, az összeköttetések folytonosak, megjelennek az első térképi 

épületábrázolások, de azért még megmaradnak az oldalnézeti képek is (8. ábra). (Haubrich et al. 

1988) 

8. ábra A térképi ábrázolás harmadik fejlődési szintje- Projektív II. (Forrás: Haubrich et al. 

1988.) 

12 és 15 éves kor között a gyerekek az értelmi fejlődés piaget-i formális műveleti szakaszába 

léptek, ami azt jelenti, hogy gondolkodásuk már absztrakttá vált. Nekik a mentális műveletekhez 

már nem kellenek külső viszonyítási támpontok, így képesek az aktuális valóságtól 

elrugaszkodva gondolkodni, függetlenítik magukat a konkrét szituációktól (N.Kollár, Szabó 

2004). A térképi ábrázolásuk is jelentős előremutató ugrást mutat, már megközelíti a felnőttek 

térképezési színvonalát. Tehát ebben a korban - ami a kutatásom vizsgálati csoportja is- a diákok 

a legfejlettebb, euklideszi ábrázolásra válnak képessé. Térképeik összetettek, gyakran 

tartalmaznak szimbólumokat és hozzájuk kapcsolódóan jelmagyarázatot is, a távolságok és 

irányok, így az egész elrendezés pontos letisztult, a térképek objektumainak ábrázolása immáron 

alaprajzszerű, az oldalirányból történő ábrázolás eltűnt (9. ábra). (Haubrich et al. 1988) 

9. ábra A térképi ábrázolás negyedik fejlődési szintje- Euklidészi (Forrás: Haubrich et al. 1988.) 

15

1.1.4 Műholdfelvételek a földrajzórán 

Tanulóink a műholdfelvételekkel körülvéve nőnek fel. A Meteosat felvételek naponta 

jelennek meg a Híradók utáni időjárás jelentésekben, vagy a napilapok megfelelő rovataiban. Az 

akciófilmekben a szuperhatalom programozható műholdjaival figyeli meg a terroristák bázisait, 

ismerik fel az egyéneket, járműveket. A műholdas távérzékelés eredményeit a polgári életben is 

sokrétűen hasznosítják, gondoljunk csak a rendkívüli időjárási helyzetek előrejelzésére 

(hurrikánok útvonalainak kiszámítása) vagy a mezőgazdasági termés becslésére vagy az esőerdők 

irtásának, az olvadó gleccserek hatásainak nyomon követésére. A világháló akár óránkénti 

frissítésű oldalain számos űrfelvételt meg lehet nézni vagy letölteni, melyek beépíthetők a 

földrajzóra anyagába (A.-M. Martin, 1984). 

A középiskolai képzésben egyre nagyobb hangsúlyt kap a kompetencia alapú képzés. A 

földrajztanítás folyamatába beépülnek azon kulcskompetenciák, képességek, amelyekre minden 

egyénnek szüksége van a személyes boldoguláshoz, munkájához, társadalmi beilleszkedéséhez, 

aktív állampolgári létéhez (Makádi M., 2008.). A kulcskompetenciák között szerepelnek pl. a 

természettudományos és műszaki kompetenciák, valamint a digitális kompetencia is. Ennek 

megfelelően az új információhordozókkal kapcsolatban (mint pl. az űrfelvételek) nem 

elégedhetünk meg csupán a készítésük elméleti hátterének ismertetésével és néhány alkalmazási 

lehetőség felsorolásával. A kompetencia alapú képzésben alapvető cél, hogy: 

� Legyen képes a különböző információhordozókból szerzett adatok, tények feldolgozására, 

térbeli, időbeli és mennyiségi elemzésére, kritikai értékelésére. 

� Legyen képes az elsajátított módszerek birtokában földrajzi/térbeli adatok, tények 

elemzésére, értékelésére, különböző műfajú megjelenítésére és kommunikálására. 

A hagyományos oktatási gyakorlatban (verbalizmus dominancia) az ismeret átadásban a tanáré a 

meghatározó szerep, a tanár közvetíti az új ismereteket, információkat a tanulók felé (Makádi M., 

2004.). A modern oktatási stratégiák szerint egyre nagyobb szerep kell jusson a különböző 

információhordozóknak az ismeretszerzésben. Ezzel segítjük a tanulók információszerző és 

feldolgozó képességének fejlődését. Megtanulják ezen információ-források önálló használatát, 

megszerzik az információk szelektálásának képességét. Így a médiával támogatott oktatási 

rendszerben a tanár információ monopóliuma megszűnik, oktatási feladata módszertani 

szempontból összetettebbé válik. Fontos tehát, hogy a tanulók önálló, vagy csoportmunka 

keretében találkozzanak űrfelvételekkel (mint információforrással és nem csupán 

szemléltetőeszközzel), azokat értelmezzék, arról információkat olvassanak le és értékeljék azokat 

(Farsang, 2004.). 

16

10.ábra Szeged és környéke egy Landsat TM űrfelvételen (2006. szeptember 30. TM 5. közepesinfravörös 

sáv) 

Az órai munkára alkalmas műholdfelvételek ma már számos helyről beszerezhetők. A 

Landsat TM (10. ábra), ETM+, MSS szenzorok, a MODIS Terra, Aqua műholdak globális - a 

Föld teljes területét legalább egyszer lefedő - felvételeinek adatbázisa, a teljes adattartalommal 

elérhetők és letölthetők az ESDI (Earth Science Data Interface 1 - és az USGS (Amerikai 

Geológiai Szolgálat) GLOVIS 2 honlapján. További felvételeket találunk a Landsat 

műholdprogram 3 saját honlapján. 

További nagyfelbontású felvételek, un. Képgalériák adatai tölthetők le szemléltetés, 

elemzés céljából, pl. a GeoEye 4 , a WorldView-1 5 honlapjairól, vagy az egyik legnagyobb 

európai űrfelvétel forgalmazó, az EURIMAGE honlapjáról 6 . Valós idejű meteorológiai 

felvételek, több egymást követő felvételből összeállított mozgóképszerű animációk tölthetők le az 

EUMETSAT honlapjáról 7 . 

A földrajzórán alkalmazható szemléltető eszközök, információ hordozók között az 

űrfelvételek didaktikai szempontból absztrakciós fokuk alapján a képek és a térképek közé 

helyezhetők (Haubrich et al. 1988). A térkép sokkal absztraktabb az űrfelvételeknél, melyek a 

felszínről teljes valóságában közölnek információkat. Az egyes szemléltető eszközök 

hatékonyság vizsgálata azt bizonyítja, hogy a minél konkrétabb az adott jelenség megfigyelése, 

órai tapasztalata, annál hatékonyabb az ismeretelsajátítás. A konvencionális oktatás kiegészítése, 

pl. audióvizuális eszközzel, 49%-os teljesítmény-növekedést is produkálhat (Ruprecht, 1970). Így 

tehát a tanári előadás időnkénti helyettesítése, kiegészítése a vita, vagy szerepjáték (pl. panel vita) 

1 http://glcfapp.umiacs.umd.edu:8080/esdi/index.jsp) 

2 http://glovis.usgs.gov/ 

3 http://landsat.org/landsat_gallery/EP105R11D091001.html). 

4 http://www.geoeye.com/CorpSite/gallery/Default.aspx 

5 http://www.satimagingcorp.com/gallery-worldview-1.html 

6 http://www.eurimage.com/gallery/webfiles/ls_intro.html 

7 http://www.eumetsat.int/home/Main/Image_Gallery/index.htm?l=en 

17

módszerével, a térkép használat kiegészítése űrfelvétel elemzéssel oktatási hatékonyságunkat 

növeli. 

Az űrfelvételek alkalmazása számos didaktikai feladatot tölthet be a földrajz óránkon 

(Haubrich et al., 1988). Fontos szerepe van a térképi tartalom és a valóság közti kapcsolat 

megteremtésében, a felszínről nem áttekinthető elemek, térszerkezetek, struktúrák, folyamatok 

láthatóvá tételében. A különböző időpontban készült felvételek segítségével pedig 

megfigyelhetők, elemezhetők bizonyos felszínfejlődési folyamatok, jelenségek (belvíz alakulása, 

szennyezés terjedése stb.). 

A műholdfelvételek órai alkalmazása azonban számos problémát is felvethet (A. Brucker, 

1981.). A látható fény az elektromágneses sugárzás csak kis része (0,4-0,7 µm), s a tanulók nem 

szokták meg hőképek, vagy egyéb más hullámhossz tartományba eső felvételek elemzését. A 

tanulók készség szinten használják már a hagyományos térképek, az iskolai atlaszok „hamis 

színeit”, jelkulcsát. Új feladat számukra az űrfelvételek hamis színeinek értelmezése. El kell 

fogadniuk, hogy nem egy műholdról készített fényképfelvétellel van dolguk, a valóságot a 

műholdfelvételek pixelekre bontva jelenítik meg. A műholdfelvétel egy adott időpillanatra 

vonatkozik, s a felvétel készültének időpontja szerves része a felvétel információ tartalmának, 

anélkül nem értelmezhető (pl. különböző évszakokban készült felvételek teljesen más képet 

adnak). A műholdfelvételeken nincs, ill. nem feltétlenül van méretarány, sőt jelentős térbeli 

torzulások is felléphetnek, és hiányzik a térképen megszokott névrajz (folyók, városok nevei stb.) 

is. Nem feltétlenül tüntetik fel az É-i irányt, tehát már a műholdfelvétel méretarányától függően 

nehéz feladat lehet tanulóink számára az is, hogy beazonosítsák a felvétel tartalmát és betájolják a 

műholdképet. Fontos tudatosítani tanulóinkkal, hogy a műholdképek nem csupán a leíró elemzést 

szolgálhatják, hanem adatbankot is jelentenek. 

A földrajz órai alkalmazás feltétele, hogy kellő számú használható műholdfelvétellel 

rendelkezzünk, amelyhez megfelelő feladat társul. Minden tanulónak jusson egy, vagy maximum 

páros munkában végeztessük a feladatot. A földrajz órán alkalmazható műholdfelvételnek nem 

szabad túl komplexnek vagy túl sokrétű szaktartalommal rendelkezőnek lennie. A felvételnek 

legyen egy domináns, szembeötlő, világos és egyszerű földrajzi struktúrája. A felvételhez 

felvethető legyen egy földrajzi probléma, feladatot jelentsen a tanulók számára. 

11. ábra Űrfelvételek földrajzórai alkalmazása a Nílus torkolat és a Sínai félsziget példáján 

18

A műhold felvételek alkalmazása a fent felsorolt sajátosságaiból adódóan mindig térkép 

használattal kell, hogy párosuljon (11. ábra). Mivel az űrfelvétel didaktikai szempontból 

átmenetet jelent a fénykép és a térkép között, nagyon hatásos, ha a térkép mellett az adott 

területről készült fényképfelvételeket is alkalmazunk a feladatok megoldásához. 

Az első alkalmazáskor célszerű az alábbi interpretációs lépcsőket követve dolgozni 

(Brucker, 1981): 

1. Kép orientálása 

Nem minden űrfelvételen tüntetik fel az É-i irányt. Ennek ismerete, a kép beforgatása a fő égtájak 

szerint a helyes értelmezés elkerülhetetlen feltétele. 

2. Kép lokalizálása 

A második lépés a műholdkép földrajzi tartalmának felismerése. Az űrfelvételt a térképpel együtt 

használva be kell azonosítani a földfelszín adott részleteit egy, az űrfelvétellel közel azonos 

léptékű térképen. 

3. Méretarány meghatározása 

Az űrfelvételeken megjelenő objektumok azonosításához ismerni kell a felvétel méretarányát. 

Ennek hiányában a térkép méretarányának ismeretében ez kiszámítható. 

4. Felvétel idejének (évszak) meghatározása 

A vegetáció és a területhasználat évszakonként változik, így adott területről néhány hónapos 

eltéréssel igen különböző felvételek készíthetők. A tanulóknak szembesülni kell az űrfelvételek 

adott időponthoz kötődő sajátosságaival. 

5. Űrfelvételen felismerhető természeti és/vagy antropogén objektumok beazonosítása 

A tanulók a nagy földrajzi egység beazonosításán túl ismerjenek fel minél több részleti elemet is 

a felvételen, azonosítsanak be természeti (folyók, tavak, hegységek, vulkánok stb.) és antropogén 

(települések, utak, hidak stb.) objektumokat. 

6. Képtartalmak vázlatba rendezése (skicc) 

Készítsenek a térkép és a felvétel segítségével vázlatot a területről, melyre bejelölik a felismert 

részleteket. 

7. Az űrfelvétellel kapcsolatos földrajzi jelenség, probléma lehatárolása, megvitatása 

(verbalizálás) 

Ahogy egy földrajzi tartalmú fényképfelvétel esetében is a tanulók feladata annak egzakt 

jellemzése, leírása, az űrfelvételek esetében is fontos lépés a felismert képtartalmak szóbeli 

közlése. Ezáltal a tanár számára is világossá válik, hogy mely képelemek nem ismerhetők fel a 

tanulók számára. A térképi névrajz segítségével nevezzék meg a felismert objektumokat. A jól 

kiválasztott űrfelvétel lehetőséget nyújt bizonyos földrajzi jelenség, probléma megvitatására. A 4. 

ábrán megjelenített példa a delta torkolat kialakulásának megbeszélésre, jellemző formajegyeinek 

felismerésére nyújt lehetőséget. 

1.2 Az időbeli tájékozódási képességek fejlesztése 

Az időbeli tájékozódási képességek fejlesztésekor fontos figyelnünk arra, hogy a földrajzi 

ismeretek tanításakor az időbeli változás mindhárom nagyságrendjével, léptékével, a napi és évi 

19

idővel (5-6. osztály), a történelmi idővel (7-8. osztály) és a földtörténeti idővel (9-10. osztály) 

egyaránt találkoznak a tanulók. Különösen a történelmi és a földtörténeti időben való 

gondolkodás okoz nehézséget, ezért kialakításához nélkülözhetetlen, hogy a tanulókkal a 

nagyságrendi különbségeket érzékeltessük, az általuk megélt időt az éppen tárgyalt időtávlathoz 

viszonyítsuk. Végeztessünk a tanulókkal időrendi összehasonlítást, fordítsunk gondot a 

földtörténet tanításakor a fejlődéstörténeti időtáblázat helyes értelmezésének és használatának 

megtanítására. 

1.3 A gondolkodási képességek fejlesztése 

Az 1970-es évek nemzetközi méréseinek kedvező magyar eredményei abban a hitben 

tartottak mindenkit, hogy oktatásunk világszínvonalú. Az elmúlt harminc-negyven évben 

azonban jelentős változáson ment keresztül az értékesnek tartott tudás. Fokozatosan háttérbe 

szorult az a felfogás, amely csak a diszciplináris tudást tartotta értékesnek, és egyre fontosabbá 

vált és válik az alkalmazhatóság és transzferálhatóság, a problémamegoldó képesség – mind 

elméleti, mind gyakorlati szinten. 

A gondolkodási képességek fejlesztése jelen tanítási gyakorlatunkban tehát kiemelt 

jelentőséggel kell bírjon. A gondolkodás olyan produktív tevékenység, amelyet 

problémahelyzetek felismerése, megoldása és a megoldáshoz vezető út keresése jellemez. A 

gondolkodás kezdete a problémalátás, befejező fázisa a probléma megoldása (Kormány, 2005). A 

mai társadalmi elvárások – mint ahogy arra a kötet bevezetőjében utaltam – központba helyezik a 

tanulók kreativitását, a különböző probléma szituációkra adott hatékony válaszaikat, a 

gondolkodási műveleteket. Egykor elég volt a tanulókkal a reproduktív tanulás képességét 

elsajátíttatni. Ma már ez nem elég. Célunk legyen tanulóinkból olyan embereket nevelni, akik a 

rendelkezésükre álló információk alapján képesek új ismeretekhez eljutni, azaz innovatívan 

tanulni, tehát produktívan gondolkodni. A gondolkodás művelete nem más, mint elvont vagy 

szemléletes ismeretek felhasználása problémamegoldásra vagy új ismeretek szerzésére. A 

gondolkodási képességek hatékonyan fejleszthetők. 

A problémamegoldó kompetencia fejlesztési területre vonatkozó rendelkezéseket a 

243/2003. (XII: 17.) Kormányrendelet a Nemzeti alaptanterv bevezetéséről és alkalmazásáról 

mellékleteként kiadott Nemzeti alaptanterv tartalmazza: 

„A pedagógus fontos feladata, hogy (…) törekedjen a gondolkodási képességek, elsősorban a 

rendszerezés, a valós vagy szimulált kísérleteken alapuló tapasztalás és kombináció, a 

következtetés és problémamegoldás fejlesztésére, különös tekintettel az analízis, szintézis, 

összehasonlítás, általánosítás és konkretizálás erősítésére, a mindennapokban történő 

felhasználására. Olyan tudást kell kialakítania, amelyet új helyzetekben is lehet alkalmazni. 

Előtérbe kerül az új ötletek kitalálása, azaz a kreatív gondolkodás fejlesztése, ezzel 

párhuzamosan érdemes nagy hangsúlyt helyezni a tanulói döntéshozatalra, az alternatívák 

végiggondolására, a variációk sokoldalú alkalmazására, a kockázatvállalás, az értékelés, az 

érvelés és a legjobb lehetőségek kiválasztásának területeire. Fontos feladat a kritikai gondolkodás 

megerősítése…” Ennek egyik kiváló eszköze a „problémamegoldó beszélgetés” (lásd bővebben 

12.2 fejezet). 

Az eredményes problémamegoldáshoz a következő folyamatoknak kell a tevékenységben 

megjelenniük: 

� a probléma megértése (az információk adekvát kezelése), 

� hipotézis megfogalmazása a probléma megoldásával kapcsolatban (az információk 

kritikus kezelése, a szereplő változók és azok kapcsolatainak felismerése), 

20

� a probléma reprezentálása (táblázatos, grafikus eszközökkel, szimbólumokkal), a 

megoldás, 

� a megoldás vizsgálata, 

� a megoldás közvetítése. 

Az alkalmazás, a tudás transzferálása tekintetében az iskolai oktatás egyik fő célja lehet, hogy 

diákjait felkészítse a jövőbeli tanulásra, hogy az iskolában elsajátított ismeretek alapot nyújtsanak 

az élethosszig tartó tanulás megvalósításához, valamint a mindennapi életben való eligazodáshoz. 

1.4 A kommunikációs képességek fejlesztése 

A társadalmi gyakorlat szinte minden területén, amelyben információtovábbítás történik 

jelen van a kommunikáció. Kommunikációs kultúra nélkül a fejlődéssel lehetetlenség lépést 

tartani. A kommunikációs kultúra a mindennapi gyakorlat része lett. Pályázatokat kell 

megfogalmazni, önéletrajzot kell írni, felvételi tárgyalásokon kell részt venni, meggyőzően kell 

érvelni, el kell fogadtatni magunkat. 

A kommunikáció sok helyen, sokféle jelentésben előforduló szó. Általános 

megközelítésben a kommunikáció az emberek közötti viszonyok, kölcsönhatások 

szerveződésének az eszköze. Olyan folyamat, melynek során gondolatok, információk állandó 

cseréje zajlik. Az ember egész élete során mindig ad és fogad jelzéseket, vagyis kommunikál. A 

kommunikáció a társadalmi élet egyik alapjelensége, nélküle társadalmi élet nem képzelhető el. 

Eredete a latin communico, -are ige (közöl, megad, részesít, megoszt, megbeszél, tanácskozik) és 

a communicatio, -onis főnév (közzététel, teljesítés, megadás, a gondolatok közlése a 

hallgatókkal) kifejezésekre vezethető vissza. Az emberi kommunikáció több csatornás. A nyelvi 

(verbális) kommunikáció mellett igen jelentősek a nem-verbális közlési csatornák is. A totális 

kommunikáció lényege, hogy az embert nemcsak a szóban megfogalmazott információk, hanem 

érzékszerveinkkel felfogható minden jelenség tájékoztat. A közvetlen emberi kommunikáció 

fontosabb válfajai: a beszéd, a gesztus, a mimika, a tekintet, a testmozdulatok, a testtartás, a hang, 

a távolságtartás az interakcióban, a megjelenés. 

A pedagógus feladata a tudatos odafordulás, figyelem a gyermek felé, a megfelelő 

kapcsolat kialakulása érdekében. A pedagógiai helyzetben a tanár kettős feladatot lát el: egyrészt 

saját kommunikációs képessége fejlesztése révén igyekszik minél hatékonyabb teljesítményre az 

oktató-nevelő munkájában, másrészt segít a diákok kommunikációs képességének fejlesztésében. 

A tanár legfontosabb eszköze a nyelv, melynek minősége a munkasikerét nagymértékben 

befolyásoló tényező. A tanár a "hivatásos beszélők" közé tartozik, erre a feladatra tudatosan és 

szakszerűen fel kell készülnie. A társadalmi gyakorlat szinte minden területén - így a nevelői 

gyakorlatban is - kitüntetett szerepe van a nyelvi kommunikációnak. Nagy Sándor a tanári 

kommunikáció módszerei között - elismerve, hogy ezen kívül is számos verbális eljárásról 

lehetne beszélni – az elbeszélést, magyarázatot és az előadást említi. Mindegyik lényege a 

hosszabb-rövidebb szóbeli ismeretközvetítés (lásd 12. fejezet A földrajzi ismeretek szóbeli 

feldolgozása). A pedagógus nyelvi kifejezésével kapcsolatban alapvető követelmény, hogy 

tisztán, világosan, érthetően, a diákok fejlettségének megfelelően, a magyar nyelv szabályainak 

szem előtt tartásával beszéljen és írjon. Törekedjen a színes, erőteljes, tömör, szuggesztív 

előadásmódra, mondandóját megfelelően intonálja, artikuláljon helyesen. 

A nem-verbális kommunikáció fogalmát csak az utóbbi 50-60 évben használják. Az 

ötvenes évek óta ugyanúgy a jeladás, jelcsere megnyilvánulási formájának tekintik, mint a 

beszédet. Egyes kutatók szerint a nem-verbális csatornán az információ 90%-a jut el a 

21

efogadóhoz. A pedagógiai munka egyik kulcskérdése a verbális és a nem verbális információk 

egymáshoz való viszonya. A verbális közlésnek a gesztus, mimika, a megjelenés többnyire csak 

kísérőjelenségei. A pedagógus hitelessége múlik azon, hogy verbális és nem verbális közlései 

egyértelműek, összhangban vannak-e. 

A nem-verbális kommunikáció egyik alaptípusa a beszédet kísérő kéz- és karmozgás, a 

gesztikuláció. A gesztikulálás a test kifejezést szolgáló mozgása, a gesztus maga a taglejtés. A 

gesztikulálás a beszédet kísérő fej-, váll-, kar és kézmozgás (12. ábra). Legfontosabb szerepe a 

beszédbeli közlés árnyalásában van. Segít beszédünk tartalmi elemeinek kiemelésében, 

nyomatékosításában. 

A tanár kézzel történő gesztusainak hatásai lehetnek: pozitív hatású kéztartás: felfelé fordított 

tenyér semleges hatású kéztartás: párhuzamosan elhelyezkedő tenyér negatív hatású kéztartás: 

lefelé, vagy a partner felé fordított tenyér. 

12. ábra A tanár testbeszéde a tanulókat egyértelműen eligazítja (Meyer, 1987) 

A pedagógus munkáját segítheti a gyermekek gesztusainak megfigyelése is, hiszen nem 

csupán az ő mozdulatai jelzésértékűek, hanem diákjai is jeleznek gesztusaikkal (13. ábra). 

A beszédet kísérő arckifejezések részben a beszéd árnyalását szolgálják, részben önálló 

jelentéshordozók. A pedagógus feladata, hogy arcizmai tudatos mozgatásával – a mimikai közlés 

felfüggesztésével, vagy éppen szabadjára engedésével - növelje tanári, emberi hatékonyságát. 

(Zrinszky, 1993, Szabó, 1997) A tekintet az egyik legősibb kommunikációs eszköz. A 

pedagógusok feladata a gyerekek tekintetének dekódolása. A ránézésnek, a pillantás 

időtartamának, a szem behunyásának, a tekintet elfordításának egyaránt jelentése van. A 

pillantáskapcsolat (szemkontaktus) felvétele feltétlenül fontos, mert ezzel mintegy személyes 

kapcsolat alakul ki tanár és tanítvány között. Ezzel megnyerhető a hallgatóság, a figyelem ébren 

tartható. Fontos, hogy időnként minden egyes hallgatóra ránézzünk, ezt tekintet-pásztázással 

érhetjük el. Ha a diák érzi, hogy a pedagógus ránéz, fontosabbnak érzi magát, pozitív hatással 

reagál. Ha valakivel kapcsolatba akarunk kerülni, hosszabban rátekintünk. A pedagógusnak 

figyelemfelhívó, fegyelmező eszköze lehet ugyanez. 

A testtartás kommunikációs lehetőségei nagyon hasonlatosak a kéz mozgásaihoz. A tanár 

az órai magyarázat során mozdulataival is segít a figyelem fenntartásában. Az egyenes és szilárd 

testtartás jelzi koncentráltságunkat. A pedagógus - kivételes eseteket leszámítva - állva tartja az 

órát. Az ülő ember kevésbé dinamikus, kevésbé lehet figyelni rá. Helytelen, ha a tanár túl sokat 

22

mozog, fel-alá járkál, ezzel szinte kifárasztja diákjait, hiszen tekintetükkel képtelenek követni. 

Ugyan így helytelen lehet az egyhelyben állás, a padra támaszkodás is. 

Az emberek beszéd közbeni távolságtartásának is kommunikációs jelentősége van. A 

kommunikáció során felvett távolságot a kulturális szabályok, az együttes cselekvés sajátosságai 

és a partnerhez való viszony befolyásolja. 

13. ábra A tanulók testbeszéde számos információt szolgáltat a figyelmes tanár számára (Meyer, 

1987) 

Új problémaként jelenik meg a tömegkommunikáció és általában az elektronikus 

információ-feldolgozás. Érintőlegesen erről a kérdésről is szólni kell, mint a pedagógus 

munkájában megjelenő új problémáról a kommunikációs kultúra alakításában. E kommunikációs 

formánál a közlő és befogadó nem érintkezik sem térben, sem időben egymással, s a közlés 

mindig egy irányú, a befogadó nem kommunikál, csak informálódik. A tömegkommunikációs 

eszközök ésszerű használatára meg kell tanítani növendékeinket. A pedagógus munkáját 

segítheti, hogy tanári tevékenysége részévé teszi az audiovizuális kultúrát. Ugyanakkor új 

feladattá válik, a mindezeket értő befogadóvá való nevelés.( Zrinszky, 1993, Szabó, 1997) 

1.5 Az információszerzés és feldolgozás képessége 

A tanulókat hatalmas mennyiségű információ éri nap, mint nap az iskolában és az iskolán 

kívül is. Mindennapi életünkben megnőtt az információ társadalmi szerepe, és felértékelődött az 

információszerzés képessége. Az egyén érdeke, hogy időben hozzájusson a munkájához, az 

életvitelének alakításához szükséges információkhoz, képes legyen azokat céljának megfelelően 

feldolgozni és alkalmazni. Ehhez el kell sajátítania a megfelelő információszerzési, -feldolgozási, 

adattárolási, -szervezési és -átadási technikákat, valamint az információkezelés jogi és etikai 

szabályait. Megváltozik a pedagógus szerepe, az ismeretátadó és számon kérő pedagógusból az 

ismeretek közötti eligazodást segítő, tanácsadó, a megtalált információt értékelni, abban 

kételkedni tudó tanulók nevelőjévé válik. 

A földrajz „médiabarát tantárgy”. Az audiovizuális technika iskolai bevonulásával a 

hagyományos könyvtárak médiatárrá alakultak, s kialakult az un. „médiával támogatott” oktatás 

lehetősége. A médiával támogatott oktatás lényege, hogy a valós tények, információk nem a tanár 

közvetítésével jutnak el a tanulókhoz, mint a hagyományos oktatás keretei között. A valóságról 

információikat a tanulók a legkülönfélébb információ hordozók segítségével, közvetítésével 

nyerik. A tanár szerep megváltozik, nem egyedüli információforrás többé, információ 

monopóliuma megszűnik. Az új ismeret feldolgozásban hangsúlyosabbá válik a tanulók 

információ feldolgozó tevékenysége (esetenként az dominál). A verbalizmus orientált oktatás a 

tanár domináló szerepén keresztül magában rejti a gondolkodás és a vélemények 

23

konformizálásának veszélyét. A médiával támogatott oktatás keretei között e veszély megszűnik, 

sőt a tanulók megtanulnak új információkat értelmezni, szelektálni, befogadni. A tanár segíti a 

tanuló információ feldolgozó tevékenységét. Felmerül sokakban a kérdés: „A korszerű 

taneszközök kiszorítják a tanárt az osztályteremből?” A válasz egyértelmű: Nem. A tanár, mint a 

tanulás szervező mindig jelen van, hol az előtérben, hol a háttérben. A témával kapcsolatos 

további ismeretek a „14.2.5 Multimédiás eszközök és az IKT alkalmazása a földrajzoktatásban” 

c. fejezetben olvashatók. 

1.5.1. Az aktualizmus megjelenése a földrajzórán: Újságcikkek, sajtótermékek földrajzórai 

alkalmazása 

A földrajz tantárgy egyik igen fontos sajátosságaként emeltük ki a könyv bevezetőjében, 

hogy az oktatási folyamat számos pontján teremt lehetőséget a körülöttünk zajló, mind 

természeti, mind társadalmi, gazdasági jelenségek, aktuális történések vizsgálatára, 

magyarázatára. Az un. médiabarát, nyitott oktatási struktúrákban, melyek szakítanak a 

hagyományos, a tanár információ monopóliumán alapuló módszertani megoldásokkal, központi 

szerepe van különböző információhordozók (mint például sajtótermékek, újság cikkek) 

földrajzórai alkalmazásának (Fuchs, 1980, Volkmann, 1982). A tanár domináló szerepe magában 

rejti a gondolkodás és a vélemények egységesítésének, vagy elnyomásának veszélyét! A 

tanulóknak tehát találkozniuk kell más véleményekkel is! Találkozniuk kell a valóságot számukra 

közvetítő olyan szövegrészletekkel, melyek nem a tankönyvből kiemelt szövegrészletek, melyek 

attól eltérő információs karakterrel, információ sűrűséggel rendelkeznek. Meg kell tanulniuk – 

természetesen ebben az esetben is a fokozatosság elvét szem előtt tartva – ezen szövegekből a 

lényeges információt kiszűrni, valamint bizonyos esetekben az olvasottakról saját véleményt 

megfogalmazni. Ezen média, információ hordozó helyes alkalmazásával apró változások érhetők 

el az oktatási folyamatban (Eichler, 1982). A tanár információ monopóliuma megszűnik, s 

szerepe az óra bizonyos részeiben (s nem a teljes oktatási folyamatban) arra „korlátozódik”, hogy 

a tanulók információ-feldolgozó tevékenységét segítse (14. ábra) (Farsang et al, 1996). 

14. ábra A tanár szerepének változása a média alkalmazásával 

24

Újságcikkek, hírek földrajzórai alkalmazása mellett számos érv szól. A feldolgozandó 

téma és a cikkek jó megválasztásával óránk életszerű, érdekes és nem utolsó sorban aktuális 

lehet. A valóságos világ nem tudományosan tagolt részterületekből áll! A földrajzórán használt 

tankönyvek tematikus, fejezeti tagoltsága természetesen elkerülhetetlen, szükségszerű és a 

tanulhatóság szempontjából rendkívül fontos. Lényeges azonban esetenként ezen kategóriákat 

összekapcsoló, az átjárhatóságra mintát mutató cikkek alkalmazása is. Segítségükkel nemcsak a 

tematikusan csoportosított tényanyag, hanem a rögzítéshez szükséges háttérinformáció (transzfer) 

is eljut a tanulókhoz. 

Az egyes cikkek földrajzórai alkalmazása előtt fel kell mérnünk, hogy a feldolgozni 

kívánt szövegrész újságírói műfaja szerint milyen módon alkalmazható az oktatásban. Meg kell 

vizsgálni, hogy a feldolgozni kívánt cikk mennyire objektív, mennyire szűrődnek át rajta írójának 

nézetei. A szubjektív momentumokat is tartalmazó újságírói műfajok földrajzórai alkalmazása 

megkérdőjelezhető, de legalább is korhoz kötött. 

Az újságírás alapműfaja a hír, melynek négy alapvető kérdésre kell válaszolnia: kivel 

vagy mivel, hol, mikor mi történt. Tartalma az objektív tényekre támaszkodik, az újságíró 

véleménye, személyisége nem érezhető benne. A tájékoztató műfajcsoportba tartozik a közlemény 

is, amely abban különbözik a hírtől, hogy eredeti formájában kerül a lapok hasábjaira, tartalma 

„szent és sérthetetlen”. A hír egy speciális műfaja a tudósítás, ami akkor készülhet, ha egy adott 

eseményre a lap előre felkészülhetett, az esemény helyszínére tudósítót küldhetett, aki a saját 

maga által tapasztalt dolgokat, az összegyűjtött információkat közli az olvasókkal. Az újságírás 

„királynőjének” a riportot tartják, amely nem tévesztendő össze az interjúval, ami két ritkábban 

több személy kérdés–felelet párbeszéde. A riport legfontosabb műfaji jellemzője, hogy 

cselekménye van, és írója a lehető legtöbb objektív információ és vélemény összegyűjtésére 

törekszik. Választ keres egy történésre, eseményre, és ennek érdekében minden érdekelt felet 

igyekszik megszólaltatni, az eseményhez kapcsolódó minden momentumot fel kíván tárni. Ezen 

műfajok objektivitása nem kérdőjelezhető meg. Több olyan újságírói műfaj van, amelyben az 

objektív tények mellett már az újságíró szubjektuma is fontos szerepet kap (hírmagyarázat, 

jegyzet, glossza, publicisztika stb.) Ezek földrajzórai alkalmazása nem javasolt, ill. 

mindenképpen nagy körültekintést igényel (Farsang et al, 1996). 

Természetesen az újságírás a fent felsoroltaknál több műfajt ismer, azonban a földrajz 

oktatása során a fent említettek ill. ezeken belül is motivációs célra a hír és a közlemény, órai 

feldolgozásra pedig a közlemény, tudósítás és a riport tekinthető a legalkalmasabbnak. Ezek 

objektivitása lehetővé teszi, hogy a tanulók minden befolyástól mentesen, maguk formáljanak 

véleményt az olvasottakkal kapcsolatban. 

Újságcikkek alkalmazási lehetőségei a földrajztanítás folyamatában sokrétűek lehetnek: 

� Szerepe lehet a tanár órai felkészülésében 

� Helye, funkciója lehet az óra folyamatában: 

1. motiváció 

2. önálló vagy csoportos szöveg feldolgozás (új ismeretszerzés) 

3. cikk gyűjtés esettanulmány készítéséhez 

4. kiselőadás alapja lehet 

5. előkészítő házi feladat alapja lehet: pl. egy adott témához információt, cikkeket, 

adatokat gyűjteni 

6. falitábla anyaga lehet a gyűjtőmunka stb. 

25

Az egyik leghasznosabb alkalmazási lehetőség, ha a tanár maga gyűjt, s választ ki az óra 

anyagába illő rövid, önálló munkával feldolgozható, majd közösen kiértékelhető cikket vagy cikk 

részletet. Fontos szabály, hogy soha ne húzzuk meg, ill. ne emeljük ki az általunk fontosnak ítélt 

részleteket a cikkekből! Ne könnyítsük meg ezzel a tanulók szelektálási, lényeg kiemelő 

tevékenységét! Lényeges, hogy a tanulók az eredeti szöveggel ill. szöveg részlettel találkozzanak! 

Véleményük kialakítása a tanár befolyásától mentes legyen! A kiválasztott cikket illesszük be az 

oktatási folyamatba! Tervezzünk elég időt a feldolgozásra és a kiértékelésre, megbeszélésre is! A 

cikkek feldolgozását különböző mélységben várhatjuk el a tanulóktól. Esetenként csak a szöveg 

megértése a cél. Megkívánhatjuk azonban azt is, hogy szélesebb összefüggésrendszerben 

helyezzék el az olvasottakat. A legnehezebb feladatok közé tartozik az önálló vélemény 

megformálása, a kritikaalkotás. Az újságcikk beépíthető az órába motivációs céllal is az óra 

bevezető szakaszában pl. vitaindítóként, de lehet tanulói referátum alapja, vagy az előkészítő házi 

feladatok épülhetnek egy megadott témával kapcsolatban kiadott cikkgyűjtési kampány köré. 

A cikk kiadását néhány ráhangoló, motiváló, problémafelvető kérdés előzze meg. Ezt 

követi a fénymásolatban kiadott, vagy kivetítőn megjelenített cikk elolvasása, a tanulók önálló 

munkája. Az esetleges idegen kifejezések értelmezése után tervezzünk elég időt az értékelésre, a 

tapasztaltak rögzítésére. 

A szövegek értékelésének lépései tehát: 

1. szöveg tartalmi megértése 

2. szöveg tartalmi elhelyezése szélesebb összefüggés rendszerben 

3. szövegről véleményalkotás 

A részletes feldolgozás kérdései lehetnek többek között: 

� Érthető-e a szöveg? Mely fogalmak ismeretlenek? 

� Hogyan tagolódik a szöveg? Milyen cím adható az egyes részeknek? (vázlat) 

Állítsd össze címszavakban a szöveg vázát! 

� Milyen problémákat vet fel? Milyen megoldást javasol? 

� Ki írta a cikket? Felismerhető-e a szerző véleménye? 

� Mi a szöveg műfaja? (hír, közlemény, tudósítás, riport, interjú stb.) 

2. A földrajzoktatás munkaformái. A munkaformák megválasztásának szempontjai 

A nemzetközi szakirodalomban munkaformák, szervezeti formák ill. szociális formák 

névvel elkülönítik a frontális munkát, az egyéni, a párban folyó munkát és a csoportmunkát. A 

megfelelő munkaforma megválasztása meghatározó tényezője az egyes oktatási módszer 

kiválasztásának, s ugyanannak a módszernek különböző variánsai fordulnak elő a különböző 

szervezési módokban. 

2.1 Frontális osztálymunka 

26

15. ábra A „rosszul értelmezett” frontális osztálymunka (Johannes Hickel: „Sanfter Schrecken” 

nyomán) 

A frontális oktatás egy jellemzően téma orientált és szóbeli tanári közlésen alapuló 

tananyag feldolgozási forma, mely során a tanár irányítja és ellenőrzi a munka-, interakció és 

kommunikációs folyamatokat (Meyer, 1987). A frontális munka során az együtt tanuló/tanított 

gyerekek tanulási tevékenysége párhuzamosan, egy időben, gyakran azonos ütemben zajlik. A 

közös tanulásban azonban nem minden tanuló vesz részt azonos intenzitással (15. ábra), tehát ez 

a munkaforma minden tanuló számára biztosítja ugyan a tanulás lehetőségét, a feltételeit azonban 

nem (M.Nádasi M. in: Falus, 2007). Mivel a frontális munkában különböző lehet a tanulók 

részvételének intenzitása, különbözők lesznek a tanulási eredmények is. A frontális munka 

jelenleg is az oktatás domináns szervezési módja, melyben a pedagógus a tudás forrása, a 

fegyelem biztosítója. Ezen értelmezésben a frontális osztálymunka központja a pedagógus. Ehhez 

a szereposztáshoz idomul a legtöbb iskolában a tantermi berendezés is, amelyben a párhuzamos 

sorokban ülő tanulók mindegyike a tanár, mint központ felé néz, egymásnak csak a hátát látják. 

Az így megjelenő frontális munkát a 20. századi reformpedagógiai irányzatok többsége elvetette. 

A frontális munka mégis az oktatás leggyakrabban alkalmazott szervezési módja napjainkban is. 

Előnyei a következőkben összegezhetők: 

� „Így lehet a legtöbb anyagot elvégezni”, ez teszi lehetővé a leggyorsabb tanítást, 

de nem a legalaposabb tudást! 

� A tömegoktatás e szervezeti forma keretei között a legolcsóbb. 

� Nagy osztálylétszámok esetén nem lehet másképp tanítani. 

� A tanárok saját iskolás éveik során e szervezeti forma külső jegyeit sajátították el, 

erre a szervezési módra vannak mintáik. 

A nyílt oktatás szellemében működő oktatás keretei között azonban a frontális munka 

fentiektől eltérő változata is megjelenik. E változatban a tanulók is részt vesznek az együttes 

tanítási – tanulási folyamat alakításában, a kommunikációs rendszerben természetessé válik a 

kölcsönösség a tanárral és a társakkal is, gondolatcsere valósul meg a beszélgetésben, a közös 

tevékenységben. 

A frontális munkán alapuló oktatási folyamat tipikus menete az alábbi: 

27

o Óra megnyitása (üdvözlés, szervezés) 

o Bevezetés (gyakran ismétlés vagy a házi feladat ellenőrzése) 

o Az új anyag frontális feldolgozása 

o Az új ismeretek alkalmazása (munkafüzet) 

o Rögzítés (táblai vázlat, összefoglalás) 

o Házi feladat feladása. 

Tipikus információ hordozók, szemléltető eszközök a frontális oktatás során a tábla, írásvetítő, 

számítógépes projektor, tankönyv, munkafüzet, falitérkép és az atlasz. 

Egyes szakmai vélemények szerint a frontális munka a „legkönnyebb” (?) szervezési 

forma a tanár számára, ez a legkényelmesebb, mert ő határozza meg a tananyagot, a feldolgozási 

módot. A zárt oktatási szemléletben tanító tanár többnyire irányított beszélgetést folytat – 

legtöbbször – az erre vállalkozó gyerekekkel. Törekszik arra, hogy minél többen szót kapjanak, s 

azok is sorra kerüljenek, akik maguktól nem jelentkeznek. Igyekszik a tanár elérni, hogy 

lehetőleg az hangozzék el, amit ő szeretne. Minél több eszközzel (szemléltetés, magyaráz, táblai 

vázlatot készít stb.) igyekszik elérni az eredményességet. A pedagógus számára tehát ezen 

szervezési forma is igen nagy koncentrációt, erőfeszítést kíván, igaz azonban az, hogy ez a 

munkaszervezés fedi el a legtöbb szakszerűtlenséget, a legtöbb tanulói látszat tevékenységet. 

2.2 Az egyéni munka 

Egyéni munka során az egyes tanulók önállóan, egyénileg megoldandó feladatokat 

kapnak. Az un. egyéniesített munka az egyéni sajátosságokhoz igazodó tanulási folyamat. 

Alkalmazható az oktatási folyamat bármely szakaszában: új ismeretek szerzésére, ismeretek 

rögzítésére, rendszerezésére, de az értékelés érdekében is. A tanár a feladatot egyénekre lebontva 

készíti, a tanuló egyedül dolgozik a megoldáson, specifikusan egyéni háttértényezői által diktált 

tempóban (Császár, 2000). A ténylegesen egyénre szabott, önállóan megoldandó feladat a tanuló 

előzetes tudására, feladatmegoldó szintjére alapoz. 

A frontálisan irányított egyéni munka során az osztály valamennyi tanulója – egymástól 

függetlenül – ugyanazon a feladaton dolgozik. E szervezési forma hátránya, hogy a tanulók 

képessége, tudása különböző, így előfordulhat, hogy egyesek még a feladat értelmezésénél 

tartanak, míg mások már befejezték a feladat megoldást. Megoldást jelenthet ez esetben a 

lemaradók számára nyújtott egyéni segítség. Az egyéni munka e típusa tehát szórt teljesítményű 

osztály esetén csak a tanulás lehetőségét kínálja fel, feltételeit nem. E probléma kiküszöbölésére 

még ma is sokan alkalmazzák az un. rétegmunkát, mely során az osztály tanulóit képességük 

alapján csoportokba osztják, és ennek megfelelően kapnak nehezebb vagy könnyebb feladatokat. 

E módszer alkalmazása számos problémát is felvet, többek között pl. a tanulók besorolását. 

2.3 Páros munka 

A párban folyó tanulás lényege, hogy két (többnyire azonos szinten levő) tanuló működik 

együtt valamely feladat megoldása érdekében (M.Nádasi, 2007). Lényege, hogy a tanulók munka 

közben kicserélhetik egymással gondolataikat, megoszthatják ötleteiket. A páros munka történhet 

a párok spontán szerveződésével, de a tanár is kialakíthat párokat (ez utóbbi főként a zárt oktatási 

28

szemlélet körülményei között). A páros munka szolgálhatja az oktatás változatosabbá tételét, de 

alkalmazható a differenciált fejlesztés érdekében is. A páros munka fontos lépcsőfok a tanulók 

számára ahhoz, hogy az együttműködésben tapasztalatot szerezzenek. Páros munka 

megvalósítására a földrajzóra szinte minden didaktikai mozzanata alkalmas, de elsősorban azok, 

ahol az ismeretbővítés és a megszilárdítás történik. Gyakran az új anyag feldolgozása, a 

gyakorlás, az alkalmazás és a rendszerezés pedagógiai műveletei valósulnak meg e módszerrel 

(Császár, 2000). Lehetőséget kínálnak a páros munkára a szintetizáló jellegű tananyag részek, 

mint pl. 9. évfolyamon a természetföldrajzi övezetesség tanítása. A párok egy-egy éghajlati 

terület elemzését végezhetik el diagramok segítségével. A páros munka eredménye a 

hatékonyság, az együttműködés, a gyengébbek felzárkózása, önállóság és a gondolkodási 

képességek fejlődése (Császár, 2000). 

2.4 Kooperatív tanulási módszerek és a csoportmunka 

A fejlett technológiájú társadalmakban a munkahelyeken egyre inkább az interakcióé a 

központi szerep, előtérbe került a csapatmunka, mely során egymásra utalt, de egymástól 

független csapatoknak összetett problémákkal kell megbirkózniuk. Ezek megoldása meghaladja 

az egyén képességeit. Iskoláinknak tehát elsődleges célja kell legyen, hogy fejlessze azokat a 

gondolkodási módokat, kommunikációs és társas készségeket, amelyek a boldoguláshoz mai 

összetett, kölcsönös függések rendszerétől átszőtt világunkban nélkülözhetetlenek (Bakó, Simon 

2010). Mivel a jövő munkahelyére egyre inkább a kooperatív csapatmunka, az interakció és a 

kommunikáció lesz a jellemző, létfontosságú, hogy az iskolai foglalkozásokban is teret nyerjen a 

kooperatív interakció. Számos vizsgálat támasztja alá, hogy ha hagyják a tanulókat együtt 

dolgozni, akkor társas képességeik sokkal szélesebb skáláját használják, így sokkal inkább 

képessé válnak olyan problémák megoldására, amelyekhez kooperáció szükséges, jobban 

magukra tudják ölteni mások szerepét, s hajlandók lesznek mások teljesítményét elismerni. 

Sajnos igen sok iskolában még kizárólag kompetitív vagy individuális módszereket alkalmaznak. 

A kutatások szerint az osztálytermekben elhangzó szavak mintegy 80%-a a tanároktól származik 

(Kagan, 2004). A diákoktól elvárják, hogy passzívan a tanárra figyeljenek, miközben kiemelt 

célnak tekintjük a demokratikus magatartásra nevelést. Ha a diákoknak nincs hol megtanulniuk a 

hatékony együttmőködést, akkor nem véletlen, hogy a munkaadók a munkavállalóik legfőbb 

problémájaként leggyakrabban szocializációs készségeik hiányát nevezik meg. A jövő gazdasági 

és társadalmi rendszerében a társas képességekre még nagyobb szükség lesz, ezért erre a területre 

különösen fókuszálnunk kell (Bakó, Simon 2010). A pedagógiai megújulás jegyében sokkal 

változatosabb módszerekre lesz szükségünk, melyek közül az egyik leggyakrabban emlegetett a 

kooperatív tanulás-tanítás módszere, mely Magyarországon leginkább a Spencer Kagan nevéhez 

fűződő megközelítésben terjedt el (Kagan, 2004). „A jelenlegi tendencia szerint iskoláink a jövő 

polgárait egymás problémáira érzéketlen, egymással versenyző nemzedékké szocializálják. 

Nevelőként abban a helyzetben vagyunk, hogy dönthetünk. Módunkban áll tanóráinkat úgy 

alakítani, hogy a diákok, ha csak rövid időre is, de megtapasztalják, hogy igenis vannak olyan 

helyzetek, amelyekben egymás segítése gyümölcsöző és nem hátráltató tényező.” Írja Spencer 

Kagan, a kooperatív tanulásról. 

A csoportmunka átmenetet képez az önálló anyagfeldolgozás és a frontális osztálymunka 

között. Lényege, hogy több tanuló közösen dolgozik közös témán, munkájuk eredményét 

összefoglalva ismertetik. A módszer kidolgozásának gyökerei a XX. század elejére, amerikai 

29

eformpedagógia időszakára tehető. Egyik kidolgozója John Dewey (1859-1952), a pedagógiai 

pragmatizmus fő képviselője volt. Pedagógiája központjában a cselekedtetés, munkára nevelés 

állt. A pragmatisták jelmondata: „az élet lényege a cselekvés” volt. Ennek szellemében 

alakították át az iskolai munka szerkezetét, módszertanát. Megszűntették az osztálykeretben 

történő oktatást, és a tantárgyak helyett csoportmunka alkalmazását preferálták projektekkel. A 

csoport kialakítása érdeklődés szerint történt. Mindez magával hozta a pedagógus irányító 

szerepének csökkenését is. A csoportmunka első magyarországi alkalmazása a 30-as évekre 

tehető. 

A csoportmunka alkalmazásának számos nevelési értéke van: Motivál, fokozza a tanulói 

aktivitást, sikerélményhez juttat. Fejleszti az önálló gondolkodást. Fejleszti a munkamegosztási 

képességet, probléma érzékenységet, a feladat megoldási algoritmus megszervezésének 

képességét. Pozitívan hat a gyengébb tanulókra. Számos emberi érték, mint a segítőkészség, 

közös kockázat és felelősség vállalás jut előtérbe. A csoportmunka a demokrácia tanulótere! A 

csoportok tehát nem miniatűr osztályok! A tanár akkor jár el helyesen, ha az önálló gondolkodás 

fejlesztése érdekében hagyja azt megvalósulni. Valamilyen módon jelzi, hogy a csoportmunka, a 

feladatmegoldás idejére függetleníti magát a csoportok tevékenységétől (16. ábra). Amennyiben 

egy csoporthoz odamegy segíteni, a többi csoportban sem gondolkoznak tovább a megoldáson. 

Kezek lendülnek a magasba és várják ők is a tanári segítséget. 

16. ábra A csoportok nem miniatűr osztályok! 

Csoportmunka nem minden esetben alkalmazható. Elsődleges szempont, hogy a tananyag 

ne igényeljen frontális módszerrel megvalósítandó szemléltetést, illetve tanári magyarázatot. 

Figyelni kell arra is, hogy a csoportmunka objektív feltételei adottak legyenek! A csoportmunkát 

megelőzően a tanulóknak az együttműködést meg kell tanulniuk, fokozatosan kell bevezetni a 

csoportmunkát. Célszerű kezdetben a olyan feladatokkal kezdeni, melyek páros munkában is 

megoldhatók, majd később térni át a csoportmunkára. Ily módon a tanulókban fokozatosan 

30

kialakulnak a szociális készségek, ami a sikeres csoportmunka szempontjából nélkülözhetetlen 

(Pajtókné, 2005). 

A csoportmunka lehet homogén, amikor azonos feladatokon dolgoznak a csoportok és 

differenciált, amikor minden csoport különböző feladatot kap. A homogén csoport foglalkozás 

alkalmával a csoportok munkafolyamatai történhetnek azonos eszközökkel, de adhatunk a 

megoldáshoz különböző eszközkészletet is. Homogén csoportmunka esetén az ellenőrzéskor az 

egyes csoportok egymás kontrollcsoportjaiként működnek. Vegyes differenciált 

csoportmunkának azt a földrajzban egyébként igen gyakori módszert nevezzük, amikor vannak 

különböző feladatok, de 2-3 csoport ugyanazon témán dolgozik. 

Csoportmunka szervezésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy a legoptimálisabb a 4 

(max. 6) fős csoportlétszám. 6 főnél nagyobb létszám esetén a csoport egyes tagjai már 

kimaradnak a feladat megoldásból. A tanulók csoportokba osztása többféleképpen történhet. A 

diákok csoportosulhatnak barátság, közös érdeklődés vagy sorsolás alapján, de a tanár is 

kijelölheti, hogy kik tartozzanak azonos csoportba. Szinte valamennyi szakember az etnikailag, 

nemileg és teljesítményszint szerint vegyes, heterogén csoportokat tartja előnyösnek. Vitatott, 

hogy a heterogenitást milyen módon célszerű létrehozni. Véletlenszerűen válogassuk össze a 

diákokat, vagy tervezzük meg gondosan a csoportokat. A véletlenszerű keveredés mellett szóló 

érv, hogy a diákok sok különböző helyzetben fejleszthetik és tanulhatják meg hasznosítani 

kooperatív képességeiket. Hátránya viszont, hogy a sorsolással a négy leggyengébb diák is egy 

csoportba kerülhet. A tanár által összeválogatott csoportok mellett szól, hogy sokáig egyben 

tarthatók, és a csoportban erős közösségtudat alakulhat ki. Amennyiben a tanterem nem 

csoportmunkára van berendezve, akkor a csoportalakítás talán legegyszerűbb módja, s talán a 

homogenitást is biztosítja, ha az egymáshoz közel ülő tanulókat összefordítjuk. A véletlenszerű 

csoportok kialakításának „játékos” módja, ha csoportosítandó tárgyak, állatok, fogalmak stb. 

nevét kártyákra írjuk – mindig annyit, ahány fős csoportot szeretnénk létrehozni. Az összekevert 

kártyákat szétosztjuk, majd a tanulóknak meg kell keresni a logikailag azonos csoportba tartozó 

társakat. 

A helyesen lebonyolított csoportmunka menete: 

1. Motiváció 

2. Probléma, feladat kijelölése 

3. Munka szervezése, csoportok felosztása 

4. CSOPORTMUNKA 

5. Eredmény egyeztetés csoporton belül 

6. Eredmény ismertetés 

7. Lényeg kiemelés, RÖGZÍTÉS! 

Az ún. csoportos foglalkozások közben a tanulók ugyan együtt dolgoznak, ez azonban közel 

sem jelenti azt, hogy az óra a kooperatív tanulás jegyében folyik. Mit is jelent tehát a kooperatív 

tanulás? Milyen különbségek vannak a hagyományos, fentebb jellemzett csoportos oktatás és a 

kooperatív tanulócsoportok között? A különbségeket Horváth (1994) munkája alapján foglalom 

össze: 

A kooperatív tanulócsoportok léte a csoporttagok egymást segítő kölcsönös függésén 

alapszik, mely során a célok kialakítása/elérése érdekében a csoporttagoknak a saját 

teljesítményük mellett csoporttársaik teljesítményét is figyelemmel kell kísérniük. A pedagógus a 

csoportok vezetésében, a feladatok megalkotásában tudatosan építi a függőséget. A kooperatív 

tanulócsoportokban világosan kirajzolódó egyéni felelőssége van minden tagnak. Ennek 

megfelelően minden tanuló visszajelzést kap saját előmeneteléről. A hagyományos 

31

tanulócsoportokban az egyes tanulókat nem mindig számoltatják be: kivették-e a részüket a 

csoport munkájából. Amíg a kooperatív tanulócsoportok heterogén összetételűek képességek és 

személyi tulajdonságaikban, addig a tradicionális csoportok gyakran homogén szerkezetűek (pl. 

„jók” vannak egy csoportban vagy a gyengébbek). A kooperatív tanulócsoportokban minden tag 

részesül a végrehajtás felelősségében, amíg a tradicionális csoportokban a vezetőt gyakran 

kijelölik és a csoport munkájáért ő a felelős egyedül. A hagyományos tanulócsoportokban a 

tagok ritkán felelősek a többiek munkájáért. A kooperatív tanulócsoportokban a tanulók az egyes 

csoporttagok maximális teljesítményének elérésére összpontosítanak, a tagok közötti jó 

munkakapcsolat fenntartása mellett. A hagyományos iskolai tanulócsoportok leggyakrabban 

csupán a feladatok elvégzésére helyezik a hangsúlyt. A kooperatív tanulás esetén a tanár szervez 

tanulási szituációkat a csoportok részére a folyamatok hatékonysága érdekében. A hagyományos 

tanulócsoportok esetében a csoportfolyamatok irrelevánsak, vagy épp zavarják a munkát. Míg a 

hagyományos csoport tetszőleges nagyságú és nem feltétlenül tartós összetételű, addig a 

kooperatív tanulócsoport tartósan ugyanabból a négy főből áll, erős, pozitív összetartozás-tudattal 

rendelkezik, a csoporttagok ismerik, elfogadják és támogatják egymást. A kooperatív csoportok 

összeállításának leggyakoribb szempontja a heterogenitás. (Bakó, Simon 2010) 

A kooperatív tanulás megvalósításához a négytagú csoportok az ideálisak. Ezen létszám 

lehetővé teszi a páros munkát is, amely a részvétel hatékonyságát megkétszerezi. A négynél több 

tagú csoportokban a tagok nem lehetnek kellően aktívak, és maga a csoport is sokkal nehezebben 

kezelhető. A termet úgy kell berendezni, hogy egy csoporton belül a tagok egyforma 

könnyedséggel kapcsolatba tudjanak kerülni valamennyi csoporttársukkal. A pedagógus részéről 

a kooperatív tanulási folyamat vezetése radikálisan különbözik a hagyományos osztály 

vezetésétől. A hagyományos osztályban a gyerekek keveset beszélnek és kérdeznek, tehát 

viselkedésük és tanulásuk irányítása viszonylag egyszerű. A kooperatív osztályban fontos a diákdiák 

kapcsolat, és így a tanulás irányításához is más készségek szükségesek. A helyesen irányított 

kooperatív órán a tanár ötödannyi időt beszél, mint egy hagyományos órán, utasításait a lehető 

legtömörebben fogalmazza meg, a fennmaradó időt pedig fenntartja a tanulás és a diákok közti 

interakciók számára (Horváth, 1994, Bakó, Simon 2010). Miközben a diákok csoportokban 

dolgoznak, a tanár körbejár és figyeli, hogyan haladnak. A tanár nem értékel és nem irányít, csak 

megfigyelésre és esetleg tanácsadásra szorítkozik. A feladat megoldás felelőssége és a tanulás 

feladata a diákoké. Ha a diákok megakadnak, és úgy tűnik, hogy nem tudják megtalálni vagy 

kijavítani hibájukat, a tanár beavatkozhat. (Horváth, 1994, Bakó, Simon 2010) 

Az alábbiakban néhány, földrajzórán is jól alkalmazható kooperatív módszer leírását 

olvashatjuk. (Forrás: Zágon B.; Nagy I.: A kooperatív módszer in: Tanári kézikönyv Szociális 

kompetencia 1-12. évfolyam www.sulinovaadatbank.hu) 

Fordított szakértői mozaik: 

A csoportokba bontást követően (4 fős csoportok!) A, B, C, D jeleket oszt ki a tanár a diákoknak 

a csoportjukon belül. Minden csoport más-más témát dolgoz fel, és plakátot készít belőle. A 

szükséges eszközöket a tanár előkészíti és biztosítja. A plakát elkészülte után a csoportok 

átszerveződnek, összeülnek az azonos betűjelűek, és asztalról asztalra vándorolnak. Mindig az 

magyaráz a többieknek, aki az adott plakát készítésében részt vett. 

Füllentős 

Minden csoport vagy diák megfogalmaz az adott témával kapcsolatban 2 igaz és 1 hamis állítást. 

Az egyik csoport vagy diák felolvassa az állításait, a többi csoport vagy csoporttag megállapodik, 

32

melyik a hamis állítás. A csoportok kijelölt tagja (pl. „A” jelű) az ujjával mutatja a hamis választ 

számát. 

Körhinta 

A 4 fős csoportok mindegyike kap egy kidolgozandó témát. Ennek feldolgozását követően a 

csoportok bizonyos tagjai (3 fő) „vándorolnak, tanulni indulnak”. A csoport egyik tagja a helyén 

marad, a többiek – a vándorlók – az óramutató járásával megegyező irányban a legközelebbi 

asztalnál foglalnak helyet. A helyükön maradók megosztják mondanivalójukat társaikkal, 

„tanítanak”. A vándorlók a következő asztalnál is meghallgatják a társukat, majd visszatérnek 

eredeti csoportjukhoz és a tanultak ill. jegyzeteik alapján megoldják az eredetileg többi 

csoportnak szánt feladatokat is. Időigényes! 

Mozaik 

Önálló feldolgozásra alkalmas, négy részre osztható téma (pl. az egyik csoporttag feladata egy 

tájegység éghajlata, a másodiké a domborzat, a harmadiké a növény-, a negyediké az állatvilág). 

Önálló feldolgozás után megtanítják egymásnak a témákat. Csoportok közötti mozaikként is 

alkalmazhatjuk ezt a módszert. Ebben az esetben a részfeladatokat csoportonként dolgozzák ki, 

majd a csoportok tanítják egymást. 

Plakát • 

A kijelölt témában a csoporttagok különböző színekkel dolgoznak a csomagolópapíron. Plakátot 

készítenek a megadott témával kapcsolatban. 

3. A földrajztanítás módszerei 

„Legalább annyira kell törődnünk azzal, hogy hogyan tanítunk, mint amennyire korábban azzal 

törődtünk, hogy mit tanítsunk.” John Bruer: Schools for Thought (1993) 

Az oktatási módszerek (Nagy S. 1981) az oktatási folyamat egy adott pontján alkalmazott 

speciális, céltudatosan kiválasztott eljárások, amelyekkel didaktikai feladatokat (új ismeret 

feldolgozása, ismeretek rögzítése, rendszerezése, ismeretek alkalmazása, ellenőrzése) valósítunk 

meg. A módszer tehát a tanítási órán és az órán kívüli tanítási tevékenység során alkalmazott 

tanári és tanulói eljárás, mely segítségével a tanulók ismereteket szereznek, jártasságokra és 

készség szintű ismeretekre tesznek szert. 

A tanítás eredményessége nagyban függ a kiválasztott és alkalmazott módszertől. Az 

alkalmazott módszer kiválasztását azonban számos tényező befolyásolja. 

� Nevelési cél: Olyan módszereket alkalmazzunk, melyek a tananyag adta lehetőségeken 

belül a személyiség sokoldalú fejlesztését, a tanulók képességének kibontakozását 

szolgálják. Pl. munkára, toleranciára, aktivitásra nevelhetünk csoportmunkával, projekt 

munkával, vita módszerrel, szerepjátékkal. 

� Feldolgozandó ismeretanyag tartalma: Az órán alkalmazható módszerek kiválasztásának 

egyik elsődleges szempontja az óra tartalma, nehézségi foka. Ehhez választjuk meg azt az 

optimális módszert vagy módszerkombinációt, mely segítségével az adott téma a 

legoptimálisabban dolgozható fel az adott gyerekközösséggel ill. az adott környezetben. A 

különböző témakörök más-más feldolgozási, gyakorlási és ellenőrzési módszereket 

33

igényelnek. Pl. általános iskolában a regionális földrajz tanításánál nagy szerepe van az 

audiovizuális szemléltetést igénylő módszereknek, a geoszférák tanításánál 

középiskolában az analizáló, míg a globális problémák feldolgozásánál a szintetizáló 

módszereknek. 

� Az óra didaktikai feladatai: Új anyag feldolgozásakor a módszerek tárháza hatalmas 

lehetőségeket kínál egy kreatív és nyitott tanár számára. Az ismeretek alkalmazása és a 

rendszerezés esetén azonban – a tananyag jellegétől függően – már a szóbeli módszerek 

kerülnek előtérbe. 

� A tanulók előképzettsége: a tanár-diák közös tevékenységén ill. a diák önálló 

tevékenységén alapuló un. „diák domináns” módszerek alkalmazásához szükséges a 

tanulók témát érintő előismerete. 

� Tanulócsoport összetétele: Nincs két egyforma földrajzóra. Párhuzamos osztályok és 

azonos tartalom esetén sincs két egyforma óra. Minden osztályközösség más, különböző 

családi háttér, érdeklődés, tudás és képesség. Egyikben alkalmazhatók a tevékenykedtető 

módszerek, másikban a szemléltető eszközhöz kötött módszerek eredményesebbek. 

� Tantervi elvárások, előírások: a tantervek (NAT) életkori szakaszokként, vagy 

évfolyamonként (kerettanterv) előírják, hogy mely képességterületek fejlesztése kiemelt 

feladat. 

� Tárgyi feltételek: A földrajz eszközigényes tantárgy. Befolyásolja egyes módszerek 

alkalmazását vagy annak gyakoriságát, hogy van-e szaktanterem, földrajzszertár, 

átrendezhető-e a tanterem? Van-e kivetítő, homokasztal vagy applikációs készlet? A 

taneszközök hiánya nagymértékben befolyásolja a tanítási órák eredményességét. A 

földrajztanár feladata, hogy a taneszközök beszerzése, a szertár bővítése. A szertár 

bővíthető saját készítésű képekkel, ill. ásvány, kőzet és talaj gyűjteménnyel, ill. egyszerű 

modellek készítésével is. 

� Életkori sajátosságok: A módszer kiválasztásakor figyelnünk kell azon pszichológiai 

sajátosságokra, melyek a különböző életkorból adódóan tanulóinkat jellemzik. 

Figyelembe kell vennünk a pszichikai fejlődés általános (és bizonyos esetekben személyre 

szabott) tendenciáit. A fejlődési folyamat megkívánja, hogy koruk előre haladtával egyre 

nagyobb önállóságot biztosítsunk alkalmazott módszereinkkel tanulóinknak. A 

módszereknek a tanulók fejlettségi szintjéhez kell igazodniuk. 

� Az általános iskolás gyerekek (11-13 év) külső aktivitás igénye nagy. 

Szívesen bekapcsolódnak közös tevékenységbe, fali térképhez mozgatás, 

applikációs tábla alkalmazása. 

� E korcsoportra az erősen hullámzó figyelemintenzitás jellemző: a 4-5 

perces figyelem összpontosítási maximumokat általános iskolás 

gyermekeknél figyelem lanyhulási szakaszok követik. A középiskolás 

korúaknál a figyelem intenzív szakaszok 8-10-12 percesek is lehetnek. 

� Vannak módszerek, melyek csak adott pszichikai fejlettségi állapotban 

alkalmazhatók eredményesen (pl. önálló jegyzetelés középiskolában), 

mások, mint pl. a beszélgetés kortól függetlenül alkalmazható, csak a 

tartalom változik. 

� A frontális beszélgetés módszere fokozatos változáson megy keresztül az 

évek során: egyre inkább a tanulók tapasztalataira támaszkodik, a felvetett 

problémák egyre összetettebbek lehetnek. 

34

� A kor előre haladtával egyre nő a gyerekek önállóságra törekvése, egyre 

gyakrabban alkalmazhatók az egyéni feladatmegoldásokhoz kapcsolódó 

módszerek (tanulói kiselőadás). 

� A 10-13 éves korban (6-8. osztály) igen jó a tanulók topográfiai és 

lexikális ismereteket befogadó képessége. Középiskolás korban az új 

ismeretek inkább kapcsolataikban rögzülnek, igény van a gondolkodtató 

tananyag feldolgozásra, intenzív a tanulók közéleti érdeklődése, a 

probléma felvetéseknek, vitáknak teret kell engednünk 

� Földrajztanár személyisége, szakmai, pedagógiai, metodikai felkészültsége: A gyerekek 

tantárgyhoz fűződő viszonya erősen függ a tanár attitűdjétől, pedagógiai és metodikai 

kultúrájától, új módszerek iránti fogékonyságától. A tanár által használt módszerek adják 

a tanulási mintát! 

Az oktatási módszereket sokan, s több szempont szerint is csoportosították: 

1. Az oktatási ill. didaktikai feladatok szerint 

� Új ismeret feldolgozás módszerei 

� Ismeretek megszilárdításának, rendszerezésének módszerei 

� Ellenőrzés módszerei 

� Értékelés módszerei 

2. A végzett tevékenység jellege szerint 

� Szóbeli (auditív) módszerek 

� Írásbeli 

� Bemutató 

� Motorikus (a tanulók irányított önálló munkájának módszerei) 

3. A módszer a tanár/diák tevékenységén alapul-e 

� „tanár- domináns” módszerek (a tanár az aktívabb fél, a tevékenységet a tanár irányítja) 

� Tanár-diák közös tevékenységének módszerei 

� „diák-domináns” módszerek (a tanuló az aktívabb, a tanár a tevékenységet SEGÍTI) 

4. Kommunikációs közeg szerint 

� Első jelzőrendszerbeli (szemlélet) módszerek 

� Második jelzőrendszerbeli (nyelvi, verbális) módszerek 

Báthory Zoltán (2000) metodikai felosztása szerint megkülönböztetünk un. alapmódszereket 

(tanári magyarázat, munkáltatás, individualizálás), motiváló módszereket (csoportmunka, játék, 

vita, projekt), valamint stratégiákat vagy un. komplex módszereket (pl. programozott oktatás, 

számítógéppel segített tanítás – tanulás, mesterfokú tanítás – tanulás). Babanszkij (in Falus, 1982) 

tanításmetodikai rendszerében öt módszerhalmazt sorol fel. Megkülönböztet: 

o a tanulási információ forrása szerint szóbeli, szemléletes és gyakorlati 

módszereket, 

o a tanulási információ átadásának és észlelésének logikája szerint induktív és 

deduktív módszereket, 

o a tanulói gondolkodás önállóságának szintje szerint reproduktív és probléma 

kiindulású, kutató módszereket, 

o a tanulási tevékenység irányításának szintje szerint a tanári irányítással folyó, 

valamint az önálló tanulás módszereit, 

o s végül a tanulás iránti érdeklődés serkentését célzó módszereket, mint pl. a vita 

vagy a játék. 

35

A tanárok módszertani kultúrájának fejlődését vizsgálva megfigyelhető, hogy 

kezdetekben, a XVIII-XIX században az un. dogmatikus tanítási módszerek alkalmazása volt 

jellemző. Lényegük, hogy röviden elmagyarázták, majd könyvből feladták a tananyagot, majd a 

következő órán kikérdezték. Szemléltetés, kísérletezés nem volt. Előnye volt, hogy kevés idő 

alatt sok anyagot lehetett „elvégezni”, hátránya viszont, hogy a tanulók nem gondolkoztak, nem 

vettek részt a munkában. A dogmatikus módszereket a demonstrációs – előadó módszerek 

dominanciája váltotta fel. Megjelent a szemléltetés igénye, a tanárok előadás közben 

szemléltettek, a tanulók azonban még mindig passzív szemlélők maradtak. A módszertani kultúra 

fejlődésének következő lépcsője a heurisztikus módszerek megjelenése, majd dominanciája volt. 

A módszerek alkalmazásakor dominált az ismeretanyag kérdés – feleletszerű feldolgozása. Ez 

nagy előrelépés a korábbakhoz képest, hiszen a tanulók részeivé váltak az oktatási folyamatnak, a 

tanár dominancia csökkent, a tanulók részint saját erejükből juthattak el új ismeretekhez. 

Napjainkat a heurisztikus módszerek alkalmazása mellet a munkáltató módszerek megjelenése, 

alkalmazása jellemzi. A tanulók „cselekvőleg” dolgozzák fel az ismeretek egy részét, s ezáltal 

azok maradandóbbak lesznek. 

Tanítás során számos kisebb nagyobb hibát véthetünk. Ezek egy része módszertani 

jellegű. Melyek azon általános, nem egy-egy módszer helyes megvalósítására vonatkozó, kezdő 

tanároknál gyakran megfigyelhető módszertani hibák, melyek kiküszöbölésére feltétlenül 

figyelmet kell szentelnünk? 

- Maximalizmus: Szakmailag jól felkészült tanárok hibája, többet akarnak tanítani a tanterv ill. a 

tankönyv anyagánál. Másik válfaja, amikor a tanítás során nem „válogatják le” a lényeges 

elemeket a lényegtelenektől kiegészítő információktól, hanem mindent egyforma súlyozással 

tanítanak. 

- Dogmatizmus: Annak a tanárnak a hibája, aki nem szemléltet, elegendő tényanyag és 

magyarázat, elemzés, bizonyítás nélkül általánosít, mond ki törvényeket, tételeket. 

- Vulgarizálás: Túlzott egyszerűsítésre törekvés miatt magyarázatunk tudománytalanná válik. A 

szakkifejezések helytelen használata jellemző, valamint a szakszavak köznapi kifejezésekkel 

történő helyettesítése. 

- Formalizmus: A tanár nem fordít kellő figyelmet a képletek, formulák kellő értelmezésére, a 

tanulók a képleteket, egyenleteket nem értik, csak magolják. 

4. A földrajzi ismeretek szóbeli feldolgozása 

A tanári közlő, szóbeli módszerek a legrégebben alkalmazott ismeretfeldolgozási 

módszereknek tekinthetők. Szerepük fontos, hiszen egy jól felépített előadás követendő például 

szolgál a mondandó helyes felépítésére, a szép élőbeszédre, a szaknyelv és a köznyelv 

összekapcsolására. A tanításban betöltött szerepe időről időre változik, az új és hatékonyabb 

módszerek kidolgozásával szerepük – tantárgyanként változó mértékben – visszaszorult. 

A szóbeli módszereket többféleképpen csoportosíthatjuk. Alapvetően két csoportba 

sorolhatók a verbális módszerek aszerint, hogy alkalmazásukra a tanár dominancia, vagy a tanárdiák 

közös tevékenysége jellemző-e. Az előbbieket monologikus szóbeli módszereknek, az 

utóbbiakat pedig dialogikus módszereknek nevezzük. 

36

4.1 Monologikus szóbeli módszerek 

4.1.1 A tanári előadás 

Az előadás valamely kérdés, elmélet vagy gyakorlati probléma hosszabb ideig tartó, 

megszakítás nélküli kifejtése. A tanulók általában passzív befogadók (17. ábra). Terjedelme 

kortól függően 5-15 perctől akár a 45 percig (egyetemen 1,5-2 óráig) terjedhet. Pl. 14-16 éves 

korban, 8-9-10. osztályban jól alkalmazható egy-egy témakör bevezetésekor. Tekintettel kell 

azonban lennünk arra, hogy a tanulók figyelem összpontosítása rövid, középiskolában is csak 

maximum 10-15 perc, amikor is módszerváltással, a monoton előadás megszakításával, 

motivációs szakasz beiktatásával célszerű az órát folytatni. A tanári előadás módszerének 

alkalmazása felveti a jegyzetelés problémáját. Kortól függően különböző mértékű segítséget kell 

ebben tanulóinknak nyújtani, esetenként előadást követően előadásunk főbb logikai egységeit 

táblára rögzíteni! 

17. ábra Interakciók a tanári előadás és a beszélgetés módszerének alkalmazásakor (T: tanár, 

D: diák) 

4.1.2 Magyarázat 

Tanári magyarázat módszerével élünk összefüggések, tételek megvilágításakor, kísérletek 

alkalmazásakor az oksági kapcsolatok megértetésére. Feltevésekből indul ki, és direkt vagy 

indirekt módon bizonyítja azt. Ezzel a tevékenységgel mintát adunk logikai, gondolkodási 

műveletekre! Magyarázatkor a tanuló meglevő ismereteire, valamint szemléltető anyag 

megfigyelésére támaszkodunk. Sok esetben nem önálló módszer, megfigyeléshez, kísérlethez, 

audiovizuális bemutatáshoz kapcsolódik. Alkalmazására már a 6-10 éves tanulók esetében is van 

mód, a 10-18 évesek esetében pedig a megbeszélés mellett a leggyakrabban alkalmazott szóbeli 

közlő módszer. Időtartama életkortól függően 5-10 ill. 20-25 perc között változik. 

Brown és Armstrong (1984) (in: Hargie, 1997) a magyarázat három fajtáját különítették 

el: 

a) Értelmező magyarázat a fogalmak értelmét teszi világossá. (Kérdései: Mi? Mit?) 

b) Leíró magyarázat, ami folyamat bemutatására szolgál. (Hogyan?) 

c) Okfeltáró magyarázat a jelenségek okainak kiderítését célozza. (Miért?) 

37

Minden esetben tanári magyarázatot kell alkalmazni, amikor az összefüggések 

értelmezése – megfelelő előismeret hiányában – a tanulókkal közösen nem oldható meg. A 

magyarázattal szemben támasztott főbb követelmények az alábbiak: 

1. A tananyag legtipikusabb tényeit világítsuk meg, s gondosan tervezzük meg, mit 

akarunk elmagyarázni. 

2. Mondanivalónk jól tagolt legyen, megfelelő logikai rend szerint épüljön fel. 

3. Ha szükséges, adjunk etimológiai magyarázatot. 

4. Magyarázat közben kérdések beiktatásával győződjünk meg arról, hogy tanulóink 

megértették-e az anyagot. 

5. Adjunk lehetőséget a tanulóknak magyarázat közben vagy utána a kérdéseik 

megfogalmazására. 

6. A szaknyelv helyes alkalmazásával beszéljünk. 

7. A magyarázat alkalmazásakor mind annak tartalmát, mind pedig terjedelmét 

illetően alkalmazkodjunk a tanulók életkori sajátosságaihoz. 

8. Használjunk magyarázat közben demonstrációs eszközöket, melyeket gondosan 

válasszunk meg. 

4.1.3 Leírás 

Olyan jelenség, folyamat tanításakor, amit nem tudunk bemutatni, de valós képzetet kell 

kialakítanunk. A bemutatni kívánt tárgy, jelenség, táj stb. lényeges ismertető jegyeit foglaljuk 

össze, képszerűen mutatjuk be. A leírás nem eseménydús, hanem tárgyszerű és tipikus. 

Alkalmazása akkor célszerű, ha bizonyos formák, tájak, jelenségek szemléltetésére, bemutatására 

nincsen mód. Célszerű olyan részlet-gazdag leírásokat keresni, melyek alapján a tanulók bele 

tudják képzelni magukat az adott földrajzi környezetbe (Kormány, 2005). Ennek szemléletessé 

tételére szolgáljon itt egy részlet Fábián Tamás: A vulkáni formák gyöngyszemei Izlandon 

(Fábián, 2001) c. írásából: 

„A Skaftaffelli Nemzeti Parkot az ország legnagyobb jégmezeje (Vatnajökull, 8400 km 2 ) és környékének 

védelmére hozták létre. A Skeidarárjökull mélyen lenyúlik az olvadékvíz síkságra, s ott legyezőszerűen 

szétterülő gleccsernyelvet alkot. A felmelegedés miatt gleccser visszahúzódás tipikus mintaterülete. A 

holtjégtömbök után visszamaradó holtjég lyukak egymást követő generációi jól megfigyelhetők. 

Ugyancsak Vatnajökull D-i pereméhez kapcsolódik néhány apró „jéghegy-gyár” brakk-vizű tava, 

melyeket az izlandiak Jökulsarlónoknak neveznek. A gleccserplatóról nyelvszerűen lenyúló jégárak 

majdnem a tengerig érnek, homlokuknál keveredik a sós tengervíz és a jégből kiolvadó édesvíz. A tavakba 

csúszó gleccsernyelv végéről a víz felhajtó erejének hatására kisebb-nagyobb tömbök töredeznek le (ez a 

jégborjadzás), majd lassan úsznak és olvadnak, kevés közülük a tengert is eléri.” 

4.1.4 Elbeszélés 

Az elbeszélés időben zajló jelenségek, földrajzi folyamatok szemléletes, élményszerű 

ismertetése. Az előadástól a terjedelem, a magyarázattól pedig az információátadás jellege 

különbözteti meg. Míg a magyarázat alkalmával főként a kauzális kapcsolatok feltárása, 

megértése a cél, az elbeszélés alkalmával a tanulók képzeletét, érzelmeit mozgósítjuk. Az 

elbeszélés alkalmazására a legtöbb lehetőséget a regionális földrajzi témák nyújtanak. Az 

38

elbeszélés minden korosztályban alkalmazható, de kiemelt jelentősége az alsó tagozatban van 

(Falus, 2003). Az elbeszélés folyamán olyan tényanyag közlésére kerül sor, mely alkalmas arra, 

hogy az éppen tanítandó témát a tanulók képzeletét felhasználva minél szemléletesebbé tegye, 

további információkkal kiegészítse. Az elbeszélés módszerének óránkba építésére a legtöbb 

lehetőség a regionális földrajz tanításakor nyílik, de a vulkanizmus, az időjárás, vagy hidrológiai 

stb. tárgyú témák esetén is sikerrel alkalmazható. 

4.1.5 Tanulói „kiselőadás” 

A tanulói kiselőadás pedagógiai értéke sokrétű: aktivizál, fejleszti az önálló ismeretszerzési 

tevékenységet, forrásmunka használatot, szelektálást. Fejleszti az előadó készséget, 

kifejezőkészséget, jó lehetőség a differenciált foglalkoztatásra. Alkalmazására csak bizonyos 

tantárgyakban és csak a felsőbb osztályokban kerülhet sor. Időtartama általában 5-10-15 perc. A 

kiselőadás támaszkodhat a tanulók megfigyelésére (pl. időjárási elemek megfigyelése), 

olvasmány élményeire, de igényelhet alapos könyvtári vagy internetes kutatómunkát. A 

kiselőadás akkor sikeres, ha tartalmilag kapcsolódik az óra anyagához, azt kiegészíti, gazdagítja. 

Már az óra tervezésekor meg kell határozni az óra azon pontját, ahol a leginkább illeszkedik a 

kiselőadás a feldolgozandó anyaghoz. Törekedni kell arra, hogy az osztály elé már jól 

előkészített, lényegretörő beszámoló kerüljön, ezért az óra előtt a tanár győződjön meg a tanuló 

felkészülésének sikerességéről, a bemutatásra kerülő anyagról. 

Kiselőadás szervezése: 

� minden esetben önként jelentkező tanulót válasszunk a feladatra, 

� 1-2 héttel korábban adjuk ki az anyagot, 

� fogalmazzuk meg pontosan a feladatot, 

� segítsünk a szükséges irodalom kiválogatásában, 

� beszéljük át, hogy az adott órában mely témához kapcsolódik majd a kiselőadás, 

� biztosítsunk konzultációs lehetőséget, 

� a tanítási órát megelőző napok valamelyikén ellenőrizzük a felkészülést, 

� a tanuló az órán lehetőség szerint saját szavaival fogalmazza meg, szabadon adja elő 

mondandóját, 

� kiselőadást minden esetben rögzítés kövesse, s a tanár foglalja össze, ill. emelje ki az 

elhangzottakból a lényeget! 

4.2 Dialogikus módszerek 

4.2.1 A beszélgetés 

A beszélgetés módszerének lényege, hogy a tanár a tanuló ismereteire támaszkodva 

kérdések felhasználásával igyekszik elvezetni a tanulókat összefüggések felismeréséhez, új 

ismeretek megértéséhez. Erotematikus módszernek is nevezik (erotema görög er. = kérdés). 

Fontos eleme, hogy tanulói előismeretekre, valamint a tanár és tanuló közös tevékenységére 

támaszkodik. A beszélgetés legfőbb értéke, hogy a tanulók az ismeretszerzés aktív résztvevői 

(nem passzív befogadók), miközben értelmi képességük, személyiségük fejlődik. A beszélgetés 

módszerét alkalmazhatjuk a tanítási-tanulási folyamat minden szakaszában: új ismeret 

feldolgozásakor, rendszerezésekor, ismétléskor, valamint ellenőrzéskor egyaránt. 

39

A módszer eredményessége mind szakmailag, mind pedig módszertanilag felkészült tanárt 

feltételez. A megfelelő cél eléréséhez az alábbiakra kell tekintettel lenni: 

� A módszer sikere a jó kérdésekben rejlik! A kérdések tehát jól tervezettek legyenek! (lásd 

12.3 fejezet) 

� A témának a tanulók előismeretére kell épülnie. 

� A témának érdekesnek, élményszerűnek kell lennie. 

� A légkör kötetlen, oldott legyen, ahol a tanulók mernek kérdezni, esetleg hibázni, 

kreativitásuk megnyilvánulhat. 

� A tanár lehetőleg mindenkit vonjon be a beszélgetésbe (18. ábra)! 

� A tanulók válaszaiból gyűjtse ki a probléma megoldás szempontjából fontos elemeket, 

hogy a tanulók számára egyértelmű kép álljon össze a feldolgozott témával kapcsolatban. 

18. ábra Interakciók a vita módszerének alkalmazásakor (bal oldali ábra: egyenletes 

osztályfoglalkoztatás, jobb oldal: hibás, nem egyenletes osztályfoglalkoztatás elszigetelt 

tanulókkal) 

A beszélgetés módszerének több válfaját is elkülöníthetjük: 

� Katekizáló: meglévő ismeretek megszilárdítása, ismétlése kérdések segítségével. 

� Heurisztikus (heuriszkó, gör., jelentése felfedezek, megtalálok): már meglévő ismeretekre 

alapozva kérdések segítségével önálló következtetések alkotására készteti a gyerekeket. 

Előnyei: aktivizálja, sikerélményhez juttatja a tanulókat, állandó folyamatos ellenőrzést 

tesz lehetővé. Vigyázni kell azonban arra, hogy a módszer alkalmazása ne vezessen 

látszat aktivitásra, mely akkor alakul ki, ha a biztos válaszadó tanulókat szólítjuk fel 

elsősorban, s az osztály egy része passzív megfigyelő. E módszer alkalmazásakor kiemelt 

figyelmet kell fordítani az egyenletes osztályfoglalkoztatásra. Hátránya a monologikus 

szóbeli módszerekkel szemben, hogy időigényes. 

� Szélsőséges formája a kérdve kifejtés, mely a két világháború között hazánkban domináns 

módszernek számított: túl apró logikai egységekre bontja az anyagot, a tanár a 

magyarázatok helyett is kérdez, a tanulók előismeretei hiányoznak. A tanár minden új 

ismeretet a tanulókból akar kikényszeríteni kérdésekkel. A tanulók gyakran tudatosság 

nélkül válaszolnak, találgatnak. 

� Problémamegoldó beszélgetés: A földrajztanítás komplex jellegéből adódóan a 

beszélgetés módszerei közül a problémamegoldó beszélgetés a legcélravezetőbb. A 

probléma megoldás során a tanulóknak olyan elméleti vagy gyakorlati feladatot kell 

megoldani, amelyhez előismereteik nem elegendők, tehát kiegészítő információkra van 

szükségük, melyek forrását a tanár határozza meg ill. készíti elő. Ez származhat 

40

tankönyvből, atlaszból, egyéb ábrákból, adatsorokból. A fő cél a gondolkodtatás ill. a 

tanulók információszerzési, szelektálási és feldolgozási készségeinek kialakítása. 

A problémákon haladó beszélgetés logikai váza (19. ábra): probléma felvetés -> 

probléma megoldáshoz vezető út keresése -> hipotézisalkotás. A problémát azonnal nem 

tudják megválaszolni, de előismereteik és a kapott segédanyagok áttekintésével, helyes 

csoportosításával igen. A beszélgetés vezetése alapos szakmai felkészültséget igényel. A 

módszer alkalmazásának feltétele, hogy a tanár legyen tisztában tanulói adott problémával 

kapcsolatos előismereti szintjével. Ha nem jól mérjük fel az előismeretek mennyiségét, a 

módszer alkalmazása kudarchoz vezethet. A módszer alkalmazásának sikere abban 

mérhető, ha a beszélgetés a tanulókat magával ragadja, interakció alakul ki nemcsak tanár 

– diák, hanem tanuló – tanuló között is, s a tanár kis időszakokra háttérben maradhat. A 

beszélgetés módszere egész oktató, nevelő munkánkat átszövi, kapcsolódik más 

módszerekkel, pl. magyarázattal, szemléltetéssel stb. A módszer eredményessége a 

kérdések minőségétől függ. 

19. ábra A probléma megoldó beszélgetés sémája 

4.2.2 A vita 

A vita dialogikus szóbeli módszer, melynek az ismeretátadáson túl célja a gondolkodás, 

valamint a kommunikációs készségek fejlesztése is. A földrajztanítási gyakorlatban a vita egy 

kérdező gyerekközösségben folytatott beszélgetés valamely földrajzi témáról (Makádi, 2005).„A 

beszélgetés” módszeréhez közel álló metodikai eljárás, de a tanár dominanciája egy jól szervezett 

vita alatt minimálisra csökken. A vita során a tanulók elsősorban egymással beszélgetnek, 

megfogalmazzák saját nézőpontjukat, érvelnek a témával kapcsolatban. A tanár helyesen akkor 

vállal szerepet benne, ha egyrészt szakértőként viselkedik, hogy ébren tartsa az érdeklődést, s 

ennek érdekében jól irányzott kérdéseket tesz fel, vagy szemléltet (stb.),, másrészt mindezt 

egyenrangú félként teszi! 

A vita a beszélgetés módszerétől (megbeszéléstől) az alábbaikban különbözik: 

� A tanulók legalább annyit beszélnek, mint a tanár. Az interakciók elsősorban 

diák-diák között zajlanak, s csak másodsorban tanár – diák között. 

� A vita nem kérdés felelek formájában zajlik, hanem vélemények, állítások 

ütköznek. 

41

� A kérdések célja az ismeretek szerzése, s nem annak ellenőrzése. 

� Az értékelés nem helyes/helytelen, hanem egyetértek/ nem értek egyet 

kategóriákkal történik. 

� Nemcsak a tanár értékelhet, hanem a tanulók is egymás megállapításait. 

A vita módszerét minden életkorban és minden tantárgyban lehet alkalmazni (Falus, 2003), 

de az életkortól függően a megvitatandó téma bonyolultsága és a vita időtartama lényeges eltérést 

mutat. 

A módszer alkalmazásának előnye, hogy alkalmas a magasabb rendű értelmi képességek 

(analízis, szintézis, értékelés…), továbbá a kommunikációs készségek fejlesztésére. 

Magyarországon Lénárd Ferenc (1978) tette ismertté. A módszer eredményesen csak úgy 

alkalmazható, ha megtanítjuk a tanulókat a vita alapvető SZABÁLYAIRA, a vita etikájára. : 

� A vita résztvevői figyeljenek egymásra, eltérő álláspontot képviseljenek, s 

alakítsanak ki saját álláspontot. 

� A résztvevők hajlandók véleményüket megosztani, betartják a vita szabályait, 

szorongás nélkül elmondják véleményüket, s minden véleményt azonos 

jelentőségűnek gondolnak, s előítélet nélkül elfogadnak. 

� A tanulók mások véleményét tiszteletben tartják, nyitottak egymás iránt, s 

átgondolják érveiket, mielőtt állást foglalnak. 

A vita módszerének időnkénti alkalmazása mellett kutatási eredmények szólnak 

(Desforges, 1995; Dillon 1995). Segítségével tartós tárgyi tudás, a problémamegoldó képesség, 

kommunikációs képességek fejlesztése, s a személyközi kapcsolatok, a közösség fejlesztése 

érhető el. 

4.3 Kérdések a földrajzórán 

„Jól kérdezni annyi, mint jól tanítani.’ (De Garmo, 1914). A kérdezés kulcsszerepet 

játszik az oktatásban. A jó kérdés a tanóra bármely részében természetes jelenség. Bármely 

munkaformában, bármely didaktikai feladatot valósítunk is meg, elengedhetetlenek a tanári és a 

tanulói kérdések. A helyes kérdésekkel motiválhatjuk a tanulókat, feltárhatjuk, hogy milyen a 

tudásszintjük, meggyőződhetünk arról, hogy értik-e az anyagot. 

A kérdések tartalmi, didaktikai és pedagógiai célból igen sokfélék lehetnek. Magukban 

foglalnak szervezési, ellenőrzési és feldolgozási kérdésváltozatokat. A tanítás során alkalmazott 

tanári kérdéseket funkciójuk alapján két csoportba sorolhatjuk. A kérdések egy része alacsonyabb 

szintű gondolkodásra készteti a tanulókat, pl. ellenőrző kérdések. A másik csoportba azon 

kérdések tartoznak, melyek magasabb szintű gondolkodásra késztetik a tanulókat, vitát 

gerjesztenek, aktivizálnak. 

Glauss (1954) a kérdéseket a kérdőszavak jellege alapján különböztette meg (Nagy, 

1976). Morozov (1957) az alapvető kérdések, a kiegészítő (emlékeztető, gondolkoztató) kérdések 

és a kisegítő kérdések csoportjait különítette el. Barabás és Lénárd (1957) a kérdéseket 23 

csoportba sorolta (Nagy L.né, 2003), úgy mint pl. a 

� Témakifejtésre irányuló kérdések 

� Adat- és ténymegállapító kérdések 

� Szó, fogalom jelentésének meghatározására vonatkozó kérdések 

� Ok-okozat, feltétel- és következmény-kapcsolatokat vizsgáló kérdések 

� Hasonlóságra és különbözőségekre vonatkozó kérdések 

42

� Értékelésre, állásfoglalásra vonatkozó kérdések 

� Egyes tantárgyakra jellemző speciális kérdések 

� Nevelési kérdések 

� Személyes jellegű kérdések 

� Üres kérdések 

� Stb. (Nagy, 1976, Nagy L.né, 2003)) 

Tartalmi szempontból a földrajztanítás során az alábbi kérdéstípusok különíthetők el: 

� Földrajzi tények ismeretére vonatkozó kérdések: Melyek a mérsékelt övezet éghajlati 

övei? Melyek az Eurázsiai hegységrendszer tagjai? 

� Topográfiai tájékozottság fejlesztésére és ellenőrzésére vonatkozó kérdések: Mely 

országok határolják Magyarországot? Melyek az Atlanti – óceán tengeráramlásai? 

� Fogalmak tartalmát feltáró kérdések: Melyek a delta-torkolat jellemzői? Mit nevezünk 

fennsíknak? 

� Folyamatok ismeretére vonatkozó kérdések: Hogyan képződik a tölcsértorkolat? Milyen 

időjárás várható az anticiklonnal érintett területeken? Hogyan alakul ki a gleccser? 

� Összefüggéseket feltáró kérdések: Milyen tényezők befolyásolják egy folyó vízhozamát? 

Hogyan változik a tengervíz sótartalma a különböző földrajzi szélességeken? 

„A kérdés helyes megfogalmazása fél megoldás, de nem minden kérdés érdemel választ.” 

(Publius Sírius). A jó, hatékony kérdések ismérveit számos kutató megfogalmazta (Falus 1986, 

Nagy F. 1976, Nagy S. 1997): 

� A kérdés legyen tartalmilag pontos, világos, formailag rövid, határozott, 

nyelvtanilag helyes! Túl általános kérdésekre a tanuló nem tud megfelelő választ adni. 

� A kérdés feleljen meg a tanulók értelmi színvonalának! A túl egyszerű kérdés nem 

igényel szellemi erőfeszítést tanulóinktól, ezért nem veszik komolyan. A túl nehéz 

kérdés esetenként passzivitást eredményez. 

� A kérdés mozdítsa elő a tanulók gondolkodási készségének fejlődését! Arra kell 

törekedni, hogy kérdéseink között mind nagyobb arányban legyenek gondolkodtató, 

problémamegoldó kérdések. Ezen kérdéseket célszerű előre megtervezni, különösen a 

tanári pálya elején. Ilyenek pl. a „Mire következtethetünk a….?” „Milyen összefüggés 

van a ….?” „Egyetértesz azzal a megállapítással, hogy …?” kezdetű kérdések. 

� Hagyjunk elég időt a gondolkodásra! (kb. 3-5 másodpercet) Azonnali válasz 

hiányában ne szólítsuk azonnal a következő jelentkezőt! Ez különösen a 

gondolkodtató kérdésekre adandó válasz kapcsán fontos! 

� A kérdést az egész osztálynak tegyük fel! 

� Minél több tanulónak biztosítsunk lehetőséget a válaszadásra! 

� Kezeljük differenciáltan a tanulók válaszait! Jó válasz esetén dicsérjünk, hiányos 

válasz esetén kérjünk kiegészítést, rossz válasz esetén alkalmazzunk rávezető 

kérdéseket stb. 

� A kérdés ne legyen eldöntendő, sugalmazó jellegű! Ne legyen túl bonyolult, 

határozatlan és nyelvtanilag rossz! 

� Kerüljük a modoros kérdéseket! (Pl. Meg tudja-e valaki mondani nekem…? Mit 

gondoltok…? Stb. kezdető kérdések. 

� Kerüljük a kérdések menet közben történő újrafogalmazását, a kérdések 

ismétlését, valamint saját kérdéseink megválaszolását! 

43

A kérdések sokszor azért maradnak megválaszolatlanul, mert rosszak, helytelenül 

megfogalmazottak. Ezek az un „terméketlen” kérdések. Ilyenek pl. az 

� Eldöntenő kérdések (pl. Vulkáni kiömlési kőzet a bazalt?) 

� Sugalmazó kérdések, amikor a kérdésben benne van a válasz (pl. Ugye a 

fejlődő országok közé tartozik India?) 

� Túl zárt kérdések, amelyről nem tudják a tanulók pontosan, mire gondol a 

tanár. (pl. Milyen hegység a Himalája?) 

� Egy kérdésben több kérdést is megfogalmazunk, vagy túl bonyolult, túl 

átfogó kérdést teszünk fel. 

� Együgyű kérdések. 

� Modoros kérdések. (Nagy L.né, 2003) 

A jó légkörben zajló földrajzórákon – koruktól függetlenül – a tanulók is kérdeznek. A 

gyerekek természetüknél fogva tesznek fel kérdéseket, életkori szakaszonként változó 

mennyiségben és változó célzattal. Ahol a tanulók nem kérdeznek, ott a tanár-tanuló viszonyában 

keresendő a probléma gyökere. A tanulói kérdések nem mindig célravezetők, nem mindig 

pontosak. Őket is rá kell vezetnünk a kérdezés helyes technikájára, meg kell tanítani őket jól 

kérdezni. A tanulók kérdésfeltevései tükrözik tanáruk, ill. tanáraik kérdéskultúráját. 

Nemesné Müller Márta (1920) (in Nagy L.né, 2003) a tanulói kérdéseket a gyermekek kora 

szerint csoportosította: 

� - 4 év az utánzás és a kérdésformula gyakorlásának kora 

� 4-7 év: tartalmas kérdések kora 

� 7-9 év: átmeneti periódus 

� 9-13 év: objektív érdeklődés. 

Sully (1904) és Kenyeres (1928) szerint a kérdések fejlődési sorrendje a következőképpen alakul: 

� ténykérdések pl. „mi ez?” 

� hol?, honnan?, milyen?, hogyan?, mikor? 

� Miért? 

� Hány? 

� „ha” szóval kezdődő kérdések. (Nagy L.né, 2003) 

Csoknya J. (1940) a tanulói kérdések között a spontán kérdések és az iskolai tananyaghoz 

kapcsolódó, tananyag kérdéseket különítette el. 

5.„Diák-domináns” módszerek a földrajzórán 

Gyakori ellentmondása oktatásunknak, hogy egyrészt elvárjuk a tanulótól, hogy önállóan 

produkáljon, vagy reprodukáljon, másrészt ritkán bízunk abban, hogy önállóan is képes 

ismereteket szerezni. A tanulók önálló ismeretszerzésére, munkáltatására minden korcsoportban 

mások az optimális módszerek. Minden korosztályban közös vonás, hogy az aktivitást igénylő, 

differenciálásra módot adó, megerősítést kiváltó módszerek a leghatékonyabbak közé tartoznak. 

Az egyéni munkaformákat gyakorlás útján lehet elsajátítani, amikor az egyszerűbb feladatoktól, 

módszerektől juthatunk el az összetett, bonyolult, képességeket igénylő önálló munkáig. A diák 

domináns módszerek szervezése azon a törvényszerűségen alapul, hogy a tanulás cselekvés és 

aktív részvétel révén jön létre. A tanulói cselekvés lehet külső, azaz fizikai aktivitás (pl. falitérkép 

használat, tanulói kísérlet, applikáció), vagy belső, azaz intellektuális aktivitás is. 

44

A tanuló önálló részvételét a feladatokban csak fokozatosan vezethetjük be: 

1. Első lépésben teljes megoldási algoritmust adunk (pontos irodalmat, 

szempontokat, vázlatot stb.), 

2. Csak a módszereket adjuk meg, 

3. Csak a célokat, követelményeket adjuk meg, 

4. Amikor a célok és a tartalom kiválasztásában is önállóságot adunk, akkor 

beszélhetünk tanártól független önálló tanulásról. 

A diák-dominanciát igénylő módszerek közé tartoznak többek között: 

� Tanulói kiselőadás (lásd 12.1.5. fejezet) 

� Helyzetgyakorlat 

� Szeminárium – vita (lásd 12.2.2 fejezet) 

� Szerepjáték 

� Projekt munka 

5.1 Helyzetgyakorlatok 

A megszerzett tudás alkalmazása különböző helyzetekben 6-12 korosztálynak. A 

helyzetgyakorlatok során a gyerekeknek bele kell képzelniük magukat mások személyébe, vagy 

különböző helyzetekbe. A helyzetgyakorlat néhány perces, többnyire közvetlenül a 

feladatkijelölést követően megoldható (Pl. a Nap körül keringő Föld megszemélyesítése). 

5.2 Szerepjáték 

A szerepjáték cselekvésközpontú oktatási módszer, célja hogy szimulált 

konfliktushelyzeteken keresztül a résztvevők megismerhessék a társadalmi, politikai struktúrák 

működését, összetételét. A játék során a politika, a gazdaság világa, környezeti, ökológiai, 

népesedési- etikai problémák egy modellen keresztül ismerhetőek meg. Különböző 

érdekcsoportok találkoznak itt, és közösen kell megoldaniuk a szimulált konfliktusukat. 

A szerepjátékban egy fiktív, de lehetőleg valóság közeli helyzetben kell egy adott 

konfliktust megoldani. A diákok egy szerepeket meghatározó modellben való játék által 

ismereteket és készségeket sajátítanak el és alkalmazzák addigi tudásukat. Ez a feladat nem csak 

a tárgyi tudást követel, hanem annak aktív alkalmazását is. A tudás átadása kognitív, 

instrumentális és affektív módon történik. A módszer lényege, hogy felszínre kerüljön a 

szereplők különböző álláspontja, véleménye, érvelése. Célja, hogy szimulált konfliktus 

helyzeteken keresztül a résztvevők megismerhessék a társadalmi és politikai struktúrák 

működését. A szerepjáték során egy fiktív, de valósághoz közeli helyzetben kell konfliktust 

megoldani. Előnye: motivál, készség és képesség elsajátítás (Makádi, 2003). 

A csoportos munka során fejlődik a konfliktuskezelés készsége. A csoportmunka (team) a 

szolidaritás begyakorlásának az eszköze. A játék során valóságos szituációkat egy modell 

segítségével jelenítenek meg, melynek során a problémahelyzetet kiélezik és hangsúlyozottabban 

kiemelik. A szimuláció a játékosokat tárgyi tudásukban, emberileg és szervezési készségek 

tekintetében is igénybe veszi. E teljes tanulás által a résztvevők általánosan fejlődnek. A játék 

mintaszerű tanulás “ésszel, szívvel és cselekedetekkel”. A felfedezés emocionális komponensei 

45

különösen fontosak, mert az affektív tanulást és téma iránti érdeklődést fokozzák. A játék során a 

hangsúly nem az új tananyag elsajátításán van, hanem a tudás felhasználásának elősegítésén. 

A kiindulópont egy érdekellentét, amelyet a résztvevőknek meg kell oldaniuk. A valóság 

egyszerűsített változatában 5-15 szerepcsoport (3-6 játékossal) vitatkozik egymással. A 3-6 fős 

szerepcsoportok egy-egy szereplőt képviselnek. Ezeknek a szereplőknek kell azután felvenni 

egymással a kapcsolatot. A játék sikerességének elengedhetetlen feltétele a megfelelően oldott 

viszony a vezetők és a játékosok között. Az iskolai keretek között leggyakrabban alkalmazott 

fajtája a szóbeli szerepjáték, vagy „konferencia módszer”. 

A különböző csoportokba a diákok szabadon jelentkeznek. A népszerű szerepekben 

természetesen többen szeretnének játszani, így ide többen jelentkeznek, mint ezek létszáma. A 

diákoknak rövid idő (1-2 perc) alatt kell eldönteniük, hogy kik maradnak a kívánt szerepben. A 

tapasztalatok azt mutatják, hogy a szerepek elosztásakor az osztályon belüli hierarchia 

érvényesül. Ez is elősegíti a valóságszerűséget, hiszen a társadalmi életben is az ambiciózusabb 

emberek kerülnek a vezető posztokra, míg a szerényebbnek a beosztottak szerepe jut. (Erre a 

jelenségre célszerű kitérni a kiértékeléskor.) 

A szerepjáték alkalmat ad a diáknak arra, hogy valaki másnak a bőrébe bújva, az illető 

helyzetébe beleképzelje magát, nézőpontot válthasson, hogy rájöhessen, nem mindig az a teljes 

igazság, amit eddig a témáról hallott, s megértse, hogy nem olyan egyszerű az adott helyzetet 

megváltoztatni, mint ahogy az tűnik. 

A szerepjáték lehetséges fajtái a következők: 

� táblás játékok (pl. Monopoly) 

� szóbeli szerepjáték (konferencia módszer) 

� írásbeli szerepjáték (időigényes) 

� „exponáló vita” vagy panelvita (3-4 tanuló un. Elővitát folytat megadott 

problémáról az osztály előtt) Jó motiváció. 

� tézisek alapján folyó vita (az osztály írásban előre megkapja a „téziseket”, otthon 

elolvassa, állást foglal, órán megvitatjuk… 

Példaként tekintsük át az alábbi alapszitációt: 

Egy kisvárosban, egy cég, egy minden igényeket kielégítő bevásárló-, és szórakoztató centrumot 

szándékozik építeni. A cég vezetői meggyőzni igyekeznek az önkormányzat vezetőit, hogy a létesítmény 

öregbíteni fogja a város hírnevét. Az centrum terveinek az elkészítésekor a legnagyobb körültekintéssel 

jártak el, hiszen egy vezető amerikai tervező vállalat szakvéleményét is kikérték. Az épület strukturálisan 

illeszkedni fog a városképhez, ügyelni fognak a megfelelő infrastruktúra kialakítására. Az új létesítmény 

megnöveli a város vonzerejét, a környező településükről, sőt a határokon túlról is nagyszámú vendéget 

várnak. Ezek a kedvező hatások felpezsdítik a város gazdasági életét, modern arculatot varázsolnak az 

Alföld keleti csücskébe. 

Kérdésünkre a cég területi igazgatója elmondta, hogy alaptalanok a lakosok kisebbségének aggodalmai. 

Az áruházat a legmodernebb, legcsendesebb berendezésekkel szerelik fel, a forgalom megnövekedését 

megfelelő szervezési intézkedésekkel szándékoznak kiküszöbölni. A környezetvédők tiltakozása ellen azt 

hozta fel mentségül, ügyelnek hogy a legtöbb fát beépítsék az architektúrába, a környezetet az eredeti 

szépségében megőrizzék, és az épület mind anyagát, mind formáját tekintve illeszkedjék a természetes 

környezethez. Külön kiemelte, hogy a békák részére 15 millió forintos költséggel egy speciális átjárót 

építenek. 

A városban még nem ültek el az ügy keltette hullámok, sőt egyes szakértők szerint a helyzet még tovább 

fokozódhat. Az, hogy az önkormányzat kimondja-e az igent, a lakosok és a környezetvédők beleegyeznek-e 

ebbe, és a békák megtalálják e a modern, tetszetős átjárót még a jövő kérdése. 

A szereplők: 

46

o A multinacionális cég: 

Felvásárolja a konkurens helyi áruházat, és átveszi annak dolgozóit. Kihasználva a város piacát és 

a határ közelségét egy hatalmas bevásárlóközpontot akar építeni. Leszorítja az árakat, bőven van 

pénze, célja a profit. 

o Az önkormányzat: 

Közelednek a választások, népszerűtlen, pénzre van szüksége az emberek megnyeréséhez. Pénzt 

remélnek a telekért és a helyi adóból. 

o A lakosság: 

Megoszlik a véleményük: vannak akiknek a lakóhelyét dúlja fel a beruházás, mások csak a 

pozitívumokat értékelik. Szórakozási lehetőségeket kínál a centrum, feldobja a kisváros életét, 

másrészt olcsóbb és kényelmesebb a bevásárlás. 

o A kiskereskedők: 

Tönkreteszi őket a konkurencia, áraik és választékuk nem versenyképes. A centrum elkészülte után 

valószínűleg csak vegetálni fognak. 

o A dolgozók: 

A munkahelyük biztosított, de: sokkal többet kell dolgozniuk, a béreik ezzel párhuzamosan nem 

emelkednek, gyakoriak az elbocsátások. 

o A zöldek: 

Helyi értelmiségiek lelkes kis csoportja. Tisztában vannak azzal, hogy az építési terület védettséget 

élvez, de következetesen kitartanak az ideáljaik mellett. Tudatában vannak a környezetvédelmi 

rendszabályoknak, tudják, hogy szövetségeseik adódhatnak a lakosok körében, vannak erre 

megfelelő jogszabályok, propaganda. 

Kidolgozásra váró további ötletek (Pap, 1997): 

� Egy falu határában autópálya épül. A falu vezetői el akarják érni, hogy a 

településüket egy bekötőút kapcsolja a pálya pihenőhelyéhez. Ez az érdeke 

annak a vállalkozónak is, aki a megnövekedett forgalomra számítva szállodát 

épített a leendő pálya mellé. A lakosság egy része és a környezetvédők azonban 

nem fogadják el ezeket az indokokat, hiszen a megnövekedő forgalom feldúlja 

környezetüket. Az építkezés és a megnövekedett forgalom azonban fellendítheti 

a falu gazdaságát, ez pedig a fiatalok számára lényeges dolog. 

� Egy gyár magasan az európai szint feletti értékkel szennyezi a környezetet, ezért 

a nemzetközi szerződések értelmében szűrőberendezésekkel kellene ellátni. Ezt 

a megnövekedett költséget azonban nem bírná el a vállalat és veszteségessé 

válna. A vállalat vezetői lobbizni akarnak a kormánynál a döntés ellen, maguk 

mögött tudhatják az üzem dolgozóinak a támogatását. A környezetvédők és a 

szennyezett vidék lakossága azonban a szankciók betarttatása mellett van, akár 

az üzem bezárásának az árán is 

5.3 Egyéb „játékok” 

„Lepárlás” 

A „lepárlás” módszere megteremti a jó jegyzetelés alapját (Ginnis, 2007). Ez a gyakorlat 

abban segít a diákoknak, hogy egy szövegben el tudják különíteni a lényeges elemeket a 

lényegtelentől. Megérteti, hogy a kulcsszavak keresése hozzájárul az írott anyag mennyiségének 

csökkentéséhez, valamint az emlékezetbe vésés megkönnyítéséhez. 

Rajzoljunk a táblára egy nagy szűrőtölcsért és egy főzőpoharat. A tanulók párban 

ugyanazon a szövegen dolgoznak. Feladatuk, hogy megtalálják a –szöveg bonyolultságától, 

47

hosszától függően – azt az 5-10 legfontosabb szót, amely a szöveget leginkább jellemzi. Ha 

elkészültek, valamelyik párból az egyik tanuló felírja a tölcsérbe a kigyűjtött szavakat. Ezt 

követően a többi pár egy-egy tanulója következik, s kiegészítik a „szógyűjteményt” olyan 

szavakkal, amelyek eddig még nem szerepeltek a táblán. Utolsó lépésként vitát kezdeményezünk 

arról, hogy mely szavakat engedjük át a tölcséren a pohárba. Ezeknek alapvető szavaknak kell 

lenniük, melyek kifejezik az egész szöveg lényegét. Az elfogadott, kiszűrt szavak alkotják a 

jegyzetelés alapját (20. ábra). 

20. ábra A „lepárlás” (Ginnis, 2007) módszere 

„Gázlókövek” 

A módszer segítségével a száraz anyagrészek feldolgozása újszerűvé és élvezetessé 

tehető. Kiváló módszer a tematikus ismétlési órák színesebbé tételére. Azt igényli, hogy a tanulók 

rendszerezzék, tisztázzák le ismereteiket. 

Húzzuk szét a padokat az osztályterem közepén és ültessük körbe az osztályt. Helyezzünk 

középre több ív csomagolópapírt és egy vastag filctollat (21. ábra). Beszéljük meg az osztállyal 

az éppen tárgyalt földrajzi folyamat vagy földrajzi kísérlet lépéseit, egy természeti jelenség (pl. a 

víz körforgása, eljegesedési folyamat stb.) szakaszait, vagy egy gondolkodási folyamat logikai 

lépéseit. Számozzuk meg a papírlapokat, ezek lesznek az un. „gázlókövek”. Mindegyikre írjuk fel 

a tárgyalt folyamat egy – egy kulcsszavát: pl. a víz körforgásának tárgyalása esetén „párolgás”, 

„kondenzálódás”, „kicsapódás” stb. Önként vállalkozó tanuló próbáljon meg végig haladni a 

„gázlóköveken” úgy, hogy minden kövön magyarázza el az adott jelenséget, fogalmat. 

Amennyiben az osztályközösség vagy a tanár elfogadja a meghatározást, továbbléphet a tanuló a 

következő „kőre”. Ha a magyarázat nem pontos, a tanuló leül, s egy másik tanuló 

próbálkozik.(Ginnis, 2007) 

48

5.4 Projekt munka 

21. ábra A „gázlókövek” (Ginnis, 2007) módszere 

A projekt módszer lényege nem a plusz ismeretek átadása (bár ettől nem zárkózik el, sőt 

speciális ismereteket közöl a cél érdekében), hanem az, hogy ha a diákok egy megoldandó 

problémával, konfliktushelyzettel kerüljenek szembe, megtanulják döntéseikhez megfelelő 

módon felhasználni ismereteiket, társaik segítségét és a rendelkezésre álló információforrásokat, 

médiákat, megfelelő segédeszközöket (Köck, 1986; Bastian és Gudjons, 1987). 

Az Egyesült Államokban a XX. század elején dolgozták ki a projekt-módszer metodikai 

alapjait. John Dewey és különösképpen William Heard Kilkpatrick tett sokat a tanulók 

érdeklődését előtérbe állító oktatási technika megteremtésért. Az új módszer legfontosabb elemeit 

1923-ban írták le: 

-a tanulók önállóan dolgozzák ki munkatervüket, 

-az oktatással kapcsolatban kifejthetik bírálataikat, 

-célul tűzték ki a tanárdominancia csökkentését, a tantárgyak közötti hézagokat 

áthidaló oktatás megteremtését, 

-az ismeretek felülvizsgálata a gyakorlatban történik, 

-az iskolai és az iskolán kívüli oktatás elkülönülésének a megszüntetése szükséges, 

-teljesítmény orientált oktatás, 

-interdiszciplinaritás. 

A projekt-módszer Európában a húszas - harmincas években terjedt el, s a II. világháború 

után a modern iskolarendszer kialakulásával jelentős helyet kapott az oktatásban. Ezek a 

folyamatok főleg Svédországban, Angliában és Németországban voltak megfigyelhetőek. 

A projektet Kilkpatrick a következőképpen írta körül: “tervszerű cselekedet szociális 

környezetben”. E megfogalmazás alatt egyszerre érthetünk egyéni és csoportos feladatot. A 

legfontosabb azonban a terv léte, a tudatos cselekvés, aminek segítségével a tanulók aktív 

49

észesei lesznek az oktatásnak. A projekt keretén belül a tanulónak ugyanis önálló tanulási tervet 

kell készítenie, amelynek a következményeiért a felelősséget is vállalnia kell. Ezek a szituációk 

megtanítják a helyes ítéletre, terveiből mi realizálható, mi felesleges, vagy káros. E képességnek 

az elsajátítása a fő cél, hiszen segítségével a felnőtt kor problémáira önállóan tud majd megoldási 

stratégiákat kidolgozni. Kilkpatrick hangsúlyozza, hogy a diákok nagymérvű szabadsága ellenére 

a tanár a felelős az eredményekért. A módszer alkalmazásának céljai: kreatív gondolkodásra, 

önálló véleményalkotásra, saját értékrend kialakítására, képviseletére, felmerülő kérdések 

vállalására és megfogalmazására nevelés, valamint társadalmi problémákra való érzékenység 

kialakítása. 

Két példa az iskolai, esetleg órai keretek között megvalósítható projekt témákra: 

a/ A településeteken mérjétek fel a lakosok vásárlási szokásait a környezetbarát csomagolású 

áruk vásárlását illetően. Készítsetek további vizsgálatot, hogy ezen csomagoló anyagoknak mi a 

további sorsa, milyen arányban kerülnek a szelektív hulladékgyűjtési körforgásba, vagy 

keverednek a nem újrahasznosítható hulladékkal. Tapasztalataitokat jelenítsétek meg változatos 

formában (foto illusztráció, grafikonok, adatsorok stb.), és készítsetek eredményeitekből tablót, 

vagy rövid összefoglaló cikket a helyi városi lapba. 

b/ Készítsétek el településetek zajtérképét. Határozzátok meg a fő zajforrásokat, forgalom 

számlálási adatok segítségével határoljátok le a közlekedésből eredően zajos területeket. 

Jelenítsétek meg ezt térképen. Ismerkedjetek meg a hatályos zajvédelmi törvényekkel. 

Vizsgáljátok zajosság szempontjából a település pihenő területeit, parkjait. Kategorizáljátok 

azokat. Tájékozódjatok, milyen zajvédelmi lehetőségek léteznek a jelenlegi állapotok javítására. 

Tegyetek javaslatokat! Tapasztalataitokat jelenítsétek meg fotókkal, adatokkal, grafikonokkal és 

térképen. Készítsetek belőle tablót vagy a helyi sajtóban cikket (Voigt, 1980). 

6. Szemléltetés a földrajzórán 

„Semmi sincs az értelemben, ami ne lett volna meg az érzékekben.” J. Locke 

A szemléltetés olyan oktatási módszer, mely során a tanulmányozandó tárgyak, 

jelenségek, folyamatok észlelése, elemzése történik (Falus, 2003). „Semmi sincs az értelemben, 

ami ne lett volna meg az érzékekben.” irja J. Locke, azaz valósághű képzetek a tanulók tudatában 

csak az érzékszervek útján közvetlenül szerzett tapasztalatok alapján keletkeznek. Nincs olyan 

tanítási egység, órarészlet, mely során ne lenne szükség kép, ábra, földrajzi kísérlet stb. kapcsán a 

tanuló részéről tudatos figyelemre (Kormány, 2001). „A megfigyelés nem egyszerű 

szemlélődés”, írja Kormány Gyula (2001), nemcsak különböző hatások válogatás nélküli 

befogadása, hanem a tanár által irányított kiválasztó és rendszerező szellemi tevékenyég. A 

sikeres megfigyeléshez a tanulónak tudnia kell, hogy mi a megfigyelés célja, valamint azokat a 

kérdéseket, szempontokat, ami alapján a megfigyelt jelenséget megbeszélik. „A szemléltetés az 

oktatási folyamatban alkalmazott eljárás, mely egyaránt vonatkozik a pedagógus és a tanuló 

tevékenységére. Az oktatás folyamatában a felhasznált eszközök a valóság tárgyainak, 

objektumainak megfigyelése teszi lehetővé az érzéki észlelést (22. ábra), s elősegíti a pontos, 

világos képzetek kialakulását a külvilág tárgyairól, jelenségeiről. A szemléltetés biztosítja az 

érzéki megismerés és az elvont gondolkodás szoros kapcsolatát, megkönnyíti a tananyag 

megértését, s ezáltal biztosítja a tananyag tartós bevésését.” (Komány,2005). 

50

22. ábra Cselekedtetés jelentősége az ismeretelsajátításban 

A szemléltetés az egyik legősibb és legáltalánosabban használt módszer, a demonstráció 

minden természettudományos tantárgy tanításánál jelentős szerepet tölt be. Ugyanakkor a 

„Szemléltetés” kifejezés bizonyos egyoldalúságot sugall: a tanár bemutat – tanuló szemlél? 

Helyesen szervezett és megvalósított szemléltetés esetén a tanuló nem passzív visszatükrözője a 

megfigyelteknek, hanem aktív észlelője. 

A szemléltetés eredményességének számos feltétele van (Falus, 2003): 

� A szemléltetést be kell építenünk az óra folyamatába, kapcsolódnia kell a 

megelőző ill. következő anyagrészhez és módszerekhez. 

� A szemléltetés során a demonstrációnak minden tanuló számára jól láthatónak, 

hallhatónak, követhetőnek kell lennie. 

� A lényeg kiemelése elengedhetetlen a jól megvalósított szemléltetés során. Ez 

elérhető szóbeli figyelem felhívással, vagy képi bemutatás esetén részek 

kiemelésével, nyilak, körök stb. alkalmazásával, animációs eljárások 

beiktatásával. 

� A tanulók motiváltsága alapvető feltétele a bemutatott jelenségek feldolgozásának. 

� A szemléltetést minden esetben elsődleges rögzítés kell, hogy kövesse. 

� A szemléltetés módját az adott osztály fejlettségi szintjéhez, előismereteihez, 

képességeihez kell igazítani. 

A megfelelő szemléltetési mód kiválasztásánál körültekintően kell eljárni. El kell dönteni, 

hogy az adott téma feldolgozását mely szemléltetési eljárás segíti elő leginkább. Figyelemmel 

kell lenni arra is, hogy a különböző érzékeléshez kapcsolódó tanulási folyamatok hatékonysága 

mára már megkérdőjelezhetetlen. Kutatások szerint az olvasott információ mindössze 10%-a, a 

halott információ 20%-a, a látott információ 30%-a, a látott és hallott információ 50%-a rögzül 

tartósan. Természetesen, ha mindezen ismeretelsajátítási módok kombinálódnak cselekedtetéssel, 

az így szerzett információk akár 90%-a rögzül (22. ábra). H. Ruprecht (1970) kísérlete szerint a 

tanulók tanulási teljesítménye az egyes taneszközök alkalmazásával az alábbi mértékben 

növekszik (hagyományos oktatás verbális közléssel 100%): 

� Szóbeli módszerek kiegészítve magnóval: 112% 

51

� Kiegészítve szöveg értelmezéssel: 112% 

� Kiegészítve videóval: 121%. 

E számok is bizonyítják a tanulói munkáltatás ill. a szemléltetés hatékonyság növelő szerepét az 

oktatásban. 

A szemléltetés számos funkcióját különböztethetjük meg: 

� Ismeretszerzésben az adott jelenségről, fogalomról valósághű kép kialakítását 

szolgálja. 

� A tényismeretek közvetítése, s ezáltal alapot biztosít ismeretszerző tevékenységéhez, a 

belső aktivitás fejlesztéséhez. 

� Ismeretek bevésését, rögzítését, megszilárdítását szolgálja. 

� Ellenőrzésben az ismeretek alkalmazásának lehetőségét kínálja. 

� Motivál. 

� Élményszerűvé, vonzóvá teszi a földrajzórát. 

� Önálló tevékenységre késztet. 

A szemléltetés módszereinek két fő fajtája különíthető el: a közvetett és a közvetlen 

megfigyelést. A közvetlen megfigyelés során tárgyak, jelenségek, folyamatok közvetlen 

megjelenítéséről, megfigyeléséről beszélünk (pl. kőzetgyűjtemény bemutatása, feldolgozása). A 

közvetlen megfigyelés leghatásosabb módja az aktuális helyszínen történő megfigyelés (pl. 

Szegeden a folyóvíz tulajdonságainak (sebesség, sodorvonal, vízhozam stb.) tanulmányozása a 

Tisza parton). 

A földrajzi szemléltetés lehetőségei elsődleges fontosságúak a valóság közvetlen 

bemutatását célzó módszerek, mint pl. a tanulmányi kirándulás, a lakóhelyen házi feladatként 

végzett önálló megfigyelések, a természetes segédletek, különb, gyűjtemények bemutatása, 

valamint a földrajzi kísérletek (lásd 14.1 fejezet). A közvetett szemléltetés eszközei lehetnek a 

tankönyv, képek és vetített képek, légi és űrfelvételek, videó részletek, animációk, domborzat 

modellek, térképek, a táblai vázlat, és a projektoros kivetítés vagy az írásvetítő. 

Az utóbbi évtizedekben a technika fejlődésével egyre nő a közvetett megfigyelés 

jelentősége és aránya a földrajzórákon. Olyan jelenségekről kapunk szemléletes képet, 

amelyekhez földrajzi vagy időbeli távolságuk, vagy éppen veszélyességük folytán nem juthatunk 

hozzá. Ma már a számítógépes szimulációk sora segíti ezen jelenségek mind könnyebb 

megértését. Az internet segítségével hatalmas mennyiségben és kiváló minőségben juthatunk 

megfelelő szemléltető anyaghoz. Ma már inkább az önmérséklet, a szelektálni tudás, a megfelelő 

mennyiségű (nem túl sok!) és minőségű, az adott témát jól reprezentáló szemléltető anyag 

kiválasztása jelent kihívást. A pedagógusok számára új feladatként jelenik meg a korszerű 

információszerzés képességének kialakítása, fejlesztése. 

Általános érvként megállapítható azonban, hogy csak akkor érdemes a közvetett 

bemutatással a valóságos tárgyat, vagy folyamatot helyettesítenünk (pl. földrajzi kísérlet helyett 

animációt bemutatnunk), ha az tényleges előnnyel jár (pl. többet mutat, vagy olcsóbb 

stb.).Egyébként ne váltsuk fel az élményt jelentő kísérletet egy arról készült videó felvétellel 

vagy animációval! 

A tanulók a szemléltetés folyamatában nem passzívak, hanem abban aktívan részt 

vesznek, megfigyelést végeznek. A tanulói megfigyelések különböző szinten történhetnek: 

1. szint a spontán észlelés: nem tudatos tapasztalatszerzés, többnyire a tanítási órán kívül 

zajlik, a tanítás során felhasználhatók ennek tapasztalatai. 

2. szint az irányított passzív megfigyelés. Ez már céltudatos tapasztalat szerzés, utasításra, 

kérdések és feladatok segítségével tanári irányítással történik. 

52

3. szint az un. irányított aktív megfigyelés, amely olyan céltudatos tapasztalat szerzés, mely 

során a tanuló beavatkozik a jelenség lefolyásába, a tanár pedig problémafelvető 

kérdésekkel segíti a megfigyelését. 

4. szint az önálló megfigyelés. Ekkor a tanuló már maga végzi a megfigyelést, a tanár csak 

kérdéseivel irányítja a tapasztalatszerzést. 

A szemléltetés fő lépései az alábbiakban foglalhatók össze (Falus, 2003): 

1. A bemutatandó műveletet alkotó készségek ill. tudás elemzése. Ismeretelemek 

kiválasztása: Mit kell szemléltetni a helyes fogalomalkotás céljából? A szemléltetés 

sosem lehet öncélú, mindig mérlegelni kell, hogy ténylegesen megkönnyíti-e a fogalom, 

jelenség megismerését? 

2. A megfelelő szemléltetési forma megválasztása. 

3. Milyen eszközök szükségesek, mi áll rendelkezésünkre? 

4. Órán hova és hogyan illesszük be a szemléltetést? Kapcsolódó munka szervezeti 

formáinak meghatározása. 

5. A vizuális és szóbeli elemek kapcsolatának megtervezése. Megfigyelési szempontok, 

megfigyelést irányító kérdések megtervezése. 

6. Óra előtt előkészítjük, kipróbáljuk, beállítjuk stb. a kísérletet, a szemléltető eszközt, a 

megfigyelni kívánt tárgyat stb. 

7. A tanulók számára kérdezési lehetőség biztosítása. 

8. A művelet esetleges megismételhetőségének biztosítása. 

9. Egyéni gyakorlás lehetőségének biztosítása. 

10. A tevékenység értékelése, összegzése. 

6.1 Valóság bemutatása földrajzi kísérletekkel 

Ha a valóságot a tanár működésében, összefüggéseiben kívánja megismertetni tanulóival, 

akkor időbeli megfigyeléseket, különféle vizsgálatokat ill. kísérleteket végez ill. végeztet velük 

(23. ábra). A kísérletezés a földrajzórán ritkán alkalmazott oktatási módszer, annak ellenére, hogy 

számos kísérlet bizonyítja hatékonyságát. Egy tanár ugyanazt a témát három párhuzamos 

osztályban tanította: elsőben ábrával szemléltetett, másodikban tanári-, harmadikban tanulói 

kísérlettel. Két hónap múlva ellenőrizte a tanulás eredményét: az első csoport 52%-os, a második 

60%-os, a tanulói kísérletet végző csoport pedig 83%-os teljesítményt nyújtott. A tanulók tehát 

jobban el tudják képzelni és meg tudják jegyezni a jelenségeket, folyamatokat, mint pl. a 

csapadék keletkezését, meleg és hideg levegő mozgását, a csapadék és a folyóvíz felszínalakító 

tevékenységét, a homok mozgását stb. 

Kísérletezés célja tehát, hogy elősegítse a földrajzi jelenségek és folyamatok megértését, 

törvényszerűségek felismerését. 

Előnyei, funkciói: 

� Mesterségesen irányított folyamatban az egyes tényezőket külön-külön változatni, 

megfigyelni lehet (pl. homokasztal); 

� Kis méretekben, gyorsan megy végbe; 

� Megismételhető, megszakítható; 

� Felkelti az érdeklődést, motivál; 

53

� Háttérbe szorítja a mechanikus emlékezést, fokozottan épít a produktív képzeletre, 

mozgásba hozza a gondolkodási műveleteket. Az így elsajátított ismeretek 

maradandóbbak. 

23. ábra Demonstrációs földrajzi modellkísérlet 

A kísérletek típusai: 

1. Modellkísérletek – természeti kísérletek 

(Modellkísérleteknél a téves képzet kialakítása, nagyságrendi problémák kikerülése végett 

egyéb szemléltető eszköz (képek, tankönyvi ábrák, videó részlet stb.) használata 

párhuzamosan!) 

2. Demonstrációs kísérlet (tanár végzi)– tanulói kísérlet 

3. Oktatási, didaktikai feladat szerinti csoportosítás: bizonyító kísérlet – törvénymegállapító 

kísérlet. 

4. Tartalmi szempontból lehet: geológiai, geomorfológiai, talajtani, csillagászati, 

klimatológiai, környezetvédelmi stb….. 

Amikor mesterséges környezetben, modell eszközökkel a természetes folyamatokat 

„utánozzuk”, modellkísérletről beszélünk. Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy a természeti 

kísérletek bemutatásáról sem szabad lemondanunk. Iskolánk környezetében keressük meg azt a 

lehetőséget, amit beépíthetünk tanításunkba. Szegedi, szolnoki iskola esetében pl. menjünk ki a 

Tisza partra a „Felszíni vizek” c. lecke tanításakor. Egy félév során legalább egy alkalommal 

keressünk módot és lehetőséget a „helyszínen” történő tanításra (német szakirodalomban „Arbeit 

vor Ort”). A bizonyító kísérlet fő célja a már korábban megismert földrajzi jelenség, 

törvényszerűség bizonyítása. Ez esetben először mondjuk el az elmélet ismereteket, majd ezt 

követi a kísérlet bemutatása. A törvénymegállapító kísérlet esetében a kísérlet elvégzése, 

megfigyelése után következik a törvényszerűség megállapítása. 

A kísérlet szerves része kell, hogy legyen az oktatási folyamatnak. Irányított megfigyelés és 

elemzés kapcsolódjon hozzá, s a megfelelő következtetéseket vonjuk le, rögzítsük. A földrajzi 

kísérlet a tanítási-tanulási folyamat bármely mozzanatában alkalmazható. A legtöbb lehetőség 

azonban az újismeret feldolgozó szakaszban kínálkozik. 

54

A kísérlet bemutatása pontos tervezést, előkészítést kíván. A kísérlet szervezése, előkészítése 

majd órai menete az alábbi célszerű lépésekre bontható: 

1. Tervezés, előkészítés (anyagszükséglet, eszköz beszerzés, órába illesztés, megfigyelési 

szempontok, elemzés kérdései, kipróbálás…) 

2. Órai alkalmazás lépései 

� Érdeklődés felkeltése, a kísérlet céljának meghatározása, 

� Ismertetjük az eszközöket, a berendezést, 

� Ismertetjük a megfigyelési szempontokat (kérdések, feladatok), 

� A kísérlet bemutatása, vagy tanulói végrehajtása, 

� Tanulók elemzése, látható törvényszerűségek megállapítása, 

� Általánosítás, 

� Megismert törvényszerűséget valós földrajzi összefüggésben alkalmazni 

(transzfer), helyes képzet kialakítása (táblai vázlatkészítés) (24. ábra), 

� Tanár összefoglalása, rögzítés, értékelés. 

24. ábra Példa a földrajzi modell kísérlet és a modellezett földrajzi jelenség összekapcsolására 

táblai vázlattal 

Lássunk néhány gyakorlati példát egyszerű, rövid, un. „ötperces” földrajzi kísérletre: 

55

Csillagászat: Iránytű készítése 

A kísérlet tartalma: Bolygónkat mágneses tér veszi körül. A Föld mágnes tengelyének felszíni 

döféspontjai, a mágneses pólusok, nem esnek egybe a Föld forgástengelyének felszíni 

döféspontjaival, a csillagászati pólussal. Az iránytűvel meghatározott észak - déli irány tehát eltér 

a földrajzi észak - déli iránytól. A kísérlettel egyszerű, otthonról hozott eszközökkel minden 

tanuló meghatározhatja a mágneses észak - déli irányt. 

Anyagszükséglet: üvegkád, víz, parafakorong, varrótű, mágnes, iránytű (ellenőrzéshez) (25. ábra). 

Időszükséglet: 3 - 4 perc. 

A kísérlet végrehajtása: A parafa korongot vízre tesszük, a varrótűt bemágnesezzük párszor 

végighúzva a mágnesen, majd a korongra helyezzük. A korong, rajta a tűvel északi irányba fog 

fordulni. Az eredmény iránytűvel ellenőrizhető. 

A kísérlet lehetséges beillesztése a tananyagba: Csillagászati ismeretek, vagy a földmágnesesség 

tárgyalásakor. 

25. ábra Iránytű készítése 

Kőzetburok: Kvázi-plasztikusság 

A kísérlet tartalma: A földkéreg alatt közel 2500 km vastagságú gömbhéj, a köpeny helyezkedik 

el. A köpeny felső részének anyaga, kb. 200 - 250 km mélységig képlékeny, un. kvázi-plasztikus 

állapotú. A kísérlet célja ezen kvázi-plasztikus állapot modellezése, melyre jellemző, hogy 

hirtelen fizikai hatásra törik, tartós nyomásra, terhelésre azonban képlékenyen viselkedik, hajlik. 

Anyagszükséglet: 1 db 10-15 cm hosszú és 1-1.5 cm átmérőjű gyertya, 1 db 2 cm széles és fél m 

hosszú szalag, aminek mindkét felére súlyt kötünk (26. ábra). 

Időszükséglet: előkészületekkel együtt kb. 5 perc. 

A kísérlet végrehajtása: a gyertyát két végével rátesszük két szék támlájára, majd óvatosan 

ráhelyezzük a szalagot a gyertya közepére és várunk, amíg az lassan meghajlik. Fontos a súly 

megválasztása: ne legyen túl kicsi, mert akkor nagyon lassan hajlítja meg a gyertyát, de túl nagy 

sem, mert akkor eltöri. Úgy kell megválasztani, hogy kb. 3-4 perc alatt hajlítsa meg a gyertyát. A 

kísérlet végén a gyertyát hirtelen mozdulattal eltöröm. 

A kísérlet lehetséges beillesztése a tananyagba: a Föld felépítése ill. a lemeztektonika tárgyalása 

során bemutathatjuk, hogyan lehetséges az, hogy az egyébként szilárd halmazállapotot jelző 

asztenoszféra hosszú ideig tartó erő hatására plasztikusan reagál, míg a hirtelen erőhatásra eltörik. 

56

26. ábra A kvázi-plasztikus anyag viselkedésének modellezése 

Légkör: A meleg levegő felfelé áramlik 

A kísérlet tartalma: A felmelegedő levegő felfelé irányuló mozgásának egyszerű kimutatása. 

Anyagszükséglet: szélkígyó: kör alakú kartonpapírt spirális alakban bevágunk úgy, hogy 2-3 cm 

széles legyen a spirál. A közepén kúpos alakban meghajtjuk. Egy félbevágott burgonyába 

hurkapálcát szúrunk, a hurkapálca tetejébe gombostűt illesztünk. Az így kapott "állványra" 

helyezzük a spirálisan bevágott kartonlapot (27. ábra). 

Időszükséglet: 1-2 perc. 

A kísérlet végrehajtása: Az előre elkészített szélkígyót a fűtőtestre (vagy egyéb hőforrásra) 

helyezzük, néhány másodpercet várunk, amíg el kezd forogni. A felszálló meleg levegő 

megforgatja a szélkígyót. 

A kísérlet lehetséges beillesztése a tananyagba: Levegő felmelegedése, szél kialakulása. 

27. ábra „Szélkígyó” 

Légkör: Szárazföldi - tengeri szél 

A kísérlet tartalma: A szárazföld és a tengervíz fajhőbeli különbségéből adódóan éjjel a 

szárazföld könnyebben lehűl, mint a tengervíz. A tenger felett melegebb lesz a levegő, 

57

alacsonyabb a légnyomás, a szél tehát ekkor a tengerparton a szárazföld felől a tenger felé fúj. 

Nappal a szél iránya ellenkezőjére vált, hiszen a ekkor a szárazföld könnyebben felmelegszik, s 

itt alakul ki az alacsony légnyomású terület. 

Anyagszükséglet: 2 db hőmérő, 2 db pohár, hideg csapvíz, virágföld vagy más termőföld, infra 

lámpa vagy egyéb hőforrás (28. ábra). 

Időszükséglet: kb. 2 perc, majd az óra folyamata alatt kétszer leolvassuk a hőmérőket. 

A kísérlet végrehajtása: Az egyik pohárba földet, a másikba ugyanannyi vizet teszünk. Tegyünk 

mindegyikbe egy-egy hőmérőt. Öt perc múlva olvassuk le a víz és a talaj hőmérsékletét, majd 

helyezzük mindkét poharat a hőforrás alá. 10-15 perc múlva újra olvassuk le a hőmérőket. 

A kísérlet lehetséges beillesztése a tananyagba: A szél keletkezése, helyi szelek kialakulása. 

Monszun. 

28. ábra. ábra A szárazföld és a tengervíz különböző sebességgel és mértékben melegszik fel 

Légkör: Nagy földi légkörzés - Coriolis - erő 

A kísérlet tartalma: Egyszerű kísérlet, mellyel modellezhető a Föld forgásából származó Coriolis 

- erő kitérítő hatása, annak iránya. 

Anyagszükséglet: nagy felületű tálca (legyen pereme!). ping-pong labda (29. ábra.). 

Időszükséglet: 1 perc 

A kísérlet végrehajtása: Helyezzük a ping-pong labdát a kezünkben vízszintesen tartott tálca 

hozzánk közelebb eső bal sarkába. Forduljunk el saját tengelyünk körül a Föld forgásának 

megfelelő irányba. Eközben a tőlünk elfele guruló ping-pong labda mozgásának iránya jobbra 

eltérül. Rajzoljuk be alkoholos filccel a tálcára a ping-pong labda mozgásának vonalát! 

A kísérlet lehetséges beillesztése a tananyagba: Földi légkörzés kialakulása. 

58

29. ábra A Coriolis-erő modellezése 

Légkör: Ciklonok 

A kísérlet tartalma: Hideg és meleg vízzel jól szemléltethető a mérsékelt övi ciklonokhoz 

kapcsolódó hideg- és melegfront kialakulása. 

Anyagszükséglet: 1 db üvegkád, leválasztó üveglap, víz, ételszínezék (kék, piros) (30. ábra). 

Időszükséglet: kb. 10 perc az előkészületekkel együtt. 

A kísérlet végrehajtása: Az üvegkádat elválasztjuk az üveglappal. Az egyik oldalába pirosra 

színezett meleg vizet, a másik oldalába kékre színezett hideg vizet öntünk. Ügyeljünk arra, hogy 

a két oldal töltését egyszerre végezzük, mert az eltérő víznyomás eldöntheti az üveglapot. Lassan 

emeljük ki az üveglapot: jól látható hőmérsékleti felületek (frontok) keletkeznek. Láthatóvá válik, 

hogyan siklik a meleg víz a hideg víz tetejére. Az áramlás befejeztével jól látható, nyugalomban 

levő hőmérsékleti határfelület jön létre (alul a hideg, felül a meleg vízzel). 

Megjegyzés: Annál szemléletesebb a kísérlet, minél nagyobb hőmérséklet különbségű vizekkel 

hajtjuk végre. 

A kísérlet lehetséges beillesztése a tananyagba: A Ciklonok, anticiklonok, ill. a Hidegfront, 

melegfront c. tananyagokhoz kapcsolható. 

30. ábra Időjárási frontok kialakulásának modellezése 

59

Talaj: A talaj szűrőképességének, szennyezőanyag – megkötő képességének vizsgálata 

A kísérlet tartalma: A talaj számos funkciója közül - melyet az utóbbi időben az emberiség 

nagyon kihasznál, sőt vissza is él vele - a talaj szűrőképessége és szennyezés megkötő képessége. 

Ennek bizonyítására végezzük el az alábbi egyszerű kísérletet. 

Anyagszükséglet: 1 db főzőpohár, tölcsér, vattacsomó, talaj (lehetőleg vályog vagy agyag fizikai 

féleségű), víz, tinta (31. ábra). 

Időszükséglet: 4 - 5 perc. 

A kísérlet végrehajtása: Helyezzük a vattacsomót a tölcsér aljába, majd tegyünk rá a 

talajmintából. A vízbe keverjünk tintát, majd a színes oldatot öntsük a talajra. Figyeljük meg a 

kicsepegő víz színét. Világosabb lett. A talaj szűrő funkciója révén kiszűri a vízben levő 

szennyeződés egy részét. 

A kísérlet lehetséges beillesztése a tananyagba: A talaj. 

31. ábra Modellkísérlet a talaj természetes tisztítóképességének bemutatására 

6.2 A tanítás - tanulás infrastruktúrája, a szemléltetés eszközei. 

Az iskola infrastruktúrája: az a tárgyi környezet, amely a tanítást, tanulást szolgáltatásszerűen 

segíti (pl. iskolaépület, állóeszközök, bútorok, taneszközök stb…). Pálca, tábla, kréta, könyv és 

egy pedagógus – ötven évvel ezelőtt ez a felsorolás az oktatás alapvető kellékeit mutatta be. Ha 

még színes kréta meg egy-két térkép is volt, valamint néhány falitábla képekkel, akkor a korszerű 

pedagógia minden kelléke adott volt. Szüleink, nagyszüleink hasonló módon tanultak. Húsz - 

huszonöt évvel ezelőtt megjelent az iskolában a diavetítő, az írásvetítő, a televízió videólejátszóval, 

esetleg egy episzkóp, amellyel színes ábrákat is ki lehetett vetíteni. Aztán elkészültek 

az első számítógépes termek, s az ezredfordulón megjelentek az első számítógépes kivetítők, 

majd interaktív táblák az osztálytermekben. Egy eszköz annyit ér, amennyire használható 

(Nyíriné, 2011). Van, hogy filléres dolgok válnak értékes oktatási segédeszközzé, más esetben 

pedig a százezrekért beszerzett interaktív tábla csak bosszúság forrása. A segédeszközök tehát 

nem „varázsszerek”, ha nincs mellettük egy „varázsló”. 

P.H.Coombs (1971) szerint „A drága oktatás lehet rossz, de a jó oktatás sohasem olcsó.” Az 

iskolai infrastruktúra legáltalánosabban használt kellékei a különböző taneszközök. A 

60

taneszközök legáltalánosabban elfogadott csoportosítását a Pedagógiai Lexikon tartalmazza. A 

taneszközök kilenc fajtáját különbözteti meg: 

1. Nyomtatott taneszközök (tankönyv, munkafüzet, szakkönyvek stb..) 

2. Nyomtatott grafikai eszközök (pl. falitérképek, atlaszok) 

3. Auditív információ hordozók (pl. hangfelvételek lejátszása) 

4. Vizuális információhordozók (vetített képek, transzparensek) 

5. Audiovizuális információhordozók (pl. videó részlet, animáció) 

6. Tanulói kísérleti eszközök 

7. Tanári demonstrációs eszközök (pl. kőzetgyűjtemény) 

8. Oktatócsomagok (egyéni és csoportos tanuláshoz készített multimédia rendszerek) 

9. Oktatástechnikai eszközök (pl. számítógép). 

Schramm (1963): a taneszközök négy nemzedékét különítette el: 

� Első nemzedék. Azon tárgyak tartoznak ide, melyek elkészítése és bemutatása még nem 

igényelt technikai eszközt. Ilyenek pl. valóság tárgyai, modellek, a képek, térképek, 

grafikus ábrázolások. 

� Második nemzedék. Az ide tartozó taneszközök előállítása már technikai eszközökkel, 

gépekkel történt, de az információ belőlük egyéb eszköz nélkül kinyerhető. Ilyenek pl. a 

tankönyvek, munkafüzetek és egyéb nyomtatott taneszközök 

� Harmadik nemzedék. E csoportba az audiovizuális taneszközök és információhordozók 

tartoznak. 

� Negyedik nemzedék. Azon taneszközöket soroljuk ide, melyek már a tanulás irányítását is 

képesek ellátni. Ilyen pl. programozott tankönyvek, oktatócsomagok. 

� Szűcs Pál (1986) kiegészített a sort a taneszközök ötödik nemzedékével. Ide sorolhatók az 

IKt (Információs és kommunikációs technika) modern eszközei, a számítógép és az 

internet is. Ezen újfajta taneszközök számtalan lehetőséget nyújtanak a földrajz 

oktatásban is. Ilyen pl. a távoli információk elérése (Word Wide Web), ill. a keresési 

lehetőségek az interneten. 

� A taneszközök csoportosíthatók az érzékszervekre való hatásuk alapján: 

� Vizuális eszközök, csak a látás csatornán közvetítenek információt, pl. képek, táblák, 

írásvetítők stb. 

� Auditív eszközök, csak a hallás csatornán közvetítenek információt, pl. rádió, magnó stb. 

� Audiovizuális eszközök, mindkét csatornán közvetítenek információt, pl. TV, fim, 

számítógép. 

Az oktatási folyamatban minden szemléltető eszköznek ill. információhordozónak megvannak a 

sajátos alkalmazási lehetőségei: 

� Földrajzi folyamat szemléltetése: film, animáció 

� Statikus állapot megfigyelése, leírása: táblai vázlat, vetített kép 

� Fejlődés: fólia (transzparens) vagy képsorozat. 

6.2.1 Képek, vetített képek alkalmazása 

A földrajzórákon a tanulóknak egyre több ismeretet kell elsajátítaniuk, miközben az óraszám 

jelentősen csökken. Az oktatás hatékonyság növelésének egyik kézenfekvő módszere a 

vizualizáció, azaz óráinkat úgy kell átalakítani, hogy az általánosan megszokott verbális órákat ki 

kell egészíteni változatos és látványos képi információkkal. Még jobb eredmény várható, ha az 

ismeretátadás során a képek, ábrák interaktív módon megváltoznak, mert ezek az események jól 

61

ögzülnek. Az állókép bemutatása az egyik leggyakoribb és időtakarékos képi szemléltetési mód. 

Az állóképek alkalmazásának lehet illusztratív szerepe, motiváló funkciója vagy a tanulók 

munkáltatásának eszköze. A képek a XX. század kezdete óta meghatározó elemei a 

földrajztanításnak. Feladatuk olyan tájak, jelenségek szemléltetése, azokról valósághű kép 

kialakítása, amelyeket a tér- és időbeli korlátok miatt a valóságban nem tudunk bemutatni. 

Azonban tudnunk és tanulóinkkal is tudatosítanunk kell, hogy a valóságról nem minden esetben 

ad hű képet egy fényképfelvétel, mert a fejlődés egy stádiumát mutatja, kiragadja a tájat 

környezetéből és a méretekről sem mindig nyújt megfelelő képet. Nem érzékelteti megfelelően a 

tér- és tömegszerűséget sem. Többnyire a fénykép készítőjének személyes szempontjai szerint 

készült a felvétel, ami nem biztos, hogy a földrajztanítás szempontjából legoptimálisabb 

nézőpontból ábrázolja az adott földrajzi jelenséget. Minden esetben át kell gondolni, mennyire 

befolyásolja ez a kép tartalmi mondanivalóját, órai alkalmazhatóságát. A kép bemutatás 

határozott előnye azonban, hogy szükséges ideig megfigyelhető, elemezhető, a bemutatás 

ismételhető. 

A jó állókép a tájakat, jelenségeket, emberi alkotásokat a valóságnak megfelelően természetes 

környezetükben szemlélteti (Makádi, 2005), s nem tereli a tanulók figyelmét lényegtelen 

részletek felé. Tudatosan, az oktatásban betöltött funkciója szerint van megkomponálva, 

hangsúlyozza a földrajzi-környezeti jellegzetességeket, a tipikus vonásokat. Az alkalmazott 

perspektíva a tanulók figyelmét egyértelműen a fő mondanivalóra irányítja (pl. a lényeg a kép 

közepére kerül stb.) (Makádi, 2005) (32. ábra). Jó minőségű, esztétikus. Az azonban korántsem 

biztos, hogy a legszebb un. művészkép jó földrajzi kép is egyben. A kép feleljen meg a tanulók 

életkori sajátosságainak, legyen elgondolkodtató, elemezhető. Legyen színes, jó minőségű (33. 

ábra). 

A vetített képeket csoportosíthatjuk a készítésükkor alkalmazott technika szerint (látkép, 

mikroszkópi felvétel, légi felvétel, műholdfelvétel stb.), valamint tartalmuk alapján is: természeti 

földrajzi, gazdasági és társadalom földrajzi, tájkép, városkép, valamin képsorozat (pl. ugyanaz a 

vízfolyás kisvízkor, árvízkor stb.). A képsorozatok kiválóan alkalmasak folyamatok, változások 

szemléltetésére (34. ábra). 

32. ábra U alakú elhagyott gleccservölgy az Ötztali Alpokban (Gaissbergtal) (a szerző felvétele) 

62

33. ábra Az Etna parazita kráterei (a szerző felvétele) 

A képbemutatásnak csak akkor van haszna, ha ahhoz alapos megfigyelés és elemzés 

kapcsolódik! Ezt azonban az órát megelőzően tervezni kell! Át kell gondolni, hogy a képek 

bemutatása az óra mely szakaszába illeszthető be, s milyen didaktikai céllal? Amennyiben a 

képbemutatás az új ismeretek feldolgozásához társul, mindenképpen fogalmazzunk meg 

megfigyelési szempontokat, kérdéseket a képekhez. Ma már a képbemutatás legáltalánosabban 

elterjedt módja, hogy számítógépes kivetítőn jelenítjük meg az otthon valamely szoftverrel 

előkészített, rendszerbe foglalt képsorozatunkat. E szoftver leggyakrabban a Power Point 

valamely változata. A kép bemutatás történhet azonban könyvből, vagy albumból, melynek még 

az is előnye, hogy a kép bemutatása szakirodalom ajánlásával is egybeköthető. E módszer kínája, 

hogy adjuk körbe a gyerekek között a könyvet ill. a képet. Ez azonban helytelen megoldás, hiszen 

ekkor a tanár nem irányítja a gyerekek képelemző tevékenységét, nem folyik tudatos képelemzés, 

valamint a tanulók figyelme megoszlik a kép és a tanár tovább folytatott tevékenysége között. 

Manapság az internet minden tanár számára bármely témához képek özönét szolgáltatja. A 

kivetített képek számát illetően tehát fontos az önkontroll, áldozzunk energiát és időt a sok 

letöltött gyönyörű kép közül a legmegfelelőbb 4-6 (max. 10) kép kiválasztására. Ha minden 

képhez elemzés és a szemléltetett objektum térképi lokalizálása társul, nem is jut többre idő. 

Bizonyos képszám felett az eredményesség nem nő, sőt sok kép megtekintése esetén 

tanulóinkban csak a „sok szép színes képet láttunk” élménye marad meg. 

63

34. ábra Rhone gleccser, Svájc, 1859 és 2001 (forrás: 

http://network.hu/csillag/kepek/globalis_felmelegedes/rhone_gleccser_svajc_1859_es_2001) 

6.2.2 Karikatúrák alkalmazása a földrajzórán 

A karikatúra elvont gondolatok képi megjelenítése, ami főleg kettős ellentétre épülő 

világnézetet tükröz (35-36-37. ábrák). Olyan humoros vagy gúnyos célú képi ábrázolás, amely 

egy ember vagy egy jelenség jellegzetes jegyeit, vonásait vagy valamilyen jelenetet szándékosan 

túlzó módon, torzítva mutat be. Célja az ártatlan szórakoztatáson kívül lehet a probléma felvetés, 

figyelem felhívás, kinevettetés, fenyegetés, figyelmeztetés és bírálat. A karikatúrák földrajzórai 

alkalmazása korhoz kötött, elsősorban a középiskolás korosztály az, ahol a jobb tájékozottság és a 

kritikus szemléletmód kialakulása következtében ez érdemben alkalmazható. Karikatúrát számos 

céllal mutathatunk be: 

� Szemléltetés; 

� Ráhangolás, figyelemfelkeltés, motiváció; 

� Alkalmasak a korábban tanultak felelevenítésére, előismeretek felszínre hozására; 

� Elemzésre, összehasonlításra, rendszerezésre alkalmas információkat tartalmaznak; 

� Fontos szerepük lehet a gondolkodtatásban, a lényegkiemelésben, a folyamatok és 

jelenségek megértésében, összefüggések felismertetésében, vita gerjesztésében. 

A karikatúrák feldolgozása több lépcsőben történhet: 

� A diákoknak elég időt kell hagyni a karikatúra elemzésére; 

� A tanulók írják le a képen látottakat, a karikatúra „külső” jegyeit; 

� Keressük meg a „rejtett, belső” tartalmat; 

� Frontálisan történik a karikatúra megvitatása, ahol a tanárnak fontos szerep jut: felhívja a 

figyelmet a leglényegesebb dolgokra, amelyek kimaradhattak. 

Egy jól sikerült karikatúrával gondolatok tömege indítható el a tanulókban. Hagyjunk elég időt 

arra, hogy a képet jól megnézzék, a látottakat megbeszéljék a szomszéddal. Nézzük pl. az „Észak 

- Dél probléma” c. karikatúrát (35. ábra)! Figyelmesen megnézve a tanulók saját szavaikkal a 

következőképpen írhatják le a karikatúrát: 

� A Föld két részre van osztva. 

� Az északi félgömb gazdagságtól duzzadó, a déli pedig tátong az ürességtől. 

64

� Az északi félgömbön álló ember jól táplált, elégedett, a délinek kilátszanak a 

bordái, éhes, el van keseredve, szakadozott a ruhája. 

A karikatúra ezen leírása elindítója a beszélgetésnek, melyben a következő kérdésekre kereshető 

a válasz: Miért van a Föld két (vagy több) részre osztva? Mely országok tartoznak az első, s 

melyek a második csoportba? Milyen ismertető jegyei vannak ezen országoknak? Ha elértük, 

hogy ezen kérdéseket a tanulók tegyék fel, biztosak lehetünk abban, hogy a kellő érdeklődést 

felkeltettük. (35. ábra) 

35. ábra Észak-Dél probléma (E. Lieberman) 

65

36. ábra Vita Észak és Dél között (forrás:Umweltschnippelbilderbuch) 

37. ábra A „megnemhallott” kiáltás (forrás: Finn Graff) 

6.2.3 Animációk, oktatófilmek a szemléltetésben 

A számítástechnika rohamos fejlődésével és a számítógépek elterjedésével 

megjelentek a vetítő eszközök új generációi. A „projektor” a számítógép képernyőjének 

tartamát képes a vetítővásznon igen jó minőségben megjeleníteni. Megjelentek a speciálisan 

diavetítésre szolgáló programok, amik igen egyszerűen kezelhetők, segítségükkel látványos 

prezentációk készíthetők. Az új eszköz kezdi teljesen kiszorítani a hagyományos írásvetítőt, 

diavetítőt és a TV-hez kapcsolt videó berendezéseket. Általa nem csupán írott szövegek, vagy 

„statikus” ábrák, hanem fényképek, és videó anyagok is kivetíthetők. Ez utóbbihoz 

természetesen hang is társulhat, így nem ritka, hogy számítógép és „projektor” használatával 

oktatófilmek vetítésére is sor kerül. 

Az oktatófilmek, ismeretterjesztő filmrészletek földrajzórai beépítésének fő didaktikai 

értéke, hogy a természeti jelenségeket mozgásukban, változásukban, dinamikusan mutatják 

be. A film sokoldalú szemléltetési lehetőség, hiszen az adott földrajzi objektumot több 

nézőpontból, közelről, távolról, alulról, felülről is szemléletessé teszi, lehetőséget biztosítva 

66

ezzel a komplex kép kialakítására. Trükk felvételek, animációk segítségével a valóságban 

nem tanulmányozható mozgások, változások is (mint pl. a kőzetlemezek mozgása, vetődés, 

gleccserek felszínalakító tevékenysége, vulkanizmus stb.) megfigyelhetők. A gyorsított film a 

hosszú ideig tartó jelenségek tanulmányozására (gleccser, belföldi jégtakaró mozgása, 

hátrahagyott formák stb) is lehetőséget biztosít. A film megállítható, bizonyos képkockák 

kimerevíthetők így a folyamatok részleteiben is megtárgyalhatók. 

A filmbemutatás számos didaktikai céllal történhet: 

� új ismeret feldolgozásakor a helyes képzet kialakítása 

� elősegíti a megszilárdítást, a tartós ismeret kialakítását 

� rendszerező összefoglaláskor az ismétlést, a rögzítést, az eddig fel nem tárt 

összefüggések feltárását 

� motiváció. 

Filmet, animációt az óra csak azon pontjain alkalmazzuk, amikor a film a maga sajátos 

eszközeivel az adott feladat megvalósítására a legalkalmasabb módszer! A filmrészletet 

körültekintően válasszuk ki és készítsük elő. Az óra ne teljen el az interneten történő 

keresgéléssel, ami ráadásul gyakran kudarccal fenyeget, az adott pillanatban az internetes 

oldal nem elérhető, vagy a kinézett animáció, film nem indul. Minden esetben töltsük le az 

anyagokat, még ha internetes oldalról származnak is, és valamilyen adathordozón vigyük be 

az órára. A filmrészlet legyen megfelelően rövid, max 2-5 perc. Összefoglaló órán, jól 

körvonalazott céllal és feladatrendszerrel lehetséges a hosszabb, akár 10-15 perces filmrészlet 

megtekintése is. A filmbemutatást magyarázattal vezetjük be, majd a megfigyelési 

szempontokat beszéljük meg, esetleg írassuk le! A film megtekintését elemzés kövesse, a 

tanulók fejtsék ki tapasztalataikat, amit az új ismeretek rögzítése kövessen! Óra előtt mindig 

próbáljuk ki a technikát, töltsük fel a filmet a tantermi gépre, indítsuk el, állítsuk be a 

hangerőt, gondoskodjunk a besötétítésről stb. 

6.2.4 Az órai munka rögzítése: táblai vázlat, táblai rajz, táblakép 

A táblai rajzolás földrajzi szakmai és pedagógiai célt egyaránt szolgál (Lakotár, 1996). A 

táblai rajz fontos eleme az ismeret közvetítésnek, de a motivációs, és az ellenőrzési 

óraszakaszokban sem nélkülözhető. A földrajzoktatásban a XX. Század közepéig a térkép 

után a legelterjedtebb szemléltetési mód a táblai rajz volt (Kormány, 2005). Mára azonban az 

új, modern eszközök (számítógép, kivetítő, internet stb.) nyújtotta számtalan lehetőség 

árnyékában sokszor elfelejtjük a hagyományost, a jól beváltat, a tradicionálist, pedig ezek 

bizonyos esetekben nem válthatják ki a táblai munkát, ill. ha kiváltjuk vele, módszertanilag 

nem járunk el helyesen! A táblakép az óra folyamata alatt kifejlesztett, az óra eredményeit 

rendszerező forma, ami grafikus, szöveges és számszerű elemeket egyaránt tartalmaz. A táblai 

rajzzal kísért magyarázat ereje abban rejlik, hogy a tanulók az első mozzanattól látják, hogyan 

alakul a rajz, a tanárral együtt jutnak el a kész állapotba (Lakotár, 1996). 

A táblai vázlat nélkülözhetetlen, ha az óránk menete eltér pl. a tankönyv rendszerétől, 

vagy egy részproblémát részletesebben tárgyalunk, minta azt a tankönyv teszi. Kiemelt 

jelentősége van az eredmények táblai rögzítésének csoportmunka alkalmával is, amikor 

differenciált csoportmunkában az egyes csoportok eredményeit elemezzük, rögzítjük. A táblai 

vázlattal gondoskodhatunk tehát a tananyag tartalmi rendszerezéséről. A táblai vázlat a 

feldolgozott téma lényegi elemeit tagolt, logikailag rendezett formában rögzíti (Makádi, 

2005). A táblai vázlat tartalmazhat szöveges, rajzos elemeket is. Ez utóbbi már egy összetett 

szemléltetési mód (38-39. ábra) A helyesen kivitelezett táblai munka az új ismeret feldolgozás 

67

közben folyamatosan készül, előre tervezett, készítése beépül az óra folyamatába, s a 

végeredmény „közös munka eredménye” lesz! 

A táblai vázlat hagyományos feladatai: 

� segítse elő a megértést, lényeg kiemelést, hívja fel a figyelmet az 

összefüggésekre, 

� segítse elő az ismeretanyag helyes csoportosítását, 

� segítsen az otthoni tanulásban, 

� segíti az óra végi összefoglalást, elsődleges rögzítést. 

Vázlat legyen egyszerű, tagolt, logikusan rendezett, áttekinthető. Erről úgy győződhetünk 

meg, ha az osztályterem hátsó harmadából tekintjük meg „művünket”. A szöveg legyen rövid 

és tömören megfogalmazott, jól olvasható. Igyekezzünk elérni azt, hogy vázlatunk ne a tények 

felsorolását tartalmazza, hanem a tananyag belső összefüggéseit, kapcsolatait tárja fel! 

Legyen lényegkiemelő, ehhez használjunk különböző színű krétát ill. ma már inkább tollat! A 

táblakép úgy legyen tervezve, hogy a tanulók változtatás nélkül átvihessék a füzetbe. A 

táblára írottak füzetbe kerülésének két módja van: a tanulók együtt dolgoznak a tanárral, vagy 

az óra végére időt tervezünk a táblatartalom füzetbe rögzítésére. A táblai vázlat célja, s ennek 

megfelelően helye az oktatási folyamatban különféle lehet. Hasznos eszköz az elsődleges 

rögzítésben, akár rész- akár óra végi összefoglaláskor is készíthetünk táblai vázlatot. A táblai 

vázlatnak nem kell mindig tartalmaznia az egész óra anyagát. Sokszor elég csak egy – egy 

összetettebb órarészlet feldolgozása táblai vázlat formájában, amikor ez a módszer segítheti a 

jobb megértést, rögzítést. Mint minden módszerre, így a táblai vázlat készítésére is 

elmondható, hogy nem szabad minden órán alkalmazni. Csak abban az esetben kell, amikor a 

téma, vagy annak feldolgozási módja (pl. csoportmunka) azt indokolttá teszi. 

A táblai rajzolással kapcsolatban bizonyos tanulók esetében negatív tapasztalat is 

megfogalmazódhat, hiszen a lassan dolgozó tanulóknál sok időt vesz igénybe a rögzítése. 

Gond lehet az is, hogy a tanulók egy része nem képes a tanári magyarázat és a táblakép 

rögzítése között figyelmét megosztani, nem figyel a tanár magyarázatára, figyelmét a vázlat 

füzetbe rögzítése teljesen lekötheti. 

A táblai vázlat tartalmát, formai jegyeit tekintve sokféle lehet. Lakotár K. (1996) az alábbi 

típusait különítette el a táblai rajzoknak: topográfiai vázlat, tematikus vázlat, keresztmetszeti 

rajz, adatok grafikus ábrázolása, folyamatot magyarázó rajzsorok, szerkezeti összefüggések 

megjelenítése. L. Barth (1985) szerint a táblakép az alábbi elemekből építkezhet: 

� szöveges elemek 

� térképvázlat 

� profil, keresztmetszet (40. ábra) 

� séma, mely a tananyag tartalmát, fontosabb információit, ismeret elemeit röviden, az 

összefüggéseket feltárva ábrázolja. 

� diagramm 

� táblázat 

� ill. ezek kombinált megjelenítése. 

68

38. ábra Példa a szöveges és rajzos elemeket tartalmazó kombinált táblai vázlatra 

39. ábra Példa a szöveges és térképvázlat elemeit tartalmazó kombinált táblai vázlatra 

69

40. ábra A metszetrajz egyik típusa, a tömbszelvény 

6.2.5 Írásvetítő, számítógépes kivetítő földrajzórai alkalmazása 

„Táblai vázlat vagy kivetítő?!” 

A „táblakép” az óra eredményeinek strukturált megjelenítése. Erre az írásvetítő ill. a 

számítógépes kivetítő is alkalmas, melynek következtében a táblai vázlat bizonyos funkcióit a 

70-es években az írásvetítő, majd a XXI. században a számítógépes kivetítő átvette. A táblai 

munka jelentősége azonban nem a kész eredmények megjelenítésében, hanem a létrehozás 

folyamatában van! Az írásvetítőn, vagy a számítógépes kivetítőn megjelenítettek a tanár 

munkájának eredményei, az ő gondolatmenetét, az otthon előre átgondolt logikát tükrözi, s 

mint ilyen, a tanítási folyamatot nagyon megköti, attól eltérni nagyon nehezen lehet. 

Míg a táblai vázlat egész órán szem előtt van, az írásvetítőt ill. a kivetítőt kikapcsoljuk. 

Általános tapasztalat az is, hogy az írásvetítő fóliákra, vagy a kivetítésre szánt power point 

bemutató „diáira” túl sok szöveg kerül, kezdő tanár mintegy „mankóul” használja azt, s 

ugyanakkor a tartalom rögzítésére nem hagy elég időt. A technikai eszközök alkalmazásakor, 

még a modernek esetében is valós veszély a tanulói figyelem intenzitásának csökkenése, 

melyre az esetleges félhomály, ill. a monoton gépzúgás negatívan hat! 

Ezen negatív tapasztalatok ellenére a fenti technikai eszközök tanórai alkalmazásának 

számos előnye van. A megfelelő céllal, a tanóra megfelelő pontján alkalmazva kiváló segítői 

az eredményességnek. Az eszköz használata kényelmes, a fólia vagy diasorozat előre 

elkészíthető és többször felhasználható, így a tanár számára sok időt takarít meg. A 

készülékek alkalmazása még manapság is motiváló hatású lehet. Magyarázat közben nem kell 

a tanárnak hátat fordítani, a tanulókkal folyamatos szemkontaktust tarthat, sőt a tanulók pl. az 

érintőtábla alkalmazásával akár be is kapcsolódhatnak a munkába, rajzok, térképvázlatok 

kiegészítésébe, vázlat készítésbe. Az írásvetítő alkalmas egyszerű bemutatások kivetítésére is, 

mint pl. óraüvegen mészkőre sósavat cseppentve a kialakuló jelenséget, pezsgést az egész 

osztály számára láthatóvá tehetjük. Az írásvetítő az árnyképes technika alkalmazásának 

egyedüli eszköze (Makádi, 2005). A tanár átlátszatlan papír alakzatokat vetíthet ki, 

mozgathatja azokat. A „Föld és az élet fejlődéstörténete” c. téma tanításakor a szárazföldek 

elhelyezkedését és a kontinensek mozgását tehetjük ezáltal szemléletessé. A földrajzi 

szemléltetést forradalmasította a 70-es évek végén, 80-as években megjelenő írásvetítő 

transzparens sorozatok, melyek olyan nyomda technikával készült fóliák, amelyek egy-egy 

tantervhez ill. tankönyvhöz készítettek. Ezek között találhatunk un. „szendvics fóliákat”, 

70

amikor is az alapfóliához ráhajtható, kiegészítő fóliák csatlakoznak. A transzparensek között 

vannak mozgathatók is, melyek bizonyos elemei sínen elcsúsztathatók, vagy forgathatók. 

7. Az Információs-Kommunikációs Technológiák (IKT) és a földrajzoktatás 

A XXI. század elején mindenkinek, aki valamilyen formában az oktatásban az oktatásban 

dolgozik, el kell fogadnia azokat a változásokat, amelyeket a személyi számítógépek 

elterjedése váltott ki az oktatás számos területén (Szabó, 1996). Információs társadalmunkban 

a gyerekek többsége már készség szinten használja a számítógépet, így annak bevonásával 

vonzóbbá tehető az elsajátítandó ismeretanyag (Starkné, 2003). A számítógép bevonása az 

oktatásba ma már széles körben elterjedt. Korlátozódhat használata az órára felkészülésre, 

feladatlapok szerkesztésére, információk, szemléltető anyagok letöltésére, de segítségével 

eredményesebbé tehető a tanulók otthoni felkészülése is (Reindl, Starkné, 2002). Hálózatba 

kötött gépekkel a tanári gépen látható és hallható anyag minden tanulóhoz eljuthat, egyénre 

szabott feladatok tervezhetők. A társadalmi elvárásoknak megfelelően a tantárgy 

módszertanának és eszközkészletének megújítása elkerülhetetlen. Az információskommunikációs 

technológiák (IKT) jelenléte a magyar közoktatási rendszer minden 

lépcsőfokán egyre elterjedtebb. Az IKT forradalma hatással van tanulóink mindennapi életére, 

befolyásolja kommunikációs szokásaikat, belopódzik a szabadidőjükbe is (Kelemen, 2008). 

Új utakat kínál a tudás termelésére, értékelésére és terjesztésére, így az oktatás környezete is 

jelentősen átalakul. (Coolahan, 2007). Az IKT eszközök oktatásban való alkalmazása 

módszertani szempontból akkor indokolt, ha az eszköz a tanítási-tanulási folyamat 

segítőjeként van jelen, annak hatékonyságát növeli (Kelemen, 2008). 

Az elmúlt években világszerte felismerték az IKT környezetben történő oktatás előnyeit, 

hazánkban is számos ilyen irányú törekvés történt, melyek eredményeként a közoktatásban 

egyre több IKT eszköz van jelen. Az információs-kommunikációs eszközök, a számítógép a 

legtöbb fiatal számára otthonos miliőt biztosít. Az iskola falain belüli és az iskolán kívüli 

világ közötti szakadék csökkentését szolgálja (Kelemen, 2008). Az IKT eszközök 

használatával kapcsolatban számos kutatási eredmény arra hívja fel a figyelmet, hogy már 

kisiskolás kortól a gyerekek rendszeresen használják a számítógépet és az internetet. (Fehér, 

2004, Kelemen 2008). 

Coohalan (2007) összefoglalása szerint az iskolákban tanító pedagógusoknak a következő 

kihívásokkal kell szembesülniük az IKT használata során: 

o a technikai tudás és magabiztosság hiánya, 

o a tanulók több készséggel rendelkeznek a tanárnál, 

o a technológiai dominancia veszélye (a technológia túlhangsúlyozottá válik a 

tartalom rovására), 

o egyenlő hozzáférés biztosítása olyan környezetben, ahol azok, akiknek otthon is 

van számítógépük, valószínűleg nagyobb érdeklődést mutatnak. 

A sikeres tanárrá válás szempontjából tehát igen fontos, hogy a tanárképzésben az IKT 

eszközök megismerésére különös gondot fordítsunk, alkalmazásukat elsajátítsuk, információ- 

és anyaggyűjtési stratégiákat tanuljunk, valamint kialakuljon bennünk az eszközök 

módszertani szempontú értékelési szemlélete. Az IKT eszközök, így például az interaktív 

tábla használata a kialakult tanítási módszereknek, szokásoknak egy igen jelentős energiabefektetést 

igénylő transzformációját kívánja. 

71

7.1 Az interaktív tábla földrajzórai alkalmazása 

Az interaktív tábla a számítógéppel, a számítógép pedig a projektorral áll 

összeköttetésben (56. ábra), így a számítógép által küldött képet a projektor kivetíti a táblára. 

A tábla a számítógép vezérlő felületévé válik, így a számítógép a tábláról irányítható, és a 

táblán végzett műveletek a számítógépen rögzíthetők. A tábla a számítógép óriás 

érintőképernyőjévé válik. Ez önmagában számos olyan alkalmazást tesz lehetővé, mely 

hozzájárulhat a tanítás-tanulási folyamat eredményesebbé tételéhez. Digitális tananyagok, 

interaktív tanulássegítő felületek, animációk vihetők be úgy az osztályterembe, hogy azt az 

egész osztály egyszerre látja, tudja használni. Technikai szempontból előny, hogy nincs 

szükség tanulónként egy-egy számítógépre ahhoz, hogy például egy interaktív tananyagot 

alkalmazzunk az órán. Az interaktív tábla használata módszertanilag is előnyösebb, hiszen ez 

lehetőséget ad az együttgondolkodásra, a közös munkára. További pozitívuma, hogy a 

számítógépet használó tanár kiszabadul a monitor mögül, és a számítógép tábláról történő 

vezérlése közben az osztállyal zavartalan verbális, nem-verbális kommunikációt végezhet. Az 

interaktív tábla másik alapfunkciója a „digitális zöld tábla”, azaz egy olyan felület, melyre a 

tanár az egész osztály számára látható módon írni tud. Egy új oldal háttérképeként 

beilleszthetők a hagyományos tábla különböző vonalazásai. Egy kattintással kérhetünk sima 

lapot, egyszerű vonalazást, első osztályos vonalazást, négyzetrácsos, zenei ötvonalas, vagy 

éppen koordináta-rendszert ábrázoló hátteret. 

A hagyományos táblával szemben a digitális tábla legjelentősebb előnyének azt 

tekinthetjük, hogy a táblaképek a számítógépen előre elkészíthetők, valamint az óra után a 

táblán történő mozzanatok egy fájlba elmenthetők. Ez lényegesen leegyszerűsíti a tanár 

munkáját, hiszen elegendő egy felületen, a számítógépen dolgoznia. A táblaszoftver egyetlen 

fájljában történhet az órára való készülés, az órai munka és az óra eseményeinek rögzítése. Az 

Office PowerPoint programjának hagyományos funkciója az előadást kísérő diák vetítése, 

tágabb értelemben bármilyen írott és/vagy vizuális típusú információk gyors és egyszerű 

megosztása egy csoporttal. Az interaktív táblán a program egy régóta meglévő, de eddig 

nehezen alkalmazható funkcióját használhatjuk ki. A PowerPoint vetítése közben a bal alsó 

sarokban található helyi menüben az egérmutatót tollnak, vagy ceruzának választhatjuk, így 

beleírhatunk, belerajzolhatunk a kivetített diaképbe. (Kelemen, 2008) 

7.2 Az internet nyújtotta lehetőségek a földrajztanításban 

Napjainkban az internet az információszerzésben egyre központibb szerepet tölt be. A 

interneten elérhető oktatási segédanyagok közül az interaktív animációknak a tanulás-tanítási 

folyamatba való beágyazását nagyban segíti az interaktív tábla. Egy-egy komplexebb 

jelenség, összefüggés megértésére a mozgó, illetve interaktív animációk olyan lehetőséget 

biztosíthatnak, mely hagyományos szemléltetéssel vagy leírással nehezen, vagy egyáltalán 

nem lehetséges. Az animációknak az interaktív táblán való bemutatása, illetve a diákok által 

történő vezérlése az együttgondolkodást, a jelenség, a szabály közös megbeszélését segíti. 

Alapvető célkitűzés tehát, hogy a tanulást élménnyé varázsoljuk, a multimédián felnőtt 

diákok számára. Ezt segítheti elő az internetes források tanórai alkalmazása is. Az internetes 

földrajzi források széleskörű, és didaktikailag átgondolt gyűjteményét Magyarországon 

Pajtókné Tari Ilona (http://netszkozkeszlet.ektf.hu) készítette el. A netEszközkészletbe 

belépve (41. ábra) a fiókokra, TV-re, földgömbre, falitérképre stb. kattintva elérhetünk 

földrajzi internetes oldalakat, ppt bemutatókat, földrajzi animációkat, multimédiás CD-ket, 

téképforrásokat, tematikus és vaktérképeket, interaktív földrajzi fejlesztő kvíz játékokat, 

72

földrajzi illusztrációkat, ábrákat, földrajzi adatbankot és grafikonokat, hang és zenei 

gyűjteményt stb. A gyűjtemény hasznos segítség a földrajztanár órai felkészülésében. 

41. ábra A földrajztanár elektronikus eszközkészlete az interneten: 

http://netszkozkeszlet.ektf.hu (készítette: Pajtókné Tari Ilona) 

Hasonló, a földrajz modern szemléletű oktatásához ma már nélkülözhetetlen 

gyűjteményt készített Szilassi Péter, „A földrajz új világa” címmel. A kötet azon szabad 

felhasználású programok ismertetését tartalmazza, melyek a földrajztanárok számára 

ingyenesen hozzáférhetők, a földrajzi ismeretátadásban ill. a földrajzi jelenségek látványos 

szemléltetéséhez jól alkalmazhatók (Szilassi, 2008.). 

Az alábbi linkgyűjtemény ajánlásul szolgál a földrajzórára készüléshez, a földrajzórák 

látványossá, színessé tételéhez: 

http://sdt.sulinet.hu (Az SDT, azaz a Sulinet Digitális Tudástár a Földünk és környezetünk 

műveltségi területhez a digitálisan feldolgozható anyagok sokaságát rejti. Témakörönként 

csoportosítva animációk, vaktérkép és digitális térkép gyűjtemények, szemléltető anyagok és 

játékos fejtörők egyaránt elérhetők.) 

http://www.gamequarium.com/worldgeography.html (Játékok a gazdaságföldrajz, a Világ 

földrajza és a kontinensek földrajza témakörben) 

http://kriskagy.freeweb.hu/zasz.htm (Földrajz flash animációk Rigóczky Csaba és Kriska 

György készítésében. Európa és a föld országai, városai vaktérképpel, zászlós játékok.) 

http://www.kvizkiraly.hu (Földrajzi témájú kvízek. Domborzat, Magyarország, utazás, világ, 

gazdaság, tudomány, történelem, vallás, városok) 

http://kvizpart.hu (Természetföldrajz, Föld, folyók, tavak, tengerek, hegységek, szigetek. Hol 

van? Kárpát-medence és egyéb témájú játékok.) 

http://earth.google.com/download-earth.html (A Google Earth programmal nagyfelbontású 

műholdképek tölthetők le, ill. jeleníthetők meg interaktív módon közvetlenül a földrajzórán 

(internet kapcsolattal rendelkező számítógép és kivetítő rendelkezésre állása esetén). Magyar 

navigációs menü segíti a felhasználót. Lehetőség van három dimenziós megjelenítésre is, 

tehát akár a Vezúv „körbejárására” is lehetőség nyílik Olaszország, vagy a Vulkanizmus 

témájának tanításakor. Az adott helyen készített fényképfelvételek sokasága segíti a tájról 

alkotott valósághű kép kialakítását. Lehetőség van bizonyos területekről több időpontban 

készült felvétel letöltésére ill. behívására, tehát egy táj környezeti változásainak elemzésére. A 

szoftver lehetőséget nyújt számos tematikus térkép, ill. történeti térkép és animáció letöltésére 

is. A program használatát könnyíti a földrajzi név szerinti keresés lehetősége.) 

73

http://www.google.com/publicdata/directory (A Google Public Data Explorer egy jól 

használható, mindig friss, naprakész adatokat tartalmazó adatbázis, melyben az adatok 

megjelenítése interaktívvá tehető és különböző megjelenítési módokban az adatok 

szerkeszthetők.) (42. ábra) 

42. ábra Google Public Data Explorer menüje az európai munkanélküliségi ráták 

megjelenítésével (2011. július) 

http://www.ntk.hu/felso/panorama (A MapCreator 1.0 szoftver alkalmas tematikus térképek 

készítésére kontinensekről, hegységekről, tengerekről, a Földfelszín egyes részleteiről. 

Lehetőség van a térkép vetülettípusának megválasztására.) 

http://www.shatters.net/celestia (A Celestia program lehetőséget nyújt a Naprendszer 

interaktív megismertetésére. A szoftver szimulálja az égitestek mozgásait, „bejárhatjuk” a 

Naprendszert, közelebbről megnézhetjük a bolygók felszínét.) 

http://www.worldwatcher.northwestern.edu/softwareWW.html (A World Watcher program 

alkalmas globális térképi adatbázisok, tematikus térképek megjelenítésére. Tartalmazza pl. a 

Föld éghajlati adatainak hosszú idősorát (pl. hőmérséklet, csapadék, légnyomás stb.), 

amelyből látványos és elemezhető grafikonokat készíttethetünk tanulóinkkal. Az elkészített 

tematikus térképek között műveleteket végezhetünk, ill. metszetek készíthetők a szélességi 

vagy hosszúsági körök mentén.) 

http://www.kashmir3d.com (A Kashmir3D program a térképolvasás elemeinek 

gyakoroltatását, a szintvonalas térkép és a két- ill. háromdimenziós terepi ábrázolás 

összefüggéseinek megértését szolgálja.) (43. ábra) 

74

43. ábra A Kashmir3D program menüje 

7.3 Multimédiás eszközök alkalmazása a földrajzoktatásban 

A számítógép alkalmazásával támogatott oktatás mintegy harminc éves múltra tekint 

vissza, de az igazi áttörést a CD-romok és a hozzájuk kapcsolódóan megjelenő multimédiás 

szoftverek elterjedése hozta meg. Elmondhatjuk, hogy mára a kereskedelemben legolcsóbban 

megvásárolható számítógépek is tökéletesen megfelelnek multimédiás programok 

lejátszására, mivel az ezekhez szükséges CD-rom meghajtó, memória, videokártya és 

hangkártya mára általánosan elterjedt. 

A multimédia, különböző típusú, különböző érzékelési területeket érintő adatok 

összekapcsolását jelenti. Egyszerre találkozhatunk szöveges, vizuális, audio, vagy 

audiovizuális információkkal. Rendelkezésre áll az az eszköz, amely segítségével úgy 

mutatható be a minket környező világ egy-egy rész(let)e, ahogy az eleddig elképzelhetetlen 

volt, azaz: 

� használatához semmiféle számítástechnikai (vagy egyéb szakmai) előképzettség 

nem szükséges, 

� a felhasználó egy többszintes menüstruktúra segítségével az anyagból az őt 

érdeklő részt választhatja ki, 

� olyan útvonalon „közlekedhet” az anyagban, amelyik megfelel a felhasználó 

pillanatnyi kíváncsiságának, érdeklődésének, az anyag úgy interaktív, hogy 

gyakorlatilag a felhasználó választja meg az anyagban való haladás útvonalát, 

� az egyes rész(let)ekben olyan mélységig „merül” el, ameddig azt érdeklődése 

motiválja, 

� az átadandó ismeret olyan formában jelenik meg, amelyik a legjobban megfelel az 

adott információnak (mozgókép, állókép, hang, grafika, írott információ, 

szimuláció, teszt, gyakorlatok, stb.)” 

Ha multimédiáról beszélünk két nagy csoportot különböztetünk meg: off-line és online 

multimédiát. Az off-line multimédia hálózatba nem csatlakoztatott, hordozói általában a 

már említett CD-romok. Off-line multimédia esetében, az információ tárolója modern, nagy 

kapacitású, gyors, viszont a rajta lévő tartalom nem aktualizálható, hanem mereven rögzített. 

75

Esetében az információ áramlás egyes szakaszai (gyűjtés, átvitel, tárolás, elolvasás vagy 

lejátszás) egymástól mereven elkülönülnek. Előnyei az adatbőség, az általában igényes 

kivitelezés, a könnyű kezelhetőség és a gyorsaság. Az ismeretterjesztő CD-romokat két 

csoportra oszthatjuk: ismeretterjesztő és oktató CD-k, melyek mindegyike kiválóan 

alkalmazható oktatási célokra is. Az off-line multimédia által leggyorsabban megragadott és 

meghódított terület a számítógépes játékok világa. A számítógép használók nagy része először 

itt találkozik multimédiával. 

A multimédiás on-line termékeket az interneten keresztül érhetjük el. Az on-line 

multimédia hatalmas előnye a naprakészség (nem egy esetben a nyomtatott, televíziós 

médiánál frissebb információk), és az ott található információk könnyű felhasználhatósága. 

Az on-line multimédia lehetőségei szinte határtalanok. Az Internet megjelenésekor egy 

mindent tudó elektronikus adatbázissal kerültünk kapcsolatba, amihez mára jó néhány újabb 

funkció kapcsolódott. Mára a magyar középiskolák rendelkeznek számítógépes laborokkal. 

Felmerül tehát a kérdés: milyen programot, programokat használjunk? Nagyon sok jó 

minőségű anyag beszerezhető, az egyetlen korlát, hogy nagy részük sajnos nem magyar 

nyelvű. Egyre több azonban a hazai kiadvány is, mint pl.: a Kossuth Kiadó, Kontinensről 

kontinensre c. sorozata, Az ásványok világa, Utazás a naprendszerben, Utazás a csillagok 

között c. ismeretterjesztő CD-romok stb. 

A multimédiás programok sokoldalúságukból következően többféleképpen 

alkalmazhatók egy tanítási óra folyamán. Az ilyen programok (és egyáltalán a számítógép) 

alkalmazása, mintegy az újdonság erejével hatva eredményezi, hogy a tanulók motiváltabbak, 

ezért erre kevesebb időt kell fordítani. Ezzel szemben az eredményes munka végzéséhez, a 

megszokottnál több figyelmet kell fordítani a fegyelemre. A számítógép elektronikus eszköz 

(ezért potenciális veszélyforrás) és jelentős anyagi érték is egyben. 

A multimédiának kiemelkedő szerepe lehet a szemléltetésben. Ma a magyar 

iskolákban a verbális oktatás dominál. Az ismeretek átadásának 84%-a szóban, 10%-a 

vizuális úton, a maradék 6% pedig közvetlenül (pl.: tapintás) történik. Ezzel szemben egy 

hétköznapi ember ismereteinek 78%-át látás, 13%-át hallás, 3%-át szaglás, 3%-át ízlelés, 3%át 

pedig tapintás útján szerzi. Ebből kitűnik, hogy az iskolai oktatás nem veszi figyelembe, az 

érzékszervek ismeretszerzésben betöltött szerepét. Egy multimédia CD-ROM esteében az 

információforrás elsősorban vizuális és a hangos elemeknek általában kiegészítő, megerősítő 

szerepe van. 

A hagyományos szemléltető eszközök (írásvetítő, diavetítő, térkép, videó) által nyújtott 

lehetőségeket mind megtalálhatjuk egy oktatási célra készült CD-romon. Egy projektor 

segítségével bármely fent említett eszköz helyettesíthető. A földrajz a kiválóan szemléltethető 

tantárgyak közé tartozik. Az oktatásában használatos szemléltető eszközök ötvözésére teremt 

lehetőséget egy ilyen témájú multimédiás CD. A CD a legnagyobb lehetőséget véleményem 

szerint a térképek esetében kínálja. Egy CD-romon nagy mennyiségű térkép kaphat helyet, 

akár olyan tematikus térképek is melyek nyomtatott formában, szemléltethető méretben 

közvetlenül nem beszerezhetőek. 

A multimédia alkalmazása megjelenik az ismeretátadás, és az új anyagok feldolgozása 

közben is. Multimédiás anyagok alkalmazásával nagymértékben csökkenthető a tanár 

információ monopóliuma, ezáltal a gyerekek objektívabb forrásból bővíthetik tudásukat. A 

„tanCDn” megtalálható a tananyag írott, esetleg hangos formája. Emellett helyet kaphatnak 

rajta források, melyek önállóan is feldolgozhatóak és lehetőséget nyújtanak a differenciálásra 

is. Forrásként nem csak szövegek, hanem akár videók is szerepelhetnek. A táblázatok, ábrák, 

térképek a szemléltetés mellett akár önálló elemzés alapjául is szolgálhatnak. Itt sem 

tekinthetünk el a hálózatos és a hálózat nélküli lehetőségek különválasztásától. A fent említett 

lehetőségeket már hálózat nélkül elérhetjük, de a napra készség növelhető a világháló 

„szemmel tartásával” és alkalmazásával. 

76

A gyakorlás, és az ellenőrzés terén is számos lehetőséget szolgáltatnak a multimédia 

alkalmazásai. A leggyakoribb gyakorlási/ellenőrzési forma (amellyel) több CD-romon is 

találkozhatunk a különböző tesztek, kvízek. Általában néhány száz kérdés közül választ 

véletlenszerűen a számítógép, amire a klasszikus teszteknek megfelelően négy válasz 

lehetőségünk van. Ezzel önálló ellenőrzésre is lehetőség nyílik. Ezenkívül találkozhatunk 

topográfiai ismereteket ellenőrző/gyakoroltató feladatokkal, ezekben viszont gyakran kevés a 

térkép és előforduló hiba, a nem megfelelő pontosság. 

8. Zárszó 

Zárszóként, összegzésként néhány gondolat, melyre a korábbi fejezetekben nem, vagy nem 

ilyen összefüggésben nyílt lehetőég. 

A hibákról… 

Van számos szakma, ahol hibázni nem lehetséges, illetve ha megtörténik, akkor annak 

végzetes következményei lehetnek. A tanári pálya nem ilyen. Munkánk során előfordulnak 

kisebb, nagyobb szakmai vagy módszertani hibák. Ezeknek általában nincs drámai 

következménye, amennyiben csak egyedi és ritka esetekről van szó, s amennyiben készek 

vagyunk ezen hibáinkból tanulni ill. készek vagyunk ezeket javítani. Egy rossz óra csak abban 

az esetben marad rossz óra, ha az nem szolgálja a tanár épülését, ha nem vonja le abból a 

levonható következtetéseket. 

Az érzelmekről… 

A tanári munka és a tanulási folyamat sem lehet emóció, érzelem nélküli. Az ember akkor 

tanul leghatékonyabban, ha az örömet okoz neki. Aki kizárólag racionálisan, érzelem 

mentesen tanít, vétkezik a gyerekek ellen. Tanulóink „nem üres edények”, melybe tudást kell 

öntenünk. Saját érdeklődéssel, elképzelésekkel, személyes véleménnyel ülnek be óráinkra, 

mely kell, hogy befolyásolják óráinkat. Legyünk nyitottak erre! A produktív, eredményes 

oktatási folyamat sosem steril és személytelen, hanem közvetlen, motiváló és élmény-gazdag. 

A módszerekről… 

Önmagukban lévő, üdvözítő módszerek nincsenek, csak a tanárok módszertani tevékenysége 

létezik. Az egyes módszerek kialakulásának és alkalmazásának történeti áttekintéséből 

kiderül, hogy nincs értelme a „hagyományos” és a „modern” módszerekről beszélni, ill. 

ezeket szembeállítani. A módszerek „korszerűségét” nem az idő dönti el, hanem az, hogy 

mennyire adekvátak egy adott pedagógiai szituáció értelmezéséhez, mennyire illeszkednek a 

tanár egyéniségéhez. A metodikai kultúra és repertoár tehát nem állandó, hanem kor-, 

személyiség- és kontextusfüggő. 

Az alkalmazható tudásról… 

Óráinkon a puszta ismeretátadás helyett helyezzünk hangsúlyt az önálló ismeretszerzésre, a 

passzív megértés helyett aktív kommunikációra, az ismeret, megértés mellett az alkalmazásra, 

a tartalmi követelmények mellett a képesség jellegű követelmények megjelenésére. A 

probléma helyzetek felismerésének képessége kulcs fontosságú. Ha tanulóinkból a probléma 

tudatosság hiányzik, akkor érdektelenek lesznek a téma iránt. 

77

A verbalizmusról… 

A szóbeli közlés nagy lélegzetvételű magyarázatokkal, előadásokkal és felolvasásokkal 

ellentmond az ismeretrögzítés minden törvényszerűségének („Amit hallok, azt könnyen 

elfelejtem!”). A passzív befogadók helyett aktív résztvevői legyenek tanulóink földrajz 

óráinknak! Éljünk a tantárgyunk adta számtalan szemléltetési és aktivizálási, individualizálási 

lehetőséggel! 

A sematizálásról… 

A sematizmus az oktatás halála (Schmidtke, 1994). A földrajztanítás során is számos olyan 

anyagrész van, amelyet egy bizonyos séma szerint tanítani a legegyszerűbb. Ilyen például a 

topográfiai ismeretek, a regionális földrajz (pl. országismeret), vagy akár a földrajzi 

övezetesség. A regionális földrajzi ismeretek (pl. egy ország) tanítása során többnyire 

egységes séma szerint építkezünk, pl. elhelyezkedés, történet, morfológia, klíma, vegetáció, 

mezőgazdaság, ipar stb.: Az áttekinthetőség, az összehasonlíthatóság és a jobb rögzíthetőség 

egyaránt a sematizálás mellett szólnak. A sematikus azonban unalmas, a változatos ellenben 

motivál! Ha a szokásos séma szerint építkezünk is, módszereinkben legyünk változatosak! 

A hallgatásról… 

Amikor kérdést teszünk fel, várnunk, s hallgatnunk kell, amire nem minden tanár képes (44. 

ábra). A hallgatás azon túl, hogy a tanár egyik fontos erénye, fontos didaktikai fogás is. Az 

embernek gyakran koncentrálni, készülni kell arra, hogy a kellő időben és a kellő 

időtartamban hallgatni tudjon. Már 10-15 másodpercnyi szünet, csendben maradás is 

erőfeszítést igényel, főként a kezdő tanároktól. A hallgatással azonban sok minden 

kifejezhető, pl. egy kifejezetten nehéz témát megelőző néhány másodperces hatásszünettel a 

témának külön hangsúlyt adhatunk. Legyünk tehát türelmesek, hagyjunk kellő időt a 

tanulóknak a válaszaik megfogalmazására, s ezenközben ne feledkezzünk meg a hallgatásról! 

44. ábra „Az embernek gyakran koncentrálni kell, hogy hallgatni tudjon…” (Meyer, 1987 

nyomán) 

Földrajzot csinálni… 

Tanulóink késztetése az új ismeretek befogadására erősen függ attól, hogy mennyire sikerül 

óráinkon a tevékenység központú, kutató, felfedező földrajztanítást megvalósítani. „Földrajzot 

tanulni jó, földrajzot csinálni még jobb!”, írja Kurt-Dietmar Schmidtke (1994). A jó 

földrajztanárnak kisugárzása van, ami mögött szakmai tudás, és az a biztos meggyőződés áll, 

hogy az általunk tanított tárgy a világon a legérdekesebb: „Tanulni csak attól lehet, aki szereti 

azt amit csinál…” (Max Brod, 1884-1968) 

78

Ajánlott irodalom 

Albrecht V., Bönig M, 2006: Bilinguale Erlebisfahrten in die europäische Landwirtschaft – 

Fachsprachliche Kompetenzen handlungs – und kommunikationsorientiert fördern, GS- 

EXTRA in Geographie und Schule, Ausgabe 164 

Albrecht V. und Bónig M, 2003: Konzept und Erstellung der Fragebögen (Kézirat) 

Bakó B., Simon K. (2010): Segédlet a kompetencia alapú felsőoktatás módszertani 

megújulásához. Nyugat Magyarországi Egyetem 2010. p.81. 

(http://pszk.nyme.hu/attachments/198_kooperativ_tanulas.pdf) 

Balázs I. (szerk.) (2002.): Pszichológiai lexikon, Magyar Könyvklub, Budapest p.271 

Barta Á. (2008): Érettségi feladatsorok földrajzból Maxim Kiadó, Szeged, 2008 

Balogh B. A., Teperics K. (1997): A középiskolai földrajztanítás módszertana (válogatott 

módszertani fejezetek) Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1997. 

Balogh L. (1970): Az iskolai értékelés-osztályozás magyarországi történetéből (1800–1918). 

Pedagógiai Szemle, 1970. 11. sz. 

Balogh L. (1976): Az iskolai értékelés és vizsga történeti tapasztalatai hazánkban. Szegedi 

Nyári Egyetem kiadványa, Szeged, 1976. 

Báthory Z. (1976): A tantervek értékelése. Szegedi Nyári Egyetem kiadványa, Szeged, 1976. 

Báthory Z. (2000): Tanulók, iskolák - különbségek.: Egy differenciális tanításelmélet vázlata. 

Budapest: OKKER Kiadó, 2000. 

Bedő A., Schlotter J. (2008): Az interaktív tábla. Műszaki Kiadó, Budapest 

Bernáth Gy., Révész Gy. (szerk.) (2001.): A pszichológia alapjai Tertia, Budapest p. 139. 

Bernáth L,- Révész GY. (szerk.)(1997): A pszichológia alapjai. Tertia, 1997. p.292. 

Biederstadt W. (2003): Geographie: Methoden und Medien im bilingualen 

Geographieunterricht in: Manfred Wildhage-Edgar Otten (Hrsg.) :Praxis des bilingualen 

Unterrichts , CornelsenScriptor 2003 

Bloom B.S. (1964):Taxonomy of educational objektives 2. New York. 

Bódi F. (19365): A középiskolai földrajzoktatás története Magyarországon az első Ratio 

Educationis-tól napjainkig. Szeged, p. 135. 

Bóing M. (2003): Evaluation der 3 Jahre bilingualen Erdkundeunterrichts der Klasse 9e des 

Liebigschule in Frankfurt am Main (von Klasse 7-9) (Kézirat) 

Duverger J. (2001): Enseignement bilingue: fluctuations, contrastes, problématiques 

communes, Le Français Dans Le Monde, Nº317 

79

Bruer J.T.(1993): Schools for Thought A Science of Learning in the Classroom. Bradford 

Books 

Buda B. (1994): A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Animula Kiadó, 

Budapest, 1994. 

Csapó B. (szerk.) (1998): Az iskolai tudás. Budapest, Osiris Kiadó 

Csapó B., B. Németrh M. (1995): A természettudományos ismeretek alkalmazása: mit tudnak 

tanulóink az általános és a középiskola végén? Új Pedagógiai Szemle, 8. sz. 3-11. p. 

Császár Zs. (2000): A földrajz tantárgy adaptív oktatásának lehetőségei A földrajz tanítása, 

VIII. évfolyam. V. pp.18-23. 

Cséfalvay Z. (1990): Térképek a fejünkben. Akadémia Kiadó, Budapest 

Cserné Adermann G. (1985): A pedagógiai tapasztalat hatására kialakuló előfeltevések 

szerepe a tanulók teljesítményének értékelésében. Kandidátusi disszertáció. 

Csibra Gergely (szerk.) (1999.) Atkinson: Pszichológia ,Osiris Kiadó, 1999. 

Csíkos Cs. (1997): Milyen a jó földrajzi feladat? A Földrajz Tanítása, 2. sz., 23-29. 

Csíkos Cs. (1998): A földrajzi tudás jellege. (A földrajzi tudásszint mérés elméleti és 

gyakorlati kérdései tanulmánysorozat I. része) A Földrajz Tanítása, 5. sz., 28-33. 

Csíkos Cs. (1999): Tudásszintmérő tesztekkel kapcsolatos alapkérdések. (A földrajzi 

tudásszint mérés elméleti és gyakorlati kérdései tanulmánysorozat II. része) A Földrajz 

Tanítása, 1-2. sz., 3-9. 

Csíkos Cs. (1999): Hogyan írjunk tesztet néhány oldalas tankönyvi szöveg elsajátításának 

mérésére? (A földrajzi tudásszint mérés elméleti és gyakorlati kérdései tanulmánysorozat III. 

része) A Földrajz Tanítása, 4. sz., 3- 9. 

Csíkos Cs. (2001): Néhány földrajzi feladattípus elemzése a tesztelméleti jóságmutatók 

alapján (A földrajzi tudásszint mérés elméleti és gyakorlati kérdései tanulmánysorozat IV. 

része) A Földrajz Tanítása, 3. sz., 11-16. o. 

Divéki E. (1997): Környezeti nevelés és annak lehetősége a földrajzoktatásban. 

SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatrikai Tanszék, Kézirat 

Eichler G. (1982): Medien im Erdkundeuterricht. Geographie Unterricht 1982/2. pp. 41-47. 

Erdős F.-Nyéki L. (2009): Az informatika tantárgy idegen nyelvű oktatása középfokú oktatási 

intézményekben, Új Pedagógiai Szemle. Pp.41-49 . 

Esztergályos J. (1984): Összegező jelentés az osztályozás nélküli, szöveges értékelési 

kísérletről. Kézirat, OPI, Bp. 

80

Falus I. (szerk)(1982): Didaktika Elméleti alapok a tanítás tanulásához. Nemzeti 

Tankönyvkiadó, Budapest 

Falus I. (1997): A gyakorlati képzés és a tanári képesítés egységes követelményei. 

Pedagógusképzés, 93–107. 

Falus I. (szerk.) (1997): Didaktika. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. 

Falus I. (2005): Képesítési követelmények-kompetenciák-sztenderdek. Pedagógusképzés, 

1.sz. 1-16. 

Falus I. (2005): Sztenderdek tanárok és tanárképzők számára. 4.sz. 143-146. 

Faragó L. (1976): Az osztályozás nélküli előrehaladás tapasztalatai az általános iskola 1–2. 

osztályában. Szegedi Nyári Egyetem kiadványa, Szeged, 1976. 

Farsang, A. (1993): Motiváció a földrajzoktatásban A földrajz tanítása, Módszertani folyóirat, 

I/5 pp. 3-7 

Farsang, A. (1994): Gondolatok a földrajzi övek tanításához I. Az egyenlítői öv - A trópusi 

esőerdők öve? A földrajz tanítása, Módszertani folyóirat, II/4 pp. 9-16. 

Farsang, A. (1995): Gondolatok a földrajzi övek tanításához II. 

A szavanna öv: ember és természet ütközőzónája A földrajz tanítása, Módszertani folyóirat, 

III/1. pp. 20-26. 

Farsang, A. (1995): Gondolatok a földrajzi övek tanításához III. 

Sivatag: sokkal több mint "csak homok" A földrajz tanítása, Módszertani folyóirat, III./3. pp. 

8-16. 

Farsang, A. - Bajnai, Zs. - Bende, E. (1996): Földrajzoktatás és a sajtó A földrajz tanítása, 

Módszertani folyóirat/ IV. évf. 1996./2. pp.13-17. 

Farsang, A. - Jóri, J. (1999): Adatok a 13 - 16 éves diákok mentális Európa – képéhez. 

Földrajz tanítása, Módszertani folyóirat VII. Évf. IV. Szám pp.10 - 18. 

Farsang A. (2002): 

Új kihívások előtt a földrajzoktatás az általános iskolától az egyetemig 

A földrajz tanítása, Módszertani folyóirat Mozaik Kiadó, X. évfolyam, 2002. pp. 12-15. 

Farsang A. (2004): „Jövőorientált, időtálló” földrajzoktatás: gondolatok a módszertani váltás 

szükségességéről, lehetőségéről 

Iskolakultúra (Pedagógusok szakmai-tudományos folyóirata), XIV. évfolyam, 2004. 

november, pp.117-126. 

Farsang A, Mucsi L. (2010): Műholdfelvételek a földrajzórán. A földrajz tanítása 38.:(1.) pp. 

11-17. 

Fábián T. (2001): A vulkáni formák gyöngyszemei Izlandon A földrajz tanítása, IX. évfolyam 

3. sz. pp. 22-31. 

81

Fehér J. (1980): A földrajztanítás módszertana. Tankönyvkiadó, Bp., 1980.p. 319. 

Földrajztanítás Nemzetközi Chartája. Földrajzi Közlemények 117. 2. pp. 131–138., 1993 

Fuchs G. (1980): Zeitungsberichte im Unterricht. Praxis Geographie 1980. Heft 2. pp. 54-58. 

Gecső E. (1973): Szükség van-e az osztályzatokra? Köznevelés, 1973. 2. sz. 

Hargie O.(1997): The handbook of communication skills Routledge, 1997 – p. 502 

Haubrich H., Kirchberg G., Brucker A., Engelhardt K., Hausmann W., Richter D. (1988.): 

Didaktik der geographie konkret, R. Olenbourg Verlag, München 

Horváth A. (1994): Kooperatív technikák : Hatékonyság a nevelésben. - [Bp.] : IFA : OKI 

Iskola fejlesztési Központ, 96 p. - (Altern füzetek ; 7.) 371 H 84 

Hurlock, E. (1925): An Evaluation of Certain Incentives Used is Schoolwork. Journal of 

Educational Psychology, XVI. 

Kagan S. (2001): Kooperatív tanulás. - Budapest : Önkonet, p. 378. 

Kagan S. (2004): Kooperatív tanulás, Második, javított kiadás, ÖNKONET Budapest 2004 

Katona Á. (2010): Földrajzoktatás a két tanítási nyelvű középiskolákban: az idegen nyelvű 

oktatás hatása a földrajzi fogalomalkotásra, SZTE Kézirat, 

Kelemen R. (2008): Az interaktív tábla néhány módszertani lehetősége a közoktatásban és a 

tanárképzésben Iskolakultúra Online, 2, 176-187. 

Kiss Á. (1973): A tanulás programozása. Tankönyvkiadó, Bp., 1973. 

Kiss Á. (1978): Mérés, értékelés, osztályozás. Tankönyvkiadó, Bp., 1978. 

Kiss J., Bajmócy P. (1996): Egyetemi hallgatók mentális térképei Magyarországról in Tér és 

Társadalom 2-3. pp. 55-68. 

Kiss L.: A mérnökpedagógia alapjai. Kecskeméti Főiskola Műszaki Főiskolai Kar. 

www.spec.hu/mped/didaktika.doc 

Kormány Gy. (2001): A korszerű földrajzoktatás (válogatott tanulmányok). Nyíregyházi 

Főiskola Földrajz Tanszék, Nyíregyháza, 2001. 

Kormány Gy. (2001): Szilárd földrajzi ismereteket a földrajzórákon A Földrajz tanítása IX. 

évfolyam 2. pp. 10-14. 

Kormány Gy. (2001): A tanulói megfigyelések szerepe a földrajz oktatásában A földrajz 

tanítása IX. évfolyam 4. pp. 7-12. 

82

Kormány Gyula (2003): A tanulás fejlesztése a földrajzoktatásban A földrajz tanítása XI. 


Kormány Gy. (2003): A tanulói aktivitás fokozásának lehetőségei a földrajzoktatásban A 

földrajz tanítása XI. évfolyam 2. sz. pp. 3-8. 

Kormány Gy. (2005.): A földrajz tanítása, Bessenyei Könyvkiadó, Nyíregyháza 

Kormány Gy. (2005): A képességek fejlesztése a földrajzórákon A földrajz tanítása XIII. 


Korom E. (2002): Az iskolai tudás és a hétköznapi tapasztalat ellentmondásai: 

természettudományos tévképzetek. in: Csapó Benő (szerk.): Az iskolai tudás, pp.:149-176 

Köck H. (szerk.)(1986): Handbuch des Geographieunterrichts (Band 1.) Grundlagen des 

geographieunterrichts. Aulis Verlag Deubner & Co. KG Köln p. 352. 

Kovács J., Vámos Á. (szerk) (2008): Két tanítási nyelvű oktatás elmélete és gyakorlata 2008ban. 

Eötvös Kiadó, Budapest 

Köves J., Sikó Á. (1980): A földrajz tanítása. Tankönyvkiadó, Budapest 

Lakotár K. (1996): A táblai rajzolás jelentősége a földrajztanításban. A földrajz tanítása, IV. 

évfolyam 2. 9-13. 

Lakotár K. (2004.): Bennünk „élő” szomszédaink in Iskolakultúra XIV. évf. 2004. nov. pp 

109-116 

Lakotár K. (2009): Gondolatainkban élő országképek – Tizenévesek kognitív országképei 

szomszédainkról. NYME SEK és a Pauz-Westermann Könyvkiadó, Szombathely, 2009, 128 

p. 

Lénárd F. (1982): Képességfejlesztés a tanítási órán. Tankönyvkiadó, Bp., 1982. 2. kiad. 

Letenyei L. (2005): Településkutatás, L’Harmattan-Ráció Kiadó, Budapest 

Letenyei L. (szerk.) (2004): Településkutatás, Módszertani szöveggyűjtemény, L’Harmattan- 

Ráció Kiadó, Budapest 

Lipscher E.né (1973): Értékelési kritériumok keresése az érdemjegyek megállapításához. – 

Neveléstudomány és folyamatos korszerűsítés. Akadémiai Kiadó, Bp., 1973. 

Lőrincz A.,Varajti K. (1980): Földrajzi feladatgyűjtemény. Tankönyvkiadó, Budapest. 

Makádi M. (2001): Képességfejlesztés az 5-6. évfolyamon a földrajzi tartalmak tanítása során 

A földrajz tanítása 2. pp. 20-23. 

Makádi M. (2003): Szerepjáték a földrajz tanításában A földrajz tanítása. XI. évfolyam 5. sz 

pp.21-25. 

83

Makádi M. (2005.): Földönjáró: Módszertani kézikönyv 1. – gyakorló földrajz tanárok és 

hallgatók számára, Stiefel-Eurocart Kft., Budapest, 

Makádi M. (2006.): Módszertani kézikönyv 2. gyakorló földrajztanárok és hallgatók részére, 

StiefelEurocart Kft., Budapest 

Makk G. (2010): „Az út a fontos, nem az út vége!” A portfólió, mint fejlesztési módszer 

adaptivitása a történelemtanulásban és –tanításban. Történelemtanítás. Online 

történelemdidaktikai folyóirat http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2010/10. 

Meyer H.(1987): Unterrichts methoden (Praxisband I-II.) Scriptor Verlag GmbH, Frankfurt 

am Main p. 449. 

Meyer, O. (2009): Content and Language Interated Learning (CLIL) im Geographieunterricht: 

Strategen und Prinzipien für ein erfolgendes Unterrichten, Praxis Geographie 2009/5 pp. 8-14. 

Michalkó G. (1998.): Mentális térképek a turizmus kutatásában- A magyar középiskolások 

Olaszország képe in Tér és Társadalom (1998, 1-2) pp 111-125 

Mihály I. (2006): Európai áttekintés a két tannyelvű oktatás tapasztalatairól, Új Pedagógiai 

Szemle május. Pp. 99-106 

Nagy F. (1976): A tanárok kérdéskultúrája Akadémiai Kiadó Budapest 

Nagy L.né (2003): Segédanyag a tanórai megfigyeléshez (A tanár szakos hallgatók részére) 

JatePress, Szeged 2003. p.66. 

Nagy S. (szerk) (1976): Pedagógiai Lexikon I.-II. kötet Akadémiai Kiadó Budapest. 

Nagy J. (2000): A XXI. századi pedagógia alapozása. Osiris Kiadó, Budapest. 

Nahalka I. (1997): Konstruktív pedagógia – egy új paradigma a láthatáron. Iskolakultúra, 7. 

évf. 2. sz. 21-33., 3. sz. 22-40., 4. sz. 3-20. 

Nahalka I. (2002): Hogyan alakul ki a tudás a gyerekekben? Nemzeti Tankönyvkiadó, 

Budapest. 

NAT 2003, Budapest, 2004, Oktatási Minisztérium. 

Neisser U. (1984): Megismerés és valóság, Gondolat Kiadó, Budapest 

Nemes Nagy J. (szerk.) (2005.): Regionális elemzési módszerek, ELTE Regionális földrajzi 

tanszék, MTA-ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, Budapest 

N. Kollár K., Szabó É. (szerk.): Pszichológia pedagógusoknak Osiris Kiadó 2004. Budapest 

Pajtókné Tari I. (2005): Új célok, új munkaformák a földrajz tanítása során. A földrajz 

tanítása XIII. Évfolyam. 4. pp. 16-20. 

Pedagógiai lexikon. Budapest, 1997, Keraban Könyvkiadó. 

84

Piaget, J. - Inhelder, B. (1971): Die Entwicklung des räumlichen Denkens beim Kinde. 

Stuttgart 

Rácz-Székely Gy. (1973): Mérlegen egy osztályozási kísérlet. Köznevelés, 1973. 14. sz. 

Reindl Gy., Starkné Werner Á. (2002): Szakértői rendszerű oktatóprogramok alkalmazása a 

földrajz tanításában A földrajz tanítása X. évf. 4. pp.-11. 

Rugli I.: Tanmenet a 00876 r. számú, Földrajz az általános iskolák 8. évfolyama számára 

című tankönyvhöz. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. 

Sáska G. (1991): Mit osztályoznak a tanárok? Új Pedagógiai Szemle, 12. sz. 

Schmidtke K.D. (1994): Geographieunterricht – nicht so eng gesehen. Aulis Verlag Deubner 

& Co. Kg. Köln p.166. 

Schmidt-Wulffen W. (1999): Zukunftsfähiger Erdkundeunterricht - Trittsteine für Unterricht 

und Ausbildung. Klett-Perthes, Pädagogische Reihe (Sonderband) 1999 

Soósné Faragó M. (2005): Az idő és az egészség. Új Pedagógiai Szemle 2005 június 

Starkné Werner Á. (2003): A földrajz tanításának újszerű számítógépes lehetősége A földrajz 

tanítása XI. évfolyam 1. pp.3-6. 

Szabó K. (1997): Kommunikáció felsőfokon, Kossuth Kiadó, Budapest, l997. 

Szabó L. (1996): Számítógép a földrajzórán A földrajz tanítása 1996. IV. évfolyam 5. szám 

29-31. 

Szilassi P. (2008): A földrajz új világa Nemzeti Tankönyvkiadó, 2008. 

Szokolszky I. (1964): A tanulók értékelése és osztályozása. OPI, Bp. 

Thomka A.né (1984): Beszámoló a Továbbhaladás elégtelennel kísérlet tapasztalatairól. 

Kézirat. OPI. Bp., 1984. 

Tóth B. (1976): Osztályozás nélküli tanítás. Szegedi Nyári Egyetem. Kiadv. Szeged, 1976. 

Ütőné Visi J. (szerk.)(1999): Vizsgatárgyak, vizsgamodellek, Országos közoktatási Intézet, 

Budapest p. 269. 

Ütőné Visi J. (2004): A kétszintű érettségi tantárgyi vonatkozásai. Pécs, Iskolakultúra 11. 89- 

98 p. 

Varajti K. (2002): A Földünk és környezetünk tantárgy tanítása az iskolarendszerű 

felnőttoktatásban. Országos Közoktatási Intézet. (http://www.oki.hu) 

Vámos Á. (2007): Kétszintű érettségi vizsga két tanítási nyelvű középiskolákban, Új 

Pedagógiai Szemle pp: 104-109 

85

Vámos Á.. (2009): A kétnyelvű oktatás tannyelv-politikai problématörténete és jelenkora, 

Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 

Vári P. (szerk.) (2003): PISA vizsgálat 2000. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 

Vári P. és mtsai (2002): Gyorsjelentés a PISA 2000 vizsgálatról. Új Pedagógiai Szemle, 1. sz. 

Veszprémi L. (1981): Az értékelés és osztályozás korszerűsítésének kérdései. Akadémiai 

Kiadó, Bp., 1981. 

Volkmann H. : Die Zeitung. Praxis Geographie 1982. Heft 3. pp. 4-10. 

Zágon B.; Nagy I. (2009): A kooperatív módszer in: Tanári kézikönyv Szociális kompetencia 

1-12. évfolyam www.sulinovaadatbank.hu 

Zrinszky L. (1993): Bevezetés a pedagógiai kommunikáció elméletébe, Nemzeti 

Tankönyvkiadó 

Ajánlott folyóiratok 

� Földrajzi Közlemények – Magyar Földrajzi Társaság 

� Földrajzi Értesítő – MTA Földrajztudományi Kutató Intézet 

� Földgömb – Magyar Földrajzi Társaság 

� A földrajz tanítása – Mozaik Kiadó 

� Iskolakultúra - Pécs 

86

Korszerű módszerek a földrajzoktatásban - jgypk

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?